Édesapja balti német származású, aki Pöstyénbe látogatva döntött magyarországi letelepedéséről. A család Ung megyében élt kezdetben.
Képekben örökítette meg Salgótarján és környékének fejlődését a 20. század első harmadában. A képek üvegnegatívokra készültek, restaurálásuk, megőrzésük igen nagy kihívás volt 1982–től, amikor is leszármazottjai a Dornyay Béla Múzeum jogelődjének adományozták azokat.
1892-ben lépett a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. kötelékébe, mint gyakornok. A felesége a svájci Billeter Frigyes lánya Hildegárd. Négy gyermekük született, fia Géza követte a pályáján.
Legelső felvétele, melyet 765 negatívot tartalmazó doboza listáján ő maga jelölt meg
1903 - az acélgyári kolónia részleteinek megörökítése „Mamuska a lócán” címmel. Képei valósághűen adják vissza a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. korabeli állapotát, életmódot.