https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f156cc65f1c3cf9d33289c658506563.pdf 5eaf3070261bafbe8de0f1093f11b9bb PDF Text Text �Tartalom XXI. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1 Serfőző Simon: Arra kellettem volna (vers) 2 Varga Imre: Istenhozzád és mégsem egészen az, Olykor még tervecskék, ígéret szép szó (vers) 4 Valkó Antal és Fodor Ákos versei M Ű H E LY 5 Kőrössi P. József: holnapkor 6 Endrődi Szabó Ernő: A szöveg növekvő magánya 9 Petrőczi É va: Napló helyett V. 12 Zonda Tamás: Nap nap után, Elégia (vers) 13 Simor András: Családi gondok, Zsákban (vers) 14 Győri László: Rezdülések, Töredék előre (vers) 1 6 Kulin Ferenc: Kölcsey (dráma, részlet) 29 Fried István: A magyar emberiségköltemény felé (tanulmány) 38 Keresztury Dezső: A „Toldi szerelme” (tanulmány) SZ O M SZ É D SÁ G 56 Vojtech Kondrót: Néhány szó - szavakról (tanulmány) 69 Speidl Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kojnok N ándort.. . M ÉRLEGEN 72 Végh Antal: Könyörtelenül (Onagy Zoltán) 78 Aradi Nóra: III. salgótarjáni országos rajzbiennálé 80 Sümegi György: Rajzhalmaz M Ű T ER EM 83 Czinke Ferenc 60 éves 84 Géczi János: Czinke Ferenc köszöntése 87 Czinke Ferenc köszöntő szavai az isztambuli és ankarai kiállításán 89 Wehner Tibor: Interjú Szabó Tamás szobrászművésszel E S2ámunk illusztrációit Czinke Ferenc műveiből válogattuk. A old. és a 93. old. Szabó Tamás szobrai (Fotó: Buda László) 83. oldalon a művész portréja. A 91. �S E R F ŐZ Ő SIM ON A rra kellettem volna Vidékek kifeszített pókhálójában, csendjében elakadva, fákkal, e magas antennákkal se tudtam fogni visszhangot szavaimra. Csak aki ugrifüles suhancként odahagyott otthont, földet, mert ott hagyatták vele, a karonfogó üdvözlések őelébe jöttek. Igazolhassa velem távlatait, lehetőségeit az idő, arra kellettem volna. Gondjaimból: nehézségeimből már nem kért. Máig nem akar tudni róla. Az ég alá kicsapva hallatszik a hangom, amire csak a madarak neszeinek fel. A közönyben magában beszél szavam, hogy mégse némuljon el. 1 �VARGA IMRE Istenhozzád és mégsem egészen az Végrejött A m é g é s m á r találkozott Farkát harapva forog a kutya-idő A nyomasztó külföldi város fölött fölvert por rezseg és rászitál majd még sokáig emlékeimre Zöld volt az érkezésem s mint lábrakelt mező tavasszal távozom A kő a vas falakon lecsorgó rozsdacsík itt marad Kihúzom alólad fél évig lakód a tájat és vonszolom folyókon falukon dombokon át drótakadályokon lihegve szuszogva mert ide pergettem egy teljes tél ínségében szót szó után S majd otthon kinézve a nyári ablakon szép lesz bizony sárgán kéken és pirosan virítanak pittyegnek vijjognak csicseregnek Olykor még tervecskék Olykor még tervecskék ködlenek reggelente. Hogy nem magasabbra nagy kár. Teszem az ötvenötödikre. Talán. Oda. Felvonó sejár. A Duna felől ébredés után. Tömbházak. Fehér verspászták. Olykor nyers fecskék. Ilykor sült békegalambok. Elégett lombok, fölkunkorodó rozsdás vasak. Délbe sincs pirkadat. (Becsukod. Zöld irkádat.) Olykor - ily kor - még tervecskék. Ha nem bomba és betegség Lesz. S ha emeletek közt is felvonó. S nem hullásod. Tüzes kőtömb. Becsapódó. 2 �Ígéret, szép szó ( R o s s z n a p u tá n v e r s e l ír n é k , d e á g y a m o n e g y lá n y h e he r é s z e g , s h ív o g a t , m o n d v á n h o g y h a g y j a m h o ln a p r a a m á st, m ik o r ő m á r t o v a lé s z e n .) Holnap majd korán kelek. Balkonomra kiállok szemben a Nappal, s tüdőmbe friss levegőt szívok. S az időm verssel indítom; írok éhgyomorra. Vagy olvasni mindjárt ébredés után! Elfeledve, el - hű! - a tegnapot, cigarettát, bort és c sa p o t-p a p o t; mikor az ember mindenfélét utált. S rögzül majd talán így bennem a ritmus estig, s a rímek felelgetése. . . Szóval jobb lesz majd, mint ma volt. És e borzalmas, hibbant napom is fényt kap holnap; és este majd lesz egy kis séta. . . „ G y e r e m o s t á g y b a , m u t a s d m e g , h o g y m it t u d s z ! ” 3 �VA LKÓ AN TAL Széthullva és ködösen A fény üvegbarlangjaiban Egy asztalon fekszel széthullva és ködösen emlékezet idéz fényképek hiánytalan tagjaival elidőz rajtad egy-két nemzedék összerakott csontjaidból hullik a mész A fény üvegbarlangjaiban szerteszét cserepeim visszhangok és tükröződések féltett órák percmutatóiból csepeg az idő halálos rutinmozgás menthetetlen napjaim tik-tak tik-tak körbejárnak FO D O R Á K O S A z interjú Tanulmány-haiku (párhuzamos mozgás) - Minden nyilatkozatom elsietett: ez is az. Hyper-haiku: a humanizmusról a tükör is a Legvégső Pillanatig v e r i v is s z a a belézuhanó balta, kő, pohár k é p é t 4 a markológép mellett egy munkás dinnyét eszik, kanállal N. N. Gyönyörű Hiba volt a csaknem t ö k é l e t e s e n ronda rendben �MŰHELY K Ő RÖSSI P. JÓ Z S E F holnapkor — ambrus lajosnak valahová jerzy chaplickij hazánkban állomásozó iparművész turista és tengeridomár adásidő után hat-hét órával egy dokumentált hajnal felé kiverve és kimerülten fekszik televíziója előtt ágyában közös telefonvonalunk egyik készüléke tőle tizenkét turista lépésnyire reggel van forralt ólmos eső ady endre költőszármazású párizsban állomásozó csók- és csillagőr szállodaszobájában egyik lábát a másikon keresztbe a két lábát e z z e l e g y id ő b e n ugyanazzal a mozdulattal az asztalra vetve: a i -aoui-aouii-iouau-oiii-ouiiio! elkiáltja magát reggel van forralt ólmos eső jerzy chaplickij budapesti szobájában szomszédunkban e z z e l közös telefon dördül és az állomásozó tengeridomárt avantgardista blöffentyűkkel ágyából riasztja föl egyik készülék négy albérletünk tőle tizenkét lépésnyire gyakorlatilag egyik fővárosunk - bécs párizs - másik szegletében - varsó budapest - ő féllábbal inkább párizsban sírban budapesten „vedd föl - kopog közös vonalunkkal az ajtón - lusta vagyok és (valami másban) reménykedem” e g y id ő b e n reggel van forralt ólmos eső a pincér ért a szóból és ady endrének zúzmarás korsóban sört visz az emeletre a csók- és csillagőr leereszti a lábát az asztalról közelebb húzza maga alatt a sörhöz a széket és a „jelenkor” nagy örömére papírra veti a csók- és csillagőrség alapszabályait egy kettő három 5 �konstatálja (konstatálja) hogy inflagranti (inflagranti) talál: a behozott kezében tartott vonalon mindmáig másik készüléken feleségemmel a „holnapkor” c. irodalmi és társadalombiztosítási folyóirat irodalmi és távkézbesítő rovatáról vitatkozunk reggel van forralt ólmos eső reggel van forralt ólmos eső - mondja az állomásozó iparművész csók- és csillagőr szövegdrótsövénnyel dekorált (dekorált) albérletünkből a nagyvilágba (bécsbe párizsba - aioauioi ouiiiii) lépve - telefonunkkal legközelebb már nem lesznek becsvágyó re ményeim majd saját főbérletemben (bécsben párizsban) fölveszem mint ady endrétek közelebb húzva asztalomat a sörhöz mint a lengyel-magyar lepedőárus mint a távbeszélgető feleséged szobátokban a „múltkor” c. irodalmi és távkézbesítő folyóiratlevelező hasábjain „mert barátom minden zűrzavar kecsegtet valami zűrzavarral” albérletünkben m in d e n n e l e g y id ő b e n Varsóban és budapesten A szöveg növekvő magánya Manapság gyakran hangoztatott filozófiai megállapítás: minden létező, tehát az egyes ember, szükségképpen szétszakított létezésszemléletre, lényegszemléletre van szorítva. Az irodalom, a költészet esetében sincs ez másképp: a szerző az általános érték- és eszményválság, a teljes dezorientáltság közepette, külső kényszereknek kényszerűen engedelmeskedve s magánya belső parancsainak kiszolgáltatottan nyújtogatja elrendező - vagy annak vélt - szövegcsápjait, s próbálkozik valamiféle egységes és áttekinthető rend megteremtésével. Ez a csöppet sem irigylésre méltó helyzet nem csak a kort jellemző fejlett tudatipar és a manipuláció eredménye, számos más, a költészeten kívül és belül föllelhető ok is kiváltja. Az utóbbiak közül számunkra az irodalmi tárgy nyersanyaga, a nyelv helyzetének vizsgálata nyújthat támpontot. Aligha megy újdonságszámba a kijelentés, mely szerint valamely nyelvi rendszer eltéphetetlen szálakkal kötődik az adott régiót uraló létminőséghez. Vagyis: az idióma állapotát történelmi függősége, illetve e függőség mértéke határozza meg. A z á lla t i n y e l v című, magyarul is olvasható munkájában a neves nyelvfilozófus és irodalomtudós, G e o r g e S t e in e r a múlt és jelenbeli fasizmusok kulturális és szellemi rombolását elemezve így ír a nyelvet hatalmi eszközként kisajátító, azt manipulációs céllal használó-alkalmazó államideológiá(k)ról: „ A m ú lt id ő t k it é p t e a k ö z ö s e m lé k e z e t v é d ő b u r k á b ó l é s ú jr a ír t a a tö r t é n e lm e t . E g y e t l e n t o llv o n á s s a l e lt ö r ö lt n e v e k e t , é lő e m b e r e k e t é s k á r h o z t a to tt e s z m é k e t . A z e g y é n i e m lé k e z é s t e r m é s z e t e s s o k fé le s é g é t g lé d á b a á llít o t t f i k c i ó k é s s o h a m e g n e m tö r té n t e s e - 6 �m é n y e k b ő l ö s s z e t á k o lt, fo r t é ly o s a n n é v t e le n e m l é k e z e t v á lt o t t a f ö l. N y e l v ta n á b a n a j e le n id ő n e k n in c s s z e m é ly e s n é v m á s a é s a j ö v ő u t ó p iá b a to r k o llik . A fo ly a m a t o s a n á t é r t e lm e z e t t m ú lt a j e l e n b e c sa p á t .” Napjaink költőjének tehát különösen fontos tisztáznia művei építőanyagához való viszonyát. Érzékelnie kell korunk egyik sajátosságát, azt, hogy az emberöltőnként egymást váltó korszakok, a húszas-harmincas évek fasizmusa, az ötvenes évek, a történelmi kiszolgáltatottság sivárrá, sivatagossá tette a nyelvet, melyben a szavak már nem azonosak önmagukkal, amelyben a sztereotípiák rémuralma dühöng. A felbomlott, kusza és lecsökkent energiaszinteken tengődő idiómát tehát olyan p o é t ik a i te tt hatósugarába kell vonnia a költőnek, ami - egyfelől - magasabb energianívóra emeléssel ad vagy adhat új vagy megújított tartalmat-jelentést a szavaknak - másfelől - egyedi és eredeti tartalmukra csupaszítva azokat, megőrizheti színtaktikai, szemantikai elementaritásukat. Így, ilyen eljárásmódokkal és természetesen a kontextus révén, az új típusú lírai erőterek megteremtésével s az eképpen indukált metafizikai többletbe ágyaz va kell közvetítenie egyfajta valóságértelmezést. S ha a szerző ilyképpen nem mond le az aiszthészisz - az esztétikai teremtés - kötelességként való fölfogásáról, akkor nem csak a lelkiismeret magányos, belső parancsait kell szem előtt tartania, de b iz o n y o s külső hangok és parancsok kényeszere előtt is meg kell hajlonia. E kettő s kötöttség pedig - az érzékletesség kedvéért L u k á c s G y ö r g y hasonlatával élve - egy bonyolult elrendezésű, de ugyanakkor ö n m a g á r a is r e f le k t á ló tükörrendszer fölállításának követelményét támasztja az alkotóval szemben. Ismétlem: csakis akkor, ha az alkotó az aiszthésziszt kötelességként fogja föl. Azaz: nem mond le a szétszakított létezés- és lényegszemlélet egybeforrasztásáról; az elemeire hullott valóság, a káosz mélyén kétségtelenül ott rejtező rend megmutatásáról, a valóság újrastruktúrálásáról. Ami nem lehet más, mint az alkotás valóságmodellként - tehát igazolandó fölvetésként való használata során kimunkálható nagy pontosságú adekváció. Persze vitathatatlan, hagy az átlagos és általános befogadói struktúra felől nézve így csak a szöveg magánya növekszik. Ezt a „szövegmagányt” esetenként elmélyítheti, hogy a fönti alkotásmódhoz - amit a M é s z ö ly M ik ló s - i értelemben vett mélyrealizmusnak is fölfoghatunk - a szerző különféle technikákat sajátít el vagy eszel ki, amiket azután lényegesnek tart. Ezeket akár egyénileg vagy „irányzatosan” kanonizált feladatrend(ek)nek is tekinthetjük. Ám akár így, akár úgy, e feladatrendek létjoga csak abban az esetben nem kérdőjelezhető meg, ha úgynevezett szemantikai gesztussá válnak. Azaz, ha a mű egészének jelentését, az alkotás egész struktúráját meghatározzák. Eszerint pedig, ha nem is túlzó szigorral, de mindenképpen a több, minőségibb információ, az alkotásban megteremtett, a valóságosnál nagyobb és bonyolultabb rend követelményét kell megfogalmaznunk K ő r ö s s i P . J ó z s e f itt olvasható művével kapcsolatban (hozzátehetem: irodalmunk, költészetünk mozgásirányaival szemben) is. K P ] eddigi kötetei, verspublikációi nyilvánvalóvá tették, hogy poézise ahhoz a - napjaink újabb magyar lírájában többé-kevésbé jól körvonalazható - áramlathoz tartozik, amelyet - korántsem bölcseleti-szellemtörténeti értelemben használva a szót - a r a c io n á lis beállítódás illetve az erre alapozott techné jellemez. Ezekben a poézisekben a világ s benne az autonóm 7 �személyiség elsősorban rációval el- és kisajátítható (és kisajátítandó) ,tárgy’. Létanalízisük főként a szubjektum szférájára irányul: a megrendült egzisztencia, a súlytalanná vált személyiség, a történelembe vetett ember kiszolgáltatott helyzetének megérzékítésével láttatják a poétikus világállapot megbomlását, a részekre szakadó, partikularitásokba záruló valóságot. Ezek az általános jellemzők illenek az itt olvasható versre is, de figyelmünket most inkább a műalkotást egyénítő vonások vonzzák magukra. A legfontosabb a megjelenítés tárgya - ami nem más, mint a költői tudatállapot egy pillanatnyi történés által kiváltott fölidézett tudattartalmakkal egyetemben - és a megjelenítés m ó d ja , mely utóbbi szikár, már-már végsőkig csupaszított nyelvi szerkezetek által történik. Az o b je c t - szerűen versbe kerülő primér tudattartalmak, egy lengyel férfinév, időpontok, városnevek, egy artikulátlan hangsor és a többi azonban épp a k ü ll ő i tudat működése folytán a különféle transzformációs eszközök, a feszes metaforák, a kihagyások, a sűrítések, de legfőképpen a s z e m a n t ik a i ges ztusként jellemezhető csúsztatásos szerkezet (és technika) révén egy, a valóságos fölött lebegtetett nyelviségbe ágyazódnak, ám anélkül, hogy object jellegüket elveszítenék. Ebben a kontextusban A d y E n d r e természetesen „ k ö lt ő s z á r m a z á s ú ” (a szerkezet egészére rímelő metonímia) és magától értetődően „ c s ó k - é s c s i l la g ő r '' (az előző metonímia technikáján alapuló homonimikus metafora). Az ekképpen létrejövő szemantikai kapcsolatok olyan kiterjedt, szimbolikus láncolatot hoznak létre, amelyben a „ m ú l t k o r ” - „ j e l e n k o r ” „ h o ln a p k o r ” és „bécs párizs” -,,varsó bukarest” , azaz hely és idő, kortól és tértől függetlenül egyetlen jelentésrendszerben sűrűsödik. A dolgok cl veszítik konkrétságukat, de nem oldódnak föl egyetlen általánosságban: a szemantikai terek metszik, fedik át, világítják meg egymást. A költő és felesége, szomszédja Jerzy Chaplickij a lengyel iparművész, a századelőn Párizsban élő Ady Endre, az ajánlásban szereplő távol levő barát, de még a versbe beletelefonozó - sőt, azt „előtárcsázó” — ismeretlen is egyetlen szókontinuumban s az azáltal teremtett téridő kontinuumban „ m i n d e n n e l e g y i d ő b e n " léteznek. Ekképpen élhető át egyetlen fölvillanásban, néhány percnyi történésben emberi és európai létünk teljessége. S így, ekképpen c á fo lható” históriai-irodalomtörténeti alltiziók segítségével a megidézett és léemlített filozófiai tétel. Á m az így megteremtett egység törékeny, hiszen a szerző, a holografikus fölvétel módszerére emlékeztető „láthatatlanul látható” história-irodalomtörténeti allúziók segítségével a megidézett és létünk alapjaiként szolgáló tartalmak folytonos és megmásíthatatlannak tűnő kiszolgáltatottságát is megmutatja. Mert ebben a monolittömbként elénk állított téridő kontinuumban, ebben a múltat, jelent és jövőt s az itt és az ott, a most és az akkor síkjait-rétegeit egymásba és egymás által láttató vers-Európában „ f o r r a l t ó lm o s e s ő ” hull. S a forró ólom nem pusztán irodalomtörténeti utalás, nem csak az ismert Ady-verset idézi, de fölmutat históriánk égboltjára is. K P J tükörrendszere nem csak a világ (és Európa) zilált állapotának mélyén rejlő, egyedüli rendteremtő elvként létező örök humánumot tárja elénk, de a humánum pusztulásának-elpusztításának esélyeit sem kendőzi. A kép kétségtelenül komor. De ez nem a tükrök hibája. E N D R Ő D I SZA BÓ E R N Ő 8 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett V. „ M é g is v a n , a k i a z t h is z i: a n y e lv közöm bös sz ersz á m , c s a k m e g k e ll ta n u ln i a fo r g a tá s á t, a h o g y e g y m e s te r s é g e t ta n u l u n k m e g ; p e d i g a n y e l v v is s z a h a t r á n k , m in t a b e t e g s é g , m in t a s z e r e l e m .” ( B o d o r P á l : H a ld o k lá s a n y a n y e l v e n ) Ritka csendben, békességben rovogatom ezt az útinaplófélét, Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia vendégházában, egy szélfútta hegyoldalon. Ez a városrész, s benne „a mi utcánk” , a Royova ulica —, amolyan szerényebb Rózsadomb. Harmadik napja vagyunk itt, de máris 9 �sikerü lt „b e la k n i” a szobát (a szek rén yek tetején táro lt hazai alm ákkal!) és a kö rn yéket. Sajáto s G reen w ich eim : e g y leven d u lab oko r (m orzsaléka illatos hálótárs a párnám alatt!), eg y szoprán és eg y basszushangú ku tya (utóbbi bo rjú n ag y, hatalm as szájko sárral!) stb . . . N apközben a zért nem ku ksolok itthon; töb bn yire végk im erü lésig járo m a vá ro st: zuhog rám a reneszánsz és a gótika. És, persze az irodalom is, a m ely elől nem lehet m egszökni. M in djárt az első napon „n em zetkö zi ra n g ú ” író n ak érezhetem m agam , m ert a M ichalská (az itten i V áci utca) m ag y ar kö n yvesb o ltjáb an találo k néhán y K is kukac kö n yvet, eddigi fo rd ítói csúcsteljesítm én yem et. K ed ves aján d ékozási kötelezettségeim lévén , veszek is lego tt hárm at, az otthoni árn ál jó v a l drágábban. D e nincs m ás m egoldás, P esten indulás előtt sem ezt, sem egyéb s. k. kö n y vterm ék et nem sik e rü lt felh ajtanom . A „k u k a co k b ó l” e g y péld án y az ifja b b Ordódy K ataliné, aki n a g y szeretettel fo gad ott ben nü nket az itten i irod alom tudom ányi intézetben. K a ta lin eg yéb kén t nem csak irodalom történész, hanem m ű ford ító is — , holnap fo g ok eg y Irodalm unk k ü lföld i barátai p ortrét készíten i róla. É desa n yja, „id ő sb ” O rdódy K a ta lin , a szlo v ák ia i m ag y ar próza e g y ik k iv á ló sága — , hozzá m a délután készülök. M egláto gattam K a ro l W lach ovskyt, a to k a ji írótáb orok k ö zk ed velt K a rc sijá t is, m u nkah elyén , a T atr an kö n yvkiad ó ban . E g y fig ye lem re m éltó irodalm i szociográfiát, V la d im ir F erk o , V o lt egyszer egy m esterségét kaptam tőle a já n d ék b a ; a drótosok (ahogy nálu nk m on dták: a d rótostótok!), m a m ár kevéssé, v a g y rosszul ism ert életéről szólt. K id e rü lt például, h o gy a k ad tak kö ztü k — , ki hinné! - milliomosok is. P ozsony és az itt élők, (legalábbis a szellem em berei) azt példázzák, hogy nekün k, kö zép -k elet-eu ró p aia k n a k sem m i o ku n k arra, h o gy k e v e sebbnek érezzü k m agu n kat n y u ga ti szom szédainknál. M indez részben a m űem lékek gazdagságáról, részben e g y véletlen találkozás során ju to tt szem be. A z irodalom tudom ányi in tézetb en fu tottam össze D ionyz Durisinnel, aki az összehasonlító irod alom történ et új m ódszereit kö veti. Én v a g y o k a vesztes, h o gy A z összehasonlító irodalom történet elm élete cím ű m u n kája ed dig nem ju to tt el hozzám ; író ja jó voltáb ól m ost olvasom az angol fordítást. A nem zeti egyoldalúság és szű klátókörű ség h elyett K özép -K elet-E u ró p a iro d alm ain ak együ ttes, értékközp on tú vizsg ála ta — , a lig ha kell hangsúlyoznom , h o gy itt, ebben a h áro m n yelvű városban, m ekkora jelen tősége va n ennek! O tthon ról is hoztam sok ú tio lvasm án yt, sőt, néhán y, régóta h alogatott adósságot is. Itt, a szokott lótás-fu tásból szerencsésen k iszak ad va ig y e k szem m egírni a J ék ely Sorsvállalásáról íg é rt recenziót. Bodor Pál k ö n y v é t azért tettem be a vám osok öröm e m éretű k ö n y v szatyorba, m ert P esten két hét a la tt nem ju to tta m hozzá, h o gy elo lv assam. Ráadásul, a z utolsó percig p án ikh an gu latb an voltam , m ert b izo n y talan vo lt, m egkapom -e a m ásodik „ fé l” -állást, v a g y is a szerződést a Magyar N em zetnél. U tazásun k előtt két n ap p al jö tt a m egváltó szózat, hogy h a vi tizen öt fle k k erejéig ig é n y t ta rta n a k a szolgálataim ra. V issza térve, a B o d o r-kö n yvre: az utóbbi év ek e g y ik legko m olyab b teljesítm én y e; itt, félig-m ed dig idegen, v a g y legaláb b is tö b b n y elvű k ö rn yezetben, különösen nagy hatással van rám. O lvasok, jeg y zete lek , csatangolok tehát, kétszem élyes, a régi időkre em lékeztető d iákh áztartást v e zetg e te k — és versre várok. 1o �11 �ZONDA TAMÁS Nap nap után Elégia Ma már megint ver a szívem Vacogsz megint megint felkelt a nap őszi ködökben a dolgok belenyugszanak tájverset írni hogy erősebb vagyok még lobog a csók a szádban még benne lehetek egy dadogásban, de barlangos szelek volna jó: kirabolt gyümölcsök, elbillent kőmohák történetét Gyakorlod halálodat napra-nap. suttognak ráncaimnak: majd elmegyek elhagyom kialvó sejtjeim Koszos, tépett vatták az égen tündöklik minden kifutok minden emlékezetből sötéten, mosolyod félúton megáll szemedet el kell takarni s elrejtezem a homokba olyan átlátszó minden; táplálni minden újrakezdőt. . . tanultál beszélni emberektől tanulhatsz hallgatni istenektől De ma még ver a szívem púderes vicceimet kegyetlen angyalaik gyengéden megágyaznak túlsó felén a holdnak - irigyli sok bohóc. Ősz van, kétségtelen, tündöklik minden sötéten, tájverset írni volna jó. . . 12 �SIM O R A N D R Á S Családi gondok Zsákban A nagyapa A hálóból kiugrottam, nem akar itt verdesek a homokban. meghalni. Önfejűségével A haláltól elszökőben tönkreteszi csapkodok a levegőben. a kisebbik unoka életét, Mint eleven, őrült labda aki pedig várok boldog pillanatra, elképzelte már, hogyan alakítaná át a lakást, mikor a vizet elérem, megint ott úszom a kékben. mit adna el, és mit tartana meg, de De a zsákba beledugnak, nincs erőm, hogy szabaduljak, ez a makacs vénember ott ül öreg, ott himbálnak, víz alattam, hová vissza nem juthattam hűséges tárgyai között motyogva, semmit sem értve, két centire ott a tenger, hulláma idáig ver fel, és pasziánszot játszik de odáig el nem érek, a Halállal. a zsákban maradok végleg. 13 �G Y Ő R I L Á SZ L Ó Rezdülések Voltak, szegények, gazdagok, láttam olyat, már kölyök korában minden nap volánt forgatott. Apja. . . De apja ma is ugyanaz még, a számra ütne - tudhatod. Láttam olyat, ő a föld színéről apja egy szavával letörölhetne bármikor, akiben - csókoltam - még ruhájával is be akart csapni az aszkéta modor. Láttam kortársaim olyan lerohadt ruhában, hogy már foszladozott. Éhesek voltak, egy darab kenyérért föltúrták a szemetes kosarat. A hamutartó, a villamosmegálló néha a bőségtől már-már roskadozott. Idejártak a nikotinevők. De a szociális osztály minderről nem tudott. A bizottság minden bizonnyal működésbe lép, ha tud róla, ahogyan szintén nem tudott, s eldörgi az összes direktívát, védeni a közösség hírnevét. A másik osztály azonban mindennél nagyobb, az a közösség fölment, csak föllebbezz nyugodtan, bűneid alól kicsikart életednek már egyetlen gesztusa felold. 14 �Töredék előre Az univerzális italokkal, az egész emberiséget átfogó fogyasztási eszközökkel egy időben éltem, együtt a Coca Cola Céggel farmerban, virágokkal; egyetlen atommag volt az egész hatalmas nagyvilág, egyetlen tökházban éltem a nevekkel: Ringo Star átugrott egy percre a szomszédból, Adamis Anna hosszú cigarettákat szívott a hamutartómba, Rudi Dutschke megkért, hogy szaladjak orvosért, együtt ittunk, együtt néztük a tévét, és nem tudtam, hogy melyikünk a fénykép. Velük egy időben éltem az űrhajók korában, amelyek senkit sem ámítottak el. Ez a józanság mindennél többet ért, ez volt a legnagyobb diadal. Abban a korban éltem, amikor egyetlen ikerpár volt csak a Földön: az emberiség meg az emberiség egymásnak háttal, összenőve - a hosszú béke idejében, amikor tudtuk, lesz egy N-edik esztendő. 15 �KULIN FERENC Kölcsey (részlet) 1 8 3 4 n ya ra . P o zso n y. K ö lc s e y sz á llá sa . A z e g y ik f a l m e lle tt e g y á g y, a m á s ik n á l a k is k ö n y v e s p o lc , k ö z é p e n e g y asztal, k é t szék . A z a sz ta lo n p a p ír la p o k h e v e r n e k , m e lle ttü k tin ta, to ll. K ö lc s e y a k ö n y v e s p o lc n á l á ll, s a s z a la g o k k a l á t k ö tö tt k é z ira tk ö te g e k e t re n d e z g e ti. A z e g y ik e t k ib o n tja , s la p o z g a tn i k e z d i. N é h á n y m á s o d p e rc ig c se n d v a n , m a jd e rő s k o p o g á s a z a jtó n . K ö lc s e y h á tr a fo r d u l, S z e m e re P á l lé p a sz o b á b a . K é s ő b b O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s é rk e z ik . K Ö LC SE Y: Pali! (V e n d é g é h e z siet, á t ö le lik eg y m á st.) SZ EM ER E: Ferikém! . . . Végre a könyveid között látlak! Azt is megérjük talán, hogy újra az asztalodhoz ülsz, s írni fogsz? K Ö LC SE Y: Ott ülök én minden é jje l... Többet dolgozom, mint poétakoromban. Nézd: alig van tinta kalamárisomban . . . SZ EM ER E: Mi az, hogy „poétakorodban” ? Csak nem azt akarod mondani, hogy végképp elhagyott a múzsa? KÖ LCSEY: Nem, nem! Én hagytam e l . . . Oly labirintusba jutottam, ahonnan - attól félek - nem találok vissza soha. SZ EM ER E: Géniuszod veled maradt a labirintusban is. Minden beszédedet, mit a diétán tartasz, költői szellem lengi át. Még Kossuth tudósításaiban is ódai zengésű minden sorod. Képzelem, milyen ellenállhatatlan varázsuk lehet, mikor ajkaidról hangzanak! K Ö LC SE Y: Nincs jobb dolgod, mint hogy beszédeimet olvasod? SZ EM ER E: Bevallom, szívesebben látnék tőled beszélyeket mint beszédeket, de el kel! ismernem, te ebben a műfajban is remekműveket produkálsz. Itt volt legutóbb a vallás tárgyában tartott újabb felszólalásod . . . meg amit a szólásszabadság ügyében mondottál. Díszei ezek a magyar politikai orációnak. Retorikádat az egyetemen kellene tanítani. S amint hallom, közönséged körében is fergeteges hatásúak felszólalásaid . . . K Ö L C SE Y : (L e g y in t ) Igen, a hatás „fergeteges” , csak többnyire, sajnos, eredménytelen. S látod, ez az, amiért szüntelen kételkednem kell önmagamban. Olykor azt érzem, nem tudunk úgy szólani, hogy ne ámítsuk egymást. Minél tökéletesebb a retorikánk, annál inkább leplezzük a valót: mert az az ünnepi tónus, mellyel az ország nyomorult állapotát festjük, a leselkedő végzetet is kívánatossá színezi. É s nincs veszedelmesebb, mint amidőn a beteg fantáziája a szép halál idillumában keres vigasztalást. Ahelyett, hogy még meglévő testi és lelki erőinek birtokában szembeszegülne végzetével. SZ EM ER E: De hisz kik téged hallgathatnak, szavaidból épp e hősi lemhez merítenek erőt! 16 küzde- �K Ö LC SE Y: ( F e jé t c s ó v á lja .) Ugyan! Riadva látom, csinos beszédeinktől, hogy megrészegülnek ezek a parlagi fejek. A szó varázsától magukat érzik nagyszerűnek, s már-már elhiszik - mert hiúságukra apellálunk - , hogy szánalmas szerepük a história színpadán a tragikust megillető részvétet, mi több, tapsot érdemel. Mikor ezt látom: félbeszakítanám orációimat, s fülükbe ordítanék: ébredjetek! Dehogy vagytok ti „Tekintetes Rendek” . . . a „nemzet képviselői” ! Vegyétek már tudomásul, hogy senkik vagytok! Nemhogy cselekedni, de elgondolni sem tudtok semmit magatoktól. Érzelmeitek sem a sajátotok!” SZ EM ER E: Miért vagy ily keserű? Éppen most, amikor a kormány számos követeléseteknek végre engedni kényszerül. K Ö LC SE Y: Persze! A kormány teljesíteni fogja néhány kérésünket, melyeket József, s Lipót óta, több mint negyven éve ismételgetünk. Ha még tíz évig kitartóan könyörgünk, talán szabad lesz majd a nemzetnek királyával a saját nyelvén levelezni. Talán a protestánsok is építhetnek úgy templomot, hogy bejárata az utcára nyíljon, s esetleg azt is elérjük, hogy egy katolikus leányzót ne átkozzon ki egyháza, ha református legényt választ hitveséül. De korunk új, s igazi nagy kívánalmai: hogy Magyarhon s Erdély végre unióra lépjen, s mi ennél is kiáltóbb szükség: hogy a kilencmillió jobbágy szabad polgárrá váljék, hogy gyarapodhasson, mívelhesse magát, s beleszólhasson a köz dolgaiba - egyszóval egyenjogú tagjává váljék nemzetünknek - nos, barátom, ezek a követelések nemcsak meg nem hallgattatnak, de meg sem fogalmazódnak igazán. Mert hiányzik az egység oppozíciónkban, s enélkül csak a kamarilla játékszerei leszünk mindörökre. SZ EM ER E: Nem volna egység? Kossuth híradásai szerint a legfőbb célokban követjeink többsége megegyezik. K Ö L C SE Y : Céljuk hiába egyezik, ha útjaik szerteágazók. Mivel Széchenyi a kormányba vetette bizodalmát, Wesselényi pedig épp a kabinettel szemben gyanakvó vala, most minden konzervatív kormánypárti is széchenyiánusnak, s minden üresfejű hőzöngő Wesselényi követőjének hirdeti magát. S ha megkérdezed tőlök: mi teszi politikájuk alapelvét: az egyik hízelkedve, a másik harciasan nyilatkozik a kormányhoz való viszonyáról. Mintha a közügyekben való részvétel végső értelme a lojalitás vagy az opponálás volna, nem pedig a pártok és a kormányok fölött álló cél, amely a hatalom irányában szükség szerint változó állásfoglalást követel. . . Ha így folytatjuk, az egész magyar politizálás a tegnapok örvényébe zuhan. Mert mind a két párt a múltból kölcsönzi ideáit. S ily módon a maga módján - ezt is, azt is a ( iro n ik u sa n ) hűség eszméje élteti. Ahelyett, hogy a d o lg o k a t néznék, s a tennivalókhoz igazítanák képességeiket, erőiket is csak egymás ellenállásán méricskélik . . . SZ EM ER E: Feledni látszol, hogy minden pártviszály s személyek közötti torzsalkodás fölött mily diadalmasan hódít nemzetiségünk érdekegyesítő szelleme. Oly erő ez, melyet - úgy hírlik - ma már Bécsben is tisztelni tanulnak. K Ö LC SEY: Hát már te is bedőlsz az ilyen meséknek? Nem látod, milyen szerencsétlenek vagyunk? Megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nemzetiségünk fantoma télyleges ellensúlyt képez a kormány önkényével szemben. Hah . . . mintha Bécs egy percig is komolyan gondolná a mi autonómiánkat; mintha attól tartana, hogy képesek lennénk megtorolni, ha lábbal tiporná konstitúciónkat. Micsoda ördögi komédia! Oly büszkén, s annyi daccal hordozzuk keblünkben a 17 �nemzeti pátoszt, mintha valami százados hamv alatt emésztődő parázsból magunk szítottuk volna lángját. Nem vettük észre, hogy ezt a tüzet is ellenségeink csiholták. Amikor a gaz kabinet felfogta, minő roppant erőre jutott a muszka kolosszus, s hogy a szláv testvériség eszméje futótűzként terjed a Duna-medence népei között, napról napra növekvő veszély ellen egyetlen használható eszköznek tűnt föl szemünkben nemzetiségünk. Hirtelen szükség lett a hagyományos rendi oppozíciónkra. Mert a cseh, a tót, a rác a nagyszláv közösség jegyében mind a muszka karjaiba vetné magát, csak hogy osztrák elnyomóitól megszabadulhasson. Mi más fékezhetné meg ezt az Ausztria számára oly végzetes organizációt, mint nacionalizmusunk? SZ EM ER E: Ha elsőként önérdekét tekinti is Ausztria, végül is javunkra válhat, ha keresztülhúzza Miklós cár terveit. Ráadásul ha ezt csak segédletünkkel teheti, szolgálatunkat előbb-utóbb meg kell hálálnia . . . K Ö LC SE Y: Szatócsokoskodás ez, Palim! Bécs nem azért támaszkodik ránk, hogy szövetkezzen is velünk, hanem hogy őhelyette mi váljunk tárgyává a szlávok gyűlöletének. Ha a kiváltságaikat féltő földbirtokos most a kormánnyal szemben látszólag szabadon magyarkodhatik, országunk elnyomott nációi saját bőrükön tapasztalhatják, hogy nem Bécs, hanem a magyar nemesség állja útjukat. A pánszlávizmus Ausztria-ellenes irányát ily módon ellenünk lehet fordítani. S ne feledd: ha nem a jog, az igazság, s a polgári jólét, hanem a nemzet eszméje kerekedik felül, óhatatlanul meghasonlik a magyar oppozíció. S ezt a helyzetet a kabinet sietni fog kihasználni, hogy szembefordítsa velünk az elvtelenül alkudozókat. S van egy még nagyobb veszély: ha túlsúlyra jutna az igazi ellenzékben a nemzeti irány, ennek a szélsőségek iránti természetes hajlama szükségképpen a monarchia tagadásához vezetne. S ha ez bekövetkezik, a kormány felhatalmazva érzi majd magát, hogy leplezetlen erőszakkal - természetesen az ellenünk bőszített szlávok segítségével - zúzza össze az egész magyar konstitúciót. SZ EM ER E: Megértem aggályaidat... de hogy a legszentebb elvet ily hideg értelemmel, s ennyire epés kedéllyel állítod elém - ezt fel nem foghatom. K Ö LC SEY: „Legszentebb elvet” ?! Szégyenkezem, ha arra gondolok, mily ellenállhatatlanul ragadta magával lelkemet e szó: nemzet - ifjúkorom legtündöklőbb ideája. Hány ferde karaktert, míveletlen elmét, s mennyi önös érdeket kavart a társasági élet felszínére ez a szellemi ö rvén y... miközben a jobbakat, akik nyitott szemmel próbáltak e m e lk e d n i - talán büntetésül?! - a feneketlen örvénybe rántja. Régen azt hittem, e szó, nemzet - maga a kinyilatkoztatás . . . az ígéret földje. . . az örök aranykor, földi paradicsom, ahová minden bűntelen lélek bebocsátást nyerhet. Ma már tudom: a „nemzet” az Isten átka, maga a pokol, mit azért kaptunk, hogy még itt a földön kárhozatra jussunk! SZ EM ER E: „Itt az írás, forgassátok / Érett ésszel, józanon. / S benne feltalálhatjátok / Mit tanít bölcs Salamon; / Miképp széles e világon / Minden épül hitványságon, / Nyár és harmat, tél és hó / Mind csak hiábavaló!” - Több, mint tíz éve, amióta c verset írtad, nem láttalak e végletes nihilizmusban szenvedni. Még szerencse, hogy olyan ez rajtad, mint a nátha: egyik nap megkapod, másnap kihevered . . . K Ö LC SEY: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy valamifajta heveny kedélybetegség kínoz . . . 