Bóna Kovács Károly (névváltozat: Kovács Károly), született Salgótarján 1897. október 15., elhunyt Budapest 1970. június 26.
Festőművész, szobrászművész, művésztanár
1915-ben Budapestre költözött és a MÁV Gépgyár munkása lett, munka közben rajzolni tanult. 1918-19-ben katona az olasz fronton. 1926-29-ben hazatért és elkészítette a salgótarjáni római katolikus templom Szent József-oltárát. Végleges hazatelepülése előtt fél évre ismét Párizsba utazott. 1928-ban elkészítette a salgótarjáni Meszes hegyre tervezett Kálvária tervét, amely 12 domborműves stációból, a kezdőpontjánál barlangban elhelyezett szoborcsoportból és végpontjánál kápolnából állt volna. 1930-ban végleg hazatért Párizsból Salgótarjánba, befejezte tanulmányait, feleségül vette Mánczos Irént. Az 1943-ra elkészült Kálváriához végül nem kápolnát építettek, hanem három keresztet állítottak fel. A harmincas években több egyházművészeti feladatot kapott Nógrád megyében. 1942-ig számos köztéri szobormegbízást kapott szülővárosától. 1942-ben Rákoshegyre költözött. Egyházi megbízásokat a világháború után is kapott. 1945-ben Salgótarjánban általános iskolai rajztanár. 1959-től Rákoshegyen élt. Mesterei: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ligeti Miklós, Émile-Antoine Bourdelle és Paul Landowski. 1995-ben a Balassi Bálint Megyei Könyvtár galériáját nevezték el róla. A salgótarjáni általános iskola 1997-től viseli nevét. Születésének centenáriumán emléktáblát avattak tiszteletére szülővárosában.