https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b34c117ab52335338628a2a73f92f1e.pdf aab4a4e496d041d938c769e66b5fa49b PDF Text Text 1982/1 A megsebzett bolygó és az ember Vádol a környezet Természetvédelem — puskával?! Bába Mihály, Bódi Tóth Elemér, Dorkovics Ágnes, Pardi Anna és Petőcz András versei, Domokos József prózai írása Gerelyes Endréről Ferenczy Teréz élete és költészete „A hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének irodalmi élete, tájékozódása és iro­ dalmi divatjai nem kedveztek Gerelyes End­ re írói pályájának. Az a hitvalló, a társadal­ mi kérdésekre fogékony, elkötelezett írói magatartás, amely írásait fűti, ekkoriban háttérbe szorult. Sokat szenvedett attól a légkörváltozástól, írói útján is megtorpan. Nem tudhatjuk, ha élete engedi, hogyan folytatódott volna a második, harmadik me­ net. De amit haláláig alkotott, kikezdhetet­ len, érvényes mű. A pályatárs, Simonffy András méltán val­ lotta halálakor: — Tudom, visszajárunk még hozzá, mi, fiatalok.” (F a rk a s L á sz ló : G e re ly e s E n d rérő l) — Kérdezd csak meg ezeket a vadászat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, miként cselekednének, ha állattartással fog­ lalkoznának otthon. Ugye, kiemelnék az ál­ lományból a satnya, a beteg, az elfajzott pél­ dányokat. Az állomány érdekében, termé­ szetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis meg­ tartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülmények között. Nagyon nagy körülte­ kintéssel, szakmai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállományt, kiemeli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a természetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadállo­ mányt.” (K elem en v a l? !) G á b or : T e rm é s z e tv é d e le m — p u sk á­ „Amikor tehát felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy modern életünk miféle — olykor talán máris kiigazíthatatlan — ká­ rokat idézett elő természeti környezetünk­ ben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, (...) akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bá­ torságunk és energiánk ápoló szándékú átte­ kintésére annak a (...) problémának is, hogy alapvetően ambicionáló közállapotaink köze­ gében is léteznek alig érzékelhető térerőssé­ gű »terepszakaszok«, amelyek határain belül nemes törekvések ütköznek ósdi panelekből épült falakba, dicséretesen közhasznú ered­ mények maradnak visszhangtalanok az óva­ kodó felkészületlenség vákuumában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, méltatla­ nul, megsebzett személyiséggé.” (K assai-V ég h M ik ló s: M á s fa jta k ö rn y e z e tv é d e le m ) TÁRSADALOM POLITIKAI IRODALM I M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �A TIT Nógrád megyei Szervezetének salgótarjáni székhazában január 22-én került sor a hagyományosan megrendezendő MADÁCH ÜNNEPSÉGRE, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád me­ gyei Tanács elnöke átadta az 1982. évi Madách-díjakat, illetve a Megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és szerkesztőségünk ál­ tal meghirdetett Madách-pályázat díjait. Az ünnepi esten fellépett Juhász Jácint színművész. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján a Madách-díjat Gotyár Gyula, a megyei napilap főszerkesz­ tője, M. Szabó Gyula, a napilap rovatvezetője, Rozgonyi István zeuetanár vette át. A Madách-páiyázat „szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány” kategóriájában I. díjban részesült Kelemen Gábor és Praznovszky Mihály, II. díjban Onagy Zoltán, III. díjban Nyilasy Ba­ lázs. A versek, szépprózai művek kategóriájában I. és II. díj át­ adását a bíráló bizottság nem javasolta, III. díjban részesült az Iro­ dalmi dandy jeligéjű pályamunka. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1982/1 TARTALOM 3 Kassai-Végh Miklós: Másfajta környezetvédelem 4 Molnár Pál: „Favágók” 6 Zilahy Tamás: Vádol a környezet 10 Kelemen Gábor: Természetvédelem — puskával?! 13 Pardi Anna: költészet, lélek, alapismeretek, emberi együttérzés, őszinteség, napi teendő, stílus, technikai fejlődés, a szervezés képessége, égés és kiégés 14 Bódi Tóth Elemér: Kufárkodó éj, Fény volt, Gyülekezzetek * Örömmel tudatjuk lapunk olvasóival, hogy megjelent a Palóc­ föld Könyvek újabb darabja, KELEMEN GÁBOR BAKSZEKÉR cí­ mű riportkötete, mely máris kapható a könyvesboltokban. Kelemen Gábor könyvéhez Bajor Nagy Ernő írt előszót, illusztrálta Lóránt János Munkácsy-díjas képzőművész. November 29-én, az Alsótoldon megrendezett Művelődési napok folyamán a szerzőnek máris alkal­ ma nyílt találkozni és gondolatot cserélni olvasóival. * 15 Domokos József: A szoba 18 Bába Mihály: Szavak csontvázai. Meditáció 19 Dorkovics Ágnes: Obeliszk: Évák csillagomnak könyve, Űrszonett, 19 Petőcz András: valami, valami után; Töredékek, is megesett forgása Micimackóval 20 Farkas László: Gerelyes Endréről Földi Péter Salgótarjánban (Somoskőújfalun) élő festőművészt mutatta be november 26-án a Tv Galéria. A beszélgetést D. Fehér Zsuzsa művészettörténész vezette. 21 Szabó Károly: Szerep és sors — Ferenczy Teréz élete és költészete 22 Vonsik Ilona: Nógrád megyei munkásmegmozdulások század első évtizedében * Laczkó Pál november 22-én, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimná­ zium és Postaforgalmi Szakközépiskola meghívására rendkívüli iro­ dalomóra keretében, december 17-én az Állami Biztosító salgótar­ jáni városi fiókjának dolgozóival Palócföld-ankét keretében találko­ zott a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent Szalmakomiszár cí­ mű könyve iránt érdeklődő olvasókkal. Január 5-én a Magyar Rá­ dió sugározta Dobog Bélának a szerzővel készített interjúját. a XX. (Fotó: Buda 26 A munkás — újabb művekben (Pósa Zoltán) 27 Isten tenyerén ülünk (Körmendy Zsuzsanna) 27 Családi Krónika (Molnár Imre) 28 Molnár László: A munka szerepe a nők életútjában (G. Kiss Magdolna) 30 Folyamatos jelen (Horpácsi Sándor) * Ugyancsak január 5-én, a Magyar Rádió Társalgó című műso­ rában hangzott el Bodonyi Anikó, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya munkatársának nyilatkozata a vidéki könyvkiadás le­ hetőségeiről, közelebbről a Palócföld Könyvek eddig megjelent köte­ teiről. * Folyó év első felében várható a Palócföld Könyvek újabb kö­ tetének, M. SZABÓ GYULA BORDÁSFALAK című riportkönyvének megjelenése. A kötetet Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes mű­ vész illusztrációi gazdagítják. * A borítókon és belső oldalakon Barczi Pál munkái László) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAIIRODALMIMŰVESZETI FOLYÓIRAT * Értesítjük a Madách-pályázatra beérkezett pályamunkák szer­ zőit, hogy szakmai véleményünkről illetve közlési szándékunkról írásban tájékoztatjuk az érdekelteket. A NÓGRÁD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V„ József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg é t nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 82.24572 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, St., 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK M á sfa jta környezetvédelem Egy érem k ét oldala Egyfelől itt a Város, am ely betonkockák szürke erődítm ény­ rendszerével fedi el a dom boldalak zöldjét, a kívánatosnál több­ szörös sűrűséggel sorakoztatja egym áshoz az új lakónegyed épü­ lettöm bjeit, itt a keleti széllel a völgyre terpeszkedő füstköpeny, a patak ém elyítő szagú, m eghatározhatatlan színű és állagú fo­ lyadéka, a városlakók m ikroklím a okozta testi és lelki bántalmai. Másfelől itt a Város, am elyet öröm m el vallunk m agunké­ nak, s am ely a határokon tú l is ism erten esztétikus városköz­ pontot terv eztetett és emel, korszerűsíti, a környezetszennyezés kizárására kötelezi a hajdan jobb h íján a település szívében fészket rak o tt üzemeket, egyre szigorúbb rendszabályokkal tö­ rekszik m egterem teni a term észeti környezet és épített világ harm óniáját, visszaállítani a m egbom lott egyensúlyt, m ind több lehetőséget biztosítani polgárai fizikai és szellemi kondíciójának megőrzésére. s A Város kezd felnőttkorba érni, nyurgább term etére szabott öltönye csaknem kész m ár, de ma még jobbára azzal foglalatos­ kodik, hogy „belakja”, szok ja ú j öltözékét. Legnehezebb, s egy­ ben legszebb idejét éli. Kötések és oldások Statisztikai táblázatokat lapozgatva, szám okat egybevetve m utatkozik meg látványosan az az ütem , ahogyan a m egye az utóbbi harm inc év során értelm iségét gyarapította. Társadalm i, gazdasági, kulturális, s egyéb szükség diktálta, körültekintően á t­ gondolt határozat tervszerű végrehajása segítette, hogy n ap ja­ in k ra ennyi m érnök és közgazdász, pedagógus és népm űvelő, or­ vos és jogász éljen és tevékenykedjen N ógrádban. Ki m érhetné fel, m ilyen hányaduk született itt, s m ennyi „szárm azott ide” fel­ kérésre, vagy éppen önszántából? Más megyék közállapotait te ­ kintve, többségüknek nem igen lehetett és lehet panaszra oka; eleve sem m éltatlan m unka- és életkörülm ényeik javulóban, po­ litikai, erkölcsi, anyagi m egbecsültségük növekvőben, ambícióik korántsem vidéki „lom biklétre” kárhoztatottak. M iért hát mégis, hogy az e tájon, láthatóan (vagy látszólag?) e negyedmillió jóvoltából és érdekében felnőtt szellem űvé gyarapodottaknak hosszú sora fogja egyik napról a m ásikra sátorfáját, hogy ak ár megbecsült pozíciójából is kilépjen, s a mi áram köre­ inkben nem esen feltöltődve, intellektusának közérdem ű és köz­ érdekű „kisülései” m ár az országnak egy m ás szögletében k a­ m atozzanak. S, m ert hangsúlyozottan éppen nem azokról esik szó, akik kényszerpályán egzisztáltak, vagy akik esetében m él­ tánytalanság, sérelem volt az elmozdulás hajtóereje, mi okozza, hogy többségük egyszersm ind úgy fordít hátat, hogy nem veszi észre, figyelem be az egykor ápoló, s a távolban is m egtartani szándékozó készséggel felé n y ú jto tt jobbot. Értékek sorsa K assák írja egyhelyütt: „V annak jelenségek az életben, am elyek csak léteznek, de nem élnek, nem rosszak és nem jók, nincs hatástkeltő erejük, s így fölösleges, sőt lehetetlen a k ritik a igenlő, vagy tagadó állásfoglalásával közeledni hozzájuk”. Figyelm eztető és fegyelem re késztető gondolat. M ert h át a terem tő em ber mi m ásért feszülne neki — a k á r önm agára ha­ gyatkozva, ak á r társak k al szövetkezve — az alkotóm unkának, m int hogy a produktum , am it létrehoz, m egm érettessék m ások által. "Lett légyen az rangos érték, vagy m ércén aluli term ék. S, m ert ab ban ném iképpen önm agát lá tja m egvalósulni, nem m eg­ bocsáthatatlan bűn, ha adott h atárok között elfogult m inőségé­ nek megítélésekor. Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy a jelenségek, m űvek m egm érésére hivatott m érlegek, m ércék m indig korszerűek, pontosak legyenek, sk áláju k at n e rajzolhassa át senki ak árm ifé­ le lokális szem pontra, érdekre hivatkozva. Nem egyszer találju k ugyanis szembe m agunkat a veszéllyel, hogy az életünk bárm ely területén k ife jte tt tevékenység eredm ényét m ár puszta léte okán értéknek tituláljuk, hol felkészületlenségtől, szűklátókörűségtől félrevezetve, hol éppen nagyon is m egfontoltan ám ítva m agun­ kat, egym ást a „körülm ényekhez, lehetőségekhez, korábbiakhoz képest legjobb” ham is elve alapján. Am inek következtében végső fokon elmosódik a h a tá r az értékterem tők és látszattevékenykedők, szerény tehetségek és se­ rény dilettánsok, közfigyelem re érdem es opusok és érdektelen kisszerűségek között. Term észetesen kinek-kinek saját kvalitásán, önism eretén is m úlik, kinek a vélem ényét kéri ki, kiére hagyatkozik, k iét te ­ kinti m értékadónak, kiéből olvassa ki a józanul igazító szándé­ kot. Csak hát ez nem pusztán személyek, személyes kapcsolatok kérdése, m ivel a félrevezető ám ításba, a meggyőződéses tú lé rté ­ kelésbe bekapcsolód(hat)nak hol nem eléggé hozzáértő, hol nagy­ vonalúan felelőtlen, hol m egnyerhető, hol fáradékonyan felszínes „h ivatottak” is, m elyek az értékközpontú szelekció, a helyreiga­ zító istápolás, a felkarolás helyett tévképzeteket erősítenek. S így összekeverednek a tám ogatás elvei, közérdem ű opusok m a­ radnak m egvalósulatlanok, míg pódium állíttatik a sekélyesség alá, tehetségek m unkája m arad visszhangtalan, m iközben fél­ tehetségek rag ad tatják tap sra a hozzájuk hasonlókat. Hogyan zárható k i végül is szellemi környezetünkből szennyeződés veszélyének m indem e lehetősége? a Sok-sok, ham vába holt próbálkozás után, ha még halvány kontúrokkal is, egyre határozottabban alakulnak ki és m unkál­ kodnak olyan közösségek, m elyeket nem k o n k rét helyszíni és idő­ beli határok közé kényszerítő voluntarizm us ragasztója ta rt meg időlegesen a szellemi élet „légyfogóján”, nem a jelenlét gesztu­ sa, a hivalkodó ism eretfitogtatás és elvtelen felértékelés kisszerű indítékai vezetnek. Igényük em elkedettebb. Törekvés arra, hogy a kölcsönös felelősség alap ján m eghaladják időlegesen ad o tt m i­ nőségüket. Egy ördögi k ö rt futva be, mely szerint m indegyikük azért ad bizonyságot dokum entáltan nem es ténykedéséről, m ert ezáltal kényszerítem véli társa it hasonlóan elm élyült m unkálko­ dásra — félve attól, hogy esetleges restségét látv án környezete is felm entést talál az elsekélyesedéshez, s ez őt m agát is sem m it­ tevésre hajlam osítja. Szükséges-e hangsúlyozni, miféle jelentősé­ ge van van az ilyesféle kollektívák létének, am ikor lecsúszott eg­ zisztenciák, sé rte tt „zsenik” gyülekeznek fehérasztalok m ellett, s szeszm ám orban m éltóságteljesen „társaságnak” titu lálv a m agu­ kat, „felfedeznek”, „kineveznek”, osztogatnak címeket, rango­ kat. M ásfajta környezetvédelem „Lehet, hogy egy közösség biztonságát, fejlődésének egy ad o tt szakaszában, bizonyos dolgok kim ondása, n y ílt és nyilvános m egvitatást még veszélyeztetné, de sokkal inkább veszélyezteti e biztonságot — nem rövid, hanem hosszú távon — az, h a egy közösség tagjai elefelejtenek nyíltan, okosan, felelősséggel be- 3 �szélni”. — figyelm eztet Hankiss Ágnes egyik dolgozatában. Nos ak árh a helyi sajtóviták is igazolhatják ezt: nyílt, okos, felelős eszmecseréknek nem vagyunk szűkében. Távolról sem vigaszta­ ló azonban, ha a rra gondolunk, milyen százalékarányban való­ sulnak meg azok a tervek, elképzelések, am elyek e viták során közszem lére kerülnek, s milyen arányuk nem ju t el a megvaló­ sulásáig, holott bizonyítottan érdem leges eredm ényt sejtetnek, kö­ zösségterem tő-értékképző szándékuk elv itathatatlan, értékterem ­ tésre ígéretesek fejlesztő átkarolását szándékolják. Am ikor teh át felfokozott bűntudattal döbbenünk rá, hogy m odern életünk miféle — olykor talán m áris kiigazíthatatlan — károkat idézett elő term észeti környezetünkben, s mely vétkeket követtünk el épített világunk alakításakor, s ígéretes erőfeszíté­ seket teszünk a megsebzett bolygó fekélyeinek még lehetséges gyógyítására; akkor fel kell tennünk a kérdést, lesz-e elég időnk, bátorságunk és energiánk ápoló szándékú áttekintésére an nak az előbbitől távolról sem idegen problém ának is, hogy alapvetően am bícionáló közállapotaink közegében is léteznek alig érzékelhe­ tő térerősségű „terepszakaszok”, am elyek h atárain belül nem es törekvések ütköznek ósdi panelekből épített falakba, dicséretesen közhasznú eredm ények m aradnak visszhangtalanok az óvakodó felkészületlenség vákuum ában, s ennek okán ígéretes tehetségek válnak, m éltatlanul, „megsebzett személyiséggé”. Kassai-Végh Miklós „F a v á g ó k " „A lakosság megfelelő szem léletének és m agatartásának kialakítása érdekében tu ­ dom ányosan m egalapozott, reális tájékoz­ tatást kell adni környezetünk állapotáról... Mindezekhez jelentős segítséget adhatnak a töm egkom m unikációs eszközök”. K ivágtak egy sor n y árfát a városszéli útról. Egy reggel m egjelentek a m unká­ sok fejszékkel, fűrészekkel, és döntögetni kezdték a növényóriásokat. Nem diktál­ tá k gyors iram ot, több m int egy héten k e­ resztül foglalatoskodtak a sudár törzsek­ kel. De napról napra ritk u lt a fasor, lett m ind kopárabb, csupaszabb, hitványabb, ridegebb, lélektelenebb a vidék. — Ugyan vajon kinek kellenek azok a fák? — kérdezték, akik úgy tudják, hogy m indig a kulisszák m ögött történnek az igazi (fa) döntések. — Biztos valam elyik fejes villájához hiányoztak a gerendák. Valakik jó pénzt vághatnak érte zsebre — találgatták. — M indent tönkretesznek, am i jó, am i szép — legyintettek azok, akiknek másféle a vélem ényük az egészről. — Ezt csinál­ ták a szép, régi házakkal is. A Nemzeti Színházzal is. A régi jó dalárdákkai is. A sportegyesületekkel is. A m agyar nyelv­ vel is A népi hagyom ányokkal is. Az öreg istennel is . . . — Egy tökfej kitalálta, hogy vágják ki — sisteregtek, akiknek m ár m eggyűlt a bajuk egypárszor a Hivatallal. — M ert így a k a rja m egm utatni, hogy ő is a világon van. Most aztán h íreszteli, hogy csinált valam it. Egy darabig ezzel elégedett, az­ tán m egint kitalál valam i állatságot. 4 — Biztos meg tudják ezt is m agyarázni — m ondták savanyú képpel, akiknek az élet m ár adott egy-két pofont. A m agyarázat — az esem ények után! — egy hírlapi glossza form ájában k erü lt a lakótelepiek elé. Mint az illetékesek m ondják — hivat­ kozott a zsurnaliszta —, egy ilyen fa „ga­ ranciális ideje” m ásfél évtized, s ha tú l­ lépi e kort, egy-egy erősebb szélroham k idöntheti. Az út m ellett álló fát az ú tra is. Ezt megelőzendő: a fát ki kell vágni. M egtörtént. N éhány fa — m int m ondják — belül tényleg k o rhadt volt: jól döntöt­ tek tehát, akik a kidöntés m ellett dön­ töttek. Happy end? Van. Az illetékes tes­ tü let az illetékes szervet a rra kötelezte, hogy a kivágottak helyére a korábbinál három szor több fá t — a kidöntötteknél hosszabb „szavatossági idejűeket” — ül­ tessen. Három nap m úlván este fél kilenckor a zsurnaliszta telefonhívást kapott. — Ki nyilatkozta neked azt a blődséget?... A tanácsnak ahhoz sem m i köze. A KPM fái voltak. Nem a korhadás m iatt vágták ki, hanem „forgalom biztonsági okokból”. Valaki kiagyalta, hogy a csatla­ kozó útról akadályozza a kilátást — hőbörgött egy kolléga. — M indenki láth atta, hogy a fák k o r­ hadtak voltak — m agyarázta m ásnap a KPM illetékese. — A forgalom biztonság csak m ásodrangú érv volt. Egyébként örültünk a cikknek, m ert nagy volt az értetlenség. A tanácstól is kaptunk egy levelet, hogy ő ezt azonnali hatállyal m egtiltja! H át m ondtuk, hogy ezt nem tilth a jta meg, m ert nem az ő fái, hanem a mi fáink! M egm agyaráztuk nekik, hogy mi a helyzet, és m egígértük — úgy, ahogy az újság m egírta —, hogy három szor a n y nyi fát ültetünk. Persze, a forgalom biz­ tonság figyelembevételével... — És mi lett a fákkal? — A c.-i tsz v ette meg, ők használják m ajd fel valam ire. — Nem gondolja, hogy erről jó lett vol­ na előre adni valam ilyen tájékoztatást? Mielőtt kivonulnak a te tt helyszínére? — Dehogynem. Én m agam is gondol­ koztam rajta, hogy tollat kellene fog­ nom. De jö tt a cikk. M inden csoda három napig ta rt: a vá­ rosszéliek kezdték megszokni a sivárabbá vált útszegélyt. Egyre ritk áb b an hangzott el az esetről epés megjegyzés: — Nem tudom , m inek kellett kivágni azokat a fákat, h a még m indig ott he­ vernek . . . Csak azt az egy vastag tö n ­ köt lopta el valaki, am it én ak artam ha­ zavinni virágtartó n ak . . . „A kedvezőtlen változások elsősorban az em beri tevékenységek következtében állhatnak elő, ezért alapvetően fontos, hogy kialakuljon az állam polgárokban a környezetért felelős m ag atartás”. — Mondd meg neki, hogy a politikával foglalkozzon, ne a term eléssel! Ezt üzente egy szabószövetkezet ko­ rántsem kezdő elnökasszonya a keze alá tartozó pártpropagandistának. M arxista egyetem en pallérozott egyénről lévén szó, csakis nyelvbotlás tö rtén h e te tt — vetődik föl az em berben; azaz valam i m iatt az elnöknő fejébe szökött a vér, s elvesztette ellenőrzését saját szavai felett. A propagandista — an n ak rendje és m ódja szerint — a szocialista m unkaer­ kölcsről o k tatta a hozzá beosztott dolgo­ �zókat. Előadás közben m egem lítette, hogy a dolgozók jobb szívvel vállaljáik a nehéz kam pányfeladatokat, ha alaposan ism e­ rik egységük gazdasági bajait. E rre a té ­ telre té rt vissza később — a hozzászólók között — egy varrónő, m ondván: a főnö­ kök nem elég, hogy egyáltalában nem ism ertetik velük a szövetkezeti gondokat, de még meg sem köszönik az üptrep u ffra zajló túlórázást. Pedig sokszor azoknak köszönhető, hogy idejekorán k i­ szállíthatják az árukat. Több éve bevett gyakorlata szerint a propagandista ezt a megjegyzést is bele­ írta a foglalkozás értékelésébe. E doku­ m entum ot aztán — a szokott m ódon — a városi pártbizottsághoz továbbította. Írását el is olvasták. Ennek következ­ m ényeként egy napon beinvitálták az el­ nökasszonyt, és elétették az ominózus p a­ p írt : m it szól h o zzá... ? E kkor tódult lila köd a főnöknő szeme elé. H irtelenjében fogalm a sem volt róla, m it m u tatn ak neki, csak a piros vonallal aláhúzott szavakat betűzte, m ajd villám ­ gyorsan: az aláírást. A propagandistáét. N éhány mély lélegzetvétel u tán az el­ nökasszony időt k é rt az eset kivizsgálásá­ hoz. M egkapta. M ásnap hozzálátott a vizsgálathoz. M árm int an nak kiderítéséhez, hogy kitől szárm azik a „túl őszinte” fölszólalás, és m iképpen k erü lh etett ki az értékelés az ő „cenzúrázása” nélkül a szövetkezetből. Nem kis csodálkozására m egtudta, hogy az effajta jelentések m ár évek óta áram ­ lan ak a kérdéses helyre, csak idáig nem tám ad t belőlük bonyodalom. Intézkedett. Ü zenetet k ü ldött a propagandistának. K ettőt is. Elsőként a bevezetőben citált sületlenséget. M ásodikként: válaszolt az elk ü ld ö tt értékelésben levő m ásik kifo­ gásra. „Az aranykoszorús Béke Szocialis­ ta Brigád tagjai azért nem voltak jelen a politikai oktatáson, m ert szakm ai tanfo­ lyam on vettek részt”. Ez az indok újabb baklövés volt, ugyanis politikai képzésre olyan varró n ő k et válogattak ki — gondo­ san! —, akiket sem m ilyen egyéb fejtágí­ tón nem okítanak. Később az elnökasszonynak eszébe ju ­ to tt egy m ás jellegű teendő is. K ét érin­ te tt m űvezetőt m agához rendelt és rájuk rip ak o d o tt: — Ti m eg m ért nem köszönitek meg a tú ló rá t! Ezzel az ügy elintéztetett. Gondolnánk... Azonban p ár nap m úlva új fejlem é­ nyek következtek. A főkönyvelő az iro­ dájáb an véletlenül elejtett egy m egjegy­ zést az egyik beosztottja előtt: — Irénke le já ra tta a szövetkezetet! Egy órán belül m ár Irénkénél — a pro­ pagandistánál — volt a hír. Ő nem ötölthatolt, beszaladt a főkönyvelőhöz. — Tóni! Én nem já ra tta m le a szövet­ kezetei ! „Tóni” m eglepődött, vállát húzogatta, feje b ú b já t vak arg atta, végül kinyögte: — ...Igen, igen... M ondtam én is P an n i­ kának, hogy ezért nem adhatok fegyel­ m it, hiszen ez pártügy... Az elkottyantásból azonnal érte tt a pro­ pagandista : — Igen! Szóval fegyelm it ak artato k a d ­ ni! . . . H át jegyezd meg, hogy, ha v a ­ lam ilyen ürüggyel fegyelm it m ertek a nyakam ba sózni, még aznap elm egyek K. elvtárshoz és kitálalok n e k i! A megfelelő csatornákon ez az inform á­ ció is a megfelelő helyre áram lott. M ár m ásnap lépett az elnökasszony. — Hallom, Irénke, hogy K. elvtárshoz akarsz m enni . . . H át vedd tudom ásul, hogy én ott m indennapos vagyok! „Az em bert azért is a környezetvédel­ mi tevékenység középpontjába kell állíta­ ni, m ert ism ereteinek színvonala, szemlé­ lete és m agatartása m eghatározó erőt je­ lent. Érvényes ez a m unkahelyen, a lakó­ helyen és a szabad idő eltöltése során eg y arán t”. — Nem irigylem a pénzt attól, aki meg­ érdem li. De, hogy pont egy ilyen k u ty a ­ ütőre íratták rá a célprém ium ot! . . . A m űvezető m egcsóválja a fejét és pök egy hegyeset. — Hogyhogy rá íra ttá k a célprém ium ot? A szökés, kopaszodó fiatalem ber rám u­ ta t egy jókora, alum ínium ból hengerelt, sajtolt, hegesztett tartályra. — Ilyet kellett összerakniuk tűzoltóm unkában, m ert előbbre hozták a szállí­ tási határidőt. A főnökség k iírt rá tízezer forint célprém ium ot a tíztagú brigádnak. R áhajtottak, k ét délután nem m entek haza. Kész le tt a tartály , idejében elvit­ ték. A kkor jö tt a kérdés: hogyan dob­ ják szét a prém ium ot, ki m ennyit k ap ­ jon belőle. Hogy m iként döntöttek, ezt az­ óta is csak ők tudják. M ert a pénzt teljes egészében Jóska bácsi v ette fel. Az ő ne­ vére íratták rá, m intha ő érdem elte vol­ n a meg egyedül m indet. Ez a pénz is be­ szám ít m ajd a nyugdíjába. P ár hónapja v an h átra az öregnek addig. — Ez nagyon szép dolog! M indenki egyért, egy m indenkiért. Itt az egész bri­ gád csalt egyetlen tagjáért. A művezető cseppet sincs elragadtatva az okoskodástól. — Igen. De kinek jó az, m agán Jóska bácsin és a hasonszőrűeken kívül, ha egy egész életeben lusta em ber m agas nyug­ díjat kap? Ha több tízezer ilyen eset öszszejön, ak k o r aztán tö rh etjü k a fejünket a m unka szerinti elosztáson, meg a vásár­ lóerő és az áru k ín álat egyensúlyán... Legyint, megy a dolga után. Őneki most azon kell tö m i a fejét. P ap gondja a m i­ se, kántoré a létánia. „A környezet szám ára kedvezőtlen mó­ don végzett cselekvés a hulladék kibo­ csátásából, az anyag- és eszközhasználat­ ból eredő problém ák nélkül is okozhat k árt. Ezért, elsősorban a gazdasági folya­ m atokban m ár a tervezés során k ö rü lte­ kintően kell vizsgálni az egyes cselekvé­ sek kedvezőtlen m ellékhatásait is, azok lehetséges csökkentése érdekében.” — Természetes, hogy ők vendégelnek meg bennünket és nem forditva. Elvégre nekik volt három m illiós nyereségük, nem m in ek ü n k ! De azt elfelejtette m ondani a kollégám , hogy a „nyereséges” tsz húszmilliós tá ­ m ogatást kapott az ország közös kasszá­ jából. Jóm agam ezt csak a m egvendégel lés közepette tudom meg, egy ágazatveze­ tőtől. Fél füllel őrá, fél füllel a tósztra fi­ gyelek. — . . . m ert egy elnöknek csak akkor lehet szava a felsőbb testületek előtt — szónokolja az elnök —, ha gazdaságilag is letesz valam it az a s z ta lra ! . . . Ijesztően erős házi pálinkával öntik te ­ le a poharakat. Fenékig kell inni, és az­ tán ú jíe n t tele a csupor. A szilvapárlat h a­ tására is, egyre jobban birizgál belülről a kíváncsiság. K iváltképp, m iután az elnök kérdésekre biztatja a társaságot. Az első két form ális érdeklődést és a rá ju k ad o tt terjengős választ még győzöm tü relem ­ mel, de harm ad ik n ak m ár én „emelkedek szólásra”. — Azt szeretném m egkérdezni az elnök elvtárstól, rendbenvalónak tartja-e, hogy a tsz húszmillió forintot vesz el a költségvetésből, és így a három m illió nyereség ellenére tizenhétm illiós m ínuszban van... Jobbfelem en ülő idős kollégám m egfog­ ja a kezem. Az elnök m ár válaszra a k a r „em elkedni”, de látja, hogy folytatom , és irigylésre m éltó önfegyelem m el vissza­ fogja m agát. — Nem gondolja-e, hogy ilyen m agas rangban az ország dolgait is a szívén k ell viselnie az em bernek, nem csak egy tszét? Lezöttyenek, s m ár kétfelől is m agya­ rázzák, hogy ,.nem kellett volna — „ven­ dégségben!”, meg hogy a tsz-nek szüksé­ ge van tám ogatásra, hiszen hátrányos helyzetű . . . — Egy kis csendet — áll föl az elnök —, am íg válaszolok erre a nagyon fontos k é rd é sre ! Lélegzetet vesz, rám néz, aty aian moso­ lyog: — Am ikor én ezt a tsz-t átvettem , a k ­ kor m egm ondták nekem , hogy ez a tsz úgy él meg, ahogy tud. Én ehhez így is álltam hozzá. Nem tagadom , hogy am i­ k o r a tám ogatásokat