Magyar politikus, egyházjogi szakíró
Budapesti Tudományegyetemen diplomázott 1876–ban, de tanult Bécsben, és az egri érseki jogakadémián.
Nagyváradi jogi akadémián volt egyházjogi tanár. A Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési mandátumot nyert 1887–ben. 1887-ben mintegy ötszáz oldalon „Régi magyar házassági jog” címmel írta meg történelmi áttekintését a házasságról. 1903. december 10-én Fiume kormányzója lett, itt visszaélés gyanújába keveredett, lemondott. A Főrendiház tagja volt, Tisza István bizalmasa, aki 1915–ben kinevezte a király személye körüli miniszterré.