Szeder Fábián János, született Csáb 1784. június 24., elhunyt Komáromfüss 1859. december 13.
Bencés áldozópap és tanár, néprajzi leírások alkotója
Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Komáromban folytatta. 1797–1799-ben Esztergomban szónoklatot és költészetet, 1800–1802-ben Pozsonyban az akadémián bölcseletet tanult. 1803-ban belépett a Szent Benedek-rendbe és Pannonhalmán, illetve Győrött elvégezte a teológiát.
1803–ban lépett be a bencés rendbe. Tanított Esztergomban, Győrött, Sopronban, Dömölkön, Nagyszombaton és Komáromban. Irodalmi tevékenységet is folytatott, részt vett számos irodalmi lap szerkesztésében. Horváth István ösztönzésére a Tudományos Gyűjtemény pályázatára népismereti tanulmányt írt a palócokról, amely a szakirányú magyar néprajzi érdeklődés egyik elindítója lett. 1831–ben az MTA levelező tagja lett, 1837-ben akadémiai tagságáról lemondott. 1832-től Pannonhalmán volt levéltárnok, majd könyvtárnok, 1841-től haláláig a bencés rend komáromfüssi birtokainak jószágkormányzója.