https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2a38be89833e7a0cc0f3ab710ccf8c3.pdf ea992db6299d5938d1e028e4ed9a9fa2 PDF Text Text 1982/3 Gyorsfényképek a vidéki értelmiségről | Névsorolvasás Pillanatképek Endrődi Szabó Ernő, Györke Zoltán, Szepesi József, Szöllősi Zoltán, Tamás István, Zalán Tibor versei és Onagy Zoltán prózai írása Nyilasy Balázs a hetvenes évek hazai lírájáról „Méghogy nincs lehetőségük a közéleti mun­ kára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább abból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasznosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy ne­ künk ügyelni kell az arányokra is. Aki iga­ zán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem. ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közösségi munkából. De szeret­ ném hangsúlyozni, bár nyomaiban nálunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek va­ gyunk diplomásaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi p ontosan annyian vesz­ nek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. (C sászár N agy L á s z ló : M e n j, a z tá n m u ta ss u tat) „A többi gond megoldásával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság helyzetének jobbítása. Másképpen nem lehet­ séges. Ezért a cigányértelmiségieknek azt kel­ lene feladatául vállalnia, hogy a cigányok gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigányság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb. azt minden ember szereti, azt rit­ kán kell erőltetni. É s a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudomásul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanui, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk tehát. A mai tényekből kell kiindul­ nunk. Ehhez kell a programokat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek tehát bővem." (In te r jú S z e p e si J ó z s e f k ö ltőv el) „Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) min­ denen diadalmasan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a meg­ szenvedett múlt varázsszava is veszít erejé­ ből: a szemek a jelenre irányulnak. A ko­ rábbi társadalmi szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású valóságképe — a forradalmi fo­ lyamat lelassulását, megtorpanását elsősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek köz­ életbe való visszaszivárgása okozza — jócs­ kán veszít érvényéből. A szocializmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötele­ zettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézmény­ rendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszményítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmus­ sal társadalmi kategóriák egész sora kerül az újragondolandó dolgok közé.” (N y ila sy B a lá z s a h e tv e n e s év ek h a z a i lír á já r ó l.) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 12-én a Nógrád megyei Tanács VB és az MSZMP Nógrád megyei PB illetékes osztályai képviselőinek jelenlétében sor került lapunk szokásos éves értékelésére. A beszélgetésen részt vett és véleményt nyilvánított Lázár István ír j. A Palócföld Könyvek sorozatban ez idáig megjelent kötetek kap­ csán újabb ankétokra került sor. Kelemen Gábor a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában (márc. 30.) és Egyházasdengelegen (ápr. 25.) találkozott olvasóival. Laczkó Pál szintén a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola (márc. 4.) vendége volt. Az idei salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében a BRG salgótarjáni gyáregységének ifjúsági klubjában Palócföld-ankétot szerveztek. Folyóiratunkat Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál képviselte. Könyve kapcsán Laczkó Pál a kohászati üzemek Zója brigádjával (május 4.), a balassagyarmati BFK-ban és a helyi MÁVklubban (ápr. 26.) beszélgetett a munkásolvasákkal. A Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum, a Balassi Bálint megyei könyvtár és a Palócföld közös szervezésű irodalmi estjei­ nek sorában ápr. 14-én az Ébresztő idő című antológiában szereplő három költő — Bódi Tóth Elemér, Szepesi József, Tamás István — találkozójára került sor. Mindhármukat Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője mutatta be. Június 4-én Laczkó Pál önálló estjének házigazdája Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója volt. A szerző Szalmakom iszár című kötetét Alexa Károly egyetemi ad­ junktus és Földi Péter festőművész méltatta. Közreműködött Sán­ dor Zoltán. A sikeres sorozattá fejlődött irodalmi estek ősztől foly­ tatódnak. Ápr. 28-án Salgótarján déli bejáratánál fölavatták Czinke Fe­ renc grafikusművész vendégköszöntő térplasztikáját. A városban fo­ lyó termelőmunka eredményeit szimbolizáló részelemekből kompo­ nált alkotást dr. Fancsik János országgyűlési képviselő avatta fel. A művész újabb munkáiból május 18-án nyílt kiállítás a Nógrádi Sándor Múzeum kisgalériájában. Megnyitót Baranyi Ferenc költő mondott. Az ünnepi könyvhét vidéki megnyitóját május 29-én Salgó­ tarján városközpontjában tartották. Beszédet mondott Bernát György az MKKE elnöke. Közreműködött Béres Ilona és Kovács István színművészek. A nagyszámú közönséget az Interfolk együttes szórakoztatta. Dedikáltak: Csanády János, Cseres Tibor, La­ dányi Mihály, Szeberényi Lehel, Vészi Endre, Janikovszky Éva. Az Irószemmelben megjelent írások kapcsán a dedikálok között volt Ke­ lemen Gábor és Szepesi József helybeli szerzők is. A Palócföld különsátrában a Palócföld Könyvek köteteit kínálták. Az ünnepi könyvhét kiadványaiból és az Európa Könyvkiadó Műhely c. anyagából a József Attila Megyei Művelődési Központ­ ban „Szép magyar könyv” címmel Végh Miklós, a Palócföld főszer­ kesztője nyitott meg kiállítást. Az ünnepi könyvhét gazdag programjában Kelemen Gábor és Laczkó Pál a rétsági művelődési központban találkoztak olvasóik­ kal (máj. 31.). Kelemen Gábort Bakszekér című kötete és az Írószemmelben megjelent írása kapcsán a FIN-porcelángyár balassa­ gyarmati üzemébe (jún. 2.), az MSZMP Nógrád megyei Igazgatósá­ gára és a STÉSZ dolgozóihoz hívták meg. CSUKLY LÁSZLÓ (1925— 1982) Fáradhatatlan, kiváló munkatársunk volt a művelődés, kü­ lönösképpen az irodalom szolgálatában; nevelő szellemű isme­ retierjesztő, minden korosztállyal szót értő; sok-sok előadás­ sal, írással közös ügyünket szervező, segítő. Lélekre, szándék­ ra figyelő barátunk volt, friss forrás vizeként tisztán áttetsző, de színekben ragyogó egyéniség, akivel a mindennapi beszél­ getések is maradandó élményekké váltak. Eseményekben, fordulatokban egyáltalán nem szegény élete során — az egyetem elvégzése után — 16 éven keresz­ tül a fővárosban dolgozott tudós kutatóként, tanárként, mi­ nisztériumi emberként, művelődési otthon vezetőjeként. 1958tól — majd két évtizeden át — Mátraverebélyben tanított, és vállalta a közművelődés közkatonájának „rangját”. Ahogyan 1970-ben az országos népművelési konferencián elhangzott felszólalásában mondta: „olyan vagyok, akihez minden létező fórumról csak »lejönnek«.” Igazi hivatásának a közművelődést tartotta, elsősorban a „végek”-en való helytállást, ahol a leg­ nehezebb körülmények között is, másokat is biztatva vallotta egy erdélyi történetíró levelének sorait: „Mi is tudtuk volna Nagyságos Fejedelem, hogy mit kell tennünk, de tettük azt. amit lehetett.” A Palócföld alapító tagja volt, 1964—67 között felelős szerkesztője, majd rovatvezetője. Néhány éve — családi okok miatt — Komárom megyébe költözött, ahol a megyei művelődésügyi osztály munkatársá­ ként dolgozott, haláláig. Értékes, eredményekben gazdag munkásságáért méltán érdemelte ki — több más kitüntetés mellett — a „Kiváló népművelő” címet és a „Madách-emlékérmet”. Emlékét őrizve, akkor cselekszünk jól, ha magatartását és gondolkodását példának és eligazító tanulságnak tekintjük. K. N. TARTALOM 3 Császár Nagy László: Menj, aztán mutass utat 5 Kelemen Gábor: Névsorolvasás 9 Zilahy Tamás: Pillanatképek 11 Egyenrangúan, emberként és alkotóként (Laczkó Pál beszélgetése Szepesi József költővel) 13 Szepesi József: Önvizsgálat 14 Onagy Zoltán: A dózni útja 17 Tamás István: Palackposta 17 Györke Zoltán: Szegénylegény-dal 18 Szöllősi Zoltán: „Vágyak tárgya” 19 Endrődi Szabó Ernő: Visszapillantó tükör, Lándzsás akhájokkal. Délutánversek 29 Zalán Tibor: Approximációk II. 21 Nyilasy Balázs: A demitizálás változatai (A hetvenes évek hazai lírájáról) 24 Gondolkodó Magyarok (Dérczy Péter) 26 Lackó Miklós: Szerep és mű (Kerékgyártó T. István) 27 Thiery Árpád: Királynék városa (Horpácsi Sándor) 28 Kultúráról, művelődésről teoretikus megközelítésben (Csongrády Béla) 30 Munkásfiatalok VI. vers- és prózamondó versenye (Pintér Károly) * A címoldalon Muzsnay Ákos, az 5. old.: Földi Péter, kall Ágnes, a 10. és 29. old.: Banga Ferenc, a 15. Gyöngyvér, a 29. oldalon és borítóbelsőn Tóth Imre, és a hátsó borítón Tornay Endre András munkái. László) 7. old.: Sza­ old.: Fábián a 22. oldalon (Fotó: Buda PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Ta más igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25908 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor lg. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M enj, aztán mutass u ta t A nagyközség középületein hatalmas táblákra pingált jelsza­ vak buzdítják a helybélieket társadalomépítésre. Így aztán hamar megtudja az érkező, hogy a hajdanvolt iskolamesterek kései utó­ dainak alapvető feladata a szocialista ember személyiségének megalapozása, és az orvosi rendelőben végzett „hatékony és fe­ gyelmezett” munkával is harcolhatunk terveink megvalósításá­ ért. Amikor L.-t, a község rokonszenves vb-titkárát a buzdítás eme igencsak avitt formájának okáról kérdezem, somolyogva mondja: az egyik járási vezető úgy tartja helyesnek, ha a ta­ nult emberek egy pillanatra se tévesztik szem elől, milyen sze­ rep hárul ma a honi falvakban élő értelmiségiekre. A jelszavak azonban nem pótolhatják a tetteket. Falun élő ismerősöm panaszolja, hogy mióta megcsapta őket a község­ egyesítés kényszerű szele, mióta vidékükön is végigmorajlott az iskolakörzesítés hulláma, diplomás ember nélkül maradt szülő­ faluja. A közös gazdaságok lázas egyesülési kedve miatt pedig újabban már a tisztviselők is nagyobb településeken keresik bol­ dogulásuk forrását. A diplomások elköltözésével falvaink let­ tek szegényebbek. Akik maradtak, azoknak kellene feltárni a kistelepülések jövőjét, de legalábbis utat mutatniok a fennmara­ dáshoz. Vajon teljesíti-e napjainkban ezt a küldetését a falvak­ ban rekedt értelmiség? Kezdjük a vágyakkal. M. É. már tudja, hogy a főiskola el­ végzése után a t-i nebulókat oktatja majd az egyszeregyre. Ar­ ra, hogyan képzeli el a félezer lelket számláló falu közéletében betöltött szerepét, ekként válaszol; — Úgy tervezem, mindenben segítem majd a hozzám for­ duló embereket. Eligazítom őket a közélet kérdéseiben, válaszo­ lok arra, miként rendezzék be jövőjüket. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy meghívjanak a falu jövőjéről tárgyaló érte­ kezletre, sőt, részt akarok venni a döntések előkészítésében is, hogy teljes odaadással tudjak dolgozni az emberekért. De vajon hány tanácsülésre hívták az elmúlt évtizedben J . M.-t? — Engem — kérdez vissza tágra nyílt tekintettel —, miért hívtak volna? Nem vagyok tanácstag. És nincsenek is ilyen am­ bícióim. Csak az volt a célom, hogy a tanítás mellett megismer­ tessem a gyerekekkel a versmondás szépségeit. Ezt elértem. De azt hiszem, csak maga bonyolítja túl a falusi értelmiség szere­ pét. Nem gondolja? Nem néznek ma úgy fel a diplomás embe­ rekre, mint korábban, amikor jószerivel csak a jegyző, a tanító, meg a pap értett a betűvetéshez. Egyrészt azért, mert a nép tu­ dásban közelebb került az értelmiséghez, és ez nem baj. De közrejátszik a rang vesztésben az is, hogy él egy olyan szemlélet, amely szerint az embernek akkora a rangja, amekkora a va­ gyona. Hogyan kelhetnék versenyre akár egy hat elemit vég­ zett tsz-taggal, aki Nyugat-Európába viszi nyaralni a gyerekét, és a szakmunkásképző elvégzése után kocsit vesz, meg házat épít neki ajándékba. Én még ma is szolgálati lakásban élek. A pedagógus rangvesztése pedig kétszeres, hiszen a főmezőgazdász munkájától függ az emberek anyagi boldogulása, érthető hát, ha rájuk néznek fel az emberek. Nos, ezek a tényezők játsza­ nak szerepet abban, hogy a közéletben passzív szemlélőnek ér­ zem magam. Mert mi valójában a feladatom? Kizárólag az. hogy az állami és a társadalmi ünnepségeken szépen zengjen a kar­ ének, és legyenek olyan gyerekek, akik nem sülnek bele a versmondásba. Ezt a feladatot teljesítem, nem tartozunk egy­ másnak. A falu jövőjébe — ha van egyáltalán — nincs beleszó­ lásom. Ezért érezzük sokan, hogy valójában nincs is szükség ránk. S. tanácselnök zavartan hallgat, amikor arról kérdezem, mi­ lyen szerepet szán a tanult embernek P. község közéletében. — Buzgólkodnak, buzgólkodnak — mondja kétszer a na­ gyobb nyomaték kedvéért, mielőtt titkárnőjétől megrendeli a vendégnek kijáró kávét. Cigarettával kínál, nagyot pöffent, aztán eszébe jut, saját kávéját tejjel kéri. Mire kétszer megteszi az utat az ajtó és a hivatali széke között, összerendezi gondolatait: — Mondhatom? — kérdez rám magabiztosan, pedig látja, hogy „kihegyezett tollal” várom válaszát. — Először is, az úgy­ nevezett agrárértelmiségre abban számítunk, hogy jól gazdál­ kodjanak. Ez leköti minden energiájukat. Meg buzdítjuk őket, hogy segítsék a háztájit, mert ne feledje, ez közérdek. Tehát közéleti munkának minősül. A tanárok közül többen a népfront­ ban tüsténkednek, másoknak pedig az a feladat jut, hogy min­ dig az alkalomhoz illő műsort szervezzenek a községi ünnepsé­ gekre. Az orvosunk is a népfrontban kötelezte el magát, ahol előadásokat tart arról, milyen káros a túlzott alkoholfogyasztás a szervezetre. De ne gondolja, hogy ezzel lezártuk a diplomá­ sokkal a kapcsolatot, mert munkahelyükön tájékoztatást kap­ nak a tervekről, egyszer-egyszer pedig külön tájékoztatjuk őket. Igénybe vettük okos észjárásukat a tsz-szervezésnél, és támasz­ kodtunk meggyőző szavaikra a törpe vízmű építésénél végzett társadalmi munka szervezésekor, meg akkor is, amikor az anya­ gi hozzájárulásról kellett meggyőzni az embereket. Ennyi. Csöndben isszuk a gőzölgő kávét, mintha végleg ki­ fogytunk volna a szóból. Így aztán van időm töprengeni az egyik megyei népfrontbizottság aktivistáinak felmérésén, akik a falun élő értelmiség közéleti szerepére és annak fogyatékos­ ságaira kerestek feleletet. Mint leszögezik, a falvak népességmegtartó erejének fokozása érdekében feltétlenül szükség van falun a diplomásokra. De mivel sokhelyütt bezárták az iskolát, a tsz-irodáig vezető utat is benőtte a dudva, a tanácsi tisztvise­ lők és a tanácstagok pedig csak fogadóórákon (vagy még akkor se) találkoznak a lakossággal, néhány faluban nincs, aki utat mutasson. Még akkor sem, ha a tanácstagoknak tizennégy, népfrontosoknak pedig tizenhat százaléka szellemi munkával ke­ resi kenyerét. A közéleti munkából a pedagógusok vállalják a nagyobb részt. Igaz, közösségért végzett tevékenységként érté­ kelik a veszélyeztetett gyerekek nyilvántartását, még akkor is, ha ez munkaköri kötelességük. Pedig munka van bőven. Jutna a feladatból az orvosnak, közgazdásznak, jogásznak meg a főagronómusnak is, de a látszat azt mutatja, hogy ők kételkednek lehetőségeik nagy terjedelmében. Sokan sértődötten élnek, elégedetlenek választott szakmá­ juk erkölcsi és anyagi megbecsülésével, sőt, a megkérdezettek fele úgy véli, nem is felkészültségük, hanem kapcsolataik ha­ tározzák meg hivatali felemelkedésüket. Amikor ezt A. község párttitkárának elmondom, felcsat­ tan: — A mindenségit! Jó l megtanulták a magyarázkodást! Bosszant, amikor ilyesmit hallok. Méghogy nincs lehetőségük a közéleti munkára! Erre csak hivatkoznak. A gond inkább ab­ ból adódik, hogy sokan úgy képzelik, csak egy-egy bizottság vezetői tudják képességeik egy töredékét a falu javára hasz­ nosítani. Úgy érzik, a diploma mellé vezetői szerep dukál! Csak azt nem veszik figyelembe, hogy nekünk ügyelni kell az ará­ nyokra is. Aki igazán értelmiségi, az nem sértődik meg akkor sem, ha egyszerű bizottsági tagként veheti ki részét a közössé­ gi munkából. De szeretném hangsúlyozni, bár nyomaiban ná­ lunk is fellelhető a passzivitás, mi elégedettek vagyunk diplo­ másaink közszereplésével. Ezt a statisztika is tükrözi, pontosan 3 �annyian vesznek részt a közéleti munkában, ahányukra az arányok kívánalmai miatt szükség van. Ha gondolja, akár meg is mutatom. Szavaiban nincs okom kételkedni. Annál fontosabb viszont, hogy szóljunk és nyíltan beszéljünk a falun élő értelmiség he­ lyéről, szerepéről meg felelősségéről, és arról, miként tehetné­ nek többet lakóhelyük holnapjaiért, hisz még korántsem aknáz­ tunk ki minden lehetőséget. És ezzel tisztában vannak a kis­ településeken élő diplomások is. Akkor hát honnan eredhet mégis a napjainkban sokat emlegetett elkülönültség és passzivitás? — Sokunkban — jegyzem B. doktor szavait — él még azoknak az időknek az emléke, amikor csak az egyetértés volt a megfelelő magatartás. A közéletből csak annyi tennivaló ju ­ tott, hogy bólintanunk kellett a községi vezetők fejtegetéseire és hozzászólásukra. Mert amikor az emberek azt látták, bólint a tanító, az orvos meg a pap is, akkor ez biztos így van rend­ jén. Nem volt okos magatartás a tudással és az elképzelésekkel hivalkodni. És a faluhelyeken élő fiatal diplomások még nap­ jainkban is érezhetik, hogy ezek az évek máig ható nyomot szántottak egy-egy kistelepülés közéletében. Erről a kérdésről azonban ma már csak múlt időben beszélünk, de azt is aka­ dozva tesszük Ki tudja, miért? S. községben a hajdanvolt néptanító ajta­ ján kopogok, aki egykor igazán nagy megbecsülésnek örvendett a szebb napokat megélt településen. Ma már megesik, hogy volt tanítványai elfordítják fejüket, amikor az utcán találkoz­ nak vele. De a tanító úr pályafutásának kezdetén még boldog volt az a nevelő, aki S.-be kapott megbízást. Ma meg még lasszóval is nehéz ide pedagógust keríteni. Jellemző, hogy amikor elment innen a körorvos, öt hónapig a tizenkét kilométerre eső faluba jártak az emberek gyógyulást keresni. Régen annyi volt itt az iparos, hogy versengtek a megrendelő­ kért, ma pedig néhányan komolyan fontolgatják, őszülő halán­ tékkal sem ártana megismerkedni a borbélykodás mesterfo­ gásaival. Az egykori iskolamester elzárkózik a beszélgetés elől, és Cs.-hez, a falu lelkészéhez irányít. — Kevesen voltunk akkoriban diplomások, — emlékezik a lelkész —, érthető hát, ha minden szempár ránk szegeződött. Igazán lámpásnak tekintettek bennünket. Csakhát kevesen vol­ tunk, tennivalónk meg rengeteg akadt. Napjainkra fordult a kocka. Lámpás van elég, de annak, hogy mégis kevés a fény, egyéb eredői lehetnek. Például az, hogy a diplomások számának növekedésével arányban sok tanult ember bizonytalanabbnak érezte helyét a közéletben. Választék lett bőven, és nem mindig a felkészültség határozta meg, ki kap szerepet. Többnyire azok szólhattak, akik mindennel egyetértettek. Így volt ez akkor is, amikor már túljutottunk azokon az időkön. Akik többet tehet­ tek volna a faluért, úgy érezték, javaslataik nem épülnek be a döntésekbe, így hamar rádöbbentek, szerepük csak álszerep, és amint tehették, elköltöztek. És ahonnan elköltözik az értel­ miség, onnan elvágyódik a nép is, mert úgy érzi, nincs, aki megválaszolja kérdéseit, nem kap segítséget mindennapi gond­ jai megoldásában. Ezért mondom, a falusi értelmiségnek ma is lámpásnak kellene lenni. De mit tehetünk, ha nekünk tanító­ ból is csak képesítés nélküli jut, aki pedig tehetne valamit a jövőt illetően, tanácstalan, mert egyszer a városiasodás kedvező hatásáról hall, máskor meg a falvak népességmegtartó erejé­ ről olvas. A tétovaság pedig sohasem vezetett eredményre. Szerep? Álszerep? A p.-i körzeti orvos szavai így igazíta­ nak el a kérdőjelek között: — Nem tagadom, jólesik, amikor a tanácselnök szeretet­ tel köszönti az embert a községi fórumokon. A puszta jelenlé­ tünkért örömmel nyugtázhatjuk a tapsot. Időnként, jelentékte­ len kérdésekben még a véleményünket is kérik, és ez azt a látszatot kelti, mintha valóban számítanának ránk. Állást fog­ lalhatunk például abban, hogy szerintünk az alvégen, vagy a felvégen épüljön fel előbb a kocsma, az úttest jobb vagy bal partját kísérő járdához adjon előbb a tanács anyagot. De ami­ kor az értelmiség közéletiségéről beszélünk, korántsem erről van szó. Hanem arról, hogy ne öt kocsma legyen a faluban, hanem egyik helyén épüljön klub, vagy presszó, ahol az igé­ nyesebb emberek is szívesen szórakoznának. És arról, hogy ne 4 csupán az asztalosmesterből művelődésiház-vezetővé előlépett embernek legyen szava a kultúrház programjának összeállítá­ sában. Meg arról is szólni kell, hogy hónapokig könyörögtünk, érveltünk, ne építsenek lakótelepet a faluban, mert a statisz­ tika szerint várhatóan ugrásszerűen megemelkedik majd az al­ koholisták és a neuraszténiás panaszokkal kezelt betegek szá­ ma. Fölöslegesen aggodalmaskodunk, intettek le akkor. Szóval nem voltak elég erősek az érveink. De a statisztikai adatok félelmünket igazolták. Lakótelepre volt pénz, de arra nem fu­ totta a költségvetésből, hogy egy mérnököt megbízzunk a falu arculatának megtervezésével. Ilyen fontos kérdésekben tehát lehet hatalmi szóval, vagy tekintélyelv alapján dönteni. Érti ezt? Ha tudná, hogy ilyen döntések miatt mennyien vesztik kedvüket, mennyi szellemi energia megy veszendőbe, aligha­ nem elképedne. Amíg A. község tsz-irodájáig érek, szabadjára engedem a képzeletemet: vajon mennyivel tartanánk előbbre, ha oko­ san gazdálkodnánk az elpazarolt szellemi tőkével? Az irodá­ ban azonban B. növényvédelmi szakmérnök szavai hamar gúzs­ ba kötik az ábrándokat. — Kár képzelegni! Induljon ki abból, hogy a kiválasztás fogyatékosságai miatt az értelmiségiek fele beéri a kocsmázással. De nem azért járnak oda, hogy az alkoholfogyasztás káros hatásáról beszélgessenek, hanem azért mert nincs másra igé­ nyük. Ők jól élnek, könnyedén, felelősség nélkül, olykor még prófétálhatnak is. Akik pedig a közélet élénkítéséért, a demok­ ratizmusért próbálnak tenni, időnként azon töprenghetnek, mi­ ként magyarázkodjanak. Ha itt élne, tudná, hogy egy-egy ta­ nácskozáson beérik a jelenlétünkkel. Javítjuk a statisztikát. Az értelmiség képviseltette magát, mondják, aztán ki vagyunk pipálva. Ennyi elég. Mert aki netán javaslatokkal, vagy más elképzelésekkel áll elő, annak egy-két ember még a rendszer­ hez való hűségét is kétségbe vonja. Meg azt várják, hogy ír­ junk szép jelentéseket, mert a feletteseik meg a járásiak is csak a szép jelentésekkel és a statisztikával tudják igazolni, hogy jó munkát végeztek, alkalmasak tisztségük betöltésére. Ezzel ugyanis nem sértünk meg senkit. Az pedig senkit sem érdekel, hogy magunkat becsapjuk. Mondok példát is. Tavaly például azt írta elő a terv, hogy július 20-ra befejezzük az ara­ tást, és csodák csodájára a 21-i megyei lapban megjelent az egyik járási tisztviselő nyilatkozata, mely szerint végeztünk a betakarítással. Amikor egy héttel később még javában dolgoz­ tunk a földeken, az emberek röhögve mutatták az újságot, én pedig szégyenkeztem. Köszönöm, ebből nem kérek, ehhez nem adom a nevem. Márpedig az értelmiségnek minden korban és körülmények között el kell vállalnia a felelősség ráeső részét. Ezt már E. községbeli T. P.