https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/aa8d2a37674ae3321a894299423355c2.pdf 607910151bce67417e6de66c2415bfba PDF Text Text 1 9 8 2 /2 Napirenden a magánvállalkozások Keresztes József, Szepesi József, Zalán Tibor versei és Dózsa Ildikó prózai írása Mikszáth Kálmán és Selmecbánya Laczkó Pál és Kelemen Gábor könyvéről „Mi élteti a balassagyarm ati Madách Imre Irodalm i Színpadi N apokat? A közönség és a szakma figyelő tekintetének emléke. Más­ különben pedig az a hazai gyakorlat, misze­ rint. ha egy rendezvény négyszer ismétlődik, akkor biztos, hogy követi az ötödik, a hato­ dik és így tovább . . . Az elm últ év decemberében megrendezett ISZN a 16. volt a sorban, amiből logikusan következik, hogy 1983 telén a 17-re is sor ke­ rül, ha csak nem fogynak el végleg a vállal­ kozó kedvű csoportok. De ez aligha valószí­ nű, m ert a csökkenő érdeklődés ellenére m in­ dig lesznek optim isták, akik kitartóan re ­ ménykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen Balassagyarm aton kap ja vissza azt a rangját, am it jelenleg m ásutt sem érezhet”. (P in té r K á ro ly : A padó f o r r á s b ó l) „Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozó kedvének bizonyítékait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó kötete­ it. M indenképpen kedvünkre való ez a kísér­ let, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati példája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című antológia tisz­ tes színvonala m iatt igazán méltó a figyel­ m ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feledkezik meg a Nóg rádból elszármazott, vagy a Palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m utatja — szinte mindegyik tájegység képes. A Palóc­ föld Könyvek újabb darabjai viszont jelzik, hogy Salgótarjánban nem fulladtak ki. Sőt!” ( K ö r m e n d i L a jo s ) „A fenti egykorú művekből vett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel Mikszáth Selmecbányai diákévei­ ben, önképzőköri szereplésében, és ami a lé­ nyeges. az eltelt évszázad során nem kerül­ tek elő az önképzőkörben bem utatott írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kéziratok helyzetének feltárása reményében e tanulm ány szerzője 1976-ban a helyszínen próbálta meg a kérdésekre a választ meg­ kapni (...) A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth Kálm án Selmecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályza­ tot kivéve nem m aradt meg semmi. Valószí­ nű. hogy ez a hiány több m int hatvan évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy még a század elején, vagy talán még azelőtt emelte ki valaki". ( R e jtő Is tv á n : M ik s z á th K á lm á n é s S e lm e c b á n y a ) TÁRSAD ALOMPO LITIKA I IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a 1982/2 MADÁCH-PALYAZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt venni, me­ lyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűe n idősze­ rű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, éle­ tére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1982. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségé­ nek (cím : 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszék, tanulmány ka­ tegóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1983 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palóc­ föld folyóirat tartja fenn. NÓGRÁD MEGYE TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE TARTALOM 3 Sólyom István: Vállaljuk? 4 Molnár Pál: Felbontott frigy 6 Szondi Márta: Osztódással megmaradni 10 M. Szabó Gyula: Pénz az ablakban? 12 Brunda Gusztáv: Makszimka 15 Zalán Tibor: Approximációk I. 16 Dózsa Ildikó: Találkozás egy régi álom sarkában 18 Szepesi József: Balázs János festményeihez, A hazugságom. Ha alvajárnék. Sírfelirat I., Sírfelirat II.. In memoriam Balázs János 18 Keresztes József: Bibliai parafrázisok. Rövid ballada. Viszonyla­ gos boldogság, Z. Z.-nek a túlvilágra, főhajtással, Anteuszként 19 Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya 24 Félévi értesítő. A szolnoki Szigligeti Színház őszi bemutatóiról (Bérczes László) 26 Apadó forrásból. Utószó a XVI. Madách Imre Irodalmi színpadi napokhoz (Pintér Károly) 27 I.aczkó Pál: Szalmakomiszár (Csűrös Miklós) 28 Kelemen Gábor: Bakszekér (Körmendi Lajos) 89 Szavak piacán (Szigeti Csaba) 30 A marxista Irodalomelmélet története (Csongrády Béta) Gerelyes Endre A címoldalon, borítókon (Fotó: Buda László) és belső oldalakon Jánossy Ferenc rajzai. irodalmi pályázat Salgótarján város Tanácsa a várossá nyilvánítás hatvana­ dik évfordulója alkalmából, a Palócföld folyóirattal közösen, 1982-ben először, s ezt követően kétévenként ismétlődően Ge­ relyes Endre nevét viselő Irodalmi pályázatot hirdet. A pályázatra olyan szocialista szellemben fogant művek érkezését várják, amelyek tudományos alapossággal, művészi elmélyültséggel, igényes megformálásban tárják föl Salgótarján történetének eddig ismeretlen részleteit (a városrészek, vagy egyes rétegek, csoportok életmódjának, illetve életmód változá­ sának feldolgozásával). A pályamunkákat három gépelt példányban (oldalanként 28—30 sor, soronként 55—60 leütés) jeligével kell beküldeni 1982. november 30-ig a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). A városi tanács pályadíjai: 1. Tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport kategó­ riában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. 2. Szépirodalmi kategóriában: első díj 6000, a második 4000, a harmadik 3000 forint. Eredményhirdetésre 1983 januárjában kerül sor. A meg­ hirdetők a pályadíjak átcsoportosításának jogát fenntartják. SALGÓTARJÁN VÁROS TANÁCSA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓ C FÖ L D TÁRSADA L O M P O L ITKAl IRODALMI MŰVÉSZE TI F O LYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-366. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szóm ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.25383 Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat, St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Vállaljuk ? A cím ben feltett kérdés nem véletlenül fogalm azódott töb­ bes szám első személyben. A gazdasági célok és realitások, s azok egyénre háruló követelm ényei és következm ényei ugyanis m ind­ anny iu n k at válaszadásra kényszerítenek, m ert m indannyiunk­ ról van szó, s m ár nem egyszerűen m int gazdasági kérdésről, h a­ nem m int politikairól is. A válaszadás nem egyszerű, m ert b ár aligha van józan em­ ber, aki ne m ondana igent olyan társadalm i program okra, am e­ lyekben saját törekvéseinek, vágyainak kielégítési lehetőségeit is látja, a m egvalósítás m ai konkrét form ái a korábban term észetes válaszok újrafogalm azására késztetnek bennünket. Ez term é­ szetes. S ezért nem véletlen, hogy a fejlődésről, növekedésről, sta­ bilitásról, foglalkoztatottságról, m egújulási készségről, az em beri tényezőről, az értelm iség szerepéről, a vállalkozásról, s sok m in­ den m ásról ma társadalm i színterű polém ia folyik. Ezúttal a vállalkozásról lesz szó. Kevés tém a váltott ki ugyan­ is a közvélem ényben akkora érdeklődést m ostanában, m int a kis­ vállalkozás. És kevés szült annyi kétkedést, téves meg- és elíté­ lést, aggodalm at. A vélem ények m inősítéséhez m ár az osztályozási szempontok is kialakultak. M indenekelőtt vannak, akik értik. A m ásik csoportba azok soroltatnak, akik szerint végre felfedeztük a m inden gondunk m egoldására alkalm as varázsszert. A következő csoportba azok tartoznak, akik szerint „m egtettük a döntő lé­ pést pozíciónk felad ására”. Nem kevés — ezen osztályozás szerint — azok száma, akik a hosszú idő alatt k ialak u lt-k ialak íto tt érték ­ rendünket féltik, tarta n ak a kispolgári életvitel felerősödésétől, a m unkával nem arányos jövedelm ek nagyarányú növekedésétől, s még a kizsákm ányolástól is. Azok szám a sem kevés, akik azért fogadják fenntartással, m ert vagy nem tudnak, vagy nem ak a r­ nak részt venni benne, s m int szám ukra közömböst, vagy ellen­ szenvest elvetik. A vélem ények sk áláját nézve, felm erül a kérdés, m it kelle­ ne pontosabban tudni? A lényeget m indenképpen. Lapos köz­ helynek tűnik, mégis le kell írn i: a kisvállalkozás nem cél, h a­ nem eszköz, s a sok közül is csak az egyik. Közism ertek azok a külső és belső feltételek, am elyek bonyo­ lultabbá tették gazdasági fejlődésünket, kikényszerítették, hogy a gazdaságot új fejlődési pályára állítsuk. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy m ár nem elég ugyanúgy tenni a dolgunkat, m int régen, csak egy kicsit jobban, hanem m ásként is kell tenni. Ez a „m ásként” a term elés em beri tényezőinek oldaláról az alkotást, a vállalkozást, m int m inden területen kötelező m agatartási for­ m át jelenti. Sürgetővé teszi ennek a m agatartásnak az általános­ sá válását az a körülm ény, hogy a gazdasági fejlődés csaknem m inden tényezőjének szűkében vagyunk. Egyedüli m obilizálha­ tó tartalék u n k az em berek felkészültsége, szorgalma, ügyessége, az a képessége, hogy többek tudnak lenni tegnapi önm aguknál, ha arra ösztönzést kapnak, ha abban érdekeltté tették őket. Ilyen ösztönzés és érdekeltség fejeződik ki abban, hogy sza­ b ad (a b b ) u tat k ap tak az új vállalkozási form ák. Az ösztönzés ilyen iránya nem egyszerűen azt jelenti, hogy rendeletek jelentek meg, hanem elsősorban azt, hogy a gazdaságpolitikában nem meg­ tű rt, hanem kívánatos elem lett: egyértelm űvé teszi helyét gazda­ ságunk egész rendszerében. A tekintélyre azonban nem elég hi­ vatkozni, ha a „közzel” el ak a rju k fogadtatni. Azt is szükséges alaposabban m egvilágítani, hogy kinek az érdeke az új vállalko­ zási form ák elterjedése. Sok félreértés forrása ugyanis, hogy lát­ szólag az egyéni érdek g áttalan érvényesülése kap m ajd teret. Az egyéni érdek érvényesítése valóban lehetséges, de csak addig a m értékig, am eddig az a közösség érdekeinek érvényesülését is szolgálja. Ez pedig nem egyéb, m int a szükségletek teljesebb kö­ rű kielégítése. M ert aligha kell bárkinek is bizonygatni, hogy ki­ elégítetlen szükségletek vannak. Régiek is, újak is. Egyrészt azért, m ert korábban sem voltak kielégítve, m ásrészt azért, m ert kike­ rültek a nagy szervezetek által gazdaságosan kielégíthető szük­ ségletek sorából, m iközben töm egesen keletkeztek ú jak is. A pél­ d a tá r szinte kim eríthetetlen. Önm agában azonban még nem elég a szükségletek kielégí­ tési form áját azzal igazolni, hogy az m indenkinek érdeke. Ga­ rancia is kell, hogy egyik sem érvényesül a m ásik rovására. Ha ugyanis a köz érdeke kerül túlsúlyba, ak k o r a vállalkozás meg sem születik, vagy elhal. Ha pedig a vállalkozó érdekei kizáró­ lagosak, akkor a köz kénytelen ráfizetni (értéken felül m egfizet­ ni). Ezideig az utóbbi volt a jellemző. Az áruk, szolgáltatások irán ti kereslet m eghaladta a kínálatot, nem jö tt létre a vevők pia­ ca. K ialakult viszont a m onopolhelyzet (a m aga irreálisan m agas áraival) és az illegális tevékenység (az ugyancsak m agas és adó­ zatlan jövedelm ekkel). Az új vállalkozási form ák kiterjesztése és funkcionálása egy­ úttal verseny is. Ez a verseny azonban nem elsősorban a nagy­ üzem ekkel folyik (még a gondolat is képtelenség), hanem a ve­ vőért, a m egrendelőért. A nnak a helyzetnek a létrehozása kívána­ tos, am elyben egyebek m ellett a köz olyan érték ítélete dönti el, hogy egy adott vállalkozás (bárm iről legyen is szó) szükséges-e, vagy sem, am ely értékítéletben többek közt benne van a tisz­ tességes hasznot is tartalm azó elfogadható á r éppúgy, m int a pontosság, m egbízhatóság, k ulturáltság is. Ahhoz azonban, hogy ez az értékítélet valóban hasson, a verseny tényezője legyen, az eddigieknél lényegesen több kisvállalkozás kell. (M indeddig jó­ val kevesebb jö tt létre, m int am ennyi szükséges lenne, s m int am ennyire féltünk tőle.) Pedig lenne miből kisvállalkozásba fogni. A társadalm i össz­ m unkaráfordítás egyhatoda (óriási szám) a szocialista szektoron kívül realizálódik, azt kiegészítve végzi a szükségletek kielégíté­ sét. Ebbe az intézm ényesített, engedéllyel végzett tevékenység éppúgy beletartozik, m int az illegálisan — nem ritk á n törvényellenesen — végzett m unka is. A társadalom ban meglevő ener­ giák, alkotóerők tehát m unkálnak, érték et hoznak létre — ha tu ­ dom ást veszünk róla, ha nem. A m ostani törekvések nem elha­ nyagolható célja, hogy ezekből minél többet legalizáljanak, hogy ezáltal szervezettebbé, szabályozottabbá és társadalm ilag ellen­ őrizhetőbbé váljanak. Nem elvtelenül persze — am int azt m ár hangsúlyoztuk — hanem a társadalm i előnyök és h átrán y o k gon­ dos m érlegelése alapján. A döntés, m ajd az azt követő rendeletek ezek figyelem bevételével születtek meg. A közvélem ény ez ideig inkább a hátrányokkal foglalkozott. Úgy tűnik, a potenciális vál­ lalkozók jelentős része is. Ez utóbbiak azért, m ert nem kicsi a kockázat sem. D öntésük szükségszerűen a kockázat vállalását is jelenti. A já ra tla n ú t vállalása m indig kockázatos, a végén éppúgy várható a siker, m int a bukás. A jelenlegi — szigorúbb külső és belső feltételek által determ inált — helyzet sok tek in tetb en kény­ szerít a já ra tla n ú t vállalására. Ha tényleges döntési altern atív á­ nak tek in tjü k azt, hogy vállaljuk-e vagy sem a jára tla n t, vég­ eredm ényét tekintve a nem zetközi m ércétől, a saját igényeink­ től való lem aradás és a fejlődés között választunk. Aligha kell bizonyítani, hogy az utóbbit kell választanunk, m int ahogy az utóbbi évek vitáiban ez eldőlt. A döntés azonban önm agában nem elég, szükséges hozzá a term elés tényezőinek (benne az em­ beri tényezőknek) m ozgatása, átrendezése is. Kozma Ferenc m ondja szellemesen: a m ozdulatlanság m egvalósul döntés nélkül is. A bevezetőben szó volt az em berek osztályozásáról vélem é­ nyeik alapján. A sokféle szem pont között azonban — úgy vélem — hiba lenne figyelm en kívül hagyni a legfontosabbat. A lénye­ get illetően ugyanis a vélem ények két pólus körül polarizálódnak, 3 �aszerint, hogy a kisvállalkozás fogalm ában melyik elem et tartjá k hangsúlyosnak. Okos érveléssel, meggyőző szóval elérhető, hogy m indenki m egértse szükségességét, részleges fenntartással, vagy fen n tartás nélkül. Jó példáért egyébként se kell m esszire m en­ nünk. A m agyar mezőgazdaság mai eredm ényei a kétkedők szá­ m ára is kézzelfogható bizonyítékul szolgálnak. Ezért érdem es em lékeztetni arra, hogy évekkel ezelőtt ez ügyben is hasonlóan szenvedélyes vitáknak voltunk tanúi-részesei. Ám arra is gondol­ nunk kell: a háztáji és kisegítő gazdaságok nem a nagyüzem ek nélkül, azok ellenére értek el nagy eredm ényeket, hanem segítsé­ gükkel velük elválaszthatatlanul összefonódva, azokat kiegészítve. Ha m élyebben végiggondoljuk azt a kihívást, am ellyel szem­ be kell néznünk, nyilvánvalóvá válik, hogy az oly sokat emlege­ tett fogalom ban a hangsúly a vállalkozáson van. A kisvállalko­ zás része ennek, de nem azonos vele. A gazdasági stílusváltás vál­ lalkozást követel m indazoktól, akik rendelkeznek a term elési té­ nyezők kisebb-nagyobb része felett, abban a helyzetben vannak, hogy cselekedni tudnak. M egtanultuk a szabályt: az döntsön, aki cselekedni tud. Meg kell tanulnunk ezt m ásként is értelm ezni: aki cselekedni tud. annak döntenie kell. A döntés szabadságát (amely tartalm azza a nem -döntés szabadságát is) felváltja a döntési kény­ szer. Ez nem egyszerű helyzetet eredm ényez. Ha ugyanis olyan a környezet, hogy téves döntés esetén azonnal fejeket követel, ak­ kor érdem i döntés nem születhetik. Ugyanis annak kockázatát választják inkább a döntési helyzetben levők, hogy nem vállal­ nak kockázatot. A k á r ugyanis így sokkal nehezebben bizonyítha­ Felbontott frig y _______ — Az év elején úgy jöttek be az em be­ rek dolgozni, m intha m indenki keresné a pluszfeladatokat, am iket m egoldhat. Máig sem csökkent a kedv, öröm velük a m un­ ka. .. A m űvezető láthatóan őszinte, csupán parányi jelei vehetők észre arcán a „nyi­ latkozó póznak”. A gyárban egyébként is sű rűn találkozhat az újságíró korosabb brigádtagokkal, akik ugyancsak őszintén ism ételgetik a lelkesedést bizonygató m on­ datokat. M űvezetőm azonban nem abból az évjáratból való: fiatalabb. Így hát cso­ dálkozással elegy a kérdés: — Mitől ilyen lelkesültek? A fiatalem ber m integy rákészülten adja meg a szám ára m agától értetődő választ: — H át attól, hogy önálló lett m egint a g y á r ... M indenki meg ak a rja m utatni, hogy igenis m egállunk a saját lá b u n k o n ! * Másfél évtizeden át funkcionált nagyvál­ lalat vált széjjel, s lett így ú jra önálló a megyeszékhely egyik patinás üzeme. Meg­ elégedéssel vették vissza a saját nevet, s a gazdajogokat, am elyeket annak idején a döntő körökben elterjedt központosító el­ képzelések m iatt veszítettek el. „Mi a M ű­ vekből váltu n k ki, állítom , hogy az egész kollektíva nagy öröm ére” — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak, két hó­ nappal azután, hogy a saját láb u k ra áll­ tak. — „Ezt a nagyvállalatot ugyanis, a nevén kívül, semmi sem ta rto tta össze.” — Még a neve sem egészen! — egészíti ki a főnökével utólag opponáló fiatal fő­ osztályvezető, aki nem rest szakmai részle­ 4 tó. Ha össze lehetne vetni, mi okozza a nagyobb veszteséget: a he­ lyes döntések m ellett szükségszerűen megszülető hibásak, avagy a döntések sorozatos elm aradása, egyértelm űen bebizonyosodna, hogy az utóbbi. A hibás döntések okozta k á r eltörpül a nem -dön­ tés m iatt elm aradt haszon m ellett. Bizonyító erejű néhány csőd­ b ejutott vállalat, term előszövetkezet történetének visszapergetése, az elm aradt üzletek tanulsága. Ugyanígy lehetne sorolni szép számm al a sikeres vállalkozásokat is. am elyek az elm últ évek nagy viharai közepette is ,-állva” m aradtak. Sikerükben nagy szerepe van annak, hogy döntöttek akkor, am ikor dönteni kellett, kocká­ zatot és felelősséget is vállalva. A döntés nehézsége m a abban van, hogy nem m indig áll ren ­ delkezésre a jó döntés m inden összetevője. A kockázatot a bi­ zonytalan elem hordozza, s m a egyre kevésbé áll elő a teljes bi­ zonyosság állapota. Ezért nevezhető vállalkozásnak m inden tö­ rekvés, cselekvés, am ely a rra irányul, hogy ennek ellenére a lehető legtöbbet produkálja. A gazdaság intenzív fejlődési pályára állítása — vállalkozás, am elyben m indenki találh at feladatot, s a m aga helyén lehetősé­ ge van, hogy képességei m axim um át nyújtsa. Vállalkozik az egyén, am ikor túlhaladja a rutint, a m egszokottat. A vállalat is, am ikor gazdaságtalanná vált term éke helyett új, piacképes term ék gyár­ tására áll át, m ozgásba hozva a term elési tényezők teljes rend­ szerét. A gondolkodó, alkotó, kezdem ényező em ber ebben m in­ dennél fontosabb szerepet tölt be. Sólyom Istv án tekbe bonyolódni, hogy a hajdani gazdasá­ gi szervezet életképtelenségét utólag is igazolja. — A név legfontosabb eleme a „zománc” szó. Éppen ebből látszik, hogy az összevo­ nás a hatvanas években elhibázott lépés volt. Ugyanis egészen m ásfajta zománc kell az edényekhez, m ás az öntöttvas ká­ dakhoz, m ás a vegyipari gépekhez, és m ás ahhoz, am it mi g y ártu n k : a tűzhelyek­ hez. Négy ilyen gyárat egy vállalattá szer­ vezni — baklövés. Mi persze sokat szid­ tuk a központi vezetőket, de utólag el kell m ondanom a védelm ükben, hogy m egold­ h atatlan feladatot kaptak. Egy fenékkel négy olyan lovat kellett volna m egülni ne­ kik, am ilyenekhez közös gyeplőt találni le­ hetetlen. * „A viszonylag hom ogén érdek m ögött a vállalati egységek és a különféle dolgozó csoportok érdekeinek sajátos belső tagolt­ sága húzódik meg — fejtegeti a tervhivatal elnöke a p árt elm életi és politikai folyó­ iratában. — Különösen nagy lehet az é r­ dekeltérés a területileg is szerteágazó nagyvállalatok különféle gyárai és telephelyei között a fejlesztési források és a személyi jövedelem nek a növelésére irányuló lehe­ tőségek elosztásában, vagy a term elési fel­ adatok m eghatározásában.” — A központban m űködött egy kutatórészleg, am i segíthetett volna nekünk. De nem nagyon segített, m agunkra voltunk utalva a m űszaki fejlesztésben. Ennek m eg­ volt az előnye, m ert a különváláskor mi zökkenő nélkül ugyanott folytattuk a m un­ kát, ahol az előző év végén abbahagytuk. Csak azt nem érte ttü k és máig sem értjük, hogy az ő fizetésük m ilyen alapon volt m a­ gasabb, m int a m iénk. M ert a központban egy ugyanolyan osztályvezető, m int én, legalább húsz százalékkal többet keresett — a m ellékeseit nem is számítva. A fiatal m érnök még az egyetem pad­ jait koptatta, am ikor viaskodás folyt a központ és a g y ár közt — megyei és fő­ városi felsőbb testületek bevonásával — a technikai fejlesztésre szánható forinto­ kért. A tárgyilagos hangú írásbeli doku­ m entum ok m ellett szenvedélyes szóbeli m egnyilatkozásokkal is ösztökélték a helyi illetékeseket: „hassanak oda”, hogy az üzem m űszaki nívója em elkedhessen vala­ melyest, az egyes vélekedések szerint „kö­ zépkori színvonal” fölé. — Levélbe kell foglalni, hogy eddig éve­ ken keresztül hogyan ta rto tta k titek et h á t­ rányban, m indennek következtében mi a jelenlegi helyzet és a végére írjátok oda, hogy a m egoldásra vonatkozóan m ik a ja ­ vaslataitok. A megyei politikus katonásan kiadott „ukáza” és seregnyi egyéb, ilyen és olyan úton te tt lépés nem m arad t eredm ény nél­ kül. A „M űvek” utolsó k ét évében b eru h á­ zások sorozata indult meg a gyár külön­ böző részein. Ez százhúsz, az nyolcvan, am az ki tudja, hány em ber m u n k áját „vált­ ja ki” — állították a program ok. Nem kis m egnyugtatására azoknak, akik hozzávető­ leg ism erték az üzemből való elvándorlás arányait. * 1980 novem berében értesültek róla a gyá­ ri illetékesek, hogy a következő évben m ár önállóan gazdálkodhatnak. Alig m ás­ fél hónapjuk m arad t arra, hogy összeszed­ jék m agukat. Ü tött-kopott g y árat néhány daliásnak m ondható épülettel, a m egújulás folyam atát épp elkezdő gépparkot, s egy m egfogyatkozott dolgozói g árd át örököltek �a h ajdani frigyből. R áadásul egy felada­ tot. Az önálló gazdálkodás első évében ke­ rek ötvenm illió fo rint nyereséget kell el­ érni, hogy az egység m érlege nullszaldóra álljon, s az új — visszaszerzett — név ne kerüljön rá a veszteséggel gazdálkodó vál­ lalatok lajstrom ára. Ezt az eredm ényt produkálni rendkívül fontosnak — bizonyos stádium okban, bi­ zonyos szemszögekből nézve létfontosságú­ nak — látszott, lévén hogy „m agas hely­ ről” esetleg visszakozzt vezényelnek: — . . . nem eléggé volt. körültekintő döntés Rangos állam i hivatalnok jelen tette ki ez utóbbit — k ét m ásik példát is fölsorolván — a „M üvek” szétválasztásával kapcsolat­ ban. Vélekedése 1981 tavaszán nyom tatás­ ban is m egjelent, s ez némileg fölélénkí­ tette az aggodalm akat, s néhány, hivata­ losan meg nem erősített pletyka is lábra kapott a gyár falai közt a volt központban m arad t ilyen-olyan helyettesekről, főosz­ tályvezetőkről, osztályvezetőkről, akik be­ osztottak, főosztályok, osztályok nélkül bo­ torkálnak. .. Egynéhány fölösleges „íróasztal” h ajd a­ ni létét nem túl nagy m erészség föltételez­ ni. „Ami az ex p o rtu n k at illeti, a vesztesé­ gek zöme ebből szárm azott — nyilatkozta az igazgató a központi pártlapnak. — Nem m intha az áruink nem lennének korszerű­ ek de annyi áttételen keresztül kerültek ve­ vőinkhez, hogy annak költségeit nem vi­ selhették el az á ra k ”. — Volt egy belföldi értékesítési osztály a központban, s az ta rto tta a kapcsolatot m ás vállalatokkal. Mi elvileg csak ezen az osztályon keresztül érintkezhettünk más egységekkel. De ha ők m egkötöttek vala­ m ilyen szerződést, sokszor csak jóval ké­ sőbb értesítettek m inket róla: vagy az utol­ só pillanatban, vagy m ár későn. Az is elő­ fordult, hogy mi m egkaptuk az utasítást a kiszállításra, de a kereskedelm i vállalat telephelye, ahová mi vitettü k az árut, nem tu d o tt róla, hogy az ő központja m iben ál­ lapodott meg a m iénkkel. Ezért terem tet­ tünk a telephelyekkel közvetlen kapcsola­ tot. Ez bevált. Olyan g arn itú rá k at is elad­ tunk, tízes, húszas tételben, am i hónapo­ kig a nyakunkon m arad t volna. Többször előfordult, hogy m ár m egszerveztük a szál­ lítm ány fogadását, de a központunk tudo­ m ást szerzett róla, közbeavatkozott és nem lett a dologból semmi. Ez az a pont, ahol m ár erős túlzásnak érzem a viszonylag fiatal kereskedelm i szakem ber „élm énybeszám olóját”. — Csak nem azt ak a rja m ondani, hogy különböző központok m űködnek, am elyek „ a la tt” az élet nyugodtan zajlik a m aga törvényei szerint, tőlük teljesen függetle­ nül? — Erről szó sincs! Sok fontos m u n k át végzett a központunk. Ezt főleg azóta érez­ zük, m ióta a feladatok teljes egészében rán k szakadtak. Ma m ár mi kö tjü k a szer­ ződéseket. Ez több m u n k át ad nekünk, igaz több lehetőséget is az igazi kereske­ delm i tevékenységre. M ert am it egy évvel ezelőtt csináltunk, az nem volt kereskedel­ mi tevékenység. Most m ár konyítunk hoz­ zá. Ennek köszönhető, hogy m inden eddi­ ginél nagyobb m ennyiség eladására k öthet­ tü n k szerződést. És több áru t ad tu n k el, m int am ennyire előzetesen szerződtünk. * A m ikor a város — hivatalosan — város lett (1922), m ár csaknem három évtize­ des m ú ltra tek in th etett vissza az a kis­ üzem, am i a gyár elődjének számít. Huza­ m osabb ideig apró-cseprő fém áru k at ké­ szített, s árasztotta el velük az ország kö­ zeli-távoli vidékeit. Első exportszállítm á­ nyát is „fém töm egcikkekből” állította öszsze; ez a B alkánra ju to tt el — m ég a