https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2cafb1f3557d2b097e16e8bd58c2db3a.pdf 3770e0e445a8f93d88ee8d661de04fce PDF Text Text 1981|2 A szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itásáró l A vidékre te le p íte tt em b er Zenei életü n k kis tükre Tudom ányos é le t vidéken Bódi Tóth Elemér, Faludi Á d ám, Fábián István, Szikra Já n o s versei és Sarusi M ihály prózai írásai Vidéki antológiákról ..A len in i örökség tu d ato s v á llalásá n ak e re d ­ m ények ép pen a m a rx ista tá rsa d alo m k u ta tás nagy figyelm et szen telt a,szem élyiség p ro b lé­ m áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k meg m onográfiák, cikkek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai aspektusokból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo r­ m á lásán ak lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rsa d alo m p o litik ai p ro g ­ ram és tudom ányos problém a a m aga te lje s­ ségében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e­ rü lt fel. A fe jle tt szocialista társad alo m ép í­ tésén ek fo lyam atában jö ttek lé tre azok a feltételek , am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos kérdés tu d o m á­ nyos igényű alapos elem zését és széles körű cselekvési p rogram kidolgozását”. (K iss A u r é l: S z e m é ly isé g és tá r s a d a lm i a k tiv itá s) „ . . . h a a közönség elk erü li a h an g v e rsen y ­ te rm ek et, a k k o r a zenét kell »k iv in n i az u t­ c á ra «. N övelni kell te h á t az érin tk ezési fe ­ lü le te t a zene és a p o ten ciális közönség kö­ zött! Szem ben zen ek u ltú rá n k klasszikus é r ­ tékeivel, m in d en nehézség nélk ü l u ta t ta ­ lál a töm egekhez a szórakoztató, illetv e k ö n y ­ n yűzene n éh án y v állfaja. Nem á rta n a köze­ lebbről is m egvizsgálni n épszerűségük okait, és u ram bocsá' a ta p asz talato k a t felh a szn á l­ ni a kegy- és közönségvesztett m ű fajo k n é p ­ szerűsítésében.” (P in té r K á r o ly : T ü k ö rk é p a lu ln é z e tb ő l) „A ntológiák m in d ig v o ltak és n y ilv án m in dig is lesznek. Úgy tű n ik azonban, hogy az utó b b i tíz-tizen ö t évben különösen elsza­ poro d tak , s ahogy a h etvenes évek felé k ö ­ zeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szá­ m uk. ( ...) H ét an to ló g iát te k in te tte m á t hosz­ sz ab b a n , rövidebben. M int a dolgozat elején em lítettem , k o rán tsem tö rek ed tem teljesség ­ re. . . A h é t gyűjtem én y b ő l k ettő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó h ián y , G azd átlan h a ­ jók) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m inősíthető. Ennél aláb b azo n b an nem szab ad n i adni, s a m inőség szem elöl tévesztése az, am i az általán o s h ely zetet az arán y o k tó l fü ggetlenül m égis aggasztóvá te ­ szi.” (D érczy P é t e r : E g y ü tt v a g y k ü lö n . V id é k i a n to ló ­ g iák ró l) TÁRSADALOMPOLITK A I, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1981|2 Pályázati felhívás A KISZ Nógrád megyei Bizottsága és a Palócföld szer­ kesztősége tehetségkutató pályázatot hirdet Nógrád me­ gyei középiskolások, ifjúmunkások, főiskolások, fiatal ér­ telmiségiek számára. Elsősorban megyénk valóságát feltá­ ró riportokat, interjúkat, a szociográfia körébe tartozó más írásokat várunk — a Palócföld társadalompolitikai karak­ terének megfelelően. De pályázni lehet verssel, kisprózái alkotásokkal is. A pályázat célja, hogy a fiatal, eddig még sehol nem publikált megyei alkotókat felkutassuk. A si­ keres pályázók nyári közös táborozáson vesznek részt, al­ kotói hajlamaik, tehetségük kibontakoztatásához a későb­ biekben rendszeres segítséget kapnak, közlésre érdemes munkáikat megjelenésre javasoljuk. TARTALOM 3 Kiss A u rél: Szem élyiség és tá rsa d alm i a k tiv itá s 5 K elem en G áb o r: Fecsegés egy cím szóról 8 G yenei M á rta—K ö rm en d i L ajo s: A v id ék re te le p íte tt em b er 12 H o rv áth Istv á n : T udom ányos élet vidéken 13 F alu d i Ád am : A H—H—H—H áb o rú ezennel elm arad 14 S zikra Já n o s: M editációk 15 S aru si M ihály: Á dler Józsi kecskéi, B rü ch lik m eg B ru ch an ek , Bözsike a zsilipen. P esti gyerek ek 19 Bódi Tóth E lem ér: A nteus a levegőben, C sillagnézö H eszperosz, S zökkenj szeg 20 F áb ián Istv á n : R észletek A K épzelet B ádogtornyai cím ű ciklusból 21 Z enei életü n k kis tü k re III. Beküldési határidő: 1981. május 15. KISZ Nógrád megyei Bizottsága Palócföld szerkesztősége Folyó é v m árcius 14-én k e rü lt sor a P alócföld előző évi m u n k á já t értékelő hagyom ányos tanácskozásra. A lap te v é­ kenységét m inősítő találkozón részt vett B erki M ihály, a m e­ gyei tanács elnökhelyettese, G ulyás Ján o sn é m űvelődésügyi osztályvezető, Csongrády Béla, a m egyei p ártb izo ttság p ro p a ­ g an d a- és m űvelődési osztályának vezetője, R adácsi László m u n k a társ, B álint T am ás, a N ógrád m egyei L apkiadó V állalat igazgatója, továbbá A lexa K ároly k ritik u s és a szerkesztőség kollektívája. A m űvészek és m űvelődést irányítók hagyom ányos to v á b b ­ képzésének keretében Dr. G ordos János, a m egyei p á rtb iz o tt­ ság titk á ra ta rto tt előadást politikai és ideológiai életü n k idő­ szerű kérdéseiről m árcius 12-én, a N ógrádi S ándo r M úzeum tanácskozóterm ében. P in té r K áro ly : T ükörkép alulnézetből 23 S zvircsek F eren c : C éhek, céhes élet N ógrád m egyében 25 E gyütt vagy k ülön (Dérczy P éter) 29 Szlovenszkói v á sá r (M olnár Im re) 30 É letm ód és tá rsa d a lm i egyenlőség (K erék g y ártó T. István) A cím oldalon és hátsó b o rítón és 20. o. Reich K ároly, a borító b el­ sőn S tefanovits P éte r, 6. o. F arsan g S ándor, 11. o. B anga F erenc, 14. o. és 19. o. F eledy G yula, 26. o. H egedűs László, 28. o. H elényi T ibor m u n k ája. (Fotó: B uda László és T o ln ai G ábor) Á rprilis 3-án 11 ó rak o r a sa lg ó ta rjá n i N ógrádi S án d o r M ú­ zeum ban B erki M ihály, a m egyei tan ács elnökhely ettese n y i­ to tta meg a XI. sa lg ó ta rjá n i tavaszi tá rla to t. A k iállításo n 160 m űvész 256 alk o tása szerepel. K ülönféle félreértések folytán úgy tű n h e t figyelm es o l­ vasóinknak, m in th a la p u n k b an tú lsú ly b a k e rü lte k volna a K erékgyártó vezetéknevű szerzők. T ájéko ztatásu l, egyben o lv a­ sóink és az érdekelt szerző elnézését kérv e közöljük, hogy az 1980/4. sz ám u n k b an K erékgyártó István, 1980/6. szám u n k b an K erék gyártó L. Istv án és je len sz ám u n k b an K erékgyártó T. Istv án nevével jelzett cikkek egyazon szem ély m u n k á i — to ­ v áb b iak b an K erékgyártó T. Istvánéi. Boga P éte rn é n ek (B udapest) és szám os érdeklődő o lv a­ sónknak hozzánk érk ezett kérésére válaszolva közöljük, hogy szerkesztőségünk lap érték e sítéssel és -terjesztéssel nem fo g lal­ kozik, ez ügyben a posta illetékeseit kell m egkeressék. M ind­ azo n által köszönjük, hogy fo lyóiratunk felk eltette figyelm üket és előfizetői köréhez ó h a jta n a k csatlakozni. TÁRSADALOMPOLITIKAI. IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ GRÁD MEGYEI TANACS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. M e g je lenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.21531 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Személyiség és társadalmi aktivitás A len ini örökség tu d ato s v á llalásá n ak ered m én y ek ép p en a m a r­ x ista tá rsa d a lo m k u ta tá s nagy figyelm et sz en te lt a szem élyiség p ro b ­ lém áin ak . Az elm ú lt években so rra je le n te k m eg m onográfiák, cik ­ kek, am elyek pszichológiai, filozófiai, etik ai és esztétikai asp ek tu so k ­ ból k u ta tjá k a tá rsa d alm ila g ak tív em b er fo rm á lá sán a k lehetséges ú tja it. ( ...) A szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sá n a k fejlesztése, m in t tá rs a ­ d alo m p o litikai p ro g ram és tudom ányos p roblém a a m ag a te lje ssé­ gében a h a tv a n a s évek m ásodik felében m e rü lt fel. A fe jle tt szocia­ lista tá rsa d alo m építésének fo ly am atá b an jö tte k lé tre azok a fe lté te ­ lek, am elyek lehetővé, s egyszersm ind szükségessé te tté k e fontos k érd és tudom ányos igényű, alapos elem zését és széles k ö rű cselek­ vési p ro g ram kidolgozását. A tá rsa d a lm i viszonyok szocialista v o n á­ sa in ak erősödése, a te rm elő erő k d in am ik u s fejlődése, a szocializm us anyagi, technikai, m űszaki b ázisának á tala k u lá sa, a szocialista d e ­ m o k ratizm u s erősödése, a szocialista közgondolkodás és erkölcs n o r­ m ái h ató k ö rén ek bővülése, a szocialista k u ltú ra gyors ütem ű fejlő ­ dése já tsz o ttak ebben döntő szerepet. A szocializm us végleges győzel­ m e a tá rsa d a lm i élet m in d en te rü leté n , s a m inőségileg m agasabb fokú tá rsa d alm i fela d ato k szükségszerűen v ezettek az egyik fontos tá rsa d a lm i szükségletnek a k ia lak u lásáh o z: a szem élyiség tá rsa d a lm i ak tiv itá sa fokozásához. A z elm ú lt évek so rán gazdag tudom ányos irodalom sz ü letett e té m áv a l kapcsolatban. S b á r m ag án ak a fogalom nak az értelm ezésé­ ben, m e g h atá ro z ásáb an k o rán tse m a la k u lt ki egységes v élem ény a tudo m án y os irodalom ban, a m ag u n k részéről N. P. F ran cu zo v a m eg­ h a tá ro z á sá t ta rtju k a le g p o n to s a b b n a k : „. . . a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tá st nem le h et azonosítani a tá rsa d a lm i tevékenységgel, m e rt ak k o r a fogalom elveszti önálló je le n té sta rta lm á t. Az erkölcsi és pszichikai készség a cselekvés v é g re h a jtá sá ra — a tá rsa d a lm i a k tiv itá s elen g ed ­ h etetlen alkotóelem e, de a társad alo m , a gondolkodás és m a g a ta rtá s fo rm á lá sa szem pontjából enn ek a készségnek ilyen, vagy olyan fo r­ m á jú rea lizá lá sa is elengedhetetlen. E zért a tá rsa d a lm i a k tiv itá s fo­ g alm át a legszélesebb érte lem b en úgy célszerű haszn áln i, hogy k i­ fejezzük vele azt az önkéntes és önálló tá rsa d a lm i tevékenységet, am ely n ek m e g h atáro zo tt szociális ta rta lm a van, am ely eg y fa jta b e l­ ső m eggyőződésen alap u l, tü k rö zi az egyes em b ern ek a term elési, közéleti, p olitikai, esztétik ai tevékenységi szférákhoz fűződő tu d ato s és alk o tó kapcso latát. Így fo galm unk k é t asp ek tu s egységét fejezi k i: a tevékenység belső m o tív u m ait és a tevékenység m inőségi e re d ­ m é n y eit”. E m egh atáro zás a la p já n nyilvánvaló, hogy a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás, m in t szociális jelenség, a tá rsa d a lm i é le t legkülönbözőbb te rü le ­ te in o b je k tiv áló d ik : a tá rsa d a lm i te rm elés g y ak o rlatáb an , a kö zéleti­ po litik ai fórum okon, a k u ltu rá lis életben, a m ind en n ap o s em beri k ap cso latok ren d szeréb en valósul meg. A szem élyiség tá rsa d a lm i a k ­ tiv itá sá n a k k o m p le x itá sa a z t is jelen ti, hogy fo rm á lá sáb a n igen sok tá rsa d a lm i tényező eg y ü tth atásá v al kell szám olnunk, d e a szocializ­ m u s viszonyai között fejlesztésében m eg k ü lö n b ö ztetett szerep et a v i­ lágnézet, a szem élyiség m ű veltségének ta rta lm a és színvonala, v a la ­ m in t életm ó d ján a k jellege játszan ak . M aga a szem élyiség — gazdag, ellentm ondásos világ áv al, a tá r ­ sad alo m b an elfoglalt helyével eg y ü tt — fontos, elm életi és ideologi­ k u s jelentőségű fogalom - és p ro b lém ak ö r része, s a dolgok term észe­ téből adódóan a szocialista m űvészeti k u ltú ra szem pontjából is nagy jelentőségű, hisz, ahogy G orkij m eg h atáro zta: a m űvészet — az em ­ b errő l szóló tudom ány. A zaz, a m űvészet fe la d a ta m e g m u ta tn i: h o ­ gyan tü k röződnek az o b jek tív tá rsa d alm i viszonyok és k ö rü lm én y ek az em b er gazdag belső v ilágában, hogyan képes az em b er m e g h atá­ ro zo tt tá rsa d a lm i m inősége és képességei a la p já n ezeket a viszonyo­ k a t és k ö rü lm é n y ek et fo rm álni, a k tiv itá sa rév é n önm ag a m in d te lje ­ sebb m egvalósítása érd e k éb en á ta la k íta n i. É ppen a szocialista m űvészet legjobb törekvései m u ta tjá k : nem feledve a töm egek fo rrad a lm i h a rc á n a k pátoszát, az alk o tó k figyel­ m e egyre jo b b an a szem élyiség bo n y o lu lt v ilá g án a k fe ltá rá s á ra össz­ pontosul. Az illu sztra tív , sem atik u s m űvek helyét egyre in k áb b el­ fo g lalják a szocialista m űvészetben azok az alkotások, am elyek nem „kész” hősöket á llíta n a k elénk, han em a belső küzdelem b en k ib o n ta ­ kozó em beri é rté k igazságával fo rm á ljá k a nézők, olvasók h u m a n is­ ta m eggyőződését ( . . .) P éld á k bőséggel idézhetők a m ag y ar iro d a ­ lom elm ú lt m ásfél évtizedes term éséből is. F ejes E n d re R o zsd a tem e­ tője, K ertész Ákos M akra cím ű regénye, S ü tő A n d rá s szín p ad i m ű ­ vei, a fia ta l m ag y ar n ovellista-nem zedék eddigi (néhányszor v ita th a ­ tó, m e rt tú lz o tta n egysíkú szem lélettel m egírt) m űvei, G algóczi E r­ zsébet K in e k a törvénye, G áll Istv án M énesgazda cím ű kisregénye, a m ai m a g y ar film m űvészet alko tásai (elsősorban Szabó Istv á n és F á b ry Z oltán életm űve) m u ta tjá k : ez a törek v és á ltalán o s és egyre m élyebb gyökerű. É ppen a felso ro lt p éld ák is érz é k e lte tik : a szocialista m űvész sz ám á ra a szem élyiség p ro b lém ája felé fo rd u lás nem a tá rsa d a lm i p ro b lém ák n eg lig álását je le n ti — ellenkezőleg! É ppen a szem élyiség­ ben összeütköző, a je lle m ek és m a g a ta rtá sfo rm á k sokféleségében k i­ bontakozó tá rsa d a lm i te n d en c iák n y o m án a la k u l ki a néző m eggyő­ ződése: a n agy tö rté n elm i fo rd u la to k az egyes em b er v ilá g áb a n is m ély nyom ot hagynak, d e az ú j em b er születése, az em b er és világ közötti k ap cso lato k m e g v álto ztatása — hosszú és b o n y o lu lt fo ly am at. E zekben az alk o táso k b an a m u n k a, az em b ern ek a m u n k áh o z való ú j típ u sú viszonya n em term elési rek o rd o k b an , h an em felelős m a g a­ ta rtá sb a n , a közösség érd e k ein e k nem vív ó d ás- és ellen tm o n d ásm en ­ tes, de végső soron erkölcsileg é rté k elh e tő tiszte letb en ta rtá s á b a n fe ­ jeződik ki. M arx és E ngels a szem élyiség k ib o n ta k o zá sát ab b a n lá ttá k , hogy az em b er a tö rté n ele m o b jek tu m áb ó l, tárg y áb ó l a tö rté n ele m a la ­ n y áv á v álik , „a v életlen in d iv id u u m áb ó l” in d iv id u u m m á, m in t sze­ m élyiséggé a la k u l át. Ezt a tö rté n elm i fo ly am ato t csak a k iz sák m á­ n yolás m in d en fo rm á já n a k m egszüntetésével, a m u n k a elid eg en ed é­ sének leküzdésével, a valóságos tá rsa d a lm i egyenlőség b izto sításáv al, az anyagi ja v a k term elésén ek jelen tő s fejlesztésév el le h et m eg v aló ­ sítani. A m a rx i szem élyiség-koncepció fő elem ei az életm ű 1343 u tá n k eletk e ze tt alk o tásaib a n b o n tak o zn ak k i igazán, am ik o r a T őke I. k ö te téb e n a szem élyiség sokoldalú fejlő d ésén ek g a z d a sá g i-tá rsa d a l­ m i, A gothai program k ritik á já b a n pedig a tá rsa d a lm i-p o litik a i fe l­ té te le it h a tá ro z ta meg. E zért nem h ely tálló a „ h u m a n ista ” és a „közgazdász” M arx szem b eállítása, az é re tt m a rx izm u s d e h u m an iz á­ lódással való v ádolása, am elyhez oly szívesen fo ly am o d n ak a m o­ d e rn m arxológusok. A m a rx ista szem élyiségelm élet fejlőd ésén ek len in i szak aszáb an k ü lö n ö sen n ag y h an g sú ly t k a p o tt a nevelés és a tá rsa d a lm i a k tiv i­ tás. A ra b le lk ü le t ig á ja alól — L en in v élem én y e sz erin t — csak a fo rra d a lm i h a rc b a n való szem élyes részvétel, a k ia la k u lt helyzet k r i­ tik a i érték elése képes felsz ab a d íta n i az em b ert. A k a p italizm u sb an a dolgozó töm egek a p o litik ai sz fé rá b an elid eg en ed ettek v o lta k az ir á ­ nyitástól, a m i fela d atu n k , m ost, a szocializm us ép ítése so rán bevon­ n i ő k et a tá rsa d a lo m p o litik ai irán y ításá b a. A z elidegenedés felszám o lásán ak p ro b lé m á já t L en in n em sz ű k íte tte le a tá rsa d a lm i viszonyok á ta la k ítá sá ra . M indig h an g sú ly o zta az új em b er tu d a to s és cé lratö rő nevelésének, az ak tiv , tá rsa d a lm ila g cse­ lekvőképes és szilárd belső m eggyőződésű em b er n ev elésén ek je le n ­ tőségét. E bben lá tta p éld áu l a m ű v észet és a k u ltú ra tö rtén elm ileg ú j fe la d a tá t is. É lete utolsó év eib en L en in állan d ó a n hangsúlyozta, az em b er ú j szociális m inőségének jelentőségét, s en n ek fo rm á lá sá ­ b an a m űvészet k iv ételes szerepét. ( ...) A k u ltú ra e m b e rt gazdagító, szem élyiséget fo rm áló h a tá sa érv én y esü lésén ek elen g e d h ete tle n feltéte le az an y ag i ja v a k te rm elési sz ín v o n alán ak gyors ü te m ű változása, fejlődése, az an y ag i szükségle­ te k m ag asab b sz ín v o n alán ak kielégítése, ú j szükségletek in sp irálása. A k u ltú ra és a term elés d ia le k tik á ja éppen a szem élyiségben n y ilv á n u l m eg legszem betűnőbben. A te rm elő erő k fejlődése, k ü lö n ö ­ sen a tu d o m á n y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ered m én y ein ek és a szocia­ lizm us előnyeinek egyeztetésekor kom p lex m ódon h a t a k u ltú ra fe j­ lődésére, a szem élyiség és a k u ltú ra k ap c so la tain ak á ta la k u lá sá ra . A legfontosabb köv etk ezm én y term észetesen a m u n k a jelleg én ek fo­ kozatos m egváltozása, a fizikai és szellem i m u n k a közötti ellen tm o n ­ dás csökkenése. ( ...) A te rm elés fejlődésének, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rra d a ­ lo m n ak M arx ta n itá sa i a la p já n g y ak ra n m egfogalm azott k ö v etk ez­ m én y e a szabad idő növekedése, s ezzel eg y ü tt a m űvelődésre, a k u l­ tú r á r a fo rd íth ató időm ennyiség bővülése. Az UNESCO á lta l szerve­ zett szab a d id ő -k u tatá so k ezt az o n b an m a m ég csak igen részlegesen igazolják. A term elő erő k fejlő d ése—szabad idő növekedése—m ű ­ velődési a k tiv itá s fokozódása egyenesvonalú összefüggésként való felfogása leegyszerűsítésnek bizonyult, am ely figyelm en k ív ü l h agy szám os m ás gazdasági, szociális és k u ltu rá lis tényezőt. (Pl. a szol­ g áltatáso k fejlettség e, az ingázás, a k u ltu rá lis igények tényleges szintje, ezek k ielég ítésén ek valós lehetőségei, a tá rsa d a lm ila g p re fe ­ r á lt tevékenységi fo rm ák belső h ie ra rc h iá ja stb.) A te rm elő erő k fejlődése álta lá b a n , a tu d o m á n y o s-tec h n ik a i fo r­ rad alo m ered m én y ei k o n k réta n , n ag y m érték b e n h o z z á já ru lta k n em ­ csak a m eglevő igények kielégítéséhez, h an e m ú j igények k eletk ezé­ séhez is. Az igények fejlő d ési d in a m ik á ja v isszah a t a term elésre, s m á sré sz t n ag y m érték b e n b efo ly áso lja a tá rsa d a lm i k lím át, s így a szem élyiség fejlő d ésén ek tényleges p e rsp e k tív á it is. A n n ak ellen ére, hogy a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n a fogyasztói szem élyiségtíp u s és m a g a ta rtá sfo rm a k ia lak u lása és elte rje d é se ellen éb en szám os po litik ai, erkölcsi és jogi g ara n cia v an , id ő n k én ti jelen tk ezéséb ő l adódó veszélyek, az egyes tá rsa d a lm i réteg ek b en m u tatk o zó h atása n em b ecsü lh ető le. A presztízsfogyasztás, a státu sszim b ó lu m o k k i­ a la k u lá sa ellen csakis a különböző tá rsa d a lm i tényezők k o m p lex fe l­ h aszn álásáv al, k ö ztü k az iro d alo m és a m ű v észetek leh ető ség eiv el is fel kell lépni. 3 �A tu d o m ányos-technikai fo rrad a lo m a k u ltu rá lis é rté k e k te rje sz ­ tésén ek (és alkotásának) új lehetőségeit is m egterem ti, így a m ű v é­ szetnek a szem élyiségre gyakorolt h a tá sa is növekszik, eg y ú ttal az alk o tó k tá rsa d alm i felelőssége is fokozódik. „A tu d om ányos-technikai fo rrad a lo m n a k a m űvészetek re gyako­ ro lt h a tá sa a le g ra d ik álisab b an új m űvészeti ág k ia la k u lá sá b a n m u ­ tatk o zik meg. A fotó-, a film m űvészet és a televízió lé trejö tte, m ű ­ v észetk én t való fu nkcionálása elkép zelh etetlen a tech n ik ai fejlődés n élkül. E zeknek a képszerű m űvészeti ág a k n ak a jellem ző sa já to s­ sága először is ab b a n van, hogy a töm egm éretű k u ltu rá lis igények k o ráb a n m egoldották a töm eges közlés nagy kérdését. M ásrészt a m ű vészetek irá n ti töm egm éretű igények k o rá b a n ezek a m űvészeti ág ak gyorsan ju tta tn a k el nagy töm egben ere d eti alk o táso k at a k u l­ tu rá lis fogyasztóhoz.” A szerző (M. N. Afaszizsev) gondo latm en etén ek kiegészítéséül m eg kell jegyezni, hogy a tudom án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m n a k a m űvészeti a lk o tásra és a k u ltu rá lis é rté k ek te rjesz tésé n ek lehetőségei­ re gyakorolt kedvező h a tá sa a m a g a teljességében csak a szocializ­ m us viszonyai között érvényesül. K özism ert, hogy k ritik u so k -szo cio ­ lógusok m egdöbbentő szám okkal je llem ezték az am erik ai televízió m ű so rp o litik áját. N apról n a p ra gyilkosságok, gyilkossági k ísérletek, erőszakos cselekedetek képei á ra sz to ttá k e l a képernyőt, a televízióban és a film m űvészetben a tá rsa d a lm i id eáln ak és az anyag i érd ek ek n ek m egfelelően az erőszak és a fogyasztás kettős istensége uralkodik. N em kívánatos jelenségek term észetesen a szocialista országok m ű ­ so rp o litik ájáb an is feltü n ed ezn ek időről időre, elsősorban a televíziós gy ak o rlatb an. A tv -k ritik á k p éld áu l az u tóbbi k é t-h á ro m évben jog­ gal teszik szóvá a k rim i a rá n y á n a k feltű n ő növekedését, a szórakoz­ ta tó m űsorok sz ín v o n alán ak egyenetlenségeit. Ezek a jelenségek és m ég n éh á n y n em k ív án ato s tü n e t (pl. a valóságos kon flik tu so k fe l­ oldása szentim entális heppy -en d in g jellegű befejezésekben bizonyos illu sztra tív jellegű rendezői m ódszerek továbbélése, az esztrad m ű so ­ ro k b an és a d a lk u ltú rá b a n m utatkozó feltűnő igénytelenség, a sz ati­ rik u s m űsorok gyengeségei) szorosan összefüggnek két, m a m ég k e ­ vésbé elem zett p roblém ával. Az egyik: a m űvészi érté k ek széles kö­ rű te rjesz tésé t szolgáló új eszközök (tv, nag y k ap a citású n y o m d atechnika stb.) is h o zz ájáru lta k a fogyasztási igények növekedéséhez — a k u ltú ra te ré n is. A z alk o tási folyam atok így kény szerű en lerö ­ vidülnek, elk e rü lh e te tle n n é válik a tisztes középszer, s nem ritk á n a d ile tta n tiz m u s színrelépése. A je lze tt p roblém a érz ék eltetésé re e m lít­ jü k meg, hogy péld áu l a M agyar Televízió — b á r csak h eti öt a d á s ­ n ap o n és k é t csato rn án m űködik — év en te m integy 300—350 já té k ­ film et, té v éjá té k o t vetít, am elyeknek színvonala a dolog te rm észeté­ ből adódóan igen változó. A m űvészi és eszm ei követelm én y ek n ek te tt engedm ények veszélyeire h ív ta fel a figyelm et több p á rtd o k u ­ m entum , legutóbb az M SZM P X II. kongresszusa is. A m ásik problém a, am elyről pszichológusok és m űvészetszocioló­ gusok közül több szerző is szól, a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad a lo m ­ n ak az é letfo rm ára és a szükségletek szín v o n alára gyak o ro lt h a tá s á ­ v al függ össze: „Az ideológiai, m egism erő és nevelő fu n k ció k szom ­ széd ság áb an m in d nagyobb szerepet já tsz ik a m űvészet k o m penzáló­ szórakoztató funkciója. A különböző tá rsa d alm i réteg ek k örében végzett m űvészetszociológiái vizsgálatok ezt a te n d en c iát m á r rég e b ­ ben fe ltá rtá k . Az 1966-ban az Észt S zocialista K ö ztársaság b an végzett kom plex, a lakosság valam en n y i tá rsa d a lm i réte g ét érin tő rep rez en ­ ta tív szociológiai vizsgálat, am ely „A m űvészet az Ön életé b en ” cí­ m et viselte, k im u ta tta , hogy a m egkérdezettek 33,6 százaléka sz ó ra­ kozni, a m in d en n ap i gondok te rh e i alól k iszab ad u ln i já r m oziba, 23,1 százalék ánál a m o z ib ajárás fő m otívum a „ lá tn i és áté ln i m in d azt a m oziban, am it az életb en nem lá th a to k és nem élh etek á t ”. N em k e­ vés az a válasz sem, am ely a film m űvészettől csak egyszerűen k ik a p ­ csolódást, p ih en ést v á r (27,2 százalék). H asonló tényeket, összefüggéseket figyelh etü n k m eg a k ü lö n ­ böző szocialista országokban a közelm ú ltb an végzett m űvészetszocio­ lógia i vizsgálatok ny o m án is. Ez a kom penzációs szük ség let az é le t­ tem pó felgyorsulásával, a m u n k a in te n zitás növekedésevei is össze­ függ. A fizikai-szellem i regeneráció irá n ti szükségletek n ö v ekedésé­ ből u g yan önm agában nem következik az igénytelenség u ralm a, a passzív és ta rta lm a tla n szórakozás d om inanciája, ez a jelen ség m ás tényezőkkel, a tá rsa d alo m ideológiai és k u ltu rá lis állap o táb a n m eg ­ m u tatk o zó fogyatékosságokkal, a tényleges tá rsa d a lm i eszm ények és célok jellegével is kapcsolatos. (Igen fontos az adott tá rsad alo m szel­ lem i életének színvonala, a m űveltség valóságos tá rsa d alm i ran g ja, a z esztétikai nevelő m unka, a k u ltu rá lis p ro p ag an d a hatékonysága, a p erm a n en s m űvelődés készségeinek k ia lak u ltság i foka stb.) Egészé­ ben véve sem az elm életi k u ta tá s, sem a k u ltú rp o litik a i g y ak o rlat e p ro b lém a m egoldásában a sajnálkozó m egállapításoko n tú l n em lé ­ p ett. U g y anakkor e jelenség v o lu n ta rista , tü relm etlen m egközelítése sem k ín á l sem m iféle érté k elh e tő eredm ényt. Valós szükségletek ta ­ gadása, k i nem a la k u lt igények erőltetése éppúgy zsák u tcát jelen t, m in t a fennálló, az alk o tó m u n k á ra is visszaható retro g rád ízlésviszo­ nyok m e g v á lto z ta th a ta tla n n a k tö rtén ő feltü n tetése, a k ia la k u lt h ely ­ zetbe való beletörődés. ( ...) A fe jle tt szocialista tá rsad alo m m ásik, a term elő erő k f e j­ lődésével, a term elékenység növekedésével, a szükségletek m agasabb szín v o n alú és tá rsa d alm ila g te rv sz erű en irá n y íto tt kielégítésével eg y ­ id ejű leg jelentkező sajáto sság a a tá rsa d alm i viszonyok to v á b b fe jlő ­ dése, a tá rsa d alo m szocialista v o násainak további erősödése. Ez a * * R észletek k özelm ú ltb an elh u n yt szerzőn k 4 d olgozatából. G ondozta a Szerk. szem élyiség sokoldalú fejlődése, az em b er ö n m eg v aló sítása szem ­ p o n tjá b ó l igen fontos törvényszerűség, am ely n ek kom ponensei egész re n d sz e rt alk o tn ak . A tá rsa d a lo m szocialista v o n ásain ak tov áb b i erősödése te rv sz e­ rű en irá n y íto tt és k om plex jellegű fo ly am at. K o m p lex itása elsősorban a z t je len ti, hogy a tá rsa d alm i fo ly am ato k tudom ányos terv ezése l é ­ v én lehetségessé, a különböző tá rsa d a lm i szférá k fejlődése rév é n p e ­ dig szükségessé v álik a tá rsa d a lm i tevékenység különböző terü lete i közötti egy ü ttm ű k ö d és és k ö lcsö n h atás tervezése, irán y ítása . (Pl. a gazdasági és k u ltu rá lis szférák k ap c so la tain ak fejlesztése, a g azd a­ ság és a z erk ö lcsi-v ilág n ézeti, p o litik ai n evelési fo ly am ato k össze­ k apcsolása n a p ja in k egyre n y ilv án v aló b b szükséglete.) Ez a k o m p ­ le x itá s leg jo b b an a gazdaság és az o k tatás-k ép zés k ap cso lataib an , v a la m in t a szocialista életm ód fejlesztésén ek p ro g ra m já b a n tü k rö ­ ződik. D e a k o m p lex itás azt is je len ti, hogy a je lz e tt fo ly am at a tá r ­ sad alo m egész életé t á th a tja . A tá rsa d alo m szocialista v o n ásain ak erő sítése szorosan összefügg a p á r t vezető szerep én ek n ö vekedésé­ vel, a szocialista álla m m in d m ag asab b színvonalú fu n k cio n á lásá­ val. Az össznépi állam — a p á r t vezető szerepére, fe la d a tm e g h a tá ­ rozó és nevelő-m ozgósító e re jé re ép ítv e — a tá rsa d alm i tevékenység m ennyiségi sz em p o n tjait sem vesztve szem elől, eg y re jo b b an a m i­ nőségi elem ek re fo rd ítja a figyelm et. Így a fe jle tt szocialista tá rsa d alo m építése, m a jd felép ítése id ő ­ szak áb an d öntő jelen tő ség ű a tá rsa d alo m po litik ai ren d szerén ek tö ­ kéletesedése, a szocialista d em o k ratizm u s to v áb b i szélesedése, ta r ta l­ m i elem ein ek e lő té rb e állítá sa. Az ak tív közéleti tevékenység, a t á r ­ sad alm i k érd é sek eld ö n téséb en és m eg o ldásáb an való k ö zv etlen rész­ v étel a szem élyiség tá rsa d a lm i k ap c so la tain ak és ta p a sz ta la ta in a k bővülését, tá rsa d a lm i tu d a to ssá g án a k fo kozódását eredm ényezi. M ásfelől h o zz ájáru l az „ön m a g áé rt való lé tn e k ” a „m áso k ért való lé tté ” alak u lásáh o z, a szocialista érte lem b en v e tt altru izm u s k ib o n ­ takozásához. Ez a fo ly am at feltételezi a közösséghez és a m unkához való viszony á ta la k u lá sá n a k m eggyorsulását, a tá rsa d a lm i é rté k e k tiszteletét, a szem élyiség belső k u ltú rá já n a k növekedését. E bben az összefüggésben külö n ö sen m egnő a p o litik ai k u ltú ra m inőségének jelentősege. A po litik ai k u ltú ra a szem élyiség tá rsa d alm i k ö rn y ezetéh ez v a ­ ló tu d a to s és alk o tó v iszo n y u lásán ak döntő feltéte le — a k u ltu rá lis szféra ú ja b b a n felism ert, s eg y re nagyobb figyelm et érd em lő k o m ­ ponense. T a rta lm á t és je lle g et te k in tv e k o m p lex fogalom , am ely m ag áb a fo g lalja a tá rsa d alm ila g k ia lak u lt, tö rtén elm ileg m e g h a tá ­ ro zo tt tá rsa d a lm i ism ereket, azo k at ren d sz erb e fo g lalja, s g y a k o rla t­ ra o rien á lt m ódon ép íti be a szem élyiség szerk ezetéb e m e g h atá ro ­ zo tt eszközök (az agitáció, a p ro p ag an d a, a k özoktatás és közm űve­ lődés, a m űvészet, a tá rsa d alo m p o litik ai in tézm ényei és szervezetei) segítségével. A p o litik ai k u ltú ra m a g já t a v ilág n ézeti és erk ö lcsi alap elv ek , eszm ék alk o tjá k , am ely ek k iegészülnek a tá rsa d a lm i ism e­ re te k m e g h atá ro z o tt körév el (állam polgári, jogi, tö rté n eti, esztétik ai ism erete k stb.), végül m ag u k b a fo g laln ak érzelm i elem ek et is (h a­ gyom ányok, a k ö zv etlen tá rsa d a lm i tap asztalato k , az érd e k ek a sze­ m élyiség p szich ik ai sajáto sság a in ak m egfelelően feldolgozott fo rm á ­ ja k én t). A p o litik ai k u ltú ra különböző szin tjei (teoretikus, g y ak o r­ la ti és em ocionális) végső soron a szem élyiség tá rsa d a lm i a k tiv itá sa és á ltalán o s belső k u ltu rá ltsá g a d ia lek tik u s összefüggéseinek m eg fe­ lelően k apcsolódnak egym áshoz. A p o litik ai k u ltú ra a szakm ai m űv eltség m e lle tt a k u ltú rá n a k az a része, a m ely re tö rté n e ti és o sztály m eg h atáro zo ttság a m e lle tt leg ­ in k á b b jellem ző a dinam izm us, azaz körének, ta rta lm á n a k állan d ó változása. Ez első so rb an g y a k o rla tra o rien táltság á v al, g y ak o rlati é r ­ tékével és a g y ak o rla t á lta l való k özvetlen ellenőrzöttségével függ össze. É ppen ez a sajáto sság in d ít b en n ü n k e t a p o litik ai k u ltú ra fo­ g alm át k itá g íta n i a g y ak o rlati cselekvés irán y á b a. Ahogy V. I. L e­ n in az ideológiai m u n k a haték o n y ság a alap v ető k rité riu m a k é n t a g y ak o rla ti-p o litik ai cselekvés m inőségét lá tta , úgy a p o litik ai k u ltú ­ ra egészére is ezt a m egközelítési m ódot szükséges alk alm azn i. A fe jle tt szocialista tá rsa d alo m b an a szocialista d em o k rácia g az­ d agodása a p o litik ai k u ltú ra fejlő d ésén ek legfőbb ösztönzője, s egy­ ben fejlettség e legközvetlenebb k ifejező je is. N em becsü lh ető le az o n b an a szem élyiség p o litik ai k u ltú rá ja fejlő d éséb en m ás té n y e ­ zők, így a m űvészet szerepe sem. ( ...) A szem élyiség po litik ai k u ltú rá ja a fe jle tt szocialista tá rs a ­ dalom k ö rü lm én y ei között fejlő d h et a legteljesebben, m in d en m a n i­ p u lációtól m en tesen — d e n em ellen tm o n d áso k n élk ü l. M in d en ek ­ elő tt szám o ln u n k k ell azzal a ténnyel, hogy a m a r x is ta - le n in is ta v ilág n ézet széles k ö rű té rh ó d ítása , a tá rsa d a lm i tu d ato sság n ö v ek e­ dése m e lle tt is a szocializm ustól idegen v ilágnézeti elem ek is h atn ak , s nem is csu p án az ideológiailag, v ilágnézetileg ellenséges külső (nem zetközi) k ö rn y ezet h a tá sá ra . V iszonylag lassú b b fo ly am atb an szűnik m eg a vallásos v ilág n ézet h atása, id ő n k én t a k isp o lg ári v i­ lágszem lélet egyes elem ein ek befolyása is felerősödik (egoizmus, anyagiasság, p o litik ai szélsőségekre való h ajlam osság, n acio n aliz­ m us, közöm bösség a közösség ügyei irán t). E zeknek a n em k ív án ato s jelen ség ek n ek a leküzdése hosszabb folyam at, igényli az eszm ei, p o litik ai nevelő m u n k a eszközeinek k o m p lex felh aszn álását, a fe jle tt szocializm us szellem i életéb en fe l­ halm ozódott különböző fo rm á jú szellem i é rté k ek m ozgósítását is. A szocialista m ű v észet képes szem benézni az ad o tt világ n ézeti-erk ö lcsi p ro b lém ák k al, m eg m u ta tn i azok társad alm i-szellem i gyökereit, s a szocialista em bereszm én y nevében szem b eállítan i azo k at a v ilág n é­ zeti-m o rális szem pontból é rté k es m inőségeket, am elyek ép p en a szo­ cialista építés fo ly am atá b an a la k u lta k k i és te rje d te k el széles k ö r­ ben. S ajáto s m ódon ötvöződnek v ilág n ézeti-erk ö lcsi és k u ltu rá lis ele­ �m ek a szocialista életm ód ta rta lm á b a n , főbb jellem ző vonásaib an . A szocialista életm ódot úgy te k in tjü k , m in t a tá rsa d alm i és in d iv id u á ­ lis k apcsolatok tö rté n e ti típ u sát, am ely nem csak m egfelel a fe jle tt szo cialista tá rsa d alo m term elési viszonyainak, hanem feltéte le és ele­ m e azo k n ak a m in d en n ap i életben m egnyilvánuló és ú jraterm elő d ő tá rsa d a lm i viszonyoknak, am elyek a k om m unista tá rsa d alo m irá n y á ­ b a m u ta tn a k . A szocialista életm ód jelentőségét a b b a n lá tju k , hogy n élk ü le és sajáto s k u ltu rá lis aspek tu sa nélkül a tá rsa d alo m szociá­ lis viszonyai és anyagi term elése jó v al nehezebben, több e llen tm o n ­ dással, kevésbé a rá n y o san b o n tak o zn án ak ki, s végső soron le h e te t­ len n é v á ln a m agasztos tá rsa d alm i céljain k m egvalósítása. ( . . . ) M ár M arx a T őkében bebizonyította, hogy a tőkés term elés fejlő d ése felo ld ja a term elés és ú jra te rm e lé s régi fo rm á já n alap u ló z á rt életm ódot, s a m u n ka és a term elés m in d tökéleteseb b ren d sze­ r é t te re m ti meg, am ely a szükségletek m ind szélesebb és á llan d ó a n gazdagodó ren d szerén ek felel meg. Ez a szükségletek h atalm as, m en y ­ nyiségileg és m inőségileg szélesedő k ö rfo rg ásá t eredm ényezi. M arx u g y an ak k o r rá m u ta t a jelenség ren d k ív ü li k u ltu rá lis jelen tő ség ére is. A term elés, a fogyasztás és a szükségletek k ö lc sö n h atásá b an k ife je ­ ződő tö rv én y szerű te n d en cia rövidesen összeütközésbe k e rü l a tő k e sa játo s term észetével. Ez a fogyasztás d u rv a b a rb a riz m u sa és a civi­ lizáció közötti ellen tm o n d ás fo rm á já b a n fejeződik ki. A M arx á lta l fe ltá rt d ia lek tik a, a term elé s és fogyasztás d ia le k ­ tik á ja a fe jle tt szocialista tá rsa d a lo m b a n alap v ető en m ás te n d e n c iá t eredm ényez. A szocialista ú jra te rm e lé s egyik legm agasabb ren d ű , h u ­ m a n ista célja a tá rsa d a lm i egyén állan d ó fejlődésében fejeződik ki, am ely az igazi gazdaság fo rrá sá n a k m inőségeként je len ik meg, a b ­ ban a fo ly am atb an fejeződik ki, am elyben a dolgozó em b er nem csak e g y fa jta m e g h atáro zo ttság b an te rm eli ú jjá önm agát, han em szem élyisége teljességében. A szem élyiség sokoldalú fejlesztését szolgáló alk o tó m u n k a, a v aló b an ö n m ag át és a közösseget gazdagító é letfo rm a azon b an a szo­ cializm usban sem k ap m indig reális é rté k e lé st a közvélem énytől. G y ak ran előfordul, hogy csupán m ásodlagos szükségletet kielégítő te ­ vékenység tá rsa d alm ila g elism erteb b és ism ertebb, m in t a szabad id e jé t ta rta lm a sa n, ö nm agát és a közösséget gazdagítv a tö ltő em ber. Ez a k érd és nem csak azzal függ össze, hogy esete n k én t m úló d iv a t h a tá s á ra to rzu lh at, a valóságos érté k ek tő l e lté rh e t a közvélem ény érték ítétele, han em első so rb an azzal, hogy a szélesebb közvélem ény­ ben a szocialista életm ód n o rm ái m ég m ost v an n a k terjed ő b en . ( . . . ) A szocialista életm ód p roblém áit, m in t a tá rsa d a lm i a k tiv itá st befolyásoló „belsővé váló külső fe lté te lt” te k in tv e m ég egyszer visz­ sza kell egy v o n atk o zásb an té rn i a szabad idő kérdéséhez. Az idő­ tényező, az idő felh aszn álási m ódja, az idő m inőségi o ld ala az é le t­ m ód m inőségének is jellem zője. Az életm ód a la k ítá sá b a n á lta lá b a n a nevelési tényezők szerep ét szokás hangsúlyozni. N em szabad azo n ­ ban figyelm en k ív ü l hagyni az o b jek tív feltéte lek m e g h atáro zó -b e­ folyásoló sz erep ét sem . Szociológiai vizsgálatok m á r egy év tized e v i­ lágosan k im u ta ttá k , hogy egyes tá rsa d alm i rétegek szab ad id ő -fel­ h asz n á lá sá t r a jtu k k ív ü l álló tényezők korlátozzák. Jellem ző p él­ dául, hogy az o tth o n terem tés g o n d jaiv al küzdő fia ta l házasok k u ltu ­ rális ak tiv itá sa a házasság első éveiben a koráb b ih o z képest je le n ­ tősen csökken, g y ak ra n csak a televízió sz o lg áltatásain ak igén y b e­ v ételéb en m e rü l ki. Az is közism ert, hogy az ingázó dolgozók, a m u n k a h e ly ü k re esetleg ó rá k a t utazók m űvelődési lehetőségei k o rlá to ­ zottak, s az új lak ó telep ek en élők is esetleg évtizedig k én y telen ek v á rn i elérh ető közösségi jellegű m űvelődési feltételek re. E zeknek a p ro b lém ák n ak a szám b av étele a m ű v elődéspolitika részéről m ár ko­ rá b b a n m egtörtént, m egoldásuk a tá rsa d alo m a n yagi te h e rb író k é ­ Fecsegés egy címszóról „ h iv a tk o z ik < v m i r e : > → u ta l, < v k ir e is > e m lít v k it, v m it; < k ü l. v k ir e m in t ta n ú r a , te k in té ly re s t b .