-től tudom, akinek értelmiségivé érése egybe­ esik az agrárértelmiség színrelépésével. T. emlékezete még ma is őrzi a „gumicsizmás értelmiség” tagjainak akkoriban „kijá­ ró” gúnyos megjegyzéseket. — Még azok is lenéztek bennünket, akik tanulásra buzdí­ tottak. Komolyan vettem, amikor a falu és a járás vezetői ta­ nulásra biztattak. Azt mondták, menj, tanulj, aztán gyere viszsza és mutass nekünk utat a fejlődéshez. Élen jártam a tagosí­ tásban, küszködtünk az eredményekért, közéleti ember lettem, és negyvenhat éves koromra belerokkantam a harcba. Mert amíg mi küszködtünk, addig a falu elveszítette rangját és meg­ becsülését. A tanítók fele már a közeli városból já r ki tanítani, a közélet fórumain is ritkán látni diplomás embert, olyan meg csak elvétve akad, aki megpróbál harcolni ezért a népért. Bár­ mennyit is dolgozunk, nem futja a fejlesztésre. Minél többet termelünk, annál több megy a közös kalapba, az elosztásnál pedig csak a megyeszékhely, a kisvárosok meg a székhelyköz­ ségek után jöhetünk szóba. Mire ránk kerül a sor, már csak annyi marad, amennyiből még a színvonal megőrzésére is alig futja. Mit tehet hát az értelmiség? Hogy magyarázzuk meg ezt az embereknek? Mert közben győzködjük a lakosságot, hogy já ­ ruljanak hozzá a törpe vízmű építéséhez, mert a tanács pénzéből nem futja, pedig tudjuk jól, a ma befizetett pénzből is csak egy évtized múlva készül el a vízmű. Akkor hát ki rázza jó lélekkel a kolompot? Erre lennénk csak képesek? Ez lenne a feladatunk? �Aligha. Legalábbis erről győznek meg H. P. szavai, aki idestova egy évtizede a kultúrházat igazgatja C. nagyközség­ ben. A kultúrház igazgatója készségesen elismeri, pontosan anynyi diplomás vállal közszereplést, ahányra az ezzel kapcsolatos állásfoglalások szerint szükség van. És ez nem kevés. De az már korántsem biztos, hogy mindig a mások képviseletére leg­ inkább alkalmas diplomások emelhetnek szót mások érdekében. — Úgy vélem, az a legnagyobb baj, hogy gyakran azokra van szükség, akik tisztségük megőrzése érdekében mindennel egyetértenek. A többiek viszont vagy elhiszik, amit mondanak, hogy az értelmiséggel minden rendben van, vagy levonják a következtetést: nincs rájuk szükség. És a többség így van ez­ zel. A szakmák szerinti elkülönültség és az érvényesülés eltérő volta megosztja a diplomásokat, pedig amíg a társadalomnak ez a rétege nem egységes, nem tud eleget tenni küldetésének. Pedig alapvető kötelességünk lenne az objektív valóság feltá­ rása. Ehhez azonban gyávák vagyunk és közömbösek, mert gyakran a részigazságok feltárására is csak óriási harc árán van lehetőségünk. És ki köszöni meg a győztesnek az ilyen győzelmeket? A k-i népművelő viszont másba keresi annak az okát, hogy az értelmiség miért nem tudja eljátszani küldetéséből adó­ dó szerepét — Mondja meg, hol tanulnak a mai egyetemisták hazasze­ retetet ? Bárki elvégezheti az egyetemet hit, lelkesedés és hi­ vatástudat nélkül. Ha ez lehetséges, akkor meg ne csodálkozzunk azon, hogy sokan beérik a szenvtelen szakmai helyállás­ sal, különösen akkor, ha nem is igényelnek tőlük többet. Ha­ mar megtanulják, hogy nem a jól végzet munka hozza meg az elismerést, hanem a főnök döntése. Így aztán posztokhoz, tiszt­ ségekhez kötődnek érzelmileg és erkölcsileg, nem a néphez és a hazához. Aki pedig nem érzi ennek szükségességét, az nem Névsorolvasás A Hedronyból sötét utcán ballag felfelé Pista bátyám. Takarmányozta, kútvízzel itatta B abát és Bandit, a két „kihelyezett” téeszlovat, m unkáját elvégezvén pedig igyekszik a lakására, a tévéhíra­ dót nézni. A betonoszlopra biggyesztett huszonötös égő narancs­ fénye mellett a cipőnk orrát sem látjuk, de ism erjük mi egymást ebben a faluban annyira, hogy az árnyak alakjáról, a lépések sú­ lyáról és ritmusáról is tudjuk: kit kell köszönteni. — Hova, fiam, hova? — kérdezi Pista bátyám, az illő Jó estét! fogadása után. — Csak, ide, a k u l t ú r h á z b a . Elfogyott a bagóm, nem akarom éjszaka megint a szomszédokat zavarni. Az öreg nevet, de mi m ást is tehetne. Tudja jól, amikor a k u l ­ t ú r h á z a t említem, a kocsmára gondolok. Egyébként is ez az egyetlen középület a faluban, amelynek ilyenkor világos az ablaka. Hiába csípős az október, a kocsmahivatal a jta ja sarkig tárva, a pálin­ kabűzös cigarettafüst bodros pamacsokat rajzol a szemöldökfa fölé. A zajos tömegben megszokott helyemre,a pult vége és a tenyérnyi raktár a jta ja közé furakszom, Józsi bácsi pedig „Itt a meggy, hová megy?” felkiáltással teszi is elém a márkát. Aztán megáll az üveges vitrin előtt, felém fordul: — Mennyi? — Öt. Elém teszi az öt csomag Románcot, elébb persze gondosan ki­ keresi a bádogpulton legjobban fénylő víz- és sörpocsolyát. Elszórakozgatna még velem egy darabig, de a pult másik végén ott mél­ tatlankodik a sánta Kaparó, hiányolja a gigája a vegyest. — V árj a sorodra, koma, vendégek vannak! Aztán csak kitölti a kocsmáros a stampedlit, a sánta Kaparó meg reklam álja hozzá a szódát. — Minek az, koma? Egyébként is, beletöltöttem még nyitás előtt. Azért felkap egy háromdecis poharat, megbuggyantja szódavíz­ zel. Tenné a háromcentes pálinka mellé, aztán a huszonöt év alatt jó l begyakorolt mozdulattal, „véletlenül” k iejti a kezéből. A sánta Kaparó ijedten kapja fel a könyökét a pulton szétfolyó szódavíz­ ből: — B . .. meg az apád! Rózsa Laci is itt issza a sörét, az autóbusza meg ott áll kinn a patak partján. A gépkocsivezető körül ott vannak az utasai is, munkásruhában; percekkel ezelőtt érkezhettek haza a faluba Bu­ dapestről, a Laci vezette, szerződéses járatnak minősített Roburral. Megisznak még egy-két üveg sört, beülnek a kocsiba és elindulnak tudja hittel és alázattal szolgálni azokat, akikért tennie kelle­ ne és aligha tud felelősséget vállalni másokért. Márpedig enélkül nem tudom, hogyan mernek majd évtizedek múlva tükörbe nézni? * Befejezésül hadd beszéljek el egy történetet. Amikor S ben jártam, akkor futott végig a falun a hír, hogy a patikus két évtizednyi szolgálat után nagy útra készül. — Nem tehetek mást — mentegette magát, amikor felke­ restük az idős plébánossal —, megmásíthatatlanul érzem, csak a munkaerőmre van szükség. Amíg kapcsolatok döntik el, ki juthat mellékálláshoz, ki szerepelhet a közéletben, addig nem találhatom meg a helyem, mert én még nem fröccsöztem együtt egyetlen befolyásos emberrel sem, ultizni pedig nem tudok, és már nem is akarok megtanulni. Vegyész vagyok, te­ hát képes lennék a tsz növényvédő szereinek toxikológiai vizs­ gálatára. Erre a munkára azonban a megyeszékhelyről találtak egy technikust, akit az egyik megyei vezető ajánlott az elnök­ nek. Próbáltam előadást szervezni a túlzott gyógyszerfogyasz­ tás veszélyeiről, ennek azonban a tanácsnál nem örültek, mert ennek megtartására a járásból szemeltek ki egy embert. Ezért döntöttem így, talán még lesz időm és módom másutt meg­ teremteni saját hasznosságom feltételeit. Akkor Cs. tiszteletes úr elmondta, a másnapi istentiszte­ leten — mivel az elmúlt évben sokan költöztek el a faluból — szóba hozza, hogy 2—300 évvel ezelőtt milyen nehéz körülmé­ nyek között éltek és teremtettek virágzó gazdaságot ezen a tá­ jon az emberek. A patikus azonban sosem já rt szentmisére. El­ költözött. És azóta a székhelyközségben kapott állást és szolgá­ lati lakást két tanítónő is. Császár Nagy László a faluszélre, ott laknak mindannyian egy bokorban, az újtelepen. Ott­ hon lehet már az asszony is, mert a Kohut-kastély udvarában sö­ tétnek láttam a melléképület ablakait, nem zörögtek a háziipari szö­ vetkezet bedolgozóinak szövőszékei. Negyed nyolc, most indul az újabb roham a kocsma ellen. Az ajtó előtt sárga, panoráma Ikarus fékez, a budapesti munkásszállá­ sokról hét végére hazaérkező egy-két munkás, meg a faluba látogató rokonok a keramitkőre teszik a kétfülű táskákat, hazaindulás előtt még bekapnak egy felest, vagy egy üveg sört. Némelyiket itt várja az asszony meg a gyerek, s az utóbbi az apja nyakába csimpasz­ kodva issza a kólát. A billegő lábú asztalokon közben megszaporodtak a sörösüve­ gek, nyomasztóbb a levegő, az emberekben még nagyobb a nyomás. A hangzavarból erősen kiválik egy rikoltás — „Ásd el magad, mint Tódi sógor! ” —, amikor W artburg morog az a jtó előtt, majd hor­ kanva leáll. Szélesen mosolyogva, csendesen lép be a tanító. Min­ den útjába kerülő emberrel lekezel, itt-o tt ékelődve köszöntik, a kocsmáros meg kántálni kezd: — „Szegény kántor, egész héten az istent dicséri, / De mikor a söröskorsó a kezében, / Úgy megy beléje, / A mennydörgős be­ lébe, / Hogy nem ju t az isten az eszébe!” — Letelt, Kántor úr? — kérdezem magam is meglehetős bárgyúsággal, amikor meginvitálom egy konyakra. A tanítónak — aki a zene, különösképpen pedig a zongora és a harmónium szeretete m iatt kapta a kántor titulust — még itt van a faluban a szolgálati lakása, de az iskolakörzetesítés óta minden reggel megy a szomszéd községbe, a tanítványaival együtt. Szorongatom a meggymárkát, s ezen a péntek estén — szabad szombat előtt — hirtelen eszembe ju t: hiszen most itthon vagyunk valamennyien. Itt vannak a faluval együtt élők: a helyben dolgozó kocsmáros és boltos, a nyugdíjasok, a főutca változásairól sem tudo­ mást szerző ágyhoz kötött öregek, a bedolgozók, a háziasszonyok. M egjöttek a naponta ingázókat szállító szerződéses járatok; a menet­ rend szerinti Volán-buszokkal hazatértek a járási székhely üzemei­ ben kenyeret kereső asszonyok, meg az általános iskolások. Ja n i bátyám a vonattól hazaszállította a hetente egyszer hazalátogatókat, most meg betoppant végül az ingázóvá lett pedagógus is. T eljes hát a létszám, mert a hét végén a riportert sem szólítja el a lakhe­ lyéről valami napi tudósítói feladat. I t t h o n v a g y u n k mindannyian, ha kurta kis időre is. Akár névsort is lehetne olvasni. Éppen ideje megmondani: 312-en vagyunk. Karonülő gyerekek, diákok; a még reményeket, terveket dédelgető derékhad; az öregség­ be nehezen beletörődő idősek; s a csendes és fájdalommentes el­ múlásban bizakodók. 312 — milyen kicsiny is ez a szám. Ezért nem 5 �kell csodálkozni a szándékomon, akár kapásból elsorolom, hányan keresik a kenyerüket itthon. Mondhatnám azt, hogy négyen. A boltos, a kocsmáros, a négy órában foglalkoztatott tanácsi hivatalsegéd, végül pedig a maszek sírköves. A kört azonban — helyi foglalkoztatásról lévén is szó — kissé kitágítom. Elvégre is, ha a társközséget a székhelyközséghez „csatolom”, amikor a fejlesztési alap igazságosabb elosztását sür­ getem, akkor most helyben dolgozónak kell minősítenem azt is, aki a szomszéd faluban, a székhelyközségben fogja meg a szerszámot. Nézzük csak, van két asszony, aki a termelőszövetkezet tyúk­ farm ján ügyel a baromfira; három a traktorosok, alig több a szerelő­ műhelyben dolgozók száma; van egy fogatos; utolsóként meg apá­ mat, a téesz mezőőrét említem. Ennyi. A kocsmáros huszonöt esztendeje sír, panaszkodik a munkahe­ lyére, éppen csak azt nem mondja, hogy ráfizet. P ed ig... egyetlen hónapban — megközelítően — százezer forin­ tot otthagyunk ebben a kócerájban. Egy pult, három sánta lábú asz­ tal, néhány billegő szék — ennyi az egész berendezés. Az idegen azt hihetné, hogy térképpel borították a falat és a mennyezetet, olyan foltos az egész; a legjobb indulattal sem állíthatná senki, hogy va­ laha is fehér volt ez a fal. A mennyezeten néhány repedés, az egyik­ re rámutattam a minap: — Remélem, akkor fog leszakadni, amikor nem vagyok itt. — Ugyan — legyintett röhögve a kocsmáros. — Ott volt ez a repedés már ötvenkettőben is. Néha megereszkedik egy kissé, az­ tán újra összehúzódik. No hiszen, ebben a vendéglátóipari egységben nem sok rezsi terheli a forgalmat, a bevételt. Október utolsó napjaiban is jéghi­ deg az olajkályha, mondom, ezt már nem is fogom szó nélkül hagy­ ni a téli részközgyűlésen, az ilyen takarékosságból ne fizessenek nye­ reségrészesedést. Másnap, amikor az újságért megyek, a kocsmá­ ros rám nevet: — A szentségit, elfelejtettem , hogy jössz. Meggyújtottam volna az olajkályhában egy gyertyát! Aztán komolyabbra fordítja a szót. Elmondja, hogy ha akarna, akkor sem tudna fűteni, tegnap is hiába kért a szövetkezet központ­ jában olajjegyet. Mellesleg, rendkívüli alkalomból já rt a cégnél, rá­ telefonáltak, hogy m enjen Királyhoz méretet vetetni, a huszonöt év után já r neki az aranygyűrű. — Azt hittem, hogy a nyakáról vesznek méretet. A kötélnek! Egy gebines kocsmárosnak biztosan k ijá r — ennyi év után. A viccet félretéve, aranyszívű ez az ember, ha kissé durva is. Lám csak, most is m it csin ál! Bacsának kitölti a fröccsöt, megkavarja a mutatóujjával, megnyalja: — Elég jó, ihatod! A stílusra akkor sem vigyáz, ha a főnöke áll előtte, a télen egye­ nesen az ÁFÉSZ elnökét utasította ki, merthogy az emelt hangon pró­ bált vele beszélni. A következmény persze nem is maradt el. Az el­ múlt hónapban téves papírmunkával megrövidítette magát vagy há­ romezer forinttal, ment a szövetkezet jogászához, hogyan lehetne viszszacsinálni. — Sehogy — közölte kurtán a jogtudor. — Ez elnöki hatáskör, ott meg maga ne is próbálkozzon. Én azon is csodálkozom, hogy még egyáltalán kocsmáros. Ezért is megy el innen dolgozni — amióta csak az eszemet tudom. Másnap mégis ő veszi le a zöld színű, durvára gyalult ajtóról a vas­ pántot. Igaz, a közelmúltban megcsillant előtte valami. — Szemét egy cég. Eladták a bablevesi csárdát idegeneknek, pe­ dig ott magamat is el tudtam volna képzelni. Én a csapnál, a menyem a konyhán, a fiam meg áru után szalad. Néhány nap múltán kezébe adtam egy hirdetést, a szövetkezet a szóban forgó csárdát kínálta a sajtóban eladásra. Kocsmárosban azon­ ban továbbra sem lesz hiányunk — a csárdáért sokat kérnek. A szomszédos ajtó a vegyesbolté. M ellette áll egy jókora láda, va­ lamikor kora reggel ebbe tették a tejet. Manapság erre a ládára bi­ zony már nincs szükség, merthogy a sok-sok kinyilatkoztatás szerint napról napra javul az alapellátás. Ezt ugyan mi úgy érezzük, hogy a tejet kilenc óra tájban hozzák, és minek a megőrzésre hivatott láda, ha a bolt hét órakor kinyit. De nagyobb baj a kenyér, nincs az a m a­ tematikus, aki az eddigi adatok alapján ki tudná számítani érkezésé­ nek valószínűségét. A kenyeresautó éppen úgy dudálhat kilenc és tíz óra között, mint tizenegykor, vagy délután egykor. A bonyodalmak­ nak azonban nincs vége, a minap is végighallgattam a kenyér nélkül maradtak ordítozását. — Mit tehetnék? — mentegetődzött a boltos. — Súlyra meghoz­ ták, de mind háromkilós volt. Elvitték azt is, néhány családnak meg nem maradt. Nem soknak, úgy tízen kereshették eddig hiába a k e­ nyeret. E sorok írásának napján még cifrább az eset. Háromnegyed ti­ zenegykor érkezik az autó, a boltosnak meg tizenegykor menni kell — balesetvédelmi vizsgára. Azt mondja: neki be kell zárni, inkább le sem veszi a kenyeret. No igen, nem volna semmi hiba, ha lenne egy segítője, ha nem egyedül állna a pult mögött. Emlékszem, két-három évvel ezelőtt sű­ rűsödött össze a nyitvatartási idő alatti zárás; valahogy egymást ér­ ték a gyűlések, továbbképzések, meg aztán — emberek vagyunk — a boltos egyéni elfoglaltságai. Magam is sokszor dühöngtem, amikor zárt a jtó t találtam, egyszer aztán elém áll X . Y .: 6 — Nézd csak, ez a bolt másfél személyes. Úgy értsd, hogy van még egy négyórás státus is. Én most nem dolgozom, így az én munkaköny­ vem van beadva... ...és arra is vesznek fel valami aprópénzt — kombináltam rög­ vest. Na hiszen, nem is ismertem volna magamra, ha nem teszek pa­ naszt, és a szövetkezet tagjaként nem követelem, hogy a zavartalan kiszolgálás érdekében va lóban létezzék a másfél személy, n e csak papíron. Még ma is meg van az ÁFÉSZ elnökének levele: „Az igény jogos, azon vagyunk, hogy...” Mondom, talán három éve ennek, még­ is minden marad a régiben. Könnyen feledünk — hivatalos, írásban adott ígéreteket is. A boltosunk most szabadságon van, a fiát nősítette, másfél hó­ napig egy helyettesítő áll a pult mögött. Ez az istenadta meg nem mer rendelni, csak az a rengeteg fazék meg fedő zöldül a polcok tetején. A szomszédasszony beadja hozzánk a két csomag túrót, amit anyám kért, közben morog: — Mehetek vissza a kenyeret lesni, m ár reggeltől ott állok. De nincs felvágott sem, vécépapír sem... — ...meg Románc sem, kávé is hébe-hóba — teszem hozzá. — Délután ülhetek a buszra, mehetek máshová, beszerezni azt, amit itt nem lehet kapni — így a szomszédasszony. Mégis csak jobb a mi megszokott boltosunk, ha szidjuk is eleget. Úgy tudom, a jövő héten már leltároznak is — szerencsére. Sokat időztem a két munkahelynél, a boltnál és a kocsmánál. De így van ez rendjén, nálunk ott a világ közepe, ez az épület a közössé­ gi találkozások színhelye is. Nem véletlenül mondom hát, ha cigaret­ táért, vagy csak egy kurta beszélgetés kedvéért elindulok: megyek a centrumba, a kultúrházba. A névsorolvasásban következzék a termelőszövetkezet, amelynek a székhelyközségben van az irodája, itt a faluban meg néhány darab földje — már am it el nem hagyott piszkot termő parlagnak. H ajnal­ ban megcsikordul a szomszéd kapuja, pontosan tíz perc múlva lesz hat óra. Mázsán felüli súlya m iatt dunnahátúnak becézett Misa bá­ tyám súlyos lépteivel ballag az utcasarokra, ott veszi majd fel a téesz kisautóbusza, vagy a GAZ. mikor hány embert kell munkába vinni. Három traktorost, néhány szerelőt — ha egy sem megy motorral, bi­ ciklivel. — Itt kéne már hagyni az egész kuplerájt — morog az egyik traktoros. — Akár hiszed, akár nem, van olyan nap, amikor kilenc­ ven forintot keresek. Ezért a bagóért meg kár rázatnom magamat egész nap a traktoron. Mondja, vesz négyezer forintért egy MTZ-t, itt-ott ennyiért ad­ ják, mert nullára van leírva, pedig még szánt. Ott a helyszínen, mun­ ka közben kell rámutatni, melyik a szimpatikusabb, melyiket viszi. Aztán kiváltja az ipart, ősszel-tavasszal annyit megkeresne, hogy egész évben semmire gondja. �Keresetekről lévén szó — ez a magyarázata, hogy miért dolgoznak csupán néhányan helyben, a termelőszövetkezetben. A minap bizony még apám is odaállt az elnök elé: — Elmegyek János, ennyi pénzért én sem maradhatok. Nemso­ kára itt a nyugdíj, háromezer-egynéhányszáz forint után mennyit ka­ pok m ajd? Azt a néhány taliga sódert én is eltologatom bármelyik építkezésen — dupla pénzért. A jelenlevő főkönyvelő gyorsan tiltakozott is: — Az bizony rossz fényt vetne ránk, ha elmenne. Igaz is, elnök elvtárs, jobban oda kellene figyelni a régi téesztagokra. Bizony, a régiekre. Emlékszem én még arra, hogy annak idején egy doboz szaloncukor árát nem tudta kifizetni a téesz karácsonykor. Apámnak és társainak — a régieknek — köszönhető a gazdagodás, legalábbis, az alapok lerakása. Most meg kapják a felét a jött-m entekének, mert az új em ber eleve nem szerződik akármilyen fizetésért. — Na jó, megvárom azt az egy hónapot, amit az elintézésre mondtok, aztán majd meglátjuk. Ha marad a pénz, akkor kereshettek mezőőrt is, erdőkezelőt is, ellenőrzési bizottsági elnököt is. Mert ha elfelejtenétek, ez mind én vagyok egyedül — három és fél ezer forin­ tért. De ha holnap bekopog egy tedd ide-tedd oda, gyorsan leültetitek, adtok neki ötezret, csak nehogy elmenjen máshová. Ezzel összehason­ lítva keveslem a magamét. Ki tudja, megy-e, m arad-e? A többi már elment, ez a néhány ember van a régiekből, akiket az imént felsoroltam. Újra végiggondolva a helyben dolgozókon, eszembe jut, hogy k i­ maradt Gulyás Béla bátyám, második szomszédom. Nem csoda, rövid ideje, hogy hazatért, hosszú éveken keresztül útépítő vállalatnál, távo­ li munkahelyen kereste a kenyerét. Most meg beállt tanácsi alkalm a­ zottnak. Afféle mindenes, ő jav ítja a székhelyközség iskoláiban, az óvodában, a kultúrházban az olajkályhákat, a fogast, a vízcsapot, egy­ szóval, az ő reszortja m indenfajta szerelési és javítási munka. — Mondjak is nekem, nagy bolond vagy te, Béla, a jó pénzt ott­ hagytad. Ha úgy nézzük, akkor igaz is, hiszen most csak négyezer fo­ rintom van, az útépítésen meg kerestem hatot is. Csakhogy amon­ dó vagyok, annyiból kell megélni, amennyi van. Ha kevesebb a pénz, akkor nem vesz az ember olyan dolgokat, amit nélkülözni tud. Bizony, még ma is előfordul, hogy a mama, vagy az asszony azt kérdezi ott­ hon valam iről: te Béla, miért is vettük annak idején ezt vagy azt. — Itthon van, nyilván az id eje több. — Egy fenét! Nem tudok én most a szőlőmmel sem annyit foglal­ kozni, m int azelőtt. Akkor, ugye, hat plusz hármas beosztásban dolgoztam, minden hat ledolgozott nap után hárm at itthon voltam — be­ lefoghatott az ember nagyobb itthoni teendőkbe is. Most meg? Nézz ki az ablakon, m ire hazajövök a szomszéd faluból, akkorra m ár este van. Nyáron, talán majd a nyáron, amikor hosszabbak a nappalok, hozzáfoghatok itthon is valamihez. — Akkor hát megérte? — Nem kell az embernek megszakadni, mondtam már, annyi pénz elég, amennyi van. Meg aztán, leteszem a szerszámot, aztán itthon ülhetek le vacsorázni. Ott a család, elbeszélgetünk — ez is valami. Ilyen hát az egyenleg, Gulyás Béla a fehér holló. A többség el­ felé igyekszik, nézi, hogy merre nagyobb a pénz, s ezen az egyetlen emberen kívül nem is tudok másról, aki az utóbbi években hazatért volna dolgozni. Inkább mennek, legyen akármilyen fárasztó az utazás és idegesítő a családtól való távoliét. S gyanítom, ha egy esztendő múltán megismételném a névsorolva­ sást, valószínűleg sokkal kurtább lenne a helyben dolgozók listája. Barátom, Attila, belerontasz nekem a munkába. Írhatom én a ku­ tyanyelvet, készíthetem a listákat, te gondolsz egyet, és rögvest más fejezetben a helyed. Idebiggyesztlek hát, a naponta hazajárók „név­ sorának” az élére, holott éppenséggel már a helyben dolgozók között lenne a helyed. Belekortyoltál tegnap este a még februárban főzött szilvapálinká­ ba, a konyhai dikón végigheverő apámra néztél: — Na bátya, elsejétől jövök én is magukhoz, a téeszbe. — Téeszbe? Újra ? Ültél te már itt éppen eleget a traktoron. — Most meg a műhelybe megyek, egyelőre. Moravcsik azt mond­ ja nagy szükség van rám, az elnök meg bíztat, hogy nehézgépre is kerülhetek. Megvan mindenre a papírom. „Így lesz ez jó, öcskös” — mondja tűnődve maga elé. Az öcsköst megszokta, hiszen három hónappal később hozott a gólya. — Mennyi a különbség forintban? — kérdezem a munkahely­ változtatásra készülő idősebb unokatestvért, habár a választ körül­ belül sejtem. — Sok. Nagyon sok! Az állami gazdaságban húsz forint volt az órabérem, itt meg kapok tizenötöt. Egy fillérrel sem többet, de er­ re számítottam is. Vesz egy nagy lélegzetet, lelöki a maradék szilvát: — B án ja az isten a pénzt, ez már így nem mehet tovább. Gon­ dold csak el, mindennap huszonhat kilométert kell motoroznom. Nyá­ ron semmi az egész, de ilyenkor meg lefagyok a gépről, a térdeim már teljesen kivannak. A munkásszállítással meg csak nem is hitegetnek, ami azt illeti meg is értem. Egyedül járok innen a gazdaságba, csak nem küldhetnek értem egy autóbuszt. — Van akiért küldenek. — Milyen igazad van! Lázi Misát egyedül viszi a busz, ráadásul Budapestre. Az embernek az esze m egáll! Bizony, megáll az ész. Az indulatos megjegyzést nem véletlenül provokáltam, hiszen alig három nappal ezelőtt Kabács Lajostól hal­ lottam ugyanezt: — Nem is hinné az ember, hogy mit kibír ez az ország! A Misával egyedül szalad a busz Pestre, oszt amilyen ember, csinál is valamit, meg nem is. Na, ezt a kísértetjáratot ugyan le nem ellenőriztem, de utaztam éppen eleget más szerződéses buszokon. Azon például, amelyik a Fő­ városi Közterületfenntartó V állalat alkalmazottait szállítja, s a tágas Ikarus utasterében a legjobb esetben is tizenhárom embert számol­ hattam meg. Meglehet azonban, hogy még így sem stimmel a létszám, elvégre rajtam kívül is ülhetett ott illegális potyautas. Mert amíg a főhatóságok és vállalatok egymással vitatkoznak, hogy miként lehet­ ne a ki nem használt munkásbuszokat más, hagyományos tömegköz­ lekedési járm űvekre kényszerült utasok szállítására is igénybe ven­ ni, addig mi már utazunk is — szerződéses járatokon. Egy húszas, egy harmincas a pilótának, és az átszállásokkal gyötrő tömegközlekedés „menetidejének” a fele alatt Budapesten vagyunk. Úgy látszik, sem­ mi rizikó, a gépkocsivezetők szívesen látnak minket, potyásokat. Isten tudja, meg is értem. Elvégre is, akad olyan hét vége, amikor látom, hogy egy buszon hét-nyolc ember is kotorászik a zsebében: elvinne, ha akad egy üres hely? Akad. Több is. T. éppen ellenkező irányba, a megyeszékhelyre szállít el hébehóba illegálisan, a munkásjáraton. Ütközben szidjuk a fa jtá já t is an­ nak, aki megvásárolta e kizárólag városi forgalomra alkalmas Skoda-buszokat, m ert hogy szuszog, köhög, csak éppen haladni alig ha­ lad valamit a kaptatókon. Este, műszak végén, a pilóta „leteszi” a ronda-sárga járm űvet a harangláb mellett, kezdődik a második — a nyulas — műszak. — Sok a munka a nyúllal. Takarmány után menni, etetni, tisztán tartani a ketreceket. J a kérem, a pénzért meg kell dolgozni. Ha korai, hajnali öt óra körüli indulásra szólít a munkám, a já r­ dáról látom, hogy T. udvarában világos a fészeralja. Villanynál látja el a jószágot, télen ilyenkor már morog a sárga Skoda m otorja. Me­ legít, indul a „fuvarba”, hogy aztán siessen vissza, a nyulaihoz. A kastélykertben szépen boglyázva ott a télire szánt száraz ta ­ karmány, műanyag fóliával takarva. Boriska, a tanács hivatalsegé­ de — ő az egyetlen közigazgatási alkalmazott a faluban — itt is meg­ becsülte, hogy körülbelül mennyi a kazlacskák alapterülete. Kusza betűivel, számaival beírta a nyilvántartásba, T. pedig kifizeti négyzet­ 7 �méterenként és havonként a két forintot. J a kérem, ez a rend, a kastélykert is közterület, használatáról pedig a tanácsrendelet intézke­ dik. Igaz, látom én is, akárcsak más, amikor a nyulasok a felvásárló­ nál átveszik a pénzt. De jó, ha azt sem feledjük: T. eresztgeti le a harangláb melletti meredek lejtőn a kétkerekű kiskocsit, megpúpozva marharépával. Egyszer, kétszer, háromszor... sokszor. A nyúlnakvaló lédús takarmányt ráadásul meg is kellett termelni az acsádi k ert­ ben — a munkásszállítások fordulói között. Végiggondolom még egyszer e sorsokat szállító autóbuszok hoszszú listáját, a legtöbb bizony Budapestre indul, naponta kétszáz kilo­ méternyi utazással súlyosbítva a munka fáradalmait. — Ne is kérdezd, hogy miért csináljuk, egyszerű a magyarázat. A pénzért. A több pénzért! Különösebben ugyan nem dicsekedhetünk, mert segédmunkáson, betonozó trógeron kívül nem sok m ásfajta em­ ber ül ezeken a kivénhedt, lassan darabjaira hulló szekereken — hal­ lom a magyarázatot. — De legalább megfizetik a trógerolást. Itthon ugyan jobbára minden az asszonyra marad, mert az öregestével érke­ zünk haza, legföljebb a kocsmába mehetünk be, hogy ne unatkozzon a Széles. A tavasz meg a nyár persze az más, hosszú a nap. Aztán majdnem mindenkinek ott a kert, a szőlő, esetleg disznó, nyúl. Ez az új időszámítás meg kész k ib . . . a dolgozóval, alig hunyhat valamit. Nem akarok nagyon lelkesedni, de egyszer hallom, csak van en­ nek a „csavargásnak”, a „cigányéletnek” egy kis előnye is. Ötvenéves férfi m ondja: — Kezdem a kelkáposztával, jó ? Az hétszentség, hogy ha elém teszi azelőtt az asszony, minimum a fejére borítom, vagy hátbaverem, hogy ne tévesszen engem össze a kecskével. Nálunk, ugye, a bab, krumpli, meg a hús megy, de tudod te ezt nagyon jól. Megcsinál az asszony egy nagy fazék babot, elég az akár három napig is... Szóval, én már palántáltattam is az asszonnyal kelkáposztát. Azt akarom eb­ ből kihozni, hogy a pesti konyhán megtanultam, nem csak bab meg krumpli van a világon. Nem mondom, hogy minden étel után megnya­ lom a számat az üzemi konyhán, mert csak jobban meg tudja bolondítani az ízeket az asszony, itthon. De egy biztos, valahogy változa­ tosabb azóta itthon is az étrend. Nocsak, új étkezési szokásokat — netán egészségesebbeket? — hoznának magukkal az ingázók? Ha ez nem is egyértelmű, hoznak narancsot, banánt — ehhez a vegyesboltban nemigen jut hozzá a falumbéli. Egy álmos hajnalon meg jólesően raktároztam el a meg­ jegyzést: — Az este mondtam már a Jancsi gyereknek, minden vacsorá­ nál mondja el nekem, m it olvasott az újságban. Annyiféle palival dolgozunk, egész nap pofáznak, a magamfajta meg csak les. Hát leg­ alább kummantani tudjak néha, ne mondhassák hogy hallgat ez a falusi sült paraszt, mint a szar a fűben. Minden második héten kissé hosszabbra foghatom a távolléte­ met, nem kell felülnöm a járási székhelyen a 22 óra 30 perckor in ­ duló Volán-buszra. Minden második héten, m ert olyankor a délutános műszakba járó két-három bányászt késő éjszaka hozza a busz a faluba. A járat pedig odaszalad a vasútállomásra, rendszerint 0 óra 8 perckor, megfordul a menetrend szerint közlekedő járatok hatalmas betonplaccán. A kocsi lassít, a pilóta körülnéz, nem szorult-e valaki az utolsó vonatra, amitől már nem indul autóbusz. Időnként magam is fellépek a szívesen nyitott ajtón, a bányászjárat hoz haza. Gergely Györgyöt meg (huszonhárom éves) csaknem naponta. Éjszakánként ül a sötét kocsiban, s jól tudom, még nem a lefekvés­ re, hanem a teendőire gondol. Vállal magára éppen eleget. — Hej, de sokszor mondták m ár nekem: bolond egy ember vagy te. Gyuri! Háromszáz méter mélyen, a föld alatt, nyüstölöd magad, aztán még a száj tépés. A közös tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak is tagja, a leg­ utóbbi választásig pedig — amíg létezett ez a tisztség — ő volt a társ­ község társadalmi tanácselnök-helyettese is. Még az ÁFÉSZ küldöttgyűlésén is képviseli a lakosságot. Aztán a szőlő; foglalkozik malacokkal is — kell ennél több? Igaz, ő nem az emberi igyekezetről, az akarásról beszél, sokkal egyszerűb­ ben fogalmaz: — Az embernek mindig el kell valamivel foglalnia magát, nem élhet tétlenül a világban. Reggel öt óra harminc perc. Kényelmesen ballagok a buszhoz, elvégre van még két percem — a megállóban azonban gyanúsan sok az