18 �SZ EM ER E: Akármi legyen is, édes barátom, a minap olvastam Parainesisedet, s azt - Istennek hála - nem borult lélekkel írtad. Ez a műved a magyar nemzeti lélek legcsodálatosabb inkarnációja marad, bárhogy gyötörjenek is olykor kétségeid! K Ö LC SE Y: Ha figyelmesen olvastad értekezésemet, fel kellett, hogy tűnjön: én ott nem nemzetről, hanem hazáról beszélek. Mert, noha mindkét szó szent érzelmeket fakaszt, csak ez utóbbi táplál olyan szenvedélyt, melyet beszennyezni, s maga ellen fordítani sem ősi ostobaság, sem kamarillai rafinéria képes nem lehet. SZ EM ER E: Jó, jó! De a „Nemzeti hagyományok” szerzője is te valál. Annak értelme s iránya - csak mert régebben szülted, talán nem tiéd? K Ö L C SE Y : Büszkén mondom, hogy igen. Pedig - midőn ezt írtam - tapasztalatlanabb valék. S lásd, már ott megmutattam: miért h a m isa n n e m z e ti egész históriánk! SZ EM ER E: Nem vitatkozom veled. Szememnek amúgy is jobban hiszek, mint fülemnek. Amit mondasz, abból úgy tűnik: itt a diétán még táborunkból is mindenki szembenáll veled. S mit kell látnom eközben? Olyanoknak, kik egymást nem szívlelik, mert törekvéseik ellentétesek - bálványuk egyaránt te vagy. „Fontolva haladó” mágnásokat ha kérdek: kiben bízhatnak leginkább az alsó tábla szónokai közül, mind azt mondják: a szatmári követben. S tudod magad is: a karzat ifjúságát semmi nem hevíti annyira, mint Kölcsey neve. Talán az egyetlen közös élményük te vagy. . . Ők, együtt, ahogy ragaszkodnak hozzád ez számukra a „nemzet” . Szkeptikus filozófiáddal, mit nekem fejtegettél, nem állhatsz eléjük! Ők be n n e d hisznek, Ferenc - nem n e k e d ! KÖ LC SEY: Épp ez az, Palim! Én ennyi ellenkező reménykedésnek meg nem felelhetek. Állásom lehetetlenebb, mint látni véled. Ha csak a fontolva haladókra s a karzatra kellene figyelnem, nem esne nehezemre pusztán retorikámmal egyensúlyt tartani. De hogy őrizhetem meg egyszerre Wesselényi és Széchenyi bizalmát, kiknek útjai a politikai univerzum legszélsőbb pólusai felé közelítenek? S mit kezdjek az ifjú lázongókkal, akik csak egy párizsi mintájú revolúciótól remélnek üdvös változásokat? Mondd: mit kezdjek? Én, aki teóriámban is csak a szerencsétlen fátum produktumaként ítélem meg a renületeket. Minő kegyetlen iróniája az a sorsnak, hogy emezek is engem igyekeznek megnyerni vezérökül?! - Hidd el, édes barátom, minden siker, mit orációimmal érek el, egyre mélyebb szakadékba taszít. És rettentően félek, hogy nincs kigázolás. É n ezerszer megátkoztam a pillanatot, melyben országos ügyekre adtam a fejem. S bár jól tudod, vakbuzgó hívő nem vagyok, mégis naponként fohászkodom Istenemhez, hogy múljék el tőlem ez a keserű pohár. Inkább viselném szüntelen a gazdaság oly nyomasztó terhét, s szenvedném közben a poétaság szívet epesztő kínjait, mint ezt a morális purgatóriumot itt Pozsonyban, ahonnan még egyszer mondom - csak ebbe a „nemzeti pokolba” visz út. . . . Miért is mondom mindezt? Hisz nem segíthetsz rajtam, de tán szánakozol árva lelkemen, s az, mióta legjobb barátomnak tudlak, mindig jólesik. SZ EM ER E: (M e g r e n d ü lte n .) Te errő l sosem beszéltél nekem . .. K Ö L C SE Y : Nem beszél az ember addig másnak, amíg, mit mondani kéne, magának sem meri bevallani. . . SZEM ER E: (F e lc s illa n ó sz e m m el.) Van kigázolás, Feri! 19 �K Ö L C SE Y : Egyetlen módja a szabadulásnak, ha néhány órámat veled múlathatom. Beszélj tehát. . . SZ EM ER E: Nem néhány órára találsz nyugalmat, ha tanácsomra hallgatsz . . . K Ö LC SE Y: (R e z ig n á ltan ) Talán még napokra is? SZ EM ER E: (F e lle lk e s ü l ) Az elmúlt héten - Pesten, Bártfayéknál - az Akadémia dolgairól csevegtünk. Ott volt Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, s persze maga Bártfay Laci. Valaki szóba hozta a titoknokság ügyét. Bizonyára hallottad te is, hogy Döbrentei a legközelebbi gyűlésen megválik főtitkári tisztétől. K Ö L C SE Y : Saját maga terjeszti ezt. Szerintem csak azért, hogy mérlegre tegye népszerűségét. Láthatóan jólesik neki, ha igyekeznek lebeszélni „szándékáról” . SZ EM ER E: Mindegy, hogy ő mit gondol erről. Bártfay szerint a hírt Mednyanszky báró, s Széchenyi is megerősítették. K Ö L C S E Y : És ha úgy lenne, rajtam ez mit segít? SZ EM ER E: Én - tréfálkozva - felvetettem: mi lenne, ha Kölcsey foglalná el Döbrentei helyét. A többiek - kivétel nélkül - lelkesedtek az ötletért. Még Toldy is, akit - miként később bevallotta - már fel is kerestek, nem pályázna-e a magas állásra. Azt mondta: igennel felelt, de csak azon esetre, ha nála érdemesebb nem találtatik. Most viszont, hogy felmerült neved, ő önként és örömmel visszalép, mert nálad alkalmasabb - így mondá - e posztra senki nem lehet. K Ö LC SE Y: (O ld ó d v a ) Miket merészkedtek . . . a hátam mögött? SZ EM ER E: Ez idáig ártalmatlan morfondírozás csupán. Én magam, ki a javaslattal előálltam, rögtön le is hűtöttem őket. Kizárhatónak vélvén, hogy követi rangodról e hivatal kedvéért lemondanál. Ekkor történt, mi engem is meglepett. Bártfay mosolyogva közié, hogy - már jóval korábban - mint leendő titoknokra maga is gondolt személyedre, s hogy több magas helyen szóba is hozta nevedet. K Ö L C SE Y : (F e lc s ig á z ó d v a ) Ha most nem panaszkodom, erről az egészről. . . egy szót se szólsz nekem? SZ EM ER E: Elmondtam volna akkor is, de csak, hogy hízelegjek vele. Így viszont. .. fordítsuk komolyra a szót, Feri! Mert látom már: nem én, nem Bártfay, s nem is Toldy Ferenc, hanem az Isten nyújtotta ki kezét feléd. Ne habozz elfogadni azt! KÖ LC SEY: Megszédítesz, Pa l i ! . . . nem, nem lehet! Inkább így szenvedek. De el nem viselném, hogy híveim menekülni látnak. . . SZEM ER E: Miért menekülnél? S hova? Ha élére állasz Akadémiánknak, az az egyetlen hely, ahol nem kényszerülsz feladni céljaid. Ami a politikában elérhető, titoknokként mind elérheted. Ami pedig lehetetlen, azért Szatmár követeként sem érdemes küzdeni. De túl ezen: te elsősorban poéta vagy, s tudós. Elfojtott hajlamaidat új körödben feltámaszthatod. S nem ezzel használsz-e legtöbbet „hazádnak” ?! K Ö L C S E Y : Ne gyötörj, drága barátom . . . Nem, azt hiszem, nem mehetek semmiképpen . . . 20 �SZ EM ER E: „Azt hiszed” ! És miért? K Ö LC SE Y: Tudod jól: nemcsak magamé v ag y o k ... Ott van Pepi és K álmán, ott a gazdaság . . . A sors reám bízta mind . . . amíg élek, gondjukat viselem . . . SZ EM ER E: Miről beszélsz? Miért ne tudnád őket gyámolítani akkor is, ha titoknok leszel? K Ö L C S E Y : Elhagyjam Csekét, a birtokot? Pesti háztartást vezessek hivatali fizetésből? Lehetetlent kívánsz! SZ EM ER E: S akik ott élnek? Mit gondolsz, miből van jövedelmük? De hagyjuk ezt. Én pontosan kiszámítottam: évi kétezerrel többet nyernél itt, mint amennyit ott vesztenél. Abba pedig ne kapaszkodj, hogy Pepiék kötődnek Csekéhez, mert már rég futnának onnan, ha tehetnék. Soha nem felejtem, legutóbb, amikor Pécelen nálunk voltatok, Pepi őszintén irigykedve mondta nőmnek: be jó neki, mert közel van Pesthez. S amikor Borcsám rákérdezett, hogy Szatmárból eljönnének-e, a kis Kálmán s Pepi szinte egyszerre feleltek: „adná az isten, hogy egyszer megtörténjen ez!” K Ö LC SE Y: Valóban? ...A k k o r hát ...n e m bánom: legyen! SZ EM ER E: (N y a k á b a u g r ik ) Ígérd meg, hogy nem vonod vissza szavad! K Ö LC SE Y: Olyannak ismersz? SZ EM ER E: Ígérd meg! K Ö L C S E Y : Nem vonom vissza, ha nincs rá különös okom . . . SZ EM ER E: Nem lesz . . . csak te ne keress olyat! KÖ LC SEY: Attól ne tarts! Inkább a túlzott reménykedéstől tartom meg magam. Hiszen ügyemben nem néhány jó barát, hanem a „magas” igazgatótanács fog dönteni. . . SZ EM ER E: (R e jté ly e s e n m o s o ly o g ) Nyugodj meg: lesz pártfogód! KÖ LC SEY: Mi titkot rejtegetsz még? Ki vele! SZ EM ER E: Rendben van, de fogóddz meg előbb! . . . A „magas helyek” egyike, hol megfordult Bártfay, Széchenyi palotája volt. Alighogy elkezdte mondókáját Lacink, a gróf közbevágott. Azt mondá, sokat töprengett ő is, de Kölcsey Ferencnél kiválóbb személyt a titoknoki tisztre sehol nem talál. KÖ LC SEY: (Z a v a r t b ü s z k e s é g g e l) Nem tréfálsz, fiú? Széchenyi mondta ezt? SZ EM ER E: Ő bizony! S még hozzátette azt is: „a szatmári követ beiktatása nyereség lehet. . . ” m in d e n s z e m p o n tb ó l K Ö L C SE Y : (H ir te le n e lk o m o r u l ) S ez mit jelent? SZ EM ER E: Mit jelentene? Hogy tálentumodat oly sokoldalúnak ismeri, mi által új posztod minden kívánalminak megfelelsz. K Ö L C SE Y : (G y a n a k v ó a n ) Nem, P a li. . . ez túl egyszerű volna így . . . A gróf másra gondolt. . . legalább másra is! SZ EM ER E: Te képzelődsz, Feri! Miért gondolt volna másra?! S ugyan mire? 21 �K Ö LC SEY: ( L e g y in t) Nem érted te e z t .. de hagyjuk is! Ésszerűbb dolgokról társalogjunk. Felejtsük cl az Akadémiát! SZ EM ER E: Most meg mi lelt? Olyan vagy, mint egy gyerek! Nem képzeled, hogy feloldozlak fogadalmad alól? K Ö L C SE Y : Nem fogadkoztam én . . . SZ EM ER E: De igenis, szavadat adtad, hogy jelölteted magad . . . K Ö LC SE Y: Mondom, Pali, tekintsük úgy, hogy ez az egész izgató elmejáték volt csupán! SZ EM ER E: Azt már nem, barátom! Aggályaidat leszereltem, s magad is beláttad, hogy ez új szerepre predestinálva vagy . . . S most hátrálsz megint, de nincs érved, nincs „különös okod” ! KÖ LCSEY: Bízd ezt rám, barátom! SZ EM ER E: Most én mondom neked, hogy ne titkolózz! K Ö L C SE Y : (E r ő l te te tten t r é fá lk o z v a ) Belegondoltam, mily nyűg lenne rajtam a hivatal. Olyanná lennék, mint egy óramű. Minden lépésemet másokhoz igazítani. . . minden nap ugyanakkor kelni s feküdni. . . étkezni meg csak „ebédszünetben” - nem való ez nekem . . . SZ EM ER E: Innen tekintve, csak abban különbözne munkád a vármegyei jegyző teendőitől, hogy pihenni is maradna időd - nem úgy, mint Szatmárban, s Csekén. Nem ez izgat téged, Ferenc. Látom én! Elfogadhatóbb mentséged legyen! K Ö LCSEY: Képzeld el, mennyi új ellenséget szereznék! Méghozzá naponként. Minden dilettáns: önjelölt tudós, s félkegyelmű fűzfapoéta hozzám fordulna panasszal, mert folyóírásaink nem közük műveit. Nem akarhatod, hogy szellemi tyúkperekkel emésszék időmet! SZ EM ER E: Jó, elhiszem, hogy előre rettegsz tollforgató barátaidtól. Akiknek kínos dolog nemet mondani. Lásd: könnyítek gondodon! Ünnepélyesen megígérem, hogy írói sérelmeimet sohasem viszem a titoknok elé. KÖ LC SEY: (N e v e t é s t e r ő lte t ) S a többiek? SZ EM ER E: Elég legyen, Feri! Harminc éven át soha titkom nem volt előtted. Talán elvárhatom, hogy őszinte légy. Valid be végre: mi ördög bújt beléd? K Ö LC SE Y: (E lk o m o r u l, m e g sz o rítja S z e m e re k a r já t) „A szatmári követ beiktatása minden szempontból nyereség lehet” - bizonyos vagy benne, hogy így mondta a gróf? SZ EM ER E: Így, szó szerint - nyugodt lehetsz. Bártfay Laci naplót vezet: abból idézte Széchenyi szavát. De miért fontos ez? K Ö L C SE Y : A „minden szempont” sajnos nem „tálentumomra” utal. A gróf másfajta „nyereségre” gondolt. . . SZ EM ER E: Te már csak tudod! KÖ LC SEY: Nem, nem tudom, de „különös okom” van gyanítani, hogy Széchenyi esetleges szerepcserémnek politikai hasznát mérlegelte. 22 �SZ EM ER E: Az ügy szempontjából egyre megy. Miért baj az, ha saját szemüvegén nézi közös dolgainkat? K Ö L C SE Y : reség” , hogy (F e le m e li h a n g já t) é n leszek titoknok, Mert onnan szemlélődve, talán nem az a „nyehanem, hogy in n en elmegyek! SZ EM ER E: Nem értelek ... K Ö LC SE Y: Arra gondolok, hogy a gróf - noha mindig is kedves volt hozzám - azóta tüntet ki bizalmával, mióta Wesselényi Erdélybe távozott. S mit tagadjam, sokáig habozás nélkül, Széchenyi irányát követtem. De most, hogy a kolozsvári országgyűlés megfeneklett, s a báró várhatóan újra Pozsonyba jön, grófunk - látván növekvő ellenszenvemet a kormány iránt - attól tarthat, hogy én Miklós oldalára állok, s hozzá hűtelen leszek. „Nyereség” volna hát távozásom, mert nem lehetnék Wesselényi támasza. SZ EM ER E: Szentisten! Hol élek én?! Ennyi év, s a nemes elvbaráti jóviszony, mi téged s Széchenyit egy ügy szolgálatában egybekapcsolt, megengedi, hogy őt szemforgató, ravasz nagyúrnak véljed?! K Ö LC SE Y: Szó se róla! Ha jól értem terve valódi indítékát, azt kell mondanom: hogy mint ember, módfelett tapintatos, politikusként pedig zseni. De érts meg: épp azért menekülnék a diétáról, hogy kettejük viszályában pártatlan maradjak. Tehát nem dönthetem el küzdelmüket azzal, hogy távozom ! SZ EM ER E: S ha maradsz, hogy őrzöd meg „pártatlanságodat” ? K Ö LC SE Y: (L e ta r g ik u s a n ) Ügy cselekszem, ahogy eddig: legjobb belátásom, s morális ösztönöm szerint. SZ EM ER E: Félreérted Széchenyi szándékát. Engedd meg, hogy Bártfay öszszehozzon vele! Találkozásotok mindent tisztázni fog! K Ö LC SE Y: Ha a grófnak szándéka lett volna beszélni velem, a múlt hónapban megtehette volna kétszer is. Mert Pozsonyban volt, s eljött üléseinkre . . . csak éppen nem tűntem fel neki. . . SZ EM ER E: S ezért nem lennél hajlandó értekezni véle? Hibát követsz el, Feri ! K Ö L C SE Y : (M e g a d v a m a g á t ) Ha a gróf akarja, beszélhetünk. Csak azt ne mondjátok neki, hogy én szeretném pártfogását kérni. . . SZ EM ER E: No hála Isten, tehát nem kötöd meg magad! K Ö LC SE Y: Meg nem kötöm, de nincs is bennem egy szikrányi rem ény... (K o p o g n a k . K ö lc s e y az a jtó h o z m eg y , k in y itja . A k ü sz ö b m ö gö tt k é t ju rá tu s : O rm ó s Z s ig m o n d és B o jt o r A n d r á s - m é ly e n m e g h a jtjá k m a g u k a t .) ORMÓS: Nem alkalmatlankodunk? K Ö LC SE Y: (j ó k e d v r e d e r ü l ) Isten hozta az urakat! Kerüljetek beljebb! (S z e m e re f e l é int) Legjobb barátom: Szemere Pál. Palikám, íme, a karzat „oszlopai” ! ORMÓS: Ormós Zsigmond vagyok. BO JTO R: (E lfo g ó d o t t a n ) Bojtor András... 23 �SZ EM ER E: Sok szépet hallottam rólatok! Noha Bojtor uram bizonyos körökben veszedelmes ember hírében á ll. . . BO JTO R: (K e s e r ű e n ) Nem fogok én most már a légynek sem ártani. KÖ LCSEY: Mi ez a hőkölés, barátom? (B o jt o r sírá ssa l k ü s z k ö d ik , O rm ó sra n éz .) ORMOS: Éppen ez ügyben kerestük Ferenc bátyám at... de nem akarunk zavarni. K Ö LC SEY: Nem zavartok, fiúk; halljam csak, mi baj?! ORMOS: Bandi! BO JTO R: Azért jöttem, méltóságodhoz, hogy megkövessem... amiért legutóbb oly féktelen valék . . . K Ö LC SE Y: Mikor lennél zabolátlan s keményfejű, ha nem húszéves korodban? Nem nehezteltem én egy percig sem reád. BO JTO R: De én egyszersmind búcsúzni jöttem ... (e lé r z é k e n y ü lv e ) mert ebből a városból örökre elmegyek. K Ö LC SEY: No, tán atyád rendelt haza? (B o jt o r ta g a d ó a n rázza a fe jé t.) ORMOS: Mondd csak el! BO JTO R: Nem kívánhatom, hogy szülőim, s húgaim földönfutókká váljanak . . . KÖ LC SEY: Ejnye, de rejtélyesek vagytok. Nem lehetne világosabban? ORMOS: Bandit magához rendelte a perszonális, s megfenyegette őt. K Ö LC SEY: Mi volt ez, András? Tőled hallanám! BO JTO R: (E r ő t v e s z m a g á n ) Egy ismeretlen úr jelent meg lakásomon, s pecsétes levelet nyújtva át, csak ennyit mondott nagy nyomatékkal : „Vigyázzon ifjú úr, nem mondhatja később, hogy postánk nem jutott id ő b e n kezébe” . . . s rögtön távozott. A levélben csupán annyi állt, hogy még a tegnapi napon, pontban tíz órakor jelentkezzem perszonálisunknál. Én ott késedelem nélkül megjelentem. Ahogy beléptem: Somsich Pongrácz „államtanácsos” úr felállt asztalától, s elébem jött. Kezet rázott velem, s hellyel kínált. Szívélyesen érdeklődött tanulmányaim s családom felől, s dicsérni kezdte tehetségemet. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha néhány hónapos joggyakorlatra hivatalába fogadna. É n szabadkoztam, mondván, vármegyénkben, otthon szívesebben jurátuskodom. „No, csak gondolkozzék rajta. S ha meggondolná, majd jöjjön újra el!” S ezzel elbocsátott. A folyosón valami inasféle szólított meg, s egy másik szobába terelt. Itt egy rendőrtiszt állt elém, nevem nem kérdezte, s be nem mutatkozott, ám rögtön ordítozni kezdett. Tudatta vélem, hogy régolta figyelnek, tudják: mikor, kikkel s hol találkozom, s tele van már egy egész dosszié - fel is mutatta azt -, melyben feljegyezve áll minden szavam. Végül emelt hangon figyelmeztetett: az állam biztonsága - úgymond - megkívánja, hogy anarchista csoportok működését ne tűrjék tovább. S mivel az egyik ilyennek feje - szerinte - én vagyok, negyvennyolc órán belül döntsem el: melyik utat választom e három közül. Vagy kilépek egyesületünkből, s elfogadom Somsich ajánlatát, vagy társaim közt maradok, de összejöveteleinkről őneki 24 �minden héten jelentést teszek, vagy haladéktalanul távozom Pozsonyból. S még hozzátette: ha nem jön meg eszem, ne reménykedjek, hogy valaha is ügyvédi vizsgát tehetek. Én kábult fővel indultam szállásomra vissza, s ott ajtómat feltörve, holmimat összedúlva leltem. Néhány drága könyvem lapjaira tépve, szanaszét hevert, ruháim zsebei mind kifordítva, asztalom fiókja felfeszítve volt. Agyamra roskadtam, hogy összeszedjem magam, de ekkor újra megzörgették ajtóm. A postás hozta atyám levelét. KÖ LCSEY: Vele is közölték, hogy fia „rossz útra tért” ? BO JTO R: Nem. Ő nem tud semmiről. Csupán arról tudósít, hogy jegyzői hivatalából minden indoklás nélkül elmozdították, s birtokunkat - felújítván egy nyolcvan év előtti pert - zálogba helyezték. Kétségbeesetten könyörög szegény, hogy siessek vizsgáimat letenni, mert jövedelem nélkül koldusbotra jutnak. . .. Ezért kell búcsúznom . .. K Ö LC SEY: Ez tűrhetetlen! . . . S ez a galád Somsich! Hogy hittünk neki! Mi emeltük a vállainkra, hogy legyen valaki a kabinetben, aki minket képvisel. ...V á r j csak, barátom! Én elmegyek ehhez a latorhoz, a szemébe nézek. S ha nem csinálja vissza, amit veled s apáddal tettek, az egész alsó táblát uszítom reá! ORMÓS: Ferenc bátyám ne tegye próbára türelmüket. Ügyünk többet veszít, mint nyer vele. K Ö LC SEY: „Türelmüket” ?! (S z o k a tl an d ü h v e l ) Utolsó esélyük, hogy velünk kiegyezzenek, s megmentsék ezt a gyengeelméjű dinasztiát, s az egész rothadó birodalmukat! SZ EM ER E: Türtőztesd magad, Feri! A falnak is füle v a n ... még majd felségsértéssel vádolnak néhány könnyelmű szavadért. . . K Ö LC SEY: Szép lenne az! SZ EM ER E: Ha meggondolod, hogy ifjaink olykor szertelen ideáktól bűvöltetnek el, s másfelől, hogy mily kényes a kormány helyzete külhatalmi állását tekintve, úgy ez az akció, noha kapkodást mutat, merő önkényeskedésnek nem nevezhető. K Ö LC SE Y: Bojtor esete arról tanúskodik, hogy a személynököt is zsarolják. De ő tud róla, s engedi. S ez azt jelenti, hogy a kabineten belül tért nyerni kezdenek a vasököl hívei. SZ EM ER E: Ifjú barátaink republikánus eszméit te sem vallod magadéinak. Nem csodálkozhatunk, ha Somsichék jelét is adják nemtetszésüknek. (B o jt o r h oz) Ha komolyan vettétek elveiteket: valaminő ü tk ö z é s re ti is számítottatok?! BO JTO R: Én nem gondoltam, hogy atyámat is belekeverik . . . KÖ LC SEY: Ugyan, Pali! Mi köze az ifjak stúdiumainak az országos ügyekhez ?! Metternich kompániája nem tőlük fél, hanem mitőlünk akar szabadulni. Akikkel szemben nincs hatalma, mert tudja, hogy mi a végsőkig az alkotmány ösvényén haladunk, s törvényes eszközökkel is képesek lennénk célunkhoz érni. Ezek mindenáron le akarnak számolni velünk, mert jól látják: ha a mi mozgalmunk formálja át a birodalmat a kor kívánalmai szerint, soha nem tudnának többé pórázon tartani! 25 �SZEM ER E: Nem látom át, a Bojtorral szembeni támadás miért irányulna a reformpárt ellen? K Ö LC SEY: Mert ez a támadás csak egy kampány kezdete. S ha kibontakozik, odafönn azt akarják kicsikarni, hogy erkölcsi érzelmeink parancsát követve vigyük majd az ifjak ügyét a politikai nyilvánosság elé; s persze: vegyük védelmünkbe őket. S mert ez az ügy politikailag végül is védhetetlen - kompromittálva leszünk, s elbukunk. SZ EM ER E: Mégsem uszíthatod tehát az alsó táblát Somsich személynök ellen! KÖ LC SEY: (T e h e te tle n d ü h v e l ) Sajnos, n e m ... de akkor is beszélek v e le ... (A z i f j ak h o z) Barátaim, az istenért kérlek titeket: zajt ne csapjatok . . . Bojtor Andrist szülői hívják sürgősen haza . . . csak ennyit mondjatok az egyesületben. Nehogy lázadás legyen, mert elveszünk! (Ö s s z e k u lc s o lja k é t k ez ét) Adjatok nekem még néhány hónapot, hogy a végső pontig menjek saját utamon. A haza üdve még nem rajtatok múlik, hanem ama kilencmillió sorsán, kikért, míg tehetem, erőmön felül is harcolni fogok! Nincs fontosabb tárgy itt a diétán az örökváltságnál. Mert nincs szentebb ügy, mint hogy rabságban sínylődő jobbágyaink végre szabad polgárokká váljanak. Hogy a verejtékező paraszt két keze munkájából önmaga gyarapodjék. S ha gyarapszik, lehessen birtoka; oda költözhessen, ahová akar; taníttathassa gyermekeit, hogy azokból - tehetségök szerint - akár tanító, ügyvéd, pap, patikárius, akár vármegyei tisztségviselő váljék. S a jog asztala előtt egyenlőn álljon minden ember: legyen bár grófi sarjadék vagy cselédünk gyermeke. . . . Ti Béccsel akartok ujjat húzni, hogy oltalmazzátok a „nemzeti” szabadságjogokat. De miféle nemzetért pereltek?! Értsétek meg végre: ha a kilencmilliónyi népből nem itt Pozsonyban, a diétán gyúrunk nemzetet - az utolsó szálig elveszünk. És közeleg a perc, melyben e roppant feladatot az ország gyűlésén törvényes úton, békés eszközökkel véghez fogjuk vinni! (Ism ét m e g lo b o g ta tja a p a p íro k a t) Lássátok: itt van beszédem e tárgyban, melyet a jövő ülésben mondandó leszek. Hatását kipróbáltam már követtársimon - így hát nemcsak hiszem, de tudom is, hogy ügyünk győzni fog. Újólag könyörgök néktek a haza szent nevében: tanúsítsatok önmérsékletet! Nehogy rebelliótok, mit fentről provokálnak, utolsó reményünket is semmivé tegye! ORMOS: (B o jtort k a rjá n á l fo g v a az a jtó f e l é v e z e ti) Ha hallgatni kell, hallgatni fogunk. De tudja meg Ferenc bátyám, ha a szükség úgy kívánja, kockázatosabb szolgálatot is szívesen vállalunk. KÖ LCSEY: (B o jto rh o z ) András? Rád is számíthatok? BO JTO R : (K ö n n y e iv e l k ü szkö dve) . . . Igen . . . K Ö LC SEY: Isten veletek! Szerencse kísérjen utatokon! (A k é t fiú m e g h a jtja m ag át, s tá v o z ik .) SZ EM ER E: Egy fertály órája még labirintusban érezted magad. Most meg ennyire biztos vagy a győzelemben? K Ö LC SEY: Ha csak annyit elérünk, hogy visszafogjuk a vesztükbe rohanó ifjú lázadókat, félig-meddig már az is győzelem. SZEM ER E: (M e g le p ő d v e ) Te taktikázol?! Nagyszerű, Ferenc! Már megriadtam, ahogy belelovaltad magad ebbe az örökváltságügybe. Ki vigasztalhatna meg, mikor csalódni fogsz? 26 �K Ö LC SE Y: (H é v v e l ) Nem fogok csalódni! Igenis hiszek a sikerben! Most hogy felrémlett előttem a legrosszabb esély: egy gonoszan provokált és eltiport revolúció, emez irtóztató veszély hatalmas indulatot csiholt a lelkemben, s érzem, lesz erőm az országgyűlésben, hogy a lehetetlent is keresztülvigyem! SZ EM ER E: (Z a v a r t a n ) Hiába lesz, barátom! KÖ LC SEY: Miért mondod? SZ EM ER E: Mert ha meghódítod is az egész alsó táblát, a királyi válasz majd szétzúzza reményeidet. K Ö L C SE Y : Meghajolni akkor sem fogunk. S ha a király netán elvesztené fejét, s épp a jobbágyainkért vívott küzdelemben gáncsolná el oppozíciónkat, azt csak egyképpen tehetné: ha feloszlatná a diétát, s szétkergetné a rendeket. De a magyar nemesség abban a pillanatban betöltendi históriai küldetését. Mert ha száműzetve is, egy önérdekében magára ismerő, új és hódíthatatlan nemzet teremtője lesz! SZ EM ER E: Sosem fogják hagyni, hogy a fejünk fölött lebegjen ez a glória. Gyalázatosabb eszközökkel hadakoznak ők, mint mit egyáltalán elképzelni tudsz . . . K Ö L C SE Y : Nem, Palim. Te most borúlátóbb vagy nálam is. De nagyon kérlek, ne lankaszd hevem. Hisz nincs más záloga a győzelemnek, csak az . . . SZ EM ER E: (K e m é n y e n , elsz á n ta n ) Ki kell, hogy józanítsalak, Ferenc! Bár vétkezni fogok, mert titkot árulok. Én, mint mondottam, Bártfaytól jövök, kinek legfrissebb hírei, miket Szatmárból kapott, megcsúfolják minden reményedet. Ő magától Károlyi gróftól tudja: ha a jobbágykérdésben Béccsel ütközöl, saját vármegyéd hátat fordít neked. S ha nyakaskodsz, visszahívnak. Ez azt jelenti, hogy itt Pozsonyban a te programoddal őket többé nem képviselheted. Megbuktatnak saját híveid, mielőtt Bécs a kisujját mozdítaná. . . . Azaz, hogy már régen megmozdította. (J o b b k e z e m u ta tó u jjá v a l fe n y e g e té s t u tá n o z ) Csak nem itt, a diéta nyilvánossága előtt. Otthonodba küldte ügynökeit, hogy addig zsarolják, fenyegessék választóidat, amíg azok „önként” megtagadnak téged. Hát így állunk, barátom. Fáj, hogy el kellett mondanom, de nem hagyhatom, hogy fejjel menj a falnak. (K ö lc s e y n é h á n y p illa n a tig d e r m e d t e n á ll, m a jd k ih ú z z a az a sz ta lfió k o t, s e g y k e d v ű e n r e n d e z g e tn i k e z d i p a p írja it.) Nincs sz av ad ?!... Mihez fogsz kezdeni? KÖ LC SEY: (F e jé t te tle n n y u g a lo m m a l) fe le m e li, h a n g ja fá ty o lo s , m e g -m e g re m e g , m é g is r e n d íth e - Mihez kezdenék? A dolgomat teszem. SZ EM ER E: A dolgod az, hogy élére állj Akadémiánknak! Onnan messzibb hangzó lesz szavad! K Ö L C SE Y : Azt üzenem Bártfaynak, köszönje meg nevemben Széchenyi gróf jóindulatát. A szegény meghurcolt fiúk dolgában számítok reá. De követi teendőim oly sürgetők, hogy amíg nem végzek velük, nemhogy főtitkár, de tudós, s poéta sem leszek. - Függöny - 27 �28 �FRIED ISTVÁN A magyar emberiségköltemény felé Tünetszerű és nemcsak az irodalmi művek „befogadása” szempontjából érdekes, hogy mely müvek aratnak sikert a közönség, az esztéták és a kritikusok körében. Az viszonylag egyértelmű, hogy egy műből áradó ízléstípus, emberkép, társadalomfelfogás kielégíti a legszélesebb értelemben vett közvárakozást, kifejezi a közgondolkodást, a szerző írás közben számol a lehetséges olvasói magatartásokkal, és azokat tekintetbe véve alkot. Akár úgy, hogy a politikai érdeklődésnek megfelelően, eszmeileg igazolja az erősebb sodrású áramlatokat, akár úgy, hogy a nyelvi kifejezéskészletet, a terminológiát tekintve, olvasói szintjén marad, és így elfogadja a közmegegyezést jelző gondolati és nyelvi sztereotípiákat. Akár úgy, hogy valódi szándékát rejtettebben közli, csak az értők számára világos szerzői-narrátori távolságtartása a műben rögzített és kifejtett témáról; például iróniája saját korában csak alapos elemzés után tetszik ki. Másfelől viszont azok a művek, amelyek módszeres eljárásaikban, újszerűnek ható szerkesztési fogásaikkal egy, az eddigiekhez képest, szokatlan gondolkodói magatartás és szintén kevéssé megszokott szerzői helyzet kifejezésével jeleskednek, rendszerint látványos értetlenségbe ütköznek - vagy félreértés az osztályrészük. V ö rö s m a rty M ih á ly pályája hemzseg a félreértésektől. Persze, előtte C s o k o n a i V ité z M ih á ly vagy B e r z s e n y i D á n ie l sem mondhatta el magáról, hogy kortársaik még csak megközelítőleg is felmérték volna teljesítményük jelentőségét, és Vörösmarty halála után A r a n y Já n o s közönség- és kritikusi sikere is minden bizonnyal inkább a félreértés rovatba könyvelhető el. Míg az előbbi esetben ízlésformák ütköztek össze, és részben az Árkádia-pör kiváltotta indulatok, részben K ö lc s e y F e r e n c n e k éppen a normativitás miatt nagyon kevéssé méltányos kritikái határozták meg jó darabig a magyar kritika fő irányát, és gátolták a teljes érvényű befogadást, addig mind Vörösmarty, mind pedig Arany János esetében többnyire jóhiszemű kritikusi-irodalomtörténészi manipulációval van dolgunk: költőinket belekényszerítették egy pózba, egy helyzetbe, amelyből még a kései utókor sem tudta teljes mértékben kiemelni őket; költészetük egyes mozzanatait, lírájuk-epikájuk néhány vonását tették általánossá, s a tudatosan és moralizátori-nemzetnevelői hévvel félrerajzolt összképből mindazok az olykor lényeges, de legalábbis nagyon fontos elemek hiányoztak, amelyek színezték az összképet, vagy módosították a költőkről tankönyvekben, kritikai munkákban, irodalomtörténeti pályaképekben fölvázolt portrét. Ilyen módon Vörösmarty esetében lelkes kritikusi melléfogásoknak lehetünk szomorú részesei (egészen addig, amíg B a b it s M ih á ly nem hívja föl a figyelmet egy más típusú olvasat lehetőségére); például a C so n g o r és T ü n d e vagy jó néhány kiseposz értelmezése legfeljebb arról árulkodik, hogy a szorgalmas tanulmányírók saját, a költőénél mindenesetre szűkebb szemhatárú világát, gondolkodását, képzeteit látják bele a remekművekbe. Mikor a C so n g o r és T ü n d e megjelent, Kölcsey Ferenc volt az, aki tudta, hogy nem az esetleg a 29 �színházi előadás szempontjából valóban kifogásolható néhány következetlenség a fontos, hanem a műegész, amely „kincs” , méghozzá a legbecsesebbek közül való. S hogy a C so n g o r és T ü n d e ily értetlenséggel (és hallgatással) találkozott, annak az volt az oka, hogy a kortársak közül szinte senki sem érzékelte azt a fordulatot, amely Vörösmarty pályáján és ezzel együtt az európai irodalomban végbement. Nevezetesen még a Schlegel fivérek romantikája is csak részlegesen érintette és hatotta át a magyar esztétikai-kritikusi szemléletet. Minden bizonnyal nyelvi okok játszottak szerepet abban, hogy S h e lle y vagy K e a t s szinte teljesen ismeretlen maradt az 1820-as esztendőkben a magyar irodalomban; hogy A . d e V ig n y nevét sem sokan írták le, nem is szólva C o le r id g e - ról. Vagy V i cto r H u g o és M ic k ie w ic z pályafordulatára majd csak az 1830-as esztendőkben figyel föl a magyar irodalmi élet; hogy G o e th é n e k éppen F a u st ja (az első rész, mivel a második részt az 1820-as években Goethe még be sem fejezte!) volt ismeretlen, néhány értőt leszámítva. S amikorra az 1830-as esztendőkben kinyílnak a magyar gondolkodás kapui a valóban újszerű jelenségek előtt, és a T u d o m á n y tá rb a n , a F ig y e lm e z ő ben, de előbb S z a la y L á s z ló nál, majd E ö t v ö s Jó z s e fn é l regényben és fordításban hangot kapnak a kortárs (világ) rodalmi áramlatok, és mind népszerűbb lesz a Goethe körvonalazta világirodalom-képzet, akkorra már Vörösmarty egy másfajta drámai típussal kísérletezik, az ódát alakítja át romantikus alkotói elvei szerint, és lassan-lassan lemond az oly biztatónak indult műfaji kísérletről, a mesenovellákról. Akadémikusi-kritikusi-szerkesztői munkái mellett legfeljebb a lírai és a rövidebb epikai formák (balladák) szerzőjeként alakítója az irodalmi közgondolkodásnak, drámaírása kritikusi tevékenységével lesz párhuzamos, messze nem függvénye, de kiegészítője. Jól ismert az összehasonlító irodalomtudomány ama tétele, amely „kreatív recepciós folyamatokat” tételez föl (Dionýz Ďuriš in kifejezése); azaz a nemzeti irodalmi szükségletek által meghatározott befogadást, amely egyfelől kifejezetten írói-esztétikai, másfelől viszont szélesebb körű, társadalmi „elvárási horizontok” által meghatározott. Ezért nem szólhatunk az 1820-as évek kihagyott lehetőségeiről, inkább arról, hogy Vörösmarty Mihály belekényszerülvén a szerepbe, érzékelte vállalt szerepe és a művészi