Református lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök
Elemi és középiskoláit Balassagyarmaton, Léván, Selmecbányán végezte. Pápai Református Teológiai Akadémián és az írországi Belfastban tanult teológiát.
Szülei Balassagyarmaton éltek, Losoncra látogatva született meg gyermekük, édesanyja Balassagyarmaton van eltemetve. 1936–ban azzal támadták, hogy nem magyar állampolgár és elmulasztott optálni. A balassagyarmati polgármester nem, az alispán viszont igazolta, hogy a gyermek 12 napos korától Balassagyarmaton nevelkedett. 1917–ben csatlakozott Nagyatádi Szabó István pártjához. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazdapártot, Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) országgyűlési képviselő volt. Létrehozta a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézetet, ahol saját szépirodalmi és teológiai munkáit is kiadta. 1945. november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök volt. A második köztársaság első államfője (1946. február 1.), köztársasági elnöke, aki ebben a minőségben 1947. november 23–án Balassagyarmatra látogatott és harangot adományozott a református templomnak édesapja, Tildy László emlékére, melyet jelenlétében avattak fel. 1948. július 31–én lemondatták, vejét perbe fogták. 1956–ig házi őrizetben volt. 1956. okt. 27. és nov. 12. között Nagy Imre államminisztere volt, ezért 1958–ban 6 év börtönre ítélték. 1989. június 6–án rehabilitálták.