Dr. Horváth Emilné, született Devecser 1938. március 30., elhunyt Salgótarján 2016. augusztus 12.
Pedagógus
1952–1959 között a Pápai Tanítóképzőben tanult és diplomázott.
Édesapja bányai irodai alkalmazott volt, aki segítette tanulását. Első munkahelye Dabronyban volt, majd Devecserben folytatta pályáját. Férje Dr. Horváth Emil bíróként dolgozott. Salgótarjánba költöztek, férje a Salgótarjáni Járási Bíróságon, majd Balassagyarmaton dolgozott a Másodfokú Bíróságon. Dr. Horváth Emilné Zagyvapálfalván tanított tanítóként, 1977–től igazgatóhelyettes lett és különböző szakmai munkaközösségek vezetője. Nyugdíjba vonulása után 2001–ben civil munkát vállalt a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesületében. 2003–2011 között a BEBESE elnöke, dolgozott a Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete Ügyvivő Testületében, a Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád megyei tagozatában.