Bereczki Máté (névváltozat: Bagyinszki Máté ; Romhányi Máté), született Romhány 1824. szeptember 24., elhunyt Kunágota 1895. december 09.
Gyümölcsnemesítő (pomológus), szakíró
A legfontosabb alapismereteket otthon a szülőktől sajátította el és csak 11 éves korában a falu népiskolájában kezdett el tanulni. 1839-ben íratták be a Váci gimnáziumba. 1845 őszén a pesti egyetem jogi és államtudományok karára iratkozott be, ott szerzett diplomát.
Tagja volt a Belga Van Mons Gyümölcsészeti Társaságnak, valamint német pomológiai társaságnak is.
Édesapja kőfaragó volt, nagy nehézségek által taníttatta fiát. Bereczki Máté egyike a márciusi ifjaknak, a szabadságharcban tisztként vett részt. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült hazájában, 1957-ben részesült közkegyelemben. Sokfelé megfordult, végül 1962-ben volt bajtársa, Sármezey Antal kincstári bérlő kunágotai pusztáján, Mezőkovácsháza határában telepedett le, ahol rövid ideig körjegyző volt, majd tíz évig házitanítóskodott. Bérelt, később megvásárolt területen alapította faiskoláját és gyümölcsnemesítő telepét. Saját kertjében hatalmas gyümölcsfajta-anyagot gyűjtött össze, melyekről jegyzéket készített. A magyar és külföldi gyümölcsfajták leírásával a magyar pomológiai szakirodalom megteremtője lett 800 gyümölcsfajta pontos leírását végezte el. Rendszeresen publikált hazai és külföldi szaklapokban. Főművében, amit a gyümölcstermesztők még ma is bibliaként forgatnak, többek között 472 féle körtét, 423 féle almát, 136 féle szilvát, 27 féle cseresznyét különböztet meg. Az ő nevéhez fűződik a jonatán alma első hazai ismertetése, híres almája a Sóvári és a Batul. Harminchárom éven keresztül, haláláig gondozta gyümölcsöskertjét, nemesítette fáit. Őt tekintik a hazai gyümölcsészet atyjának. Indítványára alakult meg az Országos Pomológiai Bizottság. Emlékszobra a Budapesti Kertészeti Tanintézetnél található, melyet 1908 – ban avattak Salgótarjánban kertbarát kör viselte a nevét. Szülőfalujában, Romhányban emlékpark, emléktábla és szobor őrzi emlékét. A szobrot 2015–ben adták át, mely Mester Gabriella alkotása. Bereczki Máté a nevét élete folyamán többször változtatta. Az eredeti családi neve Bagyinszki. Az 1848-as szabadságharc idején, mint sokan mások, hazafias felbuzdulásból magyarosabb hangzású nevét a „Romhányi„ előnevet vette fel, amelyet 11.219/1848. sz. határozatával a Belügyminisztérium engedélyezett. /Országos Levéltár H. szekció 577./ A világosi összeomlás után Magyarországon hatalomra került osztrák hatóság 1849. szeptember 9-én 2905. sz. rendeletével eltiltotta a Romhányi név használatától és 1862-ig a Bagyinszki nevet használhatta. Természetesen 1857. május 11-ig, az általános amnesztiáig életveszélyes volt ezt a nevet használni. Üldöztetése idején Erdei és Bereczki álneveket használt. 1862-től a m. kir. udv. Kancellária 6045/ 1862. szám alatt engedélyezte a Bereczki név használatát. /Források: Századunk névváltoztatásai, Helytartósági és miniszteri engedéllyel 1800-1893. Kiadta: Hornyánszki Viktor 1895. Országos Levéltár H. szekció 577. Vádirat Teleki Blanka és társai ellen 1853. május 25. 6. pont./