Uherkovich Ágoston, született Vészka (Nyitra megye) 1871. hó nap., elhunyt Dobsina 1946. hó nap.
Tanító, korhű rajzok készítője a 19. század végi Salgótarjánról
Modor Állami Tanítóképzőjét végezte el (1891), majd elvégezte a budapesti Polgári Iskolai Tanárképző magyar-történelem szakát.
Felvidéki, kurtanemesi család leszármazottja. Tanulmányai során kiemelkedett a természettudományokban, zenében, rajzban. A kor írott és íratlan szabályai szerint három nyelven kellett tudnia oktatni a diákokat: magyar, német és szlovák nyelven beszélt. A fiatal tanító pályázatot adott be a salgótarjáni Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. társulati népiskolájában meghirdetett állásra. Salgótarjáni évei (1891-1904) alatt a tanítói feladatokon túlmenően mélyen beágyazódott a város kulturális életébe. Folyamatosan rajzolt, festett, autodidakta módon képezte magát. A gyári színjátszó kör színpadképeit szerkesztette, festette. Ipari rajztanítói képzést szerzett, ennek alapján idővel főleg rajzot tanított az iskolában. Társadalmai tevékenysége is sokrétű volt: olvasóegyleti karnagy, a zenekar tagja. Rajzait 1973-ban fia, Uherkovich Gábor, a pécsi egyetem kandidátusa ajándékozta a salgótarjáni múzeumnak. A képek nagysága 15 x 25 cm, 8 darab a korabeli Salgótarjánt és környékét ábrázolta. Figyelmet érdemel az Inászón lévő László és Zich–aknák megörökítése, az 1920–as években még álló, majd bazaltkitermelés miatt felrobbantott Pécskő–szikla és Kisterenye látképe. Az utóbbit felhasználta A falu rossza című népszínmű színpadi hátterének elkészítéséhez. Salgótarjánból Budapestre települt, majd Dobsinán oktatott, végül Kispesten fejezte be pedagógusi pályáját.