m ódosították, aki­ k o r én azt a m egyében elsőnek tu d tam meg a bank után. És így elsőnek is lép­ hettem az ügyben. De az vesse rám az el­ ső követ, aki . . . És elm ondja még, hogy ha valam it tá ­ m ogatnak, ak k o r a rra nyilván szükség van, még ráfizetéssel is. És ha valaki az ilyen lehetőséget kihasználja, az a n a­ gyobb közösségnek is jót tesz. Érvelése egy hónap m úlván, rangos gazdasági szakem berek összejövetelén ju ­ to tt eszembe. Az egyik legnagyobb m e­ gyei v állalat vezérigazgatója m editál így: — Olyan környezetben, ahol m inden vállalat, szövetkezet a tám ogatásokat k e ­ resi, és él is a lehetőségekkel, m egenged­ heti-e m agának egy, hogy ne ezt tegye? Nem. S aját dolgozói érdekében nem v ál­ lalhat ilyen h átrán y t! 5 �„A környezet védelme, illetőleg a jö­ vendő nem zedékek életlehetőségeinek biz­ tosítása érdekében a rra kell törekedni, hogy a hulladékok mennyisége folyam a­ tosan csökkenjen”. — Azok után, hogy én itt m ennyit al­ kottam , és mégis így elbántak velem, nem vagyok hajlandó többet a megyének se­ gíteni. A volt igazgató m ár elm últ hatvan­ éves. De jóval a k o rh a tá r előtt nyugdíjba küldték. „Égre követ ne dobj, m ert fejed­ re fo rd u l” — ezt a régi bölcsességet lá t­ szik igazolni a sorsa. — Abban az évben nagyon feszített tem ­ póval dolgoztunk. Jóval a kapacitásunkon felül voltunk szerződve. El kellett vállal­ nun k m indent, nem volt más választás. Egy-egy nagyobb m unkát m indig különkülön illetékes k é rt szám on rajtunk. Ezt így osztották be egym ás közt, hogy ne kelljen elfogadniuk a másik teendőre való hivatkozásunkat, régi, ism ert trü k k ez. Idegileg m indnyájan ki voltunk m ár m e­ rülve. Ekkor kaptam m egint egy sürge­ tést, m agas helyről. Utólag látom , hogy nem k ellett volna, de abban az állapot­ ban nem tudtam higgadtan gondolkozni. Írásban m egbíráltam az illetékest. Attól a perctől kezdve egyértelm ű volt a sorsom. — Egy igazgatót nem lehet olyan könynyen elm ozdítani! — Abban az időben „a m unkában m egfá­ rad t régi vezetőket” szám ukra m egnyug­ tató feltételek m ellett nyugállom ányba lehetett helyezni. — Csak ez az egy lehetőség volt? — Nem. Felkínálták, hogy m aradjak ugyanott tanácsadó. Term észetesen nem vállaltam . Így nyugdíjba küldtek, és — ez is bevált módszer — kitüntettek. — A vállalatnál nem ez az utolsó em lék él m agáról . . . — Igen. M ert az én nyugdíjazásom nem a legjobban sikerült. M ár abban az évben 30 milliós veszteséggel zártak. M egpró­ bálták rám k enni a dolgot: hűtlen kezelés m iatt akciót indítottak ellenem. Csodál­ koztak az ismerősök, m ert olyannal vá­ doltak, am ire egy igazgatónak egyszerű­ en nincs lehetősége. Ennek ellenére az első eljárás végén m egbüntettek. Képzel­ h eti: egy évvel azután, hogy kitü n tetést kaptam . Persze a felsőbb, az országos fó­ rum „feloldozott”. De a feleségemnek szaporodtak az ősz hajszálai azokban a hónapokban. — Él ennél jobb em lék is. Az egyik volt osztályvezetője szerint a vállalat ön­ nek köszönheti, hogy exportőr lett. — Ez még 1968-cal, a reform m al kez­ dődött. A kkoriban „ny itottunk”, és keres­ tü k a kapcsolatokat külföldön. Ez is ren ­ geteg vesződséggel járt, főleg, am íg elfo­ gad tattu k a gondolatot idehaza... Szép sors az úttörő em berek sorsa, de nem könnyű. B ár előbb-utóbb elfogadják az új u tat, ő m aga legtöbbször belebukik az úttörőségbe. „A környezettel kapcsolatos alapism ere­ tek et a különböző iskolai tantárgyakba beépítve és a megfelelő szinten kell ok­ 6 tatni. Az oktatók példam utatásával kell elérni, hogy a term észetbarát és környe­ zetvédelm i nevelés hatásosabb legyen”. V á d o l a környezet Egyik mezőgazdasági nagyüzem ünk te­ — Jöjjön csak! — kiáltott be az iskola- henészeti telepéről a trágyalé éveken át igazgató a tanterem be, és rögtön utána a közeli tem ető sirh an tjaira folyt. Az be is csapta az ajtót. elhunytak hozzátartozói — különösen ha­ A tanítónő balsejtelm ekkel állt föl az lottak n apja idején — erőteljesen tilta­ asztaltól: ha óráról hívják ki, ráadásul koztak az illetékeseknél, m indhiába. Az­ ilyen dühödten, ak k o r nem éppen az Apá- után m integy salam oni ítéletként, új te­ czai-díjat tűzik a mellére... m etkezési helyet jelöltek ki. A „biztos, — Hogy m er m aga a KISZ-szel u jjat am i biztos” elv alapján a szomszédos pa­ húzni! — ripakodott rá az igazgató. — tak túlsó partján. Ha ugyanis m ár oda is Hogy m eri m aga rontani a kapcsolatun­ eljutna a bűzös lé, az kész csoda volna. k a t a KISZ-szel! És a tanáccsal! Az élők, a jövőbeni halottak nevében, m eghátráltak a környezetet szennyezők Egy nap vaskos paksam étát talált asz­ elől. S b ár m indez évekkel ezelőtt tör­ talán a tanítónő. Á tfu to tta a kézzel ró tt tént, és férfiasan bevallom , azóta fogal­ kezdő sorokat, s m egállapította, a falusi KISZ-szervezet éves akcióprogram ját m am sincs arról, m ódosult-e a helyzet, ta rtja a kezében. Mit keresett az ő asz­ mégis feltételezem , hogy nem , m ivel a talán? régi tem ető továbbra is az istállóknál alacsonyabban helyezkedik el és az á lla ­ — Ju tk a, a községi K IS Z -titkár üzeni, tok bizonyos életfunkcióik tek in tetéb en hogy gépeld le — világosította föl a to r­ továbbra is változatlanok, így teh át a natanár. helyezet is az. — Micsoda? Hát mi vagyok én? Gép­ Ez a kis eset m integy jelképe is lehet­ írónő? ne környezetvédelm ünknek, annak a hol K orábban m ár gépelt néhányszor szí­ felelőtlen felfogásnak, hol gyám oltalan­ vességből az igazgatónak. A lkalm asint e n ­ nek híre gyűrűzött el az ifjúsági vezető­ ságnak, ami ebbéli igyekezetét jelzi a jó szándéknak a rosszal szemben. Azt, hogy höz. Ám az ifjú falusi politikus és a pe­ hajlam osak vagyunk még m indig a kör­ dagógusnő nem nyerték el egymás rokonnyezet bem ocskolását valam i olyan szük­ szenvét — köszönőviszonyban sem voltak ségszerű rossznak tekinteni, am i eg y ü tt­ —, ennélfogva felfortyanást válto tt ki a közvetített, m ajdhogynem parancsnak te t­ já r a term eléssel, a gazdálkodással, m in­ dennapi életünkkel, teh át m egváltoztat­ sző kérés. A szöveg term észetesen gépehatatlan. Vagy legalábbis igen drágán. letlen m aradt. Itt érdem es elidőzni egy pillanatra. A Így a K IS Z -titkár elkésett az akcióprog­ környezetvédelem egyelőre — nálunk ram leadásával. Hogy mossa kezeit, a fa­ legalábbis — egyet jelent az utólagos be­ lusi tanácselnökhöz rohant panaszra. A testületi vezető pedig átrendelte magához avatkozással. A kkor kerülnek szűrőberen­ dezések a gyárkém ényekre, am ikor m ár — a szomszédos iskolából — az igazgatót. légutaink teljesen eldugultak, ak k o r kez­ E kként k erü lt az ostor végére a tanítónő. dik szűrni a szennyvizet, am ikor nem Csakhogy nem hagyta m agát, s ez — fö­ hal, de m ár jóform án víz sincs a szenny­ löttébb szokatlan lévén — váratlan u l érte ben, és a term őföld védelm ének érdeké­ az igazgatót. Indulata elcsihadván csak ben m ezőgazdasági üzem eink többsége figyelm eztette beosztottját: ak k o r kezdené a m eliorációt, am ikor ép­ — Lesz még ennek folytatása... pen k iü rü lt a kincstár. Lett is, de csak a kulisszák mögött. A A megyei környezetvédelm i titk á rt va­ tanítónő átvette az ellene alkalm azott laki — feltehetően előre m egfontolt szán­ harcm odort. Régi ism erőséhez: egy KISZ- dékkal — olyan hivatali helyiségbe dug­ K B -taghoz fordult segítségért. Az a já rá ­ ta, hogy tenyérni zöldet sem lát, és si K IS Z -titkám ak szólt. S em e újabb os­ az égből is csak ak k o r p illan th at meg to r végére a falusi K IS Z -titkár került. egy darabkát, ha kidugja a fejét az ab­ H am ar lecsillapodtak az indulatok. Utóbb lakon. M int I. m ondja, ez az állapot kü­ — fölism ervén talán, hogy m éltó ellenfe­ lönösen kapóra jön, am ikor dühödten kell lek? — még rokonszenv-kapcsolat is kiala­ hadakozni valakikkel a környezetvédelem kult a K IS Z -titkár és a tanítónő között. érdekében. Csak egy tüske m aradt a pedagógus­ * ban. — Dezső, az igazgató, ordított velem, Hadakozni azonban kétfelé kell. Azok m int egy sakál. Szinte m egalázott. É rte­ ellen is, akik a lakótelepi szürke m acskát kezleteken ő öblögeti a száját azzal, hogy is környezeti ártalom nak vélik, és azok a gyerekeket nem szabad megalázni. H át ellen is, akik szerint m indegy, hogy az minket, a pedagógusokat lehet? Ipolyban a halak a mezőgazdasági, vagy az ipari szennyezéstől döglenek. Egyesek Az idézetek az Országos k ö rn y e ze t­ azt szeretnék, ha a m ezőgazdaságban nem vé d elm i koncepció- és kö v etelm é n yhasználnának fel egy gram m m ű trág y át rendszer cím ű d o k um entum ból sz á r­ vagy vegyszert sem, m ások meg a gyen­ m aznak. K iad ta az O rszágos K ö rn y e­ zet és T erm észetvédelm i H ivatal, 1980gébb eredm ényeket annak tulajdonítják, ban. hogy kevés az, am it felhasználnak a nagyüzem ekben. Molnár Pál �Hogy mi a sok és mi a kevés, az m in­ dig attól függ, ki részesül belőle. A nóg­ rádi méhészek szerint tűrhetetlen, am it a nagyüzem ek m űvelnek az utóbbi esz­ tendőkben a m éheikkel. N éhány ad at az Állam i Biztosítótól, hogy m ennyi k á rté ­ rítést fizettek a m éhészeknek: 1978: 91 ezer fo rin t; 1979: 188 ezer forint; 1980: 684 ezer forint. Ez utó b b it 1982 m éhcsalád pusztulásá­ ért. Tavaly — m ár az első fél évben — 2415 m éhcsalád v ált a szántóföldi növényvédelem áldozatává, ami azt jelenti, hogy h at hónap alatt a mezőgazdasági üzem ek­ nek a m éhállom ány 10 százalékát „sikerült eltenni láb alól”. Dr. M. K. állatorvos szerint az elhul­ lo tt m éhekből és a velük együtt bekül­ dött növénym intákból leggyakrabban a m etilparathiont és az endoszulfátot si­ k erü lt kim utatni. Az előbbi a W ofatox porozószerekben, az utóbbi Thiodán ne­ vű vegyszerekben található. M indkét szer a legjobb ro v arirtó k közé tartozik, s így a nagyüzem ek szám ára nélkülözhetetlen, hiszen csaknem száz olyan rovarkártevő ellen hatásos, am elyek 10—12-féle kul­ tú rn ö v én y t képesek lennének teljes egé­ szében elpusztítani. Az em berben az is felm erült a nagy m éhpusztulás láttán, hallatán, nem m éhbetegségek okozzák-e a nagym érvű el­ hullást. De nem, m ert az Országos Ál­ lategészségügyi Intézetben először m inden esetben fertőző betegségre vizsgálják a beküldött m éhet, s csak u tán a kerül sor a toxikológiai vizsgálatokra. Á ltalában po­ zitív eredm énnyel. Dr. M. K. kesernyésen jegyzi meg, je­ lenleg k ét esettípus fordul elő mezőgaz­ dasági nagyüzem és m éhész kapcsolatá­ ban. Az egyik, m ikor a nagyüzem nem is tu d arról, hogy terü letén m éhészek ta r­ tózkodnak, a m ásik, m ikor a méhész nem tu d arról, hogy a nagyüzem ben perm e­ tezni fognak. Az „együttm űködés” ered­ m énye ismeretes... Hozzávetőlegesen egy­ m illió m éh pusztulása. Az m ár csupán érdekes adalék, hogy például az sz-i term előszövetkezet m áni­ ákus m éhpusztító, és ha lenne ebben a „m ű fajb an ” verseny, azt m inden bizony­ nyal m egnyerné. Így azonban csak veszt­ het. A m éhek szerepe a m ezőgazdaságban — a virágos növények m egterm ékenyíté­ sében — igen jelentős. S azt is tudom ásul kell vennünk, a vegyipar bárm ilyen csodálatos vegyszert előállíthat, soha nem lesz képes egyetlen m éh et sem létrehozni. Így a m egoldás a nagyüzem ek, a vegyszereket felhasználók kezében van, m ert az ésszerű és célszerű növényvédelem nek nem lehet feltétele sem m iféle hasznos állat elpusztítása. Ez egyszerűen következm ény, m égpedig a hanyagságé, a nem törődöm ségé, a hozzá nem értésé, azaz m agatartásunké. * A fél falu összeszaladt, am ikor János bácsiért jö tt a m entőautó. Az öreget m in­ denki szerette, jó szándékú, segítőkész em­ ber volt és ráadásul nála jobban senki se é rte tt a növényekhez, a kiskerthez. Most meg itt hánykolódik jajg atv a a hordágyon és a m entőkocsi félig nyi­ to tt a jta já n á t látni, hogy az orvos vi­ zet próbál beleerőltetni, am inek eredm é­ nyeként időnként véres nyál buggyan ki az öreg szája szélén. A m ikor a fehér au ­ tó elindul — ra jta piros zászló — a szi­ réna vijjogása belehasít a békés falusi v a­ sárnapba, kezdenek tanakodni a szom­ szédok, mi is tö rtén t valójában. M ert ugye az köztudott, hogy nem éltek jól az asszonnyal. Tán annak a keze is ben­ ne van...? M ert hogy m érgezés az biztos. Az asszony keze azonban nem volt ben­ ne, annál is inkább, m ert napszám ban volt, innen vagy kétszáz kilom éterre szü­ retelte a szőlőt, m it sem sejtve az ott­ hon történtekről. Az ok a G ram oxone nevű vegyszer volt, am ely ráadásul nem is tartozik a túlságosan m érgező hatásúak közé, fel­ téve, ha úgy használják, ahogy elő van írva. M ert ha nem , ak k o r a hatóanyag — a paraquatdiklorid — gyom oknak szánt hatását az em beren fejti ki, s ez távolról sem tartozik a kellem esebb érzések közé. M ire az asszonyt értesítették, szeren­ csére m ár lényegesen jobb állapotban ta ­ lálta u rá t a kórházban, hála annak, hogy h am ar m egállapították, m ilyen szer okoz­ ta a mérgezést. Ha nem így történik — és ez hányszor előfordul —, a kövekezm ények sokkal súlyosabbak lehettek vol­ na. Pedig az öreg jó t a k a rt: „A djunk a gaznak!” jelszóval beleborított egy fél befőttesüvegnyi vegyszert a permetezőbe. A többi szinte m agától jött. A föld vé­ ginél az első fordulónál a hirtelen feltá­ m adt szél úgy vágta szemébe a perm etlevet, hogy szinte h átratán to ro d o tt tőle. „Ne te, n e!” m ondta, m iközben kitörülte arcából a nedvességet, és fo ly tatta a m un­ kát. A kkor érezte, hogy rosszul van, am i­ kor — vagy tíz perc m úlva — k iü rü lt a perm etező tartálya. V alam i m am i kezdte a szemét, a keze fejét, orra folyni kezdett és görcsös köhögés v ette elő. „Legalább az asszony itt lenne!” — gondolta, és h atározottan örült, am ikor Rozi ángyi betaszította a kiskaput. „A rosseb ebbe a vegyszerbe!” — u ta lt a baj eredetére, Rozi tágra nyílt szemét látva. „Pihenjen le” — m ondta amaz, s vezette be a fé rfit a szobába. A m entőkért csak fél óra elteltével in­ dult, am ikor az öreg véreset kezdett hányni és dobálta m agát a kíntól. Izgal­ m ában csak azt h ajtogatta a nyilvános te­ lefonfülkében, hogy m éreg, m éreg, meg hogy gyorsan jöjjenek. Az ügyeletesnek kem ényen meg kellett küzdeni a cím ért és a bejelentő nevéért a vonal túlsó fe­ lén, m ire az ángyiból kiszedte, hová küld­ je a m entőt. A szirénázó fe h ér autó a visszaigyekvő Rozi m ellett húzott el, és a személyzet a kiskapuban cívódott a korcs házőrzővel, „akinek” sejtelm e sem volt a beavatkozás fontosságáról, csak azt látta, hogy a házat többen is el ak arják foglalni, m iközben a gazda körül valam i nincs rendben. Rozi án­ gyi hisztérikus visítása csak olaj volt a tűzre, és a m entősöknek m inden ügyessé­ gükre szükség volt, hogy a hordágyat m a­ guk előtt tartv a, huszáros roham m al meg­ szállják a házat. Tíz perc m úlva távoztak, m egnyugtatva az odasereglett em bereket, hogy János b á­ csi m egm arad. Az öregen kívül m agukkal vitték az ominózus befőttesüveget is, al­ ján a néhány csepp m egm aradt gyom irtó szerrel, h áth a kell az analízishez. Ezelőtt száz esztendővel a franciák m ár perm etezték a szőlőjüket, igaz, nem anynyira a fertőző betegségek m int inkább a szőlőtolvajok m iatt. E zt bizo­ nyította az alkalm azott vegyianyagok — rézszulfát és m észtej — félelm etes bűze és riasztó színe, am ely feltehetőleg m in­ den épeszű em bert eltán to ríto tt az így kezelt szőlőnek nem csak fogyasztásától, de még érintésétől is. Az m á r szinte a véletlen m üve, hogy ez a förtelm es, ám b ár m ódfelett hasznos kotyvalék — lényegében a m a is ism ert bordói lé — az egyik legkiválóbb gom ba­ ölő szer, még száz év m últán is. Ettől kezdve roham léptekkel terjed tek el a különböző vegyianyagok a mezőgaz­ daságban. 1939-ben P aul Mü ller felfedez­ te a DDT rovarölő h atását — ezért 1948ban m egkapta a N obel-díjat —, de a m ásodik világháború éveiben az ango­ lok és a ném etek is kísérleteztek k ü lö n ­ féle szerekkel, am elyek jó része nem is k erü lt nyilvánosságra, m ert az eredm é­ nyeket m int h ad ititk o k at kezelték. Né­ hány évvel a háború befejezése u tán m integy száz növényvédő szer volt isme­ retes a m ezőgazdaságban, s ez a szám a nyolcvanas évek elejére m egtízszerező­ dött. N álunk az 1981-es kiadású „Engedélye­ zett növényvédő szerek” cím ű k iadvány­ ban 378 készítm ény neve található. Eb­ ben nem szerepel az a 109-féle növény­ védő szer, am elyet csak kísérleti felhasz­ nálásra engedélyeztek. H azánkban te h á t m integy félezer olyan vegyületet alkal­ m aznak a m ezőgazdaságban, am ely az em beri szervezettel kapcsolatba kerülve többé-kevésbé ártalm as h atás kifejtésére képes. Ez egyben bizonyítja azt is, m ilyen felelősség nehezedik a felhasználókra. S ha még azt is tu d ju k , hogy az em berre nem veszélyes szerek jó része elpusztít­ hatja a m éheket vagy h alakat, vagy leg­ enyhébb esetben is robbanás- vagy tűz­ veszélyes, nem előírt adagolás és k iju tta ­ tás esetén pedig tö n k reteh eti a védeni szánt növényzetet, akkor azt m ondhat­ juk, m indez rendkívüli felelősséget ró a m ezőgazdasági nagyüzem ekre. Valam ilyen anyag mérgező h atásá t az ún. LD50 értékkel jelzik, am ely azt jelenti, m ekkora adag okozza a kísérleti állatok — általában patkányok — ötven százalé­ kának elhullását. A jelenleg alkalm azott növényvédő szereknél ez az érték m g/kgban m egadva 16 000 és 2 között van. K a­ tegóriák szerint: gyakorlatilag nem m ér - 7 �gező, m érsékelten mérgező, közepesen mérgező, kifejezetten mérgező. Amíg egy-egy új növényvédő szer beke­ rülh et a gyakorlati életbe, általában egy évtized telik el. Ezalatt igen szigorú la­ boratórium i és állatkísérletek előzik meg a kísérleti üzem kipróbálását. Ennek so­ rá n nem csak a közvetlen hatásait ellenőr­ zik az új szereknek, hanem az úgyneve­ zett távolhatásokat is, am elyek során azt vizsgálják, hogy esetleg évek, vagy év­ tizedek m úlva m ire lehet szám ítani a szer alkalm azása esetén. Ebbe beleértendő a vizek károsodásától a vadállom ányra gyakorolt kedvezőtlen hatásán át az eset­ leges daganatos betegségekig m inden. M iért van szükség újabb és újabb ha­ tóanyagok, más és m ás peszticidek al­ kalm azására? Ennek oka egyrészt az al­ kalm azott tudom ány folyam atos fejlődé­ sében keresendő, m ásrészt pedig abban a kedvezőtlen jelenségben, hogy a kártevők­ ben egy nem kívánt képesség, a rezisz­ tencia fejlődik ki, azaz egy bizonyos idő után ellenállnak a különböző készítm é­ nyeknek. Azok rovarölő, gombaölő h atá­ sa gyengül, sőt nap jainkra m ár „sike­ rü lt” olyan rovarokat létrehozni, amelyek egyáltalán nem reagálnak az ellenük fel­ talált m érgekre. Ez az „arcátlanság” a r­ ra. késztette a tudósokat, hogy úgyneve­ zett rezisztenciaellenes anyagokat állít­ sanak elő, a szakem bereket pedig arra, hogy a szereket gyorsan váltakozva hasz­ nálják, s ezzel m egakadályozzák az ellen­ álló-képesség létrejöttét. A küzdelem még tart... A nnyi azonban biztos, hogy jelenleg — a szakem berek vélem énye szerint 412 ro­ varfaj — a károsítok jó része dacol a rov arirtó k k al hazánkban. S zám ukra is készül azonban a m inden eddiginél rettenetesebb szer, am elyek olyan anyagokat, úgynevezett juvenilhorm onokat tartalm aznak, am elyek képesek a rovarok örökletes tulajdonságainak össz­ han g ját felborítani. Például a lárvából nem lesz báb, vagy csupán átm eneti ala­ kok jönnek létre egy m egzavart fejlődési folyam at eredm ényeként. Ezek a lények életképtelenek, így m agától értetődik, k á ­ rosítani sem tudnak. Az arzenálban található fegyverek még a rádióaktív sugárzás — a szaporodás m egakadályozására —, és az olyan bioló­ giai védekezés, am elynek során a k á rt okozó rovarok ellenségeit használják fel pusztításukra. Az em beri elme találékonysága h a tá r­ talan... * „M egyénk mezőgazdasági területének nagy részét az erózió sújtja. M eghatározó a savanyú kém hatású, b arn a erdőtalajok aránya. Az erősen szabdalt völgyekben nagy területeken található elvizesedett ta­ laj. T erm őföldjeinken az eróziós károk csök­ kenését az állandó növényborítottság szolgálja, am elyben a szántóföldi k u ltú ­ rákkal való talajfedettség m ellett az er­ 8 dősítés és a gyepesítés jelent megoldást. A nagyüzem i gyepterület az elm últ 3 év­ ben közel 6000 ha-ral növekedett, a gyep­ állom ány 46 százaléka azonban m űvelhetetlen, elgyomosodott, környezetvédelm i szempontból sem kedvező.” (Nógrád m e­ gye környezetvédelm i helyzete, hosszú tá­ vú környezet- és term észetvédelm i kon­ cepciója.) Nem is olyan régen — alig öt éve — K. F., egyik nagyüzem ünk főagrom ónusa m egkövetelte, hogy a legeltetők — ju ­ hászok és növendékm arha-gondozók — valam ilyen gyom irtó szerszám m al járjá k a dom boldalakat, és irtsák a gazt, ha m ár úgyis közöttük bukdácsolnak. Az intézkedés nem volt ugyan túl népszerű, mégis m eglehetősen sok szam ártövis esett áldozatául az egyoldalú kézitusának. M ezőgazdaságunk azóta sajnos tovább belterjesedett, ennek eredm ényeként ma m ár pásztorem bert is alig találni, azok is inkább gépkocsival járnak, m int ka­ pával, pláne kaszával. A dom boldalakon valóban bő term ést ad a dudva, m agvait vígan hordja a szél, a gyengébb birkák pedig fennakadnak a szam ártövis karnyi vastag sz á ra in ... Nem egyedi eset a megyében. Több ezer hektáron találkozhatunk ezzel a je­ lenséggel. M it lehet v árni akkor az árok­ partok, vasúti töltések tisztán ta rtá sá ért felelős MÁV-tól és KPM -től, ha gyakran a mezőgazdasági üzemek hanyagsága is égbekiáltó. Ilyenkor kerülnek elő a mérőszalagok, és az illetékesek centizgetik, övék-e a gyomot term ő terület, vagy sem. A kör­ nyezetvédelem szem pontjából oly fontos gyom m entesítés elm ulasztásáért Nógrádban eddig senki nem fizetett egyetlen fillér bü n tetést sem. Hogy még m eddig nem fog, a rra senki nem tud válaszolni. B újjuk tovább a koncepciót, am ely az alábbiakat tartalm azza: „M egyénkben évente felhasznált 25 ezer tonna ható­ anyag m űtrágya tárolása nem megfelelő, nagyobb része m űanyag fóliás takarással, helyenként felszíni vizek, állattartó tele­ pek és lakóterületek közelében kerül el­ helyezésre. A tápanyag bem osódásától szennyeződhetnek a felszíni és réteg­ vizek.” Hogy ez m it jelent? Becslések szerint a megye m ezőgazdasága által felhasznált m űtrágya 20—25 százaléka nem oda ke­ rül. ahová kéne. Ebben szerepe van a la­ kóterületek közelségének (jó az a kis m ű­ trágya a ház körül is, főleg m ióta föl­ m ent az ára), m ásrészt annak a frán y a tulajdonságának, hogy jó részét az esővíz elmossa a nem m egfelelő tárolás m iatt. Ez részben több millió fo rin t veszteség, részben hallatlanul káros a vizekre és azok fogyaszthatóságára. Ism ét a koncepciókból: „...megyénk ta ­ lajvízkészletei elnitrátosodtak, jelenleg ötvenkét település nem rendelkezik egész­ séges ivóvízzel, itt a csecsemők szám ára palackos vizet kell biztosítani. A m érések a helyzet további rosszabbodását jelzik.” M indebben nem csak a m űtrágya ludas, hanem „besegít” a szeszfőzés és az állattartá s is. Ha egy gyerm ek ilyen n itrato s vizet fogyaszt, annak ak á r súlyos következm é­ nyei is lehetnek. Dr. N. R. gyerm ekorvosnő: — Ebben az esetben a k étérték ű va­ sat tartalm azó hem oglobin a vérben h á­ rom értékűvé válik, azzal m ethem oglobinná alakul, s ezzel a vér oxigénfelvevő ké­ pessége m egszűnik. Az első fázisban cyanózis — kékvérűség — jelentkezik, s ta rt m indaddig, míg a hem oglobinnak ötven százaléka át nem alakul. Ezután m ór közvetlen életveszély áll fenn, fulladásos tünetek, anyagcserezavarok, eszméletvesztés. A betegség — a m ethem oglobiném ia — ennek ellenére igen ham ar, egy órán belül gyógyítható C-vitam in, vagy m etilénkék segítségével, a m ethem oglobin három vegyértékű vasa ism ét kétér­ tékűvé alakítható. Ez a betegség koráb­ ban gyakran előfordult kórházunkban, m a m ár legfeljebb elvétve találkozunk vele.” Hála a K Ö JÁ L-nak, hogy lezáratták a kutakat, táblákat helyeztek ki. és meg­ szervezték a csecsemők palackos vízzel történő ellátását. Ez azonban aligha fogadható el végső m egoldásként. M ár csak azért sem, m ert ha a felszín alatti talajvizek, s ezzel a kutak nitrátosodása ilyen ütem ben megy végbe továbbra is, akkor ham arosan kétszeresé­ re em elkedik N ógrádban a megfelelő ivó­ vízzel nem rendelkező települések szá­ ma. M indez arra kell, hogy irányítsa a fi­ gyelm et, nem ok nélkül ta rtjá k az egyik legnagyobb és legközelebbi veszélynek hazánkban a felszín alatti vizek szennye­ ződését. Ez nem olyan feltűnő, m in t a folyók tetején lebegő döglött hal. Leg­ feljebb veszélyesebb. * K itűnő könyv láto tt nem régiben n ap­ világot a környezetszennyezés tém ájában. K ertészné Forgács K atalin K örnyezetvé­ delem és közgazdasági eszköztár című m ű­ ve m ár az előszóban rá m u ta t a környe­ zetszennyezés alapvető okaira, arra, hogy „a környezetszennyezés többnyire nem okoz költséget m aguknak a szennyezők­ nek.” Ezzel azonban nem állunk egyedül a világon, hiszen az USA-ban először 1975ben szereztek érv én y t a „szennyező fizet” elvnek, am ikor a G eneral Electric m ár nem csak a Hudson folyó h alait irtotta, hanem a cég hatv an ö t alkalm azottja is ágynak esett, valam int kim u tatták , hogy a PCB elnevezésű kis m ennyiségben is mérgező, illetve rákkeltő hatású vegyület a tehenek teje u tán a nőkében is kim u­ tatható. A bírság négymillió dollárt tett ki, ebből h árm at a Hudson kitisztítására fordítottak, további egym illiót pedig szennyezéssel kapcsolatos kutatásokra. A mezőgazdaság a legritkább esetekben jelentkezik ilyen szennyezőként, elsősor­ ban azért, m ert bárm ilyen ilyen irányú �ballépés az üzemek részéről elsőként és legerőteljesebben őket sújtja. G ondoljunk a túladagolt növényvédő szerek, vagy akár m ű trágyák hatására, am elyek éppúgy tö n k re tehetik a term ést, m intha nem is alkalm azták volna őket. Sőt, ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi esztendőkben a mezőgazdaság szám ára legalább akkora gondot jelent önm a­ ga megvédése a környezeti ártalm ak ­ tól, m in t a környezet védelm e a mezőgaz­ daságtól. Ez kétszeresen is nehéz feladat. Elsősorban azért, m ert a mezőgazdaság viszonylag „nagy felületen” érintkezik a környezettel, m ásrészt m aga is sok veszé­ lyes anyagot használ fel. Nem m egyénkben ugyan, de m egtör­ tént, hogy a teherszállító kisvasút kocsi­ jairól lepotyogó m űtrágyás zsákok kisza­ kadtak, tartalm u k a sínek m entén szét­ szóródott, s — m ilyen a sors — éppen a term előszövetkezet legelő tehenei nyal­ ták fel a sós, és éppen ezért szám ukra ízletes, de h alált hozó anyagot. Az ered­ m ény h ét elhullás és két kényszervágás... Az ok karbam idm érgezés, am ely súlyos esetekben feltétlen pusztuláshoz vezet a hirtelen felfúvódás következtében. Hogy az ilyen esetek mégis ritkán fordulnak elő, az nem kis m értékben a szerencsének köszönhető, hiszen a m agyar mezőgazdaság évente m integy m ásfél mil­ lió tonna m ű trág y át használ fel, ebből m egyénkre 25 ezer tonnányi jut. A m ásik szennyezési forrás a mezőgaz­ dasági nagyüzem ekben, az iparszerű ál­ la tta rtó telepek híg trágyája. Országos vi­ szonylatban a nagyüzem ekből évente (1979-es adat) 46 millió 812 ezer köbm é­ tern y i híg trágya, illetve trágyalé kerül ki. Ha ehhez m ég hozzátesszük a csaknem 52 m illió köbm éter használt vizet és a több m int 43 millió köbm éter szennyvizet, a k ­ kor ez elég tetem es m ennyiségnek mond­ ható. S ennek egynegyede sincs tisztítva. N ógrádban — am ely köztudottan nem bővelkedik iparszerű