Evangélikus diakonissza, tanár, költő, műfordító
Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett.
Katolikus vallását édesanyjától kapta, fiútestvérei evangélikus lelkészek lettek. 1934–ben került kapcsolatba a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesülettel. 1941-ben avatták diakonisszává, 17 évi szolgálat után, megélte, hogy feloszlatták a diakonissza egyesületeket, iskolákat. A fővárosból Balassagyarmatra telepedett le és polgári ruhában szolgált, szeretetotthon vezetője lett. Együtt dolgozott dr. Szabó Józseffel, sok tekintetben segítette őt a Madách kutatásban. A balassagyarmati evangélikus szeretetotthonba került, ahol 1975-ig végezte szolgálatát. Később, meg kellett válnia Balassagyarmattól, de a hivatalos egyházi szolgálattól is, innen Csömörre ment. Versei, műfordításai – német, angol és finn nyelvről – több kötetben jelentek meg. Marija Raittila Runoja finn költőtársával kölcsönösen lefordították egymás verseit. 1989-ben a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület újraindulásakor főnökasszonnyá választották. Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt. 2012–ben emlékbizottság alakult munkásságának számbavételére. Tamásiban teret nevezetek el róla.