Borbély Lajos, született Csóka_(Szerbia) 1843. december 01., elhunyt Budapest 1923. szeptember 29.
Kohómérnök, iparszervező
Reáliskolai tanulmányait Pozsonyban és Budán végezte. Mérnöki tanulmányait Selmecbányán és Pribramban (Csehország) végezte.
1884. Ferenc József-rend 1915. A Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann-díja
1867-ben a pénzügyminisztérium tisztviselője volt, majd a diósgyőri vas- és acélgyárhoz került. 1875-ben a salgótarjáni vasfinomító társulat műszaki igazgatója, 1881-ben a rimamurányi és salgótarjáni vasművek ipartelepeinek műszaki vezérigazgatója lett. Az 1881-be átadott részben fogaskerekű, szenet szállító vasút szellemi atyja. A kohászatban meghonosította a Siemens-rendszerű gáztüzelést. Felismerte a Martin-acélgyártás jelentőségét. 1872-ben elsőként ismertette a regeneratív tüzelésű kemencéket, és Salgótarjánban építtetett is egyet. Ugyanott alkalmazta először az általa szerkesztett kettős munkaterű, regeneratív tüzelésű kavarókemencét, mely a szakemberek előtt nevét külföldön is ismertté tette. Kiemelkedő munkái voltak : a likéri kohótelep (1883) , a Salgótarjáni Thomas acélmű (1888) , az ózdi Martin acélmű ((1894) Az 1910. és 1918. között az országgyűlés tagja, nemzeti munkapárti programmal. A műszaki kérdések mellett sok egyébbel is foglalkozott, a szakképzést rendkívül fontosnak tartotta, egyik kezdeményezője és támogatója volt a salgótarjáni Iparostanonc Iskola 1889. évi megnyitásának. A dolgozók és családtagjaik részére sportpályákat, kultúrházakat, műkedvelő egyesületeket, zenekarokat, dalköröket hozott létre illetve támogatott. Kórházat, árvaházat, könyvtárat, a kor viszonyai között modernnek számító lakótelepeket építtetett. Ez a kiváló elméleti és gyakorlati szakember a késői utókornak is példát mutatott segítőkészségből és szociális érzékenységből.