Elmeorvos, a pszichiátria professzora
Édesapja evangélikus lelkész volt Béren. Mindkét fiát, így Ernő öccsét, Moravcsik Gézát is taníttatta. 1882. augusztustól 1883. szeptember végéig a Szent Rókus-kórház bőr- és bujakóros osztályán, majd szülészeti és nőgyógyászati osztályán, mint segédorvos működött. 1887. áprilisban a budapesti egyetemen az elmekór- és gyógytan magántanárává képesítette magát. A budapesti királyi törvényszéknél a letartóztatottak és elítéltek megfigyelő osztályának vezetésével bízták meg. 1902. február 9-én az elmekór- és gyógytan (pszichiátria) nyilvános rendes egyetemi tanára lett a budapesti orvosegyetemen, ahol 1924-ig tanított. 1921-ben ő volt az egyetem rektora. 1924-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Részt vett hallucinációk, alkoholizmus, a veszettség, a neurodegeneratív rendellenességek, pszichotikus rendellenességek, központi idegrendszeri szifilisz, hisztéria kutatásában. Pszichiátria tankönyvet is írt.