h ú ­ szas évek végén. Országos ra n g já t azon­ ban jórészt azoknak a p o rték ák n ak kö­ szönheti a gyár, am elyek em beröltőnyi ide­ je állnak még m a is itt-o tt. szobákban, te r­ m ekben — a város nevét festve, vagy önt­ ve „hom lokukon” viselvén — és betöltik gyakorlati szerepüket, egyszersm ind a he­ lyiség díszéül is szolgálnak. Maga a gyár — a település m ai m éreteit tekintve — a városközponthoz közel terü l el. Egyik oldalról a vasúti sín, m ásik ol­ dalról a helység régebbi fő ú tja szegi telké­ nek h atárát. A bejárathoz közvetlen közel áll m ind a m unkaügyi iroda, m ind a veze­ tői titkárság. Némely vélekedések szerint ez nem véletlen: sem a kisebb, sem a n a ­ gyobb rangú alkalm i betérőknek ne kell­ jen k örbejárniuk a (talán nem m indig szív­ derítő küllem ű) üzem épületeket. Olajos földm assza képez vékony réteget az u tak tetején. O ldalt szén, ham u, m ásutt tö rö tt vagy ép öntvények kupaca em elke­ dik. K iism erhetetlen rendben állnak az épületek: régi, szürke csarnok, ugyancsak régi, em eletes irodaépület, em itt földszin­ tes m űhely, am ott hosszúkás felvonulási épület nyúlik: a ki-bejárók öltözetén lá t­ szik, iroda lehet. A nagycsarnok előtt viszonylag ú jn ak tetsző hasábépület m agasodik. Földszint­ jén egy fontos helyiség: a valam irevaló ke­ reskedelm i m unkához nélkülözhetetlen m intaterem . B enne körben állnak a vado­ natúj portékák, k ü lö n fajta színekben, fé­ nyesre dörzsölve. Az em letre galérialép­ cső vezet föl. O tt dolgozik a g y ár legfőbb m űszaki embere. * Rézsútosan áll az iroda közepén a hoszszúkás dohányzóasztal, körb erak v a ala­ csony fotelokkal. Beljebb, m ajdnem a sa­ rokban a legfőbb m űszaki em ber íróaszta­ la, m ögötte szék, m ellette kisebb asztalon 5 �többkapcsolós telefonkészülék. A falon a gyári portékák, illetőleg hasonló külföldi term ékek fotói kiterítve. — A „M űvek” ideje alatt túl term eléscentrikusak voltunk. Szinte senkit sem is­ m ertünk a központiakon kívül. Az akkori KGM-ről például azt se tudtuk, hogy hol van. Most az Ipari M inisztérium m al jó a kapcsolatunk, nem rég m egítéltek tizenötmillió forint tám ogatást a zománc tovább­ fejlesztésének költségeire. Ezenkívül is több olyan helyre lettünk bejáratosak, ahol közvetlenül ju tu n k információkhoz. Az or­ szágos műszaki fejlesztési bizottság iránym utatása nélkül például nehezen tudnánk előre lépni. A KGST egyik szakmai m un­ k abizottságában pedig hallgatóként va­ gyunk je le n ... A legfőbb m űszaki em ber m unkaidejé­ nek m inden stádium ában érződik a leg­ főbb szerepkör terhe-dicsősége. Telefonjá­ hoz küldi a belépő titkárnő, m egjegyezvén, hogy kit kapcsolt főnöke készülékére. Mire az első ügyben intézkedik, m ár telefonjá­ ra kapcsolták a m ásik érdeklődőt. S m ire ezzel végez, m ár két gyári em ber áll iro­ dája ajtajában. — A dolgozók csaknem m egfagynak a nagycsarnokban. Kék-zöld az arcuk. Így nem lehet szerelni, vacogva! A „fő m űszaki” a m ásik em berre fordítja tekintetét. — Teljes gőzzel megy a kazán reggel hat óta. Két em ber töm ködi az ablakréseket. De az ajtókon dől b e a hideg. C irkalm as károm kodások röpködnek a szobában, közben tippek, ellentippek ütőd­ nek össze. Végül m egfogalmazódik a fő­ nök vélem énye: „Fel kell gyorsítani a plexitajtók beszerelését. M ondtam előre, hogy ezzel az ünnepek alatt el kell készülni. A k­ kor m ost nem lennénk bajban. Amíg ez meg nincs, nem tu d u nk sem m it se csinál­ ni.” Lehiggadva ül vissza a fotelba, de úgy érzi, a rend kedvéért néhány szóval kom ­ m entálni kell a fö ltárult bonyodalm at: — Az önállóság visszanyerésével term é­ szetesen nem oldódott meg egy csapásra m inden problém ánk. De sokkal nagyobb a m ozgásterünk ilyen szempontból is. Ha csak azt nézzük, hogy két politikai testü­ let helyett ma m ár csak eggyel kell köz­ vetlenül koordinálni, az is nagy könnyítés. Annak idején még a kom m unista m űsza­ kok letöltéséből is vita kerekedett. Más n a­ pot jelölt ki a fönti, tizedik kerületi tes­ tület, és m egint m ást az itteni, v á ro si... Persze, persze, az ittenihez igazodtunk. De a különválással m eg takarítottunk egy cso­ mó vitát. Csörren a telefon: vagonhiánnyal küsz­ ködnek valahol. Még ta rt a „parancs” kiadása, m ikor belép a titk á rn ő : két kül­ kereskedő érkezett. Egyébként fél óra m úlva egy fórum ra kell m ennie a „fő m ű­ szakinak”. Neki aligha lett kevesebb és könnyebb dolga az önállóvá válással. Sőt, sokasodtak a teendői. De a régi, „nyugal­ m asabb” időkért még nem ejtett egyetlen könnyet sem. * 1981 őszén először jelent meg önálló ki­ állítóként a gy ár a B udapesti Nemzetközi V ásáron. Ők egyedül valam ivel nagyobb 6 területet béreltek, m int korábban a „Mű­ vek” a négy gyárnak összesen. Nem túl drága ez? ,.A reklám ra szánt összeg fele kidobott pénz — bólintott ekkor a keres­ let föltárásával foglalkozó fiatal szakem ­ ber. — Csak azt nem lehet tudni, hogy m elyik fele! Ezért igenis áldozni kell a reklám ra.” Toll, gem kapocstok, jegyzettöm b, bevá­ sárlószatyor és még néhány m ü ty ü r h ir­ dette, hirdeti azóta is a gyár új em blém á­ ját. „Nem valam i jól sikerült a betűszó ki­ választása, m ert am ikor m ellette döntöt­ tek, még nem dolgoztam itt. De m ost m ár ez van, ezt kell ism ertté tenni.” Az am bi­ ciózus fiatalem ber hatásosan tevékenyke­ dik: fél évvel a különválás után m ár ittott saját nevén em legették az üzem et — igaz, a nyelvtörő szó m iatt enyhe fin to r­ ral — a városban. Egy évvel túlhaladván az önállósodást, m ár kezd feledésbe me­ rülni a régi elnevezés. Teljesen persze — a dolog term észetéből adódóan — még egy évtized m úlva sem tűnik el. * A „M űvektől” testálódott föladat — az ötvenm illió forint nyereség elérése — az el­ ső évben nem sikerült: tizenkétm illió hi­ ányzott az egyenleg helyrebillentéséhez. A „visszakozz!” veszélyének elm últával azon­ ban senkinek nem okozott búskom orságot, hogy egy korábban veszteséggel működő egység „csak” nyereséges lett, s nem „elég­ gé nyereséges”. M aga a forintban m ért eredm ény csu­ pán a kétezer gyári dolgozót érinti. Az or­ szágnak arra irányul a figyelm e: m ilyen p ortékákat dob piacra az üzem, függetle­ nül attól, hogy az áru t önállóan, vagy egy „M űvek” szervezetében term eli. Az ifjú főosztályvezetőnek kikristályo­ sodott a vélem énye: — Szerintem az önállóságnak köszön­ hető, hogy m ár az első évben elő tud tu n k jönni a T típussal. Közvetlenül kapjuk az inform ációt a kereskedelem től és a szakigazgatástól. Ezekre figyelve tu d tu n k — apróbb, m ozgékonyabb szövetkezeteket is megelőzve — lépni. Olyan jó pillanatban dobtuk be az ötletet, hogy az Országos Energiafelügyelet valósággal beleszeretett. A T típus szorosan beleillik az ő raciona­ lizálási program jukba (amit mi az önálló­ ság révén ism erhettünk meg részletesen), kétszázhatvanm illió forint tám ogatást ad­ tak gépek vásárlására és a technológia kor­ szerűsítésére. Így m ár tavaly az év vége felé eláraszthattuk a belkereskedelm et az áruval. Az itteni C entrum Á ruházban is lem érhettük a tényleges igényeket: egy hét alatt elfogyott az első szállítm ány. A gyár az év elején nyolc új, önálló fej­ lesztéssel kidolgozott term ék prototípusát állította össze. Mind egy nyugatném et á ru ­ ház előre m egadott szem pontjaihoz igazo­ dott. A m intadarabokat bem u tatták a köl­ ni D om otechnika nevű kiállításon, hogy tő­ kés vevőkörüket tovább bővítsék. — Az új típusok azért készülhettek el ham ar, m ert az általunk k ért m űszaki ta ­ nácsok végre nem a központba, hanem egyenesen m ihozzánk fu to ttak be. Így m ost m ár mi lehettünk a szakm ában az „okos fiú k ” ! Molnár Pál Osztódással megmaradni_______ F orgatjuk szánkban a szót: vállalkozás. A sorompó felnyitva és akinek kedvéből, erejéből, fantáziájából futja, beállhat az új csapásra. Á tvehet boltot szerződéses üze­ m eltetésre, alak íth at m unkaközösséget, kis­ szövetkezetet, kisvállalatot. B elevághat va­ lami újba, am i társadalm i vitáktól nem idegen országunkban is szokatlanul nagy vihart kavart. T ám adjuk és éljenezzük az új rendelke­ zéseket. Azt m ondja nekem jelentős funkcióban ténykedő ism erősöm : — M egnézhetjük m agunkat, h a m ár csak ez a lehetőségünk m aradt, hogy m aszekba adjuk ki a szocializmust! Így ak a rju k iga­ zolni saját kudarcunkat, hogy am i együtt nem m ent, az saját kasszára m ajd m enni fog? A kibic, akinek m inden mindegy, ebben is a poént k eresi: — Én eddig azt tanultam , hogy a kap ita­ lizm usban a nagy halak fölfalják a kicsi­ ket. N álunk ez most fordítva lesz? A ki­ csik zabálják föl a nagyot? Az írószövetségi közgyűlésen is fölszólaló drám aíró ellenben meleg szavakkal üdvöz­ li az általa vállalkozói szocializmusnak ne­ vezett újdonságot: ezt kell kiteljesíteni, következetesen végigvinni és m egszabadul béklyóitól a m unka, széles m ozdulatokkal kaszálhatjuk m ajd a sikert. Aki pedig m egpróbál rendet tenni a ta ­ lálékonyan variált nézetek közt, hivatalos tanácskozásokon nem győzi elégszer fölhív­ ni a figyelm et: — Nem a kisvállalkozások v áltják meg az országot, azok csak h iányt pótolnak. A népgazdaság jelentős feladatai továbbra is a nagy gyárakra, üzem ekre hárulnak. Mit lát m indem e vitából a könnyed le­ nézéssel oly sokszor kisem bernek nevezett polgár? M iután összeolvasott m ár róla fű tfát, bogarat, bölcsen azt m ondja: m ajd m eglátjuk. K ialakul ez is, m int púpos gye­ rek a prés alatt, kivárjuk. Ám higgadtsága csak addig tart, míg rá nem kényszerül ap­ ró-cseprő ügyei intézésére. B erta néni is addig volt csak kívülálló, míg el nem kopott egyetlen csizm ájának a sarka. V itte rep eráltatn i a cipészekhez, aholis hökkenten v ette tudom ásul, hogy be­ látható időn belül kizárólag sürgősségi fel­ á r leszurkolásával k ap h atja meg lábbelijét. A redősre kopott asztalra csa p o tt: — M árpedig én nem fizetek sürgősségit! Mit képzelnek, telik a rra a nyugdíjból?! K ifakadását m ár hazafelé m egbánta: tél­ víz idején hogy legyen el egy hónapig csiz­ ma nélkül? Restellkedve, pironkodva mégis visszafordult. — K ifizetném azt a sürgősségit, ha még lehet — hebegte m egszégyenülten, csak hogy m ost a felvevést intéző asszonyságon volt a felháborodás s o ra : — Hogy tetszik gondolni? — lengette B erta néni orra előtt az im ént k itö ltö tt cé­ dulát. — Ez itten dokum ent, ezen m ár nem lehet v álto ztatn i! �M ásodjára hazafelé ta rtv a füstölgött a h arag B erta m am ában. M ajd adnak m ost m ár ezeknek — csillapítgatta m agát, él­ vezettel kóstolgatva a bosszú ízeit. Majd feleszm élnek, csak legyen egyszer konkurre n cia! * V ersenytárgyalás a városban. A képauk­ ciók finom an szűrt zsongása helyett itt leplezetlenül izgatott az érdeklődés. Ez az első boltárverés a megyében. Kezdés előtt m ár sóhajtásnyi hely sem m arad, néhány széket, egy fogast azért be­ gyömöszölnek még. M ár m aga alá igazítja a székeket az elnökség, am ikor csalódott m oraj fut végig a felajzott közönségen. Hí­ re szalad, hogy nem fizette be a szándék kom olyságát jelző ,.kauciót” az egyik je­ lölt, teh át a presszóra k iírt licitálás elm a­ rad. Kár. Ez a licitálás lett volna a verseny fénypontja, a vérbeli viadal. Azért még­ sem m ozdul senki. Dr. L. L. összepászítgatja a hivatalos for­ m ulát tartalm azó stencileket és rákezd: — A bányatelepi italboltot Sz. P.-né je­ lenlegi üzletvezető pályázta meg. Kérem, igazolja személyi ad atait a jelenlevő állam i közjegyzőnél. Az asszony n y ú jtja igazolványát, m ajd helyet foglal a kerek kis asztalnál. Dr. L. L. — K ívánja-e valaki az üzletre igényét bejelenteni? Néma csönd, felta rto tt kéz után forog­ nak a fejek. Dr. L. L. (Sz.-néhez): — K ívánja-e az italboltot szerződéses form ában üzem eltet­ ni, s vállalja-e, hogy a 436 ezer forint átalán y d íjat három év alatt m egfizeti? — Igen. Dr. L. L .: — M egállapítom, hogy az ital­ boltot Sz.-né szerződéses üzem eltetésre á t­ vette. A szerződést három napon belül meg­ kötjük. Sz.-né könnyű kis sóhajt ereszt ki, vég­ re m egszabadul a rászegeződő tekintetek alól. A figyelem középpontjában m ost m ár kolléganője izzad. Meglepően különbözik egym ástól a h á­ rom asszony, noha egyazon rizikót vállalják. Sz.-né m agabiztos. Sokszor átrágott, mos­ ta n ra kész tervekkel jö tt ide. Új berende­ zést tesz a boltba, hűtőládát vásárol, hogy jégkrém et árulhasson, az ajtó előtt m uta­ tós teraszt alak ít ki. Afféle terefere köz­ pontot ak a r csinálni a kocsmából, ahol adni-venni lehet a telepi híreket, vélem é­ nyezni a napi politikát, az árakat, m iegy­ m ást. Osztott, szorzott, s úgy véli, ak ár negyvenezer fo rint forgalm i többletet is elérhet havonta, ha ügyes. Az energikus Sz.-né m erő ellentéte a göm bölyű kis T.-né. Tétova, határozatlan, a faggatózásra vállát vonogatja, ajk at bigygyeszt. Nem tu d ja, m ilyen is az a kocsma, am ire leszerződött, évek óta meg se for­ dult benne. Az em ber csak pislog és ésszel fel nem fo ghatja: honnan veszi ez a m aflácskának látszó asszonyka a m erszet ilyesmihez? S.-né am olyan középarányosa a kettő­ nek. V annak elképzelései, ha nem is eget­ verőek, de azért elég talpraesettséget m u­ ta t a presszó igazgatásához. Kis megye, kis üzletek, szolid vágyak. A közszájon forgó hatalm as pénzek helyett az itteni bérleti díjak is várakozás alattiak. Mit m ondjak: nem fog egy ország m edi­ tálni rajta, hogyan telik, miből fizetik m ajd k i . . . Ők h árm an m ost elégedetten veszik k a b á tju k a t — m egkapták, am it ak artak , s m ajd csak lesz valahogy. Lett is. Ha nem is egészen úgy, ahogyan az első jelekből gondolta az ember. T.-né például egyáltalán nem szorul rá a szánakozásra. Biztos egyenletességgel ve­ zeti a kocsmát, pontosan fizeti a kapott áru utáni szám lákat. Ü zletében rend van, vendégben nincs hiány. No lám, miből lesz a cserebogár... R itka vendég ellenben a békés idill a gyár környéki italboltban. A lerobbant „kricsm it” két barátnő vállalta föl, noha intették őket: két családnak nem ad elég kenyeret a kis italm érés. Az idősebb a pén­ zét, az ifjabb a szakértelm ét v itte az üz­ letbe. C sakhát, a barátság ott ér véget, ahol a pénzügyek kezd ő d n ek ... Az üzlettársak m ár az első hónapban h ajbakaptak a kasszán. K ígyót-békát kia­ báltak egym ásra, m indkettő h a jth atatlan meggyőződése volt, hogy a m ásik az ő ro­ vására m anipulál a raktárkészlettel és a pénzzel. Békesség azóta sem honol a szeszharapóban. Tetézik a galyibát a szándéko­ san késleltetett számlák, m ikre a vállalati központban rendre fölfigyelnek. A m ott m ár ott tarta n ak , fölm ondanak a k ét aszszonynak, ők viszont ragaszkodnak a bolt­ hoz. V ajh’ ki tud itt eligazodni? M indezt Sz.-nétől tudom , aki rejtélyes m osollyal válaszol haszna felőli tudakozó­ dásom ra. Erősen állítja, hogy az első há­ rom hónapban egyszerűen nem m ert kaszszát csinálni, b ár sejtette, hogy a szép for­ galom ra aligha fizet rá. Most konyhájában k av arg atja a bable­ vest (addig gyesen levő lánya állja az ital­ boltban a frontot), készséggel elmeséli az árubeszerzés m inden nyűgét-baját. hogy el­ önti a p incerak tárat az esővíz, hogy lassan az egész család ennek a biznisznek él, s közben sűrűn köszönget ki a n y ito tt kony­ haajtón á t a kolóniasoron kö zlek ed ő k re... , de hasznáról nem nyilatkozik. F elrán tja vállát, széttárja k arját, szélesen mosolyog... Ha úgy vesszük, tulajdonképpen válaszolt. O dakinn két idős férfi ballag a soron, csatlakozik hozzájuk egy m enet közben gombolkodó h arm adik is. „A kkor me­ g yünk” — állap ítják meg, helyeslően bic­ centenek és a telepi italbolt felé tartv a , az összeszokottság precizitásával igazítják egymáshoz lépteiket. Sz.-né kifülel, elége­ detten bólint. F ak an álra vesz néhány bab­ szemet, m egkóstolja. P u h a m ár. Belöki a m asina salaktartó fiókját, lefedi a fazekat, bekulcsolja a kiskonyhát és indul m aga is. * Valósággal kisregénybe illő tö rtén et ez, am it K. község kőm űvesei m egéltek a me­ gye első kisszövetkezetének m egalakításá­ ig. A mese évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Hol volt, hol nem volt, volt ak k o r há­ rom szövetkezet, szegények, m int a tem p­ lom egere. Ö sszeházasították őket, hogy m ajd kihúzzák egym ást a szegénységből. Nem így történt. A három kis szegényből lett egy nagyobb — nem sokkal gazdagabb. Ha csak ennyi tö rtén t volna, a rra könynyen rám ondh atn á a szenzációra éhes kró­ nika: ez nekem nem hír. Csakhogy ezen­ kívül is tö rtén t egy s más a közös h áztar­ tásban, m inek folytán a k.-i kőm űvesek­ nek elegük lett belőle. Észre kellett venni­ ök, hogy a közösködésből több a káruk, m int a hasznuk. Az igazán igényes, nagy szakértelm et kívánó m u n k ák at ren d re a házasfeleknek, m árm int a m ásik kettőnek osztották, noha az ő kezük állt volna rá igazán. M ert a k.-i pallérokról an n y it tu d ­ ni kell, hogy híresek a tudom ányukról. Stukatúrozás, m űem léki tatarozás — ne­ kik szinte m indegy, vérükben a m esterség, apáiktól örökölték. H am ar kitűnt, hogy nem férnek össze a többiekkel. A p.-i m alteroslegény ráérősen dolgozott: m egvárta, am íg keze alá készí­ tenek anyagot, gépet, csak ak k o r láto tt do­ loghoz. Ezzel szemben a k.-i kolléga u tán a­ m ent a m űvezetőnek és képes lett volna m egverni, ha nem adott a m unkához m in­ den hozzávalót. Nemcsak tu d tak , igencsak szerettek is dolgozni. H ajtós fa jta a k.-i kő­ m űves, s m ert hajtós, egyre nehezebben viselte, hogy soványodik a fizetési borí­ ték. 7 �Sorra köszöntek el a szövetkezettől, buszra, vonatra ültek a prí m a szakem be­ rek. Annyit azonban m eghagytak a bú­ csúzónál : m ihelyt itthon kiírják a k.-i szö­ vetkezet nevét, azonnal jövünk! A m aradék aztán elgondolkodhatott ra j­ ta : vagy kilépnek ők is, vagy fordítanak a sorsukon. A szülőfaluhoz erősen ragaszkod­ tak, h át az utóbbi m ellett voksoltak. (Ez esetben az osztódás nem a szaporodás, ha­ nem a m egm aradás alapfeltétele volt.) Hallva a döntést, kézzel-lábbal tiltako­ zott az anyaszövetkezet. Hogyisne, hogy m iattu k alsóbb kategóriába kerüljenek, ke­ vesebbet keressen ek ! M ihelyt m egértették, hogy a k.-iak kiválása m iatt nem éri őket hátrány, lecsihadtak. Csaknem barátságossá enyhült a hangu­ lat az otthagyottak és a kiválóak közt, így hát N. F., a kisszövetkezet várom ányos elnöke szövetségi erősítés nélkül, könnyű szívvel m ent el az első vagyonmegosztó tárgyalásra. Mindössze harm adm agával ér­ kezett, csakhogy az „ellenfél” kilencfős hadirendet állított. Ám számbeli fölényü­ ket is m eghaladó vehem enciával képvisel­ ték a nagyszövetkezet érdekeit. M egbán­ ta m ár N. F. könnyelm űségét, m int a k u ­ tya, mely hetet kölykedzett, de akkor m ár késő volt. — V érre m ent az osztozkodás — m ond­ ja a fiatalem ber, s m ár az em lékezéstől is gyöngyözni kezd homloka. — Azt rem él­ tük, elengednek békességgel, m egosztjuk a m egoszthatókat jó indulattal, igazságosan. A kilencek azonban terrorisztikus hang­ nem ben tették meg javaslataikat, m onda­ nom sem kell, azok véletlenül m inden eset­ ben nekik voltak előnyösek. Az oxigén- és gázpalackok elosztása pél­ dául így m ent: „N ekünk negyven em be­ rünk van, aki kezelni tudja, nektek csak egy. Csak egy palack garnitúrát adhatunk, ez is a legnagyobb gondot okozza”. Az elnök kényszerűen rábólintott, m ert nem tu d o tt replikázni. Most m ár tisztá­ ban van vele, hogy igenis tízen tu d ják azo­ k at az „izéket” m űködtetni, de akkor még nem tudta. R ájuk sóztak viszont egy 1600as Ladát, pedig eszük ágában sem volt ilyes­ m ire pénzt adni. D ehát valam ivel ki kel­ lett tölteni a keretet. Végül is a k.-iak többet visznek haza, m int am ennyit beadtak, nem járn a k ép­ pen rosszul. A vagyon húsz százalékát m egkapták, s még egy puccos autó ju k is lett. — Ja n u á r h arm ad ik án kezdjük az önálló életet — így az elnök, aki gépésztechnikus létére vállalta föl az építő kisszövetkezet igazgatását. — Fogalm am sincs, hogy az­ napra lesz-e annyi pénz a szám lánkon, hogy egyáltalán tankolni tudjunk, s ezen felül i s .. . Egy viszont holtbiztos: lesz m it dolgozni, rendelésünk egész esztendőre ele­ gendő, s lesz is kivel azoknak eleget tenni. zásba. M erthogy — m ondanom sem kell — a k.-i pallérok nélkül indítja m ár a m asiniszta a g.-i, a.-i és fővárosi szerelvé­ nyeket. Lehiggadt azóta a járási pártfunkcioná­ rius is. Igencsak óvatosan adagolták pedig neki a kiválás ötletét, mégis hatalm asan fölhorgadtak in d u la ta i: — Eszeteknél vagytok ti?! Öt évvel ez­ előtt én álltam ki a tömeg elé az egyesülés gondolatát tám ogatva, s m ost m ondjam el az ellenkezőjét? Mondta. Hiába, gondolkodó em bernek néha visszavonulót is tudni kell fújni. Ép­ pen, m ert tudom ásul veszi a tényeket. Az­ az gondolkodik. * Négyesben elm élkedünk a szolgáltató vállalat igazgatójával, a főkönyvelőjével és a főm érnökkel, hogy itt voltaképpen mi­ lyen típusú em bereknek volna ideális, ha kisvállalatot alakítanának. — A koncra leső fajtának. A vakm erő hazárdőrnek, aki m in d járt az elején le ak a r­ ja húzni az összes sápot, am íg a szabály­ zókat u tána nem igazítják. Ha m ár nem busás a haszon, legfeljebb otthagyja. — A legjobb szakem bernek, aki egyben a legkiválóbb üzletem ber is. Aki képes a r­ ra, hogy a rutinadm inisztráció helyett gazdálkodjék. — Csak az vállalkozzék, aki m inden szempontból m egfontolt, óvatos em ber. K ü­ lönben megsül a saját zsírjában. Feltűnő, hogy P. A. igazgató m ilyen gyakran emlegeti az óvatosságot, m int a sikeres vállalkozás kritérium át. — Nem gondolja, hogy éppen az óvato­ sé, a döntést halogatóé a nagyobb rizikó? — Én az óvatosság alatt nem a lassúsá­ got értem — tiltakozik. — Ha tehetném , én az elsők között belevágnék. De alapo­ san átrágnám a vállalkozás m inden apró elem ét, váratlanul engem ne érjen semmi. Mi, akik a szolgáltatásban dolgozunk, tu d ­ ju k a legjobban, m ilyen sok itt a tartalék, ami legtöbbször kom édiába illő kötöttsé­ gek m iatt nem érvényesül. N éhány felvonás az adm inisztrációs ko­ médiából. Ü vegtábla m éretre vágását ren­ deli az ügyfél, s ez tudvalevően p ár per­ ces művelet. De szerszám kell hozzá, na meg m unkabér, esetleg anyag is, s e né­ hány apró-cseprő tételt legkevesebb tíz do­ kum entum on kell m egjeleníteni. K ísérte­ tiesen ism étlődik ugyanez egy kétforintos ellenálláscserénél. Sürgős jav ítást kérnek a vidéki szerviztől a szomszédos faluból. A műszerész, ha fogyóban m ár kilom éterke­ rete, betelefonál a központba, s engedélyt kér a kocsi befogásához. Kötelező és szám onkérhető form alitások, m iktől egyálta­ lán nem lesz jobb a szolgáltatás, sőt. Ma m ég nem tudni, hogyan fogják meg­ A h ajd an volt k.-i társaság felére zsugo­ nyirbálni, de úgy hírlik, hetven-nyolcvan rodva kezd új életet. Az áh ítattal hall­ g ato tt közgyűlésen m inden kérdésben egy­ százalékkal is csökken m ajd a kisvállalat adm inisztrációja. Itt legalábbis így tudják. ön tetű volt a szavazás — jóllehet ez a szö­ vetkezetekre egyáltalán nem jellemző. Lesz idő rendesen dolgozni. Ezt a vállala­ tot egyébként alig négy éve szervezték ú j­ N yugdíjas m esterek is ott ültek, pedig nem m agukat, fiu k at aján lo tták be a vállalko­ já, s m ost ott ta rt, hogy ism ét túlsúlyt e szedett föl. Azaz tú l nagy ahhoz, hogy gyors, operatív beavatkozásokkal tudnák a szolgáltatást javítani. R ájuk férne m ár egy kis osztódásos sza­ porodás. Ki is szem elték nyom ban a b.-i telepet: nagyszerű kisvállalat lehetne be­ lőle, m inden adottsága m egvan hozzá. — Az ottaniak b an ugyanis m indig tüske van — ecseteli az indítékokat a főnök. — Nem tu d tu n k annyit adni a fejlesztésből, ilyen-olyan juttatásból, hogy szem rehá­ nyást ne tettek volna: persze, m ert m in­ dent csak S. város, a központ happol el! M egkerestem hát őket, vázoltam a tervet. M ondtam, nem erőszak a disznótor, de azért gondolkozzanak el ra jta alkalom ad­ tán. Nem telik el egy hónap, válaszolnak: jó nekik úgy, ahogyan van. H át hogy van ez, nem kell a szabadság, ha m ár a fele­ lősség is velejár? — Most persze a tanács se tám ogatná az ötletet — teszi hozzá a számok embere. — Fejezzük be előbb az összes beruházást B.