Berkó Sándor, született Losonc 1918. február 13., elhunyt Ukrajna 1942. egyes források szerint 1943., 1944.
Költő, műfordító, publicista
Még csak tizenéves, amikor már négy nyelven - magyarul, csehül, németül és franciául – olvas és már diákkorában írt verseket. Első írásai a losonci helyi lapokban (Indulás, Losonci Hírlap, Magyar Híradó) jelentek meg, igazán költővé a Korunk avatta. 1936-tól a Prágai Magyar Hírlap és a pozsonyi Magyar Újság is rendszeresen közölte verseit, 1938. augusztus végén pedig az ostravai Magyar Nappal került szoros kapcsolatba. 1938 szeptemberében a húszéves költő már a Magyar Nap irodalmi rovatának vezetője, s a lap megszűnéséig politikai cikkei és bírálatai jelentek meg benne. Az érettségi vizsga után a pozsonyi egyetem bölcsészeti karán szándékozott tanulmányait folytatni, de a bécsi döntés ezt a tervét meghiúsította. Losoncon élt, a zsidóüldözés elől Budapestre menekült, ahol egy ideig a Népszava külső munkatársaként dolgozott. 1940. szeptember 3-án munkaszolgálatra hívták be, a Szovjetunió megtámadása után a keleti frontra vitték, s többé nem tért vissza. A fasizmus ellen küzdő költők csoportjának tehetséges tagja volt. Műfordítóként B. a cseh szocialista líra legjobb képviselőinek (Petr Bezruè, Vítìzslav Nezval, František Halas, Josef Hora) több alkotását fordította magyarra.