Benicky Lajos, született Alsómicsinye 1813. május, elhunyt Budapest 1868. július 16.
Politikus, honvéd ezredes, kormánybiztos, országgyűlési képviselő
Selmecbánya - Bányászati Akadémia
Beniczky Irma írónő bátyja. Kitűnt ügyes, vakmerő katonai fellépésével, szónoki képességeivel. 1835-ben lépett állami szolgálatba. Zólyom vármegye aljegyzője, majd 1840 és 1842 között alispánja, Kossuth híve volt. 1848 nyarán megszervezi a nemzetőrséget a Felvidéken, 1849. július 24–én sikeresen rajtaütött Losoncnál a császári egységeken. Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A szabadságharc bukása után az aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit később kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. 1856 végén, az általános amnesztia során kiszabadult, és Pesten egy bányatársaság alkalmazottjaként dolgozott. 1864-ben Almásy Pállal és Nedeczky Istvánnal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására. Ismét halálos ítéletet kap, majd 20 év várfogságra ítélték. A kiegyezés után szabadult 1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a Dunából fogták ki, feltehetőleg politikai gyilkosság áldozata lett.