utas. — Jó l látod, megint nem jött az öt óra tizenkettes! — mondja emelt hangon egy asszony. — Az üzemben meg morognak, de ki te­ het arról, ha járatkimaradás miatt nem tud megjelenni műszakkez­ désre? Az önhibájukon kívül késő asszonyok semmi esetre sem tehetnek róla. Szót sem érdemelne az egész, ha az effajta járatkim aradás nem lenne elgondolkodtatóan gyakori, mindezt azonban aligha kalkulálhat­ ták be a munkástoborzáskor. Néhány évvel ezelőtt egy-egy szatyor stencilezett levelet hozott a postás a faluba, kapott a nyájas invitálás­ ból minden épkézláb lány és asszony, valahol a kacatok között még 8 az anyámnak címzett is megvan. A járási székhelyen sorra nyíltak a könnyűipari üzemek, munkáskézre volt szükség. Számosan h a j­ lottak is az invitálásra, a délelőttös műszakba beosztottak most itt várják velem a következő buszt. Számosa n évek óta morgolódnak az ilyen „apró” bosszúságok miatt, nem egy közülük ugyanis a törzs­ gárdához tartozik. — Milyen munkaerők? — Kiválóak! Most már kiválóak — ragyog a talán legnagyobb könnyűipari üzem fiatal vezetője. — Mi sem bizonyja ezt jobban a n ­ nál, hogy kényes exportmunkát végeznek. A nyugatnémet megrende­ lő igencsak háklis, mégsincs baj a minőséggel. Az üzemvető egy pillanatra elhallgat, talán azon meditál, felemlegesse-e a múltat. Végül is hajlik r á : — Az elején persze sok volt a baj, nem is mindenki maradt meg a vállalkozók közül. Mi tagadás, érthető is. Sok asszony egyszerűen nem bírta elviselni a kötöttségeket, a szalag melletti munkát, bele­ betegedett, hogy nem akkor állhatott fel, amikor neki tetszett. Meglehet, délután egy buszon jövünk majd ismét haza. Az autó­ busz csomagtartójában ott sorjáznak a maszek péknél vásárolt ke­ nyerek, az asszonyok ölében degeszre tömött szatyrok. A kenyér jobb mint a szövetkezeti boltban vásárolt, de nem is biztos, hogy mire ha­ zaérnek, még lesz a boltban kenyér. B aj csak akkor van, ha megszó­ lal a zord gépkocsivezető: — Megint kevés az autóbusz, javítás alatt van három is. Jó, ha tudják, két járatot viszek egyszerre. Tudjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a falunkba nem megy be a kocsi, leszállhatunk az erdő alatt. Semmiség az egész, két kilométer a pogányvári szántásokon keresztül, toronyiránt a falu. Cekkerekkel, háromkilós kenyerekkel — műszak után. Esetleg hófúvásban. Hallgat­ va a káromkodásokat, mindent el lehelne hinni ezekről az asszo­ nyokról ilyenkor, csak azt nem, hogy kedvesnővérek. Egyikőjük, egy állandóan kifogástalanul öltözködő, dekoratív, „jókarban levő ötvenes”, beállít hozzám egy alkalommal. — Úgy hallottam, a Magyar Nemzetben sok az apróhirdetés, ide­ adnál egynéhány lapot? Tűnődik egy kissé, megossza-e velem a szokatlan lapkölcsönzés indítékát, végül is a bizalmába fogad. — Nem való ez nekem... ez a porfészek, meg a csavargás. Min­ dig is városban szerettem volna élni, de a család... Szóval, most arra gondoltam, ha találnék egy kis házat Pesten, vagy a környékén, ak­ kor... istenemre itt hagyok csapot-papot! Egy, csak egyetlen egy ember, aki menni ak ar; aki feledni szeret­ né ezt a semmi falut. Inkább az is hazatér, aki ritkább látogató volt; ezért spórolhatok meg az alábbi néhány sorral egy egész fejezetet. A névsorolvasásnál bizony alig szólíthatnánk azokat, akik csak hét végére utaznak haza, merthogy kim ent a divatból mifelénk a mun­ kásszállás. Ismerősöm szerint, aki legutóbb adta le a kapucéduláját: — Bolond lennék továbbra is a sok jött-m ent, szedett-vedett em­ ber között pusztítani magam, amikor válogathatok a munkahelyek, meg az autóbuszok között. A pénz inkább több, mert kevesebbet köl­ tök, mint az üres és unalmas pesti estéken. Na ja, utazom naponta három órát — különjárattal, háztól házig. De még így is megpótol­ hatom a jövedelmemet ezzel-azzal, valamennyit ki lehet hozni a ház­ tájiból. Válóczi Bélának más érve van, a minap együtt fogalmaztuk a fel­ mondólevelét. — Becsavarogtam az országot, elvitt a cég külföldi munkára is. A pénz jól jött, a csavargást meg egyenesen élveztem, de így van ez­ zel minden magamfajta fiatalember. Közben megnőttek a lányaim, maholnap iskolába mennek, és volt olyan hónap, amikor egyszer lát­ ták az apjukat. Nincs ez így jól. Kerestem hát olyan munkahelyet, ahonnan mindennap hazajárhatok. K ét lány, család — ez is egy érv, de még milyen fontos érv, a hazatérésre. Igaz, ettől még nem fogynának a munkásszálláson lakók, ha nem indulnának a hajnali buszok. De öt órától hatig talán k ét­ tucat is végigzörög a falu főutcáján — ez a lehetőség. A buszozásból pedig kijut a legkisebbeknek is. Hallom a be­ dolgozó asszonyok diskurzusát: — Holnap ki a soros? — Ági vállalkozott, úgyis mennie kell a tanácsra. Ezen a reggelen tehát Ági gyűjti össze az óvodásokat, a zajos ap­ róságokkal felül az autóbuszra, viszi őket a székhelyközség óvodájá­ ba. Az ügyeletes gyerekkísérő a soros napon talán még vadabbul ve­ ri a szövőszéket, mert az utazással sok idő elmegy, keresni meg mu­ száj. Rita, ez a gömbölyű haspók sem bánja a buszozást, fölöttébb élve­ zi az óvodát. Hét végén pedig, ha a vízért induló anyja mellett tipeg, szomorú szemmel m ondja: — Nem mehetünk ma óvodába, szabadszombatosak vagyunk. Örömmel meséli el az egész napot, ha kérdezem, csupán akkor áll lefelé a szája, amikor az ebéd kerül szóba. — Húst nem adnak, csak háromszor. Utána már hiába kérek. A minap az utca végén gyülekeztek az óvodások szülei, „kiké­ szülve”, mintha legalábbis lagziba mennének. — Szakadjon rá az ég arra, aki ezt a késői szülői értekezletet k i­ találta. Magam el sem mernék menni, nem való egy asszonynak a ko­ romsötét országúton csavarogni. �Na, anyámnak, vagy nagyanyámnak nem volt ilyen gondja. F el­ kötött a batyuba, elvitt magával a szőlőbe, vagy a Pogány-várra, a Hosszakba, mikor hol volt szükség a kapára. Keresett egy leh ajló ágú fát, rákötötte az abroszt. Abban ringathatott a szél, amíg csak meg nem unták az ordítozásomat. Vagy ki nem értek egy sorral. Mondom a tanácselnöknek: itt járt a minap egy fotóriporter kol­ légám, felvételeket készítettünk egy „faluoldalhoz”. Gondoltam, csi­ nálunk egy tréfát, lefényképezzük az öreg terméskő épületen az „Állami Általános Iskola” táblát, elvégre nem mindennapos eset, hogy ilyen felirat jelöli a templomot. — Ennek a Pistának is hiába mond akármit az ember. Két éve szűnt meg az iskola, azóta hányszor — de hányszor! — mondtam ne­ ki, vegye le azt a nyomorult táblát — morog a közös tanács elnöke. Nem kell hát már a hívőknek szűk iskolapadokban kucorogni, az istentisztelet előtt nem szükséges bajlódni a tanterm et a szentély­ től elválasztó deszkafal szétszedésével se — a kettős funkciójú épület végképp szentély lett. (Leszámítva azt az utolsó kis helyiséget, aho­ vá a könyvtárt költöztették, s ahol heti kétszeri nyitvatartás alatt oly nyugalmasan elolvasgat — nem sok embertől zavartatva — Magdus néni, a tiszteletdíjas könyvtáros.) Két éve szűnt meg a tanítás a faluban, két éve állt meg először a kocsma előtt a tanító kism otorja is. — Hát a Wartburgod, kántor úr?! — Megvan az, csak drága. Most, hogy ingázó lettem, jó időben meg­ teszi ez a kecske is. Három esztendővel ezelőtt, apám asztalán akadt a kezembe egy tanácsülés előterjesztése, abban olvastam: szeptember 1-től megszűnik az iskolánk. Nocsak. Erről bizony még nem beszélt a kutya sem. Este — a falugyűlésen — pedig az akkori, szerencsére már menesztett ta­ nácselnök is szemrebbenés nélkül letagadta az egészet: nem is terve­ zik a körzetesítést. — Tudhatod, miért linkelt — hallottam még az este. — A tanács­ ülés nem fogadta el az előterjesztést, leszavazták, merthogy nincs elő­ készítve ez az egész körzetesítés. Aztán „előkészítették”. Meggyőzték a szülőket, csudálatos mó­ don megváltozott az iskola igazgatójának, az összevont négy osztály pedagógusának a véleménye is. Addig elhamarkodottnak nyilvánítot­ ták az egészet, egyenesen így fogalm aztak; — Humbuk az egész. A gyerekek jobb előmenetelével érvel a ta­ Fél év múlva az iskola harcos védői győzködték a szülőket, tizen­ kilenc gyerek sorsáról kellett akkor dönteni. Akkor, mert ma már jó ­ val többen vannak, de ez bármikor kiderülhetett volna — ha másként nem, az anyakönyvekből. Az érvek között aztán jö tt a legmeggyőzőbb is: lesz iskolabusz, a gyerekeket nem lehet kitenni a menetrend szerinti járatok szeszélyei­ nek. Sebes, a FŰTŐBER szerződéses járatának sofőre negyed nyolc­ kor melegít is, ez a kocsi lett kinevezve iskolabusznak. Ha nincs va­ lami gond. Ha van, akkor a gyerekek megszállják a polgári járatot, s az egyébként is zsúfolt kocsiban, a tízkilós táskák között, naivitás lenne helyet keresni még egy heringnek is. Hazafelé m ár más a kép — nincs iskolabusz. Hogy is volna, a ta ­ nítás nem minden osztályban fejeződik be egyszerre. Fél egykor az első „eresztés” már ott gyömöszöli egymást a busz­ megállóban, negyed kettőkor jön a polgári járat. M egrohanják a ko­ csit, elcsattan egy-két pofon, közben hallom a párbeszédet. — Négy órára jöhetünk vissza! — Négyre? — Majomka, elfelejtetted, hogy ma rajgyűlés lesz? — Tényleg, az isten b...- meg! Aranyos kislány. Ötödikes. Sokan azonban még a padban ülnek, folyik a tanítás az utolsó órákon. A legközelebbi polgári busz meg három órakor jön, ezt vagy m egvárják a gyerekek, vagy nem. Kisebb csoportokban kapaszkodnak degeszre tömött táskáikkal a Szil-tetőre, s ha szerencséjük van, ak­ kor apránként felszedi őket néhány kocsi, nem kell gyalogolni a fa ­ lujukba. Apám időnként elővesz a táskájából egy kis sálacskát, kendőt, vagy sapkát — hazafelé jövet a motorjával, minden szerteszórt hol­ mit összeszed. A minap kifliből is vagy hat darabot borított ki a moslékosvödörbe: — De jó l megy ezeknek a gyerekeknek, bezzeg megettük volna mi annak idején. Mi tagadás a körzetesítésnek, a buszozás korai megismerésének van egy kétségtelen előnye. Hatéves korában — vagy még előbb, óvodásként — megszokja a falumbéli gyerek, hogy életének egyharmadát utazással tölti majd. Legalábbis, ha nincs szerencséje. nács, holott csak a pénzre gondolnak. Egy iskolával, egy gonddal ke­ vesebb ! P illa n a tké p e k A kényelmes drappszínű fotelbe süppedve figyelem az elnököt, am int komótosan bon­ togatja a napi postát. A hatóm vége felé já r már, amikor egy felcsippentett irományt olyan csudálkozással vegyes undorral fo g u jja i közé, mint amikor valaki az aranyhalas akváriumban békára lel. — Ezt most nem az újságírónak, hanem az embernek mutatom — nyú jtja felém a papírlapot a termelőszövetkezet elnöke. Látszatra közönséges matéria, ra jta zöld betűkkel: Végrehajtási értesítés. Címzett az elnök, a hátralék végösszege 333, azaz há­ romszázharminchárom forint. Feladó a köz­ ségi tanács. — Elég mélyre süllyedtél — próbálom tré­ fával elütni a komolyságot, de kudarcot vall a jó szándék. — Eh! — legyint dühösen. — Hát elinté­ zési mód ez? Mindennap találkozunk, tele­ fonon beszélünk, és erre ideküld nekem egy ilyen, ilyen.... — és már nyúl is a telefon után, hogy megbeszélje a másik elnökkel, a tanácsival. — Mindennap kérnek valamit a közös gazdaságtól. Hol embert, hol gépet, hol ola­ ja t az óvodának. Csak nekem nem tudnak szólni, te marha, elfelejtetted a háztáji után befizetni az adót — dől belőle a méreg, mi­ közben kezével letakarja a telefonkagylót, hogy avatatlan fülek meg ne hallják. Az­ után vonalban a „kolléga”. — — — jéig. Te, mit küldtetek nekem? Mit? Értesítést végrehajtásról, 333 forint ere­ Hát már itt tartunk? Kelemen Gábor — Ki írta alá? — Nem az a lényeg. Az elv. Nem vagyok milliomos, de háromszáz forint mindig van nálam. Tegnap is ott voltam a tanácson, nem tudtál volna szólni? Bezzeg, amikor segítség kell, nem vagytok ennyire hivatalosak. — Jó, majd utána nézek, ki küldte a pa­ pírt. — Szervusz — az elnök némileg meg­ könnyebbülten csapja le a telefont. „Odaát” pedig biztos szólnak egy-két szót valamelyik túlbuzgó adminisztrátornak... És az elv? — A közéleti ember, szerintem, születik. Vérében kell, hogy legyen a közösségért, az emberekért való tenniakarás vágya — mond­ ja dr. E., akinek munkáján kívül vagy nyolc társadalmi funkciója is van. Többek közt tiszteletdíjas kultúrház-igazgató a falujában, havi hétszáz forintért. — Mit kell ezért csinálni? Elgondolkozva szívja a Sopianaet, mint aki tu d j’ isten, mi fontosat akar mondani. Az­ tán kiböki: — Kaszálom a kultúrház környékét, hogy ne verje fel a gaz, festek, mázolok, ha kell, parkosítok. A felsorolástól ültömben majdnem lefor­ dulok a székről. Dr. E. két szippantás közt szemrebbenés nélkül folytatja a pincetaka­ rítással és kőművesmunkákkal, amelyek vég­ zéséhez a jogi diploma nem akadály. Ellen­ kezőleg. Mintha büszke lenne rá. — Kéthavonta egész estét betöltő progra­ mokat szervezek, ezeken általában száz-két­ száz ember vesz részt, ami a 860 főnyi la­ kossághoz képest szép szám. Dr. E. a megye egyik néptáncegyüttesének vezetője és táncosa is, mellesleg egy iskolai 9 �tánccsoportot is irányít, a szomszéd faluban. Tiszteletdíja háromszáz forint havonta. Még hozzáteszi, hogy egyszer — három esztende­ je — kapott 800 forint jutalm at a sikeres szereplésért. Most lett kész a teniszpálya — május el­ sején avatták —, amelyhez patakban folyt a pénz. A Lomb-patakban. Ezt kellett ugyanis kitakarítani, s fejében a tanács kemény 6 000 forintot ajánlott föl. Ment is minden, mint a karikacsapás, az utolsó húsz méterig. Ott aztán elfogyott a lendület, nem segített se hangosbeszélő, se szép szó, se imádság. A tizenhárom főből egy sem maradt a cél­ egyenesre dr. E. mellett. Azt egyedül pu­ colta ki. Akik viszont röhögték emiatt, olyan több is akadt. Köztük sok sportoló, akik a presszóban tárgyalták, hogyan lehet meg­ csinálni valamit.... — Megszállott teniszező lehetsz! — Az. Kétszer ha volt ütő a kezemben... Dr. Gy, egyik jó l működő megyei egye­ sületünk elnöke, felvillanyozódva meséli: — Csodálatos előadást tartottam nemré­ gen M.-ben a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek közgazdasági prob­ lémáiról. A művelődési ház tömve volt ér­ deklődőkkel, és az előadás után huszonöt kérdés hangzott el a témában. Meglepő volt, az emberek őszintesége, tájékozottsága, hoz­ záértése. Ide mindig szívesen megyek el ez­ után is, ha hívnak. M. egyébként egy kisebbfajta kulturális központ, hála egy-két agilis és áldozatkész szervezőnek, közéleti embernek Ennek hatása egyébként kisugárzik a helyi állami gazdaságra — és viszont. A nagyüzem évről évre jobb eredményeket é r el, jól kép­ zett, magasan kvalifikált kádereket ad a megye más üzemeinek, intézményeinek, szerveinek, mind több új szakembert fogad és képez tovább, s ez a létszámban növekvő, szellemiekben fejlődő agrárértelmiségi cso­ port meghatározó szerepet tölt be nemcsak a községben, de a környező településeken is. Közülük kerülnek ki a Hazafias Népfront tisztségviselői, a tanácstagok, a községi pártszervezetek vezetői, egyszóval olyanok, akik­ re a falunak igen nagy szüksége van a to­ vábbi fejlődéshez, a rohanó világhoz való alkalmazkodásban, az előbbre lépésben. Ennek az agrárértelmiségnek köszönhető, hogy a környező községekben mind több kultúrházban, művelődési központban gyúlnak föl a villanyok a hosszú téli estéken, és jö n ­ nek össze az emberek, ha másért nem is, egy igazi, baráti eszmecserére, vitára, a fá­ rasztó napi munka után. Mert a mezőgaz­ daságban nem nyolc óra még ma sem a munkaidő, és az ötnapos munkahét olyan ritka, mint a fehér holló... Talán a települések szétszórtsága, az ingá­ zás után ez az egyik legnagyobb oka annak, ha valahol — és sajnos sok ilyen van — nem kapcsolódnak be a vidéki értelmisé­ giek elég aktívan a közösség életébe. A. például főiskolát végzett állattenyész­ tési szakember, az egyik termelőszövetke­ zet tehenészeti telepének vezetője. Tizen­ öt kilométerről já r be reggelenként négy órára, és a napi m unkájával este hétre vé­ gez. Hol kapcsolódjon most be a közélet­ be? B.-ben, ahol dolgozik, vagy A.-n, ahol 10 lakik és ahová este fél nyolcra ér haza ti­ zenöt órás munkája után? Óvodás gyermeke addigra alszik, s az is­ kolás is félálomban van már... T. mérges, fenyegetőzik, hogy soha többé nem dől be ilyesminek. Átvágták, felültették, le já ­ ratták, becsapták, megsértették. Haragjá­ nak oka, hogy egy hónappal ezelőtt felkér­ te a község kultúrházának vezetője, tart­ son előadást a háztáji állattartásról, takar­ mányozásról, értékesítésről. A téma nyil­ vánvalóan közérdekű, és nagy érdeklődésre tarthat számot a téli estén. T. készült, az előadást a hangosbeszélőn is több ízben bemondták, falragasz is ke­ rült néhány helyre, egyszóval a propagan­ dával nem volt semmi baj. Ennek ellenére a hat órára hirdetett eseményre még ne­ gyed hétre sem érkezett senki az előadón, a szervezőn és egy hozzátartozón kívül. Pedig hétfő volt, így a televízió sem zavar­ ta az érdeklődőket. Ha lettek volna. Fél hétkor egy idősebb hölgy állított be, aki helyet foglalt a negyvenkét széle egyi­ kén, és a kellemesen meleg helységben jó l— esően nyujtóztatta ki a kinti hidegben el­ gémberedett tagjait. Hét órakor a jó l felkészült és elegánsan felöltözött T. — megtörve a baljós csöndet — megkérdezte az öregedő nénit, hogy mi­ lyen állat érdekli. M ire azt a választ kap­ ta, hogy a zsiráf. („Mert az olyan ritka és érdekes”.) T. közölte, ő a helybeli mezőgazdasági nagyüzem egyik vezetője, és nem tartanak zsiráfot, ennélfogva aligha tudja a néni szenvedélyes érdeklődését kielégíte­ ni, viszont megkérdezte, hogy a néni mi­ lyen állatot tart odahaza. „Óh, nekem csak egy macskám van”, volt a felelet. „Egye­ dül lakom, öreg is vagyok, nincs nekem már erőm állatot tartani. Csak azért jö t­ tem be, mert láttam, hogy világos van, gondoltam addig sem kell otthon fűteni. Olyan drága az a fránya olaj...” M. néhány esztendővel ezelőtt a község egyik legfőbb mozgatója volt. Nem lehetett még elképzeni sem nélküle semmilyen ren­ dezvényt vagy megmozdulást. Énekelt a kó­ rusban, kézilabdázott a falusi csapatban, a KISZ-vezetőség tag ja volt, színház- és mo­ zilátogatásokat szervezett, ha kellett, ötöt­ hatot fordult a megyeszékhelyig és vissza, hogy mindenkit elszállítson kocsijával. Ma csak fáradtan legyint, ha kérik vala­ m ire: „Csináltam eleget, csinálja már más is!” M. ugyanis házat épít, gazdálkodik, előbbre jutott a ranglétrán is, két gyerek is van már, a nap pedig továbbra is csak huszonnégy óra. — Kitől vonjam meg magam? A gyere­ keimtől, a feleségemtől, a munkámtól? Ma­ rad a közélet. Az teszi túl magát a leg­ könnyebben rajta. Nem azért mondom, de építettem a kultúrházat, csináltam sportpá­ lyát, tataroztam iskolát és takarítottam templomot, de most, hogy én építkezem, nem nagyon tolonganak körülötte a segédkezők. Nem azért, de jólesne, ha lega­ lább megkérdeznék, nincs-e szükségem va­ lamire... Ahogy M. számolgatja, az eltelt tíz év alatt úgy négyezer órát dolgozott a falu­ nak társadalmi munkában. Ennyiből a háza is fölépült volna. — Félre ne érts — mondja —, nem sa j­ nálom a világért sem, mert tudom, hogy hasznos volt, amit tettünk, de ugyanakkor aggaszt is ez a mostani érdektelenség. Az iskolai végzettség egyre nő, de sajnos vele együtt a tunyaság, a tehetetlenség is. Az érdektelenség egyenes út az elszigetelő­ déshez, az pedig a süllyedéshez. — Hogy lehet ezt elkerülni? M. fölnéz a magasodó falakra, amelyek számára hamarosan az otthont fogják ha­ tárolni, azután azt mondja: — Talán, ha fölépítem, megint beállok a csatasorba. Talán... — Ez a csatasor mostanában elég hiá­ nyos. — Mindenkinek sok az elfoglaltsága, le­ kötöttsége, a pénz pedig nagy úr. Nézd meg Sz.-t, aki korábban az egyik leglelkesebb társadalmi munkás volt a faluban. Minden m éter járdából nyolcvan centi az ő ne­ véhez fűződik, ma meg szabad idejében jó pénzért saját kocsijával fuvarozza az em­ bereket ide-oda, a vásárba, orvoshoz, lako­ dalomba. Már össze is jö tt neki az új ko­ csira való, de próbáld mondani neki, hogy menjen járdát építeni. Nekem nem segít építeni, hiába ígértem 50 forintot óránként, csak nevetett, ő háromszázat keres az autó­ val. F. meg nutriát tenyészt tavaly ősz óta, igaz, ebből legalább annyi haszna van a közösségnek, hogy lekaszálja a focipálya füvét az állatoknak, így mindenki jól jár... Az 1980. január 1-i népszámlálás adatai szerint Nógrád megyében a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak közül 6967 főnek van befejezett felsőfokú végzettsége, közü­ lük 3718 a községben él — azaz többen, mint a megye két városában. Még érdeke­ sebb adat, hogy vezető, irányító beosztás­ ban 11 524 fő dolgozik, akik közül 5 951 fő vidéken talált állást. A megye termelőszövetkezeteiben — szintén 1980-as adat — 456 felsőfokú vég­ zettségű szakember dolgozik, csaknem száz­ zal többen, mint egy évvel korábban, s ez jó l szemlélteti a vidéki értelmiség szerepé­ nek jelentős növekedését, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók döntő többsége azért falun fe jti ki társadalmi, közéleti tevé­ kenységét. A közös gazdaságokban a felsőfokú vég­ zettséggel rendelkezők nagy része — 419 szakember — agrártudományi egyetemen, vagy mezőgazdasági főiskolán szerezte dip­ lomáját, de egyre több nagyüzemben talá­ lunk mérnököket — hála a mezőgazdasági üzemek bővülő ipari tevékenységének —, és egyre több a jogi végzettségű szakember aki a paragrafusok útvesztőiben segíti az eligazodást. Erre manapság a gazdaságok­ nak legalább akkora szüksége van, mint a jó időre. Nem véletlenül mondta a minap egy vezető, hogy az utóbbi két évben a jogtanácsos tanácsai annyit hoztak a közös „konyhára”, mint egy kisebbfajta mellék­ üzem. A szürkeagysejtek kihasználása — a törvényesség keretein belül nem bűn, in­ kább erény — érdeke a gazdaságoknak. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozók, tagok ügyes-bajos eseteit is le lehet ren­ dezni házon belül, így nem kell utazgatni, másrészt a panaszok egyszerűbben elsim ít­ hatok. Már ott, ahol jó kézben vannak a jogi ügyek. Nem úgy, mint abban a termelőszövetke­ zetben, ahol négy évig foglalkoztattak egy jogtanácsost, míg végre sor került az első perére. Amelyet azonmód el is vesztett. Az elnök a következő szavakkal adta ki az ú tjá t: — Azt még elnéztem, hogy négy év alatt ez az egy produkciód volt, de hogy ez is selejt, az már sok... Zilahy Tamás �E gyenrangúan, e m b e rké n t és a lk o tó k é n t BESZÉLGETÉS SZEPESI JÓZSEF KÖLTŐVEL Cigányoktól, még városiaktól is, gyakran hallom: „paraszt”, „parasztok”. A nem cigányokat jelölik vele. Te mire gondolsz, amikor ezt a szót kiejted? Nem használom, esetleg ritkán. Ha valakit ezzel a jelzővel illetek, úgy értem, mint bárki más. Helyette inkább ilyen kife­ jezéseim vannak: „gyökér”, „kultúrhusáng”. Engem egyébként, ha jó értelemben és nem sértő szándékkal nevez valaki cigány­ nak, nem zavar: hiszen az vagyok. Ellenkező esetben a sváb is, a tót is, a paraszt is joggal mordul fel. De mondhatnám a zsidót is. Több éve ismerjük egymást, s ezért kérdezem — ha ellentmon­ dásnak tűnik is —, ki vagy te? Cigány segédmunkás? Szakmá­ jában keveset kereső, ezért segédmunkát is vállaló munkás? Ér­ telmiségi? Városi vagány? Költő? Avagy mindegyikhez oda kell illeszteni a cigány megkülönböztetést is? Egyikhez sem kell odatenni a cigányt. Ami nem azt jelenti, hogy tagadom a cigányságom. A verseim, egyéb más írásaim segédmunkásokról, csavargó vagányokról szólnak. Ezek az em­ berek egyben lehetnek cigányok is. A cigányság ügye a társadalom többi gondjával együtt je ­ lentkezik a valóságban is, bennem is. Tehát együtt is kell meg­ oldani. Ha nem is mindenki látja így, a helyzet mégis ez. Mert például mi az, ami számomra a perifériákon dolgozó cigányok­ nál feltűnik? Nekik sem az a gondjuk, hogy cigányok, hanem mindig és elsősorban a munkahelyi, a szociális, az otthoni sze­ mélyes ügyeik, az ingázás stb. foglalkoztatják őket. Bele kell ab­ ba mélyebben gondolni, hogy mit jelentenek a tények! A cigá­ nyok ott vannak az iparban, a gyárakban, más termelőegysé­ gekben. Elképzelhető mindez következmények nélkül? A legelső, amit számba kell venni, éppen cigányságuk tudatának gyengü­ lése. A legtöbb cigány ember nem akar már a cigányságával foglalkozni. Az a gondja, hogy neki személy szerint jó élete le­ gyen. Ma ez is általánosan jellemző, a társadalom egészére, a nem cigányokra is vonatkozik. Még én sem döntöttem el igazából, hogy ki vagyok. Azt hi­ szem, mindenekelőtt az az ember, aki a cigány, a munkás, a társadalom problémáira érzékenyen reagál. Talán azért, mert többféle közegben otthon vagyok. Ezért is írok, emiatt az öszszetett otthonosságérzet miatt. Kaptam persze családi ösztönzést is. Apám művészféle volt. Hegedűket készített, szobrokat faragott, festett, rajzolt, jó ba­ rátja volt Balázs Jánosnak, a híressé vált festőnek. Gyerekko­ romban rajzolgattam, festegettem. Amikor az iskolában megis­ mertem a magyar irodalmat, aztán később a külföldit, úgy érez­ tem, az irodalom áll hozzám a legközelebb, ebben tudom ma­ gam igazán megtalálni és kifejezni. Az utóbbi időben riportokat, szociográfiákat is írok, részben a Palócföld ösztönzésére. Vala­ hogy kevésnek tartom már a verset. Szűknek. Törekvéseim he­ lyességét talán igazolja, hogy az idén egyik írásomat beválogat­ ták az írószem m elbe. Kapcsolat fűz a cigány értelmiség országosan ismert a lak jai­ hoz, mondhatni, belülről ismered a cigány értelmiséget. Közéjük tartozónak érzed-e magad? Miben látod legfőbb gondjaikat? Nem érzem magam cigány értelmiséginek. Tőlük idegennek sem. Nekem az ún. programokkal szemben vannak fenntartása­ im. Azok a programok, amiket körükben eddig megismertem, szerintem túlságosan egysíkúak. Némely nézetet egyenesen ne­ vetségesnek és naivnak tartok.. . Tudomásom szerint hivatalosan nincs cigány értelmiség, a köztudatba viszont belopakodott, hogy van. Általában az írókra, költőkre, művészfélékre gondolnak. Nekem viszont sok barátom, ismerősöm van, aki leérettségizett, tanári vagy más oklevelet, diplomát szerzett. Ők is a cigány értelmiség soraiba tartoznak. Számontartandó tehát ez a réteg. Átfogó programja a cigányság problémáinak megoldására azonban nem a cigány értelmiségnek van, hanem a társadalom­ nak. Lehet persze bírálni ezt a programot. Viszont a társadalom­ nak más gondja is akad, különösen ma. A többi gond megoldá­ sával együtt és hosszabb távon történik tehát a cigányság hely­ zetének jobbítása. Másképpen nem lehetséges. Ezért a cigány­ értelmiségnek azt kellene feladatául vállalnia, hogy a cigányság gondolkodásmódján változtasson, formálja korszerűvé a cigány­ ság öntudatát. Ehelyett még közöttük is azt hallom olykor, hogy mindent ráerőltetnek a cigányságra. Pedig ami jobb, azt minden ember szereti, azt ritkán kell erőltetni. És