Vitális Sándor, született Selmecbánya 1900. április 13., elhunyt Budapest 1976. június 21.
Geológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora
1917-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1922-ben kapott természetrajz–földrajz szakon végbizonyítványt, majd 1923-ban szerzett bányageológiai doktori oklevelet. 1942-ben a Szegedi Tudományegyetemen hidrogeológiai szakon magántanári képesítést szerzett.
Dolgozott Pécsett, Komlón, Szászváron, Ausztriában. 1922-től 1946-ig a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság vállalati geológusa. 1946-ban megbízták az országos méretű szénkutatás megszervezésével és irányításával. 1952-1953 között koncepciós vádak alapján börtönbe került, majd rehabilitálták. 1954-ben kinevezték a budapesti tudományegyetem újonnan alakult Alkalmazott Földtani Tanszékének tanárává. Ő fedezte fel a sikondai, pünkösdfürdői hévizet, a kisterenyei ásványvizet. 1987–ben a Salgótarjáni Bányamúzeum előtt fölavatták Mészáros Mihály szobrát Vitális Sándor tiszteletére.