Édesapja kántortanító volt Kozárdon, Karancsalján és 1888–1912 között Csécsén.
A diploma után bevonult katonának, a román és az olasz fronton harcolt, megsebesült.
A háború után a szolnoki körzetben, Dévaványán kezdte állami tanítói munkáját.
1920–ban kérte magát Nógrád megyébe, helyettesített Felsőpetényben, 1922. áprilistól.
1959–ig Zagyvarónán tanított és kántorkodott. Nyugdíjba egy éves erdőtarcsai tanítás után vonult.
1925-ben nősült meg, tanítónő feleségével 7 gyermeket neveltek, akik közül négyen szintén pedagógusok lettek.