Füst Antal, született Salgótarján 1940. március 16., elhunyt Budapest 2020. január 28.
Bányamérnök, akadémikus, történelmi regények írója
Bányamérnökként dolgozott, a Bányászati Hivatal elnökhelyettese volt. Kandidátusi és akadémiai doktori vizsgát tett, környezetinformatikus és geostatisztikus címzetes egyetemi professzorként tanított a Gödöllői Egyetemen. Publikációi nagy számban jelentek meg a Bányászati és Kohászati Lapokban, a Magyar Tudományban. Nyugdíjazását követően figyelme szülőföldje felé fordult, a Baglyasalja Batátainak Köre által kiírt szépirodalmi pályázatra nevezett be. 23 olyan történelmi regényt írt, amelyben népszerűsítette a történeti Nógrád megye várait, nevezetes helyeit, feldolgozta a vidék mondáit, regéit: A hazatérés legendája, Koronás hegyek, A zagyva- völgyi várak regéje, Pécskő, Szentkút, A föld ölében, Baglyaskő regénye Zagyvafő várának regénye stb. Omlásban című regénye önéletrajzi ihletésű, az 1950 –es évek ellentmondásos időszaka jelenik meg a bányaüzemek történetében.