Ipolyi Arnold, született Ipolykeszi 1823. október 18., elhunyt Nagyvárad 1886. december 2.
Püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja
Korpona, Selmecbánya, Pozsony, Nagyszombat, Bécs
Családjának tagjai állami tisztviselők voltak. Beszélte a magyar, a német és szlovák nyelvet. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjává. A magyar történelmi társulat megalakításában nagy része volt és annak kezdetén harmadik, 1877-től második és 1878-tól első elnöki tisztét viselte. Az Akadémián, amely őt 1874. május 24-én igazgatótaggá, majd a II. osztály elnökévé és a történelmi bizottság elnökévé választotta.
Foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a művészettörténet-tudományban alkotta.
1871-ben besztercebányai, 1886-ban nagyváradi püspök lett.
Ötven önálló publikációt adott ki, melyekben a középkor addig szinte teljesen ismeretlen emlékeivel foglalkozott.
Képzőművészeti Társulat elnöke. Nevéhez fűződik a rendszeres műemlékvédelem kiépítése, vidéki múzeumok létesítése. Gazdag gyűjteményét (Ipolyi-gyűjtemény) az államra és az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta.
Nevét ma Ipolybalogban általános iskola őrzi , a gyerekek számára rendezik meg az Ipolyi Arnold Versmondó-versenyt.