Balassa Gyula született Bánffyhunyad 1903. augusztus 8., meghalt Budapest 1974. április 6.
Jogász, politikus, rendőrtábornok.
1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett.
1938–44-ben tisztviselő az Igazságügyminisztériumban. Közalkalmazottak Szakszervezete titkára (1945). A Szociáldemokrata Párt (SZDP) tagja és képviseletében Nógrád-Hont vm. főispánja (1945–1946). Országos rendőrfőkapitány (altábornagyi rangfokozatban, 1946. febr. 27.–1951. febr.). Koncepciós per során 12 év börtönre ítélték (1951), szabadulása után (1955. nov.), rehabilitálták (1956. aug.). A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője (1957–1966). Nyugdíjazását követően a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke, ill. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácsadó testületének tagja (1966–1974). A második világháború utáni időszak jelentős erdészeti vezetője. Nevéhez fűződik a Vadgazdálkodási Tanács (1957) és az Országos Trófeabíráló Bizottság megalapítása (1958). Irányította a pilisi parkerdők és a Duna-kanyar fejlesztését, kezdeményezte a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon létrehozását és a visegrádi panorámaút megépítését.