Balogh Károly született Budapest 1879. április 23., elhunyt Balassagyarmat 1944. április 24.
Irodalomtörténész, műfordító, könyvtáros
Három évig a budapesti Ludovika Akadémián tanult, majd a pécsi jogi líceum hallgatója volt. A budapesti tudományegyetemen szerezte meg jogtudományi doktori oklevelét 1903-ban. 1921 körül filozófiát és természettudományokat is hallgatott.
1942-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett
Madách Imre rokona, szülei Balogh Károly és Bérczy Margit. 1903 és 1907 között Salgótarjánban, Szécsényben és Balassagyarmaton volt szolgabíró, vármegyei aljegyző. 1907-től 1911-ig a fiumei kormányzóság miniszteri fogalmazója, segédtitkára, majd 1911 és 1915 között titkára. 1915 és 1918 között harcolt az első világháborúban. 1919-1920-ban kivette részét a fiumei kormányzóság felszámolásában. 1920-ban rövid ideig a Pester Lloyd munkatársa volt, majd mint címzetes miniszteri osztálytanácsos vonult nyugdíjba. 1923-ban Pécsre költözött, ahol 1934-ig élt. 1926-27-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának fizetés nélküli segédőre, 1927 és 1930 között pedig a könyvtár ideiglenes vezetője volt. Foglalkozott a pécsi püspöki könyvtár történetével, az ókori Róma kultúrtörténetével és középkori német költészettel. Madách Imrére vonatkozó kutatásai is jelentősek. 1942-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett. Családi köteléke révén, mint Madách Mária unokája, Madách kutató volt. A balassagyarmati kórházban halt meg, a csesztvei sírkertben van eltemetve.