Nagy Iván született 1824. június 18-án Balassagyarmaton, elhunyt 1898. október 26-án Horpácson.
Genealógus, történész, múzeumalapító
Magyarország családai című műve ma is alapvető forrás a családkutatók számára. 1845-től népdalgyűjtéssel is foglalkozott, főként hevesi, nógrádi és váci népdalokat gyűjtött, a magyar népdalkincset összegyűjtő Erdélyi Jánosnak segítve. 1848–ban a 7. és a 49. honvéd-zászlóaljban küzdött. Bújdosva tért haza, az erőszakos elhurcolástól az mentette meg, hogy elszegődött nevelőnek és a családdal Olaszországba ment. 1853-ban ügyvédi irodát nyitott Balassagyarmaton, 1855-ben a pesti egyetemi könyvtár alkalmazottja lett. 1858-ban lett az MTA levelező tagja, 1874–től rendes tag. 1870–től a képviselőház naplójának szerkesztője lett. 1878–ban Horpácson telepedett le, Szontagh Pál, Csalomjai Pajor István, Kacskovics Lajos társaságában vitatták meg a világ dolgait. 1883-ban az újonnan megalakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke lett. Munkájában a Nógrád Megyei Múzeumi Társaság, a megyei közügyek, a megyei monográfia megírása került középpontba. Végrendeletében, felesége Csató Mária egyetértésével, minden vagyonát egy Balassagyarmaton felépítendő múzeum javára ajánlotta föl. A múzeum 1914–ben föl is épült és egy ideig nevét viselte. Emlékét Balassagyarmaton Hadik Gyula 1978–ban fölállított szobra, illetve a Megyeháza falán dombormű, Horpácson ifj. Szabó István 2007–ben elhelyezett mellszobra őrzi. A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum, együttműködve más közgyűjteményekkel minden évben meghirdeti a Nagy Iván helytörténeti pályázatot.