Bárdos Remig (névváltozat: Ptacsek Sándor), született Ipolyság 1868. február 25., elhunyt Balatonfüred 1932. május 12.
Pannonhalmi bencés főapát, egyházi író
Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, tanulmányai befejezése után 1892-ben pappá szentelték. Hittudományi doktori oklevelet 1897-ben Budapesten kapott.
1885-ben belépett a bencés rendbe, ünnepélyes fogadalmat tett: 1892. júl. 3-án. Pappá szentelése után Esztergomban a bencés gimnázium tanára 1907-ig. Ezt követően 1907-1920 között a kőszegi bencés gimnázium igazgatója és a bencés rend házfőnöke (1907–1920), a rend káptalanja volt. Ezt követően 1920-tól haláláig a pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja, rendfőnöke, e minőségében a Felsőház tagja 1927–1932 között. Az esztergomi Katolikus Kör főtitkára, a kőszegi Katolikus Népszövetség, valamint a magyar bencés kongregáció elnöke. Kezdeményezésére nyílt meg a budapesti bencés gimnázium, ő szervezte meg a pannonhalmi Szent Imre Gyakorló Gimnáziumot. Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. Kezdeményezte a Pannonhalmi Szemle című folyóirat megalapítását (1926). Pedagógiai és nyelvészeti dolgozatai elsősorban a Magyar Nyelvőrben, az Egyetemes Philológiai Közlönyben, a Katholikus Szemlében és a Rajzoktatásban jelentek meg. Szentbeszédeit a Szent Gellért és a Borromaeus című folyóiratokban közölték.