állattartó telepekben — összesen alig húsz szakosított szarvasm arha-, sertés- és ju htelep üzemel — a 39 nagyüzem ből még egy tucatban sem — több m int egymillió köbm éter híg trá ­ gya, használt és szennyvíz term elődött ezelőtt két évvel. És ebből mindössze 213 ezer köbm éter esett á t m echanikai vagy biológiai tisztításon. Nem sokkal több, m in t egyötöde. Erről ez olvasható a megyei környezetvédelm i koncepciókban: „A nagyüzem i sertéstelepek híg trág y áján ak hasznosítá­ sára D im itrov-pusztán nyárfás hasznosítá­ sú létesítm ényt helyeztek üzembe, Litkén, Pásztón és M agyarn ándorban legelőkön, váltakozó területhasznosítással helyezik el.” (Nem éppen m egnyugtató.) Az élelm iszeripari vállalatok is kitesz­ nek m agukért — elsősorban am i a vizek szennyezését illeti — és a jelek szerint nem ak arn ak lem aradni a nagyobb iparvállalatok mögött. A m egye egyik hús­ üzem e a városi csatornahálózatba vezeti tisztítatlan szennyvizét, túlterhelve ezzel az am úgy is tú lterh elt csatornahálózatot (ennek „levét” az Ipoly issza meg). A m á­ sik vállalat szerves hulladékaival a Ta r­ n át és a Zagyvát szennyezi, tavaly m ár 343 400 forint bírság erejéig. Az előbb em lítettek m ár túl vannak éves átlagban a másfél m illión és lassan felzárkózik hoz­ zájuk egyik tejüzem ünk is. Ez utóbbi a helyi tisztítótelepet (!) és a Szentlélekpatakot gyalázza 551 600 fo rin tér t. Ez több m int tízszerese az 1976. évinek, ami azért azt m utatja, egyre kevésbé lesz ki­ fizetődő a környezet szennyezése. A bír­ ság m értéke m indinkább megközelíti a károsítás veszélyességének m értékét. A végleges m egoldást azonban távolról sem ez jelenti. * Mind nagyobb veszély fenyegeti a ter­ m őföldet is, nem csak évi 15 ezer h e k tá r­ ral történő csökkenése m iatt, hanem a m egm aradó m ezőgazdasági terü let egyre nagyobb m érvű szennyezettsége m iatt is. Ebben részben a tisztítatlan szennyvizek­ nek, a m űtrágya és növényvédő szerek növekvő felhasználásának lesz szerepe. Feltehetően az ip ar sem fog találni a kö­ zeljövőben olyan m egoldást, am elynek se­ gítségével szilárd, folyékony, vagy éppen légnem ű szennyeződéseit m áshová ju tta s­ sa, m int a mezőgazdaság által is használt területekre. Ezért is érthetők azok az ag­ godalm ak, am elyek a mezőgazdaságot ép­ pen úgy féltik a környezeti ártalm aktól, m int a környezetet a mezőgazdasági te r­ melés iparosodásától. Egy biztos, a m ind intenzívebbé váló term elés, a csökkenő m unkaerő, a techni­ kai, technológiai fejlődés abban az irány­ ban hat, hogy m inél több olyan feladatot bízzanak kém iai vegyszerekre, am elyek azelőtt m egoldhatók voltak élőm unkával is. Ma m ár egyetlen m ezőgazdasági nagy­ üzem sem volna képes arra, hogy kukori­ cáját vagy burg o n y áját dolgozóival kapáltassa a gyomok irtása érdekében, vagy (főként) eredm ényesen védekezhessen az állati kártevők ellen, szám ottevő term éscsökkenés nélkül. Az igények pedig egyre nőnek, s a szük­ séges m ennyiséget m ind kisebb területen, egyre nagyobb biztonsággal, egyre jobb m inőségben kell előállítani. M ár önm agá­ ban ez is erőszak a term észet ellen, am elynek során szám talan, a környezet szám ára idegen és ellenséges anyagot kell felhasználni. Kell, m ert ezek hián y áb an m ár réges-régen nem terem né m eg a föld azt az élelm iszer-m ennyiséget, am ire az em beriségnek szüksége van. S az éhezés rém e — ha nem is hazánkban — m ég m indig sokkal inkább élő problém a nap­ jainkban, m int a környezet szennyezése. A DDT felfedezéséig időszám ításunk kezdetétől 1939 esztendő telt el. M agyarországi betiltásáig mindössze 28 esztendő. Ennyi idő kellett hozzá, hogy az em ber által felfedezett egyik leghatékonyabb fegyver bebizonyítsa, képes az em ber el­ len fordulni. A csodaszer, am ely — a becs­ lések szerint — egym illiárd em ber életét m entette m eg — növényvédelm i haszna m ellett — a m aláriától, pestistől, tífusztól és számos m ás járványtól, felb u k k an t szinte valam ennyi földünkön élő állat tes­ tében. B izonyítva ezzel a term észet kör­ forgását az em ber ak a ratán túl is. Az a tény, hogy az ENSZ környezetvé­ delm i program jának megbízásából m agyar szakem ber, dr. Balogh János akadém ikus irányításával a M agyar Televízió készít­ hette el és m u ta th a tja be a A m egsebzett bolygó cím ű film sorozatot, elism erést je­ lent szám unkra. Elism erést, s egyben kö­ telességet is, hogy ezeket a sebeket be­ gyógyítsuk egyszer. Zilahy Tam ás 9 �Term észetvédelem — p u s k á v a l? ! ____ A füstös presszóban több m int egy órá­ ja győzködöm ifjú kollégám at: a vadá­ szok tisztességes em berek. A többség, leg­ alábbis. Mi tagadás, fájdalm asan gyakran kényszerülök felcsapni efféle népnevelő­ nek, csaknem m indennapos a beszélgetés, am ikor megvédem a vadászokat. T. L. sem könnyű eset, csak m ondja a m agáét: a vérengző stüszi fogja a puskáját, ki­ megy az erdőre, halom ra lövi azt a sze­ rencsétlen jószágot. „És még ezt a véreng­ zést m ered sportnak, m eg vadgazdálko­ dásnak nevezni?” Így gondolod te — mondom szom orú­ an, közben pedig az já r a fejem ben, hogy valam i baj van a vadászati propagandá­ val. T. L. újabb söröket kér, s a pincér­ nő is tan ú ja m egjegyzésemnek: — Mellesleg, a vadászok egyben a leg­ tevékenyebb term észetvédők is. * A vérengzés képzetéhez oly csökönyö­ sen ragaszkodó T. L. ezt m ár nem emész­ ti meg. G unyorosan felnevet, kezében tá n ­ col a söröspohár. Ez az a pillanat, am ikor elfut a méreg, s hiába sürget fontosabb teendő, tö rténetek m esélésébe kezdek. — Ide hallgass, barátom , elm ondok egy „vérengző” vadászatot. Egy decem beri napon félm éteres hó borította a Bézmát, úgy gondoltuk, hogy kellem es erdei sé­ tára indulunk. Előtte az alföldi vendégva­ dász átcipelt m agával a szomszéd kocsm ároshoz: — V an-e fölösleges m unkaruhád, fehér köpenyed? Józsi bácsi bő, évekkel ezelőtt használt köpenyeket szedett elő, Jenő pedig szépen fehérbe öltöztetett m indannyiunkat. — Enélkül ki sem szabad ilyenkor m en­ ni az erdőre! A legkönnyebben így álcáz­ h a tja m agát az em ber, ideális öltözet ez a cserkelésre. A vacokban melegedő vaddisznó becserkészéséből azonban ezen a napon nem lett semmi. Éjszaka kem ény fagy volt, a vas­ tag hó felső rétege csonttá fagyott, re ­ csegve szakadt be a lábunk alatt. — Hazam együnk, lóért. A visszafordulásra utasító parancs, mi tagadás, nem is volt ellenem re ebben a cudar időben. Csak a lovat nem értettem . — L átjátok ezt a csapást? — m utatott apám a jégpáncélba rajzolt nyom vonalra. — Itt vannak a vércseppek, a jégszilán­ kok felsértették az őz csülkét. Egy k u rta óra m ú ltán B abát, az izmos lovat vezettem Nagymező felé, apám a kezében hozta a hám fát. Autóbusz a ra ­ szolt óvatosan a jeges úton, az em berek meg csak bám ultak az ablakon, mi az ördögöt ak arn ak ezek azzal az árva ló­ val. Mit is . . . Jóm agam is csak a hegy­ tető n értettem meg. Apám farönköket láncolt össze, a ló u tán kötötte. — Ez az átkozott hójég tönkreteszi ne­ kem a csülkös vadat. Csizm át nem húz­ 10 hatok rájuk, hát tö rü n k nekik u tat az etetőkhöz. Az ellenségem nek sem kívánom ezt a fél napot. Felváltva vezettük Babát, a farönkök súlyos csokra alatt harsogva szakadt be a jégpáncél, a m ögöttünk h ú ­ zódó végtelen teknőben gríz m ódjára por­ zott a fényes hó. A m unka harm adánál m ár a nyakam ban is jeges hólé csorgott. A m ikor pedig a ló előtt kapaszkodva b e­ szakadt alattam a hó teteje, s egy-egy m é­ lyedésben orra bukva még az arcom at is felsértette a jéglapok széle, m agam is azt gondoltam : ér-e ennyit a vad? Ér! M ásnap m egnéztem, hogy mivég­ re pusztítottuk m agunkat egy gyötrelm es fél napon át. A farönkök v ájta „teknő­ ben” m ár kellem es volt a gyaloglás, s öröm m el állapíthattam meg: m ennyi esze van a vadnak. R átalált bizony még a szarvasrudli (szarvascsapat) is az em ­ b er készítette gyalogútra, azon ballagott le a takarm ánnyal dugig rakott, nádtetős etetőkhöz. K ínról és szenvedésről árulko­ dó, jégbe ivódott véres rajzolat meg sehol. T. L. egyre szelídebb arccal bólogatott. — Jó, megengedem , nem olyan egysze­ rű az ábra. Bár... ez a lövöldözés nagyon is egyenlőtlen küzdelem nek látszik. Vala­ hogy nem fer. A vaddisznó, például, nem tu d visszalőni! Visszalőni, tényleg nem. De meg lehet-e értetni egy kívülállóval, m ennyi előnnyel rendelkezik az erdőlakó vad, hogy m ilyen rafinált, hogy em ber legyen a talpán az a vadász, aki ki a k a r fogni rajta. A k ü z­ delem bizony, nem is an n y ira az em ber jav ára írható előnyökkel folyik — hiába visel fegyvert! —, de ez igazán csak sze­ mélyes élményeikkel tapasztalható meg. I tt van azonban T. L. megjegyzésének fel­ háborodott hangon előadott m ásik fele is : „lövik a v ad a t”. Neki m agyarázhatnám , hogy ez is általában a vad, a term észet érdekeit szolgálja. Az érveket azonban m ondja helyettem B. Z., a sok-sok kalan­ dot átélt tapasztalt vadász. — Kérdezd csak meg ezeket a v ad á­ szat ellen felháborodottan tiltakozó golyhókat, m iként cselekednének, ha álla tta r­ tással foglalkoznának otthon. Ugye, ki­ em elnék az állom ányból a satnya, a be­ teg, az elfajzott példányokat. Az állom ány érdekében, term észetesen, hogy javítsák, vagy legalábbis m egtartsák a minőségét. Kérem tisztelettel, ezt cselekszi a vadász is, csak sokkal nehezebb körülm ények kö­ zött. Nagyon nagy körültekintéssel, szak­ mai tudással és felelősséggel selejtezi a vadállom ányt, kiem eli az oda nem való egyedeket. Ezzel a tevékenységével pe­ dig a term észetet szolgálja, nem egy eset­ ben az elkorcsosulástól védi meg a vadál­ lom ányt. Jó, ha tudod azonban, hogy én m ost az igazi vadászokról beszélek. Minek is tagadnánk, akad közöttünk olyan is, aki válogatás nélkül lőne, hogy azt ne m ondjam , kilőné még a tehénből is a borjút. Csakhogy az ilyen rapsic, azaz orvvadász, hiába van legálisan fegyvere. * Az öreg B. Z. vélem énye azonban csak egy érv ahhoz, hogy a vadászok túlnyo­ mó többsége a term észet rendjéért, a te r­ mészet egészséges „h áztartásáért” dolgo­ zik. M. I. toppan t be a m inap hozzánk, aki egy közeli vadásztársaság vadászm es­ tere. — Segíthetnétek egy kis inform ációval. V ásárolna a vadásztársaságunk még vagy száz m ázsa kukoricát a téli etetéshez, úgy hallottuk, hogy ezen a vidéken v an el­ adó term ény. A vadásztársaságnál ugyan vagonszám ­ ra van szálas takarm ány, de a korszerű vadgazdálkodás egyik téli alapelvét, a kom binált etetést kív án ják b etartani. A szálas takarm ányhoz ezért vásárolnak a közös m unkával m egterem tett pénz egy részén szemes term ényt, meg lédús ta ­ karm án y t is. Ugyancsak M. I. volt az, ak i­ től egy kellem etes beszélgetés során ezt h allo ttam : — Az időjárás kiszám íthatatlan, azért a jó vadgazda m indig úgy készül fel, hogy fogcsikorgatóan kem ény tél lesz. A kkor nem érheti m eglepetés az em bert, a v ad ­ állom ány pedig nem sínyli meg a cudar időt. A tv-híradóban rendszeresen visszavisszatérő tudósítás: csilingelő szán suhan az erdőn, szinte érezzük a felrakott széna illatát. A kam era jóvoltából közelről m eg­ csodálhatunk egy őzet, vagy szarvast, köz­ ben szorgos kezek töltik az etetőt. Idilli képek. A valóság — m int általáb an — kissé bonyolultabb. Szabad idejében k a ­ szát és villát fog sok vadász, tak arm án y t term elnek, vagy éppen a szorgos vadgaz­ dálkodással m egterem tett pénzért v ásá­ rolnak eleséget. Az ősz végén, tél elején pedig megkezdik a szoktató etetést, ké­ sőbb pedig szinte nap o n ta figyelik az ete­ tőket, hol van szükség utánpótlásra. A kocsinak vagy szánnak pedig m ennie kell — sőt, akkor igazán —, ha em bert pró­ báló körülm ények között közelíthetők is meg az etetők. S az eredm ény? 1980-ban a vadgazdál­ kodás 40 millió dollárt produkált a nép­ gazdaságnak. — Nem is akárm ilyen dollárt — néz rám nagy büszkén az egyik vadásztársa­ ság intéző bizottságának gazdasági ügyek­ kel foglalkozó tagja. — Nagyon sok ipari üzem három szorannyi forintból állít elő egy dollárt, m in t a vadgazdálkodás. A ti­ tok pedig egyszerűen annyi, hogy a ráfo r­ dítás „nálunk” kevesebb, a vadból szár­ mazó dollárban ott van a sok-sok vadász társadalm i m unkája. Ingyen term el ta k a r­ m ányt, térítés nélkül etet, meg végez ezernyi m ás m unkát. * Eddig ju t a krónikás, am ikor rájön, hogy jobbára a nagyvadról, s az azzal kapcsolatos teendőkről esett szó. Holott éppen az apróvad kapcsán m utath ató be szemléletesen, m ilyen erőfeszítéseket tesznek a vadászok a term észet egyensú­ lyának fen n tartásáért. A mezőgazdaság változása következtében jelentősen csök­ k ent az apróvad szám ára alkalm as élő­ hely, m egszűntek a vadbúvók, a csende­ resek. A következm ény itt-o tt szinte m ár �katasztrofális, m utatóba lehet látni fog­ lyot, fácánt, nyulat. Pedig... biológiai vizs­ gálatok m u tattá k k i: a fogoly és fácán begyében több tucat növényi kártevőt ta ­ láltak. Az em ber, lehetőségei szerint igyekszik m egállítani a term észet rendjé­ nek, biológiai egyensúlyának m egbom lá­ sát. — Nógrád m egyében az apróvad-gazdálkodás élőhelyi feltételei m ár csak 10— 15 vadásztársaságnál adottak, ahol első­ sorban a vadon élő törzsállom ány m eg­ tartására, védelm ére kell törekedni — hallottam Tóth Józseftől, a megyei főva­ dásztól. A feladat egyértelm ű: a nagyvadhoz hasonlóan ki kell alakítani az úgynevezett k ím életi területeket, ahol fokozott dúvadirtással, védelem m el és etetéssel hosszú távon meg kell ta rta n i a szaporodásra re ­ m ényt adó törzsállom ányt. De hívjuk se­ gítségül a szám okat, beszédesebbek azok m inden siránkozásnál. Az em lített m e­ gyében 1970-ben a becsült fácánállom ány húszezer darab volt, 1981-re pedig tízezer alá esett vissza. Az újabb, m ár-m ár k a ­ tasztrofális bajok megelőzésére m estersé­ ges tenyésztésbe fogott a term észet rend­ jére ügyelő vadász. 1973-ban kilencezer fácáncsibét engedtek ki a területre, 1981ben pedig m integy tizenkétezret. — Ez sem teljes m egoldást jelentő vál­ lalkozás — m ondja a szakem ber. — A m esterséges keltetésből felnevelt és kibo­ csátott fácáncsibék utógondozását és vé­ delm ét az eddiginél sokkal nagyobb gond­ dal és körültekintéssel kell végezni. E gyébként hiábavaló erőlködés, kidobott pénz az ablakon. Elképzelem T. L. ábrázatát, és szinte hallom a közbeszólását: — Jól van, felnevelik a vadászok ezt a rengeteg fácánt, hogy aztán legyen m it lelövöldözni. Mi tagadás, ez volna a cél, m inél több pénzt hozó, szépen fejlett fácán kerüljön terítékre. De csak akkor, ha az állom ány erre lehetőséget ad. S addig? Tanulságos táblázatot láttam a m inap. Az em legetett m esterségesen k eltetett és kibocsátott fá­ cánok nagy szám a ellenére roham osan csökken a MAVAD-nál értékesített lő tt fácánoké. 1975-ben például N ógrád me­ gyében 2109 darabot ad tak le a v ad érté­ kesítő vállalatnak, 1978-ban m ár csak 815-öt. 1980-ban pedig 114 (!) fácán k e­ rü lt a hűtőházba. Íme, a legszem lélete­ sebb bizonyíték: a term észet rendjének fenntartása a legfőbb cél, nem a m aradék fácánállom ány halom ra lövöldözése. Egy kezembe k e rü lt vadászati „m enetrend” pedig a kellő önm egtartóztatást is bizo­ nyítja. Az em legetett dokum entum ban ugyanis ott van fehéren-feket év el: a fá ­ cánvadászaton fejenként egy (azaz egy) darab fácán lőhető. A term észetes az volna, ha nem kelle­ ne ilyen szigorú korlátozással élni, s ezt szeretnék elérni a fentebb érzékeltetett törekvésekkel is. * Egy közelm últban készített fénykép ju t az eszembe, ennek kapcsán pedig az, hogy arról is szólni kellene: kik is a vadászok ma, 1982. elején. Az a bizonyos felvétel egy vadászati rendezvényen készült, s éppen pászintottam a szöveges beszám o­ lóhoz, am ikor a hátam m ögött m egszólalt v a la k i: — Nocsak. A vadászok küldöttközgyűlésén voltál? Ez a fénykép... éppenséggel készülhetett volna a megyei tanács ülé­ sén is. Valóban, az elnökséget m egörökítő fény­ képről számos ism ert vezető nézett ránk. Egyrészt, m ert egyikük-m ásikuk a v ad á­ szok megyei szövetségében is tisztséget vi­ sel, más részük pedig a politikai-gazdasá­ gi m egbízatásukkal összefüggésben ügyel a sokat terem tő vadgazdálkodásra is. Az a protokoll kép azonban korántsem a v ad á­ szok „társadalm án ak ” összetételét m u tat­ ja. A valóságban — az idézett m egyében — a vadászok negyvenkilenc százaléka m unkás, tizenhat százaléka term előszövet­ kezeti dolgozó, s a nem fizikai m u n k ak ö r­ ben „kenyerüket kereső” vadászok arán y a csupán harm incöt százalék. S m ilyen vadászok a vadászok ? A több­ ség ápolja és gondozza a vadat. Nem így Z. V. A m int felkapaszkodott a hivatali ranglétra kellően elism ert foká­ ra, úgy gondolta, a m egszerzett ran g k ü l­ sőségeihez im m ár hozzátartozik a vadász­ jegy és a fegyver is. Meg a trófea, term é­ szetesen. V ásárolt is n éh á n y at az élm é­ nyeiket és a tró fe át kevésbé becsülő v a­ dászoktól. Z. V. pedig a vendégei előtt k i­ n y itja a szekrényt, büszkélkedik a fegyve­ rével, a pénzért vásárolt trófeákkal. M un­ kahelyén pedig nem feledi el tüntetőleg b ejelen ten i: — A h ét végén a D u n án tú lra m egyek, szarvasbőgésre. Fegyver, trófea, vadászati program — Z. V.-nél m ind külön-külön és együttvé­ ve csak felvágás. Státusszim bólum . Még szerencse, hogy ők vannak keve­ sebben — erre vall a m ár idézett negy­ venm illió dolláros bevétel. * Z. V. term észetesen nem kuriózum , h a­ nem egy típus. Ez pedig a rra vall, hogy itt-o tt nem gond nélküli a vadásztársasá­ gok belső élete. — A kad olyan vadásztársaság, ahol a teríték re k erü lt nagyvad jelentős része tíz-tizenkét ak tív vadásznak köszönhető — m ondja Tóth József megyei fővadász. — M ásként fogalm azva: a golyós fegyve­ reknek nem egészen a felét használják ki kellőképpen, ez pedig bizonyos feszültsé­ gekhez vezet. Egy-egy m egyében ugyanis m eghatározott szám ú golyós vadászfegy­ verrel rendelkezhetnek a vadászok, s így előfordulhat, hogy valakinél éveken k e­ resztül a lezárt szekrényben hever az áhí­ to tt vadászfegyver, m ás pedig — aki a k ­ tívabb volna — nem ju th a t hozzá. A v a­ dászatban való részvétel term észetesen önkéntes, de gazdálkodni kell, ennek az alapjai pedig a vadászattal terem thetők meg. Ezért kell — a lehetőségekhez m ér­ ten — az optim ális m egoldást keresni. Ha m ár egy megyei fővadásznál van a szó: sokat beszélnek m anapság a fiatalí­ tásról. — A huszonegy és harm inc év közötti vadászok arán y a 12,5 százalék, az elm últ m ásfél év a la tt valam elyest csökkent a h atv an év feletti vadászok száma. Egyik alapelvünk, hogy nem avatkozunk be a 11 �vadásztársaságok belső életébe, az idősek és a fiatalok viszonyával kapcsolatban azonban felhívhatjuk a figyelmet néhány ellentm ondásra. Egy nagyvadászaton pél­ dául azt m ondják, h ajtsanak a fiatalok, ők bírják szusszal, az idősebbek meg el­ álló puskások lesznek. Az eredm ény aztán meglepő. A hajtásban látják a gőzölgő vackokat, a meleg hullatékot, az erdő meg ném a, nem szól a fegyver. A végén kide­ rül, az idősebb elálló vadászok észre sem vették a megugró vaddisznókat. Kétség­ telen. meg kell becsülni az idősebb vadá­ szokat, csakhogy eredm ényességre is kell törekedni. Ennek érdekében pedig a helyi adottságoknak megfelelően kell szervezni a vadászatokat, különösen a könnyebb, nem an n yira m egerőltető terepen. — Apropó, eredm ényesség. Évek óta hallok szajkózni egy m ondást: eb a va­ dász k u ty a nélkül. — Mit m ondjak erre . . . alig jutunk egyről a kettőre. A jól kiképzett kereső- és hajtókutyák nagyon kellenének. M indjárt kevesebb lenne a m unka, a sebzett és el­ pusztult vad. A veszteség! Idegenkednek a m unkakutyák tartásától, pedig . . . egy jól kiképzett keresőkutya költsége ha­ vonta néhányszáz forintba kerül. Ellen­ példaként hadd em lítsem meg. hogy egy hatvankilós megsebzett, m ajd tönkre­ m ent vaddisznó értéke három ezer forint körül van. — Na ja. Pontosan a szaporulat ide­ jén, elpusztít a róka rengeteg apróvadat, fácánt, nyulat. H allottam én, uram , olyan kibontott rókakotorékról is, am elyikben negyven fiatal nyúl tetem ét találták meg. Kár, bizony nagy kár. Csakhogy én sem lehetek a zsebem ellensége. Em legethetünk azonban m ás gondokat is. Ugyancsak egy vadgazdálkodási szak­ em bertől hallom : — Sajnálatos módon, sok még a ké­ nyelm es és túlzottan óvatos vadász, hiva­ tásos vadász. Egy részük a leghatározot­ tab b an fellépő környezetvédő, mások azon­ ban jobban szeretik a békességet. Az utóbbiak inkább meg sem szólítják azt, aki zsákszám ra borítja az erdőbe a sze­ m etet, fel nem írnák egyetlen környeze­ tet csúfító gépkocsivezető autójának a rendszám át. Ugyanez vonatkozik az a p ­ róvadat és a term észet biológiai egyensú­ lyát veszélyeztető égetésekre, gyújtoga­ tásokra is. Szemet húnyni kényelm esebb, a harag egyébként is hosszan tartó. A vadászok egyik megyei intéző bizott­ ságán hallom : van egy kis rem ény, hogy az előbb em legetett hiányosságok lassan megszűnnek, eredm ényesebb és általáno­ sabb lesz a környezetvédelem a vadásztársaságoknál is. M indenesetre biztató, hogy 1981 elejétől term észetvédelm i fe­ lelősöket is m egbíztak a vadásztársaságok­ nál. * S ha m ár az eredm ényességnél tartunk, em lítsük meg, hogy Nógrád m egyében negyvenegy em ber a vadászatért és vadgadálkodásért végzett m unkáért k apja a fizetését, ennyi a vadásztársaságoknál dolgozó hivatásos vadászok száma. Szak­ ism eretükön, felkészültségükön nagyonis sok múlik. — Így igaz — bólint a megyei fővadász. — Egy nyolc-tíz évvel ezelőtt elvégzett vadgazdálkodási tanfolyam m a m ár nem elegendő. Ha nincs jó felkészültség, en­ nek eredm ényeként pedig kellő fellépés, ak k o r lekezelik a hivatásos vadászt. A te ­ k in tély t saját m aguknak kell kivívni, s ezt azért kell hangsúlyozni, m ert eredm é­ nyes vadgazdálkodás a hivatásos vadá­ szok nélkül nem képzelhető el. A vadőrök, hivatásos vadászok igen sokat tehetnek a term észetvédelem ért is, bár a fizetésük, az anyagi megbecsülésük sok helyen nem eléggé ösztönzi őket e r­ re. K. B. nyolcadik éve hivatásos vadász, s az em lített ellentm ondásra szemléletes példát is mond. — Szűk három ezer forint a fizetésem, ehhez jönnek még a lődíjak a dúvadirtás után. Csakhogy . . . egy elejtett vagy egy kotorékból kifüstölt róka u tán kapok száz forintot. Egy télen m eglőtt róka ge­ reznájáért pedig azonnal ezerötszázat is. Ezerötöt! Bolond lennék nyáron elpusztí­ tani ezeket a kártékony ragadozókat, am i­ k or a zsebem m ást diktál. Mondom K. B.-nek, a legveszélyesebb időben kím éli a dúvadat, d e tudja ő ezt nálam sokkalta jobban. 12 léshez, a vadbúvók gyérítését a vaddisznó­ hajtás előtt kezdik meg, és még lehet so­ rolni a vadászok orra alá való borstörés m egannyi módozatát. Kerestem , term észe­ tesen, a m agyarázatot is. — E gyszerű.. . az erdészek általában hiá­ nyoznak a vadásztársaságok tag jai közül. Nézze csak, az erdészek a rendszerváltozás előtt is puskás — azaz gyanús — em berek voltak, ebből pedig következett, hogy akik az ötvenes években kerültek ki az iskolák­ ból, bele sem szagolhattak a vadászatba. M ondjak valam it? Jóm agam ötvenhárom ­ ban végeztem, ötvenötig pedig még szolgá­ lati fegyverem sem volt. Itt-o tt tehát ma is gyanús szemmel né­ zik az erdészeket. Mondván, puska a vál­ lukon, titkon meglövik a m agukét. A gyanúsítgatás pedig rossz v ért szül, m int ahogy haszonnal járh a tn a a kölcsönös együttm ű­ ködés. Az előbb idézett, erdészből lett vad­ gazdálkodási vezető erről így vélekedik: — Az erdész állandóan a területen él, a vadásztársaság elnökénél, vadászm esteré­ nél. m indenkinél pontosabb inform ációk­ kal rendelkezik a vadjárásokról. Sokat se­ gíthet. Olyan gyakorlati inform ációkkal is, hogy üres egy etető vagy egy sózó. Milyen lehetőségeket hagyunk ki az os­ toba ellenszenv következtében! Az elm u­ lasztott inform ációk érték ét akkor foghat­ juk fel igazán, ha tu d ju k : Nógrád megyé­ ben egyetlen hivatásos vadászra 5365 hek­ tárnyi terület jut. * Talán feltűnt az olvasónak, hogy vadá­ szat helyett leggyakrabban vadgazdálko­ dást írtunk. Így van ez rendjén, a sokré­ tű, szakism ereteken és tervezésen alapuló m unkát ez a szó fejezi ki legjobban. A vadgazdálkodás azonban feltételezi, hogy a vadásztársaságoknak a mezőgazdasági nagyüzem ekkel szoros összhangban kell dolgozni. Elvégre a területük jobbára kö­ zös: az egyik mezőgazdasági árut, a másik meg vadat „term el” rajta. — Hosszú éveken keresztül a form ális együttm űködési m egállapodásokon nem ju ­ tottunk túl, hiába szorgalm aztuk a ta rta l­ masabb kapcsolatokat. Szerencsére, m anap­ ság egyre több helyen ism erik fel a közös érdekeket, ez pedig lehetőség az előbbre lé­ pésre. P éldaként csak annyit, hogy ahol m egtalálták az együttm űködés gyakorlati lehetőségeit, ott kevesebb a nagyvad által okozott kár a mezőgazdasági k u ltú rterü leten, a vitákról nem is beszélve. Az együttm űködésről m eghallgattam egy term előszövetkezeti elnök vélem ényét is. — N álunk kifogástalan, s azt hiszem, hogy a jó személyi kapcsolatoknak köszön­ hető. Mondok v a la m it... aratás befejezése­ kor, zárszám adáskor adnak a téesznek egy „törött lábú” őzet; én meg adok a vadásztársaságnak egy-egy gépet takarm ányt szál­ lítani, vadföldet szántani. Mit tudom én, hogy m ennyire szabályos ez az egész, de praktikus és célravezető — annyi szent! Első alkalom m al m egdöbbenve hallot­ tam , a vadásztársaságok együttm űködése éppen az erdészeti üzemekkel a legkriti­ kusabb. Szarvasbőgéskor fognak hozzá a vadászatot kétségtelenül zavaró leterm e­ * Mondanivaló, történet, érv bőven volna még. álljon itt befejezésül egy utolsó. Egy pillanatra abbahagyom a m unkát, a szo­ bám falára gom bostűzött plakátokra né­ zek. N éhány percig elgyönyörködöm a több m int százötven v éd ett m adár — több van, csak az én plakátjaim örökítenek m eg en y nyit — színes ábráin. V alam ennyinél o tt az eszmei értéke is — forintban. Nézzük c sa k ... ezer fo rin tra taksálják — többek között — a kuvikot, a fülesbaglyot, a macs­ kabaglyot, a nagy, közép- és kis fakopán­ csot. A pipíske, ö tfajta cankó, meg a fecs­ kék „értéke” csak három száz forint. M iért em legetem m indezt? Felelős beosztásban dolgozó vadgazdálkodási vezetőktől tu ­ dom: a védett m ad arak at kellőképpen tisz­ teletben tartjá k a vadászok. Talán, m ert ők tudják igazán, m it is jelentenek a te r­ mészet egyensúlyában. A „tisztelet” azonban kevés. Illetve, m in­ den tiszteletet m egérdem elnek azok a va­ dászok, akik egy-egy igen ritka, több tíz­ ezer fo rin tra becsült védett m adár fészkét őrzik. A szó szoros értelm ében, egym ást váltva, puskával. A tojásrablóktól, akik egy-egy faj utolsó példányait ak arják ki­ zárólagos tulajdonuknak, vagy könnyű pénzszerzési forrásnak tekinteni. Ez ju t eszembe a szobám falára biggyesz­ tett plakátokról; a term észetvédelem ről és a vadászokról. A jánlom a bevezetőben em ­ legetett T. L. — és fájdalm asan sok kétkedő társa — figyelmébe. M indazoknak, akik úgy vélik: ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez megette. .. S akik szerint „ez” és „ennyi” a vadász. Kelemen Gábor �Pardi Anna stílus költészet___ fegyelem és tudathasadás x műszakban a legközelebbi y hiány nagy munkaköri árvaságban gyermekláncfűre hulló glóriában elborítanak a két bolond tézis nem egy pár harmóniák depressziótól az optimizmusig égés és kiégés te ch n ika i fe jlő d é s lélek a szervezés képessége_______ konstrukciókká szerelt könnyek építenek a szemfenéken korosztályom talpig vulkánban hamuban küzd tehetetlenségével és a hőfokokkal kutatási alapján és null-magaslatán felém jön akit nem szeretek s gyűlöletem kínja veszni hagyja azt is, akit, amit még megszeretnék. a la p ism e re te k az ember mivel meghal tökéletesen szabad az ember mivel él tökéletlenül rab a menthetetlen angyal és a mentő ördög élesváltásban így együtt száll látásból ismerteti a láthatatlant em beri együttérzés mintha medve menne a kötélen s mindenki mutatványra vagy leesésre vár őszinteség___ szilánkokká oszlott szempár néz a gerendákkal telibe na p i te e ndő be- és kitelepítem a rakétákat általános harcképtelenségem szorongásaiba 13 �Bódi Tóth Elemér K u fá rkodó éj Álmomban, bolondság, öregmenyecskével viaskodom, még holdtölte előtt, a szalm azsákot ilyenkor ne töltsd meg. Sok lesz a bolha, rág m ajd csípésük s virágzik, m int bíbor, bőrödön. Az időt ne sürgesd égre nézve, úgyis elmegy. Csak am ikor fogyni kezd a hold, sarlós lesz, töm d a szalm át. Gyerek pelenkáit ne hagyd kin t száradni napnyugta után. M ert elérhet annyi gond, a gyerek rossz lesz, ne érjen vád. Lóstál a szél, lódít egym ásnak ágat, já r az éji kufár. Fény v o lt__________ Mikor láth atatlan ragyogásba fordul az éj, hangosabb lesz a falu bolondja, míg hazaér. M ikor a kászliban az edények m eglapulnak, a borzalomból kapsz ném i képet, m int a holtak. G yü le ke zze te k Eredics tanító néni házunk árok partról nézi. T anított dalt, m ennyiségtant, Vásznán ecsettel kaparász, festett ő is, m int Szent Lukács. dallam , István m ester elhalt. M ikor a jászolkarikához ér nyugvó barom , felbődül a karikán túli tér még szabadon. Ekkor a kuvik szeme, m int a kincs, M ár az első háborúkor utolérte, hány dezentor. A G ábriel forgolódott, platánfaággal szűrt napot. tűzbe takar. Az éjjel fény volt nálatok, csak nincs valam i baj? 14 Szekerezett, de m egunta, m int egykor Illés-próféta. Kocsishoz égzengés érhet, em legeti Bódi József. Utól nem érheti m adár, ki a m ennyben kántorizál. Tám ad a szél kilenc ágból, álljon elő, aki bátor. K oponyáját kicsiszolja, m int a gyém ántot Spinoza. �Domokos József A szoba A karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a szőnyegek­ kel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többé. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jelle­ ge hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akarnának törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m a­ gát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fona­ dékában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen le­ hetetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés terjeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folytonosság­ gal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám ai­ val. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott, áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, ak á r egy tintap acni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő ful­ lánkja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve nőtt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. Így kezdődött: felállt és derm edt kíváncsian figyelte, képes-e az arabeszkekre lépni. A szőnyegek indái gyanús csendben lap u ltak meg, a szoba küzdőtérré változott, m elyen az ellenfelek halálos összecsapás­ ra készülnek. K eservesen küzdötte fel m agát eszméletébe a sej­ tés, hogy m ost azután legkevésbé önm aga képes az eljövendőket előre látni. Mi fog tö rtén n i; elesik és elvérzik, vagy tá n megle­ pő könnyedséggel libeg végig a szobán? Érezte, valam it be kel­ lene bizonyítania, de am it begyakorlottan és egyszerűen, szinte játszva valósíthatott volna meg egyébként, az m ost kivihetetle­ nü l nehéznek tű n t: így egyelőre m ást nem tehetett, figyelm e­ sen és m ozdulatlanul állt. A szoba légköre a fenyegető veszé­ lyek ellenére elzsongította a figyelm ét, hiszen a leeresztett re ­ dőnyökön át egyenletesen és m egnyugtatóan szűrődött át az u t­ ca tom pa m oraja. Viszonylagos bódultsága nem ta rto tt soká, undorodva ráz­ kódott össze, am int ú jabb tám adásként elborította a szoba tá r ­ gyaiból kiáram ló megvetés, m elyet azok közös, nagy ügyük pél­ dás egyetértésében o n tottak rá. U gyanakkor gyűlölködő igyeke­ zetük m ögött furcsa módon szinte hivatalos közönyt gyanított. A lapjában nem lehettek m ások náluknál hatalm asabb érzések és ak arato k felbérelt m am elukjainál, aljasságuk valójában ér­ dektelennek tű n t mozgató „gazdájuk” aljasságához képest. K étségkívül a tárgyak ez idegenkedően közömbös s mégis erőteljes ellenségessége okozta, hogy érzékei, m integy ütést kapva inogtak, szédültek meg s többé nem voltak képesek a m egszokott léptékben felfogni és szám ára leképezni a té r való­ ságos viszonylatait; a szoba lépésnyi távolságai egy csapásra fa­ gyos térségekké, roppant, jeges m ezőkké tágultak. Ám ezek a m élyreható változások m intha nem is érin tették volna az ellene fenekedő tárgyakat, p illantásukat továbbra is egyenesen rá sze­ gezték, sziszegésüket egészen közelről hallotta. A távolságok á t­ hidalására m egteendő erőfeszítés csupán saját m aga szám ára fogalm azódott meg feladatként, m ert, ha nem teszi m eg ezt az erőfeszítést, akkor v ert helyzetbe kerül, és m int a körülm ények sugallták, talán m indörökre. F elindultságában ösztönzést érzett arra, hogy ne sokat tétovázzon, hanem m ozduljon m innél ham a­ rabb, de ugyanakkor egy legbelül gyökeredző óvatosság nem en­ gedte cselekedni. Úgy vélte, egy közvetlen veszélyt elhárított, am ikor volt ereje felállni, de felem elkedvén rögtön árn y ék bo­ ru lt rá, am ely alól kikerülni sokkal nehezebb és körm önfontabb vállalkozás lesz sem hogy vaktában m ozdulhatna. Az indítékra v á rt teh át, am ely érthető kapcsolatot terem t hom ályos szándékai és az egyelőre m ég szintén homályos m egoldás között. A körülötte nyüzsgő, fenyegetően feléje nyújtózkodó kör­ nyezet ism ételt átlényegülései nem lepték meg, t isztában volt azzal, hogy a szoba és tárgyai bárm ikor, m inden erőfeszítés nélkül képesek lesznek visszanyerni eredeti alak ju k at. N eki vi­ szont — m agától értetődően — nem szabadott k iv árn ia ezt, ha­ nem most, am ikor igazi lényegüket nem tak arg atják , kellett ve­ lü k m egbirkóznia. Elég lesz csupán a fejét felem elve széttekinte­ nie és m áris előtte áll m ajd a feladat, hogy m iként próbálkoz­ zon meg a távolságok áthidalásával és sarokba szorított helyze­ téből kievickélve m egpillanthassa a „cselekvések színpadát,” aho­ vá fel kell lépnie, elvégezve az eddigi történések által m egsza­ bott m ozdulatokat. M ert különben nem ab ban a pillan atb an és nem úgy fog legördülni a függöny, ahogyan szeretné. És ha a függöny m ásként gördül le, akkor nem legördül, hanem roppant tömegével rázuhan és bárhogyan kapálódzik képtelen lesz alóla kikeveredni. A környezet átlényegülését te h á t úgy értelm ezte, m in t egy életveszélyesen csalóka, őt árm ányosan átejten i készülő látványt. Igen ám — gondolta — de ha em lékei könyvét a m egfelelő la­ pon csapja fel, akkor ráb u k k an a szobának a rra a k eresett rész­ letére, ahol a valóban lényeges látnivaló várja. De vajon m ilyen jellegű ez a látnivaló, az életét betöltő el­ m érgesedett, nevetségesen és sebzőn veszélyes kapcsolat, m elyik m ozzanatára kellene ráéreznie, az előtte elterülő térség m ely pontjára kellene ráböknie, hogy elérhesse a színpadot, felléphes­ sen rá és cselekedhessen? A szoba zűrzavaros és mégis áttek in t­ hető, ismerős és mégis idegen volta szinte súlykolta, hogy a megoldás nem más, m int egy gondolatban m á r sokszor m egtett, de ú jra és ú jra eltem etett m ozdulat, m elyet feltehetően a ka­ rosszékével szembeni falon terpeszkedő (mind ez ideig elfelejTett, ám m ost egy csapásra ú jra felfedezett!) tü k ö rb en p illan t m ajd meg. E m ozdulat puszta látványa is friss zubogást in d ítan a el, valam ely kékes harsogást bontana ki benne legbelül. M indenképpen így tö rtén ik m ajd — gondolta — hiszen e moz­ dulat m egpillantása a tükörben, m ajd valóságos véghezvitele, elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy m ásik, „idegen” moz­ dulatnak a felszám olásával. Kínzó bizonyossággal érezte, hogy ez a saját m ozdulatával eltávolítandó m ásik m ozdulat fedi, szi­ geteli el, m integy k átránypapírként, a saját értékesebb rétegeit, nem engedvén befelé szivárogni a külvilág éltető, jótékony ned­ vességeit. M erev és halálosan szikkadt volta őt m agát teszi m e­ revvé és szikkadttá, így m indenképpen vissza kellene v áltan i azt a „m ásik”, őt takaró, be- és elfedő m ozdulatot, m égpedig a viszszaváltás árán ak m érlegelése nélkül. (M iként egy életbevágóan fontos ügy kapcsán hibásan m egfogalm azott m ondatot, félreérthetően m egtett gesztust is bárm i áron visszaváltana.) Ez a „m ásik”, ham is, m ivel pusztító m ozdulatot k u ta tta h át és rá is talált: engedelmes, panasz nélküli m eghajlást lá to tt fel­ villanni a tükörben, m integy válaszként egy p u h án és oldottan, de kím élet nélkül oktató hangra és a hangot kísérő gesztusok­ ra. A saját engedékeny m eghajlásait lá tta a M ásik tám adóan oktató és kioktató, önállóságát és önbecsülését pusztító mozdu­ latai m ellett, m ert ez a „m ásik” tényleges és valóságos M ásikká testesült, ism erős és mégis idegen M ásikká, aki ugyan lehetne A kárki is, de szám ára mégis visszavonhatatlanul egyedivé vált a tükörben való m egjelenése pillanatában. Ahogy rebbent a tekintete újab b taglejtés rajzolódott ki a tü k ö r holdfényes lapján, ez az izgalom és a türelm etlenség ki­ fejezésének indult, de útközben m eggyávult és éppen félig sike­ rü lt volta te tte áporodottá. Nem vitás, kényszer alatt szü letett: a Másik közönyig nyugodt, felsőbbséges m ag atartásán ak válasza volt, am ely m agatartás a m aga biztonságát az ő gyávaságából eredeztette. A tükörben ugyanis karcsú, rem egő kézfeje jelent m eg: u jjai zsebkendőt m arcangoltak. Nyilván ezzel kísérelte meg kivédeni a M ásik jéghideg biztonságot sugárzó kézlejtése­ it. Nagyon is jól tu d ta m ilyen m eddő kísérlet ez, hiszen tisztá­ ban volt a zsebkendőt gyűrető, tépető in d u lat ham isságával. És ez az indulat éppen azért volt ham is, m ivel a M ásik indulatai sem voltak jéghidegek, hanem csak ilyennek tételezettek és jobbára csupán félelm e v áltoztatta azokat ilyenné. Védekezése m ögött az idegek gyulladtsága érződött, indulatai-m ozdulatai szinte egym ást tapasztották meg, a rém ülettől lévén síkosak. Alávaló pocsolyabűz szaglott róluk és ez elve rem énytelenné is te tte a sikerüket, ideges fürgeségük sem tu d ta leplezni ereden­ dően hitvány voltukat. U gyanakkor a M ásik m ag atartását tú - 15 �lontúl célratörőnek, sarkosan kem ényre kalapáltnak érezte. „Vá­ laszolj, válaszolj, válaszolj!” — sziszegték felé a Másik gesztu­ sai csakúgy, m int az im ént az arabeszkek. „Válaszolj, m ert tu ­ dod, hogy nem állok jót m agam ért és kivezetlek a szobából. Vá­ laszolj, m ert meg fogod bánni, hiszen elvehetek tőled m indent. Válaszolj, m ert nem tarta la k tovább, elengedlek, lezuhansz, be­ ütöd a fejed. Válaszolj, m ert hátrakötöm a kezeidet, be­ tömöm a szád, még dadogni sem tudsz m ajd, csak kidagadnak az ereid. Válaszolj, m ert meglódul a karom , meglódul, meg­ lódul. ." De éppen ez a válaszkényszer volt olyan szorongatóan erős, hogy nem lehetett tisztességesen válaszolni, éppen ez a kény­ szer gátolta meg abban, hogy tisztességes feleleteket ádjon! Most, hogy erre rájött, el tu d ta kapni tek in tetét a tükörről és a fejet is elfordította, m ert a gondolat túl erősen dübörgött benne, szinte szét ak arta rázni, m int ahogy egy m eglódult harang szét szeretné verni a tornyot. Eképpen folytatódott: m intha szellő kerekedne. Érezte, véget ért az önön tengelye körüli forgolódás, mivel nem elégedett meg az előtte kavargó m ozdulatok tétlen szem­ léletével, hanem kikristályosított valam i ellenkezés félét, ezzel hesegetve el a pánikot, am ely m ár csaknem a hatalm ába kerí­ tette. Változott a szoba klím ája is, eddig az álm osító légkör á t­ m enet nélkül váltott át fagyos és alattom os hullám zássá s ez nem sok jóval biztatta. Most viszont kellem esen frissítő áram ­ lás érkezik egy m eghatározható irányból. M egfeszítette a fi­ gyelm ét (vagy inkább az emlékezetét?), hogy rájöhessen melyik irány szolgál az áram lás csatornájaként, m elyik tárgy az áram ­ lás kibocsátó forrása. Lassan tisztult le előtte a szoba ellenkező sarkában izzó drágakőnek, a világító akvárium edényének a képe. Igazán er­ re az értelm etlenül égő ta rtá ly ra kellene irányítania a figyel­ m ét? Létezik-e, vagy csupán elképzeli? P uhán és oldottan, de kím élet nélkül tám adó hangot társíto tt hozzá, am ely az üveg­ falon belüli világot m agyarázza, és am elyre ő szótlanul, engedel­ mesen figyel, ak ár a színes halacskák cikázására a m iniatűr világ mesterséges közegében. M egbabonázott, becsapott, kába élőlények apró, zöld, piros és aran y tüzei egy síkos, áttetszően vak közegben, mely előtt ő ül m egbabonázva, becsapva és ká­ bán. M egvan tehát. Im hol eléje k erü lt a cél. H a ez az akvárium valóban létezik, akkor m ost át kell kel­ nie a szobán, hogy elérhesse az üvegedényt, nekifeszülhessen, és bárm i tö rtén jen is, feldöntse, kiborítsa, hogy tótágast álljon az egész, h ogy a m oszatok szánkázzanak a szerteöm lő, langyos víz h átán és rátelepedve az arabeszkekre rá ju k poshadjanak, száradjanak porladó, feketülő lepényekként. És a halak m ered­ ten táto tt szájjal vergődjenek a m egadóan döglődő moszatokon, vergődő dögök s vergődni képtelen dögök hátán. E lfordította fejét az akvárium tól és bátran, szinte kihívó­ an m eredt ism ét a tükörbe, m elyben előbb hom ályosan, m ajd m ind élesebb körvonalakkal egy jelenet kezdett kirajzolódni. Végül a jelenet legparányibb m ozzanatát is annyira világosan látta, annyira érezte a legapróbb mozzanat ízét is, hogy fel­ nevetett. Látta, am int a Másik fel s alá járkál, idegesen le-leguggol, gyengéden m egm occantva a színes hullákat. „M iért is tehetted? — fordul oda hozzá. — Felelj, m iért tetted, m agyarázatot köve­ telek!” Leveszi a szemüvegét, am ely bepárásodott a dühtől és a m egbántottságtól. Beletörli a zsebkendőjébe. (Végre egyszer az ő zsebkendője játszik megalázó szerepet!) És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. A M ásik agyát elönti a vér. „Válaszolj — sziszegi —, válaszolj, m ert különben nem állok jót m agam ért! Meg fogod te még ezt bánni. Ö rült! Tudod, hogy m it vesztesz el? M indent, m indent, m indent! Feküdj le és aludd ki magad, hiszen szégyelhetnéd, ahogy itt reszketsz!” És m it csinál közben ő? Talán csak mosolyog. Hiszen nevetséges az egész. Prédikál és közben a sark át emelgeti. V alam it oda kellene kiáltani neki, valam i igazat és találót, de h át m inek, am ikor olyan nevetsé­ ges. Ezért h át inkább hallgat és mosolyog. All, hallgat, moso­ lyog. Vajon meg fog-e lódulni a keze? Zsibbad az arca, szédül, 16 egy nagy lapályon valaki égnek em elt karokkal rohan és a ne­ vét kiáltozza. Valahol meg kéne kapaszkodni, m ert el ak a r es­ ni, rázuhanni a padlóra. Most, m ost kellene erősen m egkapasz­ kodni, és valam it odakiáltani, valam i találót és igazat. M ert tudja, tudja, m ost aztán valóban tudja, hogy m it kiáltana, mi­ előtt rázuhanna a padlóra. Vad lett a kedve, túlságosan esztelen és vad e jelenet lá t­ tán és ez fokozott összpontosításra intette. Még a végén nem si­ kerül átkelnie a szobán és feldönteni ezt az unalm asan és ba­ nálisan világító üvegedényt. M áris elgyávulva érzékelte, hogy egy szélesedő szakadék m élyül az a k a ra ta és az elképzelt te tt közé. Védekezésként az akvárium ot kereste a tekintetével, m ert ha m egbizonyosodik róla, hogy van, hogy a helyén van, akkor m áris m egállásra kényszerítheti a szakadék növekedését. Igen, az akvárium létezik, hiszen látja. Nem egyszerűen, hanem felfokozottan, hangsúlyosan látja a szoba m ásik sark á­ ban, m ivel világít. M ögötte lóg a konnektorhoz vezető zsinór. Felesleges kételkedni a létezésében és felesleges kételkedni e létezést m egszűntetni kiváló szándékában. A cél m egm utatta, készségesen felkínálta (m egvilágította!) m agát a változtatni, erőit feltám asztani szándékozó kedvének. E zért hát a m egtor­ panás m ögött valam i m ásnak kell rejtőznie és. nem a cél hiányának. Vajon ism ét csak a m ár megszokottól való szabadulás örökös félelme v a n a m eggyávulás m ögött? Vagy valam i még erősebb, szívósabb félelem, m elyet ism ét csak fel kell deríteni a következő lépés m egtételéhez? Egész testét borzongás rázta meg, ha m ost valóban odam enne és feldöntené az akvárium ot, akkor esetleg olyan jóvátehetetlenül hibázna, m intha egy hi­ vatalhoz egy m egfellebbezhetetlen végzésért folyam odna, m e­ lyet azután akkor kapna kézhez, am ikor a folyam odás tényét m ár m egbánta. E m egbánás érzete annyira a hatalm ába kerítette, hogy er­ nyedten, szinte fásultan figyelte m iként bontakozik ki a tü k ö r lapján egy újabb jelenet. Látta, am int végzéssel a kezében kilép egy orm ótlan hiva­ tali épület kapuján. Fázik. A kezében ta rto tt papírlapból fagy árad, végighúzódik a karjain, eléri a vállát, a nyakát, behatol, befészkeli m agát a koponyájába, a szemüregeibe. Talán örök­ re? Talán. K inyitja a táskáját, beleejti a papírost a tégelyben la­ puló illatos kenőcs, az aranyrúdban meghúzódó rúzs, a korm os szemöldökfesték, a különböző arom ájú kölnik és a gyűrött zseb­ kendő mellé. Lesz, am i lesz, elindul. Nem néz hátra, sem m ire nem a k a r gondolni. Feltekint. A d u n y h ás égből nagy, szűz pelyhek esnek lefelé, de az aszfaltra érve laty ak k á olvadnak. K orán van még hazam enni, a legokosabb beülni egy kávéházba kicsit felmelegedni. Belép, leül, kávét, Sütem ényt rendel, ciga­ re ttá ra gyújt. T ükröt vesz elő, rendbehozza m agát. Az az érzés kísérti, hogy az arcán egy ütés eltű nteth etetlen nyom a vöröslik. M egütötték, de ki ü tö tte meg? M ár elfelejtette és az ujjnyom ok mégis m egm aradtak az arcán! Lopva körülnéz. Lehetetlen, hogy ne sejtsék mi tö rtén t vele, hogy m inden m ozdulatából ki ne ér­ ződne a félszeg tétovaság, leh etetlen továbbra is zavartalanul léteznie az em berek között! Megissza a kávét, elm ajszolja a sü­ tem ényt, elnyom ja a cigarettát, fizet. K inyitja a táskáját. O tt a végzés, két oldalt széles margó, pecsét a szöveg alatt, ok­ m ánybélyeg. G yűlölettel m ered rá, m int m inden zavarának for­ rására, m int az arcán vöröslő ütés végső okára. Most végig kell m ennie a kávéházon ebben a füstös zsibongásban és úgy ten ­ ni, m intha semmi feltűnő nem lenne rajta. Ez lehetetlen! Ami­ kor feláll a széke feldől. F ordultában leveri a h am utartót, m ajd nekisiet egy ruhafogasnak. V ajon az is feldőlt? Sem erre sem néz, rohan egyenest a k ijá ra t felé. Lám, e jelenet jólism ert és eleven m ondandója rekesztette sorom pója mögé az előbbi konok elszánását! M intha a m agány leplezhetetlenül eluralkodó félelme és szégyene olyan kizáróla­ gos és örök érzés lenne, m ely nem tű r meg m aga m ellett semmi m ást. Holott a m agány m indig csak átm eneti — próbálta biztatni magát. És akkor m ár m inden m ás sokkalta inkább szükségsze­ rű az életben, csak a m agány nem az. M ert csak körbe kell néz­ ni alaposan és akkor a m agány m egszűnik — ilyen egyszerű ez. De nem, mégsem ilyen egyszerű, m ert a puszta gondolatára �máris úgy érzi valam i értékes esett ki a kezéből, hogy valam ely életfeltételtől m egfosztatott, hogy különbözővé, elkülönülővé és elkülöníthetővé vált! Így h át hiába is m inden, hiába is kényszerítené m agát ú j­ ra a valóságos helyzetére eszmélni, arra, hogy felem elkedve a szoba m ásik sarkába készülődik, feldönteni egy mesterséges vi­ lágot, szétzúzni egy nevetségesen világító üvegedényt és ezzel beteljesíteni céllá tisztult szándékait. A zavarodottság, am ely a kávéházban elfogta egyre jobban kínozta, csakúgy, m int az arcát ért ütés emléke. Érezte, hogy ennek az ütésnek az elképzelése túlságosan is igénybe vette az erejét, s legeslegbelül felengedve egész állapotát rendetlen, fe­ csegő lazaság kezdi jellemezni. A részletesen és pontosan kive­ hető jelenetek után, most céltalan és rendszertelen képek vil­ lan tak fel a tükörben és egy pillanatnyi kim erevedés u tán el is tűntek. Először csíkos darócruhában bukkant fel, s csajkáját a lázatosan egy gőzölgő kondér fölé tarto tta. Szem eit lesütve sietett cellája sarkába és ott az éhségtől gyötörve, összekupo­ rodva kanalazta be a silány löttyöt. U tána vénségesvén vén­ asszonnyá vált, aki egy furcsa pedantária ra b ja k én t örökösen egy tollseprővel szöszmötölt. M ajd visszanyerte saját alakját, pontosan úgy, ahogy m ost m ozdulni k észen a szoba sarkában áll, de a kezében levelet tartott. Vajon ki csúsztatta a zsebébe és melyik óvatlan pillanatban, hogy észre sem vette? Dobogó szívvel, zaklatott kíváncsisággal olvasta végig, u tána a k arjai erőtlenül hanyatlottak le. Nézett m aga elé és nem h itte el — nem h ih e tte ! — képtelen volt igaznak felfogni ami benne állt. De m it is tartalm azott valójában a levél? Am ikor rájö tt, hogy a tartalm át képtelen felidézni — m áris elfelejtette, hogy talán a borítékban csak üres papírok b ú jtak m eg —, am ikor m egvilágosult előtte, hogy a levél tartalm a az elfelejtés által semmissé vált, csodála­ tosan m egkönnyebbült. H abár időbe tellett az is, am íg m egszabadult a levél rém é­ től. Belegondolva abba, hogy egy egyszerű levél is ezernyi veszélyt, ism eretlen b ajt re jth e t m agában, szinte m áris kísértést érzett arra, hogy az egészet összegyűrje és elhajítsa. Ha nehezen is, de legyőzte ezt a kísértést, mégegyszer felnyitotta a boríték ti­ tokzatos m ódon sértetlen ragasztását, de nem talált benne sem ­ m it még üres papírokat sem. Belefújt az üres borítékba, forgatta ide-oda, valam i címzésfélét keresett, de azt sem talált. Most hát összegyűrhetem és eldobhatom — gondolta —, s váratlanul hallatlan biztonsággal megérezte, hogy végre m egszabadult attól a rendetlen és fecse­ gő lazaságtól, m ely az im énti képeket eléje vetítette, s ezzel egyidejűleg m egszabadult az ütés kínzó em lékétől is. E lfelejtet­ te ezt is, m int ahogy m indent elfelejt — gondolta —, de ez a felejtés most olyan jó érzéssel töltötte el, hogy kuncogni kez­ dett. Azaz csak kuncogott volna, de a nevetés a to rkában re­ kedt, m iként egy felfelé szálló buborék akad meg a pohár kö­ zepén. Látni, ahogy a buborék megszületik, elindul felfelé és m égsem ér soha a felszínre. Most a legokosabb lesz utánanézni annak, m iért nem tu ­ dott nevetni. Ahogy ezt a szándékát elgondolta, m ár meg is volt a megoldás. Ezegyszer nem kellett u tán a járni, annyira kézen­ fekvő és nyilvánvaló volt, hogy önként kínálta m agát. Elfá­ radt. Igen, egész egyszerűen elfáradt — és ez a felfedezés a m aga m indennapian közönséges tényével elzsongította, meg­ nyugtatta. Ölmos fáradtság öntötte el a tagjait. M intha átvirrasztott volna egy éjszakát és m ost m inden fárasztaná, még azok a meg­ szokott tevékenységek is, m elyekhez egyébként vonzódik. Leg­ szívesebben ledőlne és sem m i m ásra nem figyelne, csupán a benne nehézzé és kom orrá torzult, sötéten mormoló form ákra. Lelki bénultságát olyan elemi erejűnek érezte, m int a g arat fertőzött nyirokgyűrűje, a lepedékes nyelv és a m agas láz okoz­ ta fizikai levertséget egy ágyban fekvő beteg. Ha most mozdulna, a m ozdulatai nyugodtak lennének, leke­ rekítettek és látszatra erőt sugárzóak — gondolta — és a töké­ letes szellemi kim erültség visszafogott m ám ora is érződne ra j­ tuk, az a fa jta csalóka könnyedség, am ely az alvajáróknak is sajátja. És m indezek ellenére, vagy inkább ezzel egyidejűleg, kissé bágyadtan lépkedne most, ha m egindulna, kissé rezignálta n és kedvetlen öregesen, m int egy dróton m ozgatott bábu. A lábait korántsem önként rendezné a mozgás m ozdulatsorába, hanem egy ádáz kedv, egy áldatlan, szertelen, „m inden m ind­ egy' kedv parancsára. H a m ost m egindulna, ak k o r ez az ádáz kedv valahogy átragadna rá is, és talán éppen ez kölcsönözné a m ozdulatainak az erő látszatát. U gyanakkor mozgás közben ál­ landóan ereznie kellene a drótok, zsinórok kényszerítő parancsa­ it és an nak a külső erőnek a fásult, rezignált rosszkedvét, gú­ nyos fintorgásait. M indenképpen szörnyen kettős tarta lm ú len­ ne most m inden m ozdulata, m intha valaki egyszerre szeretné ki­ fejezni egy trag ik a és egy pojáca lelkiállapotát, vagy m intha jókedvet fitogtatva futkározna egy aláaknázott mezőn. Az ön­ kontroll gyengüléséhez hasonló érzés fogta el és a félelem at­ tól, hogy ez a gyengülés m egbánnivaló tettekhez, vagy súlyos jellem beli fogyatékosságokhoz vezet. Jó v átehetetlen h ibákat kö­ v et m ajd el tu d tán kívül — ez volt a tarta lm a a kim erültséget kísérő félelemnek. Ilyen állapotban lehetetlen számolni a körül­ m ényekkel, nem határozható meg egyértelm űen mi m it jelen t és m ennyit is ér valójában. Vissza kell ülnie a h áta m ögött terpeszkedő karosszékbe — határozta el — m ivel nem volt kétséges előtte, hogy a karos­ szék még m indég a h áta m ögött terpeszkedik súlyosan és moc­ canatlanul. Sőt, m intha lenyűgözően hatalm as, fenséges töm egé­ vel egész idő alatt vonzást gyakorolt volna rá. És könnyen le­ het, hogy csak azért nem tu d o tt előbbre lépni, m ert nem szá­ molt kellőképpen a karosszék vonzáserejével. Előbb le kell szá­ m olnia ezzel a m ágneses visszahúzó erővel és csak u tán a áll m ajd fel ism ét és indul el a célpontja felé. A sorrend újragondolása a szívósabb elszánás és a k ita r­ tóbb lelkesedés képzetét keltette. Úgy vélte, a siker m inden öszetevőjét a kezében ta rtja m ár. M egnyugodva kucorodott h át vissza a karosszékbe, ahol, m integy várakozásait igazolva, rég­ óta nem tapasztalt kellemes bizsergés öm lött el tagjain. A szőnyegekkel telezsúfolt szoba ú jra m eghittnek, ottho­ nosnak tű n t előtte. R ettentően, iszonytatóan hosszú ideig küsz­ ködhetett önm agával a székből felem elkedvén, és most, visszaroskadva, újjongva tapasztalta, m ilyen nagyszerű is a párn ák között kucorogni. (M iként a vándor a tom boló vih arral való egész napos viaskodás u tán egy nem v árt pillanatban fedél alá kerülvén újjongva tapasztalja m ilyen is a tűz, a meleg étel, a biztonság.) Végig hasogatott a feje — erre is csak m ost döbbent rá, am ikor a hasogatás m ár alábbhagyott. Ahogy tekintetét a szoba m ásik sark áb an álló akvárium on m egpihentette, azt m ár nem szándékainak céljaként fogta fel, hanem csupán annak, ami. Kissé valószínűtlennek tű n t, hogy ebben az edényben m egism étlődik, újjáterem tő d ik egy víz alatti — a víz felettitől olyannyira eltérő — világ, kissé valószínűtlenül cikáztak a színes halacskák a lágy, áttetsző és valószínűtlen 17 �elem süket csendjében. Kissé úgy figyelte a valószínűtlen cikázásukat, ahogy egy-egy közeli cselekvés em léke is hihetetlenné mosódik el szinte m ár a m egtétel, a megvalósulás pillanatában. Valóban m egtette ezt és ezt a m ozdulatot? — kérdezte m agától csodálkozva. És az az izzón piros hal az aranycsíkjaival az előbb valóban még am ott volt, és most m ár em itt, de m ár itt sem, hanem egészen m áshol? És az a m ásik, elevenen ide-oda cikkanó, igazán keresztezte az izzón piros pályavonalát? És nem fog róluk leázni a festék, m egfestve a vizet, m iként a színes ra ­ kéta fü stje is m egfesti a levegőt? M ilyen m ulatságos is a szoba álm osító langym elegében ez a világító