lehetőségek között feszülő ellentmondásokat, és ezekből az ellentmondásokból épített föl költészetet. A szláv népek, nemzetek irodalomtörténeteiben találkozunk a „nemzeti ébredés"-ként jelölt korszakmegnevezéssel. Ez annyit jelent, hogy a nemzet és a nyelv kerül a figyelem középpontjába. Ennek következményeképpen más lesz a nemzethez tartozás feltétele, más a nemzeti közösség ismérve és tartalma más az anyanyelv funkciója. Nemzet és anyanyelv léte kölcsönösen feltételezi egymást: így az irodalom, mint amely az anyanyelvet a legmagasabb szinten reprezentálhatja, újabb szerephez jut, felértékelődik. Irodalmi művekben nagyobb hatásfokkal és egyértelműbben szólalhatnak meg azok a gondolatok, amelyek a nemzeti kérdés fejlődésének különböző fázisaiban felvetődnek. E zzel kapcsolatos az igény: az irodalom is igazolja - a nagyvilág előtt - a nemzet ősiségét, a népről kialakult kedvező sztereotípiák mélyen a történelembe ágyazottságát, a „régi dicsőség” -et, amely legfeljebb késik az éji homályban, amelyre az „elfajzott fiak” szégyent hoztak, de amelynek felvirultát, visszatértét az irodalom segítheti, sürgetheti. Az irodalom felértékelődik, de az olvasói elvárások is növekednek. Régi hiedelmek, poétikai szabályok szétfoszlanak, de az irodalommal szemben új és nem feltétlenül esztétikai jellegű - követelmények támadnak. A költő ki30 �léphet másodrendűvé minősített, mecénási kegytől függő szerepéből és helyzetéből, de másfajta függőség kerít(het)i hatalmába. Ennek a változásnak következményeit pontosan jelzi Vörösmarty pályája az 1820-as években, s e változás válságjelenségektől kísérve zajlik le. Á m mielőtt erre térnénk, szükséges annak az irodalomtörténetből jól ismert ténynek leírása, hogy R á d a y G e d e o n óta előtérbe került a nemzeti hősköltemény, illetve a régi magyar epika kérdése. Nem elszigetelt jelenség ez az európai irodalomban. A X V III. század német irodalmában is tanúi vagyunk az egykori - „dicső” - német költői múlt feltárására irányuló törekvéseknek, a Nibelung-ének változatai felfedezésének, a régi germán hősdalok értékelésének, majd egy új homéroszi elmélet keletkezésének, s ez a folyamat a XIX. század első évtizedeiben felerősödik. A bölcs és türelmes V o lt a ir e sem C a n d i d e - jára volt büszke, hanem IV. Henrikről szóló, a toleranciát hirdető eposzára, a H e n r iá s z ra, amelynek két magyar fordítója is akadt. A finn irodalomban L ö n n r o t Illé s roppant munkáját a maga által szerkesztett és összeállított K a l e v a l á v al koszorúzta meg (1835-ben), de ha nem leltek a régi korokban a nemzet múltját, lovagkorát, ősi dicsőségét feltáró epikus költeményre, cseh írástudók hamisítottak effélét, az ún. zöldhegyi kéziratban, a legendás cseh uralkodónőről, Libussáról. A nemzeti eposz szándékával vetette papírra ] án K o llá r A szlávság leánya című művét, majd az 1830-as években időmértékes verselésben szerzett, Aeneis-típusú epikus költeményeket vetett papírra a szlovák J á n H o ll ý . A magyar irodalomban egyfelől a hun-magyar rokonság mondaköre, másfelől a Hunyadiak vitézi tettei ösztönözték eposzra a szerzőket, majd mind jobban az előtérbe került Z r ín y i M ik ló s Szigeti veszedelme (K a z in c z y F e r e n c tett sokat ennek érdekében). Amit azonban vártak: a honfoglalásról szóló nemzeti eposz, amelybe Csokonai Vitéz Mihály is belekezdett, és amelynek „mitológiája” (azaz a szükséges csodás elem) megfelelő alapokat kapott a történész C o rn id e s D á n ie ln e k a magyar ősvallás mibenlétét fejtegető értekezésében. Amikor Vörösmarty 1825-ben kiadta a Z a lá n f u tását, akkor felületes megállapítás szerint közvárakozást elégített ki. Az előfizetői névsor azonban ránkmaradt. Száznál kevesebb volt az előfizetők száma. Lehet, hogy e közömbösség a kevésbé neves költőnek szólt, hiszen nem Vörösmartyt szólította föl az akkor még nagy hatású, délibábos történetszemléletet képviselő történész, H o rvát Is tv á n a nemzeti eposz írására, hanem H o rv á t h E n d r é t . Lehet, hogy az országgyűlésre készülődés, majd a megnyitás mámorában élő nemességet elfoglalta saját fontosságának tudata, és kevéssé törődött a múltat megjelenítő költői törekvéssel. Sok minden lehetséges, de az is tény, hogy Vörösmarty csak (kis) részben elégítette ki a közvárakozást. Művészileg a magyar romantika első csúcsteljesítményét adta, a nemzeti eposzt tekintve azonban - a romantikának a hagyományos eposzi sajátosságokat tagadó álláspontja miatt - kudarcot vallott. A költő szintézisre készült: összegezni akarta (volna) majd fél század eposzi próbálkozásait. Magyar Aeneisszel akart szolgálni - 1825-ben. Hogy milyen komolyan gondolta tervét, azt a filológiai kutatás bizonyította, amely számos hasonlóságot tárt fül a Z a lá n fu tá s a és az antik eposzok között, különösen egyes jelenetek, epizódok egybevetésével. Á m azt is tisztán kell látnunk, hogy Vörösmarty éppen a Z a lá n fu tá s a írásának, megjelenésének esztendeiben küzdötte le végleg iskolai tanulmányaiból eredeztethető deákos klasszicizmusát, és tájékozódott - olvasmányai segítségével - az újabb áramlatok felé. S avval is 31 �számot kell vetnünk, hogy a kísérletezés eddig nem próbált műfajokkal, nem merült ki a tisztelt minták követésében, hanem mindenekelőtt az egyéni poétikai gondolkodás törvényei szerint alakult. Ezek az egyéni poétikai törvények más elemek bevonását tették lehetővé egy olyan műfajban, amelyet a görögök óta becsültek, és amelynek szabályrendszerét költői gyakorlat és elméleti gondolkodás szinte végérvényessé rögzítette. Éppen ez a végérvényesnek ható rendszer volt a legfőbb akadálya annak a törekvésnek, amely egy iskolás költészetszemlélettel való teljes szakítást akarta végrehajtani. Amellett azt sem feledhetjük, hogy a hagyományos eposzi-antik és ezzel összefüggő költői gondolkodás egy adott korszak reprezentánsa, a rétegzett világ és e rétegzettség ellenére is egyetemes érvényű világkép kifejeződése, amelyben még megvan az egység lehetősége, az istenek, a hősök, félistenek és az istenek által sújtott vagy segített emberek - nem vitás, hierarchikus, mégis egyetlen egészet alkotó harmonikus együttélése. Az eposz világképe szilárd, szinte megingathatatlan, emberi törekvéseket isteni kegy jutalmaz, vagy isteni bosszú tesz lehetetlenné. Az állandó jelzők az egyént eleve szűk körbe kényszerítik, meghatározzák azt a pályát, amelyen jellemvonásának megfelelően mozoghat. Ezt az epikus örökséget kellett (volna) Vörösmartynak vállalnia. S ő vállalta, már csak azért is, mert nem sokkal a Z a lá n fu tá s a előtt jelent meg B a r ó ti S z a b ó D á v i d Aeneis-fordítása, amely találó megoldásaival egyfelől segítette az eposzra készülőket, ugyanakkor éppen ezért az újfajta személyesség válságtudatával küszködő Vörösmartynak nem egyszerűsítette dolgát. S éppen itt, ezen a ponton nevezhetjük legalábbis felemásnak a Z a lá n fu tá sá t. Mivel szándékában és vállalásában, számtalan részletében, az eposzi kellékek alkalmazásában honfoglalási eposz, de legalább annyi részletében, a művet határozottan átható személyességben, a „tündérezés”-ben tagadása a nemzeti eposznak. H o rv á t h Já n o s nagyon szépen igazolta, hogy még a „nemzeti” elem is kárt szenved Vörösmarty újfajta kozmogóniájában és a kozmoszt benépesítő tündéritragikus személyek festésével. A vállalás és az eredmény kettősségét jól mutatja a szoborrá merevedő Árpád és a részvéttel megrajzolt, „búba merült” Zalán alakja, s az „egyetemes lírai részvét"-nek, mint a költői magatartás talán leginkább jellemző vonásának érvényesülése az eposzban. Az eposzok átlátható, a totalitást kifejező világával szemben a Vörösmartyé rejtett tragédiáktól, tragikumba fúló személyes sorsoktól terhes. S még a tündéri lét sem óvhat meg a személyes tragédiától, a vágyak és lehetőségek között feszülő, fel- és megoldhatatlan dilemmáktól, amelyet nem enyhíthet sem a nemzeti történelem (és történelmi szerep) átérzése, sem a követelés felelősségérzettől áthatott cselekvésre. Számunkra nem vitás, hogy e válságjelenségek egyszerre jelentkeztek az európai irodalomban (Byron pózai szerepvállalásai és iróniája példamutatók voltak) és Vörösmartyban. A világ átláthatatlansága egyben azt jelenti, hogy tragikus feszültségek színhelye. Már Berzsenyi Dániel is hiába kereste Ithakáját, de - bár nem verseiben - számára evidens volt, hogy létezik Weimar, jóllehet számára valószínűleg elérhetetlen messziségben, és létezik ama hellénika, amelynek világába a költő felemelkedhet, amelyhez hasonlóra törekedhet. Vörösmarty számára nem létezik Ithaka, végzet sújtotta hősei, féltékeny idősebb férjei, a kívánságokkal telhetetlen (?) emberei nem remélhetnek menedéket, magukban hordozzák végzetüket, olykor bűneiket, és a bűnhődést is nemegyszer. A költőnek sem ideje, sem kedve nincs mindennapi dolgokat írni, világának sem égen, sem földön nincs határa: „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára” . Költői világ ez, a költőben létezik, lelke 32 �asztalán írva lelte. Hiába reménykedett a néhány tucat olvasó: 1825-ben sem lett a magyar irodalomnak a Z a lá n fu tá s a által az Aeneisszel egylényegű eposza. S aki szívesen olvasta, bizonyára jólesőn melegedett föl a magyarok győztes csatáinak tüzénél; aki költészetet keresett, az akusztikailag is pontosan megjelenített csatajeleneteknek örvendett; mégis, fel kellett figyelnie arra, hogy az ábrázolt és megálmodott történelem „mögött” titokzatos, kiszámíthatatlan erők működnek. Hogy a világ legalábbis dualisztikus; győztes csaták, tiszta érzések, morális tartás, megtervezett sorsok a napfényes oldalon - és magyarázhatatlan bánatok, fájdalmak, feltámadó nyugtalanságok, sejtések, öntudatlan elkövetett, végzetes tettek, váratlan-meglepő fordulatok az éjsötét oldalon. S míg a Zalán futásában a mű jellegénél és következetesen keresztül vinni szándékozott tendenciájánál fogva, viszonylag tisztán megkülönböztethető a két oldal: a nemzeti történelmi és a személyes, az eposzi és az eposzitól elütő, addig a Zalán futását követő művekre a költői válság elmélyülésének árnyéka borul. A Z a lá n fu tá sá b a n éppen a magyar mitológia adhatta ennek a dualisztikus világlátásnak és kozmogóniának alapját: Hadúr és Ármány jelképként is képviselhette a világot alkotó, a világban létező kettősséget (mely kettősség sok rétegű és több értelmű, s nem pusztán a nemzeti mitológiára érvényes) a következő művekben fokozatosan szorul háttérbe a „régi dicsőség” , fokozatosan szorul vissza a „történelem” megjelenítése, és kerül előtérbe a személyes, a költői, a válságtudattól gyötört egyéni. Az E g e r című kiseposzban az 1552ben lejátszódott történelmi események hív visszaadása mellett a renegáttá lett Omar titkos szerelme hívja föl magára figyelmünket. Nem jellemgyengeség okozza Omar vesztét, hanem meghasonlása önmagával. A S z é p la k című kiseposzban a történelem csak jellegtelen háttér, az időpont jelölése el is maradhatna, vagy más, hasonló történelmi korszakkal lenne felcserélhető. A végzetdráma súlyosságával előregördülő cselekmény nem ismer kíméletet, ezen a földön nincs és nem is lehet boldogság, hirdeti a költő. Ott van a boldogság Ugod kezében, de megfosztja önmagát ettől a boldogságtól. A T ü n d é r v ö lg y sem e földön lelhető föl, mesei tájon kell járnunk, hogy föllelhessük. S kérdés, hogy valóban föllelhető-e? Nem csupán a költői képzeletben létezik-e? A D é l sziget töredékben maradt. Ámor- és Psyche-típusú történet, amely a költészet születését volna hivatva versbe foglalni. Kellett, hogy töredékben maradjon. Még beszédesebb példa a M a g y a r v á r című töredék, amely egy másfajta kiábrándulást jelez: Horvát István történetszemlélete, a keleti magyarság képzetének ez a változata vesztette el érvényességét, és ez a csalódás párhuzamos a történelmi küldetésbe vetett hit elvesztésével. Még pontosabban szólva: a történelmi sorsokkal szemben a költő számára fontosabbá válnak az egyéni sorsok. Mindez az eposzok világával való szakítás jegyében történik. A hajdankor eposzaiban csak felsóhajtott a költő: vajon ennyi harag lakozhat az istenekben? Haragvó égi lakó küldi a fúriát, ébresztené föl a török szultán haragját. Haragvó istennő száll alá égi lakából, hogyha már az égieket nem tudja a maga oldalára állítani, a pokol lakóival szövetkezzék. Istenek tartják kezükben az ítélkezést, jó cselekedetek és bűnök mérlegelését. Egy isten jósága vagy kegyetlensége meghatározza az emberi sorsot; a rege szerint súlyos büntetés vár a gyermekeit az istenekhez hasonlító anyára, saját vadászkutyái tépik szét a meztelen istennőt megleső férfit. A Z a lá n fu tá sá b a n Hadúr és Ármány személyes küzdelme végül is eldönti magyarok és ellenségeik harcát, mindazonáltal az életgyűlölő Laborczán meghasonlottságán már Hadúr sem 33 �segíthet, és a Délszaki Tündér sem reménykedhet földöntúli volta varázserejében. Különben még csak nem is bukott angyalok, bibliai-mitológiai figurák a hősei Vörösmarty kiseposzainak. A hazai folklórból merít, mondákból, krónikákból és krónikás énekekből, nemzetközi mesei motívumok tűnnek föl, nem a görög eposzok, hanem a görög regények mozzanatai. Ám mindenekelőtt válságérzését vetíti ki. A felismerést, hogy véglegesen összeomlott az eposzok világa, nincsen „Görögország istenei” számára hely ezen a földön. De megingott az a középkorból örökölt, szintén stabilitást tükröző világkép is, amely a jól elrendezettség, a bizonyosság hitével nyugtatta meg a töprengőt, és szétfoszlott ama elméleti tétel is, amely a létezés nagy láncolatának elvével ringatta magát nyugalomba. A történelmi események, az egyre dinamikusabb változások a történelemnek mint kiismerhető és a jelent igazoló tényezőnek ellenében dolgoztak. Minél inkább lett a történelem egy nép, nemzetté szerveződni akaró közösség kollektív élménye, annál inkább lett a külső (és belső) fenyegetettség is az. Már a Zalán futásában is ott leljük a lázadó aljnépet, mint amelynek szennyes indulatai a nemzeti egységet veszélyeztetik. Arról van szó, hogy az eltávolodás az univerzalizmustól vagy a felvilágosodás egyes gondolkodói által meghirdetett világpolgári eszménytől (hiszen például a tudósok, az írók köztársaságában jobban élhet a „philosophe” , mint az államban, amelyben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kettéválasztása még feladat!), s a nemzeti kizárólagosság érvényre jutása egyszerre jelentette az anyanyelvi közösség új típusú szerveződésének lehetőségét, valamint az elzárkózást az anyanyelvi közösségen kívül rekedt, kívülrekesztett nép- és nemzetegyedektől. Ezt a kettős irányú „fejlődést” konstatálta Goethe, mikor az egyediség megőrzése mellett meghirdette és programként hangoztatta a világirodalmat, és ezt a megosztottságot tapasztalta a romantika is, Vörösmarty is, mikor a felvilágosodás körvonalazta gondolatot hangsúlyosabban mondta ki: a nemzeti és az egyetemes, a haza és az emberiség együttes vállalását tűzve ki célul. Amikor Vörösmarty hirtelenül átvette a T u d o m á n y o s G y ű jte m é n y szerkesztését, egyik első dolga volt, hogy tallózni kezdjen a német világirodalmi folyóiratban, a D a s A u s la n d b a n . Innen olvasta és tolmácsolta a svéd romantika újabb fejleményeit, leírva N o v a lis nevét, tanulmányozta a hindu drámai literatúrát, általában Kelet poézisét, cikket közölt a H e s p e r id á k k e r tjé r ő l . Egy idézet megvilágítja Vörösmarty érdeklődésének körét és irányát: ,,A ’ classicu s szo m o rú já té k n em e g y e s s z e m é ly e k r e k í v á n h atn i, h a n em n e m z e te k re , a ' ro m á n o s e lle n b e n in d iv id u u m o k h o z fo r d u l.” Nemigen lehet kétségünk afelől, hogy Vörösmarty, aki egyébként kísérletet tett a történelmi drámával, méghozzá annak shakespeare-i változatát szeme előtt tartva, hova sorolja magát. Ne vonjunk le elhamarkodott következtetést! A R o m című kiseposz éppen nem a nemzeti problematika háttérbe kerüléséről árulkodik. Más kérdés, hogy a keletiség, az Ezeregyéjszaka egyes motívumait felhasználó cselekmény milyen mértékben festi az egyéni és a nemzeti tragédiát. A kiseposzok allegóriái és a konkrétan megnevezett nemzeti történelmi események (többnyire anarchia az államban, az egyéni bosszú korlátlan lehetőségei) a nemzeti történelem átlagnemesi és egyoldalú interpretációival állnak szemben. Mint ahogy másképpen látják az egyénnek szerepét a történelemben - s a történelmi dimenziótól megfosztott, mert kozmikus távlatokban súlytalanná váló, konkrét történelmi meghatározottságtól mentes világban. Ne higgyük azt sem, hogy kizárólag Vörös- 34 �marty küzdött a nemzetben, a történelemben, az egyénben tapasztalt meghasonlottság, tépettség gondolataival. Kölcsey Ferenc M o h á c s című írásában olvastuk a nemzeti lét reprezentánsairól, azokról a szerepekről, amelyeket az egyén választott a maga számára: „ A k a lm á r sz á m v e tő k é p p e l n y itja b o lt já t ; s je g y z ő k ö n y v e m e lle tt a tö rtén et é v k ö n y v e ir e e m lé k e z n i i d e je n e m m a ra d . A k a to n a g o n d n é lk ü l já r d a ll a b á sty á k o n , n e m s e jd ít v é n , h o g y a z o k ez é v n a p o n m a ra d ta k k ir á ly és n em z et n é lk ü l, d ú ló n é p z sá k m á n y a iv á le e n d ő k . A tu d ó s m in d e n n a p i k e n y e r é r ő l g o n d o s k o d v á n , é rz e lg é s re n e m h e v ü lh e t. É s a k ö ltő ó a k ö ltő r ő l k i tu d v a la m it ? r e jt v e to lo n g ő a so k a sá g k ö z t, m e ly n e v é t m ég n em h a llá ; v a g y m a g á n y b a n ü l, h o l s e n k itő l n em k e r e s te tik .” Már Kölcsey is elszakad a konkréttól, és tágabb érvényűvé emeli korántsem csupán a múltra vonatkoztatható helyzetfelmérését. De vágyak és lehetőségek ellentétei értekezése további részeiben is ott feszülnek: a mindennapi lét kicsinysége és a történelem távoli és megközelíthetetlen nagyszerűsége mélyebb, rejtettebb ellentmondásokat leplez. ,,... a n em es PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y h ázat íg y ta rth a t; a k a lm á r PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y tő k e p é n z t íg y h a lm o z h a t; a tu d ó s PÉN ZR E v á g y , m ert n a g y, azaz h o ltig tartó p ih e n é s re íg y j u t h a t . . . ” S a valóság? „ . . . A n em es p én z t n e m k a p , m ert b irto k á n h ite l n em fe k s z ik , a k a lm á r n em , m ert szám ítv á n y it a n em es n em fiz e t h e t i; a tu d ó s n em , m ert k é z ira ta in m o ly r á g ó d ik . .." S a következmény? Elvonulás a magánéletbe, lemondás a távlatokról, a nemzeti történelem kínálta távlatokról is: „ . . . d e v e h e t e d -e rossz n é v e n , h a v á g y g y a l tö lt s z ív v e l és g o n d d a l, te lje s f ő v e l v á g y o k, és g o n d jo k tá rg yá n k ív ü l s e m m it n em lá th a tn a k , n em h a llh a tn a k , é s n e m is é r t h e t n e k ..." Aligha kell részletesebben bizonygatnunk, hogy Kölcsey típusfigurái, nem egyénített, hanem éppen szereppé egyszerűsített-sűrített alakjai majd a C so n g o r és T ü n d e vándoraiként térnek vissza. Még akkor is, ha Vörösmarty minden bizonnyal nem ismerte Kölcseynek ezt az írását akkor, amikor a C so n g o r és T ü n d e végleges változatát készítette. A gondolkodás hasonlósága, ami fokozottabb figyelmet érdemel - és az a tény, hogy felvetődött az emberi szerep kiélésének lehetőségei és a valóságos viszonyok engedte mosgástér problémája. Az ugyanis, ami már Vörösmarty kiseposzaiban körvonalazódott. A történelem nem nyújthat vigaszt a kereső embernek, a régi dicsőség ugyan jóleső érzéssel tölthet el, de a haza szebb ideje végképpen elmúltnak látszik, s a teendő egyébként sem lehet csupán a régi dicsőség emlegetése. Emellett nem oly egyértelmű a történelem tanulsága, mint azt még 1823-ban Vörösmarty is gondolta. De a szerveződő nemzetközösség sem nyújt egyelőre megfelelő védelmet a történelembe kitaszított egyénnek, akire sokfelől sokféle veszély leselkedik. Olyan jellegű, amelyet Kölcsey körvonalazott, és amely a közéletiségre készülő, a konkrétat és az egyetemest egyként ismerő gondolkodó előtt rémlik föl, de olyan jellegű is, amelytől Vörösmarty kiseposzainak hősei szenvednek. A külső körülmények nem látszanak kedvezőeknek, de az ember önmagával sem él békében. A „nyugati” irodalmakban (nevezetesen a franciában és az angolban) az előbbre jutás, a lehetőségek megragadásának képtelensége gyötri a felfelé törekvőket, a kelet-közép-európai irodalmakban a nemzeti lét fenyegetettsége mellé az egyéni lét már megtapasztalt kilátástalansága párosul. Az ember végleg elszakadt a természettől, a természetben föllelhető idilltől (az idill egykori 35 �valósága is kétségessé vált), de az emberiség jövője sem kecsegtethet túlzottan sok reménnyel. Az ember ugyan látta a korlátlan lehetőségeket (Napóleon példázta), de azt is látta, hogy mi történt a hatalmat megragadó, a világ fölé emelkedő emberrel. Az általános reményvesztés ellenében a „régi dicsőség” nem kínálhat alternatívát, Vörösmarty előbb a S z é p la k , majd A k é t sz o m sz é d v á r történelmi vonatkozásaival utalt arra, hogy az ember kétségeit nem enyhítheti a történelem, amely a nemzeti meghasonlottság színtere. Szétfoszlani látszik a felvilágosodás egy gondolati irányának magahitt derűje, a fejlődés végtelenségének reménye, a szüntelen tökéletesedés ábrándja. Ellenben hangot kap a már korábban is több ízben leírt tétel: a fejlődés, a haladás nem feltétlenül töretlen és egyenes vonalú, esetleg körkörös mozgással futja be pályáját. A felfelé emelkedő, majd a történelembe alásüllyedő birodalmak nem csupán azt jelzik, hogy a „romolás” és a „teremtés” egymást váltják, hanem azt is, hogy a fejlődés körívszerűen kiindulópontjához tér vissza. Korábban az egyes ember életének hasonlatosságára képzelték el a történelmet, a nemzet történelmét, amelynek végén az elhalás fenyeget. Az egyes és az általános, az egyedi és az egyetemes, a nemzethez kötött és az emberiségi nem egymást kizáró, ellenkezőleg, egymást kölcsönösen feltételező tényező, az egyikre jellemző mozzanatok a másik „életpályáján” is föllelhetők. Vörösmarty kiseposzaiban háttér ugyan a történelem (mindenekelőtt a S z é p la k ban és A k é t sz o m s z é d v á rb a n ), de ez a háttér olyan, amely előtt csak tragikus konfliktusok bomolhatnak ki, amelyben szinte törvényszerű a kudarc, a boldogságvesztés, s amelyben csak az oktalan bosszúnak, az értelmetlen haláloknak, a meghasonlásnak van tere. Mindez egyedi és egyéni életsorsok történetébe ágyazódik, és ezek a semmibe hulló sorsok jelezhetik a boldogságra immár képtelen ember kudarcait. Már Kölcseynél is láttuk a törekvést arra, hogy a konkrétból egyetemes (legalábbis nemzeti) tanulságokat vonjon le, a tényeket nagyobb összefüggésekbe helyezze. Kölcsey értekező prózája a nemzeti semmibe hullás évfordulójára emlékezve és emlékeztetve, a jelen paradoxonait és céltalanságát mutatja be. Vörösmarty gondolatai is ebben a körben mozognak. Nála egyfelől a nemzeti háttér előtt kibontakozó személyes tragédiák, másfelől a tündérezésnek korántsem egyértelmű kérdésföltevései jelzik a költői pálya állomásait. Olyan gondolatkörbe helyezi kiseposzai történéseit, amely a kortárs európai irodalom legjobb alkotásaival rokonítja azokat. Ami annyit is jelent, hogy oly gondolatiság irányítja a húszas évek Vörösmarty-műveit, amely részben egy új típusú alkotói helyzet, részben a történelem-nemzet-egyén konfliktuslehetőségeinek új típusú felfogása nyomán alakult ki. S amely az egyénit-egyedit és az egyetemest egyként magába asszimilálja. Mondhatnók azt is: filozofikusak ezek a művek (de Vörösmarty előtt már Kölcsey lírája is jócskán tartalmazott bölcseleti elemet), nevezhetnők költői filozófiának is, sőt: romantikus létbölcseletnek, anélkül, hogy e művek bármely bölcseleti tétel illusztrációjául szolgálnának. Valószínűleg akkor lennénk egészen pontosak, ha a költő szemléletében és ezt a szemléletet kifejező képanyagában látnánk meg azt az egységes, a lét tragikumát mélyen átérző felfogást, amely valójában egyetlen bölcseleti rendszerbe sem sorolható be, de amely közvetve mégis érintkezik a korai német romantika, majd a XIX. század első évtizedei filozófiai életműveivel - azokkal is, sőt, talán azokkal mindenekelőtt, amelyek irodalmi művekben realizálódtak. Nevezetesen Goethe F a u s tjá v a l. 36 �Hogy ezek a gondolatok, rendszerhatással bíró bölcseleti töredékek, költői látomás formájában jelentkező kozmogóniák, és a történelemnek, a történelembe vetett, azt irányítani megkísérlő történelmi egyéniségnek, boldogságra törő, ám attól elzárt egyénnek kétségei megszólalhassanak, ahhoz újabb költői kalandokra kellett vállalkozni: új műfaj(ok) meghódítására, olyan(ok)ra, amely(ek) nem elégedhet(nek) meg egyetlen alkotói nézőpont, egyetlen élethelyzet, egyetlen szerzői magatartás kifejezésével, hanem érzékelteti(k) a költő és világ ambivalens viszonyát, azt a kétértelműséget, amely fordulópontot jelent az emberiség történelmében: a felismert nagyobb függetlenséget és a felismert újfajtabonyolultabb függést. Az egységesülést elősegítő közlekedési, kereskedelmi, szellemi csereforgalmat és az elkülönülést elősegítő, túlzottan nemzeti törekvéseket. A felismerést: nemzeti fölemelkedés és nemzethalál egyként lehetséges. S mindez a népek nagy közösségének, a megosztott világnak szeme láttára. Goethe világirodalom-programja ezeket a felismeréseket rögzítette, de az emberiségi méretű vállalkozás a F a u s t 1 1 . részének utópisztikus-humanista ábrándja. Vörösmarty több tündéries, történelmi és áltörténelmi eposza után vetette papírra a C so n g o r é s T ü n d é t, a maga ábrándját az emberről, az emberiség történelméről. Ez az illúziómentes szembenézés az emberi szerepekkel és az ember történelmével, tette aztán lehetővé, hogy meg nem szűnő hittel hirdesse a legszentebb vallást: a haza és emberiség egységének gondolatát. A C so n g o r és T ü n d e felé vezet tehát az 1820-as évek magyar irodalmának útja; Kölcsey ismerte föl értékeit, azt azonban nem sejthette, hogy új korszak kezdetét jelenti, Vörösmarty pályáján és a magyar irodalomban. 37 �K E R E S Z T U R Y D EZSŐ A „Toldi szerelme” Egy pályakép részlete Elképzelhetetlen, hogy az a gazdag virágzás, amely a Kapcsos Könyvbe „zárt” Ő s z ik é k lírai termését létrehozta, az epikus Arany művére hatás nélkül maradhatott volna. Ehhez túl erős volt a kötelezettség érzése, amelyet a költő, mint „a nemzet epikusa” vállalt, s amelynek beváltását mind barátai, mind tisztelői várták tőle. De sugallhatta az effajta munkálkodást a költő alkotó igénye is, hogy amit még lehet, elérjen a maga elé tűzött legfontosabb célokból: nagyra mért töredékeinek befejezéséből. Három nagy mű folytatását, befejezését mérlegelhette akkor, amikor - az 1870-es évek elején - egészségi állapota megjavult, az alkotó munkához újra erőt érzett. A B o l o n d I s t ó k második énekének gyakran idézett 15 16 -17 . strófájában megírta, hogy akkor miért éppen a legkevésbé tetszetős tárgyat vette fel újra, elbúcsúzván „jobb része arany álmá” -tól, a „hű Toldi, Csabá” -tól. Egyszerre remekké formálta azt a töredéket, s el is zárta vele a folytatás útját. A C s a b a k i r á l y f i abbamaradásának okairól már volt, a legfontosabbról még lesz szó. Maradt tehát a Toldi „dereka” . Emellett szólhatott sok egyéb ok közt főként az, hogy ebben a munkában jutott legmesszebbre, s ezzel egy trilógiát tehetett teljessé. Döntését az 1879-ben nyomdába adott kész mű E l ő s z a v á ban így indokolta meg: „Csak 1863 őszén (a B u d a h a lá la után) vettem újra elő töredékeit. Olvasgatva, megsajnáltam a kárbaveszett részleteket, s kezdtem gondolkozni új mesetervről. V ajjon okkal-móddal, a népies naivság örve alatt nem lehetne-e behozni az eddig mellőzött mondarészeket, a prágai kalandot, a sírrablást, vagy legalább sírbontást, s a nápolyi kettős hadjáratot is összevonva e g y b e ; így a költői beszély, vagy, ha tetszik, v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében alkotni meg a költeményt? Tetszett a gondolat; hamarjában pár éneket meg is írtam; de majd egészen szubjektív természetű szenvedések miatt ismét hosszú időre abba kellett hagynom ... 1874, s a következő években, ha nyári fürdőzéseimből némileg üdülve megjöttem, ismét vissza-vissza kezdék térni - ad pristinas amorem - . Időnként néhány versszakkal tovább vittem a költeményt, bár remény nélkül, hogy valaha befejezzem; míg végre mostani kényszerített nyugalmam alatt rá vetém fejemet, hogy a munka befejező részét megkísértsem. Érdemes volt-e a fáradságra, s nem jobb lett volna-e a töredéket - nagy reményű és sajnálatos - töredéknek hagyni: azt már te fogod megítélni, nyájas olvasó!” Arany már a B u d a h a lá lá h o z is írt E l ő s z ó t : főként azt jelezve, hogy a hun rege első, bár önálló része egy nagyobb műnek. A T o l d i s z e r e lm e elé bocsátott magyarázat - az E l e g y e s d a r a b o k elé bocsátotthoz hasonlóan a mű keletkezésének, történetének legfőbb elemeit is összefoglalja: oly tömören és oly bensőséges hangon, mintha valóban csak egy szakmailag tá38 �jékozott baráti körnek akarna az akadályozó, vagy ösztönző mozzanatokról számot adni. Mintha nemcsak a mű, hanem ő maga is „mentségre szorul” na. Elmondja, hogy ez a középső rész nem az ő saját vállalkozása: inkább „rádisputálták” ; hogy ami forrásanyag az Ilosvai széphistóriájából a két Toldi után még maradt, „költői feldolgozásra” alkalmatlannak látszott; kevés is volt, ő pedig „egész epikai költeményt csak mintegy az ujjából szopni, ha tudott volna is, nem akart” , hogy akadályozták az első Toldi sorai, amelyek szerint a hősnek „Szívét nem bántá m é g nyila szerelemnek, / Nem is lőn asszonnyal t a rt ó s barátsága; / Azután sem lépett soha házasságra” . Mivel „népies b a l la d a megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de eposz nem” , ezért „valami nagyobb történelmi eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz” akarta támasztani; így nevezte a keletkező művet Daliás Időknek, s kezdte quasi népies epopeiaként megformálni. Rá kellett azonban jönnie, hogy a nápolyi hadjárat is kevéssé alkalmas epikai tárgyalásra: mégha a kettőt összevonná is: „nincs benn kimagasló pont, tömegesebb ütközet” ; s ha a fordulatok közül egyet választva „in medias res” tenné a cselekményt, nem jó, mert „ha a népies elbeszélés természetét vesszük figyelembe, mely megkívánja, hogy eleje és vége legyen a dolognak” , a műfaj épségét kockáztatja: a legfőbb nehézséget azonban az okozta, hogy „Lajos kora m o n d á n a k már nagyon világos, történetnek pedig, az eposzíró kívánta részletekre, n e m e lé g g é az” . Efféle magyarázkodó mentséget nemigen szokás költői művek elé bocsátani. Arany nyilván azért érezte szükségesnek, mert benne - barátai? olvasói? az utókor?, vagy főként: önmaga számára? - epikai költészetének jóformán minden lényeges kérdéséről szólhatott a mögöttes területekre utalva, az érintett kérdések fontosságát, megoldásuk nehézségét kifejező módon: magát egyszerre kisebbítve és elismertetve. Jól tudta, s nem egy ízben ki is mondta, hogy a T o l d i s z e r e lm e , minthogy az egész költői pálya minden korszaka, erőfeszítése, kudarca és eredménye legalább nyomokban benne foglaltatik: nem lehet egynemű; különösen akkor, ha az ő nagyon is szigorú, egy-egy mű szervesen nőtt, személyes hitelű, formát és tartalmat összetartó egységét vesszük mértékül. A Toldi-trilógia sokáig készült. Létrejöttének érintetlen állapotát csak a T o l d i őrzi; a T o l d i e s t é jé t már átsimította, kiegészítette a költő a trilógia középső részének többször is nekiveselkedett. Hogy nehezen birkózik a tárggyal, a kortársak legföljebb leveleiből, s egy-egy közzétett részletből sejthették. Amikor elkészült, egészként kellett tehát értékelniök; és akkor az elfogulatlan bírálónak is látnia kellett, hogy a mű nem olyan egyetlen ihlet lendületében jött létre, mint a T o l d i , erős hangulatváltások érezhetők rajta, az előadás ritmusa nem egyenletes, még alakrajzában is erős töréseket mutat, aránytalan. A költő nyilván ezért is húzódozott közrebocsátásától, s majdnem csak kézirat gyanánt engedte megjelenni. De azt, aki akkor az egyértelmű hozsannát megzavarta, szinte kiközösítés fogadta; később is csak óvatos fenntartások hangzottak el a szakmában. A nagy nemzeti epikus egyetlen befejezett trilógiájáról elismeréssel illett megemlékezni; mintha - persze változott körülmények közt - a Z a lá n fu t á s a fogadtatása ismétlődött volna meg: mindenki magasztalta, de csak kevesen olvasták. Érdemes felfigyelni rá, hogy még S ő t é r I s t v á n is, aki pedig az első hat ének legszebb, már-már elragadtatott elemzését írta meg, hall- 39 �gat az elbeszélés második feléről. A Toldi szerelme tehát fontosabb és sokatmondóbb egy nagy költő pályaképének elemeként, mint önálló műként. A legéleslátóbban maga a szerző ítélte meg: érdemes rá figyelnünk: „Tartok tőle - kezdte a mentséget hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa”. A gyöngeség mibenlétét egy Tóth Endrének írt levelében így fogalmazta meg: „Jól tudom, hogy a példátlan hosszú időn át annyiféle benyomás, hangulat stb. alatt keletkezett munka nem lehet egyöntetű”. Arra több indokot említ, hogy a mű rétegeit csak költői pályájának szakaszaival összefüggésben lehet valamelyes hitellel különválasztani. A maguk szerkezeti helyén szó is esett már ezeknek a rétegeknek a forrásvidékéről, s továbbvitt eredményeiről; mert hiszen mindazt, amit a teljesebb változatokban használhatott, továbbvitte - már Péterfy észrevette, hogy a nagy kompozíciókon munkálkodva: kész töredékeire szinte forrásként támaszkodik. A töredékek sokban eltérnek egymástól. Valóban Arany kivételes szerkesztő, formáló, stilizáló képességére, alkotó emlékezetére, s részleteket megőrző gondosságára volt szükség, hogy egybeötvöződjenek. Az egybeszervülésnek azonban olyan sűrű hajszálgyökérzete járja át őket, hogy a végső mű rétegeit mégis csak némi elkerülhetetlen beavatkozással, motívumsűrítéssel tudjuk különválasztani. Több főréteget látszik tanácsosnak, a fejlődés szakaszaival egybehangzóan, elhatárolni. Miután Ilosvai cserbenhagyta, s miután rájött, hogy „bármily csekély és töredékes” alap nélkül, „mintegy az ujjából szopva” az egészet - , ahogy Petőfi tanácsolta neki - nem tud írni, más források után nézett. Ügyelnie kellett azonban arra, hogy amit kitalál, lehetőleg összhangban legyen a trilógia már megírt „fejével” és „lábával”. Toldi esetében két lényeges mozzanatra volt szükséges figyelnie. A nőkkel való viszonyát úgy kellett alakítania, hogy bár hőse „hatalmas fi zikumát a szerelem konvulziói között is” fölmutatja, házasságra ne léptesse. Az udvarral való viszonyát pedig úgy, hogy ott, bár Budán házat is szerzett a kivívott udvari, lovagi ranghoz, soha igazán otthon ne lehessen, mert az udvari élet rajzához semmi tapasztalata nem volt a költőnek. Ezért folytatódott első fölidézett kalandja mindjárt száműzetéssel, s az utolsó is úgy esett, hogy a sértődötten hazavadult agg hőst hírhozó kérte az ország becsületének megmentésére, az udvarban pedig a békejobbot nyújtó király kénytelen lett elfogató parancsot kiadni ellene. Így hát Toldi voltaképpen nem él az udvarban. Méltó szerephez kellett ezután juttatni Toldi édesanyját; valahogy el kellett kötni a „rókalelkű bátya” sorsfonalát is; az első rész mesekirályának valóságos lovagkirályként kel lett megmutatkoznia, s el kellett beszélni, hogyan lépett a hős mellé az öreg Bence helyére a fiatal, akin a Toldi kalandjainak humorisztikus vonásait is föl lehetett tüntetni a hős tiszteletreméltóságának sérelme nélkül. S hogy került a játékba a „hara”, a barátcsuha egy lovagmérkőzésen? Nemcsak efféle tárgyi mozzanatok kötötték meg és sugalmazták a költőt, hanem formaiak is. A trilógia már elkészült, két tagja költői beszélylyé kerekült, ő azonban nem tett le a nagyobb méretű népies eposzról. Ilyesvalami lebeghetett előtte, amikor a középső részre gondolt. Azt a megjegyzést, amelyiket tervezgetés közben egy népmesei banya háromszo40 �ri visszatérésének motívumához fűzött, hogy ti. ,,Ez esemény körülményesen, epice és nem dramatice, csattanósan íratik le” , az egész tervre ervényes szándék kifejezésének vehetjük. Ezzel a gondolattal sokáig vívódott. 