Fotográfus
Pásztón az iparostanonc iskolában lakatos mesterséget tanult. Édesapjától sajátította el a fotográfus és képkeretező mesterséget.
Édesapja Sztanek Ödön, akinek Székesfehérváron, majd Máramarosszigeten volt műterme. 1919–ben a család vagonlakó volt, majd Pásztón a vasúthoz közeli Arany János úton nyitotta meg az apa fotóműtermét. Sztanek Ede kitanulta a lakatos mesterséget, de Budapesten baleset érte, medencecsontja eltörött. 1928–ban letelepedett Pásztón, apjától kitanulta a fotográfia és a képkeretezés mesterségét. 1933–ban megnősült, 1934–ben a Városháza mellett bérelt helyet, ahol fotófelszerelést, hanglemezt, kottát és képeket árult. Egy német utazó hatására kezdett képeslapokat készíteni Pásztóról és környékéről, megörökítette Pásztó közéletének, kulturális életének történéseit. Jó anyagi helyzetbe került, Fiat Topolinójával beutazta a Felvidéket, Erdélyt, Európát. 1942-1943 között az orosz fronton teljesített szolgálatot, színes diára dolgozott, munkái fennmaradtak. Rendkívül értékesek, mert a Kijev környéki tájat, templomokat, a polgári lakosság ábrázolta, megörökített katonaportrékat, temetéseket is. Negatívjai rendezetten fennmaradtak. Hazakerülve embereket bújtatott, majd ő maga két alkalommal is a málenkij robotra lett elhurcolva. 1951–1999 között szövetkezeti dolgozó, az ötvenes évekből sajnos képeinek többsége nem maradt fönn. 2000 áprilisában Gaál István a pásztói Teleki László Városi Könyvtárban posztumusz kiállítást nyitott Sztanek Ede néprajzi témájú fotóiból.