-n, aztán ha felnőtt a gyerek, ak k o r le­ gyen önálló. Tiszta sor. a helyében én is így okoskodnék. Minek venne a nyakába egy félkész állapottal járó zűrzavart? Tételezzük fel, hogy mégiscsak szárnyra bocsátják egyik-m ásik szervizüket — hi­ szen ma még m inden fikció —, ha m ásként nem. akkor szerződéses üzemeltetéssel. Mi­ ben látju k én, te, ő, vagyis mi, az ügyfelek a hasznát? A főm érnök előredől ültében, indulato­ san m ag y aráz: — Mi van ma, ha egy bedöglött hajszá­ rítóval beállít valaki a szervizbe? Meg­ mondom. K iutálják a szárítójával együtt. M ert időtlen időkig pepecselhetnek vele, míg m egjavítják, s ak k o r még m indig csak egy semmi kis m u n k át tu d tak le. Egyszerűen nem kifizetődő. A szerződéses szerviznek viszont érdekében áll m inden apró m unkát elfogadni, m ert annyival több a bevételük a fixköltségek fölött, annyival jobban keresnek ők, m aguk. Továbbm e­ gyek: nem csak elfogadniuk ajánlatos m in­ den javítást, hanem keresni, csalogatni is az ügyfeleket. Idővel a k á r oda is ju th a ­ tunk, m int a békebeli kereskedő, aki boltja k ap ujában ácsorogva nyakkendőjénél fog­ va húzta be a vevőt. Ne nevessen, ez ko­ moly! Szétesőfélben levő saját hajszárítóm ra gondolok, s elm egy a kedvem a pukkadozástól. Jó, megengedem, egyszer még én, az ügyfél is fontos lehetek a szolgáltató­ nak. Állok elébe! Csakhogy ehhez m egfe­ lelő szakem berek is kellenének ám! Ők h árm an meg azt m ondják erre, hogy lesznek is! Most m egtartanak, eltartan ak egészen gyenge képességű szerelőket — ráadásul szándékosan. Az ő kis pénzük ro­ vására fizetik m eg illendően az ördöngős kezűeket. Ez m ár csak így van a bérszín­ vonal-szabályozásban. Fogadásuk van rá, h a reklam ál valaki, m elyik szerelőt illeti a panasz: a m uszájból ta rto tt v attaem b e­ reket. Itt m ost m indenesetre v árjá k a rendel­ kezéseket. Addig nincs kisvállalat, leányvállalat, de még csak szerződéses szerviz �sem. Novem ber végére meg kellett volna m indnek jelennie. Most m ár lassan fordul az év, s még sehol semmi. Nagy a harc odafenn — bólogatnak sejtelm esen. — Nem b ab ra m egy a játék. És egyáltalán: ez nem gyorsvonat, hogy létkérdés volna az indítási és a m enetidő. Sokkal fonto­ sabb, hogy valóban végighaladjon a sze­ relvény a k ív án t pályán. Lehetőleg kisik­ lás, karam bol nélkül. * Úgy tetszik, a körvonalazódó változások­ ra leggyorsabban a legkisebb csoportok rea­ gáltak. Még nagy volt a bizonytalanság, még nem jelent meg m inden szükséges rendelkezés, de m ár sűrűn nyitogatták rá az ajtó t a tanácsi illetékesekre azok, akik gazdasági m unkaközösségek m egalakítá­ sán gondolkodtak. Volt, aki csak tanácsot jö tt kérni. Csaló­ do ttan távozott, ak k o rtá jt a bennfentesek se tu d tak többet náluk. Mások viszont m ár határozott tervekkel kopogtattak. M int R. G. a m aga m érnöki irodájával. Az egyébként is vállalkozási irodán dolgo­ zó férfi jó érzékkel tap in to tt rá egy kielé­ gítetlen szükségletre: a m agánépítkezések szövevényes ügyeinek intézésére. Szervező, Tervező és Lebonyolító Mér­ nöki Iroda — ezzel a névvel társulnak építészek, jogászok, közgazdászok. Irodá­ ju k a t m ankóul szánják az építkezésben já ­ ratlan em berek hóna alá, m árpedig sere­ gestül vannak, akik e tám aszra rászorul­ nak. Pontosan ez az, am it a m agánvállal­ kozástól v árn ak : hasznosítsák m agukat ott és úgy, ahol és ahogy a nagyvállalat nem képes. Örü lt R. G.-éknek a tanácselnök-helyet­ tes i s : — Ha nem volnának, ki kéne őket ta ­ lálni. Azokat a vállalkozásokat tám ogat­ juk, am ik a lakosságnak segítenek. Ezzel egyidőben b ejárta a sajtót a h ír a fővárosi m agánnyom ozói iroda alakulásá­ ról. A pletyka szintjén terjed, hogy fölke­ reste m ár a saját zsebre dolgozó Sherlock Holm esokat egy igen m agas beosztásban dolgozó férfiú is. Az illető ellen fegyelm it indítottak, m ire ő állítólag m egbízást adott az irodának, derítsenek ki valam i alantas dolgot az eljárást folytatók ellen is. M ind­ egy mi légyen az, szabad kezet ad, csak szeplőt ejtsen az illetők becsületén. Kevésbé rom antikus, de igen kapósnak m utatkozó vállalkozásba vágta fejszéjét a b.-i társaság. A jó képességű szakem berek­ ből álló csapat évek óta eljárogat m ár h ét­ végeken tető t fedni, szigetelni. Félig-m eddig szórakozás is szám ukra a gebin, e ltá r­ salognak, kvaterkázgatnak, am i viszont pillanatig sem akadályozza meg őket ab­ ban, hogy a nyugaton is legkorszerűbb­ nek számító technológiákat alkalm azzák kiváló eredm énnyel. S ha m ár lehet az am úgy is élő vállalkozásnak jogszerű kere­ te t adni, m iért késlekednének? * Nem volna tá n haszontalan kigyűjteni a napjaink sajtójáb an legsűrűbben használa­ tos szavakat. R akatnyi b ü ro k ratik u s sal­ lang m ellett alighanem helyet kapna a sor­ b an a vállalkozás szó. Gondolom én, s nini, m it olvasok a megyei újság ap ró h ir­ detései közt? „Középkorú, önálló technikus, rendezett anyagi körülm ényekkel m egism erkedne házasság céljából vállalkozó szellemű m ű­ velt, csinos hölggyel. F o rtu n a jeligére a k i­ adóban.” Ne gondoljunk túl messzire. Ugyan ki m erné tagadni, hogy a házasodáshoz is elkel a vállalkozó szellem? S hogy ez eset­ ben m iért ilyen fontos, azt úgy is csak technikusunk tu d n á m egm ondani. Szendi Márta 9 �Pénz az ablakban? A n y ár végi n ap m ég perzselt, az e.-i stran d ó riásplatánjai­ nak kellem es árn y ék ába százak m enekültek. A kikopott gyep­ re te ríte tt plédeken heverészők között kötéltáncosként egyensú­ lyozott H. M árton. Egyik kezében kólák, m ásikban összefordított papírtálcák között tucatnyi palacsinta. — H át te? — csodálkoztam felbukkanásán, m ert H-val ilyenkor legfeljebb a kom bájnok környékén, az AGROKER me­ gyei ügyeletén vagy a d.-i term előszövetkezet félhom ályos iro­ dájáb an találkozhat az em ber. A növényterm esztési ágazatveze­ tőnek vér tódult az arcába, elpirult, m int a csínytevésen ért kölyök. — Elszaladtam az aszonnyal, meg a gyerekekkel... Egy kis türelm et, m in d járt visszajövök — m ondta zavartan, s még jó­ val később is úgy érezte, m agyarázatra szorul a hét végi „fürdő­ zés”. — Ha hiszed, ha nem, négy éve a családdal nyáron ki sem m ozdultunk otthonról, a szabadságom felét rendre elveszítettem . Ha jan u árb an kértem , azt m ondták: m egbolondultál, éppen a zárszám adás előtt? M árciusban a tavaszi m unkák nem engedtek, aztán késő őszig a b etakarítás. Közben a gyerekek iskolások let­ tek, tanév közben m egint nem indulhattunk. — És most? — K ét nap m úlva befejezzük az aratást. Ma is m ennek a gé­ pek. Jó egy esztendeje fiatal agrárm érnököt kaptam m agam mel­ lé, végre van, akivel megosszam a m unkát. A m últ héten én vol­ tam talpon, most ő vállalta az ügyeletet. T alpraesett gyerek, m ajd kicsattan az ambíciótól, hegyeket lehetne elhordatni vele. Egyéb­ ként m ár kellett is valaki, m ert ahogy eddig csináltam , elegem van belőle — m agyarázza. Hogy mi m ent eddig? A négyezer h ek tár körüli területtel ren­ delkező gazdaságban dolgozó felsőfokú végzettségű szakem be­ rek összeszámolásához egy kéz is elegendő lett volna. Csak az el­ nök, a főagronóm us és H. zsebében lapult diploma. Az állatte­ nyésztés, a m elléküzem ág élén be kellett érniük technikussal, a főkönyvelő pedig nem rég végezte el a m érlegképes tanfolyam ot. Nem ajánlkoztak a szakem berek a d.-i term előszövetkezetbe, bár hird ették szakfolyóiratokban, napilapokban, hogy juhászatot szerető és értő főállattenyésztőt keresnek. Jö ttek is hárm an. Az egyik kocsijával a falu központjából visszafordult, a m ásik egy te­ lefonbeszélgetés u tá n köszönt el az állástól. A harm adik az Al­ földről érkezett, bebarangolta a h atárt, beku k k an to tt az istállók, az akiok mélyére. Az elnök, m int egy hűséges puli ott loholt a nyom ában, igyekezett rózsaszínűre festeni a képet, a gazdaság fejlődésének lehetőségeit villantotta fel. Az agrárm érnök a h at­ vanas évek elején készült szolgálati lakást is szem ügyre vette: p á r éve üresen tátonganak a szobák, az ablaküvegen vastagon ült a por, a sarkokat finom hálóval szőtték be a pókok, a k ertet sen­ ki nem gondozta. — K ét hét a la tt m inden csillogna itt — jegyezte meg b áto rta­ lanul az elnök. — Nem érdekes, laktam m ár rosszabb körülm ények között is — m ondta a másik. Az irodán folytatták a tárgyalást. Az aján l­ kozó m ár-m ár kötélnek állt — korábbi m unkahelyéről a m eg­ rom lott légkör m iatt távozott volna —, am ikor rá té rtek az an y a­ giakra. A tsz-elnök szinte pironkodva súgta meg, m ennyi az ő fi­ zetése, s hogy a főállattenyésztőnek csaknem ennyit tudna ad ­ ni. A nnak szája szegletében az összeg hallatán vékony mosoly je­ lent meg. — Ezt kom olyan gondolja? — kérdezte, s aztán soha többet nem látták. A tö rtén et részleteit H. elevenítette fel. Azóta valam elyest ja­ vult a helyzet. Két fiatalem ber érkezett, az egyik melléje. — Kellene gépész, jogász, közgazdász, s még két agrárm érnök — sóhajtja. — S kellene hozzá több bér, több lakás, jobb körül­ m ények. * Az északi m egye mezőgazdasági üzemeinek kétharm ada a kedvezőtlen term őhelyi adottságú gazdaságok közé tartozik. Er­ 10 re a földek m inősége silány, a dom borzati viszonyak m iatt keve­ sebb az áruterm elésre alkalm as szántó, s a lankákon a gép is ne­ hezebben kapaszkodik, a nyári hónapok záporai a völgyekbe hordják a hum uszt. — Szakm ai berkekben kevesebbet em legetjük a m ostoha fel­ tételeket. Ahol alacsonyabb a föld m inőségét jelző aranykorona érték, ott nem m uszáj m indenáron kukoricát, búzát term eszteni. Legelőnek, kaszálónak alkalm asabb, s ezzel m in d járt kiválóak az adottságok az állattartá sra — m ondja F„ a városkörnyéki te rm e lőszövetkezet agronóm usa. A faluban született, Gödöllőn végezte az egyetem et. K ínáltak neki tanulm ányi szerződést helyben, szü­ lei beszélték le róla, m ondván: m inek kötnéd le m agad? Pest m el­ letti állam i gazdaságban vállalt m unkát. — A dtak m ásfél szobás lakást, igaz, nem volt m it tenni a he­ lyiségekbe. K ét esztendőn keresztül foglalkoztam a növényter­ mesztéssel. Nagy géppark m ellett nekünk nem kellett együttm ű­ ködni, szerződést kötni, ha idejében ak a rtu n k végezni a m unká­ val. A jövedelem m el is elégedett voltam , egyszóval úgy éreztem , sínen van az életem, még külföldre is elküldtek . .. G yakran látogatott falujába, az út p orát a kocsm ában öblí­ tette le. R endszerint a szomszédban lakó p á rttitk á rra l sétáltak ha­ za. Ő piszkálta fel. — Itt van a te helyed közöttünk! Igaz, hogy nincsen annyi m indenünk, de m unka akad bőven — ag itálta csendesen. — Bem entem a főnökömhöz. Elm ondtam neki. hogy semmi bajom velük, köszönök m indent, de értse meg. hogy az em ber leg­ jobban abban a környezetben érzi m agát, ahol felnőtt, azt a le­ vegőt szereti, am it először m agába szippantott. Hát így kerültem haza — meséli F. — M it szóltak a szülők? — Először m orogtak, m ondogatták, hogy nem vagyok egé­ szen norm ális, otthagyni a készet a bizonytalanért. Aztán, m ert jó évet fogtunk ki, s tisztes nyereséget fizethettünk, valaki k ita­ lálta: lámcsak. az F.-gyerek hazajött, megy is m inden, m int a k a­ rikacsapás. Tudja, m ilyen a falu? A nyám ékat m intha h ájjal kenegették v o ln a ... Az a tisztes nyereség, am it F. emleget, m áshol bizonyára k u ­ darcnak szám ítana. O tt azonban, ahol egyik évről a m ásikra sza­ nálhatják a gazdaságot, és csak azért nem vesznek fel hitelt, hogy ne kelljen kam atokat is törleszteni, a legnagyobb sikerként em­ legették. A járásiak is fel-felhozták: lám. lehet eredm ényesen gazdálkodni m ostoha körülm ények között is. — Óriási kockázattal jár, am it csinálunk. C entire kiszám o­ lunk m indent, még egy ekevasat, egy zsák m ű trág y át sem ve­ szünk fölöslegesen. Csodálkozik, ha ilyen helyre nem tolonganak a szakem berek? — néz rám kérdőn, s még hozzáteszi: — Azt hal­ lom megyei tanácskozásokon, hogy a népgazdaságnak m ilyen nagy szüksége van a rra a term ényre, jószágra is. am it ezekben a téeszekben állítanak elő. Tehát fontosak vagyunk, dolgozzunk többet, lelkesedjünk, de ezzel kész i s . .. F. fizetése jóval alatta m arad, egy a m u n k áját középszerűen végző traktorosénak. Nőtlen, szüleivel él, a pénz nem érdekli. Egyelőre. * A megyei tanács m ezőgazdasági osztályán a divatos kifejezást em legetik: hátrányos helyzet. A term előszövetkezetek zöme nehéz körülm ények között term el, az egységnyi term ésre jutó költség a term észeti tényezők m iatt jóval m agasabb, m int az or­ szág jobb fekvésű közös gazdaságaiban, gyorsabban használód­ nak az eszközök, kevesebb a pénz itt beruházásra, az élet- és m unkakörülm ények javítására. — Évekkel ezelőtt akadt olyan téeszünk, ahol egyetlen felső­ fokú végzettséggel rendelkező szakem bert sem ta lálh attu n k volna. S az ellenpélda: 30—35 m érnök, közgazdász telepedett meg három h atárral arrébb. Lassan-lassan azonban kigyenlítődenek az arán y ­ talanságok. Jelenleg a m egyében áltagosan m inden term előszö­ vetkezetre tizenkét diplom ás jut. Ez negyven százalékkal több m int az öt évvel ezelőtti — tájékoztat a személyzeti ügyekkel foglalkozó csoportvezető. Hogy mi okozta a változást? Több szakem bert képeztek a kelleténél, vagy a téeszek tollasodtak meg? A mezőgazdasági és élelmezésügyi m iniszter rendelete a kedvezőtlen adottságú term e­ �lőszövetkezetekben dolgozó szakem berek tám ogatására 1977-ben született. Ennek alapján az V. ötéves tervben a m egyében 28.8 millió fo rin to t használtak fel, am iből 7,4 m illió ju to tt m unkadíjkiegészítésre. Azaz öt év a la tt átlagosan száznégy szakem ber k a­ pott, fizetése mellé, havonta 1000—3000 forint közötti összeget. — Az üzem einkben dolgozó szakem berek negyven százaléka élvezheti az állam tám ogatását — fűzi az adatokhoz a csoportvezető. — Az a célunk, hogy ezt m inél többen m egkaphassák, s így is kedvet csináljunk az elhelyezkedéshez... Előveszi az 1981-ről szóló, gondosan összeállított jelentését. Tavaly összesen százhuszonöten kap tak tám ogatást, a többség 1000—1500 fo rint közötti összeget, de két személy például két és fél, három ezret v eh etett fel pluszként. — A rendelet h atására teh át szűnőben a g o n d o k ... — Igazságtalannak is tűnt. hogy az adottságaik m iatt keve­ sebb sikerrel gazdálkodó mezőgazdasági üzem ekben dolgozó ve­ zetők ugyanazért a m unkáért jóval kevesebbet kapjanak. — S kik élvezhetik a m unkadíj-kiegészítést? — Aki m egpályázza és m egítélik neki, m indenki — m ondja félig tréfásan Sz., m ajd sorolja a feltételeket. A pályázónak vál­ lalnia kell, hogy öt esztendeig nem változtatja m eg a m unkahe­ lyét, m ellékelnie kell egy intézkedési tervet, hogy m ilyen szakmai feladatokat kíván teljesíteni ez idő alatt, feltétel a felsőfokú vég­ zettség, s a közgyűlés jóváhagyása is. A pályázatot azután bírálják el. Szigorú a szám onkérés is. Évről évre begyűjtik a szakm ai m un­ káról szóló értékelést, m egvizsgálják, hogy a kiírás követelm é­ nyeit betartják-e. M ert ha nem ? Zsebre m egy a dolog. A m unkadíj-kiegészítés csökkenthető, meg is vonható és em elhető is. — V ontak m ár vissza tám ogatást? — Hogyne. Egy évben átlagosan tíz-tizenöt ilyen ügyünk van. Részben, m ert a szakem ber h á tá t fordít a term előszövetkezetnek, részben m ert fölöttesei elégedetlenek teljesítm ényével. Az utób­ bi esetek többnyire ugyancsak m unkahely-változtatással járnak. A dossziéból előkerülnek a pályázatok. Találom ra húz elő kö­ zülük egyet. Középkorú főállattenyésztő igényli a m unkadíjkiegészítést: ,,Az egy tehénre jutó tejhozam 1985 végére érje el a 4150 lite r t... A borjúelhullási m utató nem lehet több öt év átla­ gában, m int a jelenlegi négy százalék... Az értékesítésre kerülő hízóm arhák nyolcvan százaléka érje el az A minőséget...” A fel­ adatok konkrétak, ellenőrizhetők. Nem világm egváltó megoldáso­ kat v árn ak az em berektől, csupán tisztességes, eredm ényesebb m unkát. Persze, aki többet vállal m agára, az az elbíráláskor előnyt élvez. * Késő este kopogtatunk be K. B éláékhoz. A fafeldolgozó üzem vezetője nem régiben érkezhetett haza, m ert még zakóban ül a konyhaasztalnál, s jóízűen falatozik. Hellyel kínál, felesége m ár venné elő a tányérokat, de elh árítju k a vacsoram eghívást. K. Béla az elsők között kapott rendszeres m unkadíj-kiegészítést az állam tól, havonta m ásfél ezer forintot. — Mit jelen tett ez a többlet? — A pénz m indig jól jön. Ötezer-kettőszáz fo rin t az alapfizeté­ sem. a kiegészítéssel tisztes sum m át kapok a m unkám ért. Persze van ebben némi rafináltság. A pályázat öt évre szól. S utána? Az em ber nagyjából belekalkulálja a jövedelm ébe ezt a pénzt, hoz­ zászokik, m ajd ak k o r érzi igazán, m it is jelentett, ha m ár nem k apja — m ondja két harapás között. Persze, alapfizetése ettől füg­ getlenül em elkedik. Előfordulhat, hogy öt év m úlva ugyanennyi lesz, m int m ost állam i tám ogatással. Erre m ondja tréfásan K .: — Pénz az ablakban? — A kislánnyal gyerm ekgondozási szabadságon vagyok. Ter­ vezgettük a m ásodik csemetét, igaz, h at év a korkülönbség. Ha Béla nem k ap ja ezt a pluszt, m eglehet, m ár dolgoznék — szól köz­ be a fiatalasszony. A pénzről gyorsan elterelik a beszélgetést. Az üzemvezetőnek, m int kifejti, többet ér, hogy gondoltak rá, szól­ tak neki, dolgozzon ki program ot, m iként tu d n ák hasznosítani a saját érdekeiből k iterm elt rönköket: m ost m ár rakodólapokat k é­ szítenek belőlük, nem tűzifaként árulják. Annyi a m egrendelés, hogy a jelenleginek a duplája is elfogyna. Bem együnk a nagyszobába. S aját lakásuk nyolcvan négyzetm éter alap terü letű családi ház. Az olajkályha tüze hangosan lobog, a férfi lejjebb csavarja az adagoló gom bját. Szerény szekrénysor, az egyik fal hófehéren ásít az ürességtől. — Könyvespolc lesz végig. Most kértem engedélyt, hogy a srácokkal az üzem ben m egcsinálhassam — jegyzi meg, m ajd h ir­ telen ú jra a p ályázatra vált. — A m ikor elvállaltam a m elléküzem ágat, a fizetés csak a legvégére m aradt. Azt se én kérdeztem , m ondták, ennyit tu d n ak adni, m ondtam , rendben van, s kezet fogtunk. A legcsodálatosabb, hogy szinte a sem m iből hozunk jö­ vedelm et a közösnek, s m erész álm okon tö rh etjü k a fejünket. Ehhez nagy m ecénás az á lla m ... A k.-i term előszövetkezet elnöke .,politikai gazdaságtannal” k ezd i: — Ha úgy tetszik, v ehetjük term észetesnek is a gyengébb term előszövetkezetek állam i tám ogatását. K öztudott, hogy nálunk az élelm iszerárak nem a legrosszabb körülm ények között levő üzemek term elési költségeit tükrözik. Eleve, m ert ezek nehezen pótolható h átrán y b an vannak. Az állam nak u g y anakkor ad ottak a csatornái, ahol ezt a különbséget igyekszik m érsékelni, illetve kiegyenlíteni. Nem m ai keletű a tém a, a szakem berekkel való el­ látottság szorgalmazása, állam i eszközökkel, kényszerűségből fa­ kadt. .. M ondja, okvetlenül nézzem m eg a két lak ást a falu központ­ jáb an : a megyei tanács tetem es hozzájárulásával ép ülhetett meg, tizenkilencm illió fo rin t ju to tt erre a célra, saját erejükből nem tellett. Szintén az idézett rendelet teszi lehetővé, hogy a h á trá ­ nyos helyzetbe k erü lt term előszövetkezetek tám ogatást kaphas- 11 �sanak a diplomások letelepedéséhez. M ert a m unkadíj-kiegészítés csak az egyik form a. Ahhoz, hogy legyen kinek folyósítani, ott­ hon is kell. A m egyében erre a célra rendelkezésre álló keret felhasználásával csaknem száz lakásba költözhettek be a mezőgaz­ daságban dolgozó szakem berek. — Indokolt esetben egyéni építési segélyt, a mezőgazdászok­ nak prém ium kiegészítést adhatunk. Tavaly négy alkalom m al él­ tü n k ezzel a lehetőséggel. S az utánpótlásról való gondoskodáshoz harm inckét diák n ak csaknem kettőszázezer fo rin t ösztöndíj ju ­ to tt egy év a la tt — m ondta a megyei tanács csoportvezetője. Fellélegezhetnek azok, akik korábban joggal tették szóvá: a trak to r, a vegyszer, a vetésforgó önm agában kevés a boldogu­ láshoz. Em ber kell hozzá, aki term el. És szakem ber, aki irányítja, vigyázza a term elést. S aki ebben vétkes vagy hanyag, m indenben hátrányba rül. * A zárszám adó közgyűlés a szövetkezet nagyobb eseménye. Külsőségeiben ak á r sokat veszített, a k á r nyert, a falvakban vál­ tozatlanul ünnepnek számít. A k u ltú rh áz nagyterm ének a jta ja föllött a hagyom ányos üdvözlő felirat, egy asztal m ögött fiatal lá ­ nyok igyekeznek összeállítani a jelenléti ívet, kedves szavakkal köszöntik az öregeket, akik még eltotyognak a rendezvényre. A vendégek az elnökségben és az első sorokban foglalnak helyet. Az események sebesen peregnek, a fontosabb adatokat előre m eg­ küldték a tagoknak, a hozzászólók többsége felkészült. A m érle­ get, a terv e t egyhangúlag elfogadják. A ztán apróbb ügyekben hoz döntést a közgyűlés, közte S. Im re m unkadíj-kiegészítésre szóló pályázatának tám ogatásáról. — M ár tavaly is szerettem volna igényelni, de az elnök elvtárs azt m ondta, v árju n k még vele — m ondja ebéd után. S elmeséli Makszimka Engem itt M akszim kának hívnak. Ez a m ajom Szajm on nevezett el annak. K ülön­ ben ő nem Szajmon, csak Simon, de külföldiesen, vagy m ondjuk angolosan en­ nek is m ondható. M ért, nem így van? Ez a Szajm on szeret elnevezgetni. Eddig én is kiszm iniszter voltam , de most m ár M ak­ szim kának hív m indenki. Egyszer fülig olajosan bú jtam elő a profilgépből, tudod, nagy átállás volt és bele kellett másznom, m ásképp nem tu d tam átállítani a lökethosszt, és a nagyokos m egkérdezte a tö b ­ biek előtt, no mi van M akszim ka? E rre k itö rt a nagy röhögés, azóta csak így szólítgatnak. Nem sokat vagyok én ezeknek a szem ük előtt, m ert legtöbbször kint melózok, az üzemben meg kiszezek. Mert, tudod, rengeteg időt elvesz a kiszezés, ezt m ost úgy mondom neked, m int havernak. Persze, nem kevergethetnek, am iért keve­ set látnak, m ert csak ráhajtok, hogy b e­ hozzam a kiesést, de a mi m unkánk k ü ­ lönben se olyan, m int m o n d ju k a csévélés, vagy m it tudom én, a lyukasztás, k in t a csarnokban. Ha kell, fogom a b ringát és m ár tekerek is le a g y ár m ásik végébe. Tudod, mi úgy szét vagyunk szórva m in­ denfelé, itt meg aztán vannak távolságok. Most m iért mondod, hogy n e erről szöve­ geljek, te zsurnaliszta, ha m ár ide csalo­ gattál, m ond meg, m iről szövegeljek, és ne ta rtsd fel a dolgozót, öttől m egyek a nőmhöz. Tudod, a nővérének nagyon szom jasak 12 kollégája történetét, akinek m in d járt az első esztendőben elfogad­ ták kérelm ét, u tán a viszont még hét hónapot sem m arad t a gazda­ ságban. Nem szakm ai kifogások m erültek fel ellene: egy idő u tán képtelen volt szót érteni az em berekkel. Elengedte a füle m ellett az okos és jogos észrevételeket, okosabbnak h itte m agát m indenkinél. Többször is elbeszélgettek vele, hogy próbálja meg szerényebben, közvetlenebbül. A ztán többet látták a presszóban, m int a m unkahelyén. Rossznyelvek m eg is jegyezték: fu tja a fél­ decire, sörre az állam i p én z b ő l... F elajánlották neki, keressen m áshol m unkát. A tám ogatás ezt követően megszűnt. — O lyan ez, m int a labdarúgónak az öt évre szóló szerződés — fejtegeti D. Im re. — Ha m egkapom a ju tta tá st, persze, hogy örülök. — S ha nem ? ke­ A világ nem dől össze. A nélkül is jól érzem m agam. .. — Ne idegeskedj! Te is m egérdem led! — telepedik hozzánk a területi szövetség m unkatársa. — Tudjátok — foly tatja —, a rendelet életbe lépése óta a kisebb téeszekben is m egm ozdult va­ lam i, ésszerűbb lett a a term elés szerkezete, növekedtek a hoza­ mok, hozzáértőbben gazdálkodnak. A m inap egy beszélgetésün­ kön m erült fel, ki kellene dolgozni egy hatékonyabb m egoldást, hogy a bérkiegészítés differenciáltabb legyen, nagyobb teljesít­ m ényekre ösztönözzön, s ezekhez igazodjon annak m é rté k e ... A tekintetem végigpásztáz az asztalsorokon. Fiatalok, idő­ sebbek vegyülnek a nagyon öregekkel, akik vagy m egértették a belépéskor vagy nem , hogy m ilyen út vezet a szocialista mezőgazdasági nagyüzem ekig, de ha m ár vállalták, vitték jószágukat, eszközüket, földjüket, S nem egyszer előfordult, hogy hónapokig nem k ap tak m u n k áju k ért ellenszolgáltatást — sokáig pénzt is csak egy évben egyszer: zárszám adáskor. a virágai, és m inden délután meglocsol­ juk őket. Valahol nyaralni vannak. Hol h al­ lottam a zsurnalisztát? Egy jó haverom ­ tól, aki oltári m enő fej, grafikus. L áttál te m ár igazi grafikust? Ez egy ilyen. Ne­ ki vannak ilyen dum ái. Mit is m ondott a m últkor? Jaj, m ost nem jön be. De a zsurnaliszta ez tisztára olyan, m int a főtt kukorica, azért is tetszik. Komolyan. N agyanyám főtt, m ákos kukoricái ju tn a k eszembe róla. A kár hiszed, a k á r nem , ez­ zel a sráccal itt jöttem össze a gyárban. Elmondom. Hallom, hogy a K ISZ-brigád valam i szo­ cialista szerződésfélét k ö tö tt egy m űvész­ szel, akinek nyom ógépet csinálnak. Jól van, csináljanak, ha ez jó nekik, van itt miből! Egyszer egy furcsa figurát látok az edzőben. Úgy bám ul a kem encére, m intha búbos volna. Nézem őt, ilyen pasast még nem láttam erre. Úgy lesekedett az izzó, m atricának valók előtt, m int egy bagoly a m eséskönyvben. Egyszer m egkérdezi tő­ lem, te tudod, m it csinálnak ezekkel? M ár hogy az istenbe ne tudnám , mondom. Az­ tán elm eséltem neki. Nem ám a lágyítást, de a kékítést, az edzést, a kovácsolást, a húzást, a m atricák készítését és a szikra­ forgácsolást is. A kkor jö tt elő azzal, hogy ő az, akinek itt nyom ógépet csinálnak, de fél, hogy soha nem fog elkészülni. K érde­ zem, m ióta csinálják? H át m ár k é t hó­ napja, feleli. B iztatgattam , hogy m ajd u tá ­ nanézek én is, m egadtam a telefoncím em , az üzemit, ahol érdeklődhet. Egy hét m úl­ va keres. K érdezi mi van. Én m eg: hogy­ hogy mi van, megy a meló, mi lehetne? M. Szabó Gyula E rre ő: nem hiszi. Ez eddig rendben van, mondom, csak gyere be, m ert meg kellene beszélni, m ire tesszük fel ezt a szerkeze­ tet, m ert azt kellene tudni. Ő nem tudja, azt m ondja, m ajd ácsol neki valam i faáll­ ványt. Hű, barátocskám , faállványt, m on­ dom, m ár nem a középkorban élü n k . Öszszedobunk neki egy D EX ION-talpat, nem kell attól jobb, különben a jövő héten k i­ visszük, csak intézni kell a p apírjait. Azt hitte, hóhányó vagyok. M ikor felcipeltük neki az em eletre és lera k tu k a kisszobába, úgy já rta körül, m int egy gyerek az új játékát. M ásnap meg, hogy m entünk összeszerelni, ott ü lt m ellette nagy, k a ri­ kás szemekkel, és azt m ondta, ő egész éj­ szaka itt m éregette vonalzóval az alk a tré ­ szeket és k iderítette, hogy ez összeszerelhetetlen. E rre hangosan nevettünk. Este kilenckor m ár próbanyom ást végezhetett a saját króm ozott hengerű, szürkére fes­ te tt gépen. Régen láttam így örülni em ­ bert valam inek. Később az is kiderült, m iért. Elm agyarázta, hogyan készül a réz­ karc és közben m ennyi próbanyom ást kell készíteni. Ilyen gép híján pedig ő állan ­ dóan ism erősökhöz já rt, am i egy idő u tán igen kellem etlenné vált. Nemhogy a te r­ veit, de még a m egbízásait se tu d ta te lje ­ síteni. Nohát, m