1850. május 7-én még ezt írta S z ilá g y i S á n d o r n a k : „Időmet főleg egy eposzra (respective költői beszély csak) fordítom, mi második darabja lesz T o l d i n a k ” ; de 1851. április 3-án T o l d y F e r e n c n e k már ezt: „egy nagyobb népies eposzon dolgozom” ; s hogy ezt érezte igazán kötelezőnek, bizonyítja az E lő s z ó idevágó passzusa: „maga a sikertelen szerelmi kaland nem elég cselekmény: valami nagyobb történeti eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz akartam támasztani, oly módon, hogy T o l d i s z e r e lm e annak mintegy epizódja legyen: azért neveztem, általánosabb címmel D a liá s I d ő k n e k . Tehát egy eposz (quasi népies epocia).” Kéziratos jegyzetek arról is voltak, hogy a középrész tizenkét éneknél hosszabb lesz. Ehhez kereste a megfelelő megoldást; akkor is, amikor - megsajnált töredékeit mentendő, s eredeti álmát legalább részben megőrzendő - „a népies naivság őrve alatt” a v e r s e s r e g é n y kevesebb igényű keretében befejezte a költői beszélyt mégis csak jóval meghaladó epikumot. Ilyen tekintetben is igen lényegesek azok a bejegyzések, amelyek a kéziraton az énekek és strófák számát összegezik, több esetben is, majd így adják meg a végeredményt: „A z első T o l d i 2 11 vsz, T o l d i e s t é je 24 rövid és 2 11 vsz; a kettő összesen 24 rövid és 422 vsz. - T o l d i s z e r e lm e lenne összesen 1046 vsz, tehát két és fél annyi, mint az előbbi kettő összesen.” Az „epice és nem dramatice” megjegyzés tehát komoly szándékot jelzett, s ez nemcsak a középrész terjedelmének tetemes megnövekedését hozta magával, hanem műfaji alakváltozásokat is. Végül is: a T o l d i s z e r e lm e műfaji töredékességét, vegyített voltát. Még egy feladat megoldásának jellegét is megszabták a már megírt részek. A „pórsuhanc” -ot joggal háborította föl a „H é paraszt!” megszólítás, hiszen csak jogfosztással került a cselédek közé, s abban, hogy a királyi lovagok sorába állhatott: egy az egész nemzeti társadalmi helyzet igazságos elrendezésére irányuló példázat öltött testet. Hogy az igazságtevést kikényszerítő „kisebbik fiú” ebben a népmesékre emlékeztetett is, nem abban, hogy a szellemiek terén is ő volt a legkiválóbb. Toldi Miklós főként bátorságával tűnt ki kezdetben is és behemót testi erejére támaszkodott az utolsó nemzeti becsületmentő kalandban is. Indulatossága, büszkesége, s megújult világban való idegensége sodorta akkor új bűnbe. Amikor a nagyszívű király, megbocsátani, fölkeresi halálos ágyánál és ott a nemzet „sorskérdéseiről” esik szó: Toldi azt köti a modern világgal előrelépő király lelkére, hogy ne hántsa le a nyers erejű magyarokról durva kérgüket, mert „nehezebb eltörni a faragatlan fát” . Ez a fontos párbeszéd meghatározza a középrész egész erőterének alakulását: Toldi viszonyát a modern világhoz: azt, hogy voltaképpen kimarad az idő sodrásából, amely „hajt, nem vár” , odahagyja a vele nem tartókat. A középső részben Toldi helyzetei, kalandjai változnak csak: ő maga legfeljebb szenved, csapdába esik, vét, vezekel, furcsa, régimódi hőstetteket hajt végre: alapjában az marad, ami ifjan volt. Nem fejlődik, csak megöregszik. Hogyan hordozzon így egy nagyméretű eposzt? Nem kevés vesződséget okozott a költőnek a hangnem is: a költői stilizáció megfelelő változatának kialakítása. Ma már közhely, hogy a két először elkészült T o l d i népiessége megemelt, a nagy népiesnek tartott 41 �klasszikusok példája és a korabeli magyar reformpárti értelmiség ízlése szerint stilizált népies modor két változata. Arany maga is tudta ezt: a hangnemet másként akarta alakítani mindjárt a T o l d i szomszédságában a M u r á n y o s tr o m á b a n , amikor azonban kísérletet tett a realisztikus lélektani és történelmi elemek erősítésére: nem volt vele sikere. Megpróbálta tehát az utat a naivabban népies színezet fokozására is: egy ideig úgy érezte, sikerrel. Ezért is becsülte a R ó z s a é s I b o ly á t - egy népmese naiv tónusú versbe foglalását - többre a T o l d i n á l. Lehet, hogy ezért tapogatódzott az Ilosvai diákszárnyai nélkül a naivan népies hangnem felé. A középrész első kidolgozásába fia szerint „még a forradalom idején mindjárt a T o l d i megjelenése a T o l d i e s t é jé n e k befejezése után” fogott bele. Erre csak föltevéseink vannak. Egy-két „promemoria” meg népmesei motívum jelzi, hogy a kísérlet az utóbbiak felé tolódott át. Ezt bizonyítja, hogy a költő először nem Ilosvaiból válogatta a középrész énekeinek mottóit, hanem népdalokból. Ilyen mottó: „Egyszer egy királyfi mit gondolt magában / Belép egy udvarba paraszti ruhában” - olvasható a L o s o n c i P h o e n ix 1851. első kötetében megjelent első énekében. Ezt támasztja alá ott a műfaji utalás, hogy „kezdete egy nagy népiés eposznak, mely Toldi második részét képezendi” . A maga árnyékát Arany sem tudta átlépni. Különösen elbeszélő verset csak akkor tudott írni, ha valamilyen valóságos forrásra támaszkodhatott, valamilyen, a népi hagyománynak legalább illúziójával hitelesített adalékra; bár a gyakorlatban aztán ezeket a forrásmotívumokat teljes költői önállósággal használta föl, alakította át, s motiválta a maga művének rendje szerint. Ezért is volt olyan különös szüksége Ilosvai ponyvatörténetére. Valamilyen százados, népi monda följegyzését vélte megtalálni benne; kezdetben nem vette észre, s később se igen fogadta el, legalábbis a maga gyakorlatában, hogy a diák tákolmánya nem ősi mondát őriz, hanem népszerű vándormesék, széphistóriák mozzanatait fűzi lazán össze. Arany ekkor még a ponyvát a népi hagyomány őrzőjének tartotta: az első Toldik idején nagyra értékelte: a D a liá s i d ő k e t is a ponyvára szánta, mert úgy gondolta: annak olvasóiban találta meg azt a közönséget, amelytől tanulhat, s, amelyet tanítani kell. A D a liá s id ő k . népiesnek vélt motívumait is innen meríthette. Ha valaki érdemesnek tartaná e kor egész ponyvájának átbúvárlását, bizonyosan megtalálná a D a liá s i d ő k első dolgozatának a hetedik énekében leírt kalandok forrásait: a Szent László-legenda ideszivárgott történetét Arany külön is földolgozta, abban az időben olvashatott Devecről, a zsidókat sanyargató zsiványról. A Kázmér lengyel király - egyébként Zách Klára csábítója! - kicsapongásairól írva ugyan már történetírókra is hivatkozik, a szép zsidólány Eszter kéjszalonjának, csábításának motívumait azonban bizonyosan valamilyen pornográf könyvből vette; legföljebb a feldühödött Toldi rabiátus megoldását - hogy ti. pokolra küldi a léha szépséget - meríthette valamilyen személyes élményből: hiszen ez a motívum fölbukkan más művekben, magában a T o l d i s z e r e lm é b e n is. Az ő népiessége kezdettől fogva öntudatos továbbfejlesztése volt annak az „öntudatlan” népiességnek, amelyet oly kiválóan ismert és jellemzett. Innen, s egyre kevésbé a valóságos népköltészetből merítette azokat a motívumokat is, amelyekkel a „népies naivság” színezetét adta már egyáltalán nem népköltészeti fogantatású és tárgyú dolgozatainak. Ezeknek 42 �segítségével - például a minden bajban, s minden nyomorúságban újraszülető és a hős megsegítésére ott-termő táltoslóéval, a lovagi tettek egyáltalán nem népi világában - kívánta megmenteni a T o l d i s z e r e lm é b e n is a „megsajnált töredékeket” . Biztos ösztönnel és szívós munkával társított ezekhez olyan motívumokat, amelyeket a klasszikussá emelkedett, de népiesnek tartott remekművekből - nemcsak H o m é r o s z b ó l, de S h a k e s p e a r e ből, az irodalmivá nemesített „ősi balladákból” , sőt C e r v a n t e s b ő l - szőtt be a maga epikai világába: nem nehéz például a Toldi, s az ifjú Bence párosban a Don Quijote-Sancho Panza páros teljesen magyarosra formált változatára ráismerni; már az öreg Bence is erősen a „nép” képviselőjévé alakult; fia pedig egyenesen - kicsit V ö r ö s m a r t y Balgája nyomán is - a „nép” humoros, realisztikus vonásainak hordozójává a mániás lovaghős mellett - , akivel egyébként, láttuk, Arany maga is azonosulni látszott; például a C s illa g h u llá s k o r egy keserű szösszenetében. Az Ilosvaiban nem talált elemeket, tehát megpróbálta először népmeseiekkel, de még inkább a népmondai hagyomány őrzőjeként elfogadott ponyvabeliekkel helyettesíteni, s ezeket a szépirodalmilag hasznosítható történetíróiakkal kiegészíteni. Újra közeledett tehát a két kész Toldiban már fölvázolt stílusvilághoz. Így fogott 1850-ben a D a l i á s i d ő k első dolgozatához, s el is vitte azt a hetedik ének első kilenc strófájáig. Igaza lehet Voinovichnak: „H a az első dolgozatot folytatja és bevégzi, a trilógia középső tagja, az első rész hangján, családias jeleneteivel a maga nemében tökéletes művé kerekedett volna.” De 1853-ban abbahagyta. Közben megmutatkoztak azok az előrevivő, s akadályozó erők, amelyek az ötvenes évek első felében egész pályáját és művét döntően befolyásolták, s a trilógia középső részét is lényegesen átformálták. Az első dolgozat első énekét - mondtam - odaadja kiadásra a Losonci Phoenixet szerkesztő V a h o t I m r é n e k és sikert arat vele. Tompa úgy ítéli, hogy ha megírja: ez a Toldi-rész „az első magyar könyv lesz, az első nagyszerű eposz” ; mindjárt Z r í n y i műve után. Toldy Ferenc, aki egy magyar Odüsseát vár Aranytól, arra biztatja, hogy haladja meg a T o l d i t , mely „egyik legszebb műve irodalmunknak” ; ő egy lovagi eposzban látná szívesen a folytatást. Kérdésére, hogy nem volna-e kedve „Toldit Lajossal Nápolyba, Litva és Oroszországba vinni” ?, Arany boldogan feleli: „Tekintetes úr, eltalálta gondolataim e g y r é s z é t , mi igen felvidámított. A n á p o ly i hadjárat csakugyan befűzendő lesz” - írja 1851. április 25-én, erre utal az E lő s z ó idézett helye is. Már az első dolgozatban egyre nagyobb szerep jut tehát a történelmi mozzanatoknak; azért is marad el a címből Toldi neve; ezért szaporodnak meg a költő jegyzetei: „Történeti korrajzi és egyéb adatok a S z é p i d ő k című népies eposzhoz.” Ezek az évek azok, amelyeket Arany a sziklával cltorlaszolt patak útkereséséhez hasonlított. Nagykőrösön új mederbe terelődött élete; „szubjektív költő” lett, töredékei elszaporodtak, kezdte kialakítani nemzeti balladaköltészetét, benne a „bűn bűnhődés” meghatározó szerkezeti elemét, s a lélektani motiváció döntő szerepét a költői ábrázolásban; a K a t a li n sikere meggyőzte róla, hogy a boldogtalan befejezés a maga helyén és körülményei közt szinte nagyobb hatású a boldognál; a láthatáron föltűntek a nagy nemzeti eposz körvonalai is: a C s a b a k i r á l y f i első kísérletei; velük a közeli, a megszokott, ismert magánélet a nagy történelmi viharok sodrába emelő végzet m ár-már kozmikus távlataiba emelkedett. A költő 43 �kezdett rájönni, hogy kinőtte a „nép költőjének” szerepét; de arra is, hogy az idő, s vele az ízlés is megváltozott. Amikor végre alkalma lett a T o l d i e s t é jé t kiadni: átfésülte, kevésbé naivra stilizálta, mert úgy érezte, „futunk a népiestől” . 1853. június 28-án ezt írta Tompának: „Olykor úgy érzem, hogy m é g nem volna lehetetlen olyan művet produkálnom, mint »Toldi« volt - De minek? de kinek?.. . Az a közönség, mely első »Toldi«-mban a kútágast bámulta csak . . . nem találná már »Toldi«-t eléggé »sajátságosnak«, »népiesnek«, a másik, mely hivatva volna a mű költői oldalát felfogni, az a formától nem fogja látni a tartalmat” . A középrész első éneke, egyébként a legegyneműbb rész, nem változott. Ez a nyitány szerencsés harmóniában egyesítette a népies, a realista és a történelmies elemeket: a népmesékből, a Mátyás király anekdotákból ismerős volt az álruhában országjáró király alakja; a Rozgonyi-ház félig népi, félig úri, patriarchális környezetében valóságos élettel telt meg a T o l d i zárótablójának közepén álló vázlatos királyalak; s a fiúsítással egybekötött vitézi torna bejelentése igen jó alapul szolgált egy, az elsőül tervezettnél sokkal nagyobb, gazdagabb epikus mű kibontakoztatásához. Ebben a kibontakozásban két mozzanat játszik főszerepet: a végzet belépése Lajos király életébe, meg Toldi és Rozgonyi Piroska elboruló szerelmének sajátságos alakulása. Láttuk: a D e á k körül szervezkedők körében a történelem fokozódó súlyt nyert: úgy is mint az igazabb nemzeti önismeret forrása, úgy is, mint a politikai viták jogalapja. K e m é n y nagy tanulmánya a Toldik történelmiségéről csak kimagasló darabja volt a költőt országos példává emelő hírverésnek. Ilyen irányban befolyásolni nem is volt őt nehéz: nyilatkozatai egyértelműen bizonyítják, hogy a népiességet csak átmeneti formának tekintette a nemzeti felé; s ez utóbbinak kialakításában egyre jobban „belehömpölygette” magát a küzdelembe, hogy ő írja meg azt a népies realizmusra alapozott nemzeti eposzt, amely hivatva lett volna megmutatni, hogy valaha, a patriarchális „előidők” -ben az egész nemzet nemes: tehát osztályellentétek nélküli egység volt. A honfoglalást lelkesítve fölidéző eposz tervei kezdtek a „hunniák” -ban fölsejleni, s a D a l i á s i d ő k egy megfelelően kiszélesített változata is lehetőséget ígért valamilyen nemzetileg, művészileg méltó, de a megnemesített ponyván is propagálható mű létrehozására. A második dolgozat idején egyszerre foglalkozott mindkét tervezett trilógiával, s ezek kölcsönösen hatottak is egymásra. A történelmi tájékozódás előtérbe nyomulásával kapcsolatban itt két fő mozzanatot látszik fontosnak a sok közül kiemelni: az „eposzi hitelét” , meg a nemzeti sorseposzt hordozó főhős kérdéskörét. Mindkettőről volt már szó. Elég lesz itt a K e v e h á z a , meg a Z á c h K l á r a csaknem egyidejű föltűnésére visszautalnom. Mindkettőnek döntő hely, rokon szerep jut a művek alakulásában. Mindkettő értelmet és célt adott az addig a történelmi anyaggyűjtés egyre nyomasztóbb, s áttekinthetetlenebb aprómunkájában, a halmozódó adattömegben, a költőnek. Az Attila ravatalánál elhangzó táltosmonda hősének a népek sorsát intéző végzetét idézte föl az emberi határait túllépve elbukó világura hős halála alkalmából, s bizonyította, hogy a költő döntött: a nép emlékezetében bújdosó hagyományt választja költeménye epikai hitelének biztosítékául, s nem a történettudósok eredményeit. 44 �A D a l i á s id ő k második dolgozatában, az engesztelő egyházi szertartásokba visszahúzódó anyakirálynővel kapcsolatban hangzik el a Zách K lára balladája. Ez a cselekmény kiemelt helyen utal arra a „fátumra” , amely egy jeles uralkodóház kiváló fiaként jelöli ki Lajos királyt a nagy epikai főhős szerepére. Ezt ugyan nem valami néphagyományból vette Arany, hanem F e s s le r német nyelvű magyar történelméből (ez a népszerű könyv egyébként sokszor használt forrása volt romantikus költészetünk történelmi tárgyú darabjainak), de beleillett Aranynak az epikai hitelről, s a nagyepikai hősről akkortájt kialakított segédföltevésébe. Egy „prememoriá”-ba ezt jegyezte akkor: „ A fátum nagy eszméjét szerencsésen kivinni. Az Anjou-házra enyészet van kimondva. Részint a ház alapítója, I. K ároly által Konradinon elkövetett vértett, részint (én indikálom) a Felicián esete miatt. . . Lajos e r é n y e á lt a l, saját s z e m é ly é r e nézve, kiküzdi magát a fátum alól. . . Úgy hiszem, ez egészen epikus szellemben van. . . Ha történetírók az országra nézve is fatális esetnek mondják a Zách nemzetségen elkövetett kegyetlenséget, vajon hibáz-e a költő, ha a nemzetist magára a királyra és nemzetiségére fordítja?” A D a l i á s i d ő k második dolgozatában a Zách Klára esetét idéző ének után ezért is mindjárt Lajos király hadikészületeinek leírása következik: a megváltozott eposzi tervbe iktatott enumeráció. Első jelentkezése ez annak a címerfejtegető nemesi családtörténetnek, amely majd úgy elburjánzik a T o l d i s z e r e lm é b e n , s amelyet Arany itt még mintha mentegetni kívánna: ,,Ki győzné ezeket venni laistromba, Hogy a dal szövése ne legyen goromba? Nagy erdő ez együtt: ennyi sok családja Viruló díszében mind egyszerre látva! Emez fiatal még; ez terepély immár, Sudarán sas fészkel, barna felleg himbál; Csonkítva, lenyesve hajt amaz új ágat: Mai nap is élő számos unokákat. De ti kiknek ősét a dal édes gondja, Nem hízelgő verssel koszorúba fonja: Felhat-e hozzátok az egyszerű ének Egyszerű kebléből a nép emberének?! Vagy hazai dalra fületek már gyönge, S nem halljátok, ámbár n e v e t e k e t zöngje?!. . . Sír a lélek bennem, - és a mai kortul. Vigaszképpen a múlt dicsőséghez fordul.” „Vigaszért a múltba!” : ez lesz majd az egész munka rezignált indoklása. Most még a megújuló erőfeszítés sarkallója, s az első T o l d i politikai célzatát megváltoztató koncepció tétova igazolása. Mert a történeti anyaghoz forduló költőt olyan nehézség fogadta, amelyből már nem talált igazi kigázolást. Tanítványának, T is z a D o m o k o s n a k 1854-ben ezt írta: „ E nápolyi történeten a művészet átka fekszik ... A tárgy olyan, amiből semmit se lehet csinálni: Endre silány fráter, Johanne 101 esztendeig él, Lajos portyázásai semmi eredményre nem vezetnek, ki 45 �csinál ebből valamit?” Ekkor már Lajost a nagyepikai nemzeti hős szerepéből egyre jobban kiszorította C s a b a k i r á l y f i . A T o l d i folytathatóságának csupán egyetlen, már említett gondját sikerült megoldania a költőnek: a nehézséget, hogy miként szerepeltesse bárdolatlan hősét az udvarban. A Piroska kezéért vívott lovagi tornát roppant vidéki ünneppé alakította, tehát olyan környezetbe telepítette, amelyben Toldi otthon volt; Toldi száműzetését későbbre helyezte; az udvarba pedig Piroskát küldte, akinek kiházasítását - udvarnőjeként - a királyné vállalta. Történhetett ez annál inkább, mert hiszen a hős akkor még clgyűrűzte Piroskát, Tar Lőrincet pedig húgának jobbjával kárpótolta. A következő menetben áthelyeződik a kompozíció súlypontja. Lajos helyett újra Toldi lép az előtérbe. Ezt jelzi az új cím is. A szerelmi történet válik az egész mű meghatározó szervező központjává. Idézzük föl ezt a költő szavaival, amelyeket bújdosó hőse szájába ad a T o l d i s z e r e lm e kilencedik énekében. „Lovag-ember voltam s játék-viadalban Álfegyvert viselék - nincs semmi rossz abban De személyem aztán soha föl nem fedtem: Hogy ravaszul a díjt más nyerje helyettem. Vala pedig díja a győzödelemnek Mátka-leány, szép, mint angyala Istennek, K i szeretett, és csak engem a világon! Kire már későn gyúlt szívbeli nagy lángom. Fölfedni magam m o s t : vala bölcstelenség, Lovagi törvényben nincs ellene mentség: Nem födni föl: a lyányt csupa méltatlannak Nekem feleségül, kit nem szeret annak. Kisebb vala bajnok - nevem odavetni, mint a leányt, élve, halálba temetni: De lekötve tartott sanyarú, mély börtön Messze az országtól, erre, a cseh földön. Mire hazaértem, késő vala, késő! Férj-feleség volt már az ál lovag és ő. Mit tettem azon túl, nem tudom, ne kérdjed Párbajra szorítám, s megölém a férjet. Látva megölt férjét s tudva, hogy én tettem, Mint holt rogya össze az én szeretettem; Igen ravatalra, sírboltba helyezték, Én pedig, úgy hiszem, őrjöngeni kezdék. Lementem utána, le a sziklaboltba, Körömmel is onnan kikapartam volna: Egyszerre csak éled az én édes szentem S megátkozza magát és elátkoz engem.” 46 �Ez persze csak vázlata a boldogtalan szerelmi vétségnek és önként vállalt vezeklő bujdosásnak. Arany nyilván azért mondja el a történetét, a már Tar megölése után elbújdosott, vezeklő barátként magát megalázó, s aztán tovább menekülve a flagellánsok seregében jó barátként, sorstársként megismert Zách-ivadék Kobzosnak, hogy nemesebbé emelje Toldit, aki hiszen itt már látja, mit tett, tudja vétkét, vezeklésre ítéli magát, s abban bízik, hogy egyetlen kivételes képességével, a vitézséggel még kivívhatja a király kegyelmét, s visszanyerheti - , ha szerelmét nem is, hisz az már Isten arája - legalább becsületét, s otthonát. De Arany nyilván hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a kalandos történetben minden ennek az eljátszott nagy szerelemnek van alárendelve. A teljes műben is csak ennek a szerelemnek története záródik le véglegesen. A mellékszereplők nehézségei megoldódnak, az élet tovább folytatódik, Toldi is kegyelmet kap; de hazatérve már csak két sírt talál a Szigeten: Piroskáét és a szíve-szakadva lánya mellé temetkező öreg Rozgonyiét. Szó volt már róla, hogy a két trilógia sorsa újra, meg újra egymásba fonódik. A T o l d i s z e r e lm e végső változatához is akkor kezd hozzá a költő, amikor a B u d a h a lá la megjelenése után föltámadt munkakedve és azért is, hogy tárgyat váltva a Csaba érlelődését segítse - megpróbálja, hogy mégiscsak úrrá legyen a nagyon is ellenálló tárgyon. A munka nem halad se gyorsan, se könnyen. Ami a kéziratokból, jegyzetekből fönnmaradt, főképpen az MTA kézirattárában őrzött első fogalmazvány, az „Impurum” legalább olyan érdekes-fájdalmas, bizonyos vonatkozásokban még bonyolultabb emléke a nehéz szülésnek, mint a B u d a h a lá lá é . Az avval kapcsolatban mondottakat főként három mozzanattal kell kiegészíteni. Nyomon követhető a sűrűn javított kéziraton az az eljárás, ahogy Arany a D a l i á s id ő k . használhatónak ítélt részleteit beolvasztja a végleges kompozícióba. Megfigyelhető a fogalmazás menetének egy-egy megkönnyebbült fölgyorsulása, folyamatos szakasza, egy-egy görcsös elakadása, tétova irányváltása. S főként az látható az egyre szaporodó ilyenszerű bejegyzéseken, hogy a költő figyelmes gonddal nekibuzdulva, s el-elcsüggedve, számba is vette, dátumokkal rögzítette a mű szakadozott menetű kidolgozását. Legalább az idevágó széljegyzeteket idézem: „Eddig 1850 (kivéve az utolsó versszakot), a többi későbbi betoldás.” - „E z a szerkezet végképp 1863-ban állapítva meg (közbejött más irányba induló 2-3 dolgozat)” . „Eddig 1864/5 folytán, szaggatva, különböző időkben.” — „1867 nyarán, de ugyanakkor félben maradt. Leányom 1865. dec. végén.” - „E z darabban már megvolt előbb. Az 50-es években” . - „Ed d ig 1867-ben. Ami következik 1874-ben jött hozzá.” - „Eddig 1874. szept. 18 .” „Régibb dolgozatokból” - „1874. nov.” - „18 75. aug. 22.” „Itt kezdve 1877. dec. végén!” - „1878. január 7.” - Eddig jan. 31. 1878.” - 1878. febr. 20.” „Ed d ig márc. 25. 1878.” - „Eddig ápr. 15 .” „1878. máj. 1.” - „Eddig 29/VII. 78. nagy szünetek. Csak 79. januárban folytattam” - „Ed d ig 28/ III. 79.” - „Eddig húsvét első napján 79.” - „1879. ápr. 20.” - „Vége, 1879. május 15 .” S hadd fűzzem ide még a XI. ének végéről, 1897. márc. 26-i dátummal: „Nincs már széna, nincsen abrak: Édes munkám, tűzbecsaplak!’ 47 �Érdemes megfigyelni mily rokon módon alakul a két trilógiában az epikus koncepciót a „fátum” magasába emelő K e v e h á z a , meg a Z á c h K lá r a sorsa. A K e v e h á z a , láttuk, miután betöltötte hivatását, a B u d a h a lá lá b ó l már eltűnik, azzal, hogy majd valahol még beleszövődik Attila harcainak történeteibe. A Zách Klára, miután Lajos király átadta nemzeti fátumhordozó szerepét Csabának, szintén kiesik eredeti helyéről: a Felicián történetet csak az anyakirályné lelkifurdalásos öregségének motivációjaként mondja el a költő. A ballada először önállósul; aztán az utolsó énekbe kerül. A Kobzos énekli akkor, amikor a király, már egészen más gondoktól gyötrődve, álmatlanul bolyong seregében, s a személyét érő bíráló megjegyzések betetőzéseként a családjának szégyenét idéző éneket hallva, úgy fölháborodik, hogy halálra szánja az álruhában bujdosó Zách-ivadékot. A költő ott így „vezeti föl” a balladát: „Ide írom, ámbár, régi, kopott nóta, / Tudja fiatal, vén, húsz esztendő óta.” A trilógia középső részében, ha van egyáltalán szerepe a fátumnak, ennek hordozója szomorú, elrontott életű szerelmespár. Ez a fátum nem is valamilyen metafizikai erő már, hanem az egyes emberek testébe-lelkébe, idegrendszerébe, előítéleteibe, akaratába, személyiségébe ivódott: onnan bentről irányító hatalom. A költő sem a világvégzet megidézője, hanem a lélek elemző ábrázolója. S ebben a megváltozott szerepében befolyásolja - korlátok közé szorítva és kifejező eszközeit a végsőkig finomítva, nemesítve - a B u d a h a lá la . A nagy balladákban, a K a t a l i n b a n és társaiban meg a „hunnikák” első dolgozataiban kialakított, költőiségével, gazdagságával, árnyalatosságával, érzékenységével, mélységével és plaszticitásával egyaránt igen magasrendűvé érlelt ábrázolóművészetét Arany az ősiség hangulatvilágának fölidézésére mozgósította. A szélesen áradónak óhajtott és ígérkező epikai bőséget szigorú - éppen a lélektani lag meggyőző, a maga módján nagyon is realista alakrajz érdekében -, kevés szereplővel beérő drámaiságra sűrítette. Ugyanígy járt el a T o l d i s z e r e lm e első felében. A fátum sodrása helyett a szabad akarat kelepcéit állította föl, ahogyan ennek a talányos szerelemnek titkát N e m z e t é s h a la d á s című könyvében Sőtér István megfejtette. Alapvető fölismerése, hogy a Katona, vagy Shakespeare oly nagy számítással költött műveinek ihletében fogant drámai elbeszélés igazi hordozója Toldi és Piroska. Ami környezetükből, életük változó helyzeteiből, fölvillanó, vagy szívósan őrzött reményeikből, a sorsukba beavatkozó mellékalakokból, eseményekből útjukba kerül, mind arra szolgál, hogy az ő egészében predesztinált, a pillanatok döntéseiben azonban szabad akaratnyilvánításuknak próbaköve legyen. „Toldi és Piroska szerelmét a mulasztások, hibák, könnyelműségek, esztelenségek, majd pedig bűnök egész halmaza juttatja el a katasztrófához, az emberi cselekedetek súlyát egy végzetesen aggályos, fájón érzékeny felelősségérzet mérlegeli. Ebben a világban súlyosan bűnhődnek mindazok, akik bűnös-könnyelműen játszanak szent ügyekkel és tiszta érzésekkel.” A hosszú ideig tartó, késleltetve megérő döntés „sommás drámai folyamatban elevenedik meg”. „A hatodik ének szenvedélyrajza talán a legtöbb, amit a »szív örvényeinek« megmutatásában, a lélektani valóság ábrázolásában Arany valaha is nyújtott. Elébb Piroska örvényei nyílnak meg előttünk: a lélektani regényben alkalmazott analízis klasszikus eljárásaival él ez egyszer a költő - csak épp rendkívüli plaszticitást, szemléletességet, poétikus erőt lehelvén beléjük. . . amiként 48 �Toldi ráébredt »rút, rettenetes« bűnére. . . ugyanúgy Piroska is megérti, hogy eljátszotta boldogságát.” - „Buda halálának erőteljes nemzeti tájékozódása után Toldi szerelme a lélek, a szenvedély valósága felé fordul, a népies nemzeti művészetet annak az »általános emberi«-nek kifejezésére kívánja alkalmassá avatni, melyet Erdélyi óta ez az irányzat a nemzetitől elválaszthatatlannak tekint.” Ez általánosabb utalásokat kösse Arany szövegéhez itt legalább a dráma nagyjelenetének fölidézése. Toldi, a prágai kaland, s a cseh rablók leverése, s a sziklabörtön elviselése után azzal az elhatározással érkezik Budára, hogy újra, most már a szokás és a lovagi törvény keménységével is, megküzd Piroskáért; ekkor értesül róla, hogy elkésett. „S nem nézve haragját förgeteges éjnek, Toldi rohan, száguld, mint a kóbor lélek; Birkózik a széllel Buda nyílt utcáin, Havas eső csattog, sistereg orcáin, Mint a kavargó szél azt mit az ég hullat: Úgy söpri alá s fel őt is az indulat. Keblét ez indulat meztelenül járja, Veri nagy hullámit haja sötét árja. . . .” S, mikor részegségéből ocsúdva, egy kocsma utcai kőpadján a jeges hajnalban fölocsúdik: „.. .leszállott önnön bús magába: Ott lelte hibáját nagy bánata mellett. Hogy senkire vádat másra nem emelhet!” Ezért hát először nemet mond Tar Lőrincnek, amikor ez vacsorára hívja, de mégse tud ellenállni a kísértésnek: elfogadja a meghívást, s ilyen vívódással készül a találkozóra: „Egyszer, csak ez egyszer - de mit ér, mit használ Látni Piroskáját - jaj, nem az övé már; Tőle hideg búcsút - azt sincs joga venni; Egy néma sóhajtást - jobb oda se menni. Hátha szilaj vére - de galamb lesz, bárány; Váljon meg örökre - meg, az egy perc árán; Keserűbb lesz akkor - legyen! azt szomjazza; Így habozott a hős: de az örvény húzza.” Piroska ugyanilyen rettegve-vágyódva készül a találkozásra: „Egész nap az Istent mind csak azon kérte, Hogy Toldi ne jöjjön (hisz úgy sem ígérte); S egész nap a szívét mind csak azon kapta, Hogy, ha felé se jön, megreped miatta!” 