Cseh meseíró
1837–ben kötött házasságot pénzügyőr férjével, akit 1850–ben Miskolcra, majd Balassagyarmatra helyeztek. 1842-ben Prágába került a család, ahol Nemcova megismerkedett a nemzetébresztőkkel, írókkal, költőkkel, orvosokkal, akik lelkesen fogadták társaságukba a bájos, természetes tehetségű fiatalasszonyt, és támogatták versei, meséi, elbeszélései, útleírásai megjelenését. A család sűrűn váltogatott lakhelyein Nemcova nemcsak a meséket gyűjtötte, hanem lejegyezte az ottani szokásokat, néprajzi, szociográfiai jellegű leírásokat, útirajzokat készített. 1851 és 1954 között többször Balassagyarmaton tartózkodott, élményeit „ Egy magyar város: Gyarmat ” címmel írta meg, amely nyomtatásba 1858–ban jelent meg. Szeretettel írt az itt élő szlovák nyelvű lakosokról, hagyományaikról, szokásaikról. Öt népmesét gyűjtött a városban, férje 20 cikkben tudósított Balassagyarmatról. Férjét 1854–ben elbocsátották balassagyarmati állami állásából, mert 1848–as röplapot és egy Kossuth képet találtak nála. A család súlyos anyagi helyzetbe került, a négy gyermek közül egy 15 éves fiút betegségben elvesztettek. Nemcova az írásba menekült. Gyermekkori élményeit, nagymamája emlékét híres mesesorozatban, „Babicka” címen örökítette meg. Az 1855–ben megjelent műve világsikert hozott számára.