ikor kész lettü n k , m eghí­ vott bennünket a hotelbe egy kis k ajára, piára. Azért legjobban an n ak örültünk, hogy így örül ez az em ber. Azóta haver. De nem ám olyan, m int ezek a köpenye­ sek, ak ik itt szaladgálnak, m eg gubbaszta­ nak az irodákban. Á , ő teljesen m ás! Ezekkel, ha együtt vagy valahol. u tán a �szóba se állnak veled. Tudod, m it m on­ dok, van, am elyik vissza se köszön az üzemben, pedig nagyon jól tudja, ki vagy. No, kivétel, h a kell nekik valam i. H át ez engem nagyon megvisel. A m ikor harm adéves tanuló voltam , azt m ondja a m ester, eriggyé m ár fiam , vidd fel ezt a p ap írt a nagyirodára. K apom m a­ gam, m egyek. Kopogok azon a feliratú a j­ tón, am it m egadott az öreg, semmi. Kopo­ gok még egyszer, hangosabban, semmi. Hallom, beszélgetnek odabent. Bemegyek, k ét nő ül egym ással szem ben és dum ál. Köszönök, hogy jó napot kívánok, ezek m eg csak dum álnak. Még egyszer jó n a ­ pot; csak megy a szöveg. H ülyén éreztem m agam , gondolhatod. Mi a szentséget csi­ n álják ezzel a papírral, hát elindultam az asztal felé, hogy leteszem nekik, oszt kész, o tt van. Igen ám, csakhogy rám szólt az egyik nő, hogy álljak le a szőnyegről, m ert piszkos a cipőm. Ekkor teljesen el­ b o rított a pipa. Piszkos a cipőm! O ltári dum a, m i? Ha a kaszinóból m entem vol­ na, biztos nem lett volna mocskos, dehát látták , hogy valam elyik üzemből melós vagyok. Engem en n yire még nem aláztak meg. M egfordultam és úgy bevágtam az ajtó t, hogy m ajdnem kiszakadt. M egígér­ tem m agam nak lefelé m enet a lépcsőn, hogy ebbe az irodába az életben nem lépek be. H át nem is, legyél nyugodt. Tőlem ak á rm it adh atn án ak , én ak k o r se. Ez a grafikus más. Ötőle azt is elfoga­ dom, ha kijavít, m ert érzem a jószándé­ kát, a segítségét. H át persze, tudom én, hogy prosztó vagyok, de most m ondd meg, mi m ás lehetnék? Nem pukkedlizni kell itt, hanem m egfogni és m egcsinálni azt a k u rv a melót. E rre vagyunk jók, ezt v á r­ ják tőlünk, és nem mást. Itt van az öreg bőrharisnya. H át az csuda egy figura. Kazánkovács, de szeret benézegetni a m űhelybe, itt még nem is­ m erik a dum áit annyira. Egyszer reggeli közben leült az asztalhoz és szövegelt. Borzasztó volt, köszörűs M arinak begör­ csölt a hasa a nevetéstől, nekem m ajd ­ nem a fülem en jö tt ki a gyíkhúskonzerv, de legalább a könny csorg ott m indenki szeméből. Én azt nem tudom leadni, m ert az egy krim inális nagy dum a volt. H anem am ihez felhoztam ezt, az a fizim iskája. Ez a m egfonnyadt öreg egész életében pi­ szok kem ényen gürizett, és nézd meg, m i­ je v an a jókedvén kívül? Sem m ije. Azt m ondja, egyszer az ollón dolgozott, és v a ­ lam i új nő, akit kisegítőnek vettek fel, m egnyom ta az indítópedált. Olyen gyor­ san levágta a középső u jját, hogy szinte észre sem vette. A m ikor k ijö tt a gép m ö­ gül, a nő m eglátta és rosszul lett. Jajveszékelni kezdett, hogy jaj, mi lesz most, m i lesz m agával. E rre m ég az öreg kezd­ te vigasztalni. Semmi, angyalom , mi len­ ne, nem ak aro k én hegedűm űvész lenni. Persze mesélek én, de úgy látom , nem azt jelentik ezek neked, m int nekem . Mi van, mi v an? Látod, ez van. Ilyenek v an ­ nak m indennap. És így jön össze az, am it tu dunk, az egész életünk. Most divat a m elósokkal foglalkozni, ez nem baj, ideje is, de ne h aragudj, am ik m egjelennek az újságban is. Vicc. Röhej. Önként, hősie­ sen, fontosságuk tu d atában, mi v an még. No, jó vagyok én is, neked mondom, ak i­ vel íratják. No meg h á t ezt m ajdnem el­ felejtettem : üzemi dem okrácia. Öregem, ez a csúcs. M ikor meghallom , m intha v ala­ ki a lem ezt m esszire fogná be a satuba és keresztbe reszelné. H allottál m ár ilyet? Hogy m ért m ondom ? No jó, várjál. A K IS Z -titkárt elvitték p ár hónapra k ato n á­ nak, és én helyettesítettem . Szólnak tele­ fonon, m enjek üzemi négyszögre. Fel a bringára, be a nagyirodára. Pengettem , m int a meszes, e rre jól leizéltek, hogy hol voltam ilyen sokáig, a többiek m ár egy negyedórája itt ülnek. Egyből világos lett, hogy elfelejtettek m eghívni, csak valam i­ hez én is kellek. Így is lett. A gyárrészleg vezetője előadta a tésztát, hogy m űhelyünk prem izálási rendszerét m egreform álnák. A dolog úgy nézne ki, hogy ezentúl nem egy fix összeget oszthatnánk szét havonta a m űhelyben, hanem , ha sikerül, leszorí­ tani egy bizonyos szint alá az üzem öszszes gépállási idejét, akkor a fizetésére m indenki kapna hét százalékot. Ez kábé ugyanannyi, m int a jelenleg szétosztható pénz, csak így jobb lesz, m ondta a főnök. H át én egyből láttam , hogy nem jobb, de nem szóltam , vártam , a nagyok vélem é­ nyét. M ondja a p á rttitk á r, ak i nem ott dolgozott, hogy ez bizony, tényleg jó öt­ let. A szakszervezeti titk á r ugyanúgy; csűrték is még, hogy ez m ilyen fajin. A gyárrészlegvezető erre elővette az előre elkészített papírokat, hogy a k k o r most m ár írja alá m indenki, és ezzel kész is lennénk. A p á rttitk á r, meg a szakszerveze­ ti titk á r alá is írta. T artja nekem is. Mon­ dom, én nem . Azt m ondja, hogyhogy. Ez nekünk nem lesz jó így, azért nem . E rre m egkérdeztem a szakszervezeti titk á rt, honnan tudja, hogy ezzel az o ttan i dolgo­ zók egyetértenek, hogy ez az ő érdeküket szolgálja, ha meg se kérdezte őket. Ho­ gyan m er a nevükben dönteni, ha fogal­ ma sincs róla, hogy azok m it szeretnének? helyünk van, ez az egyik legm enőbb m ű­ E rre a m anus elkezdett furcsán pislogni, hely a gyárban. Nézz körül. Szinte m inden rángatózott az arca és m arhaságokat be­ gép új, am i n ek ü n k dolgozik. Ez a legszélt. Még azt is m ondtam , tudom , hogy klasszabb, úgy nevezik, egyetem es p alást­ nem jelent sem m it az, aláírom -e, vagy köszörű, de ly u k at is lehet vele köszörül­ nem ezeket a dolgokat, de nem fer játék, ni. Szeretem nézni, m eg ezen dolgozik am it csinálnak. Azt hittem , a gyárrész­ köszörűs Mari, szegényt sokat cikizik a legvezető megpofoz. Ez a bikanyakú k á ­ ködvágója m iatt, van neki jókora. K ülön­ der olyan vörös lett, m int egy vérhólyag. ben rendes csaj és jó m elókat csinál. Ha Pedig tu d ták ők is, hogy igazam van. Egy felteszi a gyém ántkövet, tü k rö s felületet óra m úlva ott voltak m ind a h árm an a is tu d produkálni. Ez paradicsom . Jó l m űhelyben, bem entek az irodába, behí­ együtt vagyunk. De gyere át a szomszéd­ v atták a csoportvezetőt és a brigádveze­ ba, az egy m ásik világ. A legfiatalabb tőt, m egdolgozták őket, a lá íra ttá k velük gép 1959-ből való. M it szólsz hozzá? Nem a papírokat és elm entek. Meg ugyan nem hallod, várjál, a füledbe ordibálom . Na kérdeztek senkit, de jól lefedezték m agu­ m ilyen? Meg lehet őrülni? Még a zaj kat. hagyján, de a füst, azt én is rühellem . Ez elég, vagy még beszéljek a term elé­ Hogy m elyik gép m it csinál? Ez? Ez si tanácsorgásokról is? A k é t éve állandó­ egyengeti a lehúzott rú dvasat. Nem b o r­ an tém a szellőzőberendezésről, am it m in­ zasztó, különben is csak nyolc óra hosszá­ dig m egígérnek, hogy m ost fogják megcsi­ ig kell kibírni. Nézd, an n ak a m elósnak n á lta tn i; a süket beszámolókról, am iből m ekkora izm ai vannak a k arján . Ettől a jóform án sem m it nem é rtü n k ; az értel­ rúdvasem elgetéstől. Figyeld, m it csinál! m etlenül m egvásárolt gépek szükségessé­ Úgy lenne a legkönnyebb átem elni a v a ­ gének m egm agyarázásáról, a „tévedtünk, sat, ha középre m enne, de ak k o r ide-oda elvtársak” helyett; a profilváltozás, a pia­ szaladgálhatna. Így m eg fogja a végét és ci viszonyok és egyéb dum ákig. átem eli, igaz, hogy így m arh a nehéz lehet, K ülönben ezekről pam pogó Öcsi többet de gyors is. Azt m ondják, negyvenöt éves. tud neked m ondani. Őneki ezekből olyan nyugdíj készlete van, m int nekem az im buszkul- Én sem hittem , úgy gondoltam , csokból. Jól van, nem panaszkodok. Úri felé járh at. 13 �No, jó, gyerünk vissza a m űhelybe. Ha egyszer lesz időd, elviszlek az öntvénytisz­ títókhoz, az a kegyetlen m unka. Egyszer álltam , bám ultam őket és besütött a nap egy vékony sávban. A kár hiszed, akár nem , úgy csillogtak a fém szilánkok a le­ vegőben, m intha apró tüskék lennének. K eresztapám is itt dolgozott, teljesen be­ lerokkant. No, itt az öreg K om produktum , ő a művezető. Ha nagyon szakszerű akar len­ ni, ak k o r m indig azt m ondja: autom atice, kom produktum . E gyébként semmihez nem ért, csak a parancsolgatáshoz. Á llandóan ab b a’ a nagy k alap b a’ jár. A m últkor be­ esett a kanálisba azzal a b arn a könyvvel együtt, am it állandóan a hóna a la tt hord, és csak az a nagy szom bréró látszott ki. Röhögött az egész üzem. Az oltári m ű­ gonddal m egtervezett hülyeségeit nem lehet kiröhögni, m ert ak kor lőttek a b ér­ emelésnek. Egyszer csináltam egy vágóla­ pot. Az előrajzolást m érőhasábokkal vé­ geztem, kalodában. A hasábokat szarvas­ bőrrel érintettem , tudod, úgy adtam rá, 14 itt fontos a pontosság. A m arás is jól si­ került, de valahogy nem jö tt össze a do­ log. A m ikor beténfergett a m űhelybe, a k ­ k o r fejeztem be a bélyegek bem érését, m érőórával, egy század m illim éter elté­ rés, h a volt közöttük. Látta, hogy speku­ lálok, odajött és összeszorított szájjal n é ­ zett. Egyszercsak megszólalt: h át persze, hogy nem jó! Előkapta a tom pa, otrom ba ceruzáját a zsebéből, és berajzolta nekem áhítattal, hogy honnan kell leszedni. Még egy hónap m úlva is ezen röhögtünk. Nem azt mondom, hogy m indenki jó melós, m eg precíz, m ert az nem igaz. Van, aki csak barkácsol, és igazán jó m elót még soha életében nem csinált. Ha megnézed a fizetéseket, abból m egint m ás látszik. Az egy külön szám, ki m ennyit keres, de erről m ost nem beszélek, úgyis csak be­ gurulok, ha szóba kerül. A m últkor Subival összedum áltunk, ő egy kem ény, hajtós kölyök. Egy hónapon keresztül m ar­ h ára dolgoztunk. Sokat és pontosan. Ha szóltak, hogy valam i van az üzemben, m ár ott is voltunk. A többiek hetekig nem is látták a présgépeket, de ez nem érde­ k elt bennünket. K íváncsiak voltunk, mi lesz. H át tudod, mi lett, egyetlen főnök se vette észre. É rted? Ugyanúgy, m int, aho­ gyan nem látták, ki lógott a legtöbbet. Itt nem lehet összevágni a melót, tü re l­ mesen, nagyon pontosan kell csinálni, még a jav ítást is. Ha nem így csinálod, felte­ szik a szerszám ot, és egy óra m úlva jön a melós, hogy a meó leállította, vagy öszszetört valam i. Persze, egyből kiderül, kinél volt, és kezdheted elölről, a gép áll, a présm unkás ideges, hogy nem tu d k e­ resni. Jaj, nagyon szeretem az idősebb aszszonyokat. Van ott azon a ném et szalagdarabolón egy falusi néni. Soha nem dol­ gozott életében ilyen helyen, de nagyon érzi. Nem v árja meg, míg gallyra megy a szerszám, hanem odahív. Kedveském , néz­ ze m ár meg ezt a gépet, nem olyan a hangja, m int szokott, csak nem jól van ez­ zel valam i. Szinte m indig igaza van, nem türelm etlen, nem kiabál, ha meg e lk á­ rom kodjuk m agunkat, úgy el tu d pirulni. N agyon szeretjük, úgy hívjuk, hogy m a­ mi. Elhiheted, ha innen lelépek, őt fogom a legjobban sajnálni. K ülönben jó szakm a ez a szerszám k észítés, lehet szeretni, csak megfizetnék. Nehogy azt hidd, hogy tanuló korom ban szerettem meg. Ide figyelj, ha hiszed, ha nem , harm adéves korom ban még nem tudtam , m ilyen is ez a szakm a. Az utolsó fél évben m ár idekerültem állom ányba, akkor kezdtem m indent. No jó, reszelni, fúrni, meg ilyesm it tudtam , h á t az alap ­ m űveleteket azt igen, de szerszám okat, ilyen gépi szerszám okat még addig nem láttam . Tudod, m it csináltunk? Fusiztunk üzemi m éretekben. M egtanították velünk, am it feltétlenül tu d n i kell és fusi. Eszmé­ letlen m ennyiségű tőrkést, konyhakést, összecsukható nyársat, levélen mászó k a ­ ticabogarat, pisilő fiú t rézből, m eg ilyene­ k e t készítettünk a vezetőknek. No, meg díszbányászlám pát, króm ozva. Azt a szent­ ségit, de sokat. Úgy is neveztük a tan m ű ­ helyt egym ás között, hogy díszmű- és fusiüzem. G ondolhatod, m ennyire u táltuk. Volt úgy, hogy éjszaka n y ársak k al álm od­ tam. Egyszer egy városi K lSZ -küldöttgyűlésen felvonultattam a dolgokat. Nagy balhé volt, de végül m inden m arad t a ré ­ giben. A m últkor találkoztam egy volt osztálytársam m al, azt m ondja, a m ai n a ­ pig nem tan u lta meg a szakm át. Ő h a r­ m adévben m in d járt egy nagy favágóm un­ k á t kapott, a kezébe nyom tak egy légkö­ szörűt és innen öt m illim étert, haver, on­ n an hatot, nem kell pontosan, csak gyor­ san. Ebbe’ szabadult. Meg is p a tta n t ham ar, azóta az építőiparban mázoló. O tt lehet jobban keresni. Azt m ondják, nincs tanuló, meg az idén is csak hárm an vé­ geztek itt a szakm unkásképzőben szer­ szám készítőnek. Mi tíz éve h arm inchatan voltunk. Sokakat m ás szakm ára tettek helyhiány m iatt. O lyan is van, ak i m ár m érnök azóta. H át szeretni kell ezt, az biztos. Ki kell ta rta n i benne. Brunda Gusztáv �Zalán Tibor AZ ÉG ÜRES VOLT Aproximációk I. Valahogy elmaradtak a szobrok, s a szobrokból elmaradt az öröklét, ahogy szomorkásan a derengés fölé hajoltak, elmaradtak a kiterjedések, melyek, mint hegedűszó, emelik magasba az ember kitervelt szomorúságát, elmaradtak a távolságok is, melyekre rábízza magát a halálában bizonytalan lélek az utcán Ál l t a m . Látod, ilyen egyszerű elkezdeni egy verset, elkezdeni egy életet, mely már folyt, de még nem érte el a kezdetét KISVÁROSI HAJNAL VOLT Valahogy elmaradt a testi megjelenésem, ahogy elmaradtak a hús hűvös remegései, ahogyan elléptem, hajam szőke lobogása is elmaradt, mert elmaradtak a folyó felől szálló nyugtalan szelek, elmaradtak a borzoló szomjas kezek, ahogy elmaradtak a megszámlálhatatlanná koptatott zöld utcakövek AZ ÉG ÜRES VOLT Valahogy elmaradtak az apokalipszis lángoló lovai, el a csillagok „a lüktető sebek az öklömnyi duzzadt varak, az ércek és aranyszegek”, üres volt az ég, hogy már hasonlatot sem találsz k is v á r o s i h a j n a l v o l t Valahogy elmaradtak az ezüstszárnyú angyalok a ritka levegőből, csak a vízről szállt felfelé valami, de nem ének volt az, a halászok is elmaradtak, kik piros kendősek, a köd is, melyben kéken csillannak a lóduló árnyak, a selymes farkasok, valahogy elmaradtak a részeg káromkodások, valahogy elmaradt a hajnal is talán HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM HALOTTAIMMAL TALÁLKOZTAM Valahogy védtelen voltam ott végtelenségemben, ahogy elmaradtak a házszámok a kapuk fölül, hová még besurranhattam volna, elmaradtak a zajtalanul megnyíló s bezáruló ajtók is, mert elmaradtak a zajok, némán siklottam közöttük a hajnalban elmaradtak az értelem szakállas princípiumai is, el az élet sós ízei a számban OTT VOLTAK A HALOTTAK Valahogy túlságosan egyértelmű volt minden, ahogy elmaradtak a tévedések és a lehetőségek, elmaradt a felkelő nap lázas korongja, a fölgyújtott bolond narancs, elmaradt a párbeszéd is velük, ahogy elmarad immár veled is, pedig olyan egyszerű volt minden, amilyen egyszerű elkezdeni egy verset, amilyen egyszerű befejezni egy verset, befejezni egy életet, ha már a halállal elért a kezdetéig Valahogy elmaradtak a szokásos köhintések, a sírból felhozott sötét sóhajok, a fényességek is, melyektől a halandók megvakulnak elmaradtak, s álltak a halottak az utcán, elmaradt a hangjuk is, elmaradt a hallgatásuk is NEM KÉRDEZTEM SEMMIT OTT VOLTAK A HALOTTAK Szolnok, 1981. A dolgok linearitását nem tudom megőrizni a versben, ahogy elmaradt a sorrendiség, ahogy megláttam őket, elmaradt a látás, amivel észrevehettem, hogy ott vannak, a csodálkozás és a félelem, valahogy elmaradt, hogy állnak, elmaradt, hogy nem állnak valahogy ÉS NEM KÉRDEZTEM SEMMIT Látod, olyan egyszerű folytatni egy verset, ha már van kezdete, mint az életet, mely elért végre a kezdetéig egy kisvárosi hajnalon, amikor a gesztenyék halkan a kövezetre leszálltak a z u t c An Ál l t a m Valahogy elmaradtak a házak, süket ablakaikkal, a főisuhogó sírós álmokkal, a tornyok, hol a harangok szivébe öntve remeg a mindenség múltja, elmaradtak a kertek, a lépések alatt zörrenő rőt avarral, a kerítések is, melyekhez dőlve homlokomról leesett és elgurult a szerelem 15 �Dózsa Ildikó Találkozás egy régi álom sarkában (Ezek a m ai kis tyúkok is az utcán m ásznak egym ásra a fiú­ ikkal. Eddig rendben van. De hogy én, a Mici, a hatvanhárom évemmel örüljek az Em m ának, aki m ajdnem egyidős velem, de volt képe felv arratn i az arcát, hogy negyvenötnek se látszód jon, és négy évtized u tá n ... Négy évtized u tán ! Borzalmas. H irtelen ide­ jön nekem a világ m ásik végéből, pedig fü ty ü lt rám eddig. Most persze kinyom ozta a címem, hogy a rothadó, ócska kocsimon fuvarozzam le egy porfészek faluba, a volt fiújához. Közben bűz­ lik a Diortól. És az én szemem kiszúrja egy tű rh ete tlen új-zélandi pacsulival! A pápuák em berevők? De m it ak a r ez a nő ennyi idő u tán a B anditól? Az Em m a! M ár harm incnyolcban is utáltam , m ert m inden fiú azzal jött, hogy az Emma. Az Em m uska. A kegyed b a­ rátnője. És egyáltalán.) — Em m uskám , h át m esélj. Mi van veled, hogy élsz? Tudod, m intha veled együtt visszajött volna boldog ifjúságunk. Emlékszel a N agyerdőre? Na és a Bandi! Micsoda szerelem volt a tiétek! Fél Debrecen arról beszélt. „Messze a Nagyerdő, messze száll a fel­ hő, messze e ste m .. . ” Bocsánat, kicsit berekedtem . Azt m ondják, hogy nem a strúm ám . Dehogynem. Neked nincs strú m ád? Te, ez az egész olyan m egható. Szóval? — T h a n k s.. . M egvagyok. Tavaly elváltam a W illytől, és ön­ álló lettem . Az üzletben is, az életben is. És visszajöttem , hogy kárpótoljam m agam at és B andit, a m ié rt... — N ahát! Csak nem m ost akarsz lefeküdni vele? — Ezt egy szóval se m ondtam . — És különben is, a ti k o ro to k b an ! jössz! Hát mi bűn van abban, ha két öregem ber együtt meg­ — Én nem szégyellem a szerelmet. eszi a rétest? Oda fog égni. Ez a Boriska m ár teljesen szenilis. És — A k k o r.. . Tudod m it? A kkor is! együtt m egnézni a sekrestyét. K ét letisztult öregember.) — I b eg your pardon? (Tudtam , hogy háború lesz. M ár m in­ den épeszű em ber tud ta. H iába hívtalak, Bandi. Nem ak artál ve­ lem jönni. W illy meg azonnal k iv itt m agával. De ez a lezáratlan, befejezetlen szerelem .. . A Mici egyszerűen belehal abba, hogy én még m erek szeretni. Ha megöregszik is az em ber, a vágyai változatlanok. De ennek m agyarázhatnám . Ez m agának is hazu­ dik. Az ilyenek elfojtásra m ennek, aztán persze hogy megbolon­ dulnak. És az irigységtől még rondábbak lesznek.) — Bori néni, nem sózta el m aga ezt a csirkepaprikást? — Hogy én? Még illyent! H át nekem se m indegy, hogy m it terjeszt a konyhám rú egy am erikaji. Csak a plébános ú r elégedet­ lenkedik örökkétig. A m últkor a Pókáné is aszonta, hogy Boriskám , a te tőtikéd az a v ilá g ... — Jó, jó, de a rétesre vigyázzon. — Aztán elég gazdag-e ez az am erikaji, hogy m egérje a sok sütés-főzést? — Új-zélandi. — Egy k u ty a kölke. M egéri? M ert hiába dógozok én a koszt­ tal, ha nem csináltattya meg a sekrestyénket. M ahónap összed űl az egész szakram entum . A plébános ú r meg m ennyen m ár borotválkozni, m er m ingyá itt lesznek. 16 — Igen, de a rétest próbálja meg nem odaégetni. (El ak a rtalak felejteni, Emma. Jaj, de ősz vagyok m ár! Mindegy. Ez a borotva­ hab is m ilyen vacak. Illetve nem gondoltam rád. Kicsit kínos lesz a találkozás. M iért lenne kínos? Te talán meglepődsz. Én pedig szeretettel a szívem re ölellek, ahogy m inden felebarátom m al ten ­ ném. Szaladt elém a Mussolini utcán és azt m ondta, hogy jaj, te éhenkórász pesti filosz, mi a fenét szeretek ra jta d annyira? Hm. Emma, én azért öltöztem be, m ert m egéreztem a hívást. E lhivatott­ ságból. Nem jó. Emma, nem m ehettem ak k o r veled, m ert é n ... H át nem m egint bevágtam az állam ! Hova ra k ja ez a vénasszony m indig a tim sót? Aha, m egvan, csibész, sose talállak. De így is lá t­ szani fog a seb. Nem baj. Csak hadd látsszon. Emma, én m agyart tanítottam volna. Új-Z élandban kinek tanítsam B erzsenyit? H er­ vad m ár ligetünk. H át igen. Vajon m iért jössz vissza? Szóval, Emma. A gyerekkori b arátság u n k ra való te k in te tte l.. . G yerek­ kori! Tizenkilenc volt, am ikor m egism ertem . A kkor a régi b a rá t­ ságunkra való te k in te tte l... h a nem terheln e m eg nagyon, és hoz­ zájárulnál a sekrestye tataro zásáh o z,.. Hogy neve legyen a gye­ reknek! A látogatásodnak! És n e fú rjo n a lelkiism eret, hogy azért egy kicsit örülök neked. Csak egy kicsit. A m ennyire szabad. K ü­ lönben rég elfelejtettelek. Úgyis csúnya, beteg öregasszony. A kin­ ti rohanó élet gyorsan tönkreteszi a nőket. Pedig gyönyörű volt. K ár érte. És sokat szenvedhetett, am iért n ek i is meg kellett csúnyulnia. Tehát. Emma, én beöltöztem , m ert rá jö tte m ... rádöbben­ tem, hogy ez az én igazi hivatásom . Most m it nézel? Ez úgy h ir­ telen jött. Talán nem hiszed? Nem fogja elhinni. A m indenit, hát nem ak artam katona lenni! Akkor. Érted? A bban a lidércnyo­ m ásban. Pedig jobb lett volna, ha az elsők között lőnek k i az első vonalból, m int m egáldani azokat a fegyvereket. És ak k o r tényleg m egtanultam im ádkozni. M ert nem h ittem se m agam ban, se m ásban. M aradt az Isten. És aztán igazi pap lettem . B elülről is. Én m ár túl vagyok m inden harcon. Tudod, Em m a? M indegyi­ ken. A sekrestye. Igen, igen, a tatarozás. Emm a! Úgy örülök, hogy — D rága Emmuci, m ióta én nyugdíjba m entem , élek, m int hal a vízben. Alszom, utazgatok, főzőcskézek... — Engem, Mici, a fotólaborom ból visznek a tem etőbe. — De azért ott a gyönyörű házad W ellingtonban, ugye, és vol egy kis Dél-Am erika is és Baham a-szigetek is, m eg m inden. Ne sajnáltasd m ár m ag ad ! — Dehogy sajnáltatom ! Szeretek dolgozni. Te, lehet, hogy m ár abban a kis faluban is van gim názium , ahol Bandi él? Hi­ szen középiskolai tanári képzettsége volt, nem ? (Azóta készülök visszajönni hozzá, hogy elm entem . Kár, hogy nem fogja elhinni. Te voltál a tartalékom , pedig azt se tudtam , élsz-e? És eddig nem is ak artam m egtudni, m ert önző vagyok. Szükségem volt a rem ényre. Mit csináljak? A kkor se nyom orítom meg m agam egy irreálisan szép énképpel! Nem voltam szent. De h át érdekes ez? A lelke m élyén m indig v árja az em ber, hogy kinyíljon előtte még egy ajtó. Talán az utolsó. A tartalék. És ha ezt bevallja m agának, hát fogja meg a kilincset. Én igenis ráteszem a kezem. M ennyit tud beszélni ez a Mici a lányáról! Nekem is van. Na és? Élik a saját életüket, és nagyjából fülyülnek ránk. A Mici ezt is leta­ gadja m aga előtt. A gyerek nem kinövés az em ber testén, hogy �örökre egy legyen vele. De a vágyak m egm aradnak. M ár aki nem tip o rja le őket. H át én nem!) — Plébános ú r ! M eggyüttek! — Én is látom , Bori néni, ne lárm ázza fel az egész falut. In­ kább nézzen u tán a az ebédnek. — Jó n apot kívánok ... tisztelendő úr. Halász Em m a vagyok. A hölgy a barátnőm ... Bódog A ndrást keressük. Lehet, hogy nem érk ezett meg a táv ira t? — Emm a! H át te nem ismersz meg?... — Jé, ez a B an d i! B andikám , én vagyok a H orváth M ici! Nem emlékszel rám ? Tudod, D ebrecenben én falaztam nektek, am ikor t i . .. Hihihi, jaj, ne h aragudjatok, de kom olyan olyan fura. — G yertek. G yertek beljebb. V á rtu n k .. . v ártalak benneteket, (Emma, hiszen te m ég m indig szép vagy! M inek jöttél vissza, Emma?) — Rem ek volt ez a csirke, Bori néni, igazán rem ek. — Ugye? Legalább a . . . a M icikének tetszik m éltányolni, hogy annyit dógoztam véle. A ztán ha m inden am erikaji ily e n ... — Ez nem am erikai, Bori néni, hanem új-zélandi. — T ejjesen mindegy. Egy kutya kölke. Ha m inden am erikaji ilyen vegetariátus, m int a m ásik kedves vendégünk, akkor m ajd m egnézheti m agát az a náció. Főfordúnak. Ezt én jósolom. A Boriska. M egm ondhatja nekije. Hogy ízlik a rétes? — Isteni, Bori néni. Ilyen jót még nem ettem . — Nem azért kérdem . Csak örülök, hogy jó étvágyúnak tetszik lenni. Hova m entek a plébános úrék? — Megnézni valam i tem plom ot. Em m uska m ajd bőven kárpótolja m agát m ásnál, am iért ez a k ár­ pótlás elm aradt. Hihihi, ez jó. Na de ezek a m ai kis nők is! Fené­ kig dekoltálva, és m it m űvelnek az u tcán a fiú ik k a l! A ztán a sze­ m érm es em ber piruljon m iattuk. Meg kell végre o p eráltatni a strúm ám at, nincs mese. De ezek legalább fiatalok. Az Em m a meg egy kiélt öregasszony. A képét ő persze felv arratja. És az én strúm ám ? H át igen. Ilyen az élet. Belátok a sim a arca mögé is. Be én! Ez nőnek m eri m ég érezni m agát. Borzalmas.) — Örülök, Bandi, hogy jól vagy. És nincsenek gondjaid. Szép a tem plom is. A m u n k ah ely e d .. . Csak a sekrestye rozoga. — N em sokára kitatarozzák. Tavaly Egyébként hogy élsz, Emma, m it csinálsz? m egígérte a megye. — Öregszem. — Nem igaz. Még m indig szép vagy. M ásképp, m int akkor, d e .. . szebb a kelleténél. — You k n o w .. . duplázni akartam , de tulajdonképpen elég, ha az em ber életében egy Debrecen van. S zerettük egym ást idő­ szám ítás előtt 38-ban és nincs tovább. Azt se kérdezem , hogy bá­ natodban vagy félelm edben öltöztél-e be. Most m ár ugyanis m ind­ egy. — Mindegy. Késő. — De az ért jó volt m égegyszer találkozni véled. Tudom, hogy vagy, és legalább m agam elé tud lak képzelni, ha gondolok rád. Emlékszel, hogyan búcsúztunk Debrecenben? — Felálltál a N agyerdőben a padunkról és azt m ondtad, n e nézzek utánad. — Most se nézz utánam . Megígéred ? — Meg. (Minek jöttél vissza, Emma, m in e k !) — Hát, a rra rá is férne egy kis dollársegély. Csak ad valam it az am erikaji. De honnan ism eri ő a mi plébános u ru n k at? — H onnan i s . .. ja! E gyütt voltak elsőáldozók. A ztán m egm a­ rad t a barátság. Tudja, hogy szokott ez lenni. (Csak a dollárja kellett a B andinak! Az Em m uskám meg kiadta a rengeteg pénzt az utazásra, fo rg atta a szemét, hogy első szerelem, kárpótlás, m i­ egymás, és most jól pofára esett. De, hogy ez a B andi m ért lett pap? M egérte a benzinpénzt, hogy lehozzam az Em m át. Az öreg­ lány is külön szám a rétesével. Szerencse, hogy éhes voltam . Ha nem eszem csirkét, engem is kiát koz. Elm ondom otthon az egé­ szet, és dőlni fognak a röhögéstől. Első szerelem ! De ez az Emma m indig ilyen volt. Gondolkodás nélkül beleugrott a dolgokba. Hopp ki Új-Zélandba. E rre a W illyje iszákos nőbolond. Hopp viszsza Pestre. E rre a B andi pap. Most is ahelyett, hogy m indent m egtudott volna róla, csak a címe érdekelte. Na m eg az enyém. Hogy legyen, aki elkíséri. Biztos azért, hogy én kössem le a Bandi szerencsétlen feleségét, am íg ő a B andival cicázik, ahogy Debrecenben meg az Em m a an y ját kellett szóval tartanom . É r­ dek az egész világ. Ki is m ondta ezt? Nekem persze kiszúrja a szememet a pápua pacsulival. Maori. Jó, m aori, de akkor is büdös. B efürdött a nő. Pláne, hogy a Bandi ilyen szépen öregedett meg. Jo b b an néz ki, m int D ebrecenben. F elv arro tt arcú kisangyal, nem sik erü lt a terved. Mégis van igazság a földön. Én egyszer se tu d tam m egcsalni a férjem et. Ez bezzeg alaposan kiélvezte az életet. Ih a­ to tt a Willy, ha közben a B erm udákra vitte. A férjem B erm uda nélkül iszik. De azért az o rra alá dörzsölöm, hogy ilyen szerelem is van a világon. Nem ám, hogy elfelejtjük annak a szerencsétlen asszonynak a n év n ap ját is néhány évtizednyi házasság után. Az — Hát, Em m uskám , am ilyen hirtelen elvonszoltál engem attól az ijesztő m ákos rétestől, az meglepő. A zért volt en n y ire sü r­ gős, m ert a B andi túl sok pénzt a k a rt kihúzni belőled a sekres­ tyéjére? — A m icsodára? — Ez a vén t y ú k ... A Bori néni m ondta, hogy om ladoznak a sekrestye falai. — B andi szerint jövőre m egcsináltatja a m egye vagy ki. K ap­ csolj rá, Micikém, még rengeteg dolgom van. — N eked? A géped csak holnapután megy. M ilyen dolgod van addig? — Még nem tudom , de kitalálom . Látod, hogy a N agyerdőt is kitaláltam . Meg B andit, W illyt és a szerelm et. — Ittál? — Színjózan vagyak. — Hiszen a N agyerdő ig a z ... Willy i s ... Bandi i s ... — A szerelem is? — Ne idegesíts, Emm a! M indenre én vagyok a tanú. — Szegénykém , téged is csak k italáltalak . Siessünk. Ha így v e­ zetsz, a kocsiban v irrad ránk. (B andinak volt igaza. Nem kell m in­ dent kim ondani. Talán m egélni se. Csak őrizni.) 