> v á l a p e llá l; < v k ir e , ( n é v sz e ­ r i n t ) c é lz á s t té v e > v á l a p o s z tro fá l v k it” (A M a g y a r s z in o n im a s z ó tá r 170. o ld a lá ró l.) Egy tízéves em lékkel kell kezdenem . V asárnap éjfélkor le­ tettem a hangedlit, végeztem a standolással, a napi bevételt pe­ dig — talán öt- vagy hatezer forintot — leszám oltam a főnök úr asztalára. Reggel m ár a „sa já t” asztalom nál ültem , m ielőtt Ba­ rabás Éva anyásan hom lokon csókolt; „Na, fiú, innen m ajd el­ lesheted a napilapkészítés titk a it.” K. E. és K. A. még aznap m eghallgatta pincérkedésem történetét. B iztatásuknak és felelős­ ségvállalásuknak köszönhetően — „Írd le az egészet gyorsan, am íg a főnök szabadságon van, m ert ezt a cikit ő úgysem adná le!” — néhány nap m úlva az országos napilap közölte riportso­ rozatom első, m ajd további részeit. pességének növekedésével, az é rin te tt lakosság öntev ék en y ség év el és kezdem ényezőkészségével ará n y o san tö rté n h e t csupán. A m ikor a szocialista életm ó d ró l beszélünk, a k k o r n em az ö n m a ­ g u k b an v e tt szocialista eszm ényekről v a n szó, h an em a töm egek v a ­ lóságos életv iszo n y ain ak á ta la k ítá sá ró l. M egvalósulásuk n em csak azt m u ta tja , hogy az ú j tá rsa d alo m m ily en m é rték b en b irto k o lja a k u l­ tú rá t, h an e m a z t is, hogy m ily en m é rték b en v á lik m aga k u ltu r á lt­ tá, azaz k u ltú rá t terem tő v é, alkotóvá. A tudatosság, a szellem i k u l­ tú ra , a töm egek tá rsa d a lm i éle tta p a sz ta la ta ib ó l fak ad n ak . A szocia­ lista életm ód k u ltu rá lis kom ponensei, asp ek tu sa m in d en e setb en az em ­ b erek valóságos tá rsa d a lm i viszo n y aib an léteznek, v aló su ln a k meg. „K ív ü lrő l” b ev in n i a k u ltú rá t az em b erek életm ó d jáb a — m ás fe lté ­ te lek e t és tén y ező k et negligálva — ép p en e z é rt n em lehet. E zért é r t­ hető, hogy a szocializm us szellem i k u ltú rá já n a k m agas szín v o n ala és az em b erek m in d e n n ap i k u ltú rá ja k ö zö tt jelen tő s eltérés, n em r it­ k á n éles ellen tm o n d ás van. H ankiss E lem ér ezzel k ap c so la tb an a k ö zelm ú ltb an figyelem re m éltó m egjegyzéseket fo g alm azo tt m eg: „A k u ltú r a ... nem csak iro ­ d alm i m űvekből, képzőm űvészeti és zenei alkotásokból, s a hozzá­ ju k kapcsolódó em b eri élm ényekből, s m ég csak n em is e m ű v ek su g a llta-b efo ly áso lta em b eri m a g atartáso k b ó l áll, h an e m a m in d e n ­ n ap i életet, a m in d en n ap i tá rsa d alm i eg y ü ttélést lehetővé és azt sza­ bályozó m eg an n y i beidegződésből, ism eretből, no rm áb ó l, é rté k p re ­ m isszából, s az á lta lu k szabályozott em b e ri-tá rsa d a lm i eg y ü ttélés g y ak o rlatáb ó l. S ez a m in d e n n ap i k u ltú ra , vagy m ás szóval v iselk e­ d é s k u ltú ra ép p a n n y ira fontos, vagy ta lá n bizonyos szem pontból fo n ­ to sab b elő feltétele az em b eri lé tn ek és eg y ü ttélésn ek , m in t a m ag as k u ltú ra . Sőt: m íg az irodalom , a zene, a képzőm űvészetek alk o tó ere­ je, tá rsa d alm i h aték o n y ság a erő sen h u llám zik egy-egy tá rsa d alo m tö rté n e te során, an élk ü l, hogy enn ek feltétle n ü l h a tá sa vo ln a az e m ­ b eri-tá rsa d a lm i állap o to k ra, ...addig ezzel szem ben a m in d en n ap i k u ltú ra sz in tjé n ek süllyedése és em elk ed ése k ö zv etlen ü l és erősen h a t a közösség és ezen b elü l m in d en egyes em b er életére, életén ek m inőségére. S ezzel a m in d en n ap i k u ltú rá v a l, a v ise lk e d ésk u ltú rá­ v al m i m an ap ság nagyon is h ad iláb o n állu n k . V isszatek in tv e az e l­ m ú lt h áro m évtized tö rté n eté re , m a m á r eg y értelm ű en m e g állap ít­ h atju k , hogy a d in a m ik u s gazdasági fejlő d éssel és a tá rsa d a lm i v i­ szonyok ala k u lá sá v a l n em já r t együtt, nem ta r to tt k ellőképpen lé­ pést a m in d e n n ap i k u ltú ra s tru k tú rá já n a k kiépülése, szöveteinek gazdagodása, feld ú su lása. H ely zetü n k et rö v id en és s a rk ítv a így fogal­ m a z h a tju k m eg, hogy a m agas k u ltú ra te k in te té b e n fe jle tt, g azd a­ ságilag közepesen fejlett, a m in d en n ap i k u ltú ra , vagy viselkedésk u ltú ra te ré n fejletlen , vagy a k á r: elm a ra d o tt ország v ag y u n k .” A m űvészet és a m in d e n ap i k u ltú ra viszonyát, k ö lc sö n h atásá t p esszim ista m ódon m egfogalm azó vélem énnyel eg y et n em é rtv e is ig azat k ell a d n u n k H an k issn ak ab b an , hogy a m in d en n ap o k k u ltú rá ­ ja, a tá rsa d alo m gazdasági és szociális fo ly am ataib ó l k iin d u lv a, d e a ttó l elm a ra d v a épül, b o n tak o zik ki új m inősége. A k u ltú ra , a m ű v észetek jelen tő ség e e v ise lk e d ésk u ltú ra k étség ­ telen e lm a ra d á sa elle n é re sem b ecsülhető le a szem élyiség tá rsa d a l­ m i a k tiv itá sá n a k a lak ításá b an . Az ú j szocialista k u ltú ra h u m a n izm u ­ sa so k félek ép p en n y ilv á n u l meg. E m b e rt szolgáló érté k ei és e re d m é­ nyei m á r a szocialista k u ltu rá lis fo rrad a lo m első év tized éb en n y il­ v án v aló ak v o lta k — a töm egek anyagi és szellem i eln y o m ás alóli felsz ab a d u lásá t szolgálták. M ég in k á b b n y ilv án v aló b b a k u ltú rá n a k ez a fu n k ció ja a szocialista tá rsa d alo m ép ítésén ek fejlette b b , é re tte b b szakaszában. Kiss Aurél Örültem az ágazati szakszervezet érdeklődésének, meg a töb­ bi levélnek is, b ár ezek m ondanivalója röviden összefoglalható: „Szem ét dolog közénk furakodni, a bennfentesként kilesett, ven­ dégnyíró m ódszereket pedig világgá k ü rtö ln i!” Szegény Csillag P istával meg üzentek a Rákóczi étterem pincérei: „M ondd meg annak a stricinek, hogy hozzánk be ne tegye a láb át, m ert ki­ h eréljü k !” Élveztem a hirtelen jö tt népszerűséget. Egészen addig, am íg észre nem vettem , hogy m ár nem u d v arolják úgy körül a szer­ kesztőség „nyári fiú já t” ; néhányan kim ért m erevséggel távol ta r­ to ttak m aguktól, mások meg gyanúsan szívélyes közvetlenséggel fogadtak b arátju k k á. M agyarázatot — ném i cseresznyepálinka elfogyasztása után — egy gépírónőtől kaptam : — Nem szokás nálunk, hogy a „nyári gyerek” a h arm ad ik vagy a negyedik napon riportsorozatot ir. Ne is csodálkozz, hogy apádra hivatkoznak, az ő tekintélyének tu d já k be az egészet. — A pám nak? — Na hallod, Kelem en Lajos nem akárki. A Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesét m agasan jegyzik! 5 �Elképedtem, aztán bugyborékolt belőlem a nevetés, alig tu d ­ tam kinyögni: az én apám a Nógrád megyei E. term előszövetke­ zetében keresi a kenyerét. Mészáros Zsuzsi keze m egállt a cse­ resznyepálinkát tartalm azó üveggel: — Ölelj meg, te paalóc! Anyám a K arancs dom bjairól ke­ rü lt a Vekerle-telepre. JÓ EM BEREK CSÍN Y JEI I. Egy évtizeddel később itthon, a nógrádi dombok között la­ pító falucska utcáján meg rám hivatkoznak. Fiatalasszony jön gyerekével az üzletből, látom , hogy messziről végigm ér, tekinte­ téből sejtem, hogy ak ar valam it. — Kérdeznék tőled valam it — áll meg előttem határozottan. — Mondd meg nekem, melyik újságban írtad, hogy keresztanyám bundát lopott az áruházban? _ ??? — M indenki beszéli. A nyám nak is azt m ondták, hogy te í r ­ tad, onnan tu d ja az egész falu. Erőtlen a tiltakozásom . És kétségbeesett, m ert ha valam i ocsmány pletyka összenyálazza a falut, am ikor m ár hatalm assá dagad valam i semmiség, akkor ren d re kiderül: én „írtam ” az újságban. K ivédhetetlen hivatkozás, jelenlétem biztos kapaszkodó a bajkeverőknek. „B unda-ügyben” m ár szüretkor rebesgettek vala­ mit, eltelt az ősz, kifelé m együnk a télből — a sustyorgók pedig m ost hivatkoznak rám , m int inform átorra. Ki tu d annyi idő u tán utánanézni, bizonyosságot nyerni? És egyáltalán, kí akar könyvtárban lerak o tt újsághegybe beleásni? Senki. A sustyorgó­ n ak elég a hivatkozás. Nem tudom , nem tudhatom , hogy mi az igazság bunda-ügy­ ben. A fiatalasszony azonban m u tatja keresztanyja házát, a kő­ poros falon gondosan rajzolt, félm éteres k réta-b etű k éktelenked­ nek: „bunda!” Az utcai lám pa jótékony fényénél talán éppen az pingálta a falra, akinek a fülébe súgta a szomszéd: — Lopott az öregasszony, biztos, hogy lopott. Elvégre, m eg­ írta ez a gyerek is az újságban! X. olvasta is. Vagy Y„ vagy Z. — állítólag. IL N-né elm ent a rendőrségre, sietve és késedelem nélkül — híven a m unkahelyén kapott üzenethez. Először jám borul k é r­ dezgették tőle, hogy m it akar, később talán bolondnak is néz­ ték. Okkal. Mi m ást is gondolhattak volna róla, am ikor nem hív­ ta senki, az istenadta meg csak h ajto g atta a m agáét: igenis te ­ lefonált érte a rendőrség, haladéktalanul jelenjen meg „daráló­ ügyben”. Egy bizonyos kávédaráló előző nap volt főszereplője egy á r­ tatlan vitának. N-né m egjelent a helyi ABC m űszaki osztályán: — Pesten vettem valahol, de csak itthon derült ki, hogy használhatatlan. Nem szeretnék utazni, ezért gondoltam , hátha itt kicserélik azonos típusra, az áruház pedig visszaküldhetné a többi garanciális darabbal együtt a gyártónak. Elvégre, úgyis itt költöm el a fizetésemet. A hivatkozás tette-e vagy sem, de az első főnök rábólintott: semmi akadálya. A m ásodik visszacsinálta az egészet, a harm adik — a m agasabb rangot viselő — ú jra engedélyezte a cserét. A ztán jö tt a negyedik, a főfő-góré. Ő ordított, hogy képzelik az egé­ szet és k irán g atta N-né kezéből az eredetileg is ebbe az áru h áz­ ba szállított, hib átlan n ak tűnő darálót. N.-né a táskájába lökte a cserélni hozott selejtes darabot, otthagyott csapot-papot. A m ikor a rendőrségen m ár huszadszor ism ételték el, hogy N -nét ide nem hív ta senki, egyetlen em ber sem tu d sem m iféle darálóról, N -né keserűen állapította meg: — Valam i jóem ber lá tta a tegnapi cirkuszt. G ondolhatta, csinál egy jó viccet, s a rendőrségre hivatkozva telefonált a m un­ kahelyem re. Jó vicc volt. Am ikor vették a többször is m egism ételt „üze­ n etet”, N-né kolléganője a m ásik m unkatárshoz fordult: — Te jó ég! N -n ét daráló-ügyben idézik a rendőrségre. Nem tudod? N yitott ez valam i m aszek term énydarálót o tth o n ... va­ lami szemét meg feljelentette. 6 K ISA JÁ T ÍT O T T EREDMÉNY N yíltan vagy suba alatt, de felpanaszolhatták volna É. R.-t is. U tat épített otrom ba nagy gépével egy faluban, egy utca la­ kói pedig m egkörnyékezték: ugyan, nem használhatná-e a vál­ lalat gépét egy kis m aszek m unkára. — Nézze, jóem ber, a futballpálya m ellett azt az árk o t! Tel­ jesen belepte a hordalék, benőtte a gaz, ezen bizony m ár egy vö­ dörnyi víz sem folyik le. N yakunkon is a baj, ha esik egy kis eső! H egyre fel, ugye, mégsem m ehet a víz, jön h á t k ertü n k b eudvarunkba. M egcsináltuk volna mi m ár ezt régen, de kézzel ak ár egy hónapig is elpiszm oghatnánk. M agának m e g .. . ezzel a géppel nem ta rt egy óráig sem. Az utcabeliek szószólója nem ko p tatta hiába a száját. Más­ nap a behem ót gép m ár ott forgott a töltésen, egy k u rta ebéd­ időnyi szusszanás alatt olyan lett a vízlevezető árok, m int vala­ ha. Illetve... ilyen egyenesre, m élyre, a h ivatlan belvizet ha­ m arjáb an messze szalasztóra annak idején kézzel nem is csinál­ h a ttá k meg. Az utca lakói hálálkodtak is, az alig órás m u n k át 30—50 forintokkal, liter borral, félliter pálinkával honorálták. C saládonként. Az olvasó m ost azt hiszi, következik a tudósítás a feljelen­ tésről: a visszaélésről, a m unkaidőben végzett fusizásról, vállalati benzinpocsékolásról. Feljelentés azonban nem volt — ellenben készültek beszámolók. Először a tanácstag m ondta el: „Elkészült X utca régen v á rt vízrendezése”. Aztán a falugyűlésen k erü lt szó­ ba a dolog, persze, itt is gondosan ügyeltek a fogalm azásra: „Be­ fejezést n y ert X utca lakóinak kérése: m egszűnt a belvízgond.” Hogy ki kezdem ényezte-szervezte-finanszírozta, hogy mi volt az egészben a tanácstag vagy a tanács szerepe, arról nem hangzott el egyetlen szó sem. Szerencsére. �Az utcabeliek szószólójának em lítem az ügyet, nem e lh all­ gatva a beszám olókat sem, de ő csak nevet: — Az a lényeg, hogy akadálytalanul megy a víz oda, ahová való, a patak b a! Engem aztán igazán nem érdekel, ha még a népfront, a KISZ, a sportkör — meg m it tudom én még mi­ lyen szervek — könyvelik is el: „lerendeztük a belvízkérdést”. A „szószóló” elhallgat, de látom ra jta : jólesne neki, ha leg­ aláb b egy m ondatban m egem lékeznének róla is, az utca p a rti­ zán-akciójának szervezőjéről. Közel áll ez az em ber hozzám, is­ m erjü k egym ás dolgait, vigasztalni próbálom : — Ide figyeljen, nem csak ebben a faluban van ez így. Egy nagyobb m unkám talán m egjelenik a sorozatban, annak is azóta van csőstül gazdája, m ióta sínen van a do lo g ... E lharapom a m ondatot, hiszen m eglehetősen rossz ez az é r­ velés. Elvégre, a kis ügyre nem lehet vigasz, hogy létezik annál jóval nagyobb „k isajátítás” is. Még akkor sem, ha egyszerű le­ hivatkozásról, egy eredm ény „lereagálásáról” is van szó. „HÁROM SZOROSAN ADTAM VISSZA. . . ” Az energikus fiatalasszony huszonegy tojást üt egy jókora lábasba, lisztet — talán két és fél kilónyit — készít a keze ügyé­ be. Izzik kezében az edény, am int gyúrja a tésztát, m ajd két kis gépet szorít fel az asztal lapjára. „A hivatkozást m ondod? Vedd fel azt a fehér kötényt, moss kezet, aztán m ajd szeded el a gépek alól a tésztát. E ltart vagy két óráig... Tegnap voltunk anyósom éknál, elég szépen indult az egész beszélgetés. Így van ez húsz éve, ilyenkor m indig el­ m együnk felköszönteni az öreget, születésnapjára rendszeresen viszünk valam i ajándékot is. Na, nem valam i nagy dolgokat. Hol néhány borospoharat, hol tányérokat, m áskor inget-gatyát. Szó­ val, m indig olyan p raktikus holm it, am it használni is tudnak. Be­ szélgetünk, beszélgetünk, jó a hangulat, de egyszercsak m egszó­ lal az anyósom, hogy „Neked M agdus ez se volt, az se volt!” Mit is m o n d ja k ... m enyecskének sosem b írt az öregasszony, ak á r­ hogy is igyekeztem . Elbeszélgetik, hogy így meg úgy szeretnek, közben meg állandóan áskálódik anyósom. H át én nem is csak azt fogadtam m agam ban az esküvőn, hogy hűséges leszek az uram hoz, hanem azt is, hogy az elválással nem szerzek öröm et a vén asszonynak! Meg is ta rto ttam a szavam, de nem is tu d o tt m egszeretni húsz év a la tt sem, akárm ennyire igyekeztem . A töb­ bi gyereke sehogyan sem él, csak az én uram , pedig azok bol­ dogságát kovácsolta m inden erejéből. A mi házasságunkat nem szívlelte, mégis ez lett a legsikerültebb. Mi soha nem m entünk hozzá ríva pénzt kérni, m ost a születésnapi látogatáson mégis azt vágja a szem em be: „De sokat kaptál te tőlem !” Én? A rad ai ros­ seb, de nem én! Mondom is neki: m it adott nekem az anyuka? E rre ő: „Nem em lékszel? Több ezer fo rin tra rúg, am it tőlem kaptál. A dtam , ugye, lábast, dunnát, de még p á rn ah ajat is! Nem em lékszel?” Emlékszem, hogyne em lékeznék. A lábas m ost is ott van a pincében, tisztán és újonnan, jobban vigyáztunk rá, m int a szem ünk fényére. Nem csoda, az uram is m egm ondta: „Anyám kitér a hitéből, ha egyszer azt látja, hogy az ajándékba kapott lábas nincs m egbecsülve.”. . . Sorba ra k ja d nekem azokat a tész­ talapokat, a vágásnál ne legyen összekeverve a nyirkos meg a sz á ra z !. . . Szóval, húsz év alatt sem változott meg a vélem ényem , anyósom nem szeret! Most meg mégis azt m ondja: „Több m int tízezer forintot adtam neked!” Nekem'? Egyszer-kétszer talán ad o tt ezer forintot, de olyankor három kocsi kukoricát vagy hí­ zónak való disznót vittem az udvarába! Ezt h ánytorgatja m ost fel, meg a rra hivatkozik, hogy sem m ink sem volt. „Még viasz­ kos vászonod sem volt, azt is én vettem az asztalodra” ! Hiába rikácsolja ezt nekem. Lehet, hogy viaszkos vászonom nem volt, de én úgy készültem a házasságra, hogy a konyhaszekrényem lánykorom ban is tele volt edénnyel, tányérral. M ert a rra szám í­ tottam , hogy lagzi meg ajándék nem lesz, csak esküvő. Most meg a szem em re hányja, hogy Boris lánya is vett nekem egy csomó tán y ért. H át én sem m it sem soroltam fel, pedig m ajdnem szétd u rran tam a születésnapi látogatáson. Csak annyit m o n d tam : azt ne felejtse el, hogy én k arak án m enyecske voltam m indig, száz fo rin to t én három szorosan adtam vissza. B efejeztük aztán az egész cirkuszt, de még sokáig gondolkodtam a dolgon. Az öreg­ asszony m ellettem annyi húst zabálhatott, m int senki más. m ert hordtam neki a disznót, m ost meg ez a hála. Isten bizony epe­ öm lést kapok a születésnapi összejövetelen, ha nem vagyok jobb kedvem ben! . . . G yönyörű ez a tészta, mi, elég is lesz vagy fél évig, kartondobozba teszem... Ja jjj, m ég hadd m ondjam el az egésznek a tetejét! Megszólal egyszer a sógornőm , a Boris — anyósom lánya! — is. Azt m ondja nagy ájtato san : „K ár, hogy az anyuka nem tud írni! Mégis, m ilyen jól fel tu d ja sorolni, hogy m it adott neked.” „Na hallod, igaza is van! M egm ondja nekem , hogy m ilyen lábast adott húsz évvel ezelőtt — mi lenne, ha írni is tu d n a?!” A BUTASÁG NEM SZÁ M ÍT — ÉLSPO RTO LÓ ! A „keresztgyerek” még nem tu d o tt írni, am ikor m ár a ro ­ koni kapcsolatra hivatkozott, ném i szülői segédlettel, persze. Be­ kopogott a tudom ányegyetem egyik dékánjához: — Kezét csókolom, keresztapa! A jeles férfiú csak lesett a h a t év körüli lurk ó ra, aztán a tel­ jes név h allatán eszmélni kezdett: tényleg, valam ikor, valam i­ lyen alkalom ból elfogadta a kom aságot. A rokoni kapcsolatot azóta sem tarto tták , m ost meg itt van a n ag y ran ő tt keresztgye­ rek, aki meglepő határozottsággal elő is ad ta jövetele célját. N e­ vezetesen: leérettségizett a „keresztgyerek” bátyja, a keresztapa által vezetett k arra ad ta be a jelentkezési lap ját, jó lenne, ha a rokon-dékán figyelne rá. A felvételi vizsga előtt, term észetesen. Csóvalnám a fejem hitetlenkedve, de erre okom nincsen. A tö rtén et hiteles, m agától „G yuri bácsitól”, a k a r d ékánjától h al­ lottam . U gyanebben a tanintézetben egyszer m agam is o tt ültem az egyik felvételi bizottság szobájában, h allg attam a vizsgázta­ tó k at és vizsgázókat. M ielőtt a jelöltet beszólították volna, a ta n ­ székvezető egyetem i tan ár, a felvételi bizottság elnöke ism ertet­ te a soros „a k ta” jellem zőit: — X. Y. k ö v etk ezik ... az írásbelin nullás dolgozatot í r t . .. él­ sportoló. .. szám ít rá az egyetem i sp o rteg y esü let.. . k ín o s ... Az élsportoló elegáns, határozott — és buta, m int az ágyú. A felvételi tárgyak kérdéseire h etet-h av at összehord, végül a b e­ szélgetés során arról is m eg ak a rja győzni a felvételi bizottsá­ got, hogy hazánkban jelenleg két p árt van, m ondja az elnevezé­ süket is. A bizottság elnöke alig palástolt in d u lattal bocsátja el. A jelölt az ajtóból visszafordul. — Azt szeretném kérni, az értesítést ne a papírjaim on sze­ replő cím re küldjék, m ár ideköltöztem a városba. M ondja az utcát, házszám ot, em eletet, ajtót. Dr. K. L. p e­ dig m érgében a butaságokat m egörökítő pap íro k ra csap: — T udjátok, hol van ez a lakás? Az egyetem szolgálati épü­ letében !!! M indenki egyre gondol. A szobában csend van, betölti egy ném a kiáltás: Élsportoló! Élsportolóóóóóóóóó!!! V ÁLOGATOTT DISZNÓSÁGOK I. Elhagyja a vonat K.-t, am ikor észreveszem : figyel valaki. Köpcös, bajuszos alak, sosem láttam . Egyszer aztán hozzám lép, nevem en szólít. Kínos. — Nem em lékszel? K ét évfolyam m al fölöttem já rtá l a tech­ nikum ban... M ondja a nevét, valam i m ár rém lik. Mosoly, összeölelkezés, m erre-m it-hogyan ? — Hogy újságokba írsz?! Na hallod, én tu d n ék m e sé ln i... Azt m ondja egyszer a főnököm, m enj ki ezzel meg ezzel a ven­ dég elvtárssal az alm ásba, adj nekik át nyolc rekesz gyümölcsöt. M it tudom én, hogy kik ezek, a pum pa egyébként is csak akkor szaladt fel, am ikor este a feleségem így fogad: „Volt itt valaki, hozott neked két láda szlovák sört. Azt m ondta, így szokás.. . ” Szegény asszony, ra jta töltöttem ki a m érgem , egész éjjel nem tu d o tt aludni, csak sírt keservesen... De az m ég szebb, am ikor eltű n t több tonna búza. Valaki be is jelen tette az ügyet, vizsgá­ lat indult. Eredm énytelenül, a jegyzőkönyvbe azt írták, hogy az eltű n t gabona tárolási veszteség, az udvarról m egették a galam ­ bok! A szentségit, jó étvágyuk van m ifelénk, Borsodban, a ga­ lam boknak! M ondjam vagy ne m ondjam ? Azok tu d ják legjobban az eltű n t gabona sorsát, akik a vizsgálatot végezték, akik a jegy­ 7 �zőkönyvet írták. M esélnék még néhány érdekességet, esetleg a tanácskozás után. Egy göngyölegellátási fejtágítás lesz itt T-ban, délután szívesen találkoznék veled. . . Ne tojj be, nem kell m eg­ írni, de olyan jó, am ikor kibeszélheti m agát az em ber. Különösen, oly m esszire a tűztől. II. Sz. K. ugyancsak m ezőgazdasági nagyüzem ben kereste a kenyerét, s hetedhét határb an úgy ism erték, m int a „bolond bel­ ső ellenőrt”. — K it érdekelt? — em lékszik a régi időkre. — Én nem hagy­ tam elvinni egyetlen fillér érték et még az atyaú ristennek se, a haragosokat meg nem bántam . Egyszer köptek bele a levesembe, de több jegyzőkönyvet nem is írtam , az volt az én utolsó tény­ kedésem. Szóval arró l volt szó, hogy a fülem be ju to tt: az egyik kertészm érnök üvegházat épített otthon, be is telepítette szépen szegfűvel — a p alán tát a téesz pénzén vásárolva. U tánajártam , igaz volt, m indenről bizonyítékot szereztem, m egírtam a felje­ lentést. Kijön az ürge, hüm m ög valam it, aztán behívatta az el­ nökünket. — Mondd csak, tudod te, hogy ki ez a kertészm érnöknő? A kollegádnak, az F-i téesz elnökének a m enye! Hiányzik ez ne­ ked... m inek összerúgni vele a p a tk ó t! Sz. K. nem is palástolja indulatát, m ost is lila a méregtől. — Hogy m arad h attam volna én ott tovább? Az egészet el­ tussolták, én meg pakoltam . Sz. K .-nak azóta Cs. alföldi város tanácsa adott egy tan y át a település h atáráb an , és nem sértődik meg b arátai élcelődésén: „Te vagy a dögész!” Végső soron, igaz is ez. Fontos közegészségügyi küldetést be­ töltve egy dögkam rában fogadja a városban elhullott és beszállí­ to tt állattetem eket, s ha m egtelt a kam ra, akkor telefonál az ál­ lati feh érjét feldolgozó üzem nek: jöhet az autó. Sz. K. nem pa­ A vidékre telep ített em ber 1970. évi II. tö r v é n y 38. § (1) „A te r m e lő ­ e rő k te r ü le ti elh ely ezése, fe jle sz té s e és te ­ rü le ti a r á n y a in a k m ó d o sítá s a se g íts e elő a tá r s a d a lm i te rm e lé s h a té k o n y s á g á n a k e m e ­ lését. A fo g la lk o z ta tá s és a te le p ü lé s e k e l­ lá to ttsá g i s z ín v o n a lá n a k k ö z e líté sé v e l m é r­ s é k lő d jé k az o rsz á g k ü lö n b ö z ő te r ü le te in élő n é p e s sé g é le tv isz o n y a ib a n m u ta tk o z ó kü­ lö n b sé g ” . 1006/1971. (III. 16.) sz. k o r m á n y h a tá ro z a t: „...sz ü k sé g e s fo ly ta tn i a k o r s z e r ű tle n v a g y a la k o ssá g é le tk ö rü lm é n y e it k á r o s a n b e fo ­ ly á so ló ü z e m e k v id é k re te le p íté s é t;” Az ötvenes években lettem gépészm ér­ nök. Egyik gyárból a m ásikba m entem . K erestem a nekem való profilt és a több pénzt. Harm incéves korom ban úgy véltem , ideje lenne megnősülni. K utya évek jö t­ tek : albérlet, sorban állás lakásért. A ztán m egszületett a fiam . Beteg volt, koraszü­ lött, négy és fél óráig élet és halál között. Később nem b írta az albérleti lakást, oda­ ad tuk egy családnak. H avi ezerért vállal­ ták. Eltelt öt év, lak ásra m ég m indig sem ­ mi rem ény. Mi a francot csináljunk? A k­ kor jö tt az ötlet. — M enjünk vidékre! Így kerültem 1967 tavaszán egy falunál is falubb alföldi kisvárosba, ahol azonban m egfelelő m u n k át és lakást kaptunk. K ét esztendő m úlva m egkerestek a városi ve­ zetők. — Kedves Kiss elvtárs, az ipartelepítési politika szele itt is fújdogál, szám ítanánk m a g á ra ... 8 naszkodik: fontos — és jól m egfizetett — m unka ez is. R áadá­ sul nincs protekció, itt kérem , egyetlen „kuncsaft” sem hivatko­ zik az érdem eire, a rokoni-baráti összeköttetésekre: a városi fő­ orvos elpusztult m acskája ugyanolyan elbírálás alá esik, m intha az utcaseprőnél szenvedett volna ki. Ez is egy szempont. Vinczééknél beszélgetünk, M anyika azt m ondja: — Ne haragudjon, de az A pinak em lítettem a m inap, ha m a­ ga nem költözik haza a faluba, ak k o r talán soha nem ír ilyen j ó dolgokat. H iá b a .. . más az, ha m indent személyesen m egtapasz­ t al az e m b e r... Ugyanazon a napon találkozom a környék egyik vezetőjé­ vel is. N éhány éve még m inden találkozáskor megölelt, tippeket adott, gratulált. A b aráti hátbaveregetés soha nem m últ el a „B ennünket el ne k erü lj!” felkiáltás nélkül. Most mogorva, ki­ m ért, látom rajta, hogy ha időben észrevesz, legszívesebben á t­ m egy az utca m ásik oldalára. B arátságunkból azonban mégis m arad h ato tt valam i, erre vall az őszintesége. — V alam ikor jobban tetszettek az írásaid, most sok közöt­ tü k a bosszantó. — Csak az igazat íro m ... — Ezt nem is kétlem. De m inek a rosszat is em legetni, am i­ kor jót is írhatsz? — H a jó t nem is tudok m indig, de igyekszem jól tenni. Hasz­ nálón. — A kkor i s ... itt sz ü le tté l... a saját fészk ed b e... A Pestről kipaterolt üzem és én, a la­ káshiány m iatt vidékre telepített em ber, jól egym ásra találtunk. A tan ácseln ö k : „A m i m egyénkben h a m a ­ rab b k ezdődött az ip artelep ítés, m in t m áshol. N em tudom , m elyik m egyei vezető ju to tt hozzá idő e lő tt az ú g y n ev ezett »F ekete könyv«-höz, am ely b en a b u d ap esti p á r tb i­ zottság, a m in isztériu m o k és a F ővárosi T a ­ nács rö g zítette a k ite le p íté sre íté lt v á lla la ­ tok és szövetk ezetek listá já t. M indenesetre egy este v alak i k ilo p ta ezt a »F ekete könyv«-et, éjszak a lem ásolták, m ásn ap visz­ szalopták. M inket, tan ácsi v ezető k et rögtön összehívtak. E m lékszem a m egyei p á rtb iz o tt­ ság ak k o ri titk á rá n a k sz a v a ira : »G yerekek, itt a jó alkalom , a tö b b iek et m egelőztük, fogjato k neki, d e eg y m ásra n e lic itá lja to k !