49 �A találkozás sorsdöntő pillanata: „Az az egy pillantás, amaz első, édes. Marcangló, iszonyú, de gyönyörűséges, Repeső, örvendő, bánatos és bánó, Felelő és kérdő, viszont szemrehányó; Tilos ámbár büszke egy isteni jogra, Kétségbe - esés, hol odavész test, lélek: Az az egy pillantás ezt érzeti vélek.” De szépen, derülő hangulatban folyik a vacsora, amikor azonban olyan pecsenyét hoznak, amit az asztalnál kell felvágni, s amikor Tar nekigyürkőzik a szeletelésnek, s Piroska, önkéntelen elégtételvevésül felfedi, hogy tudja, mi történt a viadalkor, a föllobbant Tar keze „visszacsapja a szót az eredő helyen”. A bosszúra dühödött Toldinak Piroska áll útjába: az izgalom öntudaton túli csókban fonja össze a szerelmeseket. Toldi vinné is magával meglelt boldogságát, de ez visszahátrálva arra kéri ,,Becsületét védd meg, oh lovag egy nőnek!” A „keserű józanság”-ra ocsúdó Toldi most látja igazán, hogy, ami csak felelőtlen tréfaként kezdődött, „rút, rettenetes bűne”-ként lepleződött le: egy szerető szívet megtört az álság! Elfut. S ezután következik a földúlt szerelem pokoljárása: Tar megölése, Piroska tetszhalála, sírjának feltörése, a tetszhalott fölocsúdása, s mindkettejük elátkozása, Toldi elbújdosása. A magyarázók igényesebbje általában az első hat éneket tartja a mű igazán sikerült részének. A költő a munka szüneteltetésére kényszerül itt, s 1867 ben, hat év múltán folytatja csak egy már korábban írt részlet VII. énekké átsimított változatával. 1874-ben négy esztendőre újra félreteszi, s csak az Ő szikék sikerén fölbuzdulva kezd az utolsó énekekhez. Ezért valóban ritkásabbá válik az „epice” előadott részletek szövete, aránytalanabbá a kompozíció. Arany maga is érezte ezt, láttuk leveleiből, magyarázataiból, a maga számára még versbe is foglalta aggodalmait. A Toldi II. részeihez című fájdalmas sóhajában így feddette 1879. augusztus 31. dátummal a „későn született, buksi költemény” -t. „Miért is jövél családod rontani?” , s egy önmagát szigorúan korholó négysorosban azt írta nem sokkal halála előtt: „Ifjúkori munkát öregen ne végezz, Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez, Mert a keverék mű a fejedre támad, Inkább törmeléknek maradjon utánad.” Ez is példás önismeretének bizonyítéka; mert hiszen ekkorra már ujjongó lelkesedéssel méltatták a művet, s 1880-ban megkapta érte az Akadémia nagyjutalmát is. S hogy a tizenkét énekes „elbeszélés”, „vagy, ha tetszik, verses regény” egésze kiváló kompozíció, azt is kifejtették a hódolók. Az effajta magyarázatok végeredményét így foglalta össze Voinovich Géza: „Alakokban, eseményekben leggazdagabb, hangulatokban legváltozatosabb alkotása e mű költőjének, lélekrajza legmélyebb. . . Mintha a költő, miután fölépítette romjaiból ősi naiv eposzunkat Buda halálában, most lovagi 50 �hőskölteményünket akarná megalkotni. . . Az előadás könnyen foly, s könynyedén csap új útra: ezt nem a szerkezet lazasága teszi..., hanem ellenkezőleg, a párhuzamosan futó eseményeknek összekapcsolása.” A nagyranőtt cselekmény lehetővé teszi, hogy a költő beledolgozza Ilosvai hosszú ideig használhatatlannak vélt részleteit is, s a szerelmi történet gondos kidolgozása mellett, módot nyújt az epizódok sokszínű kibontakoztatására. Mindez igaz is. Újra, meg újra megismétlik ugyan Arany László aggodalmát, hogy a „sietős világnak” nem lesz türelme a költői művesség remekléseinek megfigyelésére. A Toldi szerelmének valóban nem volt igazi közönségsikere; nemegyszer hallani most is, hogy unalmas. Ez persze, nem von le értékéből semmit: klasszikus remekműveket, akár A z Isteni színjátékot, akár A megszabadított Jeruzsálemet, akár Az elveszett Paradicsomot nem szokás, mert nem is lehet a bestsellerlistán elfoglalt helyük szerint mérni. De igaza van a kritikai kiadás jegyzetének: „A Toldi szerelmév el kapcsolatos irodalomfejlődési, műfaji, esztétikai, stilisztikai problémákat a kutatók eddig szinte teljesen elhanyagolták - nem szóltak érdemben a T. Sz. helyéről korábban, Arany fejlődésében, sem nyelvéről, stílusáról; nem oldották meg a műfaji kérdést, a verses regénnyel, általában a verses epika modernizálásával kapcsolatban.” Amit itt pótolnom lehet, igen kevés: be kell illesztenem e pályakép adta lehetőségek keretébe. Ismétlem: ez Aranynak legtalányosabb műve: részleteiben egyelőre kimeríthetetlen. Tele alig fölfejthető - s talán nem is fölfejtendő - rejtélyekkel. Bizonyos, hogy igen különnemű egybeszövött, s mégis széttartó elemeivel inkább gomolygó, mint kristályos egység. Különösen ott forrósodik föl, s bűvöl el homálytalan költői erejével, ahol a költő ihletett spontaneitásának hitelesítő erejét érezzük: az indító énekek Homérosz-sugallta idilli jeleneteiben meg az elkomorodott szellemi történet tragikus válságig emelkedő drámai fokozásában. A mű második felében egyre jobban érezhető valamilyen erkölcsi kényszerítés hatása: olyasmi, ami a Széchenyi emlékezetét is megfosztja az igazi remekművek izzó fényétől: az a mesterségbeli virtuozitás, amely nem ismer nehézséget, mindent mozgósít egy tévesen kijelölt és vállalt cél érdekében. Arany kiesett abból a „fősodorból”, amelyet a Magányban ódai tetőfokáról még belátni vélt. Olyan hatalmas fához hasonlít ez a mű, amely csak lombjai egy kis részével hajol bele a folyóba, inkább tükörképe, vagy még inkább: árnyéka vesz részt annak életében. Ezzel a - tudom, szükségképpen hevenyészett - képpel jelezhetem a helyet, amelyet irodalmunk fejlődésében elfoglal: hatása a legjobb szándékkal sem mérhető össze akár a Toldiév al, akár a balladákéval, amelyeket pedig mind részleteinek gazdagságában, mind lélekrajzának mélységében, mind művészi eszközeinek minőségében nemegyszer fölülmúl. Ennek okát nemcsak a közízlés, a nemzeti eszmélkedés, a művészi fogékonyság, divat változásaiban kell keresnünk, hanem a költő alkotópályájának egyre mélyebb magányba, mívességbe és személyességbe vezető alakulásában is. Ne feledjük: a Toldi szerelme is a Palota foglyának, s az Őszikék költőjének műve. Arany már a Toldival kapcsolatban is megjegyezte, hogy több benne a „személyes elem”, mint általában vélik; a Toldi estéje varázslatos légkörét is ez a mélán „humoros” líraiság hozta létre. A VI. 51 �ének Piroska-betétjével kapcsolatban szó esett már róla, hogy Arany fontos műveiben is, a Toldi szerelmében pedig különösen - , ha még oly bonyolult utakon, áttételeken át is - a maga élete folytatódik. Hadd fogalmazzak itt határozottabban: Arany pályáján ennek a személyességnek erős megnövekedése, sőt, döntő hatása jelöli ki főként ennek a verses regénynek helyét. Bizonyítsa ezt itt csak a mű indítása és befejezése: mint valamilyen, igen erősen személyes színezetű kerete az egész „epice kivitt” freskónak. Az első négy sor a Daliás idők minden változatán át ugyanaz: a Toldi szerelmében azonban erősen átalakul a folytatás: „Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza, Te dicső hajdankor! fényes napjaidra; Szomorú tallóján ősi hírnevének, Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének. Engem is a bánat megviselvén zordul Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul; Azokkal időzöm, akik másszor voltak: Mit az élet megvon, megadják a holtak. Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta, Játszi elmém könnyű énekét elmondta, Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán, De a szívből fakad melegen és tisztán. Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért, Nem, hogy e világnak üssek vele cégért, De, hogy a daliásban nekem átifjadnék Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!” Olvassuk el figyelmesen a befejező két strófát is, amelyekben - , mint régi műveken alkotójuk a maga arcképét - Arany maga is megrajzolja magát, el is válva, de össze is fonódva a szívéhez oly közel álló, darabosnak látszó, de különösen érzékeny lelkű hőssel. A Zách-ivadék kobzos feleségül veszi Toldi György leányát, de föl kell vennie a Toldi nevet. is. „Ami úgy is történt: gyarapodott névvel Háromszáz esztendőn át mindenik évvel, Nem is hagyta Miklóst homályba borulni A Nagyfalusi és Szalontai Toldi. Szolgálta királyát - majd a fejedelmet, Kinek én ezt iráni tört címere mellett, Zárt sisakon, s pajzson, kézbe kivont kardú Nagyfalusi Arany, Szalontai hajdú. Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak Könyvbe se olvastam, nem is tudakoztam; Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam. DALIÁS IDŐKRŐL mit még barna hajjal kezdtem s félbehagyék küzdve kórral, bajjal, Most, mikor agg lettem, s a hajam fehérül: Imhol a bús ének TOLDI SZERELMÉ-rül.” 52 �A szöveg tisztázatának végén egy Arany aláírásairól soha nem hiányzó, de most boldog, fölszabadult két kacskaringóval kifuttatott vonal látható, s ebbe illesztve a játékosra formált dátum: „Vége 1879. május 15én.” Figyeljünk rá, mily rokonsorsúvá lesz itt a két hagyomány. Hordozója az a tö rt c ím e r , amelyről a költő pontosan tudta, hogy az ő családja is a „fejedelemtől” kapta: hiszen ezért is vált érvénytelenné. A személyes jelenlét ezeknél elmosódottabb, rutinszerűbb, de forróbb kifejezéseit is halomszámra lehetne összegyűjteni a T o l d i s z e r e lm é b ő l . A trilógia más darabjában is lehet persze efféle - a költő „kibeszélő” szavait valamilyen képzelt mesemondó fikciójával hitelesítőktől a természet, a sors erőit örömmel, vagy segélyt kérve megszólító, a költő váratlan időjátékait egy-egy byronias fordulattal megmagyarázó passzusokon át a teljes személyes összetartozást hangsúlyozó betétekig - részleteket találni; legtöbbet bizonyosan ebben a legutolsó, legnehezebben fölnevelődött s leggazdagabb szövetű műben, s becsvágyó lélekelemző nem egy olyan mozzanatot találhatna Toldi nagy erejű tetteiben, kudarcait mámorral gyógyító érzékenységében, eljátszott lehetőségeiben s elkésett döntéseiben, amelyek a költő „énkivetülésének” jeleiként is fölfoghatok. Ilyesmiken tűnődve magam is sokszor mérlegeltem: nem Aranyról szólnak-e (vagy legalább: róla is) Sőtér jellemzésének ezek a sorai: „Kisemmizett hős Toldi - mégpedig nagyrészt önhibájából az. Lehet, hogy épp e hibák s e tökéletlenség miatt állt is oly közel Aranyhoz . . . sorsát, e g é s z é b e n , mégis e tragikum jegyében látta. A boldogságra, az élet teljességére hivatott hős - aki ezt a hivatottságot eljátssza s ugyanakkor mégsem aljasodik le, hanem megőrzi erkölcsi nagyságát, tisztaságát és nemességét: íme a tragikus Toldi.” Mondhatnók: íme a tragikus Arany. S hadd idézzem most - kivételképp - ennek a pályaképnek húsz éve készült s azóta részben meghaladott első fejezetéből a tragikus Aranyról szóló néhány mondatot: „Arany is amikor elfogadta s vállalta sorsa csillagát, olyasmire vállalkozott, ami vétlen vétkesként, őt magát sodorta egyre tragikusabb ellentmondásokba, összeütközésekbe . . . Ő is, mint annyi kortársa, úgy érezte, szándéktalanul hibázott, s a tragikus vétséget ő is hajlamos volt „az erény túlhajtása” -ként értelmezni . . . ekkor nem szemét vájta, de nyelvét tépte ki: költőként elnémult. S mikor mégis meg kellett szólalnia, mint az agg Oedipus Kolonosban, kicsit bőbeszédűen, látszatra csak a maga személyes dolgairól szólt: a lényeget illetően mégis változatlan keménységgel, tisztánlátással, magát végleg az épen megőrzött eszmének áldozván.” „Tragikus Arany” : ezen sokan megütköztek. Lehet-e ilyesmiről beszélni akkor, mikor a tragikusnak minősített személy olyan magasságra érkezik, amelyen mindene megvan, amit ember a körülményeiben adott lehetőségek szerint csak elérhet: országos tekintély, főhivatal, teljes anyagi és erkölcsi megbecsülés. De hát a tragédiák hősei is igen sokszor a legmagasabb polcról buknak le! - Arról pedig, hogy Arany tragédiája nem a látványosak, hanem a hangtalanok közé tartozik, már többször volt szó: ha lehetne csak segédföltevésként - ilyen különválasztással élni, azt mondhatnók, nem egy értelmiségi ember tragédiája teljesedett be itt, hanem egy kijelölt és vállalt hivatásé. Az egész fölvázolt pályakép egyik fontos törekvése volt: bizonyítani, hogy Arany a huntrilógiát szánta élete főművének: ebben akarta a kor zavaros hullámveréséből a művészi alkotás időállóbb emlékjeleként kiemelni ezeket 53 �a legfontosabb mondanivalókat, amiket nemzetének „a szent hazának képe” jegyében, sugárzó költői jelképszerűséggel el akart mondani. A mű befejezhetetlen lett. A T o l d i s z e r e lm e kiadása, sikere és a költő számára már túlságosan is zajos, hozsannázó fogadtatása idején, újra elővette a C s a b a k i r á l y f i t ; a régi tervet - nyilván csak kiindulásul - emlékezetből újra leírta a Szigeten, sőt a második rész kidolgozásába is belefogott. Aztán rájött, hogy nem tud megbirkózni vele. Ha számba vesszük mindazt, amit a B u d a h a lá la befejezése után a hun trilógiával kapcsolatosan összegyűjtött, eltervezett s félretett, nem lehet megszabadulni attól a benyomástól, hogy nemcsak egészségi oka volt a mű félbemaradásának. N é m e t h G . B é l a igen meggyőzően utalt arra, hogy nem lehet megelégedni a B u d a h a lá la értelmezése esetében csupán a mű két közkeletű tanításának: a nemzeti összefogás szorgalmazásának meg a „külpolitikai környezetveszély kisnemzeti érzetének” kiemelésével. Magasabb, az emberiét, különösen az Isten-lét, meg a kiválasztott hősiét már már metafizikai kérdéseiről van ott szó. E kérdések aktuális vetületeiről is persze: arról, hogy lehet-e „egy elnyomott, egy leigázott, egy megzsarolt országban - belső ellentmondások nélkül - egy elnyomót, egy leigázót, egy kifosztót eposzi d icsőitéssel, eposzi rekvizitumokkal bemutatni” s hogy - hadd folytassam: helyes-e, megvalósítható-e egy teljességgel vágyszülte utópista-patriarchális társadalomeszmény hiteles fölidézése akkor, amikor már Budának is az volt a bűne, hogy egy ilyen elképzelt egység „mértékét” megbontja felelőtlen cselekedetével, a hatalom megosztásával. Attila végzetes bűnére s bűnhődésére történik ugyan nyomatékos utalás; az utolsó töredék utolsó strófájában Detre ekképpen „morog” : „Etele, nemes vagy! ez lesz a megtorló; Elaludná ezt más, közlelkű bitorló; De te birodalmad sírját magad ásod: Buda várhalála lesz a te bukásod!” Ez azonban visszahátrálás a világvégzet nagyepikai látomásvilágából a balladáknak a személyes lelkiismeretben megalapozott „bűn-bűnhődés” kipróbált módszeréhez. Persze Arany Etelét épp úgy nem szánta a trilógia főalakjának, mint Budát sem. De hol bukkan föl a tervekben a főalaknak szánt Csaba küldetéseszméje?! Mert hiszen azt a szerepet, hogy Etele birodalmának romjaiból a keleti őshazába visszamenekülvén az örökség visszahódításának biztató üzenetvivője legyen, aligha minősíthetjük igazán nagynak, hősiesnek; arra a valóban nagyszerű s fölemelő mondai hagyományra pedig, hogy a bajba jutott székelyeknek, mint a hősregék varázslatos alakjai, seregével a Tejúton mindig segítségére siet Csaba: nem lehet egy egész eposzt fölépíteni. Aranyban - úgy tetszik - megingott mind a hun -magyar rokonságeszme költői ábrázolhatóságába, mind a két nép patriarchális „atyafi” világának valóságába vetett hit; de az a remény is, hogy a tervezett nagy művet egy valóságos, élő nemzet „tanulhassa vérré” . „A régi panasz” azért is olyan tragikus mélységű és hitelű vers, mert erről szól. Nem szabad tagadni, hogy a huntrilógia 1881-ben kezdett utolsó dolgozata bizony sápadt, elhalkuló visszhangja csak a B u d a h a lá la emelt, érces zengésének. Éppúgy az erkölcsi kényszer és az utolsókat lobbanó alkotásvágy 54 �szüleménye, mint a Toldi szerelme második fele. Mert ez az erőltetett menetekben létrehozott munka tartalmában alig több egy kivételes nyelvművész kivételes gonddal megtervezett s kivételes formába foglalt közepes romantikus történelmi kalandregényénél. Mintha a költő éppen annak a franciás regényírásnak bűvöletébe esett volna, amely ellen folyóirataiban olyan határozottan föllépett s amelynek visszaszorulásában a magyar elbeszélő próza jó irányú kibontakozásának lehetőségét üdvözölte. Az utolsó évek költői munkássága - hangsúlyozom újra - csaknem teljes magányosságban folyt le. Hogy mi készült ott - ismétlem - csak jóval később, új s más nemzedékek számára világosuk meg lassan. Az a „nyájas olvasó”, akinek abban a szívszorító Előszóban ítéletére bízta a döntést, hogy nem lett volna-e jobb töredékben hagyni a Toldi szerelmét, nem is sejtette, miről van szó. Egész mélységében a költő sem tudta: különben aligha veszi elő újra a Csabát. A Gyulai vezette kórus azonban nem vette figyelembe a költő kételyeit: egybehangzóan a legmagasabb elismerés hozsannáját énekelte: „mindenkor a világirodalom legnagyobb művei közt fog említtetni” : „ nagyobb (minden tekintetben nagyobb) műve a legújabb költői irodalomnak, nemcsak a magyarnak, bizonyára nincsen”. 55 �SZOMSZÉDSÁG VO JTECH KO N D RÓT Néhány szó — szavakról Szél fú j be a szavak között. A szlovák versrő l kell beszélnem és — látszólag p arad ox m ódon — a ko rtárs m ag y ar költőnő, Nemes Nagy Ágnes versso rával kezdem beszám olóm at, m ert a kö ltészet n y elve ép p ú gy nem zetközi, m int a zenéé és m inden m űvészeté. M ert ism erjü k a sza va k e rejét és eg yú ttal a szavak gyen geségét. T u d u n k a köztü k és a m ögöttük lévő űrről. Szél fú j be a sza va k között. Ennek ellenére, a kö ltő k eg yre ú jab b nem zedékei in d u ln ak abba a soha vé g et nem érő — és szerencsére soha be nem fejezh ető — k ü zd elem be, m ely m inden egyes szóért, m inden egyes versso rért fo lyik. M in d egyiken vér szárad — értün k eg ye t Ivan Kraskoval. Miroslav Válek 1959-ben az (akkori) ko rtárs költészetből készült versválogatás előszavában ezt írta : „M ert a költészet néha olyan, mint az emberi szív. El kell találni a kellő pillanatot, hogy válaszoljon egy másik szív szólítására. A legjobbkor kell érkezni. Megtörténik, hogy szólítjuk a szívet, s nem válaszol, megérintjük, s meg se rezdül. Vannak versek, m elyek áttetszők, mint a víz, mégsem látunk a mélyükre, s vannak éjsötét versek, mégis világos belőlük minden. Vannak versek, m elyeken átmegyünk, mint valami átjáróházon, s vannak, m elyek összezárulnak, mint a rózsaszirmok, hét lakatra vannak zárva, büszkék és hozzáférhetetlenek a maguk királyi fenségében." Nem kezdem hát Á dám nál, É vánál. Iv a n K ra sk o v a l kezdem . Igen, vele, pedig közel harm inc é v telt el a halála óta. Jól em lékszem a rra a hideg m árciusi napra, tem etésén ek n apjára, s a rra is em lékszem , m it m ondott eg y fotóriporter, am ik o r a tem etési m enet v é g ig vo n u lt a ném a, borús, kom or fővároson : „M ilye n k á r a délelőtti n a p ért!” Iv a n K rask o a X X . századi szlovák költészet fén yes n ap ja m arad m ind ennek ellenére, a m úló idő ellenére, s ann ak ellenére, h o gy kincset érő k ét karcsú verseskö tete m ég az első vilá gh á b o rú előtt k erü lt az o lvasók kezébe, (s azóta h án y új kiadást ért m eg!). M íves, csiszolt ve rsek K rask o versei, m elyeken rajta szárad a vér. T ö m örek, ko n cen tráltak, m aiak, m odernek. Elsősorban azonban azok a versei ilyen ek, m elyeket — ő, a m elódia szü letett m estere — rím n élkü l írt m eg, h o gy íg y teljességgel hangot adjon a gondolat, az igazság súlyos jelentőségének, m ég a k á r a szépség, a jó hangzás rovására is. A krasko i h a gyo m á n yt szám ba k ellett (és szám ba kell) ven n ie, v a la m enn yi u tána kö vetkező költőnem zedéknek, id eértv e a m ai leg fia ta la b b k ö ltő ket is, a k ik látszó lag a sem m iből induln ak, (legalábbis m egrögzött elkép zelésü k szerint), és (naivul) tag a d n ak m indent, am i előttü k volt. Nincsen m odernebb (maibb) poétika, m int K rasko é, A régi líra poétikája (Poe tik a starej ly rik y ): 56 �. . . sose írd le, amit nem érzel, ami nem szívedben született; kerüld az ékesszólást, mint a pestist, vesd ki a versből az üres szót mind; zeneként zengjen minden verssorod, képként ragyogjon mindegyik szavad — és ne feledd el, hogy a titkos, a sejtelem ezernyi húron zeng. „Szeretem a szabadverset, Walt Whitman. De Ronsard szonettjei is csodaszépek!” Célzatosan idézem Nezval ismert mondását. Azt akarom jelezni vele, milyen széles témakört ölel fel a mai szlovák költészet, s meddig terjed stílusteremtő készsége. Azoktól a versektől kezdve, amelyek Weöres Sándor szavaival élve „a pillanat napsugarai, s még nyelvük is szinte bukfencet hány jókedvében” , a filozófiai értekezésszerű versekig, a fogalmak barlangjaiig, a szavak labirintusaiig, a Juhász Ferenc „kísérleteihez” , úgyszólván tipológiailag közelállókig. Ám, a szlovák költők elsősorban a „vers munkásai” , ama kassáki értelemben: „ A z t a k a r o m , h o g y verseim n ek testü k l e g y e n : ú g y n y ú l o k a s z a v a k h o z , m i n t e g y k o r a v a s h o z é s a c é lh o z . A z t s z e r e t n é m , h a v e r s e i m o l y k e m é n y e k , o l y tö m ö rek v o ln á n a k , h o g y m e g le h e s s e n ő k e t r a g a d n i, s s z o b o r k é n t je lá llít a n i az a s z t a lr a ” . Természetes, hogy bár a mai szlovák költészetre inkább a sokféleség a jellemző, mint az egyformaság, nem kevés olyan integráló tényezőt is találhatunk, melyek összefűzik a nesztorok érett alkotásait a középnemzedékhez tartozók kísérleteivel, vagy az éppen most indulók próbálkozásaival. Ilyen például a szonett — és az a szabályos időközökben megújuló érdeklődés, amely ez iránt a klasszikus versforma iránt megnyilvánul. Valentín Beniaktól kezdve Ján Kostrán, Vojtech Mihálikon, Viliam Turčányn, Ján Stachón, Ján Buzássyn, Marián Kováčikon át jelen van a szonett mindenütt, egészen az induló költőknek a legszebb tavaszi, nyári, őszi, téli szonettért folytatott költői versenyeiig. „Az épületek leomlanak, az állványzat marad” — így valahogyan írta Valentín Beniak nem sokkal halála előtt. Igen. — Beniak és Novomeský költészete megmarad: mint formula, mint követelmény, mint sarkigazság. A budapesti születésű Ladislav Novomeský nemcsak költészetével (vagy publicisztikájával), hanem elsősorban életével és állásfoglalásával fedezte busásan a szocialista költő erkölcsi hitelét. Ha egyetlen jelzővel kellene jellemeznünk költészetét, akkor az a szó ez: emberi. Ha ugyanakkor figyelembe vesszük minden igazi költői egyéniség kettősségét, akkor az ő esetében a vonal a „majombukfencektől” (az első versektől), melyek során „régi gyerekségekre, bolondságokra emlékezünk” , a halála előtti „Bölcsesség” -ig húzódik — ámde ez a „gyermeknek, a bölcsek bölcsének bölcsessége” , az oktalanul bátor mesebeli kisfiú bölcsessége, azé, „aki fennszóval kiáltotta, hogy a király meztelen, egészen meztelen” . Ján Smrek és Ján Poničan a szlovák költészet legutóbbi fél évszázadának két további, már úgyszólván élő legendája. Ján Smrek nélkül nem lehet a szlovák szerelmi líráról beszélni, az ő világképe a szerelem. Poničan volt az örök lázadó, ama „csodálatos Ja n k o” , a költő forradalmár: költészetének ez a lényege, lényének ez az alapállása. 57 �A z életet dicsőítette m ár első költői szárn yp ró b álg atásaival Andrej Plávka, s erről dalolt haláláig. U tolsó verseskötetei v a la m iféle „m ásod virá gzásró l” , költői m egújhodásról tanúskodnak, m elyet ráadásul a k ife jezésm ód egyszerűsége, letisztu ltsága — a tökéletességre em elt népiesség jellem ez. M ondanék néhán y szót Ján Kostra és Pavol Horov költészetén ek utolsó időszakáról is. Éppen az ő verseikrő l jogosan m on dh atju k, h o gy szilárdan álln ak, h o gy a szlo v ák szocialista költészet pillérei. F ők én t életü k utolsó szakaszában — m ég pontosabban a halálu k előtt — írt verseik szinte p rofetiku s, szim bolikus érvén yű ek . Ezek az egyform án szép és igaz versek (m elyekben a szó szoros értelm ében k itá rtá k lelkűket) a m ai költészet legm agasabb fo kú szintéziseinek eg y ik é t a lk o tjá k . Ez az a z érzés: belem élyíten i u jja in k a t, rem egő u jja in k a t a m eleg term ő fö ld b e. Ö sszeforrni ezzel a földdel. A z utolsó in gü n ket odaadni eg yetlen ve rsért! A vo lt szü rrealisták régebbi költészetéből készü lt válogatáso k s új v e r seik ném ileg u gyan fe lfrissítik a m ai költészetet, s bizonyos kü lö n legességet kölcsönöznek neki, ám de kísérletezésü k hatásán ak intenzitása m ár jócskán m eggyen gü lt. A vers form ai kötöttsége az esetek többségében azzal a k ö vetkezm én n yel já rt, h o gy szárn yát szegte a költők szabadon csapongó képzeletének. A vers m egfegyelm ezése, leegyszerű sítése k ö v e tkeztében h atározott szem léletbeli d ifferen ciálód ás m utatkozott. Íg y aztán beszélhetünk Pavel Bunčák „eg y szerű beszédén ek” n a g y v á rosi jellegéről, Július Lenko „sza la g a v a tó iró l” , m elyek hatásosan idézik fe l a szerző pedagógusi tapasztalatait, Vladimír Reiselnek a polgári lírá járó l (szem ek és n yárfák). A költői kísérletezést m ár talán csak a „vá n d o r p ék” , Štefan Žáry fo kozhatja, ez a kozm iku s földi lény, aki egyszerre iron iku s en tellektü el és ked élyes fa lu si em ber. N a g y lélegzetű epiku s m ű vév el — Szentivánéji álom (S vätoján ska noc) — nem csak h o gy feltárta eg y ki nem használt m ű faj lehetőségeit, hanem e g y ú tta l azt is bebizon yította, m ennyi érték rejtő zik m ég a n yelvb en — a nép élő nyelvében , ebben az elevenen buzgó k ristály tiszta forrásban. A z a Milan Lajčiak, aki 1949-ben huszonhárom évesen a Föld elvtársnő (Súdru žka m oja zem) cím ű kö tetével m egn yitotta a szlovák szocialista kö ltészet korszakát, és az a M ila n L a jč iak, aki a Levelek az ősz hajú asszonyhoz (Listy sivovláske) és a z Üti levelek (Listy z ciest) költője, m indig u gyan az vo lt és m indig más. M in denkor csodálatot érdem el fia talos m erészsége: T ra k to rra ü lv e in d u ltu n k el, m i, a fia ta lo k csapata, hogy a fa lu t o dakapcso lju k a gyárakh o z. És m ég inkább csodálatot érdem el jele n leg i költői ak tivitá sa . T o v á b b ra is fiatalos — , ha a form aterem tésről, a költői kifejezésm ódról va n szó — s egyú ttal d ia lek tik u sa n bölcs és m egfon tolt a m ai M ilan L a jč iak. És m indez an n yira rejtett, intim dolog, m ozdul a szívü n k, a Föld forog. 58 �Vojtech Mihálik 1966-ban eg y a n k ét alkalm ából eg yeb ek közt ezt írta : „ A t e h e t s é g t e r m é s z e t e s t u l a jd o n s á g a , h o g y e g y r e e ls z á n t a b b a n k e r e s s e a z o k a t a z ö s s z e k ö t ő k a p c s o k a t , a m e l y e k a t á r s a d a l m i v a ló s á g h o z f ű z i k , m e r t n é l k ü l ü k n e m t u d l é l e g z e n i , n e m t u d l é t e z n i ” . És a tov áb b iak b an így fo ly ta tja : „ A z ig a z i n a g y ir o d a l o m m i n d i g b e l e a v a t k o z o t t a p o l i t i k á b a , m i n d i g h a jla n d ó v o l t e s z m é k é r t m e g é g e t n i a z u j j á t ” . E zzel a k a ra tla - nul kim on dta a m aga legsajátabb , lén yén ek legm élyérő l fa k a d ó h itvallását, felfe d te költői m ag a ta rtá sá n ak lényegét. E rről n yerü n k b izon yságot a k k o r is, ha m élyeb ben b elep illan tu n k M ih álik ered eti költészetén ek „k u lcsra zárt hét szo b ájá b a ” . (M ert nem szabad m egfeledkezn ün k a képzett, szorgalm as m ű ford ító M ih álikról, u g y a n ú gy az irodalm at, elsősorban persze, a költészetet fig y e lő k ritik u s M ih álikról sem.) Term észetesen, fő kén t azért adu n k neki hitelt, m ert p o litikai és szerelm es versei, a term észettel foglalkozó és polgári lírá ja , haragos és elnéző irodalm i p am fletjei, m ind enekelőtt form ai szem pontból, tökéletes, pontos, eleven költői szlo v ák n yelven m egírt alkotások. A zok közé a k evesek közé tarto zik a szlovák költészetben, a k ik n ek m egadatott az irónia és az önirónia adom ánya, s ez alkotó m ű vészetén ek kiap ad h atatlan forrása életén ek hato d ik évtized éb en is. F izetem : a hazugságot (a lelk i békét), a p arttalan , s ezért g y á v a álm okat, a gőgöt, m ely rothad — , s h allgat, és m ég a fülszentelt, törvén yes á gy a k at. A szerelm et, m ely m agát, s m ást sem szeret, a késő bút, a m egszegett ígéreteket, a v á g y a t, m ely csak m esszeségbe lát, s képm u tatást, az erkölcsöt tehát. Miroslav Válek A kö ltészet ú tja i (Cesty poézie) cím ű 1958-ban — tehát eg y év vel m egkésett költői indulása előtt (első verseskö tete, az É r i n t é s e k — D o ty k y — 1959-ben láto tt napvilágot) — m eg jelen t cik k ében világo san m egfogalm azta eszm ei és m ű vészi állásfo glalását, a mai (ellentm ondásokkal teli) kor alko tó m ű vészén ek pozícióját. K iem elv e a gon dolatnak, kiem elve a szó és a költői kép fa jsú ly á n a k fontosságát, m ely u tóbb ira n agyo bb m egterhelés vá r, m in t b árm ik o r azelőtt. S, jólleh et, cikkén ek zárószakaszában elism eri, h o gy a m ű vészet terén talán a leg nehezebb jóslatokb a bocsátkozni, a legu tóbbi h ú sz-eg yn éh á n y é v költői g ya k o rla ta (a világirod alo m , a szlo v ák irodalom költői g y a k o rla ta és sajá t költészete is) teljes m értékben igazolta feltételezését. E gyszer m ajd m indent m egértek és felfed em előtted a d olgok re jtett összefüggéseit. T eh át: a kö ltészet m int m egism erés. És m ég valam i. E rre a kérdésre: „ö r ü ls z -e , ha tetszenek a v e rseid ?” a költő íg y vá laszo l: „Job ban örülök, ha n y u gtalan ságo t k elten ek ” . (H arm adik verseskö tetén ek m unkacím e E g y e n s ú l y — R ovn ováha — volt. V ég lege s cím e N y u g t a la n s á g — N epokoj — lett.) 1976-ban adta ki V á le k A s z ó (Slovo) cím ű kötetét, am elyben m egin t mi m ás lehetne, m int — „csa k szavak, szavak, s z a v a k . . . C sakh ogy, egé- 59 �sze n m ások, m int v a la h a ” . S z a v a k — gnóm ák, nem „ö rö k ” igazságo k; szocialista jelen ü n k igazságai, m ivelh o g y „a föld eg y re in kább a m oszkva i idő szerint fo ro g .” A m ai szlovák költészetben nincs m erészebben k ife je z e tt és őszin tébben á té rzett vallo m ás a z alábbin ál: M ondj igazat a k k o r is, m ikor a hazug szó lenne éppen a csábító. A tén yeket, m int cu ko rral a kávét, ne édesítsd vele. M ondj igazat, ha k á p rá zik is szem ed. Ü tnek, keserűek a z iga z sza va k néha. A g erin c a fontos, a véna! Ne p ap o lj: a m egoldás ez is, az is lehet. M ondd ki a puszta lényeget. M ilan R ú fu s az a költő, aki m indenkin él jobb an tu d ja, h o gy: C sak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. A n y a n y elvem , te, naponta ú jra k ezd ett szerencsejáték, p illan atokra sejtelm es m élységek n y íln a k benned, csak tem plom lépcsők, tem plom lépcsők a szavak. M agasan fö lö ttü k a h allgatás torn ya. Előtte gu b b aszt az igazság, költő. (T án yérjáb a pendül néha a kim on dhatatlan fillé re : könnyen.) Ó , szavak, szavak, m otyó a fejem alá. L áttam k ö ltő ket a csend m eredek p artján . A sza v a k tö rék en y h íd ján vo n u ltak á t aggód va, sírva a h alhatatlan ságba. A legjo b b R ú fu s-v ersek a csendhez k ö zelíten ek; s m ind enekelőtt a gnóm ikus töm örség, a balladai hangolás és a fö lfo k o zo tt d rám ai erő je llem zi őket. R ú fu s m ítoszterem tő költő, ám az ő m ítoszai m in d ig em berközpontú ak, s eg y kis nép ön- és történelem kereső igyek ezetén ek m egrázóan hiteles, ám u g y a n a k k o r egyetem es érvén n yel m egfogalm azo tt do­ 60 �kum entum ai. A g yerm ek ek szám ára k étk ö tetn yi verses n ép m ese-feld olgozást is készített. N a g y jelen tőségű R ú fu s esszéírói és m ű ford ító i m unkássága is. Viliam Turčány, a verselő tudós a v a g y tudós költő — „P o eta doctus” (— és m ind enekelőtt m űfordító) költészetü nk régi form ai h agyom án yai feleleven ítésén ek, elm élyítésén ek és tökéletesítésén ek az ú tjá t vá la sztotta. A n n a k idején verseirő l csak m int tech n ikailag tökéletes versekről beszéltek. Á m éppen az idő m u tatta m eg legm eggyőzőbben , h o gy ifjú kori techn ikai „p ró b á lk o zása it” teljes m értékben hasznosítani tu d ta m ély em beri bölcsességet sugárzó érett verseiben. Ezt látju k , ha az utóbbi években m egjelen t a lko tásait vesszü k szám ba. A z érdekesség ked véé rt jeg y ezzü k m eg: T u rčá n yn a k A rím a szlovák költészetben (Rý m v slovenskej poézii) cím ű k ö n y vét ú gy olvassu k, m int jó tud om án yos m ű vet és eg yú ttal m int jó verseskö n yvet. Ezt a k ö n y v et koru n k e g yik leg sik erültebb „k ö ltészeti” k ö n y vén ek tarth atju k . H ogy tudsz eg yetlen versbe fogn i m éltán m élyt és m agast, h o gy izzék az a néhán y sor? — A h o g y egyetlen n a g y csókban dörögve a tenger, a föld s m inden csillag össze­ fo rr! E g y recenzióban o lv ash attu k annak id ején : „a p o litikai tám adó szellem , a v ilá g sorsa irán ti szen ved élyes polgári elkötelezettség vérében, érdeklőd ése és érzésvilág a középp on tjában van Pavel Koyšnak, u g y a n ú gy, m int a Csillagok a földön (H viezdy na zemi) cím ű első verseskö tetének. E zt 1959-ben írtá k róla. K o y š a m ai napig — s kevesen va n n ak e téren hozzá hasonlók a szlovák költészetben — képes időszerű verset í rni ú jságo k szám ára, olyan verset, m ely k ö zvetlen ü l és költőileg