Szabó Endre, született Nagyoroszi 1838. december 28., elhunyt Budapest 1913. más forrás szerint 1914.
Reformpedagógus, óvodapedagógus
Iskoláit Nagyorosziban, Vácott kezdte, jogi pályára készült, de tanulmányait abbahagyta. Már mint családos ember jelentkezett a kisdedóvóképző intézetbe, hol 1865-ben szerzett óvói oklevelet.
Elsőként ismerte fel a hazai „kisdedóvás” jelentőségét. 1865-ben elvégezte a budapesti kisdedóvó képző intézetet. 1868 nyarától a Chernel-féle álmosdi kisdedóvó „vezérlője” lett, ahogy akkoriban az óvodavezetőt nevezték. A korabeli Európa legmodernebb óvodapedagógiai irányzatának követője és hazai terjesztője, népszerűsítője volt. Sürgette a kötelező óvodába járás törvényerőre emelését. 1870. április 10-i ülésén az Alapnevelők Országos Egyesületének központi választmánya első titkárává választotta. 1870-től Óvóképzőjének az igazgatója Pesten, szerkesztette a Kisdednevelés első évfolyamát, majd az Alapnevelők és a Szülők Lapja című folyóiratokat. 1878-tól a Rimaszombati Ipari Iskola igazgatója. Tizennégy szakkönyvet és több száz kisebb-nagyobb cikket hagyott az utókorra. 1985–ben Nagyorosz óvodája, 1990–ben Álmosd óvodája falán helyezték el emléktábláját. A nagyoroszi Nefelejcs óvodában berendeztek egy Szabó Endre Emlékszobát.