« És ak k o r e lin d u ltu n k ip a rt szerezn i”. Ezt az üzem et a sem m iből kellett m eg­ terem teni. A volt kaszinó életveszélyes épületét vette meg a szövetkezet: három ­ szor rugaszkodtunk neki, hogy rendbe hoz­ zuk, m egm entsük a rom ba dőléstől. A több­ szöri tatarozás, foldozgatás árából ak á r új üzemet is lehetett volna építeni, de a szám­ viteli rendeletek visszássága m iatt csak felújításra volt pénz, új beruházásra nem. H am arosan m ár három m űszakban term el­ tünk. Szinte éjjel-nappal bent voltam az üzem ­ ben, m indent csináltam . A vidékre telepí­ te tt üzem ben az em ber nem lehet csak vezető: intézi a m űszaki dolgokat, az a d ­ m inisztrációt, foglalkozik a KISZ prob­ lém áival, a szocialista brigádok m egalakí­ Kelemen Gábor tásával, a városi vezetők óhajaival, a dol­ gozók bajaival, még a gondnoki teendőket is elvégeztem, eltak aríto ttam a havat, tisz­ tán ta rto ttam a szociális h ely iség ek et... Ki csinálta volna meg? Vállalkozó nem akadt, em bert nem v eh ettü n k fel. Így az­ tán fűtő is voltam . É jjeliőr az éjjeliőr he­ lyett. Ölben cipeltem a tisztítószereket, hogy kioszthassam a dolgozók k ö z ö tt... Sok gondot okozott, hogy a nagy mezőgaz­ dasági m unkák idején — h iába volt h a­ táridős feladat az üzem ben — az em be­ re k re nem lehetett szám ítani. E gyre-m ásra kérték a szabadságot, és m egugrott a táp ­ pénzen levők száma. Egyszer is jön az egyik asszony: — H olnaptól szabadságra m ennék. Az apósék háztájiján szedjük a paradicsom ot, m ert lerohad. M ondtam , hogy m ost nem lehet, m ert akkor a többieket is engednem kell. M ajd ha leszállítottuk az áru t, akkor m ehet. Az asszony nem szólt sem m it, visszam ent dol­ gozni. M ásnap a szom szédjával beüzent, hogy kiírták. Előjött a reum ája. Neki az volt. M ásoknak meg más. Jól időzíthető betegségek. Az az igazság, hogy evvel te­ hetetlen voltam . H át ez volt egy frissen telep ített kóce­ ráj vezetőjének az élete. Olyan em berekkel kellett együtt dolgozni, akik azt sem tu d ­ ták, hogy m ilyen az ipari m unka. T öbb­ ségük a fakanál mellől vagy a tehén fa ­ rától jö tt hozzánk. Szakképzett m unkás alig akadt. �A városi p á rt-v b 1979. augusztus 23-i ülé­ sének jegyzőkönyvéből: „A v áro sb an k ö rü lb e­ lül 800 m u n kaképes nő m ég m indig h á z ta r­ tásbeli. Az összes női népesség 35 százaléka dolgozik, s ez a m u n kaképes nők 60 százalé­ k á n a k felel m e g ... Az ip a ri szövetkezetnél az összes dolgozó 69 fő. Ebből 58 nő. Egyete­ mi, főiskolai végzettsége senkinek nincs. K ö­ zépiskolát négyen végeztek. A nyolc á lta lá ­ n o st elvégezte 51 fő, nem végezte el 14 fő”. A kezdeti időben sokat kellett vállalni. — M agának aztán nem büdös a m un­ ka! — m ondták az asszonyok. L átták, nem félek, hogy elvágom a ke­ zem. Nem volt kifogás. — Ezt a m unkafolyam atot nem lehet m egcsinálni — m ondták. — Nem? Odaálltam a géphez és m egcsináltam . Fegyelem volt. Sokan m ondták, hogy k a­ tonás vagyok. Nem tudom . Az azonban biztos, hogy m ég a hulladék hulladékából is áru t állíto ttu n k elő. Azt m ondta az egyik pesti vezető: — Túlzásba viszed a spórolást, nem kell annyira kihegyezni a ceruzát. K érjél töb­ bet, meg fogjátok kapni. De én bizonyítani akartam , és ilyen m unka árán lehozni a központból m inél több forintot, hogy ipari üzem legyen a kócerájból, épüljön egy m ásik m űhely, szociális épület, ra k tá r, kerítés, ne csak a sáros udvar, az öreg épület és az o tt dí­ szelgő disznóól, tyúkól legyen. S ikerült is néhány m illiót kicsikarni, m in d já rt m ás p o fája lett az üzemnek. A ztán jö ttek a zűrök. Az egyik pesti vezetőségi tag szabad ke­ zet adott, hogy rendezzem be az étterm ü n ­ ket, orvosolva a dolgozók több éves pa­ naszát: ne a zsebből ebédeljenek a pisz­ kos m űhelyben. B evásároltam , asztalokat, székeket, teljes felszerelést vettem , hogy a dolgozók húszasával ebédelhessenek. Ekkor a csúcsvezetés felvitte P estre az egész hóbeleváncot, és vissza ak a rta velem fizettet­ ni a kiadásokat. Szerencsém, hogy a m un­ kásaim m ellettem álltak. A z 1979. január 9-i városi párt-vb ülésé­ n ek jegyzőkönyvéből: „ . . . az ip a ri szövetke­ zetnél m eglehetősen m ostoha, p rim itív k ö rü l­ m ények között folyik a te rm elés”. T. Lajos, a m egyei p ártb izo ttság m u n k a ­ tá rs a : „Az ip a ri szövetkezet m űszaki állap o ­ ta k ritik á n a lu li”. B iztattak odafent. — Na, ham arosan új gépeket és szer­ szám okat kaptok! Meg is érkeztek. Nézem: h á t ezek ősi, elavult, lehasznált konstrukciók! A pesti üzemből. M egkérdeztem a központban. — M iért csak P estre a d ják az új gépe­ ket, nek ü n k pedig az ócskát? — Jó az parasztn ak tanyára. M ajd ren d ­ be hozzátok. Ezeknek a m úzeum ba való gépeknek a zöme itt is van, asszonyok dolgoznak ra j­ ta. A szöveg m eg m ent Pesten. Az egyik központi term elési tanácskozáson például: — M egszüntettük azokat az em berölő m űveleteket, am ikkel a m unkásnők eddig gyilkolták m agukat, tö n k rete tték az egész­ ségüket. Tényleg m egszüntették. Pesten. Oda új gépeket vettek. Az em bergyilkoló, ócska gépeket viszont leküldték vidékre. Ne­ künk. A m i asszonyainknak. De erről egy szó sem esett. A z ip a ri szövetkezet eln ö k h ely ettese: „F i­ zikailag való b an nehéz m u n k a .. . A zért eze­ ken az úgym ond, em bergyilkoló gépeken B u­ d apesten húsz évig dolgoztak, és h a n em k é r­ té k v o ln a az ip a rtele p íté st, m ég m a is d o l­ goznának. E gyébként is, n em mi e rő lte ttü k az ip aro sítást, h an em a városi vezetők. M ind­ egy v o lt nekik, hogy m i, csak ip a r legyen. M ost bezzeg rek la m áln ak , hogy k o rszerű sít­ sünk, m eg így tovább. H a ezt előre tu d ju k , m áshova m együnk, sok leh ető ség ü n k le tt vol­ na, k ap k o d tak u tá n u n k . E gyébként ez a k o r­ szerűsítés eddig n em is m e rü lt fel ilyen éle­ sen, m in t az utó b b i időben. M entség ü n k re legyen m ondva, m á r sok k ísé rlete t te ttü n k , hogy v álto ztassu n k a technológián. M egnéz­ tü n k ilyen célgépeket az N SZ K -ban. V oltak nagyon d rá g a gépek, am ik n ek a beszerzése m e g o ld h atatlan v o lt szám u n k ra. M ajd m i m á­ gunk k észítü n k ilyen gépeket, h a s ik e rü l.. . ” Egy segédm unkás: „V ótak az N SZ K -ban, vótak. Oszt v ó ta k m ásodszor is, ak k o r is f ra n ­ kón m egnézték a n ém et gépet, de e lz a v a rtá k ü k et, m e rt rájö ttek , hogy csak u m b u k ra m en ­ nek, lelesni, hogy van, m in t v a n .. . ” Az a százhatvan kilom éter, am i a pesti üzem és a vidékre telepített kóceráj a kö­ zött van, a bérezésnél is százhatvan kilo­ m éter. A m unkásaink 6 Ft-os órabérrel kezdtek 1970-ben. H at év m úlva m ár ki­ lenc fo rin tn ál tarto ttak . Az első esztendő­ ben, am ikor valam i göngyöleget hoztak Pestről, hogy felküldhessük a félkész árut, találtam bennük néhány bérjegyzéket. N á­ lunk ritk á n dolgoztak kétszáz ó rát egy hó­ napban: ha ezt beszorozzuk h a t forinttal, az ezerkétszáz forint. U gyanakkor k ét és fél ezer forintos pesti bérlapokat találtam a ládákban. A m ieinkhez hasonló betaní­ to tt m unkásokét. Az is jellemző, hogy ezt így kellett m egtudnom . Ez a különbség azóta sem csökkent lényegesen. K örülbe­ lül 1973 óta egyre erőteljesebben forszí­ roztam , hogy a vidékiek bérezése közelít­ sen a pestiekéhez. Ne bán jan ak olyan mos­ tohán a lentiekkel prem izáláskor, ju ta l­ m azáskor, a ju tta tá so k n á l... A tan ácseln ö k : „Az ip a ri szövetkezet a v á ­ rosb a te lep ü lt m ás üzem ekhez k ép est is egy kóceráj, m in d en féle v o natkozásban. Az em b e­ rek szép lassan elszivárognak. Az az igazság, hogy az itten i m u n k aerő olcsóbb, m in t a b e­ szerzendő ú j g épek”. Kevés szakem berünk volt. Az egyik fia­ tal melóssal elvégeztettem a technikum ot, m egtanítottam neki a belső ügyviteli ren d ­ szer egy részét is, a helyettesem nek pró­ báltam tekinteni. Ez a fiatalem ber lakásépítési hozzájárulást k é rt a szövetkezettől: m ár a m ásodik gyerm eküket várták, épí­ te tte k volna. T ám ogattam : a mi káderünk, a mi dolgozónk stb. F elküldtem az igé­ nyét. Rövid két-három hónap m úlva m eg­ jö tt a válasz: „V idékre nem vonatkozik”. A láírás: elnök. A ztán annyi üdülési beutalót kértem a dolgozóimnak, am ilyen arán y t képvisel­ tü n k a cégen belül. A válasz: „M ár elfo­ gyott”. M árciusban. — A mi asszonyaink is többet érdem el­ nének. Sokgyerm ekes családanyák, elég nehezen élnek, borzasztó sokat dolgoznak. A főnökeim et ez nem h a to tta meg. — N agyon d rága a vidék kiszolgálása, ezért keresnek kevesebbet. Egyszer a m elósaink is rák érd eztek a dologra, am ikor P estről az elnök éppen len t volt. Ő e rre azt válaszolta: — P esten jobban kopnak a ru h ák , m in t vidéken, sokat kell közlekedni, villam o­ son tolongani, nehezebb a m egélhetés. Ide­ lent könnyebb az élet. A m ikor a főnökség elm ent, felháborod­ tak az em berek. De csak akkor. Zúgolód­ ta k a cinikus szöveg m iatt. Hogy egyenlő m u n k á é rt. . . A ta n ácseln ö k : „A zért k ell az olcsó vidéki m u n k aerő , hogy ta rta n i tu d já k a pesti b é rszínvonalat. In d u lásk o r 1200 fo rin to t k e re se tt egy itte n i asszony, de ö rü lt, hogy k en y ere van. M a m á r m ás a helyzet. Az az igazság, hogy m ost a k á rh á n y m illió v al jö n n e ide az ip ar, n em kellene. K om oly m u n k a erő h ián y van. Az asszonyok jó része in k á b b h á z ta r­ tásb eli m arad , m inthogy azokon az e m b er­ gyilkoló pofozógépeken tö n k reteg y e m a g á t — kis fizetésért. S zerin tem o tthon hasznosabb m u n k á t végeznek, m e rt év en te le a d n a k h ú sz­ ezer se rté st”. 1974 telén eltö rt a lábam . K ét hónapig gipszben voltam . Le ak a rtam tagadni, hogy üzemi baleset. A m ikor a lakásom on fel­ keresett az elnök, a helyettese és a p á rt­ titk á r, hazudtam . — Nem a legrövidebb ú ton jö ttem haza. N yugtatgattak. — Nem lesz sem m i problém a, nyugod­ ta n írja alá. hogy üzem i baleset volt. Na jó. A ztán a fél év kiértékelését köve­ tően kaptam egy szigorú figyelm eztetést, m ert az üzemi balesetek szám a m egha­ ladta az egy esztendővel azelőttit, s h a ez m egism étlődik, fegyelm ileg vonnak fele­ lősségre. H át persze: azelőtt nem volt bal­ eset, m ost is csak az enyém , de ez m ár száz százalékkal több. Világos. Pedig az első három hetet kivéve tö rö tt lábbal is bejártam . M egkerestek a dolgozóim. — Jö jjö n be, ha tud, m ert baj van, a szakm unkásfiúk gorom bán, mocskos han­ gon beszélnek az asszonyokkal. A m ikor m egkaptam a járógipszet, m in­ dennap m ankóval beballagtam a déli órákban. Közben attó l féltem , hogy SZTKellenőrzést kapok. Tél volt, piszkosul össze­ fagytak a lábujjaim , kilógtak a gipsz alól. F élnapokat töltöttem az üzemben, anél­ kül, hogy a pesti főnökeim tu d tá k volna. Később egyikük gúnyolódott is. — Érdekes, amíg Kiss elvtárs táppénzen volt, m ilyen jól m ent a term elés! Talán még jobban, m int m ikor jelen van. Tőlünk heten te szállították az á ru t P est­ re : a szállítóm unkások látták , hogy m in­ dig ott állok a hó tetején begipszelt láb­ bal, és dirigálok, de őket senki sem k ér­ dezte. A m unkahelyre én m indig elsőnek ér­ keztem, m indig utolsóként m entem el. Észrevettem , hogy a szakm unkásfiúk fi­ gyelik, m ikor húzom ki az üzemből a lá­ bam. N éhányszor ra jta k ap tam őket, hogy 9 �m unkaidő alatt iszogattak, kártyáztak, fo­ ciztak, vagy éppen kilógtak a kapun. P er­ sze szóvá tettem . Kiszám ítottam , hogy csak a m unkaidő 25 százalékában dolgoznak. M egtiltottam m indenféle fusizást. É vekkel később az egyik szakm unkás így em lékezik: „Kiss elv társ m indig kötözködött velünk. Nem le h e te tt kijö n n i vele. A m ostani vezető jó. B e ta n íto tt m u n k ás vót, elm ent p á r t­ iskolára, őbelüle le tt a főnök. De neki sem m i jelentősége nincs. In tézi az adm inisztrációt, kész. M egy a verkli, m indenki csin álja a m aga dógát. Vele m in d en k i kijön, m e rt nem sok vizet zavar. A m u n k á t elvégezzük, én is, még egy kicsit előre is, m e rt m á sra is kell az idő. Ugye, egy kis fusizásra. B elefér a m unkaidőbe, d ire k t úgy alkalm azza az em ­ ber. E nnyiből m ég szerencse, hogy ez le tt a főnök. M egcsinálok m indent, am i odahaza kell a ház körül. Még m egrendelésre is! C sinál­ ta m elébb öt fűrészgépet, itt v an félig készen egy k erti tr a k t o r ... T ud errő l m indenki, hogy úgym ondjam legálisan fusizunk. B e k alk u lál­ já k ezt nálunk. De kényszerbül is szem et kell hunyniuk, m e rt azért a bagóért, am it itt k a ­ punk, bejönni sem len n e érdem es. N e m hogy dógozni. Asszongyák, hogy itt le n n nincs több pénz, h á t ne is v á rja n a k olyan m u n k á t az em b ertü l, m in th a m agának dógozna. Ez a fi­ zetség még hideg vízre sem elég. Így meg n em so k ára b elevághatok a ház építésibe, a p o rta m á r m egvan. Én am ondó vagyok, az a jó főnök, aki hag y ja élni a m e ló st.. . ” Az em lített dolgok m iatt aztán a hang­ adóval, a csoportvezetőjükkel fokozatosan szem bekerültem : nem szerette, hogy a körm ére nézek. Egyszer nyilvánosan, n a­ gyon gorom bán rám tám adt, akkor k ér­ tem a csoportvezetői beosztás alóli fel­ m entését, a célprém ium ból való kizárását. A pesti főnökök csak annyit m ondtak ne­ ki, hogy ejnye-ejnye. Persze, vérszem et kapott a fiatalem ber, ellenem hangolta a kis szakm unkáscsoportot. Az utasításai­ m at ím m el-ám m al h a jto ttá k végre, k á r­ tyáztak satöbbi. Egyszer a m unkát is m eg­ tagadták, valósággal sztrájk o ltak . Össze­ hoztak egy ú jítást, felküldtük Pestre, de nem fogadták el. N álunk azonban addigra kiderült, hogy jó az újítás, az új szerszám prím án szuperál. Fél év m úlva ism ét g y ár­ tásra k erü lt az a bizonyos program . — Tegyék fel a gépre a szerszámot, fiúk. — A szerszám nem jó, ú jításnak sem fogadták el, h át nem tesszük fel — m ond­ ta a csoportvezető. — A szerszám jó, fel kell tenni. — Én nem teszem fel, inkább összetö­ röm ! — ordította. Akikor tag ad ták m eg a m unkát. Később ú jabb zűrök jöttek. A városi pártbizottság kérte, pontosan m utassuk ki, m ilyen term elékenységgel dolgozik a szö­ vetkezet idetelepített üzeme. A városfej­ lesztési hozzájárulás m iatt kellett az adat. M inél kevesebbet vallunk be, annál ke­ vesebb ju t a város fejlesztésére. Felküld­ ték a kérésüket a központba, de onnan azt válaszolták, csak a készárut tu d já k kim u­ tatni, az alkatrészgyártás ad a ta it nem , a r ­ ra nekik nincs kapacitásuk, s különben sem lehet kivetíteni. Holott ez egy egy­ szerű m űvelet. A pártbizottság nem elé­ gedett m eg a központ válaszával, ú jra k érték az adatokat. 10 A városi pb 1976. jú liu s 29-i ülésének jeg y ­ zőkönyvéből: ,.Az ip a ri szövetkezet m int üzem egység önálló te rv v e l nem rendelkezik... T ov áb b ra sem ta rtju k m egfelelőnek a b u d a­ pesti központtól k ap o tt, v áro su n k ra v o n atk o ­ zó a d a to k a t”. Én is beszéltem a főkönyvelővel. H át m it m ondjak? Messzire küldött. Hogy ez nem az én dolgom, ne ebbe üssem az or­ rom at, h a n e m ... És m egm ondta, hogy ho­ va. Csakhogy én ücsörögtem m indenféle városi gyűlésen, tanácsülésen, az én pofá­ mon égett a bőr, hogy a mi üzem ünk a városi elvárásoknak nem tesz eleget, hazudozunk, satöbbi. M it tehettem ? Ne­ gyedévenként felm értem , m ennyi a kész­ áru, m ennyi az alkatrészünk, m ennyivel gy ártu n k term elékenyebben, és m ennyivel többet, m int az előző negyedévben... Még a M ÉH-nek leadott anyagot is kim utattam , szóval m indazt, am it a pesti nagykalapba te ttü n k és am inek ők élvezték a hasznát, nem pedig mi, akik m egterm eltük. Más ügyben is szem bekerültem a pesti főnökökkel. Az egész városban egységes időpontban szerveztek kom m unista szom­ batot az óvoda építésére. Pont mi m arad­ ju n k ki belőle? Hiszen az én m unkásnőim is ide ho rd ják a gyerekeiket, teh át nekik is érdekük, hogy mielőbb elkészüljön. Így aztán mi is részt vettünk. N em sokára leve­ let kaptam a szövetkezet elnökétől: „F elhívom figyelm ét, hogy a vidéki rész­ legben m in d en p o litik ai m egm ozdulást ta r­ tozik megelőzően a szövetkezet p á r ttitk á r á ­ v al és a szövetkezeti bizottság elnökével m eg­ beszélni. F en ti m egbeszélés h ián y áb an , idő­ p o n t- és állásp o n t-eg y eztetés n élk ü l Ön nem jogosult sem m iféle m egm ozdulás szerv ezé­ sére. A fen tiek et az indokolja, hogy Ö n a szövetkezet gazdasági és p o litik ai vezetésé­ nek állásfo g lalása n élk ü l olyan id őpontban terv e ze tt k o m m u n ista szom batot, am ellyel a szövetkezet vezetősége n em é rt egyet”. Nőtt a feszültség, egyre több lett a baj. Am ikor a m unkásnőim m egtudták, hogy el akarok m enni, írta k egy levelet Pestre, aláírtá k vagy ötvenen: hallgassa m eg a vezetés őket is, m ert ha én elmegyek, ők is elm ennek. Rögtön lejö ttek Pestről, n a­ ná. Engem az elnök kiküldött az irodából. — A m aga vélem ényét m ár ism erjük. B ehívattak néhány nőt, persze egyen­ ként. — G ondolja meg, m it mond, bizonyára lehetett olyan körülm ény, am i a rra kény­ szerítette, hogy azt a levelet aláírja. Azt a k a rtá k kiszedni a m unkásnőkből, hogy én kényszerítettem őket a levél alá­ írására. És m indezt prém ium osztás előtt csinálták. Ki m er ilyenkor a főnököktől körülfogva beszélni? H át egyik sem. Egy férfiseg éd m u n k ás: ,,M ink jo b b an m e ­ rü n k szólni, h a lejön a pesti vezetőség, m in t a nők. A zok n em szólnak sem m it. Az a h ely ­ zet, hogy szókincsük sincsen. Meg oszt sok köztük a ny u g o d t term észetű . O lyan, m in t a birka. Vagy a bivaly. M án így p araszto san m ondom . Ilyen term észetű ek , meg o tth o n is a kusshoz szoktak. A m ikor a la k íto ttá k a b r i­ gádokat, k érd e zte az elnö k h ely ettes, na, h a ezek, m eg ezek dolgoznak együtt, jó lesz? R áhagyták. De odaki a g épeknél m án sutyo­ rogtak, hogy ü n em a k a r ezzel dógozni, nem a k a r azzal dógozni. De odabe n em m ondta, így oszt össze le tte k csapva, m in t a víz meg a t ű z .. . ”. Bajom lett a kóceráj p árttitk árn ő jév el is. A helyi pártbizottság úgy h atározta m eg, hogy a hét em berből álló alapszer­ vezetben őneki elegendő a húszórás p á rt­ m unka, azon túl ugyanúgy kell term elnie m int a többi dolgozónak. Én nem tű rtem el, hogy a p árttitk árn ő n k mozgalmi m un­ ka ürügyén lógjon, intézze a m aszek ügye­ it, piacra járjon , otthon ta k a ríts o n ... M ert ezt csinálta. B ejött hozzá a lánya, tré ­ cseltek, sétafikáltak az utcán. Nem b írtam szó nélkül. — Így nem lehet élen járn i a dolgozók előtt, elvtársnő! Nem gondolja? H am arosan jö tt a szöveg a központtól, hogy akadályozom ezt a nőt, szóval az üzem p á rttitk á rá t politikai m u n k áján ak végzésében. A pesti központ p á rttitk á rá ­ nak az volt a vélem énye, hogy m indenki elm ehet a vidéki üzemből, a m unkások vezetőstől, de ennek az elvtársnőnek itt kell m aradnia. Persze az elvtársnőnek még jobban kinyílt a csipája, lek urvázta a K IS Z -titkárt, egy m unkásnővel ordított, hogy kitapossa a belét, h a nem úgy lesz, ahogy ő m o n d ta ... Satöbbi. Egy 24 éves szak m u n k ás: „Hogy a szak ­ m un k áso k közül m ié rt n in cs benn senki a p á rtb a n ? A zt én n em tu d h ato m . Én speciel az ért nem , m e rt — k ö ztünk szólva — nincs rá szükségem . A m it rám b ízn ak , elvégzem . Én dolgozom ”. A pesti vezetés igyekezett ellenem h an ­ golni a m elósokat is. Egyszer leszóltak, hogy karácsonyi jutalom kifizetéséről van szó, sürgősen k érik a választ, küldjem fel azoknak a dolgozóknak a névsorát, akik­ nek nem javasolok ju talm at. H át ez fu r­ csa, de felküldtem a listát. Na, kik k aptak ju talm at? A kiket nem javasoltam . K é­ sőbb azt m ondták, hogy tévedésből. Aki becsületesen dolgozott, addigra m ár ne­ heztelt rám , m ert azt hitte, én nem jav a­ soltam. A treh án y ak , a lógósok pedig di­ csérték a központot, m ert lám, hiába ugrál a lenti főnök, a pestiek ad n ak pénzt. Ettől kezdve a melósok egym ás közötti civódá­ sai szinte m indennapossá váltak, a m un­ kaidő kihasználásának addigi m értéke egy­ re csökkent. A m unkahelyen belül és a vá­ rosban egyaránt beszédtém a lett, hogy el­ m egyek. Ha valam ilyen okból egy idegen pofa tévedt az üzem területére, rögtön o tt sündörgött körülötte egy-két szakm unkás. — M aga lesz az új főnök? Vergődtem . A ztán felh ív attak P estre egy kibővített vezetőségi ülésre, ahol fő­ nökeim k ifejtették vélem ényüket, misze­ rin t velem m ost m ár nem lehet dolgozni, eddig is nehezen lehetett, ham arosan biz­ tosítanak szám om ra valam i beosztást az üzemben. Én azonnal felm entésem et k ér­ tem. A szövetkezet eln ö k h ely ettese: „Á llandó p anaszok v o lta k K iss elv társra, hogy d rasz ti­ kus, szigorú m ó d szerek et alkalm az. H a egy nő m eg állt egy p illa n a tra , m á r figyelm eztette. P edig azok olyan gépek, hogy id ő n k én t v a ­ �gáltatva a központ kényének-kedvének. Nem kényeztettek el a dem okratizm usuk­ kal. 1977-ben a városi tanács vizsgálta a m unkahelyi dem okratizm ust a település term előüzem eiben. A tém ával a városi tanács ülése is foglalkozott. Az ipari szö­ vetkezetnél nem ta rto ttá k szükségesnek a vizsgálódást. H a azt csinálom, am it 1973-ig, akkor m ég m a is jó vezető vagyok. H a nem em ­ lítem a lenti bajokat, hanem m indenre azt m ondom a főnökeim nek, hogy m ajd m eg­ oldjuk, m ajd m eg o ld ju k .. . H a köpök a város vezetőinek az elv árásaira és adom a hülyét, m ellébeszélek... Így leh et fönn­ m aradni. És ha folytatom az ajándékoz­ gatást. M ert mi volt? M ikor P estre m en­ tem, a központban dolgozó nőknek v irág ­ gal, kávéval, édességekkel kedveskedtem . Nem leh etett k ru m p lit k ap n i? Beszerez­ tük, m ázsaszám ra küldtük. A to jáso k at egyenként csomagolva. D rága a kacsa P es­ ten? Szóltam az asszonyoknak, m egpucol­ ták, így küld tü k a főnököknek. F izettek érte, de m ennyit? N agyon jól járta k . És elvárták. Ez a kihasználásig m ent. P er­ sze, m indenféle kedveskedésnek vége lesz egyszer. E lfárad tak a m unkásnők, láttam , hogy m ár vicsorognak. M it m ondhattam ? — M ifelénk m ár nem to jn ak a tyúkok. — Nem baj, a m ost telep ített m ásik üze­ m ünkből úgyis olcsóbban kapjuk. Ez volt a válasz. Egy b e ta n íto tt m u n k ásn ő : „K acsapucolás? V olt olyan. Még p arad icso m o t is befőztek az asszonyok. A ztán e lv itte a főnök . A p estie k ­ nek. A b o n to tt k ac sá t is. Meg a to jást. Biz­ tosan be a k a rt n á lu k v ág ó d n i”. lóban szükséges vagy tíz perc pihenő, ö t- h a t évig p ró b áltu k csillap ítan i az ellen tétek et, de a sz ak m unkásokkal olyan összetűzései voltak, hogy azok egységesen k ije le n te tté k : h a K iss elv társ m arad , ők elm ennek. A kkor a len ti városi p ártb izo ttság eg yetértésével le v álto ttu k K iss elv társa t. Az új üzem vezető kinevezése sem az ő tu d tu k n élk ü l tö rté n t. Az új veze­ tővel egyébként elégedettek v ag y u n k ”. Egy b e ta n íto tt m u n k á s: „Az a baj, hogy n a ­ gyon gyenge az új főnök. A hogy a sz ak m u n ­ k ásfiú k fü ty ü ln ek , úgy táncol. H a v alak i k i­ ta n á lja , hogy bótb a kell m enni, h á t m egyen. M unkaidő alatt. S enki sem szól. A régi fő­ n ö k kéne! Az ü idejib en n em vót m egenged­ ve az ilyesm i. Hogy átm egyek a kocsm ába k ét rövidre. Még az asszonyok is. O szt nem csoda, hogy h un az egyiknek, h u n a m ásik ­ n a k csap ja le az u jjá t a gép. Meg hogy ösz­ szeverem a m ásikat. M er m ost olyan is van.” H é t é v e t e lv e s z te g e tte m az éle te m b ő l. M in th a á t a lu d t a m v o ln a ez t a h é t é v e t, a z tá n fö lé b r e d te m — m e g r o n g á lt id e g e k ­ k el. N y u g ta t ók k a l é lte m . A m ik o r n e k ifo g ­ tam az üzem m egterem tésének, nyolcvan kilós voltam , am ikor leköszöntem, m ár csak hatvannyolc kiló. A gyerekeim fel­ nőttek anélkül, hogy tu d tá k volna, nekik apjuk is van. B aráti k ö rt nem gyűjtöttem , nem építettem ki kapcsolatokat. A fele­ ségemmel, családom m al sokszor tám ad t nézeteltérésem , szem em re vetették, hogy nem azért m egyek haza, hogy közöttük le­ gyek, hanem kilószám ra hazacipeltem a papírokat és dolgoztam. Évről évre. K ét m űszakban végig bent voltam a kóceráj­ ban, aztán otthon g ü riz te m ... Így telt el hét év, és m ost m indent kezdhetek előlről. Az volt a baj, hogy nem voltam diplo­ m atikus. Túlságosan m unkás- és vidék­ centrikusan gondolkodtam . Nem b írtam el­ viselni a lassúságot, a ráérősséget, a pesti vezetők kényelm es m ódszereit, a telexen való d irig á lá st.. . Á tn y ú ltak a fejem fö­ lött. A vidéki üzem vezetője ki van szol­ A m ikor elny ertü k a kiváló címet, el­ néztem a pesti vezetőket: egym ásnak ado­ g atták á t a borítékokat, a mi szocialista brigádjainknak csak néhány könyv ju ­ tott. M ielőtt eljöttem , a szövetkezet 126 százalékra teljesítette a féléves terv ét, a mi vidéki részlegünk azonban 136 száza­ lékra. P esten több ezer fo rin to t kiosztot­ tak, ide egy fillér sem ju to tt. Egy m ásik alkalom m al 22 ezer forintból 900-at k a­ p o tt a mi üzem ünk, ugyanennyit a m ásik vidékre telep ített kóceráj, a tö b b it a pes­ tiek között osztották szét. Pedig a k ét vi­ déki részleg az összlétszám felét képvise­ li. H át valahogy ez az arány vidék és fő­ város között. Ebből elegem volt. Pedig pesti vagyok. O dalent, a gyarm aton en­ gem kinyírtak, a tá já ra sem m egyek töb­ bé az ilyen vidéki kócerájoknak. Nehéz ám m indig vesztesnek m aradni. Visszame­ gyek Pestre. Az M SZM P X II. k o n g resszu sán ak h a tá ro ­ zatáb ó l: „Az elő ttü n k álló fela d ato k m egol­ d ásán a k fontos feltétele a m u n k a erő n ek a je ­ len leg in él h aték o n y ab b fo g la lk o z ta tá sa . .. A gazdasági v ezetők m in d e n ü tt és m in d en b e­ osztásban k ö v eteljék m eg a m un k av iszo n n y al já ró kötelezettségek teljesítését, a fegyelm e­ zett és jó m inőségű m u n k á t”. T o v áb b á: „A terü letfejlesz tésb en is jo b b a n érv é n y esü lje­ n e k a haték o n y ság k ö v etelm én y ei”. Gyenei Márta—Körmendi Lajos 11 �Tudományos é le t vidéken 1. A tá rsad alo m b an végbem ent n agyarányú m inőségi változáshoz a tá rsa d alo m tu d o m á­ n yoknak — így a tö rtén elem tu d o m án y n ak is — azzal kell hozzájárulniuk, hogy segítsenek eligazodni a változások irán y á t, lehetőségeit és id ő p o n tjait illetően. A tudom ányok kö zre­ m űködnek abban, hogy a válaszok közül a lehető leghelyesebbet válassza k i a tá rs a d a ­ lom irán y ításá b an döntő szerepet vállaló po­ litik ai gyakorlat. E fela d at m egoldásának m ik é n tjé t illetően nem csak hazánkban- de en n él szélesebb körben is folyik a v élem é­ nyek konfrontálása. A felad ato k tisztá zá sá­ hoz sok vonatkozásban hozzájáru lt, hogy n ap jain k b a n a lényeget a la p ja ib a n is érin tő vélem énycsere folyt, m elynek k iin d u ló ­ p o n tja Bakos István T ársadalom tudom ányi ku ta tá so k vid ék en cím ű tan u lm á n y a. (Tisza­ t á j .) A jelzett vitaindító, m ű fajáb ó l következő­ en, elsősorban a jelenleg m eglevő fo g y até­ kosságokra kon cen trál. A továbbiak végett szükségesnek ta rto m , hogy legfontosabb — különösen a g y ak o rla tu n k b an is álta lá n o sít­ ható érvénnyel bíró — m e g állap ítása it össze­ foglaljam : a tudom ányos k u ta tá s t végző in ­ tézm ények közt nincs m egfelelő m u n k am eg ­ osztás, nem elegendő a publikációs lehetőség, szükséges len n e a vidéki kiadók szám án ak n ö ­ velése- ugyanez az igény vetődik fel a t u ­ dom ányos in fra s tru k tú ra fejlesztésével k a p ­ cso latb an is. V égül igen lényegesnek ta rto m a szerző vélem ényét a b b a n a kérdésben, a m i­ k o r a h a tá ro n tú li — szocialista országok kö­ zötti — együttm űködést szorgalm azza. A fenti gondolatok b árm e ly ik é t szem be­ sítjü k sa já t — ta rta lm á b a n is egyre gazda­ godó — g y ak o rlatu n k k al, m indegyiket igaz­ n ak te k in th e tjü k m a g u n k ra nézve. P edig a szerző nem r á n k gondolt elsősorban, han em egy trad icio n ális k u ltú rá v a l bíró egyetem i város tudom ányos életét h aszn á lja fel k iin ­ d u lópontul m o n d an iv aló ja kifejtéséhez. E b­ ből az az o ptim ista han g v ételű következtetés is levonható, hogy no lám , nem is vagyunk olyan nagyon le m arad v a k u ltu rá lis életü n k egy-egy te rü leté n , hiszen h a nem csak a trad íció t vesszük szem ügyre, han em a n agyságrendet is, csábító a kép. P edig a valóságos h ely ­ zet rész terü le tek e n (és á lta lá b a n is) m ás. M ert tény és v aló , hogy ren d k ív ü li erőfeszí­ tések tö rté n te k éppen a tö rté n eti világunk, m ú ltu n k m egism erésére, de vigyázzunk, m e rt ezek m egítélése a helyi k u ltú rp o litik a, v a la ­ m in t a tudom ányos közvélem ény oldaláról közelítve eltérő lehet! M ásrészt fel kell fi­ g y eln ü n k a k u ltú rp o litik a i érté k elé se k és szakm ai m egítélés eltéréseire, am i nem lehet ta rtó s , és a köztük levő távolság m értéke sem leh et tú l nagy. S zám olnunk kell m indezek m e lle tt a tu ­ dom ányos m egítélések olykori k o n ze rv ati­ vizm usával is. E rre jó példa a v itain d ító cik k is, m elynek példái között észak­ m agyarországi társad alo m tu d o m án y i k u ta tó ­ h ely k én t csupán az egri ta n árk ép z ő főisko­ la szerepel. A m inek kap csán nem is an n y ira a tén y szerűséget és a jogosságot kell v ita tn u n k , h an em a z t a m egítélési ru tin t, am ely a tá r ­ sad alo m tudom ányi te rü le te n folyó tu d o m á­ nyos m u n k á t és a felsőfokú o k ta tá s t egység­ ben és egyként fogja fel, azontúli tev ék en y ­ séget pedig enn ek m egfelelően m inősít: so­ ro l m á sodrendűekké an élk ü l, hogy m éltányos ism erettel b írn a az ily e sfajta m u n k álato k irán y áb an . (Jóllehet az á lta lá n o s ta p a sz ta la t e felfogást g y ak ra n igazolja.) M iként essünk te h á t tú l a „gyerm ekkori betegségeken” ? 2. Ahhoz, hogy tovább tu d ju n k lépni, é rd e ­ m i, a m a valóságához is sok szálon kötődő tudom ányos p ro g ram o k ra v an szükség. Az 12 első, (talán m eglepőnek tűnő) kérdés, am i felvetődik, hogy te h á t ilyen célkitűzéseink nem le n n én e k ? A v álasz: is-is. Azaz, hogy m ilyen k o rszerű igény tám aszth a tó a tö rté ­ neti k u ta táso k k al összefüggő te rü le te k irán t, m indez k o n k réta n eleddig nem fogalm azódott meg. Ami ugyanis a közm űvelődési irá n y í­ tás oldaláról elhangzik, csu p án azt b izto sít­ ja, hogy a k érd ések a m u n k a terv ek b e n je ­ len legyenek. Ez azonban tu d o m án y o san szer­ vezett, lépcsőzetesen végezhető és ta rta lm á ­ ban ellenőrizhető p ro g ra m n ak jó szándékkal sem igen nevezhető. A m i persze nem je len ti azt, hogy n e szü­ letnének, sz ü leth etn én ek olyan eredm ények, am elyek m érh ető és m é ltán y lan d ó érté k et hoznak létre. C sakhogy éppen az ún. „h iv a­ talo s” elképzelések m e lle tt jö n n ek létre, vagy az országos in tézm én y ek k el k ia la k u lt egyéb kapcsolatok rév é n leérkező országos tu d o m á­ nyos p rogram ok h a tá sá ra terem n ek . S az eredm én y ö n m ag áért szól, hiszen ily en vagy olyan p re fe rá ciók, ilyen vagy o ly an gátló tényezők sem v álto ztatn a k azon, hogy a m u n ­ kásság életm ó d ján a k (például) tö rté n e ti a la ­ k u lá sát vizsgálni salg ó ta rjá n i, nóg rád i ta p a sz ­ ta lato k ism erete és feldolgozása n élk ü l csak részsik erek k el já rh a t — leg aláb b is könnyen m egkérdőjelezhető enn ek h iá n y áb a n a p ro g ­ ram országos és tud o m án y o s jellege. Vagyis h át egy ,-vidéki” in tézm én y m inőségi m u n ­ k á ja részben „fe n t” m egelőlegezett bizalom ­ nak, a felsőbb szakm ai irá n y ítá s gondoskodá­ sának , részben ö n tö rv én y ű m ozgás: a felis­ m e rt szükségszerűséghez igazodó te v ék e n y ­ ségnek a következm énye. A p o ten ciálisan je ­ lenlevő sz ak e m b erg árd a persze a g y ak o rla t­ b an se rk e n th eti is és h á trá lta th a tja is egy o r­ szágos p ro g ram v é g re h a jtá sá n a k ü tem ét, de a felism erés és tö rek v é s, hogy k isz ű rjü k az esetlegességeket, felk e ltsü k a valóságos é r­ deklődést, m egszü n tessü k a k ap cso latn élk ü ­ liséget, felo ld ju k a b izo n y talan ság érzését — nos, m indez ú ja b b ered m én y ek et hozhat. A k érd és m ost m á r az: le h et-e és hogyan lehet szerv ezetteb b en ? 3. N ógrád m egye tö rté n elm e — a n n a k k o rá b ­ bi sokoldalú feldolgozása ellen ére is á llíth a ­ tom — tu d o m án y o san fe ltá ra tla n k o rszak o k ­ ban, jelen tő s esem ényekben igen gazdag. T a ­ lá n b eláth ató időn belül m egkezdődhet p él­ d áu l — nem kevés id ő t és e n e rg iá t em észtő előkészületek u tá n — a ren d szeres régészeti feltáró m unka. Az in d u lá s feltételei részben m á r ren d elk ezésü n k re álln ak , a to v á b b iak ­ ban a k ö rü lm én y ek folyam atos b iztosítása szükséges. Ez alk alo m m al n em szükséges a „bizto sítás” sok o ld alú ság a részletesen k i­ térn em , csupán an n y it ta rto k fo n to sn ak m eg­ jegyezni: a régészeti te rü le t b ekapcsolása a tö rtén elm i k u ta tá s fo ly am atá b a elen g e d h e­ te tle n ü l fontos, en é lk ü l az eddigi h ib ás gya­ k o rlato t rep ro d u k áln á n k , a tév es kö v etk ez­ tetések, illetv e a n em b izonyított hipotézisek szám át sz ap o ríth a tn án k Úgy tű n ik , lényeges elő reh alad ással szá­ m o lh atu n k a k ap italizm u s k o rá t közvetlenül megelőző időszakkal összefüggő ism eretein k fe ltá rá sá b a n is. E lsősorban a p ara szti tá rs a ­ dalom belső rétegződésének v izsg álata kezd kibon tak o zn i: a p ara szti életm ód v álto zá sait a belső s tru k tú r á t jó l m u ta tó (hagyom ányos­ n ak is nevezhető) v ise le tk u tatás m e lle tt egy­ re nagyobb te re t k ell k a p n ia a szokások, a m a g ata rtástíp u so k v izsg álatán ak . E korszak tö rté n e té n e k eddig te lje sen elh an y ag o lt ir á ­ n y áb a n is ö rv en d etes kezdeti ered m én y ek et reg isz trálh a tu n k . (T örténetesen a nem esi ré ­ teg tö rté n e ti szerepének, tevékenységének, halad ó vagy reto g rád po litik ai állásfo g lalá­ sa in ak elem zéséről v an szó. S zerencsére k i­ n ő ttü k az t a k o rszakot, am ik o r som m ázott m egítélés u tá n k im o n d o ttan p o litik ai jellegű állásp o n to t k ép v iseltü n k a tö rté n elm i vizs­ gálat, elem zés h ely ett. Így aztán nem te h e t­ tü n k m á st, m inthogy e „k u tatá si g y ak o rlat ered m én y e k én t” m ásh o n n an kölcsönzött szte­ reo típ iák a t h angoztattunk.) K étségkívül legjelentősebb k u ta tá s n a k kell te k in te n ü n k a k ap italizm u s p erió d u sá t é rin ­ tő tém ák a t. N em csak a k ife jle tt k ap italiz­ m us h atásren d szeréb e n élő különböző tá rs a ­ d alm i csoportok k ö rü lm én y eiv el kell fo g lal­ koznunk, h an em sz á m u n k ra a le g fo n to sab ­ b al: a szocializm usról v a llo tt felfogások k ez­ deti m eg jelen ésén ek m ódozataival, v a la m in t azok fejlődésével. A k u ta tá si tém ák k ije lö lé­ sekor nagyon lényegesnek látszik, hogy a tá r ­ sadalm i szerk ezet v álto zásáv al foglalkozzunk, hiszen azt u g yan tu d ju k , hogy a m ódosuló term elési szerkezet és g y ak o rlat h a tá s a a la p ­ ja ib a n a la k íto tta á t az életk ö rü lm én y ek et, de en n e k m ik é n tjé re m á r kevés a m egbízható inform ációnk. A fo ly am at nem egyszerűen csak te rm e lé ­ si tevékenység v álto zásáv al já rt, h an em az itt élő em b erek m a g a ta rtá sá t, felfogását is m eg v álto ztatta. O lyan ú j szokások és k ö v etel­ m ények je len tek meg, am elyek a b ányászat, az ip a ri (m égpedig nagyipari) tevékenység m eghonosodásából következtek. M egváltozott az itte n i em b er is: a n a g y ip arn ak h ely t ad ó te rü leth e z k o rá b b a n a föld, az erd ő m eg m u n ­ k álása kötődött, m ost ú j köv etelm én y ek je len tek meg, am ely ek erőszakosan igényel­ ték az ip arh o z való végleges kötődést, a m it el a k a rt k e rü ln i a k o ráb b i jobbágy, a k é­ sőbbi k isp araszt és m indenkiak in ek m á r nem ad o tt teljes biztonságot a föld. A k a p i­ talizm u s k o rai szakaszában to v áb b á m eg je­ le n t az a m unkaerőtöm eg, am ely et a nyom o­ rú ság k én y sze rített v án d o rlá sra. Az a h ely ­ zet, am ely itt fo g ad ta őket- e g y á lta lá n nem volt idilli. A falu tó l elk ü lö n íte tte n létreh o zo tt kolóniák v ilág a azok la k ó it szelek tálta, „be­ sz ű k íte tte”. Hogy m ik é n t m en t végbe az a folyam at, am ely b en az o sztály o stársak egy­ m á sra ta lá lá sa végül is m e g tö rtén t en n e k vizs­ g álata (különösképp egy-egy telep, egy-egy ip a rá g m ik ro szin tjén ) m in d en k ép p en indokolt. Hogy to v áb bi izgalm as és m a m ég k e­ véssé v izsgált té m á k a t v illa n tsu n k fel, a rró l is szólni kell, hogy m in d a k ap italizm u s ko­ ra i k o rszak áb an , m in d a k ésőbbiek so rán is jellem ző nyelvi állap o to k ró l is in k á b b ro ­ m a n tik u s a la p á llá sú to rzó n k van , m in t h i­ teles képünk; hogy m in d az itt élők m in d e n n ap i szókészlete, szó h aszn álata to ­ v áb b v izsgálandó; de a r r a is érd em es a fi­ gyelm et fo rd ítan i, m ik é n t a lk a lm a z tá k az ú j szak m ák új k ifejezéseit, s az ered etih ez k é­ pest hogyan v álto ztak a szakkifejezések a g y ak o rlatb an . Az eddig elm o n d o tta k ta lá n k ellően érz é­ k eltetik , hogy m indezekkel, és az ezekhez kapcsolódó té m ák k a l foglalkozni k ell, fo n ­ tosságuk érd em i m u n k á la to k a t tesz szü k ­ ségessé. V agyis m eg o ld ást csak tö b b in té z ­ m ény — sőt v á lla la ti, te h á t in tézm ényen tú li am bíció — összefogásán alap u ló , a je len le­ ginél is ponto sab b k u ta tó te rv a la p já n vég ­ zett m u n k a hozhat. A következőkben azt v izsg álju k meg. m i­ ly en feltételek szükségesek a fela d ato k e l­ végzéséhez? 