m égis hatásosan reagál arra, am i éppen a v ilá g érdeklődésén ek közp ontjáb a került. P av el K o y š a legjo b b szlovák „ a lk a lm i” k ö ltő k közé tartozik. T erm észetesen az alkotó m űvészetén ek csak e g yik fontos területe. U gy an a k k o r K o y š szerelm es versek te liv é r alkotója, a szerelem költője, a fiatalok költője. A Smena cím ű lap néhán y é v v e l ezelőtt rendezett a n k étjai során P av el K o y šot több ízben is a fia ta lo k legk ed v elteb b kö ltő jén ek n y ilv á nították. É rdekes vo ln a hasonló a n k étot rendezni m ost — s m erem á llítani, hogy K o y š ism ét e g y ik e lenne a legn épszerű bbekn ek, h o gy szerelm i lírá ja nem vesztette el az olvasóközönség (főként a fiatalok) körében m egszerzett pozícióját. A z Ínség és bánat (T vřdze a sm útky) cím ű kötete egyén i fá jd a lm a ellen ére szólítja „az életet, a szeretett elv tá rsa t” , s am it szeretne, a z hogy az égbo lt tiszta lap kén t legyen m indig előttem S m agam ban hordjam m élységes m ély fo rrását a kezdetn ek Mikuláš Kováč B e rtolt B rech ttel e g y ü tt tudja, h o gy „a z em ber sorsa a z em ber” . M ár a Föld a lábunk alatt (Zem pod nohami) cím ű első ver61 �seskötetében, de további alko tásaiban is, a versírás szám ára úgyszólván „h ázép ítés” , em berek szám ára szolgáló ház építése. A lig van v a la m ijü k Jég szek rén yü k sincs m ondja róluk e g y bölcs asszonyság az á g y a k és kam rák önkéntes ellenőre S közben az asszonyka gyöngéd en teszi ki esténkén t a tejesü veget kicsin y b alk o n ju k ra a szeg én y ek n a g y és gyö n yö rű jégszek rén yéb e B eleférn ek a csillagok is a szél s a felh ő k is m adár harangszó s a bölcs asszonyság is hajában váratlan téllel N agyon gazdagok A házuk holnap em elked ik ki a földből az erdő széli fen yő rá a bokréta Ján Ondruš költészetéből az o lvasók tudatában elsősorban az egyszerű em beri érzések fiatalos versei, a „szü rk e m ind enn ap ok” , a tökéletesen m e g fig y e lt részletek, a nem m indennapi, átható gon dolat versei rögzü lnek: K ezem -karom n yú jtom az em berekn ek, tudom , ki m it becsül m ajd m eg: a fé rfi erős tenyerem , a g yerm ek, h o gy ölbe em elem , az asszony, h o gy á tfo g ja k ét karom . K ésőbbi verseiben valósággal k o n krétan „érezn i a földet, m elyen egész talp ával á ll” . E g y-k ét sű rített képbe b elefér nála az egész t á j : Csendes, érin tetlen fa volt, d ió fa ’ itt hordom em lékezetem ben, m elyben ma az em lékezés dióverő p ó zn ájá va l csapkodok. Lubomír Feldek — aki k ivá ló m ű ford ító és elm életi szakem ber is — költészetében olyan m értékben á tfed ik egym ást a feln őttekn ek és a g y erm ekekn ek szánt m üvek, h o gy néha nehéz pontosan m eghatározn i, kih ez szólnak a versei. Ez azonban nem lényeges. T én y az, h o gy ann ak idején talán ő tárta ki legm erészebben a kép zelet ab lak a it s a kísérletezés a jtaját. A g yerm ek iro d aim a t a szó igazi értelm ében, alkotó m ű vészetté em elte. 1 A rím esküvő s n évvá lto zta tás K é t dolog ú gy azonos hogy ott va n ben n ü k a más 62 �E lm ú lt a nászéj jö n a felk elés a felelő rím m ár feleselés 2. Nap s éj va n a rím be zá rva A szó és á rn ya 3 A rím szó a szóban em berek fek szen ek a fű ben A rcu k o n ott a fű szá la k nyom a a lelap u lt fű pedig az arcok fo rm á já t őrzi hűen 4 A rím hangem elet a rc a fo lyó felett T ele v a n rím m el a m eder de a v íz rá ju k se heder 5 A rím szó a szóban feh é r fa la k egym áson ház a hó a la tt A hó a házra rálapu l s hó ház egym ásh o z ala k u l A k ö ltő ped ig ú gy én ekel h o gy a tájb a lelk et lehel Ez a rím hó ház s rozm arin A lírai költő F eld ek tő l elvá laszth atatlan a szatíraíró Feldek. Nem von szigorú m ű faji v a g y tem atikai h a tárokat költészetében, azt írja , am iben él, ami em berileg, v a g y is szem ély szerint és m int á llam p o lgárt gyö tri, am inek azonban rendszerin t általán os érvén y e van. Nem m erül ki az iron iku s boncolgatásban, g yó g y íta n i, segíteni is a k a r — azzal, h o gy fe lveti olyan dolgok, jele n ség ek , viszon yok problém áját, a m elyek h ez m ár nagyon is ko n ven cio n álisa n és fájdalom m entesen hozzászoktunk. Ilyen versei péld áu l: Vers a gyermekek védelmében (B áseň na obranu detí), A gépjárműmentes nap (Deň bez m otorový ch vozidiel), Gyengéd lírikusok (Než ní lyrici) és a k á r a Színészek (Herei) cím ű is. Ha m ár F eld ek ről, m int sza tírák a t író lírik u sró l beszélek, hadd em lítsem m eg Tomáš Janovicot, a lírai szatíra m ű velőjét. A z ő költészetén k ív ü l m egem líth etjü k a R oháč cím ű lapu n kban m egjelen ő ve rsek et á lta lában, ezek nélkül m ai kö ltészetü n k em berábrázolása nem volna teljes. M eglehet, hogy ez e g y ik e az eddig nem tökéletesen kih aszn ált lehetőségekn ek, hogyan kellen e a költészetet m inél közelebb vin n i az élethez. Ján S tacho és költészete: az érzék ek sója, fűszere. H eves, exp resszív, lobb an ékon y, csípős, de m in d en ekelőtt lem eztelenítő, tisztító: „ K é tk a r ú tiszta testtel, / lobogj, szerelem !” 63 �A z utóbbi időben Stacho „a visszatérés v e rs e iv e l” keltett érdeklőd ést; ezek kristálytiszta, cizellált ékszerek, „k is rem ek m ű v ek ” , n aggyá teszi őket a gon dolat: élni kell a fájd alom (a fizik a i és lelk i fájdalom ) elle nére, nem szabad m indenáron élni, hanem ú jra m eg kell találn i és fel kell fedezni a m agu nk szám ára az alko tó m u nka értelm ét. „ É s restelked és n élkü l kérdezzün k rá a lén yeges d olgo k ra ” — m ondja Jozef Mihalkovič a m aga és nem zedéktársai nevében (azokéban is, a kik va lam ive l fia ta lab b ak nála). L ehetne róla elsősorban ú gy beszélni, m int „a család ” költő jérő l, de ez nem vo ln a egészen pontos m eghatározás. M ondjuk talán íg y : nekem ú g y rém lik, h o gy a m ai költészetben k e v e sen fo g la lk o zn a k olyan rendszeresen és éppen nem felü letesen a m a eg y szerű dolgozó em bere — az alkotó em ber — szürke, m indennapi é le té nek szinte részletekb e m enő m egragad ásával, kiem elve az apró em beri öröm öket-bánatokat. A jele n k o lle k tív hősének — a m a dolgozó em berén ek — tudatos m űvészi m egform álására tett rokonszenves és sikeres k ísérletet M ih a lk o v ič főkén t a Hová siettek (K am sa náhlite) cím ű kötetével. A n n y i em ber elm egy a z a b lak u n k a la tt s a z a szfa ltjá rd a jó bu n d akén t m elegít. Nem a k aro k kim enni, lélegzem hát legaláb b s já rá s közben napom szívén át nézem szétdobált k ö n y veit a tájn ak. M ég eg y perc, s m ár a ju h o csk ák a t sem látom . S ajn álom , h o gy íg y van , de k itarto k , m osolygok, s m ár ott v a g y o k én is a járó k elő k közt életfo gy tig lan . A középnem zedék költészetében nem k ev és további p éld át találn án k, a m elyek egyb eh an gzó k M ih a lk o v ičnak a Hová siettek cím ű kötetével. (E nem zedék szám ára általában belső, lén yü k b ő l kö vetkező ü g y ez, s éppen ezért e nem zedék képes lesz ilyen m ódon m egn yilatko zn i a jövőb en is.) M arián K o v á čik költészetében a „ v a s ” tém ája u ralkod ik. A lk o tó m űvészetét eg yfelő l szilárd m aterializm u s, ténylegesség, tárgyszerű ség je llem zi. m ásfelől fig ye lem re m éltó, ah ogyan a szóval bánik és a jelen tésárn ya lato k k a l. K öltészetében érdekes jelen ség a valóság fe stő i, színes é rzékelése. „ A m unka stadion, ahol m in d n yájan talá lk o zu n k .” T o vá b b á : „a táj em berektől zsúfolt, ha nem látni is az em b erek et” — ez Vojtech Kondrót szerint „a t á j” . R iportszerű kö ltészet az övé. Igen, de olyan költészet, m ely feltérkép ezi a szív tá ja it, az em berek tá ja it s csak ra jtu k keresztül a fű, a fá k tája it. A tá ja k hasonlósága — az em berek hasonlósága. A m ezőn n y árfasoro k (egym ást keresztezőn) m ég szinte láth a ta tla n fu tn a k a p irkad atb an 64 �A k á c fa b ety á ro k — ez a sík n ekik fo g lá ru k ☆ T a n y a tan yára üt m int fiú a n y já ra (M élyben a bú vópatak) A lszan ak gém esku tak ☆ H ajn ali n é gy k o r m eg állt a konyhai óra is G yászol istálló zsindelyes födelén m oha is K özös csuporba csurran su gara a reggeli tejn ek e g y ü tt k o rty o lju k lassan s a puszta n ap ja fölm elen get Fent, fen t a töm bök. Déli fén yben állnak. A z én szivem ben boldogok a tárg ya k . Nem es N a g y Á g n es sorai közel álln ak Štefan Strážay „asztalon levő tá rg ya ih o z” . M eg az „ü n n ep eih ez” . T á rg y ila g o ssá g , kom olyság, a m inden egyes szóért v á lla lt felelősség — ilyen S tr á ža yn ak az Igram cím ű k ö tete. A kirán du lásról kerékp áron h azatérő vasutasok, am in t h a sítjá k a s z ü r k ü le te t. . . Ilyen ek S tr á ž a y em berei, „ a k ik m egsebzett, zúzódott u jja ik közt érzik a k e n y e re t” . S tr á žay verse olyan, m int a kékítő, S trá ž a y a tiszta, szigorú, pontos költői előadás m űvésze, aki az eg yszerű közlésre épít, a m inden cifraságo t nélkülöző szabad versre. B ízik a költészetben, bízik m agában a valóságban. Hosszú ván dorlás után v é g ü l h azatalálu n k. K iv ilá g ítju k a szobákat, de kinn m aradunk. T eh á t íg y va n ez. Elm osolyodunk: m enn yi fén y. És békés gyű lö lettel m eg h á lá va l is, ú jra m eg ú jra e lh a g y ju k a feh ér s o ly gyö n yö rű fa lak a t. 65 �Valamennyi költőnőnk képviseletében egyet említsünk: Lýdia Vadkerti-Gavorníkovát — már csak azért is őt, mert költészete igen közel áll a fiatalabb középnemzedék haladó törekvéseihez. Első verseiben (Katasztrófák — Pohromnice) sok volt az említett nemzedék „konkrétista” rétegének törekvéseivel rokon vonás. Vadkerti-Gavorníková azonban fokozatosan, szívós munkával eljutott (eredeti, kezdettől fogva autentikus világszemlélete mellett) egy sajátos poétikához, a maga — formalizmustól megtisztult — kifejezésmódjához, mely az egyszerű emberi vallomáson alapszik. Elsősorban az olyan (közel álló) emberek életében előforduló „nagy” apróságokat veszi észre, akik körülötte élnek, akiknek munkája, jelenléte nyomot hagyott a tájon és környezetük tárgyain. Vagyok Lélegzem hallok látok érzek Mindenütt ott vagyok ahol éppen és akkor ugyanott ahol nem vagyok senki sincs Nem kérdezem az udvaron hogy most és mi van az utcán ahonnan épp hiányzom A világban otthon vagyok és bennem a világ Mindent tudok Nem kérdem a füvet milyen is ő Mert én vagyok a fű s e pillanatban azt fürkészgetem milyen a színem szagom és ízem Minden vagyok mivé csak lenni akarok s ha akarok mindent megtehetek És most mondanék néhány szót a legutóbbi két-három esztendő költői terméséről, tehát a legújabb szlovák költészetről. Sok a név, sok a verseskötet, úgyhogy a teljesség igénye nélkül, csak röviden összegezem a lényeget. Beszámolómat egyúttal amolyan vitaindítónak szánom. Az 1983-ban megjelent könyvek közül elsőként Mihálik Učast (Részvét) című kötetét említem. Megérdemlik csodálatunkat a kötetben közölt, a Popis nočného zápasu (Egy éjszakai küzdelem leírása) típusú mesteri költemények, azaz a látszólag semmiről — és mégis mindenről — szóló versek. De mindenekelőtt a Rozhovory o chudobe (Beszélgetések a szegénységről) című felhívásjellegű vers igen jelentős. Nem lehet egyet nem érteni Pavol Plu t k o m egállapításával: „ E z t é s a z i l y e n v e r s e k e t n y ilv á n o s p ó d iu m o k o n , s ő t e g y e n e s t a t e r e k e n k e lle n e s z a v a lt a t n i, m in d e n e s z k ö z t f e l k e l l e n e h a s z n á ln i a h h o z , h o g y a z i l y e n v e r s e k a t á r s a d a lm i t u d a t r é s z é v é , s n e k iz á r ó la g a m ű v é s z i h a jl a m o k k a l m e g á ld o t t k iv á l t s á g o s a k m a g á n t u la jd o n á v á v á l j a n a k . A z . i l y e n k ö lt é s z e t e t p o l i t i k a i f e g y v e r k é n t k e l l e n e h a s z n á ln i k ü ls ő é s b e ls ő e l l e n s é g e i n k k e l s z e m b e n .” Marián Kováčik a Medzimesto (Interurbán) című kötetében olyan nyelvet használ, amely lényegénél fogva, megfelel az emberi civilizáció és a műszaki forradalom jelen állapotának. Sorozatszerű összeállítását nagyarányú jelentéstartalom jellemzi, de ezzel összefüggésben, helyenként a túlságos rejtjelezettség is. Mindemellett a kötet rámutat szocialista költészetünk további lehetőségeire, lehetséges új útjaira. 66 �H ozzávetőlegesen, valószerűen , s épp ezért pontosan térkép ezi fel Ján Zambor a Koň na sídlisku (Ló a lakótelepen) cím ű kötetében a v á rosi lakó telep vilá g á t, a zt a vilá go t, am elyben a k a rva -a k a ra tla n , csaknem m in d n yájan élünk. „Futó csókot nyomni a feleség arcára. / Nem hallgat- ni meg a gyereket / csak köszönések / kutyafuttában elintézett beszélgetések, / Teljesíteni, f megoldani, / elintézni. / / Gázt adni, / megelőzni. / Idejében elérni, / mindent látni, / hallani, / megízlelni, / megszagolni, / megtapintani / — gyorsan, intenzíven. / Ilyen a szerelem is. / Verset is menet közben diktálni.” Ez a kö ltem én y — Z am bor kö tetén ek m ottója, b ízv á st leh etn e m ottója, Daniel Hevier Elektrónkový klaun (Az elektroncső bohóca) cím ű kö tetének is: „Figyelem ezt a kockás inges em berkét, / amint a felvonóban, / a reklámok mennyboltja alatt, / nyúlketrecek mellett, / a külvárosokban, / a szülészet üveg égboltja ala tt . . . , ahogy mindig és mindenütt, / az utakon oda és vissza / jár-kel, / hogy végezze azt a mindennapi, / szörnyűséges, / fárasztó, / kegyetlen, / megszégyenítő, / gyönyörűséges mesterség et: hogy éljen.” Es H evier nem csak az em lített kötetében m u tatkozik ilyen n ek, hanem a továb bi — a Pohyblivý breh (Mozgó part) és a Muž hladá more (Egy fé r fi keresi a tengert) cím ű — köteteiben is. D e íg y m ár rátértü n k az 1984-es é v költői term ésére. Ebből először Šimonovič Hustý čas (Sűrű idő) cím ű kö tetét v e g y ü k szem ügyre. A h h o z, am iről m a beszélni a k a runk, legin káb b a rip ortszerű en m ai Deň dovolenky (Szabadságom eg y napja) cím ű és m ind enekelőtt a m ihálikosan hangzó Dlžoba (Tartozás) cím ű vers áll közel. Ez utóbbit a költő elh u n y t éd esap ja em lékén ek szentelte. K ö v etk ezzék Andrea Andrée és Jediných sedemnást' (A z eg yetlen tizenhét év) cím ű kötete. N ézetem szerin t a költőnőnek ez a z első v e rseskö n y ve túlságosan „jó ln ev elten h a t” — s h o gy m ajd a m ásodik kö tetéből d erül ki, mi is lak o zik benne igazán, s m ivel m u tatkozott be, m int a Nové slovo mladých (F iatalok Új H angja) legu tóbbi k ét év fo ly am á n a k vezető költőnője. D e m ég így is az a vélem én yem , h o gy p éld áu l a Modlitba (Ima) cím ű verse kiem elkedően, páratlan u l m ai, s hogy eg y ú tta l a vele eg y ív á sú a k n a k — ko rtá rsain k n a k is im ája : K ed vesem , ki nem v a g y a m ennyekben, (és soha ott nem is leszel), perzsel engem a te neved, perzsel engem a te a jkad , perzsel a te akaratod, m iképpen le lk em et, azonképen testem et is. A zo k közül a k ö n y v ek közül, m elyek e t 1985-ben épp, h o gy csak kézbe veh ettü n k, m egem líteném Stefan S tr á žayn ak, a Malinovszkého 96 (M alin o vszkij út 96.) és a Sestra (Nővér) cím ű kötetét. M iért? M ert versei — e g y ik a m ásik után — m ind, m ind m aiak, a legjelen id ejű b b ek , m intha ma reggel v a g y tegn ap d élu tán írta vo ln a őket. V a sá rn a p délelőtt, ünnepnapokon, m ellék v á gá n y o k ra tolt vo n a to k között já ro k ; a sínek között o laj, á llo tt esővíz — pislogó kaviccsal m eg ra k o tt vagonok, 67 �s m élyen a lvó szénnel teli lecsukott, vö rös vag o n o k álln ak, ben n ü k talán fa g ya szto tt hús v a g y eper — a va sú t fö lö tt rozsda lebeg, a d olgok áthelyeződ nek, én eg y helyb en állok. M in denütt érezh etjü k azonban az É rintéseket, V á le k É rintéseit — , s éppen ez vo lt szám om ra fontos . . . Úg y h o g y m ég a legjo b b versek is, m elyek p éld áu l Rudolf Cižmáriknak az Umývanie vody (A v íz mosása), Peter Štilichának a Denné sny (Nappali álm ok) cím ű kötetében, v a lam in t a m ost induló költők, K a ro l Chm el Máš čo nemáš (Van, am i nincs) és J o zef U rban Malý zúrivý Robinson (K is dühös Robinson) cím ű kötetében talá lh a tó k — pontosan u gy a n ilyen jellegű ek. U rban jelleg zetes cím ű költem énye, a Moja zdravá drzost' (Egészséges pim aszságom ) va ló já b a n szintén p rogram vers — , s épp ezért érdem es a csattan óját idézni: „N em vagyok én gonosz / csak látok.” S ezzel vo ltakép p en be is fejezhetn ém . Igaz, h o g y nem em lítettem például M ila n L a jč iak o t és p etrža lk a i (ligetfalui) verseit, nem szóltam P avel K o y š ról, Iv a n Strapkáról, sem K a m ii P etera jró l (a két utóbb in ak népszerű d alszövegei is van n ak), nem beszéltem A n k a O n d rejko váró l, D aniela H ívešováról, (és e g y eperjesi — p rešo vi — g y á rró l írt költői jegyzeteiről), M oravč ikn ak a g a b č ikovo (bős)— n agym arosi vízi erőm ű ihlette verseiről, és talán érdekesek lehetnének m ég a Jana Kantorová-Báliková ú jab b versei is. Ondrej Čiliak a fia ta la b b nem zedék term ék en y költője, aki m unkássága kezdetétől fo gva, a rra törekszik, h o gy m ai és m odern legy en — nem csak m int költő, hanem m int a ve rs teo retiku sa is — , a Hogyan hozzuk közel a verset az élethez cím ű írásában (m ely nem rég jelen t m eg a Sloven sk é pohl adyban), íg y próbál vá laszt adni a felv ete tt kérdésre: „Ellentmondásokkal és civilizációs betegségekkel teli világunknak, m ely m in dennapos küzdelmet vív a létért, szüksége van a költészetre. Nem mint sajgó sebeit gyógyító írra, nem is mint a valóság elől való menekülés eszközére, hanem mint olyan eszközre, amely életünk egészét és ellentmondásosságát fejezi ki. Ne a már elmondottak ismételgetése legyen a cél, hanem az, hogy minden problémájával, fájdalmával, rem ényével együtt fejezzük ki ezt a világot, hogy plasztikus, dinamikus, valós képet kapjunk róla. A mai vers bátran, elfogódottság nélkül közelítsen hozzánk, nem mint afféle fenséges, érinthetetlen valami; úgy jöjjön, ahogyan a reggelek köszöntenek ránk —, hol napsütéssel, hol meg zuhogó esővel. Hogy sose legyünk közönyösek se mások, se önmagunk iránt. Mert, közönyösnek lenni a mai világban annyi, mint »élő halottnak lenni«. Meggyőződésem, hogy a mai költő, aki elmélkedik az életről, és tudja, hol a helye, egyre igazabbul fogja kifejezni a maga világát és a mi világunkat, s mindazzal együtt vetíti elénk a jelent, ami mindnyájunkat nyugtalanít, s hogy állhatatos kitartással közelebb hozza a költészetet az életh ez . . . ” M it lehet ehhez m ég hozzátenni? 68 �A K ojnok N ándort: Miért kell új könyvtár megkérdezte Salgótarjánnak? Kojnok Nándor megyei könytárigazgató irodája szűk, sötét és hideg. Cigarettáról gyújt cigarettára, miközben kézzel sűrűn teleírt papírokat lapoz, s indokol szinte megállíthatatlanul. Kojnok Nándornak fontos az ügy, alaposan készült az interjúra. Érvei átgondoltak. Védekezik és támad, mintha még eldöntetlen lenne a kérdés: lesz-e új könyvtára Salgótarjánnak? Az épület ugyanis már áll. S ha semmi sem jön közbe, 1987. október 31-re elkészül a megyei bibliotéka új otthona. Ára, mintegy 180 millió forint lesz. - E r r e v a n le g n a g y o b b s z ü k ség e S a lg ó ta rjá n n a k ? H is z e n e g y v is z o n y la g ú j é p ü le tb e n ü lü n k . - Amikor 1966. május 1-én idekerültünk, minőségi változásról beszélhettünk. A valamikori Vadász vendéglő helyén működő korábbi könyvtár 420 négyzetméteréhez képest, szinte luxus volt, hogy 940 négyzetméteren „terpeszkedhettünk el” , igaz perszre, hogy az 1949-ben számlált 2000 kötettel szemben, mintegy hetvenezret kellett, kellett volna itt elhelyeznünk. Vagyis: amikor a József Attila Művelődési Házzal - s más intézményekkel - társbérletbe kerültünk, mert önálló könyvtárra pénz akkor nem volt, már nyilvánvalóvá vált, hogy ez végleges megoldásnak nem tekinthető, mert sem a művelődési háznak, sem nekünk, nem elegendő a tér. S hozzá kell még tennem: mint minden, viszonylagosnak számított az említett minőségi ugrás is, hiszen a miénkkel egy időben, Zalaegerszegen és Tatabányán kétezer négyzetméternél nagyobb, önálló megyei könyvtárépületet adtak át. - A g o n d , s n y ilv á n s o k a k g o n d ja : h a húsz é v e n e m v o lt p én z ö n á lló k ö n y v tá ré p ü le tre S a lg ó ta rjá n b a n , a k k o r , te k in te tte l a g a z d a s á g á lta lá n o s h e ly z e té re , m a m ég k e v é s b é v a n . Is m é te lte n k é r d e m : é p p e n e r r e v a n s z ü k s é g ? - Sok vita előzte meg az építkezést. Sok érv hangzott ellene és mellette. E llenzői azt mondták: lakás kellene, fedett uszoda, iskola. Kifejtették: a vidék közművelődési intézményei ugyancsak rászolgálnak a gondoskodásra. Otthont érdemelne például a balassagyarmati könyvtár is. Kifogásolták az új könyvtárat nemcsak a megyében, de a Művelődési Minisztériumban, s az Országos Tervhivatalban is. A megyei vezetés szerencsére kitartott az elképzelés mellett, sikerült kiharcolni a könyvtár új épületét. - A m o ly a n m e g y e i p re sz tíz s é p ítk e z é s le tt e z ? A z e lle n é r v e k h a lla tá n an n a k is t ű n h e t . . . - Erről szó sincs! Cáfolhatatlan tény ugyanis, hogy a megyei könyvtár mostani helyzetében a csőd felé halad - jeleiről szólok majd - , s bebizonyosodott, hogy a végül nehezen előteremtett pénzt elaprózni nem szabad, mert a 69 �megyeszékhelyen és vidéken nem csak az új megyei könyvtár épült és épül, hanem egyéb kulturális beruházásokra is jut. Az iskolaépítésekben már korábban sikerült előbbre lépni, és jelenleg is bővül, korszerűsödik a művelődési intézmények hálózata. Tarjánban új gimnázium készül, Balassagyarmaton a komplex művelődési intézmény épül, ahol egyebek közt új gimnázium is lesz; került Nézsára, Ceredre is pénz, s új művelődési központhoz jut Szécsény. Ez azért nem kevés, a felsorolás nem is teljes, nem mondható tehát, hogy az új megyei könyvtár építése elapaszt minden anyagi forrást. Említettem: a jelenlegi könyvtár a csőd felé halad. Mit jelent ez? Már a kezdeteknél, 1966-ban sem jutott hely mintegy húszezer kötetnek. Ezek ama Vadász vendéglő padlásán várták sorsukat. Tudjuk, a könyveknek megvan a maguk sorsa, de ez nem lehet a porosodás, a használaton kívüli lapulás. A mai közel kétszázezer kötetből mintegy százhúszezer található különböző helyeken szétszórva. Voltak könyveink Zagyvapálfalván a valamikori községi tanács épületében, a nagyállomás melletti volt nyomdában, a vásártéri házak pincéjében, majd amikor az ott tárolt állományt elöntötte a szennyvíz, 1974-ben Rónabánya-telep megszűnt iskolájába került gyűjteményünk jelentős része. Egyre nagyobb lett a nem vagy csak nehezen használható állomány, s pótolhatatlan értékek mentek tönkre. Túlzsúfolt lett az olvasóterem, a szabadpolcos kölcsönző, tovább nőtt a helyhiány, így ma már a városi tanács mögötti épületben és egy közeli ház alagsorában is könyveket, folyóiratokat tárolunk. A helyismereti gyűjtemény egésze, a bekötött folyóiratok nyolcvan százaléka és a csak helyben használható anyag mintegy fele található házon kívül. - E l é g le h e t szám on ta rta n i is, m e n n y i h e ly e n h á n y ó d ik a g y ű jt e m é n y . . . - Folytatom az indoklást. Kötészetre, sokszorosítóra is szükség van. De zenei részleg is kell. Ez utóbbinak úgy szereztünk helyet, hogy a sokszorosítót és a kötészetet a Kemerovo-lakótelepre költöztettük. Az irodák sem bizonyultak elégnek, messzi már az az idő, amikor a Vadász vendéglői körzeti könyvtárat, beosztott nélkül, I v á n y i Ö d ö n egymaga igazgatta. (Csak zárójelben jegyzem meg: ebben a kis könyvtárban jelentős volt a szellemi élet, az értelmiség gyülekezőhelyévé lett. Mindez javarészt Iványi Ödönnek volt köszönhető.) Az irodákra térve: mosdót kellett átalakítanunk, folyosót beépítenünk, hogy szakembereink számára jusson hely. - E z e k teh át az é r v e k . B e s z é ljü n k a jö v ő r ő l. - Az új könyvtár építésének gondolata már 1973-ban felvetődött. A LAKÓ TE RV 1976-ban kaptak meg a felkérést a tervezésre, ám az építési stopp megmásította elképzeléseinket. Hosszú szünet után, az első terv 1983-ban készült el, de a tervező időközben elhunyt, s végül F in t a J ó z s e f Ybl-díjas, állami díjas építész vezetésével rajzolódtak ki a végleges vonalak. A könyvtár alapterülete mintegy 5400 négyzetméter lesz, egyidejűleg négyszázan tartózkodhatnak az épületben, s 300 ezer egységet raktározhatunk benne. Előadások, kiállítások számára is lesz hely, kutatószobákat is létesítünk. - Ju to tt p én z k o rsz erű te c h n ik á ra i s ? - Részben. Audiovizuális eszközök, modern sokszorosítók, kötészet is helyet kapnak. A szándékok szerint alkalmassá válunk, hogy majdan bekapcsolódhassunk az országos számítógépes programokba, ami egyszer a gyors információközvetítés útja lesz Magyarországon is. Döntő szempont, hogy megfelelhetünk mintegy 10 ezer beiratkozott olvasó igényeinek, hiszen már ma is közel hatezer felnőtt és kétezer diák tagja a megyei könyvtárnak. Egyebek közt két7° �ezer középiskolás és négyszáz főiskolás, egyetemista tartozik hozzánk. Meggyőződésem, hogy a sikeres érettségikben, a továbbtanulók kedvező arányában részünk van, s lesz is. Százak diplomája, sokak doktori disszertációja mögött áll a könyvtár. Fontos szempont, hogy nem pusztán nagyobb, hanem másabb is lesz ez a könyvtár, mint az, ahol most vagyunk. - E z lesz teh á t a v á ro s m á s o d ik , az i 966-o s ú j u tá n i ú ja b b k ö n y v tá ra . N e m fé lő , h o g y sz ü k ség le s z e g y le g ú ja b b r a is ? - Számításaink szerint több évtizedre megoldjuk gondjainkat. SPEID L ZOLTÁN 71 �MÉRLEGEN ÓNAGY ZOLTÁN Kézikönyv ifjú lektűrírók számára Végh Antal: Könyörtelenül Végh Antal könyvét, a Könyörtelenült becsukva, egy székely vicc jutott eszembe az arany középútról: a szőlősgazda a kerítésen könyököl, és kérné szomszédjától a horolót, merthogy gazos a hegyi szőlő, meghorolná vele; aki adná is, nem is. Adná, de fél, kicsorbítja a horolót a másik. Nem is adná, de fél, kibeszéli zsugoriságát, a falu meg szájára veszi. Eztán következik a kölcsönkérő válasza a javasolt arany középúttal. Aztán pedig az jutott eszembe: hasonlíthatna-e egy négykezes regény a Végh-könyvhöz, melyet Truman Capote Nemere Istvánnal hoz össze ehhez? Lehetne ennyire öszvér? Netán felülkerekedne Capote goromba és pontos világlátása, társadalomszemlélete, Nemere lendületes, pénzhajszolta mesemondásán? Avagy fordítva? Harmadszor: az orgona és az orchidea első és utolsó betűje közt semmi különbség, ráadásul virág mindkettő, és mégsem tévesztjük el: régi asszonyunknak orgonát, friss szeretőnknek orchideát ajándékozunk születésnapjára. De vegyes csokrot a kettőből akkor sem szerkesztünk, ha szeretőnkből feleség lehet a jövendőben, asszonyunkból szerető! Negyedszer: ez már igazán csak egy villanásra: hasonlóan - e könyvhöz hasonlóan - furcsa képet mutatott volna, ha Törőcsik Andris, fénykorában, valamelyik megyei II ben zsonglőrködik a labdával. 72 Ugyan hány kiadást él meg ez a mesekönyv, ugyan hány ezer olvasó kacsint egymásra: látod, épp ilyen a párttitkárom, az alezredes meg ellopta a paprikáskrumpli-konzervet. Csalók, de rávernek a másik kézfejére; hazudnak, de önkritikát követelnek; családi életük a kutyákénál kutyább, én meg pártfegyelmit kapok a válásom miatt, gyerekeiknek nem adnak enni, aztán meg rámküldik a gyámhivatalt; egy jó szavuk nincs soha otthon, de engem kioktatnak, hogyan teremtsek meleg fészket szeretteimnek. Kik ezek a fantomok? Honnan kerülnek fölénk, hogyan kerülünk függőségi viszonyba velük? összeadhatnám-e, sikerülne-e, mennyi mesét olvastam az elmúlt évek során? Talán. Berkesi és Szilvási ötvenes-hatvanas évekről szóló meséi után itt van, nézzük, élvezzük a hetvenes évekét is! Megszületett! Milyen a király ruhája? Merre lapátol a rút kiskacsa? Üldögél-e áldozatra várva, Jancsira és Juliskára, csokoládévárában a vasorrú bába? És ha Juliskámmal megérkeztünk, törünk a kerítésből, netán elmegyünk mellette? Hány kiadás tíz- és tízezer olvasója nyalogatja majd ezt a csokoládéhalmot, mézeskalács-igazságot, vaníliafagylaltba mártogatott szókimondást? (Félreértés ne essék: nem irigylem Végh bevételeit, a kiadóét sem, egyes egyedül az Olvasót fél- �tem, aki elfogadja ezt a történetet, mint a valóság mását.) Drága, néhai öreganyám azt mondta egyszer, miután ránknyitotta az ajtót a hátsó szobában, ahová az éjszaka leple alatt az ablakon másztunk be: Gyerek, mindig nézd meg előbb, ki van az ágyadban. Ő ismerte a párom anyját. Ha sokáig nem is, az elmúlt tíz esztendőben egyre gyakrabban eszem be jut a tanács. Hogy az ember nem azt kapja, amit vár, hiába a körtemell, az ígéretes ajkak. A hangzatos szólamok. A technikai virgoncság. A szikrázó szemek. Ívelt, kivárásos vágykeltés, a közbeni érzelmi csúcsok, a pihentető átmenetek, rutinos átbillenések. És mindaz, ami miatt az egész éjszakát átbirkózta az ember, reggel re semmi más, mint az álmosság, a fáradtság, meg az, hogy itt van-e, már megint megöleltem a semmit! És bármennyire is ódzkodik, aki ódzkodik, igazat ad öreganyjának, mert nem viszi reggel a kávét, s a szépséges nőből, a természet mesterművéből kimaradt valami. Valami, ami nőt csinál a nőből, regényt a kézirathalomból, melynek birtokában nem marad komputer tervezte, komputer öntötte gumibaba: az ember maradt ki, a technikai tudás káprázatából kivergődve: rá kell döbbenni. Döbbennem. Megkérdeztem magamtól: Tetszett-e neked Vég Antal könyve? Azt válaszoltam rá: Nagyon. Kérdeztem újra: És miért tetszett ilyen istentelenül neked Végh Antal könyve? Gondolkodás nélkül: Mert profi! Nagyítóval sem található nála profibb, hivatásos író a magyar literatúrában, pedig vadásznak erre a címre egynehányan. Mert nem érdektelen, és a történethez is közelebb visz, kíséreljük meg felvázolását annak, hogyan dől neki egy mesterember a munkának, ha olyan lektűrt kíván „legyártani”, mely korábbi könyveinek példányszámait is túlhaladja, pedig már az se volt kutya! A dolog technikai oldala adott, mert nem kezdő mesteremberről van szó. A háttérre rábukkan - csábító. A csábítás egy hírzárlattal felérő mínuszos hír a napilapokban, és a legenda, mely át- és áthömpölyög az országon. Ez az enyém! kiált fel. Magyar gengszterek! És sajnálják - ő meg a regénybeli boncmester - , hogy halottak meg alig. Az lett volna az igazi, ha nincs túlélő, mert akkor aztán adhat az anyagnak, ami belefér! Hét magyar bandita a görög ezredesek juntáját célozza meg a követelt dollárokkal, túszokkal, halálos fenyegetésekkel! Csakhogy mindez kevés! Egy jó lektűr ennél többet kíván! Lényegesen többet! Legyen a kisvárosban a többágú hatalmi hierarchia feudálisan összefonódó, és természetesen legyen a fiúk apja nagy hatalmú katonatiszt, az anyja a víz tetején, viharban is dugóként táncoló, rafinált agyú párttitkárnő! Ez már igen! Így tarkón lehet ragadni a mélyáramokat a társadalom nyugodtnak látszó felszíne alatt! Legyenek a fiúk heten, mint a gonoszok: egy egész bűnszövetkezet! Ne legyen se közel, se távol egyetlen emberforma ember se. Ez egy ilyen kisváros, ahol megállt az idő a középkor boszorkányégetései idején . . . Mi legyen még, ó Hollywood! Legyenek a szenvedő alanyok falusi szűzek, legyen köztük bátrabb, félénkebb, szőkébb, barnább, de szövődjön románc is a legszélső ágyon, de jusson egy viszonzatlan szerelem is a fekete banditának, a nagyobbiknak! Az, hogy az első, de legkésőbb a második éjszakán minden lány vérzése megérkezik, mosakodni meg nem tudnak, az a ro73 �máncot ne zavarja, hiszen a fiatalok bohók, erre minden olvasó rádöbben a végére. Legyen sírás, ideg-összeroppanás, őrjöngés. Legyen rugdalózás, legyen falhoz állítás, legyen kiöntve a vödör tartalma az ablakon, mindez színezi a lektűrt. Adjunk a szívnek, hassuk meg a vásárlót, ha egyszer úgy határozott, pénzt ad termékünkért. Mindkét csapat szülei jelenjenek meg a színen. Az apa természetesen részegedjen le, zárja magára az ajtót, mint ahogyan ezt tenni szokása. És feltétlenül kínálja végig a lányokat egy zacskó savanyú cukorral a tárgyalás szünetében, hogy el ne tévesszük valahogyan: ez a fickó állat. A túszok szülei őrjöngjenek félelmükben, és dermedjen meg lábuk, kezük, hogy legyen kinek forró teát felszolgálni. Eddig meg is volnánk, bűnözőbanditáink összehozva, a lábmosást szűkös ivóvízben, mint szörnyetegmotivációt ki ne feledjük! Ez az egész város egy korrumpált, vadnyugati mintára, minden haladásnak ellenálló biogázgyár. Itt az idő, jöjjenek a hősök! De milyenek legyenek a hősök? Kemények és megingathatatlanok, mint Kojak és Derick. Kemények, de humorosak, minden helyzetben optimisták, mint Starsky és Hutch? Vagy érzők legyenek, mint Maigret? Legbölcsebb, ha ötvözünk. Az ötvözetet nehéz nyakon csípni. És persze vadnyugat orvosa. Ő aztán ott legyen. Ez eddig egy kézikönyv vázlata, ifjú lektűrírók számára, akik a szokásosnál gyorsabban kívánnak feljutni szárnyas lovuk hátán a Parnasszusra. Most pedig újra Végh könyve, a Szeretném-e, ha azt nyilatkozza: Ez a könyv megtör- Könyörtelenül. 