díszlet, m elyet m intha csupán az ő szórakoztatására helyeztek volna el a sarokban. Igen, van egy akvárium unk is — gondolta — de ez is csak díszlet ebben a langyos és álm osító melegben. Nem használjuk semmire, nincsen hasznos célja. Dísz­ let, ennek a szobának a díszlete. H allatlan könnyebbséget okozott neki a gondolat, hogy az akvárium csupán rendeltetés nélküli díszlet, m aga sem tu d ta m iért. Fel is tette m agának a kérdést, hogy vajon m iért ilyen m egnyugtató ez a tény, de nem tu d ta m egválaszolni. A zt azon­ ban érezte, hogy ettől olyan hallatlanul m egkönnyebbült, m int­ ha ellenséges csapatokat sikerült volna az otthonától valam ilyen csalafinta válasszal elterelnie. És így végződött (kezdődött?): lá tta a tükörben, am int egy ú t szélén áll és az ellenséges csapat lovasainak egy bizonyos irán y t m utat, éppen az otthoná­ val ellentétes irányt. És a lovasok el is indulnak ebbe az ellentétes irányba, könnyedén, félelm etesen könnyedén ügetve, m iközben ő az ú t szélén m arad a még m indég kin y ú jto tt karjával. Igen, félelmes és könnyed biztonsággal ügetnek, gyanútlanul és m it sem sejt­ ve, míg ő az ú t szélén áll m egkönnyebbülten, repeső szívvel. Ám ekkor új félelm ei kezdtek tám adni, egyelőre a távolban és bizonytalanul, egyelőre alig kivehetően, annyira a távolban. M ert itt van ez az „egyelőre”, felbukkant, érzékelhetően meg­ jelent, és hiába m inden, m eg kell vele birkóznia. M ert a lova­ sok is „egyelőre” gyanútlanul és m it sem sejtve távolodnak, hi­ szen nem tu dják, hogy a m u tato tt irán y hamis. Csak a kisebbedő alak ju k látszik, csak a lándzsát ta rtó kezek körvonala válik ki a lovak és lovasok egybemosódó alakjából. K önnyedén ta rt­ já k a fegyvereket és könnyedén ügetnek, közönyös és félelme­ tes biztonsággal, m in t akik nem sajnálnak egy kis kitérőt a bizonyosságért, m int akiknek nem szám ít az idő és ezért még a m u tato tt irányba haladnak. D e visszatérnek m ajd, könyörte­ lenül éles fo rdulatot tesznek a lovaikkal, könyörtelenül rideg fény villog a szem ükben, am ikor m ár le já rt az „egyelőre” ide­ je, am ikor m ár lejárt, lejárt, l e já r t.. . Ekkor a karosszékben kucorgó asszony érezte, hogy a sző­ nyegekkel telezsúfolt szoba elvesztette m eghittségét, nem védi többe. A padlón szerteszét kígyózó arabeszkek kártékony, ártó jellege hirtelen világosult m eg — m intha egyenesen rá akar­ n án ak törni, ezzel téve lehetetlenné, hogy otthonosan fészkelje be m agát a sarokba. M inden in d áju k egy-egy sértő megjegyzés, a beszéd fonadé­ kában alattom osan m egbúvó m érgezett tüske, am ely ellen lehe­ tetlen védekezni. E lfojtott, de m élyen bántó, álnok röhögés te r­ jeng, gomolyog a padlón, s tám ad kím életlen folyam atossággal, m iként egy hidegfront a m aga viharos és gonosz hullám aival. Önkéntelenül védettebb helyet keresett, valam i zugot, ahol m eghúzódhatna, ahol sikerülne kikerülni a szobát elárasztó ko­ nok és m egátalkodott áram lást. Egy ellene irányuló, alávaló öröm áldozatának érezte m agát, védtelen és gyenge prédaállat­ nak, am ely végleg megsemmisül, akár egy tintapacni az itatós alatt. M ert ennek az ellenséges öröm nek m illiónyi sziszegő fulán k ja tám adt, szám talan apró, gonosz nyelve n ő tt v áratlan se­ besen, m elyekkel m egbénítani és belefetyelni készült védtelen lényét. E kkor fe lá llt... Felállt? . . . D erm edt kíváncsian figyelte ö n m a g á t... Figyelte önm agát? . . . Úgy vélte, lesz ereje az arabeszkekre lé p n i.. . Lesz ereje az arabeszkekre lépni? . . . Való­ ban m ozdult i s . .. V alóban? . . . M ozdult is? . . . . Célt k e re se tt... Célt k e re s e tt? . . . És elin d u lt.. . El i n d u lt? . . .Felé.................felé? 18 Bába Mihály Szavak csontvázai Szavak csontvázai hevernek a fiók-sírban Üldöztetés tem ette gondolat foszlányok Nagy élm ények nagy álmok valóra nem váltott terem tő tervek húsától vérétől m egfosztott eszme nemzőszervek K ripta-fiók-sírban velük együtt fekszenek az elvetélt szerelm ek a szavak csontvázai M e d itá c ió H ajnalban az eső eleredt, cérnaszálaival a földhöz kötötte a felleget. M int tikkadt vándorok nyelték a csatorna-szájak az ég vizét. �Dorkovics Ágnes Petőcz András O b e liszk va la m i, v a la m i után 1. piszkosfehér az ég. villám sebes a szó. induló, bomló. elhaló, izzadt lepedő tekereg fejem fölé. tekereg, lebeg, m egremeg, lehullik megint. eltem et. azután kiásom m agam at, kutyavinnyogás, hatványozódik a csönd. m ozdulattalan pillanat, lélegzetfojt a félelem. Évák könyve kit isten g y ű jtött félvilágnyi gondba, és teste fáj, m ert m inden kín a régi, m ert m ind az első ős jogát id ézi: vajúdni szorgos kínlódást halom ra, s ki forró vagy, m int elfúlt katakom ba, Rémus kim ívelt városán e résnyi pokol, borzongva vágyják titkod: égni halálra váltan átkos csillagodra. lám, m indenekkel elpusztíthatatlan, örök fogú idő a gyám od itt: aprózva fal föl és öklendezik! s míg tenger rin g at mocskot pirkadatlan, vulkános fényű, hajlékony karod a végtelenbe lopja magzatod. 2. űrszonett míg hozzám távolból ragyogsz, csönd száll az érintés helyére, és m inden Nap alatt e félbe vágott hiányod ott sajog. m ert én is lassan úgy vagyok, m ár m indenem ben félig élve: sötét odúban, mégis fénybe fu ltan, m int végső Halmazok. és kínok közt, de este van. s m egint fölfénylesz pontosan az ólmos, szürkülő zenitre. T öredékek ___ talán el kéne m ondani talán még azt emlékszel azon az úton miközben és azt is persze am ikor Jolán utoljára m ég velünk m ert m inden szétesett és a közös dalunk azok a pillanatok valaki virágot vett a Béla bohóckodott a ház m ost bontás a la tt Feri bá’ az öreg pincér egyszer valam ikor m indenképpen hogy újra m egbeszéljük m ajd talán telefonon legközelebb A MICIMACKÓ-CIKLUSBÓL s ím hull a lényed, lágyan esve szemem félholdas u dvarába: oldódik létem űrm agánya. M icim a ckó va l 3. is m eg esett________ fo rg á sa csillagom nak A ztán valaki elindul: kezdetben lassan, óvatosan, m ajd erőteljesen szaporázva a lépéseket. Versenyszellem. Valahol itt kell m egragadni a lényeget: egy atlétikapályán loholunk körbe-körbe, és m esterséges célokat keresünk. Ezt! Meg azt! H ajrá! — m ondjuk, m ondogatjuk, m ajd nyom okat fedezünk fel a salakon. E rre m ár já rt valaki! — rém ülünk meg, pedig csak úgy van ez, m int, ahogy Micimackóval is m egesett: egy hatalm as fa körül szaladt, és ijedten nézte saját egykori lépteit. a h an g afű kinyílt, s a zsenge pázsit alásim ul a m acskaléptű szélnek, kit illatok és dús p árák igéznek, bódulva hull h át és ígérne bárm it, ha most e tűnő pillanat m egáll itt. de bölcs az ősz, ki hogyha mozdul, kérget hasít a csönd: ím tu d ják m ár a vénebb nyárfák a túlsó p a rt ezüst dalát is, hol fény h a hull, csak m int a m egfagyott göröngy, úgy koppan érden, ágtól ág válik ropogva, ű rt érez s jajong. együtt zuhannak: ő és a világ, s ha jég pilléz m ár m inden foghatót, a szél is éhül, falja csillagát. 19 �G e relyes Endréről E rre a ta lálk o zá sra készülőben b u k k an tam rá egy régi feljegyzésem re. Egy m ajd húsz évvel ezelőtti találk o zó ra em lékezetet. A b u ­ d ap e sti Ifjú M űvészek K lu b já b an k ét fiatal alk o tó estje előtt m ondtam p á r bevezető szót, rövid p árhuzam os jellem zést. K ét ifjú testv éral ko tót m u ta tta m be, ak iknek akkordban je le n t meg első könyvecskéjük az Új Term és sorozatban. — Most ú jra együtt v an a n e­ v ü n k a m eghívón. A k ritik u s m ajd á ta d ja a szót az egyik egykori ifjú n ak , az em lékező k ö ltő társn ak , B aranyi F erencnek, s együtt éb­ resztjü k az em lékét a m ásiknak, az egykori fia ta l p rózaírónak, G erelyes E ndrének. H add kezdjem egy szem rehányással. Ilyen szem reh ányás nem ritk á n éri a re st irodalm i u tó k o rt: m ié rt kell ébreszteni egy nagy te h e t­ ségű, érvényes m űveket te re m te tt író em lé­ k é t? V an ugyan egy szűk em lékőrző tábora, író társai, ak ik szám on ta rtjá k , n éh á n y száz h í­ vő olvasója; ha ú jra m eg jelenik egy-egy köny­ ve, tisztes recenziókat o lv a sh atu n k róla, de meggyőződéssel m ondom : nincs benne a m aga ra n g já n az irodalm i köztudatban. Sokszáz oldalas cikkgyűjtem ény je le n t m eg n em régen a hetvenes évek m agyar iro d alm á­ ról, n évm utatóval. N égyszer idézik benne G e­ relyes E n dre nevét. Egyszer, m in t ak i — m á­ sokkal együtt — „több tá rsa d alm ila g is iz­ galm as íg éretet n y ú jto tt korai m űveiben, m in t a m e n n y it... m egvalósított”. M ásutt csak fe l­ sorolásokban em lítik, igaz, rangos n évsorok­ ban. N em hiszem , hogy az új, a nyolcvanas év­ tized is így ki tu d ja m a jd k erü ln i azt a je le n ­ séget, am i G erelyes E n d re n éh án y k ötetnyi írásá t, de ezzel egyrangú és p éldaadó alkotó­ m a g a ta rtá sá t foglalja m agában. A b a rá ti szí­ veken túl, a k ritik a i közvélem énynek is, fő­ k ép p en pedig az új, a fia ta l iro d alo m n ak is föl kell fedeznie G erelyes világát, s azt az egyszeri, ö sszeh aso n líth atatlan írói m a g a ta r­ tást, v érm érsék letet, gondolkodásm ódot, am i b árm ely ik sorát, bekezdését összetéveszthetet­ len ü l fö lism erteti. S nem csak a m űvek k e rü l­ nek m a jd az őket m egillető h ely re a h a tv a ­ n as-h etv en es évek iro d alm án ak történ etéb en , h an em az a m a g atartásm ó d és etik a is s ú ­ lyosan lesz jelen az irodalm i alkotásm ód pél­ d atáráb a n . 1972 decem berében így nyilatkozott az Új Írá sb a n : „H a olyan szokatlan helyzetbe k e rü l­ nék, hogy önm aga m ról kellene k ritik á t í r ­ nom, a p ró zaíró k n ak ahhoz a típusához sorol­ n ám m agam , ak ik ta lá n alk atilag legközelebb á lln a k a lírik u so k h o z ... V alószínű, hogy az e típushoz ta rto zó k n ak — nekem m in d en k ép ­ pen — m eg kell v á r n iok, a m íg ... — m egvere­ kednek a szem közt jövő p ro b lé m á k k a l... ” K ét sa rk p o n tjá t h a tá ro z ta meg ekképpen írása in a k , alk atá n ak . Az egyik: novelláinak, regényének, cikkeinek líra i jellege. M in d e n írása, m in d en sora önvallom ás, önéletrajz, ön­ m agyarázat, önelem zés. N incs egy szenvtelen, k ívülálló m ondata, m indegyikben ott lá tju k az állásfoglaló, választó, vallom ástevő G ere­ lyes E ndrét. A kik szem élyesen ism ertük, egyegy csípős m egjegyzésében, heves gesztusában a szem élyét m agát is, m o zdulatait, fin to rait, hangh o rd o zását is fölism erjük. N ovellái nagy része, esszéi, regénye, de még cikkei, k ritik a i m egjegyzései is: szenvedélyes önelem zés. Sim onffy A n d rás m éltán b ú csú ztatta őt így: Iste n veled, L ancelot lovag! A zért azonosít­ h a tta az író t hősével, m e rt m egvolt b en n ü k ez az azonosság. Szem élyesen jelen v an B a­ lázs és Ján o s k o n flik tu saib an , K áin és Ábel ütközetében, a lovagi to rn ák o n . De ezt az ön­ elemző, önvallom ásos jelleg et nem egyszerű­ síti életrajziv á. Az ü tközet a fontos m in d en ilyen írásáb an . A k ilenc perctől a L ancelot lovagig o tt van m in d en küzdő a la k já b a n : az ellenfelekében is. Ő Ábel, de ő K áin is; B á­ lin t is , Já n o s is. Á téli az ellenfelek so rsát is, tu d ja az ő érv e ik et is. A küzdelem m in d en G erely es-írás m eg h a­ tá ro z ó ja: ez a m ásik sa rk p o n tja írásain ak . „M egküzdeni a szem közt jövő p ro b lém ák k al”. M éltatói m in d kiem elik, m ilyen fontos sze­ repe v an n á la a fizikai erőnek, az ökölnek, a testi erőnek. M ár kevesebben hangsúlyozzák, hogy a testi erő szem léletes és nyom atékos áb rázo lása csak alkalom az in te lle k tu á lis k ü z­ delem m egjelenítéséhez. A rin g b en is az a fontos, am i a fejekben lejátszódik, az ökölcsapáso k n ak m indig m o rális in d íték a van. N em zedékének legszenvedélyesebb m o ralis­ tá ja volt. Senki olyan lázasan és n y íltszív ű ­ en nem k ereste az új kódexet, az ú j tá rs a d a ­ lom ú j erkölcsi tö rvényeit, m in t ő. M inden á llítá st m egkérdőjelezett. N em volt elő tte te ­ kintély, s nem voltak dogm ák. A fo rra d a lm á r etik ai k ó d ex ét lapozta. A já m b o r Á bel őnála megöli a k á rté k o n y K áin t. M indig n y ílt si­ sakkal küzdött, előítéletek nélkül, írá sa ib a n is, k ávéházi v itá in k b a n is. Aki szem élyesen is­ m erte, ta n ú síth a tja , m ilyen éltető ere je v o lt a vita, az érvek lovagi to rn ája. Egy p éld át hadd m ondjak el n y ito ttság ára. Szerette, tisztelte A rany Ján o st, de elem en táris d ühvel u ta sí­ to tta el az E pilógusnak ezeket a so rait, a bennük foglalt em beri m a g a ta rtá st: „H a egy úri lócsiszárral / találk o ztam , s b ev e rt s á r ­ ral / Nem pöröltem / F élreálltam , letö rö ltem ”. R áism ertető v o n ása írása in a k az a k ettő s­ ség. a m it a fizikai erő áb rá zo lásán ak és az e l­ len tétek in te lle k tu á lis földolgozásának eg y ü tt­ élte ad. P szichológiai felkészültsége és érzé­ kenysége, filozófiai ism eretei és készsége ugyanúgy m eghatáro zzák írásai k a ra k te ré t, m in t a fizikai erő. Legegyszerűbb, isk o lázatlan a la k ja i is készek in te lle k tu á lis p á rb a jra , a m unkásszálláson, a gyárb an , a falusi lagziban is. M ám orosa n szerette a gondolatok szem be­ sítését, a m a g ata rtáso k p á rb a já t. U tolsó nagy v á lla lk o z á s á b a n , az Isten veled, L a n c e l o t !- b a n m integy összegezi a fo rra d a lm á r m ag a­ ta rtás, a küzdelem éth o sszán ak m otívum ait. R á ta lá lt a lovagi középkor h atalm as k ü zd ő te­ ré re : ideális színpadot ta lá lt eszméi, in d u la ­ tai kifejezésére. A v é rre m enő összecsapások porond ját, s a végletes em beri tu lajd o n ság o ­ kat, tiszta eszm ényeket és fen ek etlen gonosz­ ságokat hordozó, nem em b er fo rm á jú hősök világát. Szem élyes sorsa dereng föl. am ik o r a szolgának szü letett L ancelot em elkedéséről, a nagybirtokos lovagok előtti bizonyításról esik szó. H őse d ia d ala ib a n és tá rsa d alm i em elkedésében az ő Toldi M iklós-i felszab a­ dulása, h ó d ítása testesü l meg. — A regény egésze azonban nagyobb, nem szem élyes sorsfo rd u la to t példáz és a p o rondon küzdők fizi­ kai erőfeszítéseit, ä lobogó szenvedélyességet itt is erős in te lle k tu á lis hajlan d ó ság , precíz elemzőkészség, h ig g ad t racionalizm us ellen­ pontozza. Í rása in ak ez a jellege esszéi felé fo rd ítja a figyelm et. Én eg y en ran g ú n ak ta rto m G ere­ lyes esszéit szép p ró zájáv al; h a d d tegyem ho z­ zá: ő m aga is segít ebben. E k é t ta rto m á n y á t írá sa in a k alig le h et szétv álasztan i; a n n a k ide­ jén term észetes m ódon gyűlték közös, egy kö­ tetbe. E lbeszéléseiben esszéisztikus, elemző, 20 eszm élkedő bekezdések v an n ak , esszéiben p éld ae re jű ap ró b b tö rtén etek , epikus részek. Esszéiben közvetlen m ódon n y ilatk o zh at meg a vélem ényalkotó, állástfoglaló, tö prengő író. L efegyverző és fölényes in tellek tu ssal vezet b en n ü n k e t egy-egy tém áb an , a k á r a vakok sorsáról, a k á r a te st boncolásáról, a k á r tá rs a ­ dalm i, tö rté n elm i p ro b lém ák ró l elm élkedik. M inden m ű faj alk alm as önkifejezés volt szá­ m ára. M ár azon a m a jd húsz évvel ezelőtti ta ­ lálkozónkon joggal em líth ettem , m e n n y ire o tt­ honos a k ü lö n féle m ű fajo k b an . R övid élete a la tt v ég ig játszo tta az iro d alo m m ajd m in ­ den m ű fo rm ájá t. A k ritik á tó l az esszéig, a n o v ellától a regényig, versig. — Igen, a v e r­ sig is; líra i a lk a ta term észetes m ódon vezette e rre a k a la n d ra is. H eves v itá in k közül szá­ m o m ra a legem lékezetesebb, am ik o r kifo g á­ soltam , hogy a N yolcfo kos szép lejtő cím ű n o v elláján a k egy részét m e tru m b an , versben írta. Még egy dolgot em lítettem ab b a n az egyko­ ri vázlatos b em u tatásb a n : játék o s kedvét. Ez a szenvedélyes vitatkozó, h alálig küzdő b a j­ nok m ám orosa n szerette a játék o t. Ez a tu ­ lajd o n ság a m in d en írá sá b a n to v áb b b o n ta k o ­ zott. N ekünk, ak ik ism ertü k , külön öröm volt, am ik o r ú ja b b írá sa ib a n fö lism ertü k m ókázó kedv én ek ú ja b b és ú ja b b m ulatságos gesztu­ sait. A hősi k ró n ik áb a n , az Iste n veled, L a n ce lo t!-ba n például, eg y re-m ásra kiesik — h e­ lyesebben k ilép (m ert a k arikírozó, ítélő fö­ lén y ked v éért) — szerepéből. H add idézzek eg y -k ét szép példát. Így szövi a fen n k ö lt szö­ vegbe já ték a it, az ízes, jellegzetes - gerelyes­ ségeket: „ . . . Úgy gondolnám , fölösleges sza­ p o ríta n i a bőséggel term ő h ü ly e k ró n ik ák n a k a z t a ré szé t, ah o l »Ez e m e k k o rá t s ú jto tt, az k ivédte, m ajd úgy vágott vissza, hogy az ú r ­ isten b elerem egett és azt k érd ezte an g y alaitu l: m i v an ? m i v an « ” . G alah ad v ív o tt — ahá, itt a lényeg — a L an celo tb an levő igazi L a n ­ celot ellen ”. A S árk án y t kedélyesen „kom á m ”-n a k szó líttatja, a lo v a g o k a t „díszes b a n ­ d á n a k ” nevezi. — N em csak kem ény ütéseivel, h an em ezekkel a gyerm ekded játék o k k al is — teljes szem élyiségével, m eleg kedélyével fo rm á lja írásait. E zekért a szín ek ért is leh et őt szeretni. A h atv an a s évek végének, hetv en es évek elejének irodalm i élete, tájékozódása és iro ­ d alm i d iv a tja i nem kedveztek G erelyes E nd­ re írói p ály áján ak . Az a h itv alló , a tá rsa d a l­ m i k érd ések re fogékony, elk ö telezett írói m a­ g atartás. am ely írá sa it fű ti. ek k o rib an h á tté r­ be szorult. S okat szen v ed ett attó l a légkör­ változástól, írói ú tjá n is m egtorpan. N em tu d ­ h atju k , h a élete engedi, hogyan fo ly tató d o tt volna a m ásodik, h a rm a d ik m enet. De a m it h a ­ láláig alk o to tt, k ik ezd h etetlen , érvényes mű. A p ály atárs, Sim onffy A n d rás m é ltá n v a l­ lo tta h a lá la k o r: ..Tudom, v isszajáru n k m ég hozzá, mi, fiatalo k ”. F arkas László �HAGYOMÁNY Szerep és sors FERENCZY TERÉZ ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE A szerencsétlen sorsú szécsényi költőnő esetében m in th a v isszájá­ ra fo rd u lt volna a szólás: ő igazából m á r csak a sa já t h a z ájáb a n p ró ­ féta. A szülőföld em lék táb láv al adózott neki, előadásokat h a lla t róla. s id ő n k é n t felidézi a la k já t a helyi sa jtó is. A nem zet egészének köz­ tu d a táb ó l azonban k ihullott. Ha itt-o tt — különféle k o rra jzo k b a n — találk o zik is a nevével az olvasó, m á r nem fűződnek hozzá képzetek. Pedig a m últ század sokra ta rto tta . Cikkei, levelei, versei je le n ­ tek meg a P esti D ivatlapban, a D ivatcsarnokban, a H ölgyfutárban, a D élibábban. H átra h ag y o tt m űveiből közölt a Nővilág, az Ifjú ság H a j­ n ala, a N apkelet, s B arab ás M iklós az ő arc k ép ét is m e g ra jzo lta. Öng yilkosságának ta lán y a az egész országot foglalkoztatta. S okan po liti­ k ai h á tté rrő l beszélitek. N agybátyja, a szobrász F erenczy Istv án sze­ rin t „ még a leipzigi illu sz trirt újság és jú n iu si füzetével az euró p ai n e­ vezetes h o ltak so ráb an em lítést tesz róla, hol csak a fő-fő g en e ráli­ sok, m iniszterelnökök, vagy k itü n te te tt tu d o m án y ú ak vétetn ek fel”. A m ikor pedig Bulcsu K ároly összegyűjtötte és k ia d ta a verseit, költők és költőnők m é lta ttá k m űvészetét. D anielik a M agyar Írók L e­ x ik o n áb an . S zinnyei a M agyar Í rók É le tra jz áb an terjed elm es h elyet szentel neki. Z ilahy K ároly még az arc k ép ét is közli a H ölgyek L a n t­ já b a n ; öccse, Im re pedig egyenesen azt állítja, hogy „iro d alm u n k b an egy nőírónk feje körül sem sugárzik m esszebb tündö k lő b b glória, m in t F erenczy T eréznek”. K épes iro d alo m tö rtén etéb en B eöthy Zsolt sem feledkezik meg róla. Egy n ém et nyelvű m agyar iro d alo m tö rtén et m elegen m é lta tja , s a V asárn ap i Ú jság időről időre felidézi a „ fá jd a l­ m ak le á n y á n a k ” em lékét. A legrangosabb elism erést azo n b an V ajda Já n o stó l k apja. 1857-ben „egy antológia szerkesztésével fo glalkozván” ú jra áto lv asta F erenczy T eréz verseit. E kkor írja a N ővilágban: „ . . . m í g egy ném ely k ü rtö lt nevű költőnktől alig leltem egyet am a v álo g ato tt fű zérb e fölvehetőt, F erenczy T eréz kevés szám ú k ö lte­ m én y fű zére oly v irág k é n t tű n t föl előttem a költészet m ezején, am ely ­ nek s a já t külön illata van, el nem vegyülő a többi ezer közt. s talán érezhetőbb a terebélyes levelű, rik ító b b színű virágok illatán ál. . . író n ő in k közül egyedül F erenczy T erézben födöztem föl oly szellem ­ erőt, am elynek szárnyaló e re je a férfi nem ével egyenlő m agaslaton á ll”. E m léke leghívebb ápolója ta lá n K rúdy G yula. G y erm ek k o ráb an — Szécsényben és a család b an — sokat h a llh a to tt a boldogtalan k öl­ tőnőről. S m indig azzal a h itte l beszél róla, hogy m inden k i tu d ja , ki volt az a Ferenczy Teréz. T ragikus h alála ezért v á lh a to tt Á l-P ető fi cím ű regényében az önkényuralom korfestő elem évé. H a a Fanni ha­ gyom ányairól szól, ak k o r is m agától értedődő a szám ára, hogy m elléje tá rs íth a tja F erenczy Teréz alak já t. M egidézi az U rak, betyárok, cigá­ n yo k cím ű em lékezésében is. Hősét, Jósa P á lt L isznyai D am ó K álm án m u ta tja be a költőnőnek. A kkor tá jt „Teréz kisasszony a szilv afák alatt, az Ipoly p a rtjá n ábrándozott, verselgetett, m ereng ett, am íg egy n apon titkos bú ereszkedett a szívére a költőnőnek és a ty ja p iszto ly á­ ból szíven lőtte m a g á t”. F erenczy T eréz v erse it v alóban jól ism erh etté k a k o rtá rs a i. H iszen Jó sa P á l is m ie lő tt h a z á já t e lh a g y ta volna, a K árp áto k tövén az idáig k ísérő b aráto k tá rsa sá g áb an elszav alta egyik v ersé t: „Süvölt a szél a p u sztá k fe lett, / Hol van virágod nyájas k ik e ­ let? / Hol van a rét, am ely g yö n g ykén t fé n y le tt — / A szín veg yü let, ih le t és az élet? / M inden se m m iv é le tt!” A J u lisk á k Ju lisk á ja cím ű m űvében m egint csak fö ltű n ik F eren ­ czy Teréz. És ism ét azt érzékeltetve, hogy m iként v élek ed ett róla a sa já t kora. P etőfiné így vall dunai k irán d u lásu k ró l: „A csillagok h a ­ zafelé jövet oly hívogatólag rin g o tta k a D u n á n ... És a h ajó fedélze­ tén Bulcsu K ároly, az író és kiadó F erenczy Terézről, a D ivatcsarnok költőnőjéről beszélt a hölgyeknek, ak it m á r életében m in d en k i B yron­ hoz, h asonlított. És most m ég jo b b an olvassák a “T éli csillagokat« m ióta F erenczy T eréz önkezével v e te tt véget é le té n e k ... M ennyi v a ­ lódi érzelem volt ebben a m űben — hangzott Bulcsu K ároly szav a”. A Sorsvirág cím ű ’48-as regényének anyaggyűjtése so rán G yőry Dezső ugyancsak m eglepetten ta p a sz ta lh a tta Ferenczy T eréz v erse i­ nek ak k o rbéli népszerűségét. S am ikor a fo rrad alm i h an g u lat és a szabadságvágy vidéken való elterje d ésé t a k a rja érzékeltetni, hősét — nem v életlenül — éppen F erenczy Teréz arcképe előtt g o n d o lk o d tatja el egy losonci ú riházban. Még a századelő is ism erte. Dr. Á gner Lajos, a „földi és ro k o n ” b udapesti ta n á r 1903-ban könyvet je len tet m eg róla. A m ű cím e azon­ ban m in th a m á r előrev etn é á rn y é k á t: — F erenczy T eréz em lékezete. Rá három évre H alm i P iroska írt ta n u lm á n y t F erenczy T eréz élete és kö ltészete cím m el; ugyanebben az évben m ég egy kolozsvári k ia d ású V erses E m lékkönyv közöl tőle verset — aztán szinte semmi. A h atv an a s évek elején m egjelent M agyar Iro d alm i L exikon sze­ rep elteti ugyan, de m á r a h alála évében bizonytalan. Az érdeklődés h iá n y á t lássuk benne, vagy vegyük tudom ásul, hogy F erenczy Teréz em léke el van jegyezve a p o n ta tla n ság o k k a l? A B ulcsu K áro ly á lta l 1854-ben k ia d o tt Téli csillagok sz erin t 1830-ban szü letett. Ezt az é v ­ szám ot v e tte á t dr. W allentinyi Dezső is 1912-ben a F erenczy Istv án levelezését ta rtalm a zó könyvében. M indkét id ő pontot k ik ezd te te h á t a feledés. A szécsényi tem ető b en ta lá lh a tó sírem lék en pedig ez o lv ash ató : F erenczy Teréz k i a közadó lefizette 25. n y ará b an 1853-ik év m áju s 22-ik nap ján . F erenczy T erézről m egfeledkezni egy k icsit p az arlá sn ak látszik. M ert b á r a m ag y ar líra k ö ltőkben v aló b an gazdag, b en n e a női k ö lté­ szet m eglehetősen szerény v onulat. Illu sz trálá su l csu p án eg y -k ét ad at. Régi m ag y ar női költészet — az egyetlen P etrőczy K ata S zid ó n iát k i­ véve. — nincs. A H ét évszázad m ag y ar versei cím ű an to ló g ia 175 k öl­ tő jé b ő l m indössze négy a nő. Az A lszeghy—B arán szk y -féle A m agyar irodalom kincsesháza 61 férfik ö ltő t so ro lt fel az egyetlen K affk a M ar­ g it ellenében. Az arán y o k m a sem v álto ztak sokat. Az 1980-as Szép ve rsek h etv en h ét k ö ltő t v o n u lta t föl, közöttük m indössze tizenegy nőt találu n k . A rró l teh át, hogy m ik é n t éreztek, gondolkodtak a m ag y ar nők az évszázadok során, jo b b á ra fé rfiú i „ á tté te lle l” érte sü lh e tü n k . M áig h ató beidegződésnek tetszik, hogy a líra m űvelése férfidolog. K ü­ lönben m ivel len n e m agy arázh ató , hogy az em líte tt rep re z e n ta tív v ersg y ű jtem én y szerep elteti p éld áu l Földi Ján o st, de m egfelelkezik D ukai T akács Ju d itró l. Vagy, hogy a té m án á l m a ra d ju n k : F erenczy T erézt mellőzi, de a n ála egy csipetnyivel sem jelen tő seb b S am a rjai K árolyt, M edgyes L ajost, vagy M entovich F eren cet érd em esn ek ta r tja a b em u tatásra. Pedig ta lá n éppen F erenczy T eréz k ap csán g o n d o lk o d h atu n k el leg in k áb b arró l, hogy a X IX . századi nem zeti ö n tu d a tra ébredés m eny­ n y ire nem m a ra d t h a tá sta la n a m ag y ar női tá rsa d a lo m ra sem. Ez az az időszak, am ik o r a nő olvasóból alk o tó v á k ív á n v álni. M integy c á ­ folni és alátá m a szta n i a k a rv á n Széchenyi Istv án vélem ényét, m ely sz erin t „a nő csak a férfiért, vagy a férfitő l in d ítta tv a alk o th a t n a ­ gyot”. A d iv atlap o k és d iv atcsarn o k o k hűséges olvasója m ost m á r jo ­ got fo rm ál a r r a is, hogy m ag a v alljo n önm agáról, s a költői b a b é ro k ­ b an is osztozzék. M ennyire jellem ző D ukai T akács Ju d it felsó h a jtá sa! „Óh, h a m in d en elhagy is, Csak te ne, oh poézis!” S élete nagy n a p ­ já n a k azt ta rto tta , am ik o r k ö ltő k én t v eh e te tt részt a keszthelyi H eli­ k o n -ünnepségeken. A század közepére ugyancsak m egnő a nők szerepe az iro d alom ban. Teleki B lanka, K aracs Teréz, Lőw ey K lá ra cikkek, levelek íróiként, s a m ag y ar nőnevelés h arc o saik é n t m u ta tk o z n ak be az ak k o ri lapokban. W esselényi P o lix én ia a k o r divatos m ű faját, az ú tin a p ló t m űveli. A F erenczy Terézzel egyidős Szendrey J ú lia sem elégszik meg a költőfeleség m iv o ltáv al, m aga is költő a k a r lenni. Szász K áro ly n eje Id u n a név en je len teti meg verseit. M ajth én y i F ló ra egyen­ ra n g ú p o étán ak ta r tja m ag át a férjév el, T óth K álm án n al. F erenczy T eréz m eg jelen ését ebb en a m ozgásban kell szem lél­ nünk. A szécsényi k ö n y v k ö tő -g azd atiszt lá n y án a k költői am b íció ja nem v életlen jelenség, h an em egy tö rv én y szerű ség et m u ta tó fo ly am at része. Ő is s a többiek is a századvégi nőm ozgalom k o rai elő fu tárai, dr. W allen tin y i Dezső okkal nevezi „m agy ar S a p p h ó n ak ”. V alóban, F erenczy T eréz am b íció ja nem volt kisebb, m in t ógörög elődjéé. A m ásik nem szellem ével a k a rt v ersen y re kelni. Úgy érezte, költői fo r­ m áb a ö ltö ztetett érzései, g o n d o la ta i u g y a n ú g y ig é n y t ta r t h a t n a k a k ö ­ zönség érdeklődésére, m in t a férfiak m űvei. Jó szem m el v ette észre ezt a szán d ék át V ajd a Já n o s: „F erenczy Teréz oly eszm ékkel is fog­ lalkozott, m elyek a női h iv atás szűk k örén túl terjed n ek . Ferenczy T eréz elm éje az em beriség, a társad alo m , sőt a világ ren d jé rő li e l­ m élkedés atlási terhével is foglalkozott, s fö lm erészk ed ett am a néze­ tek sziklacsúcsaira, h o n n an csak a legerősebbek nem szédülnek le a vonzó m élységbe.” Nagy elh iv ato ttság n ak szegte a szárn y át te h á t éle­ te rövidsége, s a k iv itel tehetségének nem m indig kellő ereje. A kor k ín á lta föl a m ag y ar S appho szerepét. S b iz tato tt a szereojá tsz ásra is. A XIX. század n agy jelen etei egy k icsit m indig te á trá lisak. Ahogy K azinczy á ta d ja az irodalm i vezérséget K isfaludy K árolynak. Ahogy Széchenyi a já n lá st tesz az ak ad ém ia fö lállítására. K os­ su th em lékezetes n é p trib u n -p illa n a ta i. O lvassuk el Jó k ai jellem zéseit a T ízek Társasága fiatalja iró l. Egytől egyig szerepjátszók. S n e feled ­ jü k : ez a k o r a v a tta a sz erep já tsz ást — h ely zetd alk én t — a líra m ű ­ fajáv á. De v o lt-e h ajlam F eren czy T erézben a nagy szerep e ljátszá sára? F erenczy Istv án sz erin t a F eren czy -faj m űv észfajta. Ahogy ő az első m ag y ar szobrász volt, úgy k ív á n h a to tt Teréz az első m ag y ar költőnő lenni. A szerep igazi szálláscsin áló ja azo n b an a lelki b á n a t leh etett. A szen tim en talizm u s a lírá ra osztotta a b án at, a fájdalom kivezetésé­ nek felad atát. E k k o r jön d iv atb a a szenvedés előkelősége. K öltőnőnk büszkén v allja m ag át a „pokol eljegyzett a r á já n a k ”. H a a poklon a pokol k ín já t é rtjü k , m áris a szerepnél vagyunk. Ha szen tség tö résk én t h a n g zik is: de még a h a lá lával is szere pet játszo tt. S m icsoda gonddal készült fel rá! M ájus eleje óta búcsúzkodik levélben a b arátn ő itő l. Egy lengyel szárm azású z sa n d á rtól k irav aszk o d ja a szükséges pu sk ap o rt. Az öngyilkosságát m egelőző na- 21 �pon G y arm a tra m egy „ a festészhez, arc k ép ét levétetni". M ásnap h a j­ n alb an „többek szem e láttára a szécsényi bércek a la tt tév ely g ett”. A reggeli m ise a la tt m eggyónt. H azatérve egész nap írt. R endelkezett a sa já t és a szabadságharcban elesett b áty ja sírkövéről. E lkészítette a végrendeletét, s m eg írta a sírkövére szánt verseket. A h alála u tán i dolgokat bevégezvén „női pongyolát” vesz föl, a h a já t k ib o n tja, m a­ ga elé teszi az ugyancsak öngyilkos drám aíró, Czakó Z sigm ond a rc ­ képét, az tá n a p ja pisztolyával szíven lövi m agát — 1853. m áju s 22-én. Ez a fia ta l lán y úgy „rendezi m eg” a halálát, hogy az iro d alm i és po­ litik a i szenzáció legyen. T ökéletesen azonosult a szerepével. A költői m a g a ta rtá st m eg ala­ pozó, v ersre ihlető fájd alo m és halálvágy az élete értelm év é v ált: „Ha elve n n éte k fá jd a lm a im a t, / A z életre több se m m i sem m arad, / A m i költői, a m i szép lehetne, / M in t a csillagnak a sötét éjszaka, / O lly szükséges k e b le m n e k bánata, / M elyben ragyog életem kö lté sze te .” (Vezérhang.) A k eb elb án at és a költészet, a szerep és az őszinte lelk iállap o t a d ja meg Ferenczy Teréz poézisének alap já t. A fájd alo m és a költőm ivolt előkelősége a k iv álasztottság fé lre é rth e te tle n jelei. E nnek az egységnek nem volt nehéz létrejönnie. H alála u tá n a boncnokok azt állap íto ttá k meg, hogy csak a k k o ra szíve volt, m int a m a d árn ak . Az ebből következő fizikai gyengeség növeszthette föl benne a tú lérzék en y ­ séget, a sebzettség érzését. Az élet és a k o r sem kím élte. K am aszlány, am ik o r elveszti édesanyját. A pja ivással en y h ít az özvegységén. K ét­ szer is csalódik a szerelem ben. A szabad ság h arcb an elesik a testvére. A nagy bukás ugyancsak letöri. Az ö n kényuralom a la tt állan d ó za k la­ tá sn ak v an kitéve. A h áz k u ta tás során k o m p ro m ittáló leveleket, a rc ­ k ép ek et ta lá ln a k nála. V égül még az a lengyel zsan d á r is b a jb a k erü l m iatta, ak i segíteni a k a rt ra jta . A bíróság bűnösnek ta lá lja rebellióban, s négynapi bö rtö n re ítéli. B ár b ü n te tését az a p ja ü li le, úgy lá t­ szik, az ideggyenge szervezet tö b b et m á r nem b ír el. Meg a k a r halni. De a költészet, am ely ennek a h alálv ág y n ak m indig is fo rm á t adott, m ég gondoskodik benne, hogy m éltó h a lá lt rendezzen m agának. Ezt a tragikus, de nagy m űgonddal m egform ált véget készítették elő a k a rv a -a k a ra tla n m indazok, a k ik szíto tták ben n e a poéta i becs­ vágyat. N em v ették észre, hogy e fia ta l lány sz ám á ra a költészet ö r­ vény, am elybe beleszédül; a költészet fe lp u h ítja a ta la jt lelke m élyvi­ zei fölött. L ajos b átyja, a nagyszom bati szem inarista, akivel a v a k á ­ ciók so rán együtt olvasták P etőfi verseit. A közeli V arsányból á t-á tlátogató L isznyai D am ó K álm án. Első m űve is az ő rév é n jelen ik m eg a D ivatcsarnokban. K ovács Bazil, a m ű v elt F eren c -ren d i szerze­ tes. És a szécsényi földbirtokos, az ugyancsak v ersek et íro g ató P ulszk y Ferenc. Aki nem csak a v ersíró h ajlam o t egyengeti benne, hanem a p o litik ai érd ek lő d ést is. A h á z k u ta tá st végző zsand áro k az ő le­ v eleit ugyancsak m e g találják nála. K ossuth volt londoni követe még az em igrációból is figyelem m el kíséri gazd atisztje leán y án ak költői fejlődését. F erenczy T eréz költői fe la d a tv á lla lá sá t a közvetlen u tó k o r kellően m éltán y o lta. Azzal, hogy a legjelesebb m a g y ar költőnőnek ta rto tta , elism erte a teh etség ét is. A későbbi értékelésekben a han g sú ly in k áb b a pály a félb e m ara d o ttsá g ára esik, s a dicséretb en sok a szánalom . K öltészetének m egítélése v aló b an nem könnyű. A h alála u tá n i hangos glóriázás k ö rü lö tte kissé gyanús. Előnyös volt szám ára, hogy m ű v eit jo b b á ra a női poézis addigi szintjéhez m érték. Az pedig nem v o lt m agas. A teljes felejtésb en viszont ig azságtalanság o t lá tu n k . S ellen tétb e n áll V ajd a Ján o s vélem ényével, aki úgy érté k elte m ag asra ezt a költészetet, hogy a férfiak év a l v etette össze. A nnyi tény, hogy a m u n kássága to rzóban m a ra d t. A tehetsége nagyobb volt, m in t a kib o n tak o ztatás lehetősége. A v á lla lt felad at, a szándék m a is m egejtő. De V ajd a Ján o ssal egy ü tt m i is érezzük a h ián y t. „Az életbeli kedvező körülm ények h ián y át, m elyek közt egy­ felől kedélye m e g ta rth a tta volna kellő épségét, m ásfelől a teh etség é­ hez m é rt és nagyobb alap ú ta n u lm á n y t is m egadta volna —, m ivel term észetesen az ő nagyobb te rjed elm ű tehetsége nagyobb tan u lm á n y t is igényelt volna.” Az életbeli kedvezőtlen körülm ények h ez az szin ­ té n hozzátartozik, hogy az ö nkényuralom alatt, a zaklatáso k k özepet­ te a szem élyére veszélyes v erse it m egsem m isítette. A verseiből m in th a k é t költő b o ntakozna ki. Az egyik m eglepően tehetséges, jó ízlésű és form akészségű, a m ásik dilettáns, ak i vigasz­ ta la n u l gyenge m űveket produkál. M agyarázzuk m indezt a tehetség szerencsés p illan a taiv al, illetve kedvezőtlen körülm ényeiv el? Vagy a teh etség és a kellő tan u lm án y o k d isz h arm ó n iá já v al? K övetkezhet az ih letettség és a szerep játszás kettősségéből is. N em leh et véletlen, hogy ott, ahol őszinte érzésekről, egyéni gondolatokról v a n szó, a k ö ltő i m egoldás is kifogástalan, ahol pedig a szerepből következik a költői gesztus, m indig a la tta m a ra d a sa já t lehetőségeinek. T ovábbm enve: az alanyi költészetben, a líra i önkifejezésben jelentős, fig y e­ lem re m éltó tehetségnek m u tatkozik. Ezzel szem ben az ep ik ai alk o ­ táso k nem é rik el az önképzőköri szín v o n alat sem. L egjobb v ersei­ ben azonnal feltű n ik a k épalkotás eredetisége, a pontos, biztos szóh a sz n á la t s az előadás b ája. Szerves egészeket alkot. A h a n g u la t egy­ ségességét végig m eg tu d ja ta rta n i. A zonnal ön m ag ára v o n atk o ztat. A lá tv á n y így em elkedik szinte észrevétlenül a líra szintjére. L egerősebb oldala a term észetlíra. Ilyen té m á jú v erseib en a ro ­ kokó finom ság egyesül a petőfies egyszerűséggel. M áskor meg a Cson­ gor és T ü nde líra i b etétjein e k sejtelm es, k ö n n y ű árn y ék ú so raira em ­ lékeztet. A m i m a is leginkább m egfog benn ü n k et, az a v ersek te rm é ­ szetes frissesége. Szépelgő n ő k o rtársa i az a lm an a ch lírá b ó l m e ríte t­ tek. E zé rt av a ta g n ak és m e ste rk é ltn e k érezzük őket. F erenczy Teréz egészen C sokonaiig m egy vissza. É rzelm essége is jo b b a n kapcsolódik p éld áu l K isfaludy Sándorhoz, m in t a szentim entalizm u s költőinek iro d alm ias finom kodásaihoz. V ajd a Já n o s is kiem eli azoknak a költem ényeinek az erejét, am e­ 22 lyekben a létezés és a k o r kérdései fo g lalk o ztatják . E nnek a fiatal lá n y ­ n ak a labilis k ed ély állap o ta n éh a olyan g o n d o lato k at v et föl, am e­ lyek csak a m ai illúziótlansággal, elidegenedettséggel ro k o n íth ató k . L eh et-e a sírb an is nyugalom ? H iszen m in d en göröngy em berpor. A szél felk a p ja és fú jja a tengerig. H a a szent elvek győznének, mi v á­ gya lenne még a szellem em b erén ek ? V ágy n élk ü l pedig kinek len n e kedve élni? A föld: ro th ad ás. A növényzet ra jta : penész. Az állato k és e m b e re k : a h o lttest férgei. G ondolati lírá já n nem nehéz felism ern i a korai, k iá b rá n d u lt P etőfi h atásá t. Csak am íg P ető fin él a Felhők k o rszak a csupán á tm e ­ net, ad dig F eren czy T eréznél egy folyton erősödő és ta rtó s te n d e n ­ cia. Egy sötétülő k ed ély állap o t s egy n agy b u k ást átélt, m egalázott nem zedék h a n g u latá n ak , gon d o lk o d ásán ak h ű tü k re. Persze, nőiesen p asztellv álto zatb an . A m i a fé rfia k n á l keserűség, az itt szom orúság. Ami o tt in fern ó i fájd alo m , az itt in k áb b belenyugvás. A lázongó in ­ d u la t: könnyel teli szem. E m lékeztet az ifjú H ein ére is. F erenczy T e­ rézt szin tén a szerelem , a vágy, az öröm és a b á n a t ösztönzi írásra . S a D alok k ö n y v é n e k szerzőjével m o n d h a tn á: „A szívem fájd alo m , a szívem lá n g ”. F ájdalom , h a a csalódásaira, a szab ad ság h arcb an el­ esett te stv é ré re gondol, s láng, h a a m ag y ar dicsőségről és a h azáró l van szó. Rövid költői p á ly á já n a k ja v a term ésével szívesen találk o zn á n k te ­ h á t a különböző an to ló g iák b an . M odern h an g v é te lű szerelm es versei, filozófiai ih le te ttsé g ű költői aforizm ái, s eg y -k ét nagyobb lélegzetű m űve m éltán ta rth a tn a k igényt a m egőrzésre. G ondolunk itt p éld áu l a Tavaszi dalokra, a gondolati tépelődésből szü letett Bolygó tü ze k n é­ h án y részletére, vagy éppen a S zécsén yi k e r tb e ... cím ű versre. A P esti N apló m á r 1880-ban ezt írta ró la: „Szegény F erenczy Te­ réz t alig em legeti m á r valaki, pedig, h a k ö n y v ét feln y itju k , m in t k u ta tó csillagász szem üvege a la tt a bolygó, úgy tű n ik fel elő ttü n k , vész­ piros fényben, n y ugtalan, rövid p ály án és zú zo ttan h u llv a a m élység­ be, m in t a m eteo r”. H a k ö nyvét k in y itju k , v aló b an egy trag ik u s élet idéződik fel előttünk. De nem csak a részv étet k iv áltó sors. han em n é­ h án y olyan szép v ers is, am ely m éltó az u tó k o r m egbecsülésére. Szabó K ároly N ó g rá d m egyei m unkásm egm ozdulások a XX. század első é vtize d é b e n N ógrád m egye m u n k ásm o zg alm áb an a szervezkedés, az erő fel­ m érés, az erőgyűjtés, a jo b b élet- és m u n k a k ö rü lm én y e k ért fo ly ta­ to tt küzdelem első n agy fellen d ü lése az 1900. és 1910. közötti év tized ­ re te h ető : a századforduló u tá n jö tte k lé tre a M agyarországi Szociál­ d em o k ra ta P á r t helyi szervezetei, ek k o r ép ü ltek k i a jelen tő seb b szakm ák helyi szervei, a v asas- és ép ítő m u n k ás-szak szerv ezetek (a b án y ászszakszervezet létreh o zá sá ra csak 1918-ban k e rü lh e te tt sor). A szervezkedés 1905— 1907. között tető zö tt: az ek k o r lezajlo tt b érh arco k m ór jó v al szervezettebbek és nagyobb h atású a k voltak, m in t a századforduló előtt. Jellem ző, hogy m á r nem csak a b á n y á ­ szok m u n k ab eszü n tetései okoztak gondot a h ató ság o k n ak —, n o h a m ég m indig ezek v o ltak a legjelentősebbek —, h an em m ás üzem ek, sz ak ­ m ák m u n k ásain ak m egm ozdulásai is. M inőségi különbséget is m u ta tta k abból a szem pontból is, hogy a gazdasági, b érjelleg ű m ozgalm ak politikai ta rta lm a t is h o rd o ztak m ag u k b an . A m u n k a - és életk ö rü lm én y ek ja ­ v ítá sa érd ek éb en m egfogalm azott k ö v etelések et po litik ai k ö vetelések­ kel eg észítették ki, olyanokkal, m in t m á ju s elseje m egünneplése, a g y erm ekm unkások hely zetén ek m eg v álto ztatása, a vezetők d u rv a m a­ g a ta rtá s á n a k m egszüntetése, a nyolcórás m u n k aid ő bevezetése —. m elyek m á r a m u n k áso sztály m eg n ö v ek ed ett ö n tu d a tán a k , a szer­ vezkedés h a tá sá n a k beszédes bizonyítékai. S zaporodtak a szo lid ari­ tá si sz trá jk o k is, am ik o r elb o csáto tt tá rsa ik , v agy m ás üzem ek s z trá j­ koló m u n k á sain ak érd ek éb en lép tek fel. A z ösztönösség h ely ett egy­ re in k áb b a tu d ato sság jellem ezte a m u n kásm egm ozdulásokat. A m ozgalom vezetői álta lá b a n szervezett, illetv e az átlag o sn ál felv ilá­ gosultabb, a szociáldem okrácia elvi a la p já n álló m u n k áso k voltak. A századforduló u tá n i első jelen tő s m egm ozdulás 1904. m árciu s 7-én kezd ő d ö tt a S alg ó ta rján i K őszénbánya R t-hoz tarto zó inászói k e rü le t F e re n c -a k n á já b a n . Az ak n a bányászai, m in teg y négyszázöt­ ven en sz ü n tették be a m u n k át, s írá sb a n n y ú jto ttá k á t köv eteléseik et — m ely h ét p o n tb an összegezte a b ányászságot foglalkoztató legfon­ tosabb p ro b lém ák at — a b án y a tá rsa ság tisztik arán a k . Ezek az a lá b ­ biak v o lta k : em berséges bán ásm ó d a tisztviselők részérő l; 12 órás m u n k aid ő h ely ett 8 ó rás m u n k aid ő ; az igazgatóság á lta l u ta lv á n y el­ len éb en b izto síto tt ru h á z a ti és élelm ezési cik k ek á rá n a k leszállítása; bérem elés csillén k én t 40 fillé rre l; sínszegek és ta lp fá k kiszo lg áltatása a m u n k ah ely en (csak a b án y a b e já ra tá ig szállíto tták , o n n an k ellett a m u n k ah ely ig h o rd an i); a v asárn ap i m u n k a szü n e t tö rv én y b en b iz­ to síto tt m e g ta rtá sa ; a jo g ta la n b ü n tetések m egszüntetése. E zenkívül n em v o lt m egn y u g tató an rendezve a bányászok m u n k ah ely i ivóvízel­ látása, az étkezési idő szabályozása, a lak áso k ja v ítá sá ra lev o n t öszszegek felhasználása. �A bányaigazgatóság a követeléseket visszautasította, egyetlen p o n tjá t sem fog ad ta el, s hogy döntésének nagyobb h an g sú ly t ad­ jon, egy század katon aság o t k é rt Losoncról, m ely a helyi csendőrségget eg y ü tt hozzálátott a rendcsináláshoz. A m it azzal kezdtek, hogy le ta rtó z ta ttá k a követelés átn y ú jtó já t, Száva S ándort. M ajd a szer­ vezkedés csírái u tá n k u ta tv a összegyűjtötték azokat az em bereket, a k ik v a la h a is gyűlés m e g ta rtá sá ra vonatkozó b ejele n té st írta k alá, vagy gyanúsak voltak, hogy szervezik a bányászszakszervezetet. A k ato n ák és a csendőrök nyolc telepről szedték össze azo k at az em ­ bereket, ak ik h an g ad ó k n ak szám íto ttak a m u nkabeszün tetésn él. B ör­ tö n b e v etették G regovszky P é te rt és F asching T am ást, a gyűlést b e­ je len tő k a lá íróit, P onyiczky József volt kongresszusi kü ld ö ttet, B ajos P ál, S ch n eid er K ároly, Peész M ihály, U tasi G ergely, Licskó A ntal, S chlezák Já n o s és m ég m ás, összesen 18 bány am u n k ást. H árom b á ­ nyászt B a la ssag y a rm atra sz á llítta tta k , és 120 bányászt elbocsátottak. A beb ö rtö nzött b ányászokat faggatták, hogy hol szoktak gyűlésezni, v an -e v alam i egyletük, k ik a vezetők stb. A bányaigazgatóság és a h atóság szövetkezése a m unkásegyesü lések kezdeti, c s írá já b a n való elfo jtásá ra , az egységes fellépések m eg ak ad ályozására te h á t m eghatározóvá v ált m á r a század elején ; g átlástala n , d u rv a erőszak, a legkisebb „b ű n ” egész életre k ih ató m egtorlása, a m u n k an élk ü liv é tétel fo rm á já b an je len tk ezett, bár, ah o l a szervezettség elő re h ala d o tta b b volt, ahol a m unk ásság zöme m ár szerv ezett m u n k ás volt, ott a b ru tá lis m egtorlás kevésbé h o ­ zott ered m én y ek et a m u n k á lta tó k részére. Losoncon a zom áncozottedény-gyárban m integy négyszáz m u n ­ k ás volt ta g ja a V as- és F ém m unkások Szövetségének. 1905. ja n u á r 2-án sz trá jk b a lé p e tt az edénygyár m integy három száz m u n k ása az ért m e rt h arm in c em b er elbocsátottak, azzal az indokkal, hogy ta g ­ jai a v asasszakszervezetnek. N yíltan tu d o m á su k ra hozták, hogy m u n k av iszonyuk nem szűnik meg, h a k ilépnek a szövetségből. A m u n k á lta tó k ilyen sajátos eszközökkel is — a m u n k an élk ü liv é tevéssel — a vasasszakszervezet erején ek gyengítésére törekedtek. M egfélem lítették azokat, ak ik még nem voltak ta g ja i a szakszervezet­ n e k , de azzá v á lh a tta k . Az elbocsátás oka egyben a m u n k á lta tó k a g ­ g o d alm át is jelezte, ezért a k a rta k g á ta t v etn i a m u nkáso sztály szer­ vezkedésének. 1905 éve m ég szám os m unkásm egm ozdulást ta rto g ato tt, a losonci edén y g y ári m unkások csak a so rt n y ito tták meg. A sa lg ó ta rjá n i H irsch és F ran k V asöntöde és G épgyárban péld áu l alig volt hét, hogy a m u n k áso k fizetését meg ne n y irb á ltá k volna. E bből következett, hogy alig m ú lt el h é t m unk ab eszü n tetés nélkül. (A tisztítóüzem részb en 46 fillé rt k erestek n aponta, s ebből az összegből k ellett a családosoknak m egélni, nem csoda, h a a m unkásm ozgalom veszélyes m ed erb e csa­ p o tt át. írta a S alg ó tarján i L apok 1905. fe b ru á rjá b a n .) A R im am u rán y —S a lg ó ta rjá n i V asm ű Rt. S alg ó ta rján i A célgyárában is ab b ah ag y ta a m u n k á t m integy 100 előhengerész 1905. m árcius 13-án és 14-én, m ert kevés volt a m unka, és keveset kerestek. A m u nkabeszü n tetés je le n ­ tőségét növeli, hogy ez volt az első sz trá jk a gy ár tö rtén etéb en . A S alg ó ta rján i Lapok cím ű polgári o rgánum úgy k o m m e n tá lta a szol­ g ab írói h iv a ta ln á l előre b ejele n te tt sztrájk o t, hogy sajnálato s, hogy a dolog sz trá jk k a l nyer elintézést. A gy ár vezetősége m in d en te k in te t­ ben gondoskodik a m unkások jólétéről, ott m u n k á so k at m ég ak k o r sem b o csátanak el, ha kevés a m unka, legfeljebb re d u k á ljá k a m u n ­ k an ap o k at, s ha szűke n is, de van kenyerük, nincsenek k itév e az el­ bocsátás veszélyének. A század eleji m unkásm ozgalm ak so ráb an to ­ v áb b i figyelem re m éltó m egm ozdulásra k e rü lt sor 1905. augusztus 29-én. ..T rellai Já n o s építésznél dolgozó m unkásleán y o k augusztus 29-én sz trá jk b a állta k . E ddig ugyanis n ap i 13 órai m u n k á é rt 1 k o ro ­ n át k ap tak . A zt követelték, hogy 12 ó rai legyen a m un k aid ő és 1 k o ­ rona 20 fillé r a napibér. A sz trá jk békés úton n y e rt m egoldást.” E nnyi a S alg ó ta rján i L apok 1905. szeptem ber 3-1 szám áb an m eg jelen t hír. Ez az esem ény a m unkásm ozgalom új vonásáról ad tanúbizonyságot, m e rt ezelőtt m ég nem volt példa a rra , hogy nők léptek vo ln a fel egy­ ségei követeléssel —, még, ha ez csupán m u n k aid ő - és b érk érd és volt is. S h a az 1905-ös év b ővelkedett sz trájk o k b an , az 1906-os év m ég m ozgalm asabb volt. B á r 1906 ja n u á rjá b a n m á r m egin d u lt a k iv á n ­ d o rlás — főleg a vasasszakm ákból — a dollárok h a z ájáb a (egy h ó ­ n ap a la tt 48 m un k ás h ag y ta el S alg ó tarján t), ez nem g y en g ítette a m ozgalom ereiét, m e rt sorsuk ja v ítá sa érdekében m ost m á r olyan szak m ák is h a lla ttá k h an g ju k at, ak ik n ek szervezett m egm ozdulásai ez ideig nem voltak. (Pl. a sa lg ó ta rjá n i bádogosm unkások állíto tták össze követeléseiket 7 pontban, m elyek a m unkaidővel, a bérezéssel és m á ju s elseje m u n k a szü n e tté való n y ilv án ításáv al foglalkoztak.) 1906. jú n iu s 24-én kezdődött, s több héten keresztül ta rto tt a szá­ zad eleji időszak egyik legnagyobb politikai töm eg sztrájk ja, a salgó­ ta rjá n i b ányászsztrájk. A m u nkabeszüntetés az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. béna i b án y á já b a n v ette kezdetét. A b ag ly asaljai igazgatóság nem é rte síte tte a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgató­ ját. sőt titk o ln i igyekezett az esem ényeket, ám a sz trá jk á tte rje d t a S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. b án y á ira is. és 1906. júliu s első n a p ja i­ b a n m á r négyezer bányász á llt h arcb an . L eá llt a S alg ó ta rján i K őszén­ b án y a Rt. öt és az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. h a t ak n ája. (A leállt tizenegy ak n a között volt B aglyasalja. M izserfa, Etes. In ászó. Székvölgy, K áro ly -ak n a. G usztáv-akna.) Az 1906. jú n iu s -jú liu sá ­ b an sztrájk o ló k é t tá rs u la t bányászai csaknem azonos k övetelésekkel lé p tek fel, m in t az 1904-es m u n k ab eszü n tetés idején. A tö m e g sz trá j­ k o t k iv áltó okok között szerepelt a nagy m é re tek e t öltö tt drágaság, a m é rh e tetlen ará n y o k at elért pénzbüntetés, a Ja n csi-b a n k ó jo g talan érvényesítése, a 12 órás m unkaidő. A p én z b ü n te tést o k k al ok n é l­ k ül m in d e n ért alk alm az ta a b án y a tá rsa ság . (Pl. h a nem köszöntek az akn ászn ak , 4—6 k o ro n ára b ü n te tté k azt a b ányászt, ak in ek n ap i k eresete 80 fillé r és egy k o ro n a 20 fillé r között m ozgott.) A N épszava közlése sz erin t a sa lg ó ta rjá n i a k n á k b a n dolgozó b án y ászo k tó l 1905ben 31 000 k o ro n a b ü n te té sp é n z t v o n tak le. A n y u g d íjk érd és is fo g lal­ k o z ta tta a b ányászokat, m e rt az a g y ak o rla t a la k u lt ki, hogy a n y u g ­ d íjjogosultság elő tt elb o csáto tták őket. E k é t alapos és m egokolt sé­ relm et k ieg észítette a Ja n c si-b a n k ó alk alm azása, m ely a tőkés k izsák ­ m ányolás egyik fo rm á já n a k népies elnevezése volt, s lényege, hogy a m u n k a b é r egy része h ely ett u ta lv á n y t k a p o tt a m unkás, m e ly ért a m u n k á lta tó á lta l fe n n ta rto tt ü zletek b en (élelem tárak b an ) k e lle tt élel­ m ezési és ru h áz ati cik k ek et v ásáro ln ia, sokszor 50—60 százalék k al m a ­ g asabb áron, m in t a sa lg ó ta rjá n i piacon. B ár a X IX . század végén tö rv én y esen tilto ttá k a Ja n csi-b a n k ó t, a tőkések e tila lm a t szám os esetben nem v ették figyelem be. A sz trá jk b a n részt vevő a k n á k bán y ászai egységes kö v etelések k el léptek fel a k ét k ő szénbánya rt. ig azgatóságával szem ben. A Fr iss Újság 1906. jú liu s 3-i szám a tö m ö ren közli az alap v ető k ö v etelése­ k et: az a la p b é r négy k o ro n a legyen; a tizen k ét ó rai m u n k aid ő le­ csökkentése nyolc ó rá ra ; a v a sá rn a p végzett m u n k a u tá n kettő s bér fizeten d ő ; v asárn ap csak az el nem m u laszth ató m u n k á k végzendők; a betegsegélyző- és lak ásü g y ren d ezése; tisztességes b án ásm ó d ; a g y er­ m ekek m u n k a b érét egy k o ro n a 60 fillérrő l k é t k o ro n á ra em eljék fel. A b án y a tá rsa ság o k ig azg ató in ak a m u n k áso k k ö v eteléseit ta r ta l­ m azó m e m o ran d u m o t á tn y ú jtó b án y ászo k at — összesen h atv an n y o l­ cat — vasira v erté k és k ito lo n co lták lakóhelyü kről, c s a lá d ju k a t a tá r ­ saság tu la jd o n é t képező lakásokból k ila k o lta ttá k , h a jlé k ta la n o k k á te tte k több száz em bert. A k ila k o lta to tt m u n k á scsa lá d o k at helybeli, s a já t h áz u k b an lak ó m u n k a tá rsa k fo g ad tá k be, s am en n y ire tő lü k telt, e llá ttá k élelem m el. A K őszénbánya R észvén y társaság o k h a lla n i sem a k a rta k a b á ­ nyászok k ö v eteléseinek teljesítésérő l, b á r úgy igyekeztek feltü n tetn i, hogy h ely t a d n a k a bányászok rek la m álásá n ak . K ilá tásb a helyezték például, hogy a beteg, m u n k a k ép te le n b án y a m u n k á s n ap o n ta 80 fillé rt kap, „hogy a család éh en ne p u sz tu ljo n ”. V agy: a szerszám o k at eddig a m u n k ásn ak k ellett ven n ie és ja v ítta tn ia , m ost az igazgatóság h a jla n ­ dónak m u ta tk o z o tt a rra , hogy év en k én t egy d ara b öt k o ro n a é rté k ű k alap ácso t ad a b ányásznak. Ezek az íg éretek azo n b an term észetesen nem elég ítették k i a m u n kásokat. A b án y am u n k áso k sz trá jk já n a k k o m olyságára és m é re té re utal, hogy k étszáz csen d ő rt és ezer k a to n á t v o n tak össze a sa lg ó ta rjá n i szénm edencében. K assáró l S alg ó ta rjá n b a vezén y elték a 34. gyalogez­ red h é t század át és L osoncról a 25. gyalogezred egységeit. B u d ap estrő l titk o sre n d ő rö k et h o za tta k le, fig y eltették a b á n y a m u n k á so k at és a „M agyarországi S zo ciáld em o k rata P á r t h ely i vezetőségének ta g ja it”. Több p o lg ári la p egybehangzó közlése a la p já n a sz trá jk o ló sa lg ó ta r­ já n i b án y am u n k áso k ellen a csendőrség jú liu s 4-én jo g ta la n u l h asz­ n á lta fegyverét, am in ek kö v etk eztéb en egy m u n k ás m eg h alt és ti ­ zenegy m u n k ás m egsebesült. A csendőrség fegyveres b eav atk o zása sem tö rte m eg az o n b an a sztrájk o ló bányászok ellen állását, sőt az É szak-m agyarországi K őszénbánya Rt. b án y ászai az igazgató m enesz­ té sé t is követelték. Az erőszak m ellett a m u n k á lta tó k egyéb m ód szert is p ró b áltak alk alm azn i a sz trá jk letö résére; O laszországból százkilenc b á n y a m u n ­ k á st h o zattak sz trá jk tö rő m u n k á ra . Á m am ik o r az olasz bányászok fe la d a tu k ró l tu d o m ást szereztek, huszonnyolc k iv ételév el nem m e n ­ te k le a bán y áb a, sz o lid a ritást v á lla lta k a m ag y ar b án y a m u n k á so k ­ k al és h azau taztak . A b án y a v állalato k vezetői, a hatóságok, a k ato n aság , a rendőrség, a csendőrség együttes b ru tá lis fellépése a telepi, tá rsu la ti lak áso k b an élt b án y a m u n k á so k at végül is a sz trá jk fe la d á sá ra k én y szerítette. A k ö rn y ék en lak ó kb. k étezer bányász m ég egy ideig fo ly ta tta a harcot, ellenük a kiéh eztetés m ódszerével a k a rta k élni. „A k ato n aság és m in t­ egy hetvenfőnyi csendőrség gondosan őrködik, hogy a b án y a te lep e k ­ rő l senki el n e távozhassé k, se oda idegen be ne m eh essen ” — írta a S alg ó ta rján i L apok. Az 1906-os sz trá jk k ét vezetőjét. K iss József és T akács A n d rás b án y ászo k at — k ik tá rs a ik a t állító lag fellázíto ttá k —, a b alassa g y arm a ti k ir. törvényszék 6—6 heti állam fo g h ázra jogerő­ sen elítélte. Részben pótolták az elb o csáto tt bányászok m u n k a e re jé t is a K ra jn á b ó l to b o rzo tt negyven b án y am u n k ással. A több hetes sz trá jk csak részered m én y ek et hozott. C supán az élelm iszerek á r á t sz állíto t­ tá k le v alam ely est a tá rsu la ti ü zletekben. A huzam os és gyakori bán y ászsztrájk o k következm énye a ható ság i és csendőrségi te rro ro n k ív ü l a b án y am u n k áso k töm eges k iv á n d o rlása volt. A S alg ó ta rján i K őszénbánya Rt. igazgatósága éves elszám olásá­ b an szerepel egy ezerszázkilencvennégy k o ro n a és 92 fillé rt k itev ő összeg, m elynek jelölésében az 1906-os sz trá jk alk alm áb ó l igénybe v e tt k arh a talo m szerepeltetik. U gyancsak e sz trá jk k ap csán k e rü lt sor 1907-ben a csendőrség lé tsz ám á n ak em elésére. A S alg ó ta rján i K ő­ szénbánya Rt. a felem elt létszám költségeihez ö tezer-h étszázö tv en h at k o ro n a és 52 fillé rre l já ru lt hozzá. A sz trá jk le tö résére alk alm az o tt erőszakos és egyéb eszközök azonban végső soron ösztönzőleg h a to tta k a m unkásm ozgalom szer­ vezettségére. A N épszava sz erin t több százra teh ető a szociáldem ok­ ra ta p á rtb a b elép ett b án y am u n k áso k szám a. A h atóság v álasza: a gyülekezési szabadság k o rlátozása. „H a h áro m bányász összeáll be­ szélgetni. a k ato n aság rögtön közbelép úgyan n y ira. hogy az elnyo­ m o tt m unk áso k a h egyszakadékokban gyűlnek össze tan ácsk o zásra.” — írta ugyancsak a N épszava, 23 �Az 1906-os sz trá jk o t még szám os kisebb-nagyobb m u n k ab eszü n ­ tetés k ö vette a fo rrad a lm i fellendülés éveiben. 