a putriból kijönni jobb, mint ott élni. Ehhez nem kell különösebb tudás. Tudo­ másul kell venni: a cigányság nagy tömegei akarva-akaratlanul, szakítottak régi életformájukkal. Nem a kezdeteknél tartunk te­ hát. A mai tényekből kell kiindulnunk. Ehhez kell a programo­ kat megtalálni. Hibák, hiányosságok, feladatok is kerülnek te­ hát bőven. Ott voltam például Szentendrén, a Fekete korall irodalmi matinéján, ahol — bizonyos személyes siker ellenére, illetve at­ tól függetlenül —, az volt a benyomásom, nincs sok értelme az ilyen találkozóknak. El sem hangzanak olyan irányú vélemé­ nyek, amelyek a cigányság ügyét előre viszik. Mintha kizárólag a szimpla találkozás lenne a cél. Vagy a tetszelgés önmagunk művészvoltában. Ha pedig a problémákról esik szó — nem elő­ ször voltam ilyen típusú találkozón, tanácskozáson —, ugyan­ azok hangzanak el, mint évekkel ezelőtt.. . Már a könyökömön jön ki. Tejesen egy helyben topogunk. Nagy a szervezetlenség más vonatkozásban is. Az egymás közötti ellentétekről nem is beszélve. Ami persze, végső soron, érthető. A m ásfajta társadal­ mi közeg, kinél-kinél másféle gondolkodást és világlátást alakí­ tott ki. Szóval önmagában képtelen a cigány értelmiség a gon­ dok megoldására. A társadalom segítsége nélkül nem m egy.. . A cigányság nem termelte még ki a maga saját, sokoldalú értelmi­ ségét. Rendkívül kritikus a véleményed. Jogosnak érzem a kérdést: szerinted mi a cigányság valódi ú tja? 11 �Az integráció. Vigyázat! Nem az asszimiláció. Aki úgy kí­ vánja, ápolhassa a nyelvét, hagyományait, kultúráját. Lehessen és maradhasson cigány. Viszont ha valaki azt mondja, nem va­ gyok cigány, úgy akarok élni, mint bárki más e hazában, meg­ tehesse. Ő feljelenthesse, aki lecigányozza. Mert ő megszűnt cigány lenni. Az integráció helyzetében tehát a cigányság — sajátos ér­ tékei megőrzése mellett — elfogadja a társadalom normáit, mi­ ként a másik oldalról a társadalom is közeledik feléje. Egyen­ rangú állampolgárként él, annak minden következményével; megkülönböztetés nélkül. Ezen túlmenően a „cigánykérdés” lé­ nyegét elsősorban szociálisnak látom. Aztán közműveltséginek. Tehát nem nemzetinek és nem nemzetiséginek. Röviden a szociális helyzetről. A munkából, a munkához való viszonyból, a munkalehetőségekből kell kiindulnunk. A ci­ gányság még a hatvanas évek elején, közepén is nehezen tudott elhelyezkedni. Mára már egyre többen tanulnak szakmát is. Kulcskérdésnek tartom az iskolázást. Ennek sem foglalkoz­ hatunk most, itt, minden részletével. Személyes tapasztalataim egyik részét mondom el. Sok író-olvasó találkozón megfordulok, s az iskolára mindegyiken panaszkodnak. Főleg a megkülönböz­ tetés miatt. Pedig a cigánygyerek amúgy is hátrányos helyzetből kezdi a tanulmányait. Mindenféle megkülönböztetés, gyakran még a jó szándékú is, csak tovább növeli a hátrányos helyzetet. És végül, miért nem tartom nemzeti vagy nemzetiségi kér­ désnek a cigányság jövőjét? Mert nincs meg semmilyen felté­ tele annak, hogy a kérdést így vessük fel. Például sem a nyel­ vi, sem a történeti. A hagyományait pedig — tapasztalhatóan — szeretné elfelejteni. Nem csupán a vándorlást és a lopást... A nyelvről külön is szólnék. A nyelvek köztudomásúan fej­ lődtek. Ha volt egyáltalán egységes cigány nyelv, az évszázadok során nemhogy gazdagodott volna, hanem inkább visszafejlő­ dött. Ez a kijelentés lehet, hogy eretnekség egyesek szemében, de ez az én véleményem. És ha igazam van, meg kell gondolni, hogy helyes-e anyanyelvként megtanulni a cigányt... Ha már a nyelvnél tartunk: mostanában egyre többet hal­ lani a cigány írókról, költőkről. A cigány irodalom kifejezést is használják, használjuk már. Helyesen-e? Van-e cigány irodalom nálunk? — Nem hinném, hogy lenne. A szóba jöhető alkotók irodal­ mi eszközei a magyar irodalom eszközei. Témáját tekintve, a szerzők származása szerint még elfogadható ez a kategória. Az irodalom lényege felől már nehezen. Olvastam magyar zsidó, amerikai zsidó és zsidó problémákat megíró szerzőket. Az zsidó irodalom lenne? Bellow Herzogja zsidó regény? Nem. Bellow nagy amerikai író. Vagy vegyünk egy hazai példát. Amikor La­ katos Menyhértet meghívták az NSZK-ba, ott megkérdezték tő­ le, minek érzi magát. Azt válaszolta; „Külföldön magyar író vagyok, otthon cigány”. Szóval nem egyszerű a helyzet. A tár­ sadalmi eredetű ellentmondás ebben a „nem, de mégis”-ben üt­ közik ki. A munkahelyeken ugyanígy van. Egyes gyárak egész üzemrészeiben csak cigányok dolgoznak. Tehát munkások. Minden jog és lehetőség megilleti őket. Igen ám, de a legroszszabb munkát végzik, más nem maradna ott két napig sem. Igaz, ilyen helyeken nincs akkora munkafegyelem, ide vissza­ várják, ha két hétig feléje se nézett a munkájának. A cigány te­ hát marad, mert szabadabb. Szóval munkás is, meg nem is. Ci­ gány is, meg nem is. Különbözik is, meg nem is. Van is megkü­ lönböztetés, meg nincs is. Az irodalom vonatkozásában sem egyszerű a nyelv kérdése. Mindegyik cigány értelmiségi se tud cigányul, hasonlóan a ci­ gány népességhez. Bonyolítja a helyzetet a nyelvjárások kérdé­ se. Ki végezné el az egységesítést? Van-e erre szellemi kapaci­ tás? Aztán ha lenne egységes magyarországi cigány nyelv, kik tanulnák meg, és hogyan? Majd pedig legyen cigány nyelvű iro­ dalmi, művészeti lap? Esetleg a cigány íróknak, művészeknek külön irodalmi, művészeti szekció alapítódjék? Nem tartanám szerencsésnek. Így is komoly vádak érik a cigány értelmiséget holmi szeparatista törekvések miatt. A cigány művész-értelmiség nem különülhet el a magyar író- és művésztársadalomtól. Belát­ 12 hatatlan követelményekkel járnak. Születése pillanatában elszi­ getelné magát. A Fekete korall verseit olvasva, szinte minden sorból sugárzik a küldetéstudat. Napjaink magyar lírájában leértékelődött a váteszi költői magatartás. Te hogyan viszonyulsz ehhez a fáziskülönbséget mutató helyzethez? Bennem van küldetéstudat, de ez nem kizárólag a cigá­ nyokra vonatkozik. Az egyszerű emberekhez, a munkásokhoz kapcsolódik. Mert magam is az vagyok. Nem szeretnék abba a skatulyába kerülni, amely szerint engem csak a cigányság prob­ lémái érdekelnek. A magyar irodalmat, a magyar történelmet tanultam. Itt élek. Magától értetődő, hogy magyar írónak érzem magam. Nekem ez természetes. Ugyanakkor ahol tudom, min­ dig is segítettem és segíteni is fogom a cigánysággal kapcsolatos jó törekvéseket. Semmiféle elzárkózást nem jelent az alapállá­ som. Úgy látom inkább, egyre több a hozzám hasonlóan gon­ dolkodó. Salgótarjánban élsz, sohasem hallottam tőled, hogy elkészülnél innen. Mit jelent számodra a város? Ahogy én nőttem, úgy nőtt és változott a szemem láttára ez a város is. Nekem Salgótarján mindent jelent. A rokoni és ba­ ráti szálakon túl is. Salgótarján közismerten ipari központ. En­ nek hatása, következményei tükröződnek az itt élő cigányság életében is. Már gyerekkoromban ismertem olyan cigány férfia­ kat, akik 20—25 éves munkaviszonnyal rendelkeztek. Tehát már 1945 előtt aktív munkások voltak. Az öblösüveggyárban, az acélgyárban, a tűzhelygyárban dolgoztak. Ők már akkor is más­ ként éltek. Gyerekfejjel még szembeötlőbbek a különbségek, s ha ilyen közösségben nőlsz fel, nyilvánvaló, hogy hatással lesz rád. Összetett jelenség tehát ez is, amit még szintén nem tártak, tártunk fel. Pedig ebben az esetben nem kizárólag Salgótarján­ ról van szó. Amit elmondtam, nem csak Salgótarjánra vonatko­ zik, hanem minden nagyobb ipari városra és környékére; bizo­ nyos mértékig Budapestre is. Egészen más a helyzet ezekben a körzetekben, mint mondjuk Szabolcsban és Zalában, vagy az Alföld bizonyos részein. Ott a nem cigányokat is súlyos szociá­ lis problémák sújtották, amint az jól ismert az irodalomból és a szociográfiából is. Mindebből az is következik, hogy az életmódváltás nem egyszerre következett be az egész ország területén, ami a cigányság körében területileg is differenciálódást eredmé­ nyezett, távolságokat teremtett. Talán még szembeötlőbbeket is, mint a nem cigány lakosság körében. A cigányság persze amúgy is általános késésben van. Befejezésül alkotói közérzeted felől kérdezlek-. . Bari Károlynak két kötete jelent meg, folyóiratokban publikált újabb versei eseménynek számítanak; Holdosi József regényére felfigyeltek, várják tőle a folytatást; Balogh Attila lázas hitét a kötete után a televízióból is megismerhettük; Osztojkán Béla évek óta szá­ mon tartott tagja fiatal irodalmunknak; Kovács József központi lapokban van je le n .. . Nem érzed úgy, hogy késésben vagy? Igen, néha úgy érzem. Aztán végiggondolom az életemet, a lehetőségeimet, az életkörülményeimet, és azt mondom: még nem késtem el! Egyáltalán az is csoda, hogy létrehoztam, ami eddig megjelent. Minek köszönhető az alkotómunkám? Csak a ke­ ménységemnek, amivel például a legnehezebb munkát is elvég­ zem. Olyan helyen lakom, hogy az írógépemet nem tarthatom ott: ha két napra leviszem, berozsdásodik. Nyáron mintha csa­ tornában élnék, télen vesemedence-gyulladást kaptam. .. Írni sem azzal a szándékkal kezdtem, hogy nagy író, költő leszek. Társadalmi kérdések izgattak. Cigányoké, munkásoké, perifé­ rikus rétegeké. Ezt nem lehet elírni előlem. Lassan beérő típus vagyok. A végeredmény lesz a fontos. Kétségtelen, egy kötet rangot jelent. Úgy érzem, most érkeztem abba a periódusba, amikor kötetre is gondolhatok. Sokféle tapasztalatomhoz nehéz megtalálni az alkalmas formát és műfajt. Emellett a tapasztalat­ nak ülepednie is kell. Köszönöm a beszélgetést. Laczkó Pál �Szepesi József Ö n v iz s g á la t Mostanában gyakran kérdezem magamtól, / ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem. / Olyankor megállok egy tükör előtt,/hogy mélyen szemébe nézhessek önma­ gamnak. / Előfordul — kiváltképp éjjelente —, / hogy eszem­ be ötlik egy-egy emlék, homályos / múltam némely epizód­ ja, tisztán és élesen kirajzolódik, / mint egy rézkarc, mit kénytelen vagyok csodálni:/ kinek a műve e z?/É s ekkor mindig határtalan kétségbeesés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondhatatlan félelem, pánik. Miért? / Meglehet, éltem már egy évszázaddal ezelőtt / Afrikában, busmanok vagy hottentották földjén, / egy félvad törzs tagjaként, ágyékkötőben jártam / a Nagy Kalahárit Livingstone expedícióival, / volt dárdám, mérgezett nyilam, és bátran / harcbaszálltam a búr rabszolgatartók ellen — primitív / létem e mai, bizarr folytatásáért? / Meglehet. Sőt: miért ne?/Hiszen nem is olyan régen olvastam valamelyik hetilapban, / hogy egy német kisfiú „előző életében” / a náci hadsereg tisztje volt, / meghökken­ tő katonai és hadmérnöki ismeretekkel rendelkezik, / em­ lékszik nevére, rangjára, beosztására, sőt, / egykori halálá­ nak körülményére és színhelyére is. / Azóta gyakran tétele­ zek fel hasonló lehetőséget, / és mindig határtalan kétségbe­ esés fog el / a megfogalmazhatatlan Valamitől, kimondha­ tatlan félelem. / Miért? / Hiszen én, amitóta az eszemet tudom, mindig / egyszerű, sőt lenézett környezetben élek, / néhány létra­ fokkal a primitív fölött. / Ha emlékezhetnék tehát én is „volt életemre”, / minden bizonnyal megállapítanám: / alig fejlődtem valamicskét. / A jelenkori civilizáció csupán a gondolkodáson formált, / az életösztön marad az ősi, / ter­ mészetében és eszközeiben egyaránt. / Miért kell mégis emlékezni a m últra?/M ert emléke­ inkhez mindig van közünk? / Talán. Vagy mégsem. / Mostanában gyakran foglalkozom ilyen és hasonló gon­ dolatokkal. / Mi lenne, ha nem az volnék, aki jelenleg va­ gyok? / Így látnék, éreznék akkor is? / Minden bizonnyal nem. / A konkrét érzelem kialakulásához konkrét értelem kell, / s konkrét támpont is szükségeltetik. / A konkrét tám­ pont pedig mindig a környezetben van, / és legtöbb esetben hagyományokhoz kötött. / Jó mélyen vissza kell hát tekin­ tenie az eltelt időbe annak, / aki nyomon kívánja követni önmagát. / Ha visszafelé forgatunk egy elolvasott könyvet, meg­ esik, / hogy teljesen ismeretlen sorokra, sőt oldalakra buk­ kanunk. / Ilyen az életünk is. / A születés és a halál közötti idő, a létezés költeménye. / Ha valaki tehát szóról szóra be kívánja magolni e művet, / nem elég átéreznie azt —, meg is kell értenie. / Ehhez azonban egy mindent megőrlő lélek­ re / és egy mindent megemésztő koponyára van szükség. / Mert a múltban történő tapogatózás nem egyéb, / mint az elmúltak újraátélésére való tudatos törekvés, / tehát ismé­ telt élményízlelés, vagyis: művészet. / S ezt a művészetet, mint eszközt, úgy vélem, / hasz­ nálnia kell mindenkinek az önvizsgálat során. / Talán ezért teszem fel mostanában oly gyakran én is magamnak / a kérdést: ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem? / S ilyenkor mindig megállok egy tükör előtt, / hogy mé­ lyen szemébe nézhessek önmagámnak. 13 �Onagy Zoltán A dózni útja „— G yere c s a k ... G yere ide m ellém — m ondta Sára, a hold­ arcú, és Lázárt, akit szom orúnak látott, felem elte maga m ellé a bárszékre. — M aradj velem egy k icsit.. . — Jó — bólintott Lázár, nem húzta el kezét a m ásiktól, bár hidegnek, idegennek találta, mint a bal szem alá festett aranyló holdsarlót is. — K i tudja, élünk-e m ég holnap? S a k k o r nem láthatlak többé — sóhajtott a nő és m egem elték poharaikat.” 1. Még húsz se voltam. Augusztus elején kezdődő északi körsétánk anyagi alapját előteremtendő: sanaglyán salakbetont cipeltem egy nógrádi, sváb zöldséges épülő házának tetejére, a padlásszobák szigeteléséhez, barátommal, akit Lacinak hívtak, s évekkel később úgy lett ön­ gyilkos és halt meg, hogy senki nem tudta az okát, vagy ha igen, nem árulta el. Szikrázó nyáron, égető forróságban, az ember, ha a szer­ szám nyelét fogta, s felnézett a fehérkék mennyboltozatra, azt hihette: ebben a faluban nincsenek felhők, záporok, itt, akár az egyenlítőnél; árnyára lép a gyalogos, miközben agyát felforralja az ezerágú sugárzás. Feketedtünk, izzadtunk, szenvedtünk. Te­ nyerünket széttépte a durván megmunkált fogó, a szokatlan ta­ pintású lapátnyél, amellyel a keverőt tömtük megállás nélkül. De végeztük keményen. Laci szüleinek bizonyította, megáll saját lá­ bán, ha akar; engem szerelem várt, az első, határon túli út, ame­ lyet leánnyal teszek. Nem hagyhattuk abba. Gabi bácsi, a nyugdíjas mester, két házzal alattunk, a domb hajlatában éldegélt, özvegyen, hosszú, makulátlanra meszelt pa­ rasztpalotában. Naponta ellátogatott az építkezésre és mint ki­ szolgált stratéga, birtokában mind a harci rafinériának - téblábolt a tűző napon, kopott, barna kiskabátban, keskeny karimájú kalapban és osztogatta tanácsait az ifjabb nemzedéknek. Mikor az állványzatot, áthidalót készítő kőművesmestereknek, mikor a tető gerendáit, léceit illesztgető ácsoknak. A fiatalabb nemzedék is ötven felé ballagott, kezében a munka elvégzéséhez szükséges ismeretekkel, tapasztalatokkal — nem tette boldoggá őket a „vén varnyú károgása” — és ha valami hiba adódott, annak mérgével el-elkergették az öreget hűvösebb vidékre. Persze csak csöndes­ kén, mert rokoni szálak fűzték a zöldségeshez, talán éppen após volt. Egy közeli falu tópartján álldogáló szomorúfűz alatt vertünk sátrat néhány naplopó ismerőssel, ritka baráttal — akik keres­ ményünk jelentős részét, amíg mi más házát emeltük, hitelbe fölélték. Persze nem volt akkor pénze senkinek. Mint a fűszál, úgy híztak, földből, levegőből, nagyfényből. Éjszaka fenekezővel megcsíptek néhány pontyot, azt másnap a kondérban elké­ szítették, a falu lányai örömmel hozták a házilag tört paprikát, hízóból való zsírt, mellé, hatalmas, fekete szatyorban a színes műanyag dróttal befont üvegben: novát. Egyszer-egyszer a tár­ saság harmada fölkerekedett, leruccantak Erdélybe, vagy föl a fagyos szelű északi tengerhez. A falubeli lányok, fiúk semmit nem kívántak, csak hogy ott ülhessenek este a tűznél, hallgat­ hassák az éppen megérkezett párok meséit, a sercegve sülő sza­ lonnák, s az örökösen leapadt telep miatt nyávogó magnetofon hangja mellett. A zöldséges olaszba készült, s emiatt sürgőssé vált egy-egy részmunka; kérte, maradjunk négy órával tovább, mint a meg­ beszélt és azt duplán számolja el. Maradtunk, bár munkánk a megemelt órabér, s a gyakori kisfröccsök ellenére épp annyira volt hasznos és haladós, mint a kedvetlen tizedik ráadás vidéki popkoncerten. A lapát elfordult kezünkben, a rögek megakasz­ tották a beleszúrt fémet, ami aztán nyelével tovább tépte a hólyagokat az ujjak tövén. Kilencig egyeztünk, kilenckor félsötétben kiálltunk az útra, hogy valami szerencsés teherautóval hazavergődjünk a sátorig, ledőljünk, mert holnap újra ötkor ébresztő, folytatni kell. 14 Az öreg csoszogott utánunk kiáltozva, pihenjünk le nála, nincs értelme a kései útnak. Igazsága volt, nem is akartunk utazni, csak aludni. Csakhogy: előbb még sakkoztunk, a maga készítette, díszes faragású bá­ buival. És hát a nova, amelynek fogyasztásától az öreg oly éke­ sen adta elő történeteit, álmosságunkat messzibbre hajtotta két ampulla coffeinnél. Kérdezni, ostobaságokon túl nem tudtunk, hiszen sokat nem ismertünk a magyar hadsereg virágesős máso­ dik honfoglalásáról, de nem is látszott szükségesnek. Az öreg elbeszélései egymásból indultak és egymásban végződtek, mint a gombolyag, és ennek ellenére vége is és bevezetése is a helyére került, amikor végre egy szálat felgöngyölt. Másnap, mint a vak lovak, botladozva, istentelen főfájással cipeltük a saraglyát, kevertük a betont. Az öreg, végtelen segítő szándéktól vezérelve, délelőtt is folytatta harci történeteit, hall­ gattuk zúgó füllel, addig se másztuk a meredek, összeszögelt pal­ lót. Aztán este megint homoktöltés, megígértük, befejezzük! Autó hozta, billentette, megint hozta, közel farolt az ajtóhoz, dönötte. Lapátoltunk, nyögtünk. Ami vigasztaló lehetett, utolsó napunkat töltöttük. Az utolsó percekben, utolsó buckák fölszúrásakor a zöldséges kint állt. megköszönte a munkánkat, egy százassal meg­ toldotta bérünket, drága, úri pálinkát bontott, talán VATT 66-ot. És újra a sakk, novával. Éjfél előtt az öreg eltűnt néhány percre: — Szeretném, ha nem felejtenétek el öreg barátotokat — mondta részeg-szomorúan. Egy liter után irigység és halálféle­ lem látszott arcán, ezt a két maszkot lehetetlenség mással össze­ keverni. — És ha nem bántalak meg titeket, kicsi ajándékot nyújtanék át — mondta körülményesen és a lámpa alá, a helyé­ re ült. Fülledtek voltak az éjszakák, kint, a szőlőlugas borította folyosón játszottunk, tízezer szúnyog döngése közt. — Fiatalok vagytok, erősek. Szerettek dolgozni és bírjátok a bort — mondta nyomatékkai és nem látta, hogy Laci meg-megbillen a hokedlin, mert ő már nem látott messzire, és mert azt akarta, hogy bírjuk a bort, a rettenetes nováját. Térdére fektetett dobozkában turkálva válogatott. Lehettek ott szép, értéktelen, számára fontos apróságok, amelyektől nem szívesen vált volna meg, s a vágy, hogy emlékezetes valamivel ajándékozzon meg bennünket, ezzel birkózott agyában. Végül kiemelt egy araszos szobrot, olyanforma megmunkálásút. mint a sakkfigurái. Bar­ nára vénült dió nő volt, csipkés fejkendőben, hártyavékony ru­ hácskában, amely alól meseszerűen domborodott a mell, s a comb zárta háromszög. Óvatosan az asztalra helyezte, mintha bomba volna. Újra kevergetni kezdte a doboz tartalmát, aztán kezébe vett egy sötét, kockaformájú bőr valamit, meresztettem a sze­ mem, nem tudtam megállapítani róla, mi a csuda lehet. — Ezt az asszonyt neked szánom — tolta Laci elé —, mert te nem nézed meg a melletted járó női nemet. Ha ezt látod sze­ meddel, jusson eszedbe, egy barakk lakossága szerelmesedett, amikor munkáltam. Ott nő, húsból lévő nem volt. A bőr-valamit kezembe tette. — Ez a dózni arra tanítson téged —, néhány másodpercig szedegette gondolatait —, kevesebbet cigaretázz! Vigyázz ma­ gadra, legyél mértékletes. Eztet én mondom neked, aki szeret és úgy látja, telhetetlen vagy. Mert nincs olyan tejfölösfazék, ami ki ne fogyna és a tékozlónak ruhája holnap koldustarisznya. Vi­ gyázz magadra, fiam ... Szuszogott rövidet. Fölemelte a poharát, körbemutatta, igyunk vele. — Fogságban csináltam mind a kettőt. Került az is, hogy egy hétre három darab cigareta jutott bele. Ezér’ mondom ne­ ked — nézett rám. Zavarosan fénylett a szeme, a lámpa körül lepkék verdestek, a forró üvegnek vágódtak, onnan lepörögtek az öreg kalapjára. Komikus volt, szomorú, megható. Apám évek óta nem beszélt velem, esetleg mordult, szentségeit néhanap, amikor éhesen, fáradtan eljutottam hazáig. A dózni vastag bőrből készült, amely megsötétült az elmúlt huszonöt év alatt. Visszahajtható fülét öt vékony szíjból fonott akasztó mögé lehetett bújtatni, és ezen a fülön állt a megkülön­ böztető jel, amely azt bizonyította, az öreg nemcsak ezt az egyet készítette Szibériában: szép, tipografikus elhelyezéssel két csík (lénia) közé H. G. monogram préselve. A betűk mélyedése sötétebb a bőr többi részénél, szinte fekete. �2. Két évig járt velem, kísért útjaimon, megcsodáltattam min­ denkivel, akit érdekelt története, lassan színeztem a mesém, amíg egy görbe éjszakán eltávozott. B-n iszákoskodtam D. barátommal, -nál, akivel ritkán értet­ tük meg egymást, lévén dudás ő is, dudás én is. Megosztottuk társaságunkat, összeveszítettük őket, miközben mindennél, mind­ annyiunk személyénél: kettőnk harca határozott. Egy-egy lépés­ nyi előny, félreérthetetlen, gúnyos mosoly. Ezen az estén lépéshátrányba kerülve, borosan, sértetten távoztam — valószínűleg köszönés nélkül, gőgös fejtartással, semmi mással nem törődve, csak kivonulásom megfelelően teátrális legyen, kifejezze mélysé­ ges megvetésemet ezzel a befolyásolható, dilettáns bandával szemben (az egyetlen Csoport volt a H etek, akik közé így-úgy tartoztam) —, de mert csak az előbb mondottakra koncentrál­ tam, így feledhettem ott drága cigarettatartómat. (1977.) Emiatt aztán, hosszú év ekig nem is figyelm eztetett sem m i a m értékletesség em b erform áló erejére. 3. Füstös, semmitérő irodalmi estet követő hajnalban kinyitom szemem, rágyújtok, az öngyújtó reszkető fényében kutatok a kislámpa kapcsolója után, közben megkísérlem koordinálni pil­ lanatnyi helyzetemet, ugyan hol hajtottam álomra fejem. A menynyezet meszelése nem segít, a faliszőnyeghez forduló test, vé­ konyka, mezítelen hát, sűrű fekete haj nem válaszol. Körbetapogatom az ágy környékét, képek derengenek: jöttünkben oldaltáskámba össze-összecsörrenő üvegekről, amelyek közül egy is mérsékelhetné a gyomor tájékán lobogó kék lángok melegét. De nem találok üveget. Üreset sem, ez a tapasztalás meg­ nyugtató, ha itt nincs kiürült, akkor bontatlanul állnak valahol, várnak rám. Rugókat nyikorítva lelépek az ágyról, véletlenül magammal húzom a takarót, kitéve ezzel a hidegnek a valakit, ott bent a falnál. Most bemérhetem őt talpig: szépnek szép, for­ mának jól esztergált, de nem tudom... Talán ha az arc is előkerül. Óvatosan betakargatom. bolondokkal dolgozott, orvosként világot szándékozott váltani. Amíg reális lehetőségét látta egyetemi éveinek, még húzta. Majd a tízszeres adag bebiztosításához, szolgálati szobájának sarkába állította a leszerelt pb-palackot, nyitott állapotban. Ezen körülményekről sem tud többet nálam, s arra gondolok, ágyasként is harmadik: ember volt a káplár után. Vagy még az sem. — Nagyon szerettem D-t — mondja a hajnal szomorúságá­ val, és a reménnyel, tán igyekszem kisöpörni emlékét. Beszélgetni szeretne, elemezni. Ehhez azonban csúf, korai az idő, az állapo­ tom és ha életében nem állítottam szobrot D-nek, bár hetünk kö­ zül az eredendő tehetség, évekkel holta után már nem tehetem. Erre gondolok, és szégyenkezem. D. közlegénynek osztotta ezt a nőt, akinek neve sincs, én pedig a füstös estének önelégült ré­ szegségében hetes lepedőjére hevertem. Nem kétséges, hiába kérném, nem adná vissza jogos tulaj­ donomat. A le nem zárt szerelem örök állapot, ő már csak vi­ rágesőként gondol D.-re. Így aztán nem is kérem, hanem amikor tölti a kávét, kihúzom a tűt, táskámba dugom a dóznit. 4. Vonat. Zörög, csattog, kormol. Világosodik, fénylik a rétekre dezertált Ipoly. A derékig vízben álldogáló füzek foltja lassan formát kap, fecskék villognak a nagy tükör fölött, szúnyogra vadásznak. Kezemben a zsákmány. A tapintás, a nyitás, a fül, az öreg szomorkás hangjának visszarezgése mind ugyanaz: Vigyázz, le­ gyél mértékletes, fiam ! Soha ekkora hiánya a mértékletességnek! Soha a figyelmez­ tetésnek. Gyöngy néhány napra, fájdalom, félelem, ami kitölti a köztes időt. És az albérletek cigaretta-, pálinkaszaga. Nem tudtam meg a nő nevét. A helységét is csak a mocskos váróteremben. Nem baj. Kerülni fogom. Gyarapodnak a kerülés­ re érett birtokok. Lehet, egy idő után disszidens leszek m agam országában? Lehet, mindig szemembe húzom a sapka sildjét? Plakátok, hatalmas ősz, szakállas portré a halott színészről, írógép, teli hamutartók, s az asztal fölötti posztóra fölaggatott minden csudák: üres unicumos üveg, ODOT-jelvények, kisebbnagyobb fotók, feltehetően a háziasszony életének pillanatai, aranyozott dugóhúzó, szöggel átütött kék fogkefe. A feltűzött jószágok, napok, hetek emlékeztetői közt fénylő bőrdobozt fe­ dezek fel, gombostűvel átütve. Töröm a fejem, miért tűnik is­ merősnek. Aztán felállok, kutatok a sör után, azzal könnyű tisztába tenni a hajnalt, s a kétségeket, rossz este után. Az ablak alatt, függöny mögé rejtve bukkanok rájuk, nyilván magam elől dug­ tam ide éjszaka. Ismerős a fonat. A forma. A szín, bal sarkán a görbület, be­ tűket nem látok ebből a távolságból, a lámpa fényében csillog az egész. Közelebb hajolok. Hirtelen minden eszembe jut. Visszabújok. Kedvesen megrázom az alvót, aki morog, fészkelődik, igyekszik minél mélyebbre bújni a takaró alá. Többször megismétlem az ébresztést, rituáléja veszít a kedvességéből, amíg végre megérti, kávéra van szükségem, rövidesen indulok. — Azt ígérted, a héten maradsz — mondja a nő, riasztó cit­ romsárga köntösbe bújik, vásott sarkú fapapucsba. Ha tudnám, milyen nap van! — Honnan ez a dózni? — kérdezem, már kotyog a kávé, a nő durcásan jön-megy. Arcával sincs hiba, hangjával se, már csak a nevét kellene kideríteni indulás előtt. — Mi az a dózni? — A cigarettatartó — mondom, mutatom. — Ja ? — gondolkodik egy kicsit. — Egy barátom ajándéka, akit nagyon szerettem. Néhány rövid, szörnyetegen tanácstalan mondat D.