17 �Szepesi József Balázs János festményeihez SÍRFELIRAT II. Megpihent végre — végleg. Nem bántja zaj, se fény élete legsötétebb s legtisztább fekhelyén. VISZONYLAGOS BOLDOGSÁG A monoton lét apró örömei tágítják körülötted az abroncsokat egy ismeretlen nő visszapillantása rád két rezdülő mell körvonalai a pulóver alatt egy nem túl erős izzadságszagú hozzád nyomódó test érintése a buszon IN MEMORIAM BALÁZS JÁNOS A HAZUGSÁGOM Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; kopott lelkem ím a vászon, rákenve a hazugságom, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Igazságom talmisága, hazugságom igazsága, cifra átok, tarka szégyen, ecsetelve mind e képen, ami, ha fáj csupa vétek. Elbírja tán ez a lélek. Mit leírni gyenge voltam, megfestettem gondolatban; olcsó cégér ím a lelkem — rápingáltam önfeledten mindazt, mi fáj, ami vétek. Elbírja tán ez a lélek. A lélek két sötét lyukat ütött komor koponyádon és ráncaid kisimultak. A baglyok fejüket összedugták: „meghalt — huhogták — a sátán”. Az élet él tovább, az élet halhatatlan. S én alig álmodom rólad. Talán, mert jól vagy.._ Éjfél után halkan s puhán, mint az árnyék, felkúsznék a falra, hogyha alvajárnék. Tennék egy kis sétát s leülnék egy képre. De érdekes volna, a kép légynek nézne. Fent a poros csillár tetején a pókok kíváncsian néznék, miféle pók lóg ott. S kin cirádás ráma, aranyozott gyám-ék, melyek trónolgatnék. Hogyha alvajárnék: a meglepetéstől — az lenne a dráma — saját képmásomnak leesne az álla. SÍRFELIRAT I. Élt... fene tudja mennyit, titkára büszke e halott. Mindent elért és... semmit. Szenvedett, küzdött, alkotott. Volt vágya, nagy szerelme, sírt, vagy vidáman nevetett: oly mindegy — eltemetve és nem hiányzik senkinek. 18 s feltörhet belőled a boldogság (a fejedről a sampont lepaskoló vízsugár alól feleségedre emelt nedves arccal) a fürdőkádban is Z. Z.-NEK A TÚLVILÁGRA, FŐHAJTÁSSAL Keresztes József BIBLIAI PARAFRÁZISOK HA ALVA JÁRNÉK szétfőtt vendéglői fogások után jó házikoszt ételizei egy jól sikerült kávé aromája is boldoggá tehet 1 Mert nagyon kellett a csoda, úgy döntöttek a keresztények: elég egy olcsó vacsora, hiszen nem az evés a lényeg. 2 Nagyon kellett a messiás, hiszen várták Egyiptom óta. Mindegy ki, döntött Kajafás, úgyis meghal az idióta. 3 Mert mindig kell egy áldozat, hát sietnek a vádirattal. Legjobb egy frappáns „változat”. Az igazság úgysem vigasztal. 4 Mert kell a hit, ha hirdetik, és mártírt kíván minden eszme: szentségeit Jézus egy kicsit és vállra vette a keresztet. RÖVID BALLADA Immár a temetőben nagymama is a földben: húsát a kór „felette” — csille zörög felette. Szólították a holtak a kedvesek, a voltak, a jeltelen, s jelen­ levők, s ő szólt: Jelen! Bódító fájdalomban élt az irodalommal — testében rég halált virágzott már a rák, s ő írta, írta, írta már szemmel, nem papírra, a fehérre meszelt falra égetve fel, mint csikkel tetoválva magát, halálraszánva, az egyetlen reményt a kínzó költeményt... Nézzétek meg, talán pár vers maradt falán. ANTEUSZKÉNT Ég felettem, föld alattam: versenyt széllel jót szaladtam. Ág kapott el, kutya mart meg, ki „segített”, az takart el. Szívem vonták csillag-vágyak, testem mégis földre fáradt. Anteuszként nyögve nyögtem, majd, pihenve, talpra szöktem... Ő te szív, te szív — csalóka — hát ne vágyódj csillagokba! Itt a földön, itt előtted, föld alattad, föld mögötted, és a földnek annyi útja: szent jövője, drága múltja. S mennyi ember, mennyi ember! mint a tenger, mint a tenger: ez szeretne, az megölne (egy emelne, száz gyötörne); s bár bordáid anakonda izmok fogják, hogy ropognak, állj a földön, álld a harcot S mosolyogjon közben arcod! �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán és Selm ecbánya M ikszáth K álm án 1863 n y arán befejezte a rim aszom bati egyesült protestáns gim názium ban a VI. osztályt. M inthogy ez a szülőföldhöz viszonylag közel eső iskola csupán algim názium volt, a felső két osztályt m áshol kellett elvégeznie.1 A család választása a Selmecbányai ágoston hitvallású kerületi líceum ra esett. Az 1863/64-es tanévben M ikszáth a selmeci gim názium VII. osztályá­ nak tan u ló ja volt, ott is érettségizett 1866 nyarán. Az itt eltöltött három év élm ényeit és han g u latát leghívebben elbeszélései őriz­ ték m eg: em lékeiről szól a Garibaldi butéliái és A csodálatos gom ba című elbeszélésében, m indkettő 1874-ből szárm azik.2 A sel­ meci hangulat és táj elevenedik m eg az 1877-ben keletkezett A z aranykisasszony című elbeszélésében is.3 A városhoz fűződő em lé­ kek tű n n ek elő az 1882-ben m egírt A Petőfi-legenda Selm ecen cím ű visszaem lékezésében.4 M inden szálával és m agával sodró hangulatával Selmechez kötődik az 1887-ben napvilágot láto tt Ta­ vaszi rü g yek cím ű hosszabb elbeszélése, am ely több vonatkozá­ sában az em lékek re jte tt régióit is felelevenítette.5 A selmeci él­ m ények m ajd ú jabb h at év m úlva, 1893-ban A z eladó birtok cí­ m ű kisregényében ism ét a felszínre törnek.6 Az évtizedek során vissza-visszatérő em lékek tehát egyértelm űen a rra utalnak, hogy a város és lakói mély, m aradandó nyom okat véstek az író em ­ lékezetébe. * A szakirodalom azonban nem sokat tu d o tt tenni a selmeci évekkel, sőt a m aga eszközeivel — ak arv a nem ak arv a — csak hom ályt és bizonytalanságot idézett elő. V árdai Béla a m ég M ik­ száth életében m egírt és az 1910-es jubileum ra m egjelentetett könyvében „A selmeci d iák” címmel külön fejezetet szentel ezek­ nek az éveknek,7 és m int ahogy e fejezet egyik helyéhez fűzött jegyzetében írta : „Az itt következő adatokat K irály Ernő selm e­ ci líceum i igazgató ú rn ak és Suhayda Lajos ottani ta n á r úrn ak köszönöm ”.8 Valóban, adatai — m int ahogy m ajd alább kitűnik — a legközelebb állh atnak a tényékhez. V árdai m egírja, „1863 őszén m en t át M ikszáth Selmecre, az ágostai evangelikus líce­ umba. .. A z első ottani iskolai évében sokat m ulasztott, ennek kö­ vetkezéséül igen gyönge bizonyítványt is kapott az első félév végén, am i úgy elcsüggesztette, hogy be sem várva az iskolai év végét, közben kim aradt és elutazott haza”.9 V árdai szerint édes­ anyja h atásá ra M ikszáth „a következő iskolai év elején mégis­ csak visszam ent Selmecre, ahol aztán elvégezte a VII. és VIII. osz­ tá lyt és letette az érettségit is, 1866-ban.”10 V árdai e két év is­ kolai eredm ényeiről szólva finom an m egjegyezte: „utolsó két évé­ ben sem csapott bizony erélyesen közikbe a lovacskáknak, csak úgy poroszkálva ballagtak azok vele végig, az előző évek tem pó­ jára, a gim názium porondján.”11 Az iskolai élet atm oszférájának érzékelésére a Tavaszi rügyek, A z öreg D ankó bácsi és A z új bün­ tető codex című M ikszáth-írásokból m erít m otívum okat, m ajd a diák M ikszáth önképzőköri tevékenységéről ír V árdai. Ezeknél az adalékoknál m ondja fentebb idézett köszönetét a k ét Selmecbányai ta n á rn a k . Önképzőköri szereplését m ár odakerülésének évéhez, 1863-hoz köti, m egjegyezve: „Az első vers, am ellyel föllépett, Egy fogoly levele fiához cím et viselte. Ezt k ö v e tté k : »A z öreg nemes«, »Petőfi sírja«, »Otthon«, »K épzeletem újra...« ő nyerte el a kör első jutalm át is, egy »G yula vezér« cím ű balladával, m elyet szavalva elő is a d o tt.. . M int szavaló, m áskor is sűrűn szerepelt M ikszáth a k ö rb e n ... N agy tetszés közepette m u ta to tt be nevezetesen ott »A z én G yuri bácsim« cím m el egy hum oreszket, a jeg yzőkönyv sza­ vai szerint: az első ilyn em ű dolgozatot, m ely a körben egyálta­ lán előfordult. M indenkit felvid á m íto tt vele, s érdem könyvbe ítél­ té k m é ltó n a k ... valószínű, hogy csak a körnek K orány cím ű hektografált lapjában jelent meg, ennek kötetei azonban jórészt el­ kallódtak az idők folyam án.”12 A fejtegetésnek ehhez a helyéhez V árdai jegyzetet fűzött, am elyben öröm m el ko rrig álta m agát, ír­ ván, úgy értesült, hogy a hum oreszk szövege időközben előkerült és a M ikszáth-jubileum kor meg fog jelenni. Ő m aga nem láth atta. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy A z én G yuri bácsim végül 1911. április 16-án jelent meg az Újság hasáb jain .13) Az önképző­ köri tevékenységről szólva V árdai megjegyzi, hogy MK egy da­ rabig szerkesztője volt a K oránynak, „továbbá viselte egy ideig a kör aljegyzői, helyettes kö n yvtárnoki m ajd főjegyzői tisztségét is. 1865. január 20-adikán hirtelen m egszűnik tagja lenni a kör­ nek, mégpedig nem közönséges m ódon: kizárták őt a tagok sorá­ ból.”14 A kizárás okáról V árdai a következőket so rakoztatta fel: „Az szolgált nevezetesen rá okul, hogy több ízben m egtréfálta egyes tagtársait, a k ik ezen felm érgelődve, a kör tekin télyé n ek aláásásávál vádolták őt, s m eghozták a kizáró határozatot, apró­ ságokért, m e ly ekn e k van ugyan valam i nyers diákos ízü k, de, am elyekben a m ókázó hum orista próbálkozik m á r ... megcselekedte, hogy idegen költők verseit szavaltatta társaival, m in t az övéit, s azután jól m ulatva fedezte fel n e k ik utólag tájékozatlan­ ságukat; m áskor átengedte a saját versét egy társának, hogy az azt m in t az enm agáét adja elő. Egy harm adiknak gyönge dolgo­ zatát szépen átjavította s ezért úgy védekezett, hogy a tém a m eg­ tetszett neki, m egérdem elte szerinte a kicsiszolást.. . Szóval a fiú, aki m ár pompásan ért a tréfához, olyanok m arkába került, a kik nem értik a tréfát és elbántak vele. A kör ellene való eljá­ rásának fő oka az volt, hogy m egírta egy B rózik T itusz n evű tár­ sának m unkálatát, s erre rájöttek. S o ltz tanár ek ko r a kör em lí­ te tt határozatához azt az óhajtását fű zte, hogy a jeg yző kö n yv il­ lető helyéről m aradjon el a B rózik neve, m ert n em m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m eg ö rö k ítte ssé k.. . ”15 M int az alábbiakból m ajd kitűnik, a V árdai Béla rendelkezésére bocsátott selmeci anyag áll a legközelebb a valósághoz, V árdai tu d ta úgy közvetí­ teni a történteket, ahogy azok alakulhattak , de vagy ő is szépí­ te tt a dolgokon, vagy a rendelkezésére bocsátott selmeci adatköz­ lés volt tek in tettel az országos h írű íróra. A k o rtárs m onográfusok közül még m eg kell em lítenünk Gyöngyösy László M ikszáth K álm án című, 1911-ben, te h á t az író halála u tá n m egjelent m unkáját, am elyben röviden foglalkozik a selmeci évekkel. Az ő adatai pontatlanok. Azt írta, hogy M ik­ száth K álm án „1867 év őszén iratkozott be a hetedik osztályba”.16 Önképzőköri szereplése között m egem líti a G yuri bácsi (sic!) cí­ m ű deákos m odorban írt elbeszélését és azt, hogy főjegyzőnek v á­ lasztották az önképzőkörben. Gyöngyösy feleleveníti, de m ár átköltve a „B rózik-történetet” is a következő form ában: „Az ön­ képzőkörben történt az is, hogy M ikszáth egy B rózik n evű tót ta­ nulótársának csinált dolgozatot, am it ő sa já tja kén t olvasott fel. Scholz tanár m ár ism erte M ikszáth eszejárását és ráism ert M ik­ száth tollára. A tó t diák ijedtében m in d en t bevallott. A szigorú önképzőköri statum ok szerint jegyzőkönyvileg kellett volna m eg­ róni Brózikot, de a jeg yző kö n yvi rovás elm aradt Scholz tanár in­ dítványára, hogy B rózik neve így se örökíttessék meg. Ez vo lt a büntetése.”17 M ielőtt átadnánk a szót B anska Stiavnican, az evangélikus lelkészi hivatal által őrzött és m egm aradt líceum i anyagból hoz­ záférhető dokum entum oknak — am elyeket e tanulm ány szerző­ je 1976 n y arán a helyszínen tanulm ányozott — idézni szeretnénk két m últ századi Selmecbányai iskolatörténetből. Az egyiknek szerzője Breznyik János, a líceum 1842-től m űködő igazgató ta ­ nára, aki M ikszáth Selmecbányai diákoskodása a la tt is igazgatója volt az iskolának, sőt ta n á ra volt írónknak. B reznyik A Selmecbá­ nyái ágost. hitv. evang. egyház és ly ceum története címmel Sel­ m ecbányán 1889-ben m egjelent m űvének „M ásodik és harm adik 19 �füzet. A XVII—X IX -ik századbeli esemén y e k c í m ű kötetében több helyen megem líti M ikszáth nevét. Aziskola híressé lett ne­ veltjei között felsorolja Czw ittinge r Dávidot, Ribinyi Jánost, Pe­ tőfi S ándort és M ikszáth K álm án t.18 A rról is szól, hogy a Gusztáv Adolf-féle bibliai egyesületnek 1866-ban „M ikszáth K álm án (a) főjegyző”-je, „ki n e ism erné a kitűnő írót?” 19 Végül beszámol az 1826. okt. 21-én első ülésével tevékenységét m egkezdő „a nemes m agyar társaságról”, az önképzőkör jogelődjéről, am elynek az 1860-as évekbeli tevékenységéről a következőket írta : „Újra fö l­ éledt, s f elviru lt a kör Solc Vilm os vezetése alatt, ki ugyan, m int elődje sem, nem vo lt m agyar irod. tanár, de a felajánlott elnök­ séget készséggel elfogadta, s lelkesedéssel v itte halálaiglan, 1861/2 —1881/2 közt. A z ő idejében volt a körnek tagja M ikszáth K álm án 1864/5 és 1865/6-ban, m in t VII., és VIII. oszt. tanuló a Korány cím ű havi lapnak szerkesztésével s f őjeg yzőséggel is m egbízatott. Ugyancsak azon évben k é t m unkája: »Az öreg nem es« cím ű köl­ tem énye és »A z én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkje, m ellyel a jeg yző kö n yv szerint az egész kört felvidám ította, érdem esnek ta­ láltatott az érdem könyvbe való felvételre. Ez utóbbi elm eszülem é­ nyénél nyila tko zo tt elő ttü n k Solc, ha M ikszáth így fog fejlődni, k i­ tűnő beszélyíró vá lik belőle. M iért m ondott le 1864/5-ben a tanév közben a főjegyzőségről, s a következőben m iért szűnt meg tagja is lenni a körnek, elm ondani nem ta rtju k ideva ló n a k.. . ”20 Az elő­ zőekből m ár érzékelhető, hogy az eltávolítása nem lehetett tém á­ ja egy ünnepi kiadványnak, am ely az iskola történetét m u tatta be, és am elynek m egjelenését M ikszáth K álm án 5 ft. adom ány­ nyal elősegítette.21 Hasonlóan tap intatosan szól az önképzőköri esem ényekről a Breznyik-féle iskolatörténetnek 1896-ban m egjelent kiegészítése is.22 A két társszerző az önképzőkör kapcsán a következőket írta M ikszáthról: Scholtz elnöksége „idejében volt a körnek tagja M ik­ száth Kálm án, előbb m in t al-, később m in t főjegyző részt v e tt a kör igazgatásában is, később azonban bizonyos kicsinyes dolgok m ia tt kivált a körből. A z első m űve, am ellyel fellépett, »Egy fo ­ goly levelei« cím ű költem ény, m elyről a bírálója azt jegyzi meg, hogy: »a m u n ka az epistolához közelít és sikerült is némileg, am ennyiben d id a ktiku s eszm ékkel szépen telve van, csak dalszerű külalakjában tért el az epistolától«. Egy m ásik kö ltem ényét »Az öreg nem es« cím ű »eszm éjének szépsége m iatt, habár a kidolgozás gyengébb is« érdem könyvbe v e tté k ; »Az én G yuri bácsim« cím ű hum oreszkjével pedig az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érde­ m el a szerző m ű v e m iatt. É rdem könyvbe írandó.« A »Petőfi sírja« és »Otthon« cím ű költem ényeiről azt m ondja a jeg yző kö n yv: »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel m egfelel céljának, s a m ű ezen fényoldala kö n n yen felejteti el v e lü n k azon csekély hibát, am ely im itt-am ott az ü tem dallamossága hiányában áll. A máso­ d ik m ű tökéletesen sikerült, m ert az esem ények benne lélektani­ lag és term észethivel vannak ecsetelve. M indkettő egyhangúlag arra ítéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el m éltó helyét.« E zenkívül m egjelent néhány elbeszélése az ifjúság által szer­ kesztett »Korány«-ban is. Többször fellép ett szavalni is és a jegy­ zőkönyv erről is dicsérőleg n yilatkozik. M egem líthetjük még, hogy az ő »Gyula vezér« cím ű balladája nyerte m eg a díjat, m e­ lyet a kör első alkalom m al tűzött ki a végből, hogy tagjait annál nagyobb m unkásságra ösztönözze. A kör tagjai tisztelték, becsül­ té k fényes tehetségéért, s m űködéséről a kör alelnöke is dicsérő­ leg n yila tko zo tt: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle«. A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve m inden bi­ zonnyal csak jó téko n y hatással volt, s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta."23 A fenti egykorú m űvekből v ett idézetek arról tanúskodnak, hogy több homályos pont lelhető fel M ikszáth Selmecbányai di­ ákéveiben, önképzőköri szereplésében és am i a lényeges, az el­ telt évszázad során nem kerültek elő az önképzőkörben bem u­ ta to tt írások szövegei. Ennek a hom álynak és a lappangó kézira­ tok helyzetének feltárása rem ényében a tanulm ány szerzője 1976ban a helyszínen p ró b álta meg a kérdésekre a választ m egkapni. Előzetesen a hazai tudom ányos könyvtárakban m egkísérelte fel­ k u tatn i a selmeci líceum évenként m egjelentetett Értesítését, hogy ebből szerezze meg a legszükségesebb adatokat. A felkeresett könyvtárak közül az OSZK aprónyom tatványtárában sikerült m egtalálnia a selmeci líceum Értesítéseit. M egvoltak az 1863-as év előttiek, kézbe vehette az 1863/64-es és az 1865/66-os évről szóló beszámolót, csupán egy hiányzott: az 1864/65-ös tanévről kiadott 20 Értesítés. A k u tatás szem pontjából ez a hiány azért jelentős, m ert az 1863/64-es tanévben írónk neve M ixáth névváltozatban a VII. osztályos növendékek között szerepel, m íg az 1865/66-os Értesítés­ ben ugyancsak M ixáth alakban a VIII. osztályos növendékek kö­ zött. A nyom talanul eltűnt és eddigi ism ereteink szerint egyik ha­ zai közgyűjtem ényben sem m egtalálható 1864/65-ös tanévről kiadott Értesítés ad h ato tt volna számot, hogy M ikszáth ebben a tanévben m ilyen osztályba lépett. Ha a VIII. osztályba, ak k o r év végi kalkulusai oly rosszak voltak, hogy a VIII. osztályt meg kel­ lett ism ételni, h a viszont 1864/65-ben ism ét a VII. osztályba ira t­ kozott be, akkor m inden bizonnyal meg k ellett ism ételnie ezt az osztályt, m ert több tantárgyból k ap h a to tt elégtelen jegyet az 1863/ 64-es tanévben. M int a bevezetőben láttu k V árdai életrajzában év­ közi rossz jegyekről beszélt, am ely még a tanév befejezése előtt a r­ ra késztette az ifjú M ikszáthot, hogy elhagyja az iskolát. A nyom - �1. „A Selmeczi M agyar Irodalm i Társaság Érdem -könyve 1873ik évtől” 1873-tól 1888. ápr. 6-ig tartalm az bejegyezéseket, utólagosan szám ozták be 1—486 lapig. 2. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1887-től 1891-ig tartalm az be­ jegyzéseket, folyam atos lapszám ozás nélkül. 3. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1891-től 1894. jún. 7-ig ta rta l­ m az bejegyzéseket, utólag beszámozva 1—442 lapig. 4. Érdem könyv. C ím lapja nincs. 1894-től 1901-ig tartalm az be­ jegyzéseket, nincs lapszám m al ellátva. 5. Érdem könyv. C ím lapja nincs. A bejegyzések az 1903 1904es tanévvel kezdődtek, nincs beszámozva. M ikszáth K álm án selm ecbányai diákéveiről teh át eredeti É rdem könyv nem m aradt fenn, egy közvetett ad atokat tartalm azó írásm ű azonban m egm aradt. Ez a következő: az 1891-től 1894-ig vezetett és utólagosan 1—442 lapszám okkal ellátott Érd em kö n yv 253. lapjától a 306. lapig terjedő részén olvasható Pesthy István VIII. osztályú, Uzd, Tolna megyei születésű önképzőköri tagnak „A Selm ecbányai Lyceumi Petőfi kör tö rtén ete” cím ű hosszabb írása, am elyben a korábbi évtizedekből fen n m arad t önképzőköri dokum entum ok alapján m egírta m űködésük tö rténetét. Az írásm ű keletkezési időpontja 1893 elejére tehető, ugyanis P esthy m u n k á­ ja előtt levő írás bejegyzési dátum a 1893. április 6-i keletkezést viseli, míg a P esthy írását követő bejegyzés az 1893. április 17-ig dátum m al szerepel. T ehát P esthy Istv án a koráb b an keletkezett és az önképzőkörben érdem könyvi m egörökítésre ítélt m u n k áját 1893. április 7. és április 17. között m ásolhatta a kötetbe. Az önképzőkör-történetben három helyen em lékezett meg M ikszáth K álm ánról: 1. Petőfivel együtt m éltatja tagságát és szól kizárásról; 2. Az egykorú dokum entum ok alap ján összefoglalja önképzőköri tevékenységét; 3. Röviden szól a K orány szerkesz­ tésében betöltött szerepéről. Következzék először az általános m éltatás és a kizárás története: ta to tt Értesítés az 1863/64-es tanévről felsorolva a tanulók nevét, azoknál, akik év közben félbeszakították tanulm ányaikat, nevük és születési helyük u tán kurzív szedéssel odaírták, hogy kilépett. M ikszáth három VII. osztályos társá n ak neve m ellett ott is olvas­ ható ez a megjelölés a következőképpen: „1 B ada Vilmos, Ledény, Hont, kilép ett.”; „11. K anka János, Zólyom, Zólyom kilépett.”; „14 Longauer Béla, A. Bodony, N ógrád kilép (ett).” M ikszáth viszont így szerepelt: „15 M ixáth K álm án, Szklabonya, N ógrád”. Tehát m ár az Értesítés szövege is a rra utal, hogy írónk befejezte a tan­ évet és annak végén több tantárgyból m eg b u kh a to tt és osztályis­ m étlésre ítéltetett. Ennek a feltételezésnek bizonyítását m ár csak a helyszíni kutatásoktól lehetett rem élni. A helyszínén, a B anska Š tiavnica-i evangélikus lelkészi hiva­ tal igen rossz körülm ények között őrzött levéltárában a hajdani líceum oktatással kapcsolatos anyaga azonban nem volt hozzáfér­ hető. Sem az osztálykönyv, sem az anyakönyv, sem m iféle olyan irat, am ely a diák M ikszáth iskolai előrem enetelére tartalm azott volna valam iféle adatot. De nem lehetett m egtalálni az itthoni köny v tárak b an fel nem lelhető, az 1864/65-ös tanévről számot adó nyom tato tt Értesítés példányát sem. A helyszíni vizsgálódás során kitűnt, hogy M ikszáth K álm án selm ecbányai éveiből egy egykorú önképzőköri szabályzatot ki­ véve nem m arad t meg semmi. Valószínű, hogy ez a hiány több m int h atv an évvel ezelőtt tám adhatott, de az is lehetséges, hogy m ég a század elején, vagy talán m ég azelőtt em elte ki valaki.24 A helyszíni k u tatás során hozzáférhettem M ikszáth selmeci diákoskodásának ideje előtti évekből való önképzőköri dolgoza­ to k kötetéhez, az 1854 vagy 1857-ből datálható a R em ény cím ű kö­ tethez, továbbá a K orány 1860-ból szárm azó első évfolyam ához. Az önképzőköri dolgozatok következő kötete, am it kézbe vehet­ tem m ár az 1866-ból való nyolcadik évfolyam volt. Ezt Gajdács Pál kezdte szerkeszteni 1866 őszétől. A K orány szám om ra hozzá­ férhetetlen kötetei közül m inden valószínűség szerint az ötödik, hatodik és h etedik évfo lyam tartalm azhatott kézzel lemásolt szö­ vegeket, verseket és elbeszéléseket a diák M ikszáthtól. A h ajd an i selmeci líceum i önképzőkör É rdem könyv kötetei m ár csak az 1870-es évek közepétől, teh át tíz évvel M ikszáth K ál­ m án selmeci tartózkodását követő évektől m arad tak fenn. Az általam láto tt és kézbe v ett kötetek a következők: „A »Magyar Társaságnak« volt k é t tagja, a k ik a világ iroda­ lom ban kiváló helyet foglalnak. A z egyik m ár eltávozott az élők sorából, a csatában lehelte ki nagy lelkét, a haza szent szabadsá­ gáért kü zd ve azon szabadságért, m elyet tiszta szívéből im ádott, am ely szabadság szellem e a különben beteges férfib a ú j erőt ön­ tött. A z Isten m eghallgatta részben kérését, m ert ágyú dörej a csata zaj vo lt halotti zenéje. De részben nem teljesítette, m ert az önkény diadalm askodott abban a csatában, m elyb en ő elesett. N em érhette m ár azt a gyászos kort, m ely sza badságharcz leveretése után hazánkra jött. A z Isten ettől a nagy fájdalom tól fe l­ szabadította őt. Hanem a gyász után b ekö vetkezett az öröm napja is. M ásik költőnk m ár ezen öröm napokban kezdette pengetni lant­ ját. Ő m ég m ost is aratja babérjait. Ez a kö ltőnk M ikszáth K ál­ mán. Már itt e körben fe ltű n t nagy tehetsége, fén yes elm éje, m ely különösen a novella írás terén szerzett n e k i később halhatatlan érdem eket. Első évben 1863/64-ben volt tagja a körnek, m in t VII. osztálybeli tanuló. Vele együtt M oesz tanár úr is, ki m ár akkor, m in t alkönyvtáros is szerepel. M unkálkodása az előző évekb en nem volt olyan kielégítő, m in t most, m ert m időn Petőfi »Végszóhoz« cím ű kö ltem ényét szavalta el, m egm utatá, hogy m ennyire haladt az em ber rövid idő alatt, ha törekvésében tu d n i vágyás, vagy a szellem i nem az anyagosdiság, a hanyagság vezérli az em ­ bert. A körben ezen kívü l »Á tellenben« cz. novellájával is fellé­ p ett, m elyben a tárgy fejlődése és befejezése jó, de a stylu s nem tökéletes. M űködése jutalm a a kör bizalma lett, m e ly őt az 1864/ 65-ik évben a f őkö n yvt. és pénztárosi állásra em elte. M ikszáth pe­ dig m in t aljegyző és a »Korány« szerkesztője kezdte meg az évet, m időn pedig Bosszágh János leköszönt a főjegyzőségről, a kör őt léptette elő a tisztségbe. A zonban a tisztséget n em sokáig ta rth a t­ ta m eg; március 4-én az elnök (Solc Vilm os) szót em elt a kör előtt, hogy M ikszáth egyik tantársának, B ródy Zsigm ondnak egy dol­ gozatot (!) készített. Bródy ezt elfogadva be is adta a körbe »Hazám hoz« cím alatt. A kört kéri tehát, hogy M ikszáthot büntesse meg. K i is m o n d tá k reája a jegyző kö n yvi megrovást. Erre ő m árczius 11-én beadta a főjegyzői állásrul szóló lemondását. Ez azon­ ban m ég nem retten tette őt vissza attól, hogy hasonló tette t újra elkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársának dolgozatát ja víto tta át, am iért a kört (sic) őt ism ét jegyző könyvileg m egrótta. M ik­ száth tehetségének m éltánylása vehette rá a kör tagjait arra, 21 �hogy ezen sok megrovás m ellett mégis m időn Zsivora Sam u alkönyvtárosi állásáról lem ondott, őt választották meg helyébe. M int alkönyvtáros harmadszor is m egpróbálkozott előbbeni csínynyén ek végre hajtásával; m ost F olkusházy Sándor dolgozatát ja­ víto tta át, a m iért a kör őt harm adízben m egrótta, m időn azon­ ban ezenfelül a kört m ég sértegetni is kezdte, kirekesztették (Ja­ nuár 20. 