A Galilei Kör tagja volt, be kellett vonulnia és az olasz fronton fogságba esett.
A háború után Kassán tanított, egy cikke miatt elbocsátották.
1923-ig a Bécsi Magyar Újság munkatársa.
1925-től a Színházi Élet kritikusa, s a Nyugatban is ekkor publikálta első cikkét.
1925-ben harmadik díjat nyert Adyról szóló pályaművével.
Első önálló, „Voltam poéta én is” című verseskötete 1921-ben jelent meg.
1931-es, „A néma őrült arca” című verseskötete megbotránkozást okozott a kritikusok körében.
1933-ban jelent meg első regénye, az Augustus korában játszódó Római kaland.
A német megszállás után Bergen – Belsenbe deportálták, szerencsésen hazatért.
Magántanárként, megbízott egyetemi tanárként dolgozott, majd az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában, illetve Intézetében volt tudományos főmunkatárs.
1959-ben látott napvilágot egyik legfontosabb irodalomtörténeti összefoglalása, A magyar költészet Petőfitől Adyig.
Felesége Palotai Erzsi színésznő volt.