74 tént eseményeken alapul, a regény minden soráért vállalom a felelősséget?! Meglehet, igen, meglehet. És átgondolnám a kisvárosokban töltött éveimet, elhinném, egy ilyen helyen minden elintézhető, csak én nem tudtam róla, rossz kosárban ültem. Szeretném-e, ha azt mondaná: A könyv regény, olvassátok úgy. Kitaláltam az egészet. Évekkel ezelőtt jött az ötlet, azóta írom. De semmi nem azonos semmivel, ne keressetek azonosítható pontokat, mert ha találtok, azok úgysem azok! A sejtelmes célozgatások sem célozgatások, az mind az írói fantázia! De hát miért is nem ezt nyilatkozta Végh Antal? Miért, amikor az író agya úgy dolgozik az anyagon, mint az esztergagép, úgy formálja, ahogyan mestere akarja. Futó kell neki, futóformát készít a sakktáblára. Ha királyra van szüksége, akkor azt. De könyörgöm: ne esztergáljon szimbólumot egy ilyen módszerrel íródott könyv! Történetet akarjon, bevételt, az olvasónak írott bestsellert! Az ember azt gondolná: minden vicc. Egy felkent író hátvédsora az a szöveg, hogy tízévi nyomozással sem jutott messzebbre, mint aki nem nyomozott egyetlen napot sem. Egy író, riportkötetekkel háta mögött, mesemondásra adja a fejét! Mi ennek a magyarázata? De bármilyen színes, bármilyen profi is ez a meseköntös, azt el nem takarhatja: a dolgok megtörténtek. Magyarországon, Nógrád megyében, Balassagyarmaton. Az olvasó, lakjon akár a Nyírségben, akár a Balaton déli partján, Balassagyarmatra asszociál, mert mást nem tehet. Erre kényszeríti a legenda ereje. A legenda legyőzéséhez kevés a mese ereje. Ezt írónak tudnia kell. Ha pedig tudja, akkor �dokumentumokkal, írásos bizonyítékokkal, interjúkkal összefűzött tényregénnyel kellett volna farkára állnia egy történetnek, mely véget ért, utolsó hullámai is elhaltak talán. Kizárt, hogy valaki, aki nemcsak a botrányt és a példányszám növelését keresi munkájában, ne juthasson hozzá a hiteles anyaghoz. Ha mégsem: miért nem? És miért ne lehetett volna akár egy P u s z tá k n é p e a hetvenes évekbeni kisvárosokról Végh könyve? Miért nem lett? Ezt a könyvet úgy kellett volna megírni, ahogyan egy jogtanácsos határozatot fogalmaz meg: keményen, pontosan, elfogulatlanul. Véghnek ehhez minden megadatott. Profi kézművessége. Korbéli, távolságbéli, tapasztalatbéli távolsága. Ehelyett nézzük meg, miképpen csinál, szerkeszt banditákat, gengsztereket a fiúkból. Azért az mégis nevetségesnek tűnik, hogy Végh profi bűnözőkké képezi a fiúkat ebben az országban, ahol egy negyvenes mérnök, ahol egy negyvenes író: tehetséges fiatal! Tehát: ha jegyet váltanak a moziba, akkor a nézők, a civilek, akikből nem lesz soha gengszter, viszszaváltják. Határsértők! Átúsznak az Ipolyon! Kerékpárokat lopnak á t a folyón! Jó, hogy nem Skodákat, az volna az igazi gengcsemetei tett! (Végh ennyi nyomozással se derítette ki, hogy az Ipoly menti fiúk mind átjártak egy-egy focimeccsre a két járőr közötti időben, ezek a meccsek in n e n s ő magyar válogatott és onnansó magyar válogatott öszszecsapásai voltak.) A bűnözőpalánta, a „nagyobbik” , kitiltatott innen, kitiltatott onnan. Végh nem hajlandó emlékezni arra, hogy a hetvenes évek közepéig honnan tiltottak ki ezreket és tíz- ezreket, akikből soha nem lett regényhős számára. Szépre sikeredhetett volna ez a betét, ha tudomást vesz a dologról. Akár véletlenül is, akár elírásként is. A popsztársztori pedig, hát arra aztán alig marad szó. Legyen paripa azok alá, akik biztosak benne: megmé­ telyezte a fiatalokat a rock. Ott tartunk, már semmi magyar nóta a borospincék előtt, csak dübörgés! Nem akar dolgozni ez a nagyobbik, sehogyan nem akar! De mert dolgozni kell, apja elhelyezi őt egy munkásszálláson, egy munkásszálláson a hetvenes években, amikor csábítók és emberpróbálók voltak ezek a munkaerőhiány teremtette, csudálatos építmények. Ő meg, ez a munkakerülő, veszi a kalapját, elmegy gengszternek! Láncot az ilyenekre! D e! Kigondolja előre, a banditatervek jó tempót vettek, mert nem szabak összetűzésbe kerülnie apjával. Belemegy a látszat kedvéért! Ez a „nagyobbik” egy ilyen kígyó! Végh könyve egy állítólag a magyar valóságról íródott regény. Ha ezt a n g o l író szabja, egyetlen szemmel sem várnám azt, ami hiányzik mögüle-alóla. Mert nem vagyok megkötve. Semmi közöm az angolokhoz, semmi közöm, miért és hogyan jön össze egy túszgyűjtés Angolhonban. De itt kénytelen-kelletlen közöm van hozzá, és Végh nem azokat az okokat sorolja fel, melyekre én fogadhatnék. Az értékvesztés. A bizonyíték. A jó író magabiztossága, emocionális lélekrezgetés nélkül. Ezt vártam. Ha rólam van szó, életemről, a háttérről, a járdáról, ahol lépdelek, a házról, ahol alszom, a levegőről, melyből kortyolok, nehezen viselem a lírát. Miért viselném könnyebben? De hát mi a baj? A megválaszolatlan kérdések tömege? Mi kö- 75 �ze ehhez egy remek olvasmánynak? A virágnyelv? A mindent elfedő virágnyelv? A tényekre profimód ráhúzott klasszicista ornamentika? És hogy ezt válasznak kell tekintenie a kérdezőnek? Furcsa, nehezen áttekinthető világ ez a mai, amikor tízmilliókat érő villák között olyan autóbusz halad a Dunakanyarban, melyben az utasok nagy részének legfőbb gondja az, hogyan húzza ki béréből a következő fizetésig. Nem érti, de lassan már nem is törődik azzal, miként alakult így, neki miért ez jutott, miért nem más. Miért nem a másik élete. Válaszra vár a kérdés? Igen. Egy kisvárosban nagyüzemnek számító gyár párttitkárának, és egy határszakasz parancsnokának csemetéi előzetes jelzések, több mint gyanús események után elkövetik Magyarország máig egyetlen, remélhetően árván is maradó emberrablását, és a szülőket kinevező felelősökről, akik dolga az volna, hogy alkalmas embert állítsanak fennhatóságuk alá tartozó posztokra, egyetlen betűt nem tudunk. Megkérdezhette volna Végh Antal? Meg hát. Ha más nem, a jelszó: A lk a lm a s e m b e r t a lk a lm a s p o s z tr a feljogosította volna rá. Kötelezte volna rá? Így talán nyomára bukkanhatna az ember azoknak az indítékoknak is, melyek saját életét nem a legszerencsésebben befolyásolják? A nagy csendben a magyar kénytelen feltételezésekre hagyatkozni, vagy elfogadja a mendemondákat, vagy semmit nem fogad cl. Bebújik házikójába, nem járat napilapot, nem hallgat rádiót se innen, se onnan, krimit néz az egyesen, és másnap nekiront, hogy előteremtse a család megélhetéséhez szükséges 76 összeget. Ez volna az apolitikus nemzedékek megteremtésének módja? Mi vált hát bizonyossá Végh könyvének elolvasása után? Végül mennyivel lettem bölcsebb és tájékozottabb? Mi az, amit innen kaptam, soha eddig, soha sehonnan? Hol a meglepetés? Meglepetés nincs. Azt eddig is gyanítottam, hogy azon szülők gyerekei sem a szerencse fiai, akik kezében a hatalom - akár ilyen mértékben is - koncentrálódik. Tizenéves gyerekembernek tanácsok kellenek, hogy eligazodjon a labirintusban, melynek élete a tétje. De nézzünk végig az elmúlt harminc esztendő változásain, az új és még újabb szempontokon, irányokon. Egy anyapárttitkár, amikor tanácstalan, tétova, mert fogalma sincs, mi az, aminek holnap meg kell felelnie, hogyan kormányozhatná el - amikor magát se tudja - függetlenedni akaró, de a laza családi léttel eleve semmit kezdeni nem tudó gyerekeit? A szülő felelőssége vitán felül álló a gyerek életében. És másoké a szülőkében, a családokéban? Végezetül újra Balassagyarmat, B a r a n y i A n t a l, a V a ló s á g fiatalon elhunyt szerkesztője készített 1972 -73-ban egy tanulmányt K i s v á r o s i fia t a lo k címmel. A helyzetről, illetve helyzettelenségről fogalmazza meg így gondolatait tanulmánya zárásául: ,,A s p o n t á n k ia la k u lt k i s c s o p o r to k , m é g h a n e m k if e je z e t t e n a n t is z o c iá lis a k is , s o k a t k e z d e n i ö n m a g u k k a l n em tu d n a k . L e ü ln e k az u tc á n az Ip o ly e lő t t , bem enni n em tu d n a k . Ha ta n u ló k , n in c s rá pénzük, de egyébként is k in é z ik ő k et. I d e - o d a k ís é rg e tik . a k o llé g is t a lá n y o k a t , ö sszeverő d nek. a m ú z e u m m ö g ö t t i lig e t b e n , s h a t ú l h a n g o s a k , in n e n is e lz a v a r já k ő k e t , s a k k o r m á r n in c s h o v á m e n n iö k . M a r a d a N y í r je s , v a g y a �város határa. A legtöbb betöréses lopást egyébként a Nyírjesben követték el. Gyarmat az országos listán első helyre került a bűnözést illetően, ha a fiatalkorú bűnözők számát nézzük, a helyzet még egy fokkal rosszabb. A józan ész azt tanácsolná, hogy a helyi szervek a fiatalság problematikus tíz százalékát a közösségi foglalkozásokra alkalmas intézményekben megpróbálná, mintegy »szociálisan letelepíteni«. Megsegítésre és nem adminisztratív intézkedésekre gondolunk. Ehhez a város szórakozási, kul­ turális lehetőségeinek bővítésére volna szükség, melyhez egyébként a népművelési intézet módszertani és anyagi segítséget adhatna. Azok, akik. erre hajlandók, arra adnának segítséget, hogy spontán közösségeket hozhassanak. létre, ahová feltehetően a problematikus fiataloknak az a része is begyűlne, akikben van még becsvágy, s akik még nem illethetők a »bűnözők« vagy »antiszociális« jelzővel, hanem egyszerűen csak - s elsősorban nem a saját hibájukból - egy kisvárosi társadalom perifériájára szorultak, s onnan saját erejükből, minden konkrét támogatás nélkül elmozdulni nem tudnak. Amennyiben ezt nem sikerül megoldani, a helyzet feltehetően romlik, bár e problematikus fiatalok jobbik része talál egyéni megoldásokat. Ez valószínűleg olyan megoldás, mely elviszi őket erről a mindenféleképpen kockázatossá vált színtérről. Mások, akik tehetik, visszavonulnak magánéletükbe. Jön a következő évjárat, és ugyanezekkel a szűkös lehetőségekkel találkozva, ugyanezeket a problémákat termelik újjá. A problematikus fiatal semmilyen vonatkozásban nem egyenlő az ellenséges fiatallal. A problematikus fiatalok értelmesebbjével, véleményem szerint, alapjában meg lehetne változtatni a helyzetet. A társadalom magán segítene a nekik nyújtott támogatással, busásan visszakapná, amit befektetett." De, mint Végh Antal könyve bizonyítja, csodák régen nincsenek e hazában, és a társadalom azt is busásan visszakapja, amit nem fektetett be. 77 �ARADI NÓRA III. salgótarjáni országos rajzbiennálé A lexikoncímszavak terjedelmük sze- az annyira fontos salgótarjáni kezdeményezés. Az 1986 szeptemberében rint tájékoztatnak sommásabban vagy nyílt III. országos rajzbiennálé, illetrészletezőbben a rajz technikáiról, funkcióiról, de a legrövidebb összege- ve az eddigi három, talán még nem elég e program és folyamat teljes jezésből sem hiányozhat, hogy anyaga lentőségének a felméréséhez, de már többnyire papír, fő kifejező eszköze a vonal és - köznyelvi szóhasználattal jelzik, hogy felismerésre várnak a rajz- és a többi képzőművészeti vállélve - egyedi alkotás. Egyszeri, a kéz nyomát megismételhetetlenül őrző vol- faj újabb összefüggései, amelyek ta lett végül a legszembeötlőbb isugyan evidenciáknak látszanak, mégis mérve, annál inkább, minél fontosabb igénylik a folyamatos - kétévenkénti szerepe lett a terjeszthető sokszorosí- bizonyítást. tott lapnak, a grafikának. A rajznak Egy alkotás esztétikai értéke nyilis változott és változik az anyaga, a vánvalóan nem attól függ, hogy megtechnikája, egy-egy rajzkiállítás vagy jelenhet-e több száz példányban vagy -kiadvány tágabbra vagy szűkebbre csak egyetlenegy van belőle; az egyevonhatja a határokat, amelyeken be- di jelleg, az egyéni kéznyom nem felül az adott alkalommal rajzok nyil- tisizálható. De ha a művész „csak” vánosságát biztosítják. Az 1982-ben rajzol és lemond a sokszorosítás adta indult salgótarjáni országos rajzbien- szakmai lehetőségekről, technikai ötletekről, másfajta önkontrollal, másnálék előkészítése során sem volt teljesen egybehangzó, hogy a szervezők képpen éli át az alkotás minden fámit értenek - és várnak - rajzon, de zisát. Legjobb grafikusaink rajzi igéa lényegi kritériumok természetesen nyessége, az eddigi három országos változatlanok. rajzbiennálén élvezett szereplése viláA művészettörténetben korántsem gosan mutatja többek között azt a tendenciát is, hogy a véletlennek, az választható el mereven a rajz a vele esetleges effektusnak a magasztalása határos vállfajoktól, műfajoktól. A helyett mind fontosabb törekvés a véfestménnyel összefügg a hozzá készült letlenszerűség kiküszöbölése, s a feltanulmányrajz, s a grafika lényegi színi optikai-érzelmi effektusoknak föalapja kezdetektől fogva a rajz. És minthogy a grafikusok egyúttal rajz- léje kerekedik a mesterség nemes eszművészek, a grafikai tárlatok, kiadvá- közeinek átgondolt, fantáziagazdag alnyok magukban foglalják a rajzművé- kalmazása. Ez pedig már korántsem szet eredményeinek a javát is. Mégis csupán rajzművészeti jelenség, hanem úgy látszik, grafikusok, festők számá- annak a változó mesterség- és művesra is egyre fontosabb lett az önálló ségfelfogásnak a megnyilvánulása, amely úgy látszik, egyre inkább tért rajz. Nem annyira általános művészettörténeti, hanem konkrét kortárs- hódít a képzőművészetekben. művészeti okok és összefüggések játszA rajz lehetőségeire, erejére gondolhattak közre abban, hogy megszületett va, mindig olyan Leonardo-festmény 78 �reprodukciója jut eszembe, amelyről azt hihetnők, hogy megoldott, befejezett képről készült, pedig a festménynek csak a rajzi alapozása van meg, magában foglalva - az érett reneszánsz kori műhelymunka szellemében - még a színértékekre utaló árnyalást is. Rajz nélkül nincs festészet, nincs grafika; rajzot alkot az a grafikus is, aki közvetlenül lemezre vés, habár munkája nem rajzként jelenik meg. De nem a lehetséges határesetek boncolgatása segít tájékozódni, különösen nem a rajz esetében, amely egyaránt lehet eszköz és cél, tanulmány és befejezett mű. A rajznak lehet festményfunkciója, s ez egyre gyakoribb, lehet illusztráció, nem feltétlenül irodalmi alkotásé, hanem élmények, gondolatok folyamatának képi rögzítése. Példa rá a III. biennálé két különkiállítása, az előző biennálé Csohány Kálmán-díjasának, L ó rá n t Já n o s n a k a képei és nagydíjasának, B a n g a F e ren cn ek az izgalmas illusztrációi. A rajzban is, akár a festészetben, egyre kevésbé lehet stílusvonulatok szerint tájékozódni, inkább az egyéni stílusok adnak fogódzót. Megvan persze a már-már copyright-tá lett vagy így felfogott egyéni stílusok szürkítő veszélye, de a rajzművesség olyan kontrollra kényszeríti az alkotót, hogy talán könnyebb tovább mozdulnia. És nehezebb is, mert szembesülve a papírlappal és saját kezével, különös felelősségérzet hatja át minden mozdulását. Talán ellentmondásosnak látszik, hogy a mai individualitást a maga szerteágazó változatosságában és árnyalatnyi rezdüléseiben közvetítő rajzművészet mindinkább arra indít, hogy a mesterség hitelének a növekedésén töprengjünk. Elképzelhető, hogy az elmúlt évtizedek szakmai káosza után szinte revelációként hat a művesség becsülete. Művészet és mesterség valamikor fogalmilag is összetartozott, a nagy francia enciklopédia „ A rts et címszava szerint egyenértékű a magas mesterségbeli szint és a művészetfogalom. S ez valamiképpen a művészettörténetre mindvégig érvényes igazság. A művészetfogalom változása módosította a mesterség értelmezését is, elvezetvén a közelmúlt olyan nullpontjáig is, ahol a művészetfelfogás nyomán lett esetleges az eszköztár, a nyelvezet, a matéria. Az elmúlt fél században azonban - különböző vállfajok, műfajok újjászületése nyomán - azt is többször leszögezték, lelkesen és bizakodva, hogy a „mesterségek reneszánszának” vagyunk a tanúi. Ennek is mindig más és más volt a tartalma. A mainak talán az, hogy az individuális gesztus a művesség erejével is érvelve törekszik az érték, a művészeti-esztétikai érték teremtésére. De lehet ennek a ma sejthető, talán fordulattá is váló változásnak egy speciális oka is: visszahatás, talán tiltakozás is a már-már sterilizáló technikai tökély ellen, szabadulni akarás a személyiségjegyeket szürkítő technikai manipulációtól. Korábban is feltűnt már hasonló tiltakozás, de ez a mostani talán tudatosabbnak, következetesebbnek látszik. És ez az a pont, ahol a rajzművészet, a végtelen lehetőséget kínáló papírlap végességével küzdve, feltehetően hatni fog a festészetre, a képalkotásra általában. m é tie rs ” Ilyen összefüggésben látszik egyre fontosabbnak a salgótarjáni kezdeményezés, az eddigi három biennálé egymásutánja. Eddigi és jövőbeni történetüket alkotások gyűjtésével rögzíti a megyei múzeum. A résztvevő művészek, a kiállításra kiválasztott alkotások biztosítják, hogy ez a friss múzeumi gyűjtési profil a rajzművészet legújabb történetének összefoglalását nyújtja. A biennálék katalógusai a mai rajzművészet legfontosabb szakirodalmi dokumentumai. 79 �A rajz becsülése és megbecsülése a művészet és a mesterség becsülése és megbecsülése. Ezt tudatosítja a salgótarjáni országos rajzbiennálé. Olyan időben vállalkozott e művészeti váll- faj speciális nyilvánosságának megteremtésére, amikor várható, hogy a rajznak alakító szerepe lehet a mai képzőművészetben. SÜMEGI G YÖ R G Y Rajzhalmaz A salgótarjáni (pár éve Mátraalmásra átköltözött) művésztelep és az 1982-ben elindított országos rajzbiennálé rajzok folyamatos teremtésére és megmutatására ad lehetőséget. Folyamatossá teszi a rajzkínálatból (részben grafikából) a helyi múzeumi gyűjtést. Elnagyolt számolással is biztonsággal föltehető: a Nógrádi Sándor Múzeum e két forrásból eddig több száz rajzzal gazdagodhatott. Időbeli előzményekül idekívánkoznak: C so h á n y K á lm á n rajz- és grafikai életműve, az ő kortársai (K o n d o r B é la , F e le d y G y u la stb.) lapjai, s rajzművészetünk aranyfedezetéből a M ih á ly fi E r n ő kollekciójával Salgótarjánba kerültek: B a rc sa y , C z ó b e l, a folyamatos rajzgyarapodásra megalkotott lehetőséget összekapcsoljuk, mindjárt nyilvánvalóvá válhat: Salgótarján (pontosabban a Nógrádi Sándor Múzeum) ma rendelkezik egy jelentékeny, magyar művészettörténeti fontosságú rajzgyűjteménnyel, amely múzeumi raktárak polcain alussza Csipkerózsika-álmát, vagyis nagyrészt elzárva tartják. Igaz ugyan az is, hogy a fényre, hőre igen érzékeny rajzok még a legjelentősebb rajzgyűjteményekben is rövidebb ideig állíthatók ki, de jogos talán a kérdés: Salgótarjánban meddig és miért tartható csak raktáron a magyar rajzművészet? D e r k o v it s , E g r y , F e r e n c z y B é n i, G u lá c sy, K e rn s to k , K m e tty , K o n do r, M e d g y e s s y , M e d n y á n s z k y , N a g y Is tv á n , N e m e s L a m p é rt Jó z s e f, R ip p l- Mielőtt egyértelműen válaszolhatnék - nézzünk „rajzkörül” . Ha jól és pontosan vésődött emlékezetembe, akkor Magyarországon ma nincsenek állandó múzeumi tárlatokon, az utóbbi években megszaporodott múzeumi kép- R ó n a i J ó z s e f, S za la y L a jo s , U itz B é la stb. rajzai. Ha csak a fönti névsort és 80 �tárakban rajzok kiállítva. Ezekben a festészetnek van egyfajta primátusa a többi művészeti ággal szemben is. A „T Á R ”-akat is a képekről (KÉPTÁR) nevezték el s nem szobrokról, rajzokról stb. (Noha a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi rendszerében - Régi Képtár, Szobortár, Grafikai Tár egymás mellett helyezkednek el a különböző műfajok.) A festészet elsődlegessége az állandó képzőművészeti kiállításokról, a képtárakról leolvasható. A bemutatott nagyobb mennyiségű festményt kisebb számú szobor kíséri, de rajz és grafika alig-alig bukkanik föl - Miskolctól Hódmezővásárhelyen, Baján, Kecskeméten át Budapestig, Pécsig, Szentendréig, Szombathelyig. Ott és jobbára csak ott jelennek meg, ahol életmű-kiállítás, egyszemélyes múzeum létesült, ahol egy-egy ouvre fölsorakoztatása a főcél (például T ó th M e n y h ért hódmezővásárhelyi és kecskeméti gyűjteménye, Barcsay, Kmetty, Á m os, V a jd a Múzeum Szentendrén, C so n tv á ry , Uitz, M a rty n Múzeum Pécsen; emlékházak: Rippl-Rónaié Kaposváron, Z ic h y M ih á ly é a somogyi Zala községben, H o lló L á s z ló é Debrecenben stb; emlékszobák: az előbb említett Hollóé Kiskunfélegyházán, Kondor Béláé Miskolcon stb.). Az emlékmúzeumok és emlékházak rajzok és grafikák bemutatása iránti megengedő gesztusa, művek közé sorolása persze azzal is összefügg, hogy sokszor egy-egy kiérlelt, nagyobb s az életműegész szempontjából fontos kompozíció előtanulmányát, első ötletfölmerülését ismerhetjük meg a rajzban. Így, ebben a szerepkörben előjátékos a rajz, a nyitány s nem a mű szereplője. Egy biztos: a téma mégis benne s általa intonálódik először tehát friss, közvetlen, vázlatos-lendületes, egy műsor idődiagramján primus inter pares szerepű. Ott és persze csak ott, ahol és amikor további kompozíció(k) első ütemévé válik. Ilyenkor köldökzsinór-kapcsolat teremtődik rajzvázlat és mű, végleges alkotás között. De van önállóvá vált, autonóm művészi rajz is, különösen az utóbbi évtizedekben elkülönülő műnemként. Már nem lenézett vázlat, hanem egyedi alkotás, bármely képzőművészeti műfajhoz hasonló rangú kifejezési lehetőség. Értékét és vonzerejét egyedisége, a legszemélyesebb nyomhagyás, kézjegylenyomat jellege, az egy (kizárólag!) példányban való létezés adja. Olyan, mint a gépiratok (analogiásan: minden többszörözési eljárás ilyen a képzőművészetben) között az autográf kézirat. Rajzirat, hiszen az írás, a legközvetlenebb kézjegy műegésszé válóválható (rajzonként eldöntendő kérdés, hogy mű-e) édestestvére. A magyar rajzművészet fiatal, mindösszesen harmadszor megrendezett fóruma, a salgótarjáni rajzkiállítás, „rajzidején” is érdemes végigpásztáznunk, hogy milyen hadállásokat, milyen eredményeket ért el rajzművészetünk az utóbbi években nemzetközi küzdőtéren is. Azt is számba vehetnénk, hogy mit jelentett, hogyan változott és módosult művészettörténeti korszakonként a rajz jelentősége és jelenléte. Ezen belül tüzetes vizsgálatot érdemelne a magyar rajzművészet legjobb képviselőinek, legfontosabb irányainak az elemzése, hogy aztán a hazai hagyományokat átvilágítva jobban és tisztábban láthassuk a mai művek jelentőségét, azt, hogy a megjelenő rajzokban hogyan érhető tetten a hagyományokhoz (akár nemzetközi vagy hazai ágához) való csatlakozás, hogyan és milyen kifejezőeszközök segítségével jelennek meg az újítások, a személyhez, egy-egy alkotóhoz kapcsolódó szuverén, a szemünk előtt lassan-lassan egyénivé érő rajzi világok. Vizsgálandó lenne az is, hogy a sajátosan időben, térben, a hagyományok és az iskoláztatás által mindenképpen meghatározott mai ma­ 81 �gyar rajzművészetből milyen szeletet, milyen összesítésben kínál a bemutató. Fölvonultatja-e a magyar rajzművészet minden fontosabb, jellegadó törekvését, bemutatja-e a valóban legjobb rajzolókat, megjelennek-e Salgótarjánban a magyar rajzművészet generációnként legjobb képviselői. Vagy - fordítva a kérdésen - van bizonyos kiszámíthatatlanság a beküldők arányában attól, hogy az idősebb nemzedékek tagjai közül alig-alig jelentkeztek, s ugyanúgy kevés a fiatal, az igazi pályakezdő, a csak rajzolói életútra elszánt alkotó. S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy a válogatásban is mindig van - most is lehet - némi esetlegesség, akkor a tárlatot ezen körülmények figyelembevételével kell minősíteni. Érdemes azt is tekintetbe venni, hogyan helyezkedik el, hogyan illeszkedik az országos és ágazati, műfaji kiállítások rendszerébe a salgótarjáni bemutató. Összehasonlításra persze nemcsak a tárlaton belül nyílna lehetőség, mivel a rajzművészet változásait, pillanatnyi helyzetmódosulásait számos más, nagyobb terület művészetét fölvonultató kiállításon (így például a területi tavaszi és téli, a hódmezővásárhelyi, a dunántúli stb. tárlatokon) is figyelemmel kísérhetjük. A pécsi galéria RAJZDRAW ING kiállítássorozata pedig tanulságos nemzetközi összehasonlítási, értékelési lehetőségeket is kínál. Fölvonultatja a rajz szélsőségesebb (a salgótarjániaknál mindenképpen), de jogosult megnyilvánulásait az antirajztól a jel- vagy minimalrajzig. Salgótarján már indulásakor megütött egy sajátos hangot, a hagyományok vállalásából is karaktereset fölmutatva. Akkor a világrajzművészet élvonalába tartozó Szalay Lajos munkái egyrészt a magyar rajzművészet nagy generációjának indulásáig, a harmincas évek második feléig utaltak vissza, másrészt és egyúttal azt is jelezték, hogy Szalay munkássága példa 82 és fontos hatótényező volt a hazai rajzművészetben a hatvanas években is. Ezen időszak egyébként is jelentős, ma már művészettörténetileg is jól körülhatárolható és föltárható időszaka a magyar grafikának s rajzművészetnek, olyan jelentős életművekkel, mint Kondoré vagy a Nógrádban honos Csohány Kálmáné (akinek a nevére szakmai díjat alapítottak a salgótarjáni rajzbiennálén). A salgótarjáni tárlat tehát az autonóm rajzot önállóként, egyediségében mutatja be. A közvetlenség, a személyesség, az egyszeriség és egyediség is fontos kritérium. De hogy a tárlat összképe milyen arányokban mutatja be a líraibb hangvételt, a tárgyiasabb törekvéseket, a hagyományok mentén való rajzolást vagy újszerűbb anyaghasználatot, merészebb újításokat eldöntendő kérdések. A rajz reagálóképességének a gyorsasága, a társadalmi, művészeti, emberi - vagy éppen politikai - aktualitásokban való véleménynyilvánítása szintén tanulmányozható. Az antológia-rajzkiállítás tükröt tart önmaga, a hazai rajzművészet (ezzel nem azonos persze a tárlat) elé is. Ebben láthatjuk, hogy rajzművészetünk - illetve annak bemutatott része - n y u g v ó p o n to n van. Befogadja az új, a legújabb értékeket, elismeri a folyamatosan alakuló-gazdagodó rajzolói teljesítményeket (legutóbb S z a b a d o s Á r p á d nemzetközi mezőnyben Ljubljana, rajzkiállítás - is frissen díjazott munkássága kapott fődíjat joggal). Hogy az évek alatt egymásra rakódó rajzhalmaz legjobb lapjai mikor kaphatnak állandó nyilvánosságot azt csak az otthont teremtő városban tudhatnák megválaszolni. A III. országos rajzbiennálé katalógusát bevezető B e k e L á s z ló v al vallhatjuk: „A leggyanúsabb az, hogy a rajzot a legtöbb kor igen nagyra értékeli, azonban mégsem becsüli eléggé” . �MŰTEREM C zinke Ferenc 6 0 éves 83 �Czinke Ferenc köszöntése Megyénk gazdag kiállítási programjában megkülönböztetett jelentősége van a mai tárlatnak. Ezúttal az egyik legismertebb helyi művész, sokak által tisztelt, nagyrabecsült elvtársunk, barátunk eddigi életútját összegző kiállítás megnyitására kerül sor. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy az 1926-ban született C z in k e F e r e n c felnőtté és művésszé válásának kezdete éppen a felszabadulás sorsfordító időszakára esett, s így tipikus útját járhatta be a szegénysorból felemelkedő értelmiségi pályájának. A bodrogközi tanyavilágból indult, szülei mezőgazdasági cselédek voltak. Tőlük örökölte a tisztességet, az elkötelezettséget, a szép iránti vonzalmat, a boldogság utáni vágyakozást. A műveltség alapelemeit Sárospatak szellemiségében sajátította el. Tehetségét a „fényes szelek” emelték szárnyra, a népi kollégisták körében, a kulturális forradalom lendületében talált rá hivatására. A Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, rajztanári diplomát szerzett. Köztünk, a szemünk láttára érett igazán művésszé, itt teljesedett ki életműve. Számtalan megyei, regionális, országos és nemzetközi bemutatón legutóbb Törökországban és a Szovjetunióban - képviselte szűkebb hazánkat és nemzeti kultúránkat. Elismerések, kitüntetések sora fémjelzi a magyar grafikában elfoglalt helyét, aktív és eredményes közéleti, művelődéspolitikai tevékenységét. A Munkácsy-, a SZOT-díj, az Érdemes művészi cím mellé 1986. november 7-én megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. Jubileumi tárlata néhány héttel ezelőtt rangos színhelyen, a budapesti Ernst Múzeumban került elsőként megrendezésre. Valamennyiünk örömére szolgált - s alig titkolt büszkeséggel tapasztaltuk - , hogy a szakmai vélemények igen magasra értékelték Czinke Ferenc műveit. Ezeket megismételni nincs szándékunkban. Mi elsősorban arról vagyunk jogosultak szólni, hogy számunkra milyen értéket jelentenek alkotásai, hogyan ítéljük meg sokoldalú részvételét a megye szellemi életében. Mi azért szeretjük művészetét, mert értünk, rólunk, nekünk is szólnak alkotásai, ha szükségszerűen él is az elvonatkoztatás eszközeivel. Szeretjük, mert gondolatvilága mélyen embercentrikus. Humanizmusa direkt módon is jelen van - egyebek közt - a gyermekkor világát, a szülők emlékét megörökítő képein, vagy újabban az unokákhoz fűződő mély érzelmi kötődést illusztráló lapjain. Munkásságának karakterisztikus vonást kölcsönöz az a törekvése, hogy a népművészet - benne a palóc folklór - ősidők óta felhalmozott kincseit ötvözi, menti át a modern művészet révén a jövőbe, s egyáltalán a mai korszerű világképbe. Ugyancsak a tiszta források iránti vonzalmára utal, hogy a természet - csakúgy, mint általában az embernek - állandó kísérője, lételeme művészetének. Minden évszakról van közölni valója, a növények, virágok vegetációja szerves eleme jelrendszerének. Ti* Elhangzott 84 1986. december 15-én, Salgótarjánban (Nógrádi Sándor Múzeum), a kiállítás megnyitóján. �hanyi kötődése ismeretében magától értetődő, hogy a Balaton ezernyi szépsége, mesélőkedve inspiratív erejű az ő számára is. Féltő gonddal óvja a környezet szépségét, tisztaságát. Szenvedélyes megálljt kiállt az életünket, jövőnket, békénket veszélyeztető magatartásnak. Műveivel egyértelműen politizál. Alkatánál, meggyőződésénél fogva mélyen elkötelezett, - s ami ennél is több - pártos művész. Számos munkásmozgalmi témájú, politikai ihletésű alkotása bizonyítja hovatartozását az eszmék örökös harcában, a szocialista értékrend képviseletében. Történelmi személyiségeket, eseményeket, helyzeteket megjelenítő művei jelképes üzenetként kívánnak eligazítani napjaink bonyolult, konfliktusokkal, feszültségekkel is terhes viszonyaiban. Nemrégiben nyilatkozta önmagáról a N Ó G R Á D munkatársának: „ Ú g y g o n d o lo m , e lk ö t e le z e t t s é g n é lk ü l, a v i l á g , a t á r s a d a lo m a k t u á lis k é r d é s e i ir á n t i jo b b í t ó s z á n d é k ú f i g y e le m n é lk ü l n in c s is k o m o ly m ű v é s z e t . H is z e n a m ű v é s z e t h e ly é t n e m k e l l k it a lá ln i a m a i t á r s a d a lm u n k b a n s e m . A n n a k h e ly e e l e v e e l r e n d e lt e t e t t , lé n y e g e p e d i g az , h o g y a k o r k é r d é s e ih e z , a m á h o z k e l l s z ó ln ia .'' E hitvallás következetesen tükröződik képein. Felelősen, ösztönzően, az értelemre és az érzelemre egyaránt apellálva válaszol a kor kihívásaira, az új helyzetekre, az emberek sokasodó kérdéseire. S ez azért is elismerésre, támogatásra méltó törekvés, mert manapság a művészetekben gyakran tapasztaljuk ennek ellenkezőjét: a kesergést, a küzdés hiányát, a jövő iránti kételyeket. Pedig egészséges nemzeti tudat, önbecsülés, józan optimizmus, értelmes vállalkozás, fegyelmezett munka, áldozatkészség, közösségi magatartás nélkül nem lehet helytállnunk a szocialista társadalom minőségi követelményeinek érvényesítésében, a nehezebb feltételek ellensúlyozásában, aktuális feladataink megvalósításában. Tehetség és emberség ez idő tájt egyszerre tétetik próbára. Czinke Ferenc esetében egységbe ötvöződik mindkettő. Alkotói ambícióit jó ügy szolgálatában mozgósítja, ars poeticájával egybecseng a mindennapokban kifejtett tevékenysége, vibráló mentalitása. Nézsai nevelőként kezdte nógrádi pályafutását az ötvenes évek elején. Később Zagyvarónán is volt intézményigazgató, s mind a mai napig elsősorban pedagógus maradt. Alapító tanára a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumnak. Nemzedékek sorát tanította esztétikára, művészettörténetre; szenvedéllyel, szívvel-lélekkel formálta ízlésüket, világszemléletüket, sokakat indított el a maga művelte pályán. Rajongásig kedvelik volt és jelenlegi tanítványai, hallgatói, élményt adóak tanórái és szakköri foglalkozásai, ismeretterjesztő előadásai. Nagy aktivitással vesz részt kulturális életünkben. Fáradhatatlanul kezdeményez, szervez: iskolai, munkahelyi galériákat alapítva, rovatot irányít, művésztelepet vezet, gyűjteményeket adományoz, vendégeket kalauzol, kiállításokat nyit meg. Mindenütt ott találni, ahol a szellemi előrehaladás érdekében történik valami. Kevés hozzá intézett kérés maradt még részéről teljesítetlenül. A megye valamennyi térségében otthonosan mozog, a társadalom minden rétegében vannak tisztelői, barátai. Különösen szoros kötelékek fűzik a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozóihoz. Több mint egy évtizedes szocialista szerződés keretében alakított ki tartalmas munka- és emberi kapcsolatokat a gyár ügyes kezű szakmunkásaival, a művészetét magáénak valló kollektívával. 