1866). A jegyző könyv nagyon is megrovólag szól róla, m i­ dőn azt m ondja, hogy »ha csak tekintetbe vesszük azon szám ta­ lan esetet, m ely e körben m ár néhány (szókimaradás) óta adta magát elő, ha m ondom m indezekről leem eljük a m ú lta k sötét fá ­ tyolát, ott ragyog neve m int a tén y orgazdájáé, s m in t tényezője e körben előfordult legtöbb visszaélésnek. Hogy m ily m unkás ta­ got vesztett el a kör benne, láthatjuk, ha tekin tetb e vesszük azon m űködést, m elyet három éven e körben kifejtett. A körnek azon­ ban, m inthogy belső békéje előbbre való volt, végre kellett hajta­ nia, habár fájó szívvel is azon szigorú ítéletet; fájó szívvel, m ert egy lelket vesztett el, oly lelket, akinek m űvei példákkul állhat­ tak a tagok előtt. Ezen tagok között H lavatsek tanár úr is ott volt. 1864 65-ben m in t V. osztálybeli tanuló iratkozott be először. M űkö­ dése azonban csak 65/66ban kezdődik, am ikor »Egy bajnok végsza­ v ai« cz. költem ényével lépett fel, m ely azonban, m in t első kísér­ let, nem volt sikerült. Sikerültebb bírálata, m elyet Melna Gyula »Egy elszánt ugrás« cz. hum orisztikus rajza felett tartott. E kkor ugyanis »jól m egfelelt tisztének«. Még m ielőtt M ikszáth m űködéséről n yú jta n ék egy kis képet, pár szóval m egem lítem azon állapotokat, m elyekbe a kör a belviszálykodások fo lytá n sülyedt. Lábra kapott ezen korban a pár­ toskodás, m ely m inden békés intézkedések elfojtója. A pártos­ kodás előidézője a T im ko és M ikszáth féle belső m egrázkódtatá­ sok. Ezen pártoskodás m ár régi elnököktől, Solcz Vilm ostól is elidegenítette a kört, aki csak oly feltétel m ellett volt hajlandó el­ fogadni az elnöki széket, ha felhagynak azon rút úgy szólva már szokásról. M ert belátta, hogy hova vezet az az út; azt pedig nem akarta, hogy a kör, m elyn ek már oly szép m ú ltja van ily alacsony ok m ia tt m eg szű n jék.” Pesthy István dolgozatában ezt követően külön fejezetet szen­ telt M ikszáht önképzőköri tevékenységének. Most ennek szövege következik ugyancsak b etű h ív en : „Mikszáth K álm án m űködése K ö rü n k büszkén m ondhatja el, hogy M ikszáth is tagja volt, hogy reá is nagy hatással volt e kis kör. Itt kezd ték m űveit pal­ lérozni, az esetleges hibákat javítgatni, m ely bizonyára nagy befo­ lyással volt a későbbi híres író szép stílusára. N agy fájdalm at oko­ zott azonban a körnek, nem tekin th et vissza ő reá annélkül, hogy bűnei szem be ne tűnnének. N em feledtetheti el azokat azon pédátlan szorgalom sem m elyet a m unkálkodás terén fe jte tt ki. Há­ rom évig vo lt tagja a körnek és pedig két évig, m in t VII. osztály­ beli egyig m in t V Il I. osztálybeli. Ezen három év alatt számos dol­ gozatában m utatta meg fényes tehetségeit úgy, hogy a kör akkori elnöke, Solcz Vilm os így n yilatkozott róla: »ha M ikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszély író lesz belőle«. A z első m űve, m ellyel a körben fellép ett »Egy fogoly level« cz. költem énye volt, (1883. okt. 24.) m elyről bírálója vélem énye ez: »a m u n ka az epistolához kö­ zelít és sikerült is ném ileg, am ennyiben didacticus eszm ékkel szé­ pen telve van. Csak dal szerű külalakjában tér el az epistolától«. 1864. febr. 3án saját m u n ká já t és pedig »Gyula vezér« cz. balla­ dáját szavalta el. Szep. 24. »K épzeletem újra« cz. m űvével aratott sikert; ugyanis »az eszme jeles benne, csak a kidolgozás ellen vé­ tett. Mindazonáltal az érdem könyvbe íratassék«. Deczember 3án »a gyűlést Tóth K álm án »Honáruló«jának elszavalásával kezdette m eg«. 1865. febr. 11-én »Az öreg nem es« cz. költem énye a kül­ alak és eszm éjének szépsége m iatt, ha a kidolgozás gyengébb is az érdem könyvbe ítéltetett. M ájus 27én M ikszáth K álm án »Az én G yuri bácsim« czím ű hum oreszkjével az egész kört felvidám ítá. »Dicséretet érdem el a szerző m ű ve m iatt. E rdem könyvbe írandó.« Szeptem . 23án »P etőfi sírja« és »Otthon« czím ű költem ényei­ vel lépett fel, »az elsőben m ind az eszme, m ind a kivitel egészen m egfelel czéljának s a m ű ezen fé n y oldala könyen (sic!) fe le j­ teti el v e lü n k azon csekély hibát, m ely im itt am ott az ütem dalla­ mossága hiányában áll. A m ásodik m ű tökéletesen sikerü lt, m ert az érzem én yek benne lélektanilag és term észet híven va n n a k ecse­ 22 telve. Mind keltő egy hangulat arra ítéltetik, hogy az érdem kö n yv lapjain foglalja el m éltó helyét«. Ezeken kívü l m egem lítendő, hogy az első pályadíjját, m elyet a körben kitű ztek, M ikszáth »Gyula vitéz« cz. balladája nyerte el. 1863 Szeptem . 19én ugyanis G rátz Mór, a kör egy tagja, a legjobb beszélyért Jókai »Török világ Magyarországon« és Petőfi »Hohér kötele« czím ű regényt tűzte ki. Solcz Vilm os elnök úr pedig a leg­ jobb balladáért K atona B ánk bánját. A z előbbit Szabó Titus »Uzsorás« cz. beszélye, em ezt pedig M ikszáth n yerte el. Ha M ikszáthnak ezen m űködése m ellé felh o zzu k azon m űveit, m elyek a »K orány« hasábjain jelentek meg, m éltán sajnálkozha­ tu n k azon, hogy a körnek épp ily tagjától kellett m egvállnia (sic!), akit m ondhatni ez a tevékenység sodort az örvénybe, m ert nem jó irányban használta azt f e l . .. ” A harm adik hely, ahol Pesthy István M ikszáth önképzőköri tevékenységét regisztrálja a „K orány” szerkesztéséről szóló rövid megjegyzése. Itt a következőket írta még M ikszáth K álm ánról: „ . . . A m ásik közvetítő eszköz, m ellyel a közönséggel összeköt­ tetésbe ju to tta k a »Korány« volt. V oltak m ár a »K orány« előtt is egyes szép irodalm i lapok, de ezek nem közvetlenül a K ör gond­ jai alá tartoztak, hanem az egyes osztályok adták ki. Így 1853ban a IV osztály szerkesztése alatt jelent m eg a »Virradó«. A »K o­ rány« szerkesztői közül Bellus tanár úron kívü l m egem lítendő m ég M ikszáth K álm án, aki különböző álnevek alatt egész halm az szebb­ nél szebb m űvel gyönyörködtette a közönséget. A »K orány«ban jelentek m eg a körbe beadott csinosabb dolgozatok, am i a m u n ­ kakedv emelésére nagy befolyással v o lt... ” * Bevezetőben arról szóltunk, hogy M ikszáth K álm án Selmec­ bányai éveiről a legszínesebb és legelevenebb képet elbeszélései idézik elénk, ezek közül is a legtöbbet a Tavaszi rüg yek lapjairól olvashatunk ki arról az atm oszféráról, am ely a felsőéves diákot a bányavárosban közrefogta. K orábbi k u tatásain k k al m egkísérel­ tük tárgyi dokum entum okkal m egeleveníteni azokat a körülm é­ nyeket, am elyek a Selm ecbányán töltött három évét m eghatároz­ ták. A korai szakirodalom állításait v on u ltattu k fel először és ab­ ban több hom ályt és ellenm ondást észleltünk. M ajd a hazai könyv­ tára k b an fellelhető dokum entum okat vallattu k az iskolában töltött évekről, és végül a Selmecbányai helyszínen a még fellelhető do­ kum entum töredékeit is segítségül hívtu k a tények jobb megis­ meréséhez. Ezekből a következőket sikerült felderítenünk: 1. M ikszáth K álm án 1863/64-es tanévben iratkozott be a selmeci líceum VII. osztályába. V árdai idézett állításával ellentét­ ben25 a tanévet befejezte, mivel az Értesítés nem tü n te tte fel év­ közben való „kilépését”. A tanév végén szerzett érdem jegyeivel osztályism étlésre ítélhették. Eddigi kutatásain k során nem sike­ rü lt nyom ára bukkannunk a selmeci líceum 1864/65-ös tanévéről kiadott Értesítésének, am ellyel kézzelfoghatóan k im utatható len­ ne az osztályism étlés, de Pesthy István önképzőköri dolgozatának egy m ondata az osztályism étlés tényét bizonyítja: „Három évig volt tagja a körnek és pedig két évig m int VII. osztálybeli, egyig m int VIII. osztálybeli.”26 Ezek alapján állíthatjuk, hogy az 1864/ 65-ös tanévben M ikszáth m int osztályism étlő, újból a VII. osztály­ ba iratkozott be, ennek eredm ényes elvégzése u tá n pedig az 1865/ 66-os tanévben a selmeci líceum VIII. osztályba lépett. 2. A fennm aradt Értesítések alapján m egállapítható, hogy az 1863/64-es tanévben Breznyik János, G rezm acher Gyula, Hrencsik János, Jezsovics Károly, Scholz Vilmos és Suhayda Lajos tanította. 3. A selmeci líceum lakonikus rövidségű Értesítése körvona­ lazta a két osztályban ta n íto tt tárg y ak at is. 4. A fennm aradt Értesítésekből m egism erhettük M ikszáth osz­ tálytársainak névsorát is. Megjegyezzük, hogy valószínűleg ezek a tanulótársak többsége lehetett osztálytársa a VII. osztály m áso­ dik alkalom m al való látogatása alkalm ával is. �5. Önképzőköri tevékenységével kapcsolatban sikerült bizton­ sággal m egállapítanunk, hogy m ind a három selmeci évében tag­ ja volt az önképzőkörnek.27 6. Az önképzőköri tevékenység dokum entum ait nem sikerült feltárn u n k . H ozzáférhetetlenségükre, illetőleg korai eltulajdonítá­ sukra utal V árdai 1909-es megjegyzése, am ely szerint a Korány kötetei „jórészt elkallódtak az idők folyam án”, sajnos helytállóak, és ha meg is vannak, teljesen ism eretlen helyen lappanghatnak. Ma m ár ez vonatkozik az érdem könyvekre is. A lappangó önképző­ köri produktum ok cím szerinti ism erete azonban a Pesthy-féle dolgozat segítségével pontosabb lett. Az alábbiakban forrásonként felsoroljuk az azokban m egem lített M ikszáth produktum címét, m űfaját és ha van rá adat, keletkezési idejét: Breznyik János m u nkája (1889): Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (hum oreszk); H lavatsek A ndrás—K irály Ernő (1896): Egy fogoly levelei (költemény), Az öreg nem es (költemény), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Petőfi sírja (költemény), O tthon (költemény), Gyula vezér (ballada); V árdai Béla (1909): Egy fo­ goly levelei fiához (vers), Az öreg nem es (vers), Petőfi sírja (vers), O tthon (vers), Képzeletem ú jra (vers), G yula vezér( ballada), Az én G yuri bácsim (humoreszk), Gyöngyösy László (1910): G yuri bácsi. Nem em lítettük még a helyszíni kutatóúton fe ltá rt kéziratos forrást, Pesthy István VIII. osztályos tanulónak az É rdem könyv­ ben máig fen n m arad t dolgozatát, am ely nem csak M ikszáth önkép­ zőköri m űveinek címét, hanem felolvasásuk időpontját és néhol még a bírálók megjegyzését is közli. Az alábbiakban azonban csak az ad ato k at em eljük ki: Egy fogoly levele (költem ény) 1863. okt. 24.; Gyula vezér (ballada), 1864. febr. 3.; Képzeletem újra (vers), 1864. szept. 24.; Az öreg nem es (költemény), 1865. febr. 11.; Az én G yuri bácsim (humoreszk), 1865. máj. 27.; Petőfi sírja (köl­ temény), 1865. szept. 23.; O tthon (költemény), 1865. szept. 23. A Pesthy-féle felsorolásból új csupán az, hogy az önképzőköri írások bem utatásának dátum át is megőrizte, a dolgozat szövegének m egism erése a rra is fényt derít, hogy a két selmeci ta n á r Hla­ vatsek A ndrás és K irály Ernő a m illeneum ra m egjelentetett is­ kolatörténet m egírásához nagy haszonnal és eredm énnyel forgat­ ták a P esthy István-féle önképzőköri produktum szövegét és an ­ nak — legalábbis M ikszáth vonatkozásában — több részét á t­ em elték nyom tatásban m egjelent m unkájukba.28 A két ta n á r írá­ sát haszonnal fo rg atta V árdai Béla is. 7. Perdöntő bizonyítékot szolgáltat viszont P esthy István dol­ gozata M ikszáth önképzőköri tisztségeire és a körből való eltávolí­ tására. Az idézett két iskolatörténeti m unka felsorolja M ikszáth K álm án tisztségeit, de jellegénél fogva tapintatosan hallgat a ki­ zárás okáról. V árdai is felsorolja tisztségeit, m ajd m egjegyzi: „1865. ja n u á r 20-án h irtelen m egszűnik tag ja lenni a körnek” és okként m egem líti előző „kihágásait”, am it betetőzött a Brozik Ti­ tusz nevű társa szám ára elkészített dolgozat k ip a tta n t ügye. A Pesthy-féle dolgozat arra m utat, hogy a legtöbbet V árdai tu d h atta meg, de am it írt az nem pontos dátum szerűen sem, m ert nem 1865, hanem 1866. ja n u á r 20-án következett be a kizárás és nem B rózik T itu szn a k, hanem Folkusházy Sándornak készítette az inkrim in ált dolgozatot. Pesthy szövegéből M ikszáth önképzőköri tisztségeinek időpontjai is k irajzolódnak: 1863 64-es tanévben VII. osztályos tanulóként tagja volt az önképzőkörnek; 1864/65-ös tanévben a VII. osztályt ism étlőként M ikszáth a kör aljegyzője és a K orány szerkesztője, a tanév fo­ lyam án még, 1865. márc. 11-ig a kör főjegyzője is lett, az első fel­ fedett csínje m iatt márc. 11-én lem ondott a főjegyzőségről; 1865/ 66-os tanévben M ikszáth a kör alkönyvtárosa lett egészen 1866. jan. 20-i körből való kizárásáig. tanévéről kiadott Értesítés szerint (ekkor já rta M ikszáth először a VII. osztályt) Folkusházy S ándor Turóc megyei Folkusháza il­ letőségű tanuló a VI. osztály diákja volt, míg Brózik Titusz a Hont megyei Cseri községből a líceum V. osztályának tan u ló ja volt. Az 1864/65-ös tanévről m int többször em lítettük nem áll rendelkezés­ re Értesítés, de az 1865/66-os tanévről, am ikor M ikszáth a VII. osztályt m egism ételve a VIII. osztályba léphetett Folkusházy S án­ dor m ár osztálytársaként szintén VIII. osztályba járt, míg Brózik Titusz a VII. osztály tanulója volt. M indkét iskolatársának neve szerepel az önképzőköri tagok sorában. Tehát egyik esetben sem szerepel fiktív név. A források eltérő névem lítésénél m ás irányba kell keresnünk a megoldást. Pesthy eredeti forrásokból dolgozott, feladata az volt, hogy a tényeknek megfelelően állítsa össze az önképzőkör tö rtén e­ tét, te h á t kötelességévé té te te tt a tények feltárása. Így e mozza­ natokat figyelem be véve m inden bizonnyal a Turóc megyei Folkusházáról származó nemesi sarjnak, Folkusházy Sándornak te­ hette meg M ikszáth ezt a szívességet. A V árdai Béla könyvében viszont Brózik Titusz szerepel az idegen tollal ékeskedőként. Feltételezésekre szorítkozhatunk: lehetséges, hogy első adatközlés­ k ént a V árdai m unkájában is m egem lített K irály Ernő vagy Suhayda Lajos nem közölte az életrajzíróval a M ikszáth írásával páváskodó diák nevét, noha tu d ták , hogy kiről volt szó, m ert m int láttuk, P esthy István dolgozata rendelkezésükre állt, sőt abból me­ ríte tt a szerzőpáros. Lehetséges, hogy V árdai m egism ételt kéré­ sére közöltek egy közömbös, társadalm i vagy iskolafenntartási szem pontból lényegtelen nevet, a Brozik T ituszét és hozzáfűzték a V árdai által m egörökített egykori Soltz-féle szentenciát, amely szerint „a jegyzőkönyv illető helyéről m aradjon el a Brózik neve, m ert nem m éltó rá, hogy M ikszáthtal egy lapon m egörökíttess é k .. . . ” Ilyen döntés azonban nem létezett, m ert ak k o r 1893-ban a szorgalm as P esthy István honnan tu d h a tta volna, hogy Folkus­ házy Sándor ham is csillogtatása lett volna a kizárás oka. A datok hiányában ezek csak feltételezések, de olyan feltételezések, am ely esetében a valóság m érlegének nyelve — a felsorolt okok m iatt — a Pesthy-féle adatok hitelessége felé b ille n ... Rejtő István JE G Y Z E T E K 1 M ik s z á th K á lm á n r i m a s z o m b a t i é v e i r ő l l d . R e j tő I s t v á n : M ik s z á th K á lm á n , a r im a s z o m b a t i d iá k . B p „ 1959. 107. 1. 2 M ik s z á th K á lm á n ö s s z e s M ű v e i ( t o v á b b i a k b a n : K r k ) 28. k ö t . 21-44 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e te i a 230-254. l a p o k o n o lv a s h a tó . 3 K r k 32. k ö t. 7-37. 1., B i s z t r a y G y u la je g y z e t e i a 229—243. la p o k o n . 4 K rk pokon. 5 Az m eg. 63. k ö t. e lb e s z é lé s 103—107. 1., B i s z t r a y a K rk G y u la je g y z e t e i a e l ő k é s z ü le tb e n le v ő 38. 337—341. l a ­ k ö te té b e n j e le n ik G y u la je g y z e t e i a 334—338. 6. K r k 5. k ö te t. 67—129. 1. 7 „ M ik s z á t h K á l m á n . ” B p „ 1910. 39—48. 1. 8 I. h . 43. 1. 9 I. h . 39. 1. 10 I. h . 39. 1. 11 I. h . 40. 1. 12 I. h . 43—44. 1. 13 K r k la p o k o n . 28. k ö t. 221—227. 1. é s B i s z t r a y 14 V á r d a i B é l a : I . h . 44—45. 1. 15 1. h . 45—46. 1. 16 G y ö n g y ö s y L á s z l ó : 17 I . h . 31. 1. „ M ik s z á t h K á lm á n ” B p ., 1911. 30. 1. 18 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 462. 1. 19 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 456. 1. 20 B r e z n y i k J á n o s : I. m . 450—451. 1. 21 B r e z n y i k J á n o s : I . m . 473. 1. 8. Egy kérdés m arad nyito tt: kinek írta M ikszáth az önkép­ zőkörből való kizárásához alapul szolgáló dolgozatot. Brózik Ti­ tusznak vagy Folkusházy Sándornak? V árdai Béla és nyom án Gyöngyösy László Brózik Titusz nevét említi meg.29 és a későbbi irodalom is term észetesen Brózik névre utal. ha e kérdéssel fog­ lalkozik. Pesthy István pedig Folkusházy Sándor nevéhez köti az esetet, és m int forrásértékéről szólva hangsúlyoztuk, P esthy az eredeti önképzőköri dokum entum okból m erítette adatait. A k ér­ dést bonyolítja, hogy m indkét név eredeti, m indkét név viselője M ikszáth egykorú iskolatársa volt. A selmeci líceum 1863/64-es 22 „ A S e lm e c b á n y a i á g . h itv . e v . k e r ü l e t i lý c e u m t ö r t é n e t e . Ö s z s z e á l l í t o t t á k é s 1889—1896. é v ig k i e g é s z í t e t t é k H l a v a t s e k A n d r á s é s K i­ r á l y E r n ő . S e lm e c b á n y a , 1896.” 23 H la v a t s e k A n d r á s —K i r á l y E r n ő : I. m . 121—122. 1. 24 E r r e u t a l V á r d a i u t a l á s a tu n k . is , a m e l y r ő l a t a n u l m á n y e le j é n s z ó l­ 25 V á r d a i B é l a : I. m . 39. 1. 26. L d . e lő b b P e s t h y I s t v á n l e í r á s á t 27 L d . k ü l ö n ö s e n P e s t h y a d a t á t a 28 A s z ö v e g e k e t ld . e c ik k 21. la p o n . 20. l a p j a i n . 29 V á r d a i B é l a : I. m . 46. 1,; G y ö n g y ö s y L á s z l ó : I . m . 31. 1. 23 �KÖ R KÉP Félévi értesítő A szolnoki Szigligeti Színház őszi bem utatóiról I. Kockázatos vállalkozás az évad felénél értékelni egy társu lat m unkáját. Az összeg­ zés kim erülhet felületes, m egalapozatlan­ nak tűnő általánosításban. M egkönnyíthetné az értékelést, ha — a szolnoki színházról lévén szó — egy évek óta tartó, többé-kevésbé következetes társu lati m unkafolya­ m athoz illeszthetnénk az eddigi (1981 vége) öt előadást. De vajon illeszthetjük-e? Ugyanis nem feledkezhetünk meg arról, hogy általáb an a színházról nem beszélhe­ tünk. K onkrét előadásokról, bizonyos al­ kotókról lehet csak szó. M árpedig az elm últ évadhoz képest csak a főrendező, Paál István „m űködése” folyam atos. Horváth Jenő nyugdíjba m ent, Á rkosi Á rpád de­ cem ber végéig m ég nem jelentkezett, Szurdi M iklós egyelőre „csak” a gyerekdarabot rendezte. Újak jöttek — Sándor Pál, aki a színházhoz szerződött és M ikk M ikiver Tallinnból, aki vendégként dolgozott Szol­ nokon. A mai színházban az íro tt szöveg mel­ lett a rendező az előadás m eghatározója. Ezt tén y k én t elfogadva (akár jónak ta rtju k ezt, ak ár nem), b eláth atjuk, hogy az öt előadás nehezen illeszthető az im ént em­ lített folyam atba. Nem injekciózhatunk te­ hát m indenáron „egységes társu lati kon­ cepciót” a különböző produkciókba. Vizs­ gáljuk m eg inkább az egyes előadásokat és így p ró báljuk meg kiállítani a színház fél­ évi „értesítőjét”. II. A Szolnokra szerződött film rendező, Sándor Pál bem utatkozása jól sikerült. Brecht Koldusoperáját kapta — kapta, m ert nem ezt ak a rta rendezni. Tisztesség­ gel m egbirkózott a nehéz feladattal. Nem a klisébe kapaszkodó újságírói fogalmazás m ondatja ezt velem. Valóban nehéz feladat m a B rechtet játszani. (Főleg akkor, am i­ kor a szolnokival egyidőben m u tatják be a Nemzetiben ugyanezt a darabot, m égpe­ dig Ljubim ov rendezésében.) Nincs értel­ me sokadszor fellapozni, m it ír B recht az epikus színházról és betűről b etűre követve utasításait sokadszor m egrendezni ugyan­ azt. Sándor Pál szerencsére — az író szel­ lem ében — saját világát viszi színpadra. Sándor Pál a brechti, B recht a Sándor Pál-i ism étlést akadályozza. Találkozásuk m eg­ őrzi az író m ondandóját, de ki is egészíti azt. Bicska Maxi története elevenedik meg, okos tanításokat kapunk az em beri szívek m egkem ényedéséről, a nemi rabszolgaság­ ról, az em ber helyzetének bizonytalansá­ gáról, a kellemes életről. De a látványt, az atm oszférát a rendező terem ti. Nem csupán 24 hangulati elemről van szó. A rendező film ­ jeiből m ár jól ism ert helyzetek és érzések fogalm azódnak meg: félelem, egyedüllét, egym ásba kapaszkodás, szeretet utáni v á g y ... Sándor Pál elsősorban a rra ügyel, hogy m indvégig kezében legyen a darab, azaz b írja szuflával, ötlettel. De m intha hiá­ nyozna egy m indent m eghatározó egységes elképzelés — em iatt tűnik egyenetlennek az előadás. M indenesetre m egterem ti a Koldusopera m orál nélküli világát: egymás lépéseit számolgató, a ráció sínjein közle­ kedő b ábuk mozognak a színpadon. De a bábukba zárva ott szűköl a kisem ber. (Gon­ doljunk Bicska Maxi halálfélelm ére, Tig­ ris Brow n „érzelm ességére”, vagy Peakockné italra, férfira éhes figurájára.) Ezek a barátságra, szeretetre, h itre vágyó kisem ­ berek bújnak össze félve, dideregve, re­ m énykedve a darab végén. A halál árát a halottaktól kérdezd — ez a címe M ati Unt észt író m űvének, am it M ikk M ikiver, a tallinni színház színész-ren­ dezője állított színre. Ennél a címnél m ár csak m aga a darab rosszabb. Évek óta nem birkózott silányabb írói anyaggal Szol­ nokon színész és rendező, pedig az írói elképzelés jó: film et forgatnak egy volt partizánról, életéről, haláláról. A darabbeli színészeket — dicséretes módon — foglal­ koztatja az azonosulás lehetősége. Képes-e a főszereplő, ma, 1982-ben azonosulni az egykori kom m unistával. Á ttételesebben: övé-e, sajátja-e az az eszme, am iért annyi­ an m eghaltak? Kétségtelen, korunk egyik alapkérdéséről van szó. A szereplők is tip ik u sa k : adott a tisztes­ ségre hajlam os főszereplő, az egym ásra irigy színésznők, az ellendrukker, outsider statiszták, a főszerepre lecsapó vidéki szí­ nész, az ambiciózus, ugra-bugra rendező, a nőkre vadászó és az eszmei tisztaságra ügyelő hivatalnok. Sőt, egy igazi partizánt is m eghívtak, ellenőrizze ő a hitelességet. De m indezt még meg kellene írni. Mati Unt ezt elm ulasztja, helyette közhelyek gyűjtem ényéből válogat. Alig lehet m egkü­ lönböztetni, m ikor van éppen felvétel és m ikor beszélgetnek „egy az egyben” a színészek. Pedig ez a film csak egy sem a­ tikus partizánsztori kliséje. Az írót a film nem érdekelte. Őt a „színész d rá m á ja” iz­ gatta. De az em beri azonosulás im énti k ér­ dései felm erülhetnek-e egy csapnivaló tucatfilm kapcsán? T örténet pedig nincs. Csak a jellem ekből adódó szituációtörm e­ lékek. (A statiszták u nottan ülnek és zabái­ nak, a rendező ideges, fel, s alá szaladgál, a jelenetet megism étlik, a főhős egyszer-kétszer-három szor is m eg h al.. . ) A rendező és a színészek m indent m egpróbálnak. Húzzák-nyúzzák az íro tt m űvet. De m ivel alap­ jaiban elfogadják azt —, mi m ást tehetné­ nek —, csak egyes részleteket tudnak el­ fogadhatóan megoldani. Ezt elsősorban a groteszk beépítésével érik el. K om ikusabb és cinikusabb lesz ettől az előadás alap­ hangja. Ez teszi érthetővé — no nem átélhetővé — a fenti kérdésre adott keserű választ. Színész