4. Sok te k in te tb en a le g fo n to sab b n ak ta rto m , hogy vég b em en jen az ezen a te rü le te n te v é­ kenykedő, kapcsolódó, vagy az ehhez k a p ­ csolható intézm ényekben a tudom ányos fe l­ a d a ta ik k a l összefüggő sa já t és közös érd ek ek felism erése, s hogy a felism ert érd ek ek n ek m egfelelő m u n k a bontakozzék ki, d e sp eci­ fikus érd e k ek a la p já n jö jjö n lé tre az in té z­ m ények együttm űködése, az egy té m á b a n m unk álk o d ó k csoportja. A köv etk ező k re gon­ dolok: az in tézm ények szerepe, tev ék en y sé­ gének m inősége m eghatározó e v o n atk o zás­ ban, az á lta lu k végzett (g aran táltan ) m in ő ­ ségi m u n k a leh et ugyanis az a la p ja a n n a k , hogy a h a tá s a k ö zvetlen érd ek eltség i re n d ­ (fo ly ta tá s a 21. o ld alo n ) �Faludi Ádám A H— H— H— Háború ezennel elm arad MONDÓKÁK ÉS DALOK „ A fe g y v e rk e z é s p ia c o t te r e m t a h á b o rú e lle n e s v e r s e k n e k . . .” (G. G rass) 1. Tizenhárom ölet meg egy felet vagy egy fél ölet meg tizenhármat De mit parancsolnak még az otthon m aradottak az eltemetés és a felejtés jogán kívül 2. Lám megmondtam megdöglünk nem menj ki az erdőre Lám megmondtam megdöglünk ne menj ki az erdőre Lám kimentéi megdöglöttél mégis lám hiába hogy megmondtam megdöglöttem én is 3. A szentek b e v o n u l á s a után a háború k i m e n e t e l e következett A lépés indult baljobb baljobb felkerült a pont az i-re vessző került az í-re visítás akart hallatszani de a szentek képén az angyalbőr elégett BUMM téged itt a Földön senki meg nem hallhat BUMM vicc vége utolsó csattanó lekésed magad BUMM képzeld el a m adarakat BUMM kolosszális fing senki meg nem láthat és a visszhang BUMM BUMM BUMM BUMM süketnek hisz mondogatja a világegyetem 4. A Bácsi kezébe a Szitát fogva elsétált a H—H—H—Háborúba A Bácsit szitává lőtték ahogy illik tudom a Szitát elképzelem 5. jelentem hogy én a fáradt gyenge enervált nemzedék tagja a sín vasát átlövő géppisztoly működtetésében olyan jártasságra tettem szert hogy száz toldi vagy kinizsi tíz perc alatt azonosíthatatlan húscafat fél kilométerre attól a helytől ahol jelentem álltam 6. kitördelték egyenként Szádból a fogakat hogy legyen neked mélyebb a MOSOLY gombostűt szúrtak szemedbe hogy legyen neked kevesebb TEKINTET lemetszették két piciny füled hogy legyen neked helyében csak LYUK torkodat vasdarabokkal átböködték hogy legyen neked sokkal több a NYÍLÁS ping-pong labdákkal teletömtek, hogy legyen neked kisebb az ÜRESSÉG levagdosták a lábad a kezed hogy legyen neked reménytelen NEKIFUTÁS ELKAPKODAS ÁTÖLELÉS aztán felkerekedtek és felfordultak két utcával odébb emlékeddel együtt a katonák nincs nekik több papás mamás nincs orvoslás-gyakorlás gáz-álarcos-báli meghívás 7. hogy hatalm anként legalább tizenhétszer eltörölhető és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel mert nem látható hogy kétszer tizenhét legalább harmincnégy és a kisebb hatalm ak kibérelhetők ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy a zsarolás fenyegetés egyetlen foka is bőven elég és lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel m ert nem látható hogy az egy főre jutó robbanóanyagjuttatás mekkora ez tudható s hogy naponta nő ez igennek nevezhető de nincs közel és nem látható hogy a teljes gyász-menetfelszerelés meg m ár nem rendelhető ha lesz többet nem keringő ez igennek nevezhető de nincs közel nem érthető 8. a H—H—H—Háború ezennel elmarad a Jerikói Harsonások elfoglalták a slágerlistákat when the saints go marchin in ám ez m ár ismerős akár az — ÁLLJ, KI VAGY? — kezdetű találós kérdések a parkban a fű zöld megint és célbalőhet unalmában bárki �Szikra János M editációk TÜKRÖK TÜKRE Kitapintom a csöndet. Csecsemőfeje van. Lüktetnek a Föld kutacsai: Nílus, Amazonas, Duna, hordják a semmi szennyes habját. Az űr üres tükreiben önmagával hógolyózik az isten. Feszített medrű medence az ég, hegyek topognak a hiány számozott ugrókövein, szemére húzott kalappal, egyhelyben ballag az Alföld, egymáshoz láncolt városok zörögnek, légifolyosók utcasöprője, szél vezeti át a határon a disszidens viharfelhőket. Hazaérkezem, haza, beleharapok a földbe, vérző ínybe csókolok, beforrnak testnyílásaim, befelé hallgatózik a fülem, visszhangozza hangom a magányt, szemem fehér mankóján tapogatózom. Széngázos váróterm ek októberi szájszagában didergek, ösztöneim vészfékjét nem szabad meghúznom az ötven évet késő vonaton, lekésem az el sem indított autóbuszt, gyalogolhatok, kim erülten szuszog a messzeség, nem tud a dombra fölkapaszkodni. Folyó alatti híd, remegés bujkál bőröm alatt, a megrohasztott indulatok dögkútjában szó-csontvázak, mésztiszta jaj, rozsdás vödrök éjszakája kong. Ki helyett szültél, anyám? Eltévedt egy sejt a húsban. Önmagam ikertestvére vagyok, két elme, két akarat, két én, tükrök tükre tükröződik, előre kitervelt baleset, a szeretkezés torkolatában karambolozik a hús, idegek tömegszerencsétlensége, bennég a gyönyör. Befelé növesztett köröm az ősz, szívemet keresi, hírek halálmadara vijjog kisajátított hazánkról, kimetszett anyanyelvekről, az eszmélet határsávjában álmokat igazoltat a nemlét — íme, a kimondhatatlan eufemizmusok ártatlan szavakra fonódnak, kiszívják nedvüket, s ölbevehetetlenné nőnek apám ideges unokái. A szabadság hintája ellophatatlan. Fésülködik a szél a csend íriszében. SZÉLCSEND Betölti űrrel a hiányt az ősz, szélbeszórt fények szikráznak október rozsdás fésűje alatt, tükörben csobban az arc: őseim sejtekbe írott üzenete, arcom, vagy valakié — s fölzeng a lélek gyémántja, homályba leszálló búvárgömb, értelem műszere, szemem. Horpadt körtéken lépked a fogam zománccsizmában, halálos indulattal élvezem bizonyságomat: élek: lélegzem, nézek, tapintok, táplálkozom, meghódítom magányom mikrokozmoszát. Súlyosabb vagyok a szélnél, nem kap hátára, ebben a földben gyökerezem, ennek a kornak vagyok vadhúsa, kimetszenivaló — 14 ámulni nem vagyok bátor eszme-zsokékat, zsonglőr képmutatást. Hazám a szó, homlokom csontvárába falazott suttogás, holtak sóhaját visszhangzó verem, életre-ítélt csecsemők első lélegzetvétele. Lelépem az isten hosszát. Bőröm alatt a messzeség didereg, bontogatom a halál lekötözött szárnyát: a szorongás kőkorszakát — fölszabadítom félelmeimet. Íme, a semmi honfoglalása. Lényem a csend szobra, mozdulatlanságom az idővel rokon, gólemek lökik ki üvöltve a semmit — hallgatok. Minden hiánnyal teljesebben, minden szélcsenddel süvítőbben, minden megaláztatással emberibben. Kemény vagyok, megkötnek bennem a kínok, mint a beton. Mosolyom letakart napóra, akár az idő: egyhelyben jár. Napokra, órákra, percekre szabdalni fölösleges. Évgyűrűk türelme tanít szigorra — építkezem. FARKASSZEM-ŰRBEN Körömalatti éjszakák. Hattyúsötét karéj a hold. Fekete huzatban állok, rés szivárog ajkamon, öklömön átfúj az űr, gyöngyöt ropogtat fogam, hiányok többesbirtokosa, ölbevehetetlenné vetítem magányomat. Tükrömből kibontom elmém foglalatát, farkasszem-űrben az álom, ráncok indulnak homlokomról a mediterráneumig, vissza a genézis holttengeréhez, a fölrugott bölcső partjára — „a lét, vagy a nemlét kérdése ez”. �Sarusi Mihály Nyelvem alatt a kimondhatatlan obulusával váltom meg életem, belépőjegy a halál orfeumába: leláncolt medve, félelmem tengelyén keringek, darazsak döngnek mézszagú számban, sötét öklébe zár a sors, dob pörög fejem fölött: ugorj! Íme, az esküre lendülő ujjak dele, a mozdulatot beváró pillanat, a vérszagú csend zenitjén a zuhanás előérzete ez: egy becsapott kisgyerek vinnyog föl bennem sírása szögletében — s fölszabdalják a teret a sakkfigurák. Bérelt négyzetek, törvényszerű kombinációk, gótikus árnyak nyújtózkodása egy elérhetetlen isten felé. Összegömbölyödöm: a kikezdhetetlen forma végleteket vonz, elindítja a sírás menetoszlopát. Húsomban riadóztatott idegekkel élek, fájdalm ak nikkel-műszere dolgozik, kioperálja a fiatalságot, a szerelem gyönyörű vadhúsát kimetszi s józan gondokkal beolt. Különválik testtől az árnyék, elágazik száj és a szó — ki robbantja ki káromkodásom forradalm át? Félkarú fák tartják az eget a hűvösödő éjszakában. Véremben összekoccannak a fagy kristálypoharai. HOMLOKLÖVÉS Összeborulnak a fák, suttogást szűrnek az űrből. Leveleikre kiül a semmi, alakot ölt: szeretne szólni, szeretne lenni, önmagát szeretné szépen ölbevenni. Klorofill-zenét, zengő illatokat szürcsöl az éj, ellebeg a zaj, árnyát az anyagból puhán kimetszi. Fagyott levélke pörög. Koccan a fogzománc. Íme, hát m egleltem ... Itthon vagy? Itthon-e, a csend absztrakt üregében, a varjúcsőr-lyuggatta sivár ég alatt, a tojáséj gyászfehér reccsenésében? S kinek az idejében, mondd, kinek! Vacog a m utatóujj az eskü hóhatárán, másnak ez blöff csak, körtánc, koratavasz — s hátadra fagy az ing. Vetkőzz hát csontig a semmi előtt, nikkel-írisze izzon át húsodon, hűséged térképét vetítse arcodra halál-arányosan. Szolgád e tükör, tanúd az időre, földnyelte álmok régésze, botladozásod navigátora. Mindenség gyönyörű vadhúsa: ember vagy, hullámverő hiány. Emeld föl arcod. . a bánat homorulatából, zengje a kéz a csípő dícséretét, forduljon el a száj a szorongás panaszfalától, szikrázzon föl a kés, a teremtés széklábát tökélyig kidolgozó, legyen az ember: ember, boldog az élő, háborítatlan a holt — Hasadj meg, éjszakánk fekete tükre! Homloklövés a hold. Ádler Józsi kecskéi Ő rá a z tá n senki sem fo g h atja, hogy p arasztg y erek , d éd a n y já n ak , Róza n én in ek vegyeskereskedése v o lt a Z silinszky u tc áb a n , m ag a p e­ d ig n em egyéb, m in t forgácsoló a szerszám g y árb an , d e h á t jó lenne úgy élni, m in t a do k to ro k n ak . E liz ab e ttn a k sem te tsz e tt a dolog, m it kezd ő m ásfél száz kecskével, persze a pénz neki is jól jönne. Sze­ re tn é úgy já ra tn i a fiait, m in t ak in ek m in d e n re fu tja , és h á t egy forgácsoló szak m u n k ás m eg egy é re ttsé g ize tt a d m in isz trá to r igencsak k ap aszk o d h at, h a v in n i a k a rja valam ire. És ö tle tn e k n em rossz az a százötven kecske. Az ú jsá g is írta, szin te m á st se tesz, hogy m e n n y ire k ap ó s a d o llárp iaco n a m ag y ar kecske, állító lag százötven fo rin to t is m eg ad n ak egy k iló gyönge g id ah ú sért. M ég h a kevesebb is v alam iv el, üsse kő, jö jje n e k azok a b akkecskék! L á to tt ő m á r kecskét, n em is egyet, éd esan y ja, K o ritá r E rzsike szin te av v al n ev elte föl őket, am ik o r a h á b o rú u tá n n em volt teh én te j, egész n y á ja t leg eltettek a pázsiton, k a p o tt is a k ecsk etejtő l a k k o ra vérszegénységet! N em rég m eg a gim názium i k irá n d u lá so n k ü l­ földön v e tte észre, hogy B ánffy h u n y ad o n m a is erősen ta rtjá k , csak ép p sztalin teh é n n ek h ív já k . H át, h a az ő aran y o s u r a így a k a rja . Á d ler T itusz és Á d ler R ich árd , ez a k é t gézengúz külö n ö sen ö r­ v en d ezett, am ik o r m e g lá tta a k ecsk en y ájat. Sose h itté k volna, hogy létezik en n y i gida, és hogy így m ek eg jen ek ! Ó riási, nézd a bogyókat, m a jd ’ úgy p atto g n ak , m in t a pingpo n g lab d ák . És ap u m ily en jókedvű. V o lt is ok a Jó zsin ak a som olygásra, az egész m eg y ét v ég ig fu rik áz­ ta, m íg összejött ez a csap a t kecske. H ol v an m á r az az idő, am ik o r m in d e n csabai h á z n á l k ecsk ét ta rto tta k , a kecsk e k im e n t a divatból, a k ecsk ét m á r csak az veszi észre, ak in ek an n y i sü tn iv a ló ja van, m in t neki. M eg persze azok a b alfácánok, ak ik tő l b ag ó ért v ásáro lta. V ett egy öreg T ra b an to t, a b b a gyöm öszölte a falu v ég i g id ák at, és m á r rö p íte tte is ő k et a n ag y ré ti ta n y á ra . M e rt m o ndanom sem kell, an y ó ­ sá ék n a k v o lt o tt egy k is háza, hozzá ném i k e rt, vetem ényes, eszka ­ b á lt gyorsan v alam i ó lfélét és o d atele p íte tte a n ag y rem én y ű k ec s­ k efarm o t. P ersze, elő tte h ely et cserélt az öregekkel, ak ik m ár úgyis m e g u n ták a ta n y asi életet, eg y é b k én t is csak a z é rt m a ra d ta k véglege­ sen a k ü lö n b en csak tav asztó l őszig la k o tt ta n y án , hogy a városi h á z a t elad h a ssák és ab b ó l em eletes la k ásb a költözhessenek a g y er­ m ekek. A k é t ö reg fo ly to n a ttó l retteg ett, m eg ü ti v alam e ly ik ü k e t a guta, és a k k o r m it csin ál a m ásik. M ég h a le n n e ló is, a k k o r se tu d ­ n a eg yikük se fö lp a tta n n i reá, hogy o rv o sért vágtasson. M ondom , egy id ő re így m in d e n k i jó l já rt. Józsi a le ro b b a n t, en n ek k ö v etk eztéb en n em csoda, hogy a tíz ez erért v e tt ko csiv al csak-csak b e ju to tt az üzem be, és te lje s szabad id e jé t k ecsk éire áld o zh atta, köz­ b en n ag y á lm o k a t szőve a busás h aszonról. M ég a k k o r is csak á b r á n ­ dozott, am ik o r a h a rm a d ik ep e rfá n á l le á llt a m otor, s b ü ty k ö lh ette, hogy e lé rje a m űszakot, m eg ak k o r is, am ik o r jó erős sö p rű v el g ereb ­ ly ézte a m eglepően gyorsan gyarapodó kecskék tö m érd ek bogyóját, vagy am ik o r visszah o zta ő k et a téesz káposztásából. H ogy ő ebből m ek k o ra h áz at ép ít a K ö rö s-p a rto n ! O da, a főorvosék m eg a fo d ­ rászék em eletese közé, van o tt m ég szabad telek, rég k in ézte m a g á­ nak, csak ad d ig el n e k eljen . A lu l garázs, fö lö tte konyha, m iegym ás, azon pedig a szobák! E setleg m ég egy toronyszoba is a k icsin y ei­ nek, hogy jó m essze ellássan ak . H a tisz ta az idő, a k á r a zarán d i h eg y ek et is n ézeg eth etik a p ad lásró l. A z em b ern ek nem is k ell ú t l e ­ v elet v áltan ia, in n en a K ö rö s-p a rtró l k ü lfö ld re e llá t az em ber. Meg itt a víz is, jö h e t a n y ár, m ég csónakot is vesz ezeknek a b ety ár k öly­ köknek, érezzék jó l m ag u k at, ő g y erek k o ráb an csak leste, am ik o r a v ag án y ab b o sz tály társai ello p ták a n ádvágó ladikot, v agy am i­ k o r a gyógyszerész bácsi v égigevezett a K örösön. H át nem , az ő gyerekei m á r m ásk ép p fo g n ak élni. E rzsike, v agyis hogy E lizab ett? A zt le h e t m ondani, ú n ta a b an á n t. N em is a n n y ira a kecskebogyókat, m in t in k á b b b az egészet. Jó m a ­ g y ar k ú tá g as á llt az u d v aro n , a m osógépet k i se hozta, m e rt h á t a v illan y k ö rte e tá jo n n em te re m meg, a b udi sá rfa lá t a jó isten ta r ­ to tta, bizony a lak ó telep en m áshoz szokott. N égy-öt év tan y án , és m egszedik m a g u k at? Legyen, h a nincs m ás. Jó zsin ak igaza van, nem azért, neki m o st nem k ell az iro d áb a b ejárn ia, k iv e tte o n n an is az u ra , ő is csak a z é rt m a ra d t a g y árban, m e rt h a összejön a pénz, o n n an a k a r n y u g d íjb a m enni, esetleg a szak szerv ezet sem n ézn é jó szem m el, h a a szem élyijébe az t íra tn á , hogy m agánzó. M eg­ teh etn é, m in d k e ttő jü k n ek könn y eb b lenne, d e h á t az a fizetés se k u ­ tya, m eg tá p é rt, e z é rt-a z é rt úgyis g y ak ran be k ell m en n i a városba. M eg így d élu tán o n k é n t sű rű n el tu d ja hozni a gyerekeket. A z öreg ek ? Ők az tá n p rím á n érzik m ag u k at, sem m i p an aszu k nincs. A k ö rzeti orvos m á r ú n ja is őket, á llan d ó a n o tt v an n ak , b e a k a rjá k hozni a le m arad á st. Ricsi és T iti a m in d en ü k , h a nem k én e an n y it orvoshoz já rn i, ők le n n én e k a Világon a legboldogabbak. M egteszi így is, szin te m eg fiatalo d tak , e rre a n éh á n y eszten d ő re m a jd ­ n em te lje sen az övék l e h e t a k é t uno k a, jo b b an b a b u sg a tjá k őket, m in t h a jd a n a s a já tju k a t. Vén ség ü k re b o londul boldogok lettek . A ta n y á t o tt egye m eg a fene, k ín ló d ja n a k a fiatalo k , n ek ik m á r se kecsk etartásh o z, se b ik ah izlalásh o z nincs k edvük. Ez a m i B öskénk jól v álaszto tt, tö rek v ő fiú ez az Á d ler gyerek. M anapság k u k k e rra l sem ta lá l az em b er ily en dolgos fiatale m b ert. T iti m eg Ricsi, J a n i ta ta és E rzsi m a m a m e lle tt úgy é re zte m a ­ gát, m in t m ég soha, a z t csin áltak , am it a k a rta k . A z ap ju k m eg az an y ju k so k k al nyűgösebb, m in d e n é rt rá ju k szóltak, állan d ó a n csak ro h an g áltak , nem érte k rá v elü k játszan i, m ost m eg ta n u ln i is k ö n y ­ 15 �nyebb, m ellénk ülnek és v elünk bogarásszák a tankönyvet. A zt m o n d ­ ják, olvassunk nekik ezekből a szép m esékből, m e rt ők m ég ilyet sohase h allottak. H a m eg rohangálni tá m a d t kedvük, k im en tek a ta ­ n y ára, s am ikor nem lá tta senki, m egnyergelték a legszebb gidákat. A ran y élet ez, csak az ap ju k ne káro m k o d n a annyit. Józsi úgy gondolta, ott a téesz vetése, legelésszen csak az ő eg y ­ szem n y ája, csősz a rra fe lé nem já r, de a káposztát tényleg k á r volt a kecskéire bízni. Úgy e ltű n te tté k az ültetv én y t, hogy Józsi m egszep­ pent, mi lesz ebből, csapnak ezek a k k o ra p atáliát, hogy m ég a végén becsukják. Mi tagadás, ezt elég könnyen m egúszta, m e rt a téesz m egfeledkezett a káposztáról, Ja n i m u n k aerő -átcso p o rto sításra, p ro filv áltásra, vagy valam i haso n ló ra gyanakodott, m in d e n esetre a kecskéi, á lta l fö lfalt k áp o sztá t se n k i n em k ereste. Na, ebből n em lesz baj, já rh a to tt a fejében, és m á r azon gondolkodott, kin ek a d ja el a kecskéket: közvetlenül a nyugati kecskefogyasztóknak, vagy fogadja el a külkereskedelem közvetítését? N a nem , a sáp is neki kell, e se t­ leg eg yenként n y u g a tra m enekíti az ő h ízo tt kecskéit. R endben van, a k á r százötvenszer is kim ehet, m égsem fogy el a d o llá rja, de v ajon k ap -e annyi útlevelet, és m it szólnak hozzá a vám osok? M ondja t a ­ lán azt, hogy a nyugati ösm erősei szeretik a kecskét, a já n d é k b a v i­ szi, ám mi legyen akkor, h a a fináncok kisütik, hogy a kecske m a ­ gánkivitele tilto tt dolog? Sajnos, e rre m á r nem k e rü lt sor, a kecsk eterv fü stb e m ent. A táp az oka. Először azzal á llíto tt be a boltba, hogy táp o t kér. A d tak neki, és a gidák m ég jo b b a n m ekegtek. Á llatorvost h ív a to tt, az v ilágosította föl, m in t később k id e rü lt, a feleségét is, hogy ta lá n a csirk e tá p teszi a túlm ekegést. A kkor v á lto z ta tu n k a m ódszeren, legközelebb kecsk e­ tá p o t k ért. A k ereskedőleány csak ám ult, h iv a tta az üzletvezetőt, aki m égiscsak jó l k ép z ett káder, és Józsi v ih e tte is h aza — tegyük hozzá: m egvidám odva — a kecskéknek való felfújószert. M ert ugye o tt a téesz vetése, m eg ugye n em ré g a káposztása, d e h á t ő gyorsabb n ö ­ vekedést a k a r, így c sin álja ezt m indenki, hol van m á r olyan csirke, am elyik n em táp o n nő föl m ég a tan y ák o n is? T áp o t neki, csak m eg ne fu llad jon, és a k k o rá ra nő, m in t egy túzok, h á t m ég a kecske. H át ettő l az ú jfa jta tá p tó l m á r nem m ekegett egy kecske sem , épp ez tű n t föl az asszonynak. C sak egy kicsik ét későn. E lizab ett te rm é ­ szetesen egész n ap a ta n y án téblábolt, n y a lta tta a tá p o t a n y ájjal, úgyan n y ira, hogy azoknak m á r a legeléstől is elm en t a k edvük, h á t m ég a kecskebeszédtől. Józsi aznap tú ló rázo tt a szerszám gyárban, m egkésve é rk e zett haza, de a z é rt m egütötte a fü lé t a n ag y csönd. Sehol egy m ekegés, te re m tő isten, itt v alam i nincs rendben. A lódoktor a z t m ondta, n a fiam , e rre k ere szte t v ethetsz, hiába, nem vagy te se paraszt, se agronóm us, építs in k á b b pisztrángost. Ha Józsi nem le tt volna ek k o r bajb an , m ég tá n fog r a jta a szó, gyorsan tú la d a m ekegéstelen nyájon, és a p énzt a p isztrán g b a fek teti, ám így k ép telen volt elérten i a célzást. M ert hogy az üzletvezető h altáp p al k ín á lta m eg az ő többre érdem es kecskeállom ányát. Józsinak egy szerencséje volt, hogy olyan á ld o tt jó a term észete, azonnal vigasztalódott. Az egyik gyári m arós lány, igaz, tíz évvel fia ta la b b a feleségénél, azonnal befogadta. — Tudod, a feleségem a hibás. E lizab ett egész n ap a kecskéim m el volt, m égiscsak észre k e lle tt volna vennie, hogy az állato k n em úgy m ekegnek, ahogy szoktak. É n reggeltől estig kulizok, term elek a g y ár­ ban, b evásárolok a városban, hordom a tápot, és ak k o r ily en m a rh a asszony legyen, hogy ne vegye észre a galibát! M ost a z tá n m eg­ nézheti m agát. A k é t gyerek h a m a r fö lta lá lta m agát, az iskolában m á r azzal hencegnek, hogy nek ik lesz a le g fiatalab b an y u k áju k . A kecskék m eg? U gyan, azokkal ki tö rő d ik , úgyse le tt volna abból sem m i. Nagy m a rh a ság az egész. Egy kecsk ét teg n ap ta rtó z ta tta k föl a S zent Istv án téren . Nem b em erészkedett a szem telen a F ő té rre ? ! Úgy m ekegett, hogy jobban nem is lehet. És igen, csak n y alta, csak n y a lta a csabai flasz te rt. És közben bizonyára a z t m ekegte: — Bözsi lelkem , E lizabett, hol vagy? Hogy a ta n y án nincs, az biztos, m e rt hogy ő o n n an u to lsó n ak jö tt el. H iába v árta , hogy k ap jo n m á r tőle egy k is k acsatáp o t. Brüchlik meg Bruchanek B rü c h lik . m eg B ru ch an ek a b b a n az időben született, am ik o r a b u k aresti k irá ly csabai lá to g atásá ra R egátból v onatozták ide a n é p ­ viseletes rom ánságot, hogy ordíth assan ak , éljen a m i k irály u n k , m u ­ tassák az an tan ttisztek n e k , m e k k o ra oláh v áros ez a C saba, ez a n ag y tó t fészek. Hogy C sabán m ek k o ra lelkesedéssel fo g ad ja a b e n n ­ szü lö tt nép a fölszabadító és ro m án k irály t. Ugye, a Tiszáig, vagy m eddig. Szóval, ak k o r nagy csönd v olt C sabán, k it a vörösök, k it m eg a feh é re k ijesztettek meg, s ebbe a csabai csöndbe sz ü letett bele B rü ch ­ lik m eg B ruchanek. N em K u lh an e k , az a szom széd. B rü ch lik ék a V asú t u tcán laktak, persze csak így m ondják, hogy V asú t utca, m e rt egyébként h iv a talo san m á r A ndrási út, hogy n em so k ára A ndrási ú tn a k m o n d já k az a k k o r m á r S ztalin ró l elk eresz te lt u ta t, m in t h ív já k m ég Szta lin ú tn a k a m ostani T an ácsköztársaság ú tjá t. M ondom, itt 16 la k ta k B rüchlikék, a z egész család úgy n ézett ki, m in t aki ecetes, szóval igen sav an y ú á b rá z a tú egy nép v o lt m indég ez a B rü ch lik , m ellesleg szabó v alam ennyi. B ru ch an ek ék m eg örök életü k b e n k ere s­ kedők voltak, a z t le h et m ondani, egytől egyig. És nagyon jellem ző v o lt B ru ch an ek ék ra, hogy fo lyton fo ly v ást rö h ö g tek . Í gy, eb b e a v i­ lág b a sz ü le te tt be sav an y a B rü ch lik m eg röhögő B ru ch an ek . M ondom, jókor, h a n em a leg jo b b k o r szü lettek . Á ldott csönd fo ­ g ad ta őket, nem v o lt itt egy n y ik k a n ás se. Tót, zsidó, ném et, m agyar, secko jedno. É rtem ? A zé rt m ondom . M ondom, külö n ö sen a z é rt jö tt jó k o r ez a v ilá g ra érkezés, m e rt rögtön bevonu lh a tta k , ahogy k itö rt a m ostani h áború. A lig hogy m egkezdődött a m ásodik verekedés, az első végeztekor v ilá g ra jö tt nem zedék m á r k ém lelh ette is a leget: m e rrő l jö n a folyó, hogy időben félre léphessen. M ert am ilyen ökör, m ég nekem szaladna. Jo b b k ité rn i. B rü ch lik m eg B ru ch an ek sose ére zte m ag át olyan ő rü lte n jól, m in t ezen az estén. I tt a behívó! Szette, vette, te rem tette, M uszkaor­ szágot is bevesszük! H allod-é, te seggfej, az első fiú k m á r elin d u lta k k e ré k p á rra l neki a m u szkáknak, úgyhogy m i k ö v etkezünk! C sak lö ­ vünk, csak lövünk, a végin tölteni is elfelejtü n k , csak lövünk, lövöl­ dözünk, a m in d en ség it! N em oda B uda! E gyszer se v o lt C sabán k u ­ ty av ásár! B rü ch lik m eg B ru ch an ek k ét e lv á la sz th a ta tla n b arát. S zinte m ár k am erád . B rü ch lik a n y u k á ja egy é le tre e lte tte m ag át savanyúságnak, hogy m egtudta, viszik a fiá t b ak án ak , s bizony nem em berre, hanem em b ert köll szab n ia av v al a szu ro n n y al; B ru ch an ek bácsi m eg csak rötyögött, u g y an m á r, fiam , több is v eszett D oberdónál! A k é t fiú bevagonírozott, irán y ! Ki tu d ja, hová. E lte lt n éh á n y esztendő, m íg az öregek lev elet k ap tak B rü ch lik m eg B ru ch an ek tó l. K étségtelen, táb o ri p o sta jö tt, de az m in d en volt, csak levél nem . A m i kevés igaz m ég rá fé rt a levelezőlapra, gyorsan áth ú zta , o lv a sh atatla n vastagon, a cenzorféle valak i. B rü ch lik tovább ecetesedett, B ru ch an ek m á r k ib írh a ta tla n hangon visított, csak egyre bele a h áb o rú b a . A följebbvalók, ők csak így becézték őket, a senkik, u g rá lh a tta k egyhuzam ba reggeltől estig, rá se csesztek. Csak te tté k a d o lg u k at: m egúszni szárazon, ép b ő rrel, végtagot páro stu l, szóval egybe m eg m arad v a. Nem is volt valam i jó h írük. E zeknek a b ú b á n a ­ tos m eg fak u ty a m ag y ar b ak ák n ak . F ag abund, fág áb u n d , vag ab u n d ! V alahogy így csú fo lták ő k et a n ém et k ato n ák . Ez a fág áb u n d an n y it tesz, hogy h azátlan , b itan g csavargó, nincs h azája, m in t a ro m án o k n ál a bozgor. U tálta is a n é­ m e tet B rü ch lik és B ru ch an ek , C sabáról. A la trin a fa lá t teleak asz­ to ttá k ra jz o lt n ém etek k el. B rü ch lik u tóbb azon tö rte a fejét, ne n y ú jt­ sa -é be a p artizán k érv én y t, h á th a elö sm erik ugye. A nnak, am i. M ondom, ez így sokáig nem m eh etett, n éh án y év re rá fogságba estek. H aj, de ö rü ltek ! M eh etn ek S zibériába! U rálo n tú l! H allod, m a jd ’ oly’ jó l hangzik, m in t a T iszántúl. Csak a K árp áto k b an v etették be őket, addig m in d ig átv észelték , biztos ők le h ettek a ta rtalé k , hogy m a jd ők, h a m ajd ők, h a m ajd B rü ch lik m eg B ru ch an ek C sabáról! Ám h iá b a v etették b e őket, csak fogságba estek. A zt m ondják, ők voltak az első foglyok. Az elm ú lt esztendőben an n y i k a sz á rn y a ­ u d v a rt fö ltú ra to tt v elük a ju ta si p ajtás, hogy igazán k önnyen m en t: átk ú sztak a z orosz vonalba. Zsupsz, s m á r b en n e is voltak. Úgy is m o n d h atn án k , ab b an , nyakig. J a j, kérem , az oroszok olyan jól b á n ta k m iv elü n k ! Az an y ju k h asáb a n nem volt oly an dolguk. C sak b e a d u ty ib a, en n i is ad tak , öt d ek a h alat, m in d en n ap a d ta k öt d ek a h alat, ak k o ra hordóból m é r­ ték, m in t n álu n k a káposztáshordó, m in d en n ap k ét deka cukor, húsz d ek a k enyér, én m ondom , a k in tie k n em éltek ilyen jól. Az egyik m e ster á ld o tt jó em b er volt, fehérorosz ő is, m in d en n ap ad o tt v a la ­ k in ek a kecsketejéből. Egy B rjan szk m e lle tti k isv áro sb a k e rü ltü n k . Először v o ltak o tt n ém etek is, de nem jö ttü n k k i velük, a fro n to n m ég a közk ato n a is csak így h ív o tt b e n n ü n k e t m ag y ar k a to n á k a t: fágábund, v ág ábund, vagabund, vagy ahogy ejtették . Az valam i olyasm it je le n t: csavargó, neked m ég hazád sincs, te senki! Nem sz erettü k őket, nagyon fönn h o rd ták az o rru k a t. E gyszer csak e ltű n te k a táb o rb ó l, m a ra d ta k a m ag y aro k h á ro m ­ százan, B rü ch lik m eg B ru ch an ek . A fa lu b a n se la k ta k tö bben, pedig a h áb o rú e lő tt kilen cezer lelkes volt, csak azok éltek m ost itt, ak ik épp ak k o r a szom széd falu b an já rta k . A n ém etek fö lg y ú jto tták körbe a v áro sk a szélső h ázait, s ah ogy m e n ek ü ltek az em berek, legéppus-­ k á z ta k m in d en k it, senki se m a ra d t életben. K ésőbb v isszajö ttek azok is, ak ik et a g y ára k k al m áshová te lep ítettek , m a jd a h á b o rú u tá n a ja p á n feg y v e rle té telt követően a k ato n ák . A k k o r m á r h atszázan le­ hettek . A m ag y ar tá b o ri csendőrök is sok disznóságot csin áltak , az elején nagyon nem szerette a nép a m a g y ar foglyokat. V olt úgy, hogy k ö p ­ ködtek. H árom év m úlva, am ik o r a tá b o r a szom széd v asú tállo m ásra gyalogolt, hogy h az am en je n a társaság , az egész falu v elü k m ent. B úcsúzáskor jo b b a n sírta k , m in t B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Tényleg m eg szerették őket. B rü ch lik m eg B ru ch an ek le tt a m ozgatója m in d en értelm es do­ lognak. M in d já rt az elejé n k iá llt e lé jü k a p aran csn o k , ki v an itt la ­ k ato s? M e rt hogy em b er k e lle tt a k in ti üzem be. B árm iféle iparos m e h e te tt volna, k e lle tt a m unkáskéz. V olt o tt m űszerésztől ácsig m in ­ d en féle m esterem b er, m égse je le n tk e z e tt senki. Az a h ír te rje d t el, hogy o tth o n nincs aki arasson, h azaviszik a p araszto k at, ak i m eg szakem ber, m arad . H á t ki a k a rt m a ra d n i? B rü ch lik m eg B ru ch n ek á llt csak ki, a többi n ek ik esett, m e g m arh u lta to k ? �Ő k já rta k jobban. A m azok v á g h a ttá k a fá t m éterszám , n ek ik jó dolguk lett. B rüchlik m eg B ru ch an ek kifo g ta A m erikát. A fehérorosz asszonyok igen ö rü lte k a m u n k á b a állásu k n ak . K ésőbb többen is k ijö tte k iparos em berek a táborból, úgyhogy a végén tö b b en végleg v isszajöttek. A m i igaz, igaz, lassan k id e rü lt, h a nem viszik is h aza a fö ld m ű ­ veseket, csak jobb a favágás. K itű n ő fin n fűrészgépek k el dolgoztak, csak o d atették a fához, s m á r nézhették, m e rre dől a ren g eteg erdő. K etten á llta k egy fához, s százötven, kétszáz százalék ra te lje síte tté k az előírást. Jo b b a n kerestek, m in t a m űhelyiek, lassacsk án azok is visszaszivárogtak. B rü ch lik m eg B ru ch an ek is v ág ta a fát, aztán m eg in t k ijá r t a városba. Hogy, hogy nem , tánccsoportot, színjátszó együttest, én ek k art, ze n ek a rt a la k íto tt a tábor. L eginkább azért, m e rt B rü ch lik meg B ru ch an ek azt m o n d ta: m á rp e d ig nem k ülön-külön , eg y ü tt eszik tiszth ely ettes, tisztes és honvéd! U gyanazt és ugyan an n y it. M árp e­ dig a tá b o rb a n m indenki egyenlő. E gyébként hadifogoly. H a v a la ­ m ék k ru m pliv irág o s k ap c ab e ty á r u grálni m erészelt, a fiúk jól m eg­ ra k tá k . L ett o tt dem okrácia! A tá b o r p ara n csn o k a a z t m ondta, dró to n b elü l azt tesznek, am it a k a rn a k . Í gy v olt ez a többi tá b o rb a n is, de m á su tt valahogy csak m e g m arad t a hadseregbeli szellem . A m ikor a szom széd táb o ro k b a lá to g attak B rü ch lik m eg B ru ch an ek m űkedvelő együttesei, csak rö ­ högtek, a tié te k m in ta tá b o r! Nem igaz, csak B rüch lik m eg B ru ­ ch an ek tá rsa sá g a k ih a sz n á lta a lehetőséget. Igazi d em o k rácia le tt a táb o rb an . B rüchlik, meg B ru ch an ek beállt az ácsok közé is, am ik o r az egyik kolhoz em b erek e t k é rt az istállóépítéshez. M entek, vagy ti­ zen k etten. Soha olyan jó dolguk nem lesz. C sak ettek , itta k , meg dolgoztak, Őr se volt velük, ahogy o daértek, v isszam en t a táb o rb a. A hogy leesett a hó, le tt vagy h árom m éteres, m e rt a k erítés te ­ te jé n já rta k ki a táborból. M ár rég h a llo tta k h ír t az ácsokról, a p aran csn o k fö lh ív ta a kolhozt, m i van a fiúkkal. N em soká m e n ­ nek vissza. Egy h é t m ú lv a m eg in t beszéltek rádión, a k k o r in d u lta k el a t á ­ borba. A h a v a t letaposták, m enni le h e te tt m á r ra jta , a d ta k nekik k é t szánt. A tá b o rb a n v ártá k , v á rtá k B rü ch lik m eg B ru ch a n ek b a n ­ d á já t, ám azok m in th a e ltű n te k volna. Az o