Szent-Györgyi Albert, született Budapest 1893. szeptember 16., elhunyt Woods Hole, Massachusetts 1986. október 22.
Magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja, nemzetgyűlési képviselő
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben.
Az első világháborúban a lengyel fronton harcolt, majd 1917–ben orvostudományból, 1927–ben kémia tudományból doktorált. Dolgozott Németországban, Hollandiában. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint. A második világháborúban részt vett az ellenállásban, majd igen aktív volt a háború utáni közéletben. Az ellentmondásokat tapasztalva elhagyta az országot és az USA– ban élt. Kétszer látogatott vissza hazájába, 1973–ban a Szegedi Biológiai Központ átadásakor, 1978–ban tagja volt a Szent Koronát átadó delegációnak. Munkatársaival együtt áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében. Woods Hole-ban telepedett le, létrehozott egy alapítványt, amelynek keretei között eleinte az izomműködés biokémiáját, majd a rák kialakulását kutatta. Az élő anyag állapotát vizsgálta. Ő volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Szüleinek birtoka volt a Nógrád megyei Kiskérpusztán így gyermekéveinek és iskolaéveinek egy részét megyénkben töltötte. Bujákon általános iskola, Balassagyarmaton középiskola viseli a nevét.