Pedagógus, bábművész
1948 – 1949 Népművelési Intézetben bábtanfolyam
1967 – Népművészet Mestere - díj
Erdélyből érkezett Magyarországra, 1948–1949–ben elvégezte Budapesten a Népművelési Intézetben a bábtanfolyamot. Debrecenben telepedett le, ahol a Ludas Matyi Bábszínházban dolgozott. 1972-ben alapította Salgótarjánban a Főnix Bábegyüttest, mellyel 1981-ig dolgozott. Az együttes több alkalommal kapott meghívást a felnőtt bábosok pécsi nemzetközi fesztiváljára. Sikeres darabjuk volt: Kádár Kata balladája, „Az Árgyílus kismadár” népdal variációi stb. Balassagyarmaton majd Putnokon folytatta munkáját. Sikeresen tudott bábtanfolyamot és bemutatót szervezni a szellemi sérültek putnoki otthonában is. Bábjai megőrzése miatt sokat költözött, Debrecenbe is visszatért, majd Zsákon telepedett le. Életének utolsó állomása Miskolc volt. Bábjainak egy részét a putnoki Gömöri Múzeum őrzi, több található Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeumban. 1993–ban magánkiadásban megjelentette Virágszemekkel: Egy bábművész életútja c. könyvét. A zsákbábuk mellett bottal mozgatható bábokat készített. Szerepelt a Magyar Televízó Esti mese és a Játszunk bábszínházat! című műsoraiban. Példaképe Blattner Sándor, a Párizsban élő bábművész volt.