-ről, aki — bár könnyedén ismert meg nőneműt, nem állt neki össze egy borda, ahogy nevezte azt az elképzelt társat, játszópajtást, szo­ morújátékot és szeretőt; közelébe sem került — Laci előtt halt ki közülünk. Évek óta gyógyszerezett, nem került nehézségbe, 15 �A dózni füle reszket, mint ahogy ujjaim kosara is, amelyben hever. Rágyújtok, és igyekszem nem gondolni ezen a reggelen fogadalomra, korai, előbb aludni, pihenni. Talán apámat kellene meglátogatnom, őt hallgatni, figyelni az elmúlt hatvan év tapasz­ talatára. Hm. Válogathatnék az eltávozottak közül. De nehéz. A dózni nem ember. A dózni még tán csak —, de aki eltávozik, rit­ kán tér meg. Zörög a vonat tovább. Tíz percet tartózkodunk, recsegi a palóc férfihang. Futva KÖZÉRT-et keresek, hogy most utoljára, a fogadalom előtt még egyszer. Vodkát választok, az száraz. A futás után tíz tán tizenöt percig az ájulás határán izzad, zihál minden a ruha alatt, ruhán kívül. A szívverésem meg-megáll, úgy gondolom, a sűrű ködben mondat, összefüggő szavak nélkül: ez lehet, ilyen lehet a halál, ha előzetes bejelentés nélkül érkezik, amikor nem integet. nem dudál, csak száguld, akár nyílt pályán a gyors: hátulról, csöndes mormogással, föltámadó tavaszi szelek maszkjában. Szalmaszáraz cigány ül le szembe. Arca is száraz, de mint az agyag, mindennek láttán megmozgatható. Fácánt figyel kint, sze­ me szűkül, mint aki bottal orvvadászik. Részesít engem is figyel­ mében, forog a kérdés fejében, hány napja éjszakázhatok is. ha árkaim elérték ezt a sötétet, mélységet. Szája — miközben tana­ kodik kapacitásomon — hol kicsinylés, hol elismerés. Aztán fel­ fedezi a vodka fémkupakját. Erre a szeme is csillog, nyála is csurran: messze a kilenc. Gondolkodik, szemem még mindig csukva, bár valószínű, hogy nem kerüli el figyelmét a szemhéjak közti résen átfénylő könny, egy percig tanakodik. Majd meglöködi térdem: — Pajtás! — mondja. Ropogósan, mint amikor nádpallón baktat át — utat rövidítve — az ember. — Pajtás! — most megrázza. Kinyitom a szemem. Nyilván mindennel megkínálom, ami­ nek birtokában vagyok, mert a cigány, ha kínálják, kedve megremekül, nem is tudja, mit tegyen örömében. Bár búcsúzáskor pénzt kér, szokásból. — Mondjad, roma. — Adnék ötven pengőt. Adnál egy korty pálinkát érte? — ki­ rakja a kisasztalra, amely közöttünk van, az ablak alatt. Petőfi néz ránk, bronzbarnában, stilizált szívből, szomorúan merengve. Meghúzza. — Egy cigaretával, ha megkínálnál, p ajtás... Ott van előtte. Koszos, fekete körmű ujjaival megmarkolja, mintha mit se jelentene, s én is úgy figyelem, mintha ez az egész mit se jelentene rettentőket szív, iszunk újra, rágyújt arra a cigaretára, amelyet füle mögé dugott az imént. Mesél. Életéről, különös tekintettel a nőkre, akiknek fehér volt a bőre, fanbolyha vörös, vöröses, tehát szőkék voltak, ilyen cigányban nincs, hacsak nem hidrogén segítségével. Gesztikulál, felhangosodik, mint a rossz magnetofon. Bizsergeti a pálinka lá­ ba ujjától, haja vastag szálaiig. Fáraszt. Gyenge vagyok, alud­ nom kellene. Pihenni egy házban, ahol automata a fűtés, a rán­ totta gombnyomásra készül, a szerető szolid, nem szól, kezével mos, lába táncot jár, öle ötletekben gazdag, ak ár... — Ne hazudj, ne, pajtás — mondom a cigánynak. Megsértődik, de mielőtt fölpattanna, iszik jóízűen. Narancssárga szatyrát hóna alá öleli, kezébe veszi dóznimat, kikapar belőle egy görbe szálat, meggyújtja gyújtómmal, majd mindket­ tőt elrakja: gyújtót, dóznit. Aztán lehajol, combjára támaszkodva olyan közel dől, leheletén érzem a vodkaillatot, gyűlölködve sziszegi: — Jó a tömegsírban, proszprosz? — indul. — No, fiú, ne! Hagyd itt azokat! — mordulok utána, igyek­ szem fenyegetően, de nehéz. — Nem érdemied, prosz. Nem! — felhúzza vállát, olyan így, akár egy népi ülnök elfuserált tárgyalás közepén. Veséjébe, ha sarkam belenyomom időben, de most ez is késő. Fanyelű késem 16 nyitni pedig: koldulás, ahogy a gyengék könyörgik vissza tu­ lajdonukat. Zsebébe nyúl, kiveszi és kihúzza a dózniból a Symphoniát, mellém dobja az ülésre a bőrt, s ahogy kinyitva dobta le, bújtatója remeg. Biggyeszt: — Ez nem kell, prosz. De ha ketten lennénk, zsebed, azt megnézném — vigyorog, fordul olyan istentelen lenézéssel, mint ahogy soha más. Filmekben láttam ilyet, s az sem ment el mel­ lettem nélkül. Most aztán elindul. Ringatózva, mint a feketék tánca, hátra nem nézve, mintha cölöphöz drótozott volna. Derekát találom el, a gerince két partját mindkét sarkammal. Úgy repülök utána, mintha vasból lenne fejem, nem számítana, ha beütöm valamelyik könyöklőbe. Érzem, a két kemény sarok puha pontot talált. Nem tud földre esni, lehajtott fejjel a 00 felé nyíló ajtónak rohan. Derékmagasságban találja el, a kilincsnél. Felpattanna, arca bal felén vér zuhog lefelé, szemöldöke szemé­ re csúszott, de megtántorodik, kezét arcára szorítja, ujjai közt is vér, s elfekszik a mocskos linóleumon. Visszafogom ölni vágyó dühöm, nem tiprom meg, visszalépek, százas papírzsebkendőmet megtizedelve kezébe nyomok néhá­ nyat. Majd meglocsolom sebét száraz vodkával. Egy perc után száját szétfeszítem, abba is töltök. A vérzés nem csillapul, ennek ellenére zsebe felé kapkod. Kiveszem — mielőtt megtehetné — a kést zsebéből. Vékony, hosszú penge, finom acél, osztrák, rangos. Mielőtt a kalauz meg­ érkezne — rohanva riasztották — öklében a nagy alumínium­ kulcs, amellyel a kocsik közti átjárót nyitja, és nagy sűrű férfiak megállnának mellettem, felállítom. Nem látom cigányomon, hogy arcáról a biggyesztés vajdai büszkesége elmúlt volna, de mód sincs rá, szemén ott a szemöldöke. — Tulajdonképpen semmi — mondom a röndérnek. Olyan szorosra vette röndértársa a bilincset, úgy érzem, kézfejem le­ vágja a karomról. — Egymással szemben ültünk, aztán fölpat­ tant, elvitte a gyújtómat meg a cigarettámat. Én meg utána. Enynyi, ennyi. Aztán elesett. 5. „Márai éles, a felső állkapcsába nyilalló fájdalomra riad fel az ágyban. Cigarettára gyújtott, a gyufa lángjánál megnézte az ébresztőórát, fél három volt. Nyelvével óvatosan megtapogatta a lyukas fogat. »Reggel kihúzatom.« De miért kellett kivárni, hogy már csak ez a végső és kilá­ tástalan megoldás kínálkozzék? Hiszen a fájdalom nem először jelzett, hogy cselekvésre serkentse, ha időben szánja el magát, hogy orvoshoz megy, az csakugyan m egoldás lett volna, mert megmentették volna a fogát; most csupán a fájdalomtól tudják megmenteni, pusztítás és rombolás árán. Márait vad, önostorozó harag öntötte el, mint aki hirtelen megérti, hogy az állkapcsát átjáró fájdalom súlyosabb értelmű gondolatot is hordoz, általános érvényű figyelmeztetést. »M ásként kell élni.« És "Még egy szem Demalgon sincs. De úgy kell neked, szenvedj, kutya!«” „Január végén, Lázár m osogatáshoz készülődött. Feszülten ügyelt, nehogy újra m egism étlődjék a d ecem beri öntudatlan m oz­ du lat: m agasra em elve a m osogatódézsát a konyha köv ére öntöt­ te az edény tisztogatásához elkészített: m egm elegített, szerrel el­ látott vizet, tányérosul, poharastul, bögréstül. Taposott a csere­ peken. Szájához vette a teáskancsót, csövén át ivott néhány kortyot. Nem hagyta ki a károm kodást, am ikor lenyelte a citromm agot. Mielőtt kezére húzta volna a k ék , betétes kesztyűt, kinyitot­ ta a dózni fülét, kihúzott egy cigarettát. Amíg dohányzott —, hogy időt nyerjen —, elrúgta a rongy­ szőnyeget: össze ne vizezze véletlenül. Ne okozzon csalódást aszszonyának ügyetlenségével.” �Tamás István Györke Zoltán P alackposta S z e g é n y le g é n y -d a l I. 1. Itt Eszpében a dölyf nagyobb úr, mint a szükség. Üzenték volt, megüzenték a mostani b í ­ r ó n a k . . . , hogy rakatná ki, rakassa... S lőn gondbaesés, nagy a márványkő miatt. Lövellt, szállt a szitkok darazsa, irányába a serényebbeknek, kik — ah, mily látvá­ nyos nekirugaszkodás! — iparkodásukban kisöpörnék Tiszánk fenekét is.... Ám oldalítva bút, s vizet mondva, hol mégannyi sár sincs, köveztetni két dombon is lelt útra a bölcs kar. Pontosabban — mert­ hogy milliós a tétel — a karmester legin­ kább. A szó birtoklásán első és utolsó, Így alkottatott meg az eszpéi sztráda. Hivalgásra elégült hüllőként a víznyelő ho­ mokon. S alant, félkaréjban, feledett ut­ cák, hol hajdan alvégeket idézve, igézve nyelvet kurtít, tengelyt akaszt, tör, s olykor disznót dagonyáztat a kátyú. De csikorog a..., csikorog a.... Csikorgatunk. IV. 7 „...halálának, illetve születésének — ná­ lunk egyre megy — évfordulóján” közhírré tétetik, hogy falunk lámpásai pislákolnak csak, semmint fényszóróznak... Így kény­ szerűn — gondolnád? — az öntudat botor­ kál. Netán az értelem.... Az ülés ületik, s a szokásos napirendi kinyilatkoztatás; a szónok — vaskó-kard veterán — förmed dörgedelmez: „Kérdezem én miért kapták ők — no, nem a diplomát — a diplomáciát?!...” Kergetőző papírok métája; a tér rendezet­ len. Az árnyéktól nem látni a lombot.... Legkiváltképp: gólokra sűrűn nem pattog a bőr. A guta jobbot nyújt — nyúvaszt a hosszú nyár... Nem ám, kolléga komám! Torzsalkodások óh — torzsa hiányában. Torkosságra vall a gégére forrt nóta: a hála és hűség macskazenéje, mint göm­ bölyű álom suttyomban elgurul... Az ellenpontozás: Pofásodik az obsit — a táltos tehén apaszt. „Engem az ág is húz, meg a rög is nyom. Marharépa között a búza is gyom”. (Kovács Vilmos) Futok, mint a patak, mint az űzött vad. Hej, a szülőházam de messze maradt! Vernek jegesesők, villám-korbácsok. Morog rám a vihar, gáncsol az árok. Zsebemben tolvaj-szél keze kotorász. Ruhámat karmolja, tép keselyű-ág. Nyergelném lovamat — megbokrosodik. Átmennék a folyón — lyukas a ladik. Nyomomban csikaszok hada vicsorog. Dobom a szűrömet, nyáluk rácsorog. Nem szólal meg értem a hold — néma dob. Hátul tűz, elől víz — : hova futhatok... Lábamhoz nem hajlik létra-szivárvány. Kihűlt katlan az ég, fagyot lehel rám. Délibáb-hullámon harmat-szemű ház. Benne a szeretőm hej, mással cicáz’. . . De ha oda érek, olyan bosszút lát: rájuk roppantom a mestergerendát. Most szurok-éj torpant majd csak rám virrad. Keresek szeretőt bor-hegyek alatt. 17 �Szőllősi Zoltán ,, V ágyak tá rg y a ” (Dante—Babits) Elakadtam eddig nemegyszer, bűnt s bűnhődést együtt mérek, számolnom majd elég csak egyszer — s dolgoztam én, hogy megéljek. Még szeszekkel fűtöttem vágyam. S mi volt tárgyam pohárnál több? csak az asztalom és az ágyam. Szégyenem mit bántam már; tört Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem tűinek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. szemek őrület-huzatában ültem és szerelem-ólmelegben hálva ölelésig hevültem — testtől testig menekültem. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó, s látom kultúrája módszer, már készen, hogy pusztítsa el világom. Hiába óvszer, a lelkünk megesik s hordja terhét, mint nyomorát és ezáltal a szellemnek is abortusza már szaporább. Szellem-korszak, s alig világol. Villany töviskoszorúja — szörny-fegyvert, s városokat tákol; fél, szemét már le sem húnyja. Nem szólni jöttem s nem hallgatni. Erőm elég-e Családnak? Mondják, nem vagyok társadalmi, kik jövőmmel csak babáznak. Eszmék telében fagyoskodtam és törtem én, hús a márványt: hívő legyek e templomokban, de találtam mindig bálványt. Kőmagányából jön a szobrász s magát hozza egy alakban — még csontjaimat terhek nyomják, hegyek, mikből kiszakadtam. Bár nem vehettek rá csalásra, szorongva most azt hallgatom, hogy nyögnek a fák kötve, s állva és köveivel a falvadon. De itt vagyok, hát látsz-e, Isten? kövem s jegem levetettem. Áll és szól az ember, s hittem, majd döbbenet-kikeletben. Hívott egyre bűvösebb kép, s hang s okítottak rég tankönyvek; — gyermek-testem majd’ belerokkant — tanuljam meg mi a könnyebb! S a széthullt idő jégdarabja a szikrázó nappal megint Napot úsztat majd a napokba — zajló idő az éje is. Múltam visszhangja sztreotip, szól emlékek barlangjából; válassz te jól kép és hang szerint az igéző technikából! 18 Dolgozhattam s voltam szinte gép, s haladhatok; választanom nincs mást — Számolhat-e az elme, mely ép: mindent hol veszítsen inkább?! Állok győzelem-vereségben, új bilincsem bennem kattan és nem hajózok, már megértem, sehová én sós tavaszban. Még állat a kín, mert nyöszörög — világosítsd fel az anyád! Az eldobott csikk még füstölög — eltaposhatsz falut s tanyát! — Nyers a vágyam, hát maradjon nyers. Nem fűlnek már bennem álmok. Ha épülne, hát épüljön vers — ha dől, dőljön; benne állok. Elakadtam eddig nemegyszer, bűn s bűnhődés együtt éget; fölmérnem könnyebb s elég egyszer hamvában majd, mi elégett. E kor színére magam értem. Ez idegen bolygó látom és reményem — hírt vivő gépem: tovább száll majd a halálom. • �Endrődi Szabó Ernő V isszapillantó tü kö r Lándzsás a kh á jo kka l avagy gondolatok a verspoénról ____ Tisztelettel T. D.-nek avagy — A versötlétről Míg Gé pokoli meccset játszik éppen és Er sétálgat Gé versében (s akárcsak Gé ő is kötésig hóban) eltöpreng: mit keres itt O. trójai falóban — azaz: falóba öltözötten félig — mit keres ebben az egészen félig behavazott kertben hol a sátáni Gézer holmi játékról pingpongmeccsről képzel el egy s mást. Például Orbánt a régi lámpást (falóba öltözötten félig) aki itt (s kik olvassák Gét igazán igy vélik) ellenfél a meccsben. Ő! Mister Vulkán! (Mert így becézi magát Orbán. Nem restell hízelegni magának a régi Mester. Hát nevezzük e versben mi is így el.) Tehát: Mr. Vulkán! (Mr. Orbán! Azaz: Mester!) Ha tudnám mi dolga ott a hóban (hol persze magam is. Valóban.) S ha legalább vélném hogy Gézer mit akar e képzelt téllel... tétel talán? (És a meccs?) Nem tudom. Szóval ha tudnám mit keres azon a pályán vagy sejteném miért hogy meg nem szólal miért játszik ajkát némaságba zárván ahogy ferdül ez a pálya és sehol Attika felől egv gálya dárdás akhájokkal (kik bejárva a tengert és it t partraszállva látnák ezt az elferdült létet s éreznék, hogy már a belégzett lég is ferde — torkodba akad és hellén haraggal mind felragad valamely szerszámot fúrót vésőt fogót s böhöm csapásmérőt s mint mikor lógatnak függőmérőt oly egyenesre kalapálná a tengelyt mint ki sosem látott még tengert s hajót mint ki öröktől ezt csinálja) de sehol Attika felől sehol egy gálya és dűl ferdül egyre jobban az a pálya D élutánversek No 1 nyelv alatt szopogatott kőrisbogár fanyarsága habos mandulatorták a délutánok dúsan felciáncicomázva kőrisbogár marása torkomon skorpióláz farkasember vagyok No 3 míg Gézer folyvást dumál (neki persze könnyű hisz nem igazán játszik. S egyetlen könnyűt sem hullat látva Önt a verse által teremtett sötét meccsben.) S nem átall mosolyogni mondván: „A nyakig érő lábú Orbán egy késő esti órán...” Így s így! (Szóval Ön mint valami fura áru egy vershirdetésben. De mért így? S épp itt?!) szivárványszín homokvitorlások a koradélutánban a vasárnapdélutánban kávéházi sörhabok kuglófok linzerillatok Krúdy úr konflison gyalog Krúdy úr a nyárdélutánban karján karcsú szivárványszínnel szerelmesen andalog No 6 Szóval Mister Vulkán nyakig érő lábú mester Er ki a játszmát látva gondolkodni is mer — ilyképp: ki is igazából ez az Orbán (azaz töpreng: miért alszik most a vulkán? — S habár ott célt nem látva szólni restell) itt és most azonban más eredményre jutván mint amit Gé állít föl a képzelt pályáról kifutván csak ennyit mond: „kösz öreg” a meccset! Kösz Mester! valami ősz a levegőben egy őzbarna kalap kerengő magányos röpte a levegőben a ferdén aláhulló esőcseppek és a tűzfalakon lucskosodó késődélutáni sugarak 19 �Zalán Tibor A p proxim ációk II. Míg hozzád elérek míg ezt a romantikus helyzetet magammal tisztázom míg tervezgetem korszakos elhagyásodat leszállnak hátam mögött meghalni az égitestek véredet fáradt szellők legyezik vacogó ágakon A világból annyit veszítek, amennyit léteddel kiszorítasz amennyit kiszorítottál számomra a létből: hogy voltál: alma húsában féreg — félelem szerelmed elrohasztja s lehullik, szétgurul — mi volt — a semmi asztalán Valamit el kell mondanom arról a szakadozott ruháskosarak a túlsó parton leszálltak hová mióta készülünk elmenni, hogy együtt meghalni ott és édes terhük szétgurul, mint a vérnarancsok Legjobb lenne éles kővel halántékodat bezúzni legörgetni kihűlt tetemedet a zöld lejtőn legjobb lenne önmagam ellen emelni a megjelölt kést mellyel most számhoz viszem a harsogó hagymát Ilyen gyámoltalanul átizzadt ingek lucskában megrázkódva néha talpam alól kerek kavicsok futnak a vízig hol hullámok ringatnak ringatnak hullámok hol halak ezüst szájából buggyan az alkonyat El fogom mondani és öledbe fúrom fejem, mint a riadt gyermekek kagylót láttam gyöngyét lágyan vigyázta körbe míg fölmetszett hasú babák belén siklott a fény tornyok tövében álltam: mint a zöld takony csorogtak rám a falramászó növények nyirkos indái — féltem: ott — Gondoltam az ajtóban megállok és kalapom alól rozsdás mosollyal bámulom asztalon felejtett kezed számolgatom a függönyráncokban szürkéllő füstkarikákat és a szádban szétbomló idegen ízeken csodálkozom Gesztenyeágak bontják vázádban tavaszi selymüket gyilkosok álmában ilyen szelíd és illanó a testből sóhajtva iramodó lélek — keresztbe rakott combjaid sötét vonalán éhes vöröshangyák húznak felfelé Majd eljutok hozzád hátad ívét érzem már a nyitódó, csukódó ajtókban elmondom, hogy régen amit mióta már egyáltalán csak az asztali nehezékek szívéről leolvadó pecsétviasz és az öltözőben kiömlött vörösbor teátrális kacarászása 20 Lehetnék büszke, hiszen a jelen velem nyílik a jövőbe, s túl azon még azon is túl talán de verejtékem hólyagosra húzza bőrömet mikor gonosz törpék harapnak álmomban térdkalácson s naponta meg mernek alázni már hogy a szerelemben sem lehetek szabadon és méltóan jelen Fregolik szomorú indulójába merül tétovázó léptem olyan közel vagy óriássá nősz ebben a mozdulatban igazolatlan napszak nélküli csöndben s mikorra elmotyognám „világom virága VIRÁGOM VILÁGA” nagy robajjal tarkómra zuhan azonosíthatatlan akaratú éjszakád t �A d e m it izálás v á lto z a ta i — a hetvenes évek hazai lírájáról — „Minden lehet” — kínálkozik a hetvenes évek mottójául az Illyés-kötetcím.1 Megereszkedtek a chiliastikus jövőhit luftballon­ jai, a nemrég még bátran a célszalag felé nyújtott kezek bizonyta­ lanul tétováznak a pályára szállott ködben. „Jövőnket — tudni kell!” — csapott le a vers kalapácsa az ötvenes évek végén. „Ó csődbement díszletek labirintusa, harag labirintusa, harag keresztútja, jövő” — tétovázik a kétely a hetvenes évek elején. Ke­ serű lett a magyar líra, hiába is tágadnánk; közhelyszerű, meny­ nyire előrevágtattak benne az apokalipszis lovasai, hogy fölerő­ södött kórusában a kétségbeesett kiáltás szólama.2 Végletesebb is lett a magyar líra, minden klasszicizáló nyugalom fölbomlott. Az új versek tempós tárgyiasságát az Ifjú pár lázas asszociációi váltották fel, a világot az értelem fényével átvilágító „nagy öreg” kétségbeesett őszinteséggel vall a haláluló kopasz koponyát el­ borító, ifjú, női hajról, a föloldás gesztusát már-már Arany mód­ jára őrző költő meg a világítótoronyőr maszkjába bújva vallja ki föloldás nélküli magányát. „Minden lehet” — megszaporodtak a védtelenségérzet, a k i­ szolgáltatottság lázas víziói. Véletlenül egymás mellé került fér­ fi és nő várnak titokzatos sorsukra egy jajgatással teli terem elő­ szobájában (Eörsi „szövegében”), legtörékenyebb, legvédtelenebb részén célozza nagy erővel a víz a követ (Oravecz Imre versében). Az Újhold megszakított kontinuitását helyreállító Beney Zsuzsa (Takács Zsuzsa, Vasadi Péter) kétségbeesett, nyugtalan jambusokban vallja (vallják) ki az emberiét problematikusságát, Ora­ vecz szikár „versrácsai” pedig szenvtelenül konstatálják az elidegenedettség állapotát-adottságát. „Vert az óra. A számlapon egy kordé haladt, kerekek nyikorogtak, üres volt a bak”. „Csak behívó az anyaméhbe (s alighogy ki, máris idézés) elővezetés ter­ he mellett/a földbe vissza.” — írja illúziótlanul Görgey Gábor. „Együtt a pókhasú öregekkel,/ gyerekekkel, dadogó-vartyogó be­ tegekkel/, együtt a lüktető félelemmel, a nyirkos/földbe süppe­ dő szelíd állatokkal” — azonosul a szenvedőkkel az ember bio­ lógiai kiszolgáltatottságát erősen megélő Parancs János. „Embe­ riség — keserűség”. — jajong fuldokolva Szécsi Margit. „Mit gondolok én, hogy még élek ?” — kérdezi egyenesen Petri György. „Minden lehet” — fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. „Szeretem én az embert. /De már nem mindenkiben” — vallja csöndesebben, visszafogottabban a korábban még mindenütt ott­ honos, „minden gond fölött számadó”, mindenkit átölelni vágyó költő; az ötvenes-hatvanas évek spontán én-azonossága, szerep­ tudata mindinkább problematikussá válik. A „ti”, „nektek” cím­ zések lemaradnak a versüzenetek borítékjairól, az ...... ember­ öltőt éltem —, de a sorsom/ történelem.. . ” érzésének helyébe a pályakezdőknél a fölöslegesség, kallódás, infantilizmus — a felelősség-kockázatvállalás megvonása miatti infantilizmus — kerül. „Nem hull az ember: elkopik” — mondja a személyiség ko­ pásának folyamatát széles körű társadalmi indoklással, sokféle tényelemmel bemutató Pass Lajos. A dac, a látványos szembe­ szegülés gesztusa a költők többségétől idegen lesz, az archaikus tisztaság, a szó méltóságőrző (varázs) erejébe vetett hit háttérbe szorul, a lírai személyiség — a legfőbb értékőrző principium — drámai küzdelmei a pusztulás erőivel már korántsem válnak olyan jelentékeny versképző erővé, mint korábban.3 Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. A (még a hatvanas évek első felében is) mindenen diadalm asan átsegítő jövő egyre ritkábban szolgál hivatkozási alapul, de a m egszenvedett múlt varázsszava is veszít erejéb ől: a szemek a jelenre irányulnak. A korábbi társadalm i szatírák tipikusan erkölcsi indíttatású való­ ságképe — a forradalm i folyam at lelassulását, m egtorpanását el­ sősorban az elkényelmesedés, a polgári elemek közéletbe való visszaszivárgása okozza — jócskán veszít érvényéből. A szocia­ lizmus mozdulatlan elkötelezettségből mozgó elkötelezettséggé, változó, fejlődő, alakuló intézm ényrendszer-együttessé válik. A differenciálatlan, eszm ényítő népszemlélet gyöngeségei is mind jobban kiütköznek, a gazdasági mechanizmussal társadalm i k a te ­ góriák egész sora (például a hatvanas évek lírájában még eviden­ ciának számító egyenlőség elve) kerül az újragondolandó dolgok közé. Fölnőttebb lett a hetvenes évek lírája. Kamaszságában még mutál a hangja, hirtelen megnyúlt végtagjaival még összevissza hadonászik; sokszor zavaros is a szava, de valahogy mind fontosabb-fontosabb dolgokról beszél. „A mesék tején” csak a gyerek lóghat; költészetünk fő sodra ma minden bizonnyal a demitizálás, deheroizálás, profanizálás gesztusaival írható le. „Nem olyan ez a fűtetlen csillag, hogy bevegye a magasztos dumákat” — hökkenti meg a másféle köz­ lésmódhoz szokott olvasót Orbán Ottó. Ugyanő fogalmazza meg a legtöbb változatban és a legtágabb érvénnyel a hagyományos költőiség tagadásának programját. Például így: „ . . .a klasszi­ kus ihlet ismeretlen helyre távozott /és bezárta a poétika szédü­ letes kalapszalonját.” Mindannyian tudjuk, milyen bizalmatlan a hetvenes évek poétája a költői nyelvvel szemben: radikális vérát­ ömlesztéssel akarja kicserélni a régi, elhaszált szókincset, a himnikus, óda i hangvétel fordulatait nyers, mindennapi, trágyaszagú szavakra, az élőbeszéd argójára váltja, „Összevágta a bokáját és tudtomra adta, hogy szolidáris velem/mire megkérdeztem, hogy neki is megbaszták-e valakijét” (Orbán) „Hidd el, pirinyókám, téged annyira bírlak . . . /te meg egyre fújod, küldjem a tartásdíjat”. (Péntek) „Magától megy/az egész !/Mint/az ágybaszarás!” (Kiss Anna) Gyakran éppen a Domonkos István-féle „nyelvtelenség”, a kevert, tört nyelv a jellegadó. „Oben in der Luft tü­ zes trón, /égni bajszos György vezér./ Varásolok, tiroli Schmidt, /és lobogni Bauer-vér./Nem ijjedni, Herren, Damen, /szegény nem jőnyi ide, /intek bottal, gut Aloys Schmidt,/ és in der Luft senki se. (Simor: Levegő-képek) A költői és a köznyelvi dikció közti különbség eltűnőben van; a költeményekből nemcsak a „sámánének” poétikai jegyei, a halmozások, párhuzamok, ismét­ lések, de a szorosabb értelembe vett ritmus, az időmérték-reminiszcenciák, az érzelmi hullámzások, ívek, esések, poentírozások, rácsapások is kiszorulnak; a hetvenes évek egyik legjellemzőbb versformája a minden lüktetés, összecsomósodás nélküli, szenv­ telen, „egyhangú”, enjambement-okkal telezsúfolt, csevegő vers­ próza. Az „analitikus” és az ellentétező költeményépítéssel szem­ ben mind általánosabb lesz az egy érzéscentrumot, gondolatkört a reflexiók laza szálaival körbefogó versszerkesztés. A felkiáltá­ sok helyébe a kijelentő mondatok, vagy legföljebb az ironikus kérdések lépnek. „Csak a megfeszítés, Uram? / Már-már az ece­ tes szivacs se? / Kezdetben két latorról volt szó, / mi ez a sereg körülöttem?” (Ladányi) A műfaji tisztaság utolsó nyomai is el­ tűnnek. 