85 �Harcos, vitakész embernek ismerjük, ha bárhol, bármikor kell kiállnia elveink, értékeink védelmében. Fiatalon került a párt soraiba, ahol megannyi fontos mozgalmi funkciót töltött be. 30 évvel ezelőtt párttitkárként volt tevékeny részese a konszolidáció hitet próbáló, kemény helytállást igénylő időszakának. Napjainkban a megyei pártbizottság tagjaként hozzászólásaival, véleményével, tetteivel következetesen képviseli a párt politikáját, kiemelten a művelődésre vonatkozó döntéseit, az alkotó, a művészértelmiség sajátos érdekeit, gyarapítja, formálja az emberek esztétikai ismereteit. Czinke Ferenc a közelmúltban volt hatvanéves. Ebből az alkalomból is köszöntjük szeretettel, barátsággal. Őszinte szívvel gratulálunk elért eredményei hez, köszönjük fáradozásait. Kívánjuk, hogy munkássága az utóbbi években tapasztalt megújulás szellemében tovább gazdagodjék, s ez a szép jubileum ösztönzője legyen újabb sikereknek és még hosszú évtizedeken át teljesítse vállalt küldetését, közös örömünkre, valamennyiünk épülésére. Géczi János 86 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! N a g y sz e re te tte l k ö sz ö n tö m Ö n ö k e t az isz ta m b u li k iá llítá s o m m eg n y itó já n . K ü ­ lö n k itü n te té s szá m o m ra , h o g y a k k o r m u ta th a to m b e a lk o tá sa im a t, a m ik o r az rész ese le h e t a n n a k az ig e n k e d v e z ő fo ly a m a tn a k , a m i n a p ja in k b a n a m a g y a r tö rö k k a p c s o la to k b a n m in d e r ő te lje s e b b e n m e g m u ta tk o z ik . [ . . . ] A m ű v é sz e t, h a n in cs is v á te s z i s z e re p e , m in d ig e lő r e é r z i, elő re m u ta tó a n je lz i a lé le k re z d ü lé s e it, az á lta lu n k m é g n em ism ert t ö r v é n y e k r e n d e lte té s é t, h o g y a k ö z ö sség n e m z e ti h a tá ro k o n is tú lm u ta tv a te rem tsen k a p c s o la to k a t a le g n e m z e tk ö z ib b n y e lv e n , a m ű v é s z e t n y e lv é n . B a r tó k B é la , v ilá g h ír ű z en esz erz ő n k , a X X . sz á z a d i z e n e i é le t v ilá g fe lfo g á sá n a k m eg h a tá ro z ó e g y é n is é g e is ez ért fo r d u lt a tö rö k z e n e n é p m ű v é s z e ti h a g y o m á n y a ih o z , n e m k is e b b s e g íts é g g e l, m in t a M a g y a ro rs z á g o n tö b b s z ö r m eg f o r d u lt é lő k la ssz ik u s, Ahmed Adnan Saygunéval, a k it a m a g y a r z e n e ir o d a lo m n á lu n k ig e n fo n to s h e ly e n tart szám o n . M ű v é s z e te m e t sz á rm a zá so m o k á n h o g y m á r g y e r m e k k o ro m ó ta n é p m ű v é s z e te n n ő ttem f e l - o ly a n n á fo rm á lta m , h o g y az a d e k v á t m ó d o n m eg h a tá ro z ó le h e sse n , term ész etes rész e a lk o tó m ó d - s z e rem n ek , ez ért n em is le h e te tt m ás, m in t e g y b a rt ó k i p ro g ra m . A n é p m ű v é s z e t m in d e n k o rb a n m eg h a tá ro z ó , tiszta fo r r á s t je le n te tt az e x p e rim e n tá lis m ű v ész et, a m a g a sm ű v ész et szóimára. N e m a n é p i m o tív u m k in c s e k fe lh a sz n á lá sa itt az e ls ő d le g e s , h a n em az, h o g y az e z e k e n b e lü l m e g le v ő a rc h etö r v é n y e k é r v é n y e s ü lje n e k , a m e ly e k m in d e n k o rb a n lé tre h o z z á k a k o r esz tétik a i ön tu datának, m e g fe le lő fo r m a n y e lv e t, s n em u to lsó s o rb a n azt a ta rta lm i, g o n d o la t i tö ltést, s z im b ó lu m - é s je lr e n d s z e rt, a m i n é lk ü l n in cs m ű v ész et. A n é p i ih le te tts é g teh á t tu la jd o n k é p p e n s z e m lé le t, v ilá g lá tá s é s é rte lm e z é s d o lg a ! M ű v é s z e te m ú g y érz e m teh át - h o g y B a r t ó k k a l m o n d ja m - „tis z t a fo r r á s " , a m ib ő l m in d e n k i ten y érsz á m ra ih a t, m e rt n em s z e n n y e z e tt! E z é r t is szá n o m m ű v e im e t a k o r e m b e r e szá m ára fe lk iá lt ó je lü l, m ert a te n g e re k , a fo ly ó k tisz ta sá gáért k ü z d e n ü n k k e ll, d e u g y a n íg y a lé le k tisz ta sá gáért is, h o g y o rsz á g h a tá ro k o n tú l h ir d e s s ü k a m ű v é s z e t n y e lv é n , fig y e lm e z te s s ü k az e m b e r e k e t, h o g y a v ir á g , a s z ő k e b ú z a m ez ő , a b é k e n y e lv e , a m ű v ész et le g tis z tá b b ig az sá ga , a m i a rra v a ló , h o g y sz e b b é s b o ld o g a b b le g y e n a f ö l d , s e b b e n a d r á m a i ta r ta lm ú a lk o tá s o k is e rő s íth e tn e k b en n ü n k e t. Is z ta m b u l a c so d á k , á lm a im v á r o s a ! J e lk é p e s e n is ó riá s i a s z e r e p e ! A z itt m e g é p íte tt h íd je lk é p e s i s : v ilá g r é s z e k e t k ö t össze, azaz Is z ta m b u l a b o ld o g s á g já rh a tó h íd já t je le n t i az eg ész v ilá g n a k , azt a h id a t, a m i ö sszek ö t e m b e r e k e t, n e m z etek et, k u ltú rá k a t. Itt e g y m á sra é p ü l é v e z r e d e k ó ta a tö rté n e le m , a k ö v e k b e s z é ln e k , s sz e retn ém , h a a m a n y e lv e z e té b e n , ta rta lm i ü z e n e té b e n Ö n ö k is m e g é re z n é k n é p e m ü z en etét a m ű v ész et n y e lv é n k eresz tü l. [ . . .] * Czinke Ferenc köszöntő szavai az 1986 szeptemberében rendezett isztambuli és ankarai kiállításán. (Részletek) Törökre fordította: Hasan Eren professzor (Ankara, Tudományegyetem) 87 �Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! É le t e m n a g y e s e m é n y e ez az a n k a ra i b em u ta tk o z á so m . R ó m á tó l T o k ió ig H e ls in k it ő l B u e n o s A ir e s ig , V e le n c é tól A d d i s A b e b á ig s o k o rszá gb a n v e tte m részt k iá llítá s o k o n , d e ez az a n k a ra i, e z m á s ! Itt a g y e r m e k k o r a d t a e ls ő é l m é n y e k , a tö rté n e lm i ta n u lm á n y o k so rá n m in d ig m e g á lm o d o tt tö r ö k -m a g y a r k a p c s o la to k , ő si n o m á d v o ltu n k ó ta v é g ig k ís é r ő , e g y m á sra o d a fig y e lé s v á lik m ost v a ló r a a k k o r , a m ik o r a je le n le g B u d a p e s t e n re n d e z e tt n a g y r e tp r o s p e k tív k iá llítá s o m m a l h az ám at k ö sz ö n töm k ö z e lg ő 6o. s z ü letésn a p o m o n , s k ö sz ö n tö m e z z e l e g y id ő b e n e k iá llítá s o m m a l, itt A n k a r á b a n , T ö rö k o rsz á g o t. A m ű v ész et, d e k ü lö n ö s e n a g r a fik a i m ű fa jo k , a k o r k ih ív á s a ir a , tá rs a d a lm i k ö z é rz e tü n k re a g r a fik a a d e k v á t k ife je z é s e iv e l, je lk é p - é s sz im b ó lu m te re m tő e r e jé v e l m in d ig g y o rsa n re a g á l, s k o ru n k m a ez t k ö v e t e li a m ű v é sz e ttő l, m in d e n a lk o tó e m b e rtő l. G o n d u n k k e ll, h o g y le g y e n az e m b e ris é g tiszta sz á n d é k á é rt v a ló k ü z d e l e m ; ro h a n ó k o ru n k b a n a lé le k b é k é jé n e k tisztasága, az e m b e r i k a p c s o la to k n e m z e tk ö z i h a tá ro k o n is tú lm u ta tó , ő sz in te v á g y a , a k ö z ö sen v á lla lt fe le lő s s é g a b e n n ü n k e t k ö r ü lv e v ő v ilá g é r t - h o g y tisz tá k le g y e n e k a te n g e re k , a viz ek , h o g y a n é p i k u ltú r á b ó l re á n k h a g y o tt k in c s e k a k u ltú ra , a m ű v ész et m in d e n terü le té n to v á b b é p ü lje n e k , h o g y m in d ig s z e b b le g y e n a f ö l d ! [ . . .] N e m a n é p i a lk o tá s o k sz ín es m u strá i, m o tív u m k in c s e i, h a n e m az a lk o tá s o k b a n m e g le v ő ő s i tö r v é n y e k fo g la lk o z ta tn a k , a h o l a k ifejez ésn ek , a z o k a t az a rc h etíp u sa it k e re s e m , a h o l je le n le h e t az e g y k o r i közösségek, k ö z m e g e g y e z é se n a la p u ló k o m m u n ik á c ió já n a k p ró b á ja , am elyek, a lk a lm a sa k m a is ú j ta rta lm a k , ú j g o n d o la to k k ö z lé sé re , e g y ú j k ö z ö sség k ö z ö ss é g i szót é rté sé re . E z e k a k é p i ele m e k a p a ra sz ti v ilá g r e k v iz ít u m a ib a n , ő s i sz e rsz á m o k b a n v an n ak je le n , a m ik b ő l term ész etes m ó d o n a lk o th a tó m e g s tilá ris a n is a XX. s z á z a d i e m b e r b a lla d á ja . [ . . . ] A m ű v é s z e t n y e lv e , je lr e n d s z e r e n e m z e tk ö z i - érth e tő - n y e lv e z e t, s e z n a g yo n fo n to s , m ert a m ű v é s z e tn e k p ró fé ta i k ü ld e t é s e v a n ! E z t sz eretn ém sz e ré n y k é p e s sé g e m sz erin t itt is te lje s íte n i, e b b e n az o rsz á g b a n , a m ely n ek j e le n tő s é g e és je lk é p e a b b a n fe je z ő d ik k i le g s z e b b e n , h o g y v ilá g r é s z e k e t k ö t öszsze, a H Í D sz e re p é t tö lti b e ; s n em u to lsó so rb a n a z ért is s z ív e m h e z k ö z e l á lló , m ert a ro k o n sá g fo k á n ö rü lh etek a n y e lv i lo g ik a azo n o ssá gá n a k , h o g y tö b b száz k ö z ö s s z a v u n k v a n ; re m é le m az é n m ű v é s z e ti n y e lv e z e te m is m e g é rtésre ta lá l. K ü lö n ö s e n n a g y b o ld o g s á g e z sz á m o m ra e g y o ly a n n é p n é l, a h o l az a ta tü r k i in tés n a p o n ta k ö v e t e n d ő p é l d a : „ T ö r ö k ! L é g y b ü s z k e , d o lg o s és b iz a k o d ó ! ” E z t v is z e m h a z a ö rö k ü l a m i n é p ü n k n e k is ! 88 �Lekötözve, elszabadulva Beszélgetés Szabó Tamás szobrászművésszel F u rc s a szitu á ció s z e r e p lő je v a g y o k : e g y h a rm in c n é g y es z te n d ő s fia t a le m b e rt fa g g a to k é le tú tjá ró l. E b b e n az é le tk o r b a n m é g n in cs lé tjo g o s u ltság a a v is s z a e m lé k e z é s n e k , á m az ú tra in d ít ó tá jh o z , a s z ü lő h e ly h e z fű z ő sz á la k k u ta tá s a -fe lfe jté s e S z a b ó T a m á s s z o b rá sz m ű v ész szá m ára, és S a lg ó ta rjá n vá ro sá n a k is fo n to s le h e t. K e z d jü k h át e l a b e sz élg eté st. S m i m á ssa l k e z d h e tn é n k , m in t a g y e r m e k k o rr a l, az e ls ő é lm é n y e k k e l, az in d ítta tá ssa l. - Egy véletlen hétköznapi esemény volt az első fontos élményem. Anyámmal moziban voltam, és a híradóban keramikusok munkájáról forgatott filmriportot vetítettek. A művészek - vagy lehet, hogy csak iparosok voltak - vázákat, edényeket készítettek. Tízéves lehettem akkor, és a film hatására másnap már én is az agyagot gyúrtam. Szerencsém volt, mert a kertünkben kiváló minőségű agyag található. Ekkor, az első kis tárgyak megformálása közben határoztam el, hogy keramikus vagy szobrász leszek. Nagy erővel gyártottam a miskakancsókat, a korsókat és a tálakat. Persze kiégetni még nem tudtam, de azért a tűzhelyünk sütőjében jól kiszárítottam az első munkáimat. - S e g íte tt v a la k i e z e k n é l a p ró b á lk o z á s o k n á l? - Nem, de az nagyon jó volt, hogy senki sem szólt bele, hogy hagytak dolgozni. - K a p c s o ló d o tt v a la m ik é p p e n m ű v é s z e ti p ró b á lk o z á s o d , k ís é r le te z é s e d az is k o la i ta n u lm á n y o k h o z ? - Az általános iskola esztendei alatt otthon dolgozgattam, aztán beiratkoztam a Bolyai János Gimnáziumba, mert mondták, hogy a középiskolát el kell végezni. Már az első évben akadt egy kis közjáték; visszariasztottak a követelmények, el akartam menni sírkövesnek, de végül elment a kedvem ettől a szakmától, mégiscsak maradtam az iskolapadban. Talán közrejátszott ebben az is, hogy ekkortájt ismerkedtem meg I v á n y i Ö d ö n festőművésszel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tulajdonképpen ő tanított meg a szakma alapjaira. Sokat jelentettek - és jelentenek ma is - stúdiumai, tanácsai. A gimnáziumi évek alatt találkoztam C z in k e F e r e n c grafikusművésszel, akinek szakkörébe jártam. Ekkor kezdődtek a nagyobb problémák: csak a festészet és a szobrászat érdekelt, és ezért a bizonyítványomban általában jóindulatú kettesek sorakoztak. Éppenhogycsak átevickéltem a bizonyítványosztáskor. Az akadályok átugrásában rengeteget segített Czinke Ferenc, kiállt mellettem, meggyőzte kollégáit, hogy velem szemben kicsit elnézőbbnek kell lenniük. Az áttörés harmadikos koromban történt. Csináltam egy kiállítást a gimnáziumban, és ez erősen hatott az addig kételkedő pedagógusokra is, mert ezután már könnyebb utam volt. 89 �- Itt m ily e n m ű v e k e t m u ta ttá l b e ? - Festményeket, rajzokat és szobrokat. Akkortájt nekem kizárólag M ic h e la n jelentette a szobrászatot, az ő művészetének igézetében dolgoztam. A nővéremtől kaptam egy Michelangelo-albumot, amelyből megismerkedhettem műveivel. Azóta sem múlt el a Michelangelo-imádatom. Végigolvastam a művészéletrajzokat is - Van Gogh-ét, Gauguin-ét, Toulouse-Lautrec-ét - és amikor testettem, akkor az éppen olvasott-megszeretett mester stílusában készültek a képeim. Igy volt saját Van Gogh-képem, Gauguin-képem, de volt Modiglianikompozícióm is. A felkészüléshez hozzátartozott, kitűnő körülményeket teremtett az a jó légkör, ami Salgótarjánt jellemezte ebben az időszakban. Harmadikos-negyedikes gimnazista voltam, és pezsgő ritmusú, izgalmas volt a városban a művészeti élet. Akkor indult a pályán S z a tm á ri B é la , Szu jó Z o ltá n , H ib ó T a m á s, H a n n F e r e n c , F ö l d i P é te r és - a ma Párizsban élő és dolgozó - M o ln á r Béla. Alakítottunk egy kis csoportfélét. Ezek a művészek nyolc-tíz évvel voltak idősebbek nálam, mégis fenntartások nélkül befogadtak maguk közé. Lehet, hogy ők már észrevették azt, amit még csak nagyon nehezen lehetett felismerni, ugyanis - mai szemmel látom - teljesen ösztönösen csináltam a dolgokat. g e lo - Íg y h át tu d ta d , m e rre k e ll in d u ln o d az é re tts é g i u t á n . . . - Az érettséginél meg kell állnunk egy pillanatra. Ez életem eddigi legnagyobb, legnehezebb próbatétele volt. Beleizzadtam, belefogytam. A tanáraim rendesek voltak, végül sikerült. Viszont mielőtt elhagynánk a gimnáziumi időszakot, Iványi Ödön és Czinke Ferenc mellett még egy emberről kell beszélnem: B a lá z s Já n o s ró l. Ez ugyancsak meghatározó jelentőségű ismeretség, máig élő, máig ható momentum volt pályafutásomban. B o to s Z o l i és S z e p e s i Jó z s e f költő barátommal mi vittük a festéket, a szenet, a vásznat, no meg a cigarettát Balázs Jánosnak. Majdnem mindennap elmentünk hozzá. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, meditáltunk. Dolgoztunk is együtt, lefestettem a szobáját és őt magát is. Mikor felvettek a főiskolára, akkor a távolság miatt lazábbá vált kapcsolatunk, de Balázs János emléke, művészete ma is ösztönző erejű számomra. - H o g y a la k u lt s o rso d a fő is k o la i é v e k a la tt? - Először a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, de a felvételiről meglehetősen gyorsan, az első héten kirúgtak. Be kellett vonulnom katonának. A honvédségnél - Budapesten - nagyon jó dolgom volt, mert a konyhára osztottak be hadtáposnak, és ez azt jelentette, hogy huszonnégy órás szolgálat után huszonnégy óra szabad volt. Bőven volt időm. Megnyertem két honvédségi képzőművészeti pályázatot is, kaptam műtermet, ahol optimális körülmények között festhettem és rajzolhattam. Ebben a periódusban találkoztam S z lá v ik L a jo s festőművésszel, akinél tovább erősítettem a szakmai alapokat, és eljártam a C s é ri L a jo s éremművész által vezetett Ganz képzőművészeti szakkörbe is: itt festettem még, de egyre többet mintáztam. A katonaság azért volt még jó, mert a szolgálati idő alatt újra felvételizhettem - de ekkor már az Iparművészeti Főiskolára. E r d e i S á n d o r - negyedéves üvegszakos hallgató volt beszélt rá arra, hogy kövessem, az üvegtervezői szakra jelentkezzek. Azonnal felvettek. Ezt tulajdonképpen annak köszönhettem, hogy Szlávik Lajosnál rengeteget rajzoltam, és nem okozott gondot az aktrajzolás sem. Az első félév 90 �91 �igen kemény volt, egyenruhában jártam be a főiskolára, hiszen még a katonaidőmet töltöttem. Ez még a kisebb baj volt, de reggel négykor kellett felkelnem, elkészítettük három-négy száz ember reggelijét, aztán elmosogattam és rohantam a főiskolára. Így csináltam végig az első félévet. - Ü v e g t e r v e z ő s z a k ra k e r ü lté l, v a g y is e lt á v o lo d t á l k e z d e t i s z á n d é k a id tó l. - Igen, „üveges” lettem, de ez kényszermegoldás volt. Az iparművészeti ágazatok közül az üvegmegmunkálás van talán a legközelebbi rokonságban a szobrászattal, és én továbbra is szobrász akartam lenni. Az első egy-két évben nagyon nehezen tűrtem a körülményeket, az Iparművészeti Főiskola szemléletét, oktatási rendjét nem nekem találták ki. Túl voltam már régen azon a stúdiumrajzoláson, amit ott kellett csinálni. Egészen más feladatokkal szerettem volna próbálkozni. Nehezen találtam meg a helyemet, görcsös voltam, semmi sem sikerült. A tanárok is kicsit furcsán néztek rám, mit akar itt ez az ember? Csak az indulatok voltak meg, és ezek az indulatok háttérbe szorítottak minden mást, az egész produkciót. Harmadéves koromban azt mondtam magamban, hogy most már elég, megcsinálom azt, amit én akarok. És akkor hirtelen rendbe jött minden. - S z o b ro k a t k e z d t é l c sin á ln i? - Szobrokat faragtam és festettem, rajzoltam. Valahogy kitisztult az agyam. Kezdtem megnyugodni, de akkor meg jött a diplomamunka. A tervezésre ötöst kaptam, de a kivitelezés nem sikerült. Az volt a baj, hogy a tervek alapján tíz négyzetméteres üvegfalat akartam csinálni, de végül két négyzetméteres lett csak, mert összetörött az üveg. Megcsináltam másodszor is, ám másodszorra sem sikerült. Végül kettes minősítéssel itt is átengedtek, nagy nehezen. Természetesen itt sem a jegy, vagy a diploma volt a fontos, hanem azok a márványfejek izgattak, amelyekből egyre többet készítettem. Volt egy tárlatom 1979-ben Zagyvapálfalván, ahol ezeket a hasított arcmásokat állítottam ki. K icsit B ra n c u s i-, kicsit B o r s o s M ik ló s -, kicsit Modigliani-hatásokat tükröztek ezek a fejek. Vettem egy sarokcsiszolót, csináltam vagy nyolc-tíz fejet ezzel a szerszámmal, közöttük ott van a Balázs János-portré is. Volt hát egy diplomám, megvoltak a portrék, és így megkaphattam a belépőjegyet a szakmába. A szobrászatba. Megnősültem és . . . - É s le t e le p e d t é l B u d a p e s te n . E lt á v o lo d t á l a s z ü lő v á ro stó l, b á r n em te lje s e n , h iszen s z e m é ly e se n é s m ü v e id d e l is g y a k ra n vissz a térsz o d a . - Igen, egy kicsit elszakadtam Salgótarjántól. A főiskola befejezése után Budapesten rendezkedtünk be. Lakni volt hol, munka viszont nem akadt. Keserves időszak következett. A konyhában, az asztal sarkán csináltam az öt-tíz centiméteres szobraimat. Se munka, se pénz, se műterem, se lehetőség. Akkor kezdtem el önteni az apró figuráimat, amelyeknek a mérethatárait a kényszer határozta meg, s amelyeknek - úgy érzem - az értékét, a jelentőségét nem befolyásolja az, hogy kicsik. Egy év múlva kissé oldódott a kilátástalan helyzet: 1980-ban helyet kaptam a Művészeti Alap kollektív műtermében, és gyakorlatilag itt kezdődik a komolyabb, az alkotó munkával jellemezhető etap. Gyermekünk született, volt hol dolgoznom, és lassan már feladatokat is kaptam. 92 �93 �- H o g y lá t t a d in d u lá s o d id e jé n , 19 8 0 -b a n a k o rtá rs m a g ya r m ű v é s z e - tet, s ez e n b e lü l a sz o b rá sz a to t ? M ily e n k ö v e tk e z te té s e k e t, ta n u lsá g o k a t fo g a lm a z tá l m eg , és m ily e n p ro g ra m o t d o lg o z tá l k i m a g a d n a k ? - A magyar szobrászat - megmondom őszintén - nem nagyon befolyásolta elképzeléseimet, illetve említettem Borsos Miklós nevét, akinek művei hatottak rám, de ez közvetlen, és ezért felületes hatás volt. Párizsban láthattam Brancusi szobrait, és megismerkedtem H e n r y M o o re munkásságával is. Ezek a mesterek adtak nagy lökést, de esetükben nem szimpla átvételről van szó, hanem inkább a szemléleti rokonság felleléséről. A szobraim jellegzetes vonásainak kialakulásához - a szobrászat mellett - egy másik műfaj is hozzájárult; megismerkedtem egy keramikussal és elkezdtem maroknyi méretű porcelánfejeket formázgatni. Megütögettem ezeket a fejeket jobbról-balról, és így nagyon érdekesen deformálódtak a formák. A kicsiny szobrocskák végül modellekké váltak, e torz porcelán plasztikákat később nagyobb méretben megfaragtam márványból is. A budapesti ferencvárosi pincetárlat kiállítótermében 1981ben kerültek ezek a művek összegyűjtve, nyilvánosság elé. - N e k e r ü ljü k m e g az e lő b b i k é rd é s t. E z e n d e fo r m á lt fe je k a lk o tó ja a m a g y a r szo b rá sz a tb a n k it tart o ly a n m estern ek , a k i p é ld á t a d , a k i m e g ta n u lh a tó és m e g ta n u la n d ó v ív m á n y o k m e g te re m tő je ? - Nekünk azt tanították, hogy M e d g y e s s y F e r e n c a magyar szobrászatban az atyaúristen, de megítélésem szerint ez a vélekedés túlzó és káros. A századforduló szobrásznemzedékének több tagja - így S tr ó b l A la jo s , Z a la G y ö r g y vagy L ig e t i M ik ló s - zseniális, roppant nagy művész volt, és róluk ma már mégiscsak keveset beszélünk. Ügy vélem, hogy Medgyessy szobrászatának túlhangsúlyozása, és különösen a Medgyessy-követők tevékenysége tévútra vitte szobrászatunkat. Persze ennek a tételnek meggyőzőbb kifejtéséhez, megvitatásához nagyobb térre, több időre lenne szükség. - 1980 ó ta g y a k ra n szerepelnek m ű v e id a k iá llítá s o k o n . - Igen, csaknem minden évben volt önálló jelentkezésem, de nem változatlan anyaggal. Elég sokat dolgozom, és a kiállításokon mindig új anyagot mutatok be. 1981 után abbahagytam a nyomott fejeket, elkezdtem közeledni a figurákhoz, és azóta is az egy-egy alakkal megragadható kifejezés, jelentés és az alakok csoportjának szobrászi kimunkálása foglalkoztat. - V o lt m á r le h e t ő s é g e d n a g y, s z a b a d té rb e n e lh e ly e z e tt s z o b ro k a t is csin á ln i. 1982-ben itt, Budapesten volt egy nagy munkám, az Ajtósi Dürer-sorban álló MSZMP Politikai Főiskola épületének homlokzatára csináltam három előtetőt. A méreteire jellemző, hogy összesen hetven méter hosszúságú fríz ez. Másfél évig dolgoztam rajta. Befejezése óta folyamatosan kapom a megbízásokat; volt egy belső térbe került domborművem, szintén itt, Budapesten; Kiskőrösre tavaly készítettem egy portrét a Petőfi-szülőház mellé, s az idei évre is van feladatom: Nagykanizsára tervezek egy kútfigurát. És meghívtak Salgótarjánba is, ahol a városi tanács székházát majdan díszítő domborműre kiírt pályázaton veszek részt. - V a g y is e lm o n d h a to d m ost m á r, h o g y so k a t fo g la lk o z ta to tt szo b rász - v a g y , és a s ik e r e k , az e lis m e r é s e k sem k e r ü lle k e l. Örülök az elismeréseknek, mert ezeket a munkáimmal érdemeltem ki. Több országos kiállítás rangos díját kaptam meg az elmúlt években - így Salgótar- 94 �jánban, Szegeden, Debrecenben és Pécsett, a kisplasztikai biennálén - , és elnyertem 1985-ben a Derkovits-ösztöndíjat is, ami azon túl, hogy szakmai rangot jelent, egyben bizonyos fokú anyagi biztonságot is ad. - Ezeken a k iá llítá s o k o n és p á ly á z a to k o n a z o n b a n n em csa k s z o b r a id s z e re p e ln e k , h a n em r a jz a id is. R a jz a id n e m v á z la to k , é s n em is a s z o b rászi te v é k e n y s é g m e llé k te r m é k e i. - Nem, nem, teljesen önálló alkotások. Vannak olyan időszakok, amikor csak rajzolok, és vannak olyanok, amikor csak szobrokkal foglalkozom. És aztán a szobrok és a rajzok általában együtt jelennek meg a tárlatokon. Így volt ez a tavalyi Dorottya utcai kiállítóteremben bemutatott kollekcióban is: a kisplasztikák mellett nagyméretű szénrajzaim is közönség elé kerültek, és így együtt - úgy érzem - egészen különleges hatást fejthetett ki ez az anyag. - E d d i g i b e s z é lg e té sü n k so rá n a k r ó n ik á t rö g z ítettü k , az e s e m é n y e k lá n co latát, é s fé n y d e r ü lt az a lk o tó i k ö rn y e z e t s z e re p lő ir e é s fo n to s a b b tén y e z ő ire is. E z u tá n fo n to s le n n e m ég a r r ó l szót e jte n i, h o g y m ily e n m o n d a n d ó t fo g a lm a z o l m e g s z o b r a id d a l. I lle t v e fo g a lm a z z u k m eg ú g y a k é r d é s t, h o g y a lk o tá s a id tra g ik u s a la p h a n g já n a k , m é ly d rá m a isá g á n a k m ik a g y ö k e r e i? - Gyermekkorom óta bennem van az a fojtó érzés, amit a lekötözött, megkínzott, megnyomorított emberek megmintázásával próbálok megjeleníteni, kifejezni. Az alaphelyzet: a cselekvési lehetőségében meggátolt ember küzd a korlátai ellen. Ennek forrása személyes tapasztalat, megélt élmény. A főiskola elvégzése után sokáig a saját bőrömön tapasztaltam a bezártságot, a tehetetlenséget, a lehetetlen körülményeket. Tulajdonképpen ma is nagyon gátol az, hogy nincs önálló műtermem, ahol zavartalanul, nyugodtan dolgozhatok, és úgy tűnik, ezt a nehéz problémát egyhamar nem tudom megoldani. Ez a hétköznapi, személyes dilemma többszörös áttételeken keresztül, de ott munkál például a K i e z az e m b e r ? , vagy a H a e lm o z d u l a le p e l című plasztikámban is. - H o g y a n le h e t m in d ig ú j sz o b ro k a t k it a lá ln i? A r r a g o n d o lo k , h o g y v a n n a k b iz o n y o s m űf o rm á k - a p o rtré , a fig u r a , a fig u ra c s o p o rt - , s e z e k m eg sz o k o tt m e g je le n é s i fo rm á já t, k á n o n já t n e h é z e lv e tn i. N á la d m ég is fe lle lh e t ő az a tö r e k v é s , h o g y a k o n v e n c io n á lis fo rm á k a t e lv e t e d , m e g k e r ü lö d , ille t v e m ó d o s íto d . Í g y a la k u lta k to rz zá m á r a k e z d e t i p o rt- rék , és íg y a la k u ln a k b o n y o lu lt té r i re n d s z e r e k k é , k ü lö n le g e s tö rté n é se k fu rc sa , s z ín p a d i je le n e t e iv é a s z o b o rc s o p o rto k te re i. E z tu d a to s tö r e k v é s , v a g y a m e g je le n íte tt ta rta lm i k é r d é s e k s u g a lljá k , m in te g y k é n y s z e r ítik a v á lto z ta tá so k a t, s v é g s ő so ro n ö sztö n ösen a la k u ln a k k i a k o m p o z íc ió k ? - Ezt szavakban nem nagyon tudom elmondani, megmagyarázni, inkább megcsinálom. Persze vannak itt olyan feladatok, amelyeknek megoldására tudatosan törekszem. Ilyen például a sima felület és a drapéria közötti feszültség megteremtése. Talán ebből adódnak azok a befogadó által is átérezhető feszültségek, amelyek meghatározzák e művek kissé borongós atmoszféráját. Vagy a rusztikus felületek és a drapériával bevont felületek viszonya . . . Vagy a drapéria felrakása a testre, a szabadon hagyott és a bevont testrészek aránya . . . Ez olyan program, szakmai kérdéskör, minek még nem vagyok a végén, és amire egyszerűen nem lehet recepteket adni. Tulajdonképpen minden szobor új és új felfedezések felé visz. 95 �- S z o b ra id n a k e z m ég csak a fo r m a i m e g k ö z e líté s e . J o b b a n iz g a tn a az, h o g y m it je le z n e k , m it je le n t e n e k a lesz ú rt b á b u fo r m á k a s z é p e n m e g m in tázo tt a la k o k tá rsasá gáb an , v a g y m it h o rd o z n a k az a lk o tó s z á n d é k a sz erin t a ra jz o k b á b u k é n t e l ő tü n e d e z ő , m eg k ö tö z ö tt e m b e r a la k ja i? - Ez is a tehetetlenségi érzés tükrözése. Úgy érzem, hogy meg van kötözve az ember, nem tud vagy csak nagyon kicsiket tud lépni. Nehezen tájékozódhat, és ha ez nem adatik meg, akkor egy idő után már a tájékozódás megadott lehetősége sem ér semmit. Ha nagy, tág távlatból vizsgálom, akkor azt látom, hogy az ember tulajdonképpen le van szúrva egy helyre, és onnan aztán se jobbra, se balra nem mozdulhat. Ez szorosan összefügg a másik fő problémával: az erős legyőzi a gyengét. Klasszikus, vagy ha mélyebbre nézünk vissza, bibliai eredetű a kérdésfelvetés, de érvényessége, a jelentéskor mit sem változott. No de ezek a dilemmák már a filozófia tartományaiba vezetnek, és én szobrász vagyok. - H a k a p n á l h á ro m m illió n ál m eg? fo rin to t m o n u m en tá lis s z o b o rra , m it c sin á l- - Lenne néhány ötletem. Most egyébként is nagy szobrokat fogok csinálni, megrendelés nélkül, saját erőmből. Szoborcsoportozatot: az É r in t é s című kompozíció nagy változatát és a lekötözött embereket szeretném elkészíteni. - M e g ra g a d o tt-e e g y -e g y té r , a h o v á sz o b ro t s z e re tté l v o ln a te r v e z n i? - Két ilyen hely van. Salgótarjánban, a templom alatti nagy betonfalra eg y frízt szeretnék tervezni. A másik elgondolásom az, hogy itt, a Városligetben, a Vajdahunyadvár mögött van egy kis térség, és erre a térségre egy másfél méteres bronzfigurámat állítanám fel. - H o g y k é s z ü ln e k a s z o b r a id ? - Általában én öntöm őket. Viaszból vagy gipszből csinálom a mintát, és kiöntöm. A viaszöntés azért jó technika, mert nincs lehetetlen, mindent meg lehet valósítani, amit az ember elgondol. - M ily e n a n y a g i h á ttér k e ll e g y k iá llít á s i a n ya g e lk é s z íté s é h e z , k iö n té - sé h e z ? - Egy-egy szobor nem is olyan drága, de ha az öntés feltételeinek megteremtését, a műhelyt, a kemencét, és az alapanyagokat, a bronzot vesszük sorra, akkor végül meglehetősen szép summa kerekedik ki. Nagyon szeretek önteni, mert közben érzem azt, hogy alakítom az anyagot. Amikor beöntöm a bronzot, az roppant csodálatos - pedig ez csak egy technikai fázis -, szóval folyik a bronz és tudod, hogy abból az lesz, amit te akarsz, amit te elterveztél. Ez fantasztikus, jó és szép érzés. Még a rajzolás sem ad ennyi izgalmat. - T e r v e id va n n a k ? - Vannak terveim, és szerencsére most munkám is van. Műtermem ugyan egyelőre nincs, és kicsit úgy érzem, hogy mint a figuráim, én is le vagyok, meg vagyok kötözve. Na persze, ez csak úgy képletesen értendő. És ugyanígy képletesen mondom: a szobraimmal végül is el-elrugaszkodom, elszabadulok ettől a béklyótól. - K ö sz ö n ö m a b esz élg eté st. W EHNER TIBOR 96 �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PRA ZN O VSZKY M IH ÁLY A rad i N ó ra művészettörténész (Bp.); grafikusművész (Salgótarján) ; E n d r ő d i S z a b ó E r n ő költő (Bp.); Fr i e d I s t v á n irod.-tört. (Bp.) ; G é c z i J á n o s , az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára (Salgótarján); G y ő r i L á s z ló költő (Bp.); K e r e s z t u r y D e z s ő író (Bp.); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő (Bp.); K u lin F e r e n c irod.-tört. (Bp.); O n a g y Z o lt á n ír ó (Esztergom); P e t r ő c z i É v a költő (Bp.); S e r fő z ő S i m o n költő (Miskolc); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S p e i d l Z o lt á n újságíró (Salgótarján); S ü m e g i G y ö r g y műv.tört. (Bp.); V a lk ó A n t a l költő (Bp.); V a r g a I m r e költő (Bp.); W ehner T i b o r műv.-tört. (Bp.); Z o n d a T a m á s költő (Bp.); V o j te c h K o n d r ó t költő (Pozsony, Csehszlovákia). C z in k e A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r . H o r v á t h Is tv á n A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik Já n o s F ü z e s i Is tv á n D r. K a p ro s M á rta D r. N é m e th Já n o s Istv á n D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r V in c z e Já n o s A SZER KESZTŐ SÉG T A G JA I: D r . B a c s k ó P iro s k a C z in k e F e r e n c K ovács Anna T ó t h E le m é r P á l J ó z s e f sz erk esz tő F eren c Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 7 . 4 6 2 1 1 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N : 0555-8867. Index: 25-925. �Ara: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/842fd1c3b96b196f10d70fd7ae471101.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1987 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1987/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1987 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika