Magyar költő, alispán, országgyűlési követ
Wesselényi Ferenc nádor titkára volt, a nádor és Széchy Mária szerelmét a „Murányi Vénusz” c. munkájában megörökítette. Megvádolták a Wesselényi–féle összeesküvésben való részvétellel és Fülek várában börtönbe zárták a Habsburgok. Börtönélményei később megjelentek verseiben. 1664-es munkáján neve Gyöngőſi Iſtván írásmóddal szerepel.
1686. november 22-én megválasztották alispánnak. 1687. szeptember 17-én a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízták meg. Az alispáni állását nagy tekintéllyel töltötte be, több ízben kitüntették 1693-ban visszavonult, hogy csak a költészettel foglalkozzon. 1700. október 4-én ismét megválasztották alispánnak. Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi.