Villamosmérnök, gépészmérnök, elektromérnök, energetikus
A berlin-charlottenburgi műszaki egyetemen mérnöki oklevelet 1899-ben, műszaki doktori oklevelet 1909-ben szerzett. A műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért 1953-ban) címet nyert.
1894–ben megnyerte az országos fizika–matematika tanulmányi verseny és 100 aranykorona jutalmat vett át Eötvös Lórándtól. A Ganz Villamossági Rt. kísérleti laboratóriumában, utóbb az erőműtervezési osztályon dolgozott. Együttműködött Kandó Kálmánnal. Ő tervezte a Tiszaluc–Keszmétenyi erőművet, részt vett Kárpát-Ukrajna villamosításában. Kezdeményezte és szervezte az ipari értelmiségi szakszervezet megalakítását. 1918-ban a Ganz Villamossági Gyárban az üzemi munkástanács megalakulása után igazgatójává választották, ezért 1919–ben emigrálnia kellett. Csehszlovákiában dolgozott. Tagja lett a tudományos műszaki tanácsnak. Legnagyobb találmánya az elektromos gépek folyadékkal történő hűtése világhírt biztosított számára.