tt úgy volt, sem erre se m e h ettél anélkül, hogy valaki észre n e vegyen, s az őrség m á r tu d ­ ta is, m e rre v ették az irán y t. Ú gy figyelték o tt az idegeneket, m in t m o st n álu n k a h a tá rm e n ti falv ak b an . A fiú k K ije v felé szánkáztak, fö lszálltak a m unkácsi v o n atra, s a h a tá ro n fogták el őket. O nnan az tá n se ki, se be. M unkácsig m en t é rtü k az őr, á tv e tte B rü ch lik m eg B ru h an e k é­ k at. Csak fárasztó volt az út, elszu n d íto tt az őr, azok meg, am ik o r egym ás m ellé é r t a m unkácsi és a m oszkvai vonat, átszá llta k , ez m eg o ttm a ra d t. M unkácson m egint elk ap tá k őket, ugyanaz az őr m e n t é rtü k , m egint elaludt, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek ism ét á tv ez é­ n y elte az ácso k at a m unkácsi v o n atra, ők vissza, haza, am az meg egy szál m aga K ijevig. H arm a d szo rra a K ijev és B rja n szk közti vo­ n atró l tu d ta k csak m egszökni, m eg in t átm ászta k a m ásik ra. A m i­ k o r az őr M unkácsra m en t é rtü k , B rü ch lik m eg B ru ch an ek csak en n y it m ondott: pajtás, m ost m á r n y ugodtan alhatsz, m a jd mi fe l­ k őtü n k . H árom a m ag y ar igazság, h a három szor nem sik erü lt, n e­ gyedszer nem k ísé re ljü k meg. Úgy v o lta k vele, hogy o nnan úgyse szökik m eg senki. Meg se b ü n te tté k őket. S zervezték tovább az én e k k art, a zen ek art, a tán ceg y ü ttest, a színjátszók at, a gyöngyösbokrétát. H allg atták a p o li­ tik a i elő adásokat is, B rü ch lik m eg B ru ch a n ek k itű n ő előm enetellel. Á m m ielő tt ism ét m egszökhettek volna, jö tt a p aran cs, irán y haza! M á rm in t hogy haza, de hova? M e rt az szám íto tt, k í hol szü­ letett. A D élvidékre te le p íte tt bukovinai székelyt előbb R o m ániába v itték , o n nan k é rh e tte m a g át Ju g oszláviába vagy M agyarországba. Jó l m eg k ev erték őket, nem k evésbé azokat, ak ik n ek gyerm ekeik le tte k a fehérorosz asszonyoktól. N ekik is m e n n iü k k ellett, B rü ch lik m eg B ru ch an ek v ig asztalta őket, ne féljetek , R ákosi visszaenged b en n etek et! Í gy is lett, M agyarországról többen visszam en tek F e h é r­ oroszországba. M a B elorussziának hívják. A hadifogságban B rüchlik, m eg B ru ch a n ek olyan ügyes em b er lett, hogy, szüleik m á r rá ju k a k a rtá k sózni az üzletet. M ondom, a z é rt m e rt ezek biztos jó l m enő üzletté v ará zso lják a k ó ce rájt. Ám B rü ch lik m eg B ru ch an ek n em h iá b a v o lt fehéroroszországi h ad ifogolytáborban, m e g é rte tte a fölvilágosító an tifasiszta előadásokat, nem leszünk mi piszkos k iz sák m án y o ló k ! H a m á r egyszer M atyi h a ­ zah o zta őket, elm entek a n ag y ip arb a sztah an o v istán ak . M a is élnek, h a m eg nem h altak . M ondom , h a m eg nem h a lt B rü ch lik m eg B ru ch an ek . Á m b ár a b rjan sz k i erdőben m eg tan u lták , egyet n em szabad, idő elő tt elp atk o ln i. Így több m in t valószínű: B rü ch lik m eg B ruchanek, a v o lt k ispolgári elem jó l érzi m ag át az ú j világban. Az öreg B rü ch lik m eg az öreg B ru ch an ek nagy b á ­ n a tá ra . M ondom , b á n a tu k ra , h a m ég élnek. Bözsike a Zsilipen A gyerek ek beszöknek a fürdőbe, ő csak n em teh eti. A fé rje se nagyon é r rá, egész n a p dolgozik, hogy jó l ta rtsa a csalá d ját, legföl­ je b b v a sá rn a p ül k e ré k p á rra , s irá n y a F ü rd ő h ely . Ő meg. . . Míg ezek lubickolnak, o tth o n teszi a dolgát. M ennyi m u n k a v an h áro m elev en gyerekre! A ztán csak e ljö tt az az idő, hogy F ark as Bözsike is m e h et úszni. H át úszni n em tud, d e h á t fü rö d n i. A fiú k h étk ö zn ap beszöknek a fürdőbe, a k k o r úgysem é r rá, de m ost m á r v a s á rn a p m e h etn e k együtt. F érj, feleség, m eg a lurkók. N em a stra n d ra , cipész c s a lá d já n a k az d rág a, o tt a m u n k á sn ép n e k a Zsilip! A Z silip re jó ideig csak a gyerekek já rta k . A feln ő ttek ily esm ire m ég R ákosi id ejéb en sem é rte k rá. M ost meg, ebben a K á d á r-re n d ­ szerb en v alah o g y m eg v álto zo tt a világ. V agy csak egyszerűen n a ­ gyobbak a g y erek ek , jo b b a n rá é rn e k ? D eh át n em csak F a rk a s Bö­ zsike c salá d ja telepszik le a Z silip elő tti gyöpre, az árn y é k o t adó h á rsa k aló. V asá rn a p alig férn ek el, an n y ian v an n ak . S zinte többen, m in t a fürdőben. P ersze a fü rd ő t sem k ell félten i, v asárn ap az is m egtelik, nem is érd em es odam enni, csak fizeth et az em ber. A kkor ö tvennyolc k ö rü l a K ö rö s-p a rto n m ég nem volt k in t a tábla, hogy F ü rd e n i tilos! N é h a n ap já n a z é rt h étk ö zn ap is m eg jelen tek a Z silipen a fe ln ő t­ tek, tö b b n y ire asszonyok. M osták a szőnyeget a Zsilip p ad k á já n . A víz h iá b a le tt szappanos, gyorsan to v áb b fo ly t, eltű n t, a K örös így sem v o lt olyan mocskos, m in t m o stan áb an . M ondom, jó id e v a sá rn a p k irán d u ln i. Ily en k o r senki se m os o tt szőnyeget, a pecások is k ijje b b hú zó d tak , v asárn ap a családoké le tt a Zsilip. Bözsike is m ilyen boldog, v égre p ih en h et. N apozik, sü tteti fo n n y ad t te stét, boldogan lesi a h ancúrozó gyerekeket, n e ússz olyan m essze, ne k áro m k o d j, gyere, le tö rü llek . A gyerek ek e z t n em nagyon szeretik, d e h á t h ag y ják , éd esan y ju k jó l érzi m ag át. P ih en a kedves. Nézi m ag át, s elszontyolodik. Hol v an m á r a ré g i Bözsike! K í­ gyóson tá n ő v o lt a legszebb. H arm in cö t éves, de m á r m űfoga van, a gyerekei k in ev etik , h a é jsza k ára p o h árb a teszi. A m ik o r a szövetkezet­ ben a n y ereség et fizetik, a fé rje in k áb b a felsőrészkészítő lá n y o k at fo rg a tja m eg, m á r fényképezkedni sem szeret, v alah o g y o lyan csú­ n y án néz ki ezeken a m ai képeken. — A fényképészek te h e tn e k ró la — b iz ta tja a p á rja , d e h á t ő alig hiszi. Istenem , n apozhat. — Édes istenem , vég re egy kis nyugalom ! V alam ik o r e rre is s é tá lt M isivel, a Z silipen túl, a P iro sa lm á n á l m á r n em z a v a rta ő k et senki. H ogy sz erette őt! M ilyen jó v o lt a fá k a la tt andagolni. M isi átö lelte a d ere k át, csó k o lg atta a fü lét. J a j, de jólesett! A nagyfiam , nézd, m ily en stra m m gyerek! S zerelem gyerek , nyolc h ó n a p ra szü letett. H ogy tu d úszni! Az a n y já n a k azt m ondta, hogy k o raszü lö tt, de h á t nem úgy n éz ett ki, h áro m kiló húsz d ek a volt, és a család azt m o n d ta : k á r v o lt fe h é r ru h á b a n esküdni. Lóg a m elle, m in t ak i négy g y erek et szo p tato tt. Igen, n égy volt, L acik a sírjá h o z k i k én e m enni, m egnézni, m ilyen, n em k ell-e ren d b e tenni. M ilyen szép, egészséges fiú volt. M ost len n e h áro m fiam . H a le tt v o ln a gyógyszer, h a nem le tt vo ln a h áb o rú . H át ezért szüljön az em ber, hogy így m eg csúnyuljon? M egéri? — F eri hol csavarog? F eri m á r m eg in t e ltű n t. O d am en t a Z siliphez, és m ég a végén b eugrik! L á tja a többitől, e lro n tjá k a z u tcakölykök. A ty aisten , m ilyen m ag asró l u g rá ln a k a b b a az örvénybe! — M enj érte! Így jó, F eri m á r M im ivel lubickol, M im i ta n ítja úszni. N em m in t­ h a kéne, F eri jo b b a n szeret m ag a boldogulni, s ahogy k a p a rja a vizet, m á r fen n m a ra d , Össze is vesz a b áty jáv a l, m elyik úszik jo b b an . K ö­ zéjü k k ell vágni. H ogy ő n em tu d úszni? M isi sem tu d , p edig ő a F e k e te -te n g e r­ n él is já rt. F a rk a s Bözsike hol ta n u lt v o ln a meg, K ígyóson? O tt m ég K örös sincs. M osógépet k ellen e venni. A zt m o n d ják , azzal so k k al könnyebb, nem készül úgy ki a k eze m eg a d erek a. H a így h alad n a k , sik e rü l is, Misi so k a t dolgozik. N em iszik, nem dohányzik, m ég a k ü lö n k e re setét is h az aa d ja . Jó em b er, h iá b a m o n d ta any u k a. E gyszer a n y u k á t is k i k én e hozni ide. N y araljo n m á r ő is! V a­ lam i b eu taló ró l is beszélnek, d e h á t k in e k v a n a r r a id e je? Olcsó, az igaz, alig k e rü l többe, m in t ez a Z silip, d e h á t hogy m e h etn é n ek ők üdülő b e? Mi lesz a kocával. M am a nem jó házp ászto r, m ég m eg etet­ n é v alam i hülyeséggel, v agy e ste ju tn a eszébe, hogy m ég reggelire se a d o tt n ek ik m oslékot. Ez a k is lá n y .. . M in th a m a g am a t lá tn ám . Ily en leh ettem . Szinte egyedül ő érte m egérte. M ilyen eleven, hogy fröcsköli a vizet! — C sak a k aró ig m ehetsz! A k a ró n tú l m á r veszélyes, m ég elviszi a víz. A m ú ltk o r is m a jd ­ nem b e le fu lla d t az a fodrászné. — Ig azítsd m eg a n ad rág o d at! M isi m in d ig olyan n a d rá g b a n já r, hogy rossz nézni. K ilóg m in ­ dene. Nem szégyelli a gyerekek elő tt. F ig yelm etlen vagy. A n é p rá d ió t is k i kéne cserélni. H a a gyerek ek dolgozni fognak, h áz at ép ítü n k a K ö rö s-p arto n . M ár k in éztem m agam nak, v an egy ü res h ázh ely a B ajza u tc a sa rk á n , o tt az tá n elfé rn é n k m in d n y á ja n . É n is dolgozni m egyek, a n n y it k eresü n k , hogy em eletes h áz at ép íth e­ tü n k , a gyerek ek o d ah o z h atják feleségü k et m eg a fé rjü k e t. Csak m eg­ érje m az u n o k ák at. 17 �Az orvos le a k a rja vágni a m ellem et, hogy m i lesz ebből? Csak nem rák ? Bözsike, szeretem , h a így hívnak. H á t ez a M im i! Nem engedi, hogy M im inek h ív ju k , m o n d ju k M i­ sinek! Ú jab b an csak e rre hallgat. N ahát, az én nagyfiam . A nyuci, anyuka, édesanyám , jó, hogy ők m eg így hívnak. Sose h ittem volna, hogy ilyen szép gyerekeim lesznek. — G yerekek, uzsonnázunk! A ta k aró m egtelik a családdal, jó a zsíros k en y é r parad icso m m al, p ap rik áv al. V asárnapi ebéd helyett. V alam it így is m egspórol. Ú gy esznek, m in t a farkasok. M ind az öten olyan jó étv ág y ú ak ! N em csak m ost, m indig. A víz teszi, a n ap teszi, hogy a v asárn ap i Z silipen m egteszi ez is? M ég F eri is nekiesik, ped ig ő csak a k o l­ bász szereti. Jó l k iu g rá lta m agát. Édeseim . A n ap itt k o ráb b a n lebukik, a m agas fá k m ögül m ind gyöngébben süt. Időben h az a kell érni, éhesek az állatok. — S zedelöcködjetek! Föl a k e ré k p árra , úgy, fü rd ő ru h áb a n , m ind az öten, s Bözsike egy h étig m egint álm odozhat, hogy csak ilyen m a ra d jo n az idő, jöhessünk a Z silipre! A Zsilip környéke elcsöndesedik, m á r csak n éh án y v ag án y ugrál. H olnap a fiú k m egint itt lesznek, d e h á t B özsikének m ás dolga van. — L eh et így fü rd e n i? — k érd i a m ellét vagdosó orvostól. — Hát. N ekik nem m ondom m eg. N ehogy m egijedjenek, olyan kicsik még. M it tu d ják , m i az élet. A Z silip? A K örös h a n g ta la n folyik tovább, úgy tesz, m int, ak i nem tud sem m it. P edig neki m egsúgta, hogy az é le t m ilyen szép. A K örös? H azudik. L eánykorom ban a z t súgta, hogy az élet csupa szépség! A K ő rö s-p arti tem etőben a cigánnyal m ég elh ú za tta : — T em ető a Tisza, m ikor kivirágzik. Ja j istenem , a K örös vize ide is elér! C sontjaihoz odaszivárog és örök szerelem ről regél. A gyerekek m eg m in th a se jte n i kezdenék. Pesti gyerekek A C saba cukrászda vele szokott m egtelni. P ovázsai m in d en h é t végén hazajön, s rögtön idejön. H aza se megy, m in ek m enne, az a p ­ ja m eg az a n y ja rég elvált, a te stv érei m ég ily en k o r is b u ltyiznak, hova m enne. M egm ondták ők neki, ne m enj P estre, o tt se jobb, d ol­ gozni o tt is kell, s te dolgozni úgyse szeretsz, szóval egyrem egy, hol vagy. Povázsai m égis P esten lófrál, érettségi u tá n seg éd m u n k ásn ak állt, s an n y it m egkeres, hogy m egvegye a leg ú jab b dolgokat. Nem magnó, m agnót nem vesz, a rra nem fu tja , egyébként is u tá lja ezt az állan d ó h angzavart, in k áb b ru h á ra költi, m eg az tá n in n i kell. N em is tudom , m ire költi a pénzét, m e rt nem is a n n y ira ru h ára, biztos nem ru h á ra , m e rt évekig u g y an ab b an a n ad rá g b an m eg k a ­ b átb an já r. P ersze, m essziről lerí róla, hogy pesti viselet, C sab ára ők hozzák, ezek a pesti gyerekek, v asárn ap este fölm ennek, p én tek en vagy szom baton h azajönnek, s rázzák a rongyot. Povázsai nem ilyen rongyrázós, inkább csöndes, m egelégszik kevéssel is, m á r am i a fény­ űzést illeti. C sak b eül a C sabába, a v o lt F ium e Szálló a la tti k áv éh áz­ ba, s egész n ap o tt tanyáz. M ár az üléséről észre le h e t venni, hogy ő az, senki m ás, Povázsai. Úgy senki se ül, m in t ő. A k á r n ek id ű l a széknek, a k á r nem , a k á r rá b o ru l az asztalra, a k á r nem , a b a rá ta i azonnal kibökik, itt van L in g u rár, m e rt hogy egyébként így becézik. H ajd a n án a m oziban n agy ric sa jo k a t rendezett, m indig ő v o lt a leghangosabb, úgy tu d o tt bőgni, hogy a jegyszedők m ég a re n d ő rt se m e rték behívni. H a rossz volt a film , a közönség L in g u rá r b a lh é it élvezte. L in g u rá r különösen az am erik ai m eg az orosz film ek et kedvelte. Az egyiket azért, m e rt vég re v alam i jó p iff-puff, ily en k o r töb b n y ire feszü lten figyelt, a m á ­ sik a t m eg azért, m e rt k ed v ire ricsajo zh ato tt. V isíth ato tt, hogy k is­ anyám , vetkőzz m á r le, nem tudod, hogy így nem le h e t szerelm es­ kedni, persze ezt m ásképp fejezte ki, m e rt hogy felöltözve hogy lehet. E lőfordult, hogy ebből politikai ügyet csináltak, tá n ez ért rú g ­ tá k ki a gim názium ból, s k e lle tt érettségiznie a gyulai E rkelben, m e rt am i igaz, igaz, a rendőrök n em szerették. Egy időben több é jsz a k á t is eltö ltö tt a M unkácsi u tc áb an . D ehát hol van az m ár. P ovázsai m egcsöndesedett. N em az érettségi teh ette, biztos nem az, in k áb b a k o r hozta m agával. M égsem tizen k ét éves m ár, h ú sz­ évesen m á r nem tom bol az em ber, L in g u rá r se. Povázsai m ásb an éli k i m agát. A szajnai csajok so rra beleestek, az egyiket föl is vitte, nem rég tilto ttá k ki P estről, a m ásik meg, legalábbis n y áro n , G y u ­ lá ra te tte á t a székhelyét, s n yugati kocsikban le h et látn i, n ősülésre persze n em gondolt. M ajdnem valószínű, hogy a csajok sem , leg­ aláb b is a jelek sz erin t nem . G yereke ezeknek a lány o k n ak azóta sincs, h a férjh ez is m entek, h a m a r elv áltak , m e rt hát, élni kell, m e­ lózzon ak i ak ar, ők az tá n soha, in k áb b éhen vesznek. M ondom, azt le h e t m ondani, P ovázsai lovat v álto tt. K o ráb b an azok a m ozis dühkitörések, m eg K ö rö s-p a rti bicskázások, m ost meg 18 ez a m egvegzekedett búskom orság, k étfelő l cigánycsajokkal. N a p e r­ sze nem m in d cigánycsaj, d e h a szajn ai, k ö n n y en ráfo g ják a k k o r is, h a nem az. A kad m ás pesti gyerek is, de L in g u rá r valah o g y k erü li őket. I n ­ k áb b az itth o n m a ra d t fiú k k a l b arátk o zik , tö b b n y ire azok is szajn ai csávók. Még ők in k áb b m egkom olyodtak, m a m á r szinte m ind, b á r ­ m ilyen h ih e tetlen , családapa. A lányok eg y ik e-m ásik a e lk u rv u lt, a sráco k ja v a i s m eg jav u lt. M ajd n em m ind, m ég P ovázsai is, legföljebb eg y -k ettő le tt sitkós. H atalm as szak álla m eg m arad t, s elég fu rc sán néz ki, ahogy a gyerekkocsit to lja. P ersze m á r rég nem já r P estre, itth o n dolgozik. A k k o rib an , am ik o r a C saba v o lt a törzshelye, m ég m ás n ó ta já r ­ ta. V alószínűleg m űvésznek k észü lt, m e rt egy időben színész b a rá ta i is ak a d tak . A zoknak o lv asta föl a regényeit. Nem, ő n em költő, ezek nem költem ények, h a a reg é n y t rím b e szed te is, én e k elt regénynek h ív ta a m ű v eit. M ajd m in d en évb en szerzett egyet, v o lt m it fölolvasni a presszóban. A lá n y o k at ily en k o r elzav arta, m en jetek a búsba, d ol­ gozom. Ily en k o r e lk ü ld te őket, ta riszn y á jáb ó l k ih a lászta a to llát, m eg az irk á já t, s egész n ap csak írt, írt, álm odott. M egírt m in d en t, pesti g y árat, pesti flasz te rt, csabai gyorsvonatot, szajnai éjsza k ák a t, K örös­ p a rti him nuszt. Jó trá g á ru l írt, a lán y o k n ak ez tetszett, úgy vihogtak, hogy le k e lle tt őket fogni, s n ap o k a t ezen csám csogtak. Hogy m i­ lyen jó k a t ír ez a L in g u rár, tőlem m e g k ap ja a L ó b él-d íjat. Szőke szak álla a k k o rib a n rö v id volt, csak m ost n ö v eszt ilyen pópaszőrzetet, hogy m á r itth o n dolgozik. Csinos fej, s m ily en m agas fiú, hogyne te tsz e tt volna. E rős is, P este n rakodó, m á zsák at cipel, szóval nem am o ly an n y im n y ám költőcske. A zt m o n d ja m agáról, hogy b ítíró . M ondom , azt m ondta, am íg írt. M ert m a m ással v a n elfog­ lalva. K ö n y v tárb a is já rt, a lán y o k n ak ez is tetszett. O lyan okos gyerek! A C sab áb an is csak k ite tte az a sz ta lra a család reg én y ek et, s falta, m in t aki m egveszett. N éh a m ég in n i is m egfeledkezett, s ily e n k o r a lányok n em érte tté k , m i v a n vele, így m ég részegebb, m in t am ik o r dől belőle a rum szag. Ily en k o r h iá b a b ab u sg atják , vonszolnák ki a K ö rö s-p a rtra , az isten n ek se a d n á be a d erek át, m eg m ak acso lja m a ­ gát, s felü l az első gyorsra, hogy m ég v alam ely ik sz ín h ázat m egnéz­ hesse. S to p p al sose já rt, ő n em olyan vagabund. B ítíró, persze, később o lv asta a K ero u ac-o t, de ő in k á b b vonatozott. A z egyik b a rá tja , az is szajn ai, m e lle tte e s e tt a k ere k ek alá. H át ő ezt a k a rja m egzenésíteni, ezt a csabai pesti gyerekeket. K iadóhoz sose v itte ? N em le h e t tu d n i. Csak hogy k ö nyve sose lett, s ő sose szid ta a szerkesztőket. T a lá n m ag áb an ? M e g tarto tta m a­ g án ak ? Isten tu d ja. Esetleg a színészeknek? A nnak, am ely ik et a hom okos b a rá ta i fö lv ittek ? M élyen h allg a tn a k róla. Róla, Povázsairól. V ágbeszterce, o lv asta egyszer a térk ép en , biztos o n n an való, P ovázska B isztrica, o lvasta. C sabai p esti gyerekek, le tt a cím e első csalá d re­ gényének. M ondom , b itn ik m ó d ra. Hogy esett, m in t esett, k i tu d ja, P o v ázsairó l m á r csak n éh á n y an tu d já k , hogy L in g u rá r is. M ár n em így h ív ják , sőt, m egesik, hogy P ovázsai e lv társn a k , m e rt jó rav a ló tech n ik u s lett. C sak dolgozik, m egy haza, hogy sietne, a z t nem m o n d h a tju k , sose siet, in k áb b andalog, végig az A n d rássy úton, az állom ás m e lle tt k a p ta k lak ást, m egy haza a családjához, felesége m á r a m á so d ik a t v á rja , le g fö ljeb b a k k o r szól vissza, h a azzal heccelik, hogy n a, te is ledolgoztad a h atv an e zret, m e rt hogy egy gyerek harm in cezer, vagyis hogy an n y iv al kevesebb a lak ás u tá n i tarto zása, szóval csak a k k o r in ti le az okoskodókat, m e rt k ü lö n b en m a is elég csöndes. M ajdnem jó rav aló em ber. Hogy m ég olvas-e, já r-e k ö n y v tárb a, írja -e m ég a reg én y eit? Senki se tu d ja . V alahogy olyan zárk ó zo tt lett, am ió ta h azajö tt. Az a p ja azt kérdezte, ugye m ost m á r végleg h azajö ttél, ő m eg azt m o n d ­ ta, hogy húsz év. Nem gondolja, de a k k o r esetleg ú jr a nekivág. T a ­ lán m ajd h a n y u g d íjas lesz, rá é r ú jr a beü ln i a C sab áb a — ki tu d ja, hogy a k k o r C saba lesz-e m ég — esetleg ú jra odébbáll, fölül a pesti gyorsra, beveszi m ag át a V ö rö sm arty cuk rászd áb a, s e lad ja a reg é­ nyeit, no m eg ú jr a írn i kezd. N em tu d ő errő l sem m it, nem foglalko­ zik vele, n em is sejti, legföljebb leg alu l rejtek ez ik b en n e v alam i. Nem m egérzés, n em álm odozás, csak úgy valam i. Nem ü l be a C sabába, in n en van, hogy senki se tu d ja , ír-e, csa­ lá d re g én y t olvas-e. V isszavonult. M egkom olyodott. B en ő tt a feje lágya. M eg jö tt az esze. Észhez tért. C sak n é len n e olyan gyan ú san csöndes. Régi ren d ő rism erő sei először jól m egnézték, m eg in t belen éztek a k iléti igazolványába, nem m u n k ak erü lő -e, aztán errő l is leszoktak. V agy ta lá n azok is n y u g d íjb a m entek, avagy m áshová helyezték őket. A jaj, L in g u rár, am ik o r a z h azajö tt, hogy n ev e tte k a lányok. M egtelt élettel a C saba. L in g u rá r ugyan n em szerette, h a hangoskod­ nak, d e h á t v alah o g y csak elv iselte a k ö rö tte tá m a d t zsivajt. B e le ta r­ tozott az életéb e? Ő m ag a se tu d ta m egm agyarázni. C sak valahogy m in d ig h az ajö tt, a v o n at m in d ig hazahozta, szom batra, v a s á rn a p ra r itk á n m a ra d t fönn. H a P este n m a ra d t, m in d já rt gyanús lett, a sz a j­ n ai gyerekek m eg széplányok m in d ig b a jt szim atoltak. P ed ig sose tö rté n t m ás, m in t hogy v a la m ié rt fö n n rek ed t. P éld á u l m ég elu tazo tt N án d o rfeh érv árb a, hogy m eglássa, s a hétfői m ű szakkezdésre vissza is ért. A k alau z csak b ám u lt, hogy ez m eg hova utazik. H a jól látom , éppen L in g u rá r m egy ott. A színház elő tt to lja a babakocsit, a felesége ta lá n bevásárol. N em néz sem erre, csak előre, n éh a kocsiba, n em m osolyog a kocsiba, csak m in th a m osolyogna. E lég n ehéz észrevenni az arcán, hogy mosolyog. Be se néz a cu k ­ rászd áb a, m á rm in t n em les be a cu k rászd a a jta já n , am ik o r elto lja elő tte a kocsit. H a benézne, lá tn á , hogy egy n á lá n á l tíz évvel fia ta ­ lab b csabai p esti legény keresi a p én z tá rc á já t, m e rt hogy fizetni kéne. �Bódi Tóth Elemér Anteus a levegőben Hegy-dűlő. Mária nevenapra kint díszeleg szeptember. Most rokkant tőkék közt a kápolna ing, megint ember m ent el. Földbe gyűlik annyi jó rokon lassan, hejehujáz a szél, Keresztény, Daszti között beleroppan örvényébe, ki él. Egyházi, hatház-Ipicson, Gógánfa, Sopronhorpács táján töredezik, mint a román kor ága az emlék, s tovább száll. Sivalkodik búcsús gyerek, rokonság Vasszilvágyról, Vágról, a házba örömükét bezsúfolják, gurgató is táncol. Gyere szógám — hallom Hajtó nagyapát, s könyvében is látott nagyanyám, m ert préselt fotográfiát rólam, mint virágot. Se kéz, se könyvlap, amiben lehetnék, kikukucskálgatva, huszár fiúk is föld alatt vágtat, még emlékezve Tomszkra. Másik Kismarton homokját pörgeti, a szeme fehér vád, gyújtanám a holdas lángokat neki, a zöld luszterlámpát. Hegy-dűlő. Egypár kopár fa bólogat, Anteus kalimpál, összekiabálna hetet és havat, de ereje sincs már. C sillagnéző Heszperosz Ki csillagot figyel, maga is csillaggá lesz, bár köze m arad mindenhez, mi alant forog el. Adja mindeneknek az éjjeli nyugalmat, kik fényében botladoznak, kétségbe nem esnek. Ki csillagot figyel, embernek megmaradhat? A tenger melléki parlag oly sok időt visz el. Hozta isten — Eszterházy — Rozáliát vele a tájba. Kit a csillag figyel, van-e emberi arca, amilyenné változhatna az is majd idelenn. Szántott, vetett, vagy hadra kelt, néha dalolt a nép, nem bánta. Szökkenj szeg Zöld hullámot vetett végül a temető gyepén az ember. Nyilát látta a szobornak és hűlt helyét az igaszegnek. Mi történt a nyíllá nem lett, ezüst léggé vált igaszeggel. Édesapám, itt van a mi igaszegünk, azért nincsen meg, Elfogy a hold, csillag elég, a menny ősök csontját kivallja. mutogatott Sebestyénre a járványban korán holt gyermek. Telik a föld, minden reggel felvirrad az Ítélet Napja �Fábián István Részletek A KÉPZELET BÁDOGTORNYAI című ciklusból VÁROS A LEZUHANT ZONGORA HANGJAIN Ólmos szabadulás, rendező idő, a kapuk kinyílnak s az ötödikről lezuhant zongora újra robban a hús alá rejtett udvarokban. Az álmok velő-szín maszkja kipukkan, ismeretlen arcom fölhasad, azonosulás bénítja újra a beburkolt csontot és felismert arcomon fekete lyukat üt türelmes fókusza az ébredésnek. Képek, rosszízű halál vet ki tengeri menedékből, testemig visszahullok, gyerekek és medvék félelme rohan bordáim alatt, ahol hull a háromlábú súly, e zenéket feldöglő csoda, a zongora, többoktávú hang, mázsás dög, ki a bosszú hattyúdalát dobta ablakomra a legfelső gangról, fröcskölve üvegszilánkot, függönyt, maradó zengést. Sámános kincs, zálogházi remény, ahogy feketén billen a korlát fölött, rámvetítve felpüffedt döglovak otrombaságát. Ó, gyönyörű reggel! Stampedlikkel és féldecikkel cipeljük az éjszakát kerítésekhez, hihetetlen valónkat m ár reggel kihugyozzuk, azonos-magunktól szabadulunk, menekülünk szétpattant síkjainktól, túl sok a véletlen úgyis! Túl sok az abortált bizonyosság, söntésben ragyogó hadova, m arionett királyok kérkednek koronákkal: majd ma! Mámma fölindítjuk mink lelkes seregeinket, álomi arcunk ma fölm utatjuk! És igazságunk felett fehér az ég, mint a hab. A korsót a pulthoz vissza­ visszük hajnali seregeinket szélnek eresztve, csapatainkat rabolni hagyva, birodalmunkat odahagyva leszünk mai magunkká, s amivel fröccs sem bírt, vodkás haragunkat pontos lendület csodájába öljük, igazodva körökhöz, körhagyókhoz, használjuk magunk gépekhez. Csak káromkodásunk őrzi az elveszett csatározást. Futamodunk raktárosnők használt melleihez, használjuk magunk újságból ellesett kábulatban. A fejront szerelmes percében készen áll a maszk, a műhelyben formált, hihető lárva; lárma-szült délutánba lépünk: szerszámokkal megformált vas. Osztjuk harm adik magunk, kit szeretünk vallani inkább, mint igazi, kitalált képünk. Lezuhant zongora, elpattant húr, egyszeri büszkeség, vakság, robbanástól megbénult kölyök: tündöklök a perc fényében, arcom álarcában! Ragyogok elmúlt terveimben, nyolcórás kényszer mögött, vagyok a fotografált képezhetetlen, mégis-zászlók alatt lobogók hirdetője. Vagyok a kellő hazugság, 20 önmagam jövője, akit mindennap felm utat a lezuhant zongora dübörgő rajza, akinek arcán hajnalban fekete lyukat üt maradó fókusza az ébredésnek. ELÉG A ROSSZKEDV.., elég a rosszkedv homorúlencséiből! a gömbhéjú fényben szaladok szét, megsokszorozva sötéttel, hasadással, kirakatüvegre darabolt ősz, vagyok fölnagyított újuló pontja az árnyék íveinek, és vagyok továbbdarabolt pontja a homálynak, elég. éles az arcomon fölgyült vakság, elég! csoda, hogy még fehéren bujnak a csontok felületei, arcom síkjain még a rend táblái világítanak, csoda, hogy szeretőm testét földühített hullámokkal sokszorozhatom, mindig a határokon, itt még az évek, részeg utak s a felnevelt halál ismerős ábrái sokasodnak, itt érvényes minden, ott katedrálisok súlyosodnak a szemgolyót beszövő napok mögött, ott az utolsónak indult kölykök országa van, birodalma érvénytelen szavaknak, de dögszagú kutyák hugyozzák össze a senkiföldjét, érvényes síkjainkat körbejárják — és a visszacsatolt körök fogadott vakságunkhoz igazodnak. csoda, csoda, hogy felbillent szívünk még vigyáz az elveszett egyensúlyra, csoda, hogy térképet képes vésni agyunkra az óvatos élet. és csak rosszkedvünk őrzi a bejáratlan utakat, életünk kényelmes, mint a félelem, a megtanulható. és cipeljük ezt a kiáltványoktól, őrülettől immár végleg szabadult félelmet szeretőnknek, a gyönyörűnek, és Ő látja, milyen egyszerű ez az arcunkra formált szégyen. léphetünk mezítláb, lábujjas nyomunk érvényes, mintha hóviharban, mint ha vijjogás a föld felett, és a nyomokat hiába hordja be hóval a hó, hiába megtörténtek, hát megmaradnak, kettészakadhat kép és képzelet! �(fo ly ta tá s a 12. o ld a lró l) szeren k ív ü li erő k e t is m ozgósítani tu d ja . T eh át az intézm ények szellem i eredm ényein k ié p ü lt koordináció, vagy h a úgy tetszik, a gazdasági és k u ltu rá lis tevékenység, m in t egy bizonyos fe la d a t v é g re h a jtá sá ra létreh o zo tt „konzorcium ” v aló su lh at m eg ezáltal. A k o ck á za tv á llalás term észetesen p aritáso s a la ­ pon képzelhető el. T eh á t a té m á k vagy fo­ ly am ato k elem zésében részt vevők valóságos érd ek ein ek m egfelelő a rá n y b a n — m ind a szellem i, m ind a gazdasági erő fo rrásaik a t ará n y o san — m obilizálnák és a lk alm az n ák a fe la d a t elvégzése érdekében. A szellem i h a ­ szon közös, m íg a g y ak o rlati ta p a sz ta la t h aszn o sításá ra ott k e rü ln e so r, ahol a tém a a la p já n leginkább látszódik kedvező m egva­ ló sítá sá n a k lehetősége. Az in tézm ényekre ép ítés egyébként is elk erü lh etetlen , m e rt á l ­ ta lu k kínálkozik a r r a is lehetőség, hogy a k u ta táso k n e legyenek csak kizárólagosan p a rtik u lá ris érd ek ek hordozói, h an e m an n ak a követelm énynek is eleget tegyenek, hogy a lokális és az országos tö rek v ések kötelező ö sszhangja ta rtó sa n és valóságosan m egva­ lósuljon. Ez m egint csak olyan felad at, am elynek m egvalósulásához m in d en ek elő tt az országos k u ta tá si irán y o k a t k ell ism erjü k , en n ek b ir­ to k á b an fog ju n k hozzá sa já t fela d ata in k k ö r­ vonalazásához. A zt a lehető legszélesebb k ö r­ ben elvégzett v itá k so rán szükséges p o n to síta­ n u n k , és k ia la k íta n u n k a végleges p ro g ra ­ m ot. Az első ere d m én y e k et m egint csak a lehető legszélesebb k örben kell közrebocsás­ suk. Ezt követően a b eg y ű jtö tt ta p asz talato k (am elyeket, különböző vélem ényekkel va­ ló ü tk ö ztetés rév én szerezhetünk) feldolgozá­ sa következik. E rre a n n á l is in k á b b szüksé­ günk van, hogy a k u ta tó g á rd á t m egvédjük az in d o k o latlan (vagyis k ikerülhető) k u d a rc ­ tól. M ásrészt — te k in te tte l a r r a ,hogy jelen p illa n a tb a n h iv a talo san is k u ta tó h elly é n y il­ v á n íto tt intézm ény nincs a m egyében — leg­ fon to sab b fela d atu n k , hogy csak olyan e re d ­ m ényekkel je len tk ezzü n k a nyilvánosság elő tt, am elyet fen teb b le írtu n k . H a rm a d ­ részt: az in d u lásn ál m egm utatkozó „óvatos­ ság ” rév én a rendelk ezésre álló an y ag iak k al is ta k a ré k o sa n leh et bánni. A hhoz, hogy m indezek a felvetések m eg­ v aló su lh assan ak , elsősorban h aték o n y irá n y í­ tó m u n k á ra v an szükség. Az irán y ítás ezen a te rü le te n — érth e tő okoknál fogva — m eg­ lehetősen bizonytalan. K ezdem ényező ked v é­ n ek növelésével, a m á r m ost is m eglevő ta ­ p asztalato k á tte k in tő elem zésével g y ak o rla­ tiasság a növelhető. A g y ak o rlati ta p a sz ta la ­ tok rév én az is joggal elv árh ató , hogy m ind kezdem ényezőkészsége, m ind tém aválogató készsége biztosabb a la p ra helyeződjék. Ez u tó b b i k övetem ény m á r átv ezet az á lta la m m á so d ik k én t m egjelölt csom ópont felé, am e­ lyet fe la d a ta in k m egoldásában lényegesnek ta rto k . A hhoz ugyanis, hogy tudom ányos te ­ vékeny ségünk a m eglevő feltéte lek k itö ltésé­ re, a te ljeseb b é váló élet igénye sz erin t a la ­ k u ljo n , a r r a is nagy szükség v a n , hogy (a fen teb b e m líte tte k m e g ta rtá sa m ellett) jö j­ jön lé tre egy középtávú, a tá rsa d alm i, po­ litik a i igényeket figyelem be vevő, a z t kielé­ gítő tudom ányos k u ta tá si terv. Ez ta rta lm a z ­ za azo k at a té m ák at, am elyeket v iz sg álatra k ijelö ltü n k , am elyek valóságos közösségi igényeket elégítenek k i, am elyek te h á t nem elsődlegesen és kizárólagosan intézm ényi é r ­ dekek, vagy te lje sen szem élyes am bíciók k i­ elég ítését szolgálják. Szükséges az is, hogy az in tézm ények lehetőségeinek bővítésénél a tudom ányos m u n k a végzésének fe lté te le it is fo ly am ato san gondozzuk; sőt, enn ek a köve­ telm én y n ek a teljesítése rendszeres érték elés á lta l a napi, az éves, a középtávú te v ék e n y ­ ségben is je len legyen. A tudom ányos m u n ­ kához eleng ed h etetlen ü l szükséges a közön­ séggel, a tudom ányos közvélem énnyel való találk o zá s feltételein ek m egterem tése, e m ű ­ ködési k ö rü lm én y ek b izto sítása: vagyis a publikáció lehetőségeinek m eg terem tésérő l és egyben a h a rm a d ik kö v etelm én y m eg lété­ ről v an szó. M eggyőződésem, hogy a feltéte lek m egte­ rem téséb en n em állu n k rosszul. (Legyen sza­ b ad m ost eltek in ten e m a részletes felso ro ­ lástól, p u sztán csak an n y it k ív á n o k m eg je­ gyezni. hogy nő az o k n ak az in tézm én y ek n ek a szám a, am ely ek e té re n is eg y re jobban „ottho n v a n n a k ”.) A z, hogy a felso ro lt k öve­ telm ényeket, m in t elő ttü n k álló fela d ato k a t je ­ löltem meg, a n n a k n em a hiányzó fó ru m o k at „követelő” v o lu n tarizm u s az oka, hanem hogy az e té re n m eglevő figyelm etlenség m ia tt nag y fo k ú p a z a rlá s tap asz talh ató . M ert nem p azarlá sn ak k ell-e m in ő síten ü n k , hogy az, am i n ap v ilág o t lát, az o ly an n y ira k ev és­ sé ism ert- m in t m ost n álu n k ? H iszen egyfe­ lől az, hogy m i és m ik o r (nem) olv ash ató , azt a m ai g y ak o rla tu n k szerin t m in d en k ü lö ­ n ösebb indoklás n élk ü l leh et a tak arék o sság — eg y éb k én t jogos, de m iu tá n m in d u n ta la n elhangzik, v ará zsk ö p en y k én t h ató — in d o k a m ögé eldugni. M ásfelől v iszo n t, a befogadás és alk alm azás hiányosságai, az érd ek telen ség , a közöny, az am b íció tlan ság valós okai fe l­ d erítetlen ek . 