1968 körül tör igazán előre a prózavers (Illyés, Nagy, Vas, Orbán), pár évvel később jelentkezik hangsúlyosan az eszszévers (Páskándi), napvilágot látnak Eörsi kevert műnemű kö­ tetei. Előtérbe kerül a „szöveg”, nemegyszer másoktól vett idéze­ tekből, kommentárokból, törmelékekből formál szuverén egészet a költő, így például Károlyi Amy a Kulycslyuk-lírában. Átalakítja a profanizálás a szerelmes verseket is. Míg a hatvanas évek költőjének a szerelem rendszerint megtartó támasz, kapocs, a „Vértezz hittel, hűséggel állig, / akkor én a halálos­ ágyig / belédfogózom”,az „összefonódva, mint imára kulcsolt / két kéz” szövetsége, Ladányi és társai gúnyosan profanizálják az „örök érzést”, a lobogás, a tartós izzás visszájáról, a megunásról, a mindennapok keserű prózájáról, a vasárnapi apuka szerepről beszélnek. Petri György „demi sec” verseinek hőse, az énazonos­ ság hiányától szenvedő egzisztencia rég nem tud hinni az auten­ tikus szerelem lehetőségében, Spiró György darabjaiban pedig egyenesen a morbiditás végletes hangjai szólalnak meg. „Akkor hát / ezt is kikaparjuk, szívem. / Nem csinálunk már / nagy faksznit belőle; / elvégre nem ez az első”. Fanyalgó lett a hetvenes évek lírája. Teljesen átalakult a mitológia képzetkincse is. Görgey szétindázó utalásrendszerével lazítja föl az Utolsó vacsora ünnepélyességét, Eörsi Prometheuszés Mária-persziflázsokat ír, Kiss Anna, Marsall László buffó ko­ médiákban parodizálják magát a teremtést. De általános a min­ dennapok mítoszainak, a köztudat által jelentősnek tartott érté­ keknek, helyzeteknek az ironikus kezelése, a dolgok fonákjának megmutatása is. „Költészet magyarság nem görög dráma, csak közúti baleset” — utasít el egyetlen mondatával ugyancsak sok­ féle, mélyen gyökerező misztifikációt Orbán Ottó. A história 21 �Bonyolultabb, sokfélébb, szélesebb látókörű lett a hetvenes évek lírája. Gyökerei a mai Európa talajába ágyazottak, szerte­ ágazóak; fölszivták (fölszívhatták) a kortárs filozófia sóit. Vissz­ hangozza ez a líra a neoavantgarde kétségbeesett kiáltását, beszív­ ja a nagyváros levegőjét, mindinkább leltárba veszi a technikai civilizáció kelléktárát: az emberi alaphelyzetek biztos, szűk ös­ vényéről bemerészkedik a modern civilizáció labirintusába.5 Te­ matikailag differenciáltabb, sokrétűbb. A X X. századi dezillúzionált értelmiségi problematikáját a gondolati általánosítás szint­ jén jeleníti meg Orbán Ottó, az itthoni értékválságot, az anyagi létszemlélet nagy előretörését pedig a hazai valóságba ragadt Ladányi ábrázolja-fejezi ki a legnagyobb erővel. A harmadik vi­ lágról ad hírt Simor Partizánerődje, Györe Halálűzője, a nemze­ ti sorskérdéseket feszegeti játékos, csevegő hangján Sumonyi Zol­ tán. A társadalom peremén élők életformájáról tudósít Eörsi, a konszolidációban fölnőtt nemzedék „kallódásairól” a pályakezdők. Átélhető konkrétsággal — sok egyértelmű társadalmi utalással — jeleníti meg a modem egzisztencia problematikussá válását Petri György, magateremtette archaikus-mesés-babonás különvilágában próbál értékállandóságot teremteni Kiss Anna. Gazdagabb, bonyolultabb művésziség felé tart a hatvanas-het­ venes évek lírája. A „lírai realizmus” egyoldalú uralma, az ötve­ nes-hatvanas évek publicisztikus nyelve már a múlté. A víziók forradalma (Juhász, Nagy László, Szécsi Margit), a „tündériesített szürrealizmus” (Kormos), a látomásos prózavers (Illyés), az érett avantgarde asszociációs leleményei (Csoóri Sándor), az erő­ teljes töltésű nyelv (Orbán), a kihagyásos, sejtető, utaló, felvil­ lantó közlésmód (Vas, Petri) végül is mind egy irányba hatnak: a sokféle szabad vegyértékkel, asszociációs energiával teli vers, a „költőibb” költészet felé. A lírától idegen túlzó epikusság, részle­ tező leírás összefüggő cselekménysor kiszorul a művekből, meg­ nő viszont a drámaiság jelentősége, mind többen dolgoznak gon­ dosan megválogatott feszültségteli helyzetekkel (Sumonyi, Orbán). Változatosan sokfélék a „versszervező energiák” is. Ladányinál pl. többnyire az indulat, gondolat, párhuzamaiból, ellentéteiből egymásra vonatkoztatásából származnak, a könnyed dallam és a tragikus-keserű-ironikus gondolati-érzelmi elemek ellentétéből születnek a „kis dalokban”, a víziókból Bari, Vasadi, Döbrentei költészetében. már nem a régi, tiszteletet parancsoló, ünnepélyes hangot kiváltó költői tárgy: mind gyakoribb a játékos archaizálás (Weöres: Psziché, Simor: Vurstli), a szándékolt anakronizmusgyártás, a modern technikai civilizáció kelléktárának a múltba vetítése (Or­ bán), a történelmi sorsfordulók csevegő, ironikus megidézése (Sumonyi). A profanizálás természetes folyománya a nézőpontok gú­ nyos váltogatása (Eörsi például a húsbolt akváriumában úszkáló hal helyzetét háromféle szempontból is rögzíti), fölerősödik a tematikus lefokozás, megnő a mindennapiság (az átélhető, tárgy­ szerű környezet, az életformaelemek) jelentősége. Gyanakvó lett a hetvenes évek lírája. Az életbizalom páto­ sza helyébe a gyanakvás filozófiai-esztétikai kategóriái, a vágánsság, a keserű gúny, a nosztalgikus cinizmus, a morbiditás, a ko­ mikus groteszk kerültek. Kialakult az „ironikus poétika” a maga technikai sajátosságaival, a záró-, idézőjelezéssel, a lábjegyzetek­ kel, a szüntelen álnaiv kérdezéssel, s alkalmazásának már olyan szerves, nagyvonalú példáit is látjuk, mint a Petri Györgyé, Páskándi Gézáé, Sumonyié. Háttérbe szorultak az ötvenes-hatvanas évek reprezentatív, nagy érzelmi íveket hordozó műfajai (rap­ szódia, szimfónia, kantáta, oratórium), a dühödt szatírák gyakran elégiákká szelídültek, csökkent a nagyobb formák szerepe-jelentőségé.4 A fölismerhetetlenségig megváltozott — ironizálódott, komizálódott — Tandori, Kiss Anna kezén az idill, Orbán kezén a hagyományos életkép, Eörsitől Péntekig ívelnek az ironikus kis dal különféle változatai. 22 Fölnőttebb lett a magyar líra; korábbi naivitásával szemben mind tisztábban átlátja meghatározottságait. Egyesek szerint túl­ zottan is. Gyakori vád, hogy költészetünk enged a befeléfordulás, a jelentékeny szerepről való lemondás csábításáinak. Halla­ ni, hogy az érthetőség demokratikus kívánalmát semmibe veszi, hogy a nyelvkritika ürügyén a teljes elhallgatással kacérkodik. Hogy elrongyolja a nyelvet, túlzottan fölkarolja a súlytalan iró­ niát. S — ha az átlagon mérjük egy kor színvonalát — van is igazság ezekben a vádakban; az utóbbi években valóban kiala­ kult néhány jelentéktelen, könnyű fajsúlyú verstípus. Ilyen pél­ dául a bármiféle mozgástér lehetőségét kizáró, az emberi léte­ zést agresszíven-statikusan reménytelennek deklaráló didaktikus ontologizáló epigramma, vagy a rosszkedv, fölöslegességérzet minden nagyobb összefüggéstől elvágott (minden konkrétumtól csillagtávolba eső) rögzítése. Érdekes módon a groteszk, éppen az az esztétikai kategória, amelynek nevével korábban az új törek­ véseket fémjelezték, ugyancsak szerény művészi eredményeket hozott, Kiss Anna teremtett világát és Veress, Györe Vietnamkompozícióit leszámítva, többnyire megrekedt az érdekes helyze­ tek, asszociációk kapcsolgatásának szintjén. S a szándékolt te­ matikus lefokozás, a mindennapiság is gyakran ragad le a jelen­ téktelenségben, a frappánsság, az ötletesztétika magában hordja a külsődlegesség veszélyeit, a szélsőséges neoavantgarde jelköl­ tészet pedig művészileg alig-alig értékelhető produkciókat hozott létre. És az is igaz, hogy kellő társadalmi indoklás, szerves uta­ lásrendszer hiányában a társadalmi érvényű magány könnyen partikuláris magánnyá válik, hogy a statikus, mozgástér nélküli reménytelenségérzet általában rendkívüli művészi tehertételt is jelent napjaink költője számára.6 �Ám az időszak jelentős alkotóinál a demitizálás, az irónia nem a jelentéktelenség, hanem a tisztábban látó helyzetértékelés felé mutat. Ha a szabadság „...az a kicsiny mozgás, amely egy teljesen meghatározott társadalmi lényből olyan valakit csinál, aki nem adja vissza teljesen azt, amit meghatározottsága adott neki” (Sartre), nos, akkor ez a mozgás ott van a hetvenes évek lírájában; a meghatározottság labirintusában folyik a visszavo­ nulás, de szívósan vissza-visszacsapva, a kellőnél egy lépéssel sem többet hátrálva. Ebből a szempontból is figyelemre méltó, hogy a távolságtartás tisztán alig-alig valósul meg az időszak verseiben. Nem a szatíra, az éles, könyörtelen irónia, hanem a keserű gúny, a fájdalmas fintorok, a kétségbeesett, nosztalgikus cinizmus a jellegadók. „Ez a csonthalom / ez a renyhe máglya /nedves magány égő magányra hányva / művégtagok a vattázó havon . . . ez az ingyen rozsdaszünet / ócskavasakban keringő áramszünet a világ összedrótozott egén / innen / azt akarják ez legyen enyém / , s hogy ennyi legyen minden” — idézem az au­ tentikus társadalmi cselekvés jogáért perelő Rózsa Endrét, de idézhettem volna tetszés szerint P etri fanyalgását, Péntek kisnépi indulatosságát, Zalán áradó kifakadásait. Figyelemre méltó, hogy az „antiverseket” író Ladányinak csaknem minden köteté­ ben van óda, kemény, férfias elégia, sőt a tiszta, szívbe marko­ ló dalt is leginkább ő menti át a hetvenes évekre. Nem a befele fordulás vádját igazolja, hogy a szerzésvágynak, a hatvanas-het­ venes évek fojtogató eldologiasodásának olyan totális ábrázolá­ sával találkozhatunk, mint az ő költészete, hogy a társadalmi je ­ lenségek, folyamatok Pass, Péntek, vagy Sárándi verseiből is vi­ lágosan kirajzolódnak, hogy a költészet önköreibe húzódást a jelentős alkotók elutasítják. (,,...a nyelv bizonytalanságát tenni a művészet tárgyává: helybenjárás”. — szögezi le a nyelvkritika filozófiai divatja idején világosan, egyértelműen Orbán Ottó.) „De közben, mégis, így-úgy, valahogy, / szinte a fű alatt, va­ lami teremtődött; / közben megnőtt, s meg is halt közben már / a debreceni göthös prédikátor, / közben hőseposz, szózat, him­ nusz iratott, / közben — alig csak két hónapja kész — / egy nyiszlett suhanc tündérkirályt csinál/ egy juhászból, és éljent kiált a Respublikára . . . ” — írja Sumonyi Egy magyar jakobinus költő 1845 elején című versében, s nem túl nehéz meglátnunk, hogy a visszafogott hang, a csevegő előadásmód, a szokatlan (ironikus) szókészlet a reformkor országépítő, irodalom- és nemzetalkotó pátoszát rejti-hitelesíti. Vagy vegyünk egy versrészletet a közvetlen társadalmi-poli­ tikai létezésmód az általános emberi humanitásba visszalépő Kiss Anna Nyírfaseprűjéből. (Bori — boszorka miután a falu sokféle ügyét-baját elrendezte, a levegőt indul megtisztítani.) ,,A levegőégen volt is mit sepregetni. V asm adarak jö ttek errül m eg arrul, aztán kigyulladt mind, hi­ ába röpködött, hiába hijjogott köztü k, csak m egint fe k e te lett, mint az üszö k. Látja ám , hogy valam i nagy im bolyog alá-felé, odarepül hozzá, lássa mi, hát m ajdnem belefú lt a hán ykódó se­ ly em be! Hoztam m agának egy em bert, ha ugyan em ber m ég, s el nem foly t m inden v ére! Viszed innen, Bori?! Viszed innen! A K onya F arkas jól m eg van ijedve, B ori m eg huss, repül a több iért.” Megint nem nehéz észrevenni, hogy a finom körülírás (vas­ madarak = vadászgépek, errül, meg arrul = egymás ellen, lefe­ lé imbolygó valamik = sebesült ejtőernyősök) egy légiütközet körvonalait bontakoztatja ki, és hogy ebben a csatában Bori bo­ szorka, ez a gazdagok csalánját lepisáló, az aratókat a szivár­ ványról almával etető modem pikareszk hős a maga groteszk módján — hujjogva, bekormozódva, ide-oda cikázva a sebesülte­ ket menti, az emberség oldalán áll. S példaérvényűek e műrészletek: ahogyan a Sumonyi-versben pátoszt rejt az irónia, ahogyan Kiss Annánál kisnépi huma­ nizmust a komikus groteszk, úgy feszül általában két, egymás­ nak látszólag ellentmondó, valójában összetartozó, egymást köl­ csönösen átjáró, hitelesítő szemléleti-jelentésréteg, gúny-kétségbe­ esés, cinizmus-nosztalgia, szenvtelenség-fájdalom, fanyalgás-érzelmesség, irónia-pátosz, a hetvenes évek lírájában. Az életbiza­ lom, a hiteles, tiszta pátosz csak ritka, kivételes korok ajándéka; az azonosulás esztétikai minőségei, kategóriái ma szükségszerűen a mélyebb rétegekbe húzódtak vissza, de azért ott vannak a mű sokszorosan strukturált anyagában. A hetvenes évek verse valóban nehezebben appercipiálható az ötvenes-hatvanas évekénél, de éppen nem a lényegtől való elfordulás, hanem e bonyolult rétegeltség, a differenciáltabb szemlélet és művésziség okán. A fabula, az epikum elvetése eleve gyöngítették pozícióit a széles olvasóközönség körében, de két­ ségtelenül ebbe az irányba hatott a kihagyásos, „deformált”, aszszociáló versnyelv kialakulása is. Az ötvenes-hatvanas évek lírai realizmusát széles tömegek tudták — tudhatták — befogadni, a fentebb leírt fejlődés mégis szükségszerű volt. Egyáltalán nem azt akarom mondani ezzel, hogy líránknak nem kell keresnie a kapcsolatteremtés módozatait, de ez önmagában kevés. Kölcsö­ nös közeledésre és nem utolsósorban értő közvetítő közegre van szükség. És nem fölületes leszólásra, értetlen kárörömre, megala­ pozatlan, publicisztikai hevületű megmérettetésekre. Nyilasy Balázs JE G Y Z E T E K 1. F e lfo g á s o m b a n a k ö z e lm ú lt lír a i fe jlő d é s e k é t a la p v e tő e g y sé g re o sz lik . Az első az ö tv en es é v e k ­ tő l k ö r ü lb e lü l 1968-ig te r je d , a m á so d ik a h a tv a n a s é v e k u to lsó h a rm a d á tó l sz á m íth a tó . Az e lő b b it á l­ ta lá b a n az ö tv e n e s -h a tv a n a s é v e k te rm in u s s a l j e ­ lö lö m , az u tó b b it a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k é v e l, b á r az e g y sz e rű sé g k e d v é é rt tö b b sz ö r h aszn álo m az eg y sz a v a s h a tv a n a s , ille tv e h e tv e n e s é v e k e l­ n e v e z é st. T e rm é sz e te se n , b iz o n y o s é r te le m b e n az 1953-tól 1968-ig te r je d ő id ő sz a k is ö n á lló p erió d u s, a sz ű k ítő k e ttő s fe lfo g á s s a l itt in k á b b a n n a k a k o n tin u itá s n a k k ív á n ta m h a n g s ú ly t ad n i, a m e ly — n é z e te m s z e r in t — az ö tv en es é s a h a tv a n a s é v e k k ö z ö tt m eg v an . Ú g y v é lem , m in d k é t id ő sz a k lír á ­ já b a n je lle g a d ó a k ik e z d e tie n lír a i h ő s, a b iz to sn a k lá to tt — b á r h a lv á n y a n k ö rv o n a la z o tt — jö v ő k é p ­ zet, az in d ító k ö zö ssé g h ez k a p c so ló d á s te m a tik u s tú ls ú ly a , a t á j, az év sz a k v á ltá s, a te rm é s z e ti je ­ le n s é g e k n a g y sz erep e, a „U rai r e a liz m u s” , a „ d e fo r m á la tla n ” n y e lv , az e r ő te lje s p áto sz, a m ű fa ji s tru k tú r á b a n az é le tk é p , h im n u sz, óda, ra p sz ó d ia tú ls ú ly a . E s a já ts á g o k h á tté r b e s z o ru lá s á t ír á ­ so m b a n é rin te m , to v á b b á je lz e m a z t is , h o g y a fo ly a m a t n em c su p á n a h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n in d u lt (v a g y h a n g sú lly a l a k k o r je le n t k e ­ zett) k ö ltő k , h a n e m a le g tö b b je le n tő s , é r e tt a lk o ­ tó p á ly a ív é n is é sz lelh ető . 2. A té p e tt, n a g y v á ro s i e g z is z te n c ia m e llő l e lé g ­ g é k is z o r u lt a t á j ja l e g y b e fo r r o tt, tö b b é -k e v é s b é h a rm o n ik u s, te rm é s z e ti em b e r. A h a tv a n a s é v e k m á so d ik fe lé b e n m ég je le n tk e z ik a n é p i te h e ts é ­ g e k n e k eg y u to lsó h u llá m a (B u d a , Á gh, R a ffa i) , d e a h e tv e n e s é v e k b e n — lé n y e g é b e n az u r b a n iz á ­ c ió tá r sa d a lm i fo ly a m a tá t tü k rö z v e — m á r k iv é te lsz á m b a m eg y a S z a la i C sa b a -, K e r é k I m r e -f é le i n ­ d u lás. 3. A h e tv e n e s é v e k m á so d ik h a rm a d á tó l m in d in ­ k á b b m e g fig y e lh e tő a V a s Is tv á n -i p o é tik a e lő re ­ tö r é s e és a m itik u s -lá to m á s o s a lk o tá sm ó d h á tté r ­ b e sz o ru lá sa lír á n k h a tá sre n d sz e ré b e n . 4. E lő té r b e k e r ü l v isz o n t a c ik lu s o k b a n , k ö te te k ­ b e n g o n d o lk o d ás, a tö b b v e rs e g y m á s ra v o n a tk o z ­ ta tá s a (O r b á n : G y ö k é r a fö ld b e n , A c z é l: K a lló d á so k , T ó th E . : E g y v é g te le n v e rs k ö z e p e s t b .). 5 . A tá g a b b lá th a tá r , a p ro b lé m a é rz é k e n y sé g , a h a tv a n a s -h e tv e n e s é v e k E u r ó p á ja tá r s a d a lm i m oz­ g á sa iv a l, g o n d o la ti re n d sz e re iv e l v a ló sz in k ro n b a k e rü lé s b iz o n y o s m é rté k ig m eg e m el i a z o k n a k a p ro d u k tu m o k n a k az é r té k é t is, a m e ly e k — e g y e ­ lő r e — érz e lm ile g m ég n em m é ly ítik k e llő e n e l ezt az „ a n y a g o t” . (Ily e n p é ld á u l S z e n tm ih á ly i S z a b ó P é te r , P a r d i A n n a , O láh J á n o s ed d ig i k ö lté s z e te ). 6. Az o n to lo g izáló e p ig ra m m á k k a l k a p c s o la tb a n lá sd p l. S z ilá g y i S á n d o r D ob a in a k c im z e tt k r it ik a i m e g je g y z é s e it: S z ilá g y i S á n d o r : H a n y a tt (K ritik a , 1979/3.), a sta tik u s p a ssz iv itá s v o n a tk o z á sá b a n K u ­ lin F e r e n c T a k á c s Z su z sá ró l ír o tt d o lg o z a tá t (K o r­ tá rs 1971/ 7 . ) , a n y e lv k r itik a á th a s o n lítá s n é lk ü li a lk a lm a z á s á ra é s a „ je lk ö lté s z e t” tú lz á s a ira C sű ­ rö s M ik ló s és A cz él G éza ír á s a it (C s ű rö s : P á ly a ­ kezd ő k ö ltő k , K o r tá rs , 1973 / 5 . ) , A c z é l: T a lá lt tá rg y — e lv e sz e tt p o ézis (A lföld , 1974/5.). 23 �KÖRKÉP G o n d o lk o d ó M a g ya ro k „ provokálom az fatum ot” Lukács György így kezdi egyik ifjúkori ta­ nulmányát: „A filozófiai kultúra hiánya tette lehetetlenné, hogy Katona és Madách, a ma­ gyar dráma legigazibb és legmélyebb talentu­ mai kifejlődjenek s hassanak”. A gondolat, m ár­ mint a „filozófiai kultúra hiánya” Lukács egész életművén keresztülvonul; a magyar irodalomtörténetet-kultúrát érintő írásaiban szinte soha nem feledkezik meg em lítést ten­ ni erről. M ár-m ár mazochisztikusan ismétlő­ dik a gondolat, vádlón tornyosulva a magyar irodalom egén, igazságtalanul felhőzve be nemcsak a Lukács által is értékelt teljesít­ ményeket (pl.: Erdélyi Jánosét), de azokat is, melyeket Lukács nem vagy csak periférikus értelemben vett figyelembe. Persze, Lukács­ nak sok tekintetben igaza volt-van: a ma­ gyar kultúrára a legkevésbé jellemző az a fa jta „filozófiai kultúra”, melyet számon kér tőle. Nevezetesen, egy kiérlelt, végiggondolt és végigvitt rendszeres filozófia. Valóban mindig csak kezdemények voltak, melyekből soha nem alakult ki egy angol típusú „prak­ tikus” vagy egy német típusú elvont filozó­ fiai építmény. Lukács persze arról megfeled­ kezik, hogy az ő köre, az úgynevezett Vasárna­ pi kör is végeredményben ilyen törekvéseket ölelt föl. Jó néhány társuk, per analó­ giam, Erdélyi János színvonaláig jutott. Akik többre, azok valamilyen formában el­ szakadtak ettől a „kultúrálatlanságtól” ; vagy úgy, hogy távoztak az országból, vagy úgy, hogy tevékenységük, ha filozófiai értelem­ ben jelentős is, de más jelleget öltött. Mannheim Károly, Hauser Arnold vagy Fülep L a­ jos lehetnének a példák. De nézzük, hogyan határozta meg Lukács maga azt a fogalmat, melyet filozófiának é r­ tünk ! „ .. .az igazi filozófia semmi egyéb, mint legelvontabb kifejezése annak, ahogy az emberek saját viszonyukat a világhoz, vagyis a természethez, a társadalomhoz, sa­ já t lelkivilágukhoz, gondolkodásukhoz össze­ foglalják ” — írta egy 1948-as tanulmányá­ ban. Kétségtelen, ha e meghatározásból k ira­ gadjuk és külön hangsúlyozzuk a „legelvon­ tabb” és „összefoglalják” kifejezéseket — aligha beszélhetünk magyar filozófiai kul­ túráról. Mégis, a teljes gondolat, az idézet egésze nem idegen a magyar gondolkodási kultúrától. Lukács nagyon is jól tudja, s kommentálja is, miért nincs az ő általa ér­ tett magyar filozófiai kultúra; s én ezt nem is kívánom sem részletezni, sem színvonalta­ lanul tovább bizonygatni. Kezeljük bizonyí­ tott tényként, hogy a magyar történelmitársadalmi fejlődés más típusú utat jelölt ki a magyar kultúra számára, s ez az út mély­ ségesen egyezett azzal a szereppel, melyet elsősorban a magyar művészeknek mindig is vállalniuk kellett ebben az országban, s amely a dolog természetéből eredően tért el a nyugat-európai szereptől-úttól. Határhelyzet ez: mint művész, a magyar gondolkodó nem vállalkozik, m ert nem is vállalkozhat, elvont rendszerek kiépítésére; mint gondolkodó-politikus, légüres térben mozogna, ha „művészi” formákat nem keres­ 24 ne mondandójának. Egyszerre kell választa­ nia tehát mindkettőt: a fogalmi gondolkodás útját, amelynek azonban többé vagy kevésbé érzéki-képi formát kell találnia, ha egyálta­ lán közmegértésre számít. S talán ezért sem véletlen, hogy a Magyar G ondolkodók soro­ zat eddigi 12 füzetének szerzői — Deák, Kossuth, Széchenyi és Apáczai Csere kivéte­ lével — mind művészek (is). (A sorozat első köteteiről lásd. Csűrös Miklós tanulmányát: Palócföld, 1981/6. sz. — a szerk.) Í gy adott a form a: — az esszé, mely nem kizárólag el­ vont, nem kizárólag esztétikai teljesítmény, de amely ezt is, azt is magába foglalja, s amely rugalmasan alakítható a mindenkori téma „szükséglétéhez”. Az esszé persze nem tudományos, nem egzakt m űfaj-form a; volt. idő, nem is olyan régen, amikor esszéistának minősülni bűn volt, s a tudomány legtoleránsabb képviselői is legfeljebb elnéző mo­ sollyal tekintettek rá. Úgy gondolom, ma sincs ez másképpen. Nem kívánok e jogo­ sulatlan és igazságtalan szemlélet cáfolatá­ ban elmélyedni; a Magyar G ondolkodók fü­ zetei önmagukban elmondanak erről minden lehetségest, kommentár nélkül. Egyetlen kér­ désre azonban reflektálnom kell: mitől „m a­ gyar” ez a gondolkodók sorozat?! Nyerseb­ ben feltéve a kérdést: van-e sajátosan és ti­ pikusan magyar esszé — magyar gondolko­ dási form a?! Talán a kérdésben már benne is a válasz — igen; s a legkevésbé gondolok valamifé­ le homályos faji, jellem béli, nemzetkarakterológiai magyarázatra. A magyar esszéisták írásai és attitüdjük mégis élesen elválik az esszé hagyományosan kiemelkedő nemzeti képviselőitől — az angoloktól, a franciáktól. S a magyarázat nyilván nem is lehet más, mint a már érintett eltérő nyugat-, illetve kelet-európai fejlődés. A nyugat-európai esszé tematikailag, (s ebből következően) formailag meghatározhatatlan. A leggyar­ lóbb s a legemelkedettebb téma is lehet tár­ gya, melyből írója valamilyen általánosabb következtetésre jut-ju th at. De legritkábban tém ája nemzete-országa sorskérdései: füg­ getlensége. szabadsága, általánosságban vett társadalmi berendezkedése. A magyar esszé ezzel szemben nem ismer kisebb kérdést, mint nemzetének megmaradása, vagv pusztu­ lása, szabadsága, függetlensége stb. S ezt nem lehet eléggé tágan értelmezni — szá­ zadokon keresztül egyetlen igazi tém ája író­ nak. politikusnak egyaránt. Kezdjen témá­ jához bármely oldalról is. Nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorulna ez az időben. Így aztán nincs igazság: azaz, kettős igazság van: rendszeres magyar filozófiai kultúra nincs, ismert okok miatt, de van gondolkodó magyar, rendszert nem helyette­ síthető, de az országnak-nemzetnek tán’ így még többet is használó — esszé. Minden pátosz nélkül, lényegében egy kérdést já r ­ nak a maguk módján körül a sorozat újabb d arabjai: mi lesz velünk? — teszi fel a kér­ dést Zrínyi Miklós, Kármán József, Eötvös József, Kassák Lajos, Németh László és Bartók Béla. Hogy Zrínyi Miklós „Áfiuma” vagy éppen Kármán József „A nemzet csinosodása” cí­ mű írása mennyire számít vagy számítható valójában esszének, nem tudom. Korukban nyilván nem szabtak ilyen m űfaji határokat; a mai olvasónak azonban mégis „esszé-ér­ zete” van velük kapcsolatban. Nem tudomá­ nyos dolgozat lévén, legyen hát e sorozat újabb hat kötete: esszé. Nézzük, mit és ho­ gyan mondanak nekünk e régi dolgozatok; mi fűzi össze, ha egyáltalán összefűzi vala­ mi, a X V II. századi Zrínyit, a X V III. száza­ di Kármánnal, a X IX . századi Eötvössel és a X X . századi Kassákkal, Németh Lászlóval, Bartók Bélával. Mindenképpen a sorozat szerkesztőjének érdeme, hogy az újabb hat írást is nagyon is szoros szálak fűzik össze. Szinte csak a szempontot kell kiválasztanunk, m iért is érint bennünket mélyen e hat írás; „hasz­ nosíthat-e” valam it belőlük a mai magyar társadalom, vagy csak mint kuriózumokra tekint ráju k ?! Úgy tűnik, az elsődleges kérdés: nemzet és egyén, pontosabban, közösség és egyén viszonya. Azaz, a fő kérdés: morális első­ sorban, és mindig morális a konkrét környe­ zettől függetlenül. V an-e ennek egyáltalán bármiféle jogosultsága? M aradjunk esszéisztikusak: van; aligha lehet és lehetett nem erkölcsi alapokon viszonyulni a mindenkori Magyarországhoz. A Magyar G ondolkodók sorozat pusztán arra tanít, hogy figyelme­ sebbek legyünk az erkölccsel szemben — fi­ gyelmesebbek a mindenkori politikai helyzet­ tel szemben. Mi hát a feltűnő első pillantásra?! Az eszelős védekezés: e nemzetnek így vagy úgy, de helye van Közép-Európában! A probléma másképp és másképp vetődik fel az időben — lényegén mindez semmit sem változtat. De tán nem is ez a fő kérdés: kik és hogyan vezetik az országot, hanem: a „vezetett” egyén hogyan viszonyul „vezeté­ séhez” !? És itt mutatkozik meg igazán a magyar „esszé” ereje; tömegekre hatása; tragikus form ája. Ha mindezt elvontan is meg akarjuk mutatni: furcsa körülírásokat kell alkalmaznunk. Keveseknek adatott meg, hogy Magyarországról érvényesen gondol­ kozzanak; akiknek megadatott, azok furcsa monomániás írásokat hagytak hátra. Egyéni­ ségek voltak, s mint ilyenek nyilatkoztak meg általános érvénnyel is. Feltűnő, hogy a hat füzetből öt mindenfé­ leképpen és kifejezetten nemzetközpontú, de Kassák írásának mélyén is — ha negatív lenyomatként is — ott húzódik ez a problé­ ma. A kategória igazából soha nem defi­ niált, a nemzet apriori érték, fogalom mindannyiuk számára. melynek léte-nemléte kétségen kívül állón alapvető kérdés. A nem­ zet fogalma olyan centrum, mag, mely köré szerveződnek az ezt kiegészítő, mindig csak hangsúlyeltolódásokat eredményező, adalék­ szerű attributumok. Így erősödik fel Zrínyi Áfium ában az egységesség igénye, illetve az önállóság akarata. Kármán vagy Eötvös írá­ saiban a nyomaték inkább a nemzet belső rendjére tevődik át. Németh Lászlónál és Bartóknál egészen sajátos megfogalmazást kap a kérdés; erre később térek ki. Termé­ szetesen az. hogy mikor melyik oldala hang­ súlyosabb a nemzeti kérdésnek, mindig tör­ ténelmileg meghatározott. Ugyanakkor e hangsúlyok m ellett mindig ott található az adott történelmi szituációban talán kevés­ bé fontosnak ítélt többi körülmény, jellegze­ tesség. követelmény. Így aztán mintegy bú­ vópatakként bukkannak fel bizonyos motívu­ mok újra és újra a különböző korokban élt alkotók műveiben. Ennek bizonyítására és il­ lusztrálására talán Zrínyi és Kárm án szöve­ gét idézhetnénk, melyek megdöbbentően ha­ sonlítanak egymásra, 130 év távlatában is. �Persze, ilyen explicit összefüggés ritkáb­ ban található; annál több a rejtett összekö­ tő kapocs. Vagy talán nem is rejtettek ezek a szálak. Zrínyi Á fium á t 1790-ben teszik közzé nyom tatásban másodszor. Itt szeret­ ném megjegyezni: szembeötlő a sorozat da­ rabjainak túlzottan esszéisztikus bevezetője, mely aligha igazítja el a kevésbé tájékozott olvasót a mű és korénak világában; kíván­ nivalót hagy maga után, sajnos, az írások jegyzetapparátusa is; terjedelmi kötöttségek sem magyarázzák a feltűnő szűkszavúságot. Az Áfium esetében, például, Szigethy G ábor jelzi ugyan az első két kiadást (1705; 1790), de egyik esetben sem utal a kiadás körül­ ményeire. Pedig utalhatna az 1705-ös kia­ dásra és Forgách Simon, az első kiadó alak­ já ra . Még súlyosabb, s mulasztásnál jóval több az a tényszerű ellentmondás, amely az Á fium bevezetője és jegyzetapparátusa kö­ zött feszül. Így hangzik a bevezető idevágó részlete (többször is ism ételve): „Zrínyi Mik­ lós 1660 telén kér, fenyeget, jajong, károm­ kodik — de legfőképpen számol, mérlegel, gondolkodik.” Ez a megállapítás azt a köz­ keletű hitet idézi, melyet a magyar iroda­ lom történetének kézikönyve is magáévá tesz: „Ekkor keletkezett utolsó nagy prózai műve, Az török áfium ellen való orvosság, minden bizonnyal 1660 őszén; 1661 tavaszán már feltétlenül készen volt.” Szigethy a jegy­ zetekben ugyanakkor hivatkozik újabb eredményekre is a keletkezést illetően: „Zrí­ nyi Miklós Az török áfium ellen való or­ vosság című műve (R. Várkonyi Ágnes de­ rítette ki a közelmúltban) 1663-ban keletke­ zett. . (évszám kiemelések tőlem — D. P.) Vajon minek tulajdonítható ez a tartalm i­ tényszerű ellentmondás? S vajon miért kell bizonytalanságban maradnia a laikus olva­ sónak? S miért nem tünteti fel Szigethy Gábor legalább a címét R. Várkonyi Ágnes m unkájának, melyben az időpont meggyőző módosítása szerepel? (Török világ és ma­ gyar külpolitika. Gyorsuló idő. 1975. 