Történész, helytörténész. 1899-től az MTA levelező tagja, irattárnoka és irodaigazgatója.
Pincéden végezte elemi iskoláit, majd 1870-ben Nagyszalontán kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1873-tól a békési iskolában folytatta. 1876-tól Budapesten a református főgimnáziumban tanult. 1879–1883 közt a Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt, bölcsésztudori és magyar–történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.
A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja (1899–1912) és titkára (1909–1912)
Lukács Móric (1880–1881), majd gr. Lónyay Menyhért titkára (1882–1884), közben MTA főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884), majd az MTA irattárnoka (1884–1894), irodaigazgatója (1894–1912). Középkori és kora újkori magyar és egyetemes történettel, helytörténettel, elsősorban magyar őstörténettel és a népvándorlás kora történetével foglalkozott. A finnugor nyelvrokonság kutatója volt. Nem ismert pontosan munkamódszere, valószínűleg az egyes megyékben élő, hozzáértő szakemberekkel működött együtt. Vizsgálta a középkori magyarországi betelepítések történetét, de figyelme kiterjedt a nagy francia forradalom problémáira is. Közreműködésével készült el a Magyarország Vármegyéi és városai monográfia - sorozat 1911–ben jelent meg a Nógrád vármegye című kötete, 1988-ban Praznovszky Mihály előszavával megjelent a Nógrád vármegye kötet reprint kiadása.