Magyar ciszterci szerzetes, zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, zenepedagógus
Gyermekkorát Egerben töltötte. A hatodik osztály elvégzése után Zircre került, ahol novícius lett. 1917-ben belépett a ciszterci rendbe, majd 1920-ban Innsbruckba kérte magát, hogy folytathassa teológiai tanulmányait. A teológia mellett belevetette magát a zene és történelem tanulásba is. 1926-ban megszerezte a teológia doktora címet.
1917–ben belépett a ciszterciták rendjébe. Innsbruckban tanult és 1926–ban doktorált zenetudományból. Kodály Zoltán meghívta a Népzenekutató Intézetbe. Budapesten középiskolai tanár lett a Szent Imre Gimnáziumban, hittant és ének-zenét oktatott. 1945–1950 között Pásztón a cisztercita rend priorja, majd a rend feloszlatását követően a Nemzeti Múzeum alkalmazta, Lajtha Lászlóval együtt gyűjtött népzenét. Szerkesztette a néprajzi lexikont és a zenei lexikont. 1933-ban a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének főtitkára lett. Tanárként lelkes híve volt a Kodály-módszernek. Papi hivatását élete végéig gyakorolta.