Prónay Gábor, született Besztercebánya 1812. április 1., elhunyt Firenze 1875. április 1.
Hivatalnok, képviselő, író, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője
Tanulmányait magánúton kezdte, majd a rozsnyói evangélikus gimnáziumban és a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta, ahol egyháztörténetet, görög és héber nyelvet is hallgatott. A pozsonyi jogakadémia elvégzése után Pesten 1833-ban jurátusnak esküdött fel.
megjelent: Akadémiai Értesítő, 1863)
8 évesen költözött szüleivel Nógrád megyébe, a galgavölgyi birtokra. A pozsonyi jogi akadémia elvégzése után Tihanyi Ferenc nógrádi alispán mellett dolgozott. 1837–ben tiszteletbeli jegyzővé avatták. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A szabadságharc alatt a főrendiház tagja, de nem követi Debrecenbe a politikusokat. 1848–1849 leverését követően minden erejével törekedett a magyar ügy megismertetésére az európai sajtóban. Támogatta a kiegyezést, Deák Ferenc híve volt. 1861-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelőjévé választották, ezt a tisztségét másfél évtizeden keresztül, egészen haláláig töltötte be.