48—49. o.) Ha Kárm án családi-rokonsági viszonyai­ ra, ismeretségi körére és szabadkőművesi kap­ csolataira — tehát a M artinovics-féle moz­ galomhoz való közelállására — tekintünk, m ár-m ár törvényszerűnek vehető az az idő­ beli egybeesés, mely az Áfium 1790es kiadása és Kárm án Urániájának és A nemzet csinosodásának megjelenése (1794—95; 1794) között található. Hogy K ár­ mán az Á fiumot ism erte illetve ismerhette, az legalábbis bizonyosra vehető; s így sem a tartalm i, sem a stilisztikai egyezések, hasonlóságok nem olyan meglepőek. Az előzőeket talán azért is volt érdemes bővebben fejtegetni, m ert egy sajátos tör­ ténelemtudatra is fényt derít. Hogy Zrínyi és Kármán kora között, több tekintetben, ez milyen közvetlen, már láttuk. De egy hir­ telen ugrással az időben, ha Németh László N aplójára vetünk egy pillantást: szembetű­ nő a lényegi-tartalm i azonosság, itt is. Csak egyetlen mondatot idézek: „Hogy gomolyog utánam a hazai mocsárköd” írja Németh László, San Remoban. Egyébként is, a San Remo-i napló a haza-, nemzet-élménynek megdöbbentő, megrázó dokumentuma, s egyben tökéletes bizonyítása a hazai gon­ dolkodók gondolat-mechanizmusának. Alig hagyja el a vonat Magyarországot, Németh László Frobenius, Herodotosz kapcsán máris és még mindig Magyarországról elmélkedik. Időnként megjelennek az utazás külső képei. de aligha téveszti meg olvasóját: mindvégig egy furcsa, görcsös, magyar belső utazásnak vagyunk és lehetünk tanúi. És egyre távo­ lodva — egyre közelítve: a legmesszebb Ma­ gyarországtól, a legközelebb Adyhoz; leg­ alábbis a Németh László-i szöveg szerint s szükségszerűen merül fel Ady neve, s ami hozzá köthető. Németh László több ta­ nulmányban foglalkozott Ady személyével és költészetével, de annál érvényesebb gondolatokat, mint a Naplóban megfogal­ mazottak, sem ő, sem elődei-utódai nem írtak le. S ezzel elértünk a sajátosan igazi magyar gondolkodók megközelítési módszeréhez, le­ gyen az a történelmi-társadalmi szituáció diktálta kényszerűség, vagy egyszerűen gon­ dolkodói etika: Zrínyi, Kármán, Eötvös, Németh László, Bartók, (s a maga módján Kassák) példája azt m u tatja: egyfelől mindig valami mérhetetlen elemi azonosulás a nemzettel, más­ felől a tökéletes tisztánlátás, távolságtartás jellemzi őket. A legszebb példa erre talán, két időben és „tematikában” erősen elváló személyiség — Eötvös és Bartók. Jellemző már a „tém aaffinitás” is és a választás ide­ je : Eötvösnek a zsidókérdésről írott tanul­ mánya, s ezzel egyidejűleg, felszólalása ugyanebben a kérdésben az országgyűlésen, 1840 március 31-én; aligha kell ecsetelni, hogy aktuálisnak nem nevezhető a kérdés, még­ is mennyire jellemző a választás az arisztok­ rata származású, de értelmiségi életet élő Eötvösre, aki számára a polgárosodás döntő probléma, s amely megoldására a zsidók helyzetének rendezése kardinális kérdés volt. Az elsődleges cél azonban itt is: a nemzet boldogulása; s ha Eötvös européer elm éje messzebbre tekint is, s ha nacionalista esz­ méktől nem befolyásolt is — ha felszólalá­ sának és tanulmányának mélyére tekintünk, egyértelmű, hogy (sajátos megvilágitásban), a nemzeti kérdés áll nála is előtérben. És a másik, Bartók: látszólag apolitikusabb té­ mát nem lehetne már választani. Ha figyel­ mesen olvassuk tanulmányait, nem lehe t nem észrevenni, hogy itt a népdalkutatásnál fon­ tosabb dologról van szó: a nemzeti egység­ ről, a nemzeti megmaradásról — és ezzel együtt eltéphetetlenül a környező nemzetek­ kel való egységről és együttélésről. És itt újra Németh László kell, hogy eszünkbe jusson: Ady neve és alak ja világít mintegy korszakokon átívelőn, előre, és visszavetítve; és Ady s Goga tragikus kapcsolata és öszszefüggése. Mi is juthat eszünkbe minderről? Ú jra és ú jra az, amit Zrínyi fogalmazott meg: az ország semmire és senkire nem számíthat önállósága kivívásában, jóm ódja megterem­ tésében — azaz, a történelemtudat mind­ annyiunknál egy sajátosan magyar-nemzeti központú, de sohasem feledkezik meg egyi­ kük sem Európáról — anakronisztikus fo­ galmazással élve —, az igazi polgári huma­ nizmusról, polgári demokráciáról. Kassák az egyetlen az itt tárgyalt szerzők közül, aki bizonyos értelemben másfelé is igyek­ szik tájékozódni és képes nemcsak ilyen át­ fogó nagy egységben gondolkodni. Mi is hát a jellemző a G ondolkodó Ma­ történelemtudat-szemlélet bontakozik előttünk? A tudat mindenkép­ pen tragikusnak nevezhető — burkoltan, el­ hallgatva vagy ténylegesen megfogalmazva, de mindenesetre állandóan: a nemzet halá­ láról beszélnek gondolkodóink. A nemzet kategóriája mindig úgy jelentkezik, m int apriori érték, mint adottság, mint kritikán felül álló tény; ami soha, egyiküket sem akadályozza meg a tényleges kritikai maga­ tartás érvényesítésében. Azaz. az fogalmazó­ dik meg időben, korábban és későbben, ami 1848-ban önállóság és függetlenség — pol­ gári demokratizmussal. A nemzet ebben a megvilágításban — érték; olyan érték, ami nem söpörhető le a történelem színpa­ dáról, olyan gyűjtőfogalom, mely egyesítheti a legkülönbfélébb „pártállású” gondolkodó­ gyarokra, milyen kat. S ez már közösségi kérdés: s ebben a Zrínyi-felvetette kérdés máig húzódik. Itt merül fel ú jra egyén és nemzet, vagy másképp fogalmazva egyén és közösség kérdése; e kettő összefüggése, kölcsönhatása, egymást befolyásoló kapcsolata. Nem mos­ hatjuk egybe persze a különböző szerzők nemzetről alkotott véleményét, elsősorban az időbeli eltérések miatt. Zrínyi korának nemzete, vagy Németh Lászlóé — nem ugyanaz; m árcsak azért sem, mert Zrínyi korában, a X V II. században csak retrospek­ tív történelemszemlélettel beszélhetünk nemzetről, hiszen a fogalom a X V III.—X IX . század terméke, a polgári forradalmaké. A X V II. századi Regnum Hungariae egy egé­ szen más szempontú natioval azonos; ne­ vezetesen a rendi nemzettel, a nemesség­ gel. S aligha téveszthetnek meg bennünket Zrínyi Á fium ának azok a gondolatai, melyek a nép hadseregbe vonásáról, kiképzéséről stb. szólnak. Zrínyi nemzete, hogy Szücs Jenő szavaival éljek, horizontális nemzet, vagy egyszerűsítve, a földrajzi határok által közrefogott regnum, melynek azonban csak egy töredéke natio. A Gondolkodó Magya­ rok második sorozata nagyon jól szemlélteti azt az ívet, mely a tényleges fogalom kiala­ kulását jelenti. Kárm ánnál a fogalom átm e­ neti állapotban van; tanulmányának már a címébe is beemelt nemzet valójában körülíratlan, nem meghatározott, de már kö­ zelebb áll a valóságos nemzet-fogalomhoz. Persze, nyilvánvalóan a felvilágosodás, ko­ raromantika jegyeit viseli inkább magán. Ha végiggondoljuk azonban, A nemzet csinosodása is egy földrajzilag meghatározott nem­ zetet tételez. A sajátos „mellékzöngéjét” Kárm án tanulmányának az adja, hogy ese­ tében a fő hangsúly a kultúrára, kulturálódásra esik; azaz egyfajta „polgári csinosodásra”. Olyasmiről van szó tehát, amit — megint csak Szűcs Jenő gondolataival élve — kultúrnemzeti koncepciónak nevezhetünk (persze a fogalom használata itt még való­ jában nem jogos). Eötvösnél látható, jelen esetben, először a nemzet fogalmának v er­ tikális értelmezése is. A zsidók emancipá­ ciója nemcsak az ország polgárosítása — értsd, „csinosodása”, gazdagodása stb. szem­ pontjából fontos, hanem, s elsősorban ab­ ból, hogy a rendi ország-nemzet koncepció­ ba az úgynevezett harmadik rendet is meg­ próbálja bevonni, hiszen a csekély számú magyar polgárságnak a zsidóság mindenkép­ pen tagja. Tehát Eötvös sajátos kérdésfelvetése, am it korábban éppen nem aktu­ álisnak neveztem, ebből a szempontból, n a­ gyon is időszerű. S még inkább az, ha b e­ legondolunk abba, hogy kérdésfelvetése idő­ ben egybeesik másoknak — Petőfinek, E r­ délyi Jánosnak, Aranynak stb. — egy még tágabb és szélesebb paraszti-népi „nemzet­ koncepciójával”, ami többek között kultu­ rális téren nyilatkozik meg először: a nép­ dalkutatásban és gyűjtésben, egy — mond­ juk így. „demokratikusabb” — esztétika k i­ dolgozásában, s egy m ásfajta művészeti gyakorlatban. Talán történelmietlen, de egészen különös, hogy m ajd Bartók megint csak ide fog visszanyúlni 80—90 évvel k é­ sőbb. Érdemes lenne azt is megvizsgálni részletesen, hogy akkor, amikor már a mo­ dern nemzetfogalomról jogosan beszélhe­ tünk, ki melyik nemzetkoncepciót erősíti fel, melyikhez nyúl vissza! Most is Szűcs Jenő gondolatait idézve, mikor és hogyan érvényesül az államnemzet és a kultúr­ nemzet, sajátosan, ha nem is magyar szü­ letésű, de a magyar nacionalizmusra nagyon is jellemző fogalmai. Ebből a szempontból jellemző is és meggondoltató is, hogy Né­ meth Lászlónál kap nagyobb hangsúlyt a kultúrnemzet fogalma, ráadásul sajátosan deformálva. Mindebből kiderül, hogy a nemzet álta­ lában gondolkodóink számára mindenek 25 �alapja. Nyilvánvaló, hogy a sajátos magyar történelmi alakulás eredménye is ez; annak, hogy az ország m int államnemzet sohasem volt 1526 után önálló és független. Ugyan­ akkor mégis, elsősorban mint kultúrnemzet, a környező kisebb népekkel szemben „hata­ lom” volt, vagy legalábbis szeretett volna lenni. A nemzetközpontúság végül is ugyan­ azt az ambivalenciát hordozza magában. Aligha tagadható a szemlélet sok tekintet­ ben jogosult volta, történelmileg meghatáro­ zott eredményei, az, hogy éppen a legjob­ baknál, valóságos értéket képvisel. A nem­ zettel és a hozzákapcsolódó értékekkel min­ dig a másod-harmadrangú „gondolkodók” éltek vissza, torzították el azokat. Az igazi művészek, politikusok, gondolkodók így, talán már nem is meglepően, hanem inkább törvényszerűen maradtak-maradnak ma­ gukra. Úgy tűnik ugyanis, hogy a nemzet­ központúság elve mindig akkor erősödik fel igazán, amikor az egyes embernek nincs más reális közösségi lehetősége, közösséghez való kapcsolódási tere, csak a nemzet mint átfogó, valahová való tartozást jelentő nagykö­ zösség, mely átfogó általánosságában és az egyén számára a priori adott voltában bizo­ nyos tekintetben amúgy is kritikán és két­ ségen felül áll. Németh László így fogal­ mazta meg ezt a problémát a San Remo-i naplóban: „A közösség buzdítása hiányzik ezek közül az egyéni katharzis-kísérletek közül.” Mire is gondolhatunk e kijelentés olvastán? Gondoljunk először Zrínyire és Kárm ánra; mennyire egyéni erőfeszítések eredményei Zrínyi katonai munkái elméletben, s meny­ nyire (sikerei ellenére is) egyedülvaló gya­ korlati katonai tevékenysége; s mennyire magáramarad. Kármánnál elég, ha csak az Uránia sorsára gondolunk. De ugyanide ju ­ tunk, ha Németh László vagy Bartók Béla személyére gondolunk. Kiugró teljesítm é­ nyeket láthatunk, melyek mindig csak egy maroknyi alapra támaszkodnak. „Egyéni kí­ sérletek” ezek, melyek mégis mindig nem­ csak az egyén, hanem egy nemzet megvál­ tására törekszenek s törvényszerűen válnak magányossá. Itt kell rátérnünk Kassák kí­ sérletére, aki a többiektől különá ll. Bizonyos szempontból a Csavargók, alkotók a sorozat „legtanulságosabb” írása; igaz, Kassák szá­ mára már a mű keletkezésének ideje is több mindent „világosabbá” tesz, ponto­ sabban, bizonyos problémákat más aspek­ tusból vet fel. Így a számunkra most legfon­ tosabbat: egyén és közösség viszonyát. L át­ hattuk, gondolkodóink számára evidencia személyük, illetve általában az egyén alá­ rendelése a nagyobb közösségnek, adott eset­ ben a mindenkori nemzet szolgálatának. Vagy fogalmazzunk pontosabban — az adott kor Magyarországának. Az egyéni problémák, az egyedi esetek soha nem ke­ rekedhetnek felül, nem nyomhatják el az „or­ szágos” kérdéseket. A különböző korokon áttekintve persze mindez másképp és más­ képp jelentkezik. Zrínyi korában még az egyén és haza-közösség mintegy természet­ től adott közösség „egymásra” utaltság; mint­ egy gyermekkori „aranyidő”. Az individualis­ ta kérdésfelvetés, nevezetesen, az az elágazás, mely azt mutatja, hogy nem feltétlenül esik egy­ be a haza, a nemzet, és a személyes boldogulás — a polgári társadalom kialakulásával, a fel­ világosodás és romantika születésével veszi kezdetét. Magyarországon mindez jócskán el­ húzódik, illetve árnyékban marad, éppen a megoldatlan történelmi-társadalmi kérdések miatt. Az individuális problémák teoretikusabb megfogalmazásai először igazán a X IX . század vége felé, a Monarchia sajátos kép­ ződményeként kerülnek élesebb megvilágí­ tásba, s azután majd a X X . században. De mindvégig alárendelve, másodrangúnak te­ kintve a nemzeti problematikával szemben. Kassák fogalmazza meg itt először, hogy az egyén szituációja mennyire más már, mint a múltban. A sorozat három X X . századi gon­ 26 dolkodója — Németh L , Kassák, Bartók kö­ zül — csak Kassák számol igazán a kor egyéni egzisztenciális problémáival — a mo­ dern életérzés káoszával, a szétszakadozottsággal, az izolációval, az egyén magárahagyottságával; „a tájékozatlanság és személy­ telenség lett tömegjelenséggé!” — írja, miu­ tán három — G orkij, Ja ck London és Panait Istrati — sorsát-művét kisérte figyelem­ mel. S amikor Istrati szavait idézi — „Nem hiszem el többé, hogy csak a proletariátus sorsáról lenne szó, hanem meg vagyok győ­ ződve, hogy itt maga az emberi lét forog kockán” —, akkor már teljesen világos, hogy Kassák, persze, sok tekintetben megintcsak magányosan, az „igazi” „nemzeti és euró­ pai” gondolkodó. Ha más szempontú is, de ebben is nem kevés kihívás van. S ha vala­ miben, abban az egyben mind a hat magyar gondolkodó megegyezik: „provokálják a sor­ sot”, a végzetet hívják ki maguk ellen, ők, a magányos „hősök”, akik személyükben mind annyira esendők, útjuk tévedésekkel teli s maguk is sokszor bátortalanok. Zrínyi vad­ kanja, Kármán rejtélyes útja és halála. Eöt­ vös futása a forradalmas Pestről, Kassák gő­ gös elzárkózása, Németh László politikai té­ vedései, Bartók vékony, törékeny alakja — így, együtt emberi mindaz, am it próbálnak. S így tanulság és példa magatartásuk, etiká­ juk. M ert csak ez lehet számunkra „haszno­ sítható” ; elődeink munkáinak ismerete, de legfőképpen tudósi-művészi-emberi tartásuk példája. A történelem — Szűcs Jenő gondo­ latával élve — egyébként nem példatár, nem az a „bűvös doboz”, ahonnét a „megoldás kártyái” kihúzhatók. A múlt ugyan a jelen előtörténete és ennek megismerése talán bi­ zonyos tévedések elkerülésében segíthet; de nem segíthet más, újabb hibák és bűnök el- követésének megakadályozásában. Nem gon­ doljuk, hogy a mult osztályozható, hogy re­ ményekre jogosít, vagy reménytelenségre biztat. Az egész sorozat, mind a 12 kötet egyébként valami hasonlót sugalmaz azzal, hogy nem sztereotip alkotók, gondolkodók műveit idézi. Az érthetőség kedvéért: nem Táncsics, nem Petőfi, nem mások szerepel­ nek eddig, akik mintegy „meghosszabbított egyenesként” látszólag ívelnek a mához. Úgytűnik, a szerkesztő nagyonis helyesen, sokkal nagyobb gondot fordít arra, hogy éppen azok­ kal a gondolkodókkal ismertesse meg olva­ sóit, akik mintegy eddig perifériára szorul­ tak, ismeretlenek voltak, a magyar irodalom és eszmetörténet szélére szorultak, ilyen vagy olyan okok miatt. A mostani 6 füzetből álló rész is igazságot szolgáltat: Kárm ánra aligha volt valamikor is tekintettel a magyar közvélemény; Eötvös sem örvendhetett va­ lójában sikereknek, elgondolásai és művei kiadása ellenére; Kassák esetében talán nem is kell minderre részletesen kitérni. A történelem van, az egyesek á lta l; s leg­ feljebb ezen egyes személyeinek etikai pél­ dája irányíthat bennünket. „A múltat eljá tszottuk, és a jövendőt nem ismerjük. Semmi egyéb pozitívumunk nincs jelenünknél.” — írta Kassák nem kevés reménytelenséggel és bölcsességgel. Vagy, hogy újra Zrínyi egy le­ veléből idézzek: „provokálom az fatumot”. Ami — ne féljü nk rádöbbenni — az e rkölcsi tartást is invokálja, melyet Zrínyi évszáza­ dokon átívelő, megrázó sorai, „üzenete”, fo­ galmaztak meg: „Béfed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,, Tisztességes legyen csak órám utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló, mindenütt felül ég, a föld lészen alsó” Lackó M ikló s: só előtt vitathatatlanul világossá válnak e korszakot jellemző társadalmi-ideológiai sa­ játosságok. Szerep és mű A két világháború közötti korszak ide­ ológiai és kulturális életének tanulmányo­ zása egyre sürgetőbb igényként veti fel azoknak a hagyományoknak a feltárását, melyek napjaink társadalmi gondolkodásá­ ra hatással vannak. Szembeötlő mindenek­ előtt, hogy a modem kori magyar kultúr­ történet ellentmondásokban cseppet sem szűkölködő szakasza milyen sok — több­ nyire alig tudatosított — értéket rejt ma­ gában. A legélesebben kiütköző társadal­ mi ellentétek nyomasztó szociális és kultu­ rális klímájában ugyanis olyan életművek (és szerepek) születésének lehetünk utólag tanúi, melyek — ha magukon viselték is a korszak sajátos jegyeit — mindenképp termékenyítőleg hatottak a századunk mű­ vészeti-kulturális arculatát mélyen befolyá­ soló értékek létrejöttére. Lackó Miklós Szerep és mű című tanulmánygyűjtemé­ nyében — szakítva a történetírás hagyo­ mányos módszereivel — éppen arra tesz kísérletet, hogy kipróbálja: „egy nehéz kor­ szakban létrejött szellemi teljesítmények iránti tisztelet és megbecsülés összefér­ het-e az ideológiakritikával”. Ha a kötet­ ben szereplő Osvát-, Lukács-, Illyés-, Német László- és Kerényi Károly-tanulmányok az irodalom, a tudomány és a kulturális élet határkérdéseivel foglalkoznak is, az olva- Dérczy Péter Ám a szellemi teljesítmények mindig kö­ tődnek valamilyen társadalmi-közéleti sze­ rephez; más-más módon fejezve ki a szem­ benállást, vagy éppenséggel az elszigetelő­ dést. Osvát Ernő e tekintetben kulcsfigu­ ra a két háború közötti időszak szellemi képletének megrajzolása szempontjából. S ugyanakkor kiváló irodalomszervezőként és kritikusegyéniségként szerepe nem egy­ szerűen „irodalomtörténeti” jelentőségére korlátozódik, hanem maga is az árral szem­ ben úszott. Nemcsak maradéktalanul „aka­ ratába vette fel sorsa kényszerűségét” (húsz éven át volt a Nyugat szerkesztője), s így átélhetővé, szinte a közvetlenség ere­ jével megragadhatóvá tette ezt a tragikus konfliktusokat magába rejtő kettős élethangoltságot, hanem az irodalom szellemi közegében mégiscsak az áttörés lehetőségei után kutatott. Miként Lackó Miklós írja: „Osvát egyén iségén ek eg y ik legfon tosabb vonása, talán szem élyes erkölcsi hitelét is elsősorban en n ek köszön hette: a folytonos készenlét arra, hogy az árral szem ben úszszon. Ő a k k o r érezte m agát elem ében , ha ellensúlyozóként szerepelhetett”. S nem­ csak a legmélyebben kiélezte a válságtu­ datot azzal, hogy mindvégig kitartóan küz­ dött az irodalom, a művészet szuvereni­ tásáért, hanem — bár később olvashatjuk: nem ellentmondásmentesen — képes volt megőrizni gondolkodásának moralitását is. �Minden bizonnyal ebben jelentősen közre­ játszott az a tény, hogy a X IX . századba nyúló szellemi élményeit és műveltség­ anyagát a gyorsan változó kor tapasztala­ taihoz mérte, s próbálta végig, tekintet nél­ kül annak intellektuális következményeire. Ha más formában is, hasonló kettősséget vehetünk észre Lukács György az 1920-as évek második felében írt cikkeiben. Noha Lukács ebben a korszakában — mint aho­ gyan a könyv szerzője meggyőzően kifejti — a kultúra, az irodalom kérdéseivel nagy­ jából és egészében politikai szempontból foglalkozott, írásai mégis két réteget fog­ lalnak magukba. Míg az egyik rétegben nem jelentéktelen az „aktuálpolitikai” ér­ vek és magyarázatok száma sem, addig a másik réteg — némiképp kísérleti jelleg­ gel — mélyebb ideológiai, vagy esetenként esztétikai elemzéseket is tartalmazott. Még­ ha az élet és a mű, az alkalmazkodás és a különállás konfliktusai az européer ma­ gatartást erősítették is benne, Lackó Mik­ lós felsorakoztatott bizonyítékai alapján aligha lehet kétségbe vonni, hogy gondola­ tai jóval erősebben kötődtek a magyar tár­ sadalomhoz és kultúrához, mint ahogyan azt általában feltételezni szokás. Lukács Györgynek a német szellemi élettel fenn­ tartott szoros kapcsolata ugyanis semmi­ képp sem teheti kétségessé azt a reális hi­ potézist, hogy realizmus-elmélete például csak a közép-kelet-európai régióban szü­ lethetett meg, s erőteljesen magán viseli a magyar társadalmi és kulturális viszo­ nyok hatásait. A közép-európai léthez való tartozásnak azonban nemcsak rejtett és nehezen fel­ fedhető szálai vannak, hanem a nyilvánvaló igazság erejével ható megnyilvánulásai is. Illyés Gyula két háború közötti tanulmá­ nyainak interpretációja arról győz meg bennünket, hogy ebben a korszakban va­ lódi alternatívaként jelentkezett annak a szerepnek a vállalása, mely a néppel való bensőséges azonosulást lehetővé tette. Csakhogy ehhez mindenekelőtt kettős ér­ telmű hitelességre volt szükség: „őszin te­ ség re a n ép p el és ön m ag áv al sz em ben eg y ­ arán t, olyan sz em léletre, a m ely eg y szerre k é p e s a n ép et belü lről és k ív ü lrő l lá tn i; n ép p é válni, d e m eg m arad n i é r telm iség in ek is ”. Lackó Miklós tanulmányában a sze­ repalakításnak éppen ezt a belső folyama­ tát kísérhetjük nyomon; a „ragaszkodó hű­ ség” megannyi jelét sorolja fel, amelyek azonban semmiképp sem függetlenek az Illyés által vállalt életszerep belső nehéz­ ségeitől. Mégpedig nem egyszerűen azért, mert az ember és szerep problémái mind­ inkább a külvilág ellentmondásaivá ala­ kulnak át, hanem mert a valóság sokszor másképp oldotta meg a „parciális” kérdé­ seket is. A valóság megkerülhetetlenségét ugyan­ akkor a Németh László-i szerep még ér­ zékletesebben tanúsítja. Németh Lászlót — mint olvashatjuk — elsősorban nem a nép szociális helyzete foglalkoztatta, ha­ nem saját társadalmi-morális eszméit akar­ ta átplántálni a valóságba. Így a magyar­ ság és korszerűség egységének vágyában a bizonytalanság felhangjai is jól kivehe­ tően megjelennek: a szellemi-művészi kö­ zeg furcsa módon nem a gondolat tetté ér­ lelésének terrénuma, hanem sajátos befe­ lé forduló „pótcselekvéssé” válik. „K iderü l ez a b b ó l, a h o g y a n tém áit m e g k ö z e líti: csak r itk á n h a g y ja el a ku ltú ra, az irod alom s z ű k e b b terü letét, első so rb a n a ku ltú ra á l­ lap ota, az író sorsa, m agán ya, a m ag án y ­ ból v a ló k itö rés leh ető ség e fo g la lk o z ta tja ”. Noha Németh László is jellegzetesen ma­ gán viseli a korszak polgári értelmiségé­ nek jellemző ambivalens magatartását, a magyar szellemi-irodalmi hagyományoktól mégsem tudott olyan radikálisan elszakad­ ni, ahogyan ő maga gondolta. Sőt, a har­ mincas évek elején háromfrontos harcra kényszerült: harcra és vitára az új nemze­ dék zömének baloldali forradalmi hangu­ lata ellen, s küzdelemre Babits nézeteivel, illetve a már visszaszorulóban levő radi­ kális népiességgel szemben. Éppígy nem tudott elszakadni Kerényi Károly sem, aki­ nek egyik központi problémája volt a ma­ gyar szellemi életben tapasztalható beszű­ külés és hanyatlás, s az egyetemes emberi távlatok hiánya. Az antikvitás vallástör­ téneti megközelítése adta meg az alapot annak a „sziget-gondolatnak” a kifejtésé­ hez, melyet a hivatalos szaktudomány ki­ hűlt szellemével állított szembe. Míg Né­ meth László „az alakot nyert élet” meg­ valósítására alkalmas szellemi magatartás szükségességét hangoztatta, addig Kerényi a magyar kultúra nyugathoz tartozását emelte ki, „s éppen annak veszélyét húzta alá, hogy a »bizánciság« elnyeli az idegen­ be szakadt, sőt, a hazai magyarságot is”. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is Lackó Miklós tanulmányait, kétségtelen tényként kell megállapítani a történészi tárgyilagosságot csakúgy, mint az elem­ zett kérdésekre adott válaszok történeti jo­ gosultságát. Mivel a múlt megértése első­ sorban jelenünk szempontjából lényeges, a történelmi örökséget minden kornak, minden nemzedéknek újra és újra meg kell ismernie. Rejtélyeikre és igazságaikra ugyanis nincsenek örök érvényű feleletek. Csak olyan feleletek lehetségesek, amelyek nem valamiféle végletesen szigorú, zárt vi­ lágnézet alapján fogalmazódnak meg. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris közelebb ju ­ tottunk ahhoz a felismeréshez, hogy „egy nehéz korszakban létrejött szellemi telje­ sítmények iránti tisztelettől és megbecsü­ léstől” nem lehet idegen az ideológiakriti­ ka. Annál kevésbé, mert segítségével olyan kérdések tehetők fel a múltnak, amelyek egy reálisabb történelemkép kialakításá­ hoz vezetnek. Sok, ehhez hasonló munkára volna szükség; a mindenáron való leleple­ zés és elleplezés hamis alternatíváit elve­ tő, a történelmi önismeretet reálisan for­ máló művekre. (Gondolat) Kerékgyártó T. István Thiery Árpád: K irálynék városa MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Sok oka lehet annak, hogy viszonylag ke­ vés városmonográfia született eddig. A legfőbb ok talán éppen a magyar történe­ lemben keresendő. Késve — az európai fejlődéshez képest — alakultak ki váro­ saink, s az ország pusztulása vészterhes időkben ezeket sújtotta a legérzékenyeb­ ben. Pusztultak a falvak is, de az erdőkbe, nádasokba menekült lakosság az ugar új­ bóli feltörésével megteremtette a falukö­ zösséget is. Nehezebben heverték ki a veszteséget a városaink, hiszen a két tele­ pülésforma között nem csupán a házak mennyiségében van különbség. A város minőségében több és más. Mindenekelőtt szabadabb volt a feudális kötelmektől, pol­ gáraiban több volt a vállalkozókedv. Már amikor persze magyar polgárságról lehet beszélni, mert ez a (nálunk csak) réteg jó­ szerével csak a múlt században válik szá­ mottevővé. Ezért van az, hogy a magyar történelem — sommásan fogalmazva — a falvak és a parasztság története. Voltak persze városaink is, nem egy több évszá­ zados centenáriumot ünnepelhet, de ezek fejlődése, létezése nem volt folyamatos. Így van ez Veszprémmel is, amelyről T h iery Á rp ád kísérelt meg újságírói, írói és szociográfusi eszközökkel valamiféle ké­ pet alkotni. Hiába építenek várat ide az Árpád-házi királyok, hiába van egyeteme már a XIII. században, ha már 1272-ben feldúlja, felégeti és lerombolja Csák Pé­ ter, hogy a városi rang és az egyetem em­ léke évszázadokra elfelejtődjön, hogy a be­ települő és telepített parasztok, polgárok (többször is!) kezdhessenek mindent elöl­ ről. Pedig ez Pannónia, ma is az ország kulturáltabb, legtöbb történelmi emléket megőrzött fele, amelyre nem kis irigység­ gel és nosztalgiával nézünk a Dunán innen. Thiery Árpád könyve bizonyos szem­ pontból úttörő is. Nem kapcsolható ugyan Erdei Ferenc V áros és v id é k é h e z , mert eszközeiben és szemléletében más; ugyan­ akkor alaposabb munka, mint Miskolczi Miklós könyve Dunaújvárosról (Város lesz csakazértis). A személyes kötődés (a szerző gyerek, diák, később újságíró volt Veszprémben), egyszersmind távolságtar­ tás is. Thiery Árpád ismeri, de nem szereti Veszprémet. Nagyon érdekes (érdemes is) kihámozni a 300 oldalnyi szövegből ennek az okát. Tanulságai általánosíthatók csak­ nem minden vidéki kis- és „ n a g y v á ro ­ sunkra. Mitől kisváros Veszprém? Attól, hogy nem volt, ma sincs számottevő ipara. Ez (csekély kivétellel) csaknem minden magyar városról elmondható. Ipari váro­ saink a kiegyezés után váltak tényezővé (például Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, de még Budapest is). Mi emelte ki akkor Veszprémet a környék települései közül? Az, hogy püspöki székhely volt, mint Eger, Esztergom, vagy Kalocsa. Ez aztán meg is határozta jellegét is, fejíődését is — sajá­ tos és sajnálatos, hogy még 1945 után is 27 �sokáig. Végül is a központi akarat emelte ki a provincializmusból, adott dinamizmust a fejlődésnek, azzal, hogy odatelepítette a vegyipari kutatást, illetve a vegyészmér­ nöki kart. Ez megintcsak tanulságos, mert általánosítható tünet. Joggal vetődik fel ugyanis a kérdés — és a veszprémiek fel is teszik —, hogy milyen az egyetem és a város kapcsolata? Neuralgikus pont ez Miskolcon is, ahol a veszprémivel azonos időben épül a nehézipari műszaki egyetem. Azt gondolhatnánk, s ezt várták az egye­ temek létrehozói, odatelepítői is, hogy a nagyszámú, magasan képzett értelmiségi letelepedése majd a maga képére formálja a város szellemi arculatát is. Nos, ez a for­ dulat mindmáig várat magára Veszprém­ ben (és Miskolcon is). A város és az egye­ tem egymás mellett él, tudva egymásról, s egymásra mutogatva az elmaradt szellemi felpezsdülés miatt. Thiery sok oldalról ta­ pogatja körül, de megfejteni nem tudja ezt a dilemmát, ellentmondást. Talán, mert ép­ pen az eszközei akadályozzák ebben. Több­ ször is visszatérő motívum a könyvében az a rezignáció, kijózanodás, amely a mai öt­ venéveseket keríti hatalmába a mai való­ ság láttán. Ez emberileg érthető, hiszen az ifjúkor eszményei — bármilyenek is lettlégyenek — a velük-irántuk táplált illúzi­ ók és nosztalgiák mindenkor szebbnek tűn­ hetnek a valóságnál. Csakhogy, ami motí­ vum lehet egy generáció megértéséhez, az — szemléleti — korlát lehet a változó vi­ lág tanulmányozásában. Arra gondolok itt, hogy meddő és veszedelmes dolog a té­ nyeket az ideákkal szembesíteni. Mert csak a konkrét valóság alapos ismerete alapján lehet, érdemes elméleti következtetéseket levonni. Volt idő, amikor hajlamosak vol­ tunk megfeledkezni erről, s ez a kor ép­ pen Thiery(ék) ifjúkora. Olyan alapvető, az emberi cselekvést mozgató és behatá­ roló komponenseket nem vettünk figye­ lembe, mint érdek-érdekeltség, gazdasá­ gosság, hatékonyság, ésszerűség stb. Veszp­ rém (és más városaink) fejlődésében is ki­ mutathatók azok a gyermekbetegségek, amelyek a fentebbi tényezők mellőzéséből következtek. Minden beavatkozás a fejlő­ désbe számos, csak később jelentkező kö­ vetkezményt von maga után. Könnyebb valamit beindítani, mint normális fejlődé­ sét, üzemelését, életét biztosítani és meg­ szervezni. Veszprém eseténél maradva, a dilemma nem csupán az ipar hiánya volt. Vittek oda ipart is, s akkor kiderült, hogy nincs elég lakás. Nosza, akkor lakásokat kell építeni, sokat, gyorsan, minden áron. Fel­ áldozva, megnyirbálva akár a történelmi városmagot is, megváltoztatva ezzel a tör­ ténelmileg kialakult jellegét. Gombamód nőnek ki a lakótelepek, állandó versenyfu­ tásban az újratermelődő lakáshiánnyal. Csakhogy, s ez éppen napjainkban válik egyre kínzóbban nyilvánvalóbbá (s nem csupán Veszprémben!) a lakótelepek laza halmaza, füzére még nem város. A város ugyanis több mint munka- és lakóhely. A kereskedelmi és egyéb szolgáltatások még csak loholnak a növekvő igények után, de egyre kínzóbb a lemaradás a kultúra te­ rületén. Kevés az iskola, tehát zsúfoltak a tantermek, több műszakban tanítanak. 28 Nincs elég mozi, könyvtár, kultúrház, olyan intim és közösségi helyiség, ahol az embe­ rek találkozhatnának, ahol a közösségi és kulturális élet szerveződhetne. Ezek a kö­ rülmények már az elsőgenerációs lakótele­ pi polgár életét is megnehezítik, de még nem tudja megfogalmazni a hiányérzetét. Az értelmiségi viszont kifejezetten rosszul érzi magát ebben a közegben-környezetben. Éppen munkája jellege miatt igényel­ né azt, hogy legyenek alkalmak, fórumok, ahol szellemileg regenerálódhat, feltöltőd­ het, építheti magát. Mindenütt érvényes ez, de szembetűnőbb a hiány egy olyan kis­ városban. mint Veszprémben. Maga Thiery mond erre példát. Tizenöt-húsz értelmisé­ gi hetente összejárt egy vendéglőbe, amo­ lyan ,,dumapartira”. (Nem lévén klubjuk, hova mehettek volna?!) Ám bizonyos, jobb szó híján hatalminak nevezett körök ezt rosszallották, s lassan ez a társaság is szét­ széledt. Miért baj, rossz ez? Erre is Thiery hoz példákat, hiszen interjúalanyainak zö­ me értelmiségi. Ki-ki visszavonul a magán­ életbe, a telekre, szőlőbe, kiskertbe. Privatizálódnak azok a szellemi-emberi ener­ giák, amelyek megfelelő keretek között, fórumokhoz jutva a város életének motor­ jai lehetnének. Nem az úri kaszinó kártya­ partijai hiányoznak a veszprémi vegyé­ szeknek, egyetemi tanároknak sem, hanem a spontán és szervezett találkozási alkal­ mak és lehetőségek. Thiery hajlamos ar­ ra, hogy moralizáljon, máskor mozgalmi zsargonnal vonja felelősségre, marasztalja el a város értelmiségét. Szóvá teszi példá­ ul, hogy egyeseket csupán az anyagi gya­ rapodás ösztönöz. De annak már nem jár utána, hogy miért és hogyan alakult ki ez a fogyasztói magatartás-szemlélet, miért menekülnek tudósok a szőlőkapáláshoz, sa­ ját telek- és villaszerzéshez. Számon kéri rajtuk, hogy nem vesznek részt a közélet­ ben (amin csak valamilyen szervezetben való tevékenykedést ért), de azt már nem deríti ki, hogy ez a magasan kvalifikált réteg hol érvényesíthetné úgy az érdekeit, hogy be tudjon kapcsolódni a város életé­ be. Az emberek ma már nem hajlandók ál­ dozatnak, harci feladatnak tekinteni az életüket. Keményen dolgoznak (Thiery is számos példával bizonyítja), a produktivi­ tást tartják mértékadónak, de csak abban vesznek részt, amihez személyes közük is van. Hűvös racionalitással szemlélik (még azok is, akik részt vettek benne) az ötvenes évek mozgalmi romantikáját. S nem csu­ pán azért, mert természettudósok, szak­ emberek. Tudják, hogy a megtermelt anya­ gi javak az elsődlegesek, s ambícióikat, életvitelüket is ezek termeléséhez és meg­ szerzéséhez igazítják. Így lesz a kisváros a sok-sok egymás mellett élő ember halma­ za, de még nem közösség. Ahhoz, hogy közösséggé, civitássá váljon, más igényeket is kellene támasztani velük szemben, s meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ő igényeik is kielégíttessenek. Ta­ lán túl sok szó is esik Veszprémről szólván az értelmiségről, de nincs ez másként Thie­ ry könyvében sem. A hajdani veszprémi rovatvezető saját maga szűkítette le vizs­ gálódási körét. A gond ezzel csupán az, hogy sokszor ismétli önmagát és megelég­ szik az általánosságokkal, amelyeket egyegy eset nyomán ereszt ki a tolla alól. Ezért támad az a kínos érzése az olvasónak, hogy noha valóban sok mindent megtudott Veszprémről, végül is nem ismerte meg igazán. Az újságíró szemlélete, módszerei ritkán segítik a szociográfust. Jobban já ­ runk, amikor az író szólal meg, mert akkor néhány plasztikusan formált emberi port­ rét kapunk. Az író ugyanis ábrázol, hagyja élni, hatni a valóságot, míg az újságíró nem ju t tovább a szentenciáknál, sommás megfogalmazásoknál. Ez pedig 300 oldalon olvasmánynak sok, szociográfiának kevés. (Szépirodalm i, 1981.) Horpácsi Sándor Kultúráról, művelődésről — teoretikus megközelítésben Társadalmi léptékű kulturális program­ jaink közül kettő — a közoktatás-politikai párthatározat és a közművelődési törvény — éppen ez idő tájt méretett meg kerek tíz év, illetve egy bő fél évtized távlatá­ ból. Az eredményeket és gondokat együtt­ hatásukban vizsgáló számvetések joggal állapíthatták meg, hogy a szocialista épí­ tés nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a mű­ velődés differenciált — részben mennyisé­ gi, de egyre inkább minőségi — fejleszté­ se, az emberi viszonylatokat továbbformá­ ló kulturális forradalom kibontakoztatása. Megfogalmazódott, hogy az elhatározások konzekvens megvalósítása az igényesebb, összetettebb feladatok megoldásának ké­ pességét, a gyorsan változó körülmények­ hez, a nehezedő feltételekhez való jobb alkalmazkodás készségét is feltételezi. A még eredményesebb művelődéspolitikai gyakorlat mindenekelőtt gondolati eliga­ zodást igényel, a szemléleti alapok tisztá­ zását, megerősítését, alkalmasint megújítá­ sát követeli meg. Egyebek közt innen ere­ deztethető a művelődés tudományos kuta­ tása iránti érdeklődés, amely már az eddi­ giekben is markáns szellemi teljesítmé­ nyekben (például az Esztétikai kiskön yv­ tár, az E lvek és utak, vagy újabban a V é­ lem én yek, viták sorozat jó néhány kötete) realizálódott. A marxista kultúraelmélet hazai irodal­ mát Vitányi Iván, Huszár Tibor és Her­ m ann István újabb munkái gyarapítják. Könyvének tárgyát, jellegét Vitányi Iván maga is nehezen tudta körülhatárolni, a tudományok rendszerében elhelyezni. Ar­ ra törekedett, hogy a kultúra helyét és sze­ repét az ember társadalmi létének sajátos­ ságaiból levezesse, s egységes rendszerbe foglalja a kultúra, s a vele szorosan érint­ kező kategóriák (művelődés, közművelődés, érték, életmód, kommunikáció) fogalmát. Tanulmánya — saját kifejezésével élve — „kultúrszociológiai bevezetésnek” minősül, amelyben (mintegy az elmúlt évtizedben tett kezdeményezéseinek összegzéseként is) egyesülnek a szociológiai és ontológiai né- �zőpontok: azaz a szociológia konkrét kér­ désfelvetései ontológiai értelmezést kapnak, illetve az ontológia marxi, lukácsi szemlé­ lete nyer alkalmazást a szociológiában. Vitányi a marxizmus klasszikusainál alapkategóriaként kezelt tevékenység fo­ galmát, illetve az objektum-szubjektum vi­ szonyt részleteiben elemezve tágítja ki a termelési mód — „Tőkei-féle” — totali­ tását a társadalmi lét totalitásává, az egyénközösség-objektiváció hármassága alapján. Az objektivációval, az emberi tevékenység termékeivel azonos dimenziórendszerben helyezi el az érték fogalmát, amelyet ehe­ lyütt „a bennefoglalt társadalmilag szük­ séges munka és a társadalmi szükséglet ki­ elégítésének mértéke szerint rendezett objektiváció”-nak fog fel. Ezen a gondolati íven ju t el a kultúra fogalmáig, amelyet dolgokból (objektivációkból, értékekből) és e dolgokkal összefüggő tevékenységekből (magatartásformákból, viselkedésmintákból) tart levezethetőnek. A kultúra a ter­ melt-elsajátított-f elhasznált objektivációk mineműsége szerint oszlik anyagi, szociá­ lis (érintkezési) és szellemi ágazatokra. Az anyagi kultúrához a termelés, az érintke­ zés kultúrájához a társadalom- és közösség­ alakító cselekvés, a szellemi kultúrához a művelődés (művelés) és a kommunikáció tartozik tevékenységként. A kultúra tágabb értelmezése magában foglalja az objektivációk mindhárom fa j­ tájához való viszonyt, a szűkebb értelme­ zés csupán a szellemi kultúrát. Ennek szi­ nonímájaként használható a művelődés fo­ galma is, amely ugyanakkor az objektív kultúra-fogalom szubjektív párja. „A szub­ jek tív oldal v oltakép p en két egym ást át­ ható tevéken ység összessége: a m űvelésé és a m űvelődésé. Az első az objektiv ációk létrehozására irányul, a m ásik visszaható jellegű, vele az em ber m agát alakítja. A valóságos m űvelődési tevéken ységben a kettő m indig együtt van , ezért — külön kifejezés híján — összefoglaló értelem ben is a m űvelődést használjuk. Az így értel­ m ezett m űvelődésn ek az an yag-form a-tartalom (m iném űség-m ennyiség-m inőség) kapcsolatán ak m egfelelően szintén három aspektusát kü lön böztetjük m eg : a m űvelő­ dési erők állapota (m űveltség), a term e­ lő- és társadalm i erő k állapotától függ, mint ilyen, nem felépítm én y jellegű . A mű­ velődési viszonyokat a term elési és társa­ dalm i viszonyok határozzák meg, tehát felépítm ény-jellegű ek. Egységük a m űvelődési foly am atok tartalm i vonatkozása, a közm űvelődés, am elyet eb b en a kom p lex ér­ telem ben egyetem es közm űvelődésn ek ne­ vezhetünk. Az egyetem es közm űvelődés így egyaránt m agában fog lalja a kultúra m űvelését (a hivatásos tudom ányos és mű­ vészi tevéken ységet), az oktatást (nevelést) és a szorosabban veit, a m indennapi szóhasználat szerint értett közm űvelődést.” Ha nem is törekszik mindenáron egzakt definíciókra, saját gondolatmenetének summázataként szükségképpen eljut az önál­ ló fogalomértelmezésekig, s ezzel egyfaj­ ta fogódzót nyújt az alapkategóriák miben­ létének körülírásához, megértéséhez, a ter­ minológiai vitákban való tájékozódáshoz. Figyelemre méltó Vitányi könyve érték­ elméleti szempontból is. Az érték filozófiai, szociológiai és közgazdaságtani elemzésé­ ből azt a következtetést vonja le, hogy az értéket létrehozó munka három vonatkozá­ sának — minéműség, mennyiség, minőség — megfelelően három különböző, hierarchi­ kusan elrendezett (tehát szint-minémüségű) érték felel meg: a használati érték, a cse­ reérték és a minőségi érték. Ez utóbbi ka­ tegóriát a marxi életmű egészéből véli szár­ maztatni, s ezzel túllép a használati és cse­ reérték hagyományos dichotómiáján. Ugyancsak hármas felosztásban tárgyalja az értékek struktúráját, megkülönböztet­ ve a megismerés értékeinek (igazságérté­ kek), a társadalmi magatartás értékeinek (a jó értékeinek) és az esztétikai magatar­ tás értékeinek (szépségértékek) rendszerét. Ezzel mintegy megalapozza az erkölcs- és művészetszociológiai kutatások módszerta­ nát, feladatait is. Bár Huszár Tibor hat fejezetre tagolta — a Gyorsuló idő sorozatban megjelent — könyvét, valójában két nagyobb témával foglalkozik. Egyrészt a műveltségeszmény alakváltozásait, a műveltségi szerkezet mó­ dosulásait mutatja be a tömegoktatással, az iskolarendszerrel való összefüggésben, más­ részt az értelmiség képzésének, életvitelé­ nek főbb jellemzőit, kultúraközvetítő sze­ repének megvalósulását, lehetőségeit elem­ zi. Elsősorban ez utóbbi témakörrel kap­ csolatos gondolatai kínálkoznak kiemelés­ re, minthogy egész eddigi munkássága is az értelmiségi létmód szakértőjévé avatta. Huszár felfogása szerint „az értelm iség­ hez sorolandók m indazok, a k ik hivatássze­ rűen végzett tevéken y ség ü k elem ekén t új szellem i érték et alkotn ak, biztosítják e tu­ dás m ódszeres alkalm azását, részt vállal­ n ak a kulturális érték ek , a köz- és szakis­ m eretek közvetítésében , irányítóként vagy szakértőkén t részesei a felső fo k ú kép zettsé­ get igénylő dön tés-előkészítő és v ég reh aj­ tó m u n kán ak.” E társadalmi csoport a szo­ cializmusban nem zárt, nem homogén, de a csoportot alkotóknak vannak rokonjegyei. Ezek sorából mindenekelőtt a meghatáro­ zott szintű társadalmi besorolást — vagy annak lehetőségeit — biztosító képzettség emelhető ki. Ez indokolja a felsőfokú szak­ képzésére vonatkozó hangsúlyt Huszár könyvében is. Ő azonban — a technokrata felfogások ellenében — olyan felsőoktatást szorgalmaz, amely nem korlátozódik szak­ emberképzésre, hanem az értelmiségi sze­ repkörökre, a szakismeret alkalmazását ki­ egészítő intellektuális funkciókra is felké­ szíti a hallgatókat. A szakműveltség és a közismereti műveltség közelítésének igénye a szerző szerint — már a középfokú ok­ tatás szintjén konzekvenciákkal já r: növe­ li az általánosan képző, az egységes alapműveltséget biztosító intézmények szere­ pét. Az értelmiség népművelő, ismeretterjesz­ tő munkássága hazánkban — többek között — a Szabó Ervin-i, a móriczi, kodályi hagyo­ mányokra épül. A tudás, életforma, maga­ tartás komplexumaként értelmezett kultúra közvetítésének funkciói fejlődésünk jelen­ legi szakaszában nem korlátozódhatnak az ismeretek továbbadására, a közművelődési intézmények munkájában való részvételre, hanem a kulturális minták, életminták köz­ vetítését, a véleményirányítás mozzanatát is magukban kell, hogy foglalják. Huszár szerint e mozzanatok — bár nem elhanya­ golhatók a termelőmunka szférájában sem — különösen nagy jelentőségűek a lakó­ helyi közösségekben. Minden önmaga kul­ túráját továbbépítő értelmiségi azonban 29 �nemcsak közvetítőként van jelen a politi­ kai, művelődési folyamatokban, hanem be­ fogadóként is. A társadalom kulturális rétegzettsége sta­ tisztikailag igazolható tény, mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy az értelmiség adott­ ságai, „mutatói” a legkedvezőbbek. Ugyan­ akkor Huszár könyvének epilógusa is meg­ szívlelendő: „A fejlett szocialista kultúra igazi m értékegysége nem a diplom ák és végbizonyítványok száma, hanem a m inő­ ségi m u tatók: a kulturálódás belsővé vált szükséglete, a gondolatébresztő szó terje­ dését felerősítő k ö z eg : a közm űveltség, »a nem középiskolás fokon « gon dolkodó em be­ r ek sokasága.” S e távlatokat a jelen józan realitásai közepette sem téveszthetjük szem elől. Hermann István „hármaskönyve” (A pol­ gári dekadencia problémái 1967.; A szocia­ lista kultúra problémái 1970.; A mai kul­ túra problémái 1974.) jelentékeny hozzájá­ rulásnak bizonyult a marxista kultúrael­ mélet továbbfejlesztéséhez, sőt — totalitás koncepciója révén — az elméleti tudat más szféráiban is termékenyítő hatásúak gondo­ latai. Ezúttal — az Én és a világ ifjúsági so­ rozatban megjelent kötetével — elsősorban a fiatalabb nemzedék világképének formá­ lását kívánta segíteni, filozófiai, szemléleti megalapozást adván az aktuális kérdések­ ben való eligazodáshoz. Mondandójában a történetiség és a praxis szempontjait, va­ lamint az ember antropológiai-etikai (kul­ turális!) vonatkozásait egyaránt hangsú­ lyozó felfogás érvényesül. Így például a társadalmi fejlődés folya­ matosságának és megszakítottságának dia­ lektikáját a kultúra kontinuitásának lenini elméletével véli leginkább értelmezhetőnek. Az emberiség küzdelmeinek termékeként felfogott kultúrakoncepció időszerűségét hangsúlyozza: „Lenin nem csupán az ellen tiltakozott, hogy a dogm atizm us a m aga m ódján igyekezett kitalálni valam iféle ro­ m antikus színezetű új kultúrát, talán ép­ pen annak érd ekében , hogy az alapvető és szükséges kultúrát ne kelljen a dogm atikus állásponton álló em b erek n ek elsajátítani­ uk... A lenini gondolat azonban legalább ilyen erővel és n yom atékkai irányult am a polgári fefog ás ellen, m ely azért akar sza­ kítani a múlttal, a történelm ileg felh alm o­ zódott örökséggel és a hagyom ányokkal, hogy m egakadályozhassa a tudom ányos f e j ­ lődésből levonható világnézeti köv etkezte­ téseket, hogy a tudom ányt az em b erek szá­ má ra valam i külső hasznosságként és nem pedig világn ézet-alkotó tendenciaként in­ terpretálhassa.” Minthogy Hermann egész könyve egyfaj­ ta gondolati reflexiója a felgyorsult és meg­ sokszorozódott válságjelenségnek, természe­ tes, hogy e problémakör a kultúrával öszszefüggésben is megjelenik kötetében. Ä huszadik század egyik tendenciózus jelen­ ségének tartja a polgári gondolkodásban időről időre felbukkanó válságtudatot, amely gyakran a kultúrpresszimizmus ké­ pében jelent meg, vagy éppen a kulturális fellendülés hamis pátoszát hirdette. Az utóbbi években a modern gazdasági krízis a válságtudat új vonásait is előhívta, de a lényeg nem változott: „a polgári társadal­ 30 mat ebben az esetben is a szocializmus von­ zása ellenében igyekeztek felvértezni ér­ vekkel.” Ugyanakkor Hermann arra is rá­ mutat, hogy „a polgári ideológia magabiztossága vesztett erejéből, nem lehet min­ den meggondolás nélkül alkalmazni a köz­ vetlenül szocializmusellenes hangvételt, s ezért napjaink polgári ideológiája éppen az átfogalmazás stádiumában van”. Egyebek mellett e forrongó folyamatról is reálisabb kép alakul ki Hermann István esszékötete nyomán. (Vitányi Iván : Társadalom , kultú­ ra, szociológia, K ossu th; Huszár T ibor: „Nem középiskolás fokon .. ” M agvető; Hermann István: V álságok és változások, Kozm osz.) Csongrády Béla M u n ká sfia ta lo k VI. vers- és p ró za m o n d ó versenye Az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Házában április 16— 18. között lezajlott vers- és próza­ mondó verseny résztvevői egytől egyig mun­ kásfiatalok voltak. Hogy a verseny döntőjé­ ben nyújtott teljesítményük alapján sokan igazolva látták a versenykiírás létjogosultsá­ gát, annak oka, hogy az ötvenhat döntőbe jutott fiatal sok hasonlóságot mutatott, s ha valaki mindenáron a közös nevezőt kereste, könnyűszerrel találhatott néhány meggyőző­ nek tűnő bizonyítékot, melyek alapján bele­ nyugodhatott a közös címke jogosultságába: „munkásfiatalok”. Ha eltekintettünk volna a versenyzők „termelésben elfoglalt” helyétől, akárha a közös világlátásra, életérzésre is bizonyítékul szolgálhatott a választott versek viszonylag szűk skálája, a nagyjából behatárolható témakör. Jó okunk van azonban feltételezni, hogy bár a fentiek valóban beszédes jellemzői vol­ tak a versenynek, csak épp nem arról „be­ széltek,” amit sokan kihallottak, vagy kihal­ lani szerettek volna belőle. Mi több, a mun­ kásfiatalok VI. országos vers- és prózamon­ dó versenye újabb cáfolata volt annak a té­ ves nézetnek, amely a munkásosztály után­ pótlását még mindig uniformizáltan egységes­ nek látja és igyekszik láttatni. Pedig a dön­ tőn bemutatkozott munkásfiatalok — a ter­ melésben elfoglalt közel sem azonos helyü­ kön túl — szélsőséges különbözőséget mutat­ tak. Eltéréseik és rétegzettségük — a terme­ lésben elfoglalt helyüktől sem független — valóságismeretük különbözőségében is rejlik. És ez a versek, illetve prózai művek tolmácso­ lásában is tükröződött. Felmerül a kérdés, hogy a versválasztás­ ban az előbbiek ellenére megmutatkozott ha­ sonlóság nem mond-e ellent a látleletünknek? A versenykiírás értelmében „a termelésben elfoglalt helyük szerint a munkásosztályhoz tartozó harminc év alatti dolgozó fiatalok” ne­ vezhettek. A jelentkezőknek egy szabadon választott és egy SZOT-díjas költő, illetve író művét kellett megjelölniük a nevezési lapon. A „kötelező” választás önmagában aligha te­ kinthető valódi kötöttségnek, hiszen napja­ inkban azok a költők, írók, akiknek tehetsé­ gét egy vagy több hivatalos elismerés fém ­ jelzi, kevés kivételtől eltekintve, valamennyi­ en SZOT-díjasok is. A versenykiírás mégis orientált, s bár a SZOT — m int a verseny egyik rendezője — érthető módon állította reflektorfénybe sa já t díjazottjait, ezzel aka­ ratlanul is szűkítette a kört. Kétségtelen ugyanis — és ez a „közös je l­ lemző” elvitathatatlan —, hogy a fiataloknak egy széles rétege igen korán kerül kapcso­ latba a termeléssel. Az is tény, hogy irodal­ mi ismeretük sokuknál megreked az általá­ nos, jobb esetben a középiskolai „célirányos” tananyag szintjén. Így viszont nem csoda, ha a jelenkori (SZOT-díjas) költők verseskötete­ inek lapozgatása közben a tanultakra „ríme­ lő”, azokkal érzelmi, gondolati, tartalm i ro­ konságot mutató költeményekre, írásokra esik választásuk. (Mellesleg, ha igaz, hogy a tör­ ténelem tankönyvek rászolgáltak a korszerű­ sítésre, akikor ez százszorosa n igaz az irodalmi szöveggyűjteményekre.) De maradjunk a versválasztásnál! Amint az várható volt, idén is Garai Gábor, Ben­ jám in László és Juhász Ferenc versei fém je­ lezték a SZOT-díjasok mezőnyét, illetve Váci Mihály „még nem elég” típusú versei. A versmondók közötti különbözőség azon­ ban a sok rokonságot mutató költemények interpretálásában is megmutatkozott. Félre­ értés ne essék, nem az előadás, a „produk­ ció” színvonalára gondolunk. Hiszen termé­ szetes, hogy egy versenyen vannak tehetsé­ gek és kevésbé tehetséges előadók. Most azonban nem erről van szó, hanem az inter­ pretációnak arról a dimenziójáról, amelyben az illető versmondó valóságismerete tükröző­ dik. Mert igaz ugyan, hogy a munkásfiatalok többsége korán kiszakad az irodalom közel­ ségéből. Igaz, hogy többségük később sem folytat autodidakta módon tanulmányokat, és nem élvezheti az értelmiségi lét — e tekin­ tetben kétségtelen — helyzeti előnyét. Meg­ lehet. a termeléssel való korai közvetlen kap­ csolatuk velejárójaként figyelmük sokkal in­ kább az „anyagiak” felé fordul. Ám időköz­ ben, ha a világra tágabb kitekintést nem is, de üzemükbe, gyárukba „szűkebb” betekin­ tést mindenképp nyernek, megismerve vagy megsejtve a mikrokörnyezet — a társadalom egészére jellemző — működésének mechaniz­ musát. Ebbéli ismereteik különböző szintje alapján valljuk, hogy a munkásfiatalok sem­ miképp sem gyömöszölhetők be egyetlen — mégoly tág — osztályterembe. A valóságis­ meret azonos szintje, az azonos világnézet — helyesebben világlátás —, esetükben sokkal inkább alkalmas közös nevezőnek, mint „a termelésben elfoglalt hely”. (Igaz, ennek alap­ ján igen nehéz lenne országos versenyt meg­ hirdetni és szervezni, de akár pusztán jelen t­ kezni is a résztvevőknek.) De vajon a valóságismeret különbözősége tükröződhet-e egy versmondó versenyen? Az igenlő válaszhoz egyetlen dolgot kell feltéte­ leznünk. Hogy tudniillik a versmondók ele­ get tettek legelemibb feladatuknak: értelmez­ ték a választott verset. Az, hogy ki hogyan értelmezte, m ár önmagában sokat mond. Ám tételezzük fel — volt rá példa —, hogy a versmondó a költeménnyel csupán hangulati azonosulást m utat fel. Ha lehet, akkor ez még érzékletesebb tükre a versmondó szemé­ lyiségének. Szükséges megjegyezni, hogy a Bánffy György vezette zsüri már az elődön­ tők során igyekezett „kirostálni” azokat, akik színészi trükkökkel igyekeztek hitelesíteni vállalkozásukat. Ez érthető, hiszen az am atőr versmondóknál a szerepjátszás nem erény. Ellenkezőleg, az amatőr versmondó erénye, egyben szabadsága abban áll. hogy önmagát adja a vershez. Ezt még akkor is megteheti, ha valójában a választott költeménnyel nem tud azonosulni. És m ert a munkásfiatalok V I. vers- és prózamondó versenyének döntőjében a legtöbb fiatal „önmagát adta”.: a kétely, a hit, a lelkesültség, a bizonytalanság, a nai­ vitás, a lelkesültség, a lehangoltság, a biza­ lom, a bizalmatlanság, az értelem, a közöny megannyi árnyalata hangzott el a reflektor­ fényben állók ajkáról. A jelzők korántsem teljes skálája jobban szétszórta a mezőnyt, mint az előadói képességek különbözősége. A versmondásnak ez a dimenziója persze akkor volt legszembetűnőbb, amikor egyazon verset többen tolmácsoltak. Ilyenkor nem csupán a versekről, hanem mindegyik elő­ adóról sokat tudtunk meg: egyénenként el­ térő világokra derült fény. Pintér Károly ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/12592db4a6e8de9b4fae8041fbd3ce6b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika