Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban és 1977. március 18-án hunyt el Salgótarjánban. Öt éves korától élt Salgótarjánban. Autodidaktaként alakította ki sajátos, semmihez sem hasonlítható képi és gondolati világát. Művészetének egyéni mitológiából táplálkozó formanyelve a bennünket körülvevő világ rendkívül sajátos megközelítése. Festészetének jelentőségével egyenértékű lírája és önvallomásos prózája. Balázs János művészete különös, egyedi helyet foglal el nem csupán a helyi, de a hazai képzőművészeti életben is.. Munkássága jól ismert Európa-szerte. Egyéni, őstehetségről árulkodó képi és gondolati világa messze kiemeli őt az ún. naiv roma festők köréből, művészete egyetemes és általános érvényű értékeket fogalmaz meg.. Iskolázatlanul, alkalmi munkákból élt. Fát, gombát, hulladékszenet gyűjtött a haldán, vályogot vetett. A salgótarjáni Pécskő utcai cigányhegyen volt az otthona egy apró putriban. Hatvanhárom évesen kezdett írni, rajzolni, festeni. 1971-ben fedezték fel, művei szétszóródtak múzeumokban, galériákban, magángyűjteményekben. Önéletírásai, verses füzetei, a több mint ezer kéziratlap a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum gyűjteményében található. Feldolgozásukat, publikálásukat dr. Kovács Anna irodalomtörténész végezte.
Naiv festő