vagyok — ism ételgeti egyi­ kük. Azaz tudja, hogy nem azonosulhat az egykori kom m unistával. De eljátsza azt. Az idén a gyerekek Erich K ästner klaszszikus regényének, az Emil és a d e te k tív e k nek színpadi változatát kapták. A vidéki színházak általában egy előadást szánnak a gyerekeknek (nyilván nincs is többre le­ hetőségük). Ezt játsszák aztán — állandó telt ház m ellett — szeptem bertől m ájusig. K ockázatosnak tű n ik mindez, hiszen ak á r jó, ak á r rossz, játszani kell. Csakhogy a gyerekeknél nem nehéz sikert elérni. T u­ dom, sokak ellenkezését váltom ki ezzel, de nem hiszek a „legőszintébb és legkri­ tik u sab b ” közönségről szóló közhelyben. V alóban őszinték még és bizonyára nem fognak illedelm esen végigunatkozni két órát. De közben a tévéreklám on és az es­ ti film en nőnek fel. És vajon hogyan dönt­ hetnének — ez kell, ez nem kell —, ha egy évben egyszer m ehetnek színházba? Te­ hát nem elég kijelenti, hogy az Emil és a d etek tív ek sikeres előadás. Hibái ellenére valóban jól sikerült. M indenekelőtt azért, m ert Szurdi Miklós, a rendező és a színé­ szek pontosan tisztázták, kiknek játszanak. (Mert az is ham is közhely, hogy mindegy, kinek készül a produkció. Ha m ár elkészült, tetszhet persze gyereknek és felnőttnek egy­ aránt.) T ehát 10— 12 év körüliekhez szól­ nak. Az ő nyelvükön. Az ő gyerekes-kamaszodó reagálásaikkal. A kissé m amlasz Emil (Pogány György) bejön, két kis utcai vagány elkapja, Emil kicsit értetlenkedik, de segít nekik és hárm an együtt kötöznek fel egy m elltartót a főherceg m ellszobrá­ ra, aztán elpucolnak. Ezzel a kis játékkal m ár az első pillanatban jó hangot ü t meg az előadás, játszónak és nézőnek többnyire később is sikerül egy hullám hosszon m a­ radnia. Nem kezdenek el tipegni, bűbájoskodni, nem akarn ak aranyosak lenni. Nem felnőttek, de term észetesek. Meglevő hiányérzetem nem csak ezzel az előadással kapcsolatos. A gyerm ekelőadá­ sok általában nem építenek eléggé a gyere­ kek fantáziájára és kielégíthetetlen játék ­ igényére. B árm ennyire is alkalm atlan er­ re egy színház, m int építm ény, mégis job­ ban ki kellene aknázni azt a lehetőséget, hogy együtt vannak a játékhoz leginkább é r tő k : a színészek és a gyerekek. Tehát töb­ bet kellene együtt játszani. Hiszen m ár azért is m ilyen hálásak, hogy Kalapocska m egtanítja őket egy dalra. A Szobaszínház egyetlen idei bem utatója Albee két egyfelvonásosa, A z am erikai álom és A hom okláda volt. Paál István a �rendező, így ak á r ,,abszurd trilógiáról'’ is beszélhetünk, hiszen az A lbee-előadást m eg­ előzte m ár két évvel ezelőtt A játszm a vé­ ge, tavaly pedig a Születésnap. Legalábbis az abszurd pecsétjét ü tö tte ezekre a h atv a­ nas évek kritik ája. K étségkívül hasonló életérzés árad ezekből a m űvekből, de esz­ közeik, nyelvük — és tegyük hozzá: m ély­ ségük — különböző. Beckett egy bárholb árm ik o r tö rtén ő absztrakt helyzetbe ra k ­ ja szereplőit. Pintér drasztikusan n aturális eszközökkel dolgozik. De m indketten em­ beri világot terem tenek, tele fenyegetett­ séggel, űzöttséggel, szenvedéssel. És hal­ vány rem énnyel is, m ert az átélt em beri szenvedés m indig figyelm eztető sebet ejt. Megítélésem szerint a k ét am erikai egyfelvonásosból ez a mélység hiányzik. Szerke­ zetük, cselekm ényük m esterien kiszám ított. írásának Maga A lbee is legtökéletesebb ta rtja A homokládát. Az is. Túlságosan is az, steril kivonat. A két darabban — és az előadásban is — azt csodálom, m ilyen m esterien ki lett találva. Látom az egyedül életképes, de h alálraítélt N agym am át, az im potenciáig tehetetlen P apit és M am it és a harm adik generációt, az ifjú nem zedéket, m elyet az em bernek m ár nem nevezhető m utatós, de belül üres am erikai álom, il­ letv e halál angyala képvisel. Értem , am it Albee mond, de ez még nem színházi él­ m ény (m int volt Szolnokon a N em fé lü n k a farkastól, vagy lehetne legelső egyfelvonásosa, az Á lla tkerti történet). A z am erikai álom k o n k rét és elvont m ezsgyéjén mozog. A lbee-re jellemző roppant m ulatságos, szel­ lemes párbeszédek váltogatják egymást. Mami beszámol az „izgalm as” kalapvásár­ lásról: ostobasággal fűszerezett m indenna­ pos sztori. Ugyanezen a szinten meséli el Nagymami m ásnapos to rtá ja történetét. A kölcsönzött, m ajd végül is becserélt „gyer­ m ekáldás” meséje, vagy az a tény, hogy a Nagym am a nem csak a tévét, a pincsikutyát, de m agát a szobát is eldugja, m ár megemeltebb, m ás szférában zajlik. B árm elyik csa­ lád bárm elyik tagjával behelyettesíthetők a szereplők, a tö rtén et betűről b etű re m eg­ ism étlődne. M indezek m iatt rettentően ne­ hezen játszható a két darab. Paál az elvont felé h ajlíto tta őket, csökkentve ezzel az egyes részletek hum orát, növelve viszont a figurák és szituációk vonatkozási terét. A legjobb pillanatokban ezzel a rítu s m élysé­ géig ju t el. Ilyen például A z am erikai álom befejezése, am ikor a lelassított dialógus­ sal, a szertartásszerű mozgással a korábbi­ ak ban felsorolt akadályok ellenére meg­ rendítő erejű lesz az előadás. H ihetetlenül nehéz a színészek dolga. Nem kapaszkod­ h atn ak a poénokba, a hétköznapiság és a m ulatságosság fölé kell em elkedniük és így m egterem teni P apit, M am it és a töb­ bieket. Klisét kell játszaniuk. (Győri F ran ­ ciska és Falvay K lári találja meg legponto­ sabban ezt a hangot, kár, hogy az utóbbi képtelen m indvégig koncentrálni.) P aál István m ásik rendezése igen nagy vállalkozás: S hakespeare H am letiét állí­ to tta színpadra. A kihívás nagyságát te­ kintve, a rendezői következetességet és b á­ torságot, a m unka m inőségét illetően m éltó ez a H am let Paál szolnoki éveinek kiem el­ kedő előadásaihoz. N em fé lü n k a farkas­ tól, Tangó, A játszm a vége, Születésnap, A z em ber tragédiája... Tökéletesen illesz­ kedik ebbe a sorba a legutóbbi bem utató. A hihetetlenül bonyolult, többrétegű shakespeare-i m ű és a hasonlóan bonyo­ lult logikájú, eredeti rendezői elképzelés találkozása pontról p o n tra vizsgálódó, ala­ pos elem zést igényelne. Egy „félévi értesí­ tőben” erre nincs mód. Tisztelem a rende­ ző vállalkozását annyira, hogy — ha m ég­ oly bátortalannak tű n ik is — ne vállalkoz­ zak a p ár m ondatos „ítélethozatalra”. M ár csak azért sem, m ert egy könnyed m inősí­ tés — jó vagy nem jó az előadás — elfe­ ledhetné m indazon kérdéseket, am iket a szolnoki H am let felvet. Ezért itt és m ost fontosabbnak tartom legalább felületes jel­ zését annak, miből adódik az előadás m ás­ sága. M ert abban, gondolom, egyetértenek hívek és ellenfelek, hogy ez a H am let „m ás”. M ihez képest? — kérdezhetjük. Más, m int az eddigi rendezések. Más, m int az olvasm á­ nyok és színházi élm ények alapján ben­ nünk élő Ham let-kép. És valószínűleg m ás­ ról (is) beszél, m int m aga Shakespeare. Bizonyos alapfeltételeket adottnak te­ kintek: vagyis a tehetséget és az évek k e ­ m ény m unkája során kialakult sajátos szín­ padi nyelvet, jelzésrendszert. Ezeket is fi­ gyelem be véve, mi teh át a lényege, állan­ dó tényezője Paál rendezéseinek? K ét világháború után, a huszadik század m ásodik felében, a K özép-Európában élő alkotó szemével tek in t m inden m űre. B ár­ ki, bárm ikor, bárhol írta azt. Úja t alkot, m ert közlendője van a világgal. Ezzel vi­ tát vált ki, provokál és a vitában a m inő­ ség érveivel próbál küzdeni. Nem választ­ ja az olcsó aktualizálást, de nem is repro­ dukál. Mi történik teh át a H am let eseté­ ben? A rendező kiteszi az itt és m ost érvé­ nyes hangsúlyokat, ezzel átform álja — tor­ zítja? — az eredeti m űvet. Szám ára az egyén kiszolgáltatottabb, döntései és tettei ezért jelentéktelenebbek. Ezért a szándék­ tól a cselekvésig eljutó, kételkedő, de te tté ­ nek még jelentőséget tulajdonító egyén he­ lyett egy em beri közösségben létre jö tt me­ chanizm us általános törvényszerűségeit vizsgálja. Az így felvetődő kérdésekre pe­ dig nyilván m ás válaszokat kap ma Kö­ zép-Európában, m int a világhatalom felé startoló, reneszánsz Anglia írója. A m erész beavatkozás term észetesen buk­ tatókkal já r és dram aturgiai logikátlansá­ gokhoz vezethet. Vezet is. M ert, ha Polonius súlya, jelentősége ekkora, vajon nem bil­ len— e föl az egyensúly, nem válik-e kevés­ bé izgalm assá az előadás m ásodik része? M agyarázatokat találok, de csak a belem agyarázás bizonytalanságával. K érdése­ im is lennének még, de félek, hogy ezek­ kel csak a kényelm es Ítélkezést erősíte­ ném, am iről B erkes Erzsébet így írt a de­ cemberi K ritik á b a n : „ A kényelem ve­ zet odáig is, hogy a bulvár, a kom m ersz több türelm et, elnézést élvez, m in t a cél­ irányos u ta ka t kereső, de néha botló újí­ tó k ”. M árpedig Paál H am letje botlásaival is jelentős kísérlet. És m iközben felelősség­ gel vall koráról, ú jra rácsodálkoztat Shakes­ peare zsenialitására. Ez az író, még ezt is tu d ta? III. A színészi alakítások váltakozóak, bi­ zonyos m inőségrom lást jeleznek. Ennek oka nem a tehetség hiánya. Inkább az oda­ adás, a szereppel — vagyis, am i legalább ilyen fontos: a produkcióval — való azo­ nosulás hiányzik. A szolnoki (és kaposvári) színészi játék lényege a csapatjáték. M int­ ha ez fak u lt volna. A szolnoki m ércéhez képest tú l sok a meggyőződés nélküli, nem szeretem -alakítás, am ikor a színész csak „letu d ja” a szerepet. Gondolok itt például a K oldusopera k a ra k te r nélküli ban d atag jai­ ra — kivétel K őm íves Sándor n arráto rrá vált H orgasujju Jak a b ja —, vagy a Ham let őreire, katonáira. Szerencsére ellenpéldá­ k at is lehet sorolni, született néhány kiváló epizódalakítás. A m ár em lítetteken kívül: Mucsi Zoltán a K oldusoperában és az Emil és a detek tívekben, S ebestyén Éva, ugyan­ ebben a két darabban, Takács K ati Lucy-je és a tehetségét azonnal bizonyító Fehér Annáé. Külön kell szólni két alakításról. Szí­ nész és szerep tökéletes találkozása Egri K atalin Pollyja a K oldusoperában. Polly ko­ rántsem szende szűz. M egvan benne Peakock, Maxi és B row n esze, kegyetlensége, bátorsága és rom lottsága. Ez a színésztől profi m agabiztosságot követel. Egri K ati jól énekel, kitűnő a m ozgáskultúrája és ú j­ donsült bandavezérként is igazi nő. Van hum orérzéke, ezzel oldja új szerepe kö­ nyörtelenségét. S ándor Pál pedig szinte ne­ ki ta lálta ki nagy ötletét: Egri K ati m int­ ha a húszas évek am erikai ném afilm jeiből lépne elénk, arcjátéka, mozgása a legjobb börleszkalakításokat idézi. Kovács Lajos H am letjének m eg kell küz­ denie az érth ető m ódon egészen m ást váró nézőkkel is. Szép és kellemes, töprengő és habozó, vonzó ifjú helyett földszínű, „sza­ k a d t” kabátban, kiégett, tép ett férfik én t őrzi ap ja sírját. Kovács legyőzi a néző fenn­ tartásait. Elsősorban azért, m ert rendelke­ zik egy ritk a képességgel: nem lehet nem figyelni rá. Szövegtől függetlenül jelenlé­ tének súlya, vonzása, „h u zata” van. (Ezért volt jó tavaly S tanley szerepében — P in­ t er: Születésnap —, am ikor főszereplőként szó nélkül kellett végigülnie, m ajd egy órát.) És m egtalálta a lényegét ennek a H am letnek. Tőrrel a csizm aszárban egy F érfi áll előttünk, aki tudja, hogy vesztes játszm á­ ba került. K onfliktusát nem a te tt elköve­ tésének nehézsége, hanem értelm etlensége adja. Kemény, határozott em ber, bárm ikor m egölhetné a királyt, de ezzel nem változ­ na semmi. Mit teh et így egyedül, kiszolgál­ tatv a m indenkinek? Küzd, m ár csak a já ­ ték kedvéért is — és nem ad ja olcsón az életét. Végső összegzés helyett azóta m ár meg­ valósult, vagy m eg nem valósult rem ény­ ről írhatok. Hiszen e „félévi értesítő ” meg­ jelenésekor m ár ú jabb bem utatókon is túl van a színház. Bizakodom, változatlan kí­ sérletező kedvvel, igényes csapatm unkával, szolnoki színvonalú produkciók születnek tavasszal. Bérczes László 25 �Apadó forrásból U TÓSZÓ A X V I. M A D A C H IM R E IR O L D A D A L M I S Z ÍN P A D I N A P O K H O Z Mi élteti az am atőr színjátszó m ozgalm at? Ugyanaz, am i az egyes csoportokat: a közön­ ség és a „szakm a” figyelő tekintete. (Régi igazság, hogy m inél nagyobbak az „elvá­ rások”, m inél igényesebb a „publikum ”, annál igényesebbek az alkotók, annál szín­ vonalasabbak a kész m űvek. És ez persze fordítva is igaz.) Mi élteti a balassagyar­ m ati M adách Im re irodalm i színpadi na­ pokat? A közönség és a szakm a figyelő te­ kintetének emléke. M áskülönben pedig az a hazai gyakorlat, m iszerint ha egy rendez­ vény négyszer ism étlődik, akkor m ár biztos, hogy követi az ötödik, a hatodik és így to­ vább. .. Az elm últ év decem berében m egrende­ zett ISZN a 16. volt a sorban, am iből lo­ gikusan következik, hogy 1983 telén a 17.re is sor kerül, ha csak nem fogynak el vég­ leg a vállalkozó kedvű csoportok. De ez aligha valószínű, m ert a csökkenő érdek­ lődés ellenére m indig lesznek optim isták, akik kitartó an rem énykednek abban, hogy a mozgalom talán éppen B alassagyarm a­ ton kapja vissza azt a rangját, am it jelen­ leg m ásutt sem érezhet. K érdés azonban, terem het-e gyümölcs a gyökerét vesztett fán? Nem, azt hiszem, mégis igazságtalan ez a kérdésfelvetés azokkal a csoportokkal szemben, melyek — ki tu d ja m ilyen forrásból táplálkozva — ren d re „é rett” produkciókkal érkeznek a Nógrád megyei városba. Azaz, dehogy nem tud ju k a „forrás” helyét. A budapesti Pe­ rem Színpadot a főváros m unkásközössé­ gei éltetik, a kassai Szép Szó Irodalm i Színpad a szlovákiai m agyarok — nálunkénál sokkalta érzékenyebb — reagálása ré­ vén kap tápot missziójához, a KISZ Köz­ ponti M űvészegyüttes Színpadának m un­ kalehetőségét pedig a fenntartó szervezet garantálja. A balassagyarm ati fesztiválnál m aradva helyesebb teh át úgy feltenni a költői kér­ dést: mivé lesz az a fa, am elynek nem sza­ kítják le gyüm ölcseit? M ert B alassagyar­ m aton erről van szó. És sajnos — talán csak a kazincbarcikai és a tatabányai fesztivál kivétel — az am atő r színjátszó mozgalom m anapság m ásutt is önm agának term i gyü­ mölcseit. Persze B alassagyarm aton sem egyszerűen az az elszomorító, hogy a fellé­ pő együttesek jobbára csupán egymás, il­ letve a zsűri előtt játszanak. Sokkal in­ kább az, hogy az ISZN nem egyéb szűken értelm ezett szakmai konferenciánál, ahol a „beszédtém a” az előadott darabok gon­ dolatisága helyett (és még véletlenül sem e mellett) kizárólag a m egvalósítás m ikéntje; hogy például „X szereplő m iért jobbról jött be. am ikor balról kellett volna színpadra lépnie” stb. Félreértések elkerülése végett: nem a b em u tato tt produkciók tartalm ának leckeszerű felm ondását hiányoltuk. De jog­ gal hiányolhatók azok a beszélgetések, való­ 24 di viták, m elyek a láto ttak ürügyén az am atő r színjátszó mozgalom helyét, szerepét, le­ hetőségeit próbálják behatárolni, avagy az adott nem zet irodalm ának tü k réb en igye­ keznek rávilágítani a közép-kelet-európai valóság koordinátáin belül fellelhető közös és eltérő társadalm i vonásokra. De talán m ég az sem volna m egbocsát­ h atatlan bűn, ha egy rendezőtől nyilváno­ san m egkérdezné valaki (m ondjuk a zsü ­ riből): „Ugyan, áruld m ár el, m iért épp ezt vagy azt a darabot választottad?” Nem, ilyen kérdés nem hangzott el a 16. irodalm i színpadi napok szakm ai tanács­ kozásain. Pontosabban, a zsüri m agának tarto tta fenn a darabválasztás m inősítésé­ nek jogát. Ellentvetni pedig, vagy akár hozzáfűzni bárm it is a „hivatalos” véle­ ményhez, m ár rég nem „divat” B alassagyar­ m aton. (Ezt a passzivitást egyébként sokan a M áté Lajos vezette zsü ri iróniával dúsí­ tott k ritikájától való félelemmel m agyaráz­ zák. ami viszont nem fogadható el. Á m bár az az ironikus hangvételű, „erős” k ritik a — am ely ak á r a mozgalom nagykorúságának egyik bizonyítéka is lehetne — a gyengél­ kedő időszakban, m eglehet, valóban indo­ kolatlanul „egészséges”.) M indezeken túl 1981. dec. 11—13. között m egrendezett XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok — a házigazdák m inden erőfeszítése és jószándéka ellenére — m inő­ síthetetlen tárgyi körülm ények között, és a helybéli közönség csaknem teljes érdekte­ lensége m ellett zajlott. Hogy a körülm ények m inősítése m eny­ nyire nem m agánvélem ény, a rra bizonyság néhány rendező azon kijelentése, m iszerint a jövőben „tartózkodnak” a fesztiválon va­ ló részvételtől. Igaz, többségük az 1979-es ISZN u tán is ezt m ondta, de akkor úgy tűnt, a fesztivál szervezői „nagy levegőt vesznek”, és a korábban évenként meg­ h ird ete tt seregszem le kétévenkéntivé va­ ló átütem ezése erőgyűjtést, pozitív változást sejtetett. * A XVI. M adách Im re irodalm i színpadi napok a rom ániai népek irodalm a jegyé­ ben h ird ettetett meg. N éhány — m ondjuk 8—10 évvel ezelőtt ez a tény önm agában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a színját­ szó csoportokat, és a mozgalom híveinek egész táb o rát „m egm ozgassa”. Hiszen Ro­ m ánia irodalm a legalább olyan sokszínű, m int m aga az ország. Nem beszélve arról, hogy a rom ániai irodalom palettáján a m a­ gyar nyelven született és születendő m ű­ vek is tekintélyes részt (és nem csak foltot) képviselnek. Nos, ennek ellenére a tavalyi ISZN fel­ hívására m inden korábbinál kevesebb cso­ port — összesen 28 együttes — jelentkezett. U gyanakkor az is igaz, hogy a B alassagyar­ m atra m eghívott tizenegy együttes előadá­ sainak átlagszínvonala valam ivel talán jobb volt az előző évekénél. A jo b b ára kiegyen­ líte tt mezőnyből csupán egy-két produkció em elkedett ki, s hasonló az arán y a gyen­ gébb teljesítm ényeket illetően is. Összes­ ségében teh át a k á r elégedettek is lehetnénk a fesztiválon láto ttak k al, ha a fentebb vá­ zolt — a fesztivál egészét érintő — alapproblém a nem kérdőjelezné meg a legjobb produkciók hatását, értékeit. Az előadások vázlatos áttekintését kezd­ jü k azzal, am iről a szakm ai tanácskozáso­ kon is a legtöbb szó esett — form ai kérdé­ sekkel. D acára annak, hogy a korábbi évek­ ben a legtöbb fesztiválon, a legtöbb zsűri­ tag „lehúzta a keresztvizet” az oratórikus előadásmódról, a pódium játékokról (s leg­ többször nem is alaptalanul), B alassagyar­ m aton mégis öt szerkesztett m űsort lá th a t­ tu n k a program ban, és ezek átlagszínvona­ la ezúttal jobb volt, m int a színjátszóké. Á m bár hagyom ányosnak tek inthető „szín­ házi produkciót” csupán három egyfelvonásos képviselt, míg a Soproni Pinceszín­ ház Új Déva vára című produkciója (ren­ dező: Kövesi György) egészen különleges „antiszínházi” élm ényt n y ú jto tt, lévén a közönség is cselekvő részese az előadásnak. Ezzel együtt négy produkció színhelye volt a nézőtér. Míg Sorescu Jónás című m ono­ drám ájának (zalaegerszegi Reflex Színpad, rendező: Mérő Béla) b em u tatójakor a kö­ zönség is a cethal gyom rát jelképező szín­ padra kényszerült. M indez nem új, és a leg­ kisebb m értékben sem idegen az am atőr színjátszástól, m elynek egyik legfőbb eré­ nye éppen m ozgékonyságában rejlik. Más kérdés, hogy olykor öncélúan törekednek form abontásra az együttesek. Az im ént „m ozgékonyságot” em lítettünk, és ez tartalm i oldalról is áll, am ennyiben az am atőrök — a kőszínházak intézm énye­ sített m echanizm usával szemben — gyor­ sabban, szinte naprakészen képesek észlel­ ni, sajátos eszközeikkel m egfogalm azni azo­ k a t a társadalm i m ozgásokat, m elyek m ás művészeti ágakban csak később tükröződ­ nek. A korábbi ISZN-eken ezt érzékletesebben tapasztalhattuk, m ert — függetlenül az adott irodalm i közegtől — hazai gondjaink is m egfogalm azódtak a lengyel, a bolgár, vagy épp a haladó ném et írók m űveinek tolm ácsolásakor. A ..rom ániai ISZN” során csak az általános érvényű gondolatokra, a párhuzam okra fu to tta; igaz ugyan, hogy a tipikusnak nevezhető rom ániai problé­ m ákat sem érezhetjük egészen távol m a­ gunktól. M indazonáltal a közepes vagy annál is gyengébb előadástól (rendezéstől) függetlenül okoztak csalódást egyes darabválasz­ tások. m int például Everac Hamis pofonok (debreceni Alföldi Színpad, rendező: Thúróczy György), M onteanu A z ég a harm adik em eleten kezdődik (salgótarjáni Petőfi színjátszó szakosztály, rendező: Csics György), Csíki László A z idegen (kazincbar­ cikai Teatru m Együttes, rendező: B artha István). �Ezek a produkciók (furcsa m ódon m ind­ három hagyom ányos egyfelvonásos) olyan közhelygondolatokat közvetítettek, m elyek­ kel szemben m ás alkalom m al talán nagyobb toleranciával viseltettünk volna, de Balas­ sagyarm aton (lám, mégis szeretnénk ra n ­ gosnak hinni a fesztivált) ..mellébeszélés­ nek” hatottak. Különösen akkor, am ikor az egyik abszurd darabot, a rom án néven publikáló Josif N aghiu (Nagy József) V íkend című m u n k áját olyan színvonalon oldotta meg a budapesti Perem Színpad (rendező: Éless Béla), am itől a lélekm érgező m ilitarizálódás veszélye egyszeriben a legfonto­ sabb személyes problém ánkká vált — m ajd­ nem h atv an percre. A rom án népköltészetet nem számítva, egyébként csupán három „rom án rom ániai” szerző m űvét láttu k a fesztiválon. Az arány első p illanatban talán meglepő, valójában azonban érthető. És nem csak azért, m ert az egyetem es m agyar kultúrkincs — így az irodalom — megbecsülése, ápolása amúgy is illő és m egtisztelő feladata az előadóm ű­ vészeteknek. Ennél jóval p raktikusabb m a­ gyarázata is van a dolognak; hogy tudniil­ lik nem igen volt miből válogatnia a cso­ portoknak. Ionescot pedig mégsem vállal­ h atták fel. (Sokat dicsért m űfordítás-iro­ dalm unknak e té re n — úgy tű n ik — jócs- Laczkó Pál: Szalmakomiszár Az irodalm i vállalkozásokat, m űfaji kez­ dem ényezéseket túl h am ar lezáró ké­ nyelm es finitizm ussal vitatkozva A lexa K á­ roly egy nem régiben közzétett esszéjében olyan folyam atos rajzásnak nevezi az új, fi­ gyelem re m éltó epikusok m agyarországi je­ lentkezését, am ely vagy m ásfél évtizede kezdődött s máig sem é rt véget. „A legutób­ bi évek új neveinek hordozói szinte kivétel nélkül harm inc és negyven közöttiek” — teszi hozzá az összkép árnyalására —, „ja­ varészük vidéki”. Laczkó Pál első kötete, b ár a szerző am bíciója nyilvánvalóan nem merül ki valam ely irodalom szociológiai tétel illusztrálásában, tarta lm asan, meggyőzően igazolja e m egállapítások hitelét. A Nógrád m egyei kötődés, a könyv salgótarjáni k iad atása „lokális m eghatározottságra” utal, de sem m iképpen sem a szemlélet vagy a stílus vidékisége értelm ében. A Szalm ako­ m iszár elbeszéléseiben érzékeny, m űvelt, a m odern világirodalom ban otthonos intellek­ tu s nyilatkozik meg, teljesítm énye az or­ szágos rajzás szerves része, n y ilv án tartan ­ dó ígérete. Laczkó művészi alapproblém ája a lírai hajlam , érdeklődés meg az epikai form a fe­ szültségének fölism erésével kapcsolatos. Be­ felé forduló, a személyiség titk a it fürkésző, „a létről kialakított alapérzés” m eghatáro­ zására törekvő alkat. A szívéhez közel álló hősök is ilyenek: finom ak, választékosak, kán vannak hiányosságai.) A két, m ár em ­ lített egyfelvonásos alapján így term észe­ tesen nem n y erh ettü n k m élyebb betekintést a rom án drám a újabb területeire. A h a r­ m adik rom án drám a, Sorescu Jónása vi­ szont form ailag és gondolatilag is m odern­ ségről, friss, ugyanakkor józan szellemiség­ ről tanúskodik. B alassagyarm aton ennek a m onodrám ának az igazi érdekessége azért k erülhetett felszínre, m ert az alább emlí­ tendő m agyar szerzők m űveivel meglepő szinkronitást m utatott, szinte az együtt­ gondolkodás határáig. A Jónás m odelldrám a, m elyet a rendezői alapötlet a didaktikusságig egyértelm űsít. Mégsem a determ ináltság tudom ásulvételét sugallta az előadás, sokkal inkább azt, hogy meglevő m ozgásterünk m inden zugát já r­ ju k be, ism erjük meg terepünket, m ert le­ hetőségeinket így tu d ju k m aradéktalanul kihasználni, így tágíthatok határaink. Ne­ hezebben értelm ezhető, de túlzottan téves értelm ezést azért kizárt m odelldrám a k ap ­ ta a XVI. ISZN fődíját is. Kincses Elemér és Kocsis István Seneca cím ű átdolgozott drám ájának (szegedi Medicus Színpad, rendező: Oláh Attila) pontos elemzését a m ai rom ániai valóságról meglevő ism ere­ teink hiányosságai nehezítik. Előadás köz­ ben is gyakran éreztük, hogy az irodalm i az önism eret és önelemzés m egszállottjai, hajlan ak rá, hogy a nyers, áradó, ösztönszerű en term észetes életet ellentétesnek lás­ sák a szellem szubtilitásával, elvonatkozta­ tó törekvésével. Éppen a kötet összeállítása döbbenti meg és készteti vallom ásra az írót: „m agam nál, egy kisvárosnál és egy kis m egyénél tovább még nem ju to ttam .” Pedig — az idézett nyilatkozat re jte tt Babits-asszociációja följogosít a párhuzam folytatására — nyilván ő is a „m indenség et”, a világot, a ra jta kívülit vágyik m űvé­ be venni, m ű faja törvényei is ezt írják elő. Írásai a tárgyiasításnak, az „egyszemélyes tágasság” kivetítésének, általánosításának kísérletei; önnön tu d ata m élyrétegei felé hatolva szeretne valam i m intaértékű, kö­ zösségi, közhasznú tapasztalat kim ondásáig eljutni. Nem m intha ezekből az elbeszélésekből teljességgel hiányoznék a közvetlenül tá r­ sadalm i tem atika, a szociologikus ko ráb rá­ zolás. A fekete kendős falusi nénik v itája a kisvárosi kórház kapuja előtt, az értelm isé­ givé előlépett parasztfiú elbizonytalanodó gesztusai beteg szüleivel, falun m aradt testvérével szemben, a fővárosi és a vi­ déki írók, hivatalnokok kölcsönös gyanak­ vást, előítéletet bújtató párbeszéde: csupa találó megfigyelés, jellemző apró észrevé­ tel, egy átm eneti korszak és átm eneti életform a sokat eláruló pillanatképei. Az élethelyzeteket, tablókat