Balogh Sándor született Pereszlény 1926. július 31., meghalt Budapest 2004. december 15.
Történész, politikus, a történettudomány doktora, egyetemi oktató.
További elismertsége:
1952-1954 között az MDP Központi Vezetősége (KV) Agitációs Propaganda Osztály alosztályának vezetője, a moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa 1954–1958 között. 1958-1960 között a TIT országos titkára, 1960-1964 között az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Alosztályának vezetője, egyúttal az ELTE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi docense (1961–1967),majd egyetemi tanára 1967. márc. 1.-től. 1964-1967 között az egyetem oktatási rektorhelyettese. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete (1988–1989), a Politikatörténeti Intézet igazgatója (1990-1991), a Politikatörténeti Alapítvány első elnöke (1990–2004). Az MSZP Országos Egyeztető Bizottságának elnöke (1989–1994), az ún. Baloldali Platform, ill. a Baloldali Tömörülés vezetője (1994– 2001), tb. elnöke (2001-től). Tudományos pályafutásának kezdetén a Horthy-korszak kulturpolitikájával foglalkozott, a Klebelsberg-féle ún. neonacionalizmust vizsgálta. Később érdeklődése Magyarország 1945 utáni története felé fordult. Először foglalta össze a II. világháború utáni parlamenti harcok történetét, az 1945. évi országgyűlési választásokat, a Baloldali Blokk és az FKgP viszonyát.