https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fa182e9f00d6931db01bed8a3e874435.pdf af5ffb349f69483116d026e16c668988 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 160 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE 100 ÉVE MUTATTÁK BE AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT 1 KERÉNYI FERENC : Mérlegen a Madách-kutatás 27 SŐTÉR ISTVÁN: A nógrádi Madách 10 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Egy vonás a politikus Madách arcképéhez 49 SZABÓ KÁROLY: Férfi és nő. Madách Imre és Veres Pálné 53 KELÉNYI ISTVÁN: Dramaturgiai problémakörök a Tragédia körül 41 KARÁCSONDI IMRE: Madách és a szülőföld 34 P. SZABÓ ER N Ő : Madáchi pillanatok �1983-ban ü n n ep e ljü k M adách Im re szü letésének 160., A z em b er tra g é d iá ­ ja b e m u ta tá sá n a k 100. évfordulóját. E n n ek jegyében az elm últ év végén em lékbizottság a lak u lt. 1983. ja n u á r 17-én D evcsics M iklós, N ógrád m e ­ gye T an ácsa és a M adách-em lékb izottság elnöke sa jtó tá jék o z ta tó t ta r ­ to tt a Fészek k lu b b a n . A sajtó k ép ­ viselőivel és a m e g h ív o ttak k al ism er­ te tte az em lékév kiem elkedő ese­ m ényeit. J a n u á r 21-én M adách szü letésn ap ­ já t gazdag rend ezv én y so ro zattal ü n ­ n ep elte N ógrád m egye. A N ógrádi S án dor M úzeum ban k iá llítás n y ílt dr. Szabó József egyedülálló M adáchg y űjtem ényéből. A József A ttila M ű­ velődési K özpontban a T rag éd ia il­ lu sz trác ió it á llíto ttá k ki. A központi em lék ü n n ep ség re a József A ttila M ű­ velődési K özpont színházterm ében k e­ rü lt sor. Beszédet m o n d o tt S őtér Is t­ v án író, akadém ik u s, a M agyar T u ­ dom ányos A kadém ia iro d alo m tu d o ­ m án yi intézetén ek igazgatója. (E lőadá­ sá t e sz ám u n k b an te lje s te rje d e lm é ­ ben közöljük.). Az ünnepség k e re té ­ ben n y ú jto ttá k á t a M adách-kultusz áp o lásá ért adom ányozható M adáche m lé k p la k ette t dr. Belitzky Já n o s tö r­ ténésznek, R ánki György zeneszerző­ nek, id. Szabó Istv á n szobrászm űvész­ nek, dr. Szabó József m uzeológusnak. H ubai M iklós író, a M agyar Író k Szö­ vetségének elnöke firenzei elfo g lalt­ sága m ia tt nem v eh e tte á t szem élye­ sen az em lék p lak e ttet. A d íszü n n ep ­ séghez k ü ld ö tt tá v ira tá t felolvasták. Ezt követően k io szto tták a M adáchp ály ázat d íja it. A z irodalm i k ateg ó ­ riá b a n a zsűri ja v a sla ta a la p já n el­ ső d íja t nem a d ta k ki. M ásodik d í­ ja t k ap o tt ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ költő, h a rm a d ik d íja t (m egosztva) SZENTI ERNŐ költő és ONAGY ZOLTÁN író. T an u lm án y , szociográ­ fia k a te g ó riá b a n : I. d íj: P raznovszky M ihály m uzeológus; II. d íj: (m egoszt­ v a): D érczy P é te r és K iss Gy. C saba; III. d íj: L áng Istv án . (A zsüri ta g ja i v o ltak : Nagy G ásp ár költő, Ö rdögh S zilveszter író, dr. K erényi F eren c irod alo m tö rtén ész, Végh M iklós a P alócföld főszerkesztője, P ál József a P alócföld szerkesztője.) Az em lék ü n n ep ség z á ró a k k o rd ja ­ k é n t a, M adách S zínház m űvészei k e­ resztm etszetet m u ta tta k be Az em ber trag é d iájáb ó l, L engyel G yörgy re n d e ­ zésében. Az est m űsorközlője K ovács P. Jó ­ zsef volt. 1983. ja n u á r 29-én a T IT salgó­ ta rjá n i szék h ázáb an tudom ányos ta ­ nácskozást és előadói k o n feren ciát ta rto tta k a M a d ác h -k u ta tá s leg ú jab b eredm ény eirő l. E lőadók: d r. M ezei J ó ­ zsef tanszékvezető egyetem i ta n ár, dr. Szabad G yörgy ak ad ém ik u s, egye­ tem i ta n á r, dr. Radó György M adách ku tató , dr. K erén y i F eren c irodalom történész. Az elő ad áso k at v ita kö­ vette. B efejezésül a résztvevők m e g tek in t­ h ették N ém eth A n tal 1944-ben k é ­ szült M adách cím ű já té k film jé t, T í­ m á r Józseffel és Szörényi É vával a főszerepben. A N ó g rá d m e g y e i T a n á c s V. B . m ű v e lő d é s i o s z tá ly á n a k la p ja . F ő s z e rk e s z tő : V égh M iklós. S z e rk e s z tő s é g : 3100 S a lg ó ta r já n , A r a n y J á n o s ú t 21. T e le fo n : 14-386. K ia d ja : a N ó g rá d m e g y e i L a p k ia d ó V á lla la t. F e le lő s k ia d ó : B á lin t T a m á s ig a z ­ g a tó . T e rje s z ti a m a g y a r p o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sí tő k ­ n él, a p o s ta h írla p ü z le te ib e n é s a K ö z p o n ti H írla p I ro d á n á l (K H I, B u d a p e st, V.. J ó ­ z s e f n á d o r t é r 1. sz ám . P o s ta c ím : 1900 B u d a p e st) K ö z v e tle n ü l v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a K H I 215-961 62 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y esszám á r a 12 F t, elő fiz e té si d íj fé l é v r e 36, eg y é v r e 72 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ira to k a t é s r a j ­ z o k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n em k ü ld ü n k vissza. ISS L 0555-8867 In d e x : 25-925 K é sz ü lt a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t s a lg ó ta rjá n i te le p é n , 5,6 (A/5) ív te rje d e le m b e n . F . v . : K e le m e n G á b o r ig a zg ató . 83.28875 N. S. 1000 p é ld á n y b a n �Mérlegen a Madách-kutatás Van-e M adách-legenda? Kérdeztem ezt — a k u tatás helyzetét m érle­ gelve — 1971-ben, tizenkét esztendeje, a K ritika című folyóirat áprilisi számában. A válasz akkor sajnosan és többszörösen” igen volt. Azóta m egültük a költő születésének 150. évfordulóját (1973-ban), m ajd újabb évtized rakódott le az időben és 1983 ism ét ünnepekkel szolgál: Madách születésének 160. és A z em ber tragédiája színpadi bem utatójának 100. évfordulójával. A Palócföld szerkesztősége m ost a rra kért, szem besíte­ ném — ak á r a szó szerinti felidézés pontosságával — akkori m egállapí­ tásaim at, vélem ényem et a M adách-kutatás m ai helyzetével. „Az utóbbi évek kutatásai alapvető m ódszertani és szemléleti válto­ zást eredm ényeztek.” — Ha vázlatosan akarnán k szakaszolni az elm últ negyedszázadot, azt m ondhatnánk: az 1960-as évek valóban az újrafelfe­ dezés és a gyökeres szemléleti fordulat esztendei voltak. Szükségszerű visszahatásaként M adách dogm atikus m egítélésének, a Tragédia letil­ tásának. Ez leh etett az oka, hogy 1964, a költő halálának centenárium a —, m eglehetős ellentétben a m agyar évfordulós gyakorlattal — komoly tudom ányos eredm ényeket is hozott és a figyelem nem lankadt az ünnep m últával sem. Az igazi fordulatot két, egym ástól függetlenül folytatott és nagyjából egyidőben befejezett k utatás jelentette. K rizsán László 1965 elején ad ta ki B alassagyarm aton, m úzeum i füzetként nagyhatású forrásgyűjtem ényét, D okum entum ok Madách Im re élettörténetéhez cí­ men. Szabad G yörgy könyve, korszakm onográfiája csak 1967-ben jelent meg ugyan (Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860—1861.), de aka­ dém iai doktori disszertáció lévén, a szakm ai köztudatba m ár az évfor­ duló évében bekerült. K rizsán az életpálya egészére, Szabad a válasz­ to tt időszakaszra, de az országos politikába ágyazva tu d ta bizonyítani, hogy a csesztvei és sztregovai rem ete legendája nem tényeken alapul, helyette a korában élő és tevékenykedő forradalm i főbiztos és az or­ szággyűlési követ valós p o rtré já t vázolták. Érdekes és jellem ző módon vita a közölt s feldolgozott dokum entum okkal nem folyt — inkább el­ h allg atták az új eredm ényeket m indazok, akik szellemi restségből vagy egyéb okból ragaszkodtak a régi. m egcáfolt M adách-képhez. Fontos tudom ánytörténeti mozzanat, hogy az évforduló táján m egje­ lentek további m űvek is, egy-egy részterület kutatási eredm ényeit, vagy az addigi ism ereteket összegezők. A teljesség igénye n é lk ü l: Ba ­ ra nyi Im re a fiatal M adách gondolatvilágát rekonstruálta, W aldapfel József M adách és az utópista F ourier szellemi kapcsolatát vizsgálta, Ma­ gyar Bálint színháztörténeti vázlatot adott, Radó G yörgy 1964 és 1973 között a T ragédia fordításait gyűjtötte össze és elemezte, a kolozsvári K ántor Lajos a drám ai költem ény százéves utóéletét tek in tette át. El­ készült Sőtér István kism onográfiája is (Á lom a történelem ről, Bp. 1965.); legfontosabb segédkönyvünk, ha M adáchról beszélünk. Az 1970-es évek ehhez képest kevesebb látványos eredm énnyel szol­ �gáltak. A nnál több apróm unkával, am elyek zöme — m egint csak szük­ ségszerű m ódon — a legkevésbé ism ert életszakaszhoz, az 1850-es évek­ hez kapcsolódott. K özgyűjtem énybe került és m egjelent a M adách-család osztályegysége 1850-ből, anyagi helyzetük teljes rajzával; tovább gyűltek az adalékok Madách fogsága ügyében; sokkal gyarapodtak is­ m ereteink a költő nógrádi kortársairól, barátairól. Egyéni hangú, össze­ téveszthetetlen m onográfia is esik ezekre az évekre, M ezei József köny­ ve; Madách (Bp. 1977.) Az évtized összegezésének a H orváth K ároly szerkesztette Madách-tanu lm á n yo k című kötet tekinthető, am ely eredetileg 1973-ra, a 150. szü­ letésnapra készült, de a hosszú nyom dai átfu tás m iatt csak a 155-re jelent meg, 1978-ban. Anyaga jellegzetesen átm eneti képet m u tat: for­ rásközlés és feldolgozás, m űelemzés és családtörténet található benne egym ás mellett. „Nincs m űveinek kritik ai kiadása, tüzetes, m arxista szellemű életrajza, A z em ber tragédiájának napjainkig terjedő s z ín h á z tö rté n e te ...” Az 1971es hiánylista — sajnos — m áig is tételesen időszerű. Mindez persze nem csak a ku tatók szorgalm ának vagy restségének kérdése. Egyetlen bizonyító példát erre! N ém eth A ntal 1933-ban feldolgozta és m egjelen­ te tte A z em ber tragédiája színháztörténetének első ötven évéről készült k rónikáját. A lapm ű ez a javából, m a és a jövőben is nélkülözhetetlen. Nem m ondhatjuk azonban: sem m i dolgunk ezzel a fél évszázaddal, m ert N ém eth A ntal m ár feldolgozta. Azóta újabb régi előadásokról tu d u n k és am ire neki nem ju to tt ideje, lehetősége, az továbbra is v árat m agára: kézbe kellene venni a ham burgi, bécsi stb. színházak rendező­ példányait; képesújságokból, díszlettervekből, jelm ezvázlatokból idézhet­ nénk m eg a régi előadásokat. Mindez összehangolt, többhelyütt folyó k u tatáso k at feltételez — egy olyan területen, am elyről jó, összefoglaló m unkánk van! A jelenség nem rendkívüli, hanem term észetes: a tudo­ m ány továbblépésének hétköznapi, elemi igénye. De eredm ényeket, m eg­ levő k u tatáso k at m egkerülni, tudom ásul venni, m int az 1964 óta tö rtén t g yakran a közéleti M adách-arckép ügyében, pazarlás, hiba a súlyosab­ bak közül. A hiánylista dacára, az 1980-as évek a nagy, összegező vállalkozások évtizedének ígérkeznek. A d erűlátást nem a tervek és kutatói szándé­ kok összessége indokolja. Hanem az elkészült vagy m unkában levő ki­ adványok — s valam ennyi Nógrád m egye kiadásában. Van közöttük életrajzi kronológia (Radó Györgytől), régvárt bibliográfia (Kozocsa Sán­ dor összeállításában), levéltári iratközlés (Leblancné Kelem en M ária szerkesztésében). V árhatóan ez az évtized meghozza a Tragédia szö­ vegének k ritik ai kiadását is, am elyet fordítók, dram aturgok, irodalom és színháztudósok éppúgy nem nélkülözhetnek m indennapi m unkájuk során, m int a közm űvelődésben dolgozók, az irodalom tanárok, tankönyv­ írók, antológiaszerkesztők. Őszintén meg kell azonban m ondanunk, hogy könyvkiadásunk jelenlegi helyzetében nem szám olhatunk a teljes életm ű szöveggondozott, jegyzetelt kiadásával, am ely legalább kilenc vaskos kö­ tetet igényelne. Nincs is rá égetően szükség. A bizonytalan időrendű versek, a fiatalkori drám ák, a feljegyzések a k utatók és az érdeklődők szám ára fellelhetők Halász G ábor 1942. évi összkiadásában. A főmű, a T ragédia m ellett M adách levelezése v ár újbóli kiadásra, m ert 1959 óta itt tö rtén t m eg leginkább az ism ert anyag gyarapodása. „R eform tankönyveinkben m a h ét év u tán is a régi, babonává cáfolt m egállapítás szerepel.” — Ez a m ondat 1971-ben M adáchnak az 1948— �49-es polgári forradalom és nem zeti szabadságharc alatti szerepére vo­ natkozik. De leírh atju k m a is, 19 esztendőre helyesbítve az évek azóta eltelt sorát, a lényegen m it sem változtatva. Az előttünk fekvő és sokat v itato tt gim názium i tankönyv (Irodalom a gim názium II. osztálya szá­ m ára, 1980.) igazolja, hogy ezen a téren egyenesen visszalépésről be­ szélhetünk. Szegedy-M aszák M ihály M adách-fejezete (368—407) te rje ­ delm ében elégségesnek tűnik a tankönyv arán y ait tekintve. T artalm ában m ár kevésbé. E zúttal mégsem a Tragédia-felfogás és -értelm ezés m ilyen­ ségét firtatju k , azt elfogadjuk a tudom ányosan m egalapozott, lehetséges m agyarázatok egyikének. Pusztán a tárgyi tévedésekre szorítkozunk. Madách Gáspár Rim ay Jánosnak nem csak b arátja, hanem unokaöccse is volt. A T ragédia költőjének édesanyja, M ajthényi Anna sohasem volt bárónő. M adách forradalom alatti szerepléséről a teljes m ondatot idéz­ zük: ,,Súlyos szívbaja rem eteségre kényszerítette, s így nem vehetett részt a fegyveres harcban. .. ” Hogyan is szól ezzel szemben Nógrád várm egye forradalm i választm ányának 1848. július 21-i jegyzőkönyve? A B aja felé ú tn ak indítandó nem zetőregységgel „főbiztos beteges álla­ pota m ellett is m agát elm enetelre felajánlván”, csak azért m arad t o tt­ hon, m ert a következő hadügym iniszteri rendelet kisebb egység kül­ dését irányozta elő. A levéltári adatra, am elyet K rizsán László 1964-ben közölt, szó szerint rím el vissza M adách Pál m agánlevele: . . . . . holott a m egye őt felm entette —, de ő önként felajánlkozott a k k o r... ” Rákóczy Jánosnak, Kossuth rejtegetett titk á rán a k álneve volt a Rakovecz; ket­ tős családnevűnek, m agyarosítottnak feltüntetni tévedés. Hogy nem a tankönyvíró tollhibáiról vagy az újabb kutatások ism e­ retének hiányáról van szó, hanem következetesen továbbvitt elvekről, elárulja az utolsó alfejezet m egerősítő cím e: „M adách utolsó m űvei, po­ litikai szereplése” — m intha bizony M adách csak 1861-ben politizált volna aktívan. A tanuló a pesti egyetem i évek u tá n egy szót sem talál a megyei közéletről, M adách centralista felfogásáról, sőt arról sem. hol élt a költő egyáltalán? „Az em ber tragédiája idegen nyelveken olvasm ányként és színpadi pá­ lyafutása során is egyre gyakrabban lépi át az országhatárokat.” — Az 1960-as években m egkezdődött folyam at folytatódott. A ta rtu i észt és a minszki orosz nyelvű T ragédia-előadást — vendégjátékokon — a buda­ pesti színházi közönség is láth atta. A grozniji produkcióról kevesebbet tudunk. Ami az új fordításokat és idegen nyelvű kiadásokat illeti, kö­ zöttük k ét világnyelv is található, a spanyol és a portugál. M indkettő újabb százm illiókkal bővíti a Tragédia lehetséges olvasóinak körét. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy van a Tragédia színháztörténe­ tében néhány fehér folt, am elynek eltüntetése a m agyar k u ltú ra első­ rendű érdeke. Román nyelven, hivatásos színház még nem játszotta M adách m űvét, ugyanígy m indm áig késik a bolgár ősbem utató is. Az N DK -ban a rostocki színház az 1960-as évek elején felvette ugyan m ű­ sortervébe a T ragédiát, de bem utatóig nem ju to ttak el. Ném et nyelvte­ rületen még m indig kísért a „m agyar F aust” legendája és nyilván a hitleri Ném etország előadásai (1937,: H am burg; 1939 : Berlin, 1940 : F ran k fu rt am Main) is óvatosságra intik az illetékeseket. R em ekm ű­ vek k isajátítása és m egham isítása ellen viszont — vélem ényünk sze­ rin t — egyféleképpen lehet védekezni: nyílt eszmecserével, a valós vagy vélt akadályok elhárításával és helyesen értelm ezett jó előadások lét­ rehozásával. Ezt m u tatja a Nemzeti Színház 1970-es, nagy sikerű vendég­ játék a B erlinben és Lipcsében. 3 �R ánki G yörgy M adách-operája sem m aradt társtalan. Peter Michael Hamel m üncheni zeneszerző 1980-ban fejezte be „Ein M enschentraum ” cím ű operáját, am elyben Madách halálos ágyán — anyja és Pál b arátja társaságában — álm odja végig az em beriség történetét. A dalm űvet a kasseli operaház (NSZK) 1981-ben m u tatta be és valószínűleg ezidén is m űsorán tartja. Végül — m ost m ár 1971-es hivatkozási alap nélkül — arról, milyen szerepet vállalt Nógrád m egye a M adách-kultusz élesztésében. Nagyrészt a szűkebb p átriának köszönhető, hogy az 1964-es évforduló lendülete m egm aradt, eredm ényei további szintézisek szám ára összegeződtek. A m egyetörténet, a két városm onográfia (Salgótarján és B alassagyarm at), a múzeum i évkönyvek, levéltári kiadványok sora kinevelt a megyében élő vagy élt idősebb kutatók mellé (Belitzky János. Szabó Károly. Sza­ bó Béla) egy olyan középnem zedéket (H orváth István, Praznovszky Mi­ hály, Leblancné Kelemen M ária), am elynek tagjai országosan is szá­ m ottevő kutatási eredm ényeket m u tath atn ak fel. A m ásik megyei „gyúj­ tóp o n t” a csesztvei em lékm úzeum volt. Míg Alsósztregován a legutóbbi időkig az 1964-ben készült, szem léletében és tényanyagában m ár akkor sem éppen korszerű kiállítás látható (miközben a M adách-m úzeum K ör­ zeti Irodalm i M úzeumm á m inősült á t . . .) , addig a csesztvei kúria két szobája előbb a N ém eth A ntal-hagyatékkal több helyiségesre bővült, m ajd 1973-tól a tárlókban a közönség olyan dokum entum okat is láth a­ to tt (például Madách rendőri m egfigyelőlapját. m ásolatát Tom pa Mi­ hály A gólyához című verséről, a füleki választási jegyzőkönyvet 1848 nyaráról, a M adách-levéltár forradalm i plakátjainak néhány d arab ját stb.), am elyek még a tudom ány szám ára is itt jelentek meg először a nyilvánosság előtt. A M adách-kutat ás helyzetképe felemás. Friss eredm ények, új szem­ lélet az egyik, régóta húzódó alapvető m unkák, nehezen érvényesülő szem léletváltás az oktatásban és az ism eretterjesztésben a m ásik ol­ dalon. 1983 ne csak a számvetés ünnepe legyen, hanem alkalom és ú jabb lehetőség a rendszeres m unkára, a világ elé lépő m agyar klaszszikus, M adách Im re jobb m egism ertetésének javára. K e ré n y i F eren c 4 �Ú jab b a d a to k M adách Im re főbiztosi tevék en y ség érő l 1846—1848 1964-ben jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. köteteként K rizsán László összeállításában D okum entum ok Madách Im re élettörté­ netéhez című kiadvány. Az 1973-ban m egjelent publikációk sorában (Ma­ dách Im re születésének 150. évfordulója alkalm ával) m egem lithetjük a Nógrád megyei Múzeumi F üzeteket felváltó Múzeumi Közlemények k ü lönszám át, m elyben újabb M adách Im rére vonatkozó dokum entum okat ad tu n k közre. Az 1983-ban a Nógrád megyei Levéltár kiadásában m eg­ jelenő kötet közel 300 dokum entum ának több m int a fele m ost kerül először az érdeklődők kezébe. Ezekből az eddig kiadatlan dokum entu­ mokból hozunk néhányat jelen összeállításunkban, azzal a céllal, hogy M adách Im re főbiztosi, közéleti tevékenységét próbáljuk m inél jobban m egvilágítani. Az 1846. július 15—-16-i tisztújítás alkalm ával választják főbiztossá. Mi is a főbiztos szerepe, feladata békében, háborúban? A főbiztos gondoskodik a m egye területén tartózkodó, illetve az azon átvonuló katonaság ellátásáról, elszállásolásáról, a katonai szállások, élés­ tára k használható állapotában tartásáról. Nógrád várm egyében négy ka­ tonai éléstár volt (Losonc, Fülek, V adkert, Nagyoroszi), am elyeket köz­ vetlenül külön biztos kezelt, de azok ellenőrzése a főbiztos feladata. Számon ta rtja a katonai bevételeket, kiadásokat, a megyei számvevő se­ gítségével, összeállítja a megyei katonai terh ek évi előirányzatát, elszá­ m olja a hadiadót és intéz m inden egyéb, megyei jogkörbe tartozó k a­ tonai jellegű feladatot (újoncozás lebonyolítása, szökevény katonák fel­ kutatása, n y ilvántartások vezetése stb.). H áború esetén a főbiztos teendője hatványozódik, jelentősége fokozó­ dik. K atonaállítás, nem zetőrség toborzása, a katonák, a nem zetőrök el­ látása élelemmel, fegyverrel, takarm ánnyal m egfelelő m ennyiségben, m i­ nőségben, m eghatározott időre. Ez m ind-m ind olyan feladat, am elyet csak tervszerűen, szervezetten, jó irányító, átgondolt m unkával lehet m egvalósítani. Madách Im re főbiztos m egbízatásának m axim álisan ele­ get te tt —, am int azt a korabeli dokum entum ok tükrözik. (Valam enynyi közölt dokum entum a Nógrád megyei L evéltárban található, így a forrásm egjelölésnél ezt nem tü n tetjü k fel.) 1. A F Ő B I Z T O S T É R Í T É S S E MEG A Z ÓL Y OM VÁRMEGYÉBŐL NÓGRÁD VÁRMEGYÉBE ÉRKEZETT KATONASÁG KÖLTSÉGEIT Balassagyarmat, 1846. augusztus 24. A Nagy Mlgu M. Kir. Htó Tanács f. e. Aug. 4. 31308. Sz. a. Megyénk ebéli felterjesztése folytán, mellyben a Zólyom megyéből össze vonulás végett me­ gyénkbe érkezett katonaságot Zólyom megye által ellátatni kéretik, nevezett 5 �megyének hasonló értelemben lett elutasításáról tudósítván, az eddig for­ dított költségekre nézve, szokott kiegyenlítés eszközlésére utasít. Végzés: Első Alispán, Fő Biztosi és Hadi Fő Adó Szedői hivataloknak ön alkalmazásábul kiadatván, Fő Biztos és hadi fő adószedő Urak egyszersmind oda utasítatnak, hogy Zólyom Megyéből ide érkezett katonaságra fordított minden nemű költségeket felszámítván, azok jegyzékét megtérítésnek Zólyom Megyénél leendő eszközlése végett haladék nélkül terjesszék elő; a NMlgu Htó Tanács megkéretni rendeltetvén, az iránt, hogy azon körülményeket, mellyek a folyó évi mostoha termésnél fogva Megyénk adózó népének sor­ sára nézve, múlt évi helyzetnél is súlyosabb aggodalmakkal töltenek, figye­ lembe véve, a nyomasztóan érzett katona tartás terhének némi enyhítése te­ kintetéből, de osztó igazságnál fogva is a Százados Kapitányi állomást, miután két század kormányzó külömben is megyénk által ellátott katonaság kor­ mányzására felesleges szomszéd Ns. Zólyom megyébe által tétetni, ’s ezen Me­ gyénk adózóit az általuk külömben is szükségtelenül viselt teher alól felmen­ tetni méltóztassék. Kiadta Fő Jegyző Friedeczky Lajos (Nógrád Várm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 2611/1846. szám, a 296/1847. sz. ak tában ) 2. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS VÉLEMÉNYE A LOSONCI KATONAI KÓRHÁZ ÁLLAPOTÁRÓL Balassagyarmat, 1846. augustus 29. Madách Imre Fő Biztos a losonczi katonai kórház rossz karban létéről je­ lentést tesz, s minthogy építése idő rövidsége végett nem eszközölhető, oda vélekedik, hogy legalább a szükséges anyagok még ez ősszel fuvaroztassa­ nak össze. Végzés: A köz munkák felosztásával munkálandó választmányhoz tekintet­ be vétel végett utasítatik. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai, jegyzőkönyvek 2879 1846. szám ) 3. FŐBIZTOSI TUDÓSÍTÁS SZÖKEVÉNY KATONA ÜGYÉBEN Balassagyarmat, 1847. január 11. Tiszti tudósítás 1845-ik évi 2498-ik számú végzésre. Alóliírott Vancsó János Szinóbányai lakosnak, fia — Csány Jósef szöke­ vény katonának megfogatásáért járó díj kifizetése eránt a T. N. Megyéhez nyújtott folyamodására, 1845-ik évi 2498. sz. alatti rendelést illetőleg hivata­ losan jelentem, hogy a nevezett folyamodó a Buda Kerületi Orsz. Fő Biz­ tosi hivatal utalványa mellett, Serémy Antal Fő Hadi Adó Szedő Úr által kifizettetett. Költ BGyarmat 1847-ig év Jan. hó 11-én. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 608 1847. sz á m ) 4. MADÁCH IMRE FŐBIZTOS IGAZOLJA A NAGYOROSZIBAN LÉVŐ TI S Z T I S Z ÁL L Á S O K K I J A V Í T Á S Á T Balassagyarmat. 