1928–ban Hollókőn kezdete tanári pályáját, majd Rimócon folytatta munkáját
1941–től tanított Szécsényben, betegsége miatt 1954–ben nyugdíjba vonult, festett, kántorkodott
Festészetében Glatz Oszkárt és Diósi Jenőt tekintette példaképnek
Az akvarell festészet állt közel hozzá, a nógrádi tájat, a palóc embereket jelenítette meg
1946-tól haláláig komolyabban is foglalkozott a fényképezéssel is, negatívjai a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba kerültek
2013–ban Szécsényben a mai Haynald utcában házának falán emléktáblát avattak az önkormányzat, ferencesek és a civil szervezetek képviselői