Kohómérnök, műszaki vezérigazgató
Semecbányai akadémia
Gyakornok a pilseni Skoda Művek acélgyárában, majd Düsseldorfban a Krieger acélműben. 1921-től az ózdi martinacélmű, utóbb a durvahengermű vezetője, módszerbeli korszerűsítést végzett az acélgyártásban, a kemencék szerkezetében és az öntés technikájában. Mint a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki igazgatója foglalkozott a salgótarjáni és a borsodnádasdi üzem korszerűsítésével is. Az 1930-as években az egész üzem vezetőjeként megépítette az új hengerművet, az ország akkor legmodernebb hengersorát, bővítette a gyár villamos- és vízellátását és megalapozta az első hazai ércelőkészítő mű és dúsítómü létesítését. 1949–től a Dunai Vasmű építésénél dolgozott, a vaskohászati rész vezetője volt. Tagja volt az MTA Kohászati Főbizottságának, választmányi tagként segítette az OMBKE munkáját. Tanulmányai a Kohászati lapokban és az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményeiben jelentek meg.