1847. január 11. Alulírott alássan ’s egyszersmind hivatalosan is jelenten, hogy az 1846-ik Év őszi kijelölt igazításokat ’s újításokat az Oroszi Tiszti Szállás Házak kö­ rül az illető mester emberekkel előleges alku mellett miután elkészítettem, s 6 �végeztettem a mester embereket a kijelelt 110 ft 24 xr száztíz forint és h u­ szon négy krajtzárokkal pengő pénznek ön igazoló ’s ide tsatolt nyugtatványaik mellett e következendő módon fizettem ki: jelesül Az A A A Az A B C D E betű betű betű betű betű kőmíves bizonyítása szerént asztalos bizonyítása szerént átsi munkáért szerént kováts munkáért ablakos bizonyítása szerént 60 ft. 26 ft. 12 ft. 6 ft. 5 ft. 48 xr. — — 24 xr. 12 xr. Öszvesen így kifizetődött Száztíz forint és huszonnégy krajcárok ezüstben. Költ N. Oroszi Január 5-ig 847. Szabó Lajos rszti Biztos Az itt érintett kiigazítások csakugyan megtörténvén, az azokra fordított költségeket az előlegezettek sorából kihagyandóknak vélem. Költ. B. Gyarmathon 1847. Jan. 11-én. Madách Imre Főbizt. (Nógrád V árm egye Nemesi Közgyűlésének iratai 630/1847. szám ; a Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 547/1848. számú a k tá b a n ) 1848. m árcius 15-ét és a m árciusi törvények kihirdetését követően felgyorsulnak a politikai esem ények N ógrádban is. Az 1848. m árcius 24-i balassagyarm ati közgyűlés legfontosabb h a tá ­ rozata „a közrend és a törvényes végrehajtás biztosítása”. Ennek m eg­ valósítására alak u lt bizottságok tevékenységéből látható, hogy a nógrádi ellenzék cselekedni kíván. M adách Im re a 12 tagú „teljes hatalm ú v á­ lasztm ány” (a régi m egyeirányítás fölé em elt forradalm i megyevezetés szerve) és több m ás bizottság tag jak én t vesz részt az esem ényekben — főbiztosi m egbízatásának ellátása m ellett. 5. A TÖRVÉNYJAVASLATOK KIHIRDETÉSÉRE AL AK U L T VÁL A S Z T MÁ NY T AGJ A MADÁCH IMRE Balassagyarmat, 1848. március 25. IS A törvényjavallatok kihirdetése mellett, felvilágosításul szolgáló azon min­ ta, melly végrehajtó tiszti karnak elnökileg kiadatott, a Választmány által is czélszerűnek találtatván, végrehajtó tiszti k ar ahoz alkalmazva, a hirde­ tésnek ’s felvilágosításnak (?) eszközlésére utasítatik. 1848-ik év Mártius 26-án Károlyi János Első Alispán Úr elnöklete alatt Kacskovics Károly, Plachy Sigmond, Madách Imre, Ebetzky Ferencz, Hor­ váth Elek, Farkas Károl, Soóky Andor, Soóky Gábor, Veres Pál, Bende Ist­ ván Urak jelenlétében tartatott teljes hatalmú választmányi üllésben. (Nógrád V árm egye Ideiglenes V álasztm ányának irata i; jegyzőkönyvek 6/ 1848. szám.) Szinte h atárk ő M adách Im re főbiztosi tevékenységének, az 1848-as esem ényekben való részvételének m egítélésében az 1848. április 7-i választm ányi ülés (Ideiglenes Választm. jkv. 69/ 1848. szám), ahol az elnök­ lő alispán bejelenti, hogy „M adách Im re választm ányi tag közben jö tt betegeskedése m iatt nem m unkálkodhatik” ; helyettesítésével a választ­ m ány Thom ka S ándort bízza meg. M egbízatásáról azonban nem mond le, hanem Csesztvéről kapcsolódik be — egészségi állapotától függően — az esem ényekbe, az ügyek intézésébe. 7 �6. A MEGYEI FŐBI ZTOS J A V A S O L J A A VADKERTI KATONATISZTI SZÁLLÁSOK HELYREHOZATALA SORÁN FELMERÜLT KÖLTSÉGEK KIFIZETÉSÉT Csesztve, 1848. május 4. (Belső oldal) A Vadkerti katona tiszti szállásokon, ezekben létező bútorokon és a lo­ vardán. az ezeket megvizsgáló mester emberek által talált hijjánosságoknak elkerülhetetlen helyrehozatalára azon mesterembereknek ide mellékelt á r­ jegyzékekben kitett költségeket kijelelés végett hivatalosan és alázatosan eképpen sorolom elő: 1. Kőművesi munkabér, s az ehez kívántató anyagok ára 36 f 48 x 2. lakatos és kováts munkabér, kívántató anyagok ára 16 f 204 x 3. asztalos munkabére az ehez kívántatokkal ára 29 f 34 x 4. áts munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 13 f 6 x 5. üveges munkabére az ehez kívántatokkal anyagok ára 6 f 432 X öszvesen 96 f 32 x Kelt Vadkerten, 1848. május 4-én Szecsődy János rbiztos A fent kitett Javítások véleményen szerint is szükségesek lévén, az azok­ ra megkívántató Kilencvenhat forint, s harminckét xból álló öszveg kijelelését hivatalosan javallom. Csesztvén Május 4-én 1848. Madách Imre Fő Biztos (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai 155 1848. szám ) 7. MADÁCH I MRE F Ő B I Z T OS I S MÉ T E L T KÉRÉSE ZÓLYOM VÁRMEGYE R E N D E IHEZ Csesztve, 1848. május 21. A Zólyom megyében szállásolt Ferdinand Császár dsidás ezredbeli kato­ naság, az 1846-ik évben, százados és osztályos gyakorlását Nógrád megyébe végezte, melly alkalommal azon katonaság élelmezésére a raktárakra, és más, az eredeti oklevelekkel igazolt, s Zólyom megyének, annak idejében ál­ tal küldött számadásba körülményesen előadott tárgyakra ezen megye által tett költség 485 f. 23. xr. ppba ez ideig se térítődött vissza; — ezen öszvegnek visszafizetésére Zólyom megyét hivatalosan ajánlom újólag sűrgettetni. Kelt Csesztvén 1848. Máj. 21-én Madách Imre Főbizt. (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 8. A MEGYEI FŐBI ZTOS S ÜR GE T I A KATONAI MÉRNÖKÖK ÁLTAL ELFOGYASZTOTT TERMESZTMÉNYÉK, IGÉNYBE VETT SZÁLLÁSOK KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSÉT Csesztve, 1848. május 22. Alólírott hivatalosan van szerencsém jelenteni, mi szerint e folyó évi Ja ­ nuár 15-én 386 szám alatt a Ns Megye útján a N. M. Helytartó Tanácsnál a Megyében illetőleges a losonczi katonai állomáson működő s felsőbb ren­ delet mellett ki küldött katonai mérnöknek élelmezésökre ki szolgáltatott termesztményeknek piaczi ár szerinti, — úgy nem külömben szállás alkalm at­ lanságok megtérítését a hozzá csatolt 94 darab eredeti nyugtatok által iga­ 8 �zolva — sürgetvén; annak sikerlése mind eddig el m aradt; — Minél fogva, — minthogy az illető Helységeknek ezen késedelem, tekintvén az akkori nagy árát azon termesztményeknek nagy kárával késedelmeztetik, — úgy szintén az illető kezellő rendszerinti Biztos is ez irányú fáradozásával rend­ be nem jöhet, — oda bátor vagyok hivatalosan a tisztelt megyei bizottmányt megkérni, hogy ennek sikerlését újabban az illető helyen sürgetni méltóztasson. Költ Csesztvén, Május 22-én 848. Madách Im re Fő Bizt (Nógrád Várm egye Állandó V álasztm ányának iratai 544/1848. szám ) 1848 jú liusában h atáro zat születik a nógrádi nem zetőrség felállí­ tásáról. M adách Im re „beteges állapota m ellett is m agát” a nógrádi nem ­ zetőrökkel „elm enetelre felajánlván” ; elm enetelére nem kerül sor, h a­ nem a megyei főbiztosi tennivalókat látja el, bizottságokban tevékeny­ kedik most m ár teljes aktivitással. Ism eretes, hogy a nógrádi nem zetőrök tervezett hadba vetése elm a­ rad. H elyette tovább folytatódik a nem zetőrök toborzása és az 1848. augusztus 21-i állandó választm ányi ülés tárgyalja a „veszélyben levő haza védelm ére” az országgyűlés által m egajánlott újoncok kiállítását ki­ m ondó m iniszteri rendelet végrehajtását. 9. A HAZA VÉDELMÉRE MEGAJ Á NLOTT ÚJONCOK KIÁLLÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TEENDŐK ELLÁTÁSÁRA LÉTREHOZOTT TELJHATALMÚ V Á L A S Z M Á N Y T A G J A M A D Á C H I MR E IS Balassagyarmat, 1848. augusztus 21. (...) A megkívántató mennyiségű újonczok kiállításának gyakorlati sikerbe vé­ tele, ’s a módoknak alkalmazása öszves megyei közönség által czélszerűleg eszközölhető nem lévén, egy telyes hatalommal felruházott választmány, mely a Ministeri rendeletben foglalt utasítás sinormértéke szerént fog eljárni, ki­ küldetik, következő tagokból álló, Horváth Elek, Első Alispán mint Elnök, annak akadályoztatása esetében Másod Alispán; Fő Jegyző, annak akadá­ lyoztatása esetében 1-ső Aljegyző, Fráter Pál, Bekény János, Baloghy József, Sréter Horácz, Pronay Károl, Madách Imre; ezen Választmányban érvényes határozat hozatalára 3 tag együttléte szükséges. A kivetés népesség arányához képest fog számvevő által rögtön eszkö­ zöltetni. (...) A kölcsön veendő pénzre nézve világosan elhatároztatván; hogy az egy­ általában semmire másra, mint az újonczok kiállítási módjának könnyítésé­ re fog használtathatni. Kiadta Fő Jegyző Veres Pál (Nógrád V árm egye Állandó V álasztm ányának iratai Sz. n. [szám nél­ küli] 1848. szá m ) T agja még M adách a katonai állítás előkészítésére alak u lt bizottság­ nak, az újoncállítás v ég rehajtására alak u lt választm ánynak; olvasha­ tu n k a dokum entum okban a választm ány intézkedéseiről, eljár a hadi főadószedővel a hadiadó 1848. évi elszámolása ügyében. Főbiztosi tevékenységének 1849. évi bem utatása, de annak még fel­ villantása is, éppen összetett volta m iatt, m eghaladja a jelen összeál­ lítás kereteit. Leblancné Kelem en M ária 9 �O rszá g g y ű lé si v á la sz tá so k 1848 n y a rá n N óg rád b an (Egy vonás a politikus Madách arcképéhez) Az utóbbi években, évtizedekben m egjelent irodalom történeti publiká­ ciók jelentősen m ódosították k ép ünket a beteges, s ezért politikától viszszahúzódó M adáchról. (Elég itt csak K rizsán László, Szabó B éla tan u l­ m án y aira utalni.) M indezek ellenére irodalom tanításunkban, így aztán a köztudatban is, m ég m indig él az a sem atikus M adách-kép. am elynek előzményei, gyökerei a századfordulós összegezésekben lelhetők föl. A N ógrád m egyei köznemesség életm ódjának, politikai szerepvállalásá­ nak k u ta tása során a k a rv a-ak ara tla n több ízben érin tettem M adách 1840-es évekbeni politikai szereplésének kérdéseit. K utatásaim ban vizs­ gáltam M adách politikai körét és környezetét, annak kapcsolatrendsze­ rét, külön foglalkoztam legjobb b arátja, Szontagh Pál életútjával, a sze­ génylegény-egylettel, az 1847-es választásokkal. Az eddig fe ltá rt adatok egyértelm űen alátám asztják a? em lített k u tató k eredm ényeit: M adách betegsége ellenére is ak tív an v ett részt a m egyei politikában. Elsősorban 1846-tól, am ikor visszatért a közéletbe és közigazgatási tevékenysége sok­ irán y ú lesz. M indezek ellenére nem szabad túlzott jelentőséget és sze­ rep et n y ilv án ítani M ad áchnak ezen a téren. Nem csak életkora, de poli­ tikai-közigazgatási gyakorlata m iatt is csak ekkor kezdett felfelé ívelni ilyen irán y ú pályája. Az viszont kétségtelen, hogy v állalt és k ap o tt fel­ adatai, elvégzett m u n k ája perspektivikusan a m egyei vezetők első sorá­ ba em elte volna őt, sőt még ennél m esszebbre is gondolhatunk. (Amint m ajd az be is következik 1861-ben.) M indezek igazolására m utatom be az 1848 júliusi országgyűlési vá­ lasztásokat, am elyek során első ízben k e rü lt sor a népképviseleti ren d ­ szer m űködtetésére. (E bem utatás csak vázlatos, egy nagyobb tanulm ány rö v id ített változata.) Madách szerepét ezekben az esem ényekben nem, vagy csak alig ism erjük, holott a valóságban igen fontos feladatai vol­ tak. M agyarországon 1848 áprilisáig a feudális joggyakorlat évszázados tradíciói á ltal kialakí t o tt és kodifikált választási rendszer volt érvény­ ben, am elynek alapjai m ég W erbőcziig n y ú ltak vissza. E rendszer értel­ m ében országgyűlési követeket csak a m egyék nem esei közül választhat­ tak és csak a nem esek v álaszthattak. N ógrád m egye nem esei k ét követet k ü ld h ettek az országgyűlésre, am elyen a főrendek és a főnem esek sze­ m élyükben v ehettek részt, a szabad királyi városok szavazata pedig öszszességébeu é rt fel egy vokssal, míg a polgárság, jobbágyság nem sza­ vazhatott és választhatott. Az 1848. évi V. törvénycikk — egyike az áprilisi törvények legfontosab bjainak — jelentős változásokat hozott, csak sok esetben nem tu d ta következetesen m egváltoztatni az évszázados gyakorlatot. A törvénycik­ k et ideiglenesnek tek in tették , csak az első országgyűlésre ta rto ttá k ér­ vényesnek, de azután a történelm i változások m ind a kezdem ényezést, m ind a gy ak o rlatot m egváltoztatták. 10 �Az új törvény m eghagyta a nem esek választójogát (aktívat és passzí­ v at egyaránt), s így a nem es m inden körülm énye ellenére (például va­ gyoni helyzete) is szavazhatott, m íg a nem nem eseknek a választójogot cenzushoz, azaz anyagi feltételekhez kötötték. Az ak tív választójog felté­ telei m ég így is E urópában a legm odernebbek voltak. Term észetesen csak a férfiak ra te rje d t ki. de széles töm egek előtt nyitotta meg a dem okra­ tikus közéletben való részvétel lehetőségét. Ám a cenzus jóvoltából ez a kapu mégsem táru l túlságosan tágasra. A választónak joga megszerzé­ sére például szüksége volt legalább 300 F t értékű házra, földre, vagy fa­ lun 1/4 ú rb éri telekre, vagy m int kereskedő, gyáros, saját üzlettel, m ű­ hellyel rendelkezzen, s h a kézműves, legalább állandóan egy segéddel dolgozzon. Jövedelem re való tek in tet nélkül k ap tak választójogot az ér­ telm iségiek, m int például az ügyvédek, tanítók, jegyzők, orvosok stb. M indezek következtében nem ju to tt választójoghoz a m ag y ar parasz­ tok nagyobb része, például a zsellérek és a kereskedő, iparos osztály jelentős rétege sem. A tö rv én y gyakorlati m egvalósítása során választókerületeket alakítottak ki, am elyek egy követet küldenek az országgyűlésbe. (Ezek szám a m e­ gyénként változott.) Előírták, hogy 1848. m ájus 1-ig meg kell állapítani a m egyéknek a k erü leti beosztást, azoknak székhelyeit, létre kell hozni egy „központi v álasztm ányt”, am ely a választásokkal kapcsolatos ten n i­ valókat intézi. Meg kellett szervezni az összeírásokat a hiteles választói néviegyzék összeállítására. A választást legalább négy h éttel az ország­ gyűlés összehívása előtt kell m egtartani. A választási gyűlésen kell jelöl­ te t állítani. H a csak egy jelölt van, akkor közfelkiáltással is lehet válasz­ tani, ha több. ak k o r szavazni kell, s ezt a szavazatszedő választm ány irán y ítja. Szavazni csak személyesen lehet, és az lesz a követ, aki a sza­ vazatok általános többségét m egkapja. Ha ez nem derül ki, a k ét legtöbb szavazathoz ju to tt követjelölt között újabb választást kell ta rta n i. Végül a győztes m egkapja a követi m egbízólevelét. M indezek ism erete azért is szükséges szám unkra, hogy a következők­ ben a nógrádi fejlem ények tárg y alásak o r ne kelljen u talg atn u n k az or­ szágos előírásokra, azok szellemére. A megyei esem ények m ájus 1-én kezdődtek. A m egyei közgyűlés, ilyen néven az utolsó, számos jelentős h atározatot hozott. Az első — s ez csak részben érin ti a választásokat — létrehozták az új megyei választm ányt, azaz azt a testületet, am ely hivatva volt szolgálni, összefogni a m egye m unkáját. „Mind azon hatóságot fogja gyakorolni, m elly tö rv én y s alkotm ány szerint a m egyei közgyűléseket m inden te ­ k in tetb en illette” — írjá k a jegyzőkönyvben. Ez a testület 300 személyből állt, k im u tatásu k szerint ekkor még csak 283 főt választottak meg. A választm ány összetételében m ár dem okratikus, hiszen a nem esek m ellett találu n k tan ító t, bírót, jegyzőt stb. De a valós társadalm i helyzetet to v áb b ra sem tükrözte. A választm ány tag jain ak több m in t 50 százaléka m ég m indig nem es volt, sőt a lelkészek, a bírók, jegyzők stb. között is fellelhető nem esi szárm azású, így az arán y m ég nagyobb. M in­ den jelentős nem es család képviselőjét o tt ta lá lju k ; P rónay, Fáy, Szentiványi, P lachy , Forgách, Szontagh, Dessewffy, S réter, K ubinyi, Gellén, Mocsáry, B aross stb. Ez is m u tatja , hogy a m egyei nem esség — m iként szerte az országban osztályos társa ik — m ereven és görcsösen ragaszko­ dott a hatalom hoz, vélt és valódi pozícióihoz. Így aztán rendkívül cse­ 11 �kély lett a valóban m unkás- (értsd dolgozó) réteg aránya az új megyei választm ányokban. Hogy a valóságban hogyan nézett ki a választm ány, a rra konkrét pél­ d aként a szécsényi járásból választott tagok listá já t érdem es megnézni. Ebből a járásból 91 fő k erü lt a megyei választm ányba, akik közül 49 volt a nemes, 5 katolikus pap, 3 protestáns lelkész, a nem es községek képviseletében (tehát szem élyükben is nemesek) 6 fő, jegyző 11 fő, s végül am it így jelöltek: helységek b írái és közlakói: 17 fő. T ehát a járá s­ ból mindössze ez utóbbi 17 em ber képviselte a népet, azaz m indössze a választm ányi tagok 18 százaléka! A választm ány tag ja volt egyébként a len ti létszám on kívül hivatalból m inden addigi m egyei tisztviselő, így M adách is, aki 1849-ig a hadi fő­ biztos tisztjéről nem m ondott le és felad atait m aradéktalanul ellátta. (R ajtuk kívül választm ányi tag volt még az öccse. M adách Pál is.) A választások ügyében is a törvénynek m egfelelően sok döntést hoz­ tak. A m ájus 2-i közgyűlésen kijelölték a m egye h a t választókerüle­ tét. E zek : balassagyarm ati, nógrádi, füleki, losonci, szécsényi és ecsegi kerület. M indegyiknek központja is volt: B alassagyarm at, Rétság, Fülek, Losonc, Szécsény, Szirák. Nem sokkal később ezt úgy m ódosították, hogy a nógrádi k erü let székhelye nem Rétság, hanem N ógrád lett, míg az ecsegi választókerület központja Szirák helyett Ecseg lett. E kkor feltü n tették az egyes kerületekben a települések és a lakosság szám át is, ami így alakult: B alassagyarm ati kerü let: N ógrádi k erület: Füleki kerület: Losonci k e rü le t: Szécsényi kerület: Ecsegi kerület: 50 50 97 69 66 55 település település település település település település 28 508 28 716 32 417 29 680 28 878 28 313 lakos lakos lakos lakos lakos lakos Ez term észetesen nem a választók száma. Egy m ásik k im utatás szerint Nógrád m egye lakossága a választás idején 192 128 főt te tt ki, am elyből 15 272 volt az összeírt választó. Ez a lakosság 7,49 százalékának felelt meg, am i ugyan jobb volt az országos átlagnál (6,07 százalék), de még így is csak egy részét jelentette a potenciális választóknak. Ezt az összeírást csak később szervezték meg. Egészen pontosan m ájus 22-én tárg y alta az állandó választm ány Szem ere B ertalan belügym inisz­ ter rendeletét, am ely szerint „a legújabb félelmes rohanással egy m ást felváltó esem ények tekintetéből" szükséges az országgyűlés összehívása július elejére. Az összeírás során listára vették a m egyében élő zsidókat, m ágnásokat is. A nem eseket nem írták össze, m ert a rra m ár kevés volt az idő, hanem a m eglevő nem esi jegyzéket használták fel az összegzés céljára. U gyanakkor a belügym inszteri rendelet alap ján elkészítették a választókerületi beosztást m utató térk é p et a lakosság szám ának és nem ­ zetiségének k im utatásával együtt. (Ezt P okorny G usztáv m egyei m érnök állíto tta össze.) Az összeírások nem m entek zavartalanul. A középponti választm ány által k ik ü ld ö tt választási összeíró biztosok több helyről, például Rom hányból, T ereskéről és m ás településekről jelentették, hogy a lakosok ellenük tám ad tak, am ikor a helyszínen m egjelentek az összeírás elvégzé­ sére. S zerintük az ellenszegülés oka „az illetőknek kiskorú, még a sza­ badsággal járó jog és kötelességet kellő felfogásra ki nem fe jle tt álla12 �potuk...” A valóságban e m ögött azt a tén y t is látnunk kell, hogy az áprilisi törvények ném elyike n em elégítette ki a paraszti töm egek jogos várakozását, s ezért a m egyében is — például az örökváltság ügyében — több helyen összecsapások történtek, am elyeket m indenhol k a rh a ta ­ lommal tö rtek le. (A fenti esetekben is azt határozták, hogy erőszakkal kell fellépni az ilyen bújtogatások ellen és a helyszínen kell azonnali íté­ letet hozni.) M agát az országgyűlés összehívását István nádor m ájus 20-án kelt 1930. sz. rendelete te tte ism ertté. Ezt a m egye június 7-i választ­ m ányi ülésén olvasta fel és h atáro zta el a leirat m egyei köröztetését. A választásra m ind a h a t k erületben egy napon, jú n iu s 26-án k erü lt sor és ezekben m ár szerepet játszo tt M adách Im re is. (Politikailag jelen volt eddig is a m egyei közéletben m in t tisztviselő.) A füleki választási kerü letb en választották a választási elnök tisztségére. Az V. törvénycikk érteim ében ugyanis m inden választókerületben a választás vezetésére egy elnököt és egy jegyzőt kellett választani. Az elnök n y itja meg a gyűlést, ellenőrzi a szavazás hitelességét, jogosságát, dönt a felm erülő kérdésekben, összesíti az eredm ényt, elkészíti a jelentést st b. Jelentős felad at ez vagy sem? Ahhoz képest, hogy követté is jelölhet­ ték volna, nem . De h át a jelöltek m indegyike az idősebb, tapasztaltabb generáció képviselője volt. E m lítsük meg néh án y u k at: K ubinyi Ferenc 52 13 �éves, Repetzky Ferenc 47 éves, Friedeczky Lajos 48 éves, Pulszky Ferenc ugyancsak 34 éves, de m ár d iétai gyakorlat állt m ögötte. Jelentősnek kell találn u n k viszont a tisztséget, h a felidézzük ism ereteinket a korabeli nógrádi választásokról, le tt légyenek azok diétaiak, vagy csak megyei tisztújítások. Az etetés, itatás, a vesztegetés, a fokosoktól repedő kopo­ nyák m indennapossága szükségessé tette, hogy olyan em berek kerüljenek a választási elnöki posztokra, akiknek becsületessége, m egbízhatósága, korrektsége és tekintélye garancia arra, hogy az attrocitásoknak elejét veszik. A balassagyarm ati kerületben Szentiványi Anzelm volt az elnök, m a­ ga is kétszeres országgyűlési követ. Nem tarto z o tt ugyan a liberálisok közé, de jelentős politikai g y akorlattal rendelkezett. Losoncon P rónay Ferenc le tt az elnök. „Szilárd alkotm ányos érzelm ű és igazságszerető, tiszta becsületességű fé rfiú ”, aki m á r fiatalon, 1823-ban részese és egyik b áto r résztvevője volt a m egyei ellenállási m ozgalom nak. A szécsényi ke­ rü letben S réter H orác irán y íto tta a választást. Igaz, hogy nagytehetségű bátyja, a k o rán elh u n y t S réter János alispán árn y án ak ta rto ttá k csak, de m egyei h iv atalait m indig tisztességgel tö ltö tte be. A nógrádi kerület választási elnökét H uszár K árolynak hívták. M adáchnak rokona is volt, hiszen nővérének, M áriának az. első, korán m eghalt férje H uszár József volt, ennek a K árolynak a testvére. M aga H uszár K ároly 1844-ben or­ szággyűlési követ volt K ubinyi F erenc társaságában. Az ecsegi k erü le t­ ben Dessewffy O ttó a választási elnök. Nagy tapasztalatú várm egyei hi­ vatalnok, 1839— 1846. között várm egyei főjegyző. Ehhez a névsorhoz tarto zn i rendkívüli m egtiszteltetés, és jelzi egyúttal M adách fokozódó politikai súlyát, szerepét a nógrádi közéletben. A balassagyarm ati kerületben három jelölt is volt. S ré te r László, H or­ v áth Elek és Kacskovics K ároly. Azaz csak elhangzott a nevük, de H or­ v áth Elek kijelentette, ő nem kívánja jelöltetni m agát, nem él a bizalom ­ mal. Kacskovics K ároly is lem ondott a jelöltségről, így az egyedül m a­ ra d t S réter Lászlót szavazás nélkül egyhangúlag választották meg. A losonci k erületben hasonló m ódon m en t végbe a választás. Egyedüli jelölt K ubinyi F erenc volt, akit közfelkiáltással választottak meg, hosszú és tisztességes politikai p ályafutása során im m áron harm adszor d iétai követnek. A szécsényi kerületben, ahol M adách P ál volt a választási jegyző, ugyancsak egyhangúlag le tt m egválasztva Pulszky F erenc a kastély és az uradalom új ura. Ecsegen sem tö rté n t m ásként. Ellenjelölt h íján közfelkiáltással válasz­ to ttá k m eg H o rv áth Ödönt. A nógrádi kerületben m ár bonyolultabb volt a helyzet. (Ebből később országos bo trán y is tám adt.) H árom jelöltet állítottak, akik közül a reg­ gel 9 órától este 6 óráig ta rtó szavazáson Friedeczky Lajos, a hivatalban levő főjegyző 859 voksot, M uslay S ándor 655, míg Á rvay József 292 sza­ vazatot kapott. Az előírások szerint m ásnap reggel m eg kellett ism ételni a szavazást Friedeczky Lajos és M uslay S ándor között. Az előbbi most 923 voksra te tt szert, míg M uslayra 46-tal kevesebb ju to tt. Így itt F rie­ deczky Lajos lett a követ. (A bo trán y oka term észetesen a m egszokott: a vesztes ellenfél csalással, vesztegetéssel vádolta Friedeczkyt és p á rtjá t és a m andátum m egsem m isítését kívánta.) M adách Im re kerületében, a fülekiben, ugyancsak három jelölt ak ad t; O ttlik Ákos, R epetzky F erenc és B aross M iksa személyében. 