festő novellák legjobbika, a Mielőbbi gyógyulást fedi föl, hogy Laczkó szociális m ondanivalóját a beleélő technika, a szereplők gondolatainak belső átvilágítása közvetíti a legeredetibb módon. A tudatképek m ontázsában az el­ szöveg m élyebb rétegekbe hatol, sem m int azt pontról pontra követni tudnánk. U gyan­ akkor mégoly felszínes ism eretek is ele­ gendők ahhoz, hogy a d arab o t — ném i in tu i­ tív készséggel — torokszorítóan izgalm as­ nak érezzük. Mi több: a m odellül szolgáló drám ai szituáció — Caesar és Seneca konf­ lik tu sa — önm agában is lebilincselő, to­ vábbgondolásra késztető. A KISZ Központi M űvészegyüttesének Színpada Regös-kolinda címmel szerkesz­ te tt m űsorral szerepelt. M ár a cím is u tal a szándékra, m elynek dicsérete vagy elu ta­ sítása „nézőpont” kérdése. Persze a kitűnő szerkesztéssel „m egkom ponált” üzenet m egítélése nem lehet kérdés. A kassai Szép Szó Irodalm i Színpad Cantata profana cím ű szerkesztett m űsora m ind erőteljesebben kérdő m ondattá hangszerelte a jól ism ert bartóki m ottót: „csak tiszta forrásból”. A kassai csoport utolsóként lépett színpadra. M egritkult nézőtéri széksorok előtt zárult m ind szűkebbre a föggöny, eltom pítva a tiszta forrást keresők kórusának hangját. V ajon h án y a n h allo tták meg a fesztivál egyik legfontosabb k é rd é sé t...? Pintér Károly beszélő hasonm ásának, helyzete és nézetei képviselőjének is m egvan a m aga szerepe, de az egész írás többet ad, m int am i az ő szem pontjából láth ató : szubjektív részigaz­ ságok viszonyrendszereként teszi átélhetővé egy bonyolult társadalom lélektani hely­ zet ellentm ondásait. A gondolatfolyam at rögzítését egy-egy létérzékelésm ód ö n tu d atán ak kifejezése indokolja az olyan m onologikus szövegek­ ben, m int A regényolvasó vagy az Egy el­ adó nézetei. A szerző fik tív hősöknek en­ gedi át a szót, naplószerű följegyzéseket íra t velük, de sark íto tt, m ár-m ár m itologi­ kusan egységessé stilizált alak ju k b an a m a­ ga nagy kérdéseire ad o tt szélsőséges vála­ szokat önállósítja és tanulm ányozza (a m í­ tosz- és jelképalkotás szándékát külön hangsúlyozzák az „eladó” következetesen, m otívum szerűen használt hivatkozásai a C incinnátus-szerepre, a rejtekező és szólítást váró elhivatottság képletére). Az ol­ vasás aszkétája a papír, a betű, a könyv vonzásában éli ki m agát, a beteljesülést, az élm ény sűrűségét, intenzitását, tökélyét egyedül az irodalom ban képes m egtalálni. Az „eladó” ellentétes u ta t já r be, szerelme, házassági terve abb ah ag y atja vele a n ap ­ lóírást, ezt a „lelki onanizálást”, hiszen a tenger nem részletezésre, cseppenkénti él­ vezetre való, hanem hogy „ússzunk, lubic­ koljunk, ki-ki ízlése szerint”. S zubjektív megoldást, részleges szintézist a Boldogul­ ni. .. cím en összefoglalt m editációk sejtet­ nek; a fényképekhez, fényképezéshez fű ­ zött reflexiók voltaképpen objektivitás és beavatkozás, „m ilitáns közelítés” esztétikai és erkölcsi dilem m ájára u talnak, s egy- 27 �fa jta oldott, nyitott, a valóság irán t türelm es m ag atartásban jelölik meg a kö­ vethető u tat, élet és szellem ellentétének föloldási m ódját: „K önnyedebben kellene végre”, m integy a refrén sugallta derűs, ci­ nizm us nélküli elengedettséggel: „K apunk tárva, kerítésünk leom olva”. A cselekvés és a szemlélődés, az esemé­ nyek alakítása és a tanulságok levonása al­ tern a tív á it történelm i, m űvelődéstörténeti példán vizsgálja a nagy igénnyel készült, s valóban érett kötetzáró (egyben címadó) írás, a Szalm akom iszár. A z em ber tragédiá­ ja költőjének „apokrif elm élkedései” 1861ből nemcsak Laczkó alapos korism eretét, M adáchhoz és m űvéhez fűződő bensőséges kapcsolatát jelzik: az objektiváció végiggondoltsága, a személyes és korszerű ér­ dekeltséget a távolságterem tő epikába át­ m entő lelém énye is itt a legmeggyőzőbb, ön­ m agát leginkább elfogadtató. A stílusután­ zása pastiche lehetővé teszi, hogy egy kétel­ kedő és ironikus k or írója m egrendült ko­ molysággal beszéljen nagy gondokról és cé­ lokról, újraélve, m agáévá hasonítva az 1849 utáni nem zedék tapasztalatait, összeg­ zési kényszerét, s kivált a „felism eréseink­ kel együtt élni” m orális parancsát, am ely­ ben egyaránt fontos a kendőzetlen ism eret­ nek és a lét megőrzésének m otívum a. Kelemen Gábor; Bakszekér Egyre növekvő rokonszenvvel figyelem a nógrádiak vállalkozókedvének bizonyíté­ kait, a Palócföld Könyvek szépen sorjázó köteteit. M indenképpen kedvünkre való ez a kísérlet, hiszen a kulturális, az irodalm i élet decentralizálódásának gyakorlati pél­ dája. És nem is akárm ilyen példája! Az 1979-ben m egjelent Ébresztő idő című an­ tológia tisztes színvonala m iatt igazán mél­ tó a figyelm ünkre; külön erénye, hogy a megyében élő alkotók m ellett nem feled­ kezik meg a Nógrádból elszárm azott, vagy a palócföldhöz kötődő szerzőkről sem. Ilyen egyszeri nekigyűrkőzésre azonban — a vidéki antológiák nagy száma m u tatja — szinte m indegyik tájegység képes. A Pa­ lócföld Könyvek újabb darabjai viszont jel­ zik, hogy S algótarjánban nem fulladtak ki. Sőt! Most következtek az igazi m eglepeté­ sek. Előbb (1981-ben) Laczkó Pál Szalm a­ kom iszár című elbeszéléskötete került az olvasó elé, aki a fiatal szerző szépprózai m unkáiban m egsejthette, hogy az úgyne­ vezett provincián is lehet term észetes igény az európaiság. Legutóbb pedig Kelemen Gábort és B akszekér című riportkönyvét kellett m agam nak nagy örömmel fölfedez­ nem. 28 M indebből az is kitűnik, Laczkó prózá­ já t az igényes gondolatisággal együtt á r­ nyalatokban gazdag, intellektuálisan fe­ gyelm ezett nyelvi stílus jellem zi. Fogalm a­ zásm ódja szabatos, de nem száraz, gyak­ ran választja stiláris terepül az elbeszélés és az esszé h atársávját. Ism eri a nézőpon­ tok váltogatásához tartozó nyelvi közlés­ form ák h atását: találékonyan ötvözi a szerzői közlést, a szereplő belső beszédét és az önmegszólító form át (Mielőbbi gyó­ gyulást), funkcionálisan alkalm azza az „autotem atizm us”, az írás az írásról m űfo­ gását (Egy eladó nézetei), a m onológokkal — legbravúsosabban M adáchéval — jelle­ met, szellemi m agatartást tükröztet. Erőssé­ ge a gondolatok áram lásának, m ozgásának érzékeltetése. A lelki élet irracionalitása, fogalom előtti félhom álya helyett a tisztá­ zásra, artikulációra törő em beri eszmélkedés érdekli, a kúszaság torzítását épp úgy kerülni igyekszik, m int az egyszerűsítését. S tilisztikáját ez az egyensúlykeresés kap­ csolja össze művészi szándéka, ars poeticá­ ja, lényegével, am ely szerint „bizonyos köz­ figyelem ” fölkeltése hozzátartozik az iro­ dalom céljához, értelm éhez, méltóságához. (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján) Csűrös Miklós Ez a ,,fiata l” rip o rter szinte m indenről ír, am i a m ai m agyar faluban fontos része az életnek. O lvashatunk az áram szünet alatt m egbénuló településről, az elsorvadó kö­ zösségi ünnepekről, egy falum úzeum létre­ hozásáról, a gyerm ekjátékokról, a m agá­ nyos öregekről, a kisterm elők kiszolgálta­ tottságáról, a környezetvédelem ről, a pénzcsinálás m ódozatairól, a falugyűlésekről, a dem okratizm usról, az ingázókról, a lakó nélküli, lassan pusztuló falusi h á z a k ró l... És term észetesen sok egyébről is olvasha­ tu n k ebben az indulatos kozárdiádábán, mivel a dolgok jóval bonyolultabbak ennél a leegyszerűsítő tém ajegyzéknél. Egy azon­ ban biztos: Kelem en G ábor olyan földről ír, am elynek „évezredes történetében a kró­ nikaírók nem jegyeztek fel országos ese­ m ényeket. véres csatákat. Nem já rta k itt királyok, nem születtek híres em berek — a lakók élték m indennapi életüket” (Jelen­ form áló hagyom ánytisztelet). Ez a m inden­ napi élet Kelemen G ábor lételeme. Ezt éli m aga is, egy picike faluban, Kozárdon. Nem előkelő idegenként ír tehát a faluról, hanem a faluközösség egyik tagjaként, m integy az egész közösség nevében. Az élet hitelesíti a m űvet, s a m ű visszahat az élet­ re. M egszenvedett, de kivételes tudósítói állapot a Kelemen Gáboré, rendkívül ro­ konszenves életmodell. A vállalás, az élet hibátlanul szép. A m űvek m ár esetenként kevésbé. Nem á rto tt volna ezeket a riportokat szigorúb­ ban m egrostálni. Időnként az az érzésem, m intha Kelemen G ábor am olyan leckét szeretne letudni: ripo rtjai ilyenkor vértelenek, nincs hitelük, eluralkodik ra jtu k va­ lam i rosszízű zsurnalizm us, a vidéki napi­ lapgyártásra jellemző retorikus sem m itmondás. Szerencsére az ilyen riportokból van kevesebb. A m agyar újságírásnak v an­ nak bizonyos m egcsontosodott sablonjai, s ezektől Kelemen G ábor sem tu d o tt m egsza­ badulni: az aratás tém ája nála is a m un­ ka ,az „élet” didaktikus apológiája (Kom­ bájnok hegym enetben), a jó vezető, az ide­ ális közéleti em ber p o rtré já t ő is felvázol­ ja, igaz, alaposan m egizzadhatott vele, alak­ jai mégis vértelenek, a színezésből — nem véletlenül — csak a rózsaszínre futotta (Becsülete a szó n ak ... ; Egy este a képvi­ selővel). M áskor viszont nem elég ökono­ m ikus a szerző, elragadják az ízes históri­ ák, adom ák (Szakai Jenő igazsága). Kelemen G ábor ak k o r igazán meggyő­ ző, am ikor dühös. Am ikor felforr a vére a falu t ért sérelmek, m éltánytalanságok mi­ att. A m ikor a közösség nevében igyekszik kibogozni ilyen-olyan gubancos ügyeket. A m ikor érezzük, hogy köze van a dolgok­ hoz és kozárdi illetősége az előszó eligazí­ tó szavai nélkül is kitűnne, csupán az írá­ sok elkötelezettségéből, érzelmi hőfokából. Am ikor nem ripo rto k at ak a r írni, hanem kozárdiádákat — s ez többnyire sikerül is neki. S ehhez csupán a m indennapi életet kell m eg írn ia: az ÁFÉSZ nyerészkedését, a kisterm elő kizsákm ányolását (Kistermelők — nagy gondok); antidem okratikus válasz­ tási cirkuszokat (Á FÉSZ-dem okratizm us); elég leírni az életet egy „szerepkör nélkü­ li” településen, szót ejteni kiszolgáltatott betegekről, basáskodó vezetőkről, arról az érzésről, am elytől egyik fig u rája m ásod­ rendű állam polgárnak érzi m agát, a szék­ helyközség vezetőiről, akik „a forintot saj­ nálják, csak a társadalm i m u n k át forszí­ rozzák á llan d ó a n .. . de az em berek m ár m egunták, hogy csakis így ak a rják a fa­ lu t gyarapítani” (H atodiknak lenni). Ezek a legjobb rip o rto k : felforrósodik a hang, S a szerzőből kim ondatlanul is k ibukik a keserű felism erés, hogy szép jelszavunk el­ lenére sem ak ar megszűnni, vagy csökken­ ni a városi és a falusi élet különbsége. Jó színvonalú a kötet többi, eddig nem emlí­ tett írása is, érezni a szerző szeretetét, ér­ tékeinket óvó aggodalm át, igyekezetét, am ivel tudatosítani szeretné, hogy a m últbecsülés — önbecsülés. Hiteles tudósítást küld a m eglehetősen m agára hagyott m a­ gyar faluból, ahol az élet egyszerű, m int a bakszekér nevű gyerm ekjáték, de „m agunk­ nak csináltuk, ez a lényeg”, s ettől jelkép­ erejűvé válik a kö tetcím m é em elt szó és többletjelentést kap Kelem en Gábor érezhe­ tő aggodalm a: csak szét ne hulljon, csak h a­ ladjon am a bakszekér, (Palócföld K önyvek, 1981. Salgótarján.) Körmendi Lajos �Szavak piacán A megyei folyóiratokra, az irodalm i kul­ tú ra term elésének vidéki centrum aira igen nagy feladat hárul, s még legjobb erejük­ kel sem képesek ellensúlyozni a „vidékiség” történetileg k ialakult hátrányait. Csak üdvözölni lehetne a k u ltú ra — m agára m ár régóta várató — erőteljes decentra­ lizálását, az esélyek, a lehetőségek széle­ sítését (term észetesen nem a m indenütt fellelhető dilettantizm us javára). Ám az irodalm i élet m echanizm usának (nyomdák, kiadói jogkör stb.) m ódosítása a költészet szem pontjából pusztán több esélyt jelent­ het — m ást nem. M ert a vers Soroksártól délre is vagy jó, vagy rossz; értékszem ­ pontból valam iféleképp egyetemes, vagy nem. A költő rosszul teszi, ha átveszi a néprajztudós, a szociográfus, a helytörté­ nész szerepkörét, ha csak a couleur locale felm u tatására képes. A provincializm us a költészetben a szellemi m onokultúra elter­ jesztése. A vidéki folyóiratok körül kiala­ kult jó m űhely feladata, hogy országos ho­ rizonton széttekintő, tehetséges fiatalokat bocsásson rendszeresen útnak. A lehetősé­ gek szűkössége is hozzájárul e rendszeres­ ség általános hiányához (a legtöbb m egyé­ ben 10 évenként jelenik meg — rendszere­ sen! — versantológia). am iért sajnos a term észeti m ikrovilág irán ti érzékenységét is feláldozza. Hideg A ntal a túlságosan jó tanítványok sorába tartozik. N agy László halott című verse óhatatlanul G oethe bűvészinasának esetét •ju tta tja eszembe. Versei pontosan m u tat­ ják meg, hogy a m ester költészetének mely elemei eltanulhatóak, s mi az (az értéke­ sebb), ami nem tanulható el. G roteszkjei is csak egy lépéssel m ennek túl a Jönnek a harangok értem ironikus „őszikéin”. Hal­ ványan azonban m ár észrevehetők Hideg A ntal elszakadási törekvései is. Jobb verse­ ket olvashatunk azoktól, akik nem e vers­ hagyom ány könnyen továbbírható külsősé­ geit, hanem m agvát, a belső tartá st, az erkölcsiség szigorát igyekeznek átörökíteni. Szilágyi Zoltán verseiből önálló világkép form álódhat ki. S ajnálhatjuk, hogy kompozíciós eszményei még tisztázatlan o k : sok az ötlet, a forgács, a csíra a versei között, poénjai ritk án válnak találatokká. Az an­ tológia legjobb egységét kétségkívül Lezsák Sándor versei alkotják. Etikus költő ő, az élethelyzetet léthelyzetté változtató. H atározott társadalom képe igen erős érté­ kelő gesztusokkal párosul. Realisztikus lá­ tom ásai félelm etesek. Tényközlő, prózai p a­ nelekből alakított versnyelve sokszor nem tu d ja leküzdeni a pátosz csábításait. Nagy kár, hogy nála is — m int a kötet többi szerzőjénél — m egjelenik olykor az urbanizációellenesség, a városgyűlölet, m int gesztus a m anipulációs rendszerekkel szemben. Örü ln ü n k kell ennek az antológiának, s inkább az itt számba v ett erényei (és nem „leltározatlan” gyengesége) m iatt, m ég ak ­ kor is, ha nem tartozik az „erős” kötetek közé. M inden versantológia sikere, vagy kudarca a szerkesztő m unkájától is függ, aki kénytelen „hozott anyagból” kötetet szerkeszteni. Jól ism eri e m unka veszélyeit H atvani Dániel: okos előszavát az egységes antológia és széthulló részek, vagy az egy­ séges részek és széthulló antológia a ltern a­ tívájával indítja. Ám a jól összeállított virágfűzér — hogy az anthológia szó eredeti jelentését használjuk — nem csak a m adza­ gon, hanem a virágokon is m úlik. (K ecske­ m ét, 1981.) Szigeti Csaba A kárcsak Szegeden a legutóbbira (Gaz­ dátlan hajók), Kecskem éten is több m int tíz évig kellett v árn i egy újab b versgyűj­ tem ényre. Itt van! S zavak piacán a címe, tavaly jelent meg a F orrás-könyvek soro­ zatban. Négy induló költő verseit ta rta l­ mazza, olyan versírókét, akiket elsősorban a Bács-K iskun megyei Forrás folyóirat ju t­ ta to tt publikációs lehetőséghez. (Bár a köl­ tők egyikének-m ásikának a Palócföldben is felbukkant verse.) Igen szerencsés dön­ tés a kevés szerzős antológia összeállítása: sok szerzős társaival ellentétben lehetősé­ get n y ú jt arra. hogy ne költői ének ron­ csait, hanem személyiségek tü k reit tá rja elénk. Összegezően elm ondható, hogy a kö­ te t szerzőire láth ató m ódon N agy László lírája h ato tt leginkább. És ez nem is b a j: induló költőknek m indig h atározottan kell hagyom ányt választaniok, m ert egyéni ki­ fejezésform áikat e m ediátoron keresztül alak ítják ki. A választott hagyom ány felhasználása közvetítő az élm ény és a kife­ jezés között. A S zavak piacán kötet e szempontból m áris három lényeges tan u l­ sággal szolgálhat. L áthatóvá teszi, hogy a Nagy László-i költészet elevenen ható és m ozgósítható; verseredm ényeinek továbbhagyom ányozódása „a dörgő időben” nem lesz tele hiátusokkal. Az is kiderül, hogy e tradíció rendkívül rétegzett, so k arcú : nem lényegtelen tehát, hogy ki, m ilyen rétegé­ hez, síkjához kapcsolódik. A szerzők még­ oly vázlatos bem u tatását e bem érési pont­ ból kezdjük. Virágh József hangütése — dalszerűségével, a sorvégek rím uralm ával, olykor enyhén jam bizált hangsúlyos-m a­ gyaros m etrum aival, hídszerkezetű kom po­ zícióival — a költő korai korszakára em­ lékeztet leginkább. A költőszerepet m a még rom antikus m ódon fogja fel, költői énjét is ilyen eszközökkel, pózokba stilizálja, 29 �A marxista irodalomelmélet története Címe alapján kifejezetten szakmai irá­ nyultságúnak vélhető e N yíró Lajos és Ve­ res András által szerkesztett tanulm ánykö­ tet, hiszen irodalom elm életet ígér, ráadásul történeti megközelítésben. V alójában azon­ ban másról, többről is szól, s így joggal ta rt­ hat igényt szélesebb érdeklődésre. Az elemzés során nyert tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy számos or­ szágban csupán olyan teljesítm ények szü­ lettek e tárgykörben, melyek inkább tek in t­ hetők irodalom szem léletnek, m int elm élet­ nek. Ez a teoretikus szempontból szükség­ képpen hátrányos jelenség a társadalm i, politikai szférával való direktebb kapcso­ lato k ra utal. Továbbá azért figyelem re m éltó a szerzők vállalkozása, m ert célként annak tu datosítását tűzték ki, hogy a m arxista irodalom tudom ány saját hagyo­ m ányokkal is rendelkezik. Fontosnak ta r­ to tták kim ondani (lásd a szerkesztők által jegyzett előszót), hogy e „hagyom ányok” közé a tö rtén eti kutatások korlátozottsága is hozzátartozik. „A m unkásm ozgalom gya­ korlati szükségletei a politika- és szocioló­ giaközpontú gondolkodás érthetően hát­ térbe szorította a form ai kérdéseket, eszté­ tikai szem pontokat. A m iko r pedig felism er­ ték az irodalom értelm ezés jelentőségét, a m arxista igény érvényesítését m erőben új feladatnak tekin tették , m elyhez a klassziku­ sok írásai nem n yú jta n a k m egfelelő tám ­ pontot, vagy éppen ellenkezőleg, m inden megállapítás hitelét egyedül a klassziku­ soktól való eredet dokum entálásával lát­ tá k b izo n yíth a tó n a k... K önnyen belátható, hogy egyik irányzat sem kedvezett a hagyo­ m ányépítésnek. A z egyik eleve nem is­ m erte el a folytonosságot, a m ásik pedig kizárólag a klasszikusokkal vállalta — sok esetben form álisan — a közösséget”. M indkét felfogás h atása tetten érhető a közvélem ényben is: kialakult jobbára gaz­ dasági viszonylatokra szűkített M arx—Engels-interpretáció, illetve m ásik végletként elterjedt egy-egy irodalm i ihletésű szöveg­ rész esztétikai érvényű általánosításának gyakorlata. S b ár a m agyar m arxista esz­ tétik a — Lukács Györggyel az élen — m ár eddig is sokat te tt a klasszikusok értékei­ nek kim unkálásáért, jelen tanulm ánykö­ tet tovább árn y alja M arx és Engels szelle­ mi örökségét, vitázik a leegyszerűsítő ér­ telm ezésekkel és igazabban ítélkezik a klasszikusok — „nemcsak tévelygésre ké­ pes” — követőiről. A recenzió adta kere­ tek között főként az előbbiek bizonyítására vállalkozunk, jelesül Szerdahelyi István, Marx, Engels és az irodalomelmélet című tanulm ánya nyomán. Eszm etörténeti tény, hogy M arx és En­ gels irodalm i, művészeti vonatkozású gon­ dolatai viszonylag későn, csak az 1930-as években váltak közism ertté „több tudo­ m ánypolitikai tendencia eredm ényeként”. Részint Lunacsarszkij ösztönzésére kezdték 30 néhányan — köztük Mihail Lifsic és Lu­ kács György — behatóan tanulm ányozni és publikálni (egyebek közt a L ityeraturnij K rityik hasábjain) a m arxizm us klassziku­ sainak — túlnyom órészt irodalom m al öszszefüggő — írásait, illetve reflexióit. E ku­ tatások aktuális jelentőségét növelte, hogy a szovjet írók szövetsége által alapszabály­ ban rögzített tételt — m iszerint a szovjet irodalom alapvető m ódszere a szocialista realizm us — a klasszikusok realizm uskon­ cepciójára lehetett visszavezetni. A hagyo­ m ánykincs megidézése azonban nemcsak egy valóban történelm i érdekű rekonstruk­ ciós m unka kezdetét jelentette, hanem ala­ pul szolgált olyan törekvéseknek is, am e­ lyek a m arxi—engelsi szövegekből átfogó esztétikai rendszerre vélnek következtetni. Ezek ellenében fejti ki vélem ényét Szer­ dahelyi István, aki szerint az ism ert szö­ vegszerű hagyaték nem elégséges ahhoz, hogy közvetlenül reprezentálja M arx és Engels m űvészetelm életi — de akárcsak irodalom elm életi — felfogását. Sőt „nem­ csak arról van szó, hogy a m arxizm us klasszikusainak m egjegyzései önm agukban nem kerekedtek zárt esztétikai rendszerré, hanem arról is, hogy a későbbi m arxista esztétika középponti fogalm ai sem m ind lelhetők fel n á lu k” — írja, s példaként az intenzív totalitás kategóriáját em líti, „ami annál különösebb, hiszen a totalitás más vonatkozásban központi kérdés náluk.” De éppen a m arxizm ushoz lenne m éltatlan, ha az elutasítást nem követné állító hipotézis. Ezért Szerdahelyi kísérletet tesz egy olyan gondolatm enet felvázolására, am ely nem elsősorban a konkrét irodalm i kérdések­ ről, egyes írókról (avagy írogatókról, m int am ilyen például M argaret H arkness volt) vallott m arxi—engelsi nézeteket kam atoz­ tatja, hanem a valóban egységes rendszert alkotó filozófiai okfejtéseik irodalom elm é­ leti konzekvenciáiból építkezik. K iindulópontként a Gazdasági-filozófiai kéziratokat idézi, mely szerint a „vallás, család, állam , jog, m orál, tudom ány, m ű­ vészet stb. csak különös m ódjai a term elés­ nek és ennek általános törvénye alá esnek”. A term elés általános törvényének, a szub­ jektum -objektum viszonynak, m int az eltárgyiasítás-elsajátítás folyam atának elem­ zéséből következik, hogy „a szépirodalmi m ű, m int tárgy abban az esetben lehet csak »emberi tárgy«, azaz csupán akkor töltheti be a maga igazi funkcióját, akkor valósíthatja meg értéklehetőségeit, ha a társadalm i-em beri lényeget (pontosabban: e lényeg pozitív mozzanatát) igazoló és m egvalósító tárgy, s hogy m iképpen lehet ilyen, ez két tényező fü ggvénye: egyfelől a szépirodalmi m ű tárgyi term észetétől, m ás­ felől a neki m egfelelő em beri lényegi erő term észetétől függ.” Ezért Szerdahelyi e három fő kérdésben — társadalm i-em beri lényeg, az irodalm i m ű tárgyi term észete és a m egfelelő em beri lényegi erők term é­ szete — k ifejtett m arxi—engelsi gondola­ tok részletes m egjelenítésével érzékelteti, hogy a m arxista irodalom elm életnek — tágabban m űvészetelm életnek — a szem­ léleti alapjai m iként eredeztethetők a klaszszikusoktól, s egyáltalán hogyan alapozó­ dik meg a társadalm i valóság bárm ely szférájához való adekvát viszonyunk tan í­ tásukban. Az irodalom elm élet m ódszertanára vo­ natkozóan is eljut két lényeges következ­ tetéshez. ,,Az első ezek közül az, hogy az irodalom elm életi kutatásnak nem a törté­ nelm i kezdetek jelenségeiből kell kiindul­ nia, hanem a kifejlett totalitás, a m ár k ife j­ lett szépirodalom alkotásaiból, s ezekben rejlik a fejletlenebb, az ősköltészeti és népköltészeti jelenségek kulcsa, a m ikén t M arx szerint az em ber anatómiája kulcs a m a­ jom anatóm iájához.” A m ásik fontos szem­ pont, am ire felhívja a figyelm et „az a m ód, ahogyan M arx összekapcsolja a tárgy term észetét a n eki megfelelő em beri lénye­ gi erő term észetével. A z irodalom elm élet­ ben ez a nyelvi-stilisztikai-szerkezeti és a befogadáspszichológiai-közösségpszichológiai szem pontok együttes és egyenrangú alkalm azásának igényét tám asztja — egy olyan m ódszertani igényt, am elynek m egva­ lósításával nem csak a régebbi, hanem nap­ ja in k m arxista irodalom elm élete is nagy­ részt adós m ég”. Gránicz Istvá n Lenin m unkásságának irodalom elm életi, m űvészetelm életi vonat­ kozásait, hatástö rtén etét értelm ezi — lé­ nyegében Szerdahelyivel megegyező szel­ lemben. Ugyancsak Szerdahelyi István tol­ lából jelent meg tanulm ány a kötetben Lu­ kács György m arxista irodalom elm életi, esztétikai koncepciójának kialakulásáról, kivált a realizm us kategória lukácsi foga­ lom változásairól. Kiss Endre a II. In tern acionálé ném etországi irodalom felfogásáról, N yírő Lajos az 1917 és 1930 közötti szov­ jet irodalomszociológiai törekvésekről, V e­ res András a m arxista irodalom lélektan kérdéseiről értekezik. A legtöbb írás m űfa­ ja azonban fejlődésrajz, korszaktörténeti áttekintés nem zetek szerinti bontásban. Bojtor Endre a cseh és lengyel, Fodor Ist­ ván a francia, K anyó Zoltán a ném et, K retzoi Sarolta az am erikai, Sárközi Péter az olasz. Szili József pedig az angol irodalom és a m arxista gondolatok egym ásra talá­ lásának folyam atát m u tatja be a kezdetek­ től 1945-ig. A szerzők figyelm e elsősorban a két világháború közötti időszakra össz­ pontosul, de általában u taln ak — a fran ­ cia irodalom ban különösen jelentős szocia­ lista — kezdem ényekre is. Sőt a polgári m űvészetfelfogás néhány jellem ző teljesít­ m énye is m egjelenik a kötet lapjain, külö­ nösen, ha a h atás nyilvánvaló, m int példá­ ul Gramsci m unkássága esetében Groceé, vagy C audw ellnál Freudé. Mindezek alapján aligha m ellőzhető e kö­ tet m inősítéseként is a — közhelyszerű — hézagpótló jelző. Ez term észetesen elsősor­ ban az irodalom tudom ány kritériu m ai fe­ lől értendő, de nem lebecsülendő a m arxiz­ m us igényes propagandája szem pontjából sem. Örvendetes egyébként — s ezt több más kiadvány is bizonyítja —, hogy a m a­ gyar szellemi közéletben tartó sn ak bizonyul az érdeklődés a m arxista irodalom — és m űvészetszem lélet — kialakulásának m int­ egy fél évszázados folyam ata, s egyáltalán a m arxizm us m egjelenése és h atásai irán t. (K ossuth, 1981.) Csongrády Béla ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/786e791955ca8430074f48ea21114615.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika