A középiskolát Salgótarjánban végezte el, 1939-ben érettségizett. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni bányamérnöki karán tanult tovább, egy évig erdőmérnök hallgató is volt. Oklevelét, 1944. május 23-án, kapta meg.
A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Rózsaszentmártoni üzeménél mérnökként kezdett dolgozni. A front elvonulása után Bence Pállal fogott hozzá a mizserfai bányák újraindításához, s a mizserfai és a kisteleki bányák megnyitását irányította. 1945 őszén, Kistelek bányaüzem vezetője lett, hozzá tartozott a sodronykötélpálya felügyelete is. 1948. június 1-től, a kisterenyei bánya üzemvezetője lett. 1950. augusztus 1-től, a Kisterenyei Szénbányák Újlaki bányaüzemének volt a vezetője 1952. október 1-ig. Ezt követően a Mátranováki Szénbányák (Alkotmány, Gáti lejtős akna, Csipkés lejtős akna) főmérnökeként dolgozott 1953. október 1-ig. A nógrádi szénmedence üzemeiben főmérnök, eredményesen alkalmazta az új „Donbasz” szénkombájnt. 1953-1956 között a Bányászati Tervező Intézet létesítményi főmérnöke volt, 1956-1962 között az Uránércbánya Tervező Intézetében dolgozott. 1962-től 1967-ig a NIM Uránipari Főosztályának lett a vezetője. 1967-ben a Bányaterv igazgató helyettese, majd 1972-ig igazgatója volt. 1979. január 1-től, a KBFI vezérigazgató helyettesévé nevezték ki. 1981-ben vonult nyugállományba.