14 �Elsőnek szavazatszedő küldöttséget választottak, am elynek h a t ta g ja a három jelöltet képviselte. A választási jegyzőkönyv szerint (ez az egyet­ len fen n m arad t teljes jegyzőkönyvünk) Baross M iksa h am ar kiesett, m indössze tizennyolcan szavaztak rá. Élesebb volt a h arc O ttlik Ákos és Repetzky F erenc között. K ezdetben szorosan együtthaladtak, de aztán R epetzky fokozatosan előnyre te tt szert. O ttlik Á kosra 381, m íg őrá 916 voks ju to tt. A szavazás végén O ttlik Ákos kijelentette, an n y ira egyértel­ m ű R epetzky győzelme, hogy inkább visszalép a jelöléstől, feleslegesnek látja a m ásodik fordulót. B aross M iksa is lem ondott, így követté R epetz­ ky F erenc v álasztatott meg, am it az elnöklő M adách a jelenlevők előtt hangos szóval ki is hird etett. (Mind a h a t kerületben te h á t a birtokos osztály tag jai közül kerültek ki a követek, hűek m aradva a m egye eddi­ gi hagyom ányaihoz.) A m egyei választás jegyzőkönyvét összesítő és a belügym iniszterhez felküldő H orváth Elek alispán nyugodtnak nevezte a nógrádi választáso­ kat, hiszen „kisebb verekedéseket kivéve”, nem tö rtén tek súlyosabb ki­ hágások. Ez azonban an nak is köszönhető, hogy többek között olyan el­ nökök voltak, m in t M adách Im re, aki m ár a kezdet kezdetén elejét vet­ te a botránynak. F en n m arad t rövid tájékoztatója, am elyet a m egye új főispánjának, Ráday G edeonnak k üldött a választás leírásáról. Ebből az is kiderül, hogy a fiatal M adách k o rá t m eghazudtoló érettséggel, körültekintéssel állta ú tjá t a készülő viharnak. M ár csak azért is előretekintő volt, m ert ism erte R epetzkyt, a volt szegénylegények vezetőjét, viharos m egnyilat­ kozásait és táb o rán ak igencsak vehem ens irányítóit. Az 1847-es válasz­ tási botrányok óta m ég egy esztendő sem telt e l ! M ár a választás előtti este m egérkezett F ülekre, ahol igen nagy inge­ rültséget tapasztalt. Volt aki m á r Losoncról a k a rt nem zetőröket k érni a rend fenntartásához. (1847-ben a katonaságot v etették be B alassagyar­ m aton a rendbontók m egfékezésére.) M adách ezt elkerülendő reggel 6 ó rá ra m egbeszélésre h ív ta össze a követj elölteket és pártvezéreiket, s nyugalom ra h ív ta fel őket. A zután a csendbiztos segítségével elszedette a választóktól fegyvereiket, azaz a jó erős botokat „m ikkel igen bőven el voltak látva, s nem kisebb alakúakkal, m iu tán egy kerítés kisze­ d ett k aróival” fegyverezték fel m agukat. A. szavazatszedő helyen néhány k irendelt füleki nem zetőr vigyázott a rendre, a gyülekező szavazók kö­ zött pedig Okolicsányi M iksa főszolgabíró és B ubla K ároly csendbiztos sétált fel s alá, hogy a csendet és a nyugalm at fen n tartsa. Így sikerült aztán a választást a m ár ism ert eredm énnyel lezárni. Ez az apró tö rtén eti adalék is jelzi, hogy M adách politikai szerepe nem csak a hadi főbiztosságban követhető nyom on, s nem hogy elhúzó­ do tt volna a politikai feladatok elől, de m ég a sűrűjéből is részt vállalt. Az első népképviseleti országgyűlés nógrádi követei aztán az egyre nehezebbé, bonyolultabbá váló politikai-hadi viszonyok között politikai végzettségük, eszm eszilárdságuk szerint v ettek részt az ország ügyeinek további irányításában. Praznovszky M ihály 15 �Madách Imre hadbírósági perének nyomában (Szem elvények a szerző hasonló című megjelenés előtt álló munkájából) A nnak ellenére, hogy a Tragédia m inden egyes jelenete azt tükrözi, hogy szerzője m indent tud az em berről és az em beriségről, am it tudni lehet, s m últról, jelenről és jövőről szinte látnoki szemmel vall, mégis valahogyan úgy élt, s részben még m a is úgy él az irodalm i köztudatban, m int, aki sokat betegeskedve, élettől, em berektől elszakadva, távolról és felülről nézett m indent, birto k ára behúzódva átad ta m agát a m agányos­ ságnak és m ár-m ár a rem énytelenségnek is. Erről a M adáchról nehéz feltételezni és elhinni, hogy szemével nem csak a messzi m últba és a távoli jövőbe tekintett, hanem saját korában is benne élt, s mi több, tevékenyen részt is vett korának politikai és eszm eáram lataiban, sőt, am i ennél is több: nem zárkózott el olyan te t­ tektő l sem, am elyek m egkísérelték azt a kort, am elyben élt, em bersége­ sebbé, igazabbá és szabadabbá tenni. A köztudatban egy konzervatív M adách-kép alakult ki és élt hosszú időn keresztül. Ezt a konzervatív M adách-képet ápolták — jeles, sőt egészen kiváló — életrajzírói és m éltatói közül is sokan. A „beteg Ma­ dách” — m induntalan ezzel a jelzővel találkozunk. Való igaz, hogy Ma­ dách nem volt egészséges em ber, de azért ez nem jelen tett állandó jel­ legű és teljes passzivitást a körülötte zajló esem ényekkel szemben. Az 1960-as évek folyam án végre egy — M adách korábbi életrajzírói­ tól sok tekintetben eltérő — új M adách-kép kezd kialakulni. Az új M adách-kép kialakításán m unkálkodott közvetve W aldapfel Jó­ zsef irodalom történész, egyetemi tanár, m ajd közvetlenül és újabb k u ta ­ tásokat végezve, Szabad György történész, egyetem i tanár, Krizsán László, K erényi Ferenc, Lukács Lajos, Belitzky János, Lem blanc Zsoltné és Szabó Béla. Ők abban hoztak újat, hogy a „beteg M adách" és a „passzív M adách” p o rtré ja mellé b átra n föl m erték vázolni saját koncepciójukat, azt az új M adách-képet, am ely vélem ényem szerint, (s vélem ényem et az általam hosszú évek során összegyűjtött levéltári ada­ tok is m egerősítették) m inden eddiginél sokkal közelebb áll az „élő”, a valóságos M adáchhoz. K erényi elsősorban M adách ifjúkorát, fiatal éveit vizsgálta és vont le részletesen elemző, újszerű következtetéseket, K ri­ zsán László pedig M adách 1848— 1849-es tevékenységét vizsgálva új és valósabb m egvilágításba helyezte a költő forradalom alatti szereplését. Az eddig ism eretlen dokum entum ok közlésével utóbbinak elsőként sike­ rü lt cáfolnia azt a csaknem évszázados hiedelm et, mely szerint Madách 1848—49-ben elvonult a társadalm i haladásért, s a szabadságért folyta­ to tt harc küzdőtereiről. Ugyancsak K rizsán Lászlótól indult el az a felté­ telezés, hogy a „bujdosó” Rákóczy János, K ossuth egykori titk ára, nem is an n y ira csak bújdosó volt, hanem esetleg összekötő — az emig­ ráció és a H absburg-ellenes felkelést szervező személyek között. Az én kutatásaim is ezt a koncepciót látszanak m egerősíteni. . . 16 �Madách Imre és az abszolutizmus elleni szervezkedések A teljes M adách-peranyag hiányában nem m érhető le pontosan, hogy m ennyi volt M adách Im re szerepe ezekben a szervezkedésekben. Tisz­ tább képet ak k o r kaphatnánk, ha öt m agát „szólaltatnánk” meg, lega­ lábbis egy-egy kihallgatási jegyzőkönyvön keresztül —, de még ez eset­ ben is előfordulhatna, hogy „m egszépítve” kerülnének elénk az ada­ tok, hiszen a bíróság előtt csaknem m indenki igyekszik m entegetni m a­ gát, vagy kom prom ittáló dolgokat elhallgatni. Melyek teh át azok az adatok, am elyek rendelkezésünkre állnak, és am elyekre —, ha néhol kritikával is, de tám aszkodhatunk? Én m agam kb. 1966-ban találtam első ízben olyan levéltári adatokat, am elyek a rra engedtek következtetni, hogy a Tragédia írója részt vett abban a nagyarányú szervezkedésben, am ely gerillacsapatok felállítását célozta. Az első ad ato t szinte a véletlen hozta elém. M unkahelyem en, a H ad­ történelm i Levéltárban, valam ilyen oknál fogva a K. k. M ilitär D istricts Com mando zu P ressburg 1848—1852. évi (51. számú) m u tató ját forgat­ tam . Tekintve, hogy Madách Im re személye és irodalm i m unkássága m indig is vonzott és érdekelt, s A z em ber tragédiáját m indenkor a vi­ lágirodalom legnagyobb rem ekm űvei közé soroltam — ösztönösen nyi­ tottam ki a m utatókönyvet az M. betűnél. S valóban, az 1852-es évnél több helyen is szerepelt a költő neve. Az első bejegyzés szerint „Madách Emerich és A lex Pesten v o lta k ” — s utalás arra, hogy a Rákóczy J á ­ nos elrejtésével kapcsolatos ügy m iatt. Ez a bejegyzés még korántsem lepett meg, hiszen tudtam , hogy Ma­ dách Im rét perbe fogták am iatt, hogy Rákóczy Jánost, K ossuth egykori titk á rá t — cseh vadászként — birtokán rejtegette. A m eglepetés akkor ért, am ikor ugyanott, néhány sorral lejjebb ezt a bejegyzést láttam : „Madách Im re, guerilla rabló bandában való részvétel”. U tána felsorolva az ügyre vonatkozó iratok jelzete, iktatószám a. A m utatókönyvben to­ vább lapozva, az S. betűnél (ugyancsak az 1852-es évnél) a következőket találtam : S tark M ihály, M adách és Hinkó gerilla bandákban való rész­ vételével kapcsolatos vizsgálata. U tána az iktatószám . Az újonnan fel­ b u k k an t nevet, a H inkót is m egkerestem a m utatóban, és valóban, sze­ repelt ő is, a következőképpen: Hinkó János Losonczról. a gerilla ra b ­ lókkal való kapcsolat. U gyanott lejjebb: H ázkutatás M adách és Hinkónál, a rablókkal való kapcsolat m iatt. Szintén ugyanott: H uszár K ároly, István és László M adách Im rével való kapcsolat m iatt. Végül ugyancsak a H. betűnél egy megmosolyogni való megjegyzés: Hanzély Ferenc, Ma­ dách Im rével való kapcsolat. Hanzély Ferencnek nem politikai kapcso­ lata volt a M adách családdal, s nem is Im rével, hanem —, m int ism ere­ tes —, az ifjú M adáchnéval, F ráter Erzsébettel. Az osztrák megfigyelő szervek még M adáchné kedvesében is összeesküvőt gyanítottak. A m ikor ezeket az első ad ato k at láttam , a rra gondoltam , hogy ezek talán csak szám om ra ú jak és meglepőek, s lehetséges, hogy az irodalom tö rtén et m ár m ás forrásból ism eri m indezt. K ételyeim et ellenőrizendő, elm ondtam m indent W aldapfel József professzornak, aki a bölcsészka­ ron irodalom tanárom volt, s akivel továbbra is tarto tta m a kapcsolatot. Az eredm ény m eglepő volt: W aldapfel professzor h atározottan állította, hogy tudom ása szerint az irodalom történetírás nem ism eri az általam elm ondottakat, az irodalm i köztudatban csak az él, csak az ism eretes, hagy M adách Im rét Rákóczy János rejtegetése m iatt tartó z ta ttá k le. Erő17 �sen b iztatott a k utatás folytatására. Így azután részint W aldapfel pro­ fesszor ösztönzésére, részint pedig M adách irán ti vonzalm am tól in d íttat­ va, m egragadtam azokat a szálakat, am elyek révén a továbbiakban elin­ dulhattam , illetőleg folytathattam a kutatást. Legelőször is a császári királyi haditörvényszékek név- és tárg y m u ta­ tóit néztem át, M adách nevét keresve. Szerepelt több ízben is, jelzettel együtt. Csakhogy az iratok nem voltak a helyükön! Sejtve, hogy ez nem lehet véletlen, keresni kezdtem azoknak az ism ert m agyar íróknak és költőknek az a k táit is, akikről tudtam , hogy a B ach-korszakban bírósági eljárást, illetve p e rt indítottak ellenük. Szom orúan kellett m egállapíta­ nom, hogy e perek anyaga teljesen hiányzik levéltárunkból. Így teh át va­ lószínűleg az sem véletlen, hogy a M adách-peranyag nincs a helyén. M egsem m isítették-e az osztrákok valam ikor, m int kom prom ittáló irato­ kat, vagy a bírósági eljárások során eredeti helyükről kiem elve, más aktákhoz szerelték? — m a m ár nem lehet m egállapítani. Az sem lehe­ tetlen, hogy valam elyik bécsi levéltárban m egvannak, m ás peranyaghoz hozzácsatolva. Kik voltak a gerillaper vádlottai és szereplői, ezek közül kik álltak (vagy állhatta k) közvetlen kapcsolatban M adáchcsal? A leggyakrabban szereplő nevek: Hinkó János, S tark-E rős Mihály, Skrzetulsky Kázm ér, Podhorszky M ária, Podhorszky A nna stb. Ezekbe a személyekbe m integy belekapaszkodva végeztem k u tatáso k at a H adtör­ ténelm i L evéltár őrizetében levő abszolutizm us kori fondokban (hadbí­ róságok és katonai kerületi parancsnokságok), m ajd a M agyar Országos L evéltár őrizetében levő K. k. M ilitär-und C ivil-G ouvernem ent fü r Ung arn iratanyagában, végül Nógrád m egye levétárában is. Lépésről lé­ pésre haladva sikerült hozzávetőleges képet kapnom arról a nagyarányú országos m éretű szervezkedésről, am elyben a birtokos nem ességtől kezd­ ve, az iparosrétegekig az akkori m agyar társadalom nak csaknem m in­ den ágazata képviselve volt. Hogyan vallanak erről az egykorú források? E löljáróban meg kell jegyezni, hogy az osztrák nyomozó hatóságok je­ lentéseit nem tek in th etjü k m indig tárgyilagosnak, azok sok esetben tú ­ loznak. Úgyszintén a gyanúsítottak vallom ásait sem fogadhatjuk el m in­ denkor teljes m értékben hiteltérdem lőnek — érthető okokból —, hiszen nagy volt a té t: elítéltetés, vagy felm entés. Ha a vádlott gyengébb jel­ lem ű volt, úgy — m aga m entségére — inkább társa it igyekezett befeke­ títeni. S végül nem szabad m egfeledkeznünk a m egfizetett és beépített besúgókról és rendőrkém ekről sem. Ezek term észetszerűleg fölnagyíta­ n ak m indent, hogy saját szerepüket, saját jelentőségüket előtérbe tol­ ják. . . „Cs. kir. Rendőrigazgatóságnak... . . .Kapu András, a ceglédi cs. kir. járás volt írnoka, a kö vetkezőket adja elő: Ism eri a letartóztatott S ta rk M ihályt (Erőst), Gerebi és Káldori n éven is, Szelén ism erkedett m eg vele bizonyos B u tka y M iklós úrnál, akinél több hónapot töltött. Időközönként Pesten is találkozott vele egy 2, vagy 3 em eletes házban a sóhivatal m ellett haladva, a 2. em eleten egy Potorszka n evű hölgynél, ahol Kovács K árolyt a süm egi járásból is be­ 18 �m u ta ttá k neki. Ugyanebben a házban lakik az a Mária, akit a tegnapi levelem ben is em lítettem , és, aki Potorszka asszony lánya. Hosszabb időn keresztül fontos politikai közléseket m ondott egym ásnak Erős és a fen t nevezett hölgy. Felszólították, hogy vegyen részt ő is. Erős bizalmas lett K apuhoz, és bevallotta, hogy ő nem Stark, Erős, Gerebi, Káldori, ha­ nem báró K em ény Farkas Erdélyből, és K ossuth megbízásából M agyarországon népfelkelést szervez; ezt a m u n k á t igen gyorsan akarja befe­ jezni, hogy mire K ossuth hazajön a közeljövőben 200 000 franciával, m in­ den készen legyen. Továbbá m egnevezte a szervezést végzők neveit is: Madách Im re csesztvei földbirtokost Nógrád m egyéből, H inkó Jánost Lo­ soncon, Lipcsei Im rét és Ü rm ényi M ihályt Tiszafüredről, továbbá bizto­ san állította, hogy P otorszky asszony és Csepcsányiné — Szem ere lány — is kapcsolatban van a szervezőkkel. A zon kijelentésének igazolására, hogy Stark, Erős valóban báró K em ény Farkas, elm ondta, hogy az A n ­ gol K irálynőhöz cím zett szállodában két erdélyi úrral, Pálfy Dom okos­ sal és K enderessy Farkassal látta egy asztalnál ülni, ahol Stark-Erős csa­ ládja iránt érdeklődött a két úrnál. Egy m ásodik alkalom m al két levelet adott fel jelenlétében Erdélybe, egyet sógornőjének, Köblös Zsuzsanná­ nak M agyarbretsányba, a m ásikat sógorának, Köblös M iklósnak G yulafehérvárra. A fogoly a továbbiakban azt vallja, hogy a Vörös néven sze­ replő fogoly neve sem Vörös, sem S k rze tu lszk y , hanem O strovszky, és egy lengyel emigráns, a kit P otorszky asszony hat hétig ápolt betegként. Stark-E rős — K apu vallomása szerint báró K em ény Farkas — m in ­ dent tagad, am i szem élyére vonatkozik, de bevallja, hogy Figyelm essyvel és H atvanyval beszélt, ők m ondták, hogy az országban 64 000 K ossuthhívőt tartanak számon, a kik a forradalom kitörésekor —, m ely előtt ál­ lu n k — harcra készek. A jeg yző kö n yvet lezárták és a letartóztatottakat a közeljövőben átad­ já k a nagyváradi katonai törvényszéknek. Gyula, 1852. október 13. B ékés m egyei cs., kir. elöljáró J ulius von Bonyhád mp. A K. k. 2. M ilitär D istricts Com mandó (Pressburg) jelentése a Militär-u n d Civil G ouvernem ent fü r das Kőnigreich U ngarn-hoz, B udára. Pozsony, 1852. novem ber 8-án. (A jelentés a M adáchnál és Hinkónál ta rto tt házkutatásról tesz emlí­ tést, valam int felsorolja a M adách-ház vendégeit, barátait.) M adáchnál a házkutatás sajnos kevés eredm énnyel járt, m ert azokat az iratokat, am elyek kom prom ittálhatták volna M adáchot, m ár hosszabb ideje m egsem m isítették. Csak kis számú irato t találtak, jelentéktelen ta r­ talom m al, ezeket beszolgáltatták. A H inkónál tö rtén t házkutatás eredm ényéről a jelentés írója még nem tud. Azokról a személyekről, akikkel M adách és rokona, M ajthényi Pál, továbbá Hinkó érintkezik, az irathoz csatolt m elléklet referál, s egyben m egkérdezi, nem lenne-e jó, ha M adáchot és H inkót átadnák a pesti haditörvényszéknek, m iután kapcsolatuk van a gerillabandákkal. Az 1852. novem ber 2-án kelt iratm elléklet, am elyet eredetileg a balas­ sagyarm ati járás terjesztett fel Pongrácz A rnold grófnak, Nógrád m egye elöljárójának B alassagyarm atra, s innen m ásolatban m ent tovább — fel­ sorolja azokat a személyeket, akikkel M adách Im re és rokona, a nála lakó és hasonló gondolkozású M ajthényi Pál érintkezett. Ezek alapos megfigyelés alatt álló személyek. 19 ��1. F rideczky Lajos, tereskei lakos, a forradalom előtt megyei főjegyző, a forradalom a la tt parlam enti küldött, később felügyelő, politikai állásfoglalása forradalm i, az uralkodóház ellensége. 2. Fráter Pál rédei, Heves megyei lakos, a forradalom előtt első al­ ispán Nógrád m egyében; a forradalom a la tt annak élére k erü lt ugyan­ csak N ógrád m egyében; forradalm i hitvallású, inkább ellensége, m int b a rá tja az uralkodóháznak, nem gyakori vendég M adáchnál. Terveinek kivitelezésében energikus, tevékeny egyén. 3. R a ko vszky K álm án, tereskei lakos, a forradalom előtt és a la tt ál­ lástalan volt. H itvallása forradalm i, ellensége az uralkodóháznak, p á rt­ ján ak csak visszhangja, nem tevékeny em ber. 4. Huszár K ároly, tereskei lakos, táblabíró N ógrádban, konzervatív, m érsékelt; a forradalom a la tt és m ost is visszahúzódó, nem nevezhető fo rradalm árnak, de a jelenlegi állapotokkal nincs m egelégedve, sajnál­ ja az összeomlást és a m ostani korm ánynak inkább ellensége. 5. Lisznyai K álm án, főleg Pesten lakik, a forradalom előtt megyei al­ jegyző, a forradalom a la tt történetíró a forradalm árok oldalán. M indig a fo rradalm árok táb orában volt. F orradalm ár, ellensége az uralkodóház­ nak, m ost költészettel foglalkozik, beszédei izgatóak, nem sokszor volt M adáchnál, de, ha lehetett, m indig hosszabb ideig. 6. Huszár István a forradalom előtt szolgabíró, am ikor M ajthényi Lász­ ló királyi biztosként N ógrádba érkezett, ak k o r főszolgabíró, a cs. kir. csapatok visszavonulása u tán a felkelők m egérkezése során Görgey tábo­ rába m ent és itt m egsebesült, harcképtelenné vált. H itvallása inkább forradalm inak m ondható, gyakran volt M adách Im rénél és M ajthényi Pálnál. 7. Huszár László szintén H uszár K ároly fia, sohasem viselt h ivatalt, iskoláinak befejeztével csak m ezőgazdasággal foglalkozik. Politikai véle­ m énye apjáéval azonos. G yakran látogatja m indkét (M adách és M ajthé­ nyi) házat. 8. Paczolay Nárcisz debercsényi lakos, a forradalom előtt dühösen kon­ zervatív beállítottságú, m ajd a forradalom a la tt nem zetőr kapitányként szolgált és a nógrádi zászlóaljat vezette. A forradalom u tá n D ebercsényben lak o tt családja körében. F orradalm i beállítottságú, g y ak ran van Ma­ dáchnál és M ajthényinél. 9. Baloghy István a H ont megyei B alloghban lakik, idegen megyéből szárm azik, így nem ism eretes a gondolkozása. S okat já rt M ajthényi Pál­ hoz, akinek lán y át fogja feleségül venni. 10. Blaskovits Pál, Luka N yényén lakik H ont m egyében, m eggyőződé­ se forradalm i, g y ak ran já r M adách Im réhez és M ajthényi Pálhoz. 11. B ekén y János K ishalápon lakik és m int táblabíró, az ellenzéki p á rt híve, a forradalom alatt egy önkéntes csapat kapitánya, a forradalm i korm ány jav ára egy salétrom m űhelyt állított fel Halápon. A fo rrad a­ lom u tán elfogták, később elengedték. F orradalm ár, ellensége az u ral­ kodóháznak, g y akran m egfordul a M adách- é s M ajthényi-házban. 12. Trápler M ihály (elírás, helyette T ra jtle r — S. H.) szügyi lakos, gaz­ dálkodó, olyan egyén, akinek politikai állásfoglalását nem lehet m egál­ lapítani. A forradalom előtt nem szolgált, a forradalom a la tt csak rövid ideig volt szolgabíró, gyakran látogatja M adách Im rét és M ajthényi Pált. 13. Szilany M iklós (elírás, helyesen Szilassy — S. H.) m ost Szügyön lakik, feleségének gazdaságában dolgozik, sohasem volt állam i szolgálat­ ban, forradalm i gondolkozású, gyakori vendég M adáchnál és M ajthényinél. 14. Paczolay Im re, Szügyön lakik, a nem zetőrségben főhadnagy, ké­ 21 �sőbb honvédkapitány lett. A forradalom u tán birtokán gazdálkodott. F orradalm ár, ritk án van M adáchnál és M ajthényi Pálnál. 15. R uskai A ndrás, Kisecseten lakik, m int bérlő. F orradalm i beállított­ ságú, tevékenysége, figyelm et sem érdem el, M adách rokona, de ritka vendég nála. 16. Hanzély Ferenc, becskei lakos nem szolgált sem a forradalom előtt, sem u tán a — e jelentés írójának tudom ása szerint — forradalm i gondol­ k o z á s t gyakran já r Madáchhoz. 17. Madách Károly, Madách Im re fivére. F orradalm i hitvallású. Ezek gyakran já rta k nála (Madáchnál) névnapokon, nyúlvadászaton stb. Hogy ezek az összejövetelek politikai jellegűek voltak, vagy sem, azt nem lehet tudni. A jánlatos lenne egy m egbízható egyént fölkérni, tuda­ kolja meg, milyen szándékban járnak. . . Mi lehetett a valóság? Egészen bizonyosat nem tudhatunk, még akkor sem tu d nánk, ha az iratok valam elyikéből — m aga M adách Im re szó­ lalna meg. (Vagyis, ha m eglennének a Madáchcsal felvett kihallgatási jegyzőkönyvek.) Ugyanis nem valószínű, hogy beism erő vallom ást tett volna, m iként azt a nem túlzottan m űvelt em ber benyom ását keltő és gyenge jellem ű K apu A ndrás tette. M adáchnak tudnia kellett, hogy egy beism erő vallom ással nem csak önm agát, hanem társait, b arátait is ve­ szélybe sodorja. Egy bizonyos: M adáchot nem csak Rákóczy János elrejtésével, hanem gerillacsapatok szervezésével is vádolták. De ezt a két vádpontot sem le­ het egym ástól élesen elválasztani. A két ügy tulajdonképpen egy ügy volt, illetve egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó láncszemek. Hogy volt-e valam i alapja a gerillaügynek M adáchot illetően? Az itt ism ertetett iratok alapján, azt hiszem, tiszta lelkiism erettel válaszolha­ tunk igennel. Legalábbis, am i a dolognak azt a részét illeti, hogy Madách kapcsolatban állt azokkal az em berekkel, akik valóban fő részesei vol­ tak a szervezkedésnek (az a m egfogalm azás m ár a feljelentők és az osztrák rendőrhatóságok túlzásai közé tartozik, hogy „főszerepet játszik M adách Im re csesztvei földbirtokos"), tudott, tudnia kellett a szervezke­ dés céljáról, egy neki „kiosztott” feladatot (Rákóczy János b ú jtatását) saját k árára és veszélyére tisztességgel el is végzett. A következő lánc­ szem a gerillacsapatok megszervezése és felfegyverzése lett volna, de ezt, m int tu d juk, egy véletlen folytán (am ikor a vásárosokat fosztogató valódi rablók helyett a politikai konspirálókat fogták el) jóform án csí­ rájáb an elfojtották. Az aktív „gerillasorozásban" nem valószínű, hogy Madách olyan nagyon tudott volna tevékenykedni, de a felfegyverzésben igen, ebbe m inden valószínűség szerint bele is kapcsolódott volna. S eh­ hez meg is volt a lehetősége, amellyel bizonyára számolt is. Ugyanis a M adách-birtokon, Alsósztregován nagyobb m ennyiségű lőfegyver volt elrejtve, két helyen is. . . Abban m indenképpen bizonyosak lehetünk, hogy am ikor az 1983-as esztendőben kettős ünneplésre készülünk: Madách Im re születésének 160. a Tragédia színpadi bem utatójának 100. évfordulójára —, akkor a konvenciókon és szép szándékú hagyom ánytiszteleten túlm enően egy olyan em ber em léke előtt tisztelgünk, aki a m úlandó időben egy kicsi ország részére m aradandó értéket alkotott, s aki sok-sok eljövendő ge­ neráció szám ára m indig fog ú jat és igazat m ondani: életről és halálról, rem ényről és pusztulásról, küzdelem ről és elbukásról, s valahol, a m in­ den dolgok legeslegmélyén arról is, hogy m indez mégsem volt hiábavaló. Spáczay Hedvig 22 �����A nógrádi Madách Em berek és népek életében vannak olyan helyzetek, am ikor a legfon­ tosabb létkérdésekre nem a politika tud feleletet adni és nem is a tudo­ m ány, hanem a költészet. A m aga korának kérdéseire ilyen költői fele­ let és útbaigazítás A z em ber tragédiája. A m agyar nép, a m agyar tö rté­ nelem létkérdéseire felel ez a mű, holott abban egy halvány utaláson kívül szó sincs a m agyar történelem ről, hanem ehelyett az egyiptom iról, a görögről, a bizánciról és így tovább. Ennek ellenére A z em ber tragédiája a nem zeti sors átéléséből született és üzenete ahhoz a néphez szól, mely a m ű m egírása idején végzetes helyzetben volt. M iért volt szüksége Madáchnak az egész világtörténelem re ahhoz, hogy egyetlen nép tö rtén el­ mi ú tjá n segítsen eligazodni? M adách nem csak egy nem zetben, hanem az egész em beriségben gondolkodott és a világtörténelem alapkérdéseit a nem zeti történelem ben is felism erte. Ha nincs haladás, ha rem énytelen körbeforgás az egyetem es történelem , ha az em beriség egym ást váltó eszmék balekja és m inden elszántsága, hősiessége ellenére csak a rövidebbet húzza, ak k o r mi értelm e a forradalom nak, vagy a szabadságharcnak, mi értelm e az ellenállásnak, az elnyom ással szem ben? A z em ber tragédiája kiélezetten teszi fel ezt a kérdést, és ném ileg talányos, vagy inkább óvatosnak m ondható feleletet ad rá, am ikor a küzdés és a bízás szükségességét hirdeti. V annak, akiket a Tragédia zárósora, a „M ondot­ tam em ber, küzdj és bízva bízzál” végtanulsága nem elégít ki. V annak, akik azt hiszik, hogy ez a végtanulság ellentm ond az egész cselekm ény­ nek, sőt még olyan henye hiedelem m el is találkoztunk, m ely szerint a m ű utolsó sorát nem is M adách írta, hanem A rany ragasztotta volna a Tragédiához. A z em ber tragédiájának kézirata egyszeriben m egcáfolja ezt a dilettáns elm életet, de ennél súlyosabb cáfolat, ha valóban meg­ értjü k a Tragédiát, és így jövünk rá arra, hogy a küzdés és bízás elve a m ű egész cselekm ényéből logikusan következik és ugyancsak következik m agának az em beriségnek történelm éből is. Elism erhetjük, hogy az Úr ezzel a zárszóval sovány vigaszt n y ú jt az em beriségnek, de még ezzel is többet n y ú jt a történelem értelm etlenségének és rem énytelenségének hirdetőinél. Józan végtanulság, mely te ttre és alkotásra serkent, és lehet-e szebb tarta lm a az em beri életnek és a történelem nek, m int az alkotás — ezen persze nem egyedül a művészi alkotást kell értenünk, hanem a szó leg­ tágabb értelm ében: az élet m egalkotását, a m unkák és feladatok elvég­ zését. M indez felesleges és értelm etlen lenne, ha az em beri életet és a történelm et céltalan körforgásnak kellene tekintenünk. Pedig a Tragédia az egész történelm et kudarcok és értelm etlenségek sorozatának m utatja, de a szinte elviselhetetlenné fokozott kilátástalanság fejezetei után, mégis a kilátásosság m ellett foglal állást. Sokan tek in tik pesszim ista m űnek A z em ber tragédiáját — legutóbb épp egy nagy gondolkodó, Lukács György h ird ette an nak —, de ak k o r mivel m agyarázhatjuk, hogy e m ű 27 �olvasása, vagy m eghallgatása után az em elkedettség szent komolysága tölt el bennünket? M adách nem volt cinikus, és a kora sem volt az, pe­ dig Madách kora a m agyar történelem egyik legsanyarúbb fejezete. Tíz esztendő m últ el a m agyar szabadságharc bukása óta, am ikor sztregovai m agányában M adách A z em ber tragédiája m egírásába belekezdett. Ezt a korszakot, m elyben a Tragédia m egszületik, az önkényuralom ko­ rá n ak nevezik a történészek. A m agyar szabadságharcot leverték, osztrák és orosz seregek özönlötték el az országot, s közülük még az orosz volt a jobbik. M ert a cári seregek átadták helyüket az osztrákoknak, de ad­ dig sem elegyedtek a m agyar belső viszonyokba. Az osztrák vezetés alatt azonban rém uralom kezdődött, kivégzésekkel, várfogságra szóló ítéletek­ kel, s a legenyhébb büntetés még az volt, ha valakit besoroztak az oszt­ rák hadseregbe és évekre elvitték a lázongó északolasz városokba. M agát M adáchot is bebörtönözték, K ossuth titk á rán a k rejtegetése m iatt. Po­ zsonyban, m ajd a pesti Újépületben raboskodott, egyes híresztelések sze­ rin t meg is botozták. De rab volt akkor az egész ország is: önállóságától m egfosztották, beolvasztották az osztrák örökös tartom ányok közé, a rendet osztrák zsandárok tarto tták fenn és cseh, m orva hivatalnokok á ra ­ d ata foglalta el az állásokat. Arisztofanészi szatírájában a Civilizátorban M adách m indezt som m ásan bem utatja. M ert az országot civilizálni, azaz polgárosítani akarták, osztrák m inták szerint, m int valam i gyarm atot, ahol vadem berek élnek. Nem is a katonai vezetésből szárm aztak az igazi bajok, b ár H aynau tábornok vérszom jas és kegyetlen volt, hanem a kor­ m ányon levők középszerűsége és képzelőerejük hiánya m iatt. A m agyar reform kor színvonalát zseniális állam férfiak adták meg, olyanok, m int Kossuth. Széchenyi és Deák. és még a politika m ásodik vonalában is olyan rendkívüli egyéniségek szerepeltek, m int Eötvös József, Kemény Zsigmond, vagy Szalay László. Az új rendszer azonban ezeket a gondol­ kodónak is nagy politikusokat félresöpörte, szerepüket osztrák hivatalno­ koknak adta át. akik a m agyar állam férfiaknak a térdéig sem értek. A forradalom utáni első osztrák m iniszterelnök Felix Schw arzenberg h er­ ceg, ez a félig katona, félig diplom ata, erkölcsileg züllött, cinikus és sza­ dista, m ajd Bach, aki a barrikádok hordószónokából v áltott át a reak­ ció szolgálatába, vagy az olyan szürke egyéniségek, m int báró G eringer vagy Schm erling lovag, akiknek neve az önkényuralom egy-egy korsza­ k át jelzi. Az 1848-ban m egbukott M etternich ugyan szintén reakciós volt, de legalább az árnyalatok irán t fogékony, tehetséges politikus, egy Szé­ chenyi méltó ellenfele. Az önkényuralom azonban a szürkeséget és kö­ zépszerűséget ju tta tta uralom ra. De olyan szürkeséget, középszerűséget, m ely kegyetlen is volt, mivel félt. Félt a forradalom tól, m elynek néhány véres jelenetét kellett végignéznie Pesten. Bécsben és P rágában. Ne fe­ ledjük, a m agyarok ellen küldött osztrák seregeket az a W indischgraetz herceg vezette, akinek feleségét a forradalm árok egy eltévedt golyója ölte meg, prágai palotájában. És mégis, W indischgraetz volt az, aki húzódo­ zott a halálos ítéletektől, Schw arzenberg herceg pedig az, aki m inden alkalm at m egragadott kivégeztetésekre. Ő félt leginkább a francia jako­ binus d ik tatú ra m egism étlődésétől a H absburg-birodalom fővárosaiban, guilottine-okkal és lám pavasra akasztott arisztokratákkal. Ezt a világot és annak légkörét Jókai ábrázolja leghitelesebben a K őszívű em ber fiai m ásodik részében. Terror, félelem és te h etségtelenség korszakát kell el­ képzelnünk M adách köré, am ikor a sztregovai csendben A z em ber tra­ gédiáját m egírja. 28 ��Nógrád m egye viszonylag tiszta és nyugodt sziget volt a félelem nek és az unalom nak abban a ködtengerében, m ely az országot elöntötte. Az önkényuralom korának egyik történetírója hívja fel figyelm ünket arra a körülm ényre, hogy az elnyom atás m integy az önnön ellenm érgeként hozta létre a bensőséget, a családi élet elm élyülését, a lélek belső vilá­ gába való alászállást. Ez az állapot kedvezett A z em ber tragédiája gon­ dolatiságának is. Zord idő volt, akárcsak a kortársnak, Kem ény Zsigm ondnak történelm i regényeiben. És az ilyen idő kiválasztja a lélekből a védekezést. Ilyen védekezés A z em ber tragédiája is. Sztregova és a nógrádi, k iterjed t M adách-birtokok nem virágzottak ugyan, nem hoztak busás jövedelm et, mégis, M adách lakóhelye olyan civilizáltságot m utat, am ilyennel a kor nem esi birtokain nem igen talál­ kozunk. A sztregovai kastély, könyvtárával és szalonjaival, angol m et­ szeteivel és nem es bútoraival, városiasabb környezet, m int am ilyenben ak ár a pesti írók is élnek. És ugyanakkor valam i p atriark ális kedélyes­ ség is jellem zi: a falu népe a kastély k ap u b e já ratá t használta á tjáró ­ nak, ú tja m egrövidítése végett. M adách még élvezte is a járáskelést, a tereferét. A kastély könyvtára, m elyet m a az Országos Széchényi Könyv­ tá r őriz, színvonalas anyagával nem csak M adáchnak, hanem elődeinek m űveltségét is bizonyítja. M adách életrajzát tan ítjá k az iskolákban, mégis ki kell em elni belőle két fontos m ozzanatot, m elyek a Tragédiába is belejátszottak: az anya és a feleség szerepét. Az egyetlen nő, akivel M adách szemléletileg azonosulni tu d o tt: édesanyja volt. Jellem éről is az anyjához íro tt gyerm ekkori levelek áru ln ak el legtöbbet. Felfokozott ér­ zékenységről és ragaszkodásról tanúskodnak azok a levelek, s olyan gyengédség szólal meg bennük, m ely egykönnyen sebezhetővé válik. Há­ zasságának kudarcában épp úgy részes az erős anyához kötődés, m int ahogyan a T ragédia É vájának feloldó, kiegyenlítő hatásában is. Az anya szerepe m éginkább megnő, am ikor felbom lik M adách házassága. F ráter Erzsikét v ette feleségül, kissé könnyelm ű, álmodozó, féktelen, m ert sze­ rencsétlen term észetű dzsentri leányt, aki nem m aradt hű hozzá fogsága idején, s ak it a kiszabadult M adách kocsira ü ltet és elküld a háztól. M ár ebből is könnyű kiolvasni a Paradicsom ból kiűzetés m otívum át, m elyet a T ragédia harm adik színe olyan költőileg kerekít ki. A nő drám abeli szerepének m egértése nélkül nem érth e tjü k meg a T ragédiát. De ezt a szerepet M adách költem ényeiből is m egérthetjük, talán m ég világosabban, m int a Tragédiából. M adách nem volt jelentős versíró —, de a legnagyobb költőink egyikének tekinthetjük, ha első­ sorban költem énynek, s csak m ásodsorban drám ának fogjuk fel A z em ­ ber tragédiáját. Versei ném ileg haloványok, de m ég ebből a haloványságból is kivillan néha egy-egy meglepő strófa, és ezekben ugyanaz a különös gondolat fejeződik ki: életében az em bert a term észet valam i­ féle erői, sugallatai segítik, m elyek úgy já rjá k át a lelket, m int az elvesz­ te tt Paradicsom kései üzenetei, és ezeket az üzeneteket az állatok, a gyerm ekek, a zene — és a nő közvetítik hozzánk. A T ragédiában Éva m indig az elvesztett Paradicsom üzenetét közli, m ég akkor is, am ikor gyarlónak látszik. Éva m iatt veszett el a Paradicsom , de ugyanő az, aki m egm enti az öngyilkosságra készülő Ádám ot, anyaságával pedig az egész em beriséget. Az életben m indig érvényesülnek m egm entő erők — ez utó b b iak at a T ragédiában a Földszellem személyesíti meg —, melyék m egakadályozzák, hogy igazi hazánktól, a földi valóságtól elszakadjunk, és ugyancsak védenek meg attól, hogy bezárkózhassunk eszméink hi­ deg és elvont közegébe. A Nő és a Term észet te h á t: gyarlóságunk és 30 �m enekvésünk zálogai — azzal m entenek meg, am i bennük gyarló és tehetetlen és visszatartó erőkké kell válniok ahhoz, hogy m egm entsenek. Ezzel el is érkeztünk a Tragédia alapeszm éjéhez, de előbb m ég pillan­ tást kell v etnünk a rra az útra, m ely a Tragédia létrejöttéhez vezetett. L áth atju k , hogy a költem ényekben érlelődik a gondolat, m ely szerint az em bert a term észeti erők m entik meg. Sajátos m aterializm us fejeződik ki ebben, költői m aterializm us, m elyre M adách ideológiai kárhoztatói nem figyeltek föl, s csak azt vették észre, hogy a büchneri, a m echani­ kus m aterializm ust k árhoztatja, pedig h át ezt k árh o ztatták M arx és Engels is. A k árhány előjelét látju k azonban M adách költem ényeiben és drám ái­ b an A z em ber tragédiájának, ennek a rem ekm űnek létre jö ttét lehetetlen M adách korábbi írásaiból m egm agyarázni. Számos drám át írt a Tragé­ dia előtt, m elyekben, akárcsak a költem ényekben, felvillan egy-egy jele­ net, de ezek a színm űvek valójában egy m űkedvelő alkotásai. A rende­ zés lelem ényessége ugyan k ialak íth at belőlük valam it, de akkor m ár in­ kább a rendező, sem m int az író alkotásai. Még a Tragédia u tán szüle­ te tt és a többi drám ánál színpadszerűbb Mózesről is el lehet ezt m ondani. M adách d rám aírásának valóságos m entsége és igazolása A z em ber tra­ gédiája. Még ab ban is kételkedhetünk, hogy A z em ber tragédiáját d rá­ m ának lehet-e inkább tekintenünk, m int nagy költem énynek, afféle ver- �ses o rató riu m n ak , Goethe F austját is. m a m ár csak oratórium szerűen szokták előadni, m ert szavai fontosabbak a látványnál. A Tragédiát, sajnos, a rendezések kezdettől fogva a látvány felé tuszkolták, m intha nem bíztak volna eléggé a m ű költői és gondolati m ondanivalójában. A T ragédiában nincsenek igazi szerepek, de annál több benne a csodála­ tos szöveg és gondolat, m elyet ak á r játékkal, ak á r szövegmondással életre kell kelteni. A T ragédia hiteles előadásának teh át inkább távolod­ nia kell a látványosságtól, és m inél nagyobb gondot kell fordítania a szöveg költőiségére, gondolatiságára, hisz itt a világirodalom egyik leg­ nagyobb filozófiai költem ényéről van szó. Azok az újabban m egjelent szovjet és am erikai könyvek, tanulm ányok, m elyeket pedig alig ism er a hazai közönség, azt bizonyítják, hogy még jelentős világirodalm i jö­ vő áll A z em ber tragédiája előtt. A látványosságot lehántó eddigi T ra­ gédia-előadások közül teh át nem a Nemzeti Színház történelm i revűje választotta a helyes irányt, hanem a budapesti Madách Gim názium két évtizeddel ezelőtti m űkedvelő diákelőadása, Lengyel György, akkori gim ­ názium i tanuló rendezésében, aki a m a bem utatásra kerülő keresztm et­ szetet is rendezte, a Madách Színház ugyancsak m aga rendezte előadá­ sa alapján. L átnunk kell, hogy a Tragédia lényegét keresve, Éva szerepének, a Nő szerepének végiggondolásával ju to ttu n k el idáig. A Tragédia igazi fő­ szereplője nem Ádám, nem is Lucifer, hanem Éva, aki pedig d ram atu rgiailag m ár-m ár m ellékszereplőnek látszik, pedig a T ragédiában nem Ádám, nem is Lucifer az igazi drám ai jellem ek, hiszen ők m indig ugyan­ azok a jellem ek m aradnak, csak épp drám ai külsejük változik ném i­ képp. Ádám a londoni színig cselekvőbb, m int a későbbiekben és Luci­ fer is a londoni szín u tán részvétel helyett m indinkább csak kom m en­ tárokat fűz az em beriség történelm éhez. Éva azonban vérbeli drám ai egyéniség, ellentétekből összeálló, színét váltó jellem : hol fenkölt, hol közönséges, hol m eghatott, hol cinikus, és m indezek mélyén az élet igazi erőinek birtokosa. A z em ber tragédiája Éva által válik drám ává — Éva nélkül csak egy filozófiai párbeszéd m aradna meg belőle. Ez a filozófiai párbeszéd Ádám és Lucifer közt bonyolódnék, eszmék és elleneszmék dialektikájában. Á lom a történelem ről: ezt a cím et adtam valam ikor egyik M adách-tanulm ányom nak, de ezt a cím et úgy fejlesztteném tovább, hogy álom képekbe foglalt eszm ékre utalnék vele. A tö r­ ténelem itt csak jelzés, nem pedig kulisszás-jelm ezes színpadkép. Ádám, m int Fáradó, hisz a szabadságeszm ében, de a m egvalósult szabadság, az athéni dem okrácia halálra ítéli. A róm ai színben hite ébred a keresz­ tén y testvériség iránt, Bizáncban azonban T ankrédként kiábrándul eb­ ből a hitéből. Miféle eszmék ezek? Szabadság. Testvériség, Egyenlőség: a francia forradalom eszméi, illetve a m agyar reform kor, a m agyar for­ radalom és szabadságharc eszméi. Petőfi és Kossuth eszméi. A francia forradalom álom ba fogott álm ából ébredő K epler ezekből az eszmékből nem ábrándul ki. és a m ásodik prágai szín befejezése ugyanúgy pozitív, m int az Úr zárszava a T ragédia végén. London jelene, a falanszterszín, és az eszkimó szín kifejlete kilátástalan, de Ádám ot az utolsó színben nem csak Éva anyasága m enti meg a m egsem m isüléstől: a m ű optim ista befejezésébe belejátszanak a csorbítatlanul m egőrzött forradalm i esz­ m ék is. Lucifer ak arn á csorbítani ezeket az eszm éket? Lucifer azonosabb Ád ám ­ mal. sem m int ez dram aturgiailag elképzelhető lenne. Lucifer tulajdon­ képp segíti Ádámot, kételyeivel és próbáival és ostoba az a javaslat, 32 �mely Lucifert a Gonosz m egtestesülésének ak arn á látni, afféle filozófiai kram pusznak, aki m induntalan ráijeszt Ádám ra. Ádám és Lucifer csak­ nem azonosak, az egyik a terem tő hit, a m ásik a terem tő kétkedés. A h it erőtlenné válik a kétkedés nélkül, a kétkedés m eddővé válik a hit nélkül. Egyetlen alkalom m al, az űrjelenetben tám ad Luciferben pusztító düh Ádám ellen, aki m inden kétkedését túlélte. Itt azonban a Földszellem m enti meg Ádám ot, ugyanúgy, ahogyan kél színnel később az anyá­ vá lett Éva is m egm enti. Vagyis a Szellem et az Anyag tehetetlenségi nyom atéka m enti meg a pusztulástól. Különös gondolat ez, ha összevet­ jü k mindazzal, am i a Tragédiában a töm egek szerepéről kiderül. A tö­ m egek a T ragédiában csaknem m indig visszahúzó h atást fejtenek ki —, de ez a hatás m egm entővé, a m egsem m isüléstől visszakövetelővé válik a Földszellemnél és Évánál. Az eszmék hajlam osak a m eddő tú lb u rján ­ zásra, van azonban erő, m ely őket ebben akadályozza, ez az, am it nem é rte tt meg egy olyan jelentős gondolkodónk, m int Lukács György, aki szerint M adách m egvetette a töm eget. A Tragédia hisz abban, hogy a terem tés m űvében és az em beri történelem ben az ellentétek kiegyen­ lítődnek, a töm eg m aga is részt vesz ebben a kiegyenlítődésben és sze­ repe nyom osabb, m int Lucifer érvei. A T ragédia elsősorban költői mű, és ezért a költői helyei a legfon­ tosabbak. A jó előadás ezeknek a helyeknek költőiségét érzékelteti, a hevenyészett előadás pedig átsiklik felettük. Ilyen költői csúcspontok Ádám álm élkodása a term észet törvényein, a harm adik színben, Éva és F áraó paradicsom i em lékezése az egyiptom i színben, a Paradicsom em ­ lékének csaknem zenei visszhangja a róm ai és bizánci színben, a prágai szín m élabús hangulata, valam int a londoni szín haláltánc-jelenete, am i­ kor Éva az egyetlen, aki a sírgödröt diadallal átallépi, m ivel ő képviseli az É denkertet, a Költészetet, a Természetet. A z em ber tragédiája: költészet, gondolati költészet és igazuk van azok­ nak, akik legfontosabbnak a történelem filozófiát látják benne és ezzel is kapcsolják a rom antikához, m ely a történelem bölcselet virágkora H erdertől Schellingen át Hegelig. A z em ber tragédiája is a m agyar ro­ m antikának, vagyis a m agyar reform kornak végkicsengése. Az e nem ­ zedék, V örösm arty és Eötvös, Petőfi és A rany nem zedéke, mely a re ­ form kor és a forradalom szellemét v itte m agával, A z em ber tragédiájá­ nak m egjelenése idején m ár vagy elpusztult, vagy m egkeseredett. Ma­ dách az egyetlen, aki pedig a reform kor m ásodik nem zedékével egyidőben született — 160 esztendeje, épp a mai napon —, M adách az egyetlen, aki élete utolsó szakaszában, egy történelm i vereség és annyi keserű élettapasztalat u tán meg tu d ta őrizni a m aga és a nem zedéke ifjúságának hitét. S őtér István Elhangzott 1983. ja n u á r 21-én, Salgótarjánban, a M adách-em lékünnepség keretében. 33 �Madáchi pillanatok Igen, a tisztáson, a kerti asztal mellett Madách úr üldögél- Lábait ke­ resztbe veti, hátradől, karjait felrántja. Úristen! — sóhajt egy hatalm asat — ezt én írtam? Ezt írtam én? Olyan pillanatot ábrázol ez a margitszigeti szobor, amelyet termékeny pil­ lanatnak nevezünk, olyan elhitető erővel, amilyet kevés köztéri plaszti­ kánk hordoz magában. 1973-ban állították fel, alkotója, Vilt Tibor szobrász­ művész azonban már 1966-ban kiforrott elképzelésekről beszélt egy interjú­ ban Frank Jánosnak. „Az volt a célom — mondta —, h o g y ... lehántsam a Madách-emlékmű gondolatról a teatralitást. Használtam az autentikus fény­ képet: kicsi, törékeny embert ábrázol. Úgy gondoltam, hogy Madách olyan lény volt, akinek esendő mivolta fölé ívelt a szellemi ereje. Valamiképpen minden mű — Az ember tragédiája is — több, mint az alkotója. A portré­ ábrázolásban persze minden álarcot el kell távolítanunk, mert a kor szelle­ mét vállaló ember arca a maga teljes szubjektivitásában, létében tükrözi a kort.” A két évvel ezelőtti műcsarnoki portrékiállítás bizonyítja, hogy Vilt Tibor valóban hallatlan biztonsággal hántja le a fölösleges rétegeket az emberi arcról, hogy végeredményként az „igazat” kapja a „valódi” helyett. Hatal­ mas, a modern szobrászat szinte minden törekvéséből merítő, ezeket újra­ gondoló, továbbépítő életműve ismeretében aligha kell azt hangsúlyozni, hogy ez a köztéri szobor a mesterségbeli eszközök mily tökéletes ismereté­ ről, kezeléséről beszél. Sokkal érdekesebb a kérdés: hová, meddig vezethető vissza Vilt Tibor Madách-élménye? — Egészen fiatalon, talán tizennégy évesen láttam a Tragédiát a Nemzeti Színházban — mondja a hetvenhét évesen is intenzíven dolgozó mester. — Később azután természetesen olvastam is, mégpedig egy olyan kiadás volt meg a könyvtárunkban, amelyet Zichy Mihály illusztrált. Ha az akkori idők­ re visszagondolok, az irodalmi és képzőművészeti élmények összekeverednek bennem. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy amikor a szobromat csináltam, nem is gondoltam a Tragédiára, hanem azonnal a figura jelent meg előttem. Zichy lapjai olvasás közben mintegy halk kísérőzenét jelentettek. Sajnálom, hogy az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a mű ezekkel a rajzokkal, amelyek néha hollywoodi módon profik, látványosak. Az is sokszor eszem­ be jutott, hogy kitűnő filmet lehetne csinálni a Tragédiából, arról az ember­ ről, aki áthatol a történelmen. — Ezek szerint a madáchi mű vissza-visszatérő élménye volt? — Mintha egy csoda előtt állnék ma is, ha csak gondolok is rá. Családom egyik ága ipolyvarbói, sokszor jártam azon a tájon. Csodálatos dolog, hogy egy kis sáros faluban egy középbirtokos miként tudott ekkora műveltséget összeszedni. Igaz, Arany János is falusi jegyzőként írta meg a Toldit, mint­ egy teljes fegyverzetben pattant ki Pallas Athen e fejéből. Éppen Arany Já ­ nossal való alaposabb megismerkedésemnek köszönhető — hiszen köztudott dolog, mennyit bábáskodott a Tragédia kiadása körül — Madách-élményem felelevenedése. Később, egy életrajzból tudtam meg, hogy a drámaíró rend­ kívül vékony, beteges ember v o lt.. — Amikor tehát a Madách-szobor pályázatán részt vett, határozott elkép­ zelései voltak a műről, emberről. Hogyan zajlott a pályázat, mi inspirálta később, munka közben? — Kilencvenhatan vettünk részt a nyilvános pályázat első fordulójában. Csak az ideánkat kellett jeleznünk. A következő fordulóra hét művészt hív34 �tak meg. Itt egy nyolcvan centiméter magas, ülőplasztikával vettem részt. Két fénykép segítette munkámat. Mint említettem, tudtam, hogy Madách nem volt egy atléta. Úgy rajzoltam meg, hogy elhagytam róla a ruhát. Ki­ derült, hogy a teste egy tizennégy éves fiúé. Ebből a tényből logikusan kö­ vetkezett a plasztikai elképzelés: a rádöbbenés pillanatát, az alkotó és alko­ tás szembesülésének pillanatát ábrázolni. Sokan mondták azután, hogy a plasztika valóban, szinte jelképszerűen fogalmazza meg: az igazi művek mindig többek alkotójuknál. — Mit jelentett ez a köztéri plasztika saját életműve formálódásának szempontjából? Hiszen nagyjából abban az időszakban készült, amikor az expresszív hang lassan meditatívvá vált, az izgalmas felületkezelésű, dina­ mikus formák helyét egyre inkább a szigorúan végiggondolt konstrukció fog­ lalta el. 35 �— A Madách-szobor térbeli szerkezetét valóban tömbszerű, konstruktivis­ ta jellegű stúdiumsorozatom határozta meg. Úgy érzem, a mű előadásmód­ jával és szerkezeti tartalm ával sikerült összehangolni az expresszionizmust az emlékmű-konstrukcióval. A szobor utóéletéhez tartozik, hogy elkészülte után jó ideig a Műcsarnok m ellett állt, mielőtt végleges helyére, a Hofer Miklós tervezte építészeti alapra kerül Madách-élményem később egy port­ részoborra — egy fejre — is inspirált. Ez a mű a Madách Gimnáziumba ke­ rült. Intim hatású, s az iskolában igazán szép környezetet teremtettek neki. Konstruktív forma, expresszív fo rm a. . . Bálint Endre Kastély Blois-ban című festményére viszont inkább az esdeklő, segítséget kérő formák a jel­ lemzőek. Ez a festmény jelentette a festőművész és a drámaíró — illetve a dráma — közötti szorosabb kapcsolat első állomását. Ez tette Bálint Endrét alkalmi díszlettervezővé. Major Tamás felkérésére, Bakó József szcenikus segítségével 1964 körül e festmény alapján készítette el a Tragédia díszleteit a Nemzeti Színház számára. A tervek — így tudja a festő — ma kallódnak, így csak a szavak emlékeztethetnek a majd két évtizeddel ezelőtti geomet­ rikus, mobil struktúrára. Az illusztrációk azonban, amelyeket Bálint Endre 1971-ben készített a Tragédia 1972-es kiadásához, itt fekszenek előttünk az asztalon. Véletlen hozta-e, azaz egyszerűen a kiadó megbízásának köszön­ hető, hogy elkészültek, vagy az elkészült sorozat talált később kiadót? — A Szépirodalmi Kiadó megbízásának köszönhető, hogy a munka elké­ szült. A Tragédiát a harmincas évek óta láttam néhányszor, olvastam, az élmények azonban csak a megbízás, a darab újraolvasása — nézése után merültek fel bennem újra. Elképzelhető, hogy a megbízásban szerepe volt a Párizsban készült Biblia-illusztrációimnak. — Mindenképpen a Tragédiához készült lapok fontos előzményének ta rt­ hatjuk ezt a másfél évtizeddel korábbi hatalmas munkát. Bizonyos motívu­ mok, például az egyiptomi szín piramist hordozó figurája, már ott felbuk­ kannak. Milyen inspirációra készült a Biblia-sorozat? — Annak, hogy megkaptam a feladatot, egy véletlen van a hátterében. Megismerkedtem egy erdélyi származású franciával, Biemel úrral, akinek kisebb munkákat, például könyvborítóterveket készítettem. Ő ajánlott a Gillabert kiadó vezetőjének, aki először nem bízott az ismeretlen magyar művészben, próbarajzaim láttán azonban végül is negyvenöt egész oldalas, és ezer szöveg közötti illusztráció készítésére adott megbízást. 1957 decem­ berétől 1958 augusztusáig dolgoztam a monotypiákon, 1959-ben jelent meg a díszkiadású könyv. — Párizsból való hazatérése után egzisztenciális okokból továbbra is il­ lusztrált. A hatvanas években kiteljesedett ugyanis életműve, sajátos, az álom és az ébrenlét határterületein mozgó szürrealizmusa, de mint egyik méltatója írta, a hivatalos művészetpolitika szemében „félig-meddig szám­ kivetett volt”. Az évtized vége felé azonban egyre inkább értékének meg­ felelően m éltatták munkásságát. Miért vállalta továbbra is az illusztrátor nem ritkán hálátlan szerepét is? — Hiába voltam „befutott” művész, ez materiálisan keveset jelentett. Rit­ kán vásárolt tőlem a hivatal, azok a gyűjtők pedig, akik képet kértek tő­ lem, anyagilag szintén gyengén álltak. Mostanában, a Vigadó Galériában rendezett montázskiállításomon változott meg ez a helyzet. — Tehát — noha rendszeresen publikál maga is, és az irodalommal való kapcsolatának komoly családi előzményei is vannak — festői munkásságá­ ban az irodalom tulajdonképpen nem játszott komoly inspiráló szerepet? — Nem volt inspiráló szerepe. Helytelenítem a direkt kapcsolatot, annak ellenére, hogy néhány montázsom irodalmi jellegű címet visel. Nem azt mon­ dom, hogy a literatúra nem hathat a képzőművészre, de nem szeretem a ver­ bális mondanivalót a piktúrába áttéve látni. Bizonyos história képeimben is van, de az kimondottan vizuális. Egyébként nagyra becsülöm például József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János műveit, a korai Tandorit, különösen közel érzem magamhoz, mondhatni rokonomnak érzem Füst Milán vizionárius költészetét. — Az ember tragédiája felfogható egyetlen hatalmas montázsként is. Ho­ gyan közelít hozzá a montázselvet oly következetesen alkalmazó festő, mint illusztrátor? 36 ��— Mielőtt ezt a megbízást megkaptam, csináltam már festett, montázzsal vegyített Madách-illusztrációkat a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítására. Eze­ ket most is vállalom, de sajnos azok sem kerültek vissza hozzám, amelyeket nem vásároltak meg. — Ugyancsak vállalhatók azok a lapok, amelyeket az 1972-es kiadásához készített. Lényegében a Tragédia olyan képi átköltései, amelyekben a festői munkásság tanulságai is benne foglaltatnak. Igen gyakran felbukkannak olyan stilizált motívumok, amelyek a szentendrei szürrealizmus és a népi formálás szoros kapcsolatát idézik. Milyen technikával, módszerrel dolgozott? — Ezek a lapok is monotypiák. Viszonylag keskeny papírfelületek ad­ ják az alapformákat. Ezekre nyomdafestéket vittem fel hengerrel, s mielőtt lenyomtam volna őket, a később fehéren m aradt felülete­ ket letakartam. Bizonyos motívumokat később ecsettel festettem meg. Ez az eljárás rendkívül finom faktúrákat eredményez. Bizonyos, a népművészet­ hez kötődő motívumok alkalmazása törvényszerűnek tűnt, hiszen, akár a Biblia, a Tragédia is az általános emberi sorsban gyökerezik, tanulságai is általánosak. Ilyen meggondolásból használtam fel például a „cselédfolklór” vagy „stelázsifolklór” megoldásait, azaz az olyan mintákat, amelyeket a pol­ cot takaró papírcsíkokba vágnak ollóval a háziasszonyok. Ádám és Éva ar­ cát is azért nem egyénítettem, mert nem a karakterek, hanem az általáno­ sítható tanulságok a fontosak. — S milyen általánosítható tanulságokat említene, ha illusztrátori tapasz­ talatait kellene összegeznie? — Egyszer meg is írtam : elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki ugyan­ úgy bele tudja élni magát mondjuk Móricz Zsigmond világába, mint Kaf­ káéba. A grafikusok nagy részével az a bajom, hogy ha nem nézem meg az író nevét a címoldalon, a rajzot szinte bárki írásához odaképzelhetem. Tö­ kéletes műválasztásra, gondos előtanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az illusztráció jó legyen, no meg olyan benső tartalmakra, amelyekkel a gra­ fikus kiegészítheti az irodalmi művet. Számomra az ideális megoldás az len­ ne, ha a művész odaadna valamit egy bizonyos könyv számára, ami esetleg nem is ebben a kontextusban készült, de mégis rokonítható az irodalmi al­ kotással. Különböző világok találkoznának, felelnének egymás szavára. Mintha a beszélgetés utolsó mondatai folytatódnának, amikor Kass János vall Madách Imréről, a Tragédiáról, a Mózesről. Természetesen elsősorban nem szavakkal, hanem eddigi munkásságával, sokrétű illusztrátori tevékeny­ ségével bizonyítja a műválasztás, a szellemi háttér megismerésének fontos­ ságát. Maga is a kérdező-kutató, nagy lángon égő művészek közül való. „Van-e nagyszerűbb dolog — írta az Új Írás című folyóirat Pályám emléke­ zete című sorozatában — egyben kérdezőnek és felelőnek lenni, az összefüg­ géseket megérezni, kutatni és kifejezni. Megütött húrként rezonálni. rendet, rendszert teremteni. Hacsak egy kis részt, hacsak egy keveset hozzátehetünk a nagy műhöz, hacsak egy vörösvérsejtje lehetünk a nagy vérkeringésnek, tettünk valamit.” Az utolsó sorok mintha a Tragédia sugallatait idéznék fel az olvasóban. Juhász Ferenc viszont Kass 1967-es kiállításának megnyitóján arról a sze­ repről beszélt, amelyet a Mózeshez készült lapok játszanak a grafikus mun­ kásságában: „ . . . a bátorságnak megrendítően szép példája vadtajtékzású, barbárhabzású, féktelen fehér-szőr-hömpölvgésű, szerelemmel, bikákkal, bar­ bár fehér-szőr-rengetegből, úristen-szakáll-habzásból kiáradó, szőrkoszorússzájakból kihömpölygő bibliai átkokkal és parancsokkal, szikrázó kőszőnyeg­ ként kigöngyölgő végzetes ősénekekkel, dárdákkal, bikaherékkel, asszonvöleriedéssel és férfiágyék-virágzással, komor fekete zengéssel és megváltásváró, istenhívó sikoltozásokkal és őrjöngésekkel zsúfolt Mózes-sorozata Ma­ dách Imre újrafölfedezett nagy művéhez. Ezzel a fekete sírás- és átoksorozatt al jutott el Kass János a törvényszerű beszéd, a sorsszerű művészet vál­ lalásához.” — De hogyan jutott el egyáltalán Madáchhoz? — A harmincas évek közepén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon láttam elő­ ször a Tragédiát, Hont Ferenc rendezésében. Nagy élmény volt a Lucifert játszó Csortos Gyula és az Évát alakító Tőkés Anna játéka. Ma is nagvon sok részletre, vizuális motívumra emlékszem, de azután a cselekmény ma38 ��gával sodort, a látványtól a dráma felé. Később Vámos rendezését láttam, úgy tíz éve, a szabadtérin. Kifejezetten vizuális eszközökkel, hatásos fényefektusokkul dolgozott. Sokat vitatták ezt az előadást, de végeredményben háromezer embert ragadott magával a jó értelemben vett show. — Mint a Pályám emlékezetében írja, az irodalom már a Szegeden töltött gyermekkorban fontos szerepet játszott az Ön életében, művészként pedig nem csak illusztrált, hanem számos íróval, költővel alakult ki baráti kap­ csolata. — Valóban fontosnak érzem az írókkal, irodalommal való kapcsolatot. Sok barátság még a fényes szelek időszakában alakult ki. A felszabadulás után például Nagy Lászlóval ültem egy padban. A mi generációnkban nagyon erős volt az összetartozás tudata, az akkor szövődött barátságok termékenyí­ tő hatásúak, végigkísérik az ember életét akkor is, ha évtizedekig nem ta­ lálkozunk. — Ez a generáció sok madáchi pillanatot élt át . . — Igen, a fényes szelek időszaka paradicsomi pillanat volt, de a komorabb színek azóta is ismétlődnek a világtörténelemben. Éppen az a nagy­ szerű és tragikus a madáchi gondolatban, hogy nem lehet évszámokhoz kötni. — Mi adja a reményt ebben a szituációban a művész számára? — A nemrégiben rendezett mexikói értelmiségi kongresszuson Jack Lange, a francia kulturális miniszter fogalmazta meg: a válságon csak az alkotás, az invenció lehet úrrá. Olyan energiatöbbletet szabadíthat fel. amely akkor is segít, ha minden tétel érvényét veszti. A logikának kell győznie, s annak a cselekvésnek, cselekvéskényszernek, amely évezredek alatt beépült az ember kromoszómáiba. — Az élményekből, a múlt századi író és a ma élő képzőművész sokszor párhuzamos, vagy éppen számos ponton találkozó sejtéseiből, reményeiből hogyan, mikor lettek grafikák, rézkarc-illusztrációk? — Az ember tragédiája illusztrációit a Magyar Helikonnak készítettem. A kiadó, illetve a tipográfiát készítő Szántó Tibor keresett meg. s a feladat az előbbiek mellett azért is izgalmas volt, mert a Pénzjegynyomda közreműkö­ désével lehetőség volt az eredeti rézkarcnyomásra. A szintén 1966-ban a Magvetőnél megjelent Mózes-illusztrációi ugyancsak rézkarctechnikával ké­ szültek, de nem mély-, hanem magasnyomással. Madáchcsal való kapcsola­ tom máig lezáratlan, éppen az életmű hihetetlen aktualitása miatt. Spontán alkalmak is kínálkoznak az élmények felelevenítésére. Néhány hónapja pél­ dául a Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége londoni kiállításán ott voltak Tragédia-illusztrációim is, és meglehetősen izgalmas dolog volt figyelni, ho­ gyan reagál az angol közönség a londoni színben ábrázolt jelenetre. P. Szabó Ernő 40 �M adách és a szülőföld Beszélgetések Salgótarjánban és Balassagyarmaton M indenekelőtt köszönöm mindazon személyek és intézmények segítségét, akik lehetővé tették, hogy ez az írás megszülethetett. Köszöntöm azokat is, akik akadályoztak ebben. Mint utólag kiderült, fontos volt az ő működé­ sük is. Kicsit konokabb lettem általuk. Ez az írás nem tudományos, de nem is irodalm i. Sőt! Még csak nem is szociográfia. Beszélgetések M adáchról. Néhány m agnókazetta tartalm a lesz olvasható itt, melyeket 1982. október 15. és 25. között vettem föl az alcím ­ ben említett városokban. A szöveget nem stilizáltam . A beszélők nevét sem mindig írom ki, nem is mindig tudtam, hogy mi a neve an nak, akit meg­ szólaltattam . Nem mindig fontos a név és a b riliáns stílus. Inkább az ér­ zelmeket tartom fontosnak... Nos, nehogy az olvasóban ellenséges érzelmek ébredjenek irányom ban, vágjunk inkább bele. Első helyszínünk, Salgótarján. BOLYAI GIMNÁZIUM, IGAZ­ GATÓ, az irodájában beszélgetünk. — Ön szerint ebben a megyében többet tudhatok meg Madáchról, mint másutt? — Ha a gimnáziumokba megy, meggyőződésem, hogy elsősorban a műről fog képet kapni, és nem az életrajzról. Azok az életrajzi kötő­ dések, amelyek Madáchcsal kapcso­ latban vannak, sokkal inkább a me­ gye nyugati részében élnek. Ma­ dách itt mint érték épül be az em­ berekbe, de ez az érték nem sokkal mutat túl a tanterven. A lokálpat­ riotizmussal kapcsolatos remények — szerintem — nem fognak „bejön­ ni. " De ezt helyénvalónak is érzem. Egész irodalmi nevelésünk értékköz­ pontú. Általános emberi érték-, er­ kölcsi érték- és esztétikai értékköz­ pontú, és nem életrajzi, illetőleg nem lokális. Salgótarján műemlék nélküli vá­ ros, kisebb a múltja, ebből követke­ zik, hogy kisebb a művészi értelem­ ben vett intellektuális beépültség. BOLYAI GIMNÁZIUM, az egyik harmadikos osztállyal ülünk a bi­ ológiai előadóban. — Fontos-e nektek, hogy többet tudjatok Madáchról, mint mások, máshol ? — Szerintem az a fontos, amit, csinált, nem az, hogy hol csinálta, írhatta volna a Tragédiát Bécsben is, az még éppolyan érték lenne, mint így. — No, azért számomra zavaró vol­ na, ha Bécsben írta volna. Sokkal jobb az, hogy itt írta. — Csesztvén járva milyen érzé­ seitek voltak? — Én ugyan nem voltam, de sze­ rintem nagyon jó érzés lehet ott lenni. Ez ugyanaz, mint hogy a deb­ receniek büszkék arra, hogy debre­ ceniek. — Fontos az, hogy egy országon belül hol él az ember? — Érettségi után sokan elme­ gyünk innen. Ennek megvannak az okai. Továbbtanulás, munka, ilye­ nek. De egy biztos: jó lesz vissza­ jönni, lesz hová visszajönni. Lesz egy pontja Magyarországnak, lesz egy város, amely visszavár. — Nem rossz elmenni innen, de mindig nagyon jó visszajönni. Vala­ hányszor olyan helyen vagyok itt a városon belül, ahonnan lehet látni az egész várost, mindig rácsodálko­ zom, mert nekem nagyon tetszik. 41 �Én nem is fogok tudni elszakadni innen. — Érdekes, hogy szüleink meny­ nyire másként viszonyulnak a vá­ roshoz, mint mi. Végigrohannak az üzleteken, és kész. — Úgy tudom, hogy mostanában foglalkoztatok Az ember tragédiájá­ val. Hogyan van az szerintetek, hogy a Tragédia így kiemelkedik Madách életművéből, sőt a magyar irodalom terméséből is? — Szerintem Madách élete olyan szakaszba jutott, hogy szinte mu­ száj volt ezt megcsinálnia. A Tra­ gédiát nem úgy írhatta, hogy neki­ ült, hogy most szépen elkezdem ír­ ni, hanem kiszakadt belőle. — Mi jelent nektek többet: amit az életéről, vagy amit a műveiről tudtok? — Szerintem az, hogy hol élt, nem befolyásolta őt abban, amit alkotott. Tehát a műve érdekel minket job­ ban, mint az élete. Én sem örülnék, ha az én életemmel foglalkoznának, — Szerintem meg a műve szoro­ san összefügg az életével. Csak kü­ lön a művet nem lehet szemlélni. Együtt érdemes nézni a kettőt. Ha megfigyelsz akármilyen irodalomtörténetet, egyik se választja úgy ketté, mint te. De így nem is lenne egy országnak sem irodalma, pedig a világ országokra és földrészekre oszlik. CSICS GYÖRGY, a Petőfi színját­ szó szakosztály vezetője. — Mutattak-e be valamit önök a madáchi életműből? — Igen. Régen. 20—25 évvel ez­ előtt a Civilizátort. Rendkívül nagy hatása volt akkor. Többen voltunk mi is, mint most, és gondolkodtunk rajta, hogy elővesszük a Mózest, de erre nem került sor. A Tragédiából az Egyiptomi színt sokszor játszot­ tuk. Többek között Madách-évfordulókon is. Mindig szoktunk azok­ nak az íróknak a munkásságával és ez életével is külön foglalkozni, akiknek a darabjait játszuk. Ter­ mészetesen Madách Imrével kapcso­ latosan is sokat kutattunk. Tudva azt, hogy itt, ebben a megyében élt, itt alkotott, sokkal lelkesebben dol­ gozott a csapat, mint más szerzők esetében. Ezt nem az udvariasság mondatja velem. Megszállt minket akkoriban Madách szelleme. Tud­ tuk, hogy kicsit több kötelességünk van vele kapcsolatban, illik mé­ lyebben tisztában lennünk bizonyos motivációkkal, melyek tollát vezet­ ték. 42 — Miért éppen az Egyiptomi színt választották a Tragédiából? — Mert ez állt hozzánk megvaló­ sítás szempontjából a legközelebb. Hatásában úgyszintén. A vivőerő, a forradalmiság sarkallt minket min­ dig. ha műsoron volt az Egyiptomi szín. Lehet, hogy ha ma elővennénk a Tragédiát, m ár másik színre esne a választásunk. Akkor tehát a kö­ rülöttünk levő világ is olyan volt, hogy az Egyiptomi színt kellett vá­ lasztanunk. — Önnek nyilván vannak ta­ pasztalatai a közönség vonatkozásá­ ban is. Hogyan él Madách a közön­ ség tudatában? — Élni él a tudatunkban, persze azért Madách-képről nem lehet be­ szélni. Vannak néhány mondatos rögzült, beépült információik. ,,Ma­ dách csalódott a feleségében”, „Ma­ dách elégedetlen volt a saját sorsá­ val.” Ezeket az átlagintelligens, át­ lagolvasott ember tudja. Ha meg­ nézi a Tragédiát, tudja, hogy hol épül be Madách személyes csaló­ dottsága. És ez nem lényegtelen tu­ dás, merem mondani. MADÁCH GIMNÁZIUM, negyedi­ kes lányok. A tornateremben ülünk, engem kivéve mindenki dresszben, melegítőben. Kicsit furcsa helyszín Madáchhoz, de szokjuk lassan. — Ezen a vidéken élt és alko­ tott Madách Imre, és nem is akár­ mit: világirodalmi jelentőségű mű­ vet. Melyik a fontosabb szerintetek: az, hogy a megyétekben született az a mű, vagy a mű maga? — Mindkettő. — Szerintem a mű. — Szóval a kettő elválaszthatat­ lan szerintem. — Jó tudni, hogy itt van Balas­ sagyarmat ilyen közel, és ő ott te­ vékenykedett, és a műve is fenn fog maradni nagyon sokáig. — Ha Madách szegény szülők gyermeke lett volna, szerintetek be­ futotta volna ezt a pályát? — Most már szerintem nem szá­ mítana a társadalmi különbség, de akkor számított. — Miért nem számítana ma? — Mert ebben a társadalmi rend­ szerben mindenki egyenlő. — Szerintem azért mostanában is számít, hogy kinek van pénze. Akinek pénze van, meg protekció­ ja, az ma is a legjobb helyeken van. Persze művészeti alkotásoknál a protekciót ejteni kell, ott a mű beszél. De nem mindegy, hogyan él a művész, aki a művet alkotja. �— Ápoljátok-e névadótok kultu­ szát ? — Igen. Nagy ünnepségek vannak ilyenkor, minden tárgyból Madáchpályázat, meghívják a régi Madáchosokat. — Éreztek valamit azügyben, hogy nektek esetleg jó lenne vala­ mivel többet tudni Madáchról, mert éppen itt éltek? — Érezzük ezt mi is, de tanára­ ink is többet foglalkoznak az ide­ kötődő írókkal. Szerencsére nagyon jó magyartanárok vannak a suliban. — Láttátok már Az ember tragé­ diáját? — Szerettük volna megnézni. Szerveztünk rá autóbuszos utat, de nem kaptunk jegyet. Utána meg — úgy halljuk — megbukott a darab. Legalábbis lekerült műsorról. Az idén újra megy. Majd most meg­ nézzük. (Közben kis szünet, másik csoport jön, és a helyszín is megváltozik: a testnevelői szobában üldögélünk asztalon, széken, radiátoron, jel­ vénytároló szekrényen...) — Hogy érzitek a kapcsolatot Ma­ dách és köztetek? — Biztos beszéltek m ár neked a Madách-ünnepségről. Meg a pályá­ zatokról. Szóval így külsőségeiben ez el is van intézve, de — szerin­ tem — a szellemisége nagyon távol van a velünk egykorúaktól. Idősöd­ nünk kell, hogy ezt megértsük. Második helyszínünk Balassagyarmat NEDELICZKY TERÉZ, népműve­ lő, járási-városi pont: művelődési köz­ — Én Vanyarcon születtem, és ha azt mondják, hogy Veres Pálné, nem nézek furcsán azokra, akik mondják. Domborművét sokszor lát­ tam otthon az evangélikus temp­ lomban. Mit tagadjam, általános is­ kolás koromig járnom kellett erre a helyre elég gyakran. Persze, nem Veres Pálnéról van most szó, de ugye őt Madáchcsal kapcsolatban egyáltalán nem lehet kihagyni. Először tanáraimtól hallottam azt, hogy Veres Pálné kapcsolatban állt Madách Imrével. A kastélya udva­ rán volt egy fa, és az alatt olvasta fel Madách a Tragédiát. De hol van a fa? A fa nincs sehol, a kastély szétrohad. Legalább tüntették vol­ — A kollégisták sokszor és szíve­ sen üldögélnek ott. a Madách-szobor alatt, ami a Bolyai Gimnázium előtt van. És nem azért mondom, mert te itt vagy, de annak idején, amikor vettük Madáchot, valahogy jobb érzés volt oda kiülni, és ott megbeszélni a vele kapcsolatos ba­ jainkat. — Bár ez furcsa kapcsolat, ami­ ről én beszélek, de kapcsolat. Aki négy évig jól tanult, közösségi em­ ber volt, a tanévzárón Madách-plakettet kap. Ez sem utolsó dolog, ha valaki begyűjt egy ilyet jó mun­ kájáért. — A tanterv kicsit fellazítja kap­ csolatainkat. Nagyon kevés idő jut egy-egy íróra, költőre. Ha Madách­ ra —4 órát ellop a tanárunk, ak­ kor azt mások sínylik meg. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változ­ tatni, de kellene, az biztos. — Sok a diákokban az ok nélkü­ li félelem Madáchtól. Mindenki úgy olvassa a műveit, hogy jaj, ez az, amit nem lehet megérteni. Túlzot­ tan elvontnak hiszik. Nem könnyű olvasni az biztos, de érdemes min­ denképpen, a gondolatai miatt. — Jó ebbe az iskolába járni? — Igen. Szerintem a legjobb suli a városban. Persze az véletlen, hogy Madáchnak hívják. Mindenesetre kiállunk mellette. Lehet, hogy Ma­ dách Imre kicsit távol van, de sze­ retnénk közelebb kerülni hozzá. Többet tudni róla. na el a föld színéről, de így romo­ san mindig gondolatokat ébreszt bennem, és nem a legodaillőbb gon­ dolatokat. A Tragédiát általános is­ kolás koromban kaptam ajándékba. Azt hiszem, jószüleim vették, vagy én...? Nem ez a lényeg. Kezdtem ol­ vasgatni, de nem értettem. Félre is tettem. Jött a középiskola, és két Madách-óra után kibomlott bennem a madáchi gondolat. Felfedeztem értékeit, összefüggéseit. De bennem is él máig, és az hogy vanyarci va­ gyok, még pluszként megemeli ezt a sikot. Lehet, hogy ez lokálpatrio­ tizmus. Ha az, büszkén vállalom. A Tragédia mondandóját, mai tartal­ mát illetően Hegedüs Géza megfo­ galmazását érzem helytállónak: erre a műre nem lehet pesszimizmust, se optimizmust ráfogni. Benne van mindaz, ami a művelt főket foglal­ koztatta a világ dolgaival kapcsola­ tosan. 43 �KOVALCSIK ANDRÁS, matema­ tika-fizika szakos tanár, és FAR­ KAS ANDRÁS festőművész, rajzta­ nár, grafikus beszélgetése: F.A: — Nem szeretem az ünnepe­ ket, tehát én nem a közeledő Madách-évforduló ürügyén beszélek most, ezt szeretném előrebocsátani. Nem vagyok híve ezeknek a bizán­ ci nagy ceremonális ünnepségeknek, amilyenekre — érzésem szerint — Madáchcsal kapcsolatosan is készül­ nek. K.A.: — De képzős éveinkben mégis te voltál legnagyobb propagá­ tora Madáchnak. Sok-sok Madáchsorozatot rajzoltál, festettél, amatőr színjátszóként játszottál is Madáchot... F.A. — No, én nem azt mondtam, hogy nem szeretem... Valóban ját­ szottam is... Lucifert. Én a dolgokat kétkedve fogadom el. Sokat rágó­ dom mindenen. Idő kell, míg egyegy alkotás eljut hozzám. Ha végül aztán igazán rokonságot érzek va­ lamelyik íróval vagy költővel, ak­ kor folyamatosan, hosszú időn át izgat a téma. Ilyen személyiség sza­ momra Madách Imre. Középiskolá­ ban került hozzám közel, ezt nagy­ szerű tanáromnak. Keresztes Pálnak köszönhetem. Ő írta a felvidéki gimnáziumok 7—8. osztályos iroda­ lomkönyvét... Madách élete is mi­ lyen tragikus volt és milyen rövid. Boldogtalan házasság. Fráter Erzsi­ ke más típusú ember volt, és sokat jelentett abban a kérdésben, hogy mit gondol Madách a nőről, mit vitt bele ebből a Tragédiába. Én predesztináltnak hiszem Erzsikét, a ke­ serű poharat. Egészen másképp ala­ kulhatott volna nélküle a Tragédia, vagy lehet, hogy létre sem jön.... K.A.: — Így tehát nem csoda az, hogy Madách egyénisége vonzódott az ellenpólushoz. F.A.: — Madách egy befelé élő, beteges ember, Erzsike meg mulatós kedvű, életvidám asszony. K.A.: — Így talán érthető Fráter Erzsi sírján a felirat: „Könnyű ítél­ ni a felületesnek, de nehéz annak, ki a lelkek mélyét kutatja.” F.A.: — Igen, talán így sommáz­ hatnánk ezt a gondolatot, hogy ítél­ ni könnyű, de megérteni nehéz. K.A.: — A Tragédia-illusztráció­ idat nézve érdekes, hogy mennyit változott szemléleted az idők fo­ lyamán. Az első időkben a luciferi kajánság, most meg ezek a letisz­ tultabb, mondandójukban monu­ mentálisabb rajzok. 44 F.A.: — Amíg az ember fiatal, felületesebb. Ahogy öregszik megerleli az idő. Talán bölcsebb lesz. Mert ballépéseinknek, tévedéseink­ nek szeretjük ezt a felmentő kife­ jezést adni. Ne ítéljünk elhamarko­ dottan! Számomra talán ez a leg­ nagyobb tanulság a Tragédiából. Mindig jobban érik, visz. a magyar helyzet is a Tragédia megértése fe­ lé. Megtanítja ez a mű szerintem arra a ma magyar emberét, hogy: lassan az agarakkal, ne legyünk tel­ hetetlenek! Kudarcokkal, ballépé­ sekkel, csalódásokkal teljes az élet. Megyünk mindig előre, csak hala­ dásunkban nem árt, ha érzékeljük azt a bizonyos spirált. Nem rózsák­ kal telehintett út ez. Milyen érdekes dolog ez a mesterművekkel, hogy sok-sok évet végig kell botorkál­ nunk ahhoz, hogy eljusson a lénye­ gükig. És újra és újra elővéve eze­ ket a műveket, mindig más oldalu­ kat m utatják... Ez persze azért is van, mert közben öregszik az ember. Maga is változik, él, tapasztal. No, így vagyok én a Tragédiával. Mindig más és más szépségeit veszem észre. K.A.: — Mit jelent illusztrálni a Tragédiát? F.A. — A szó jelentéséből kell kiindulni. Lumen: fény. Fényt gyúj­ tani. Világosabbá tenni a mű je­ lentését, nem túlegyéníteni magun­ kat, hanem alázattal szolgálni a művet. CSIKÁ SZ ISTVÁN irodavezető — Családomtól, közelebbről apám­ tól kaptam az indíttatást, nagyon ko­ rán. Mielőtt tananyag lett volna, én m ár részleteket tudtam a Tragédiá­ ból. Apám dühében sírvafakadt, amikor megtudta, hogy milyen keve­ set foglalkozunk Madáchcsal az is­ kolában, 1946-ban láttam a Tragédi­ át a Nemzeti Színházban. A szereposztás: Ádám — Básti Lajos, Éva — Lukács Margit, Lucifer — Major Tamás, Péter apostol — Somlai Ar­ túr. Mondanom sem kell, mekkora hatással volt rám. 1958-ban kerül­ tem Balassagyarmatra. A Palóc Mú­ zeumban kezdtem el munkámat, mint restaurátor. Nagyon érdekes volt az, hogy mindenütt Madáchot láttam. Szoborban, emléktáblán... Később elmentem tanítani, de ak­ kor m ár megfogott ez a város, meg­ csapott a levegője. Itt is olyanok a gesztenyefák, mint Zala megyé­ ben, vagy a Szilágyi Erzsébet fa­ sorban. De megéreztem, hogy ezek �a kisvárosi emberek mekkora alá­ zattal közelednek egymáshoz... A legnagyobb hatású felfedezés az volt, hogy van itt egy épület, fel­ mehetek az emeletére, a nagytermé­ be, ahol Madách Fráter Erzsébettel megismerkedett egy megyebálon... Aztán megtudtam azt, hogy Csesztve... Madách krími hársfája..., a kastély... Megismerkedtem dr. Sza­ bó Józseffel, aki sokak szerint a vi­ lágon legjobban ismeri Madáchot. Nemrég engedtük el Győrbe, az egész világ leghatalmasabb Madách-gyűjteményével együtt. Hogy ugorjunk időben, el kell mondjam, hogy ma is rengeteget je­ leni Madách az életemben. A sors egy különleges területre hívott en­ gem dolgozni. Állami és pártmeg­ bízatásként kaptam a feladatot 1974ben, hogy egy új típusú intézményt vezessek, a Családi és Társadalmi Ünnepségeket Szervező Irodát. Emocionális pillanatokban vagyok jelen az emberek életében. A házas­ ságkötéseknél, névadókon, temeté­ seknél. Én minden temetést így fe­ jezek be: hadd mondjam el a Nógrád megyéből a világ fölé növő Ma­ dách szavait: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küz­ dés maga.” Az arisztokrata, a földbirtokos Madách, aki ilyen emberi­ en tudott szólni, azoknak az embe­ reknek mondatja ezt velem, akik félig a földben állva élték le az éle­ tüket.... DR KALAS GÉZA bíró, jogász. — Minden első szavak helyett: én Debrecenből jöttem ide. Nem tar­ tom ma sem hazámnak Nógrád me­ gyét. Mindenki tudja, hogy nincs jó véleményem róla. Volt bennem mindenesetre irodalmi érdeklődés még von Hauss, meg az érettségi 45 �dolgozatomat is Madáchból írtam, a debreceni református kollégium­ ban. Mikor idejöttem, akkor alakult itt egy amatőr színpad. Madách Im­ re nevét vette fel, és én sok-sok műsorukat szerkesztettem. Madáchmüsorokat is. Megismerve műveit kialakult egy meglehetősen egyedi Madách-kép bennem. Én például nem tartom gyenge költőnek. Tu­ dok olyan gyöngyszemeket mutatni, melyek páratlanok a magyar iroda­ lomban. Csak nem érlelte ki a ver­ seit. Régen volt szándékomban a Civilizátor átdolgozása, rá kellett jön­ nöm azonban, hogy akkor, abban a helyzetben nem lett volna szeren­ csés Magyarországon Madáchcsal foglalkozni. Madách előremutat eb­ ben a műben, egész Adyig. „Duná­ nak, Oltnak egy a hangja” — ezt mondja ki ő is, ráadásul olyan tör­ ténelmi helyzetben, amikor az üvöl­ töztük: a körülöttünk élő népek kö­ zül legnemesebb, a vezér magyar. Vagy mennyien nem ismerik Madách beszédeit, közéletiségét. Ki tud pél­ dául humoráról, ami leveleiből su­ gárzik? Lenne mit tenni a z évfor­ dulón. A gumicsontszólamok helyett, például egy Madách-összes kiadás... SZILAGYI LAJOSNÉ, 72 éves né­ ni, a balassagyarmati szociális ott­ hon lakója. — A Madách család az én nagy­ bátyámmal, anyám édestestvérével kihalt. Akkor vette fel az én két fiútestvérem a Madách nevet. Ők mór csak fölvették. mert anyám volt Madách-lány, Madách Emma. Dédapám Madách Károly, édestest­ vére volt a Madách Imrének. A családomban az volt a vélemény, hogy ha Madách Imre meg nem há­ zasodik, és ez a házasság nem ilyen szerencsétlen, soha létre nem jött volna a Tragédia. Madách Imrének voltak versei, aztán ez a Mózes, meg mások, de ez mind olyan nulla Az ember tragédiájához képest, hogy ezekkel csak bikkfaíró lehetett volna a nagybátyám. Tehetség ok­ vetlen volt benne, de nem olyan nagy. Kiizzadta ezt magából Csesztvén. Magányban, tüdővészesen. Beteg ember volt ő, elmélázó, gyenge. Nem tudta azt az iramot tartani, amit a felesége elvárt volna tőle. Nem véletlen, hogy az ükanyám, a Majthényi Anna ennyire ellene volt ennek a házasságnak. No, azt már ne mondjam, hogy én mennyire büszke vagyok, hogy a családomból kinőtt valaki a világba. Szelleme, kultusza ápolásáért tehetnénk töb­ 46 bet is. Mióta Aliz néni kimúlt, Csesztve is elhanyago.ltabb lesz. Mi­ nimális teendő lenne, ha egy ilyen író volt irodalmunkban, hogy legalább az emlékmúzeuma rend­ ben legyen. AZ UTCÁN. (Férfi és óvodás ko­ rú kislánya, kézen fogva.) — Jó estét kívánok! Nem harag­ szik, ha kérdezek magától valamit? — Tessék, de sietünk. Most ho­ zom a gyereket az óvodából. — Madáchról érdeklődnék... (Továbbiakban presszóasztalnál beszélgetünk. Madách neve hallatán már nem is siet annyira az apa.) Apa: — Ha kell ez magának, hogy egy kőműves beszéljen Ma­ dáchtól, akkor éppen elmondhatom, ami a szívemet nyomja. Csak le meri-e majd írni? Maga dolga, tisz­ tában vagyok vele. Johanna, nem tudod normálisan enni azt a süte­ ményt? (Kislány egy sarokházzal birkó­ zik, már a szempillája is tejszínha­ bos.) — Na, szóval sok nekem kicsikét ez az évfordulódömping. Jövőre lesz, de már maga sem hiába kószál itt a városban. Duzzasztják szépen a Madách-kultuszt. Nem is ismerjük Madáchot. Erre nem gondolnak? Honnan is ismernénk, a gimnáziu­ mon kívül? Leérettségizünk, letud­ va az irodalom, letudva Madách. Tehát hozzá kéne nőnünk, hogy érezhessük: mi az ő szellemében gondolkodunk. Pedig az írók, az iro­ dalom célja szerintem az, hogy: ki­ csikhez hajolni, hogy magasodjon. — Pardon, pardon, mit mondott az elején? Hogy egy kőműves? — Tudom mire gondol. Őt évet végeztem teológián. Család van, pénz kell, kész, vége, felejtsük el. — No, de az olvasót sem lehet etetni, tudja. Hol hiszik el nekem, hogy ez egy átlag magyar kőműves dumája? — Igen, igen ... Én hat éve élek itt. De őszintén mondom, ön­ szorgalomból, meg azért, hogy Ba­ lassagyarmaton vagyo.k, nem tudok ráhangolódni sem Madáchra, sem Mikszáthra. Éppen azért, mert egész nap dolgozom, és ebben a melóban nem lehet istent-embert ismerni, itt dolgozni kell. Munka után én in­ kább a második világháború újab­ ban felszabadult anyagát nézegetem, ami olyan, mint a fagylalt, — cse­ mege. Na, úgyhogy hallgassuk meg inkább a lányomat Madách-ügyben. �— Micsoda, én nem viccnek szá­ nom ezt az írást! (Levegő után kap­ kodok a felindultságtól.) — Nyugodjon már meg az iste­ nért! Átveszem a szerepét. Majd én meginterjúvolom a lányomat. Dűl­ jön hátra nyugodtan, és igya meg a kávéját, mert kihűl. — Johanna, figyelj kicsit ide! Mi volt Csesztvén, amikor kirándul­ tunk? — Hát... nagy fa... meg hintaszék. — Kinek a hintaszéke volt? — Az íróbácsié. — Aztán mi volt még? — Barackot ettünk. — És mi volt a szoborral? — Bajusza volt. — É s mit csináltál a szobortól? — Féltem. Féltem még a közelé­ be is menni. — Kik olvassák, amit az a bácsi írt ? — A négerek... meg az eszkimók is..... — Mondd el még, hogy már te is tudsz írni! — Tudok, csak már leszoktam. Ez a mondat kissé szíven üt. Ezt az apa észre is veszi. Befejezzük a beszélgetést. Kinn az utcán jut eszembe, hogy apa és lánya még be sem mutatkozott. Most megteszik. EGYED JÓZSEF ÉS EGYED JOHANNA. LÁNYOK A GEISLER ETA LE­ ÁNYKOLLÉGIUMBAN, a nevelői szobában ülünk. (Mikes Zsófia, Sza­ bó Erika, Kanyó Beatrix, György Zsuzsa.) — Harmadikba járunk, óvónői szakközépiskolába, egy osztályba. Ebből egyenesen következik, hogy ugyanaz a magyartanárunk. Szeren­ csénk van, m ert tanárnőnk igazán jól, nem szakközépiskolai fokon ta­ nítja a magyart. — Nem tudtuk, hogy beszélgetni fogunk veled, tehát nem azért mondjuk, mert jót akarunk monda­ ni. de véletlenül éppen most tanul­ juk Madáchot, és sokkal többet fog­ lalkozunk vele azért, mert innen származik. — Én például a Mózesről írok dolgozatot... — Én a lírájáról... — Én a levelezéséről... — A tanárnő kiadta ezeket a té­ mákat, lehetett választani. — Az, hogy erre élt, ahol én most, kicsit magasabbra emeli a szemem­ ben. mert van közöm esetleg ahhoz, hogy a művei hogyan élnek majd bennem, meg a gyerekeimben. — Nekünk, 17 éveseknek mit je­ lent Madách érzelemvilága, gondo­ latai? Én persze csak magamról tu­ dok beszélni... Csak a Tragédiát is­ merem, még általános iskolás ko­ romban láttam a tv-ben. Nem is néztem végig, csak pár színt. Mi­ kor megismételték, már végignéz­ tem, és eléggé tetszett. Bár nem olyan mű, amit csak úgy egyszerű­ en meg lehet érteni. Kell tudni, hogy Madách életében mik voltak azok az előzmények, amik miatt megír­ ta ezt a művet. Most, hogy tanul­ juk az iskolában a megírás előzmé­ nyeit, a kérdésfelvetések okait, így már sokkal világosabb az egész mű. Például az én feladatom volt ezzel kapcsolatban, hogy a Faustot és a Tragédiát összehasonlítsam. Tény­ leg nagyon érdekelt, amit csináltam, és szívesen csináltam. Érdekes a Faust is, de nekem a Tragédia job­ ban tetszett. Lehet, hogy azért, mert jobban ismertem. Vannak benne olyan kérdések, amelyek engem is foglalkoztatnak. Mi az ember életé­ nek a célja? Mi lesz, hogy ha nem vesznek fel, akkor miért tanultam? Minek töröm magam? Milyen bol­ dogságok fognak várni az életben? Sokszor kétségbeesett vagyok... Vagy mi lesz a következő évszázadokban? Kiskoromtól fogva foglalkoztat, hogy mi lesz, milyen új találm á­ nyok meg ilyesmik lesznek akkor, amikor én már nem élek. Madách mennyi mindent látott előre! Vá­ laszt kapok kérdéseimre, megnyug­ szom, erőt nyerek a továbbiakhoz. Szerintem ezt nem akármilyen mű és művész tudja megcsinálni. UTCA, FIATAL NŐK EGY CSOPORTJA. 20 és 30 évesek lehetnek. Mint később kiderül, van köztük egy munkás, két adminisztrátor, egy KISZ-titkár és egy kultúros. — Nem véletlenül dolgozzák fel Madáchot, és nem véletlenül viszik színpadra. Mert alapvető problé­ mákba mélyed, és alapvető dolgo­ kat boncol. Egyén és egyén, egyén és társadalom viszonya. A kezdet kezdetétől a civilizációig hogy’ je­ lentkeznek ezek a dolgok. — Szerintem Madáchnál a jó és a rossz az alapvető gondolat, és az élet értelmének a kérdése. Meg a magánéletére is válasz ez. — Egyszer, — vagy két éve — itt volt a férjem egyik unokatestvére, és átmentünk vele Csesztvére... Va­ 47 �lóban nagyon tiszta, csendes kör­ nyezet volt, és egy zárkózott em­ bernek a lakóhelyét láttuk. — Mi is voltunk ott, de akkor nagy kosz, és rendetlenség volt. Ha volt egy ilyen világraszóló írónk, egy kicsit többet kellene ezzel fog­ lalkozni, vagyis törődni, nem? — Én nem vagyok benne biztos, hogy ha azt mondom, hogy most megyünk, és megnézzük Madáchot, ugyanannyian eljönnek, mintha azt mondom: megyünk a vidámparkba. Ha meg lasszóval fogom Madáchi­ hoz az embereket, annak megint nem sok értelme van. * Nem utóhang, és nem konklúzió, nem is magyarázkodás következik. Célom ezzel a munkával az volt, 48 hogy olyan emberi tudattartalm akat kutassak, melyek erősen kötődnek szülőföldhöz, élettérhez. Ezen belül Madách Imre szülőföldjéhez, és egykori életteréhez. Izgalmas volt azt kutatni, hogy egy ember, aki maradandó nyomot hagyott a világirodalomban, miféle esztétikai-etikai nyomokban van jelen azon a tájon , ahol élt és alkotott. Ismétlem: nincs szándékomban semmi tanulságlevonás, összegzés. Egy mondatot mégis: nem lehet tel­ jesen érdektelen elgondolkodnunk a Madáchról elhangzottak kapcsán is nemzeti öntudatunk, értékszemléle­ tünk. illetve a kultúrához, iroda­ lomhoz való viszonyunk problémái­ ról. Karácsondi Imre �Férfi és nő Madách Imre é s V eres Pálné Alighanem igazat kell adnunk Szerb A ntalnak: „ .. az egész ma­ gyar irodalomban nincs még egy költő, még Vajda János és Ady Endre sem, akinek az életében és művében a nő olyan központi sze­ repet töltene be, mint Madáchéban. Az élete két nő között, az anyja és felesége között őrlődik fel.” De te­ gyük még mindehhez hozzá: a két nő közötti őnlődés közepette — úgy látszik — egy harmadik társaságá­ ban talált enyhületet és hozzá mél­ tó szellemi felüdülést. Ez a nő ba­ rátja, Veres Pál felesége volt. A barátság a negyvenes évek vé­ gén kezdődik. Madách az évtized kezdetétől Balassagyarmaton dolgo­ zik. Előbb tiszteletbeli aljegyzővé, később katonai főbiztossá nevezik ki a megyénél. Így találkozik a ná­ la nyolc évvel idősebb Veres Pál megyei főjegyzővel és annak fele­ ségével, Beniczky Herminnel. A költő — közös barátjukkal, Szontágh Pállal — szívesen tartózkodik Veresék vanyarci kastélyában. De adjuk át a szót a dolog talán leg­ jobb ismerőjének, a szegről-végről rokon Mikszáth Kálmánnak: , , . . a környék kiváló emberei sűrűn meg­ fordulnak a kristálytiszta jellemű gazdánál. Oda jár Szontágh Pál, nagy jövőjű fiatal ember, minden szépért, nemesért buzduló; néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi vi­ ták folynak, amelyekben részt vesz a háziasszony, sőt hovatovább kezd annak központja lenni. Sűrű leve­ lezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvas­ mányaikat kicserélik egymással; Ma­ dách aláhúzogatja a szebb helyeket. Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben és figyelmezteti rájok barátait a margón”. Az irodalomtörténet tud erről a barátságról. Veres Pálné 1895-ben bekövetkezett halálakor olyan em­ berek emlékeztetnek rá, mint Mik­ száth. Vadnay Károly, Gyulai Pál. Ez utóbbi például ezt mondja: ..Fér­ je Nógrád megye előkelő nemesei közé tartozott, ki részt vett a köz­ ügyekben s barátai közé számította a megye két nagyreményű ifját, Szontágh Pált, aki nagy barátja volt az irodalomnak és Madách Imrét, aki titkon lírai és drámai költemé­ nyeket írt, s örömest foglalkozott filozófiai kérdésekkel is.” Ám ne feledkezzünk meg a barátság olyan tanúságtevőiről sem. mint Madách Imre költeménye Veres Pálnéhoz, s az utóbbinak az előbbihez írt le­ veleiről. Vagy a költő Veres Pálné­ hoz küldött képrejtvény-értesítéséről, amelyet Mikszáth Kálmán tett közzé a Pesti Hírlapban 1884-ben. Veres Pálné nagyra becsülte Ma­ dách tehetségét, ragyogó szellemét, hazafiúi állhatatosságát. Elhurco­ lásakor pozsonyi börtönében is fölke-esi. S hogy mennyire foglalkoz­ tatja Madách sorsa, német nyelvű naplótöredékei tanúskodnak róla. 1853. március 30-án a következőket írta: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, ki­ re ma Pesten ítéletet fognak mon­ dani, s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen!” Három nap múlva: „..egész nap szomorú voltam, mert szána­ koztam barátunk, Madách sorsán, aki talán már Pesten van fogva.” Április 11-én így fejeződik be a napló: „Ezen a napon Madách is hazatért Pestről, a felségárulás vád­ ja alól fölmentették. Nagyon örü­ lök ; nagyszerűen viselkedett.” Ezt a barátságot a köztudat kez­ dettől fogva összekapcsolta a Tra­ gédiával. Sokak szerint a mű bizo­ nyos gondolatai és részei a vanyar­ ci napoknak köszönhetők. Az is tény, hogy Madách az 1862. január 12-én megjelent Tragédia első pél­ dányával m ár január 25-én Veres Pálnénál volt. A könyvben lapról lapra feltüntette Arany János vál­ toztatásait, s az elejére a követke­ ző francia nyelvű dedikációt írta: ..Ajánlom önnek ezt a könyvet, mert aki szerezte, az ön odaadó híve.” De a kapcsolatnak van egy mélyebben 49 �fekvő oka is. Nem szabad elfelejte­ nünk, hogy a Tragédia — a két prágai szín kivételével — volta­ képpen a női nem megdicsőítése. Meg kellett oldani tehát egy re j­ télyt. Honnan van, hogy a fiatalko­ ri műveiben szinte nőgyűlölőnek mutatkozó Madách — házasságá­ nak zátonyra futása után! — annyi szépet tud elmondani a nőről? Amikor Palágvi Menyhért. Ma­ dách első életrajzírója művéhez az anyagot gyűjtötte, felvilágosításo­ kat kért Veres Pálné Vác-Hartyánban élő lányától is. Az ő írásbeli „Azon erős közléseiből tudjuk: meggyőződésben vagyok, hogy 1854 óta az egyetlen baráti kör a vanyarci volt. amelyben Madáchot megértették, hol lelkének röpte min­ dig csak a magas felé irányult, s hol az idealizmustól áthatott erős női lélek (édes anyámat értem), a feleség és anya eszményképe, sugallhatta neki azon szavakat, melyek­ kel oly gyönyörűen festi a női hi­ vatás magasztos voltát, midőn (Az ember tragédiája utolsó színében) az Úr így szól Ádámhoz: „Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd / Szünetlenül, mely visszaint s emel, / Csak azt kövesd. S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkülete, / A z érdekek mocskától távo­ labb / Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté fog és dallá szűrődni." E kör volt az, hol a költő mélyen érző szíve, felkorbácsolt kedélye megpihent s üdülést talált, s mely­ ből láng lelke további alkotásaihoz erőt m eríthetett.” Veres Pálné életrajzírói — Rudnay Józsefné és Szigethy Gyuláné — még tovább mennek: „Madách, dacára fenomenális, ragyogó szelle­ mének, nem bírt menekülni a min­ dennapi emberek némely gyarlósá­ gaitól: így hajlama volt a cinizmus­ ra is és Veres Pálné mindig arra törekedett, hogy habár napsugárból és sárból vagyunk is gyúrva —, m int a nagy költő m ondja — in­ kább a napsugarak közé emelked­ jék, mint a sárba süllyedjen. E süllyedéstől nagyon sokszor mentet­ te meg Veres Pálné Madáchot, és okunk van sejteni, hogy a nagy köl­ tő halhatatlan művében Éva m a­ gasztos, nemes tulajdonaiból sokat Veres Pálnéról m intázott... ” A kérdés most m ár az, hogy Ve­ res Pálné milyen „tulajdonai” ke­ rülhettek át a Tragédia Éva-alak50 jaiba. Az életrajz- és a naplótöredé­ kek tanúsága szerint a vanyarci kastély vendégszerető háziasszonyát akkortájt három alapvető vonás jel­ lemezte. Mindenekelőtt valóban „a feleség és anya eszményképe” volt. Olyan asszony, aki igazi Édent va­ rázsolt maga köré. Megteremt m in­ dent, ami a férfi és a család nyu­ galmához, boldogságához szükséges. Ezen túlmenőleg azonban nemcsak élettársa, hanem jószelleme, erköl­ csi támasza is a férfinak. Mennyire jellemzőek a férje alispánná vá­ lasztásakor leírt szavai: „Igaz kí­ vánságom, hogy Pali mindenkor leg­ főbb rugójának tekintse az igazi jót, s mindig e szerint éljen: inkább mindent elveszteni, mint nem tiszta eszközökkel mindent elnyerni.” Sze­ mélyiségének harmadik meghatározó­ ja a szellemi tökéletesedés vágya, a tudományok és művészetek szeretete. Nem a kérkedés mondatja ve­ le: ..Ismereteket vasszorgalommal gyűjtöttem, de fájdalom, nem tud­ tam, hogyan lehessen ezekhez rend­ szeresen jutni, de időm sem volt hozzá. Legjobban mulattam, ha tu ­ dományos és közlékeny emberrel találkoztam, kitől valamit tanulhat­ tam, az ilyen órákat hálás emléke­ zetemben tartom.” Veres Pálné személyiségjegyei nemcsak a Tragédia végét juttatják eszünkbe, hanem az elejét is. A paradicsomi színek Éváját. Aki az égi szózatot akkor is hallja, ami­ kor az elhallgatott, akinek az éle­ te: a férfi szolgálata. „Én meg, ha ott fenn a dics el­ borul, / Itt lenn találom azt sze­ medben, Ádám. / Hol is lelhetném másutt kívüled, / K it létre is csak hő vágyad hozott.” Arra az Évára gondolunk, aki miközben a férfi fenevadakkal har­ col, lankadva a kertet ápolja; aki a Paradicsomból kiűzött Ádámot imi­ gyen vigasztalja: „Én meg lugost csinálok, egész olyat, / Mint az előbbi, s így közénk varázslom / A vesztett Édent.” S az az Éva is félidéződik ben­ nünk, aki az ember nagykorúvá vá­ lását, öntudatra ébredését, s a tu ­ dást sürgető luciferi szavakra így kiált fel: „Én lelkesülök, szép s új dolgokat mondsz.” De a történeti színek Éváiban is nyomot hagyhattak Veres Pálné erényei. Az egyiptomi jelenet rab­ szolganője a szeretettel kelt neme­ �sebb érzéseket a fáraóban. Miltiádész Évája a „nagyravágytól” óv­ ja férjét. Adott esetben Veres Pálné is m ondhatta volna: „Az a nőnek joga / Hogy férjét védje, még ha bűnös is.” Vagy nézzük a római szín Évá­ ját. Szavaiba nem szüremkedhettek-e be a vanyarci elmélkedések?: „Nagy és nemes volt lelkem hiva­ tása.” „S nem ott-e helyem, ahol te vagy / A h Sergiolus! vajh m i sok nemes / Érzést találtál volna e k e ­ belben, / Hol csak m úlékony kéj után kutattál.” Megfeleléseket tehát könnyen taláthatunk Veres Pálné jellemvoná­ sai, s a Tragédia Éva-megformálásai között. S lehet, hogy a vanyar­ ci találkozások is alakították azt a madáchi nőfelfogást, mely sze­ rint a nő a síron is átlépve „dicsőülten felemelkedik”. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagy­ nunk. A nő megdicsőítése a Tra­ gédiában csak addig megy el, amit Madách a „gyönge nő tisztább lelkületének” nevez. Mondjuk tehát azt, hogy a madáchi nőszemlélet bizonyos vonatkozásban egyoldalú és korlátozott? Egy bizonyos: alkalom­ adták éppen Veres Pálné szállott szembe vele. 1869-ben a frankfurti filozófiai kongresszuson az egyik előadó azt fejtegette, hogy a női agy m ár csak a szerkezetéből adódóan sem képes nagy dolgok alkotására. A meghí­ vottak között levő Veres Pálné így vágott oda neki: „Az ön szavaiból uram, a megengedhetetlen férfi arro­ gancia beszél!” Mi lett volna, ha ezt a visszautasítást Madách Im re kap­ ja? Hiszen a Tragédiában is vannak a frankfurti tudóséra emlékeztető nézetek. Csak a legismertebb he­ lyet idézzük: Éva: „Hiába, ha oko­ sabb nem vagyok." Ádám: „Ne is kívánd, hogy légy. én kedvesem, / Eszem elég van né­ kem önmagamnak... / Te csak v i­ rág légy, drága csecsebecs, / Ha­ szontalan, de szép, s ez az érde­ m e.” A drámai műfaj közvetettsége folytán éle vész az ilyen monda­ toknak. Nem úgy, ha közvetlen, prózai szövegről van szó. Mint Ma­ dách akadémiai székfoglalója ese­ tében. Ez a székfoglaló — A nőről különösen esztétikai szempontból — 1864. április 18-án hangzott el. Ma­ dách ebben is a nő hivatásával foglalkozik. Felfogásának lényege: „A nő . . . könnyebben felfog és ta­ nul, de teremtő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli... soha a művészetet és a tudományt előre nem viszi.” És később: „A nő a lá re n d e lt..., s az erősebb férfi lelkében olyan érzé­ seket kelt, mint az elhagyott gyer­ mek, a hervadó virág, a megder­ medt madár.” Veres Pálné a Koszorú című fo­ lyóiratban olvasta a székfoglalót. Méltatlankodva és felháborodva azonnal két levelet is megfogalmaz a tanulmány szerzőjének: „Nincs alkalmam, hogy élőszóval nyilvánít­ sam Ön előtt fájdalmamat, hogy tudományos képzettségét, humorát éppen az emberiség elnyomott ré­ sze ellen használta fel.”. S meg­ vallja, nem hitte volna, hogy a nagy drámaíró ennyire rövidlátó ebben a tekintetben. Aztán kifejti fő ellenérveit: 1. Szellemi aláren­ deltségük nem a nők hibája, hanem a neveltetésüket elhanyagoló társa­ dalmi rendszereké. 2. A női szel­ jem pallérozatlansága annak a meg­ győződésnek a következménye, amely kizárólag a férfit tartja al­ kalmasnak a komoly tudományok elsajátítására és továbbfejlesztésére. A vitában Veres Pálnénak volt igaza. Ezt hamarosan Madách is elismerte. A madáchi felfogás nem tartott kellően lépést az idővel. A Genezis élt benne: hogy az Úr a férfi kedvére teremtette az asszonyt. Szent Pál véleményét fogadta el: „Az asszony dolga hallgatás a gyü­ lekezetben.”. De hasonló nézeteket hagyományozhatott rá műveltségünk másik alapja, a görög-római kultú­ ra is. Madách nem állt egyedül a székfoglalójában kifejtett nőszemlé­ lettel. Gondoljunk csak a feleségét szellemi elmaradottságban hagyó Berzsenyire, s az egész korabeli m a­ gyar irodalomra, mely a legjobb esetben is idáig ment el: „Egy hi­ bázik műveinkhez, / Nyájas napvi­ lág: / A z ti vagytok. — A hol ez nincs, / Nincs szellemvirág.” (Vö­ rösmarty) Hasonló nézeteket val­ lott Széchenyi; de még a közokta­ tási miniszter, Eötvös József is. aki 1868-ban így reagált Veres Pálné nőképzési mozgalmára: „Kívánato­ sabb, hogy a béresasszony kötni ta­ nuljon, m int hogy a művelt osztá­ lyokhoz tartozó nők magasabb ki­ képzést nyerjenek.” 51 �Mennyire a helyén van ez a mondat a Tragédiában: „Minő cso­ dás kevercse rossz és nemesnek a n ő . . . a jó sajátja. Míg bűne a koré, mely szülte őt.”. Az akadé­ miai székfoglalóból azonban hiány­ zik ez a gondolat. Mert a benne el­ marasztalt nőj „bűnt”, a szellemi kisebbrendűséget is a korra kel­ lett volna visszavezetnie. S Veres Pálné — ki nem mondottan — er­ re a következetlenségre figyelmez­ tette. Persze, ezek már korántsem „esztétikai szempontok”. Tulajdonkép­ pen egy társadalmi mozgás figyel­ men kívül hagyásáról van szó. A XIX. század fér fiai — gyakran még a legkiválóbbak is — nem vették eléggé észre a polgári életforma és a liberalizmus hatását a női szel­ lem kibontakozására. Veres Pálné méltán hivatkozhat Harryet Stovere. a Tamás bátya kunyhója író­ nőjére, akinek „nagy része volt könyve által a rabszolgaság eltör­ lésében”. Ám, hivatkozhatott vol­ na hazai példákra is — bár még Mikszáth is. éppen vele kapcsolat­ ban, azt állítja: „Azok az asszo­ nyok, aminőkről Saint-Beuve írt essayket, akik tollukkal a kezükben, vagy csevegéssel a szalonjaikban, sőt némelykor a szerelmükkel is. egy szívükbe oltott kényszer hatá­ sa alatt hazájuk nagyságának emel­ tyűi lettek ... nálunk nincsenek.” Éppen a XIX. században figyel­ hető meg nálunk is, hogy a nő a puszta befogadóból alkotóvá kíván válni. Az első talán Dukai Takács Judit. Élete nagy napjának azt tar­ totta, amikor költőként vehetett részt a keszthelyi Helikon-ünnep­ ségeken. A század közepére ugyan­ csak megnő a nők szerepe az iro­ dalomban és a közéletben. Teleki 52 Blanka, Karacs Teréz, Lőwey Klá­ ra cikkek, levelek íróiként, a ma­ gyar nőnevelés harcosaiként jelent­ keznek az akkori lapokban. S mö­ göttük áll a legfőbb sugalmazó, az Angyalkert-alapító Brunszvik Teréz. Wesselényi Polixénia a kor diva­ tos műfaját, az útinaplót műveli, Mások a költészetben kelnek ver­ senyre a férfiakkal. Mindenekelőtt Szendrey Júlia. Szász Károly neje Iduna, Tóth Kálmánné Flóra né­ ven jelenteti meg verseit. És 1853ig itt él Szécsényben Ferenczy Te­ réz. Műveiről és az önkényuralom alatti helytállásáról hallania kellett Madáchnak is. Hiszen Ferenczy Te­ réz a barátja, Pulszky Ferenc gaz­ datisztjének a lánya volt. S Pulszky nagyra értékelte a fiatal lány te­ hetségét. De Madách — úgy látszik — még a tévedéseiben is nagy hatású. Vé­ leménye kihívást jelentett Veres Pálné számára. Ahogy a kiváló pe­ dagógus, Nagy László írja: „Ma­ dách beszéde volt a szikra, amely lángra lobbantotta a lappangó zsa­ rátnokot.” Veres Pálné a saját éle­ te példájával akarta megcáfolni a nagy költő felfogását. S létrehozta — minden férfiúi idegenkedés elle­ nére — valóban maradandó alko­ tását, a magyar nőnevelés alapjait: az Országos Nőképző-Egyesületet, az első nőképző iskolát — s a hazai nőnevelés ügyét igazi társadalmi mozgalommá tette. Madách mindezt már nem érte meg. De — furcsa mód — mintha előlegezte volna az elismerést a már említett, Veres Pálnénak írott versében: „ . . . ki ember-kebleket képez ki, / Az te­ remt mint Isteneknek társa; / Lel­ ke hat, míg létez művelődés / S díja legszebb: embertársi hála." Szabó Károly �„Üdvöz légy szellemtestvér!” Dramaturgiai problém akörök a Tragédia körül — a rom antikus kettős-én elve „A” T ragédia — M adách Im re m űve A z em ber tragédiája, teljes cí­ méből az irodalom történeti szóhasználatban és a m űvelt köztudatban egyetlen szóvá egyszerűsödve m agasztosult. K örülötte az értelm ezési csa­ tározások középpontjában az irodalm ár és a színházi szemlélet ütközik. A felfogások azonosságának vagy m egkülönböztetésének kérdését csak terjedelm esebb tanulm ány végezhetné el, e jegyzet csupán kísérlet, hogy e két — em lítettem : látszólag antinom ikus — nézőpontot közös nevezőre hozza. Szükségtelen ugyanis a d rám atörténeti és színháztörténeti vizsgá­ lódások különbözősége, hisz m indkettő a dram aturgiai síkon találkozik; az irodalm i szemlélet is valójában dram aturgiai elemzés, ha a drám a eszmei szféráit értelmezi. A színházi (rendezői) felfogások hangsúlyelto­ lódásai is alkalm anként a Tragédia dram aturgiai-eszm ei képét m ódosít­ ják. Lényegi, filozófiai értelem ben is szubsztenciális tényező, hogy a mű eszm erendszerét dram aturgiailag m eghatározzuk, vagyis az alapkonflik­ tust. E rre törekszik szinte m inden elemzés, és ettől függ valam ennyi színházi T ragédia-adaptáció! A legszélsőségesebb megközelítés szerint a Tragédia nem is tragédia, s főként nem az „Em ber trag éd iája” —, hanem inkább az ördög kom é­ diája, hisz Lucifer a játékm ester! Ezzel az Erdélyi Jánostól eredő és az­ óta élő sarkítással szemben m ár m aga M adách is kijelentette, sokat idé­ zett 1862. szeptem ber 13-i levelében Erdélyinek címezve, m áig érvényesen: „Inkább írtam , legyen rossz Em ber tragédiáját, m elyben nagy, s szent eszm éket nem sikerült érvényre hoznom, m int jó Ördögi kom édiát, m ely­ ben azokat nevetségessé tettem .” Valóban tragédia-e a T ragédia? Az ezt vitató vélem ényekkel szemben leszögezzük: tragédia, ha nem is a klasszikus poétika értelm ében az, m ert „jó véggel” zárul. Ebből következik alapállásunk is — b á r az Ú r szava (m int deus ex m achina) oldja fel a rem énytelenséget: ...„ember, küzdj, és bízva bízzál!” Nem pesszim ista teh át M adách rem ekm űve, m i­ ként ezt is sokan tételez ik ! T ágabban fogalm azva, drám a-e. vagy csak drám ai költem ény? Lukács György egy tanulságos ifjúkori dolgozatában fölveti a nem tragikus drá­ m a kategóriáját, am it nem szerencsésen „románc”-nak nevez, „lényegé­ nek m űvészetfilozófiai m eghatározása révén” a legkülönbözőbb neveket viselő d rám ák at be tu d ju k sorolni ebbe a kategóriába. Lukács többek kö­ zött em líti a Faustot és a P eer G ynt-öt: eszmei rokonságuk a m adáchi művel ism ert. A ,.jó befejezés” érve —-, m elyet a nem tragikus drám a k ritériu m ak én t Lukács használ, illik T ragédiánkra is. T ovábbá: „a leg­ lényegesebb konfliktusokat a csoda, vagy a véletlen hatalm ának közbe­ lépésével megoldó cselekm ény” — M adách m űvében is dom ináns. Ez a „cselekm ény” — ÁLOM — m ásrészt: k eretjáték k én t „vetekedés”. U tób­ bi a középkori m isztérium színpad kelléktárából (miracle play) építkezik, s m indkettő (álom játék — m isztérium ) pedig a barokk világ-színház keretei 53 �közt játszódó életszínjáték. Ha az eredőket vizsgáljuk, ti., hogy a bibliai Jób könyve analógiát használja m ár a m isztérium színpad is, még inkább nézzük a T ragédia m űfajtörténeti kérdéseinél, keletkezésének k orát is! Kevésbé hangsúlyosak rom antikusellenes tendenciái. (Mindig m egkésve érkeznek hozzánk az európai stílusáram latok, s ez a nagyrom antika u tá­ ni m ásodvirágzás kedvez a Tragédia m egszületésének.). Rom antikussága rokonítja a rom antikus em beriség-költm ényekkel (B arta János m eglátá­ sa, rá hivatkozik S őtér is), vagyis az ún. „poéma d ’hum atiné”- vel. Az em beriség-költem ények: drám ai költem ények (pl. a lengyel Mickiewicz: Az ősök; vagy K rasinski: Az istentelen színjáték) epikus és nem d rá­ m ai helyzetekből építkeznek. Színpadi értelem ben M adách „isteni” em­ beri színjátéka sokkal inkább színjáték, m int azok bárm elyike! (Még B yron Ka injánál is, m elyet Feld Irén társu lata 1912-ben m isztérium ­ játék k é n t bem utatott!) A m űfaji m eghatározás teh át alapproblém ája a T ragédiának, hisz’ ezért nem játszották sokáig színpadjaink, könyvdrá­ m ának tartv án . T udjuk, M adách is inkább a Mózest érezte színpadra term e tt m űvének. De száz éve fölfedezte P aulay Ede, s 1883 óta ú jra és ú jra sikere bizonyítja, hogy színpadi m űalkotás. A konfliktushely­ zetek erőtereinek kijelölése dram aturgiai-sarkalatos pontja m inden be­ m utatónak, felújításnak. K ik között van teh át a Tragédiában konflik­ tus? Most szándékosan az alap- és m ellékkonfliktusokat egyaránt ide­ sorolva, s m élységük szerint sem különböztetve meg, csak felsoroljuk: 54 �Az Úr és L u c ife r (a keret), L ucifer és Á d á m (ebből következően prim er és szekunder jelleggel Á d á m és az Úr között is), továbbá Á d á m és Éva, Á d á m és a tö m e g (elvontabban: Á dám és az eszmék) stb. között. A leg­ alapvetőbb összeütközés — vélem ényünk szerint — Ádám lelkén belül, teh át Á d á m és Á d á m között történik. Érdekes idéznünk Lukácsot, egy m ásik ifjúkori főm űvéből: (A mo­ d ern drám a fejlődésének története, XV. fejezet): .,Az em ber trag éd iájáb an m ű v é szile g k ü lö n v a n gondolat és m e g é rzékítése. M inden m egtörténés jelképez, illusztrál valam i világhistóriai vagy kozmológiai gondolatot, de az nem olvad fel benne egészen, külön m arad. M inden jelenet szép, allegorikus k ife je zé se egy m é ly gondolat­ n a k ; de a gondolatok drám ai kifejezésének egyetlen ú tja : a szimboli­ kus. M adách k ö lte m é n y e így n e m drám a. M egérzékítés szem pontjából e p ik u s: a hős s z e m é ly é n e k egysége kapcsolja össze a ta r k a kalandokat. A gondolati tartalom kifejezése szem pontjából pedig diálogizált ta n k ö l­ te m é n y : a gondolatok gondolatok m aradnak, a k ü z d e le m legfeljebb vita (és a külső küzdelem legfeljebb ennek illusztrációja), a dialektika csak intellektuális; m ég nem d rám ai” (kiem elések tőlem). Ez a koncepció, részleteiben, h a igaz is, teljességében téves-furcsa, éppen a nem trag i­ kus drám át oly találóan definiáló ifjú Lukácsnál! De Lukácstól függet­ lenül is, azóta is él ez a vélem ény, mely m eghatározta (m eghatároz­ za!) a T ragédia bem utathatóságát. T alán csak Hevesi Sándor centená­ rium i felújító-rendezése m ondta ki végre tá v la ta it: „Ilyen m űnek nin­ csen soha végleges előadása!” T érjü n k vissza teh át az „allegorikus” (és nem szim bolikus!) ábrázo­ lás lehetőségeire, a T ragédia színpadi m egjelenítésében. Pulay szín­ padi látványosságként fogta fel, saját „m einigeni” stílusának, ízlésének dem onstratív bem utatására. Érdem es lenne P aulay rendező-példányá­ ból a korabeli előadást rekonstruálni, pontosabban korabeli források alapján. (Kerényi F erenc észrevétele szerint — nem biztos ugyanis, hogy „rendezőpéldány” az a bizonyos P au lay -féle!) közvetetten ism erjük a vizuális szerepm egjelenítéseket is. N agy Im re (Ádám), Gyenes László Lucifer), Jászai M ari (Éva) jelm ez-,.fotóit”. A párducbőrös Ádám, a ru h ad iv at-b em u tató t tartó Éva, s különösen a denevérszárnyú „ördögi” L ucifer m aszkírozásai jelzik, a külső elfedi a fig u rák drám ai belső lényegét. Mi a d rám a t eologikus m ondandója? „A cél halál — az élet küz­ delem , s az em ber célja küzdés m aga” — nyilatkozza Ádám a k á r esz­ m ei m ondanivalóként a rom antikus küzdelem -küldetés tézisét. De en­ nek a küzdésnek színpadi ábrázolását sem külső eszközökkel kell meg­ jeleníti! G y ak ran így történik. Nem csupán az örök és a rom antika kedvelte „jó és rossz” ellentétét kell látta tn u n k Á dám és Lucifer ve­ télkedésében. S őtér István a szellem és anyag, m ásként ideál és reál összeütközését véli „csak” fölfedezni — s elsősorban az eszm éket m eg­ személyesítő allegorikus ellentétfigurákban. K étségtelenül Á dám és Lu­ cifer küzd, de ez a párviadal az Em ber belső küzdelm e önm agáért — nézetünk szerint. W aldapfel József fogalm azta meg, a m ű cím ét véve alapul: „A tragédia főhőse m a g a az e m b e r ”. Ez a boldogságért, az „örök életé rt”, a halállal vívó (vívódó) örök em ber, az Everym an—Jederm ann, a régi mesei és m oralitástém a A kárkije: rom antikus Á dám -kosztüm ben! Ádám , az „ős”-e m b e r : jelzi a Golgota-ábrázolások koponya- és láb­ szárcsont ikonológiája is — b á r m e ly ik ü n k . Az Em ber. Aki küzd önm agá55 �val, önm agában „a rosszal”. Ennek külső m egjelenítései az angol m irakulum okban is az Ábel—K áin szembesülés, vagy ak á r a Luciferrel való konfliktushelyzet. B yron K áinja, m ely — tu d ju k — h ato tt M adáchra is, végtére az E m b e ri k ü z d e lm e t állítja e lé n k — sokkal inkább Madách. Ádám elégedetlensége, nem pusztán a meglevővel (W aldapfel: „Ádám jellem ének lényege örökös elégedetlenség a m eglevővel”) való viaskodás —, de olyan elégedetlenség, am ely Luciferrel ellentétben nem pusz­ ta tagadás, hanem nyughatatlan vágyakozás újra. tökéletesebbre. A fenti W aldapfel József m egfogalm azta Á dám -kép is — (s Lucifer, m int a „tagadás szelleme”) érinti csak a lényeget. Ádám ekként „szellem­ tá rs ” ugyan, de nem szellem-t e stv é r! Lucifer így továbbra is ördögi és nem em beri! Felfogásunkban, h a nem is helyezzük át a főszerephangsúlyt Ádám ról Luciferre, úgy véljük, idejétm últ L ucifer „ördögi” n a tu ­ ralista színpadi stilizálása. Ha Ádám látja a jöv őt, a m ajdani történelm i je le nt (nekünk term észetesen m ár m ú l t ! — de színpadi értelem ben m in­ denképpen je le n t: a játék idejét: az álom képeket), akkor ennek em beri arculatát látja, nem a luciferit! Milyen izgalmas egy nagy Ádám (Básti Lajos), „önm aga harca a szerepen belül” ! Ilyeténképpen egy hasonló Luciferi-küzdelem is érzékletes lenne, (ha nem az in trikusságát hang­ súlyozná!), a szerepen belüli küzdelm et fölm utatva. B ásti: M ire gon­ dolsz A dám ?-jában ott búvik a m ire gondolsz Lucifer-lehetőség is. Az egyik legérdekesebb Tragédia-értelm ezést Páskándi Géza irta (Kriterion. 1973-as kiadású kötetének utószavaként), m elyre hadd utaljunk, s ekként közelebb ju tu n k a kettős-én rom antikus elvéhez. T erm ékeny szem pontú vizsgálódásában Páskándi a ráció m agárahagyottságáról be­ szél, az Úr „kiegyezésé”- t taglalja. „Az ontologikus k eretrő l” elterelte figyelm ünket a „historikus közép” látványa — írja ; és az Ú r és Ú r v i ­ szonyára figyelm eztet. A bban igaza van, hogy a T ragédia elején levő Terem tő és a végül megszólaló (m egjeleníthető!) Gondviselés-Úristen, m ás és más. Az Ádám és Éva feje fölött kiegyező Ú r jellem e m egvál­ tozott, ha teológiai értelem ben ez képtelenség is. Nem akként, hogy az Ú rban levő „luciferi ”-én, a rossz kiegyezik önm agával, hanem , m ert meg­ változott a többiek jellem e is a küzdésben. Páskándi szerint a drám a végére Lucifer és az Úr arca m intha hasonlítana egymáshoz. Izgalm as fölvetés, jóllehet, hangsúlyozzuk, teológiai értelem ben ez abszurdum , s nem hinnénk, hogy M adách ekként gondolta, s gondolhatnánk a m űből következve! M indenesetre az Ú r „névtelenségét”, láthatatlanságát dem isztifikálja, kiküszöböli. T udjuk m ily gyakran — és sokáig az Ú r csak ,,h a n g ja ik é n t szerepelt, (még Both Béla 1948-as kiadású forgatókönyve is „esetleg ülve látszik” m egengedően fogalmaz!). A dram aturgiailag hibás nézetet Básti is említi, em lékezetes könyvének 15. oldalán: „több m in t fél századon á t” — jóllehet M adách instrukciója szerint: „Az Ú r dicstől környezetten tró n ján ” — „a m ennyei trón az Ú ristennel együtt felcsúszott a zsinórpadra, nem lehetett látni az U rat, csak hallani.” Páskándi szerint „láthatatlanul”, de részt vesz a küzdésben. Az Úr— Úr k o n flik tu s h e ly z e t pedig szem pontunkból gondolatébresztő m eglátás, m ert a lélek-m élyre helyezi a hangsúlyt, Á d á m és Á d á m k ö zt (itt lehetsége­ sen a luciferi és az em beri én között) f o l y i k a k ü z d e le m ; „Ha oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam ú jra és boldog leszek” — m ondja Ádám. M adách vezérgondolata ez, s nem hisszük tévesen, ha az íróban já t­ szódó küzdésfolyam atot látjuk, s ekként valam ennyi szereplőjében — az írót is. Különösen Á dám ban és Luciferben, m iként Básti is aposztrofál- ' 56 �ja M adáchot: „Egy személyben Ádám és Lucifer.” (I m. 41. old.). Ezt a tézist fölerősítve véljük igaznak — a rom antikus kettős-én költői kivetülése Madách T ragédiájának m ozgatója. Lucifer ekként szólítja meg Ádám ot: Ü dvöz légy s z e lle m te stv é r”. Csakis a közös em beri-szellem i ér­ telm ében érvényes ez. Később is: ,,Nézz körül és láss szellem-szemek­ kel.”. De Ádám — holott Lucifer az álom játék ,.vásári képm utogatója” — mégis Á dám ként lát, Á dám ként éli m eg a történelm i szerephelyzete­ ket. M iként látja L ucifert? Először — m időn az félelm éről faggatja — hitvány alaknak titulálja. M ajd : „Nem tudtam , hogy van em ber még k ív ü lü n k ”. Ezt a m adáchi lá tta tá st kell m egfogadni a Lucifer-értelm ezésben. „em beri”-nek és nem ördöginek képzelni. Ő a fény-hordozó, neve szerint is, (ha bukott „angyaľ’-ként is), de Ádám ú tjai előtt a Prométheu­ szt szellem-testvér, aki m egvilágítja az álom képeket. F austot M efiszto árn y ékként követi (szerződést kötöttek!), s lesi m ikor bukik el; itt a képlet m egfordul, s Ádám jár-k el történelm i álom útján Lucifer nyom á­ ban. És a Lucifer adta sugár — a remény! A rom antika kedvelte a kettős-énű alakokat, elégséges, ha a m eseirodalom ból A n d e rse n t em lítjük A z á r n y é k című m eséjét, ahol az á r­ nyék veszi át a királyfi szerepét; vagy E. T. A. H offm ann életének és m esealakjainak kettősségére gondolunk. M adách alteregói. Ádám és Lucifer is kölcsönösen alakm ásai egym ás­ nak. Á d á m b a n él a luciferi m ozgató szellemiség. De ugyanez a kettős­ én elv valósul meg Éva m egjelenésének kettősségeiben: (pl. a párizsi szín, vagy a k á r a londoni szín!) az énjét kereső és el-elveszitő em ber küzdése ez. R om antikus továbbm utató Tragédia, M adách remeklése. A londoni színtől, ahol szem lélőtársakká válnak Á dám és Lucifer, több luciferi so rt — nyugodtan Á dám belső gondolataként értelm ez­ hetünk. R ádiószínházban m egoldható lenne, s é rdem es kísérlet, hogy ugyanaz a színész legyen Á d á m és Lucifer. (Ódry Á rpád egyébként m ind­ két szerepet alakította, ha nem is egy időben!). A rádiós-dram aturgia, csupán a szövegre figyelve (Ádám—L ucifer legfeljebb akusztikus-,.m eg­ különböztetéssel”), a belső dialógust m u tath atn á meg! A szem élyiség d rám ája Á d á m és Á d á m k o n flik tu sa , az eszmék harca Ádám tudatában. Szüntelenül csatázik-vitázik m á s ik énjével (aki vég­ tére is drám ai alakot ölt) — Luciferrel. Lázad az Úr ellen, nem pusztán Lucifer bábjaként, hanem az Em ber prom étheuszi lázadása ez. Kelényi István 57 �„... majd az élet korlátozza önmagát...” (A z ember tragédiája Haláltánc-jelenetének magyarázatához) „Fölséges költői lelemény sugalmazta az ellen­ tétet a káprázatos életzsivaj és a halál komor ítélete között.” (Palágyi Menyhért) De vajon valóban oly komor ítéletet hoz-e Madách, illetve az általa életre hívott tagadás szelleme, aki a káprázatos nyüzsgés és versengés „színét” és „visszáját” egyként megmutatja a szüntelen reménykedő, reménykedé­ seiben csalódó, de újrakezdő Ádámnak? Vajon valóban oly reménytelen-e ez a haláltánc; olyképpen megalkotott élet kudarc-sorozat, amely a csalódás és a kétségbeesés felé taszítaná az Embert? Vajon Éva hirtelen megjelenése, goethe-i értelemben vehető „örök-Asszonyisága” (das ewig Weibliche) menti meg csupán Ádámot a legalábbis „lelki” mélybehullástól? Vagy e haláltánc és e sírba lépés-sorozat szereplői — mondjuk így: a maguk kisszerűnek tetsző, egyéni életére vonatkoztatva — mégis megbékélnek a sorssal, vég­ zettel, kiúttalansággal? És kiúttalanság-e valóban mindök osztályrésze? Tény, hogy a halálba térők, a halni készülők („morituri”) üdvözlik epigrammatikus tömörségükkel a végső pillanatot, amely éppen nem fausti, nem szólnak hozzá esengve: Verweile doch, du bist so schön (Maradj még, oly szép vagy nekem). Tény, hogy a sok évszázados haláltánc-hagyomány sem a megbékélést, a feloldást sugallja; nem a jól-rosszul, gyönyörben-kínban el­ töltött élet után következő örök harmóniát hirdeti. S a Tragédiával többékevésbé egy időben írt Liszt Ferenc-zenemű, a zongorára és zenekarra kom­ ponált Haláltánc (első tervei 1838-ból valók, a komponista 1849-ben dolgoz­ ta ki, 1853-ban, majd 1859-ben dolgozta át) lényegében a „harag napjá”-t idézi, félelmetes variációkban konokul ismételve az egyszerűségében is fen­ séges dallamot. Szintén a mindent, elbíró és a végső napon mindenkit egyen­ lővé tevő halál eszméjét közvetíti. Mint, ahogy arra utal Holbein metszetsorozata, amelyhez L udwig Bechstein 48 verset írt (Der Totentanz, Lipcse, 1831.), és a késő középkor emberi, morális, hitbéli, különféle hatalmi válsá­ gát tükröző és a reneszánsz életörömöt ugyancsak tagadó halálköltészet is. Ez utóbbinak jó példája a Madách és magyar kortársai által minden bi­ zonnyal alig vagy semmiképpen sem ismert Villon Nagy Testamentuma, il­ letve az 1440-ben született Marcial D’Auvergne haláltánc-parafrázisa, amely­ ben a Halál sorra ragadja el a királynét, hercegnét, kényes hölgyet, a szobalányt, a parasztasszonyt, a kisleányt (magyarul Mészöly Dezső fordítá­ sában olvasható). Mindezek a legfeljebb „tárgytörténeti” előzmények szem­ beállíthatok Madách felfogásával, amely — dramaturgiailag szemlélve — színpadszerűbb az akár dialógusban, akár monológokban megoldott haláltáncoknál, másfelől — eszmetörténetileg szemlélve — éppen nem a közép­ kori válságpillanatot (pillanatokat) jeleníti meg, még csak nem is az Arany János által „polgárodás”-nak nevezett „civilizáció” okozta morális, emberi, társadalmi, gazdasági tragédiák kiegyenlítődését, a halállal történő lezáró­ dását. Hiszen — előlegezzünk itt ennyit — éppen az embersorsok nyitottsá­ gát, befejezetlenségét vehetjük szemügyre a halni készülők szavaiban. Más kérdés, hogy az Aranytól már idézett „Gondolatok a béke-kongresszus felől” néhány mozzanata hozzájárulhatott a Tragédia és nevezetesen a londoni szín végső formába öntéséhez. Ilyen sorokra gondolunk: Óh. a világ története / Szomorú egy tanulmány! / Mint buborék tűnik fel ott / Nép, nép után ki­ múlván; / Jaj annak, mely m ár tündökölt! / Annak közelg halála, / Elsi­ mul a víz tükre és / Új hab tolul reája... (S ezután következik a „nyugati” kapitalizmus bűneinek, ellentmondásainak leltárba vétele, szigorú felsorolá­ sa, a körmondat lendületével történő ráolvasása...) 58 �Ami pedig a dramaturgiát illeti, hadd idézzük föl az Ádá mot egykor játszó Básti Lajos megállapítását: könyvében joggal kifogásolta, hogy a haláltáncjelenetet többnyire méla muzsikával festeti alá a rendező, a jelenet melodramatikus elemeit emelve ki, és ezzel alaposan félreértve Madách felte­ hető szándékait. Sokkal keményebb, szikárabb — dramaturgiailag is! — ez a része a Tragédiának, sokkal jobban kapcsolódik a közvetlen előzmények­ hez, és nem pusztán a közös szereplők révén és még csak azért sem, mert itt is álom az álomban módszerrel él az író. Tény, hogy Lucifer rendezi meg, Ádám további kétségbeejtésére, a haláltáncot, szándéka szerint ő írná elő a koreográfiát, csakhogy itt is, mint annyiszor, és tulajdonképpen mint m ajd­ nem minden jelenetben, még a kétségbeesés, a csalódás, a történelem mono­ ton ismétlődésének látszata is az eredeti inszcenirozás, a luciferi elgondolás ellen fordul, anélkül, hogy a teleologikus isteni akarat dicsőítésévé válna. Okozza ezt részben a jelenet misztériumjáték volta, amely — tárgytörténetileg — a barokk theatrum mundi elképzeléssel hozható rokonságba, a leg­ inkább Calderonn al El gran Teatro del Mundo (A nagy világszínház) című színművével (1645 körül írta, 1675-ben jelent meg), ahol is a király, a gaz­ dag, a paraszt, a szépség, a bölcsesség, a koldus, a gyermek lép a világ szín­ padára, méretik meg, kerül az örök harmónia birodalmába, avagy bűnhődik rosszul leélt életéért. Természetesen Calderon még hitt abban a szilárd erköl­ csi normában, amely szerint megítélhető az emberi tett, illetve amely lénye­ gében pontosan szabályozza az egyes posztokra állított ember cselekvését, minden eltérés ettől a büntetendő bűnhöz vezet. Calderon sötét pompája, roppant méreteiről nevezetes színpada, túlcsigázott nyelvi leleményei repre­ zentálják a spanyol barokk színházat, amely a német korai romantika köz­ vetítésével a Csongor és Tündéig és feltehetőleg Madáchig is eljutott. Nem elképzelhetetlen, hogy a világszínház gondolata (amely Shakespeare-től sem volt egészen idegen, mint ezt az Ahogy tetszik egy monológja igazolja: All the world a stage. .. Színház ez az egész v ilá g ..., bár az egyes emberi életre redukálva, kozmikus távlatok nélkül) erősen foglalkoztatta Madáchot, és a Tragéd a „forrásai ” között nem kizárólag az eddig emlegetett Faustot, Káint, Manfredot, a Paradicsom elvesztését kell emlegetnünk, hanem e világszínház körébe vágó műveket is. Mindennek látszólag csupán filológiai a jelentősége, kis túlzással azt is állíthatnók, hogy az irodalomtörténészek ma­ gánügye. Ám éppen Básti Lajos figyelmeztetése, hogy ti. a haláltánc-jelenet melodramatikus felfogása, azaz valamiféle érzelmes-operaszerű felfogása, mennyire félreviheti a rendezőket, a színészeket, illetve milyen mértékben hamisítja meg a Tragédia következetesen végigvitt gondolatmenetét, eszmei ívét int arra: újra kell gondolnunk még az ihlető források körét is, mind­ ama mozzanatokat, elemeket, amelyek a félrerendezett és -értelmezett jelenet jobb elemzéséhez vezethetnek. S éppen ez ügyben hasznos hangoztatnunk azokat a megfeleléseket, amelyek egy színjátéktípust vagy színjátszási ha­ gyományt, esetleg világirodalmi-drámai előzményt szem előtt tartva, a Tra­ gédia és más művek között létezhetnek. Valószínűnek érezzük, hogy az a misztériumjátékoktól, barokk világdrámáktól származtatható örökség, amely az ilyen típusú (tehát a haláltánc főcím alá sorolható) jelenetekben az álta­ lánosított, a típus ezúttal kétes rangjára emelt szereplőket hozza színre a Tragédiában is jelen van: méghozzá a calderoni elképzeléshez hasonló mó­ don. Ugyanis amellett,, hogy egyéni sorsokat példáznak a szereplők, leg­ alább oly mértékben képviselik egy réteg, egy típus, egy társadalmi rang általános vonásait, egyedit és különöset, partikulárist és egyetemest egyként megjelenítve. Csakhogy mind Calderonnál, mind pedig általában a misztéri umjátékokban az egyéni életsors többnyire csak ürügy egy általánosabb igazság, vallási, morális, társadalmi vagy éppen művészi példázat szemléle­ tes ábrázolására, kifejezésére, addig Madáchnál nagyobb hangsúlyt kap a történetfilozófia, illetve az a dialektikus szemléletmód, amelyet — úgy vél­ jük — Goethétől kölcsönözhetett. Tehát míg Calderonnál egy egyetemes­ nek hitt igazság demonstrálására kerül sor. addig Madáchnál aligha van szó egyetemes igazságról, az egyedi sorsok, a különféle élethelyzetek sokkal in­ kább kapnak történelmi dimenziót; az életfolyamat törvényszerűségeire ve­ tül fény, a „való” lesz az a mérce, amelyhez életteljesítményt, igényt, ma­ gatartást. viszonyrendszert, lehetőséget mérni lehet (és kell!). Calderon mód­ szerét deduktívnak, Madáchét induktívnak is nevezhetnők. Calderonnál az egvházi-vallásos szempontból felfogott moralitás, Madáchnál a történelmileg felfogott bölcselet és életfolyamat alapjáról ítéltetik meg az egyes és az ál­ 59 �talános. Madách ebben a vonatkozásban Goethe felé fordul, módosítva, de alapjában elfogadva nézőpontját. A londoni szín bevezetésében a kórus helyenként szó szerint idézi Goethe verseit: „ Hagyd zajongni, majd az élet / Korlátozza önmagát. / Nem vesz el a harcban semmi, / Mindig új s mindég a régi / Halld csak igéző dalát". „Kein Wesen kann zu nichts zerfallen ( . . . ) / Das Sein ist ewig: denn Gesetze / Bewahren die lebendgen Schätze / Aus welchen sich das All geschlickt.” (Vermächtnis) A lét semmivé sose válhat ( . . . ) / A lét örök: törvények őrzik / mindazt az élő kincsözönt itt, / melyet díszül ölt a világ". (Végrendelet, Rónay György fordítása) Egy másik Goethe-vers: „Daß du nicht enden kannst, das macht dich, groß / Und das du nie beginnst, das ist dein Los, / Das Lied ist drehend, wie das Sterngewölbe, Anfang und Ende immerfort dasselbe (...) / Nun töne Lied , mit eignem Feuer! / Denn du bist älter, du bist neuer.” (Unbergrenzt). „Az tesz naggyá, hogy szűnnöd nem lehet, / s hogy sose kezdel, az a vég­ zeted. / A forgó ég mása csak énekednek, / mindig egy benne a vég és a kezdet ( . . . ) / S most zengj, Dal! szívem tüze gyulladj! / Te vagy öregebb, te vagy újabb." (Szabó Lőrinc fordítása.) Azt hiszem, joggal tételezhetjük föl az olvasmányélményt. Madách Imre könyvtárjegyzéke szerint harminchét Goethéje volt a Tragédia szerzőjének, sűrűn forgatta, nem pusztán a Faustot, a verseket is. Ami lényegesnek tet­ szik, az nem annyira az olykor szó szerinti megfelelés, hiszen a nagyobb szövegösszefüggésekből láthatjuk: a kifejezések hasonlósága nem feltétlenül azonos vagy hasonló frázisban dokumentálódik. Ismételten: a nézőpont és a módszer rokonságáról kell szólnunk, az ellentétek tény. és tárgyszerű be­ mutatásáról. az életnek mint egymással küzdő erőknek egyensúlyáról van szó, antinómiákról, amelyek nem igénylik a megbékélést, de, amelyek azonos intenzitású jelenléte mégis a harmónia felé mutat. A lehetőség a vele ellen­ tétes értelmű lehetőség próbájával nyerhet igazolást, az élet a maga önkorlátozásával teremti meg törvényeit, miközben „Nem vesz el a harcban semmi”. Más kérdés, hogy a londoni szín „harcai” során nagyon sok minden elvész. Épp azok által, akik majd a haláltáncban ismét színre lépnek. A tudás a nyegle révén legfeljebb tudálékossággá, szemfényvesztéssé silányul, a szere­ lem változatait a szín különféle hölgyei képviselik (s nem feltétlenül abban az ideális formában, amely Ádámot vonzaná), a gyáros és fia, valamint a munkás megismétli szinte Zách Klára történetét (bár Madách felfogásában más hangsúlyokat kap a történet; gondoljunk a Csák végnapjai című drá­ mára!), a lelkes-kedves ifjakból pohos filíszterek lesznek idővel. A haláltánc-jelenetben aztán a bevezető kórus „tételei”, valamint a lon­ doni szín szereplőinek sorsa szembesülnek a végső pillanat alkonyfényében. Szembesülnek, de nem feltétlenül kapnak hathatós cáfolatot. Annak ellenére sem, hogy ismét Lucifer a szándéka szerinti főrendező. A kiábrándult Ádám már pusztán „zilált csoporť’-nak látná a szabadverseny korának Londonát. A nála józanabb Lucifer figyelmezteti: „Már azt hiszed, nincs összeműködés, / Nincs rendszer az életnek műhelyében?” S ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy az elkeseredett Ádám a szabad­ versenyt immár zűrzavarnak érzi, immár nem hisz az ellentétek egyensú­ lyából fakadó törvényben, az „összeműködés”-ben, a „rendszer”-ben és az „élet”-et sem tekinti többé „műhely"-nek, ama versenydalt sem hallja, mely a szín elején még olyannyira lelkesítette. Mintha megfordultak volna a szerepek: Lucifer képviseli a pozitívumot, Ádám a tagadást. Ironikusan foly­ tatja Lucifer: „Nézz hát egy percre szellemi szemekkel”. Mintha Ádám eddig nem azokkal nézett volna... És tovább: „És lásd a munkát, melyet létre hoznak, / Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny m agoknak”. Azt Lucifer sem tagadja, hogy a londoni szín szereplői „munkát végeznek”, „létre hoznak” valamit, teremtenek, alkotnak. Az erre a szavaira csapó kó­ rus erősíteni látszik Lucifer szavait: „ Ma kell végezni, holnap késő, / Bár egypár ezredév után / Még mindig nem lesz kész a nagy m ű ( . . . ) Kiket a reg új létre költ / A nagy m űvet kezdjék el újra”. 60 �Az emberek alkotásai tehát — Lucifer szavai szerint — nem önmaguk ja­ vát szolgálják, voltaképpen nem is láthatják munkájuk végét, talán igazi értelmét sem, hiszen esetleg sosincs befejezés, csak újrakezdés. A történe­ lem is, az emberi élet is: körforgáshoz hasonlítható, olyaténképpen, mint ahogy Vörösmarty szól róla a Gondolatok a könyvtárban című versében, vagy a Csongor és Tünde Éj-monológjában. A reformkor egyik alapgondolatát idézi Madách, a kelet-közép-európai romantikus irodalmak egyik — mitoszszal érintkező — alapeszméjét. Az ember (vagy EMBER) prométheuszi szen­ vedése és heroizmusa a magyar (és általában a kelet-közép-európai) roman­ tikának csak egyik témája, egyik jelképe. Prométheusz mítosza lelkesedés­ sel tölti el az írókat, sorsában látják megtestesülni az egyéni felszabadulási kísérleteket, egyén és közösség kozmikus méretű küzdelmét az ellenséges — égi — erőkkel, a föld igazi birtokba vételéért, az egyéniség szabad boldo­ gulásáért. Ám Prométheusz heroikus munkája sem feledtetheti el a másik hérosz kilátástalannak tetsző, nem annyira kozmikus méretű, mint inkább történelmi dimenzióban látott-láttatott pályáját, Szisziphoszét. Prométheusz sorsa azt sugallta, hogy érdemes küzdeni, az út végén — a sok szenvedés után — a dicsőség, a boldogság és a megszabadulás fényesedik. Szisziphosz a történelem tanulságait tekinti át, és a véges és a végtelen viszonylagossá­ gát hirdeti. Van út, de ennek az útnak nincsen vége; „bölcső s koporsó ugyanaz”, majd lényegében ugyanazokkal a szavakkal az idézet folytatásá­ ban: ,,Ma végzi, amit holnap kezd e l... ” Ennek a gondolatnak a jegyében sorakoznak föl a londoni szín szereplői a „szín közepén tátongó sír” előtt, hogy Lucifer parancsára körültáncolják, beléugorjanak. Szavaikból derül fény: mennyire Lucifer teremtményei ők, mennyire igazolják (vagy cáfolják) a cinikus realitást, valóban „nekünk” avagy „kicsiny magoknak” dolgoznak-e. A megjelenített szereplők kétsorosaiból valóban a „halál komor ítélete” süvölt felénk; ám azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a befeje­ zésé is. Inkább a kórus igéi visszhangzanak. Az első, a bábjátékos epigram­ mája sem céltalanul leélt élet dokumentuma. A komédiát (feltehetőleg saját élete komédiáját is) lejátszotta. A komédia mulattatott, tehát a komédiásnak sikere volt, tetszeni vágyott és tetszett is. Hogy közben maga nem mulatott, ez lehet egyéni tragédiája, de semmiképpen sem érvényteleníti sikerét. Talán nem elégítette ki a siker, talán belefáradhatott a siker hajhászásába. Még­ sem szabad a művész örök kétségeit, örök elégedetlenségét a néhány sorba belelátnunk, bár attól teljesen függetleníteni sem tudjuk gondolatainkat. A mérleg nem a negativitás oldalára billen, a jól végzett munka örömébe üröm vegyül ugyan, mégsem volt hiábavaló a fáradozás. Mint ahogy a „korcsmáros”-é sem. Nem-drámai búcsúja, csak a legszük­ ségesebbeket mondja, prózai szövegben sem lehetne másképpen szólni. Sza­ vai mégis drámai súlyt kapnak azáltal, hogy az egyetemes búcsú kifejező­ dései. A köznapiság, a hétköznapi élet így kerül szó szerinti jelentésénél távlatosabb „helyzet”-be, a korcsmáros teljesítette kötelességét, búcsúzik és búcsúztat. Immár nem igénylik a vendégek szolgálatait, „kiitta mindenik borát”, távozhatnak, akár örökre is. Ugyanezen a szinten tartja Madách „a kis leány” kétsorosát is. Amit fel­ vállalt a leányka, elvégezte. Ibolyáit eladta. Parányi monológja következő sorával m ár az elmúlást és újjászületést példázza: az új ibolyákról és a ha­ lálról van szó; megnyugvással és beletörődéssel tér a leányka a sírba, de annak bizonyosságával is, hogy csupán ő a múlandó, ibolyái újra teremnek. Goethe ezt másutt így fejezte ki: „A föld ismét létrehozza. Mit kezdettől létre hoz”. Madách kórusa pedig: „Mi m ár ma bemegy, holnap felkel!” S ettől a ponttól kezdve lendül át a szereplők gondolata az egyéni sors esetle­ gességeiből az Egészt kifejező egyetemességbe. Már a jövendőmondó cigányasszony elmereng a titkon: itt állunk a nagy utazás előtt, itt állunk a titok előtt, a megfejtés előtt, S nincsen merszünk szembe nézni a titokkal, a megfejtéssel. Rákényszerültünk az útra, de ugyan­ olyan vakon megyünk majd végig rajta, mint az életen. Inkább hiszünk k ár­ tyavető, tenyérjósló cigányasszonyoknak, mint vállalkozuk a jövőnkkel való szembenézésre. Lovel sorsában egyéni tragédiája kap feloldást. Evilági létében a kímélet­ len tülekedésnek, a szabad verseny okozta kegyetlen csatának volt nem ke61 �vésbé kíméletlen, nem kevésbé kegyetlen részese. Számára, s a világ számára, amit képviselt: a pénz volt a legfőbb érték. De új világba készül, új lehe­ tőségek tárultak föl előtte. Majdnem az utópia világa. Olyan, amelyben „in­ gyen” hozzájuthat valamihez, a ,,nyugalomhoz”. Ignácz Rózsa jegyezte föl Sugár Károlyról: amikor kimondta az „ingyen” szót, mintha dicsfény ját­ szott volna körülötte. Hiszen az élettől, az életben még soha nem kapott semmit „ingyen”. S ezzel a tudattal lépi át földi élete kereteit, hittel vál­ lalja a körtáncot, a végső pillanat immár nem rémíti el. Sőt, mintha e végső pillanatra várt volna egész — kíméletlen küzdelemmel teli — életé­ ben. Hiszen most „ingyen” jut a „nyugalom"-hoz. A megvásárolhatatlanhoz. S ezt a gondolatot a „Munkás” folytatja. A munkás, aki lényegileg áll szemben Lovellel; aki áldozata a Lovel-féléknek, szenvedő részese annak a társadalomnak, amelynek haszonélvezői a Lovel-félék. Mégis a nyugalmat keresi. Igaz, Lovel személyes tragédiájának feloldását reméli, a munkás pe­ dig a tőle elszakadt és értelmetlennek vélt munka utáni végső megbékélést. Szöveg szerint ugyan csak a heti fáradalmakat akarja kipihenni; de éppen a haláltánc-jelleg engedi meg ama következtetést, hogy itt magasabb érte­ lemmel bíró jelentéssel van dolgunk. Egyén — osztály: mindegyik nyugalmat, békét vár. A tanuló pedig álmot. „Álmodtam szépet” : a londoni színben szereplő négy tanuló boldog jelenét és szép jövőjét tervezi, ..álmodja meg”. Ám felzavarják őket álmukból, fel­ zavarja őket a lehetőség, amely szorosan szabja ki pályájukat, a társadalom, a szokás, mely megtöri majd őket. Lucifer a gyárosokban mutatja meg a tanulók jövőbeli énjét. Nincs más hátra, m int az álom folytatása. Az élet álom lenne? Nem az. Még akkor sem, ha Calderon, Novalis és Vörösmarty ilyesfélét sugallna. Itt, e végső pillanatban lehet csak szó az álom folytatá­ sáról; a nem-ismert tartományban valósulhat csak meg az álom, melyet tá r­ saival együtt a tanuló álmodott, a tanulók ólma. A katona büszkén vitézkedett életében. Most már rá kell döbbennie arra, hogy ez sem volt több a „hiúságok hiúságá”-nál; nincs reménye, hogy ki­ kerülje sorsát, hogy érdemei (vélt érdemei) számításba jöjjenek; sem több, sem kevesebb a többinél, kit életében olyannyira lenézett. A kéjhölgy is kénytelen szembenézni a nem-festett világgal. Kénytelen jó­ zanul gondolkodni. A szüntelen mámorban aligha gondolhatott arra, hogy létezik egy mámor nélküli világ. Az egyetlen olyan szereplő a kéjhölgy, aki­ nek kétsorosa kérdőjellel záródik. Feltehetőleg nem azért, mert nála a legkiáltóbb a bizonytalanság; az ő kétségei a legerősebbek, ő sejti a legkevésbé azt, ami következik. Még csak azt sem hihetjük, hogy az ő élete lett volna a legkevésbé értelmes. Az életöröm azonban az ő szavaiból árad talán a leg­ nyíltabban. a leginkább önfeledten, s erre az életörömre csap rá a bizony­ talanság: „jobb-e odalent?”. A bizonytalanság, de éri a derengő reménysugár is, amely áttöri a bizonytalanságot: lehet, hogy jobb odalent, talán nem is olyan nagyon rossz odalent. Mindenesetre valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az egyes mono­ lógokat (kétsorosokat) nem pusztán önmagukban vizsgáljuk. Az egyik sze­ replő kétségeit a másik szereplő reménykedése ellensúlyozza. A kéjhölgy kér­ désére a következő halálba térő, az elítélt válaszol. Ő sem a teljes bizo­ nyosság tudatával. De legalább az őszinte és tiszta reményével. Sorsa Loveléhez kapcsolódik. Amit Lovelnek a céltalanná vált élet felcserélése jelent egy olyan világgal, amelyben valami, talán a legfontosabb, „ingyen” meg­ kapható, azt az elítéltnek a jogtalanság világából való átlépés jelenti a meg­ sejtett igazságosságba. Nem kevésbé utópisztikus az elítélt elképzelése —, mint Lovelé. Nem kevésbé tartozik az elképzelés, az álom birodalmába. Az elítélt azonban magabiztosan hisz, vagy szeretné hinni a „más törvényt”, amely bölcsebben és emberibben szabályozza a társadalmat, az együttélés feltételeit. S végül a „nyegle” is leveti álarcát. Madách angol kortársa, a szintén ke­ serű és szintén józan Thackeray is ehhez hasonló kiábrándultsággal nézte a „hiúság vásárá”-t (regénye 1847—48-ban jelent meg folytatásokban), hős nélküli regény, írta az angol szerző műve címlapjára. S ebben az álarcos­ bálban, a hiúság vásárán mindegyik szereplő játssza a maga szerepét, hőst, katonát, boldog feleséget, reménytelen szerelmest, gyárost és diákot. Egymás­ nak játszanak, önmagukat becsapva. Ezt ismeri föl a „nyegle” ; éppen ő, aki 62 �feltehetőleg tisztában van vele, hogy aprópénzre váltja föl a századok ta­ pasztalataiból, „tudás"-ából származó ismereteit, immár nem a tudomány­ nak, hanem a tudományból él. De most, a „tátongó sír” előtt döbbenten is­ meri föl, hogy egymás rászedésében merültek ki az emberi kapcsolatok; hogy ezáltal a tudomány is, a tudós is önmagát alázta meg. Ádám görbe tükör­ ben látta — a nyegle szavai révén — történelmét, alakváltozásait. Mindaz, mi kísérlet, életkudarc, eszmény és kétségbeesés volt számára, üzletté silá­ nyult, olcsó áruvá, karikatúrává. Mégis, a nép, a hitetlen tömeg csodára várva, kapkodja az árut. A rászedés sikerült. De csak az-e? Vajon nem él-e a tömegben valami őszinte hit a csodában? A hajdanvolt varázsában? Re­ mény a hit után? Lucifer tárgyilagos szavaira nincs folytatás, hirtelen vá­ gással más jelenet részesei leszünk. A tátongó sírnál nyilván —, mint min­ den szereplő — a nyegle is végiggondolja életét, s utolsóként maradva a sorban, végezve a búcsút, kimondja: „Most a valónál mind ámulunk”. Ér­ telmezhetjük úgy is e szavakat, mint a becsapottság érzésének kifejeződését. Elképzelhetjük azt is, hogy a való felfedezésének örömével cseng ki a jelenet. Erre utalna az elámulunk csodálkozást, meglepetést és talán némi örömet is magábanfogilaló jelentése. Minthogy kulcsszóval van dolgunk, lapozzuk föl a Czuczor—Fogarasi szótárat, amelynek első kötete 1862-ben látott napvilágot, tehát azt a nyelvi állapotot rögzítette (körülbelül), amely a Tragédia írásá­ nak idejében volt honos. Ott az „ámul” következő meghatározását lelhetjük: „Csudásnak, megfoghatatlannak látszó dolgon bámul, megáll az esze rajta és mintegy tátva marad a szája”. Az „ámulat” definíciója: „A z ész működését mintegy nélkülöző lelki állapot, melyet valamely csudás dolog általi megle­ petés az ember egész valóján előidéz”. (I. k. 326. hasáb). Ez utóbbi irány­ ban vág az „elámul” értelmezése is: „Egészen elmerül a bámulásba, csodál­ kozásba”, illetve az „elámulás” : „lelki állapot, merengés, midőn valaki elme­ rül a bámulásba, csudálkozásba.” (II. k. 1864. 79. hasáb). A helyzet azt igényelné, hogy a „nyegle” magatartásába beleértsük a kétségbeesést, körülbelül olyan magatartást tulajdonítsunk neki. mint ami­ lyet Vörösmarty Tudós a tanúsít akkor, amikor Csongor másodszor látja. Ehe­ lyett inkább hamleti szituációba kerül: a tanácstalanság legalább oly mér­ tékben jellemzi, mint a csodálkozás, a habozás legalább annyira, mint a felismerés okozta kábulat. „ Meghalni, — elszunnyadni, — semmi több; /S egy álom által elvégezni mind / A szív keservét, a test eredendő, / Természetes rázkódtatásait; / Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. / Meghalni, — elszunnyadni, — és alunni! / Talán álmodni: — ez a bökkenő; / Mert hogy mi álmok j őnek a halálban / Ha majd leráztuk mind e földi bajt, / Ez visszadöbbent... ” (Arany János fordítása.) A nyegle nemcsak saját magatartását, reagálását jellemzi: „mind” elámulnak a világszínpad szereplői, csak épp a nyegle tudatosítja ezt. Lelkiállapot­ ról van tehát szó, az önámításból ébred rá „mind” a valóra; arra. hogy talán álom következik, talán a nyugalom, talán a más törvény, s ki tudja, „jobb-e odalent?” A nyegle foglalja össze: most néznek szembe először a „való”-val, a végső pillanatban adatik meg a tisztánlátás, a világos önszemlélet, az ön­ hitegetés nélküli várakozás. „Mind” a tátongó sírba tér, de egyik sem ke­ serűen, éppen ellenkezőleg: majdnem megbékélve. Legalábbis elámulással. S ezzel az elámulással teljesedik ki a kórus bevezető éneke: nem vesz el a harcban semmi. Hogy veszhetne el, mikor a sorsfordító, életet záró nagy pillanatban is képes a legkülönfélébb szerepet játszó, szerepben tetszelgő ember a ridegen józan önszemléletre, a kérdésre, az elámulásra, a csodál­ kozásra? Bármi legyen is az ember sorsa, bárhogy végződjék is dicső vagy dicstelen küzdelme, nemes vagy kába célért folytassa a harcát akár. méltó­ sággal viseli azt, az elámulás hitével, naivitással, némi gyermeki rácsodálkozással, de nem teljesen reménytelenül. Lucifert teremtményei cáfolják meg. Az ő lineáris vonalvezetése, mecha­ nikus történetfelfogása, ill. evolucionizmusa törik meg a való dialektikáján. Maguk a szereplők példázzák szavaikkal az ellentmondások „egységét”. A kétsorosok is a tétel-ellentétel nem egymást kizáró, hanem egymást kiegé­ szítő, egymást magyarázó (értelmező) jellegét erősítik. A hiány és a tel­ jesség, a rossz és a jó, az ébrenlét és az álom. a boldogtalanság okozta nyug­ talanság és a nyugalom, a tudás hiú bizonyossága és (összefoglalólag) az 63 �ámulás, az elámulás csodálkozást és bámulatot egyként rejtő-sugárzó derűs bizonytalansága között inganak ki a mondatok, amelyek egybeolvasva mégis a „kar” énekét festik alá. A reformkor még csakazértis hitte, hogy előbb a bölcső, majd a sír következik, az út a kettő között értelmes munkában telhet el, a hazáért, a népek hazájáért való fáradalomban. Madách Imre oly sok hívővel együtt tapasztalta a haza fáradozásainak „eredményét”, a népek ha­ zájának, a nagyvilágnak nem gyászkönnyeit, hanem szinte részvétlenségét. „Bölcső, s koporsó ugyanaz” — írta le, de nem bölcs szkepszissel; „Ma végzi, amit holnap kezd el” — hirdette, de nem a reménytelenség beletörődésé­ vel. Még ebben a jelenetben is, mintegy vitatkozva az összes korábbi haláltáncfelfogással, azt remélte, hogy — mindennek ellenére, a „polgárodás” veszélyei ellenére, a szabadságharc leverése ellenére, az önhitetés ellenére — megadatott „mind"-nek, gyengének és erősnek, tudósnak és tudatlannak, a képesség, amelynek segítségével a csak kétkedni tudó csábításának ellent tud állni: az, hogy a ,,való”-nál elámul. Az ember megőrzi gyermeki tekin­ tetét. Éva a szerelem és a költészet ,,nemtő”-je mellett ezért hivatkozott teljes joggal az „ifjúság” nemtőjére.* Fried István * A monografikus elemzés majd más világirodalmi párhuzamokat is föltár. Pl. Bandelaire 1859-es Haláltánc című versét. 64 �TARTALOM: 1 K erényi F ere n c: M érlegen a M adách-kutatás 5 Leblancné Kelem en M ária: Újabb adatok M adách Im re főbiztosi tevékenységéről, 1846-48 10 Praznovszky M ihály: Országgyűlési választások 1848. n y arán N ógrádban 16 Spátzay Hedvig: M adách Im re hadbírósági perének nyom ában 27 Sőtér István: A nógrádi M adách 34 P. Szabó E rnő: M adáchi pillanatok 41 K arácsondi Im re : M adách és a szülőföld 49 Szabó K ároly: F érfi és nő: M adách Im re és Veres P álné 53 K elényi Istv án : „Üdvöz légy szellem testvér!” 58 Fried István: „ . . . m ajd az élet korlátozza ö n m a g á t.." * A 23—26., 31., 48. és 64. oldalon Madách Im re saját kezű rajzai láthatók: Mária nővérének írott és rajzolt névnapi köszöntője, Madách tréfás önarc­ képei, A bölcsőtől a koporsóig, Jelenet egy házasságból, Tájrajz fantázia után, Groteszk fejek I—II. (A reprodukciókat Vass Kálmán készítette, a rajzok ere­ detije az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában lelhetők fel.) A 13., 29., 45., 54. oldalon az alsósztregovai kastélyt és templomot, illetve azok belső terét ábrázoló fotók (Kulcsár József munkái), a 35. oldolon Vilt Tibor szob­ rászművész (MTI fotó), a 37. oldalon Bálint Endre, a 39. oldalon Kass Já­ nos Tragédia-illusztrációja látható (fotó: Buda László). * A folyóiratot tervezte és tipografizálta Lipták György. A szerkesztő bizottság eln ö k e: A szerkesztőség ta g jai: HORVÁTH ISTVÁN BACSKÓ PIROSKA (cikk, tanulm ány) A szerkesztő bizottság tagjai: KELEMEN GÁBOR (riport, szociográfia) CSIK PÁL FANCSIK JÁNOS MOLNÁR PÁ L NÉMETH JÁNOS RADÁCSI LÁSZLÓ SZABÓ KÁROLY TAM Á SKOVITS NÁNDOR TÓTH ELEMÉR KOJNOK NÁNDOR (szépirodalom) PRAZNOVSZKY MIHÁLY (hagyomány) CZINKE FERENC (művészet) PÁL JÓZSEF szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: VÉGH MIKLÓS �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05c7b22cfcadaf647e7dfc6b51a3c422.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1983/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1983 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika