Veres János, született Tornalja 1930. február 28., elhunyt Rimaszombat 1999. augusztus 5.
Költő, író, műfordító, helytörténész
Az általános iskolát Tornalján végezte, majd 1940-től a jászóvári premontrei kanonokrend Takács Menyhért Gimnáziumában tanult Miután Rimaszombatra költöztek, a helyei Egyesült Protestáns Gimnáziumban folytatta tanulmányait, betegsége miatt magánúton érettségizett.
Már diákként foglalkozott versírással. 1949-ben tüdőbajt kapott a Magas Tátrába vitték gyógykezelésre. Itt ismerkedett meg Fábry Zoltánnal. A rimaszombati kórház hivatalnokaként kezdett dolgozni, majd az Új Szóhoz került, ahol külső riporterként dolgozott. Elkészítette a „Széttekintés a rimaszombati Járásban: Honismereti kislexikon” c. helyismereti munkáját, amely a vidék értékeit vette számba. 1962-ben megalapította a rimaszombati Tompa Mihály Klubot, majd létrehozta és évekig vezette Mács Zoltánnal és Horváth Júliával közösen a Fáklya Irodalmi Színpadot. Kiállt a gömöri magyarság jogaiért ezért munkái nem jelenhettek meg. A salgótarjáni Palócföld című folyóiratban jelenhettek meg versei és műfordításai Baranyi Ferenc ás Pál József támogatásával. Szlovák nyelvű műfordításai segítették a szlovák nyelvű irodalom megismerését Magyarországon. A basa sípja c. színdarabjának ősbemutatója 1998-ban Putnokon volt. 1990–ben, amikor megkapta a Madách–díjat, az átadó Göncz Árpád volt, aki az ünnepség előtt találkozott Vaclav Havel elnökkel, tájékozódva a csehszlovákiai demokratizálódás folyamatairól.