Béri Gyula (névváltozat: Moravcsik Gyula ; Béri Lehel), született Bér_(település) 1860. július 31., elhunyt 1902. Aszód 1902. szeptember 26.
Költő, műfordító
Középiskoláit Aszódon, Iglón és a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte. 1882-ben jogi doktorátust szerzett.
Tanulmányai után 1884-ben ügyvéd lett s azóta állandóan a fővárosban működött. Cikkei jelentek meg a Szarvasi Újságban 1879–1881 és 1889–1890 között. Mint szépirodalmi író 1883-ban a Fővárosi Lapokban közzétett Dalok a természetből c. versciklussal keltett figyelmet. Költeményei 1888. jelentek meg összegyűjtve. Műfordítással is foglalkozik, így Sully Prudhomme költészetét ő mutatta be először irodalmunkban; lefordította Mickiewicz szerelmi szonettjeit is. Fordította és bevezetéssel ellátta Constant Benjamin Adolf c. művét (1886) és Pascal Gondolatait (1890, mind a kettő az Olcsó könyvtárban). Dolgozott a Fővárosi Lapoknak, az Ország - Világnak és a Jogtudományi Közlönynek. Saját nevén a vasúti jogba vágó cikkeket irt a Jogtudományi Közlönybe.