1906. október 18-án a sa lg ó ta rjá n i szabóm unkások egy 19 pontból álló m em o ran d u m o t és egy árszab ály terv ezetet n y ú jto ttak be a m unkaadó iparosoknak, m ely tervezet sz erin t 20—25 százalékos m u n k a b é rja v ítá st követeltek. A m e m o ran dum el nem fogadása esetére m un k ab eszü n tetést je le n te t­ te k be. K öveteléseik többek között: 11 órai m unkaidő, teljes v asárn ap i m un k aszü net, a v a sá rn a p i m u n k a éjjeli m u n k á n ak tek in ten d ő , s ü r­ gős éjjeli m u n k á é rt 50 százalékkal több b ér fizetendő, m áju s elsejé­ n ek m in t m unkaszüneti n ap n a k b etartása, esetleges sz trá jk tö rő m u n ­ kások elbocsátása, a b izalm irendszer elism erése. „A szabóm esterek h ajlan d ó k elm enni az engedm ények legm esszebbm enő h atáráig , s k ilá tá s v a n rá, hogy a m ozgalom békés úto n ny er k ieg y en lítést” — ír ta a S alg ó tarján i Lapok, a követelések teljesítésérő l azonban h íre ­ k e t nem közölt. 1907 szeptem berében a sa lg ó ta rjá n i újságok arró l ad tak hírt, hogy a H irsch és F ra n k V asöntöde és G épgyár négy m u n k á sát elbo­ csátották, m e rt nem a k a rtá k e ltű rn i S ztareczki Istv án n ak , a gyár gondno k ának gorom baságait. A gy ár m integy h árom százö tv en m u n ­ k á sa v állalt szo lid aritást a négy elbocsátottal, s köv etelték v issza­ v ételü k et. Az elu tasítás h a tá sá ra a gy ár összes m u n k á sa sz trá jk b a lé ­ p e tt a jo g ta la n e ljá rá s m iatt. A sztrájk o lo k követelték a négy m u n ­ k á s visszavételét, elveszett keresetén ek m eg térítését és tisztességes bánásm ódot. A s z trá jk ta n y á t a V ehovszki-féle k e rtb e n ü tö tték fel. A főszolgabíró nem engedélyezte a s z trá jk ta n y á t és csendőrökkel za­ v a r ta tta széjjel a m unkásokat. A g yár gondnoka b e z á ra tta a szövet­ kezetet , hogy a m unkások ne ju ssan ak élelem hez, v a la m in t azzal fe ­ le lt az „ellenszegülő m u n kásoknak, hogy a gyártó l k a p o tt lakásból k ila k o lta tta ” őket. E zt követően a m unkások fela d ták a h arcot, a sz trá jk ü rü g y én a gy ár vezetése nem négy, han em tíz m u n k á st u ta sí­ to tt k i a gyárból, te tte őket ezzel k enyértelenné. Az elkövetkezendő években m ég szám os m unkab eszü n tetésrő l a d ta k h írt az újság o k : 1908. b alassa g y arm a ti építőm un k áso k sz trá jk ­ ja, a losonci m ezőgazdasági gépgyár v asm u n k ása in a k sz trá jk ja , a sa l­ g ó ta rjá n i p alacküveggyár m u n k á sain ak m unkabeszüntetése, a salgó­ 24 ta rjá n i kőm űvesek és napszám osok m u n k ab eszü n tetése, a sa lg ó ta rjá n i szabósegédek sz trá k ja — a m u n k aad ó k v alam en n y in ek ú j m u n k áso k felvételével v etettek véget. A XX. század első évtized én ek utolsó m unkásm egm ozdulása 1910-ben a sa lg ó ta rjá n i b án y am u n k áso k sz trá k ja v o lt ötszáz fő részvételével. (T ehát m á r közel sem v o lt olyan szervezett, töm egeket m ag áv al rag ad ó n agy m em ozdulás. m in t 1906ban, a n n a k ellenére, hogy a m u n k ak ö rü lm én y ek ro m lo ttak , a k ere set csökkent, a m u n k aid ő to v á b b ra is 12 óra m arad.) Az ötszáz baglyasa lja i bányász sz trá jk ja nem ta lá lt v isszh an g ra sem a szénm edencé­ ben, sem országos szerv ek n él: a bányászok szervezetlenek voltak, m e rt szakszervezet létreh o zá sá ra alap szab ály h iá n y áb a n nem volt m ódjuk, de nem k a p ta k tám o g atást h arcu k h o z a szo ciáld em o k rata p á rttó l sem, egyedül m a ra d ta k h arc u k b an , s igy a sik ertelen ség szin­ te tö rv én y szerű volt. Az évtized végén a k o llek tív követeléseket elő terjesztő m u n k a b eszü n tetések ritk á b b ak , viszont g y a k ra b b an h a lla n i olyan k iz áráso k ­ ról, am ik o r a m u n k aad ó k m egv o n ják m u n k ásaik tó l a k en y e ret ad ó m u n k át. A sz trá jk h u llá m elcsendesedéséhez n ag y b an h o zz ájáru lt a szo ciáld em o k rata p á rt és a szakszervezetek központi vezetőségeinek az az állásp o n tja, m iszerin t a sz trá jk o t csak a legvégső eszköznek te k in tik a m u n k áso sztály h arcáb an , a m unkásm ozgalom fejlettség én ek ebben a stád iu m áb an . E lte rje d t az a központi állásfo g lalás is. hogy sz trá jk o k a t nem le h et kezdem ényezni és lefo ly tatn i a szakszervezetek központi vezetőségeinek tu d ta nélkül. A központi szervek engedélye n élk ü l szerv ezett sztrájk o k , sz trá jk k ísérletek b eszü n tetését a szociál­ d em o k ra ta p á r t m egalkuvó p o litik ájáv a l szo rg alm azta és m egegyezé­ sek, alkudozások so ro zatát in d íto tta el a m u n k áso k és m u n k aad ó k között. P edig a M agyarországi S zociáld em o k rata P á r t 1903-as prog­ ra m ja a k o r szín v o n alán álló halad ó p ro g ram volt. E zért is szem be­ tű n ő a sz trá jk o k k a l kapcsolatos elvi állásfoglalása és g yakorlata. Az első v ilág h áb o rú elterelte a dolgozók figyelm ét a n ap i m u n k a viszonyokkal kapcsolatos k érd ések rő l, s csak 1917-ben n y ú ltak ism ét a gazdasági és po litik ai sz trá jk fegyveréhez. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A m unkás — ú ja b b m űvekben CSAI.OG ZSOLT, TAR SÁNDOR. MÓZES LAJOS KÖNYVEI P aradoxnak tű n h et egy dolgozatban, ha m ár az első m ondat a tém a jogosultságát védelmezi, de ez szükségszerű a m unkás­ ábrázolás szóhoz tapadó, sajnos még m in­ dig élő, sanda m ellékzöngék m iatt. Azon­ nal le kell szögeznünk, am it számos gon­ dolkodó alapigazságként m eghatározott: nincs külön m unkásoknak, parasztoknak, intellektuelleknek szóló irodalom, csak jó és rossz m űvek léteznek. Azokról az újabb alkotásokról essék m ost szó, am elyekben a m aga teljességé­ ben táru l föl az iparban dolgozó em ber arca, kom plex m ódon jelennek meg tá rsa ­ dalm i létének gondjai, ham is heroizálás, egydimenzióssá csökkentés, vagy a tényle­ gesen élő problém ák elkendőzése nélkül. Ha a napilapokban, üzemi sajtóban meg­ jelenő kötelező penzum ként előírt „port­ ré k a t” is a m unkásábrázolás fogalom köré­ be soroljuk, a tém a a legexponáltabbnak látszik n ap jain k irodalm ában, publiciszti­ kájában is. Viszont, ha az előbb érintett sajátságokat tek in tjü k döntő, valóban elfo­ gadható kritérium nak, a látszólagos pros­ peritáshoz képest lényegesen kevesebb je­ les alkotást szám lálhatunk össze. Az adekvát, sem atizálás nélküli m unkás­ kép első „fecskéi” — az ötvenes években kialakult tabuk, óvatossági reflexek követ­ keztében is — inkább lum pen környezet­ ben megjelenő, többé-kevésbé deviáns fi­ gurák. Fejes E ndre im m ár arche-típussá nem esült Rozsdatem etőjének szereplői több életform a nehézségeivel küszködő család tagjai. Foglalkozásuk szerint általában m unkások, ám képtelenek elszakadni a pa­ raszti életform a áttételes rekvizítum aitól, s a. lum pen életm ód bizonyos külsőségei­ től. M inderre alkati sajátságaikon kívül a sanyarú kereset, a külvárosi, szükséglaká­ sos környezet, a m am m utcsalád egyaránt kényszeríti őket. (Ugyancsak a lum penség am bivalenciájáról, paradox vonzásáról vall többek között Moldova György a Gázlámpák alatt című könyvének novelláiban.) A VÁROS PEREMÉN A fiatal írók közül Mózes Lajos és Tar Sándor novelláskötetéből illúziómentes, átfogó kép bontakozik ki a perifériára szor ítottságról. Mózes Lajos A legjobb helyek fortélyai című könyvé­ ben az Angyalföld anatóm iáját és rekviem ­ jé t adja elő három tételben. Komor, kí­ m életlen p alettát használ az első passzus (A telep), gyerm ekfőhőse szemével lá tta t­ va a világot, s nem különben a második részt (A legjobb helyek fortélyai) im m ár felnőtt n arráto rán ak nézőpontjával. Sűrí­ te tt atm oszféra sugárzik ki a verekedésekgalerizések között fölnövekvő gyerekek vi­ lágából, hiteles panorám a táru l elénk a szükséglakások kom or arcú felnőttjeiről, a híres és hírhedt kocsmákról, ahová a zsú­ folt, non-kom fortos épületekből, a nehéz fizikai m unka lélekölő régióiból, a bunyók­ ból m enekülnek — esetleg újabb verekedé­ sekbe, rossz utóízű „heccekbe” (Szombat esti történet). A címadó elbeszélés valósá­ gos receptjét és kórképét adja a nyughatat­ lan „vándorok” életének, az önám ító él­ m énypótlékok halm ozásának. A perem vidéki létnek vannak m ártírjai is. A szkanderozó, focizó vagányok bárm e­ lyik pillanatban átalakulnak életre-halálra bicskázó „alkalm i gyilkosokká”, a „töm eg­ bunyóknál” bárm ikor gerjedhet a feszült­ ség odáig, hogy a legelemibb fa ir play-szabályokat is fölrúgva, a k á r lőfegyvert is használ a verekedő (Temetői történet). Mó­ zes nem rin tg atja m agát kültelki grállovagillúziókba egykori szű k ebb p átriáján ak áb­ rázolásakor. A „codában” (Nyomozás átfe­ désekkel) érezteti, hogy a szükséghajlékok helyén kinőtt telepi dobozrengeteg skatulyalakásai önm agukban nem szám olják föl a „periférián élni” alapkérdést. M egdöbbentően hiteles kép táru l föl Tar S ándor első, de m ár ére tt értékhordozó novelláskötetében, A 6714-es személyben, többek között éppen a m arginalitásról és szociológiai értelem ben is újdonságot jelent, hogy ennyire m arkánsan a vidéki nagyvá­ ros (Debrecen) perem ének problém akörét em eli be az irodalm i alkotásba. (Mind Mó­ zes, m ind T ar könyvével rokon tém ájú epizódfűzér Sarusi M ihály A csabai Szajnán című első kötete, am ennyiben szintén egy tájegység arculatáról vall, egyben a vidéki perem létről.) R evelációerejű az elszige­ telt, tanyán élő lelenc kisfiú kálváriája, akinél az analfabéta, lum penm unkás ne­ velő szülők még azt is elérik, hogy jótevő­ jének tekinti őket a gyerm ek. Nem vélet­ len az Örökké cím, a problém a időtlensé­ gére, újra-újraterm elődésére u tal; v an ­ nak még szigetek, ahol Móricz Árvácská­ jának , R atkó József Ö néletrajzának p rim er igazsága nem veszített sem m it érvényéből. Az albérleti pokol, az odúiét groteszk vál­ tozatát képviseli a fiatal m unkás és a fillé­ res gondokkal küzdő nyelvtanárnő-háziasszony infantilis-perverz viszonyának tö r­ ténete (Mosás heten te kétszer). DEVIÁNS TEHETSÉGEK A nagyváros perifériájára szorult em ber nehezen szaba­ dul ki a m arginalitás ördögi köreiből. A m unkásábrázolás m ásik alapm űve Kertész Ákos M akrája, olyan főhőst m utat be, akit tehetsége m űvészsorsra predesztinálta, de visszaretten az „alkotónak lenni” kálváriá­ jától, megszokott közegének elvesztésétől. T ragédiáját végül is az okozza, hogy rá ­ döbben: örökre deviáns m arad az űrtől, am it kiteljesítetlen énjének hiánya éget be­ lé. N agyform átu m ú , deviáns „önsorsrom boló” M unkácsi Miklós A fa tty ú cím ű al­ kotásának központi alak ja is. A m unkásábrázolás m ásodik „hullám á­ n ak ” képviselői még egyértelm űbben le­ szám oltak a fatalista hittel, m iszerint a társadalom fejlődésének önmozgása auto­ m atikusan m egoldaná a deviáns, lum pen problém akört. Csalog Zsolt új könyve, A tengert akartam látni négy, szociográfiai hitellel m egrajzolt p o rtré együttese. Az „átlagem ber” kivételével a m ásik három írás hőse többé-kevésbé „deviáns”, perem ­ vidékre szorult „elem ”, valam ilyen terü le­ ten kiem elkedő képességekkel. A Vasem ­ ber az ötvenes években osztályidegennek m inősített, vidéki ta n á r fia, ak it m ár nem is a személyi kultusz b ü ro kráciája b ü nte­ te tt másodiziglen, ötvennyolcban: „..ötven­ nyolcban nem is volt káderrendszer — csak azért mégis az volt. . Ugye, jö tt u tánam a p ap ír Miskolcról, hogy nem javasolják a fölvételem et, m ert apám politikai b ü n te­ te tt”. A három szakm ás, vaserejű em ber életében az alapvető frusztráltság láncreakciószerűen vezetett m agánéletének k u ­ darcához, az alkoholizmushoz. T artása lá t­ szólag töretlen, értelm iségi családjában is m egbecsült m unkaerő, de m agárahagyott lény, akit alvilági odüsszeái sem tesznek lum penné, csupán egyre m élyebben taszít­ ják az egyedüllét kétségbeejtő bugyraiba. Az Én voltam a ló című írás központi fi­ gurája részben anyagi körülm ényei, rész­ ben a m űvészelet kontraszelekciója követ­ keztében kerül rem énytelenül távolra a ze­ ne világától, s lesz m egkeseredett „örök­ ellenzéki”, s igazán kényszerből k itan u lt szakm áját sem gyakorolhatja a m unkahe­ lyén. De a legszom orúbb a címadó p o rtré zseniális-univerzális autószerelőjének kál­ váriája. Szakm ai sikerei ellenére mélyen a lehetőségei alatt m arad, m egbotránkoztatóan sokat tud, am it a „górék” képtelenek elviselni. Azonkívül tisztességes, nem tu d ­ ja „elnézni”, ahogy órabéres társai ta k ti­ kából húzzák az időt, helyettük is húz, így balek hírében áll. Nem véletlenül meditál szinte m inden riportalany arról, hogy szük­ ség volna a vallásra. M ár Czakó Gábor is pedzegette a tém át „indulatos jelentései­ ben” : a régi m orál helyére nem alakult egységesen, meggyőzően új. A KÉTLAKISÁG a m unkásábrázolást megvalósító alkotások harm adik centrális gondolatköre. (Alapvető gondjait, s az élet­ forma egyik változatát, B erkovits György Világváros határában című szociográfiájá­ ból tanulm ányozhatjuk.) A kis országokban különösen tipikus, városok felé folytatott vándorlást M agyarországon fokozta az első világháború után az ország h atárain ak be­ szűkülése, m ajd az ötvenes évek erőszakos ipartelepítési tendenciái. Iparban dolgozni csábító a mezőgazdasági vidékek lakossá­ ga szám ára, nyolcórás m unkaidőt, s jobb 25 �keresetet ígérő lehetőség. A városi gyárak­ nak szüksége van m unkaerőre, olyan lét­ számban, am elyet a városok lakosként vi­ szont nem tu d n ak befogadni. A m unkás úgy „ingázik”, m int T ar Sándor Téli tör­ ténetének főhőse, hogy elszabaduljon a ta ­ nyáról. A gyárban m unkás, otthon paraszt az öreg Orbán, T ar Celofánvirágok című novellájának szereplője, aki becsípve ga­ bonát vetni tan ítja a fiúkat a m unkásszálláson. Csalog m inden riportalanya szenved köz­ vetlenül, vagy áttételesen a „lakásm izériá­ tó l”. A Vasem ber k álv áriáját a letelepedé­ si gondok indították el, a tengerhez vágyó m unkás szülei m ezőtúri nyom or elől m ene­ kültek a fővárosba, jelenleg „négyen van­ nak egy szobára” ; az Én voltam a ló főhőse az agglomerációban él, szükséglakásban. Nem véletlen, hogy az Átlagos em ber va­ gyok központi fig u rája a legelégedettebb. V ácott sikerült m unkát találnia, s letele­ pednie, iparban dolgozik, lakás- és m unka­ helyi gondjai megoldódtak, nem kell in­ gáznia ! A kétlakiság m ásik form ája a hosszú ingázás. A m unkás a távoli nagyvárosban dolgozik, h ét végén, kéthetente, havonta hazatér valam elyik „viharsarokba”, Sza­ bolcsba, Békésbe, Bács-Kiskunba. „Nincsen nekünk sem m i életünk, semmi életünk az égvilágon, higgye el, Pesten elvégezzük a piszkos m unkát, aztán m ehetünk haza, az ünnepekre m ár nem kellünk” — panaszol­ já k A 6714-es szem ély utasai T ar Sándor cím adó elbeszélésében. Félelm etes kom bi­ nációváltozatokat dolgoznak ki a „nagyin­ gázók”. A szerencsésebb részük, akik a fő­ vasútvonal közvetlen közelében laknak, még rövid hétvégekre is hazatér. A zömük viszont kénytelen „csúsztatni”, hiszen sok­ szor maga az ú t egy teljes napba kerül, Így korlátlanul vállalnak szombati, vasár­ napi m űszakokat, hogy bizonyos időszakok­ ban ak ár egy-két hétig is otthon m arad­ hassanak dolgozni a ház körül. Általában „pszichésen” valam ivel jobban kondicio­ n á lt em berek, m int a főváros környékének honfoglalói, nem fosztották meg m agukat szűk ebb pátriájuktól, a nagy hétvégére való várakozás fölfényezi valam ennyire a hétköznapjaikat, s azonnal befektethetik a többletkeresetet a házba (persze csak azt, am i nem „cseppfolyósodott” útközben). Az állandó többletm unka, csúsztatás, m enet­ rend-neurózis idegőrlő, m egerőltető, ugyanúgy nem pihennek soha igazán, m int a „fészekrakók”. Viszont elvileg könnyebb visszalépniük. T ar Sándor infernális palettával festi meg a hazatérők boszorkányszom batjának kényszerközlekedési eszközét, a fekete vo­ natot. A feszültségek levezetésére alkalm i viszonyok köttetnek, nem egyszer annyira „kizsebelnek” egy-egy m unkást a p artn e­ rek, m intha albérletre, pestkörnyéki házra költene. A MUNKA HELYSZÍNÉN A „m unkás a gyárb an ” tém akör szociográfikus földolgo­ zásának alapm űve László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című szociográfiá­ ja. Az im m ár országos hírű Szegvári b ri­ gádot, tizennyolc em ber életét gyári és otthoni hétköznapjainak tükrében ism er­ 26 heti meg a m indenkori olvasó. Nyolcadfél éves szoros kötésben eltöltött idő hasonló című regény m egalkotására ösztönözte az írót. Voluntarizm us, maxim alizm us, kor­ szerűtlen munkaeszközök keltette feszült­ ség kristályosít ki egy em pirikus értelem ­ ben is hiteles gyárm odellt. (Kevesen em lé­ keznek arra, hogy többek között a „m un­ kás a gyárban” tém akör egyik sem atizm us utáni úttörője H ernádi Gyula, a D eszkako­ lostor című novelláskötetével. M indenkép­ pen em lítésrem éltó még e problém akom p­ lexum nál B ertha Bulcsu Ilyen az egész éle­ ted című gyűjtem ényes kötetének számos elbeszélése.) Mózes Lajos az Egyszerű kánonban vi­ szonylag derűsebb, líraibb, A legjobb he­ lyek fortélyaiban kilátástalanságig komor képet villant föl. Alteregója, Áron, m ind­ két önálló, öntörvényű epizódban centrális szerepet játszik. Az Egyszerű kánon indi­ ánnosztalgiája, A legjobb helyek fortélyai­ nak csavargóélm ény-affinitása a konfor­ mizmus, a beszűkült-bezárkózott életmód, a m unkahelyi kötöttségek elleni tiltakozás gyerm eteg szimbóluma, am elyek in ían tilizm usával a főhős m aga is tisztában van, de egyelőre mégis ragaszkodik e rekvizitum okhoz. D rám ai feszültség, kegyetlenség rejlik az Éjszakai m űszak című Tar Sándor-novellában. Az em bertelenül nehéz fizikai m unkát az éjszakai pótdíjért végző, regge­ lig általában lerészegedő kazánkovácsok még az italozásban sem vállalnak szolida­ ritást a művezetővel. Életveszélyes tré fá ­ ju k torz lázadás a közvetlen term elésirá­ nyító ellen, akiben — lényegében helytele­ nül — m egtestesül szám ukra a m ár-m ár antihum ánusan nehéz körülm ények leg­ főbb okozója. Csalog kötetkeresztelő portréjából (A tengert szerettem volna látni) is az egymás ellen forduló, egym ással oktalanul „kitoló” m unkások m entalitása tükröződik. F ura szolidaritáshiányról panaszkodnak a köz­ ponti figurák, pontosabban arról, hogy a „barátság” addig ta rt ezeknél a m unkások­ nál, am íg komoly érdekekbe nem ütközik a gyakorlása. Az érdekközösségek m egha­ tározzák a m ásik iránti érzelm eket, okta­ lan ellenszenvet éreznek a m ásik „csoport”, vagy műszak iránt, szándékosan egym ásra hagyják a m unka „nehezét”. Az Én voltam a lóban legm egdöbbentőbb a heroikus küz­ delem a közism erten nehéz, de viszonylag jól m egfizetett különm unkáért, am it végül azért veszítenek el a főhősök, m ert a „góré k ” átjátsszák olyanoknak, akik lényegé­ ben fele pénzért örömmel elvállalják. A novellákból, illetve a szociográfiákból alapvető gondok m utatkoznak meg őszin­ tén, leplezetlenül. Az írók kendőzetlenül tá rjá k föl az átm eneti kor legfőbb problé­ m áit, az órabérben, teljesítm énybérben dolgozók, m unkások és közvetlen term elésirányítók — a lényegében véletlenül — kü­ lönböző érdekszférákba k erü lt em berek el­ lentétét. M ŰFAJI PROBLÉMÁK Csalog közvet­ len valóságkutató arcképeinek drám ai ere­ jé t a lélektani hitelesség, s a tények együtt­ hatása adja. A négy portré hangnem e mo­ nologikus, hősei közvetlenül m ondják el sor­ suk m eghatározó fordulóit. Distancia és em pátia kettőssége így egészen sajátos, az író úgy törekedett az előadásmód hű viszszaadására, hogy az sem m iképpen se m en­ jen az érthetőség és követhetőség rovásá­ ra. A hősök zaklatottságából következik a panaszok átm enet nélküli, v áratlan kitöré­ se, egyfajta zabolázatlan töredezettség, am elyet Csalog szükségszerűen, a m űfaj sajátságainak megfelelően vállalt. T ar Sándor realista prózájában a drámaiság, a vállalt móriczi örökség, a való­ sághűség erényei eg yütt csillognak. Novel­ lái hagyom ányosak, általában csattanókra kihegyezettek. A madár — a ny itán y — bizonyítja, hogy a látom ásosság sem idegen tőle. Börtönviselt em ber zaklatott vízióját láth atju k szabadságról, s kiszorítottságról. A Mosás hetente kétszer elárulja írója ér­ zékét az abszurd léthelyzetek irán t is. Mózes Lajos könyvének m ű faját kerül kell járn u n k és írnunk. Önálló, öntörvényű novellák gyűjtem énye, am elyeket cikluson- , ként kapcsol össze a bevallottan visszaem­ lékező jelleg, illetve a közös, kulcsfőhős. Epizódregény, am ely lényegében saját lá­ bán is megálló részekből áll, de a m ű egészének kisugárzása mégis egységesA m unkásábrázolást megvalósító alkotá­ sok legfőbb közös erénye a valóság irán ti fogékonyság. A szintézis erejű m üvek azonban érdekes módon egyelőre „kisebb­ ségben” születtek meg (Bálint T ibor: A Zo­ kogó m ajom , Beke György: Éjszakai bicik­ listák). Pósa Zoltán ANTOLÓGIÁK KORA Isten tenyerén ü lünk K ét fő érv szólhat egy antológia öszszeállítása m ellett: egyik az együttesen jelentkezők egym ást vállalása, eszmei ro­ konsága (ilyen volt az E lérhetetlen föld), m ásik pedig a válogatás reprezentatív vol­ ta. Az Isten tenyerén ü lü n k nyilvánvaló­ an az utóbbi igénnyel készült. A tizenhat szerző között m egtalájuk az ú jab b m a­ gyar próza legjobb képviselőit, nem ép­ pen legjobb írásaikkal. Az antológiák m indenkori nagy veszé­ lye az egyes szerzők elarctalanodásában rejlik. Az egym ásm ellettiség révén a kü­ lönféle szövegek egym ást erősítve is, gyöngítve is „in terferálh atn ak ”, s így rendszerint éppen a görcsös tárgyilagos­ ságra törekvés nyom án összekínlódott lis­ ta terem ti m eg a „kioltás” feltételeit. P a­ radoxon ez, mellyel nyilván szám oltak a szerkesztők (Alexa K ároly és T árnok Zoltán), saját ízlésük és egy tételezett tárgyilagosság közt inkább az előbbire h a­ gyatkozva, talál éppen a fönti paradoxon tudatában. Az ízléseszmények — egyébként egész­ séges — párhuzam os létezése Lengyel Pé­ te r R ondójában tem atitikusan is m otí­ vum. „Előkeveredett, am iről veled a leg­ inkább van vitatk o zh atn ék o m : tén y iro- �dalom, dokum entatív teljesség, tudom ány szülte hitelességigény és az úgynevezett kitalált történetek, am elyek téged m ár nem tu d n ak érdekelni. A magnetofonod. Dobd el.’' Nem, íróink nem dobják el a m agneto­ font. Sót, in tellektusukat is igyekeznek átalak ítan i úgy, hogy szövegek cserélhe­ tő k azettáit lehessen általuk papírra já t­ szani. M intha a próza be sem tudna egyebet fogadni, m int az abszolút szemé­ lyest, vagy az abszolút szem élytelent. Len­ gyel P eter a „m agnós-m ódszer” ellenzőjeként a személyesség védelm ében írótár­ sának aján lja a m űvét. De nem csak ajánlja, neki is írja, m integy levél for­ m ában (De ak k o r m inek az ajánlás?...) Ism erni kell az irodalm i élet belterü­ leteit, hogy rájö jjü n k , m iféle különös je­ lentősége van annak, hogy a Rondo Csalog Zsoltnak íródik. (Sajnos, aki ma „csak” olvasó, néha elesik a m űélvezet­ től.) Az irodalm i belterjesség következ­ tében Nádas Péterről, Esterházy Péter­ ről sem derül ki, hogy a m űben m iért neveztetnek nevükön. A fölidézett párbe­ szédek nem olyan m agvasak, hogy az ol­ vasónak hiányérzete lenne kitől is szár­ mazik egy-egy esztétikai m egállapítás. Té­ vedés ne essék : nem a Lengyel által választott form ával, s főleg és éppen nem a bevallott-vállalt személyességgel van ba­ jom, hanem ennek a form ának a ki-nem kristályosífásával, azaz a személyességen belüli esetlegességgel, annak tehát egy ,.elfunkciótlanított” változatával. A másik m ódszer értelm ében a stilizáltság fűszeres öntete elveszi az étel ne­ mes íztelenségét. (Már am ennyiben parven ű -ínyencekkel számol az író-szakács!) Ennek jegyében Sarusi M ihály A ku tya kántor című írása egészében véve sike­ rületlen vállalkozás. Szinte sajnáljuk a nyelvi archaizálásra fordított energiát. Fábián László tájnyelvi átköltésében vi­ szont van erő; a tö rtén et m aga nem okoz­ na különös m eglepetéseket, ezerszer hal­ lott-olvasott tényeket közöl. A kezdet­ ben fárasztó (nyelvjárási átírásban kö­ zölt) szöveg azonban éppen ezáltal eleven, hogy tö rtén et és nyelv külön életre kel­ nek benne. A nyelv „groteszkizálja” a történéseket, m inden kom m entárnál h atá­ sosabban metszi szét történelem és poli­ tika hevenyészve összeöltött, m ás minősé­ gű szövetét. N á d a s P é te r f é k te le n le író k e d v é t, ta n íta n iv a ló d e s k rip tív k é p e s s é g é t ú jf e n t b i­ z o n y ítja . „ E ro tik u s t a r t a l m ú ” sz ö v eg rész­ le te h iá b a in g e rlő , v é g ü l is ú g y h a t az ol­ v asó fig y e lm é re , m in t a h o g y a sok k ib o n ta n iv a ló c sip k e, s z a la g c so k o r és g o m b o c s­ k a az in k á b b c sa k k é p z e le tb e n tú lf ű tö tt, k ö n n y e n la n k a d ó fé rfih ő s é re . ,,A te s t é p ­ p e n a z o k b a n a p illa n a to k b a n v e s z íti el ö n ­ m a g á ró l v a ló tu d a tá t , a m ik o r a le g á r u l­ k o d ó b b le h e tn e ” — o lv a s h a tju k a s a r k a ll a t os — b á r a z é r t k é ts é g b e v o n h a tó — ig a z sá g o t, s m in th a az egész szöveg e m e g ­ á lla p ítá s e lle n é b e n j ö t t v o ln a lé tre , b izo ­ n y ítv a , h o g y n e m lé te z n e k o ly a n á j u lt p il­ la n a to k ( é r ts d : az in te lle k tu á lis te v é k e n y ­ ség s z ü n e tje le i), m e ly e k e t e g y m in d e n r e elszánt önmegfigyelő vasakarattal ne tu d ­ na kiiktatni az életéből. (Nádas em lékiratfejezete adja a kötet címét. Jó választás; a kötet élén egyéb tartalm akkal telí­ tődik.) C sapiár Vilmos novellája a kötet leg­ inkább élvezhető írása. Klasszikus fegye­ lem. stiláris pontosság jellemzi, a valóság szociográfikus, de mégsem szociográfusi megfigyelése. Nem tételek, nem szeceszsziós látomások, vagy belletrisztikussá em elt riportalanyok, hanem élő em berek beszélgetnek, lélegeznek az írásban. K onk­ rét környezetben. Ma. N álunk. Ebben az országban, ebben a társadalom ban. Csap­ iár szintétizáló igényét m éltányolni kell, m ert nem a hagyom ányosan realistának kikiáltott elődök nyom dokain ju to tt el sa­ ját letisztult új realizm usához, hanem in­ kább a behaviorizm us felől. E sterházy P éter Bevezetés a szépiroda­ lomba című írásával nem adott a T erm e­ lési regényhez képest sem ú jat, sem mást. A nnak a m űnek a továbbindázásai az e cí­ m en közölt fejezetek, m elyek egyikét a szerkesztők a kötetbe válogatták. Onagy Zoltán írása viszont lehangoló Esterházyutánzat. Tévedés volt A Didergő K irály aratásbannak helyet adni a gyűjtem ény­ ben. Nemcsak az ironikus allegorizálás, de még a stílus, sőt a szintaxis szintjén is m ásolás ez a m unka. („Indul ő füstö­ lögve” stb.) Esterházy P éter ezzel belé­ p ett kasszikusaink közé. A kit ilyen szin­ ten utánoznak! S mégcsak nem is re jt­ jelesen: Vanda, a hősnő. term észetesen „királyasszony” — a k á r Esterházy nő­ alakja néhány lappal odébb. A k ritikus csak „épphogy nem kacarászik decensen e borsos” melléfogáson. .. Hajnóczy P éter a tőle m egszokott meg­ form áló erővel és igénnyel m egírt T em e­ tése a kötet legjobb írásai közé tartozik. Hajnóczy nem pszichológizál, de hősének pszichikum a mégis főtengelye a novellá­ nak. Lélek nélküli (nem lélektelen!) lélekábrázolás az övé; pszichikai folyam a­ tokat figyel egy biológus szenvedélyes tárgyilagosságával. Csak a tényszerűen m egfogható érdekli — ak á r a tények el­ lenében. Nincs az a transzcendencia, m e­ lyet m eghagyna „érzékeken tú li” ál­ lapotában. Hajnóczy világa ezért tűnik erő­ szakosnak és sivárnak — valójában nem sivárabb és nem erőszakosabb m int a világ, am elyben élünk. A kellem etlen, az em észt­ hetetlen. az átgondolhatatlan, a megism erhetetlen m ind-m ind állandó, elvisel­ hetetlen albérlők a m űveiben. Nem az író keresi őket; m aguk költöznek írásaiba, kényszerből, utálattal. M int aki összes szenvedélyeit szenvtelenséggé szublim álta, Hajnóczytól idegen a hum or, s iróniája se a könnyed szellemesség, hanem a kí­ nos leleplezések és a m orbiditás jegyé­ ben fogan. T ar S ándor Éjszakai m űszakja filmsze­ rűen pontos írás. Á brázolásm ódja jóté­ konyan tom pítja a tartalm i didakticizm ust (hogyan leckéztetik meg a m unkások a művezetőt?). Bonyolultabb képletet, de pontatlanabbul rajzol föl ugyanerről a ré­ tegről Kolozsvári Papp László. A realisz­ tikus fölszín parabolát re jt: m inden ér­ ték-bizonytalan k o r szereti a kérdőjelek kacskaringóit, Kolozsvári erre érzett rá Korniss M ihály a groteszre esküdött föl. Hőse saját tem etését intézi, m in t egy szakszervezeti beutalást. Az ötlet, a nyel­ vi m egform álás és a tartalo m azonos irányban sokkolják az olvasót. K urucz G yula allegóriája egy tehetséges kezdő ügyes próbálkozásának tű n ik ; a Szeretek, tehát voltam m élyen eddigi m ű­ vei színvonala a la tt m arad. Az allegória kényes m űfaj, d ilettan tizm u sra csábít, csínján kell bánni vele. B erem ényi Benő A ndrás m ondatai céltalanul kacskaringóz­ n ak ; zsenge produkció. Osztojká n Béla rom antikusan közelít egy korántsem ro­ m antikus világhoz. Lehetséges, hogy re ­ gényegésze ezt m ajd korrigálja, de ak­ kor k á r volt belőle részletet közölni. Sike­ resebb vállalkozás K örm endi Lajosé: szociográfia és katarzis látszólag össze nem illő kategóriái békésen m egférnek, s hatásosan egészíti ki egym ást az írásá­ ban. Baranyai László gondosan m egírt A kútja K afka-parafrázis. A kötet indító novellájának tárgya a szélsőséges individualizálódás, záró írá­ sáé pedig a hitbe v etett hit. H a ez a két írás a kötet erőssége lenne, m ég érdekes­ nek is éreznénk e kierkegaardi ihletésű szerkesztést, m egbocsátva, hogy a köz­ bülső írásoknak nem hogy a dán filozó­ fushoz, de egymáshoz sincs túl sok közük. K örm endy Zsuzsanna C sa lá d i Krónika Folytatás, avagy újrakezdés? M ielőtt a csehszlovákiai m agyar novellairodalom 1948-tól napjainkig ta rtó fejlődésszaka­ szát áttekintenénk, szükségképp e két fo­ galom igazságtartalm át kell m indenekelőtt tisztáznunk, s választ adni arra a kérdés­ re, vajon a m ásodik világháború után i szlovákiai m agyar prózairodalom képes volt-e valam ilyen folytonosság m egterem ­ tésére a két világháború közti szlovenszkói m agyar irodalom m al? A vagy a konti­ nuitás m inden kísérlete nélkül kénytelen volt —akárcsak a két világháború közti szakaszban — ú jra m indent a kezdetektől, a nulláról indítani? Úgy vélem, sokkal in­ kább ez utóbbiról van szó. Folytatás, egyenletes továbbfejlődés (eltekintve a félbeszakadt pályáktól, a háborútól, a nem zetiségen és az értelm iségen elköve­ te tt érvágáson, a jogfosztottságon — ha m indezektől egyáltalán el lehetne tekin­ teni!) csak akkor következhetett volna be, ha a két korszak irodalm a m egtalálta vol­ na a kapcsolódási pontjait, ha az utóbbi az előbbit közvetlenül is elődjének ism er­ te volna el. Nem könnyű dolog az ilyen kritérium ok utólagos felállítása egy olyan korszakra nézve, am elyben még tollforga­ tó em bert is nehéz találni, hisz aki volt, az vagy elpusztult, vagy elm enekült az előző évek esem ényeinek hatására... Ter­ 27 �m észetesen más célok, m ásfajta eszmé­ nyek határozzák meg ennek a második induló korszaknak, (Fábry Zoltán szavá­ val élve) a „harm advirágzásnak” az iro­ dalm át. Olyan eszmények, am elyek — kezdetben úgy tű n h etett — elfeledtetik, begyógyítják m ajd a nemzetiség testén és szellemén ejtett korábbi mély sebeket. Talán ez a h it adta m agának F ábry Zoltánnak, a m indenkor féltve őrködő kritikusnak és egyben esztétának is tollára a kifogyha­ tatlan u l buzdító, de egyben aggódó sza­ vait is. Ezek az eszmények pedig, m a m ár biztosan m egállapítható, nem hogy folyta­ tást biztosítottak volna, de — talán szük­ ségszerűen — épp ellenkező előjellel szem befordultak mindazzal, am it a két vi­ lágháború közti szlovenszkóiság irodalm i term ése jogos eredm ényként a m agáénak tekinthetett. H at háborús és két kisem m izettségben teljes év után, am ely időszak az íro tt és m ondott szónak egyaránt halálát jelen­ tette, a szlovákiai m agyar irodalom nak el­ sősorban önm agát, létjogosultságát kellett bebizonyítania. A Családi K rónika című antológia a születésnek ebből a görcsös állapotából kezdődően próbálja meg a csehszlovákiai m agyar novellairodalom fejlődőképességét felvázolni. A napjain­ kig vezető u tat és annak sajátos állom á­ sait igyekszik felfedezni, k ró n ik ak én t sor­ rendben, egységbe illeszteni. A két szél­ ső h atárt, am elyek közé valam ilyen szem­ pontok szerint a kötet írásai besorolhatók, az öntudatraébredés és a küldetéstudat felism erése fogja jelenteni ebben a folya­ m atban. A kötet terjedelm e azonban túl szűkösnek bizonyul ahhoz, hogy nyom on lehessen benne követni valam ilyen hori­ zontális térbeliséget. Így az olvasó csupán egy-egy villanásnyira ism erheti fel az írá­ sokban a felbukkanó „gömöri tündérvilá­ got”, vagy „Bodrogköz fekete árn y ék ait”, rövid ideig érezheti m agán a „csallóközi em ber lelke felett gyülekező viharfellegek feszültségét”, a falvak elnéptelenedéssel kezdődő végleges pusztulását, a vá­ ros pusztító, elnyelő erejét, az idegenséget, a bizonytalanságot . . . De ez utóbbiak inkább valam ilyen vertikális idő­ beliség — ami nem jelent m ást, m int a csehszlovákiai m agyar nemzetiség törté­ nelm ét — lecsapódásának a következm é­ nyeiként fogalm azódnak meg. Ebben az esetben sem lehet egyértelm ű az olva­ só következtetése, főleg a hiányos tö rté­ nelem ism erettel rendelkezőknek nem az. D e felfedezhetők a novellák tarta lm áb a n az osztályharc (Szabó B éla: Szentkép), a háború részletes aprólékosságával leírt él­ őlénye (Egri V iktor: A máglya, Rácz Oli­ vér: Vidéki szálloda, Bögrécske úr, Tábori sakkjátszm a), az erő ltetett konszolidáció (Rácz O.: Iskola a telepen, D uba G yula: Tárgyalás előtt), a jogfosztottság (Gál Sán­ dor: A király, Káin), a szétszórtság, az el­ idegenedés (Gál S ándor: Családi Krónika, B ontás; D uba G yula: Ugrás a semmibe, A felügyelő ú r gyengesége; Bereck Jó ­ zsef: Valahol a m ásodik emeleten...) meg­ élése és következm ényei is. 28 Persze egy népcsoport történetiségbeli vizsgálatára nem vállalkozhat kizárólago­ san a novellairodalom . Hisz m indez első­ sorban a történetírás, a szociológiai iroda­ lom, vagy a tudom ányos igénnyel m űvelt szociográfia m űfaja és feladata lenne. (Más kérdés, hogy ezek szinte teljes hiányában m ennyire tevődik át ezen feladatkörök súlypontja az irodalom vállaira. Ez a kér­ déskör a csehszlovákiai m agyar prózában külön elem zésre érdem es feladat lenne). Mi az hát, am it a fentebb em lített ha­ tárokon belül képes nyomon követni egy novellairodalom ? Mitől van a róla és érte szóló k ritik ák és tanulm ányok egész sorá­ ban napjainkig a színvonala, alacsony ní­ vója m iatti aggódás, a féltő óvás? Mi fe­ jezheti ki leginkább a küldetéstudat fel­ ism erését egy kisebbségi sorsból jelentke­ ző novellairodalom ban? Nehéz ezekre a kérdésekre a m ár m egfogalm azott és meg­ írt szabályokban választ keresgélni. Annál is inkább, mivel a válasz sem itt, hanem a m agát kisebbségi sorsot m egélt népcso­ port tudatában és a tudata által tükrözött valóságban keresendő. Ezt a meglevő, vagy m ár szublim álódott valóságtudatot kellene szignalizálni a teljesség igényét m érceként önm aga elé állító novellairodalom nak. Mindez nagyobb önállóságot és autonó­ m iát kíván a novellának a csehszlovákiai m agyar irodalom berkein belül is. A csehszlovákiai m agyar novellairoda­ lomról sajnálatos módon nem m ondható el, hogy valaha is önálló léttel rendelke­ zett. M indezt nem csak a minőségi stagná­ lás, az időközönként m egjelenő kevés szá­ mú és vékony elbeszéléskötetek jelzik, ha­ nem a két világháború közti elbeszélésiro­ dalomhoz viszonyítottan is szembetűnő önállótlanság, részlegesség, és az átfogó igény helyett hézagpótló szerep, mely m ind a m ai napig érezteti hatását, kísérőjelensége a novellairodalom nak. A kezdetektől napjainkig ta rtó fejlődés­ vonulat azonban, ennek ellenére, mégis ki­ m utatható a csehszlovákiai m agyar kis­ prózában. Az előrelépést, a kötet szerkesz­ tői Zalabai Zsigmond szavai szerint is az jelenti, „...hogy az életrajzi vallomásos jelleggel szemben, am ely idősebb íróink elbeszélésének sajá tja ”, az ifjabb nemze­ dékek tagjai „objektívabb prózát m űvel­ nek: hol látom ás emeli meg a tárg y at (Kovács Magda), hol a valóság és hely- zetm odellálás szigorú intellektualizm usa (Grendel Lajos), hol meg az érzelm ek ap­ rólékos rezdüléseit is nyom on követő lé­ lekbúvárló szenvedély (Bereck József).” E folyam at lényeges eredm énye, hogy a dokum entatív jellegű elbeszélő énpróza átad ja a helyét az érzelm ek és hatások szélesebb skáláján önm agában feloldódó „objektívabb irodalom nak”, am ely szán­ dékaiban és ind íttatásában is őszintébb­ nek, igazabbnak bizonyul az előbbinél. Nem lényegtelen az a jelenség sem, am e­ lyen keresztül a novellairodalom hom ogenizációja helyett tartalm i és form ai je­ gyekben egyaránt a m űfaj divergenciája figyelhető meg. Újab b an például a szlovák irodalom párhuzam os jelenségeivel éppen ellentétben. (Jelentős szlovák irodalom kri­ tikusok m egállapítása.) B ár a kötetben a válogatás korántsem teljes igényű (és itt nem egészen világo­ sak az összeállító szándékai), úgy tűnik, valóban sikerült képet alkotni — igényes válogatással — a csehszlovákiai m agyar novellairodalom nak a hetvenes évekre be­ érő teljesítm ényről. S ikerült így a „pilla­ natnyi és holnapi esztétikai kihívásokkal” szem beni helytállás is, hisz a hetvenes évekbeli alkotók ra já b an ott találju k Ko­ vács Magda, G rendel Lajos írásait is, ak ik m ár eddigi m unkásságukkal is biztosítot­ ták helyüket az egyetem es m agyar iroda­ lom berkeiben. A jövőre nézve azonban félő, hogy a hullám hegyet egy ú jabb hullám völgy kí­ séri m ajd, hisz az u tánpótlást biztosítan­ dó fiatalabb nem zedék — egy-két név ki­ vételétől eltekintve, m int pl. V ajkai Mik­ lós, C uth János — még az induláshoz szük­ séges alapok lerakásával is késlekedik. (Madách, 1981.) Molnár Imre Molnár László A m unka szerepe a nők é le tú tjá b a n Fogalm azgatom m agam ban, mi is az ú j M olnár László könyvében, m it jelent, m it adhat az általa aján lo tt k u tatási módszer. Gondolkodom ra jta : vajon jogosan aján lja-e a nők helyzetével foglalkozó k u tató k m ellett a társadalm i szervezetek és szoci­ álpolitikai fórum ok képviselőinek. M ert m it hasznosíthatnak ők ebből?... És közben egyre az já r a fejem ben, m i­ ért is nem egy férfikollégám kezébe ke­ rü lt ez a tanulm ány, m iért nem közülük ír valaki róla? Mi indokolja e töprengést? B ár szocio­ lógiai, ezen belül is metodológiai tan u l­ m ányról van szó, k ísért az érzés, hogy nem tudok objektíven közelíteni hozzá. Hiszen a hipotézisek illusztrációjaként leírt ese­ tekkel újságíróként és a m agánszférában egyaránt évek óta sű rű n találkozom. Ré­ szese vagyok számos konfliktushelyzetnek, �s látom , hiába értek közhellyé a női m un­ kavállalás hátterérő l leírt sum m ázó m eg­ állapítások, szinte sem m i nem történik. Pedig tö rtén n ie kellene. A szerző így is vélekedik, s a KSH Népességtudom ányi K utatóintézetének szociológusaként ezért foglalkozik a tém ával. De nézzük, mi is az alapcélja tanulm á­ nyának! A dem ográfiai és szociológiai életrajzm ódszerek egyesítésével egy új k u ­ tatási eljárás körvonalait rajzolja meg, bem utatva a tém ával valam ilyen oldalról foglalkozó hazai és külföldi (az utóbbi a gazdagabb) tudom ányos szakirodalom legjellegzetesebb hipotéziseit, következte­ téseit, a végzett k u tatások főbb eredm é­ nyeit. Ez nem kis vállalkozás — azért nem is csodálkozhatunk rajta, hogy erényei m el­ lett gyengéi is vannak a kötetnek. Először szóljunk az értékeiről, hasznosságáról és „használhatóságáról”. A szociográfiai életrajzm ódszert (mely­ nek megalapozója a lengyel szárm azású Znaciecki volt a század első harm adában) a dem ográfiai m ódszertani m egoldásokkal úgy egyesíti a női életutak vizsgálatában, hogy az egyéni élettörténeteket vizsgáló esettanulm ányoktól a csoportéletrajzon át a női kohorszok (évjáratok, generációk) élettörténetének elemzéséig ju t el. A rra m u tat rá. hogy m ilyen fontos differenci­ áltan vizsgálni az egyes életszakaszokat az esettanulm ányok feldolgozásánál. Egészen más szerepekkel, problém ákkal já r a h a­ jadonkor, a férjhezm eneteltől a családala­ pításig tartó szakasz, a kisgyerm ekes anyaság ideje, az iskoláskorú gyerm ek­ kel rendelkező anyaság időszaka, m ajd a gyerekek kiröpülése, az aktív m unka le­ zárulása. De nem szabad figyelm en kívül hagyni az egyes társadalm i rétegeken be­ lüli tipikus női életu tak at m eghatározó té­ nyezőket sem, és a különböző generáicók eltérő lehetőségeit. kateljesítm ény, a nők előm enetele, a női m unka és a családi élet összefüggéseinek reális értékelése érdekében a kisgy erm ekes anyaság idejével kiem elten kellene foglalkozni! A m ikor a nők horm onálisan legaktívabbak (és ez em berileg igen érté­ kes kor a családi élet minősége, a házasságok stabilitása, az életm ód form álása szempontjából) m unkateljesítm ényük ak ­ kor a legrosszabb. Ha nem kapnak segít­ séget a lem aradás pótlására, a szakmai felzárkózáshoz (a m agasan kvalifikált nők általában be tudják hozni azt a hátrányt, am it a k a rrie r félbeszakítása okoz, de ez nem m indenkinél van így) m egtörhet az am bíciójuk a későbbi évekre, am ikor m ár m unkateljesím ényük nem m aradna el fér­ fi kollégáiktól. „Szükség lenne az egyes életciklusok motivációs rendszereinek fel­ tárására és kidolgozására. Az így kidol­ gozott motivációs rendszerek elősegíthet­ nék a női foglalkoztatással kapcsolatos új szemléletmód kialakulását a m unkahe­ lyi gyakorlatban. Ezen új szemléletmód kialakításában különösen fontos szerepet játszhatnak a vállalatok szociális igazga­ tói és m unkatársai, az üzemi orvosok, a pszichológusok és a szociológusok” — ír­ ja M olnár László. Ezzel részben választ ad a rra is, m iért aján lja könyvét a tá r­ sadalm i szervezetek és szociálpolitikai fó­ rum ok képviselőinek is. Haszonnal for­ g ath atják azon fejezetek lap jait is, me­ lyek a foglalkozási sruktura nem -specifi­ kus jellegével, a „kettős k arrierrel”, fog­ lalkoznak. Az otthonon kívül végzett női m unkának a családi élet alakulására gya­ korolt hatásáról szóló részek pedig külö­ nösen a nőpolitikával, családpolitikával foglalkozók érdeklődésére szám íthatnak. Ami a kötet gyengeségeit illeti: itt-o tt átfedésekre bukkanhatunk, ism ételésekkel találkozhatunk a szakirodalom ism erteté­ sében. Olvasása közben időnként boszszankodtam ném ely közhelyesnek tű n ő m egállapítás m iatt — m int például a fér­ fi-női m unka bérezésének különbségével, a női karrier, vezető beosztás körüli elő­ ítéletekkel kapcsolatban. De átgondolva a tanulm ány céljait, úgy látom , ezek is in­ dokoltan kaptak helyet. M ert a rra kíván ösztönözni, hogy a női m unka vizsgála­ tában a b em utato tt új m ódszer segítségé­ vel nézzenek e közhelyek mögé a k u ta­ tók, és nem csak a kutatók. Önfeláldozás vagy önbecsülés? — v a­ jon e k ét véglet áll a nők m unkavállalá­ sának hátterében, csupán ezek közül vá­ lasztanak, am ikor kilépnek a tradicioná­ lis „háztartásbeli” szerepéből? M ikor tű ­ nik el az első fogalom, hogy te re t ad­ jon végre a családra és m u n k ára egya­ rá n t orientálódó, nő voltának érté k eit őrizve egyenlőséget kivívó asszonyoknak? E változás érdekében még sok a teendőnk. Ebben segíthet M olnár László könyvének, következtetéseinek végiggondolása is. (Akadém iai, 1981.) G. Kiss Magdolna A gazdasági ak tivitás alapján is m ind­ egyik társadalm i réteg, korosztály nőtag­ jai m ás-m ás típusba tartoznak. A két szélsőséget jól ism erjük: ak ik n él az ott­ honon kívül végzett m unka első helyet tölt be, erős hivatástu dattal választanak pályát. Náluk döntő szerepe van az isko­ lai végzettségnek, szakképzettségnek, kisebb súllyal esik latba a szülés, a gyer­ m eknevelés. A m ásik véglet a családra orientált típus. Á tm enetek: am ikor a csa­ ládot és a m u n k át megközlítőleg hason­ lóan alapvetőnek tekintik. A szerző — joggal — úgy véli, m a társadalm unkban ez a leglényegesebb, legfigyelem rem éltóbb női kategória. Em ellett itt a legélesebbek a különböző női szerepek közötti konf­ liktusok, mivel m indegyik szerepnek ele­ get szeretnének tenni. Ám valószínűnek látszik, hogy a gyerm ek(ek) növekedésé­ vel a m unka első helyre kerülhet. M int a rra a tanulm ány számos helyen utal és figyelm eztet: a m unkam otivációk, a m un­ 29 �MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Folyam atos jelen Van aki a versekkel kezdi az irodalm i folyóiratok olvasását (mint mások a sport­ tal a napilapokét), e sorok írója mindig a riportokkal és szociográfiákkal. A vers ugyanis m indenkor párlat, m ár m egfor­ m ált, átszűrt élmény, míg a szociográfián — ha jól van m egírva — átsü t az elet melege, szinte tapinthatóvá lesz a való­ ság. M árpedig nincs semmi izgalmasabb, m ert nem szolgál annyi meglepetéssel, m in t az állandóan változó, új alakját m u­ tató valóság. Valóságot mondok s nem éle­ tet, a sajátunkét, m ert ennek megítélése m indenkinél szubjektív. Közhely, végig lehet unatkozni, fanyalogni, nyafogni, a királyi palotában is nyolcvan évet, s le ­ h et színes, értékes, tartalm as élet egy vályogkunyhóban is. De az a kérdés, m i­ től válik azzá? S egyáltalán, nem a ro­ m an tik a illúziója és ábrándja volt ez a „boldogság a k u n y h ó b an ?"T ovábbá m iért van az, hogy a küzdelm es élet (munka, szegénység, m egaláztatások) irodalom ban, film en is érdekesebb, m int a konfliktusm entes idill? S m iért van az, hogy ezek a nehéz sorsú em berek mégsem olvasnak szívesen a saját életükről? M iért van az, hogy a közvélem ény (a politikai is) óvako­ dik a valóság érdesebb felületeinek, sötétebb színeinek m egism erésétől? S vége­ zetül — de ez m ár B erkovits György kérdése a kö tet utószavában — m iért v an ma olyan kevés (jó) fiatal szociográfus? Nos, sem a fentebbi, sem az utóbbi kérdésre nem könnyű a válasz. Ha a szociográfus (egyik) legnagyobb erénye a problém aérzékenység és a szociális érdek­ lődéshez társuló erkölcsi bátorság, akkor joggal tehetnénk fel néhány kérdést az elm últ évtizedek oktatásával kapcsolatban is. De hiszen m ár meg is fogalm azták eze­ ket a kérdéseket (és részben a válaszokat is), hogy van néhány lapunk (pl. Mozgó Világ, Forrás, Valóság), am ely pártolja, ösztönzi, s ami a legfontosabb publikálja is a vaióságirodalm at. V állalt szerepük korántsem olyan hálás, m int am ilyen di­ cséretes. Az okait B erkovits G yörgy so­ rolja fel utószavában, m egindokolva a vá­ logatás szem pontjait is. Ez a tizenöt írástudó abban is rokonít­ ható, hogy azonos korúak (a legidősebb 1935-ben, a legfiatalabb 1951-ben, a zö­ m ük a negyvenes évek közepén született) és m ind a szociográfia feltáró változatait m űvelik. Csaknem m ind egyetem et, főis­ kolát végzett, teh át (potenciálisan) ren­ delkeznek azzal az elm életi felkészültség­ gel, am ely megóvja őket attól, hogy el­ vesszenek az em píriában. M ert igaz ugyan — fejtegeti Berkovits az utószóban —, hogy a szociográfia csak a rész feltárásá­ ra vállalkozhat, de szemléletében m indenk í r az egészet kell szogálnia. Azaz a ré szben felm utatni a tipikusa t, vagy ép­ 30 pen a tendenciát, s ez nem könnyű fela­ dat. Nem a szerzők kora m iatt (hiszen ez a fiatal íróság több m int kom ikus, a legifjabb is harm incéves, m ár kész em­ ber!), hanem m ert ezernyi tényező gá­ tolja a valóság tendenciáinak felism erését, de m éginkább az ábrázolását. Legfőkép­ pen az a jelenség, m agatartás, am it ne­ vezzünk a pillanat vakságának, am ely a partikuláris érdekeltségeket és érdekviszo­ nyokat össztársadalm inak tü n teti fel. Ez a — finom an fogalm azva — „óvatosság'’ elzárkózik m indentől, am i kellem etlensé­ geket okozhat. Így alakulnak ki a szer­ kesztők szám ára a tabu, és a nem szere­ tem tém ák. Csupán egyet említek. Hiába köztudott, hogy a fiatalok, gyerekek egy része alkoholizál, narkotikum okkal él, deviáns, s ez erősen foglalkoztatja a közvé­ lem ényt, mégis — érdem ben — alig ol­ vashattunk erről valam it. A dolgot elütöt­ tük azzal, hogy „nem jellem ző” „nem kell nyugtalanítani a közvélem ényt”, „foglal­ kozzon a sajtó inkább a pozitív példák­ kal” stb, stb. Így aztán elértük, hogy a szülők, pedagógusok, a rendőrség ifjúsá­ gi osztályának belügye lett ez a töm e­ gében nem, ám veszélyességét tekintve nagy baj. Nos, ez a tizenöt szerző csupa olyan té­ m ához nyúlt, am elyek valam ilyen módon „rázósak”. Ha m ár a fiatalokkal példá­ lóztam, ezeket a tém ákat veszem először sorra. Három írás érinti valam ilyen as­ pektusból a gyerekek, fiatalok helyzetét. A szélső, a perem helyzeteket vizsgálják, ám az ott tapasztaltak nagyon is jellemző adalékokat szolgáltatnak a „norm álisra”, az átlagosra is. D arányi M arianna Juliska néni iskolájában nem csak egy szadista hajlam ú vénlányt ism erünk meg (az egyik tanítványa öngyilkosságot kísérelt meg kétségbeesésében), de a szülői közönyt és nagyravágyást is, a gyereket a jegyek­ kel m érő iskolát is. Ott, ahol a felvételi pontszám ok sorsokat döntenek el, s eze­ ket a pontokat nem egy alapos személyi­ ség- és pályaalkalm assági vizsgálat előzi meg, hanem csupán az adott pillanat lexi­ kális tudásszintje, nos, ott Juliska néni nagyon is adekvát, belefér a képbe. Hi­ szen ő ezen elvárásoknak megfelelően dresszírozza kis tanítványait. Az iskola, a kisváros tud Juliska néniről, elfogad­ ja, m ert még a tanács is „tehetetlen” ve­ le szemben. M iért is lépne fel ellene? Hány pedagógust kellene ak k o r elküldenie a pályáról, m ert nem alkalm as erre a feladatra?! D arányi M arianna teh át ezzel az egyedinek m ondható esettel egy sok­ kal tágabb körre, általánosabb tü n etre hívja fe a figyelm et. V idra Szabó Ferenc Állam i gondozottak című írása igen egy­ szerű m etódussal készült: in te rjú t készí­ te tt néhány gyerekkel, akiknek felrob­ bant a családja, s azóta intézetről inté­ zetre hányódnak. A jelenség, a „h á trá­ nyos helyzetű” gyereké, nagyon is köz­ ism ert. Mégis m egdöbbentő ezeket a tö r­ téneteket a szenvedő alanyok szájából hallani. M int ahogy a m egdöbbenés íra t­ ta meg G yörffy Miklóssal is a M ert m i csak gyeptéglák va g y u n k című naplót, dokum entum ot. A Sípoló m acskakő forga­ tókönyvírója azon döbbent meg, hogy a film ben szereplő kamaszok a valóságban még „olyanabbak”, m int a film ben. Már túl vannak m inden eszmény tagadásán, ám lázadásuk lényegében csapda, am ely­ nek a mélyén a jól beszabályozott konfor­ mizmus v árja őket. Anóka Eszter I X ., Illa­ tos út 5-je szubjektív visszaemlékezés, még­ is fontos és elgondolkodtató történelm i adalék az ötvenes évekről, am elyről (hogy ism ételjünk egy u n t közhelyet) „még nem született meg az összegző társadalm i re­ gény”. Az igazságot a bolondok m ondják ki — ta rtja a közmondás. A sajnálatosan korán m eghalt Hajnóczy Péter (Az elkülö­ nítő) annak já r t utána, hogy kik et is ta r­ tunk mi elm ebetegeknek, kik és hogyan kerülnek ezekbe a m ár csak nálunk zárt intézetekbe? Hajnóczy leírása az ügyek in­ tézéséről, a hivatalos álláspontról és a hi­ vatal őrlőm alm airól — hátborzongató. A maga nevében az K őbányai János esetleírása is (Sírkő Gyalog József esztergályos­ nak) arról a módról, ahogyan a vállalat bánik a balesetet szenvedett m unkása em­ lékével és családjával. Az ügym enet itt is kafkai, irracionális és életidegen. Ám et­ től még nagyon is valóságos, létező. E r­ délyi Sándor a m ásik oldalról világítja meg ezt a m echanizm ust (K ülkereskede­ lem — egy beruházó m érnök szemével). A kolosszális pocsékolás devizával, anyag­ gal, szellemiekkel, em beri am bíciókkal pá­ rosul a stupid garasoskodással, a kissze­ rű bürokratizm ussal és (ez az ő szava) a „kollektív felelőtlenséggel”. Nincs terü n k itt m inden írásról szólni. Csupán Tar Sándor (6714-es személy) és Csalog Zsolt írását (A vasem ber) vetnénk még össze. T ar Sándor novellát írt (ez lett a közben m egjelent önálló elbeszélésköte­ tének a címe is). A fekete vonatról van szó, élettorzókról és em beri roncsokról. Ám ez Tar Sándor tollán irodalom m á nem esedik, egy tudatos kompozíciós elv szerint. Csa­ log módszere kevésbé rokonszenves. Vas­ em bere alkoholista, rom lásnak indult em­ ber, aki — feltehetően állandó szeszgőz­ ben — m agnóra m ondja az életét. T anul­ ságos és szomorú, ám az olvasó kínban van, m intha megleste volna — akaratlanul — ennek az em bernek az esendőségét, kín­ ját. Vajon tudta-e, hogy mi is olvasni fog­ juk? A kötetet három ciklusban (Ügyek, Hely­ zetek, Vallomások) szerkesztették, ám ez akár el is m arad h ato tt volna. Á m bátor meddő és „illetlen” is egy antológia szer­ kesztőjével, válogatójával vitatkozni. K ér­ désére, hogy van-e szociográfiairodal­ m unknak utánpótlása, egyértelm űen igen­ nel kell válaszolnunk. Jó tudni, hogy van­ nak, néznek és láttak is. (Szépirodam i, 1981.) Horpácsi S ándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7aa44e54aa1108e1ce7477d493ef7225.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1982/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1982 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika