Sántha Kálmán, született Nagybecskerek 1903. július 12., elhunyt Budapest 1956. december 12.
Magyar orvos, egyetemi tanár
1929–ben Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán diplomázott. 1936–1937–ben Rockefeller ösztöndíjjal Kanadában képezte magát.
1939-ben a Debreceni Egyetemi Klinika vezető igazgatója, az MTA tagja. Az epilepsziakutatásban és az afázia kutatásban nagy szerepet játszott. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés alelnökévé választották. 1951-ben koholt vádak alapján megfosztják katedrájától és egyetemi tagságától, kizárják az Akadémiáról. Elnyeri a Balassagyarmati Kórház Ideg– és Elmeosztályának osztályvezetői állását, itt is legendás hírű gyógyításokat végez, gyógyító műhelyt teremt feleségével együtt. Gerinc és koponyaműtéteket végzett, szinte tanítói feladatot látott el kollégái körében. 1956-ban rehabilitálják, de évek óta tartó betegségébe 1956 december 12-én meghalt. A Magyar Ideg– és Elmegyógyászati Társaság emlékére megalapította a Sántha Emlékérmet. Balassagyarmaton emléktábla, utca őrzi a nevét.