5. M eggyőződésem : a le írta k a la p ja ib a n m eg ­ v aló síth ató és m eg v aló sítan d ó felad ato k , am ely ek m eg o ld ását esetleg elo d ázh atju k , de k ik e rü ln i n em tu d ju k . E zé rt jav aslo k szé­ les körű. illú zió m en tes és é le tü n k ta rto z é k a ­ k én t jelen lev ő v itá t, hogy sa já t d o lg ain k b an — am ely ek so ráb a n az itt le írta k esetleg csak rész letk érd ésn ek tű n n e k — tisztá b b an lássunk. Horváth István Zenei életünk kis tükre III. TÜKÖRKÉP ALULNÉZETBŐL K ím életlenül pontos tü k rö t ta rto tt ze­ nei életünk elé Tóth Csaba, a Palócföld 1980/6-os szám ában. A nnál m eglepőbb, hogy lehangoló körképét bizakodó m on­ datokkal zárja. Zenei m űvelődésünk új form áiban (zenei könyvtárak, ifjú zeneba­ rá t klubok, kóruszenei és popzenei tábo­ rok, zenei továbbképzések stb.) ugyanis biztosítékát lá tja annak, hogy „zenekultú­ rá n k gazdagodó eszköz- és form atárából színvonalas, tartalm as és pezsgő zenei éle­ te t terem tsü n k ” Nógrád megyében. B izonyára az eltérő nézőpont az oka, hogy a m agam részéről korántsem látom ilyen optim istán zenei életünk távlatait. „A lulnézetből” úgy tűnik, hogy a m ár meglevő és funkcionáló új form ák m ind­ eddig csak m ennyiségi gyarapodást jelen­ tettek. Avagy beszélhetünk-e minőségi fe j­ lődésről a zenei táborok esetében? Érez­ tetik-e hatásu k at a m egyében az ifjú zene­ b arát klubok? Jelen te tt-e „fro n táttö rést”, hogy létre jö tt S algótarjánban a megyei könyvtár zenei részlege? És egyáltalán: a gyarapodó lehetőségekkel arányosan fe j­ lődött-e m egyénk zenei élete? Önám ítás volna a kérdésekre statiszti­ kai adatokkal válaszolni. V alójában az új lehetőségekkel is többnyire azok élnek, akik — ilyen-olyan m inőségben — m ár korábban is eljegyezték m agukat a zené­ vel. Egyébiránt az em lített új lehetőségek szemérm esen kínálják m agukat azoknak, akik véletlenül bepillantanak zenei éle­ tü n k kulisszái mögé. De m i az, am i a „bepillantásra”, a lehe­ tőségek m egism erésére késztetheti a zenei életből önm agukat kirekesztőket? Úgy vélem, m indenekelőtt az agitatív erejű pro­ paganda ösztönözhet az első lépések m egté­ telére. Igen, a propagandáról szeretnék szólni, am ely — ha nem is alapfeltétele, de — m indenképp egyik m ércéje a zenei élet „pezsgésének”. P ropagandán term é­ szetesen nem egyszerűen a zenei esemé­ n y ek hatásosabb reklám ozását értem , h a­ nem a zenei ism eretterjesztés népszerűbb form áinak, a zenei élm ény befogadásának hatékony előkészítését, rendszeres és szín­ vonalas zenekritikát, az összehangolt szer­ vező m unkát és sok-sok apró ötletet, me­ lyek révén zenekultúránk értékei u ta t találh atn ak a lakosság szélesebb rétegéhez. Zenei életünk „állóvíztükre” felett m e­ ditálva talán nem haszontalan közelebbről is m egvizsgálni e — tágabban értelm ezett — zenei propaganda megyei helyzetét. M agánvizsgálódásom kiindulópontjául az élőzenei hangversenyek látogatottságá­ nak tapasztalatait választottam . T óth Csa­ bát idézve: „ism ert tény, hogy a filharm ó­ niakoncertek szám át tekintve Nógrád m e­ gye, messze leszakadva, az utolsó helyen áll”. Ennek alapvető oka (bárki ellenőriz­ heti) a koncertek krónikus közönséghiá­ nya. M árpedig „pezsgő zenei életet” ne­ héz elképzelni közönség nélkül. H iába ze­ nészeink felkészültsége, hiába a jobbnál jobb zenem űvek bem utatása, ha nincs, ki m eghallgassa azokat. Az egyik legsürge­ tőbb feladat te h á t a zenét szerető és értő hangversenyközönség k inevelése! A zenei alapm űveltség elsajátításán ak legalkalm asabb és legfontosabb színterei az iskolák. (A zeneiskolákban folyó in ten ­ zív zenei képzésről m ost nem kívánok szólni, hiszen a növendéklétszám állandó gyarapodása ellenére zeneiskolai tan u lm á­ nyokat az iskolás korú gyerekeknek csu­ pán elenyésző százaléka folytat.) Mi a helyzet az általános iskolákban? Nos, a tanítóképző főiskolákra jelen tk e­ zőknek néhány évvel ezelőtt még ének­ zenei készségükről is számot kellett ad­ niuk a felvételi vizsgán. Ma m ár az is eredm ény, ha a végzett pedagógusok — tisztelet a kivételnek — szolmizálni tu d ­ nak.. . Úgy tűnik, egyre messzebb k erü ­ lünk attól a célkitűzéstől, hogy az alsó tagozatban a betűvetés és az egyszeregy m ellett a zenei ábécét is sajátítsák el a gyerekek. 21 �A felső tagozatokban sem sokkal kedve­ zőbb a helyzet. M egyénkben ugyan a szakem berhiánnyal is m agyarázható a zenei nevelés alacsony szívonala, de köz­ tudott, hogy a „kétszakos” diplom ával rendelkező tanárok többsége sem tekinti az ének-zenét egyenrangú tantárgynak. A középiskolai szaktanároknak azután főhet a fejük, hogy a tan terv által előírt m enetben haladjanak az anyaggal, vagy az általános iskolai ének-zene oktatás hé­ zagjait foltozgassák?! Á ltalában m indket­ tőre vállalkoznak — kevés sikerrel. Azok­ nak a gyerekeknek pedig, akik szakm un­ kásképző intézetekben tanulnak tovább, szinte semmi esélyük sincs, hogy pótlólag megszerezzék a zenei m űveltség alapjait. Nem lehet teh át eléggé hangsúlyozni az iskolai ének-zene tan ítás fontosságát. Az általános és középiskolai pedagógusoké a legnagyobb felelősség, de — a kötelező óraszám jóvoltából — a legnagyobb le­ hetőség is a zenei nevelésre. Hogy v árha­ tó-e a jövőben prosperitás zenei életünk­ ben, az m a dől el az iskolában! Mi történik, ha mégsem sikerül felkel­ teni a tanulókban az érdeklődést a zene­ k u ltú ra irán t? Az igényfelkeltésről, a ze­ nei nevelésről lem ondani term észetesen a későbbiekben sem szabad. Elvben a le­ hetőség továbbra is adott, de ekkor m ár jóval összetettebb a feladat, hiszen meg kell n y erni az em berek hajlandóságát. Rá­ adásul felnőttek között m ár nem lehet si­ kerrel alkalm azni direkt, iskolás módsze­ reket, és persze kötelezni sem lehet senkit a zenei nyelv elsajátítására. Az iskolai zenei nevelés m ulasztása el­ sősorban a közművelődési intézm ényeket terheli pluszfeladattal. A m űvelődési in­ tézm ényeknek egyszerre kell kielégíteniük a m ár „zeneközelb en ” levők zenei igényeit, és — missziót folytatva a még „kívülállók” között — újabb híveket toborozni a m u­ zsikának. B ár a propagandának m indkét feladat kivitelezése során döntő jelentősége van, a két felad at lényegesen különbözik egymástól, és tapasztalataim szerint az utóbbira nincsenek kellően felkészülve a m űvelődési intézm ények. Sajnálatos tény, hogy Nógrád m egyében csak egy-két népm űvelőnek van zenei képzettsége. Ez persze még nem volna baj, ha legalább ism ernék zenei életünk — Tóth Csaba által fe ltá rt — problé­ m áit. Ez esetben a zenei propagandában m ár bekövetkezett volna valam iféle meg­ újhodás. A m űvelődési házak m unkatervé­ ben ugyan m ajd m in denütt m egtalálhatók a hangversenyek, zenei rendezvények, de ezek legjobb esetben ugyanolyan propa­ gandát kapnak, m int m ás program ok. Ez azonban a jelenlegi helyzetben nem ele­ gendő! K ivált nem Nógrád megyében, m elynek még székhelyén sem lehet eladni — 1981-ben — száznál több jegyet a B ar­ tók vonósnégyes h an g v ersen y ére... Tóth Csaba is em líti, hogy hiányoznak például a felnőttek szám ára szervezett ún. hangverseny-előkészítő foglalkozások, „ahol — a résztvevők felkészültségéhez m érten — a zenem űvek értelm ezésére, elemzésére sor k erü lh et”. Nem vitás, egy­ szerűbb m egszervezni és propagálni egy 22 hangversenysorozatot, m int egy olyan ren­ dezvényt, am ely m aga is propagálni akar valam it. M ert ne feledjük: nem a zenei ism eretterjesztés a cél! A zenei nevelés csak eszköz, m ely kulcsot ad a m űélve­ zethez, a zenem űvek által közvetített üze­ netek — érzések, gondolatok — m egérté­ séhez. K érdés persze, hogy mi a fontosabb: ki­ elégíteni vagy felkelteni a zenei igényeket? Term észetesen: m indkettő fontos. De hogy a m űvelődési intézm ények feladatrendszerében m elyik kapjon nagyobb hangsúlyt, azt a m indenkori helyzet szabja meg! Az élőzenei koncertek látogatottsá­ gát figyelem be véve, jelenleg m egyénk­ ben — úgy vélem — az igényfelkeltésnek kellene előtérbe kerülnie! Van azonban egy furcsa ellentm ondás, am i m egnehezíti a helyes m ódszerek m eg­ választását. Az iskolapadból k ik erü lt fia­ talok és felnőttek körében ugyanis álta­ lában csak a zenével való közvetlen ta ­ lálkozás h atására ébred (ébredhet) fel az igény a zenei m űveltség megszerzésére, pótlására. U gyanakkor köztudott, hogy hangversenyekre — kilencven százalék­ ban — azok járnak, akik valam ilyen szin­ ten m ár birtokában vannak a zenei m ű­ veltségnek. Ezt az ellentm ondást csak ú j­ szerű propaganda, ötletes m ódszerek hi­ d alh atják át! Leegyszerűsítve a feladatot: ha a közönség elkerüli a hangversenyter­ meket, akkor a zenét kell „kivinni az u t­ cára”. Növelni kell teh át az érintkezési felületet a zene és a potenciális közönség között! Szemben zenekultúránk klasszikus érté­ keivel, m inden nehézség nélkül u ta t talál a töm egekhez a szórakoztató, illetve „könnyűzene” néhány válfaja. Nem ártan a közelebbről is megvizsgálni népszerűségük okait, és uram bocsá’ a tapasztalatokat fel­ használni a „kegy- és közönségvesztett” m űfajok népszerűsítésében. Most csak egyetlen körülm ényre utalnék: a „könnyű­ zene” szó szerinti térhódítására. A könnyűzenének adnak helyet étte r­ mek, szórakozóhelyek, szabadtéri színpa­ dok, sportcsarnokok — néha valóban el­ képesztően alacsony igényszinthez igazod­ va. De „könnyűzene” szól a film vetítések előtt és a kulturális rendezvények szüne­ teiben is stb. Szentségtörés lenne ezeken a területeken igényesebb zenem űvekkel konkurrálni? Inkább csak szokatlan lenne. Eleinte. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Londonban óriási sikere van az úgyneve­ zett „klasszikus diszkónak”, ahol a lemez­ lovas klasszikus táncszám okat, szvitteket tesz a k o ro n g ra ...) Persze, ha ódzkodunk a radikális mód­ szerektől (ám bár a „pezsgő zenei élet” fo­ galm ában a botrányok is m egférnek), né­ mi fantáziával új, eddig kiaknázatlan te­ rületeket is fel lehetne kutatni. H azánk­ ban is történtek és történnek kísérletek arra, hogy az élő- és gépzene új fórum o­ kon is m eghonosodjék (múzeumi hangver­ senyek, szabadtéri koncertek, irodalm i kávéházak stb.). M egyénkben ezek a kí­ sérletek még nagyon esetlegesek és b áto r­ talanok (zenés hétfők S algótarjánban, m ú­ zeumi hangversenyek a szécsényi és a sal­ gótarjáni m úzeum ban stb.), de m inden­ képp figyelem re méltók. Végül szólnék a zenei propaganda h a r­ m adik csatornájáról, a töm egkom m uniká­ ciós eszközök, ezen belül a megyei sajtó helyzetéről. Tóth Csaba jogosan kifogá­ solta a megyei napilapban m egjelenő — zenei tárg y ú — írások felszínességét. Nem a Nógrád az egyetlen megyei lap, am ely nem rendelkezik saját zenekritikussal. De alighanem Nógrád az egyetlen megye, m elynek nincs — rendszeres publikációs tevékenységet is folytató — zenetudósa, zeneesztétája, elm életi szakem bere. Ennek hiányát — csakúgy m int a közoktatási és közm űvelődési intézm ények zenei nevelés terén elkövetett m ulasztásait —, a zeneis­ kolák tan árai és a megye előadóm űvészei igyekeznek pótolni. Zenei neveléssel — a zeneiskolák falain belül és azon túl — ők foglalkoznak legeredm ényesebben. O lykor saját szakm ai fejlődésüket h á trá lta tv a az önként vállalt népm űvelői feladatok ellá­ tásával. Lelkesedésük révén in d u lh ato tt ú tjá ra az „Élőzenét a falusi iskoláknak!” akció, ők vállalnak ism eretterjesztő előadá­ sokat a m űvelődési házakban, és közülük kerülnek ki a Nógrádban m egjelenő igé­ nyesebb zenei anyagok szerzői is. Hiába építették ki M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelőm unka lépcsőzetes rendszerét, h a az erre h ivato tt intézm ények valam e­ lyike nem tölti be m aradéktalanul funkció­ ját, a következő „lépcsőre” m ár kétszeres, az azt követőre három szoros teh er nehe­ zedik, m ígnem a zeneiskolákra h áru l va­ lam ennyi m egoldatlan feladat. Tudom, m e­ gyénk zeneiskoláinak tan árai az ereden­ dően rá ju k szabott közm űvelődési felada­ tok ellátásán túl is m egragadnak m inden lehetőséget a zen ek u ltú ra népszerűsítésé­ ért, de nem v árh ató el, hogy az igények felkeltését és kielégítését eg y arán t ered­ m ényesen végezzék. A m ikor hatékonyabb zenei propagandát — új m ódszereket, ötleteket — sürgetünk, m i is az ének-zene tan áro k és a népm űve­ lők, a közoktatási és közművelődési intéz­ m ények, valam int a sajtó összehangolt m u n k ájára gondolunk. Jelenleg azonban a — belső szakm ai problém áktól sem m entes, az értő m ecena­ tú ra tám ogatását nélkülöző — zenésztár­ sadalom nak kell a megfelelő zenei propa­ gandáról is gondoskodnia. A helyzet m árm ár abszurd voltát jól érzékelteti az a nem ritk a eset, am ikor egy zenei „propa­ gandának” szánt rendezvény megyei lap ­ ban történő „propagálását”, m ajd értékelé­ sét az az előadóm űvész vagy zeneiskolai ta n á r vállalja fel, aki a rendezvény szerve­ zését, lebonyolítását és az azon való köz­ rem űködést is fe lv á lla lta ... Amíg a zenei propaganda terén nem kö­ vetkezik be „forradalm i” m egújulás, ad­ dig — vélem ényem szerint — zenekultú­ rá n k eszköz- és fo rm atárán ak gyarapodá­ sa nem elégséges egy színvonalas, ta rta l­ m as és pezsgő zenei élet m egterem tésé­ hez! Pintér Károly �HAGYOMÁNY Céhek, c é h e sé le t N ógrád m egyében A középkori városok k ia lak u lásá v al egyidőben je len tek m eg a céhek E u rópában, akkor, am ik o r a városok lakossága k ö réb en a k éz­ m ű v esip ar és a vele szoros k ap c so la tb an álló keresked elem fejlő d és­ n ek in d u lt. A versen y k iz á rá sá ra , a piac m o nopolizálására irá n y u lt az ip aro sok szervezkedése, m ely n ek k e re té t a céh adta. A k ézm ű v e­ sek nagy h a tá sk ö rre l rendelkező, szak m án k én ti te stü le te inek belső h ie ra rc h iá já t, m űk ö d ését a feudalizm us korab eli v áro so k b an a p r i­ vilégium , a feudális k iv á ltsá g h a tá ro z ta meg. O lyan viszonyok között am ik o r a k éz m ű v esip ar csak re n d k ív ü l szűk piacon tu d ta term ék eit érték esíteni, a gazdasági kény szertő l h a jtv a a céhek m onopólium ot b izto síto ttak ta g ja ik n a k m e g h atá ro z o tt te rm ék ek elő állítá sára. A kö­ zépkori E urópában, az egym ástól füg g etlen ü l lé tre jö tt céh ek et a fe u ­ dalizm us g az d aság i-társad alm i fo rm á ja és ideológiája egységes szerv e­ zetbe tö m ö rítette . Az ip arűzők első érdekvédelm i szervei M agyarországon a X IV — XV. században tű n n e k fel. A X V I. század d ere k án bekövetkező tö ­ rök h ódítás a céhes fejlődés le n d ü le té t m e g ak aszto tta és ezért a cé­ h esip ar csupán az ország egyes tö rö k á lta l m eg nem szállt te rü leté n — D u n án tú l, F elv id ék — fejlő d ö tt tovább. A X V III. század elején, a török kiűzése u tá n újjászerveződési fo ly am at in d u lt m eg, de ú j céhek is alak u ltak . E u ró p a n yugati á llam aib a n ek k o r m á r a céhes k ere tet a g az d aság i-tá rsa d alm i fejlődés tú lh a la d ta , a céhrend szer m á r a k a ­ dályozója v o lt a k o ra k a p ita lista fejlődés len d ü letén ek . A céhes te c h ­ n ik a m in d ad d ig m egfelelt, m íg az ip a r csak a helyi piac szükségle­ tein ek k ielégítésére dolgozott. A városi lakosság szám szerű n ö v ek e­ désével, a gazdasági k o n ju n k tú rá v a l összefüggésben, a céh esip ar épp úgy, m in t m ásu tt, h a z án k b a n sem tu d o tt sem m ennyiségileg, sem m i­ nőségileg a piac növekvő igényeinek többé m egfelelni. Így a X V III. század végén, a X IX . század elejé n m egkezdődött a céhes és céhen k ív ü li k ézm ű v esip ar válsága h a z án k b a n is. A céhekkel szem beni országos elégedetlenség nyom án II. József 1781 -i ún. tü relm i ren d e lete a céhen belül vallásos kötö ttség felo ld á­ s á t célozta. A re n d e le t felm en te tte a p ro testán s ip a ro so k a t a róm ai k ato lik u s istentiszteleten, sz e rta rtá so n való kötelező m egjelenéstől, s egyben m egb írság o lásu k at is m eg tilto tta. A céhek „elvileg k im o n d o tt e ltö rlésé t” az 1785-ben k ia d o tt re n d e le t u g yan m egcélozta, am ik o r m in d en k in ek lehetővé tette, hogy b árm ily en ip a rt szabadon g y ak o ro l­ hasso n ; a re n d e le t az onban nem valósult meg. Az 1790/91. évi L X V II. t c. a k éz m ű ip a r és m a n u fa k tú rá k fejlesz­ tésén ek érd ek éb en szintén a céhek m egrendszabályozását tű z te ki célul, hogy „ ...kü lö n fé le gyárak létesítése s g yá rtm á n yo k behozatala, m ű v é sze k és m esterem b erek szá m á n a k szaporítása” leh ető v é váljon. A céhek tö rté n eté b en a X IX . század m á r a h an y a tlá s korszaka, m i­ vel az ip a rfejlő d és ú tjá b a n álln ak , a m esterségek űzésének m onopo­ lizm us rendszere nem felelt m eg a tá rsa d a lm i törekvések n ek . E zért kezd etb en részleges reform ok je len tek m eg a céhek átszervezése cél­ jából. 1802-ben új céhszabályzatot v ezettek be, 1805-ben a h ely tartó tan ács ren d e lete a céhszabályokat egyöntetűvé tette. A szabályok h a ­ tósági felügyelet — com m issarium — a lá ren d e lték a céheket. 1813b an egységes sz ab ály zatterv ezet lá to tt napvilágot, a m it a v árm eg y ék ­ hez is m eg k ü ld tek. 1825-ben ism ét e ltilto ttá k a céheket attó l, hogy a nem k ato lik u s m este re m b erek e t a k án to rm isék részv ételére kénysze­ rítsék. Egy 1828-as ren d e let érte lm é b en a céheket kötelezték, hogy a m ás hely en szab ad u lt legényeket is vegyék fel m aguk közé. S zéche­ nyi Istv á n 1830-ban k ia d o tt H itel cím ű m űvében szin tén p álcá t tö rt a céhek felett. Az 1840-es országgyűlés te tte m eg az első lép ések et az ip a rsz a­ badság felé, a „g y árak jo g viszonyairól” szóló X V II. tc.-ben, am ik o r k im o n d ta, hogy a „gyártó, in tézetéb en m in d en n em ű m esterség et űző seg éd m u n k áso k at szabadon a lk a lm a z h a t”. 1848. jú liu s 9-én K lau zál G áb o r ren d e leté b en m ódosította a céhszabályokat, d e az ip a rü g y vég ­ leges ren d ezésére a szab ad ság h arc esem ényei m ia tt m á r n em k e r ü l­ h e te tt sor. A z ö n k én y u ralo m éveiben, 1850-től ren d e lete k k el szabályozták az ip arü g y ek et is. 1857. fe b ru á r 9-én császári re n d e le t fo szto tta m eg a céheket az egyik legfőbb joguktól, attól, hogy az ip arg y ak o rlás jo g át m aguk adom ányozzák. 1860. m á ju s 1-től k o rláto lt ip arszab ad ság lé ­ p e tt érvénybe. A k ép v iselő h ázb an 1869. o k tó b er 21-én ism ét ip a rtö r­ v é n y -ja v a sla to t n y ú jto tta k be. E nnek a la p já n k észü lt el az 1872. évi V III. t c., az ún. „ Ip a rtö rv é n y ”, m ely 1. § -áb an k im o n d ta, hogy a m a ­ g y ar k o ro n a te rü le té n m in d en n ag y k o rú egyén b árm e ly ip a rá g a t ö n ­ álló an , szabadon g y akorolhat. Az ip a ro so k n a k (ugyanazon, vagy k ü ­ lönböző ip a rt űzők) a céhes érd ek v éd elem h e ly e tt „érd ek eik előm oz­ d ítá sa ” céljáb ó l ip a rtá rsu la to k a t k ell szerv ezn iü k . Ez a tö rv én y m o n d ­ ta ki a céhek felszám o lását: „83. §. a je len tö rv é n y életbelépésétől szá m íto tt 3 hó alatt va la m e n n yi fe n n á lló céh m eg szű n ik.” N ógrád m egyében en n ek a fo ly am atn ak , a tö rv én y h ató ság i b i­ zottság h a tá ro z a ta sz e rin t 1872. jú n iu s 15-ig k e lle tt befejeződnie. A kibontakozó k ap italizm u s g az d aság i-tá rsa d alm i ren d sz ere sz ám á ra a feu d ális ip a ri term elés a lk a lm a tla n n á v ált. A k ia lak u ló b an levő b el­ ső piac szükségletei m eg k érd ő jelezték a k ézm ű v esip ari te rm elés lé tjogosultságát, m e rt a k eresk ed elem k ézm ű v es és feu ád ális term elési bázisa nem elég ítette ki a növekvő k eresletet. Az ellen tm o n d ás felo l­ d ásak é n t a tő k e b eh a to lt a term elésbe, m eg terem tv e a tő k e te rm e lé ­ si bázisát, a g y árip a rt. A k isip ar az o n b an n em tu d o tt a k ró n ik u s tő k e h ián y m ia tt m eg­ k apaszkodni, életk ép telen ség éért m ég 1896-b a n is az 1872. V I I I . tc -t h ib á z ta tta : „ . . . a n ém e t birodalom ip a rtö rvé n yé t h o nosította m eg, te lje sen szabad versen yre bocsátván, az ip a rt s eltö rö lvén a ké p esí­ tést. E z által a tá rsu lá st m eg b én íto tta , s a százados czé h ren d szer jó ­ za n ipara közp réd á ja le tt a k e d v e zm é n y e s gyáriparnak, s a m in d e n t fe lfa ló n em hiva to tt, ü zérked ő tő k én e k, m e ly bárm i m esterség re ö n ­ m agában bírta ké p esítését.” A NÓGRÁD M EGYEI CÉHEK K IA L A K U LÁ SA ÉS MŰKÖDÉSE M egyénk céh esip arán a k fejlő d ésé t d eré k b a tö rte az 1663-mal kezdődő részleges tö rö k u ralo m . B alassag y arm at, Szécsény elm en e­ k ü lt m e sterem b erei a fü lek i és losonci céhek szervezetébe lép tek be, vagy a nagyobb — kékkői, d iványi, gácsi — u ra d a lm a k szolgálatába szegődtek. A m egye jelen tő s településein, a v o lt m ezővárosokban a céh ren d szer em lék ei a X V II. századig n y ú ln a k vissza. A legtöbb m es­ te re m b er F ü lek e n élt, ah o n n a n később, a tö rö k elől, szintén L osoncra m e n ek ü ltek . Így a X V II. század végére Losonc le tt a m egyei céhesi p a r kö zp o n tja. A X V III. század elején, a tö rö k k iű zése u tá n m eg in ­ duló ú jjászerv ező d ési fo ly am ato t m eg y én k b en is felfed ezh etjü k , sőt ú j céhek a la k u lá s á t is m egfigyelhetjük. A h azai céhek, m in t a k éz m ű ip a r és a m este re m b erek v éd elm é­ r e alk o to tt testü letek , az olasz és n ém et céhek m in tá já ra létesü ltek , d e a lk alm az k o d tak a m agy aro rszág i jogviszonyokhoz. Így a k irá ly á l­ ta l ado m án y o zo tt p riv ilég iu m o k (Fülek: szabócéh, 1674; L osonc: f a ­ zekascéh, 1653) m e lle tt azo k b an a m ezővárosokban és falv ak b an , am ely ek fö ld esú ri h atalo m a la tt állta k , az illető fö ld esu rak a d tá k vagy erő síte tté k m eg a cé h szab ad alm ak at (F ü lek re és L osoncra kiterjed ő , érv én n y el a v arg á k k a p ta k szab ad alm at, 1656-ban W esselényi F eren c­ től, s ugyanígy k a p o tt a fö ld esú rtó l B a lassag y arm ato n 1656-ban a csizm adia-, K ék k ő n 1686-ban a szabó-, Szécsényben 1617-ben a csiz­ m ad ia-, v arg a-, posztónyíró, szabó- és szűcscéh.) 23 �V oltak az ip aro stársu láso k között egym ással egyenjogúság a la p ­ já n szövetkezett céhek is. Ezek alk o ttá k az ún. közös céheket. A több v áro sra vagy helységre k ite rjed ő közös céhek lé treh o zásán ak oka legtöbbször az az egyszerű tén y volt, hogy a m esterem b erek oly k e­ vés szám ban éltek az illető településen, hogy n em tu d ta k céh ek et a l­ kotni. Így k a p ta k közösen p rivilégium ot a m á r e m líte tt v arg á k is — L osoncra és F ü lek re k ite rjesz tv e jogaikat. H asonló v olt a helyzet Lo­ sonc és T ug ár esetében is, ahol a csizm adiák 1830-ban, a tím áro k 1818-ban, Losonc és R im aszom bat esetében a csizm adiák, szabók, szű­ csök 1720-ban, a bognárok, kovácsok 1819-ben, a csizm adiák 1821-ben k ap tak így privilégium ot. A vegyescéh-privilégium ok, am elyekben különböző ip aro so k egye­ sültek, szintén hasonló o k ra vezethetők vissza: B alassag y arm ato n k a ­ lapos-, k á d á r-, kötélverő-, ny ereg g y ártó m esterek 1829-ben, asztalos-, bognár-, kovács-, lak ato sm esterek 1826-ban, Losoncon a fésűsök, v a r ­ gák 1839-ben, a nyereggyártó-, posztónyíró-, szabó-, szíjg y ártó m esterek 1649-ben k a p ta k privilégium ot. Szécsényben, k é t vegyescéh 1832-ben, a kötélverő-, szűrszabó-, v arg a céh 1846-ban, a pásztói tím ár-, v a rg a ­ céh 1817-ben, a csizm adia-, v argacéh 1617-ben, a szabó-, szűcs-, sz ü r­ szabócéh 1817-ben k a p o tt hasonló szab ad alm at. A m egye egész te ­ rü le té re pedig a m o ln áro k 1818-ban, a m észárosok 1829-ben k a p ta k céhprivilégium ot. A X V III. századra m á r csak D ivény, Fülek, Gács, Losonc, K ék ­ kő, Pásztó, Szécsény, N ógrád, S zirák, Nagyoroszi, B a la ssag y a rm at v i­ selte a m ezővárosi elnevezést. E zeken a településeken részb en a föl­ d esu rak tám o g atásá v al a la k u lta k ú jjá a céhek és keletk eztek az ú jak . B alassag yarm aton 8 céh a la k u lt: posztókészítő 1741, 1751, v arg a 1751, szabó, szűcs 1755, gom bkötő 1761, csizm adia 1768, szíjg y ártó 1768; P ásztón csapó 1748, csizm adia 177. D ivényben, K ékkőn egy-egy, L o­ soncon 3, L osonc-R im aszom batra k ite rjesz tv e 1 vegyescéh k eletk e­ zett. A X IX . század m ásodik évtizedétől kezdve az ország b an m eg in ­ duló k ézm ű ip ari fejlődés h a tá s a alól m egyénk sem tu d ta k ivonni m a ­ gát, így a céhek utóv irág zásáró l le h e t beszélni. Ez az o n b an m á r nem v o lt tartó s, m e rt a k isá ru term elés létjogosultsága v isszav o n h a ta tla­ n u l m egszűnt, és a céhekbe tö m ö rü lt iparosok in k áb b m ezőgazdasági term elésü k rő l vo ltak nevezetesek, m in tsem ip a ru k ró l, p edig n ag y ­ szám ban é lte k m e sterem b erek a m ezővárosokban. N ógrád m egyében 1813—1846. között 51 új céhet alap íto tta k . Ezek a céhek azo n b an m ár a tö rv én yek érte lm é b en k izárólag k irály i p riv ilég iu m m al ren d elk ez­ tek. E bből az időszakból F ü lek e n 1, G ácson 8, Losoncon 3, LosoncT ugáron, 3, L osonc-R im aszom baton 2, B alassag y arm ato n 4, Szécsény­ ben 4, P ásztón 9, N agyorosziban 2, S zirákon 1 céh a lak u lá sáró l tu ­ dunk. A céhbeli m e ste re k szám a is erősen különbözött: 1828-ban B a­ lassag y arm ato n 3692 lakosból 184, N agyorosziban 1928 lakosból 19, P ásztón 4141 lakosból 93, Szécsényben 3351 lakosból 65 v o lt az ip a ro ­ sok szám a. 1847-ben az iparosok szám a Losoncon 876. B alassag y ar­ m aton 516 fő, ebből az önálló m esterek szám a 344—256 fő volt. A céhek u tóéletébe p illa n tsu n k be n éh án y d o k u m en tu m segítségével. 1832. augusztus 27-én folyam odtak a m egye közgyűléséhez céh­ alap ítási kérelem m el a szécsényi asztalos, lakatos, köteles, kőm űves, kém ényseprő, nyerges, kerék g y ártó , kovács, ács és rézm űves m e ste r­ em berek. K érvényükből k itű n ik , hogy „az olly M ester E m bereknél, k ik K issebb V árosokban, vagy éppen falu helyen Czéhek N élkül meg telep ed v e v annak, több féle ak a d ály o k A dódván elő, g y ak o rta szem ­ betűnő, sőt ollykor k i p ó to lh a ta tla n k á ro k a t szenvedn i k é n te le n íte ­ nek.. . m in t Czéh n élk ü l valók ren d esen legényt nem ta rth a tu n k s nem is k apunk, In a st N em sz ab a d íth atu n k , V ásá ro k ra M űveink Á ru ­ lá sa v ég ett nem já rh a tu n k , tsa k M agunk lak h ely é b e sz o rítv a olly szűken élh etü n k meg, hogy a M ester em b er n ev e t m a jd n em haszon­ ta la n u l visellyük.” E zért h a tá ro z tá k el m agukat, hogy céhet a la k íta ­ nak. M ivel Szécsényben a szabó-, csizm adia-, és v arg a m esterek m ár k ü lö n céhet alk o ttak , a kérelm ező 17 különféle „m esterség et g y ak o r­ ló m e ste re k ” vegyescéh-alapítási k érv é n y ét 1835 m árc iu sá b an tá r ­ gy alta m eg a m egyegyűlés. Az egyenkénti vizsgálat, m ely k ite rje d t a m esterségbeli tu d á su k ra , legényeik sz ám á ra s egyéb vagyoni h ely ze­ tü k re, m eg állap íto tta, hogy „ ...ezen M ester em b erek egyedül Szé­ csénybe (m ellynek népessége m in t egy 3500 lé lek re m egyen) elk észí­ te tt m u n k á ik a t hely b e el nem a d h a tv á n , a közelébb levő helyeken (úgy m in t B. G y arm a th o n m elly egy statio tá v o lság ra L ossontzon m elly 2 S tatio táv o lsá g ra és Szirákon. M elly 2 S tatio tá v o lság ra fekszik) ta rta n i szokott v á sá ro k ra k én tele n ek já rn i, s m in d ezek, a V ásáro k ra való k ereskedéseken k ív ü l is, m in d pedig a kész re n d e lé ­ se k re dolgozó m esterek egyedül Szécsény m v á ro sáb an lévő m u n k á ik ­ k a l élelm eket fen nem ta rth a tn á k , h a a k ö rü l levő h ely ek en lakó 24 U raság o k n ak nem dolgoznak m ellyekből összvesen M esterségbeli jö ­ vedelm ek olly tsekély, hogy egyedül a legszegényebb so rb a á llh a t­ n a k .” De így v o lt ez m á s u tt is a m egyében. A céhekbe tö m ö rü lt ip a ­ rosok m eg élh etését a helyi szűkös m eg ren d elések n em b iz to síto tták A X IX . század közepén az iparosok és m esterem b erek n évjegyzé­ k ének ö sszeállításak o r p ro b lém át je le n te tt m ég a n n a k az eld ö n tése is, hogy k ik érte n d ő k a keresk ed ő k és ip a rű z ő k neve a la tt? .oly „. m e sterem b erek is k ik u gyan czéhbeliek d e in k á b b földm űveléssel m in t m esterségükkel fo g lalk o zn ak ?” A m egyei k iv áltság lev elek m eg­ adási feltételei között pedig első h ely en szerep elt az „u d v a ri d íjja k ” m egfizetésének lehetősége, v a la m in t „a Czéh fe ltartásá h o z szükséges költségek fedezésére, m e g k ív á n ta tó” képesség. S, hogy m e n n y ire n e­ héz v o lt elő terem ten i a gazdasági feltételek et, a r r a jó p éld a a b a la s­ sag y arm ati kőm űves- és ácsm esterek 1850-ben k eltezett kérelm e. Ezek a m esterek n em v o ltak képesek ú j céhlevelet k iv á lta n i, és ezért, m i­ vel az asztalo s- és la k ato sm esterek k e l hasonló szak m áb an dolgoznak, és az o k n ak pedig Cs. K ir. Céh k iv á ltsá g u k van, k érté k , hogy az „egyesült A sztalos és L ak ato s C zéhben” ren d es ta g o k k én t dolgozhas­ sanak, és egyben élhessen ek is a k iváltságokkal. Az abszolutizm us időszak áb an a m esterjo g m egszerzéséhez sz ü k ­ séges „T ak sa” összegének m e g állap ítása is gondot okozott. E rre ab ­ ból k ö v etk ezteth etü n k , hogy a céh ek n ek válaszolni k ellett a r r a a k é r­ désre, hogy K ereskedelm i és Ip arü zle ti u ta sítá s 161. §-a szerin t m eg­ á lla p íto tt 10 p ft ta k sá t ki tu d já k -e fizetni. A kékkői céhek n em ta lá ltá k kev ésn ek az összeget, d e m eg je­ gyezték, hogy „ m ennél kisebb a m ester Díj, annál több szeg én y e m ­ b ern ek áll teh etség éb en a zt m agá n a k m egszerezni, s hogy a K é k k ő i C zéh-beli m estere m b e re k tö b b n yire ollyanok, k ik m estersé g ü k m e l­ lett fö ld m ű v elé sse l fo g la lko zv á n y m estersé g ü ke t ú g yszó lvá n csak m e l­ lék, s té len át g ya ko rlo tt ke re setn e k ta rtjá k ”. A losonci céhek pedig a nagy k ia d áso k a t p an aszo lták és e z é rt ők 20 p ft összeget ta rta n á k m egfelelőnek, m ivel „ m ajdnem m in d en V á ­ rosban olyan csekélyre rúg a zo k n a k szám a k ik a C zéhekbe álnak, hogy a legszükségesebb kö ltség ek fedezésére is a csekély összeg n em elegendő, ezekn él fo g va a n n a k felje b b re való e m e lte té sé t” ja v aso l­ ták. A nagyoroszi céhek m á r ed d ig sem k é rte k tö b b et 10 p ft-n á l, s ezért m éltán y o sn ak ta rto ttá k ezt az összeget. A szécsényi céhek „ ...a régi szabadlom le ve lö k értelm é b en 25 p ft- n y i d íja t fize tv é n , m á so k is an n yira kö tele zen d ő k”, e z é rt az eddigi 25 fo rin t m e g ta rtá ­ s á ra szavaztak. K o rn él Je n ő k e rü le ti biztos azo n b an h o zzáfűzte v é­ lem én y ét „ ...1 0 p. fo rin tb a m eg á lla p íto tt m esterd íj m in t a helyb eli vagyoni s ü zle t jö v ed e lm i k ö rü lm é n y e k h e z igen is a lka lm a zo tt, u tó b b is m eg tartandó len n e.” A Sziráki céhek 12 fo rin to t szed tek m e ster­ d íjk é n t „de itt is elégtelen a céhnek, m e rt kevesen v an n a k k ik cé­ hek b e szo rg alm azn ák ”. A b alassag y arm ati céh előljá ró i sz e rin t „a czéhek szükségei k ellően fed eztetn én ek ”. K érésük, hogy 25 fo rin tra em eljék a b elép ést m egváltó összeget. K om árom y főszolgabíró, figyelem be v e tte ezeket a kíván ság o k at, és végül is 15 p en g ő fo rin t összeget ta rto tt m egfelelőnek, m e rt ezt az összeget, a k iseb b v áro so k b an lakó „szegényebb so rsú ak ” is m eg tu d ­ já k fizetni. A X IX . század elejéig a lakosság h aszn álati eszközeinek nagy részét a céh esip ar á llíto tta elő. M egyénkben az országos céhek tö b b ­ sége m e g találh a tó volt, te rü le ti elo sztásu k ra n ézve az v o lt a je lle m ­ ző, hogy a h áro m nagyobb telep ü lés te rü le té n — B alassag y arm ato n , Losoncon, S zécsényben — illetv e a k iseb b m ezővárosokban (úgy, m in t K ékkő, Gács, Fülek, D ivény, S zirák, N agyoroszi és P ásztó te rü ­ letén) h elyezkedtek el. A céhek szám án ak m egoszlása 1854-ben a k ö ­ vetkező v o lt: K ékkő 2 céh, F ü lek 5 céh, G ács 4 céh, D ivény 4 céh, N agyoroszi 5 céh, S zirák 4 céh, Szécsény 4 céh és 2 k iv áltság lev éllel n em rendelkező céh. B a lassag y arm ato n 16, Lo soncon a céhek szám a 15 volt. A válaszokból világossá válik, hogy m ié rt n em h a tá ro z ta m eg a m egye tő k é sip a rá n ak k ia la k u lá sá t a feu d alizm u sb an lé tre jö tt cé­ h esip ar továbbfejlődése, fejlesztése, és m ié rt nem m u ta th a tó k i szo­ ros k ap cso lat a céh esip ar és a tő k é sip a r k özött? P ró b álk o zás v o lt ugyan, pl. a b ő rg y árala p ítá si k ísé rle t Losoncon 1845-ben, ah o l a m a­ n u fa k tú ra , a tím á r-, és csizm adiacéh elszeg én y ed ett és b é rm u n k a v á l­ la lá s á ra k én y sze rü lt ta g ja it k ív á n ta v o ln a m u n k a erő k én t felh a szn á l­ ni. A ta k sá k ra ad o tt válaszok h ív e n tü k rö zik a gazdasági viszonyokat. Szvircsek Ferenc �KÖ RKÉP Együtt, vagy külön v id é k i a n t o l ó g iá k r ó l A ntológiák m indig v o lta k és n y ilv án m in ­ dig is lesznek. Ú gy tű n ik azonban, hogy az utó b b i 10—15 évben különösen elszaporod­ tak, s ahogy a 70-es évek felé közeledünk v izsgálódásunkban, egyre nő a szám uk. Az elkövetkezőkben k ísé rlete t teszek a rra , hogy néh án y , egy-két éve m egjelent, s tu la jd o n ­ k ép p en „v életlen szerű en ” k iv á laszto tt an to ló ­ g iá t jellem ezzek, érté k eljek . T eh át korán tsem törekszem teljességre. E lem zésünket azonban előbb m in d en k ép p en általán o sa b b síkon kell k ezd en ü n k ahhoz, hogy közelítően igazságos és á rn y a lt képet rajz o lh assu n k m a jd m a g u k ­ ról a k o n k rét gyűjtem ényekről. M in d en ekelőtt a fogalom p ra k tik u s m eg­ h atáro zá sán á l kell k ezd en ü n k ; ez le h e t egy­ á lta lá n b árm iféle (közös) gondolkodásnak az alap ja. L ényegében e rre m egfelelőnek látszik a Világirodalmi L e x ik o n I. k ötetének cím ­ szav a: „ ...v e rs e k , prózai m űvek, ill. ezek részletein ek adott sze m p o n t szerint váloga­ tott g y ű jtem é n ye . ( ...) A z ú jk o rb a n a foga­ lom k ere tei k itá g u lta k és lényegében a leg­ több g y ű jte m é n y fa jtá t anto ló g ián ak nevezik. Az an tológia . . . összegyűjtheti egy korszak vagy egy irá n y z a t re p re z e n ta tív a lk o tá sa ­ it, ( ...) állást foglalhat a kortársi irodalom va la m e ly ik áramlata m ellett. Az a n to ­ lógiák tü k rö zik k o ru k ízlését és iro d alo m ­ szem léletét, s halad ó vagy k o n zerv atív v álo g atási sz em p o n tjaik k al erősen befo ­ ly áso lják az iro d alm i k ö ztu d ato t”. (362. o. — az én kiem eléseim : D. P.) B izonyára le ­ h etn e itt a m e g h atáro záso k at to v áb b finom í­ tani, hiszen a gyű jtem én y p éld áu l neg atív m ódon is tü k rö zh e ti k o ra ízlését stb., s nem kell fe lté tle n ü l pozitíve azt m ag áb a fo g lal­ nia. E lm életi k iin d u ló p o n tn ak azonban ennyi m égis elegendő. P ersze, e le írás egy id e á l­ típ u st k ö rvonalaz u gyanakkor, am elynek v a ­ lószínűleg nagyon kevés antológia felelne m eg az életben. A fen ti m eghatározások belső ta rtalm a , úgy gondolom , elsősorban esztétikai, b á r k é t­ ségtelen, hogy ideológiai vonatkozásai is van nak. A lk alm azh ató len n e k izárólag egy ideo­ lógiai, iro d alo m -k u ltú rp o litik a i szem pontren d szer is persze, külön ösen te k in te tte l a r ­ ra, hogy elem zésünk m ost a vidéki anto ló g i­ á k ra korlátozódik k o n k rétan . E zeknek az a n ­ to ló g iák n ak az elszaporodása — először csak a té n y t ö nm ag áb an vizsgálva — több dolog­ ra is egy szerre h ív ja fel a figyelm et. A leg­ szem betűnőbb kétségtelenül, az, hogy a m a ­ g y ar k u ltu rá lis életb en egy igen fontos v á l­ tozás csírá it jelzi, nevezetesen azt, hogy a k u ltu rá lis életb en m eg in d u lt egy de­ centralizációs folyam at. E rre sokszor, sokféleképpen tö rté n te k m á r kísérletek , de a főváros és vid ék ilyen érte lm ű sz em b eállítá­ sát m áig nem tu d tá k lerom bolni. P edig e n ­ nek a részben m ondvacsinált, részben sajnos, valóságos ellen tétn e k a m egszüntetése, ném i tú lzással élve, létkérdés. E nélkül a k u ltú rá ­ b an sem a la k u lh a t ki olyan egészséges v e r­ seny, m ely irodalom ra, m űvészetre m e g ter­ m ék en y ítő en h a th a t. Az az egységesség, am ely k o ráb b a n m ég m erevebb volt, és m a is u ra l­ kodóan létezik, m esterségesen fen n ta rto tt, leg feljeb b m űvészeten k ívüli célokat szolgál­ hat, de sem m iképpen sem m a g át az iro d alm at. A vidék en m egjelenő an to ló g iák — m o st fü g ­ getlenül érté k ü k tő l — m in d en k ép p en ezen a centralizáció n igyekeznek tö b b -k ev eseb b si­ k e rre l rést ütni. F e lté tle n ü l m eg k ell e m líte ­ ni itt a vidéki fo ly ó irato k szerep ét is, a n n á l is inkább, m e rt létük, egész tev ék en y ség ü k eg y ­ részt ug y an eb b en az irá n y b a n h at, m ásrészt az anto ló g iák k al sokszor k o n k ré ta n is szoros k ap cso latb an v an n ak . Az, hogy az É letünk, az Új F o rrás, a Palócföld fokozatos színvo­ n alem elk ed ése tény, nem h allg ath ató e l; a többi n agy régi vidéki fo ly ó irato t — T iszatáj, Jelen k o r, A lföld stb. — is id e véve, nyugod­ ta n jelen th ető ki, hogy tev ék en y ség ü k m a m á r országos jelentőségű. Sőt, an élk ü l, hogy m ost a m á r úgy is m eglevő ellen téte k m ellé egy ú ja b b a t a k a rn é k k reáln i, bizonyos é rte ­ lem ben so k k al több v árh a tó — m e rt az ed ­ digi m űködés e rre valóságos alap o t ad — az e m líte tt fo lyóiratoktól, m in t fővárosi tá rs a ­ iktól. L ényegében, csak in k áb b itt a jövőre téve a hangsúlyt, ugyanez á ll az an to ló g iák ­ ra is, h a leh ető ség eik et jó l h aszn á lják ki. L é­ tü k tén y e te h á t m á r ö n m ag áb an is p ozitívan értékelh ető , h a az előzőekben je lz e tt k u ltu r á ­ lis szerep et te k in tjü k . A szem p o n tren d szer egy m ásik elem ét em elve ki, u g y an e rre az e re d m én y re ju th a tu n k . Az ú g y n ev ezett „ fia ­ ta l iro d alo m ” p ro b lém ájá ra , hely zetére gon­ dolok. Egyelőre csak azt em líteném , hogy az antológ iák első so rb an és n agy többségükben a pályakezdő, tö b b n y ire k o ru k ra nézve is fia ­ ta l író k n ak -k ö ltő k n e k n y ú jta n a k viszonylagos kísérletező te rü lete t, m egjelenési lehetőséget; azokat az alk o tó k at v á lla ljá k fel így vagy úgy, ak ik n ek nem , v agy csak k o rláto zo tt és felem ás m ódon ju t hely a cen tralizáció b an , a k ik nem tu d n a k m áshol b em u tatk o zn i, n y il­ vánosságot kapni, leg aláb b is k o n c e n trá lta b ­ ban, nem fo ly ó irato k b an szerteszórva. Itt kell azt is m egem lítenem , hogy igen g y ak ra n olyan alk o tó k és m ű v eik b u k k a n n a k fel az antológ iák b an , ak ik n ek m á r jó id eje k ö tettel k ellene ren delkezniök, de különböző okok m i­ a tt ezt m ég nem sik e rü lt e lé rn iök, noha a m űvek m inősége és m ennyisége ezt lehetővé tenné. A tech n ik ai okok közül csak egyet rögzítek : a m agy aro rszág i nyom orúságos nyom daviszonyokat, ah o l egy-egy könyv á t ­ fu tási id e je m in im u m k ét év, s h a ehhez hozzávesszük a szin tén hosszadalm as előké­ szítési m u n k á lato k idejét, ak k o r azt hiszem , m in d en k o m m e n tá r felesleges. A lényegi okok közül is csak egyet szeretn ék rö g zíten i: b á r kétségtelen, hogy a 10 évvel ezelőtti v i­ szonyokhoz kép est a k iad ó i p o litik a v a la m e ­ lyest ru g alm asa b b á v ált, s id ő n k é n t egészen fia ta l író k n ak -k ö ltő k n e k is te re t enged leg ­ alább egy k ö tet erejéig, m ű k ö d ésü k et m égis elsősorban a m erevség jellem zi, a k o ck ázat­ tól, a vállalk o zástó l való félelem . Az ily m ódon felhalm ozódott és o b je k tiv áló d o tt szel­ lem i en erg iák term észetesen m ás u ta k a t k e ­ resnek m a g u k n ak ; en n ek egyik lehetséges m ódja az an ato ló g iák b a való töm örülés, cso­ porto k b a verődés. De nem szabad elfe le jte ­ ni, hogy ez k ényszerhelyzet, k én y szerállap o t, nem szabadon v álaszto tt, h an e m érte lem sze­ rű e n m a n ip u lá lt lehetőség. S h a ezt az á lla ­ potot jól végiggondoljuk, a k k o r azo n n al elő ­ tű n n e k az an to ló g iák „h á tu lü tő i”, am ely ek ta ­ lá n a legszebben egy központi g y ű jtem én y ­ ben, a M adárúton cím ű an to ló g iáb an lá tsz a ­ n a k (erre a k ia d v á n y ra részletesen nem té ­ rek ki, am úgyis sok v ita volt ró la ; erényeit, h ib á it k ö zism ertn ek tételezem , csak p éld a­ k é n t em lítem .) E zeket a „h á tu lü tő k e t” össze­ foglalóan egy szóval tu d n á m m e g h a tá ro z n i: a sk izo frén iáv al. U gyanis, m in d en író -k ö ltő te r ­ m észetes törekvése, hogy ö n m ag át egy sze­ m élyben, szu v erén alk o tó k én t a v ilá g n ak m eg ­ m utassa. E hhez a belső valósághoz kapcsolódik a külső, m ely — egészen m ás szem pontok sze­ r i n t — szin tén ebb en az irá n y b a n hat. A reális közösségek h iá n y a az eg y én ek re szak ad ást, az elszigetelődést segíti elő: etik ailag ez ért a ténylegesen já rh a tó út, az am ely n ek az a lk o ­ tók egyedül v ág n ak neki, azaz, k ív ü l m a ra d ­ n ak a dolgokon s a m ű v el foglalkoznak, m ely csak így le h et au ten tik u s, m ik ép p en a m ű v et létrehozó élet is. Az így v állalt élet és m ű — m ely n ek lényeges elem e a k iv á rá s — persze szö rn y ű te rh e k e t ró az egy én re m in d en te ­ k in te tb e n , s ezt csak kevesen képesek e ltű r ­ ni és v á lla ln i (v an n ak persze p éld ák : M é­ szöly M iklós, O ttlik G éza n ev é t sorolom csak fel). Így szü letik m eg a tu d a th asad ás — a te r ­ m észetes törek v ések , az etik u s ú t m egcsúfo­ ló d ik ; az egyéni k iv á rá s-p ró b á lk o zá s h ely ett az ad o tt viszonyok között so k k al kevésbé r e ­ ális csoportos fellépés, a m eg jelen ési le h ető ­ ség csáb ításak ép p en . A csoportos és főleg egységes fellép ésre persze igen nagy szükség lenne, hiszen közelebbi p ersp e k tív á b an n y il­ v án h atásosabb, az á ttö ré sre alk alm asa b b s kevesebb — a k á r a szó legszorosabb é r te l­ m éb en véve is — em b eri áld o zato t igényel. Az ez idáig létrejött, an to ló g iák n agy tö b b sé­ gében azo n b an ez az egységes fellép és csu ­ p á n látszólagos, s az eg y ü tt való szereplés a legtöbbször csak an n y it ta k a r, hogy az a n to ­ lógia p u sz tán csak egy egyszerű m egjelenési lehetőség és sem m i több. S ez m á r azt h i­ szem, n agy b a j ; csoportba-közösségbe álln i csu p án a fen t e m líte tt okok m ia tt alig h a le ­ h et hasznos a k á r m űvészi, a k á r em b eri szem ­ pontból. Nem is beszélve m ost arró l, hogy ez a m á r je lz e tt m a n ip u lá lt á lla p o tb a n való részv ételt is je le n ti egyben. K ü lö n k ell szólnom v ázlato san a csoportos fellépések p a ra d o x v o n ásáró l: a nem zedéki csoportosulásról (nem szám olva m ost azt a n éh á n y k iv ételt, am ik o r az an to ló g iák b an m á r „ b e fu to tt” alk o tó k is részt vesznek). K é t­ ség telen ü l ezekben a k ö te tek b e n n ag y jáb ó l azonos k orosztály szerepel, n agy á lta lá n o s­ ság b an hasonló célokkal, tö rek v ések k el, de úgy gondolom , n em zed ék k én t való m e g h a tá ­ ro zásu k b an csak ez a k ét m eglehetősen b i­ zo n y talan és hom ályos tényező em líth ető fel. P ersze n eg a tív m eg h atáro záso k k al ta lá n egy­ szerű b b le n n e a dolog — az előző n em zed é­ k ek h ez k ép est m ib en különbözik, m it nem a k a r, nem tesz stb. ez a n em zed ék ; ez sem kevés, bizonyos viszonyok között ez a n eg a­ tív lé t le h et a legtöbb is. N em zed ék alk o tásra azonban, azt hiszem , kevés. T eh át nem csak látszólagos csoportos fellép ésrő l v an szó, h a ­ nem látszólagos nem zedéki fellépésről is. A k érd és persze úgy is felv eth ető , hogy lén y e­ ges-e, fo n to s-e eg y á lta lá n ez a nem zedéki kérdés. A v álasz e rre is p arad o x o n le h et; igen is, m eg nem is. L ényeges ab b ó l a szem ­ pontból, hogy fo n to sn ak láto m az egységes csoportos fellépést, m e rt a nem zedéki tu d a t ezt a közösséget erő síth etn é. A m á r szintén vázolt viszonyok viszont, h a nem is m ellé­ kessé, de m ásodlagossá teszik ezt a k é rd é st p illan atn y ilag . S itt m eg in t csak az egy én ­ hez, az egyéni ú t p ro b lém ájáh o z ju tu n k visz­ sza. A nem zedéki k ateg o rizá lá st egy éb k én t az ért sem ta rto m , en y h én szólva, sz eren ­ csésnek, m e rt m á r ö n m ag áb an is korlátoz, h atá ro k közé szorít, úgy egységesít, hogy a k ülönféleséget, sokféleséget n iv e llá lja , össze­ m ossa. M ásrészt a „n em zed ék k el” való „el­ b á n á st” k ö n n y íti meg. m íg h a k ü lö n -k ü lö n k ell az egyes em b erre l-alk o tó v al szem benéz­ ni, k ritik u sn a k , k u ltú rp o litik u sn a k eg y a rán t 25 �sokkal nehezebb a helyzete: a tényleges v a­ lósággal kell szem benéznie s nem k re á lt v a ­ lósággal — nem „ a rc ta la n nem zedékkel” (Za­ lán Tibor), töm eggel, hanem ahol és am ikor lehet, egyéni arcokkal. K étségtelen sajnos az, hogy az antológiákban felbukkanó alkotók szám a az arc talan ság felé so d o rja ezt a k v á ­ zi-nem zedéket. N ém ileg p atetik u s fo rd u la tta l élve, elborzasztó m ennyiségben készülődnek, v an n a k jelen ezeken a fórum okon pályakez­ dők — elsősorban költők, ak ik en nyien a m ag y ar irodalom ban ta lá n soha nem voltak, pedig M agyarország m indig is „nag y h atalo m ­ n a k ” szám ított ebből a szem pontból. M eg­ gondolkodtató tény ez, s h a m egpróbálunk a m élyére tekinteni, kiderül, hogy önm agánál sokkal többet je le n t és ugyan ak k o r bizonyos értelem b en m enti is a „n em zedéket”. A m ű ­ vészi tevékenység bárm ely ág azata tu la jd o n ­ képpen két részből, elem ből tevődik össze: egy kollektív-közösségi elem ből és egy in d i­ vid u ális elem ből. E k ettő egym áshoz való viszonya, hogy m ik o r m elyik uralkodó, vagy m ik o r v an n a k egyensúlyban, k o ro n k én t v á l­ tozó. A schilleri term inológiát alkalm azva, a n aiv k o r jellegzetessége az előbbi d o m in an ­ ciája, ah ol is az in dividuális elem nyilván egészen m ellékes, esetleges körü lm én n y é v á l­ tozik. A szentim entális korszak jellem zője, hogy az utóbbi v álik elsődlegessé és a k ö ­ zösségi elem csak an n y ib an játszik szerepet, am en n y iben a m űvek soha nem az aszta lfi­ óknak, hanem m ások sz ám ára készülnek. S zentim entális k o rb an az eszm ényi nyilván az lenne, h a — nem h ely re állva, han em — egy m agasabb fokon a kettő egym ásra ta lá l­ na, egyensúlyba kerülne, am ik o r is az in d iv i­ du ális alkotó és egyszeri-egyéni m űve reális befogadói közösségre ta lá ln a M ás te k in te t­ ben m á r szóltam e reális közösségek h iá n y á­ ról, s a következm ényeiről is. E hhez m ost csak an n y it ten n ék m ég hozzá, hogy a m űvészet e k o rb an k étség telen ü l trag ik u ssá válik, de m ind em ellett az em ber szám ára — a sajátos társad alm i viszonyok között — m egőrzi az egyéni szabadságot, m elynek lényeges elem e a szem élyiséget k ite lje sítő alk o tás-terem tés, m ég ak k or is, ha az indiv id u u m sem m i m ás­ ra nem ap ellálh at, m int az „ u tó k o rra ”. R ö­ viden és egyszerűen — az egyetlen lehető­ ség m arad a rra , hogy az individuum önm aga sz u v e re n itá sá t-in te g ritá sá t m egőrizze s egy­ ben az ad o tt valóság k ö rülm ényei között a lehetségesig k iteljesítse. A zt hiszem , ahhoz, hogy e rre — a m űvészeteken belül is — a leg alk alm asabb, szubjektív, egyénre k o n ­ cen tráló v o ltá n ál fogva a költészet, ta lá n nem is k ell különösebb m agyarázat. Ennek a lé t- és v ilág állap o tn ak a szem pontjából vé­ gül is közömbös, hogy ezek a törekvések esz­ té tik a i nézőpontból a d ilettan tizm u s, vagy az eg y értelm ű m űvészi tehetség fo rm á já b a n je ­ len n ek meg. Szem ély szerin t én ebben a p ro b lém akom plexum ban látom a n n a k okát, hogy an n y i fia ta l költőnk van, s, hogy e nagy szám ban viszonylag sok a középszer, sőt a d ile ttá n s is. Az igazi nagy p ro b lém a azon­ b an valóságosan ak k o r jelentkezik, am ikor az előző szem pontok szerin t jellem zett k é r­ dést — m ely úgy elfogadható — m egpróbál­ ju k csak esztétikailag érték eln i. In n é t te ­ k in tv e u gyanis m á r nem m indegy, hogy a túlnyom ó középszer elhom ályosítja, m integy e lre jti az igazi teh etség et is. S éppen az ő érd ek ü k b en a le írás-m eg értés (a szónak r a ­ cionális és a ttitü d b e li érte lm é b en egyaránt) és az értékelés között különbséget k ell te n ­ n ünk. Az értékelés pedig m indig viszonyítást is je le n t általán o sság b an is, k o n k ré ta n is, 26 szem po n tren d szere pedig a k k o r ideális v i­ szonylagosan, h a az esztétik ai szem pont és az eddigiekben vázolt ideológiai szem pont össze­ kapcsolódik. A zt hiszem , nem érd em es m é­ ricskéln i s m inden te k in te tb en a legjobb, h a a legm agasabb m ércét alkalm azzuk, m ég a k ­ kor is, h a ez esetleg első p illa n tá sra tú lz o tt­ nak tű n ik . V iszonyítási ala p n a k így én azt a. m ag y ar iro d alo m b an egyetlen an to ló g iát választom , m ely a dolgozat elején id ézett „követelm én y ek n ek ”, v alam in t a v ázolt esz­ tétikai-id eo ló g iai szem p o n tren d szern ek „m eg­ felel” : a Ju h á sz G yula szerk esztette H olnap antológiát. Ezzel persze n em v alam iféle k a ­ nonik u s h ie ra rc h iá t szeretn ék felállítan i, k ü ­ lönösen nem több. m in t h etv en év tá v la tá ­ b an ; a funkciók, az egy éb k én t sok v o n atk o ­ zásban hasonló tö rté n elm i-társad a lm i sz itu á­ ció változott. Mégis tanulságos le h et e legen­ dás antológia n éh án y v o n ását épp en csak é rin tv e felidézni. A H olnap antológia, m in t ism eretes, N agyv árad o n szü letett — h a úgy tetszik, te h á t v id ék i an tológia volt. Mégis je ­ lentőségéről, h atásáró l, azt hiszem , felesleges is len n e beszélnem . A je len h ely zetb en ta lá n csak egy v o n atk o zását kellene k ie m e ln i az egységességében rejlő h etero g en itásá t vagy u gyanezt fo rd ítv a — hetero g én v o ltáb an is érvényesülő egységességét. H a a r r a gondo­ lok, hogy olyan költők v ettek részt benne, m in t Ady, B abits, B alázs B éla vagy m o n d ­ ju k D u tk a Ákos, nem is szólva Em őd T am ás­ ról. M iklós Ju tk á ró l, a k k o r egészen n y ilv á n ­ való, hogy m e n n y ire m ás in d ítta tá sú , k ö lté­ szeti tö rek v ésű alk o tó k gyűltek itt össze. A m egjelenés p illa n a tá b a n is szem beötlő volt az is, hogy nem azonos típ u sú és fajsú ly ú teh etség ek lép tek szövetségre — szin te teljes a sk á la: óriások (Ady, B abits), közepes (D ut­ ka, Em őd, B alázs Béla) és m á ra te lje sen e l­ fe le jte tt (M iklós Ju tk a ) költők szerepeltek együtt. C soportos fellép ésü k azo n b an a leg­ teljeseb b term észetességgel volt egységes b i­ zonyos célokban, eszm ékben, fü g g etlen ü l m in ­ �den különbözőségüktől; sőt, ta lá n p o n t ezért! A célokról, eszm ékről m ost csak an n y it ösz­ szefo g laló an: m in d a n n y ia n egy ..új M agyar­ o rszá g ért” lép tek együttesen nyilvánosság elé, am i egyszerre je le n te tt ú ja t m űvészet­ ben, tá rsad alo m b an , életben. U gyanennek a k érd ésn ek a m ásik oldala, hogy m in d ­ em ellett — term észetesen elsősorban a leg­ jo b b ak — in d iv id u u m o k ; k ö te ten belül és kö­ teten k ív ü l is, és azok is m a ra d n ak . E zért is v á lh a tta k h olnaposokká; s le h e te tt az ilyen érte lm ű fellépés hatásos, m ű k ö d h e tett k a ta ­ liz á to rk é n t m inden te k in te tb en . A m ik o r m ost az általán o sa b b fejtegetések u tá n rá té re k m a g u k ra a k o n k ré t antológi­ á k r a , s m egpróbálom így érté k eln i v ázlato ­ san, azt hiszem , nem á r t ha a H olnap pél­ d á ja — h a nem is közvetlen haso n litási ala p k é n t — m in d a n n y iu n k szem e előtt ott lebeg, tű n jé k b á r irre á lisn a k is. D ehát é rd e ­ m es-e e g y á lta lá n reális, te h á t kisszerű és csúszó-m ászó péld ák at, m é rcék et m agunk elé tű zn i?! E lsőként kell foglalkoznunk az egyik leg­ frisseb b antológiával, a Fél korsó hiány (Pécs, 1980). cím ű k iad v án n y al. Nem v é le t­ len a négy költő — Parti Nagy Lajos, Csor­ dás Gábor, Meliorisz Béla és Pálinkás G yörgy — v erse it ta rtalm a zó k ötet m essze k ie m elk e­ dik hasonló típ u sú tá rsa i közül, s nyilván ezért te tt szert olyan országos érdeklődésre, h írre, am ely re egyik k o ráb b i ilyen jellegű an tológia sem. In n é t szem lélve, a Fél korsó hiány m in taszerű, a k á r szerkezetét, a k á r a négy költő együttes vállalkozását, a k á r k ü ­ lönálló, egyes te lje sítm é n y ü k et (s hadd te ­ gyem hozzá, tehetségüket) vesszük vizsgálat alá. De m ég az olyan nem m ellékes apróság is p éld a lehet, hogy a v ersg y ű jtem én y t olyan bevezetővel lá ttá k el, m in t Csorba Győzőé. C sorba Győző sz erete tte l teli, ugyan ak k o r n é­ h án y szóban okos-pontos elem zést adó sorai nem csak elig azítják az olvasót, hanem a kö­ te t irá n t az érdeklődést is felkeltik. M agam részéről többek között ez ért sem té re k ki különösebb részletességgel az egyes költői te lje sítm é n y ek re; m á r csak az ért sem, m ert a k ö tet k ü lönös ta n u lsá g a nem is itt rejlik. B á r kétségtelen, hogy m ind a négyük — u g yan eltérő m inőséggel és súlyossággal — tehetséges és v aló jáb a n közism ert, országo­ san pu b lik áló költő (Csordás G áb o rn ak még az an to ló g ia elő tt első kötete is m egjelent A nevelő nevelése cím m el), a Fél korsó hiány „á tü tő sik e re” m égis elsősorban úgy szü let­ h e te tt meg, hogy v alam ire közösen, eg y ü tte­ sen v állalkoztak. V erseiket. költészetüket nem az fűzi szorosan össze, hogy pécsi k ö l­ tők, h an em az, hogy — C sorba Győző szav a­ iv a l — „m agyar költők ők” s m in t ilyenek je len n ek m eg elő ttü n k . A k ö tet kohéziós m ag ­ ja, am i k öré a négy költő alk o tásai sz e rv e ­ ződnek, m á r a cím ben ad o tt — a hiány, m ely az egész gyűjtem én y n ek kulcsszava, ve­ zérm o tív u m a; úgy vonul végig az antológia egész külső-belső kom pozícióján, m in th a egy „nyolckezes” ze n ed arab o t h allg atn án k . A té ­ m a adott, e rre ra k ó d n a k rá a különböző v a ­ riációk rétegei — a nagy közös alap h a n g m e lle tt így szólalnak m eg az egyes szólam ok. Hogy ez a kom pozíciós elrendezés m en n y i­ re tu d ato s ép ítkezést rejt, azt ta lá n az tü k ­ rözi a legjobban, hogy egy sajáto s „költői v erse n y n ek ”, „véres já té k n a k ” is ta n ú i lehe­ tü n k , épp en a fő m otívum ot illető en : P a rti N agy L ajos és P álin k á s G yörgy, m in t a régi dalnokok, a m egszabott té m á ra — a h iá n y ­ ra — írn a k verset, k i-k i a m aga m ódján. A já ték o t a z é rt is nevezem „v éresn ek ”, m e rt nem csak a m egszabott, közösen elh atá ro z o tt tém a „kom oly”, han em m e rt ebből a „ já té k ­ ból” kom pozíciós elv született. A zenei fe l­ ü tést P a rti N agy groteszk h an g v é te lű két verse, a Szelíd tájban fé l korsó hiány és a V agy egy teljes (Pálinkás G yörgynek) ad ja. a lezárást pedig P á lin k á s G yörgy külső m eg­ jelen ésre is haso n ló an „tra g ik u s” alap h an g ú verse a Szelíd tájban félkorsó hiány m eg egy teljes (Parti Nagy Lajosnak). S m ég ta lá n a n n a k is m ély form ai, te h á t egyszersm ind ta rta lm i oka van, hogy az ered etileg „k étszó­ la m b an ” m e g p en d ített tém a P álin k á s G yörgy­ nél összefonódik és m integy „fu g aszerű en ” zeng tovább. E gyébként négyük közül éppen P a rti N agy és P álin k á s áll egym áshoz a leg­ közelebb. C so rd ásn ál a tém a közvetlenebb és n y íltab b „közéletiséggel”, tá rsa d a lo m k riti­ k áv al szólal meg, M eliorisz B élán ál sokkal visszafogottabban, csöndesebben, igaz, nem kevesebb keserűséggel. A k ö tetn ek ta lá n még az is k ü lö n szerencséje, hogy a négy költő változatos sz em léle tet-fo rm át is képvisel, s így a „h ián y lír á ja ” m erőben kü lö n féle m eg­ közelítésben ölt alak o t. D eh át végül is mi ez a (fél korsó vagy egy teljes) h ián y -k ö ltészet? M anapság d ivatos e rrő l b eszéln i-írn i, pedig h á t m in d en igazi kö ltészetn ek eg y á lta lá n m ű ­ vészetnek, hogy úgy m ondjam , egyetlen, k i­ zárólagos té m á ja a hiány. M ásszóval az, am i nincs, de lehetne, d e kellene, hogy legyen, am it A dy így fog alm azo tt m eg: „N incsen sem m i, am i van, / Egy V aló v an : a N incsen.” (A N incsen him nusza). Az így é rte tt valóság a k ötet „ líra i hőse” teh át, m ely et a leg p reg ­ n án sab b a n ta lá n P álin k á s G yörgy „dialógus v erse i” tük rö zn ek , ah o l is a dialógus m ásik tagja, az „A sszony” nem csak m in t líra i fik ­ ció és fo rm a fontos, h an em úgy is, hogy eg y ­ á lta lá n egy valóságos dialó g u sn ak — az em ­ b e ri-tá rsa d a lm i v o natkozású — le h ete tle n sé­ gét is példázza. De M eliorisz versein ek lá t­ szólagosan im presszionisztikus, v aló jáb a n az onban sokkal in k á b b az o b jek tív líra felé ten d áló irá n y a egy m ásik o ld alró l ugyanezt a h elyzetet reflek tálja, csak n ála a fik tív sze­ m élyt m aga a tárg y i valóság — m ely teh át hasonlóan nem em beri — hely ettesíti. C sordás G áb o rn ál pedig u gyanezt a líra i érz ü let olykor pátoszos, olykor groteszkbe hajló, de á lta lá ­ b an kevésbé á ttétele s kom olysága, „n ek ik ese­ red ettség e” hordozza s je len íti meg. san m eg jelen ik m ásodik kötete, és B elányi György, a k it viszont n em rég ib en m u ta tta k csak be, k iv ételév el m in d a n n y ia n első k ö te ­ tük elő tt á lln a k a terv ezés-ö sszeállítás id ő ­ szak áb an . Z alán T ib o rn ak azóta m eg is je ­ le n t első v erseskötete, a Földfogyatkozás. A m ásik ilyen iro d alm o n kívüli szem pont a „Szegeden élés” k érd ése; a k ö tet szerk esztő ­ je, Szigeti L ajos és az „élőbeszéd” író ja Ilia M ihály helyesen em elte ki az alcím et ebb en a fo rm á já b a n — m égis a hely, Szeged, így olyan jelen tő ség et k ap o tt, m elynek a k ö te t­ ben érzésem sz erin t nincs valóságos a la p ja (nem is beszélve arró l, hogy m o n d ju k Z alán T ibor és Géczi Já n o s — ak in ek a különböző an to ló g iák b an való fe lb u k k a n á sá ra m ég visz­ szatérek ― a ak ötet m egjelenésének id ő p o n t­ já b a n m á r nem szám íto tt Szegeden élőnek). B elátom persze, hogy ez v alószínűleg k é n y ­ szerhelyzet ered m én y e volt. F o ntosabb is ezért te h á t a főcím : G azdátlan hajók, m ely a Fél korsó hiányra rím el, m e tafo rik u sa n is, valóságosan is. A hián y n ak , a g az d átlan sá g ­ n ak ez a szervező ere je re jte tte b b e n húzódik végig a köteten, d e k étségtelen, hogy itt is központi líra i erőnek bizonyul. A felépítés, a szólam ok azonban h eterogénebbek, kevésbé egészet alk o tó k — m á r csak az ért is, m e rt a k ö tet költői nem csak v alam in ek a fe lv á lla ­ lá sá ra gyű ltek egybe, h an em h an g súlyozottan ö nm aguk b em u tatásá ra . E hhez já ru l az az ö n ­ m ag áb an n em fontos p roblém a, hogy nem azonos szin ten teh etség esek a k ö tet alk o tó i: B aka Istv á n m egrázó ere jű „isten es” versei a k ö te t fölé n ő n ek ; Z alán T ibor, Géczi János versei is — különösen m ás m u n k á ik ism ere­ téb en — tö b b et jeleznek, m in t egyszerű m eg­ m u tatk o zást. A G azdátlan hajók érd em e egyébként, hogy kellő te re t biztosít, m in d e n ­ k in e k a viszonylag teljes, érté k elh e tő költői a rc é l felv illan tásá ra . H átu k közül ta lá n a k e­ vésbé k ö rv o n alazh ató a rc ú a k közé ta rto zik B elányi és T églásy; költői v o n ásaik m in th a k ia la k u la tla n a b b a k , elm o só d o ttab b ak le n n é ­ nek. a tö b b iek h ez viszonyítva. „Íme, négy fiatal, szép k ö ltő -a rc” — írja C sorba G yőző; s a k ö tetb en a fén y k ép ek rő l kézzelfoghatóan is rá n k te k in tő arco k való b an „szépek”, m e rt tehetségesek. Az egész k ö n y v ­ ben és az egyes egyéni fejezetek b en is sik e­ rü l egy olyan m o d ern költészetet k ia la k íta n i­ ok, m ely m odern, h a tetszik, a v a n tg a rd e ele­ m eket bőven ta rtalm a z, de fo rm a i-ta rta lm i te k in te tb e n eg y arán t képes a h agyom ányokat (ak á r a „h ely iek et” is) felszívni. N em csak C sordás G ábor, a többiek is k ö te tre érettek . Csak azt k ív á n h a tju k nekik, hogy egyéni szu ­ verén ú tju k a t já rv a ne feledkezzenek m eg a Fél korsó hiányról s m a ra d ja n a k eg y ü tt is, m e rt k ö n y v ü k n em b em u tatk o zás — s az időben ta lá n még kevésbé fog an n a k szám í­ tani, —, h an em egyéni és közös költői te tt. S ez m ás dim enzió. Nem hiszem , hogy té v e d ­ nék, ha végezetül m indezekhez hozzáteszem , a m agyarországi k ö n y v k iad ás súlyos h ib ája, hogy a k ö tet m indössze 2000 p éld án y b an és olyan terjesztésb en je le n t meg, hogy g y a k o r­ la tila g szinte h o zzáférh etetlen . A G azdátlan hajók ta lá n leg sajáto sab b vo­ n ása eg y fajta, hagyom ányosság, m ely n em e l­ sősorban a v ersek külső fo rm á já b a n k e re sen ­ dő, sokkal in k á b b a h a t k ö ltőnek a költői m a g ata rtásá b an , m ely sokszor csapódik ki a v ersek belső fo rm á já b a n is. P e tri C sathónál ezt a „líra i re a lista ” h an g v étel tü k rö zi leg­ in k áb b . V ersei n agy többségében — ah o l nem elődökhöz / ről beszél, m in teg y ezek k ö zv etí­ tésével fogalm azva m eg viszonyát a világhoz (tegyük hozzá, tú l sokszor) — a k iin d u lási p ont a m in d en n ap o k valósága, a líra i sze­ m élyesség ap ró tárg y i m ozzanatai, képei. E b ­ ből az alap b ó l tö r a z tá n általán o sa b b in d u ­ la to k ra. T alán ez ért is van az, hogy a hé t­ köznapokból leszű rh ető költői tanulságok, m ely ek et id ő n k én t groteszk elem ek színez­ nek, jo b b a n k ötődnek a hagyom ányoshoz, a m egszokotthoz, b á r fo rm ailag alig van h agyo­ m ányőrző verse. H an g ja csendesebb, rezig­ n áltab b . Időben v alam iv el tá v o lab b v an m á r az az antológia, m ely rő l a k ö vetkezőkben szó lesz, de szorosan a Fél korsó hiány u tá n kell em ­ líten i érték ei m iatt. A G azdátlan hajók (Sze­ ged, 1979). a „Szegeden élő fia ta l k ö ltők a n ­ tológiája” ; k étségkívül szin tén k iem elk ed ik az általán o s term ésből, de felépítése, egysé­ gessége és egyéb, m á r nem is esztétik ai szem ­ pontok sz erin t sokkal p ro b lem atik u sab b , m in t az előbbiekben v ázolt antológia. K ezd jü k a legegyszerűbb szem pontból. Az itt m egjelenő költők — P e tri C sathó F erenc, B ak a István, T églásy Im re, Géczi Ján o s, Z alán T ibor, B e­ lányi G yörgy — szám a m ég éppen az elv i­ selhetőség h a tá rá n in n e n van, b á r m á r ö n ­ m ag áb an jelzi, hogy a könyv valószínűleg nem lesz igazán k oherens. Így is van. P edig hely zetü k b en egym áshoz igen közelálló k öl­ tők rő l v an szó: B aka Istv án , ak in ek h a m a ro ­ F o rm ai szem pontból a m ásik végpont Z a­ lán T ibor. N ála figyelhető m eg a legerőseb­ ben az a tu d ato s törekvés, hogy szakítson b i­ zonyos hagyom ányos sém ák k al és h a tá ro ­ zo ttan az a v a n tg a rd e k ísérletezéseih ez n y ú l­ jo n vissza, illetv e ezen az ú to n p ró b áljo n elő reh alad n i. K étségtelen, itt még sok a h a ­ gyom ányos m eg fo rm álású v erse is, de n é ­ h án y alk o tása m á r jól m u ta tja tö rek v éseit (m elyeket leg ú jab b versei m á r k ib o n to tt te l­ jességükben tük rö zn ek ). Z alán T ibor a lk o tá ­ sa in ak jellegzetes feszü ltség ét azo n b an az ad ­ ja, hogy m in d em ö g ö tt u g y an a k k o r egy sz in ­ té n tu d a to sa n v állalt, a k á r ro m an tik u sn ak is n evezhető költői m a g a ta rtá s rejtő zik , m ely eg y á lta lá n nem idegenkedik a pátosztól, sőt, h ely en k é n t a v áteszi szerepet sem u ta sítja el önm agától. M inden b izonnyal in n ét sz á rm a ­ zik, e k ettő ütközéséből és feszültségéből, Z alán költői alap h a n g ja, a trag ik u s szem lélet és hangvétel. Z alánhoz ném ileg h aso n ló an Géczi Já n o s­ n á l u g y an en n ek a k ev ered ésn ek le h etü n k ta ­ núi, ta lá n azzal a m egszorítással, hogy u ra l­ 27 �kodó bban érződik a hagyom ányokhoz való kötődés. U gyanakkor a különféle elem ek k e ­ vésbé tisztán ra g a d h a tók meg benne: a b al­ lad isztik us form átó l-h an g v ételtő l az a v a n t­ gard e m egform álásáig versei igen széles sk á­ lá n mozognak. E gyébként Géczi sorsa ta n u l­ ságos a versektől függetlenül: évek óta a n ­ tológiák állandó szereplője (válogatás B é­ kés m egyei fiatalo k írásaiból, T ollam neve ez stb.), első kötetéig azonban m ég m indig nem ju to tt el. U gyanakkor az antológiák k ü ­ lönféle okok m ia tt nem tü k rö zh e tik időköz­ ben változásokon, alakulásokon átm enő köl­ tészetét. Több k ö te tte rv e u tán , h a egyszer meg is k ap ja m ajd a lehetőséget, Géczi ti­ pik u san m egkésett elsőkötetes lesz. B aka Istv án költészete n y ílta n m ás, m int társaié. F orm ailag — szinte k izárólag k ö tö tt rím elésű (és ebben ném ileg m onoton), r it­ m ikai versei v an n ak —, de költői a la p á llá sá ­ ra nézve is ta lá n a leghagyom ányosabb sze­ rep et v á lla lja ; fegyelm ezetten. T ragikus h angú versei azonban olyan h atalm as erő k ­ től duzzadnak, hogy B aka in n ét rom bol le tu la jd o n k é p p en m in d en „konzerv ativ izm u st”. B iblikus, veretes nyelvezete, m egform álási­ m ódja egészen kivételes, nem csak ezt az a n ­ tológiát tekintve, de egész nem ezedékét szá­ m ításb a véve. K öltészete a r r a is jó példa le­ het, hogy legyen b á r a k iin d u lás bárm iféle is, a költői szem lélet és etik a in ten zitása a döntő végül is abban, m ek k o ra költészet szü­ le tik a tehetség erőfeszítéséből. H arm a d ik k én t kell szólnom az É bresztő idő cím ű antológiáról, m ely a Palócföld k ö n y v e k első d a ra b ja . Ez a gyűjtem ény négy gondolom , jellegzetesen á tm e n e te t képvisel. R endelkezik olyan erényekkel, lehetőségek­ kel, m elyekkel igazán érdekessé és é rté k es­ sé v á lh a to tt volna, de m e g találh a tó k benne, m indazok a hibák, m elyek a n álán á l sokkal érd ek telenebb, k ifejezetten gyenge — k é ­ sőbb érin ten d ő — rossz összeállítások je l­ lemzői. Je le n fo rm á já b a n azonban az elm u ­ laszto tt lehetőség példája. Az Ébresztő idő ta lá n legnagyobb és a la p ­ vető hib ája, hogy tú l sokat m arkol, szinte teljességre törekszik a P alócföldhöz így vagy úgy kötődő alkotók felsorolásában. Ez a kö­ tődés persze sokféle — n éh a a tá jh o z k a p ­ csolódást, n éh a a folyóirathoz fűződő szoro­ sab b sz ála k at jelen ti. H a a válogatási szem ­ p o n to k at eg y általán le h et m érlegelni, a k k o r azt hiszem , ez az u tóbbi le h e te tt vo ln a a fő szem pont, de ebb en is vélem ényem szerint, m in d en k éppen elkerü len d ő le tt volna az idő­ seb b „b e fu to tt” országos h írű alkotók je le n ­ léte (Csanády János, Jo bbágy K ároly, V eres János) a kötetben. Az ő alk o tásaik é rté k ü k ­ tő l függetlenül to v áb b b o n tjá k az antológia am ú g y is széteső jellegét. Ezen túlm enően is tú l sok a gyűjtem én y b en szereplő alkotó, s így egy-egy b em u tatk o zásra viszonylag k e­ vesebb té r nyílik. P ersze a fiatala b b ak közül is n éh án y an m á r eléggé ism ertek : Banos J á ­ nos, O nagy Z oltán, K arácsondi Im re (utóbbi k ettő n ek önálló kötete is m eg jelen t m ár). \ z Ébresztő idő különös sajátsága, hogy az á l­ talán o s g y ak o rla tta l szem ben jelen tő s te rje ­ d elm et biztosít a p ró zá n ak : tíz novella, elb e­ szélés képviseli ezt a m ű fajt. P o n t ebből a szem pontból ta rto m „ fá jd alm as” veszteség­ nek az Ébresztő idő b e v á lta tla n lehetősége­ it. U gyanis az a fu rcsa helyzet á llt elő itt, hogy az antológia prózai része m essze szín­ v onalasabb, izgalm asabb, érdekesebb, m in t a líra i rész. B ár az elbeszélések közé beéke­ lődnek a versek, h a csak kiem elten a prózát olvassuk, előtűnik, hogy m en n y ire egységes az öt alkotó p ro d u k tu m a a lírá v a l szem ben, m ely bizony széteső. Az igazi veszteséget o tt érzem , hogy h a enn ek az öt író n ak n a ­ gyobb te re t engednek, n y ugodtan le h ete tt volna egy önálló n ovellaantológiát összeál­ lítan i, m ely a m ag a nem ében egészen k iv á ­ ló le h e te tt volna. V állalva ezért a leszűkítés 28 (de ta lá n még az elfogultság és ig a zság talan ­ ság) v á d já t is, a m agam részéről az an to ló ­ gián ak ezt a prózai részét érin ten ém n éh án y gondolat erejéig. M iért egységes a prózai rész te h á t? E gy­ részt — b á r ez külsőleges m egközelítés m ég­ sem h an y ag o lh ató el — azért, m e rt kiv étel n él­ kül fiatal pály ak ezd ő k rő l v an szó, m ég a 42 éves E rdős Istv án is „ fia ta l” író n a k ” szá­ m ít, leg aláb b is a m ai skizofrén állap o to k kö­ zött. K özülük csak O nagy Z o ltán k ap o tt id á­ ig önálló b izonyítási lehetőséget egy k isre ­ gény erejéig. Sajnos, b á r úgy tű n ik , ő a leg­ k ifo rro tta b b tehetség, m in d k ét n o v ellája k is­ regényének (Ú t E rid an u sb a) p ara fráz isa, vagy ehhez való m ű h ely m u n k a. A Félspa­ nyol m egnyitás a k isreg én y tö rté n eté n ek m ag ját dolgozza fel, a Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! pedig á tv é te l az E ridanusból. Ennek ellen ére m in d k e ttő ö n m ag áb an is m egálló, jól m egform ált, főleg az utóbbi groteszk elem ekkel színezett egyéni szem lé­ le te t tükröző alk o tás. H a O nagynál m á r úgy­ is em lítettem , h ad d fűzzem m ost hozzá, hogy m in d az öt n o v ellista k iv étel n élk ü l te ­ hetség et á ru l el, m éghozzá úgy, hogy érző ­ dik, nem egyszeri fello b an ásró l v an sz ó : a jövőben is v á rh a tó tő lü k v alam i. K öztük a le g fiatalab b M ola G yörgy; első n o v ellája r u ­ tinos, érzék k el fo rm á lt alkotás, m ely első­ sorban író ja íráskészségéről, szerkesztőképes­ ségéről tan ú sk o d ik , de nem em elkedik az á tla g fölé. M ola m ásik írása a H am let csa­ patkapi t ányra várva azonban v aló b an e re d e­ ti m űalkotás. Úgy vélem , hogy a S h ak esp earetö rté n e t részletén ek sa játo s feldolgozása te h etség re v all és m ás „ á tira to k k a l” szem ben is képes többet, ú ja t m ondani. A nélkül, hogy ezt részletezném , elsősorban ta rtalm ilag , a közép -eu ró p ai jelleg ét em elném ki a novel­ lán ak . V alóságosnak és tö rté n elm i p a ra b o lá ­ n ak ez az ötvözete a la k íth a t ki érvényes m o n d an iv aló t a m áb an . Ezzel összefüggően fo rm ailag is érd ek feszítő n ek találo m az e l­ beszélését — az iro n ik u s h angvétel, m elyhez tá rsu l a szem élyesség „otth o n o sság a” és a tá ­ v o lság tartó m a g a ta rtá s „szto ri” alkotó é rz ü ­ lete, eg y ü tth atása , olyan epikusi u ta t látszik jelölni, am ely ténylegesen já rh a tó , „jövőbe­ m u ta tó ”, h a a ru tin t M ola elfelejti. Dózsa Ild ik ó több te k in te tb e n rokonságot m u ta t M ola Györggyel, d e sajáto s, egyéni vonásai, nagyon is jól k ita p in th a tók. E n n ek gyökerei alig h an em az ú jság író i m ú ltb a n keresendők. M in d k ét itt szereplő n o v ellája a la p já b a n v év e pub licisztik u s ihletésű, főleg A z órák lelke, am elynek in d ítá sá b a n ez a legerősebben érezhető. U g y an ak k o r m in d k e ttő n e k ez a p u b licisztik u s h an g v étel a d ja m eg a m aga sajáto s h angzását. M indkét tö rté n e tb e n v é­ gül is k id erü l, hogy ez a furcsa han g -szem lé­ let egy írói m a g a ta rtá s „ á lru h á ja ”, a táv o l­ sá g ta rtá sn a k egy különös m ódja. Dózsa Ild i­ kó szereplői kisem berek. A szem léletből e re ­ dő fo rm a sa já tsá g a in k á b b az E m lék ezz ete k fátyolos altom ra! cím ű elbeszéléséből d erü l ki, de erén y ei ste rileb b e n érzék elh ető k A z órák lelkében, m elyben a tém a m élyen m eg­ szokott, hagyom ányos. Dózsa Ild ik ó író i ú t­ já n az előbbit érzem m égis o lyannak, m ely még ú jdonsággal szo lg álh at a to v áb b iak b an . Az E m lé k e z z e te k . . . ugyanis egyrészt egy s a já ­ tos nem zed ék k ró n ik a, m á sré sz t az o n b an á l­ ta lán o sab b an egy fu rcsa k isem b erk ró n ik a is, m elyen k eresztü l egy igen pontos k o r­ sz ak rajz is körvonalazódik. Az előző n o v ellisták k al szem ben Erdős Istv án , a k ö tet viszonylag idősebb tag ja, nem m erészkedik já ra tla n a b b u ta k ra . F o rm a i­ szem léleti jellem zője in k áb b a re a lista h an g ­ v étel és k im u n k álás. N em szeretn ék az egy­ oldalúság b ű n éb e esni, de k étségtelen, hogy E rdős k é t elbeszélése jelzi a legkevesebb le­ hetőséget. U g y an ak k o r a N e m m eg y ek v is z ­ sza soha szociográfikus b ázisa fe le jte tn i k é­ pes a m eg fo rm álás hagyom ányosságát. S tílu ­ sa, fo rm á ja bizonyos m eg állap o d o ttság o t tü k ­ röz; tőle v á rh a tó a legkevésbé epikus ú jítás. E k ét pólussal szem ben a k ö te t ötödik p ró ­ zaíró ja Laczkó P ál sajáto s átm e n e te t képez k ét n o v ellájáv al. A W artburg de L u x e, jó átlag o s re a lista írás, de igazán nem m ond ú ja t sem a tém áb an , sem a m egform álásban. Az Egy eladó nézetei azo n b an m á r sok te ­ k in te tb e n egyéni, új nézőp o n to k at alkalm az. E lsősorban a m e g fo rm álásb an ; a novella eg y fajta „nevelődési reg én y n ek ” is felfo g h a­ tó : a tárgyilagos, visszafogott h an g egyéni szín t kölcsönöz az a la p té m a „ősiségének”. A Laczkó P á l-fé le tá v o lsá g tartá s a z é rt érdem el eg y éb k én t k ülön em lítést, m e rt nem a szo­ kásos iró n iáv al éri el ezt a f a jta „o b jek tiv i­ tá s t”. Sőt, az irónia, m ely m an ap ság eléggé e lte rje d t, tá v o lá ll tőle. A legfőbb k ü lö n b ­ ség ta lá n itt lá th ató a többi tá rsá v a l szem ­ b en : Laczkó P ál p ró zá ja n y íltab b a n tü k rö zi k o ru n k trag ik u m át. M indenféleképpen meg k ell em líten em Laczkó itt h elyet nem kapó elbeszélését, a Szalm akom iszárt. A zért ta r ­ tom fo n to sn ak ezt, m e rt írói szem pontból r a ­ d ik ális to v áb b lép ésn ek tű n ik az itt m eg jele­ nő íráso k k al szem ben. Úgy tű n ik s az Egy eladó nézeteiben nyom okban m á r fellel­ hető. hogy Laczkó P á l sajáto s ú tja , m ely to v áb b v ezeth et, a v aló ság -tö rtén elem -v ízió h árm a s egységéből születő fo rm a felé irá n y u l­ hat. Az előző k ö tetek u tá n kell beszélnem az a n to ­ lógiák egy h arm a d ik c so p o rtjá ró l: a közömbös, érd ek telen , unalm as, vagy még rosszabb eset­ �ben a te lje sen elh ib áz o tt g y űjtem ényekről. V életlen szerű „ m in ta v éte lem ” a la p já n négy ily e n jellegű an to ló g iát is felsorolhatok: Válogatás a B ék és m eg yei fia ta lo k írásaiból (Békéscsaba, 1978), T o lla m n eve ez (Veszp­ rém , 1979), És m égsem e lé g ia .. . (A K elet irodalm i alkotócsoport antológiája, M iskolc, 1979), és a legfrissebbek közül az Ú trahívás (Heves m egyei fia ta l m űvészek antológiája, 1980.) N em szeretném persze n iv e llá ln i eze­ k et a g y űjtem ényeket, é rté k ü k nem egyfo r­ ma, m in t ahogy különböznek a felv o n u lta­ to tt teh etségek szám áb an is. E gyetlen egy dologban azonban m in d en k ép p en közösek, sajn o s: abban, hogy alig, illetv e eg y általán nem le h et észrevenni b en n ü k valam iféle belső kohéziós erőt, ta rta lm i-fo rm a i szervező középpontot, am ely köré a m egjelenő alk o ­ tók különös céllal gyűltek össze, A zt is le szeretn ém szögezni, am ik o r ezekről a k ö te­ te k rő l m eglehetősen le sú jtó v élem énnyel v a ­ gyok, a k k o r term észetesen ezzel nem ak a ro m a kezdem ényezési készséget, a k ísérletezés le­ h etőségét á lta lá b a n kétségbevonni, m eg k ér­ dőjelezni. M ár csak a z é rt sem , m e rt b á r szá­ m o m ra a m ost e m líte tt négy antológia egé­ szében elfo g ad h atatlan , m indegyikük felv il­ lan t, leg alább eg y -k ét olyan tehetséget, am ely re m ost is és a jövőben is érdem es lesz m a jd figyelni. H a a lehetőséget és a m egvalósulást te k in t­ jü k , a legnagyobb veszteségnek és egyben az egyik m é ly p o n tn ak ta rth a tju k az Útrahívást. A H eves m egyeiek an to ló g iá ja elv b en a leg­ izgalm asabb v állalk o zás: eltérő m űvészeti ág ak — költészet, iparm űvészet, képzőm űvé­ szet — különböző képviselőit szerepelteti együtt, s ez, h a kellően v álo g atták volna, szí­ gorú m ércével, alig h an em egy különös h a ­ tá st elérő jó an to ló g iát ered m én y ezh etett volna. A v álogatás azonban m integy to ta li­ tá s ra tö re k e d e tt: így egy-egy alkotótól alig egy-két m ű tá rg y vagy n éh á n y vers k e rü lh e ­ te tt a g y űjtem énybe. Ez a leg in k áb b zavaró a képző- és ip arm ű v észek n él: k ét vagy h á ­ rom alkotásból, fénykép u tán , egyszerűen le­ h etetlen , b á rm ire is következtetni, s ez az é r ­ dekesnek, tehetségesnek tű n ő vállalkozáso­ k a t is „ag y o n csap ja”. U gyanakkor é rth e te t­ len, hogy k e rü lh e te tt e g y á lta lá n ide péld áu l F odor E ta d iv atterv ező k é t ru h a d a ra b ja , m e­ lyek eg y ébként is igen gyengék. T ovábbá, b á r egészen m ás szem pontból, de ugyancsak é r t­ h etetlen n e k tű n ik U tassy József és O ravecz Im re je len léte a gyűjtem ényben. Az ő sze­ m ély ü k b en n em csak nem zedékük kiem elkedő teh etség ű és te lje sítm é n y ű költőit, hanem az egész m ai m ag y ar irodalom m a ra d an d ó é r té ­ k ek et jelentő alk o tó it szem lélhetjük. E zt az érték et, b árm i is legyen környezetük, csorbí­ ta n i term észetesen nem le h e t; ellen b en i t t ­ lé tü k az Útra h ívá sn a k eb b en a fo rm ájáb an , egyszerűen „agyonnyom ja” m ég teh etség e­ sebb tá rs a ik a t is, hiszen m agányos csúcsok­ k é n t em elkednek k i közülük. P edig te h etsé­ gek is szerepelnek m e lle ttü k : H ell István, a m á r több helyen bizonyító Szokolay Z ol­ tán, B író József versei m in d en k ép p en errő l áru lk o d n a k . R á ad á su l az egész k ö te ten belül e g y fa jta szem léleti összevisszaság, k ia la k u ­ la tla n sá g — n em sokféleség, am i csak ü d ­ vözlendő len n e — uralk o d ik . A z antológia egy etlen fe lté tle n p o zitív u m ak én t em líthető, — ez is m e n n y ire jellem ző —, a k ö te tet k í­ sérő esszé, Cs. V arga Istv á n m u n k á ja. A t á ­ jé k o za tla n olvasót végül is az ő írá sa és nem a m ű v ek ig a zítják el v alam en n y ire. Cs. V a r­ ga nem csak ism ertet, han em — s ez az ed ­ digi g y ak o rla tta l szem ben ism eretlen je le n ­ ség — m er é rté k e ln i is. E gyüttérezve alk o t v élem én y t költőkről, képzőm űvészekről, de k ritik u sa n lá tja a gyengeségeket, hib ák at. H a az Ú trahívást ilyen szem lélettel á llíto t­ tá k v o ln a össze, b izonyára egészen m á sk én t sik e rü lt volna. A z előzőekhez haso n ló an a B ékés m egyei­ e k v álo g atása is m ély p o n tn ak szám it, azzal a n em kis különbséggel, hogy itt m ég az idea sem m e rü l fel az o lvasóban: le h e te tt volna jo b b is, több is ez a vállalkozás. P edig több tehetséges író, költő is, „kölcsönözte” hozzá írásait. I tt is fe lb u k k a n Szokolay Z o ltán és Géczi Já n o s n éh á n y v ers erejéig , d e m egem ­ líth etem S aru si M ihályt, ak i itt re a lista ih ­ letésű n o v elláv al je len tk ez ett, vagy K ő v áry E. P é te r ab szu rd -a lle g o rik u s elbeszélését is. Az anto ló g ia e re je ezzel n ag y jáb ó l ki is m e­ r ü l; a tö b b i v ers vagy n ovella tö b b n y ire „ h a llg a t”, nem á r u l el sem m it. T a lá n m á r unalm as, d e m eg in t csak a te rjed elem re kell hivatkoznom , kevesebb alk o tó t k e lle tt vo ln a felv o n u ltatn i, d e tő lü k több m űvet, m ely ek ­ ből reá lisa b b k ép a la k íth a tó ki. Az előbb em líte tt szerzők tö b b é-k ev ésb é ism ertek m ár, n á lu k ez az érté k elé sn é l segít. H a azonban csak p éld ak é n t em lítv e Z an a Z o ltá n t vagy S zekeres A n d rá st nézzük, ez nem ily en n y il­ v án v a ló ; s tő lü k ép p en egy-egy igen gyenge n o v ellát hoz az antológia. D e n agy á lta lá n o s­ ság b an is érv én y es ez. M égis a legfőbb baj nem a gyenge színvonal, az esztétik ai n ív ó t­ lanság, h an e m a szem léleti-fo rm ai ta rta lm a t­ lanság, szürkeség, jelen ték telen ség . A k ö te t egyszerű külső szerk ezete is v alam iféle h a ­ nyag „a n o n im itásró l” ad ü zen etet; a n éh á n y soros bevezetőn k ív ü l egy á rv a szó eligazí­ tás nem ta lálh ató , kik, m ié rt, h o n n ét g y ű l­ tek itt egybe, egy an to ló g ia k ere tei között. V ajon a válo g ató k a n n y ira b íztak ab b an , hogy m a jd „beszél” a „m ű ” h ely ettü k ? A T o lia m n ev e ez, v a la m in t az És m ég sem e lé g ia .. . cím ű an to ló g iá k at m á r csak igen röviden, n éh á n y so rb an jellem ezném . M in d ­ k ettő összességében jobb, ta lá n valam iv el egységesebb előző k é t tá rsá n á l. M in d k ettő ­ ből felso ro lh a tn ék n éh á n y teh etség et és m á r ez is a ja v u k ra szól. K ülső-belső szerkesz­ téséb en igényesebb a T o llam n e v e ez; á lta ­ lánosság b an az itt szereplők vállalk o zásai több b iz ta tá st m u ta tn a k a jö v ő re nézve, e l­ sőso rb an a lírá t te k in tv e (például, m egint csak és itt is G éczi Ján o s, az u tá n D om ján G áb o r és m ég n éh án y an ). Szélesebb fo rm a ita rta lm i sk á lá t is m u ta t a veszp rém i g y ű jte ­ m ény, tö b b a k ísérlet, egészében sokszínűbb. A z És m ég sem e lé g ia .. . szem b etű n ő en szű ­ keb b ily en szem pontból, úgy tű n ik , a csoport tu d a to sa n tö re k e d e tt egy re a listá b b szem lé­ let, h an g v é te l k ia la k ítá sá ra , illetv e d em o n st­ r álásá ra . Ez érzék elh ető en egységesebbé te t­ te a k ötetet, k érd é s azonban, hogy ez a k e ­ vésbé n y ito ttság m ás m egközelítésekre m en n y ib en hasznos, m e n n y ib en já rh a tó ú t. T ú l sok a „k ö zv etlen ” vers, a n éh á n y n o v el­ la pedig k ifejeze tte n pu b licisztik u s ihletésű. A veszprém i és a m iskolci an to ló g iá ra eg y ­ a r á n t jellem ző e g y fa jta középszerűség, p e rs ­ p ek tív átlan ság , s ez ta lá n rosszabb, v agy v e­ szélyesebb, m in t m o n d ju k az Ú trahívás lá t­ ványos sikertelensége. H ián y zik az erő, a m erészség, s persze, m e g in t csak az a bizo­ nyos összefűző kapocs b elő lü k . Összességé­ ben m in d ez eredm ényezi, hogy az egyéni te l­ je sítm én y ek — n éh á n y k iv é teltő l eltek in tv e — alig -alig érték elh ető k , de az egész is ösz­ sz e fo ly ik , és langyos közepességbe torkollik. H ét an to ló g iát te k in te tte m á t h o sszab b an rövidebben. M int a dolgozat elejé n e m líte t­ tem , k o rán tse m tö rek ed tem teljességre. Jó n é h á n y ró l le h e te tt v o ln a m ég szót ejten i, és te lje sen e lm a ra d t az ú g y n ev ezett k özpon­ ti antológiák, m in t a M a dárúton és m ások jellem zése. A zt h iszem azonban, hogy az a rá n y o k a t ez a m in ta is n ag y jáb ó l tükrözi. H a csak az a rá n y o k a t vesszük figyelem be, a k k o r az ö n m ag áb an ta lá n n em is olyan rossz. A h ét g y ű jtem én y b ő l k e ttő m agasan k iem elk ed ik (Fél korsó hiány, G azdátlan hajó) és az É bresztő idő is átm en etiség év el eg y ü tt m egfelelőnek m in ő síth ető . E nnél aláb b azo n b an nem sz ab ad n a adni, s a m i­ nőség szem elől tévesztése az, am i az á lta lá ­ nos h ely zetet az ará n y o k tó l fü g g etlen ü l m ég ­ is aggasztóvá teszi. E rre szerettem vo ln a felhív n i a figyelm et és ezért is p ró b áltam ta lá n id ő n k én t a k elletén é l is szigorúbb m é r­ cével m érni, élesebb h an g o n fogalm azni. Dérczy Péter Szlovenszkói vásár CSEHSZLOVÁKIAI m a g y a r elbeszélő k ANTOLÓGIÁJA 1918—1938 Jó le sik olykor v issza-v isszatérn i tiszta, bővizű forrásokhoz, hogy szo m ju n k o n v iz ü k ­ k el — egyéb h íjá n — en y h íten i tu d ju n k . T a ­ lá n tú lzás n élk ü l m eg állap íth ató , hogy a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i élete és közéletisége is a k ise b b ­ ségi m ú lt „bővizű fo rrá sá n a k ” szám íth ató . J ó l­ esik, s ez okból g y ak ra n tö rté n ik a visszatérés, h a m á sért nem , h á t leg aláb b a példázódás k e d ­ v éért. R á b íz h atju k a v ezetésü n k et a k á r a k ét v ilá g h áb o rú közt színekben bővelkedő iro d a l­ m i term ésre, a k á r a szociológiai ih le té sű „S arló s-d o k u m en tu m o k ra”, a k á r e ko rszak tá n leghitelesebb ism erő elem zőjére, F áb ry Z o ltá n ra , a k á r T urczel L ajo sra, a k it joggal n ev e zh e tü n k ezen időszak m a is élő, egyik legjelentősebb értő k ritik u sá n a k . Az ő v á ­ lo g a tásáb an te tte közzé leg u tó b b a pozsonyi M adách K ö n y vk ia d ó a z t a g y űjtem ényes k ö ­ te tet, am ely tizennyolc szerző h arm in ch áro m n o v elláját ta rta lm a z z a és átfogó igénnyel a n o v ellairo d alo m m eg h atáro zó v o n u la ta it igyekszik felm érn i. Az első sz éttek in tés u tá n azon b an kön n y en m eg állap íth ató , hogy a fe n t e m líte tt „p é ld á­ zódáson” tú l is v an m it k eresn i, felfedezni a k ét v ilá g h áb o rú közti csehszlovákiai m a ­ g y ar szellem i életben, s így az iro d alo m b an is. F elfedezni — joggal írta m e szót, hisz a tizen n y o lctó l-h arm in cn y o lcig te rjed ő időszak írói, költői közül (leszám ítva a le g jelen tő seb ­ beket) a többség neve, m u n k ásság a, kevésbé ism ert a k ö ztu d atb an , m in t ezen iro d alo m későbbi, te h á t az 1948 u tá n i id ő szak án ak iro ­ d alm árai. E tén y n ek , első v izsg álat u tá n , k ét alap v ető o k á ra le h e t k ö v etk eztetn i. Az első, hogy ezen időszak író in ak , n o v el­ listáin ak , k ö ltőinek, p u b licistáin ak , első so r­ b an a sajátság o s tá rsa d a lm i k ö rü lm én y ek foly­ tá n (lásd: 1938-tól 1948-ig te rjed ő időszak p o li­ tik a i esem ényei) szin te egy esetb en sin cs fo­ ly am ato s m űvészi fejlődése. A n ag y többség iro d alm i a lk o tó p á ly á ja m egszakad, v agy le g ­ aláb b is nem képes a p erm an en s to v á b b fe j­ lődésre. A z esetleges fejlő d ést is a legtöbb esetb en súlyos törés, érv á g ás előzte meg, am i nem kis h a tá st g y ak o ro lt az é rin te tt alk o tó k m u n k ásság ára. T a lá n ez a d m a g y aráz ato t a r ­ r a is, hogy életm ű v ek k el, n é h á n y kiv ételtő l eltek in tv e, n em v o ltak képesek a csehszlo­ v ák iai m ag y ar iro d alo m felszab ad u lás u tá n i v érk erin g éséb e bekapcsolódni. R e n d k ív ü l é r ­ dekes fo ly am at ez, hisz n agy többségben azokról a m űvészek rő l v an szó, ak ik a cseh ­ szlovákiai m ag y ar iro d alo m alap k ö v ét le ra k ­ tá k , s am ely irodalom m e g h atá ro z o tt sa já to s­ ság o k k al ren d e lk ez ett m á r a k é t v ilá g h áb o rú között is. M égis u gyanezen iro d alo m je lle m ­ zője az a — főleg a h a tv a n a s évek iro d alo m k r itik á já t jellem ző — m eg állap ítás, hogy a felszab ad u lás u tá n i m ag y ar iro d alm i élet S zlo v ák iáb an szin te h ag y o m án y talan u l, az ú jrak e zd é s ere jév e l k ellett, hogy in d u ljo n és e lk e rü lh e te tle n v o lt lehetőségeinek, h ely zeté­ n e k m eg h atáro zása, felm érése. M indebből, a „jelen n em lé tr e ” való k ö v etk eztetés, te r ­ m észetesen tú lzás lenne, a k k o r is, h a a k é t időszak (felszabadulás e lő tt és u tán ) ta r t a l­ mi, fo rm ai m e g h atáro zó in ak ötvözése a m ai n ap ig sem sik e rü lt igazán, h a n a p ja in k b a n is csu p án ritk á n ta lá lk o z h a tu n k fo ly ó irata in k h a sá b ja in a k é t v ilá g h áb o rú közti időszak iro d alm i term ésével. É rzésem sz e rin t eb b e n az esetb e n in k áb b a rró l v an szó, hogy az első C sehszlovák K öz­ tá rsa sá g m ag y ar iro d alm a — am ely első k én t v o lt h iv a tv a a m ag y ar nem zetiség et k ép v i­ se ln i Szlovenszkón — n em ju to tt e l a m ű ­ vészi k ifo rro ttság azon sz in tjé re , hogy szilárd in d u lá si a la p o t ad h asso n egy később k ite lje se­ dő nem zetiségi iro d alo m n ak — v a ló já b a n t a ­ 29 �lán egy azó ta is önmagáit kereső nem zetiségi irodalom nak. Az o b jek tív irod alo m k ritik ai m egközelítését e k o rszaknak pedig m ind a m ai napig befolyásolta az első C sehszlovák K öztársaság változó ideológiai érték elése, a hozzá való viszonyulás jellegének m e g h atá­ rozása. H úsz év egy irodalom kezdeti időszakában nem nagy idő, csakhogy szükségképp m eg k ell em líteni, hogy ez az időszak v aló jáb an n em szám ítható kezdeti időszaknak, hiszen ez az irodalom a k o ráb b an egységes m agyar irodalom „a n y atestérő l” szakadt le. Újnak. kezd etinek így csupán azok a tá rsa d alm i kö­ rülm én yek szám íthatók, am elyek eleve m eg­ h atáro ztá k egy m ás környezetben, m á sfa jta viszonyok á ltal az életet és tü k rö zö tt v alósá­ g á t, az irodalm at. K érdés, hogy a k ö rü lm é­ nyek term észetes v e lejá ró ja-e a nyelvi k u l­ tú ra visszaesése, az esztétikai igénytelenség, kiegyensúlyozatlan színvonala és a d ile tta n tiz ­ m us? A kérdés csupán a z é rt m erü lh et fel jogosan, m e rt m indez ta lá n kisebb-nagyobb m érték b en m ind a m ai napig jellem zője a csehszlovákiai m ag y ar irodalom nak. A kez­ deti időszakban, kronológiai besorolás szerint ta lá n h árom fő szakaszt k ü lö n íth etü n k el — közel sem éles h a tá ro k k a l — a csehszlová­ kiai m agyar (kisebbségi) irodalom ban. Az el­ ső a h áb o rú és közvetlen h atásá n ak m eg h a­ tározó élm ényét feldolgozó szakasz. (A k ö te t­ ben p éld ak én t: D arkó Istv án A legnagyobb úr, E gri V ik to r S zü re t, S zom bathy V iktor Egy n em zed ék sodródni kezd, L ányi M eny­ h é rt Öten a különszobában cím ű m űve sze­ repel.) A m ásodik, az eszm élkedés időszaka, az önm eghatározás hosszú és bonyolult felad ata (Tam ás M ihály Találkozás a faluval, D arkó Istv án Á ll a bál, S zlo ven szkó i vásár, A d a llás cím ű m ű v ét e m líth e tjü k , ha nem is egyér­ telm ű bizonyossággal.) A h a rm a d ik időszak az ö n m a g árata lá lás, az önm eghaladás kezde­ ti időszaka, am ely esetü n k b en erősen szoci­ ális m o tiváltságot tükröz. (A kötetben p éld a­ k én t ta lá n D arkó Istv án G örögtűz, Sellyei József Lósorozás G ádoroson, M orvay G yula Á lla to k halála, N. Jaczkó O lga M egátalkodott cím ű m űvét em líthetnénk.) U tólagosan is m egjegyezve, hogy ez a b e­ sorolás csupán felületes csoportosítás, közel sem a teljesség igényével, am in t azt például a k ö te t T urczel L ajos á ltal ír t előszavában tö rtén ik , és csupán a z é rt v an rá szükség, hogy elig az ítá st k a p ju n k az in d u lás és a későbbi időszakot m eghatározó ta rta lm i m o­ tiv áltság ró l. A k ö tet és a v álogatás is bizo­ n y ítja, hogy a húsz év iro d alm án ak m egha­ táro zó élm énye a kisebbségi sors és a szoci­ ális helyzet, a kisem m izettség, a n yom orúsá­ gos szegénység volt. F áb ry Z oltán e k é t lé­ nyegi m eghatározót a „politikai író ” fe la d a t­ k ö réb en lá tja , am ely fölé m érceként, e lé re n ­ dő m inőségként az ..európaiságot” helyezi, m esszirelátó következetességgel, am ely a „m agyarországi ellen fo rra d alm i hódoltság kö­ v etk eztében a jövő folyam atosságát” kell, hogy jelentse. T am ási Á ron ebben az időben szinte u g y an ezeket a szav ak at h aszn á lja ú tm u ta tá s­ k é n t: „C sehszlovákia m agyarsága csak akkor fo g ja egyetlen helyes és m éltó ú tjá t m e g ta­ láln i, h a nem es értelem b en v ett európai iro ­ d a lm a t p ró b ál m a g y aru l írn i.” A F áb ry által a n n y ira ó h a jto tt és sü rg e te tt kiteljesedés, az o n b an alig -alig m ozdult az ösztönösség szin tjéről, tovább, hisz nyelvileg, esztétik ailag csupán a részleges ta lp ra á llá s sik erü lt. K ü ­ lönösen szem léltető p é ld á ja enn ek a cseh­ szlovákiai m ag y ar prózairodalom . A n n ak e l­ lenére, hogy nyelvileg szilárd h á tté rre l (bár szinte látnoki előrelátással, m á r az indulásnál jelezve az idegen nyelvi közeg b eh atását, am ely e g y ú tta l k u ltú p o litik a i fölén y t is je ­ len tett) az egységes m ag y ar irodalom m al, a m eg jelent m integy hetv en novelláskötet elle­ n ére a csehszlovákiai m agyar iro d alo m ra sok esetben a kezdetlegesség v olt a jellem ző. A k ét v ilágháború közti novellairodalom á ltal le ra k o tt alapok az egész csehszlovákiai m a­ g yar p ró zá ra a m ai napig k ih a tással vannak. 30 Ez a h atás in k áb b n eg atív m ércével m érhető, hisz enn ek a p ró zán ak a m ag y ar iro d alo m ­ hoz viszo n y ítv a sem születtek m eg az igazi m agaslatai. P éld a k én t szolgáljon a „csehszlo­ v ák iai m ag y ar reg én y ” p ro b lém ak ö re (és bő irodalm a), am ely regény m in d a m ai napig nem felelt m eg igazán a vele szem ben fel­ á llíto tt ta rta lm i és esztétik ai köv etelm én y ek ­ nek. Igazából ezen követelm ények lényegi m egh atáro zása sem tö rté n t meg. hisz m indez le h ete tle n — nézetem szerin t — a csehszlo­ v ák iai m ag y ar an y an y elv ű etn ik u m belső tá r ­ sadalm i v iszonyainak felm érése n élkül. M ind­ ez életk ö rü lm én y ein ek m eg h atáro zását, ön­ tö rvén y ein ek feld erítését, többséghez való v i­ szonyának tisztázását jelen ten é. Hogy ez m en n y ire nem egyszerű folyam at, a z t bizo­ n y ítja a csehszlovákiai m ag y ar kisebbség rövid, de a n n á l sokszínűbb tö rté n elm e (bővel­ kedv e a sö tét á rn y a la to k b a n is), s az hogy ez a tö rtén elm i folyam at a m ag a v alóságában csupán részen k én t k ap o tt h ely et a csehszlo­ v ák iai m ag y ar p rózairodalom ban. M indennek ta lá n tö b b esélye volt a k ét v ilá g h áb o rú kö­ zötti m ag y ar iro d alo m b an , hisz az u ta t itt nagyon tu d a to sa n a m élyen szociális, tá rs a ­ dalm i ih letésű S arlós-m ozgalom v aló ság fel­ tá ró . szociográfikus iro d alm a m u ta tta . Az irodalm i és tá rsa d alm i életb en oly jellegze­ tessé v á lt törés, am ely e m ozgalom életéb en is b ekövetkezett, hosszú id ő re a fo ly tatástó l is m egfosztotta a „v aló ság iro d alm at”. D uba G y u lán ak a h etv en es évek első felében m eg ­ je le n t szociográfiáján a V a jú d ó pa ra sztvilá g ­ on kívül, a m ű faj — eltérő en p éld áu l az e r ­ délyi iro d alo m tó l — csu p án p ublicisztikai szin ten v an jelen a csehszlovákiai m ag y ar irodalom ban. H ián y a főleg a p rózairodalom te rü leté n ére zte tte h atásá t. A lírá v al ellen ­ té tb en itt nem k ö v etk ez ett be szin te p erio d i­ ku san jelen tk ező nem zedéki m egújulás. Egy nagy á ttö ré s pedig m in d a m ai n ap ig késik és csu p án jelzésekben v an jelen D uba G yu­ la, Dobos László, K ovács M agda vagy G re n ­ del L ajos prózai írása ib a n . A S zlo v en szkó i vásár cím ű n o v ellásk ö tetet (Turczel L ajos ren d szeres gondossággal vég­ zett k ritik a i elem ző m u n k ája) érzésem sze­ rin t a szintézisek m egterem téséhez, az összeg­ ző, átfogó igényű felm érés felé v ez eth et, am ely lehetőséget te re m t a csehszlovákiai m ag y ar irodalom k o m plexebb, o b jek tív ab b értékeléséhez. E len g ed h etetlen k övetelm énye ez a fejlődésnek, a tu d ato s továb b lép ésn ek , a m áig sem elav u lt F áb ry Z o ltán á lta l m eg­ fog alm azo tt követelm én y n ek — az eu ró p a i­ ságnak. (M adách, 1980.) Molnár Imre Élet-mód és társadalm i egyenlőség TANULMÁNYOK a z CÍMŰ KÖTETRŐL életm ódról Az elm ú lt n éh án y évben ism ét a szocio­ lógiai k u ta táso k k ö zép p o n tjáb a k e rü lt az é le t­ m ód p ro b lém ája, en n ek k ö v etkeztében m eg­ élé n k ü lt a k érd ések re irán y u ló publikációs tevékenység is. B ár szám os könyv és tu c a t­ nyi ta n u lm á n y je le n t m eg e té m áb a n — el­ té rő célokkal és term észetesen eltérő színvo­ nalon —, az életm ódvizsgálatok egyre in k áb b felism ert szükségszerűsége, hogy a szocialis­ ta életm ód tá rsa d a lm i feltéte lein ek elem zése az ed d ig in él összefogottabb k u ta tá si te v é­ kenységet igényel. E fe la d a t m egoldásának elő feltételek én t éppúgy tisztázn i k ell az é le t­ m ód ta rta lm á t, m in t az o k at az összefüg­ géseket, am elyek a szocialista életm ód fo r­ m á lásán ak p o litik ai leh ető ség eit érin tik . Az életm ód feltételren d szerén ek m egism erése ugyan ak k o r elk ép zelh etetlen a tá rsa d alm i és gazdasági h atáso k egységes fe ltá rá sa n él­ k ü l; a tá rsa d a lm i m unkam egosztásból sz ár­ m azó k ülönbségek felism erése, a lak u lá su k tu ­ dom ányos irá n y ítá sa ez által v álik tá rs a d a ­ lom politikai érte lem b en is h a la sz th a ta tla n felad attá. A k ö tet első részébe felv e tt ta n u lm án y o k m in d en k étség et k izáró an bizo n y ítják , hogy a szocialista életm ód k ia la k ítá sa és erő síté­ se a tá rsa d alo m fejlő d ésén ek céljai közé ta rto zik . H a nagyon tá g érte lem b en fogal­ m azzuk is m eg en n ek jelentőségét, ak k o r sem m o n d h a tu n k m ást, m in t azt, hogy az életm ód szin te te lje s egészében m ag áb a in ­ te g rá lja tá rsa d a lm u n k fejlődési céljain ak egész ren d szerét. E n n ek érd e k éb en az é le t­ m ódot — a tan u lm án y o k szerzői — az em be­ re k olyan te v ék e n y ség i-m a g ata rtási ren d sze­ rén e k tek in tik , am ely et tö b b -k ev eseb b tu d a ­ tossággal életü k fe n n ta rtá sá ra , különböző szintű, különböző helyzetek sz erin t és tö r ­ tén etileg is változó szükségleteik k ielég ítésé­ re szerveznek. A k á r az életm ó d m in ták szerepéről, a k á r a tá rsa d alm i m o b ilitás h atásáb ó l in d u lu n k ki, alap v ető szem p o n tk én t jelen tk ezik a n n a k el­ fogadása, hogy tá rsa d a lm u n k b a n valóságo­ san is különböző életm ódbeli sajáto sság o k é l­ nek. Nem csupán egyénileg, az egyes em b e­ rek életm ó d jáb an , h an e m a tá rsa d alo m s tru k ­ tú rá já h o z igazodott, sokszor nagyon finom összefüggésekig le b o n th ató d iffe ren ciáltság ­ gal is. E bből adódóan a szocialista életm ó d ­ m in ta m in t összefüggő ren d szer csak m egle­ hetősen nagy általán o sság g al fogalm azható meg, jó lleh et — m in t a m ásodik rész ta n u l­ m ányai ezt h íven igazolják — egyes fontos elem ei a különböző életm ó d jelen ség ek b en m á r m egjelennek. M ivel a szocialista életm ód vonásai a tá rsa d alo m an y ag i b ázisán ak és ráép ü lő tá rsa d a lm i jelenségek fejlődésének fo ly am atá b an b o n tak o zn ak ki, az életm ódot a lak ító tá rsa d a lm i fo ly am ato k b a való b e­ av atk o zás csak a k k o r lehet eredm ényes, ha a p o zitív n ak és n e g a tív n a k ta rto tt életm ó d ­ elem ek m eg h atáro zo ttság át helyesen é rté k e l­ jü k . A helyes érték elés so rán figyelem be kell v en n ü n k , hogy a szocialista életm ód k ib o n ­ tak o zásán ak tá rsa d a lm u n k b a n k ia la k u lt ala p feltételei nem kis részben a tá rsa d alo m k u l­ tu rá lis szin tjén ek növekedésétől függnek. Ha ta lálh ató k is olyan tá rsa d a lm i réteg ek és cso­ portok, am ely ek b en a k u ltu rá lis szin t nagyon alacsony, és éppen alacsonysága m ia tt nem képes bizonyos k u ltu rá lis h atáso k befo g ad á­ sára, a tá rsa d a lm i á tla g szin tje a legtöbb k u ltu rá lis m u tató (iskolázottság, o lv asás stb.) esetében m égis jelen tő sen fejlődött. Elegendő a r r a u ta ln u n k , hogy a szocialista b rigádm oz­ g alom ban m egjelenő érté k re n d sz e r alap v ető jellem zői, m in t p éld áu l a közösség je len tő sé­ ge, a kölcsönös nevelés, segítés, a ta n u lá s is szocialista életm ó d o t befolyásoló tén y ező k én t érték elh ető k . A k ö tetb en szereplő m integy tíz ta n u l­ m á n y t olvasva, m eggyőződhetünk róla. hogy a gazdasági fejlődés nem au to m a tik u sa n hoz lé tre ú j, m agasabb re n d ű életm ódot, h an em ez csak az egyének tu d a to s v álasztása révén a la k u lh a t ki. M ivel az em b erek sok te k in ­ te tb e n különbözőképpen é rté k e lh e tik a tá rs a ­ dalom á lta l k ín á lt lehetőségeket, a szocialista életm ó d m in ta tu d ato ssá tevésében ép p a n n y ira szükség v an a k u ltu rá lis b efolyásolásra, m in t az általán o s gazdasági és tá rsa d alo m p o litik ai irá n y ító tevékenységre. M int ah ogy K öpeczi B éla ír ta bevezető ta n u lm á n y á b a n : az a n y a ­ gi és tu d a ti tényezők eg y ü ttes alk alm azása, a z anyagi te rm elés fokozása, m inőségi ja v í­ tá sa és a szocialista é rté k - és n o rm a re n d ­ szer elfo g ad ása teszi leh ető v é az ú j életm ód k ia la k ítá sá t. (G ondolat, 1980.) Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8db49114a8f9b87fcecf81d5c4aee3de.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1981/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1981 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika