Völgyi István Antal, született Bér 1851. augusztus 8., elhunyt Balassagyarmat 1928. szeptember 5.
Igazgató – tanító, pedagógiai és helytörténeti író, múzeumigazgató
Középiskoláját és a tanítóképzőt Esztergomban végezte.
Tanítói pályáját Szobon kezdte, 1873–tól Balassagyarmat római katolikus elemi iskolájában tanított, majd az állami elemi fiúiskola tanítója lett. 1878–tól volt a Nógrád Megyei Tanító Egyesület tagja, a gyarmati kör elnöke, testületi főjegyző. 1877–ben tanítótársaival fiúismétlő iparos-iskolát alapított és abban díjtalanul tanított, 1891–től a Nógrád Megyei Múzeumi Társulat könyvtárnoka, segédőre, régiségtár őre, igazgatója. Tanítótársaival árva- és szegény gyermekeket segélyező alapot létesített. A balassagyarmati önkéntes tűzoltó-egyesület örökös tisztje. 1901–1904 között fegyelmi vétsége miatt Liptó megyébe helyezték, majd visszatért Balassagyarmatra. Előadások, kiállítások, hírlapi tudósítások fűződnek nevéhez. Ő írta meg Pacséri Károly: Nógrád vármegye népoktatás története c. munkájában Balassagyarmat tanügyi topográfiája c. fejezetet. Összesen 28 darab kiadvány szerzője volt, elsősorban egyletek történetével foglalkozott.