Helytörténész
Hat elemi, majd felnőttként 1951-ben SZÖVOSZ-iskolát végzett
1989-ben a Szécsényi Szó című helyi újság felhívására a lakosság nagy része Antal Károlyt választotta az év emberének. Az utókor 2003-ban a könyvtár falán felavatott emléktáblával emlékezik és tiszteleg a város helytörténeti kutatójára.
Földműves családból származott, az elemi iskola befejezése után 1941-ig paraszti munkát végzett. Már ez időben cikkei, versei jelentek meg a Kelet Népében, a Szabad Szóban. 1943-tól az orosz fronton katonai szolgálatot teljesített. A földosztás után, 1945-től gazdálkodott és földművesszövetkezeti iskolát végzett. 1951-ben költözött családjával Szécsénybe így lett 1951-ben a szécsényi földműves szövetkezet járási központjának munkatársa, majd 1954-től az EÁFÉSZ osztályvezetője. A háziipari szövetkezet műszaki vezetői munkakörét 1971-től, nyugdíjba vonulásáig (1981) töltötte be. A Szécsényi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetőjeként a népművészeti textilipar egyik legjobb szakembere volt. Szécsény közéletébe is bekapcsolódott. Megalakította a Szécsényi Honismereti Kört és 1978-tól haláláig az ő szerkesztésében jelent meg a Szécsényi Honismereti Híradó. Nevéhez fűződik a II. világháború áldozatainak emlékműve, amelyet 1988-ban avattak fel a temetőben. Rendszeresen publikált a Tanulmányok Szécsény múltjából című sorozatban. Régi parasztházakat és kúriákat, népviseletet és szerszámokat fényképezett a balassagyarmati Palóc Múzeum számára. Tagja volt Nógrád megye műemléki albizottságának. Szorgalmazta a Cserhát-völgyi Honismereti Kör megalakulását. Régészeti és ásványgyűjteményét a megnyíló Kubinyi Ferenc Múzeumnak ajándékozta.