Szobrászművész
Érettségit Vácon a Piarista Gimnáziumban tett. 1957-1963 Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott díszítő szobrász szakon.
Szülei pedagógusok voltak, nagyapja az esztergomi keresztény múzeum gondnoka volt. 1949–ben szülei Nézsára költöztek, a szlovák nemzetiségi kultúra ápolói voltak. A váci piaristáknál érettségizett, Czinke Ferenc fedezte fel Nézsán a tehetségét és javasolta továbbtanulását. A főiskolán Borsos Miklós, Farkas András tanítványa volt. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt 1964–től, Budapesten és Bánkon élt és alkotott. Első nagy sikerű szabadtéri alkotása „Busó”, amelyet Mohácson állítottak föl 1968–ban. Monumentális és épületplasztikával foglalkozott, a lemezdomborítás és hegesztés jeles művelője volt. Munkáit ember centrikus tartalom, konstruktív szerkezet s a formaadás lendületes expressziója jellemzi. Több köztéri szobra került felállításra. Kojnok Nándor könyvtáros javaslatára ő kezdeményezte az elöregedett temetők kőkeresztjeinek megőrzését.