II. Rákóczi Ferenc kancellárja, könyvtáralapító, a református egyház érdekeinek védője. Kuruc diplomata, a református egyház első egyetemes főgondnoka, a hazai kulturális élet párfogója
A losonci református iskolában tanult a syntaxisig, akkor Rahóra ment, a híres Braxatoris Jánoshoz tanulni, de erre csak egy évig volt lehetősége, tanítója halála végett. Azután Losoncon a mesterek egész kara nevelte. 1693-ban Selmecbányán, 1694-ben Körmöcbányán tanult filozófiát és teológiát.
Budapest, 1955
Gyermekéveit és élete nagy részét Nógrádban töltötte. 1695-ben készen volt tanulmányaival s latinul, németül és franciául folyékonyan beszélt és írt. Kajály Pál, Nógrád és Hont megye jegyzője mellett szerzett gyakorlati ismereteket. 1700-ban építette a ludányi házat, 1703–ban feleségül vette Kajály Klárát. 1703–ban, amikor a nógrádi nemesség Gács várába menekült, II. Rákóczi Ferenc maga mellé állította Ráday Pált és kancellárja, belső titkára lett. 1705-ben, a szécsényi országgyűlésen, mint fejedelmi előadó szerepelt, jelentős szerepe volt abban, hogy a különböző felekezetek egyenrangúságot kaptak II. Rákóczi Ferenctől. 1707-ben az erdélyi országgyűlés és erdélyi kancellária igazgatójává választotta. A kuruc kor publicistája volt, híres stiliszta és szónok. Megfogalmazta a Recrudescont c. kiáltványt, amellyel II. Rákóczi Ferenc Európa népeihez fordult. Az első újságként szolgáltak tájékoztatói a szabadságharc eseményeiről Mercurius Veridicus címmel. 1711–ben letette a bécsi udvar előtt a hűségesküt, minden erejével küzdött a református egyház védelméért.